34/2003. (VI. 19.) AB határozat
a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet egyes rendelkezései alkotmányelleneségének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány és bírói kezdeményezések tárgyában -dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 58. §-a alkotmányellenes, és ezért azt e határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 58. §-a a Siófoki Városi Bíróság előtt P.20.307/1997. és P.20.579/1998. szám alatt, valamint a Marcali Városi Bíróság előtt 4.P.20 012/1998. szám alatt folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazható.
2. Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendeletnek - az 58. §-on túlmenően - valamennyi szabálya megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 58. §-a tárgyában. A Siófoki Városi Bíróság a P.20.307/1997. és a P.20.579/1998. szám alatt, valamint a Mareali Városi Bíróság a 4.P.20 012/1998. szám alatt folyamatban lévő ügyekben az eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte a Vhr. 58. §-a alkotmányellenességének megállapítását és - a határozatnak a folyamatban lévő perekben való alkalmazása érdekében - visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését. Az indítványok arra hivatkoztak, hogy a támadott szabály eltér a Vtv. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseitől, tehát sérti a jogszabályi hierarchiát, továbbá a jogbiztonságot és ezért ellentétes - az Alkotmány 7. §-a alapján alkalmazandó - jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. §-ának (2) bekezdésével. Egy további indítványozó kérte a Vhr. egészének megsemmisítését és kifejtette, hogy a Vhr. 58. §-a ellentétes a Vtv. és a Ptk. rendelkezéseivel, sérti az Alkotmány 9. §-ában és 57. §-ában meghatározott elveket.
Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványok beérkezése után a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet módosításáról szóló 11/2000. (III. 27.) FVM rendelet 45. §-a a Vhr. támadott szabályát is megváltoztatta, de ez a változás nem érintette az indítványozók által kifogásolt rendelkezést.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályokat vette figyelembe:
Az Alkotmány szabályai:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."
A Jat. indítványokban megjelölt szabályai: "1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök és Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen
a) a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait,"
"8. § (1) A miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet."
A Ptk.-nak a - határozat meghozatalakor hatályos - szabályai:
"339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."
"345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.
(2) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott."
"346. § (1) Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel • járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni."
"685. § E törvény alkalmazásában
a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály;"
A Vtv. szabályai:
"75. § (1) A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár).
(2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott.
(3) A jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt."
"78. § (1) A jogosult a károk megelőzése érdekében köteles:
a) amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni;
b) a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni; *
c) a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;
d) szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani."
"100. § (1) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter arra, hogy
a) a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat, valamint
b) a törvény kihirdetése és hatálybalépése közötti időszakra vonatkozó átmeneti szabályokat
rendeletben állapítsa meg."
A Vhr. támadott rendelkezésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
"58. § A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül, ha a vad gépjárművel közúton, illetve vasúti járművel közforgalmú vasúti pályán történő ütközése közvetlenül a vadászat miatt következik be. A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül különösen, ha a vad gépjárművel közúton vagy közforgalmú vasúti pályán történő ütközése a miatt következik be, mert a jogosult a közút, illetve a közforgalmú vasúti pálya száz méteres körzetébe mesterségesen telepített és működtetett vadetetővel, sózóval, szóróval, itatóval, dagonyával vagy művelt vadfölddel a vadat odaszoktatta."
III.
1. A Vhr. 58. §-át támadó indítványok megalapozottak.
Az indítványozók a jogbiztonságra, a jogszabályi hierarchiára, az Alkotmány 7. §-ára, a Jat. 1. §-ára hivatkozva kifogásolták a Vhr. 58. §-át. Kifejezett hivatkozás nélkül az alkotmányellenességet az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése és 37. §-ának (3) bekezdése alapján látták megállapíthatónak.
Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a jogállam alkotmányi elve alapján értelmezi az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, a közhatalom gyakorlásának korlátait és kereteit, a hatalommegosztást. A közhatalom gyakorlásába tartozik a jogalkotás is [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.]. Az Alkotmánybíróság már az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatban kimondta, hogy a jogállamiság egyik alapvető követelménye a közhatalmi szervezeteknek a jog által meghatározott, megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között és működési rendben végzett tevékenysége (ABH 1991, 454, 456.). A jogállamiságból folyó követelmény az, hogy a közigazgatás a törvénynek alárendelten jár el, és ha közigazgatási szerv jogalkotásra felhatalmazást kap, akkor a törvény meghatározza a jogalkotási hatáskör terjedelmét és annak korlátait is [6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1999, 90, 94.].
A jogállam elvéből származó követelménnyel összhangban mondja ki az Alkotmány 37. §-ának (2) bekezdése, hogy a miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően látják el feladatukat, valamint határozza meg a 37. § (3) bekezdése a feladatok ellátása körére szűkített jogalkotási hatáskörnek azt a korlátját, amely szerint a miniszteri rendelet nem lehet ellentétes törvénnyel, a Kormány rendeletével és határozatával. A jogállam elvét veszi alapul a Jat. 1. §-ának (2) bekezdése, és az Alkotmány hivatkozott szabályaiban meghatározottakkal azonos elvet fejez ki a Jat. 8. §-a.
A Vtv. egyes kártérítési felelősségi szabályok meghatározása mellett a Ptk. kártérítési szabályaira utalt. Nem adott felhatalmazást arra, hogy miniszteri rendelet új felelősségi szabályt határozzon meg. A 100. § (1) bekezdésének a) pontja csak arra hatalmazta fel a földművelésügyi minisztert, hogy "a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat" rendeletben állapítsa meg.
A törvényalkotó számolt azzal, hogy sok kérdést nem lehet a polgári jog átfogó jellegű törvénykönyvében szabályozni, de nem tette lehetővé, hogy bármilyen szintű jogszabály rendelkezzék az állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről. Ezért a Ptk. 685. §-ának a) pontja a törvénykönyvben található jogalkotási felhatalmazás körét általános jelleggel törvényre és kormányrendeletre korlátozza, emellett tételes felsorolását adja azoknak az eseteknek, amelyekben törvénynél és kormányrendeletnél alacsonyabb szintű jogszabály rendezhet polgári jogi viszonyokat. A polgári jogi kártérítési felelősség kérdéseinek rendezésére miniszteri rendelet megalkotására nincs felhatalmazás.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felhatalmazás kereteinek túllépése alkotmányellenességet eredményez [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 433; 551/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 840, 841-842.]. A formai alkotmányellenesség egyúttal a jogállam követelményeinek megsértését is megvalósítja [27/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 127-128; 70/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 409, 414.].
A Kormány tagjainak jogalkotó hatáskörére is vonatkozik az az Alkotmánybíróság által a Kormány jogalkotó hatásköréről kifejtett elv, amely szerint, ha a Kormány a feladatkörében eljárva alkot jogszabályt, ennek a jogalkotásnak korlátját képezik a törvényhozó számára fenntartott témakörök. A törvényhozási tárgykörökre az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésén túlmenően a Jat. 2-5. §-ai is iránymutatást tartalmaznak. Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kell azt is, hogy a Kormány egy rendelet megalkotásánál feladatkörében járt-e el, és azt is, hogy a rendeletalkotás nem terjedt-e ki olyan életviszonyokra, amelyeknek szabályozása a törvényhozó feladata (990/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 824, 825.). A Jat. 4. §-ának a) pontja szerint a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait törvényben kell szabályozni. A vagyoni viszonyok szabályozási körébe tartozó kártérítési felelősségre tehát miniszter saját feladatkörében rendeletet nem alkothat.
Az elmondottakon túlmenően a Vhr. 58. §-ának alkotmányossági vizsgálatánál azt is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány 37. §-a (3) bekezdésének második mondata szerint a miniszteri rendelet nem lehet ellentétes a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten lévő szabályokkal. Az Alkotmánybíróság kezdettől követett gyakorlata szerint a jogszabályi hierarchia alkotmányosan meghatározott rendjének megsértése formai alkotmányellenességet jelent [31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 135.].
A Vhr. 58. §-a olyan tényállásokat határoz meg, amelyek esetében a vadászatra jogosult magatartását felróhatónak kell tekinteni. Ez a - jogalkalmazás során mérlegelésre lehetőséget nem adó - szabály eltér a Ptk. és a Vtv. felelősségi szabályaitól és ezzel megsérti a miniszteri rendelet alkotmányos korlátainak elvét.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vhr. 58. §-ának alkotmányellenességét megállapította.
Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint megállapította a támadott szabály alkotmányellenességét, ezért mellőzte annak vizsgálatát, hogy milyen alkotmányos összefüggés áll fenn a Vhr. 58. §-a és az Alkotmánynak az indítványokban még említett 7. §-a, 9. §-a, valamint 57. §-a között.
Az Alkotmánybíróság a Vhr. alkotmányellenes 58. §-át az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. §-ának (1) bekezdése alapján a közzététel napjával megsemmisítette.
Az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy a Siófoki Városi Bíróság előtt P.20.307/1997. és P.20.579/1998. szám alatt, valamint a Marcali Városi Bíróság előtt 4.P.20 012/1998. szám alatt folyamatban lévő ügyekben a Vhr. 58. §-a nem alkalmazható.
2. Az egyik indítvány a Vhr. egészének megsemmisítését kérte, de az 58. §-ra vonatkozó fejtegetésen kívül nem jelölte meg a kérelem okát. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, a 22. § (2) bekezdése szerint pedig az indítványnak tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló okot. A Vhr. valamennyi szabályának megsemmisítésére irányuló indítvány ennek a követelménynek nem tett eleget. Ezért az Alkotmánybíróság a Vhr. egészének megsemmisítésére vonatkozó indítványt visszautasította.
A határozat Magyar Közlönyben való közzétételéről szóló rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1266/B/1997.
Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
1. Egyetértek a Vhr. 58. §-a alkotmányellenessége megállapításával és annak megfelelően a megsemmisítésével. Ugyanakkor azonban nem értek egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság szoros tárgyi és tartalmi összefüggés okán nem vonta be az alkotmányossági vizsgálatba a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontját.
A Vtv. említett rendelkezése szerint:
"100. § (1) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter arra, hogy
a) a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat, ... rendeletben állapítsa meg."
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdése értelmében:
"A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit..."
Nyilvánvaló, hogy a Vtv. 100. § (1) bekezdésében választott "felhatalmazás-technika" nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a Jat. 15. § (1) bekezdése a felhatalmazásokkal szemben támaszt.
A Vtv. gyakorlatilag generális klauzulát alkalmaz, amely e jellegénél fogva ellehetetleníti annak vizsgálatát is, mi a viszonya a felhatalmazó törvényi rendelkezésnek és az annak nyomán kibocsátott végrehajtási rendeletnek. A felhatalmazó rendelkezés gyakorlatilag megszűnt "beszámítási pont"-ként, így ténylegesen "mérhetetlenné", mércenélkülivé vált a felhatalmazás nyomán kiadott végrehajtási rendelet. Egészen konkrétan: egyszerűen értelmetlen annak vizsgálata, vajon a végrehajtási rendelet megmarad-e a felhatalmazás keretei között, azaz nem terjeszkedik-e túl azon.
Nyilvánvalónak látom tehát a jelen esetben a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontja és a Jat. 15. § (1) bekezdése közötti kollíziót. Ugyanakkor azonban egy korábbi határozatában az Alkotmánybíróság megállapította azt, hogy: "A Jat. megsértése [Alkotmány 7. § (2) bekezdés] csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve rendelkezésbe is ütközik." [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.] A jogalkotásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek a figyelmen kívül hagyása önmagában tehát nem vezet az elfogadott törvény vagy egyéb jogszabály alkotmányellenessége megállapításához, hanem csak akkor, ha az egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik. (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 496.).
2. Nem feledhető azonban az sem, hogy: "Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (2) bekezdése és a Jat. kapcsolatában ... az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a Jat.-ban is megfogalmazott bizonyos tételek feltétlen alkotmányos védelemben részesülnek,..." ("Az Alkotmány magyarázata." Budapest, 2003. 178. Összeállították: Dr. Balogh Zsolt, Dr. Holló András, Dr. Kukorelli István, Dr. Sári János). Ilyen "feltétlen alkotmányos védelmet" kapott a Jat. 12. § (2) bekezdésében írt visszaható hatály tilalma, amelyet az Alkotmánybíróság "alkotmányos jellegű szabálynak" minősített. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172] Ugyanilyen közvetlen alkotmányos védelmet kapott a Jat. 12. § (3) bekezdésben rögzített "kellő idő" is, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozta: "ha a jogalkotásról szóló törvény nem tartalmazná az idézett szabályt, az akkor is levezethető lenne az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből." [28/1992. (II. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156-157.] Az Alkotmánybíróság a Jat. 18. § (2) bekezdését ("A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni") értelmezve is arra a következtetésre jutott, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." [26/1992. (II. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]
Álláspontom szerint a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontjában írt felhatalmazó rendelkezés sem az egyértelműség, sem a kiszámíthatóság követelményeinek nem felel meg. [22/1997. (II. 25.) AB határozat, ABH 1997, 107, 118.] Jelen megfogalmazásában a törvény idézett rendelkezése értelmezhetetlen, ilyenként jogbizonytalanságot okoz, hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. [42/1997. (VII.1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.] Mindezekre tekintettel - nézetem szerint - az Alkotmánybíróságnak a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontjában írt felhatalmazó rendelkezést is alkotmányellenesnek kellett volna nyilvánítania, és meg kellett volna semmisítenie.
3. Végül, de nem utolsósorban kiemelem: a végrehajtó hatalom (Kormány vagy miniszter) jogalkotói hatalmának törvényhez kötése a magyar jogforrási rendszer egyik fontos (ha éppen nem legfontosabb) követelménye. Nem érvényesülhet ez akkor, ha a törvényalkotó ezt a kapcsolatot nem a Jat. 15. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel szabályozza. (Itt: ha az alkalmazott felhatalmazás-technika teljesen szabad kezet ad a végrehajtó hatalomnak.)
Álláspontom szerint tehát (éppen a védendő értékre tekintettel) a Jat. 15. § (1) bekezdésének is "alkotmányos jellegű szabály" értéke van, amelynek "feltétlen alkotmányos védelmet" kell kapnia.
A Vtv.-ben alkalmazott felhatalmazás-technika a jogállami Alkotmány (a rendszerváltás) előtti időben gyökerezik, s igazából a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésben vált értelmezhetetlenné. Ilyen "kategóriaként" az Alkotmánybíróságnak azt ugyanúgy meg kellett volna semmisítenie, mint tette azt más - alkotmányjogilag kevésbé fontos és garanciális - hasonló esetekben is. Pl. a "kezelői jog"-gal [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104; az "igazgatásilag kötött helyiséggazdálkodás" fogalmával [29/1993. (I.4.) AB határozat, ABH 1993, 227.]
A most vizsgált eset tehát a "jogállami közigazgatás" egyik igen fontos alaptételét, a közigazgatás törvényhez kötöttségét érinti közvetlenül. Ezt az Alkotmánybíróság a 2/2000. (H. 25.) AB határozatában "alkotmányos követelményként" aposztrofálta (ABH 2000, 25, 28-29.) "felértékelésnek" pedig-nézetem szerint-csak az felelt volna meg, ha az Alkotmánybíróság a Vtv." 100. § (1) bekezdése a) pontjában írt felhatalmazó rendelkezést is - pro futuro - megsemmisítette volna.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró