2/1980. (III. 6.) EüM rendelet

a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldi állampolgárok betegellátásáról és a betegellátási díjukról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 86. §-a (2) bekezdésének végrehajtására - a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével, a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel, a külügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:[1]

1. § E rendelet hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén tartózkodó

a)[2] az állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal vagy a letelepedés előkészítése céljából kapott magyarországi tartózkodási engedéllyel nem rendelkező külföldi állampolgárokra.

b) külföldön lakó állampolgárság nélküli személyekre,

c) állandó jelleggel külföldön lakó, belföldön munkaviszonyban nem álló magyar állampolgárokra

(a továbbiakban: külföldi állampolgár).

2. §[3] A külföldi állampolgárok - a 3., az 5. és a 8. §-okban foglalt kivételekkel - az általuk igénybe vett, illetőleg az egészségügyi hatóságok által elrendelt betegellátásért és mentőszállításért (a továbbiakban: betegellátás), a kijózanító állomásra szállításért és az ottani ellátásért díjat (a továbbiakban: betegellátási díj) kötelesek fizetni. A díjat - a 4. § (1) bekezdésében foglalt kivétellel - az ellátást nyújtó egészségügyi intézményhez kell befizetni. A díjat az egészségügyi intézmény a saját hatáskörében állapítja meg.

3. § (1)[4] Azok a külföldi állampolgárok, akiknek államával, illetőleg kormányával a Magyar Köztársaságnak egészségügyi vagy szociálpolitikai egyezménye, illetőleg egyéb megállapodása van, ezen egyezmények, megállapodások vagy a végrehajtásuk tárgyában kiadott jogszabályok rendelkezései szerint részesülnek betegellátásban.

(2)[5] A hazai gazdálkodó szervezeteknél [Ptk. 685. § c) pont] és költségvetési szerveknél szakmai képzésben részesülő vagy ösztöndíjas, tanácsadói, szakértői, szerelő stb. tevékenységet folytató külföldi állampolgárok - a fogadó szerv és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság illetékes igazgatóságával kötött megállapodás alapján - a Magyar Köztársaság területén lakó magyar állampolgárokra irányadó rendelkezések szerint jogosultak betegellátásra. Az igényjogosultságot igazoló iratot a fogadó szerv állítja ki.

(3) A külföldi munkáltatónak a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, nem magyar állampolgárságú munkavállalói az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság illetékes igazgatóságával kötött megállapodás esetén a Magyar Köztársaság területén lakó magyar állampolgárokra irányadó rendelkezések szerint jogosultak betegellátásra.

4. §[6] (1) Ha a külföldi állampolgár a gyógyidegenforgalom keretében utazási iroda szervezésében részesül - a kijelölt egészségügyi intézmény által nyújtott - szanatóriumi jellegű ellátásban, az ellátási díj összege, valamint a kifizetés módja tekintetében az utazási iroda és a Népjóléti Minisztérium közötti megállapodás az irányadó.

(2) Ha a külföldi állampolgár a gyógyidegenforgalom keretében a kijelölt egészségügyi intézményben a szanatóriumi jellegű ellátást közvetlen betegfelvétel útján veszi igénybe, az ellátási díj összege tekintetében a külföldi állampolgár és az egészségügyi intézmény közötti megállapodás az irányadó. A díjat statisztikailag idegenforgalmi bevételként kell kimutatni.

(3)[7] A Népjóléti Minisztérium az intézmény felügyeleti szervével egyetértésben jelöli ki azokat az egészségügyi intézményeket, amelyek utazási irodával kötött megállapodás alapján vagy közvetlen betegfelvétel útján a gyógyidegenforgalom keretében külföldi állampolgárok szanatóriumi jellegű ellátására jogosultak. A kijelöléshez a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának előzetes engedélye szükséges.

(4)[8] A társadalombiztosítási jogszabályok alapján anyasági és temetési segélyre jogosult külföldi állampolgár, valamint igényjogosult hozzátartozója a Magyar Köztársaság területén lakó magyar állampolgárra vonatkozó rendelkezések szerint jogosult a betegellátásra. Az igényjogosultság igazolásához munkáltatói igazolvány, a társadalombiztosítás igazgatási szervei által kiállított igazolás, illetőleg diákigazolvány szükséges.

5. § (1) Ha a külföldi állampolgár betegellátása a Népjóléti Minisztérium egyedi rendelkezése alapján történik, a betegellátási díj viselése és elszámolása tekintetében a beutaló iratban foglaltak szerint kell eljárni.

(2) A jogi személyek által meghívott külföldi állampolgárok betegellátási díját - ha jogszabály másként nem rendelkezik - e rendelet és végrehajtási utasítás szerint a meghívó szerv viseli.

6. § Az elsősegélynyújtás a külföldi állampolgárok részére díjtalan. Arra nézve, hogy az elsősegélynyújtás szükségessége mikor áll fenn, a 5/1972. (V. 9.) EüM rendelet 85. és 86. §-a az irányadó.

7. § (1) A külföldi állampolgár betegellátási díja - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az ápoltat, a szállítottat, illetőleg az eltartásra kötelezettet terheli.

(2)[9] Annak a külföldi állampolgárnak a betegellátási díját, aki betegsége esetére

- belföldi biztosító társasággal,

illetve

- belföldi biztosító társasággal érvényes megállapodással rendelkező külföldi biztosító társasággal

kötött biztosítási szerződést, a belföldi biztosító téríti meg az intézetnek.

(3) Az intézet a betegellátási díjat a belföldi biztosítónak számlázza. Ha a külföldi állampolgár - belföldi biztosítóval megállapodással nem rendelkező - külföldi biztosítóval kötött biztosítás alapján kerül ellátásra, a betegellátási díjat a külföldi állampolgár közvetlenül az intézetnek köteles megfizetni, amelyről az intézet számlát ad. A biztosítás meglétét a külföldi állampolgárnak a biztosító tanúsítványával kell igazolnia.

8. § (1) Azon államok magyarországi külképviseleti szerveinek tagjai és családtagjai, amelyek viszonosság alapján azonos elbánásban részesítik az ottani magyar külképviseletek tagjait és családtagjait, díjtalan betegellátásra jogosultak. A viszonosság tárgyában a népjóléti miniszter a külügyminiszterrel egyetértésben határoz. A felmerült betegellátási díjat a magyar állam viseli.

(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó államok külképviseleti szerveinek tagjai és családtagjai az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött külön megállapodás szerint jogosultak a díjtalan betegellátásra.

(3) A betegellátást az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben a kijelölt egészségügyi intézetekben lehet igénybe venni.

9. §[10] A külföldi állampolgárok egészségügyi ellátása nem akadályozhatja a magyar állampolgárok részére nyújtott ellátást. A rendelkezés megtartását a felügyeleti szerv ellenőrzi.

10. § (1) Ez a rendelet 1980. március 15. napján lép hatályba. A hatálybalépés előtt megkezdett és a hatálybalépés időpontjában még fennálló betegellátásért a 13/1970. (X. 28.) EüM rendelet szerinti díjat kell fizetni.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a következő jogszabályok hatályukat vesztik:

- a fekvőbeteg-gyógyintézetben ápolt vagy ott járóbetegként ellátott fizetőköteles személyek által fizetendő külön orvosi díj mértékéről és felhasználásáról szóló 1/1960. (I. 6.) EüM rendelet.

- a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok betegellátásáról, valamint a fizetendő betegellátási és mentőszállítási díjakról szóló 13/1970. (X. 28.) EüM rendelet.

-[11] az egészségügyi szakigazgatás körébe tartozó egyes feladatoknak alsóbb szakigazgatási szervek hatáskörébe utalásáról szóló 2/1970. (II. 3.) EüM rendelet 4. és 5. §-ai,

- a magyar állampolgárok gyógyító-megelőző ellátásáról szóló 7/1975. (VI. 24.) EüM rendelet 7. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata,

- a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok betegellátásáról, valamint a fizetendő betegellátási és mentőszállítási díjakról szóló 13/1970. (X. 28.) EüM rendelet módosításáról szóló 8/1975. (VI. 24.) EüM rendelet.