3220/2022. (V. 11.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés és a 27. § (1) bekezdés alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] 1.1. Az indítványozó 2005. október 13-án kezdődő fogva tartással került a büntetőeljárás hatálya alá. A Fővárosi Törvényszék 2014. február 28-án kelt 14.B.198/2012/959. számú ítéletével az indítványozót és társait emberölés, rablás és más bűncselekmények miatt elítélte. A Fővárosi Ítélőtábla 2015. július 2-án kelt 2.Bf.287/2014/187. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[3] A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2019. május 29-én kelt 17.B.994/2015/1078. számú ítéletében, amely a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítéletével 2021. március 26-án jogerőre emelkedett (a továbbiakban: támadott ítélet) az indítványozó mint IV. rendű terhelt bűnösségét megállapította:

- a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 166. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b), e) f) és h) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében,

- a régi Btk. 166. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b), f) és h) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében,

- a régi Btk. 263. § (1) bekezdésének ütköző társtettesként elkövetett robbanóanyaggal visszaélés bűntettében,

- a régi Btk. 263/A. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettében,

- a régi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett rablás bűntettében, - 2 rendbeli, a régi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett rablás bűntettében,

- a régi Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző kábítószerrel visszaélés bűntettében.

[4] A bíróság ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre, amelyet fegyházban kell végrehajtani és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[5] 1.2. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) és a 27. § (1) bekezdése alapján 2021. június 30-án postára adott alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyet 2021. november 15-én érkezett beadványában kiegészített.

[6] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló panaszában az kifogásolta, hogy a törvényhozás 2013-ban - hátrányára - eltörölte az "előzetes fogvatartás" "abszolút időkorlátját". Ekkor már ügye folyamatban volt, és ezzel a törvénymódosítás a szerzett jogát sértette. Nem jelölte meg azonban a támadott jogszabályi rendelkezést, illetve annak megsemmisíteni kért részét. Az Alaptörvény megsértett cikkei tekintetében a B) cikk (1) bekezdést, a IV. cikk (1)-(2) bekezdést, a XXIV. cikk (1) bekezdést, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdést sorolta fel.

[7] Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló panaszban a Fővárosi Törvényszék 17.B.994/2015/1078. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú jogerős ítéletét támadta. Álláspontja szerint a bírósági határozatok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdést, E) cikk (2)-(3) bekezdést, Q) cikk (2)-(3) bekezdést, R) cikk (2) bekezdést, az I. cikk (1)-(3) bekezdést, a IV. cikk (1)-(2) bekezdést, a VI. cikk (2) bekezdést, a XV. cikk (1)-(2) bekezdést, a XXIV. cikk (1) bekezdést, a XXVIII. cikk (1), (3), (7) bekezdést, a 26. cikk (1) bekezdést és a 29. cikk (1)-(2) bekezdést, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkét. Az indítványozó ezek alapján az első- és a másodfokú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[8] Indokolása szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás részét képező fegyveregyenlőség sérelmét jelentette, hogy az ügyiratokat teljes egészében csak az ügyészség és az I. rendű terhelt ismerte. Az indítványozó szerint az ügyben kötött vádalku következtében a vádalkuval érintett terhelt-társra vonatkozó iratokat az ügyészség a nyomozati iratokból kivette, holott álláspontja szerint abban olyan vallomások szerepeltek, amelyek rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményeztek volna. A bíróságok szerinte nem voltak pártatlanok, a bírók és az ügyész is elfogult volt, ezt tükrözi, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvek nem felelnek meg az elhangzottaknak és azok módosítására vonatkozó indítványait elutasították. Álláspontja szerint a bíróság több tekintetben nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Az eljárás véleménye szerint indokolatlanul elhúzódott, mert 17 évig tartott. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésben foglalt védelemhez való jogát is megsértették az eljáró bíróságok, mert az iratok teljes megismerésének hiánya a védekezésre történő felkészülésben korlátozta, valamint a védelem indítványainak nem adtak helyt és felszólaláshoz való jogát korlátozták.

[9] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[10] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) és 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. A Fővárosi Ítélőtábla támadott ítéletét az indítványozó 2021. május 17-én vette át, és alkotmányjogi panaszát 2021. június 30-án adta postára. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz határidőben érkezett.

[11] 2.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésben foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.

[12] Az indítványozó az előzetes fogvatartásra vonatkozó szabályozás módosítását sérelmezte, de nem jelölte meg a támadott jogszabályi rendelkezést. Az Alaptörvény megsértett cikkei tekintetében a B) cikk (1) bekezdést, a IV. cikk (1)-(2) bekezdést, a XXIV. cikk (1) bekezdést, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdést sorolta fel, de nem indokolta, hogy az általa sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért áll ellentétben a megjelölt alaptörvényi rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az érdemi elbírálás akadálya (pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).

[13] Az Abtv. 27. § (1) bekezdésen alapuló indítvány csak részben felel meg az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésben foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.

[14] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 27. § (1) bekezdés], a támadott bírósági határozat megjelölését (Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdést, E) cikk (2)-(3) bekezdést, Q) cikk (2)-(3) bekezdést, R) cikk (2) bekezdést, az I. cikk (1)-(3) bekezdést, a IV. cikk (1)-(2) bekezdést, a VI. cikk (2) bekezdést, a XV. cikk (1)-(2) bekezdést, a XXIV. cikk (1) bekezdést, a XXVIII. cikk (1), (3), (7) bekezdést, a 26. cikk (1) bekezdést, a 29. cikk (1)-(2) bekezdést].

[15] Az indítvány részben nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mert alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben benyújtott panasszal összefüggésben fenntartotta korábban kialakított gyakorlatát: a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]).

[16] Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdéssel, az I. cikk (1)-(3) bekezdéssel, a 26. cikk (1) bekezdéssel és a 29. cikk (1)-(2) bekezdéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései nem tartalmaznak az Alaptörvényben biztosított jogot, így alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre alapítani. Ezért az utalt alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye (3224/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3231/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [21]; 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]).[1]

[17] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény E) cikk (2)-(3) bekezdésének, a Q) cikk (2)-(3) bekezdésének, továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikkének a megsértésére is. Az Alkotmánybíróság utal korábbi döntéseire, amelyek szerint nincs hatásköre az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (3258/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [16]; 3203/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]).

[18] Az indítvány az Alaptörvény IV. cikk (1)-(2) bekezdés, a VI. cikk (2) bekezdés, a XV. cikk (1)-(2) bekezdés, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében nem tartalmaz alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az érdemi elbírálás akadálya (pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).

[19] Az indítvány csak a XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése tekintetében tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban a nyomozó hatóságra vonatkozó kifogásokat az Alkotmánybíróság a XXVIII. cikk (1) bekezdéssel összefüggésben vizsgálta.

[20] Az indítvány kifejezett kérelmet rögzít abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozat alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.

[21] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntető ügyben terhelt volt, így az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a panasz benyújtására jogosultnak és érintettnek tekinthető.

[22] Az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatására irányuló indítványt nem nyújtottak be. Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra (pl. 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [22]). Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha a törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi [Ügyrend 32. § (1) bekezdés] Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek eleget tesz.

[23] Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéssel kapcsolatos alkotmányos kifogásokat vizsgálta.

[24] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[25] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a büntetőügyben eljáró bíróság döntése ellen az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott, de a nyomozó hatóság eljárását is kifogásoló alkotmányjogi panasz vizsgálata nem az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, hanem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján végezhető el összességében a büntetőeljárás egésze vonatkozásában. Így lehet biztosítani, hogy a büntetőeljárás egésze, mint olyan megfeleljen a tisztességesség követelményének (3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [44]).

[26] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványát képező fegyveregyenlőség és pártatlanság, bírói indokolási kötelezettség, az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való jog, valamint a (3) bekezdésben foglalt védelemhez való jogának megsértését állította.

[27] A tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek együttes figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes. A tisztességes eljáráshoz való jog több garanciális szabályból áll. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és a pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű határidőn belüli elbírálás követelménye. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]; 2/2017. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [48]-[50]).

[28] Az indítványozó főleg azt kifogásolta panaszában, hogy a megismételt elsőfokú eljárásban nem ismerhette meg az egész nyomozati anyagot, mert a mentő körülményeket képező bizonyítékokat az ügyészség nem terjesztette a bíróság elé. Az indítványozó álláspontja szerint ez a körülmény a terheltek fegyveregyenlőséghez és a védelemre való felkészüléshez fűződő jogát egyaránt sértette.

[29] Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a bíróságok által rögzített tényeket. Az elsőfokú bíróság ítéletének 40-46. oldalán részleteiben mérlegelte a terhelteknek az iratok átadására vonatkozó törvényességi kifogását. Az ítélet indokolása szerint az iratok egy része a nyomozás idején hatályban volt jogszabályok szerint a titkos információgyűjtésre és a "vádalku"-ra vonatkozó törvényi rendelkezések miatt nem volt megismerhető a terheltek részére (elsőfokú ítélet 43. oldal). A feltárt hiányosságok részben pótolhatók voltak, részben a bíróság megkeresésére adott válasz nélkül megítélhetők voltak, részben pedig lehetővé tették a kifogásolt tanúvallomások hitelének kétséget kizáró, a javarészt a terheltek számára kedvező megítélését (elsőfokú ítélet 46. oldal 1. bekezdés).

[30] A másodfokon eljáró bíróság ítéletében szintén külön megvizsgálta az indítványozó által hiányolt iratok kérdését és megerősítette az elsőfokú bíróság mérlegelését, amely szerint, ha nem is példaszerűen és hibamentesen, de az ügyészség összességében eleget tett az eljárás ügyiratainak csatolására vonatkozó kötelezettségének (támadott másodfokú ítélet, Indokolás [1012]). A másodfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a terheltek egyes tárgyalási napokon a jelenlétükben történt felolvasás és ismertetés során megismerhették a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságra érkezett iratok tartalmát. A bíróság rendelkezésére álló iratokat tanulmányozhatták és az igényelt iratmásolatokat megkapták (támadott másodfokú ítélet, Indokolás [882]).

[31] Az Alkotmánybíróság utal azon, korábbi határozataiban foglalt elvre, hogy a fegyveregyenlőség a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. Ezáltal biztosítható, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a tisztességes eljárás elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés idejének és eszközeinek követelményével [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 96] (3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [33]).

[32] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megismételt eljárásban hozott első- és másodfokú ítélet rendkívül részletesen megvizsgálta azt a kérdést és mérlegelte azt a körülményt is, hogy a rendelkezésére álló iratok alapján képes-e kétséget kizáró módon dönteni a terheltek bűnösségéről. Megállapítható továbbá az ítéletek indokolásából, hogy az eljárás folyamán a terheltek felelősségét megalapozó iratok megismerését lehetővé tették az érintettek számára is.

[33] A másodfokú bíróság összefoglalóan rögzítette továbbá, hogy "[a] mentő körülményeket tartalmazó bizonyítási eszközök hiányát (eltüntetését, ellopását) állító vádlottak többnyire adósak maradtak konkrétumok közlésével, ilyen esetben a felvetések alaposságát ellenőrizni sem lehetett" (támadott másodfokú ítélet, Indokolás [1022]).

[34] Az indítványozó másik kifogása szerint a bíróság nem volt pártatlan, elfogult volt, továbbá a vádhatóság által elkövetett bűncselekmények miatt nem tett feljelentést és bűnpártoló módon ezt a körülményt nem értékelte a bizonyítás során, továbbá a tárgyalási jegyzőkönyveket "meghamisította", a védelemnek az iratok bekérésére vonatkozó indítványait elutasította.

[35] Az indítványozó által alkotmányos kifogásként megjelölt észrevételeket, indítványokat a büntetőeljárás során felvetette és azokat a támadott határozatban a másodfokú bíróság is megvizsgálta (lásd támadott másodfokú ítélet, Indokolás [945]-[1021]).

[36] A másodfokú bíróság az indítványozó által felvetett kizárási indítványokkal külön foglalkozott (lásd támadott másodfokú ítélet, Indokolás [799], [801], [802]-[804]). Végkövetkeztetésként rögzítette, hogy "[a]z ítélőtábla egyetértett a megismételt eljárásban előterjesztett kizárási indítványokat elutasító határozatok indokolásában foglaltakkal, és nem találta megalapozottnak a fellebbezést előterjesztőknek a bíró elfogultságára történt hivatkozását sem" (támadott ítélet, Indokolás [820]).

[37] Az indítványozó nem tartotta elégségesnek több tekintetben a bírói indokolást. Az elsőfokú bíróság 346 oldalas, valamint a másodfokú bíróság 203 oldalas 1571 indokolási pontot tartalmazó ítéletében részletesen kitért az indítványozónak az alkotmányjogi panaszban is megismételt törvényességi jellegű kifogásaira (vádirat hiányossága, tettazonosság kérdései, bizonyítékok ellentmondásossága stb.). Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozatban, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozónak a bírói elfogultságra (irathozzáférés, indítványok elutasítása stb.) és ezzel összefüggésben a védelemhez való jog sérelmére (felszólalás korlátozása, védelemre való felkészüléshez számítógép használata stb.) vonatkozó észrevételei valójában a számára kedvezőtlen bírósági döntés törvényességi kritikáját tartalmazzák.

[38] Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban többször hangsúlyozta azon álláspontját, hogy az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belüli újabb jogorvoslati fórumnak, a jogorvoslattal már nem támadható bírósági határozatok által okozott jogsérelem orvoslása eszközének. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]).

[39] Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a vele szemben folytatott büntetőeljárás 17 évig tartott, amely álláspontja szerint az észszerű határidőn belüli elbírálásához való jogának megsértésére vezetett.

[40] Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy "nincs hatásköre arra, hogy egy adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet (amennyiben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben támadott ítéleteket megsemmisítené, a bírósági eljárás újra kezdetét venné, tehát a per csak tovább húzódna)." (3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [8]; vö. 3174/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [18], [20]; 3115/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [28]-[30]; 3196/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [38]; 3236/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [42]-[44]; lásd koncepcionális jelleggel: 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [14]-[21]; 2/2017. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [51]-[54]; lásd még: 3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [21]; 3113/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [16]-[20]; 3249/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [19]; 3004/2017. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [21]; 3094/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [14]; 3091/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [42]; 3158/2017. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [21]; 3194/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [24]-[27]; 3209/2017. (IX. 13.) AB határozat, Indokolás [35]; 3301/2017. (XI. 20.) AB végzés, Indokolás [13]; 3294/2017. (XI. 20.) AB végzés, Indokolás [18]; 3073/2018. (II. 26.) AB végzés, Indokolás [27]; 3249/2018. (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [13], 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [67]) Az eljárás elhúzódásából származó igényét az indítványozó ennek következtében csak egyéb jogi úton - elsősorban polgári perben - tudja érvényesíteni.

[41] Mindezen körülmények figyelembevételével az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panaszban szereplő kifogások a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetnek fel, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem alapoznak meg.

[42] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2022. április 26.

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2736/2021.