10610/1948. (X. 22.) Korm. rendelet

a magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdíjakkal, valamint a vállalati nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948: XXIV törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

I. FEJEZET

A nyugdíjra vonatkozó rendelkezések

1. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak az igényjogosultak részérc a mindenkor esedékes nyugdíjat a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint kötelesek fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség terheli mindazokat a természetes és jogi személyeket is, akik szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján vagy egyéb jogalapon igényjogosult személyek vagy ezek hozzátartozói részére nyugdíj fizetésére kötelezettek. Ez a rendelkezés a 111670/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 230. szám), továbbá a 6800/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 144. szám) rendelkezéseit nem érinti.

(3) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki a közszolgálati illetmények és nyugellátások rendezéséről szóló 2500/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 54. szám), az államvasúti és postai közszolgálati illetmények és nyugellátások rendezéséről szóló 7000/1945. KKM rendelet (Magyar Közlöny 68. szám), illetőleg az ezeket módosító és kiegészítő rendeletek alá eső munkáltatókra, továbbá azokra a közforgalmú magánvasutakra, mint munkáltatókra, amelyek a magyar államvasutak alkalmazottaira vonatkozó ellátási szabályokkal egyező szabályok szerint folyósítanak ellátást. Az Országos Társadalombiztosító Intézetre és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetére, mint munkáltatókra, a jelen rendeletnek csupán 14. és 18. §-aiban foglalt rendelkezések terjednek ki.

2. § A jelen rendelet alkalmazásában nyugdíjnak kell tekinteni az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak által nyújtóit nyugdíjat, özvegyi nyugdíjat, árvajáradékot és alapszabályszerű más ellátást. Nyugdíjnak kell tekinteni továbbá minden nyugellátást (nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaáradék, nyugdíjtermészetű kegydíj, nevelési segély, természetbeni járandóság megváltása stb.), amely az 1. § (2) bekezdésében megjelölt személlyel magánjogi szolgálati viszonyban volt személyt, illetőleg annak hozzátartozóját szolgálati szerződés, Külön megállapodás alapján, vagy egyéb jogalapon megilleti.

3. § (1) Azoknak a nyugdijjogosultaknak, akiknek nyugdíját a jelen rendelet hatálybalépése előtt már jogerősen megállapították, amennyiben a jelen rendelet 11., 12., 14., 15., 17., 18., illetőleg 20. §-ában foglalt rendelkezésekből más nem következik, továbbra is a jogerősen megállapított nyugdíj jár.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában jogerős megállapításnak kell tekinteni azt is, ha a nyugdíjfizetésre kötelezett az igényjogosultat a beszámítható javadalmazás (7. g) összegéről értesítette és az igényjogosult az előírt batáridőn belül jogorvoslattal nem élt.

4. § Azoknak a nyugdíjjogosullaknak a nyugdíját, akiknek nyugdíja a jelen rendelet hatálybalépése előtt nem nyert jogerős megállapítást, illetőleg akiknek a nyugdíjra jogosultsága o jelen rendelet hatálybalépése után nyílik meg, az 5.-20. §-okban foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani.

5. § (1) A nyugdíj összegszerű megállapításának alapja a beszámítható javadalmazás (7. §).

(2) A beszámítható javadalmazást az alapjavadalmazás (6. §) alapulvételével kell kiszámítani.

6. § (1) Az alapjavadalmazás alatt a tényleges alkalmazásban álló munkavállalók részére az alapteljesítmény után állandó összegben megbatározott javadalmazást és a szolgálati évekhez igazodó esetleges korpótlékot, továbbá a jutalékmegváltást kell érteni. Az alapteljesítmény után járó javadalmazás, valamint a korpótlék mértékének megállapításánál a vonatkozó kollektív szerződést és függelékeit, illetőleg magyarázatait, a munka-bérmegállapító bizottsági határozatokat, valamint a munkabérek (fizetések) megállapítására irányuló jogszabályokat, ezek hiányában pedig az illető munkáltatónál a javadalmazás tekintetében érvényesülő szabályokat kell figyelembe venni. Nem vehetők azonban számításba az előbb emlitett szerződések, rendelkezések, illetőleg szabályok értelmében a tényleges alkalmazásban állók részére járó javadalmazás egyéb részei, mint például a túlórapótlék, a vasárnapi teljesítmény díjazása, az éjjeli munka pótléka, a többtermelés után járó többletjuttatás, az újítások díjazása, a készenléti szolgálat díjazása, a kiküldetési pótlék, a működési pótlék, a jutalék, a reprezentációs juttatás, a fizetéses szabadság helyeit kapott kárpótlás, a remuneráció, a mérlegpénz, a karácsonyi segély, a természetbeni járandóság, a családi pótlék, a munkáltatót a munkabérek után terhelő adók, a közmunkaváltság, a kötelező társadalombiztosítási járulék.

(2) A népjóléti miniszter szükség esetében - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az (1) bekezdésben foglaltakat rendelettel kiegészítheti.

(3) Az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt nyugdíjazott személy (nyugdíjas, vagy igényjogosult hozzátartozó) nyugdíjának megállapításánál alapjavadalmazásként azt a javadalmazást kell számításba venni, amelyre a nyugdíjazott személynek igénye lenne, illetőleg a fizetések időközi változása esetében igénye lett volna, ha tényleges szolgálatban állt volna és a nyugdíjazásakor betöltött állásával azonos vagy a javadalmazás szempontjából ezzel egy tekintet alá eső állást töltött volna be. Ha az említett állás javadalmazására vonatkozólag a kollektív szerződés vagy más szabály alsó és felső határösszeget és a szolgáltatási évekhez igazodó korpótlékot állapít meg, az alsó határösszeget kell alapul venni. Ehhez az összeghez kell a szolgálati évekhez igazodó korpótlékot hozzászámítani. Ha a kollektív szerződés vagy más szabály az alsó és felső határösszeget megállapítja ugyan, de kor-pótlék fizetését nem írja elő, az alapjavadalmazás megállapítására a jelen bekezdés első mondatában megszabott rendelkezés az irányadó.

(4) Az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt nyugdíjazott annál a személynél, aki lényleges szolgálata alatt származása vagy. baloldali politikai magatartása miatt ugyanannak a munkáltatónak alkalmazásában alacsonyabbrendű állásba került, az alapjavadalmazást a hátrányos beosztást megelőzően utoljára betöltött magasabb állásnak megfelelően kell számítani.

