54/2006. (VII. 26.) FVM rendelet

a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, jelöléséről, tárolásáról és szállításáról szóló 89/2004. (V. 15.) FVM rendelet módosításáról

A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény 65. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és (3) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján - a (3) bekezdés a) pontja vonatkozásában az egészségügyi miniszterrel, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem el:

1. §

A növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, jelöléséről, tárolásáról és szállításáról szóló 89/2004. (V. 15.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának 5. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[E rendelet alkalmazásában:]

"5. Ikercsomag: két vagy több engedélyezett növényvédő szert; adalékanyagot együttes kijuttatáshoz történő felhasználásra, egyetlen, egymástól elválaszthatatlan fogyasztói csomagolási egységben tartalmazó kiszerelés.

6. Kereskedelmi gyűjtőcsomag: azonos vagy különböző rendeltetésű engedélyköteles termékek kizárólag kereskedelmi célú csomagolási egysége (például kartondoboz, zsugorfólia), amelyben az egyedi kiszerelések az engedélyokiratuk alapján önálló értékesítési egységként is forgalomba hozhatók és felhasználhatók."

2. §

(1) Az R. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A növényvédő szerek engedélyezési eljárásában az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (a továbbiakban: OTH) és az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OKTVF) szakhatóságként jár el."

(2) Az R. 3. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A szakhatósági állásfoglalásnak a következőkre kell kiterjednie:]

"b) az OKTVF szakhatósági állásfoglalása tartalmazza a növényvédő szer környezeti sorsát és viselkedését, öko-toxikológiai sajátosságát, a környezet és a természet védelmét érintő hatását, a felhasználás környezet- és természetvédelmi feltételeit, a növényvédő szer környezeti veszélyességi osztályba sorolását,"

3. §

Az R. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"9. § (1) A kombi vagy az ikercsomagként forgalomba kerülő engedélyköteles termék kiszerelések engedély iránti kérelméhez a következő adatokat kell benyújtani:

a) a csomagolásban lévő készítmények engedélyesének a kiszereléshez történő hozzájáruló nyilatkozatát,

b) a kiszerelés címketervezetét és a benne lévő készítmények elfogadott címkéjét,

c) a kérelmező és a kiszerelést végző adatait.

(2) A kereskedelmi gyűjtőcsomagban történő forgalmazás tényét a tevékenység megkezdése előtt az engedélyező hatósághoz be kell jelenteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a csomagolásban lévő készítmények engedélyesének adatait és hozzájáruló nyilatkozatát,

b) a kiszerelésben lévő készítmények elfogadott címkéjét,

c) a bejelentő és a kiszerelést, illetve csomagolást végző adatait."

4. §

Az R. 21. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Olyan termékkel, amely Magyarországon nem honos életképes szervezetet tartalmaz, a (2) bekezdésben előírtaktól függetlenül csak az engedélyező hatóság által - az OTH és az OKTVF szakhatósági állásfoglalásának figyelembevételével - kiadott engedélye alapján lehet kísérletet folytatni. Az engedély nem mentesít a természetvédelmi jogszabályok által előírt behozatali engedély megszerzése alól."

5. §[1]

6. §

(1) Az R. 1. számú melléklete e rendelet 1. számú melléklete szerint módosul.

(2) Az R. 6. számú melléklete e rendelet 2. számú melléklete szerint módosul.

7. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályaival összefüggő egyes földművelésügyi ágazati miniszteri rendeletek módosításáról szóló 97/2005. (X. 28.) FVM rendelet 23. §-a hatályát veszti.

8. §

Ez a rendelet az Európai Unió következő jogi aktusainak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 2005/25/EK irányelve (2005. március 14.) a 91/414/EGK tanácsi irányelv VI. mellékletének módosításáról a mikroorganizmusokat tartalmazó növényvédő szerek esetében,

b) a Bizottság 2005/58/EK irányelve (2005. szeptember 21.) a91/414/EGK tanácsi irányelvnek a bifenazát és a milbemektin hatóanyagként való felvételének céljából történő módosításáról.

Gőgös Zoltán s. k.,

földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár

1. számú melléklet az 54/2006, (VII. 26.) FVM rendelethez

Az R. 1. számú mellékletének "A" része a következő 102. és 103. sorral egészül ki:

2. számú melléklet az 54/2006. (VII. 26.) FVM rendelethez

1. Az R. 6. számú mellékletének szövege a címet követően a következő alcímmel egészül ki:

[Egységes elvek a növényvédő szerek értékeléséhez és engedélyezéséhez]

"I. rész

KÉMIAI NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK"

2. Az R. 6. számú melléklete a következő II. résszel egészül ki:

"II. rész

MIKROORGANIZMUSOKAT TARTALMAZÓ NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK

A. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

B. ÉRTÉKELÉS

1. Általános alapelvek

2. Különleges alapelvek

2.1. A mikrobiológiai növényvédő szer azonosítása

2.1.1. A mikroorganizmus azonosítása a növényvédő szerben

2.1.2. A növényvédő szer azonosítása

2.2. Biológiai, fizikai, kémiai és technikai tulajdonságok

2.2.1. A mikroorganizmus biológiai tulajdonságai a növényvédő szerben

2.2.2. A növényvédő szer fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai

2.3. További információk

2.3.1. A növényvédő szerben levő mikroorganizmus előállításának minőség-ellenőrzése

2.3.2. A növényvédő szer minőség-ellenőrzése

2.4. A mikrobiológiai növényvédő szer hatékonysága

2.5. Azonosítási/kimutatási és mennyiségmeghatározási módszerek

2.5.1. Analitikai módszerek a növényvédő szerre vonatkozóan

2.5.2. Analitikai módszerek a szermaradékokra vonatkozóan

2.6. A mikrobiológiai növényvédő szernek az emberi és állati egészségre gyakorolt hatása

2.6.1. A növényvédő szerből eredő hatás

2.6.2. A szermaradékokból eredő hatás

2.7. A mikrobiológiai növényvédő szer sorsa és viselkedése a környezetben

2.8. A nem célszervezetekre gyakorolt hatás és expozíció

2.9. Következtetések és javaslatok

C. DÖNTÉSHOZATAL

1. Általános alapelvek

2. Különleges alapelvek

2.1. Azonosítás

2.2. Biológiai és technikai tulajdonságok

2.3. További információ

2.4. A mikrobiológiai növényvédő szer hatékonysága

2.5. Azonosítási/kimutatási és mennyiség meghatározási módszerek

2.6. Az emberi és állati egészségre gyakorolt hatás

2.6.1. A növényvédő szerből eredő

2.6.2. A szermaradékokból eredő

2.7. A mikrobiológiai növényvédő szer sorsa és viselkedése a környezetben

2.8. A nem célszervezetekre gyakorolt hatás

A. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1. Az egységes elvek kialakításának célja, hogy a mikrobiológiai növényvédő szerek engedélyezése során - figyelemmel a Tv. 14. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjaira - biztosítani lehessen az emberek, az állatok, valamint a környezet teljes körű védelmét.

2. A kérelmek elbírálásakor és az engedélyek megadá-sakor az engedélyező hatóságnak gondoskodni kell arról, hogy:

a)

- a benyújtott részletes és összefoglaló adatok megfeleljenek a 3. számú melléklet B. részében foglalt követelményeknek; ennek a Tv. 22. §-ában meghatározott előírások betartása mellett, legkésőbb a döntéshozatal céljából végzett értékelés végleges lezárásáig kell teljesülnie,

- a benyújtott adatok mennyiségi, minőségi és tartalmi szempontból a valóságnak megfelelőek, valamint alkalmasak a kérelmező dokumentumainak eredményes értékeléséhez, továbbá

- értékeli - ahol szükséges - a kérelmezők által arra vonatkozóan benyújtott igazolásokat, hogy miért nem nyújtanak be bizonyos adatokat;

b) figyelembe veszi a 2. számú melléklet B. részének adatait a növényvédő szer mikrobiológiai hatóanyagaira (beleértve a vírusokat is) vonatkozóan, melyeket az adott hatóanyag közösségi engedélyezéséhez nyújtottak be, valamint ezen adatok értékelési eredményeit, a Tv. 22. §-ának megfelelően,

c) figyelembe veszi a jogszerűen rendelkezésre álló műszaki és tudományos információkat, melyek a növényvédő szerek hatása, a növényvédő szerek, illetve összetevőik és maradékaik lehetséges mellékhatásai megítélése szempontjából fontosak.

3. Ahol az értékelésre vonatkozó különleges alapelvekkel kapcsolatban hivatkoznak a 2. számú melléklet B. részének adataira, azt úgy kell érteni, mint a 2. pont b) alpontjában említett adatokat.

4. Ha a közölt adatok és információk elegendőek legalább egy javasolt felhasználási terület értékelésének befejezéséhez, a kérelmet el kell bírálni és az adott felhasználási területre vonatkozóan határozatot kell hozni. A benyújtott igazolásokat megvizsgálva vissza kell utasítani azokat a kérelmeket, amelyeknek a hiányos adatai nem teszik lehetővé az értékelés végleges lezárását és a javasolt felhasználási területek legalább egyikénél megalapozott döntés meghozatalát.

5. Az értékelés és a döntéshozatal alatt az engedélyező hatóság együttműködik a kérelmezőkkel, hogy részletes és összefoglaló adatokkal kapcsolatos minden kérdést kellő gyorsasággal lehessen megválaszolni.

6. Az értékelés és a döntéshozatal során az engedélyező hatóság döntéseit megfelelő, lehetőleg nemzetközileg, például az EPPO által alátámasztott tudományos alapelvekkel kell alapozni.

7. A mikrobiológiai növényvédő szerek életképes és életképtelen mikroorganizmusokat (beleértve a vírusokat is), adalékanyagokat, továbbá a növekedés során termelt anyagcseretermékeket/toxinokat, a tápközeg maradványait és (mikrobiológiai) szennyező anyagokat tartalmazhatnak. Értékelni kell a mikroorganizmust, annak anyag-cseretermékeit/toxinokat és a növényvédő szert a tápközeg maradványaival, valamint a jelenlevő (mikrobiológiai) szennyező anyagokkal.

8. Az engedélyező hatóságnak figyelembe kell vennie az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság által elfogadott útmutató dokumentumokat.

9. A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok tekintetében a vonatkozó külön jogszabályokat is figyelembe kell venni, az értékelést azok előírásainak megfelelően kell elvégezni.

10. A mikrobiológiai kifejezések fogalommeghatározásai és magyarázatai

a) Antibiózis: Kapcsolat két vagy több mikroorganizmus faj között, melyben az egyik faj aktívan sérül (a káros faj által termelt toxinok miatt) .

b) Antigén: Minden anyag, ami a megfelelő sejtekkel való kapcsolatba lépés eredményeképpen létrehoz egy érzékenységi állapotot, illetve immunérzékenységet egy látens időszak után (napok vagy hetek), és ami kimutatható módon reagál az érzékennyé tett alany antitesteire, illetve immunsejtjeire in vivo vagy in vitro.

c) Antimikrobiális: Az antimikrobiális anyagok vagy antimikrobiálisok olyan anyagok, amelyek vagy természetesen fordulnak elő, vagy félig szintetikusak vagy szintetikusak, és antimikrobiális tevékenységet mutatnak (elpusztítják a mikroorganizmusokat vagy megakadályozzák azok növekedését) . Az antimikrobiális kifejezés a következőket tartalmazza:

- antibiotikumokat, melyek mikroorganizmusokból előállított vagy származtatott anyagok, és

- antikokcidiálisokat, olyan anyagok, melyek kokcidiák-kal, egysejtű protozoa-élősködőkkel szemben aktívak.

d) TKE: Telepképző egység; egy vagy több sejt, melyek növekedésük során egyetlen látható telepet alkotnak.

e) Kolonizáció: Egy mikroorganizmus elterjedése és megtelepedése egy adott környezetben, például külső (bőr) vagy belső testfelületeken (belek, tüdő) . Kolonizáció esetén a mikroorganizmusnak hosszabb ideig kell fennmaradnia, mint az várható az adott szervben. A mikroorganizmusok populációja csökkenhet, de lassabban, mint a normális esetben, egyébként a populáció lehet állandó vagy növekvő. A kolonizáció történhet ártalmatlan és funkcionális mikroorganizmusok, valamint kórokozó mikroorganizmusok esetén is. A hatások lehetséges előfordulását a fogalom nem jelzi..

f) Ökológiai hely: Egyedi környezeti hely, melyet egy bizonyos faj foglal el, az elfoglalt tényleges fizikai hely és a közösségen vagy az ökoszisztémán belül teljesített funkciók tekintetében egyaránt.

g) Gazdaszervezet: Egy növény, állat vagy ember, ami élőhelyként vagy táplálékként szolgál más élő szervezeteknek (élősködőknek) .

h) Gazdaszervezet-specifikus: Azoknak a különböző gazdaszervezet fajoknak a sora, amelyekben egy mikroorganizmus-faj vagy -törzs megtalálható. A gazdaszervezet-specifikus mikroorganizmus a különböző gazdaszervezet fajok közül egyben vagy csak néhányban telepedik meg vagy van káros hatással. A nem gazdaszervezet-specifikus mikroorganizmus megtelepedhet, vagy káros hatással lehet különböző gazdaszervezet fajok széles körére.

i) Fertőzés: Egy kórokozó mikroorganizmus betelepedése vagy belépése egy fogékony gazdaszervezetbe, akár okoz kóros hatásokat vagy betegséget, akár nem. Az organizmusnak be kell lépnie a gazdaszervezet testébe, rendszerint a sejtekbe, és képesnek kell lennie új fertőző egységek reprodukálására. Az egyszerűen a táplálékkal elfogyasztott kórokozó nem vonja magával a fertőzést.

j) Fertőző: Fertőzés átadására képes.

k) Fertőzőképesség: A mikroorganizmus azon jellemzői, melyek képessé teszik azt a fogékony gazdaszervezet megfertőzésére.

l) Invázió: A mikroorganizmus belépése a gazdaszervezet testébe (például tényleges áthatolás a kültakarón, a belek hámsejtjein stb.) . Az "elsődleges inváziós képesség" a kórokozó mikroorganizmusok tulajdonsága.

m) Szaporodás: A mikroorganizmus képessége a reprodukálásra és számbeli növekedésre egy fertőzés során.

n) Mikotoxin: Gombatoxin (gombák által termelt mérgező anyag) .

o) Nem életképes mikroorganizmus: Olyan mikroorganizmus, amely nem képes a genetikai anyaga lemásolására vagy átadására.

p) Nem életképes szermaradék: Olyan szermaradék, amely nem képes a genetikai anyaga lemásolására vagy átadására.

q) Kórokozó képesség: A mikroorganizmus képessége betegség előidézésére, illetve a gazdaszervezetben való károkozásra. Sok kórokozó a betegséget vagy

- a mérgező és inváziós, vagy pedig

- a mérgező és kolonizáló képességei kombinációjával okozza.

Azonban néhány támadó kórokozó esetében a gazdaszervezet védelmi rendszerének rendellenes reakciója idézi elő a betegséget.

r) Szimbiózis: Az élő szervezetek között egy bizonyos típusú kapcsolat, ahol az egyik élő szervezet közvetlen társulásban van a másikkal, és ez mindkét szervezet számára kedvező.

s) Életképes mikroorganizmus: Olyan mikroorganizmus, amely képes a genetikai anyaga lemásolására vagy átadására.

t) Életképes szermaradék: Olyan szermaradék, amely képes a genetikai anyaga lemásolására vagy átadására.

u) Viroid: Proteinnel nem társított rövid RNS szálból álló fertőző anyag bármely osztálya. Az RNS nem kódolja a proteineket, és nem alakítja át, a gazdaszervezet sejtenzimjei reprodukálják. A viroidok több ismert növénybetegséget okoznak.

v) Virulencia: A mikroorganizmus betegségokozó képességének mértéke, amely azt jelzi, hogy milyen súlyos betegség előidézésére képes. A kórokozás meghatározott mértékének kiváltásához szükséges dózis (inokulum mennyiség) . A virulenciát a mediáns letális dózissal (LD50) vagy a mediáns fertőző dózissal (ID50) fejezik ki, amelyet kísérleti úton állapítanak meg.

B. ÉRTÉKELÉS

Az értékelés célja a mikrobiológiai növényvédő szerek használatának az emberi és állati szervezetre, valamint a környezetre gyakorolt esetleges káros hatásainak tudományos alapon történő meghatározása és elbírálása esetről esetre, a további tapasztalatok megszerzéséig. Az értékelést azért is el kell végezni, hogy a kockázatkezelés szükségessége meghatározható legyen, a megfelelő intézkedéseket meg lehessen határozni, és azokra javaslatot lehessen tenni.

A mikroorganizmusok osztódási képessége miatt egyértelmű különbség van a növényvédő szerként használt vegyszerek és mikroorganizmusok között. A felmerülő veszélyek nem szükségszerűen ugyanolyan természetűek, mint a vegyszerek által okozottak, különös tekintettel arra, hogy a mikroorganizmusok képesek fennmaradni és szaporodni különféle környezetekben. Ráadásul a mikroorganizmusok különböző szervezetek széles körét jelentik, melyek mindegyike saját egyedi jellemzőkkel bír. Az értékelésnél figyelembe kell venni ezen különbségeket a mikroorganizmusok között.

A növényvédő szerként alkalmazott mikroorganizmusnak ideális esetben sejtgyártóként kell működnie, amely közvetlenül a helyszínen hat, ahol a célszervezet károsít. Ezért a hatás módjának megértése alapvető fontosságú az értékelési folyamatban.

A mikroorganizmusok különböző anyagcseretermékeket termelhetnek, amelyek közül számos toxikológiai jelentőséggel bírhat (például baktériumtoxinok vagy gom-batoxinok), és amelyek közül egy vagy több részt vehet a növényvédelmi termék hatásmechanizmusában. A megfelelő anyagcseretermékek jellemzését és azonosítását el kell végezni és a toxicitásukat ki kell értékelni. Az anyagcseretermékek termelésére, illetve jelentőségére vonatkozó információk a következő forrásokból származhatnak:

a) toxicitási vizsgálatok,

b) a mikroorganizmusok biológiai tulajdonságai,

c) ismert növényi, állati vagy emberi kórokozóval való kapcsolat,

d) hatásmechanizmus,

e) analitikai módszerek.

Ezen információk alapján lehet mérlegelni az anyagcseretermékek jelentőségének valószínűségét. Ahhoz, hogy jelentőségükről dönteni lehessen, értékelni kell az ezen anyagcseretermékeknek való potenciális expozíciót.

1. Általános alapelvek

1.1. Figyelemmel a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretekre, az engedélyező hatóság értékeli a rendelkezésre bocsátott információkat a 2. számú melléklet B. része és a 3. számú melléklet B. része alapján, és különösen:

a) a felmerülő veszélyek meghatározása, jelentőségük értékelése, valamint az embereket, állatokat vagy a környezetet veszélyeztető kockázatok valószínűségének megítélése tekintetében; valamint

b) a növényvédő szer teljesítményének értékelését hatékonysági és fitotoxicitási/patogenitási szempontból, minden olyan felhasználásra vonatkozóan, melyre engedélyezést kérnek.

1.2. Az olyan tesztek minőségét/módszertanát, melyek esetében nincs szabványos tesztelési módszer, meg kell vizsgálni, és a következő módszerjellemzőket kell értékelni, amennyiben rendelkezésre állnak: alkalmazhatóság, jellegzetesség, érzékenység, specifikusság, reprodukálhatóság, laboratóriumok közötti validálás, kiszámíthatóság.

1.3. Az értékelések eredményeinek értelmezésekor az engedélyező hatóságnak figyelembe kell vennie az értékelés során szerzett információ lehetséges bizonytalansági elemeit, azért, hogy minimálisra csökkenthető legyen annak az esélye, hogy nem sikerül felfedezni a kedvezőtlen hatásokat, vagy hogy jelentőségük alábecsült legyen. A döntéshozatali eljárást meg kell vizsgálni, hogy a kritikus döntési pontok, vagy az olyan adatok, melyek bizonytalan volta a kockázat téves osztályozásához vezethet, meghatározhatók legyenek.

Az első értékelést a növényvédő szer használatának valós körülményeit tükröző, rendelkezésre álló legjobb adatok vagy becsült értékek alapján kell elvégezni. Ezt ismételt értékelésnek kell követnie, figyelembe véve a kritikus adatok lehetséges bizonytalanságait, és azoknak a felhasználási körülményeknek a sorozatát, melyek valószínűleg előfordulhatnak a lehető legrosszabb esetben, meghatározva, hogy lehetséges-e az, hogy az első értékelés jelentősen eltérhetett ettől.

1.4. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell minden mikrobiológiai növényvédő szert, amelyre hazai felhasználási kérelem készült. A mikroorganizmus hatóanyagról rendelkezésre álló információt alapul lehet venni. Az engedélyező hatóságnak viszont figyelembe kell vennie azt, hogy minden további adalékanyag hatással lehet a növényvédő szer jellemzőire, összehasonlítva az eredeti mikroorganizmussal.

1.5. Az alkalmazások értékelésekor és a jogosultságok engedélyezésekor az engedélyező hatóságnak figyelembe kell vennie az alkalmazás javasolt körülményeit, különösen a felhasználás célját, az alkalmazási dózist, módot, gyakoriságot és ütemezést, valamint a növényvédő szer jellegét és összetételét. Amikor csak lehetséges, az engedélyező hatóságnak ugyancsak figyelembe kell vennie a károsítók elleni integrált védekezés elveit.

1.6. Az értékelés során az engedélyező hatóságnak figyelemmel kell lennie az alkalmazási terület mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve az éghajlati) körülményeire.

1.7. Ahol a 2. pont különleges alapelvei a növényvédő szer értékelésében számítási modellek használatáról rendelkeznek, ott ezek a modellek:

a) az érintett valamennyi vonatkozó eljárás lehető legjobb becslését kell, hogy adják, figyelembe véve a valós paramétereket és feltételezéseket,

b) értékelésre benyújtandók az 1.3. pont értelmében,

c) megbízható módon igazolandók, a modell használatára jellemző körülmények között végzett mérésekkel,

d) az alkalmazási területre jellemzőnek kell lenniük,

e) alátámasztandók olyan részletekkel, amelyek jelzik, hogy a modell miként számítja ki a rendelkezésre bocsátott becsléseket, valamint a modell valamennyi inputjának a magyarázatával és levezetésük részleteivel.

1.8. A 2. számú melléklet B. része és a 3. számú melléklet B. része által meghatározott adatokra vonatkozó követelmények útmutatást tartalmaznak arra nézve, hogy mikor és hogyan kell benyújtani bizonyos információkat, valamint arra nézve, hogy milyen eljárásokat kell követni, amikor egy engedélyezési dossziét előkészítenek és érté- kelnek. Ezt az útmutatást tiszteletben kell tartani.

2. Különleges alapelvek

Az engedélyező hatóságnak a következő alapelveket kell foganatosítania az alkalmazás alátámasztása végett benyújtott adatok és információk értékelése során, az 1. pontban előírt általános alapelvek sérelme nélkül:

2.1. A mikrobiológiai növényvédő szer azonosítása

2.1.1. A növényvédő szerben levő mikroorganizmus azonosítása

A mikroorganizmus azonosságát egyértelműen kell megállapítani. Gondoskodni kell arról, hogy megfelelő adat álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a mikroorganizmus azonosságát ellenőrizni lehessen a növényvédő szerben, törzsi szinten.

A mikroorganizmus azonosságát törzsi szinten kell ellenőrizni. Abban az esetben, ha a mikroorganizmus mutáns vagy géntechnológiával módosított szervezet, az ugyanazon fajon belüli más törzsektől való egyedi eltéréseket fel kell jegyezni. A nyugalmi stádiumok előfordulását fel kell jegyezni.

Ellenőrizni kell a törzsek letétbe helyezését nemzetközileg elismert kultúragyűjteményekben.

2.1.2. A növényvédő szer azonosítása

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a növényvédő szer összetételéről szolgáltatott részletes mennyiségi és minőségi információkat ugyanúgy, mint azokat, melyek a mikroorganizmusokra, az ide tartozó anyagcseretermé-kekre/toxinokra, a tápközeg maradványaira, az adalékanyagokra és a jelen levő mikrobiális szennyeződésekre vonatkoznak.

2.2. A mikrobiológiai növényvédő szer biológiai, fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai

2.2.1. A növényvédő szerekben levő mikroorganizmusok biológiai tulajdonságai

2.2.1.1. Értékelni kell a törzs eredetét, ahol fontos, a természetes előfordulási helyet a természetes háttérszint jelzésével, az életciklust, a fennmaradás lehetőségeit, a megtelepedési képességet, a szaporodást és az elterjedést. Az endémikus mikroorganizmusok szaporodási fázisának egy rövid emelkedő periódust követően ki kell egyenlítődnie és a továbbiakban háttér-mikroorganizmusokként kell szolgálniuk.

2.2.1.2. Értékelni kell a mikroorganizmusok környezethez való alkalmazkodóképességét. Az engedélyező hatóságnak különösen figyelembe kell vennie az alábbi elveket:

a) a körülményektől függően (például a növekedéshez és a metabolizmushoz szükséges szubsztrátumok hozzáférhetősége) a mikroorganizmusok az adott fenotípus jellemző mutatóit nem minden esetben mutatják,

b) a környezethez leginkább alkalmazkodott mikrobiális törzsek jobban fennmaradnak és szaporodnak, mint a nem alkalmazkodott törzsek; az alkalmazkodott törzseknek szelektív előnye van, így számos generáció után egy populáción belül a többséget alkothatják,

c) a mikroorganizmusok viszonylag gyors szaporodása a mutációk nagyobb gyakoriságához vezet; ha egy mutáció elősegíti a környezetben való fennmaradást, akkor a mutáns törzs dominánssá válhat,

d) a vírusok jellemzői különösen gyorsan változhatnak, beleértve azok virulenciáját is.

Ezért adott esetben ki kell értékelni a mikroorganizmusnak az ajánlott felhasználás környezeti körülményei közötti genetikai stabilitására vonatkozó információkat csakúgy, mint azokat az információkat, melyek a mikroorganizmusnak arra a képességére vonatkoznak, hogy a genetikai állományt más szervezeteknek át tudják adni, valamint a kódolt jellegzetességek stabilitására vonatkozó információkat is.

2.2.1.3. A mikroorganizmus hatásmechanizmusát minden részletre kiterjedően kell értékelni. Értékelendő az anyagcseretermékek/toxinok lehetséges szerepe a hatásmechanizmusban, és az azonosítás után meg kell határozni minden aktív anyagcsereterméknek/toxinnak a minimális hatékony koncentrációját. A hatásmechanizmusra vonatkozó információk nagyon értékes eszközök lehetnek a lehetséges kockázatok meghatározásában. Az értékelés során figyelembe veendő szempontok az alábbiak:

a) antibiózis,

b) szerzett rezisztencia kialakítása a növényben,

c) kölcsönhatás a patogén célszervezet virulenciájával,

d) endofíta növekedés,

e) gyökérkolonizáció,

f) versengés az ökológiai helyekért (például tápanyagok, előfordulási helyek), g) parazitálás, h) patogenitás a gerinctelenekre.

2.2.1.4. A nem célszervezetekre gyakorolt esetleges hatások kiderítése érdekében értékelni kell a mikroorganizmus gazdaszervezet specifikusságaira vonatkozó információkat, figyelembe véve az a)-b) pontban leírt jellemzőket és tulajdonságokat.

a) A mikroorganizmusok azon tulajdonságát, hogy nem célszervezetekre (emberek, állatok és egyéb nem célszervezetek) patogének lehetnek, fel kell mérni. Minden lehetséges hatást az ismert növényi, állati vagy emberi patogén fajokra, amelyek az aktív, illetve a szennyező mikroorganizmus nemzetségéhez tartoznak, értékelni kell.

b) A patogenitás és a virulencia függ a gazdaszervezet fajtól (például a testhőmérséklet, a fiziológiai környezet által meghatározva) és a gazdaszervezet állapotától (például egészségi állapot, immunállapot) . Például az emberekben a szaporodás a mikroorganizmusnak azon képességétől függ, hogy fel tud-e melegedni a gazdaszervezet testhőmérsékletére. Néhány mikroorganizmus csak az ember testhőmérsékleténél jóval alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten tud növekedni és metabolikusan aktívvá válni, ezért nem lehet patogén az emberekre nézve. A mikroorganizmusnak a gazdaszervezetbe való bejutási módja azonban (szájon át, belélegzéssel, bőrön/seben keresztül) szintén kritikus tényező lehet. Egy mikroorganizmus-faj például betegséget okozhat azt követően, hogy a szervezetbe jut a bőr sérülésén keresztül, de úgy nem, ha szájon át jut be.

2.2.1.5. Sok mikroorganizmus termel olyan antibioti-kus anyagokat, melyek normális kölcsönhatásokat okoznak a mikroorganizmus társulásban. Fel kell mérni a humán- és állat-egészségügyi szempontból jelentős anti-mikrobiális hatóanyagokkal szembeni ellenállást. Értékelni kell annak lehetőségét, hogy az antimikrobiális hatóanyagokkal szembeni ellenállást kódoló gének átkerülhetnek-e.

2.2.2. A növényvédő szer fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai

2.2.2.1. Értékelni kell a mikroorganizmus jellegétől és formuláció típusától függően a növényvédő szer gyakorlati tulajdonságait.

2.2.2.2. Értékelni kell a szer megengedett tárolási idejét és tárolási stabilitását, figyelembe véve az olyan lehetséges változásokat az összetételben, mint például a mikroorganizmus vagy a szennyező mikroorganizmusok szaporodása, anyagcseretermékek/toxinok képződése stb.

2.2.2.3. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a növényvédő szer fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint ezen tulajdonságoknak a fennmaradását a tárolást követően, és figyelembe kell venniük:

a) ahol van megfelelő, az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által meghatározott specifikáció, az abban a specifikációban meghatározott fizikai és kémiai tulajdonságokat;

b) ahol nincs megfelelő FAO-specifikáció, valamennyi olyan ide tartozó fizikai és kémiai tulajdonságot a formulá-cióra vonatkozóan, melyekre A FAO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) peszticidekről szóló specifikációjának kidolgozására és használatára vonatkozó kézikönyvben utalás történik.

2.2.2.4. Ahol az ajánlott címkézési követelmények tartalmaznak a szernek más növényvédő szerekkel vagy segédanyagokkal tankkeverékként történő használatára vonatkozó előírásokat vagy javaslatokat, illetve ahol az ajánlott címkézés figyelmeztetést tartalmaz a szernek más növényvédő szerekkel együtt tankkeverékekben való keverési kompatibilitására vonatkozóan, ott azoknak a növényvédő szereknek vagy segédanyagoknak fizikai és kémiai szempontból kompatibilisnek kell lenniük a tankkeverékben. A tankkeverékek esetében a biológiai kompatibilitást is igazolni kell, azaz bizonyítani kell, hogy a keverékben levő növényvédő szer az elvárásnak megfelelően hat (nem fordul elő antagonizmus) .

2.3. További információk

2.3.1. A növényvédő szerben levő mikroorganizmus előállításának minőség-ellenőrzése

Értékelni kell a mikrobiológiai készítmény előállításának javasolt minőségbiztosítási követelményeit. Az értékeléskor figyelembe kell venni azokat a követelményeket, melyek a gyártásellenőrzésre, a jó előállítási gyakorlatra, a működési gyakorlatra, a gyártási folyamatokra, a tisztítási gyakorlatra, a mikrobiológiai megfigyelésre és a higiéniai körülményekre vonatkoznak, a mikrobiológiai készítmény jó minőségének biztosítása érdekében. A mikroorganizmus minőségét, stabilitását, tisztaságát stb. meg kell határozni a minőség-ellenőrzési rendszerben.

2.3.2. A növényvédő szer minőség-ellenőrzése Értékelni kell a javasolt minőségbiztosítási követelményeket. Ha a növényvédő szer tartalmaz olyan anyagcsere-termékeket/toxinokat, melyek a növekedés során képződ-, tek, és tápközeg maradványokat, akkor értékelni kell ezeket. Fel kell mérni a szennyező mikroorganizmusok előfordulásának lehetőségét.

2.4. A mikrobiológiai növényvédő szer hatékonysága

2.4.1. Ahol a javasolt felhasználás egy adott károsító szervezet elleni védekezésre vonatkozik, az engedélyező hatóságnak értékelnie kell annak valószínűségét, hogy ez a károsító a javasolt használati terület mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezetvédelmi (beleértve az éghajlati) körülményei között valóban káros hatású-e.

2.4.2. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell, hogy abban az esetben, ha a növényvédő szert nem használják, a javasolt felhasználási terület mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezetvédelmi (beleértve az éghajlati) körülményeiben jelentős kár, veszteség vagy kellemetlenség bekövetkezhet-e.

2.4.3. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a 3. számú melléklet B. részében megadott, növényvédő szerre vonatkozó hatékonysági adatokat, tekintettel a védekezés hatásfokára vagy a kívánt hatásra, valamint tekintettel a vonatkozó kísérleti körülményekre, úgymint:

a) a növénykultúra vagy fajta kiválasztása,

b) a mezőgazdasági és környezeti (beleértve az éghajlati) körülmények (amennyiben szükséges, elfogadható hatékonyság elérése céljából ilyen adatokat/információkat is meg kell adni az alkalmazás előtti és utáni időszakra vonatkozóan),

c) a károsító szervezet jelenléte és gyakorisága,

d) a növénykultúra és a károsító szervezet fejlődési stádiuma,

e) a felhasznált mikrobiológiai növényvédő szer mennyisége,

f) ha a címke előírja, a hozzáadott segédanyag mennyisége,

g) az alkalmazások gyakorisága és ütemezése,

h) a kijuttató eszköz típusa,

i) a kijuttató eszköz bármilyen speciális tisztítási műveletének szükségessége.

2.4.4. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a növényvédő szer teljesítményét azon mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve az éghajlati) körülmények között, melyek a javasolt felhasználási területen valószínűleg előfordulnak. Az integrált védekezés hatását bele kell foglalni az értékelésbe. Különösen figyelemmel kell lenni a következőkre:

a) a várt hatás szintje, tartóssága és tartama az adott dózisban, összehasonlítva megfelelő referenciatermékkel vagy termékekkel, ahol léteznek ilyenek, valamint kezeletlen területen elért hatással;

b) ahol alkalmazható, a hozamra vagy a tárolás során keletkező veszteség csökkentésére gyakorolt hatás, mennyiségi, illetve minőségi szempontból, összehasonlítva megfelelő referenciatermékkel vagy termékekkel, ahol léteznek ilyenek, valamint kezeletlen területen elért hatással is.

Ahol nincs megfelelő referenciatermék, az engedélyező hatóságnak úgy kell értékelnie a növényvédő szer hatékonyságát, hogy meghatározza, van-e egyenletes és határozott hasznos hatás a javasolt felhasználási terület mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve az éghajlati) körülményei között.

2.4.5. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a növényvédő szernek az alkalmazás javasolt körülményei szerinti használatát követő kedvezőtlen hatások mértékét a kezelt növénykultúrára, adott esetben összehasonlítva megfelelő referenciatermékkel vagy termékekkel, ahol léteznek ilyenek, illetve kezeletlen területen elért hatással.

a) Ez az értékelés vegye figyelembe az alábbi információkat:

1. hatékonysági adatok;

2. egyéb fontos információk a növényvédő szerről, úgymint a növényvédő szer jellege, dózisa, az alkalmazás módszere, az alkalmazások száma és ütemezése, más kezelésekkel való összeférhetetlensége;

3. minden vonatkozó információ a mikroorganizmusról, beleértve a biológiai tulajdonságokat, például hatásmód, fennmaradás, gazdaszervezet-specifikusság.

b) Ez az értékelés tartalmazza az alábbiakat:

1. a megfigyelt fitotoxikus/fitopatogén hatások jellegét, gyakoriságát, szintjét és tartamát, és a rájuk hatást gyakoroló mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve az éghajlati) körülményeket;

2. a főbb fajták közötti különbségeket, tekintettel a fitotoxikus/fitopatogén hatásokra való érzékenységükre;

3. a kezelt növényeknek vagy növényi termékeknek azon részét, ahol fitotoxikus/fitopatogén hatások figyelhetők meg;

4. a kezelt növénykultúra hozamára gyakorolt kedvezőtlen hatást mennyiségi, illetve minőségi szempontból;

5. a kezelésnek a szaporítási célra használt növényekre vagy növényi termékekre gyakorolt kedvezőtlen hatását, életképesség, csírázás, hajtatás, gyökereztetés és telepítés szempontjából;

6. ahol mikroorganizmusok kerülnek kijuttatásra, a szomszédos növénykultúrákra gyakorolt kedvezőtlen hatást.

2.4.6. Ahol a növényvédő szer címkéje követelményeket tartalmaz a növényvédő szernek más növényvédő szerekkel együtt történő használatára, illetve segédanyagokkal együtt történő használatára tankkeverékben, az engedélyező hatóságnak az értékeléseket a 2.4.3-2.4.5. pont tankkeverékekre szolgáltatott információkkal kapcsolatos utalásai szerint kell elkészítenie.

Ahol a növényvédő szer címkéje javaslatokat tartalmaz a növényvédő szer más növényvédő szerekkel együtt történő használatára, illetve segédanyagokkal együtt történő használatára tankkeverékben, az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a keverék megfelelő voltát és használatának körülményeit.

2.4.7. Ahol a rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy a mikroorganizmus vagy jelentős, releváns anyagcsereter-mékek/toxinok és a formulázó anyag bomlás- és reakciótermékei számottevő mennyiségben vannak jelen a talajban, illetve a növényi anyagban a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülmények szerinti alkalmazását követően, az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a következő növénykultúrákra gyakorolt kedvezőtlen hatások mértékét.

2.4.8. Ahol a növényvédő szer javasolt felhasználásával a gerincesekre szándékoznak hatást gyakorolni, az engedélyező hatóságnak értékelnie kell azt a mechanizmust, melynek segítségével ez a hatás elérhető, valamint a célállatok viselkedésére és egészségére vonatkozó megfigyelt hatásokat. Ha a szándék szerinti hatás a célállat elpusztítása, az engedélyező hatóságnak értékelnie kell az állat elpusztulásához szükséges időtartamot, valamint azokat a körülményeket, melyek fennállása esetén a halál bekövetkezik.

Az értékelésnek a következő információkat kell figyelembe vennie:

a) minden olyan vonatkozó információt, amelyről a 2. számú melléklet B. része rendelkezik, valamint ezek értékelésének eredményeit, beleértve a toxikológiai vizsgálatokat is;

b) minden olyan vonatkozó információt a növényvédő szerről, amelyről a 3. számú melléklet B. része rendelkezik, beleértve a toxikológiai vizsgálatokat és hatékonysági adatokat is.

2.5. Azonosítási/kimutatási és mennyiségmeghatározási módszerek

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell azokat az engedélyezést (regisztrációt) követő ellenőrzési és megfigyelési célra javasolt analitikai módszereket, amelyek mind a formulációban, mind pedig a kezelt növényeken, illetve növényekben jelen levő életképes és nem életképes összetevőkre vonatkoznak. Megfelelő validálás szükséges az engedélyezés előtti vizsgálati módszerekhez és az engedélyezés utáni megfigyelési (monitoring) módszerekhez. Az engedélyezés utáni monitoringhoz megfelelőnek tartott módszereket egyértelműen kell meghatározni.

2.5.1. A növényvédő szerre vonatkozó analitikai módszerek

2.5.1.1. Nem életképes összetevők

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell azokat a javasolt analitikai módszereket, melyek a mikroorganizmusból keletkezően, illetve szennyezésként vagy adalékanyagként jelen levő (beleértve az ezekből származó lebomlási, illetve reakciótermékeket is), toxikológiai, öko-toxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból jelentős nem életképes összetevők azonosítását és mennyiségi meghatározását célozzák:

a) a javasolt módszerek jellegzetessége és linearitása,

b) a javasolt módszerek pontossága (megismételhetősége),

c) a kölcsönhatások jelentősége,

d) a javasolt módszerek pontossága megfelelő koncentrációk esetén,

e) a javasolt módszerek kvantifikálhatóságának határai.

2.5.1.2. Életképes összetevők

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a javasolt módszereket az egyedi törzsek mennyiségi meghatározására és azonosítására vonatkozóan, különösképpen azokat a módszereket, melyek megkülönböztetik ezt a törzset a közeli rokonságban álló törzsektől:

a) a javasolt módszerek jellegzetessége,

b) a javasolt módszerek pontossága (megismételhetősége),

c) a kölcsönhatások jelentősége,

d) a javasolt módszerek kvantifikálhatóságának határai.

2.5.2. A szermaradékok meghatározásának analitikai módszerei

2.5.2.1. Nem életképes szermaradékok

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell azokat a javasolt analitikai módszereket, melyek a mikroorganizmusból keletkezően jelen levő (beleértve az ezekből származó lebomlási, illetve reakciótermékeket is), toxikológiai, ökotoxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból jelentős nem életképes összetevők azonosítását és mennyiségi meghatározását célozzák.

Az értékelésnek figyelembe kell vennie a 2. számú melléklet B. részében és a 3. számú melléklet B. részében megadott analitikai módszerekről szóló információkat, valamint ezek értékelésének eredményeit. Különösen az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) a javasolt módszerek jellegzetessége és linearitása,

b) a javasolt módszerek pontossága (megismételhetősége),

c) a javasolt módszerek reprodukálhatósága (független laboratóriumi validálás),

d) a kölcsönhatások jelentősége,

e) a javasolt módszerek pontossága megfelelő koncentrációk esetén,

f) a javasolt módszerek kvantifikálhatóságának határai.

2.5.2.2. Életképes szermaradékok

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a javasolt módszereket az egyedi törzsek mennyiségi meghatározására és azonosítására vonatkozóan, különösképpen azokat a módszereket, amelyek megkülönböztetik ezt a törzset a közeli rokonságban álló törzsektől.

Az értékelésnek figyelembe kell vennie a 2. számú melléklet B. részében és a 3. számú melléklet B. részében megadott analitikai módszerekről szóló információkat, valamint ezek értékelésének eredményeit. Különösen az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) a javasolt módszerek jellegzetessége,

b) a javasolt módszerek pontossága (megismételhetősége),

c) a kölcsönhatások jelentősége,

d) a javasolt módszerek kvantifikálhatósága.

2.6. A mikrobiológiai növényvédő szemek az emberi és állati egészségre gyakorolt hatása

Az emberi és állati egészségre gyakorolt hatást fel kell mérni. Az engedélyező hatóságnak különösképpen az alábbi elveket kell figyelembe vennie:

a) a mikroorganizmusok osztódási képessége miatt egyértelmű különbség van a növényvédő szerként használt vegyszerek és mikroorganizmusok között. A felmerülő veszélyek nem szükségszerűen ugyanolyan természetűek, mint a vegyszerek által okozottak, különösen abban a tekintetben, hogy a mikroorganizmusok képesek fennmaradni és sokszorozódni különféle környezetekben;

b) a mikroorganizmusoknak az emberekre és (nem cél) állatokra gyakorolt patogenitása, a mikroorganizmus fertőzőképessége, a mikroorganizmus kolonizációs képessége, az anyagcseretermékek/toxinok toxicitása ugyanúgy, ahogy a tápközeg maradványainak, a szennyeződéseknek és az adalékanyagoknak a toxicitása fontos tényezői a növényvédő szerből eredő kedvezőtlen hatásoknak;

c) a kolonizáció, a fertőzőképesség és a toxicitás a mikroorganizmusok és a gazdaszervezetek között a kölcsönhatások egy összetett sorozatát alkotják, és ezeket a tényezőket nem lehet olyan könnyen elemezni, mint a független tényezőket;

d) a tényezőket összegyűjtve a mikroorganizmusoknak az alábbi legfontosabb szempontjait kell felmérni:

- fennmaradási és szaporodási képesség a gazdaszervezetben (kolonizációs vagy fertőzőképességi jellemző),

- képesség a (kedvező vagy kedvezőtlen) hatások kiváltására a gazdaszervezetben (fertőzőképességi, pato-genitási, illetve toxicitási jellemző) .

e) Ezenkívül figyelembe kell venni a biológiai kérdések összetett voltát azoknak a veszélyeknek és kockázatoknak az értékelésekor, melyek az emberre és az állatokra nézve ezeknek a növényvédő szereknek a használatakor merülnek fel. A patogenitás és fertőzőképesség felmérésére még akkor is szükség van, ha a valószínű veszélyeztetettség vélhetőleg alacsony.

f) A kockázatértékelési célra végzett akut toxicitási vizsgálatokban adott esetben legalább két dózist kell alkalmazni (például egy nagyon magas dózist és egy olyat, amely megfelel a valós körülmények között várt expozíciónak) .

2.6.1. A növényvédő szerből eredő, emberi vagy állati egészségre gyakorolt hatások

2.6.1.1. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a kezelést végzők expozícióját a növényvédő szerben található mikroorganizmusok, illetve toxikológiailag jelentős vegyületekre vonatkozóan (például anyagcseretermé-keik/toxinjaik, a tápközeg, táptalaj maradványai, a szennyeződések és adalékanyagok), melyek valószínűleg előfordulhatnak a javasolt felhasználási körülmények között (beleértve különösen a dózist, az alkalmazást és az éghajlati viszonyokat) . A veszélyeztetettségi szintnek megfelelő valós adatokat kell használni, és ha ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, egy megfelelő, hitelesített kalkulációs modellt. Amennyiben rendelkezésre áll, az európai harmonizált, növényvédő szerekre vonatkozó általános veszélyeztetettségi adatbázist kell alkalmazni.

a) Az értékelésnek az alábbi információkat kell figyelembe vennie:

1. A 2. számú melléklet B. részében megadott orvosi adatok és toxicitási, fertőzőképességi és patogenitási vizsgálatok, valamint ezek értékelésének eredményei. A Tier 1 vizsgálatok lehetővé teszik egy mikroorganizmusról az értékelés elkészítését, tekintettel annak a gazdaszervezetben való fennmaradási képességére, valamint arra a képességére, hogy a gazdaszervezetre hatást gyakoroljon vagy belőle reakciót váltson ki. Azok a paraméterek, amelyek jelzik a gazdaszervezetben való fennmaradási vagy szaporodási képesség hiányát, a gazdaszervezetre gyakorolt (kedvező vagy kedvezőtlen) hatások kiváltását előidéző képesség hiányát, magukban foglalják a testből történő gyors és teljes kitisztulást, az immunrendszert nem aktiváló hatást, a szövettani patológiai változások elmaradását olyan hőmérsékleteken, melyek jóval alacsonyabbak vagy magasabbak az emlősök testhőmérsékleténél. Ezeket a paramétereket néhány esetben fel lehet mérni akut vizsgálatok és meglevő humán adatok használatával, néha viszont csak az ismételt dózisvizsgálatok segítségével.

A Tier 1 vizsgálatok vonatkozó paraméterein alapuló értékelés elvezet a munkahelyi expozíció lehetséges hatásainak felméréséhez, figyelembe véve az expozíció intenzitását és tartamát, beleértve a gyakorlati felhasználás esetén fennálló ismételt expozíciót.

Bizonyos anyagcseretermékek/toxinok toxicitását csak akkor lehet felmérni, ha bebizonyosodott, hogy a vizsgált állatok valóban ki vannak téve ezeknek az anyagcsereter-mékeknek/toxinoknak.

2. Egyéb fontos információk a növényvédő szerben levő mikroorganizmusról, az anyagcseretermékekről/toxi-nokról, a tápközeg maradványairól, szennyeződésekről és adalékanyagokról, mint például azok biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságai (például a mikroorganizmus fennmaradása emberi és állati testhőmérsékleten, ökológiai helye, a mikroorganizmus, illetve az anyagcseretermékek/toxinok viselkedése az alkalmazás folyamán) .

3. A 3. számú melléklet B. részében megadott toxikológiai vizsgálatok.

4. Egyéb, a 3. számú melléklet B. részében megadott vonatkozó információk, mint például:

- a szer összetétele,

- a szer jellege,

- a csomagolás mérete, formatervezése és típusa,

- a felhasználás területe és a kultúrnövény vagy célszervezetjellege,

- az alkalmazási módszer, beleértve a növényvédő szer kezelését, betöltését és keverését,

- javasolt expozíciót csökkentő intézkedések,

- javasolt védőruházat,

- maximálisan alkalmazható dózis,

- a címkén megadott minimális permetlé mennyiség, I - az alkalmazások száma és időzítése.

b) A fent említett információk [2.6.1.1. a) pont] alapján az alábbi általános meghatározásokat kell felállítani az egyszeri vagy ismételt kezelői expozíció vonatkozásában, a kívánt felhasználást követően:

- a mikroorganizmus fennmaradása vagy növekedése a gazdaszervezetben,

- a megfigyelt (kedvezőtlen) hatások,

- a szennyeződések megfigyelt vagy várt hatásai (beleértve a szennyező mikroorganizmusokat),

- a fontos anyagcseretermékek/toxinok megfigyelt vagy várt hatásai.

Ha vannak jelzések a gazdaszervezetben történő koloni-zációra, illetve ha bármilyen, toxicitásra/fertőzésre utaló kedvezőtlen hatás figyelhető meg, az expozíciós eshetőség (például akut vagy ismételt expozíció) figyelembevételével, további tesztelés szükséges.

c) Az értékelést el kell készíteni a növényvédő szer felhasználásához javasolt valamennyi alkalmazási módszer típusra és eszközre, továbbá a használni kívánt különböző tartálytípusokra és -méretekre, figyelembe véve a növényvédő szer keverését, töltési műveleteit, alkalmazását, valamint a kijuttató eszköz tisztítását és rendszeres karbantartását. Adott esetben, figyelembe kell venni a növényvédő szer egyéb engedélyezett használatát a tervezett felhasználás területén, mely tartalmazza ugyanazt a hatóanyagot, vagy amely növeli ugyanazt a szermaradékot. Figyelembe kell venni, hogy ha a mikroorganizmus várhatóan szaporodik, az expozíciós felmérés nagymértékben bizonytalan lehet.

d) A kolonizáció lehetőségének hiányát vagy meglétét, vagy a dolgozókra gyakorolt hatások valószínűségét a tesztelési dózis szintjein, amint arról a 2. számú melléklet B. része és a 3. számú melléklet B. része rendelkeznek, fel kell mérni, tekintettel a mért vagy becsült humán expozíciós szintekre. A kockázatértékelésnek, mely lehetőség szerint inkább mennyiségi, figyelembe kell vennie a mikroorganizmus, vagy a formulációban levő egyéb anyag hatásmódját, biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságait.

2.6.1.2. Az engedélyező hatóságnak meg kell vizsgálnia azokat az információkat, amelyek a javasolt csomagolás jellegére és tulajdonságaira vonatkoznak, különös tekintettel az alábbi szempontokra:

a) a csomagolás típusa,

b) mérete és befogadóképessége,

c) a nyílás mérete,

d) a lezárás típusa,

e) tartóssága, szivárgásmentessége és normál szállítással és kezeléssel szembeni ellenálló képessége,

f) a tartalmával szembeni ellenálló képessége és azzal való kompatibilitása.

2.6.1.3. Az engedélyező hatóságnak meg kell vizsgálnia a javasolt védőruházat és kijuttató eszköz jellegét és tulajdonságait, különös tekintettel az alábbi szempontokra:

a) beszerezhetőség és alkalmasság,

b) hatékonyság,

c) kényelmesség, figyelembe véve a fizikai stresszt és az éghajlati viszonyokat,

d) a növényvédő szerrel szembeni ellenálló képesség és azzal való kompatibilitás.

2.6.1.4. Az engedélyező hatóságnak meg kell vizsgálnia a növényvédő szerben levő mikroorganizmus, illetve egyéb toxikológiailag jelentős vegyület tekintetében az expozíció lehetőségét más emberek (a növényvédő szer alkalmazását követően a dolgozók, például visszatérő dolgozók, illetve a közelben tartózkodók), vagy állatok vonatkozásában a javasolt felhasználási, körülmények között. Az értékelés vegye figyelembe az alábbi információkat:

a) a 2. számú melléklet B. részében megadott orvosi adatok és toxicitási, fertőzőképességi, valamint patogeni-tási vizsgálatok, továbbá ezek értékelésének eredményei. A Tier 1 vizsgálatok lehetővé teszik egy mikroorganizmusról az értékelés elkészítését tekintettel annak a gazdaszervezetben való fennmaradási képességére, valamint arra a képességére, hogy a gazdaszervezetre hatást gyakoroljon, vagy belőle reakciót váltson ki. Azok a paraméterek, amelyek jelzik a gazdaszervezetben való fennmaradási vagy szaporodási képesség hiányát, a gazdaszervezetre gyakorolt (kedvező vagy kedvezőtlen) hatások kiváltását előidéző képesség hiányát, magukban foglalják a testből történő gyors és teljes kitisztulást, az immunrendszert nem aktiváló hatást, a szövettani patologikus elváltozások elmaradását, olyan hőmérsékleteken, melyek jóval alacsonyabbak vagy magasabbak az emlősök testhőmérsékleténél. Ezeket a paramétereket néhány esetben fel lehet mérni akut vizsgálatok és meglevő humán adatok felhasználásával, néha viszont csak az ismételt dózisvizsgálatok segítségével lehet ezeket felmérni.

A Tier 1 tesztek vonatkozó paraméterein alapuló értékelés elvezet a munkahelyi expozíció lehetséges hatásainak felméréséhez, figyelembe véve az expozíció intenzitását és tartamát, beleértve a gyakorlati felhasználás során bekövetkező ismételt expozíciót.

Bizonyos anyagcseretermékek (metabolitok/toxinok) toxicitását csak akkor lehet felmérni, ha bebizonyosodott, hogy a tesztelt állatok valóban ki vannak téve ezeknek az anyagcseretermékeknek/toxinoknak;

b) egyéb fontos információk a növényvédő szerben levő mikroorganizmusról, az anyagcseretermékekről/toxi-nokról, a tápközeg (táptalaj) maradékairól, szennyeződésekről és adalékanyagokról, mint például azok biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságai (például a mikroorganizmus fennmaradása emberi és állati testhőmérsékleten, ökológiai helye, a mikroorganizmus, illetve az anyagcseretermékek/mérgek viselkedése az alkalmazás alatt);

c) a 3. számú melléklet B. részében megadott toxikológiai vizsgálatok;

d) a3. számú melléklet B. részében megadott egyéb vonatkozó információk, mint például:

- a munka-egészségügyi és élelmezésügyi várakozási idők, vagy egyéb óvintézkedések az emberek és állatok védelmében,

- az alkalmazási módszer, különösen a kijuttatás,

- maximálisan alkalmazható dózis,

- minimális kijuttatás alkalmazási mennyisége,

- a szer összetétele,

- a kezelést követően a növényeken vagy növényi termékeken maradó fölösleg, figyelembe véve az olyan tényezők hatását, mint például a hőmérséklet, ultraibolya sugárzás, pH, valamint bizonyos anyagok jelenléte,

- további tevékenységek, melyek során a dolgozókat expozíció érheti.

2.6.2. A szermaradékoknak az emberi és állati egészségre gyakorolt hatásai

Az értékelésben a nem életképes és az életképes szermaradékokat külön kell meghatározni. A vírusokat és a viroidokat életképes szermaradékoknak kell tekinteni, mivel képesek a genetikai állomány átadására (jóllehet, szigorúan véve ezek nem élnek) .

2.6.2.1. Nem életképes szermaradékok

a) Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell az emberek vagy állatok lehetséges expozícióját a nem életképes szermaradékok és bomlástermékeikre vonatkozóan, a táplálékláncon keresztül, a kezelt kultúrnövények ehető részein/részeiben esetlegesen előforduló ilyen szermaradékok miatt. Különösen az alábbi információkat kell figyelembe venni:

- a mikroorganizmusnak az a fejlődési stádiuma, amelyben a nem életképes szermaradékok képződnek,

- a mikroorganizmus fejlődési stádiuma/életciklusai szempontjából tipikus környezeti viszonyok között különösen figyelmet kell fordítani a mikroorganizmus kultúrnövények(b) en, élelmiszerben vagy takarmányban való fennmaradási és szaporodási valószínűségének, valamint ebből következően a nem életképes szermaradékok képződésének értékelésére,

- a fontos nem életképes szermaradékok stabilitása (beleértve az olyan tényezők hatásait, mint például a hőmérséklet, az ultraibolya sugárzás, a pH és bizonyos anyagok jelenléte),

- minden kísérleti vizsgálat, mely rámutat, hogy fontos nem életképes szermaradékok áthelyeződnek-e a növényekbe,

- a javasolt jó mezőgazdasági gyakorlatra (GAP) vonatkozó adatok (beleértve az alkalmazások számát és időzítését, a maximálisan alkalmazható dózist és a minimális kijuttatási mennyiséget, a javasolt betakarítás előtti várakozási időket a tervezett felhasználás esetén, vagy a várakozási időszakokat vagy tárolási periódusokat betakarítás utáni alkalmazás esetén), valamint a 3. számú melléklet B. részében megadott további adatok az alkalmazásra vonatkozóan,

- adott esetben, a tervezett felhasználás területén más engedélyezett, ugyanolyan szermaradványokat tartalmazó növényvédő szerek használata, valamint

- a természetben előforduló mikroorganizmusok következtében az ehető növényi részeken természetesen előforduló nem életképes maradékok. !

b) Az engedélyező hatóságnak meg kell vizsgálnia a nem életképes szermaradékok toxicitását és bomlástermékeiket, különös figyelemmel a 2. számú melléklet B. részében és a 3. számú melléklet B. részében megadott speciális információkkal összhangban.

c) Ahol a nem életképes szermaradékok, vagy azok bomlástermékei az emberek, illetve állatok szempontjából toxikológiailag jelentősnek tekinthetők, és ahol az expozíciót nem lehet elhanyagolhatónak venni, a kezelt növénykultúrák ehető részeiben/részein a valós szinteket meg kell határozni, figyelembe véve az alábbiakat:

- a nem életképes szermaradékok analitikai módszerei,

- a mikroorganizmus optimális körülmények közötti növekedési görbéje,

- a nem életképes szermaradékok képződése/kialakulása jelentős időszakokban (például az előre látható beta-karítási időben) .

2.6.2.2. Életképes szermaradékok

a) Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell az emberek vagy állatok életképes szermaradékoknak való expozí-cióját a táplálékláncon keresztül, mivel az ilyen szermaradékok előfordulhatnak a kezelt kultúrnövényeken vagy kultúrnövényben (azok ehető részein/részeiben) . Különö-sen az alábbiakat kell figyelembe venni:

- a mikroorganizmus fennmaradásának, tartós megmaradásának és szaporodásának valószínűsége a kultúrnövények(b) en, élelmiszer(b) en vagy takarmányon/takarmányban. A mikroorganizmus különböző fejlődési stádiumait/életciklusát meg kell határozni,

- ökológiai helyére vonatkozó információk,

- a környezet különféle részeiben a sorsára és viselkedésére vonatkozó információk,

- a mikroorganizmus (és/vagy kapcsolódó mikroorganizmus) természetes előfordulása,

- a javasolt jó mezőgazdasági gyakorlatra (GAP) vonatkozó adatok (beleértve az alkalmazások számát és időzítését, a maximálisan alkalmazható dózist és a minimális kijuttatási mennyiséget, a javasolt betakarítás előtti várakozási időt a tervezett felhasználás során, vagy a várakozási időszakokat vagy tárolási periódusokat betakarítás utáni felhasználás esetén), valamint a 3. számú melléklet B. részében megadott további adatok az alkalmazásra vonatkozóan,

- adott esetben, a tervezett felhasználás területén más engedélyezett növényvédő szerek használata, azaz az ugyanazt a mikroorganizmust tartalmazó, vagy ugyanolyan szermaradékot eredményező szerek.

b) Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell azokat a speciális információkat, melyek az életképes szermaradékoknak a gazdaszervezetben történő fennmaradási vagy növekedési képességére, valamint az ilyen szermaradékoknak a gazdaszervezetre való hatásra, illetve a belőle reakciókat kiváltó képességére vonatkoznak. Különösen az alábbi információkat kell figyelembe venni:

- az egészségügyi adatok, valamint a 2. számú melléklet B. részében megadott toxicitási, fertőzési és patogenitá-si vizsgálatok, továbbá ezek értékelésének eredményei,

- a mikroorganizmus fejlődési stádiumai/életciklusa tipikus környezeti viszonyok között [például a kezelt kultúrnövény(b) en],

- a mikroorganizmus hatásmódja,

- a mikroorganizmus biológiai tulajdonságai (például gazdaszervezet-specifikusság) .

A mikroorganizmus különböző fejlődési stádiumait/életciklusát meg kell határozni.

c) Abban az esetben, ha az életképes szermaradékok az emberek, illetve állatok szempontjából toxikológiailag jelentősnek tekinthetők, valamint ha az expozíció nem tekinthető elhanyagolhatónak, a kezelt növénykultúrák ehető részein/részeiben a valós szinteket meg kell határozni, figyelembe véve az alábbiakat:

- az életképes szermaradékok analitikai módszerei,

- a mikroorganizmus optimális körülmények közötti növekedési görbéje,

- annak lehetősége, hogy az egyik növénykultúra adatai egy másikra extrapolálhatók.

2.7. A mikrobiológiai növényvédő szer sorsa és viselkedése a környezetben

Figyelembe kell venni az ökoszisztéma biológiai komplexitását és az érintett mikrobiális társulásokban fennálló kölcsönhatásokat.

A mikrobiológiai növényvédő szer környezeti sorsára és viselkedésére vonatkozó értékelés alapját a mikroorganizmusok és visszamaradó anyagcseretermékeik/toxinjaik eredetére és tulajdonságaira (például specifikusság), valamint a tervezett felhasználásra vonatkozó információk képezik. Figyelembe kell venni a mikroorganizmus hatás- módját (hatásmechanizmusát) is.

A mikroorganizmus által előállított minden ismert fontos anyagcseretermék sorsáról és viselkedéséről értékelést kell készíteni. Az értékelést valamennyi környezeti elemre el kell végezni, és a 2. számú melléklet EL része, 7. szakaszának pontjában meghatározott követelmények alapján kell elindítani.

A növényvédő szerek környezeti sorsáról és viselkedéséről készített értékelésben az engedélyező hatóságnak valamennyi környezeti szempontot figyelembe kell vennie, beleértve a flórát és a faunát is. A mikroorganizmusok fennmaradásának és szaporodásának lehetőségét fel kell mérni minden környezeti elemre, kivéve, ha igazolható, hogy bizonyos mikroorganizmusok nem érintkeznek az adott elemmel. Figyelembe kell venni a mikroorganizmusok és maradvány anyagcseretermékeik/toxinjaik mobilitását.

2.7.1. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a talajvíz, felszíni víz és ivóvíz szennyezésének valószínűségét a növényvédő szer javasolt felhasználásának körülményei között.

A teljes felmérésben az engedélyező hatóságnak kiemelt figyelmet kell fordítania a talajvíz által az embereket esetlegesen kedvezőtlenül érintő hatásokra, amennyiben a hatóanyagot érzékeny területeken használják, mint például ivóvíz-kivételi területeken.

2.7.2. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a vízi elemekre vonatkozó kockázatot, ahol a vízi szervezetekre való expozíció lehetősége fennáll. Egy mikroorganizmus növelheti a kockázatot azon képességénél fogva, hogy szaporodásán keresztül megtelepedik a környezetben és ezáltal a mikrobiális társulásokra vagy ezek fogyasztóira hosszantartó vagy állandó hatást gyakorolhat.

Az értékelésnek figyelembe kell vennie az alábbi információkat:

a) a mikroorganizmus biológiai tulajdonságai,

b) a mikroorganizmus fennmaradása a környezetben,

c) ökológiai helye,

d) a mikroorganizmus természetes környezete, ahol honos,

e) a mikroorganizmus sorsára és viselkedésére vonatkozó információk különböző környezeti körülmények között,

f) adott esetben, az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK irányelvben megadott ivóvíz minőségi ellenőrzésre használt analitikai rendszerekkel való lehetséges kölcsönhatásokra vonatkozó információk,

g) adott esetben, a tervezett felhasználási területen alkalmazott egyéb, például ugyanazon hatóanyagot tartalmazó, vagy ugyanolyan szermaradékokat képező engedélyezett növényvédő szerek használata.

2.7.3. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell az élő szervezetek növényvédő szer expozícióját a légkörben a javasolt felhasználási körülmények között; ha ez a lehetőség fennáll, értékelnie kell a légkörre vonatkozó kockázatot. Figyelembe kell venni a mikroorganizmus rövid és hosszú távolságra történő elterjedési lehetőségét a légkörben.

2.7.4. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell az élő szervezetek növényvédő szer expozícióját a szárazföldi elemekben a javasolt felhasználási körülmények között; ha ez a lehetőség fennáll, értékelnie kell a szárazföldi elemre nézve felmerülő kockázatokat. Egy mikroorganizmus növelheti a kockázatot azon képességénél fogva, hogy szaporodásán keresztül megtelepedik a környezetben, és ezáltal a mikrobiális társulásokra vagy ezek fogyasztóira hosszantartó, vagy állandó hatást gyakorolhat.

Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie az alábbi információkat:

a) a mikroorganizmus biológiai tulajdonságai,

b) a mikroorganizmus fennmaradása a környezetben,

c) ökológiai helye,

d) a mikroorganizmus természetes környezete, ahol honos,

e) a mikroorganizmus sorsára és a viselkedésére vonatkozó információk különböző környezeti körülmények között,

f) adott esetben, a tervezett felhasználási területen alkalmazott egyéb engedélyezett növényvédő szerek használata, például amelyek ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák vagy amelyek ugyanolyan szermaradékokát képeznek.

2.8. A nem célszervezetekre gyakorolt hatások és azok expozíciója

Ki kell értékelni a mikroorganizmus ökológiájára és a környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozó információkat, valamint a lehetséges expozíciós szinteket és fontos anyagcseretermékeiknek/toxinjaiknak a hatását is. A növényvédő szer által kiváltható környezeti kockázatok átfogó értékelése szükséges, amely figyelembe veszi a mikroorganizmus expozíció normális szintjeit, mind a környezetben, mind pedig az élő szervezetekben.

Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a nem célszervezetek expozíciójának lehetőségét a javasolt felhasználási körülmények között, és ha a lehetőség fennáll, értékelnie kell az érintett nem célszervezetekre nézve felmerülő kockázatokat.

Adott esetben a fertőződés és a patogenitás felmérése szükséges, kivéve, ha igazolható, hogy a nem célszervezetek nem exponáltak.

Az expozíció valószínűségének felméréséhez az alábbi információkat is figyelembe kell venni:

a) a mikroorganizmus fennmaradása az adott elemben,

b) ökológiai helye,

c) a mikroorganizmus természetes környezete, ahol honos,

d) a mikroorganizmus sorsára és viselkedésére vonatkozó információk különböző környezeti körülmények között,

e) adott esetben, a tervezett felhasználási területen alkalmazott egyéb olyan engedélyezett növényvédő szerek használata, amelyek ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, vagy amelyek ugyanolyan szermaradékokat képeznek.

2.8.1. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a szárazföldi vadvilág (vadon élő madarak, emlősök és más szárazföldi gerincesek) expozíciójának és a rájuk gyakorolt hatásoknak a valószínűségét.

2.8.1.1. A mikroorganizmus azon képessége, hogy madár és emlős gazdaszervezetekben fertőzhet és szaporodhat, növeli a kockázatot. Értékelni kell, hogy a növényvédő szer formulációja miatt kialakuló meghatározott kockázatokat lehet-e csökkenteni, figyelembe véve az alábbi információkat a mikroorganizmusokról:

a) hatásmód,

b) egyéb biológiai tulajdonságok,

c) az emlősökre vonatkozó toxicitási, patogenitási és fertőzési vizsgálatok,

d) a szárnyasokra vonatkozó toxicitási, patogenitási és fertőzési vizsgálatok.

2.8.1.2. Egy növényvédő szer toxicitása növekedhet a toxinok vagy adalékanyagok hatása miatt. Az ilyen hatások felméréséhez az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) az emlősökre vonatkozó toxicitási vizsgálatok,

b) a szárnyasokra vonatkozó toxicitási vizsgálatok,

c) a mikroorganizmus sorsára és viselkedésére vonatkozó információk különböző környezeti körülmények között.

Ha pusztulás vagy mérgezési jelek figyelhetők meg a vizsgálatok során, a felmérésnek tartalmaznia kell az LD50 értéken alapuló toxicitási/expozíciós arányokat és a becsült expozíciót mg/testsúly-kg-ban kifejezve.

2.8.2. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a vízi szervezetek expozíciójának és a rájuk gyakorolt hatásoknak a valószínűségét.

2.8.2.1. A mikroorganizmus azon képessége, hogy vízi szervezetekben fertőzhet és szaporodhat, növeli a kockázatot. Értékelni kell, hogy a növényvédő szer formuláció-jának megválasztása révén beazonosítható kockázatokat lehet-e csökkenteni, figyelembe véve az alábbi információkat a mikroorganizmusokról:

a) hatásmód,

b) egyéb biológiai tulajdonságok,

c) toxicitási, patogenitási és fertőzési vizsgálatok.

2.8.2.2. A növényvédő szer toxicitása növekedhet a toxinok vagy adalékanyagok hatása miatt. Az ilyen hatások felméréséhez az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) a vízi szervezetekre vonatkozó toxicitási vizsgálatok,

b) a mikroorganizmus sorsára és viselkedésére vonatkozó információk különböző környezeti körülmények között.

Ha pusztulás vagy mérgezési jelek figyelhetők meg a tesztek során, a felmérésnek tartalmaznia kell az EC50, illetve a NOEC értékeken alapuló toxicitási/expozíciós arányokat és a becsült expozíciót.

2.8.3. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a méhek expozíciójának és a rájuk gyakorolt hatásoknak a valószínűségét.

2.8.3.1. A mikroorganizmus azon képessége, hogy a méhekben fertőzhet és szaporodhat, növelheti a kockázatokat. Értékelni kell, hogy a növényvédő szer formuláció-jának megválasztása révén beazonosítható kockázatokat lehet-e csökkenteni, figyelembe véve az alábbi információkat a mikroorganizmusokról:

a) hatásmód,

b) egyéb biológiai tulajdonságai,

c) toxicitási, patogenitási és fertőzési vizsgálatok.

2.8.3.2. Egy növényvédő szer toxicitása növekedhet a toxinok vagy adalékanyagok hatása miatt. Az ilyen hatások felméréséhez az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) a méhekre vonatkozó toxicitási vizsgálatok,

b) a környezet különböző részeiben a mikroorganizmus sorsára és viselkedésére vonatkozó információk.

Ha pusztulás vagy mérgezési jelek figyelhetők meg a tesztek során, a felmérésnek tartalmaznia kell a veszélyességi hányados kiszámítását, a g/ha-ban megadott dózis alapján, valamint az LD50-t μg/méhre megadva.

2.8.4. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a mé-heken kívüli más ízeltlábúak expozíciójának és a rájuk gyakorolt hatásoknak a valószínűségét.

2.8.4.1. A mikroorganizmus azon képessége, hogy a méheken kívüli más ízeltlábúakban fertőzhet és szaporodhat, növelheti a kockázatokat. Fel kell mérni, hogy a növényvédő szer formulációjának megválasztása révén beazonosítható kockázatokat lehet-e csökkenteni, figyelembe véve az alábbi információkat a mikroorganizmusokról:

a) hatásmód,

b) egyéb biológiai tulajdonságai,

c) a háziméhekre és más ízeltlábúakra vonatkozó toxi-citási, patogenitási és fertőzési vizsgálatok.

2.8.4.2. Egy növényvédő szer toxicitása növekedhet a toxinok vagy adalékanyagok hatása miatt. Az ilyen hatások felméréséhez az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) az ízeltlábúakra vonatkozó toxicitási vizsgálatok,

b) a környezet különböző részeiben a mikroorganizmus sorsára és a viselkedésére vonatkozó információk,

c) a biológiailag elsődleges szűrővizsgálatok rendelkezésre álló adatai.

Ha pusztulási vagy mérgezési jelek figyelhetők meg a tesztek során, a felmérésnek tartalmaznia kell az ER50 érték (effektív dózis) alapján kiszámított toxicitási/expozí-ciós arányokat és a becsült expozíciót.

2.8.5. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a földigiliszták expozíciójának és a rájuk gyakorolt hatásoknak a valószínűségét.

2.8.5.1. A mikroorganizmus azon képessége, hogy a földigilisztákban fertőzhet és szaporodhat, növelheti a kockázatokat. Értékelni kell, hogy a növényvédő szer formulációjának megválasztása révén beazonosítható kockázatokat lehet-e csökkenteni, figyelembe véve az alábbi információkat a mikroorganizmusokról:

a) hatásmód,

b) egyéb biológiai tulajdonságok,

c) a földigilisztákra vonatkozó toxicitási, patogenitási és fertőzési vizsgálatok.

2.8.5.2. Egy növényvédő szer toxicitása növekedhet a toxinok vagy adalékanyagok hatása miatt. Az ilyen hatások felméréséhez az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) a földigilisztákra vonatkozó toxicitási vizsgálatok,

b) a környezet különböző részeiben a sorsra és a viselkedésre vonatkozó információk.

Ha pusztulás vagy mérgezési jelek figyelhetők meg a tesztek során, a felmérésnek tartalmaznia kell az LC50 alapján kiszámított toxicitási/expozíciós arányok kiszámítását, valamint a mg/kg száraz talaj értékben megadott becsült expozíciót.

2.8.6. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell a talajban levő mikroorganizmusok expozíciójának és a rájuk gyakorolt hatásoknak a valószínűségét.

2.8.6.1. A mikroorganizmus azon képessége, hogy a talajban levő nitrogén- és szénmineralizációval kölcsönhatásba léphet, növelheti a kockázatokat. Értékelni kell, hogy a növényvédő szer formulációjának megválasztása révén beazonosítható kockázatokat lehet-e csökkenteni, figyelembe véve az alábbi információkat a mikroorganizmusokról:

a) hatásmód,

b) egyéb biológiai tulajdonságok.

Kísérleti adatok általában nem szükségesek, ha igazolható, hogy a megfelelő kockázatértékelés elvégzése lehetséges a rendelkezésre álló információk alapján.

2.8.6.2. Az engedélyező hatóságnak értékelnie kell az egzotikus/nem honos mikroorganizmusok hatását a nem célszervezetekre és fogyasztóikra, a növényvédő szer javasolt felhasználási körülményei között történő használatát követően. Kísérleti adatok általában nem szükségesek, ha igazolható hogy a megfelelő kockázati értékelés elvégzése lehetséges a rendelkezésre álló információk alapján.

2.8.6.3. Egy növényvédő szer toxicitása növekedhet a toxinok vagy adalékanyagok hatására. Az ilyen hatások felméréséhez az alábbi információkat kell figyelembe venni:

a) a mikroorganizmus sorsára és a viselkedésére vonatkozó információk különböző környezeti körülmények között,

b) a biológiailag elsődleges szűrővizsgálatok valamennyi rendelkezésre álló adata.

2.9. Következtetések és javaslatok

Az engedélyező hatóságnak le kell vonnia a további információk, illetve vizsgálatok szükségességére, valamint a felmerülő kockázat korlátozására irányuló intézkedések szükségességére vonatkozó következtetéseket. Az engedélyező hatóságnak meg kell indokolnia a növényvédő szerek osztályozásának és címkézésének javaslatait.

C. DÖNTÉSHOZATAL

1. Általános alapelvek

1.1. Adott esetben, az engedélyező hatóságnak meg kell határoznia az általa kiadott engedélyekre vonatkozó feltételeket és korlátozásokat. Ezen feltételek és korlátozások jellegét és súlyát a várt előnyök és a valószínűleg felmerülő kockázatok alapján, és azoknak megfelelően kell megválasztani.

1.2. Az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy az engedélyek kiadásáról szóló döntések figyelembe veszik a tervezett felhasználás területének mezőgazdasági, növényegészségügyi vagy környezeti (beleértve az éghajlati) viszonyait. Az ilyen megfontolások különleges feltételeket és korlátozásokat eredményezhetnek a felhasználást tekintve, valamint az engedélyekre nézve egyes, de nem az összes terület vonatkozásában, amelyeket a hazai feltételek közt adnak ki.

1.3. Az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy az engedélyezett mennyiségek, a kezelések gyakorisága és az alkalmazások száma, amelyek a kívánt hatás eléréséhez szükségesek a minimálisak legyenek, még abban az esetben is, ahol nagyobb mennyiségek sem okoznának elfogadhatatlan kockázatot az emberi vagy állati egészségre, valamint a környezetre nézve. Az engedélyezett mennyiségeket a különböző területek mezőgazdasági, növényegészségügyi vagy környezeti (beleértve az éghajlati) viszonyai alapján, és ezeknek megfelelően kell megkülönböztetni. Mindazonáltal, a dózisok és az alkalmazások száma nem növelheti a nemkívánatos hatásokat, mint például a rezisztencia kialakulását.

1.4. Az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy az integrált növényvédelemre vonatkozó alapelveket a döntések tiszteletben tartják, amennyiben a növényvédő szert olyan körülmények között szándékoznak használni, amelyekre ezek az alapelvek vonatkoznak.

1.5. Mivel az értékelésnek a jellemző fajok korlátozott számú egyedére vonatkozó adatokon kell alapulnia, az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy a növényvédő szer használata nem jár semmilyen hosszú távú káros következménnyel a nem célfajok gazdagságát és diverzitá-sát illetően.

1.6. Az engedély kiadását megelőzően az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy a növényvédő szer címkéje:

a) megfelel a 30. §-ában megfogalmazott követelményeknek;

b) tartalmazza a külön jogszabályok által megkövetelt tájékoztatást a munkavállalók és felhasználók védelméről;

c) meghatározza különösen azokat a fenti 1.1-1.5. pontban említett feltételeket és korlátozásokat, amelyek alapján a növényvédő szer használható, illetve nem használható;

d) az engedélynek említést kell tennie azokról az adatokról, amelyeket a 30. § (1) bekezdése, a 4. és 5. számú melléklet, valamint a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet 2. §-a ír elő.

1.7. Az engedélyek kiadása előtt az engedélyező hatóságnak kötelessége:

a) biztosítani, hogy a javasolt csomagolás összhangban legyen a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény vonatkozó rendelkezéseivel;

b) biztosítani, hogy

- a növényvédő szer megsemmisítési eljárásai,

- a növényvédő szer véletlen elszóródásából eredő bármilyen kedvezőtlen hatás semlegesítése, valamint

- a csomagolás mentesítési és megsemmisítési eljárásai összhangban legyenek a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel.

1.8. Nem adható ki engedély, csak ha az e fejezet a 2. pontjában említett valamennyi követelmény teljesül.

Mindazonáltal, amennyiben a 2.4. pontban említett különleges döntéshozatali követelmények közül egy vagy több nem teljes mértékben teljesül, az engedélyek csak abban az esetben adhatók ki, ha a növényvédő szer javasolt felhasználási körülmények között történő használatának előnyei jelentősebbek, mint a használat esetleges kedvezőtlen hatásai. A címkén fel kell tüntetni minden olyan korlátozást, ami a növényvédő szernek a 2.4. pontban említett egyes követelmények be nem tartására vonatkozik. Ezek az előnyök az alábbiakhoz kapcsolódhatnak:

a) integrált védekezési intézkedéseket vagy biogazdálkodást érintő előnyök, illetve azokkal való kompatibilitás;

b) a rezisztencia kialakulásának kockázatát minimálisra csökkentő stratégiák elősegítése;

c) a kezelőket és a fogyasztókat érintő kockázatok . csökkentése;

d) a környezetszennyezés és a nem célfajokra gyakorolt hatás csökkentése.

1.9. Abban az esetben, ha az engedélyt az ezen mellékletben megadott követelmények szerint adták ki, az engedélyező hatóságnak lehetősége van a 18. § alapján:

a) meghatározni, ahol lehet, a kérelmezővel szoros együttműködésben, azokat az intézkedéseket, amelyek a növényvédő szer hatékonyságát javítják, illetve

b) meghatározni, ha lehetséges, a kérelmezővel szoros együttműködésben, azokat az intézkedéseket, amelyek a növényvédő szer használata során és azt követően esetlegesen fellépő expozíciót tovább csökkentik.

Az engedélyező hatóság tájékoztatja a kérelmezőket valamennyi, az a) vagy b) bekezdésben meghatározott intézkedésről, és felhívja a kérelmezőt, hogy adjon meg minden olyan kiegészítő adatot és információt, amely a megváltozott körülmények során felmerülő hatékonyság és lehetséges kockázat szemléltetéséhez szükséges.

1.10. Az engedélyező hatóság biztosítja, amennyire a gyakorlatban lehetséges, hogy minden engedélyezésre figyelembe vett mikroorganizmust illetően, a kérelmező a benyújtás időpontjában figyelembe vette a szakirodalomban rendelkezésre álló összes vonatkozó ismeretanyagot és információt.

1.11. Amennyiben a mikroorganizmus a 2001/18/EK irányelv értelmében géntechnológiával módosított, tilos az engedélyt kiadni, kivéve, ha az értékelést a 2001/18/EK irányelv szerint végezték el, és a Tv. 11. §-ának követelményei szerint nyújtották be. Az illetékes hatóságoknak a vonatkozó döntést a 2001/18/EK irányelv szerint kell meghozniuk.

1.12. A Tv. 11. §-a értelmében tilos engedélyt kiadni olyan növényvédő szerre, amely géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz, kivéve, ha az engedélyt a 2001/18/EK irányelv C. részének rendelkezései szerint adták ki, amelynek értelmében az adott szervezet kibocsátható a környezetbe.

1.13. Tilos engedélyt kiadni, ha az anyagcseretermé- I kek/toxinok jelentősek (azaz amelyek várhatóan az emberi egészség, illetve a környezet szempontjából veszélyesek), és amelyeket ismert módon a növényvédő szerben jelen levő mikroorganizmusok, illetve mikrobiális szennyező anyagok termelnek, kivéve, ha igazolható, hogy a jelen levő mennyiség a javasolt felhasználás előtt és után elfogadható szintű.

1.14. Az engedélyező hatóságnak biztosítania kell a mikroorganizmus és a növényvédő szer tartalmának azonosságát igazoló megfelelő minőség-ellenőrzési intézkedések alkalmazását. Az ilyen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a kockázatelemzésre vonatkozó kritikus ellenőrzési pontrendszert (HACCP) vagy egy azzal egyenértékű rendszert.

2. Különleges alapelvek

A különleges alapelvek alkalmazása nem sérti az 1. szakaszban említett általános alapelveket.

2.1. Azonosítás

Minden egyes kiadott engedélynél az engedélyező hatóságnak biztosítania kell azt, hogy az érintett mikroorganizmus nemzetközileg elismert kultúragyűjteményben megtalálható és van elérhetőségi száma. Minden egyes mikroorganizmust faji szinten kell azonosítani, és törzs szinten kell jellemezni. Információt kell adni arról is, hogy a mikroorganizmus vad típus-e, vagy spontán, illetve előidézett mutáns, vagy géntechnológiával módosított szervezet-e.

2.2. Biológiai és technikai tulajdonságok

2.2.1. Elegendő információnak kell rendelkezésre állnia, amely lehetővé teszi a növényvédő szer előállításához felhasznált anyagban és a növényvédő szerben levő minimális és maximális mikroorganizmus-tartalom értékelését. A gyártási folyamatból származó, a növényvédő szerben levő egyéb összetevők és szennyező mikroorganizmusok tartalmát a lehetséges mértékben meg kell határozni. Az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy a szennyező organizmusok szintjét elfogadható szinten tartják. Ezenkívül meg kell határozni a növényvédő szer fizikai jellegét és állapotát, lehetőleg a "Peszticid-formuláció típusok és nemzetközi kódolási rendszer katalógus (Crop-Life Nemzetközi Technikai Monográfia, 2. szám, 5. kiadás, 2002) " szerint.

2.2.2. Tilos engedélyt kiadni, ha a mikrobiológiai növényvédő szer bármely fejlődési stádiumában nyilvánvalóvá válik a kialakuló rezisztencia, rezisztencia átadás, vagy más mechanizmus alapján, hogy kölcsönhatás léphet fel az emberi vagy állati gyógyszerekben használt antimik-robiális hatóanyagok hatékonyságával.

2.3. További információ

Tilos engedélyt kiadni, ha a teljes információ nem a gyártási módszer, a gyártási folyamat és a növényvédő szer folyamatos minőség-ellenőrzése alapján lett megadva. Különösen figyelembe kell venni a mikroorganizmus

főbb jellemzőiben bekövetkező spontán változásokat, valamint a szennyező organizmusok hiányát/jelenlétét. A gyártás és az alkalmazott módszerek minőségbiztosítási követelményeit a lehetséges mértékben le kell írni és meg kell határozni az egységes növényvédő szer biztosításának érdekében.

2.4. A mikrobiológiai növényvédő szer hatékonysága

2.4.1. Hatás

2.4.1.1. Tilos engedélyt kiadni, amennyiben a javasolt felhasználás olyan szervezetek elleni hatásra vagy ellenük való védekezésre is tartalmaz ajánlásokat, amelyek nem számítanak károsnak a megszerzett tapasztalat, vagy tudományos bizonyíték alapján a javasolt felhasználási terület normál mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve az éghajlati) viszonyai között.

2.4.1.2. A védelem vagy más kívánt hatások mértéke, állandósága és időtartama hasonló kell, hogy legyen a megfelelő referenciatermékek használatából adódókéhoz. Ha nincs megfelelő referenciatermék, a növényvédő szerről igazolni kell, hogy meghatározott előnyei vannak a javasolt felhasználási terület normál mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) viszonyai között, a védelem vagy más kívánt hatások mértéke, állandósága és időtartama szempontjából.

2.4.1.3. Ahol lehetséges, a növényvédő szer használatakor a terméshozamban tapasztalható eredménynek és a tároláskor keletkező veszteség csökkentésének mennyiségileg, illetve minőségileg hasonlónak kell lennie a megfelelő referenciatermékek használatából adódókéhoz. Ha nincs megfelelő referenciatermék, a növényvédő szerről igazolni kell, hogy használata állandó és meghatározott mennyiségi, illetve minőségi előnnyel jár a terméshozamban tapasztalható eredmények és tároláskor keletkezett veszteségek csökkentésének szempontjából, a javasolt felhasználási terület normál mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) viszonyai között.

2.4.1.4. Az engedélyeztetni kívánt szer hatására vonatkozó következtetéseknek érvényeseknek kell lenniük az ország egész területére minden olyan körülmény között, melyre a használatát javasolják, kivéve, ha a javasolt címke úgy határozza meg, hogy a szert bizonyos különleges körülmények közötti felhasználásra szánják (például kisebb fertőzések, különleges talajtípusok vagy különleges termesztési körülmények) .

2.4.1.5. Ha a javasolt címke utasításai előírják, hogy a készítményt más növényvédő szerekkel vagy segédanyagokkal együtt, tankkeverék formájában alkalmazzák, a keveréknek el kell érnie a kívánt hatást, és meg kell felelnie a 2.4.1.1-2.4.1.4. pontokban leírt elveknek.

Ha a javasolt címke utasításai előírják, hogy a készítményt más növényvédő szerekkel vagy segédanyagokkal együtt, tankkeverék formájában alkalmazzák, az engedélyező hatóság csak akkor fogadhatja el a javaslatokat, ha azok indokoltak.

2.4.1.6. Ha bizonyíték van arra, hogy a patogének rezisztenciát fejlesztenek ki a növényvédő szerrel szemben, az engedélyező hatóságnak el kell döntenie, hogy a benyújtott rezisztenciakezelő stratégia ezt megfelelően és elégséges módon kezeli-e.

2.4.1.7. Csak nem életképes mikroorganizmusokat tartalmazó növényvédő szereket szabad engedélyezni gerinces állatok elleni védekezéshez. A kívánt hatást úgy kell elérni, hogy ezek az állatok feleslegesen ne szenvedjenek, és nekik feleslegesen fájdalmat ne okozzanak.

2.4.2. A növényekre és növényi termékekre gyakorolt elfogadhatatlan hatások

2.4.2.1. Nem mutatkozhatnak jelentős fitotoxikus hatások a kezelt növényeken vagy növényi termékeken, kivéve, ha a javasolt címke jelzi a megfelelő felhasználási korlátozásokat.

2.4.2.2. Nem mutatkozhat a betakarítási terméshozamban csökkenés ahhoz képest, mint ami bekövetkezne a növényvédő szer használata nélkül, hacsak ezt a csökkenést nem ellensúlyozza egyéb előny, mint például a kezelt növény vagy növényi termék minőségének javulása.

2.4.2.3. Nem mutatkozhat elfogadhatatlan kedvezőtlen hatás a kezelt növényeken vagy növényi termékeken, eltekintve a feldolgozásra gyakorolt kedvezőtlen hatásoknak attól az esetétől, amikor a javasolt címke utasításai kikötik, hogy a szert tilos feldolgozási célra használt növényeknél alkalmazni.

2.4.2.4. Nem mutatkozhat olyan elfogadhatatlan kedvezőtlen hatás a dugványozásra/gyökereztetésre vagy szaporításra használt kezelt növényeken vagy növényi termékeken, mint például az életképességre, csírázásra, sarjad-zásra, gyökeresedésre és megtelepedésre gyakorolt hatások, eltekintve attól az esettől, ha a javasolt címke utasításai kikötik, hogy a szert tilos tenyésztési vagy szaporítási célra használt növényeknél vagy növényi termékeknél alkalmazni.

2.4.2.5. Nem mutatkozhat elfogadhatatlan hatás a következő növénykultúránál, eltekintve attól az esettől, ha a javasolt címke utasításai kikötik, hogy adott növénykultúrák, melyeket hatás érhet, nem termeszthetők a kezelt növénykultúra után.

2.4.2.6. Nem mutatkozhat elfogadhatatlan hatás a szomszédos növénykultúráknál, eltekintve attól az esettől, ha a javasolt címke utasításai kikötik, hogy a szert tilos alkalmazni, ha adott érzékeny szomszédos növénykultúrák vannak jelen.

2.4.2.7. Ha a javasolt címke utasításai tartalmaznak követelményeket más növényvédő szerekkel vagy segédanyagokkal együtt történő felhasználáshoz, tankkeverék esetén, a keveréknek el kell érnie a kívánt hatást, és meg kell felelnie a 2.4.2.1-2.4.2.6. pontban említett elveknek.

2.4.2.8. A kijuttató eszköz tisztítására vonatkozó javasolt utasításoknak gyakorlatiasnak és hatásosnak kell lenniük, hogy könnyen lehessen alkalmazni őket, annak érdekében, hogy az olyan növényvédőszer-maradványok, melyek később károsodást okozhatnának, eltávolíthatók legyenek.

2.5. Azonosítási/kimutatási és mennyiség meghatározási módszerek

A javasolt módszereknek a legújabb technikákat kell tükrözniük. Az engedélyezés utáni monitoring módszerek általánosan rendelkezésre álló reagenseket és eszközöket tartalmazzanak.

2.5.1. Tilos engedélyt kiadni, ha nincs kielégítő minőségű megfelelő módszer a növényvédő szerben levő mikroorganizmus és nem életképes összetevők (például toxi-nok, szennyező anyagok és adalékanyagok) azonosítására és mennyiségi meghatározására. Olyan növényvédő szer esetében, amely egynél több mikroorganizmust tartalmaz, a javasolt módszereknek alkalmasnak kell lenniük mindegyik azonosítására és meghatározására.

2.5.2. Tilos engedélyt kiadni, ha nincsenek megfelelő módszerek az életképes, illetve nem életképes szermaradékok engedélyezés utáni ellenőrzésére és monitoringjára. A módszereknek hozzáférhetőnek kell lenniük az alábbiak elemzésére:

a) növények, növényi termékek, növényi és állati eredetű élelmiszerek és takarmányok, ha toxikológiailag releváns szermaradékok fordulnak elő. A szermaradékok relevánsnak minősülnek, ha maximális szermaradék-határérték (MRL), vagy élelmezés- és munka-egészségügyi várakozási idő, illetve területre való újrabelépési várakozási idő, vagy egyéb ilyen óvintézkedés meghatározása szükséges;

b) talaj, víz, levegő, illetve testszövetek, ha toxikológiailag, ökotoxikológiailag vagy környezetvédelmileg jelentős szermaradékok fordulnak elő.

2.6. A mikrobiológiai növényvédő szer emberi és állati egészségre gyakorolt hatása

2.6.1. A növényvédő szerből eredő hatások

2.6.1.1. Tilos engedélyt kiadni, ha a dokumentációban rendelkezésre bocsátott információ alapján kitűnik, hogy a mikroorganizmus patogén emberre vagy nem célállatokra nézve a javasolt felhasználási körülmények között.

2.6.1.2. Tilos engedélyt kiadni, ha a mikroorganizmus, illetve a mikroorganizmust tartalmazó növényvédő szer a javasolt felhasználási körülmények között, beleértve egy, a valóságban előforduló lehetséges legrosszabb eshetőséget, megtelepedhet, vagy az emberekre vagy állatokra kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat.

A mikrobiológiai növényvédő szer engedélyezésére vonatkozó döntéshozatalkor az engedélyező hatóságnak figyelembe kell vennie a lehetséges hatásokat valamennyi emberi populációra nézve, nevezetesen a felhasználó szakembereket, felhasználó nem szakembereket, valamint a környezeten vagy a munkavégzésen keresztül közvetlenül vagy közvetve exponált embereket, továbbá az állatokat illetően.

2.6.1.3. Minden mikroorganizmust lehetséges szenzi-bilizálónak kell tekinteni, hacsak nincs megalapozva megfelelő információk által, hogy nincs szenzibilizációs kockázat, figyelembe véve az immunveszélyeztetett és egyéb szenzitív egyedeket. A kiadott engedélyekben ezért meg kell határozni, hogy védőruházatot és megfelelő kesztyűt kell viselni, valamint, hogy a mikroorganizmust tartalmazó növényvédő szert nem szabad belélegezni. Továbbá, a javasolt felhasználási körülmények megkövetelhetik további védőruházat és -felszerelés használatát.

Ha a javasolt felhasználási körülmények megkövetelik a védőruházatok használatát, tilos engedélyt kiadni, ha ezek nem hatásosak, és nincsenek összhangban a vonatkozó közösségi rendeletekkel, valamint nem férhetők hozzá készen a felhasználó számára, továbbá nem megvalósítható a használatuk a növényvédő szer használatának körülményei között, különös tekintettel az éghajlati viszonyokra.

2.6.1.4. Tilos engedélyt kiadni, ha ismeretes, hogy a mikroorganizmus genetikai anyagának átkerülése más organizmusokra az emberi vagy állati egészségre nézve kedvezőtlen hatásokhoz vezethet, beleértve az ismert gyógyszerekkel szembeni rezisztenciát.

2.6.1.5. Azokat a növényvédő szereket, melyek különleges tulajdonságaik miatt, vagy melyek rendeltetéstől eltérő kezelése vagy használata miatt nagyfokú kockázathoz vezethetnek, különleges korlátozásoknak kell alávetni a csomagolás méretét, a formuláció típusát, a forgalma- ' zást, felhasználást, vagy felhasználási módot tekintve. Továbbá, a nagyon toxikusnak minősített növényvédő szerek nem engedélyezhetők nem szakember felhasználók számára.

2.6.1.6. Az élelmezés- és munka-egészségügyi, valamint a területre való újrabelépési várakozási időket vagy egyéb óvintézkedéseket olyan módon kell kialakítani, hogy várhatóan ne forduljon elő kolonizáció (megtelepedés) vagy kedvezőtlen hatás a növényvédő szer használatát követően az exponált közelben tartózkodókon vagy dolgozókon.

2.6.1.7. Az élelmezés- és munka-egészségügyi, valamint a területre való újrabelépési várakozási időket vagy egyéb óvintézkedéseket olyan módon kell kialakítani, hogy várhatóan ne legyen kolonizáció (megtelepedés) vagy kedvezőtlen hatás az állatokra nézve.

2.6.1.8. Az élelmezés- és munka-egészségügyi, valamint a területre való újrabelépési várakozási idők vagy egyéb óvintézkedések, amelyek biztosítják, hogy várhatóan ne legyen kolonizáció (megtelepedés) vagy kedvezőtlen hatás, reálisak legyenek; ha szükséges, különleges óvintézkedéseket kell előírni.

2.6.1.9. Az engedélyezés feltételeinek összhangban kell lenniük a munkájuk során vegyi, fizikai és biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvvel, valamint a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel. A fertőzés vagy a patogenitás tüneteinek felismerésére, az elsősegélynyújtás hatékonyságára és a gyógykezelési módokra vonatkozó, rendelkezésre bocsátott kísérleti adatokat és információkat figyelembe kell venni. Az engedélyezés feltételeinek összhangban kell lenniük a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel. Az engedélyezés feltételeinek összhangban kell lenniük a munkavállalók által a munkahelyen használt egyéni védőeszközök egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményeiről szóló, 1989. november 30-i 1989/656/EGK tanácsi irányelvvel.

2.6.2. A szermaradékokból eredő emberi és állati egészségre gyakorolt hatások

2.6.2.1. Tilos engedélyt kiadni, ha nincs elegendő információ a mikroorganizmust tartalmazó növényvédő szerről annak eldöntéséhez, hogy lehet-e káros hatás az emberi vagy állati egészségre, amely a mikroorganizmusnak, szermaradék nyomainak és a növényekben, illetve növényi termékekben, vagy azokon maradó anyagcsere-termékeknek/toxinoknak való expozícióból ered.

2.6.2.2. Tilos engedélyt kiadni, kivéve, ha a kimutatható életképes szermaradékok, illetve nem életképes szermaradékok a növényvédő szer olyan minimális mennyiségét tükrözik, ami a jó mezőgazdasági gyakorlattal (GAP) összhangban levő megfelelő védőhatás eléréséhez szükséges, olyan módon alkalmazva (beleértve az élelmezés-egészségügyi várakozási időket vagy tárolási időszakokat), hogy az életképes szermaradékok, illetve toxinok betakarításkor, vágáskor vagy tárolást követően minimálisra csökkentettek.

2.7. A mikrobiológiai növényvédő szer sorsa és viselkedése a környezetben

2.7.1. Tilos engedélyt kiadni, ha a rendelkezésre álló információ azt mutatja, hogy lehetnek váratlan kedvezőtlen környezeti hatások a növényvédő szer környezeti sorsa vagy viselkedése következtében.

2.7.2.Tilos engedélyt kiadni, ha a talajvíz, felszíni víz vagy ivóvíz szennyezése várható egy növényvédő szer javasolt felhasználási körülmények között történő használata következtében, és ez a 98/83/EK irányelvben megadott ivóvízminőség-ellenőrzési rendszerekbe való beavatkozást okozhatja.

2.7.3. Tilos engedélyt kiadni, ha egy növényvédő szer javasolt felhasználási körülmények között történő használata következtében várható talajvízszennyezés megsérti, vagy meghaladja az alábbiak közül bármelyiket:

a) a 98/83/EK irányelvben meghatározott paraméterek vagy maximálisan megengedhető koncentrációk vagy

b) a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban meghatározott paraméterek vagy maximálisan megengedhető koncentrációk a növényvédő szer összetevőire vonatkozóan, mint például fontos anyagcse-retermékek/toxinok, vagy

c) a Bizottság határozata a mikroorganizmus paramétereire vagy a maximálisan megengedhető koncentrációkra vonatkozóan, a növényvédő szerben levő olyan összetevőkre, mint például a releváns anyagcseretermékek/toxi-nok, a mikroorganizmusoknak az Irányelv I. mellékletbe történő felvételekor, a megfelelő adatok alapján, különösen a toxikológiai adatok alapján, vagy ahol azt a koncentrációt nem határozták meg, a mikroorganizmusnak az Irányelv I. mellékletbe történő felvételekor meghatározott napi engedélyezett bevitel (ADI) érték 1/10 részének megfelelő koncentráció, kivéve, ha tudományosan igazolható, hogy az adott területi körülmények között a paraméterek az alsó határértéket vagy koncentrációt nem sértik, vagy haladják meg.

2.7.4. Tilos engedélyt kiadni, ha egy növényvédő szer javasolt felhasználási körülmények között történő használata következtében várható talajvízszennyezés:

a) meghaladja az ivóvízkivételre szánt felszíni víz minőségi követelményeiről szóló, 1975. június 16-i 75/440/EGK tanácsi irányelvvel összhangban meghatározott paramétereket vagy értékeket, ott, ahol a felszíni vizet a tervezett területen ivóvíz-kivételre szándékozzák felhasználni; vagy

b) meghaladja a 2000/60/EK irányelvvel összhangban meghatározott paramétereket vagy maximálisan megengedhető koncentrációkat a növényvédő szer összetevőire vonatkozóan, mint például jelentős anyagcseretermé-kek/toxinok paramétereit vagy értékeit; vagy

c) elfogadhatatlannak ítélt hatással van a nem célszervezetekre, beleértve az állatokat, a 2.8. pontban megadott követelmények szerint.

A növényvédő szer használatára javasolt utasítások, beleértve a kijuttató berendezés tisztítási eljárásait is, olyanok legyenek, hogy a felszíni víz véletlen szennyezésének valószínűsége minimálisra csökkenjen.

2.7.5. Tilos engedélyt kiadni, ha ismeretes, hogy a mikroorganizmus genetikai anyagának átkerülése más szervezetekbe a környezetre gyakorolt elfogadhatatlan hatásokhoz vezethet.

2.7.6. Tilos engedélyt kiadni, ha nincs elegendő információ a tervezett felhasználáskor, vagy azt követően a fennálló környezeti viszonyok között a kultúrnövény(b) en levő mikroorganizmus és a fontos másodlagos anyagcsere-termékek/toxinok lehetséges fennmaradására/versenyképességére vonatkozóan.

2.7.7. Tilos engedélyt kiadni, ha a mikroorganizmus, illetve lehetséges releváns anyagcseretermékei/toxinjai várhatóan olyan koncentrációkban maradnak meg a környezetben, amelyek sokkal magasabbak a természetes háttérszintnél, figyelembe véve az ismételt alkalmazásokat az évek folyamán, hacsak nem igazolható megbízható kockázatértékeléssel, hogy a felhalmozódott szintű koncentrációkból eredő kockázatok elfogadhatóak.

2.8. A nem célszervezetekre gyakorolt hatások Az engedélyező hatóságnak biztosítania kell, hogy a rendelkezésre álló információ elegendő ahhoz, hogy döntést lehessen hozni arra nézve, hogy lehetnek-e elfogadhatatlan hatások a nem célfajokat (flóra és fauna) tekintve, a mikroorganizmust tartalmazó növényvédő szernek való expozíció következtében, a tervezett felhasználását követően.

Az engedélyező hatóság fordítson különös figyelmet minden olyan lehetséges hatásra, ami a biológiai védekezésre használt hasznos szervezeteket és az integrált védekezésben fontos szerepet játszó szervezeteket érheti.

2.8.1. Ahol valószínű a madarak és más szárazföldi nem célgerincesek expozíciója, tilos engedélyt kiadni:

a) ha a mikroorganizmus patogén a madarakra és más szárazföldi nem célgerincesekre nézve;

b) toxikus hatások esetében, melyeket a növényvédő szerben levő olyan összetevők okoznak, mint például a releváns anyagcseretermékek/toxinok, a toxicitási/expozí-ciós arány kisebb, mint 10 az akut LD50 alapján, vagy a hosszú távú toxicitási/expozíciós arány kisebb, mint 5, hacsak megfelelő kockázatértékelés által nem igazolható egyértelműen, hogy a területi viszonyok között nem fordulnak elő elfogadhatatlan hatások - közvetlenül vagy közvetve - a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülményei szerinti használata után.

2.8.2. Ahol valószínű a vízi szervezetek expozíciója, tilos engedélyt kiadni, ha

a) a mikroorganizmus patogén a vízi szervezetekre nézve;

b) toxikus hatások esetében, melyeket a növényvédő szerben levő olyan összetevők okoznak, mint például a releváns anyagcseretermékek/toxinok, a toxicitási/expozíciós arány kisebb, mint 100 az akut toxicitás esetében (EC50) a dafniára és a halakra, és 10 a hosszú távú/krónikus toxicitás az algákra (EC50), dafniákra (NOEC) és halakra (NOEC), hacsak megfelelő kockázatértékelés által nem igazolható egyértelműen, hogy a területi viszonyok között nem fordulnak elő elfogadhatatlan hatások az exponált fajok életképességét tekintve - közvetlenül vagy közvetve -a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülményei szerinti használata után.

2.8.3. Ahol valószínű a méhek expozíciója, tilos engedélyt kiadni:

a) ha a mikroorganizmus patogén a méhekre nézve; . b) toxikus hatások esetében, melyeket a növényvédő szerben levő olyan összetevők okoznak, mint például a releváns anyagcseretermékek/toxinok, a veszélyességi hányadosuk a méhek szájon keresztüli és kontakt expozíciójánál nagyobbak, mint 50, hacsak megfelelő kockázatértékelés által nem igazolható egyértelműen, hogy a területi viszonyok között nem fordulnak elő elfogadhatatlan hatások a háziméh lárvákra vagy a kolóniák fennmaradására és fejlődésére nézve, a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülményei szerinti használata után.

2.8.4. Ahol valószínű a méheken kívül más ízeltlábúak expozíciója, tilos engedélyt kiadni:

a) ha a mikroorganizmus patogén a méheken kívüli ízeltlábúakra nézve;

b) toxikus hatások esetében, melyeket a növényvédő szerben levő olyan összetevők okoznak, mint például a releváns anyagcseretermékek/toxinok, hacsak megfelelő kockázatértékelés által nem igazolható egyértelműen, hogy a területi viszonyok között nem fordulnak elő elfogadhatatlan hatások ezekre a szervezetekre vonatkozóan, a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülményei szerinti használata után. Minden szelektív és integrált védekezésben történő felhasználásra vonatkozó javaslatot megfelelő adatokkal kell igazolni.

2.8.5. Ahol valószínű a földigiliszták expozíciója, tilos engedélyt kiadni ha a mikroorganizmus patogén a földigilisztákra nézve, toxikus hatások esetében, melyeket a növényvédő szerben levő olyan összetevők okoznak, mint például a releváns anyagcseretermékek/toxinok, az akut toxicitási/expozíciós arány kisebb, mint 10, vagy a hosszú távú toxicitási/expozíciós arány kisebb, mint 5, hacsak megfelelő kockázatértékelés által nem igazolható egyértelműen, hogy a területi viszonyok között a földigiliszta-populációkat nem fenyegeti kockázat, a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülményei szerinti használata után.

2.8.6. Ahol valószínű a talajban levő nem célszervezet talaj mikroorganizmusok expozíciója, tilos engedélyt kiadni, ha a laboratóriumi vizsgálatok szerint a nitrogén-és szén mineralizációs folyamatokat 25%-nál nagyobb mértékben befolyásolják 100 nap elteltével, hacsak megfelelő kockázatértékelés által nem igazolható egyértelműen, hogy a területi viszonyok között a mikrobiális társulásokat nem éri elfogadhatatlan hatás, a növényvédő szernek a javasolt felhasználási körülményei szerinti használata után, figyelembe véve a mikroorganizmusok szaporodási képességét."