BH 2017.3.104 Az alperes nem vonhatja le az adójogi konzekvenciákat anélkül, hogy az általa megállapított ügylet elemeit és az ezt alátámasztó bizonyítékait a határozatában nem tárja fel [2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. § (7) bek., 170. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 55. § (2) bek., 147. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.26589/2006/29., Kúria Kfv.35426/2008/9., Győri Törvényszék K.27150/2012/6., Kúria Kfv.35121/2013/8., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32120/2013/17., 3032/2015. (II. 20.) AB végzés, Kúria Kfv.35646/2014/6. (AVI 2016.2.10), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32189/2015/16., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32190/2015/14., Kúria Kfv.35383/2016. (BH 2017.8.280), Kúria Kfv.35353/2016/5., Kúria Kfv.35349/2016/5. (*BH 2017.3.104*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a 2011. június havi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette a P. E. Kft. "kt.a"-tól befogadott kukoricaértékesítésről kiállított számlákat, amelyek 8 372 100 Ft adóalappal és 2 093 025 Ft adótartalommal rendelkeztek.

[2] Az adóhatóság a felperesnél 2011. június hónapra, áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

[3] A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 2 093 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, 1 569 000 Ft adóbírságot szabott ki, 603 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 165. §-ára, 170. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdésére (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számtv.) 165-166. §-aira alapította.

[4] Az alperes nem fogadta el a felperes fellebbezésében előadottakat, a 3144691637 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[5] A felperes keresetében eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott, kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, a terhére előírt fizetési kötelezettség törlését, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és szükség esetén az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.

[6] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

A jogerős határozat

[7] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a jogilag releváns tények tekintetében a tényállást teljeskörűen tisztázta, a vizsgált ügyleteket adójogi szempontból megfelelően minősítette, határozata a felperes által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a keresetet elutasította.

[8] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perben a bizonyítási teher - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése és 324. § (1) bekezdése, a 336/A. § (2) bekezdése szerinti szabályozásra figyelemmel - nem fordult meg. Az adóhatóság által elkövetett határidő-túllépés nem eredményez olyan eljárási hibát, amely az ügy érdemét érintené, és az adatainak zárt kezelését kérő tanú vallomásával kapcsolatban a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy ennek nincs kiemelt relevanciája. Egyetértett ugyanakkor az alperessel abban, hogy e tanú vallomásának a gabonaügyletek adókijátszásának technikai gyakorlatára vonatkozó érdemleges információi az adóhatóság perbeli ügyben megállapított konkrét tényeit megerősítették, illetve ezeket a felperesi állásponttal szemben alátámasztották.

[9] Az ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint az ügyletek során a felperes részére nem valósult meg termékértékesítés, ezért a felperes nem rendelkezhetett tulajdonosként a kukorica tovább értékesítéséről. A felperes továbbá a kukoricát fizikailag nem vette birtokba, illetve nem volt olyan időpillanat (figyelemmel arra is, hogy a termény még aznap továbbértékesítésre került), amikor a termény felett fennállt volna a rendelkezési joga. Az alperes határozatában az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatát alkalmazva helytállóan rögzítette, hogy a gazdasági esemény a számlákban feltüntetett tartalommal nem valósulhatott meg, a számlák hiteltelenek. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel annak megelőzése érdekében, hogy ne hiteltelen számlákra alapítson adólevonási jogot, és nem tette meg az adókijátszás megelőzéséhez szükséges ésszerű intézkedéseket sem.

[10] A felperes terhére rótt adóhiány miatt az alperes indokoltan alkalmazta az adóbírságot, számba vette a felperes javára és terhére szóló körülményeket, ezeket helyesen mérlegelte és indokolási kötelezettségét is teljesítve e tárgyban is jogszerű döntést hozott, amelynek felülmérlegelésére, a Pp. 339/B. §-a értelmében, nem kerülhet sor.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Indítványozta, hogy a Kúria az általa megjelölt kérdésekben, az EUMSz. 267. cikke és a Pp. 155/A. § (1) bekezdése alapján, kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 155/A. § (2) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 213. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 339/B. §-ában, az Áfa. tv. 9. § (1) bekezdésében, 27. §-ában, 55. § (2) bekezdésében, 120. §-ában, 147. § (1) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 117. § (2) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 86. § (1) bekezdésében, 93. § (6) bekezdésében, 97. § (6) bekezdésében, 170. §(1) bekezdésében, 171. § (1) és (2) bekezdéseiben, a Számtv. 15. § (3) és (9) bekezdéseiben, 175. §-ában, továbbá a közös hozzá­adottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (Irányelv) 14. cikk (1) bekezdésében, 168., 178., 203., 218., 226., 273. cikkében foglaltaknak, ellentétes a hazai és közösségi joggyakorlattal is. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a Kfv.I.35.646/2014/6. számú ítéletre, jogszabálysértően állapította meg, hogy nem szerzett tulajdonosként rendelkezési jogot a termékek felett, a bizonyíték értékelése okszerűtlen. Álláspontja szerint az alperes jogsértően minősítette át a kereskedelmi tevékenységét ügynöki tevékenységnek, ez ellentétes az uniós joggyakorlattal. Hivatkozott arra is, hogy átminősítés esetén ennek valamennyi konzekvenciáját le kellett volna vonni az adóhatóságnak, de ezt nem tette meg, és a 75%-os, illetve az 50%-os adóbírság kiszabása még akkor is törvénysértő, ha az átminősítő eljárást a bíróság jogszerűnek minősíti.

[12] Az alperes ellenkérelmében jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ténybeli és jogkövetkeztetései megalapozottak, jogszerűek. A felperes felülvizsgálati kérelme, tartalmát tekintve, a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslatai eljárásban nincs lehetőség.