685/B/2001. AB határozat

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67.§ (1) bekezdése, 73/A.§-a, valamint 73/B.§-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése, 73/A. §-a, valamint 73/B. §-a alkotmányellenességének megállapításárára irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 68. § b) pontja alkotmányellenességének megállapításárára irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. § (1) bekezdésének az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe és az 57. § (1) bekezdésébe ütközése megállapítására irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) perbeli meghatalmazotti körre, valamint kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályozását kifogásolja. Az indítványozó úgy véli, hogy a Pp.-ben a perbeli meghatalmazottak körének taxációja [Pp. 67. § (1) bekezdés], továbbá a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtábla előtt folyó perekben a kötelező jogi képviselet előírása [Pp. 73/A. §; 73/B. §] sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát, és korlátozza a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés]. A meghatalmazottak körének Pp.-beli meghatározása kapcsán hivatkozik még az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének sérelmére is. Egy másik beadványában korábbi kérelmének fenntartása mellett, kérte a Pp. 68. § b) pontja vizsgálatát is, azonban konkrét alkotmányossági problémát nem jelölt meg.

Az Alkotmánybíróság tájékoztatta az indítványozót, hogy a Pp. képviseletre vonatkozó szabályait már több ízben vizsgálta. Az indítványozó ennek ellenére kérelmét - a korábbi döntések ismeretében, amelyeket "farizeus" és "paternalista" szemléletűnek tart - fenntartotta, s kérte a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvány által érintett rendelkezései:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(... )

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Pp. hivatkozott rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:

"67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat:

a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megelölt hozzátartozója;

b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja;

c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda;

d) állami szerv (közigazgatási szerv, intézet, intézmény, hivatal stb.) ügyintézője az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben;

e) a helyi önkormányzat képviselő-testületének, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatnak a tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal elöljárója, ügyintézője a helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben; a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézője a hivatalt érintő perekben;

f) a szakszervezet a saját tagának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben;

g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható;

h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben;

i) a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben, a gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja;

j) akit erre külön jogszabály feljogosít."

"68. § Nem lehet meghatalmazott:

(... )

b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott;"

"73/A. § A jogi képviselet kötelező:

a) a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,

b) törvényben meghatározott egyéb esetben."

"73/B. § Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő

közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve, ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja."

3. A Pp. indítványban megjelölt rendelkezéseinek elbíráláskor hatályos szövege:

"67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat:

a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;

b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja;

c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda;

d) állami szerv (közigazgatási szerv, intézet, intézmény, hivatal stb.) ügyintézője az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben;

e) a helyi önkormányzat képviselő-testületének, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatnak a tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal elöljárója, ügyintézője a helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben; a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézője a hivatalt érintő perekben;

f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben;

g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható;

h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben;

i) a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben, a gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja;

j) akit erre külön jogszabály feljogosít.

(2) A perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg.

(3) Ügyvédjelölt (jogi szakvizsgával nem rendelkező jogi előadó) az ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság előtt - a 119. §-ban szabályozott esetet kivéve - nem járhat el.

(4) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvényben szabályozott eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező."

"68. § Nem lehet meghatalmazott:

(... )

b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott;"

"73/A. § A jogi képviselet kötelező:

a) az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. §-ban meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,

b) törvényben meghatározott egyéb esetben."

"73/B. § (1) Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve a (2) bekezdésben szabályozott eseteket, vagy ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja.

(2) A jogi képviselővel nem rendelkező fél által benyújtott - a 73/A. §-ban meghatározott - kérelem nem hatálytalan, ha

a) a fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, vagy

b) a bíróság egyéb okból köteles elutasítani a kérelmet - ide nem értve a (4) bekezdésben szabályozott esetet.

(3) A bíróság a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben azt követően hívja fel a 73/A. §-ban meghatározott kérelmet előterjesztő felet, hogy jogi képviseletéről 60 napon belül gondoskodj ék, ha a kérelmet a (2) bekezdés b) pontjában említett okból nem utasítja el.

(4) A 73/A. § a) pontjában meghatározott kérelmet a bíróság az eljárás bármely szakában akkor is hivatalból elutasítja, ha a kérelmet előterjesztő fél a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy az indítvány tárgya az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. hal ározat [ABH 2003, 2065.; (a továbbiakban: Ügyrend)] 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog"-nak tekinthető-e, és ezen a címen az eljárás megszüntetésének van-e helye, mivel korábban az 1327/B/1996. AB határozatában [ABH 1999, 575, 578.; (a továbbiakban: Abh1.)], valamint 13/1991. (IV. 13.) AB határozatában [ABH 1991, 36, 38.; (a továbbiakban: Abh2.)] az Alkotmánybíróság már vizsgálta a Pp. 67 § (1) bekezdését; 501/B/1997. AB határozatában [ABH 1999, 581, 583.; (a továbbiakban: Abh3.)] pedig már foglalkozott a Pp. 73/A. § a) pontja alkotmányosságának kérdésével.

Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, "ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani". Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül ítélt dolognak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezés vonatkozásában, azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2002, 908, 911.].

1.1. Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság a Pp. 67. § (1) bekezdésének többek között - csak a jelen ügy elbírálása szempontjából fontos kérdéseket említve - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy "[a] Pp. 67. § (1) bekezdése szerinti meghatalmazás megadásának a lehetősége minden természetes és jogi személy megkülönböztetés nélküli joga. Ezért a Pp. nincs ellentétben az alkotmányos védelem alatt álló igazságszolgáltatási alapelvekkel: nem sérti a bírósághoz fordulás, a bíróság igénybevétele jogát, a bíróság előtti egyenlőséget, s azt, hogy a fél perbeli jogait és kötelezettségeit a bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el, - ahogyan ezt az Alkotmány 57. § (1) bekezdése meghatározza".

Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság a Pp. 67. § (1) bekezdésével kapcsolatban megállapította, hogy a meghatalmazottként való fellépés joga nem tekinthető olyan alapjognak, amelyre az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében rögzített, az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltó norma alkalmazható lenne (ABH 1991, 36, 37.). Ezen érvelés mentén haladva az Abh1.-ben néhány évvel később az Alkotmánybíróság korábbi álláspontját a következőkkel egészítette ki: "[a] peres eljárásban való képviselet feltételeit (...) az Alkotmány az alapvető jogokról és kötelezettségekről szóló XII. fejezetében nem szabályozza. Ezért a törvényi rendelkezés nem is lehet ellentétes az Alkotmány 8. §-ával, hiszen a meghatalmazás adásának joga nem tekinthető az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogának. A Pp. "jogelvonás (jogfosztás)" és alkotmánysérelem nélkül - szakmai célszerűségi okból -rendelkezhet arról, hogy ki vagy milyen szerv választható ki meghatalmazottként való eljárásra. A támadott törvényi rendelkezés szűkebb vagy tágabb keretének a meghatározása pedig a jogalkotó szabad mérlegelési körébe tartozik. Alkotmányellenességének hiánya miatt a hatályos szabályozást kifogásolni nem lehet" (ABH 1999, 575, 577.).

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 67. § (1) bekezdésének az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe, 57. § (1) bekezdésébe ütközése megállapítására, és a Pp. hivatkozott rendelkezésének megsemmisítésére irányuló kérelem tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.

1.2. Az Abh3.-ban az Alkotmánybíróság a Pp. 73/A. § a) pontjának a határozat meghozatala időpontjában hatályos szövege alkotmányosságát vizsgálva megállapította, "hogy a kötelező jogi képviselet intézménye nem érinti a bíróság előtti egyenlőségnek az Alkotmányban biztosított alapjogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és nem hozható jogilag értékelhető összefüggésbe a jogorvoslathoz [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] fűződő alapvető joggal sem" [ABH 1999, 581, 582.]. Figyelembe véve azonban egyrészt azt, hogy az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában kizárólag a Pp. 73/A. §-ának a) pontját bírálta el, amelynek szövege azóta az ítélőtáblák felállítása okán megváltozott, másrészt, hogy a 73/A. § alkotmányellenessége az indítványban vel e együtt említett 73/B. §-sal szoros összefüggésben bírálható el, az Alkotmánybíróság érdemben folytatta le vizsgálatát.

2. Az indítvány benyújtása óta a jogi szabályozás jelentősen megváltozott. A Pp. 73/A. § a) pontjának szövegét az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 13. §-a 2003. január 1. napjától, majd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény 20. § (8) bekezdése 2003. július 1. napjától módosította. E módosítások következtében a kötelező jogi képviselet az ítélőtábla előtt folyó eljárásokban is kötelezővé vált.

A Pp.73/B. §-át a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény 7. §-a módosította olymódon, hogy meghatározta azokat az eseteket, amikor a kötelező jogi képviselet ellenére jogi képviselő nélkül eljáró fél nyilatkozata nem tekintendő hatálytalannak. A Pp. hivatkozott rendelkezésének (2) és (3) bekezdéseit utoljára a jogi segítségnyújtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CLI. törvény 14. § (2) bekezdése módosította, 2008. január 1. napjával.

A Pp. 67. § (1) bekezdésében szereplő felsorolást az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény kiegészítette.

Az Alkotmánybíróság - főszabályként - csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem utólagos normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Mivel a jogi szabályozás változása ellenére az indítványozó érvelése a módosított jogszabályi rendelkezések alkotmányossága ellen is felhozható, így az Alkotmánybíróság a hatályos jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta.

3. Az Alkotmánybíróság az előkérdések tisztázása után azt az indítványozói állítást vizsgálta, amely szerint a Pp. kötelező jogi képviseletre vonatkozó előírásai (Pp. 73/A. § - 73/B. §) sértik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogot.

A jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkotóval szemben azt a követelményt támasztja, hogy jogszabály biztosítsa mindazok számára a magasabb szintű fórumhoz, illetőleg a más szervhez fordulás lehetőségét az első fokon eljáró szerv döntésével szemben, akiknek jogát, jogos érdekét a bíróság, valamely közigazgatási szerv, vagy más hatóság határozata sérti [lásd: 498/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1208.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109-110.; 5/1992. (i. 23.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]. Ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog tartalmi követelménye, hogy az érintettek ténylegesen is élni tudjanak a jogorvoslat lehetőségével [59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 612, 613.].

A vizsgált rendelkezések részben valóban korlátozzák a jogorvoslathoz való jogot, de nem zárják el a jogosultat a jog gyakorlásától. A jog korlátozása a Pp. 73/A. §-át és 73/B. §-t vizsgálva abban áll, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtása - a költségmentesség iránti igény beterjesztése és ezzel egyidejűleg a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelem előterjesztésének esetét kivéve - jogi képviselő útján kell, hogy megtörténjen. Így az Alkotmánybíróságnak a korlátozás szükségességét és arányosságát kellett vizsgálnia.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a korlátozás formailag alkotmányos, hiszen meghatározása - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban -törvényben történt.

A korlátozás tartalmi alkotmányosságáról a következőket állapította meg.

A Pp.-ben meghatározott eljárásokban a kötelező jogi képviselet előírásának szükségessége alkotmányosan az igazságszolgáltatás érdekével igazolható. Az ilyen eljárásokban a jogorvoslathoz való alkotmányos jog ugyanis csak szakszerű jogi érveléssel gyakorolható, mivel a bíróságok csak jogi szakkérdésekről döntenek. A nem szakszerű beadványok érdemben elbírálhatatlanok, és így nem is alkalmasak a jogorvoslathoz való jog gyakorlására.

A korlátozás tehát alkotmányos célt követ: a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának a tényleges lehetővé tételét, azt, hogy az érintettek az Alkotmányban számukra biztosított jogorvoslathoz való jogot a legmegfelelőbben tudják gyakorolni, azzal a legszakszerűbben, a legteljesebben tudjanak élni, illetve, hogy jogaik és törvényes érdekeik sérelme a képviseletük nem megfelelő volta okán ne következzék be.

E cél eléréséhez a jogalkotó alkalmas eszközt választott: a jogi képviselő kötelező igénybevételét, ami a perbeli képviseletnek azt a lényegi vonását erősíti, hogy a képviselő szerepe nem pusztán a képviselt személy fizikai helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogai érvényre juttatásának szakszerű elősegítése, amit a jogalkotó a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok megalkotásával még inkább kifejezésre kívánt juttatni.

A jogalkotó által választott eszköz az Alkotmánybíróság szerint arányosnak tekinthető, mert nem zárja el a fellebbezésre jogosultat a jogorvoslathoz való jog gyakorlásától, csupán a gyakorlás módját írja elő. Akik jövedelmivagyoni viszonyai nem engedik meg jogi képviselő igénybevételét, kérhetik a bíróságtól költségmentesség iránti kérelmük előterjesztésével a pártfogó ügyvéd kirendelését.

Összegezve a fent elmondottakat: a kötelező jogi képviselet meghatározott eljárásokban történő előírása alkotmányos követelményként fogható fel annak érdekében, hogy a felek, a számukra az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jogukkal megfelelően tudjanak élni.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság szerint a perbeli képviselők körének törvényi meghatározása és a kötelező jogi képviselet előírása nem sérti a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot ezért az indítványt ebben a tekintetben elutasította.

4. Az indítványozó úgy véli, hogy a kötelező jogi képviselet szabályozása az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát is sérti.

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat, illetve perbeli jogait és kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság, igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 95.]. Az Alkotmány ezen rendelkezéséből az államnak egyrészt az a kötelezettsége keletkezik, hogy bírói utat biztosítson a polgárok polgári jogi jogvitái rendezéséhez, másrészt, hogy a bírósághoz fordulást ténylegesen lehetővé tegye. (1074/B/1994. ABH 1996, 453,).

A kötelező jogi képviselethez kötött eljárások megindítása és a benne való részvétel - értelemszerűen jogi képviselő útján - minden természetes és jogi személyt megillet. Itt is hangsúlyozandónak tartja az Alkotmánybíróság a 3. pontban elmondottakat, miszerint akiknek jövedelmi- és vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé a jogi képviselő igénybevételét sem esnek el ezen joguk gyakorlásának lehetőségétől, hiszen a kérelem benyújtásával egyidejűleg költségmentesség iránti kérelmet terjeszthetnek elő a bíróságnál, s a bíróság részükre pártfogó ügyvéd kirendeléséről gondoskodik, feltéve, hogy a bíróság a kérelmet valamely okból nem köteles elutasítani. A jog-alkotó tehát a kötelező jogi képviselet előírásával a bírósághoz fordulás jogát nem korlátozta oly módon, hogy bárki is elesne ezen alkotmányos joga gyakorlásától így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság ezek után a Pp. 67. § (1) bekezdésében szabályozott meghatalmazotti kör taxációjá-nak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos joggal való összeegyeztethetőségét vizsgálta.

A jogorvoslathoz való jog, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a jelen határozata 3. pontjában már kifejtette, a magasabb szintű fórumhoz, illetőleg más szervhez fordulás lehetőségének megteremtését követeli meg a jogalkotótól azok számára, akiknek jogukat, jogos érdeküket az első fokon eljáró szerv döntése sérti.

A Pp. 67. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy ki járhat el meghatalmazottként a polgári perben. E meghatalmazás megadásának a lehetősége minden természetes és jogi személyt megkülönböztetés nélkül megillet.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. ezen rendelkezése és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, ezért indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

Nem volt ugyan önálló indítványnak tekinthető az indítványozó jogértelmezése, amely szerint a fél saját magát ügyeiben - a kötelező jogi képviselet esetét leszámítva - a bíróság előtt ne képviselhetné. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy ez az értelmezés téves. A Pp. 49. § (1) bekezdése értelmében "[a] perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetik".

6. Indítványozó hivatkozik még a Pp. 68. § b) pontja alkotmányellenességére is, mivel szerinte "az Alkotmány nem tartalmazza azt a lehetőséget, hogy valakinek a meg-hatalmazottkénti megjelölését korlátozzák".

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölé-se mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (ABH 1993, 910.). Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy önmagában véve az, hogy valamely kérdés szabályozása nem vezethető le az Alkotmányból, nem jelenti feltétlenül az adott szabály alkotmányellenességét, kizárólag akkor, ha annak tartalma az Alkotmány valamely rendelkezésével összeegyeztethetetlen.

Az indítványozó nem jelölte meg, hogy az Alkotmány mely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tartja a Pp. fentebb hivatkozott rendelkezését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján visszautasította.

Budapest, 2008. november 11.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró