204/1951. (XII. 2.) MT rendelet

a munkabérekre vonatkozó egyes rendelkezésekről

I.

Az alapbérek emelése

1. § (1) A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről és a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról szóló határozata (továbbiakban: H.) III. 1.-4. pontjában foglaltaknak megfelelően fel kell emelni a jogszabályokban és a kollektív szerződésekben meghatározott alapbéreket (bértarifákat, bértételeket).

(2) A népgazdaság fontosabb ágaira vonatkozó felemelt bértételeket a jelen rendelet 1.-8. számú mellékletei tartalmazzák. Az Országos Munkabér Bizottság a mellékletekben fel nem sorolt népgazdasági ágakra, illetőleg munkakörökre vonatkozó felemelt bértételeket az 1951. évi december hó 10. napjáig hozza nyilvánosságra.

2. § (1) A dolgozó munkaköre szerinti munkabér:

a) az időbéres dolgozóknál az 1951. évi december hó 1. napján fennálló besorolásnak megfelelő alapórabér kétszáztízszerese;

b) a havidíjas dolgozóknál az 1952. évi december hó 1. napján fennálló besorolásnak megfelelő havi alapbér.

(2) Azoknál a dolgozóknál, akiknek munkabére alapbérből és munkaköri bérből áll (pl. vasutasok, postások, fegyveres testületek tagjai), a munkakör szerinti munkabér alatt ezek együttes összegét kell érteni. Az elszámolás módját az illetékes miniszter az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben szabályozza.

(3) A munkakör szerinti munkabérbe a dolgozó részére járó pótlékokat - ideértve a személyi pótlékot is -, valamint a prémiumokat, jutalékokat, továbbá a természetbeni juttatásokat beszámítani nem szabad.

(4) Személyi pótlékban részesülő dolgozók személyi pótlékkal növelt felemelt munkabére nem lehet több, mint a munkakör szerinti munkabérük és személyi pótlékuk együttes összegének 15-21%-kal felemelt mértéke.

Például. A dolgozó havi munkakör szerinti munkabére: 950 forint, személyi pótléka: 150 forint. A 21%-kal felemelt új alapbére 1150 forint. A személyi pótlékkal növelt munkabérét (950+150=1100 forint) 18%-kal kellene emelni, ez 1,298 forint, tehát a személyi pótlékkal növelt felemelt keresete sem lehet 1.298 forintnál nagyobb.

3. § A minisztertanács vagy az illetékes miniszter által megállapított személyi fizetést (Munka Törvénykönyve 66. §), valamint az 1949. évi kollektív szerződések rendelkezései alapján engedélyezett kiemelt béreket az alapbérekre vonatkozó rendelkezések (H. 1. 3. pont) szerint szintén fel kell emelni.

4. § Amennyiben a dolgozónak második állása vagy mellékfoglalkozása van, munkabérét mindegyik állásában külön-külön kell rendezni.

5. § A H. III. 2. pontjában megjelölt mezőgazdasági vállalatok:

a) az állami gazdaságok,

b) a kísérleti és tangazdaságok,

c) az erdőgazdaságok és

d) az ipari vállalatok azon gazdaságai, amelyekre a mezőgazdasági kollektív szerződés vonatkozik.

6. § (1) Az 1001-2000 Ft közötti havi munkabérrel [2. § (1) és (2) bekezdés] rendelkező dolgozó felemelt munkabére havi 1210 Ft-nál, 2000 Ft feletti munkabérrel rendelkező dolgozó felemelt munkabére havi 2360 Ft-nál nem lehet kevesebb.

(2) Az 1210 Ft, illetve 2360 Ft és a H. 1-3. pontjai szerint járó munkabér közötti különbözetet személyi pótléknak kell tekinteni.

7. § A háztartási alkalmazottak bérének felemelésénél a munkaszerződés szerint járó összes pénzbeli járandóságot figyelembe kell venni.

8. § A természetbeni juttatások mértéke nem emelhető.

9. § (1) A darabbéres dolgozók által 1951. évi december hó 1. napján az elsőműszak kezdetétől végzett munkákat már a felemelt alapbérekkel kell elszámolni. Az 1951. évi december hó 10. napja után munkautalványokon már csak a felemelt darabbéreket lehet feltüntetni.

(2) A darabbéres dolgozók által az 1951. évi december hó 1. napja előtt megkezdett és későbbi időpontban befejezett munkák elszámolásánál a munka darabbérét a munkán december hó 1. előtt és után eltöltött idő arányában részben a régi, részben a felemelt alapbérekkel kell elszámolni.

10. § (1) A munkások november havi teljesítményének elszámolása és az 1951. évi december 8-15. között történő kifizetése még a jelen rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt bérekkel történik. A december hónapra vonatkozó részfizetést azonban már a felemelt alapbérekkel kell kiszámítani.

(2) A havidíjas dolgozók felemelt alapbére elsőízben a december hónapra járó bérek szokásos kifizetési napjain folyósítandó.

II.

A prémiumok, pótlékok és egyéb juttatások felemelése

11. § (1) Az alapfizetés százalékában meghatározott prémiumok és pótlékok az alapbérek felemelése arányában emelkednek. A prémiumok és pótlékok kulcsai változatlanok maradnak.

(2) A megtakarításért fizetendő prémiumok - a (3) bekezdésben foglalt, valamint külön szabályokban meghatározandó kivételektől eltekintve - nem emelhetők. Megtakarításért fizetett prémium alatt az anyag- és egyéb megtakarításért megállapított olyan prémiumot kell érteni, amelynél a prémium mértékét a megtakarítás százalékában vagy a megtakarítás egysége után állandó összegben határozták meg.

(3) A vasutak dolgozói részére rendszeresített szén, olaj és villamosenergia megtakarítás után fizetett prémium összegét 15-21%-kal fel kell emelni.

(4) Az Országos Munkabér Bizottság az 1951. évi december 10. napjáig állapítsa meg a jogszabályokban (kollektív szerződésekben):

a) meghatározott összegben megállapított pótlékok és prémiumok,

b) jutalékok, valamint

c) egyéb juttatások és díjazások mértékét.

(5) Azokat a prémiumokat, melyeket a vállalat igazgatója a műszaki és egyes adminisztratív dolgozók prémiumrendszeréről szóló 137/1950. (V. 10.) MT rendelet, valamint a fizikai dolgozók prémiumrendszerről szóló 106/1951. (V. 5.) MT rendelet alapján meghatározott összegben állapított meg - (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 15-18-21%-kal fel kell emelni; az 1951. évi december 1. napja után elért eredményeket már ennek alapján kell elszámolni. Az emelés mértékét általában a prémiumban részesülők munkabéremelésének arányában kell meghatározni.

III.

Átlagkeresetek alapján történő elszámolások rendezése

12. § (1) Azokban az esetekben, amikor valamely jogszabály a munkabér elszámolását átlagkereset alapján írja elő (pl.: átképzősök bére, fizetett szabadság, állampolgári kötelezettség teljesítése alatti távollét stb.) és az átlagkereset kiszámítása alapjául szolgáló időszak az 1951. évi december hó 1. napja óta még nem telt el, a december hó 1. napja előtti időszakra eső keresetet az illető dolgozó munkabéremelésének arányában 15-18-21%-kal fel kell emelni.

Például:

a) A munkás az átképzés megkezdése előtti 3 havi átlagkeresetét kapja. Amennyiben november hó 1. napján kezdte meg átképzését, augusztus, szeptember, október havi munkabér alapján számították ki átlagkeresetét. A rendelet megjelenése után az átképzés ideje alatti bérkifizetés alkalmával az augusztus, szeptember, október havi kereset alapján kiszámított túlóra és túlórapótlék nélküli átlagkeresetét 21%-kal kell felemelni. Hasonlóan kell eljárni, ha a dolgozó december hónap folyamán került átképzésre, tehát a rendelet hatálybalépését megelőző háromhavi felemelt átlagkeresete alapján kell elszámolni munkabérét.

b) A dolgozó január 15-én kétheti fizetett szabadságra megy. A szabadság idejére járó munkabért az előző három, azaz október, november, december havi túlóra és túlórapótlék nélküli átlagkeresete alapján kell kiszámítani. Ténylegesen elszámolt munkabére októberre és novemberre még a régi alapbérekkel, december hónapban már a felemelt alapbérekkel történik. A kiszámításnál az október, november havi átlagkeresetét a dolgozó alapbérének megfelelően 21%-kal fel kell emelni, ehhez a december hónapra már a felemelt alapbérekkel kiszámított keresetet hozzá kell adni és ennek alapján kell kiszámítani az egy napra, illetve egy órára eső átlagkeresetet. Ez a fizetett szabadság idejére járó munkabér kiszámítási alapja.

(2) Amennyiben a dolgozó a jelen rendelet hatálybalépésekor szabadságon volt, az 1951. évi december hó 1. napjától a szabadság leteltéig járó napokra a felemelt munkabér és a szabadság kezdetekor a szabadság napjaira már elszámolt munkabér közötti különbözetet a munkáltató köteles legkésőbb a dolgozó szabadságának leteltét követő első bérfizetés alkalmával - a dolgozó kérésére ezt megelőzően is - kifizetni.

IV. A táppénz felemelése

13. § (1) A táppénz az alapbérek arányában emelkedik; a táppénz kiszámítási kulcsa változatlan marad.

(2) Mindaddig, amíg a táppénz kiszámítása nem történhet a felemelt kereset alapján, azt a régi táppénzalap után kell meghatározni és az így megállapított táppénzt az illető dolgozó alapbéremelésének arányában (15, 18, 21%) fel kell emelni. Ez a rendelkezés vonatkozik az 1951. évi december hó 1. napján betegállományban levő dolgozó táppénzének elszámolására is.

(3) Abban az esetben, ha a táppénz kiszámítását részben már a felemelt, részben még a régi bérekkel elszámolt kereset alapján kell elvégezni, az 1951. évi december hó 1. napja előtti kereset alapján kiszámított táppénzalapot az alapbér felemelésének arányában (15, 18, 21%) fel kell emelni, az így megnövelt, valamint a december hó 1. után az új alapbérek alapján kiszámított táppénzalap egy napra eső átlaga szolgál a táppénz kiszámítására.

V.

Az egyszeri juttatás kifizetése

14. § (1) Egyszeri juttatásban (H. III. 12. pont) részesítendők - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - mindazok a dolgozók, akik az 1951. évi december hó 1. napján munkaviszonyban állnak.

(2) Nem fizethető egyszeri juttatás annak a dolgozónak:

a) akit két héttel nem hosszabb határozott időre, vagy előreláthatólag ennél nem hosszabb időtartamú meghatározott munkára vagy próbaidőre alkalmaztak,

b) aki az 1951. évi november hó 1. napja után lépett először munkaviszonyba,

c) aki az 1951. évi december hó 1. napja előtt két hónapon át nem állt munkaviszonyban és végül

d) akinek munkaviszonya az 1951. évi december hó 1. napján szünetel.

(3) Ugyancsak nem fizethető egyszeri juttatás a háztartási alkalmazottaknak és az ipari tanulóknak.

15. § (1) Az egyszeri juttatást a dolgozó részére az 1951. évi október hóra * kifizetett - levonás (előleg, OKÁ, TÜKER stb.) nélküli - összkeresete alapján kell kiszámítani. Az összkeresetbe a kiküldetési (külszolgálati) költségek, különélési díj és egyszeri jutalmak kivételével minden pótlékot - ideértve a túlórapótlékot is -, valamint a prémiumokat is be kell számítani.

(2) Amennyiben a dolgozó október hóban betegség miatt vagy egyéb okból igazoltan távol volt, minden mulasztott napra a munkában töltött napokra járó összkereset egynapi átlagát kell figyelembe venni. Az igazolatlanul távol töltött napokra keresetet számításba venni nem szabad.

(3) Amennyiben a dolgozó október hóban 14 munkanapnál hosszabb ideig volt betegség miatt vagy egyéb okból igazoltan távol, az egyszeri juttatást annak a megelőző hónapnak összkeresete alapján kell kiszámítani, amelyben igazolt távolléte 14 napnál kevesebb volt.

16. § (1) Amennyiben a dolgozó az 1951. évi október hónapban nem, vagy nem a jelenlegi munkáltatónál állt munkaviszonyban, vagy nem a jelenlegi munkakörben dolgozott, az egyszeri juttatást a jelenlegi munkahelyén, illetve munkakörében elért november havi keresete alapján kell kiszámítani. A kiszámításra a 15. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.

(2) Amennyiben a dolgozó november hónapban nem állt munkaviszonyban vagy 14 munkanapnál kevesebbet dolgozott - kivéve az igazolatlan mulasztásokat - vagy pedig november havi keresete az egyszeri juttatás kifizetésének napjáig nem számolható el, az egyszeri juttatást:

a) az időbéres dolgozóknál az 1951. évi december hó 1. napján fennálló besorolása szerinti alapórabér huszonegyszeresében (210 órára eső bér 10%-a),

b) a darabbéres dolgozóknál az 1951. évi december hó 1. napján fennálló személyi besorolás szerinti darabbéres alapórabér, illetve, ha személyi besorolás nincs, a dolgozó által általában végzendő munka kategóriájának megfelelő alapórabér huszonegyszeresében (210 órára eső bér 10%-a),

c) a havidíjas dolgozóknál az 1951. évi december hó 1. napján fennálló besorolás szerinti havi bér 10%-ában kell megállapítani.

17. § (1) Az egyszeri juttatás a népgazdaság egyes ágaiban az alábbiakban megjelölt napokon fizetendő:

december 5-én: a tégla- és cserépipar, épületelőgyártóipar, textilipar, valamint az élelmezési és a belkereskedelmi minisztérium felügyelete alá tartozó összes vállalatok;

december 6-án: mész-, cement-, üvegipar, villamosenergiaipar, a könnyűipari minisztérium felügyelete alá tartozó összes vállalatok a textilipar kivételével;

december 7-én: magas- és mélyépítőipar, vízgazdálkodás, a földművelésügyi minisztérium, honvédelmi minisztérium, külkereskedelmi minisztérium, egészségügyi minisztérium, népművelési minisztérium, pénzügyminisztérium, közoktatásügyi minisztérium, igazságügyminisztérium, valamint az egyéb országos főhatóságok felügyelete alá tartozó összes vállalatok;

december 8-án: vaskohászat, ásványolajipar, nehézvegyipar, erősáramúipar, híradástechnika, tömegcikkipar;

december 10-én: gépipar, járműipar, nehézfémipar;

december 11-én: a közlekedési és postaügyi minisztérium alá tartozó összes vállalatok - ideértve a Magyar Államvasutakat és Postát is - az előző pontokban említettek kivételével;

december 12-én: bányászat, közalkalmazottak.

(2) Az 1951. évi december hó 3. és 12. napja között betegállományban lévő dolgozó részére egyszeri juttatást csak abban az esetben lehet fizetni, ha legkésőbb az 1951. évi december hó 12. napján munkába állt.

(3) Az 1951. évi december hó 3. és 12. napja között szabadságon vagy más okból igazoltan távollevő dolgozó egyszeri juttatását az (1) bekezdésben meghatározott napon, de legkésőbb a távollét lejárta utáni első bérfizetés alkalmával kell folyósítani.

VI.

Katonai szolgálatot teljesítők családi segélye

18. § (1) A tartalékos tiszti, tiszthelyettesi és legénységi kiképzésre [21/1951. (I. 20.) MT rendelet] bevonult munkaviszonyban álló dolgozó családtagjai részére az 1951. évi december hó 1. napját megelőzően megállapított családi segélyt a dolgozó alapfizetésére megállapított arányban (H. 1-4. pont) fel kell emelni. A családi segély kiszámításának kulcsa változatlan marad.

(2) A tényleges katonai szolgálatot teljesítők családtagjai részére méltányossági alapon juttatott, valamint a munkaviszonyban nem álló tiszti, tiszthelyettesi és legénységi továbbképzésre bevonult egyén családtagjai részére megállapított családi segély összegét a segélyt folyósító helyi tanács végrehajtóbizottsága egyéni kérelem alapján indokolt esetben felemelheti. Az emelés mértéke legfeljebb 21% lehet.

(3) Az (1) bekezdésben említett dolgozók családtagjai részére a régi és a felemelt egyhavi családi segély közötti különbözetet a munkáltató köteles az 1951. évi december hó 12. napjáig egyszeri juttatásként kifizetni.

VII.

Vegyes rendelkezések

19. § A nemzeti gondozásban részesülők gondozási díjait a H. III. 1. és 3. pontjában foglaltaknak megfelelően szintén fel kell emelni.

20. § A társadalmi szervek dolgozóinak munkabérét a H-ban foglaltaknak megfelelően kell rendezni.

21. § A belföldi kiküldetési (külszolgálati) költségek felemelt összeget a 9. számú melléklet tartalmazza.

22. § Felhatalmazást nyer a pénzügyminiszter, hogy a nyugdíjak, kegydíjak, családi pótlékok felemelését rendelettel szabályozza és ennek keretében a fennálló jogszabályokat a szükség szerint módosítsa, kiegészítse, vagy hatályon kívül helyezze.

23. § (1) Ez a rendelet az 1951. évi december hó 1. napján lép hatályba. A rendelet végrehajtásával kapcsolatban felmerülő egyes kérdéseket az Országos Munkabér Bizottság, illetve az illetékes miniszter az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben szabályozza. A rendelet végrehajtásáról a felügyeletük alá tartozó vállalatok (hivatalok, intézmények) tekintetében az illetékes miniszterek gondoskodnak.

(2) Ennek a rendeletnek hatálybalépésével a közszolgálati alkalmazottak szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a közszolgálati illetményekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 38/1950. (I. 29.) MT rendelet, a köznevelési alkalmazottak szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és illetményeire vonatkozó rendelkezésekről szóló 39/1950. (I. 29.) MT rendelet, az orvos-egészségügyi közszolgálati alkalmazottak szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és illetményeire vonatkozó rendelkezésekről szóló 40/1950. (I. 29.) MT rendelet melléklete;

az ítélőbírák, az államügyészek és közjegyzők (közjegyzőhelyettesek) illetményeire vonatkozó rendelkezésekről szóló 1000/1951. (IV. 10.) IM rendelet melléklete, a gépkocsivezetők munkabérének és munkafeltételeinek megállapításáról szóló 83/1951. (IV. 1.) MT rendelet melléklete, a művezetők munkabérének felemeléséről szóló 200/1951. (XI. 18.) MT rendelet melléklete;

a dolgozók belföldi kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT rendelet 26. § (2) bekezdésében, 29. § (2) bekezdésében, 35. § (3) bekezdésében meghatározott költségtételek, a dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT rendelet egyes rendelkezéseit módosító 113/1951. (V. 27.) MT rendelet 3. § (2) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 6., 8. és 9. §-ában meghatározott költségtételek, továbbá az Országos Munkabér Bizottság

5283/1950., 5284/1950., 5285/1950., 5286/1950., 5287/1950., 5288/1950., 5289/1950., 5290/1950., 5292/1950., 5293/1950., 5294/1950., 5295/1950., 5296/1950., 5303/1950., 5304/1950., 5305/1950., 5302/1950., 5307/1950., 5311/1950., 5302/1950., 5313/1950., 5314/1950., 5315/1950., 5342/1950., 5343/1950., 5446/1950., 5542/1950., 5516/1951., 5640/1951., 5682/1951., 5723/1951., 5726/1951., 5725/1951., 5727/1951., 5728/1951., 5732/1951., 5733/1951., 5734/1951., 5735/1951., 5736/1951., 5738/1951., 5770/1951., 5741/1951., 5742/1951., 5743/1951., 5744/1951., 5745/1951., 5746/1951., 5747/1951., 5748/1951., 5749/1951., 5755/1951., 5754/1951., 5756/1951., 5757/1951., 5768/1951., 6318/1951.,

számú határozatainak alapbéreket megállapító rendelkezései,

és végül az 1949. évi kollektív szerződéseknek munkabéreket megállapító rendelkezései, valamint ezeknek jelen rendelettel ellentétes kiegészítései és módosításai hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke

1. sz. melléklet a 204/1951. (XII. 2.) MT rendelethez

Az ipari munkásokra vonatkozó bérfarifák

Az egyes iparági bértarifákat továbbra is csak azoknál a vállalatoknál lehet alkalmazni, amelyeknél a kérdéses iparági bértarifáját a vonatkozó rendelkezések szerint eddig is alkalmazták.