(5) Az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt nyugdíjazott annál a személynél, akit a felszabadulás után lefolytatott igazoló eljárás során vezető állásra alkalmatlannak minősítettek, az alapjavadalmazást a vállalatnál utoljára nem vezetői munkakörben betöltött állásának megfelelően kell számítani; ha pedig a nyugdíjazott első alkalmazása vezető állásra történt, az illető vállalatnál vezetéssel nem járó legmagasabb Önálló munkakörnek megfelelő alapjavadalmazást kell számításba venni. Alapjavadalmazásként azonban az 1948. évi november hó 1. napjától kezdődően nem lehet magasabb összeget számításba venni, mint amennyi a vonatkozó kollektív szerződésben megállapított legmagasabb havi fizetés, összege; ez a rendelkezés vonatkozik a vezető állásra alkalmatlannak minősített azokra a nyugdíjasokra is, akik az 1946. évi július hó 31. napja utáni időre csak felmondási járandóság címén részesültek forintilletményben. E bekezdés alkalmazása szempontjából vezető állás alatt a kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó, vagy ezzel egy tekintet alá eső állást kell érteni.

(6) Az 1946. évi július hó 31. napja után nyugdíjazott vagy nyugdíjazásra kerülő munkavállalónál alapjavadalmazásként azt a javadalmazást kell számításba venni, amely őt nyugdíjazásának időpontjában megillette vagy megilleti. A tényleges munkavállalók javadalmazásának a nyugdíjazást követő időben hatályba lépett szerződések, rendelkezések, illetőleg szabályok [6. § (1) bek.] alapján az 1948. évi október hó 31. napjáig történt változása esetében a változás napjától kezdődően az alapjavadalmazást a (3) bekezdésben foglaltak szerint kell számítani.

(7) Az 1928: XL. tc. 145. §-ának (6) bekezdése alapján működő közös nyugdíjpénztárak valamelyikéhez tartozó nyugdíjazott személynél az alapjavadalmazást csak abban az eset-bon kell az utoljára betöltöli állásnak megfelelően számítani, ha ebben az állásban az illető személy legalább 12 hónapot eltöltött. Ellenkező esetben az alapjavadalmazást az utolsó állást megelőző állásnak megfelelően kell számítani.

7. § (1) A beszámítható javadalmazás a 6. § szerint számított alapjavadalmazásnak 70 %-a. A jelen rendelet 25. §-ának (4) bekezdésében említett esetben a beszámítható javadalmazás a nyugdíjpénztári tag utolsó járulákalapjával egyenlő.

(2) A beszámítható javadalmazás az 1948. évi november hó 1. napját megelőző időre járó nyugdíj tekintetében a mindenkor érvényben volt gyáripari magánalkalmazotti kollektív szerződésben megállapított havi fizetés háromszorosának 70 %-át, az 1948. évi október hó 31. napját követő időre járó nyugdíj tekintetében pedig havi ezernyolcszázkilencven forintot nem haladhatja meg. Ezt az utóbbi határösszeget a népjóléti miniszter a kollektív szerződésben megállapított legmagasabb havifizetés összegének változása esetében - a Gazdasági Főtanács főtitkárával egyetértésben - rendelettel módosíthatja.

(3) A beszámítható javadalmazás mértékének csökkentése tárgyában az illetékes szakminiszter által a 6620/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 124. sz.) 8. §-ának (11)-(13) bekezdése alapján hozott határozata halálnál veszti. A jelen rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül a népjóléti miniszter jogosult a beszámítható javadalmazás mértékét a nyugdíjfizetésre kötelezett, vagy a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalatnak a jelen rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt nap alatt előterjesztett kérelmére a nyugdíjfizetésre kötelezett vagyoni helyzetének, illetőleg a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat teherbíróképességének figyelembevételével és az Állami Ellenőrzési Központ, a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete, továbbá a munkáltatói érdekképviselet véleményének meghallgatása után átmenetileg az (1) bekezdésben megállapított hányad alá csökkenteni. Ha a csökkentés mérnök (technikus) igényjogosultakat is érinti, a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetét is meg kell hallgatni. A biztosító magánvállalatok esetében a népjóléti miniszter az Állami Ellenőrzési Központ helyett a pénzügyminiszter véleményét kéri ki.

(4) A csökkentett beszámítható javadalmazás az elismert vállalati nyugdíjpénztáraknál az alapjavadalmazásnak 60 százalékánál kisebb nem lehet. A beszámítható javadalmazás csökkentése esetében a (3) bekezdésben megszabott határt is megfelelő arányban le kell szállítani, illetőleg a 9. § szerinti mértékben megállapított nyugdijat is azonos arányban kell csökkenteni. A népjóléti miniszter a jelen bekezdéssel szabályozott esetekben a beszámítható javadalmazás mértéke tekintetében - a (3) bekezdésben említett szervek meghallgatásával - úgy is rendelkezhetik, hogy az illető nyugdíjfizetésre kötelezettnél az alacsonyabb összegű nyugdíjra jogosultak csoportjai javára fokozatosan emelkedő arányszámokat állapíthat meg.

(5) A népjóléti miniszternek a beszámítható javadalmazás csökkentésére irányuló kérelem tárgyában hozott határozata ellen mind a munkáltatói, mind pedig az alkalmazotti érdekképviselet a határozat közlésétől számítolt tizenöt nap aluli a Kúrián a 100000/1947. IM rendelettel (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 276. szám) alakított külön bírósághoz előterjesztéssel élhet.

8. § A nyugdíj összegét a beszámítható javadalmazás alapulvételével az alapszabály (nyugdíjszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani és az így megállapított összeget kell a jogosultnak nyugdíjként kifizetni. Az igényjogosult hozzátartozók részére az előbbiek szerint megállapított nyugdíjnak azt a hányadát kell fizetni, amely a vonatkozó alapszabály (nyugdíj-szabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) szerint őket megilleti. Ha az alapszabály (szerződés, külön megállapodás) a hozzátartozók részére fizetendő nyugdijat nem a nyugdíj, hanem az alapjavadalmazás hányadában állapítja meg, nyugdíjként a beszámítható javadalmazás megfelelő hányadát kell fizetni. A beszámítható javadalmazás alapulvételével kell megállapítani az egyszeri (nem rendszeres) szolgáltatást is, ha ennek mértékét az alapszabály (szerződés, külön megállapodás) a szolgáltatási alapnak valamely hányadában szabja meg.

9. § (1) Azt a nyugdíjat, amelynek mértékét szerződés, megállapodás, egyéb jogalap nem a szolgáltatási alap hányadában, hanem meghatározott összegben állapítja meg, az 1948. évi november hó 1. napját megelőző időre a 6620/1948. ME rendelet 3. §-ának (15) bekezdése szerint, az 1948. évi október hó 31. napját követő időre pedig az alábbi (2)-(4) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani.

(2) A 6. és 7. S-okban foglaltak figyelembe vételével ki kelt számítani a beszámítható javadalmazást.

(3) Meg kell állapítani azt az arányt, amely a szerződés (megállapodás) megkötése, illetőleg az egyéb jogalap létrejöttének napját magábanfoglaló hónapban a munkavállalót megillető javadalmazás, vagy ha erre a hónapra javadalmazás nem járt, a munkavállalót tényleges szolgálati viszony alapján az érdekelt munkáltatótól utoljára megillető javadalmazás 70%-a és a szerződésben (megállapodásban, egyéb jogalapban) eredetileg meghatározott nyugdíj közüli mutatkozik. Az előbb említett javadalmazást a 6. § (1) bekezdésében foglalt korlátozással lehel csak számításba venni. Amennyiben pedig az 1945. évi január hó 1. napját megelőző időben élvezett javadalmazást kell alapul venni, az előbbiek szerint megállapított havi javadalmazásnak a 3.200 pengőt meghaladó részét figyelmen kivül kell hagyni.

(4) A nyugdíj összegét a (2) bekezdésben említett beszámítható javadalmazásnak a (3) bekezdés szerint kiszámított arányában (hányadában) kell megállapítani.

10. § (1) Azokat a saját szolgálatukban szerzett joguk alapján nyugdíjazottakat, akiknek nyugdíjjogosultsága nem 1. rokkantság, 2. a teljes szolgálati idő betöltése, 3. az öregségi nyugdíj korhatárnak elérése, vagy 4. a nyugdíjszabályzatnak a szolgálatban önhibáján kívül álló okból kiváló jogosultra vonatkozó rendelkezése alapján nyílt meg, az 1948. évi november hó 1. napját megelőző időre a 6620/1947. ME rendelet 3. §-ának (16) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint számított nyugdíj illeti meg. Az 1948. évi október hó 61. napját kővető időre járó nyugdíj megállapításánál, amennyiben az alábbi (2)-(4) bekezdésből más nem következik, az általános rendelkezések az irányadók.

(2) A felszabadulás utón lefolytatott igazoló eljárás során nyugdíjazásra ítélt igényjogosultat nyugdíj címén az az összeg illeti meg, amelyre biztosítástechnikailag saját személye után (hozzátartozók nélkül) számított egyéni járuléktartaléka, mint egyszeri díj a nyugdíjazás időpontjában fedezetet nyújt. Az egyéni járuléktartalékot a nyugdíjjogosult állal a nyugdíjazás időpontjában betöltött életkornak, a nyugdíjszabályzat alapján beszámítható tagsági időnek, a nyugdíjszabályzatban megállapított szolgáltatási rendszernek, a jelen rendelet alapiján megállapított beszámítható javadalmazásnak, továbbá a legutolsó biztosítástechnikai mérlegnél alkalmazott biztosítástechnikai táblázatnak figyelembevételével kell megállapítani. Ha a nyugdíjigény szerződésen vagy külön megállapodáson alapul, az egyéni járuléktartalék megállapításánál tagsági idő helyett a nyugdíjfizetésre kötelezettnél eltöltött szolgálati időt, ha a szerződés más munkáltató alkalmazásában eltöltött idő beszámítására vonatkozó kikötést is tartalmaz, az utóbbinak megfelelően növelt szolgálati időt, a szerződésben esetleg megállapított szolgáltatási rendszert és - ha a nyugdíjszerződésben vállalt kötelezettségre vonatkozóan a forintmérleggel kapcsolatos biztosítástechnikai számítások nem más alapokon végeztettek - az 1928: XL. törvénycikk biztosítástechnikai indokolásánál alkalmazott halandósági és rokkantsági táblázatot kell figyelembe venni.

(3) Ha a (2) bekezdésben előírt módon kiszámított összeg nagyobb annál az összegnél, amely a nyugdíjjogosultat a gyáripari magánalkalmazotti kollektív szerződésben megállapított legmagasabb havi fizetés 70%-ának, mint beszámítható javadalmazásnak alapulvételével a 8. § szerint megilletné, nyugdíjként csak az Utóbbi módon kiszámított összeget szabad fizetni.

(4) A (2) bekezdésben előírt biztosítástechnikai csökkentés nem alkalmazható az özvegyi és árvanyugdíjra, de ezek a nyugdíjak, továbbá a felszabadulás után a hozzátartozók ellátásának meghagyásával állásvesztésre ítélt személyek hozzátartozói részére folyósított nyugdijak sem haladhatják meg a gyáripari magánalkalmazotti kollektív szerződésben megállapított legmagasabb havi fizetés 70%-ának, mint beszámítható javadalmazásnak alapulvételével a 8. § szerint számított özvegyi nyugdíj, illetőleg árvanyugdíj összegét.

11. § A 6620/1947. ME rendelet 3. § (7), (15), illetőleg (16) bekezdésének alkalmazásával jogerősen megállapított nyugdíjakat a nyugdíjfizetésre kötelezettek 1948. évi október hó 31. napjáig kötelesek a jelen rendeletben foglaltak figyelembe vételével újból megállapítani. A nyugdíjjogosultat az 1948. évi november hó 1. napjától kezdődő hatállyal az így megállapított nyugdíj illeti meg.

12. § (1) Azokat az 1936. évi január hó 1. napja után keletkezett nyugdíjszerződéseket (megállapodásokat), kegydíj-engedélyeket (megállapodásokat), amelyeket vezető állásban lévő személyekkel kötöttek, felül kell vizsgálni. Felül kell vizsgálni továbbá az utóbb említett személyekkel kapcsolatban az 1936. évi január hó 1. napja után, a kollektív szerződés hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatban pedig az 1945. évi április, hó 4. napja után történt tagsági idő vásárlásokat (beszámitásokat) is. Végül felül kell vizsgálni annak a személynek (özvegyének) a nyugdíjra jogosultságát, aki az 1944. évi március hó 10. napjától 1945. évi április hó 4. napja közölt eltelt időben bárhol vezető állást töltött be. A felülvizsgálat nem csak a ténylegesen szolgálatot teljesítő, hanem a már nyugdíjazott személyek szerződésére, megállapodásaira, tagsági idő vásárlására, illetőleg a nyugdíjhoz való jogosultságára is kiterjed. Az e bekezdésben foglalt rendelkezések szempontjából vezető állás alatt a kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó, vagy ezzel egy tekintet alá eső állást kell érteni.

(2) A felülvizsgálatot a népjóléti miniszter, az igazságügyminiszter, a pénzügyminiszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára, a Szakszervezeti Tanács és a nyugdíjfizetésre kötelezett, illetőleg a nyugdíjintézményt fenntartó, vagy a nyugdíjintézménnyel szemben a nyugdíjak tekintetében szavatosságra kötelezett vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter által kiküldött egy-egy tagból álló bizottság végzi. A bizottság neve: Nyugdíjszerződéseket Felülvizsgáló Bizottság, (a továbbiakban: Bizottság) székhelye: Budapest, elnöke: a népjóléti miniszter által kiküldött bizottsági tag. A bizottság határozatképességéhez, ha a tagok az ülésről szabályszerűen értesítve voltak, az elnökön felül két tag jelenléte szükséges. A bizottság szavazattöbbséggel határoz; szavazategyenlőség esetén az az álláspont válik határozattá, melyre a bizottság elnöke szavazott

(3) A Bizottság a felülvizsgálat során a szerződést (megállapodást), illetőleg akár a vállalat, akár a munkavállaló által történt tagsági idő vásárlást (beszámítást) megsemmisítheti a nyugdíjjogosultságot megszüntetheti, avagy az ezekből származó követeléseket csökkentheti, ha a megállapított tényállás szerint a kedvezményezett a magyar nép érdekeit sértő, vagy demokratikus szempontból kifogás alá eső magatartást tanusított, vagy szolgálati idejét aránytalanul meghaladó, vagy a vásárlásért általa befizetett összeggel arányban nem álló nyugdíjra, vagy hasonló célú juttatásra szerzett jogot. A Bizottság határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(4) Ha valamely szerződésnek (megállapodásnak) felülvizsgálatra beterjesztésével kapcsolatban kétség merül fel abban a tekintetben, hogy a munkavállaló a szerződés (megállapodás) megkötésének, illetőleg a tagsági idő vásárlásnak (beszámításának) időpontjában az (1) bekezdésben említett állást töltötte-e be, a nyugdíjfizetésre kötelezett az Országos Munkabérmegállapíló Bizottság álláspontját köteles kikérni és irányadónak tekinteni; ha pedig ez a kétség a Bizottság eljárása során merülne fel, a Bizottság az Országos Munkabérmegállapító Bizottság szakvéleményét kéri ki. A Bizottság eljárására vonatkozó szabályokat egyébként a népjóléti miniszter az igazságügyminiszterrel és a Gazdasági Főtanács főtitkárával egyetértve rendelettel állapítja meg. A Bizottság működésével kapcsolatban felmerülő személyi és dologi kiadások a népjóléti tárcát terhelik.

(5) Az (1) bekezdés alapján felülvizsgálás alá kerülő igényekre vonatkozóan a 6390/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 128. sz.) 6. §-át alkalmazni kell; a felülvizsgálásban érdekelt azok a személyek, akiknek nyugdíjigényét az utóbb említett jogszabály alapján korlátozták, a Bizottság által megállapított igényeiket a jelen rendelet korlátain belül az 1948. évi november hó 1. napjától kezdődően abban az esetben is érvényesíthetik, ha a korlátozást jogerős bírói ítélet (egyesség) mondta ki.

13. § Azok, akiknek nyugdíjszerződése (megállapodása) a 6020/1947. ME rendelet 3. §-a (16) bekezdésének utolsó mondata alapján hatályát vesztette, a jelen rendelet 15. §-ával létesített felülvizsgáló bizottságtól nyugdíjigényük megállapítását kérhetik. A bizottság e személyek nyugdíjigényét, ha kérelmüket a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hatvan napon belül terjesztik elő az 1948. évi november hó 1. napját tól, ha pedig az említett határidő után terjesztik elő, a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától kezdődően - a jelen rendelet korlátain belül - állapíthatja meg.

14. § A 3. § szerint járó, illetőleg a jelen rendelet alapján megállapított nyugdíj az 1948. évi november hó 1. napjától kezdődően a havi ezer forintot, illetőleg az özvegyi nyugdíj a havi hatszáz forintot nem haladhatja meg.

15. § A tényleges alkalmazásban álló munkavállalók javadalmazásának jogszabály, kollektív szerződés alapján az 1948. évi november hó 1. napja után bekövetkező általános változása esetében a magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdíjak összegszerű változására vonatkozó szabályokat az említett időponttól kezdődően a népjóléti miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.

16. § (1) Azt a 60. életévet betöltött, vagy keresőképtelen nyugdíjjogosultat (ideértve az özvegyi nyugdíjra jogosultat is), akinek a 3. §, a 8. §, illetőleg a 9. § szerint járó nyugdija havi négyszáz forintot nem éri el, rendkivüli nyugdíjpótlék illeti meg, ha igazolja, hogy keresőfoglalkozást nem folytat. A jelen rendelkezés alkalmazásában keresőképtelennek azt kell tekinteni, aki testi fogyatkozása, vagy erő-hanyatlása következtében kereső foglalkozást nem képes folytatni; ezt a körülményt tisztiorvosi bizonyítvánnyal kell igazolni. Rendkívüli nyugdíjpótlék fejében annak a) akinek nyugdija a havi egyszáz forintot nem haladja meg. a nyugdíj 50%-a, b) akinek nyugdija a havi egyszáz forintnál több, de a havi kettőszázötven forintot nem haladja meg, a nyugdíj 30%-a, c) akinek nyugdija havi kettőszázötven forintnál több, de a havi négyszáz forintot nem haladja meg, a nyugdíj 20%-a jár. A nyugdíj és a rendkívüli nyugdíjpótlék együttes összege azonban az a) alatti nyugdíjasoknál a havi egyszáz-harminc forintot, a b) alattiaknál a havi háromszáz forintot, a c) alattiaknál a havi négyszáz forintot nem haladhatja meg. A jelen § alapján járó nyugdíjpótlékot a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat, illetőleg az 1. § (2) bekezdésében említett nyugdíjfizetésre kötelezett a saját költségszámlája terhére köteles folyósítani. Az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárának nyugdíjas tagjait megillető rendkívüli nyugdíjpótlékok az említett nyugdíjpénztárt terhelik.

(2) Az (1) bekezdésben említett rendkívüli nyugdijpótlékban nem részesíthető az, akit ugyanabban az időben két vagy több természetes, vagy jogi személytől együttvéve havi négyszáz forintot kitevő nyugdíj illet meg, vagy nyugdijának (nyugdijainak) és járadékának, illetőleg vagyonból származó jövedelmének együttes összege a havi négyszáz forintot eléri.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett együttes összeg a havi négyszáz forintot nem éri el, a rendkívüli nyugdíjpótlék %-ának. valamint a nyugdíj és a rendkivüli nyugdíjpótlék együttes összege felső halárának megállapítása szempontjából az előbb említett összegeket együtt kell figyelembe Venni. Ha a kél, vagy több jogi, vagy természetes személytől járó nyugdíj és az előzőek szerint kiszámított rendkívüli nyugdíjpótlékok együttes összege az (1) bekezdés negyedik mondatában említett határösszegeket meghaladja, a rendkívüli nyugdíjpótlékok a nyugdíjfizetésre kötelezetteket az általuk fizetett nyugdíjak egymáshoz való arányában terhelik.

17. § Ha a nyugdíjfizetésre kötelezett a jelen rendelet hatálybalépése előtt a jelen rendeletben meghatározottnál nagyobb nyugdíj fizetésére vállalt kötelezettséget, e kötelezettség alól őt a jelen rendeletben foglalt rendelkezések mentesitik. A jelen rendelet hatálybalépése után kötött szerződésben foglalt olyan kikötés, amely a jelen rendeletben meghatározottnál nagyobb nyugdijat biztosít, a többlet tekintetében semmis. A nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat, illetőleg az 1. § (2) bekezdésében megjelölt nyugdíjfizetésre kötelezett azonban jogosult saját illetményszámlája terhére nyugdíjkiegészitést folyósítani, de a nyugdíj és a nyugdijkiegészítés együttes összege a havi négyszáz forintot nem haladhatja meg. Nem lehet nyugdíjkiegészitést folyósítani annak a részére, akinek két vagy több helyről járó nyugdija, vagy nyugdíja és keresete, jövedelme együttvéve a havi négyszáz forintot meghaladja.

18. § (1) Ha a nyugdíjas részére ugyanabban az időben két, vagy több természetes vagy jogi személytől jár nyugdíj és nyugdíjainak együttes havi összege az 1948. évi november hó 1. napját megelőző idő tekintetében a gyáripari magánalkalmazotti kollektív szerződés szerint járó legmagasabb havi fizetés háromszorosának 70 %-át, az 1948. évi október hő 31. napja után következő idő tekintetében pedig a havi ezer forintot meghaladja, a nyugdíjakat akként kell arányosan csökkenteni, hogy azok együttes összege az említett havi határösszegeket ne haladja meg.

(2) Ha a nyugdíjas szolgálati viszonyban áll, vagy más kereső foglalkozást folytat, avagy vagyonból származó jövedelemmel rendelkezik és alapjavadalmazásának (6. § (1) bekezdés), törzsfizetésének, illetőleg nem szolgálati viszonyból származó keresetének, jövedelmének, továbbá nyugdíjának, járadékának együttes összege az 1948. évi november hó 1. napját megelőző idő tekintetében a tényleges szolgálatban álló magánalkalmazottak részére a mindenkor érvényben volt rendelkezések szerint fizethető legmagasabb havi Javadalmazás összegét, az 1948. évi október hó 31. napját követő idő tekintetében pedig a havi ezerkilencszáz forintot meghaladja, a nyugdijat (nyugdijakat) akként kell arányosan csökkenteni, hogy a nyugdíj (nyugdijak) együttes összege a javadalmazásnak, kéréseinek; jövedelemnek összeget (együttes összegét) ne emelje az említett havi határösszegek fölé.

19. § (1) Azokat a munkavállalókat, akik a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat, illetőleg az 1. § (2) bekezdésében megjelölt nyugdijfizetésre kötelezett által a felszabadulás után kiadott felhívás ellenére 1947. évi június hó 4. napjáig szolgálat-tételére nem jelentkeztek, a nyugdíjjogosultság szempontjából a szolgálatból önként kiváltaknak kell tekinteni.

(2) Ha a nyugdíjra jogosult három hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodik, külföldi távollétének a három hónapot meghaladó tartamára a nyugdíj nem jár. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik szolgálatuk időtartamának legalább fele részét a vállalat megbízásából töltötték külföldön.

(3) A külföldön élő nyugdíjas kérelmére a népjóléti miniszter a nyugdíjfizetésre kötelezett előzetes meghallgatása után - az alábbi a) pont alatti esetben a pénzügyminiszterrel egyetértésben - kivételes méltánylást érdemlő esetekben, engedélyezheti a nyugdíjnak

a) külföldre három hónapot meghaladó időtartamra folyósítását,

b) a nyugdíjas belföldön lakó házastársa, fel vagy lemenő ágbeli rokona, testvére vagy nevelőszülője részére folyósítását, ha az említett hozzátartozót a nyugdíjas tartotta el, jelenleg is eltartásra szorul és nincsen más eltartásra köteles és képes hozzátartozója.

(4) Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt korlátozásokat a hadifoglyokra és a kényszerrel elhurcoltakra alkalmazni nem lehel. E személyek, továbbá a hadiesemények alatt az ország területén eltűntek hozzátartozóinak ellátása tekintetében az alapszabálynak (szerződésnek, megállapodásnak), az eltűntekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha az alapszabály (szerződés, megállapodás) az eltűnés esetében folyósítandó szolgáltatásokra vonatkozóan rendelkezési nem tartalmaz, a hadifoglyok vagy kényszerrel elhurcoltak házastársának és gyermekeinek, ha a jogosultság előfeltételei egyébként fennállanak, az igény bejelentését követő hónap első napjától ideiglenesen akként kell özvegyi nyugdíjat, illetőleg nevelési járadékot folyósítani, mintha a hadifogoly vagy a kényszerrel elhurcolt elhunyt volna. Az eltűnés alapján járó nyugdíjat mindaddig folyósítani kell. amíg a hadifogoly vagy a kényszerrel elhurcolt haza nem tért, vagy az eltűnés, illetőleg a holttányilvánítás tárgyában hozott határozat ennek a nyugdíjnak megszüntetésére alapot nem ad. A hadifogságot, illetőleg az elhurcolást a Magyar Vöröskereszt Egylet, vagy a csapattest, vagy a honvédelmi miniszter értesítésével, vagy egyéb hiteltérdemlő módon kell igazolni.

II. FEJEZET

A kegydíjakra vonatkozó különleges rendelkezések

20. § (1) A nyugdíj természetű kegydíjra - ideértve a visszatérő időszakonként folyósított állandó segélyt és más hasonló juttatást is - a jelen rendeletnek a nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit az alábbi (2)-(4) bekezdésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A nyugdijtermészetű kegydíjra vonatkozó igényt csak olyan személy, illetőleg az olyan személynek özvegye, árvája, vagy szülője érvényesítheti, aki a fizetésre kötelezettel saját személyében, akár mint alkalmazott szolgálati, akár mint tanácsadó szakértő, tartósan megbízási jogviszonyban volt.

(3) A nyugdijtermészetű kegydíjat a keresetindítást megelőző hat hónapnál korábbi időre érvényesíteni nem lehet.

(4) A jelen rendelet hatálybalépése előtt esedékessé vált olyan nyugdíj természetű kegydíjai, amelynek érvényesítését a (3) bekezdés nem zárja ki, nem lehet nagyobb havi összeg erejéig érvényesíteni, mint amennyi az állami rendszerű VIII. fizetési osztály 1. fokozatában az I. lakáspénzosztály szerint mindenkor járó havi illetmény (1. jelenleg a 8250/1948. Korm. rendelethez - Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 175. szám - csatolt 1. számú táblázatot), valamint a családi pótlék, és a lakbérsegély együttes összege.

III. FEJEZET

A vállalati nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos rendelkezések

21. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál a jelen rendelet hatálybalépésének napja előtt felvett tagok járulékalapja az alapjavadalmazásnak 70%-a, a 7. § (3) bekezdése alapján történt csökkentés tartamára pedig az alapjavadalmazás csökkentett %-a.

(2) Ha a nyugdíjpénztári tag az alapszabály feltételei szerint havi ezer forint nyugdíjra már igényt szerzett, a járulékot ezt követően olyan csökkenő járulékalap után köteles fizetni, amely mint szolgáltatási alap az alapszabályban (nyugdíj-szabályzatban, szerződésben, külön megállapodásban, egyéb jogalapban) meghatározott és a szolgálati időhöz igazodó nyugdíjszázalékszám figyelembevételével az illető biztosítási évben havi ezer forint nyugdíjat eredményez.

(3) Az 1948. évi november hó 1. napját megelőző időre a járulékalap a gyáripari magánalkalmazotti kollektív szerződésben megállapított legmagasabb havi fizetés háromszorosának 70%-át nem haladhatja meg.

22. § (1) A járulékot a 21. § szerint számított járulékalap után az alapszabályban (nyugdíjszabályzatban) megállapított mérték (járulékkulcs) szerint kell leróni.

(2) Az 1948. évi november hó 1. napját megelőző időre az elismert vállalati nyugdíjpénztárnál a tagot nem terhelheti magasabb járulék, mint az (1) bekezdés szerint megállapított és az 1928: XL. törvénycikken alapuló kötelező biztosításban - mentesítés hiányában - számítandó járulékok közötti különbözet fele. A különbözet megállapításánál a kötelező biztosítási járulékokat a jelen rendelet 21. §-ának (1), illetőleg (3) bekezdése szerinti járulékalap után kell számítani.

23. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál a 22. § szerint fizetendő járulékokat, úgyszintén a nyugdíjpénztárak bárhonnan származó bevételeit további rendelkezésig elsősorban a nyugdíjak és a nyugdíjpénztárt terhelő egyéb kiadások fedezésére kell fordítani.

(2) A nyugdíjpénztárak bevételeiből az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítése után fennmaradó összegek a járuléktartalék vagyontömegét illetik.

(3) Ha a nyugdíjpénztár bevételei a nyugdíjpénztárt terhelő kiadások fedezésére elégtelenek, a mutatkozó különbözetet a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat köteles fizetni; a fenntartó vállalatnak azonban joga van ezt a különbözetet a nyugdíjpénztár részére csak kölcsönképpen folyósítani. A kölcsön után a nyugdíjpénztár terhére kamat nem számítható.

24. § (1) Az 1928: XL. tc. 148. és 119. §-aiban előirt járuléktartalék átutalásokat továbbra is függőben kell tartani.

(2) Ha az 1928: XL. tc. 148. §-ában említett járuléktartalék átutalás nem történt meg, az elismert vállalati nyugdíjpénztár az 1948. évi november hó 1. napja előtt felvett és a kötelező biztosításban ép várománnyal rendelkező tag által az 1928: XL. törvénycikken alapuló kötelező biztosítás körében, vagy valamely más elismert vállalati nyugdíjpénztárban, vagy az 1928: XL. tc. 10. §-a első bekezdésének 1-5. pontjában megjelölt valamely munkaadó szolgálatában megszerzett biztosítási (tagsági, szolgálati) időnek egynegyed részét köteles beszámítani, az 1948. évi október hó 31. napja után felvett tag javára pedig csak a felvevő nyugdíjpénztárt fenntartó vállalathoz történt munkábalépést közvetlenül megelőzően valamely más elismert vállalati nyugdíjpénztárban megszerzett (a kötelező biztosításból stb. az utóbb említett nyugdíjpénztárnál beszámított) tagsági időnek egynegyed részét köteles beszámítani.

(3) Ha az 1928: XL. tc. 149. §-ában említett járuléktartalék átutalás nem történt meg, az elismert vállalati nyugdíjpénztár kötelékéből - szolgáltatási igény nélkül - kivált és az 1928: XL. törvénycikk alapján biztosításra kötelezetté vált munkavállalók biztosítási idejébe a kötelező biztosítást ellátó intézel a nyugdíjpénztári tagságnak az 1929. évi január hó 1. napját követő időtartamát köteles beszámítani. Ez a rendelkezés a jelen rendelet 25. §-ának (1) bekezdésében említett nyugdíjpénztári tagokra nem vonatkozik.

(4) A hitfelekezet által fenntartott elismert vállalati nyugdíjpénztár tagjainak tagsági idejéhez - a munkavállaló díjfizetése nélkül - hozzá kell számítani a nyugdíjpénztárt fenntartó hitfelekezetnél az 1929. évi január hó 1. napja és az 1941. évi augusztus hó 20. napja közötti időben eltöltött annak a szolgálati időnek egynegyed részét, melynek tartama alatt a tag a kötelező öregségi és rokkantsági biztosítás hatálya alól mentesült, feltéve, hogy a szóbanlévő szolgálati időt - korábbi tagsági idővásárlás alapján - a tag nyugdíjpénztári tagsági idejéhez még nem számították hozzá.

(5) Az 5960/1941. ME rendelet 53. §-ában és 51. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket továbbra la alkalmazni kell.

25. § (1) Az elismert, illetőleg el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárba a jelen rendelet hatálybalépését követő időben belépő tag az alapszabályban az egyéni járulék elvének megfelelően megállapítandó díjtáblázatban foglalt járulékalapot, illetőleg szolgáltatási alapot szabadon választja meg és az általa választott járulékalap után fizetendő járulékot saját maga viseli. Az e tagokat megillető szolgáltatások tekintetében az I. fejezet rendelkezéseit alkalmazni nem lehet és a biztosításukból folyó jogaikat és kötelezettségeiket oly módon kell az alapszabályban külön megállapítani, hogy a biztosításukkal kapcsolatban felmerülő terhek - ide nem értve a fenntartó vállalat állal viselt ügyviteli költséget - az általuk fizetett járulékokban teljes fedezetet nyerjenek;

(2) Tagsági idő vásárlása az elismert és el nem ismert nyugdíjpénztáraknál további rendelkezésig nem engedélyezhető.

(3) A nyugdíjpénztári alapszabályoknak az előléptetési díjakra vonatkozó rendelkezéseit a javadalmazásoknak a 6. § (1) bekezdésében említett szerződések (szabályok) módosulása következtében történő általános megváltozásaira alkalmazni nem lehel.

(4) Az a nyugdíjpénztári tag aki az előléptetési díjat egyáltalában nem vagy csak részben kívánja megfizetni, nyugdíjpénztári tagságát a lényleges javadalmazásánál alacsonyabb, de az előléptetését közvetlenül megelőző alapjavadalmazásánál nem kisebb összeg alapján tovább folytathatja.

26. § (1) Új elismert vállalati nyugdíjpénztár nem alakítható. Az 1928: XL. tc. 145. §-ának (6) bekezdése alapján működő közös nyugdíjpénztárak kötelékébe - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - új vállalat fel nem vehető.

(2) A Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíjpénztárának fenntartói közé beléphetnek a népjóléti miniszter előzetes engedélyével az Országos Szövetkezeti Hitelintézet kötelekébe tartozó szövetkezetek, közérdekű hitelintézetek, továbbá olyan pénzintézetek, vagy szövetkezetek, amelyeknek jogelődei az említett Nyugdíjpénztár fenntartói közé tartoztok, feltéve, hogy nem tartoznak a 9040/1948 Korm. rendelet hatálya alá. Az újonnan belépő intézetek, amennyiben nem tekinthetők nyugdíjpénztári fenntartó valamely intézet jogutódjának, kötelesek a népjóléti miniszter által megállapítandó összeget a nyugdíjpénztár biztosítéki alapjába befizetni.

27. § Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál az alapszabályban megállapított járulék-, illetőleg járuléktartalék visszatérítéseket további intézkedésig függőben kell tartani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a tag állal az 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdve befizetett járulékokra. Ezekből a járulékokból átutalási járuléktartalék címén levonásnak helye nincs. Ha a tag járulékalapja alapjavadalmazásának változása következtében csökken, az általa forintban a korábbi magasabb járulékalap szerint befizetett és az új alacsonyabb járulékalap szerint fizetendő összeg közötti különbözetet a csökkenést követő időben fizetendő járulékainak fedezésére kell fordítani. A magasabb járulékalap nem tartható fenn még akként sem, hogy a tag a régi és a csökkentett járulékalap különbözete után a járulékokat a saját terhére átvállalja.

28. § (1) Az 1928: XL. tc. 146. §-ának (1) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztár tagjává felvehető a nyugdíjpénztári fenntartó vállalatnak az 1926: XL. tc. 4. §-ának hatálya alá nem cső alkalmazottja is.

(2) Az 1928: XL. tc. 10. §-a (1) bekezdésének a 6000/1933. ME rendelet 27. 8-ával kiegészített és az 5960/1941. ME rendelet 29. 8-ának (1) és (2) bekezdésével módosított 11. pontja azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztárba a jelen rendelet hatálybalépése után felvett - akár szellemi, akár testi munkát végző - munkavállaló az említett törvénnyel szabályozott kötelező biztosítás hatálya alá tartozik, ide nem értve az elismert vállalati nyugdíjpénztárba a jelen rendelet hatálybalépése után felvett azokat a munkavállalókat, akik a felvevő nyugdíjpénztárt fenntartó vállalathoz történt munkábalépésüket közvetlenül megelőző időben elismert vállalati nyugdíjpénztári tagok voltak. Az 1928: XL. tc. 4. §-ában nem említett munkavállalók közül az elismert vállalati nyugdíjpénztárba a jelen rendelet hatálybalépése előtti időben felvett tagok a biztosítási kötelezettség alól az 1948. évi november hó 1. napjától kezdődően mentesülnek.

29. § A népjóléti miniszter állapítja meg azt az időpontot, amely Időpont szerint készítendő biztosítástechnikai mérlegben a vállalati nyugdíjintézményeknél mutatkozó járuléktartalékhiányt meg kell állapítani, úgyszintén azt is, hogy a megállapított hiánnyal kapcsolatos kérdések milyen módon rendeztessenek.

IV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

30. § (1) A vállalati el nem ismert nyugdíjpénztárak, vállalati nyudíjkiegészítő pénztárak, vállalati nyugdíjalapok (4070/1940. ME rendelet 46. §) állami felügyeletét és ellenőrzését a népjóléti miniszter gyakorolja. A felügyelet és ellenőrzés tekintetében az elismert vállalati nyugdíjpénztárak felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat (1928: XL. tc. 150.-154. §, 6002/1928. NMM eln. rendelet V. Fejezet, 45800/1946. NM rendelet, 410/1946. ME rendelet 10. g) kell megfelelően alkalmazni. Ez a rendelkezés nem érinti az Állami Ellenőrzési Központnak a 7410/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 152-153. szám) 2. §-ának a) pontjában megállapított felülvizsgálati jogkörét.

(2) Az 1940: XII. tc. 1. §-ának a jelen § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

31. § Az alapszabálynak (nyugdíjszabályzatnak, szerződésnek, külön megállapodásnak, vagy egyéb jogalapnak) a jelen rendelkezéseivel ellenkező kikötéseit alkalmazni nem lehet.

32. § (1) A nyugdíjfizetésre kötelezett a nyugdíjigény megnyílásának időpontjától számított tizenöt nap alatt köteles a nyugdíjra jogosultat felhívni annak bejelentésére, hogy a nyugdíj élvezete alatt

a) kap-e más nyugdíjfizetésre kötelezettől (kötelezettektől) is magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdíjat, vagy kötelező társadalombiztosítás alapján öregségi, rokkantsági, özvegységi, vagy árvajáradékot (nyugbért), vagy az említett járadékot helyettesitő ellátást, vagy pedig a 2500/1945. ME, illetőleg a 7000/1945. KKM rendeletek hatálya alá eső munkaadótól nyugellátást és ha igen, mely nyugdíj (járadék - ellátás -) fizetésre kötelezettektől és mennyi annak (azoknak) összege külön-külön.

b) szolgálali viszonyban áll-e és ha igen, mely munkaadónál (munkaadóknál) és mennyi az abból (azokból) származó havi javadalmazása,

c) folytat-e kereseti adó alá eső más foglalkozási és ha igen, milyen és mennyi az ebből származó havi keresete,

d) mennyi a vagyonból származó jövedelme.

(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt körülményeket a nyugdíjigény megnyílásának időpontjában fennálló helyzetnek megfelelően a felhívástól számított nyolc nap alatt kell bejelenteni. Amennyiben a javadalmazás vagy a kereset, Illetőleg a jövedelem összege nincs előre meghatározva, akkor ez említett időpontot megelőző hat hónap alatt elért javadalmazás, kereset, illetőleg jövedelem összegét kell feltüntetni.

(3) Mindaddig, amíg a nyugdíjra jogosult az (1) bekezdésben megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat be nem jelenti, a jelen rendelet hatálybalépését követő időre, részére nyugdíjat fizetni nem szabad.

(4) Ha az (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt körülményekben a (2) bekezdésben említett időpont után változás következik be, a nyugdíjra jogosult külön felhívás nélkül is köteles a változás bekövetkezésétől számított nyolc nap alatt a nyugdíjfizetésre kötelezetthez (kötelezettekhez) új bejelentést tenni, amelyben a változás időpontját és az (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat újból fel kell tüntetni. Az előre meg nem határozottösszegű javadalmazás, illetőleg kereset tekintetében a nyugdíjra jogosult a változás bejelentését naptári félévenkint köteles megtenni, még pedig minden naptári félév első napjától számított nyolc napon belül. A bejelentésben fel kell tüntetni, hogy az eltelt félévben mennyit tett ki a nyugdíjra jogosult javadalmazása, illetőleg a keresete. Az említett egy-egy félévi elteltéig az előre meg nem határozott összegű javadalmazásnak, illetőleg keresetnek az előző bejelentésben feltüntetett összegét változatlannak kell tekinteni, hacsak az illető szolgálati viszony vagy keresőfoglalkozás időközben meg nem szűnt, vagy pedig az illető javadalmazás, vagy kereset előre meghatározott összegűre nem változott. A nyugdíj fizetésére, kötelezett az (1) bekezdésben említett felhívásban köteles a nyugdíjra jogosultat a jelen bekezdésben foglaltak megtartására figyelmeztetni.

(5) A (4) bekezdésben említett változásnak a nyugdíj megállapítására való hatása annak a határidőnek az elteltét követő hónap első napjától kezdődik, amelyben a változást be kell jelenteni.

33. § (1) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ cl és két hónapig terjedő elzárással büntetendő a nyugdíjra jogosult, ha

1. a 32. 8-ban előírt valamennyi bejelentésében tudva valótlan adatokat tüntet fel,

2. a bejelentést szabályszerű időben nem leszi meg és ennek következtében az őt meg nem illetőnél nagyobb összegű nyugdíjat vesz fel.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk és az azt módosító 8960/1946. ME rendelet rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege 24.000 forint, ha pedig a kihágást elkövetője által illetéktelenül elért nyereség összege megállapítható, a 24.000 forintnak a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.

(3) A kihágás miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

34. § A jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket az 1. és 2. §-ban, a 6. § (7) bekezdésében, a 7. § (1), (3), (4) és (5) bekezdéseiben, valamint a III. és IV. Fejezetekben foglallak kivételével az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárára is alkalmazni kell.

35. § A 6620/1947. ME rendelet, amennyiben a jelen rendelet 9. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg 10. §-ának (1); bekezdésében foglaltakból más nem következik, hatályát veszti. A 410/1946. ME rendelet 3. §-ának (10) és (11), bekezdésében, valamint 10. §-ában foglalt rendelkezések továbbra is hatályban maradnak, de az említett rendelkezések alkalmazásában a 410/1946. ME rendelet 3. §-n helyett a jelen rendelet 6. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg 15. §-ában foglaltakat, a 410/1946. ME rendelet 8. §-a helyeit pedig a jelen rendelet 20. §-át kell érteni.

36. § A jelen rendelet az 1948. évi november hó 1. napjával lép hatályba.

Budapest, 1948. évi október hó 1-én.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök