161/B/2006. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 125. § (1) bekezdés utolsó mondata, 128. § (1) bekezdés negyedik és ötödik mondata, 172. § (3) bekezdése és 173. § (3) bekezdése, valamint a villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szól ó 382/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdés második mondata, 11. § (3) bekezdése és 15. § (2) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, melyben a villamos energiáról szól ó 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát kérték. A tárgyukban összefüggő indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

1. Az egyik indítványozó eredeti beadványában a villamos energiáról szól ó 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: régi Vet.) 71. § (2) bekezdés második mondata, 73. § utolsó mondata, 76. § utolsó mondata és 79. § (4) bekezdés "ingyenes" szövegrésze, valamint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 80. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése, 86. § (2) bekezdése "és vállalja az azokkal kapcsolatos költségek viselését" szövegrésze, 86. § (3) bekezdés "egy éven belül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel ellentétesnek tartotta az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 9. §-ával, 10. §-ával, 12. §-ával, 13. §-ával, 56. §-ával és 70/A. §-ával.

2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a régi Vet., valamint a Vhr. indítványozó által alkotmányellenesnek vélt egyes rendelkezéseit a Vet. 183. § a), illetve y) pontja 2008. január 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlata szerint - a támadott jogszabály hatályon kívül helyezése esetén az annak helyébe lépett új jogszabályt vizsgálja meg, amennyiben az tartalmazza a korábbi jogszabály indítványozó által támadott rendelkezését. Mivel a hatályos szabályozás a régi Vet. egyes támadott rendelkezéseit részben tartalmazza, így többek között a 73. § utolsó mondatát, illetve a 76. § utolsó mondatát változatlan tartalommal átvette, a korábban támadott egyéb rendelkezéseket azonban nem, ezért az Alkotmánybíróság határidő tűzésével felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon, hogy a megváltozott jogszabályi rendelkezésekre tekintettel indítványát kívánja-e módosítani és ha igen, milyen tartalommal.

3. Az indítványozó a felhívást követően kérelmét módosította, indítványában a Vet. 125. § (1) bekezdés utolsó mondata, 128. § (1) bekezdés utolsó két mondata, 172. § (3) bekezdése "így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem" szövegrésze és 173. § (3) bekezdése "így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem" szövegrésze, valamint a villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 382/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (1) bekezdés második mondata, 11. § (3) bekezdése és 15. § (2) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések egy része korlátozza az ingatlantulajdonosok - köztük az önkormányzatok - jogait [Alkotmány 12. §, 13. § (1) bekezdés], illetve az engedélyesek számára privilégiumokat biztosít, ezáltal sérti a jogegyenlőség, illetve a köz- és magántulajdon egyenjogúsága elvét (Alkotmány 9. §). Szerinte a támadott rendelkezések diszkriminatívak is, mivel "mindenkinek csorbulnak a jogai, kivéve az engedélyest", és az ilyen jogviszonyban csak az egyezség vagy a bírósági döntés felel meg a jogállamiság elvének.

Ellentétesnek tartja ezenkívül az indítványozó a Vet. 125. § (1) bekezdés utolsó mondatát és 128. § (1) bekezdés negyedik és ötödik mondatát a jogállamiság elvével, mert azzal, hogy a vezetékjog és a használati jog a bejegyzés előtt is gyakorolható, ellentétes az ingatlan-nyilvántartás elveivel, a közhitelességgel, a nyilvánossággal és a rangsor elvével, azaz az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 2. (helyesen: 3. §), 4., 5. és 7. §-ával, valamint sértheti a jóhiszemű szerző jogait. Az indítványozó szerint ezeknek a jogoknak a bejegyzés előtti gyakorolhatósága értékcsökkentő hatású lehet, illetve e jogok "intézményesített eltitkolása" sérti a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot [Alkotmány 61. § (1) bekezdés]. Részben a fentiekkel azonos indokok alapján támadta az R. 11. § (3) bekezdését is.

Az indítványozó szerint a Vet. 172. § (3) bekezdésének és 173. § (3) bekezdésének megjelölt szövegrészei a kártalanítás kizárásával korlátozzák a tulajdonhoz való jogot, szerinte a vezetékjog, illetve a használati jog gyakorlása a tulajdonjogot kiüresíti, és a "tulajdon súlyos megterhelése pedig (...) megköveteli a kisajátításhoz hasonló védelmet".

Az indítványozó szerint ellentétesek továbbá az R. megjelölt rendelkezései az Alkotmány több §-ával az alábbiak szerint: az R. kifogásolt rendelkezései ellentétesek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § a) pontjával, valamint 15. § (2) bekezdésével, mert a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait törvényben kell szabályozni, és a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. Így -mivel kormányrendelet törvénnyel nem lehet ellentétes [Alkotmány 35. § (2) bekezdés] - szerinte sérül a jogállamiság elve, illetve sértik az R. rendelkezései a tulajdonhoz való jogot is, mert szerinte kártalanítás nélküli kisajátítást jelentenek. Ugyanakkor az R. 10. § (1) bekezdés második mondata, 11. § (3) bekezdése és 15. § (2) bekezdés második mondata külön-külön is alkotmánysértők, így az R. 10. § (1) bekezdés második mondata sérti a tulajdonhoz való jogot, az R. 11. § (3) bekezdése a jogállamiság elvét, az R. 15. § (2) bekezdés második mondata pedig szintén a jogállamiság elvét, valamint a tulajdonhoz való jogot.

4. A másik indítványozó a Vet. 172. § (3) bekezdésének és 173. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét állította, szerinte ezek a rendelkezések a kártalanítás kizárásával korlátozzák a tulajdonhoz való jogot, és így sértik az Alkotmány 8. § (2) bekezdését. Szerinte a támadott rendelkezések ellentétesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) "tulajdonjog lényeges tartalmát" meghatározó 108. §-ával, a 115. § (1) bekezdésével, mely szerint a tulajdonjogi igények nem évülnek el, a 116. § (2) bekezdésével és 171. §-ával, az Inytv. 3. §-ával, valamint ellentmondanak a Vet. 132. § (2) bekezdésével is.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. A Vet. kifogásolt rendelkezései:

"125. § (1) (...) A vezetékjog a jogerős határozat alapján a bejegyzés előtt is gyakorolható."

"128. § (1) (...) A megállapodáson alapuló használati jog bejegyzésének késedelme a jog gyakorlását nem érinti. A hatósági határozaton alapuló használati jog a jogerős közigazgatási határozat alapján a bejegyzés előtt is gyakorolható."

"172. § (3) A vezetékjog megállapítása, illetve annak utólagos bejegyzése az ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem."

"173. § (3) Az egyszerűsített üzemeltetési engedély, illetve a vezetékjog utólagos bejegyzése az ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem."

3. Az R. támadott rendelkezései:

"10. § (1) (...) Megállapodás hiányában a hálózati engedélyes a jogerős engedélyben foglalt jogainak gyakorlását csak akkor kezdheti meg, ha a saját költségére készítendő szakvéleményben foglalt kártalanítás összegét az ingatlan tulajdonosnak átadta, illetőleg részére teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot vagy egyéb fizetési biztosítékot ad, és arról az ingatlan tulajdonosát hitelt érdemlően értesíti."

"11. § (3) Az előmunkálati jogot nem kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni."

"15. § (2) Erdőnek és fásított területnek közcélú vezeték létesítése céljából szükséges átvágása esetén - megállapodás alapján - a faanyag kitermelése, elszállítása és hasznosítása az erdő, illetőleg a fásított terület tulajdonosának a kötelezettsége és jogosultsága. Ha a tulajdonos az itt meghatározott kötelezettségét az építési engedélyes felszólítása ellenére nem teljesíti, az építési engedélyes saját költségére a faanyagot kitermelheti, ez esetben a faanyag az építési engedélyes tulajdonába kerül."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként a jogbiztonság elvének sérelmét és ehhez kapcsolódóan az Inytv. alapelveinek tartalmát vizsgálta meg. Az indítványozó szerint ugyanis a Vet. 125. § (1) bekezdése utolsó mondata - amely szerint a vezetékjog a jogerős határozat alapján a bejegyzés előtt is gyakorolható -, valamint a Vet. 128. § (1) bekezdés 4-5. mondata - azaz: a megállapodáson alapuló használati jog bejegyzésének késedelme a jog gyakorlását nem érinti, míg a hatósági határozaton alapuló használati jog a jogerős közigazgatási határozat alapján a bejegyzés előtt is gyakorolható - sérti a jogbiztonság Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített elvét azáltal, hogy az Inytv. 4., 5. és 7. §-ában rögzített ingatlan-nyilvántartási alapelvekkel, az az a közhitelesség, a nyilvánosság és a rangsor elvével ellentétes, és így sértheti a jóhiszemű szerző jogait, illetve a későbbi bejegyzés miatt a közérdekű adatok megismerhetőségéről sem lehet szó.

1.1. A Ptk. a használati jogokról szóló XIII. fejezetében, a telki szolgalmakat követően tartalmazza a használati jog alapításának szabályát. A telki szolgalom létesítésére a Ptk. 168. § (1) bekezdése szerint az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez utóbbi alapulhat szerződésen, de keletkezhet jogszabálynál, bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva is; bármelyik esetről légyen is szó, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni [Ptk. 158. § (1) és (2) bekezdései]. A Ptk. 171. § (1) bekezdése alapján ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani, amiért kártalanítás jár, és - a Ptk. fenti rendelkezésének megfelelően - az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Mind a használati jog, mind a vezetékjog alapításának lehetősége ezen a rendelkezésen alapul. A Ptk. 166. § (2) bekezdése példálózó felsorolást ad a telki szolgalom alapításának céljaira vonatkozóan, ezek között sorolja fel - többek között - a vezetékoszlopok elhelyezését is.

A használati jog alapításának eseteit külön jogszabály állapítja meg, mely adott esetben a Vet.: a vezetékjog szabályait a Vet. 123-126. §-ai, míg a használati jogra vonatkozó rendelkezéseket a Vet. 127-129. §-ai tartalmazzák. A Vet. 123. §-a szerint a közcélú hálózat idegen ingatlanon történő elhelyezésére a hálózati engedélyes javára a Hatóság vezetékjogot engedélyezhet, ha az a közcélú hálózat szükséges fejlesztése érdekében indokolt, és az ingatlan használatát lényegesen nem akadályozza; a vezetékjog tartalmát pedig a Vet. 124. §-a határozza meg. A Vet. 127. § (1) bekezdése értelmében a hálózati engedélyes idegen ingatlanon közcélú hálózathoz tartozó, nem tartószerkezeten elhelyezett, külön jogszabályban meghatározott átalakító-és kapcsolóberendezés építésére a használati jog birtokában kérheti a Hatóságtól az építési engedély megadását. A használati jog az idegen ingatlan tulajdonosával kötött megállapodás alapján keletkezik. A használati jog alapítására egyebekben a Ptk. rendelkezései az irányadók [Vet. 127. § (2) bekezdés].

1.2. Az Inytv. 3. §-a rögzíti a bejegyzés elvét, amely azt jelenti, hogy egyes - a törvényben felsorolt - jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek, az az a bejegyzés hoz létre, létesít egyes jogokat, ezek az úgynevezett konstitutív hatályú bejegyzések. Ilyen jogok például az átruházáson alapuló tulajdonjog, a szerződésen alapuló vagyonkezelői jog, földhasználati jog, haszonélvezeti jog és a használat joga, a telki szolgalmi jog, a jelzálogjog (önálló zálogjog). [Inytv. 3. § (2) bekezdés].

Abban az esetben, ha ugyanezek a jogok nem átruházáson, szerződésen alapulnak, hanem például törvény alapján keletkezik az adott jog, akkor bejegyzés nélkül is létrejönnek, azaz az ingatlan-nyilvántartás csupán megállapítja azok létezését (nem a bejegyzés létesíti azokat), ilyen esetben a bejegyzés deklaratív hatályú. Ide tartozik a vezetékjog és a használati jog bejegyzése is, hiszen a vezetékjogot a jogerős hatósági határozat hozza létre, a használati jog pedig megállapodás alapján kiadott hatósági határozaton alapul. A megállapodáson alapuló használati jog bejegyzésének késedelme nem érinti a jog gyakorlását, hiszen a használati jog gyakorlására az ingatlantulajdonos tudtával, a vele kötött megállapodás alapján kerülhet csak sor. A vezetékjog esetében a joggyakorlás alapja a jogerős hatósági határozat, a hatósági határozaton alapuló használati joghoz hasonlóan. A határozaton alapuló vezetékjog és a használati jog - a jog gyakorlásának megkezdése utáni - bejegyzése az adott esetben nem releváns, hiszen az nem konstitutív, hanem deklaratív aktus. Az Inytv. 3. § (4) bekezdése pedig kimondja azt is, hogy egyes jogilag jelentős tények, illetőleg hatósági határozat vagy jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vet. támadott rendelkezései ezzel a szabállyal nemhogy nem ellentétesek, hanem épp ellenkezőleg, azzal összhangban vannak.

1.3. Az Inytv. 5. § (1) bekezdése szerint a közhitelesség elve azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy fennállásáról nem tudott. Az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy fennáll és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén - az ellenkező bizonyításáig -azt kell vélelmezni, hogy nem állnak fenn. A törvény vélelmet állít fel arra, hogy a bejegyzett jog azt a személyt és olyan tartalommal illeti meg, ahogyan a nyilvántartás feltünteti, illetve hogy az ingatlanra vonatkozóan más jog, mint amit a nyilvántartás feltüntet, nem áll fenn.

Az Alkotmánybíróság a 8/1998. (III. 20.) AB határozatában kimondta, hogy a nyilvántartás közhitelessége az ingatlan-nyilvántartás fontos - nélkülözhetetlen - alapelve, ugyanakkor ez az alapelv "(...) nem jelenti azonban az ingatlan-nyilvántartás közérdekű adatainak kétségtelen és kivételt nem tűrő valódiságát, hitelét. A közhitelesség meghatározóan harmadik személyekkel szemben érvényesülő elv és tágabb értelemben annyit jelent, hogy ha valamely jogot, tényt vagy körülményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. Szűkebb értelemben pedig az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének szempontja abban fejeződik ki, hogy az ingatlan-nyilvántartást a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző személy javára - az ellenkező bizonyításáig - valónak kell elfogadni." (ABH 1998, 102, 104.)

A fentieknek megfelelően a közhitelesség elvével nem állnak ellentétben a Vet. támadott rendelkezései, hiszen a használati jog és a vezetékjog bejegyzésére az adott esetben is sor kerül, (sor kell, hogy kerüljön), akár a Ptk., akár a Vet. alapján, hiszen maga a Vet. 125. § (1) bekezdés első mondata is kimondja, hogy a hatóság a jogerős határozattal megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt, illetve a Vet. 128. § (1) bekezdése alapján a megállapodáson alapuló használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a megállapodás alapján a hálózati engedélyes köteles kérni, míg a határozaton alapuló használati jog esetén a Hatóság a jogerős határozattal keresi meg az ingatlanügyi hatóságot a használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt.

1.4. Nem sérül a nyilvánosság elve sem, hiszen - habár a szóban forgó jogok a bejegyzés előtt is gyakorolhatók -mind a megállapodáson alapuló, mind a jogerős határozaton alapuló jogok alapítását az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdoni lapon fel kell jegyezni (széljegy), és a széljegyzésben a széljegyzett beadvány (megállapodás vagy hatósági határozat) tartalmára röviden utalni kell. A tulajdoni lapon feltüntetett széljegy a bejegyzés, átvezetés, feljegyzés iránti ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja [Inytv. 48. § (1)-(2) bekezdés]. Így a jogok alapítása -és a bejegyzésükre irányuló eljárás megindítása - a széljegyből bárki számára megismerhető, a tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül nyilvános, a nyilvánosság elve korlátozásra csak a személyes adatok védelméhez fűződő érdek által feltétlenül megkövetelt mértékben kerülhet sor. Ha az ingatlan tulajdonjogának átruházására, vagy más jog alapítására, illetve az ingatlan megterhelésére úgy kerülne sor, hogy az ingatlan tulajdonosa a másik felet nem tájékoztatja a vezetékjog alapításának tényéről, ezért az előző tulajdonos és a szerző közötti jogviszony keretei között felelősséggel tartozik.

1.5. Az Inytv. 7. § (1) bekezdése szerint a bejegyzések rangsorát az határozza meg, hogy a bejegyzési (feljegyzési) kérelmek milyen sorrendben érkeznek a földhivatalhoz, azokat mikor iktatják. Az Alkotmánybíróság a Vet. támadott rendelkezései és a rangsor elve ellentétének vizsgálatakor utal a közhitelesség és nyilvánosság elvével fennálló ellentét elbírálásakor megállapított tényekre, amelyek szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárást megelőző hatósági eljárás eredményének haladéktalan benyújtása, illetve a határozatban foglaltak bejegyzése megfelelő biztosítékot nyújt mind az ingatlan-nyilvántartás alapján tájékozódó, mind pedig az ott feltüntetett tények alapján jogviszonyokat létrehozó személyek számára. Ezen túlmenően ismételten fel kell arra hívni a figyelmet, hogy az ingatlan tulajdonosa szükségképpen értesül a vezetékjog alapítására irányuló eljárásról, valamint annak eredményéről, s felelősséggel tartozik a vele jogviszonyban álló személyek megfelelő tájékoztatásáról.

Az adott esetben a Vet. kifogásolt rendelkezései és az Inytv. alapelveinek még kivételesen előforduló kollíziójáról sincsen szó; így a jogbiztonság sérelmét az Alkotmánybíróság a fent kifejtettekre tekintettel nem találta megalapozottnak, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Vet. 125. § (1) bekezdés utolsó mondata, valamint a Vet. 128. § (1) bekezdés 4-5. mondata - az ingatlan-nyilvántartás alapelveinek sérelmén keresztül - sérti-e az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében rögzített közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.

Az Alkotmánybíróság a 34/1994. (VI. 24.) AB határozatban megállapította: "[a]z Alkotmány 61. § (1) bekezdése a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot is alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti. Az információkhoz való hozzáférhetőség, az információk szabad áramlása különösen a közhatalom és az állam szervei tevékenységének átláthatósága körében alapvető jelentőségű. A közérdekű adatok nyilvánossága, megismerhetősége gyakran előkérdése és feltétele a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának és azzal más vonatkozásban is szorosan összefügg" (ABH 1994, 177, 185.).

A Ptk. 116. § (2) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja, míg az Inytv. 2. §-a szerint az ingatlan-nyilvántartás településenként tartalmazza az ország valamennyi ingatlanának Inytv. szerint meghatározott adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza továbbá az oda bejegyzett személyeknek a nyilvántartáshoz szükséges, e törvényben meghatározott, személyazonosító és lakcímadatait is.

Az indítványozó arra hivatkozik, hogy a hatósági határozaton alapuló vezetékjog és használati jog bejegyzés előtti gyakorolhatósága, valamint a megállapodáson alapuló használati jog bejegyzésének késedelme miatt nem érvényesül az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága és közhitelessége, és így sérül a közérdekű adatok megismeréséhez való jog.

Az Alkotmánybíróság a 15/1995. (III. 13.) AB határozatban azonban kimondta: "[m]ivel az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanra vonatkozó jogok és tények nyilvántartására, sőt gyakran a jogok létrehozására is szolgál, az ingatlanforgalom alapvető garanciája a nyilvántartás nyilvánossága. Egyedül ennek alapján biztosítható a vélelem, hogy ingatlanra vonatkozó jogok, tények és egyéb adatok a jogszerzők - és bárki - előtt ismertek, vagyis, hogy senki nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy valamely adatról, amely az ingatlan-nyilvántartásban szerepel, nem volt tudomása." (ABH 1995, 88, 90.) Az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága a már bejegyzett jogokra, illetve feljegyzett tényekre vonatkozik, az indítványozó azonban a még be nem jegyzett jogok kapcsán kifogásolja a nyilvánosság megsértését.

Mivel azonban - ahogy azt az Alkotmánybíróság feljebb, az 1.4. pontban kifejtette -, az Inytv. rendelkezéseinek megfelelően egyrészt a bejegyzésre vonatkozó kérelem nyomban széljegyre kerül, az bárki számára hozzáférhetővé válik, másrészt a bejegyzés megtörténtéig a Ptk. szabályainak megfelelően az ingatlantulajdonos kötelessége egy esetleges szerződés megkötése előtt, hogy a másik felet - aki az ingatlan-nyilvántartás vonatkozásában a jóhiszemű harmadik személy lehetne - a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről - így akár a használati, akár a vezetékjog fennállásáról - tájékoztassa [Ptk. 205. § (3) bekezdés], az indítványozó által állított ellentét legfeljebb látszólagos: a nyilvánosság alapelve nem sérül.

Az Alkotmánybíróság szerint nem megalapozott az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének sérelmére való indítványozói hivatkozás azért sem, mert az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága nem a közérdekű adatok nyilvánossága elvén alapul, hanem hagyományosan a forgalom biztonságát védő szabály, melynek esetében személyes adatok törvény által közérdekből kötelezővé tett nyilvánosságáról van szó (hasonlóan a cégnyilvántartás nyilvánosságához).

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt - értékelhető alkotmányjogi összefüggés hiányában - ebben a részében is elutasította.

3. Mindkét indítványozó támadta a Vet. 172. § (3) és 173. § (3) bekezdéseit is, mert szerintük a kártalanítás lehetőségének kizárása az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelmét jelenti, és az egyik indítványozó szerint a tulajdon ilyen megterhelése "megköveteli a kisajátításhoz hasonló védelmet", míg a másik indítványozó szerint a kártalanítás ilyen kizárása ellentétes a Ptk. "tulajdonjog lényeges tartalmát" meghatározó 108. §-ával, a 115. § (1) bekezdésével, mely szerint a tulajdonjogi igények nem évülnek el, a 116. § (2) bekezdésével és 171. §-ával, az Inytv. 3. §-ával, valamint ellentmondanak a Vet. 132. § (2) bekezdésének is.

3.1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, (2) bekezdése pedig a kisajátítás feltételeinek meghatározása mellett lehetőséget teremt annak elvonására is. Az Alkotmány maga nem szól a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságáról, ennek dogmatikáját az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában (ABH 1993, 373.), majd ezt követően a 42/2006. (X. 5.) AB határozatban (ABH 2006, 520.) dolgozta ki.

Ez utóbbi határozat a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságára vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza:

"Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése határozza meg az alapvető jogok korlátozásáról szóló általános szabályt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a 8. § (2) bekezdése alapján alapvető jog korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozást törvény mondja ki, a korlátozás szükséges és az elérendő célhoz viszonyítva arányos [20/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990, 69, 70-71.]. A korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve: alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha másik alapjog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése más módon nem érhető el, feltéve, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog sérelmének súlya megfelelő arányban áll egymással [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].

A tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és az ennek alapján kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot kell alkalmazni. Ennek során figyelembe kell azonban venni az Alkotmánynak a tulajdonjogról szóló 13. §-ából származó sajátosságokat is. Ilyen sajátosság az, hogy a 13. § (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket jelöli meg egyik feltételként. Erre tekintettel a tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja a másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség.

A közérdek alapján történő tulajdonkorlátozásnál az Alkotmánybíróság nem tekinti elégséges alapnak, hogy a jogszabály általánosságban hivatkozik a korlátozást szükségessé tevő közérdekre, szabad hatósági mérlegelési jogkörben hagyva annak meghatározását, konkrétan milyen tulajdoni tárgyakra kell a korlátozást alkalmazni. A közérdeket jogszabályban úgy kell meghatározni, hogy konkrét ügyben a közérdekből történő korlátozás szükségességét bíróság ellenőrizhesse.

A vizsgálat másik szempontja itt is - az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése alapj án - az arányosság. Az arányosság tekintetében a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott szabályából nem származik sajátos követelmény. Ezért az arányosság általános vizsgálati mércéje alkalmazandó: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlyának összhangban kell állnia." (ABH 2006, 520, 528-529.)

3.2. A Vet. indítványok által támadott rendelkezéseit illetően - a fenti határozatban rögzítetteket is szem előtt tartva - az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vet. 172-173. § támadott szövegrészei a törvény átmeneti rendelkezései között találhatók meg, és azokat az adott §-on belül (1)-(2) bekezdés előzi meg, a (3) bekezdést ezekkel együttesen kell értelmezni. A 172. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hálózati engedélyes a kérelem benyújtását megelőzően tíz évvel korábban idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett közcélú átviteli és elosztó vezeték, tartószerkezet és azon elhelyezett átalakító- és kapcsolóberendezés tekintetében, amennyiben azok elhelyezésére vonatkozó vezetékjog alapítása nem történt meg, vagy a vezetékjogi engedély nem lelhető fel, illetve a vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, a 116. § szerinti Hatóságtól e törvény hatálybalépésétől számított öt éven belül kérheti a vezetékjog megállapítását, vagy a vezetékjog bejegyzésére alkalmas határozat kiadását. A 173. § (1) bekezdés szerint a hálózati engedélyes a kérelem benyújtását megelőzően tíz éven belül idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, vezetékjoggal rendelkező közcélú átviteli és elosztó vezeték, tartószerkezet és azon elhelyezett átalakító- és kapcsolóberendezés tekintetében, amennyiben a vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, a 116. § szerinti Hatóságtól e törvény hatálybalépésétől számított öt éven belül egyszerűsített üzemeltetési engedélyt kérhet. Azokban az esetekben, amikor a vezetékjog alapítása nem történt meg, vagy a vezetékjogi engedély nem lelhető fel, illetve a vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, azonban a fentiekre irányuló kérelem benyújtását megelőzően tíz éven át a vezetékjog létezett, vagyis a már fennálló állapot deklarálására kerül sor, többlet jogok és kötelezettségek általa tehát nem keletkeznek.

A vezetékjog a Ptk. meghatározásából, de jellegéből következően is leginkább a telki szolgalom jegyeit mutatja. A támadott rendelkezések egy tíz éve már fennálló állapot utólagos rögzítéséről rendelkeznek, ami az adott esetben a vezetékjog mint telki szolgalom elbirtoklással való megszerzését jelenti [Ptk. 168. § (2) bekezdés].

Megjegyzi egyebekben az Alkotmánybíróság, hogy éppen a Vet. 121. § (2) bekezdés c) pontja írja elő azt, hogy a vezetékjog gyakorlása során az ingatlan használatának akadályozásával vagy korlátozásával okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának vagy használójának köteles megtéríteni. Ez pedig folyamatos (eshetőleges) kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára (Lásd: 331/E/2004. AB határozat, ABH 2008, 2092, 2097.).

Ugyanakkor utal az Alkotmánybíróság a 785/B/1997. AB határozatára is, melyben kimondta: "[a] Ptk. 1-7. §-ában rögzített, a magánjogi viszonyok teljes körét tekintve irányadó, elvi jelentőségű rendelkezéseken túl -mint a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jóhiszeműség és tisztesség elve, a joggal való visszaélés tilalma - a szolgalmi jog gyakorlásának, illetőleg a joggyakorlás tűrésének terjedelmét a Ptk. 169. § (1) bekezdésének rendelkezése közelebbről is meghatározza: "A telki szolgalom gyakorlása során a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni." A szolgalom létesítéséhez, fenntartásához szükséges feltételek tekintetében - ideértve az esetleges kártalanítási igény érvényesítését is - a tulajdonosok számára biztosított a bírói út igénybevételének lehetősége. Ha az "uralkodó" és a "szolgáló" telek tulajdonosai között a jogvita a szolgalmi jog keletkezését követően, későbbi időpontban teszi szükségessé a szolgalmi jog fennálltának, valamint a szolgalom gyakorlása terjedelmének vizsgálatát, a vitás ügyek bírói úton történő rendezésének eszköze megint csak elegendő garanciát nyújt ahhoz, hogy az egymással szemben álló érdekek egyensúlya a jogbiztonság követelményeinek megfelelően érvényesülhessen." (ABH 2001, 917, 918-919.)

Egyéb esetekben is kifejezetten maga a Vet. rendelkezik a kártalanítás kötelezettségéről, jogalkotási felhatalmazással: a 170. § (1) bekezdés 30. pontja értelmében felhatalmazást kap a Kormány, hogy - többek között - a kártalanítással kapcsolatos részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg, ennek a felhatalmazásnak a Kormány - az indítványozó által is támadott - R. egyes rendelkezéseivel eleget tett.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

4. Az egyik indítványozó általánosságban is utalt arra, hogy a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 9. § (1) és 12. § (2) bekezdését, valamint 70/A. §-át azért, mert az engedélyesnek indokolatlan privilégiumokat biztosítanak, míg mindenki más - így például az önkormányzatok - jogai csorbulnak. Ezzel összefüggésben utal az Alkotmánybíróság a 39/1992. (VII. 16.) AB határozatra, melyben kimondta, hogy "[a]z Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem írja elő azt, hogy az állami tulajdonra vagy a magántulajdonra nézve ne lehetne eltérő a jogi szabályozás. E rendelkezés a kétféle tulajdon egyenrangúságát mondja ki és tartalmának igazi kibontására éppen a 70/A. § adja meg a lehetőséget. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése ezért többnyire csak a 70/A. § kontextusában értelmezhető. Az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (IX. rész) rámutatott arra, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdése helyes értelmezés szerint a tulajdon bármely formájára nézve fogalmaz meg diszkriminációtilalmat. A 9. § (1) bekezdése ennek megfelelően az Alkotmány 70/A. §-a jogegyenlőségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága általános tételének a tulajdonhoz való, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogra vonatkoztatott kifejtése." (ABH 1992, 235, 238.)

A 3/2000. (II. 25.) AB határozatban pedig az Alkotmánybíróság megsemmisítette a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 26. § (7) bekezdését, mivel az díjmentesen tette lehetővé, hogy az engedélyes közterületen közcélú villamosművet létesítsen és üzemeltessen, ami az önkormányzati tulajdon aránytalan korlátozását jelentette. E határozatában mondta ki az Alkotmánybíróság azt is, hogy "[a]z idegen ingatlanokon alapítható jogokért a törvény - összhangban a Ptk. 108. és 171. §-aiban foglaltakkal - kártalanítási kötelezettséget ír elő. Kártalanítási kötelezettségénél fogva a jogosult köteles megtéríteni mindazokat a károkat, amelyeket más ingatlanán jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal, létesítmények elhelyezésével, azok megközelítésével, azokon való munkavégzéssel, illetőleg az ingatlan használatának akadályozásával, korlátozásával az ingatlanban okozott. Arra is kötelezi a törvény a jogosultat, hogy ha felhagy jogának érvényesítésével, illetőleg a törvényben meghatározott jogok megszűnnek, köteles az ingatlan eredeti állapotát helyreállítani." (ABH 2000, 38, 41.)

Nem a vezetékjog és a használati jog létesítése, hanem a kötelező díjmentesség kikötése volt az, amit az Alkotmánybíróság az önkormányzati tulajdon aránytalan korlátozásaként értékelt; ezért semmisítette meg a támadott rendelkezést. Az adott ügyben ez nem állapítható meg: a Vet. nem tartalmaz a díjmentességre vonatkozó szabályokat, illetve nem tesz különbséget ingatlantulajdonos és ingatlantulajdonos között a tekintetben, hogy "magántulajdonon" avagy "köztulajdonon" létesül-e a vezeték- vagy használati jog. Ezért nem megalapozott az Alkotmány megjelölt rendelkezéseire való hivatkozás sem. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

5. Támadta az egyik indítványozó az R. egyes rendelkezéseit is, mivel azokat ellentétesnek tartja a Jat. 4. § a) pontjával és 15. § (2) bekezdésével, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) és 35. § (2) bekezdésével, mivel rendeleti szinten szabályoz tulajdonviszonyokat, illetve magán- és jogi személyek vagyoni viszonyait, holott azt törvényben kellene; továbbá az egyes támadott rendelkezéseket külön-külön is alkotmányellenesnek tartja az alábbiak szerint: az R. 10. § (1) bekezdés második mondata sérti a tulajdonhoz való jogot, az R. 11. § (3) bekezdése jogállamiság elvét, az R. 15. § (2) bekezdés második mondata pedig szintén a jogállamiság elvét, valamint a tulajdonhoz való jogot.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Így például a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta: "[v]alamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy - az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően - törvénybe kell-e foglalni vagy sem." (ABH 1991, 297, 300.)

Az Alkotmánybíróság szerint nem megalapozott az indítványozói állítás, hogy a szabályozás tárgya miatt nem megfelelő a rendeleti szint, az R. kifogásolt rendelkezései nem ellentétesek a Jat. 4. § a) pontjával és 15. § (2) bekezdésével, sőt összhangban vannak a Jat. 7. §-ával, mivel azokat a jogalkotó törvényi felhatalmazás alapján, annak keretei között állapította meg. Az R. megalkotására a Vet. 170. § (1) bekezdésének 30. pontjában, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 174/A. § a) pontjában kapott felhatalmazás alapján került sor. Az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogról rendelkező 13. §-ából [és a 8. § (2) bekezdéséből] nem következik, hogy a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait érintő valamennyi kérdést törvényben kellene szabályozni. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

5.1. Az indítványozó szerint - a Jat. egyes rendelkezéseivel való, fentebb ismertetett ellentéten kívül - az R. 10. § (1) bekezdés második mondata ellentétes az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, mert lehetővé teszi a (vezeték-, használati, előmunkálati) jog gyakorlásának megkezdését akkor is, ha a hálózati engedélyes és az ingatlantulajdonos között, a kártalanítási összeg tekintetében indult jogvita jogerősen még nem zárult le.

Főszabály szerint a Vet. 121. §-ában felsorolt jogok gyakorlása során az ingatlan használatának akadályozásával vagy korlátozásával okozott kárral összefüggésben fizetendő kártalanítás összegében a hálózati engedélyes és az ingatlan tulajdonosa közvetlenül állapodik meg, ennek hiányában a hálózati engedélyes a jogerős engedélyben foglalt jogainak gyakorlását csak a következő feltétellel kezdheti meg: ha a saját költségére készítendő szakvéleményben foglalt kártalanítás összegét az ingatlan tulajdonosnak átadta, vagy részére teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot vagy egyéb fizetési biztosítékot ad, és arról az ingatlan tulajdonosát hitelt érdemlően értesíti. Az R. 10. § (3) bekezdése szerint ha a hálózati engedélyes a jogerős határozatban foglalt jogai gyakorlása során tevékenységével összefüggő kárt az ingatlan tulajdonosának nem fizeti meg, az általa felajánlott és az ingatlan tulajdonosa által át nem vett összeg, illetőleg a fizetési biztosíték a kártalanítást nem fedezi, vagy az ingatlan tulajdonosa a kártalanítás összegével nem ért egyet, az ingatlan tulajdonosa a további igényét bírósági eljárás során érvényesítheti.

A tulajdonhoz való jog sérelmére vonatkozó indítványozói állítás nem megalapozott: a bírósági eljárás ugyanis kizárólag a kártalanítás összegéről szól, ami a tulajdonjogot nem sérti, éppen a védelmére - a benne esett kár megtérítésére - szolgál, ha ebben a kérdésben vita alakul ki a tulajdonos és a hálózati engedélyes között.

5.2. Ellentétesnek tartja az indítványozó az R. 11. § (3) bekezdését a jogállamiság elvével is, mivel szerinte sérti az ingatlan-nyilvántartás egyes elveit. E rendelkezés szerint az előmunkálati jogot nem kell bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba.

A Vet. 122. § (1) bekezdése értelmében a közcélú hálózat létesítésével kapcsolatban a hálózati engedélyes előmunkálati jog engedélyezését kérheti, a (2) bekezdés szerint az előmunkálati jog alapján az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni, hogy ingatlanán a szükséges jeleket elhelyezzék, a méréseket és a talajvizsgálatot elvégezzék. A munkálatok megkezdése előtt az ingatlan tulajdonosát értesíteni kell.

Az R. 11. § (1) bekezdése szerint az előmunkálati jog alapján a hálózati engedélyes vagy megbízottja az engedélyezést követő egy éven belül a más tulajdonában, használatában levő ingatlanon jogosult kártalanítás ellenében bejárást végezni, olyan jeleket elhelyezni, méréseket, talajvizsgálatokat végezni, amelyek a létesíteni kívánt sajátos építmény elhelyezéséhez szükségesek. A hálózati engedélyes az előmunkálati jog alapján végezhető tevékenység megkezdéséről az ingatlan tulajdonosát, a települési önkormányzat jegyzőjét, valamint a Hatóságot 30 nappal korábban köteles értesíteni. Az előmunkálati jogra vonatkozó engedély érvényességi ideje - annak érvényességi idején belül benyújtott kérelemre - egy alkalommal további egy évvel meghosszabbítható.

Az előmunkálati jog tehát az ingatlanon létesítendő közcélú hálózat építésének előfeltétele, a vezetékjog vagy a használati jog alapítását megelőzi, lényegében ideiglenes, átmeneti jellegű jogosítvány a hálózati engedélyes javára, mely műszakilag alapozza meg a vezeték- vagy használati jog létesítését (illetve az ingatlan erre való alkalmasságát). E jog az ingatlan jogi helyzetében olyan tartós változást, mint a megjelölt másik két jog, nem okoz, ezért az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére sincsen szükség.

5.3. Végül sérti az indítványozó szerint az R. 15. § (2) bekezdés második mondata a jogállamiság elvét és a tulajdonhoz való jogot is, mert kisajátítást eredményez, és nem veszi figyelembe a tulajdonos méltányolható akadályoztatását (pl. betegség). Az R. 15. § (2) bekezdés értelmében erdőnek és fásított területnek közcélú vezeték létesítése céljából szükséges átvágása esetén - megállapodás alapján - a faanyag kitermelése, elszállítása és hasznosítása az erdő, illetőleg a fásított terület tulajdonosának a kötelezettsége és jogosultsága. Ha a tulajdonos az itt meghatározott kötelezettségét az építési engedélyes felszólítása ellenére nem teljesíti, az építési engedélyes saját költségére a faanyagot kitermelheti; ez esetben a faanyag az építési engedélyes tulajdonába kerül.

Az Alkotmánybíróság szerint a szabályozás azt a követelményt juttatja érvényre, hogy a tulajdonos rendeltetésszerűen, mások jogaival összhangban gyakorolja jogait, különösképpen azért, mert - az adott esetben - a faanyag kitermelése megállapodáson alapul, az a tulajdonos jogosultsága és egyúttal kötelezettsége is, csak az ő mulasztása (a megállapodás megszegése) esetén kerülhet sor az engedélyes eljárására, és ezt nem kötelezettségként írja elő a jogszabály, tehát az engedélyes belátására van bízva, hogy él-e ezzel a jogával, vagy sem. Hasonló szabályokat tartalmaz egyébként a Vet. is, hiszen az engedélyes a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon a közcélú hálózat mentén lévő, a biztonsági övezetet sértő növényzetet eltávolíthatja [Vet. 124. § d) pontja].

Jelen esetben ez a korlátozás nem áll összefüggésben a vezetékjoggal terhelt ingatlanhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok védelmével, hanem a vezetékjog jogosultjának vagyoni jogait védi, amikor is az ingatlan tulajdonosa nem teljesíti a megállapodásban vállalt kötelezettségeit, az engedélyes által kitermelt, s így megszerzett faanyag az elvégzett munka ellenértékeként - mintegy az ingatlan tulajdonosa által viselendő költségtérítés helyett jelenik meg.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az R. 15. § (2) bekezdése az erdő, vagy fásított terület tulajdonosát érinti. Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.) 13. § (1) bekezdése szerint erdőgazdálkodó: az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó, aki az Evt. 14. §-ában felsorolt erdőgazdálkodási kötelezettségeinek eleget kell, hogy tegyen. Ennek megfelelően többek között gondoskodnia kell az éves erdőgazdálkodási terv elkészítéséről; jogszabály, illetőleg megállapodás eltérő rendelkezésének hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban az erdőterület tulajdonosának képviseletéről; az erdő védelméről, az egyes erdőgazdálkodási munkák elvégzéséről, valamint az erdő őrzéséről. Az erdő művelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő, valamint az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátására pedig erdőbirtokossági társulatot is létrehozhatnak, mely jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezet. Megállapítható tehát, hogy a fentiek következtében az erdőtulajdonos érdekeinek védelme akadályoztatása esetén is megfelelően biztosított.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

Budapest, 2009. június 15.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott

Dr. Holló András alkotmánybíró helyett

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró