630/B/1998. AB határozat
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 9. § (2) bekezdésébe 59. § (1) bekezdésébe, 70/A. §-ába és 70/B. §-ába ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/1. §-ába ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás értelmezésére és megváltoztatására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek az Alkotmány több rendelkezésébe való ütközésre hivatkozva a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Hatv.) a helyi iparűzési adó alapját meghatározó 39. § (1) bekezdését kifogásolták. A támadott jogszabály azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és együttesen bírálta el.
Az egyik indítványozó véleménye szerint a Hatv.-nek a helyi iparűzési adó alapját meghatározó rendelkezése diszkriminatív a termelő és szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozók hátrányára a kereskedelmi tevékenységet folytatókhoz képest. Álláspontja szerint a helyi iparűzési adó az adóalap meghatározása következtében ágazatonként eltérő jelleggel funkcionál; a szolgáltatási szférában működő vállalkozások lényegében a teljes nettó árbevételük, míg a kereskedelmi vállalkozások csupán a hozzáadott érték után adóznak. A kettő közt átmenetet képeznek a termelő vállalkozások, miután nettó árbevételükből az anyagköltséget - fokozatosan növekvő mértékben - levonhatják. Véleménye szerint nem indokolható ez a fajta különbségtétel ugyanazon adónem különböző alanyai tekintetében, ezért a kifogásolt szabályozás sérti az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmáról szóló 70/A. §-át. Ellentétes továbbá az Alkotmány 70/I. §-ával, amely az állampolgárok számára a közterhekhez a jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelő hozzájárulási kötelezettséget ír elő. Sérti a 2. § (1) bekezdésben megfogalmazott jogállamiság követelményét is, mivel álláspontja szerint a "...jogállamiság kritériuma, illetve az ezzel összefüggő jogbiztonság kritériuma azt a terhet róják az államra, hogy az a jogrendszer egyes szabályait megismerhetően, kellően indokolt módon, az életviszonyok differenciáltságához igazodó differenciáltsággal tárja a jogalanyok elé." Az indítványozó hivatkozik végül az Alkotmány 9. § (2) bekezdésére is, amely a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát fogalmazza meg. Nézete szerint az Alkotmány e rendelkezéséből az államnak olyan jogalkotási kötelezettsége következik, amely a helyi adók szabályozása során nem attól teszi függővé a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettséget, hogy az adózó milyen vállalkozási ághoz tartozik, hanem az adózó teherviselő képességéhez igazítja azt. Mindezekre tekintettel indítványozta a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
A másik indítványozó a Hatv.-nek ugyanezt a rendelkezését támadta, részben azonos, részben pedig eltérő indokok alapján. Az első indítványozóhoz hasonlóan a helyi iparűzési adó alapját megállapító rendelkezést diszkriminatívnak tartja a termelő és szolgáltató vállalkozók hátrányára a kereskedelemben működőkhöz képest. Álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás nemcsak az Alkotmány 70/A. és 70/I. §-át, hanem a 70/B. § (1)-(3) bekezdéseit is sérti, ellentétes továbbá az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, mindenkit megillető jóhírnévhez való joggal. Véleménye szerint ugyanis nemcsak vagyoni hátrány érte a diszkriminált vállalkozókat, hanem jó-hírnevük is sérült annak következtében, hogy a kifogásolt adójogszabály alapján -nem fizetés esetén - mulasztási bírsággal és pótlékkal sújtották őket. Mindezek alapján kérte a Hatv. 39. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását, a kifogásolt rendelkezés - általa vélelmezett - jogértelmezési hiányosságainak visszamenőleges megszüntetését, illetve a szabályozás megváltoztatását.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Hatv.-nek - az indítvány elbírálásakor hatályos - kifogásolt rendelkezése: "39. § (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint
a) 1998. évben az anyagköltség 33%-ával,
b) 1999. évben az anyagköltség 66%-ával,
c) 2000. évtől az anyagköltséggel."
A Hatv. kifogásolt rendelkezését az indítvány benyújtását követően módosította az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 280. §-a, amely szerint a Hatv. 39. § (1) bekezdésében szereplő "az alvállalkozói teljesítések" szövegrész "a közvetített szolgáltatások" szövegrészre változott. Mivel az indítványozók által felvetett alkotmányossági problémák megítélését a fenti módosítás semmilyen tekintetben nem befolyásolta, az Alkotmánybíróság az indítványozott alkotmányossági vizsgálatot - állandó gyakorlatának megfelelően - a hatályos szabályozás tekintetében lefolytatta.
III.
Az indítványok az alábbiak szerint részben nem megalapozottak, részben ítélt dolog megállapítására, részben pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe nem tartozó intézkedések meghozatalára irányultak.
Az Alkotmánybíróság már több ügyben, több alkotmányi rendelkezés tekintetében is vizsgálta a Hatv. 39. § (1) bekezdése alkotmányosságát:
A 963/B/1993. AB határozatában (ABH 1996, 437.) az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a Hatv. - akkor hatályos - vitatott rendelkezésének alkotmányellenessége sem az Alkotmány 9. §-a, sem 70/A. §-a, sem 70/I. §-a alapján nem állapítható meg.
A 476/B/1997. AB végzéssel (ABH 1997, 963.) elbírált ügyben az indítványozó más megfontolások alapján, de az Alkotmány ugyanazon szakaszára tekintettel kérte a Hatv. ugyanazon rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt - a 963/B/1993. AB határozatában kifejtettekre hivatkozva - ítélt dolog miatt visszautasította.
A 122/B/1996. AB határozatában (ABH 2002, 737.) az Alkotmánybíróság a Hatv. módosított - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CIX. törvény 16. §-ával megállapított - 39. § (1) bekezdésének alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 70/I. §-a alapján. Az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Végül az 56/B/2001. AB határozatában (ABH 2004, 1504.) az Alkotmánybíróság a Hatv. módosított 39. § (1) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és 70/A. §-a összefüggésében vizsgálta, s az indítványokat elutasította. Abban az ügyben azonban az indítványozók más megfontolások alapján kérték az alkotmányellenesség megállapítását és nem arra alapozva - mint jelen ügyben -, hogy véleményük szerint maga az iparűzési adó alapját meghatározó rendelkezés diszkriminatív.
Az Alkotmánybíróság a fenti előzményeket összefoglalva megállapította, hogy a jelen ügyben szereplő indítványok közül csak az Alkotmány 70/I. §-ával összefüggésben állapítható meg ítélt dolog: az, hogy az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozók az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre - hivatkozva kérték az alkotmánysértést megállapítani.
Az Alkotmány többi hivatkozott rendelkezésével összefüggésben az Alkotmánybíróság nem a jelenleg hatályos szabályozást vizsgálta (9. § és 70/A. §); a hatályos szabályozást vizsgálta, de nem a jelen indítványban szereplő érvek és összefüggések alapján [9. § (1) bekezdés és 70/A. §], illetve még nem vizsgálta [2. § (1) bekezdés, 59. § (1) bekezdés, 70/B. §]. Az indítványok e részeit ezért az Alkotmánybíróság érdemben elbírálta.
1. Az Alkotmánybíróság először a Hatv. kifogásolt rendelkezésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe való ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság fogalmát. Ehhez kapcsolódóan elsőként a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában fejtette ki az Alkotmánybíróság a következőket: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59, 65.) Az Alkotmánybíróság a 7/2004. (III. 24.) AB határozatában rámutatott továbbá arra is, hogy "a jogbiztonsággal kapcsolatban kimunkált jogállami mércék, elvek (kiszámíthatóság, előreláthatóság, stabilitás, a létrejött jogviszonyokba való beavatkozás tilalma, a szerzett jogok védelme, felkészülési idő) a társadalom különböző szervezetei, a polgárok jogviszonyait érintő jogi szabályozással szemben megfogalmazott követelmények. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABK 2003. március, 90, 96.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199, 200.; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192, 193.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 158.]" (ABH 2004, 98, 111.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabályozás egyértelmű, világos, áttekinthető, a belőle fakadó kötelezettség előre kiszámítható; így nem sérti a fentiekben megfogalmazott egyik alkotmányos követelményt sem. Ezért a Hatv. 39. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközése megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Az Alkotmánybíróság ezután a kifogásolt szabályozásnak az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközését vizsgálta. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. E rendelkezés kapcsán az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 9. §-a alapján a piacgazdaság és a gazdasági verseny szabadságának fenntartása és védelme állami feladat, amely feladatának az állam elsősorban a piacgazdaság működtetéséhez szükséges alapvető jogok érvényesítésével tesz eleget. A piacgazdaságnak és a versenyszabadságnak nincs önálló alkotmányos mércéje. Az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkotmányellenességét a piacgazdaság, illetőleg a versenyszabadság megsértésére alapítottan csak szélsőséges esetekben állapítja meg, ha az állami beavatkozás "fogalmilag és nyilvánvalóan" ellentétes az Alkotmányban rögzített államcéllal. [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 249.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 119.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 200.] A helyi iparűzési adó alapját megállapító kifogásolt szabályozás esetében az állami beavatkozásnak ez a szélsőséges esete nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
Az Alkotmánybíróság ezután a Hatv. vizsgált rendelkezésének az Alkotmány 70/A. §-ába ütközését vizsgálta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó, köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint. Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel levő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése nem minden fajta különbségtételt tilt - az ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti.
A fentiekből következően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hatv.-nek az indítványozók által kifogásolt rendelkezése nem tesz meg nem engedett különbséget az egyes adóalanyok között.
Az Alkotmánybíróság végül megállapította, hogy a Hatv.-nek a helyi iparűzési adó alapját meghatározó rendelkezése nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben sem az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével, sem 70/B. §-ával. Ennek megfelelően az indítványokat e tekintetben is elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság a Hatv. 39. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/I. §-ába ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárását az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja (ítélt dolog) alapján megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg. Sem az e §-ban foglalt felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe törvények vélt értelmezési hiányosságainak megszüntetését, illetve törvényi rendelkezések módosítását. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványozói kérelmeket az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2005. november 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró