KMKv 2013.4 A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának 4/2013. (IX. 23.) KMK véleménye

a munkajogi igény érvényesítésének egyes kérdései a 2012. évi I. törvény alapján

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. tv. 27. § (1) bekezdése alapján a munkajogi igényeknek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerinti érvényesítése egyes kérdéseiről a következő

v é l e m é n y t

alkotta:

1.) A munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt előterjesztett kereset általában nem tartalmazhat megállapításra irányuló kereseti kérelmet.

2.) Az új Mt. 286. §-ban szabályozott általános igényérvényesítési határidőtől eltérő, szűkebb, 30 napos határidőre vonatkozó jogszabályt (új Mt. 287. §) nem lehet kiterjesztően értelmezni.

3.) A keresetlevelet a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos valamely igény érvényesítése iránt az erre vonatkozó jognyilatkozat közlésétől, illetve a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül kell előterjeszteni. Nem zárható ki azonban ezen kívül a jogellenességhez kapcsolódó, keresetlevélben nem érvényesített igény elévülési időn belüli érvényesítése.

4.) Az új Mt. 40. §-ában szabályozott igényét a munkavállaló három éven belül érvényesítheti.

5.) Az új Mt. 285. § (2) bekezdésben lévő fizetési felszólítás a munkáltató számára kivételes szabállyal biztosított lehetőség, amellyel a munkáltató akkor is élhet, ha a munkavállaló - jogellenesnek minősített - munkaviszony megszüntetésével összefüggésben keletkezett, a törvényben korlátozott mértékű anyagi igényét kívánja érvényesíteni. E kivételes szabály alapján ebben az esetben kibocsátott jognyilatkozatra is irányadó a 30 napos igényérvényesítési határidő, továbbá alkalmazni kell a jognyilatkozat közlésére vonatkozó 24. §-t.

6.) A feleknek a bármelyikük által közölt megszüntető jognyilatkozattal összefüggésben folytatott egyeztetése a keresetindítási határidő kezdő napját nem módosítja.

7.) A munkavállaló magatartása akkor minősül a munkaviszony megszüntetésének, amikor a munkáltató az eset összes körülményei alapján az új Mt. 6. § (2) bekezdését alkalmazva megállapítja a munkaviszony felszámolása napját. Ez a jogszabály-értelmezés irányadó a munkáltatónak a munkaviszonyt megszüntető magatartása és annak időpontja meghatározására is.

8.) A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása esetén a keresetindítási határidő betartását a megtámadási határidő valamennyi feltételének vizsgálatával kell megállapítani.

9.) A munkáltató írásbeli kioktatási kötelezettsége az egyoldalú jognyilatkozata megtételekor, az általános elévülési időnél rövidebb, bíróság előtti igényérvényesíthetőség határidejére vonatkozóan áll fenn.

A bírósághoz fordulás - keresetindítás - joga az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében szereplő olyan jogosultság, amelynek e jogot nem sértő korlátozása a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (Pp.) [130. § (1) bekezdés h) pont] lévő keresetindítási határidő elmulasztásának jogkövetkezményéről szóló rendelkezés.

A 2012. június 30-áig hatályos [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Mth.)], a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (a továbbiakban: régi Mt.) a munkaügyi jogvitáról szóló II. fejezete 201. § és 202. §-ai rendelkeztek a keresetlevél benyújtásának határidejéről, és az igazolási kérelem előterjeszthetőségéről. A törvény taxatív felsorolást tartalmazott a három éves elévülési időnél rövidebb, 30 napos keresetindítási határidő hatálya alá eső intézkedésekről, illetve jognyilatkozatokról.

A Pp. XXIII. Fejezete, a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekről szóló fejezetében az Mth. -val módosított 349. § (1) bekezdése értelmében a Pp. általános rendelkezései irányadók a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alkalmazásánál.

Az ítélkezési gyakorlatban a régi Mt. 202. § (1) bekezdés c) pont alkalmazása abban az esetben volt vitatott, amikor a munkavállaló rendkívüli felmondása (régi Mt. 96. §) folytán alkalmazandó jogkövetkezmények iránt indított pert, valamint olyan ügyben kellett határozni, amikor a követelést a munkáltató kívánta érvényesíteni. Az előbbi kérdést az EH 2006.1445. számú elvi határozat alapján kialakult gyakorlat megoldotta. Az utóbbi kérdésről kialakult többségi álláspont szerint az igényérvényesítési határidő ilyenkor 3 év (régi Mt. 201. §), más vélemény szerint a munkaviszony két alanyára nézve nem lehet eltérés, ezért a régi Mt. 202. § (1) bekezdés c) pont alapján a határidő 30 nap. Az előbbi álláspont azon a megfontoláson alapult, hogy a munkavállaló jogellenesnek minősített egyoldalú jognyilatkozata miatt a munkáltató anyagi igényt kíván érvényesíteni, ez esetben (régi Mt. 101. §) nem merülhet fel a jogviszony helyreállítására irányuló, emiatt indokoltan rövidebb határidőt előíró szabály alkalmazása (EH 2002.681., Mfv.I.10.427/2009/4., Mfv.I.10.381/2007/3).

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: új Mt.) hatálybalépésével - figyelemmel arra, hogy egyes álláspontok szerint ezt a jogkérdést a törvény 285-288. §-ai nem rendezték megnyugtatóan, továbbá egyéb kapcsolódó jogkérdések is felmerültek -, a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma joggyakorlat elemző csoportja vizsgálatot végzett a régi és az új Mt. keresetindítási határidőről szóló rendelkezései alkalmazásáról, amely alapján az új Mt.-re vonatkozóan kollégiumi vélemény megalkotását tartotta szükségesnek.

A

2012. július 1-jétől 2013. július 31-éig tartó időszak

1.) A Pp. 123. § második mondatában lévő megállapítási kereset feltételei a munkajogi igényekre vonatkozóan - ezen belül az új Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjában és a 287. § (2) bekezdés a) pontjában megjelölt, a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége miatt keletkezett igényre - is irányadóak.

Az új Mt. 82-84. §-ai a munkáltatóra és a munkavállalóra vonatkozóan is meghatározzák a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit (pl. kártérítés megfizetése, kivételesen a munkaviszony helyreállítása; a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetése).

Amennyiben a munkáltató tudomásul veszi a munkavállaló azonnali hatályú felmondását, de nem teljesít, az igényt a munkavállalónak kell érvényesítenie a Pp. 123. § második mondatában rögzített együttes feltételek alapján. Az igényt érvényesítő munkáltató a munkavállaló azonnali hatályú felmondásakor pedig azért nem nyújthat be megállapításra irányuló kereseti kérelmet, mert ő is követelhet teljesítést [új Mt. 84. § (1)-(3) bekezdés].

A fentiekkel szemben szűk körben érvényesülhet kivétel, pl. ha a munkavállalónak jogos érdeke fűződik a munkaviszony fennállása megállapításához, de nem igényelhet teljesítést.

2.) Nem sérti a bírósághoz fordulás jogát, ha a törvény az igényérvényesítést határidőhöz köti [8/1991. (III.5.) AB határozat, 59/1993. (XI.29.) AB határozat, 935/B/1997. AB határozat, 5/2013. (II.21.) AB határozat], ily módon az új Mt. az általános igényérvényesítési határidőtől eltérő, szűkebb határidőt is megállapíthat. Ezt a rendelkezést azonban az új Mt. 5. § (1) bekezdése és az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján nem lehet kiterjesztően értelmezni, ebből következően az új Mt. 287. § (1) - (3) bekezdései - kimerítően - tartalmazzák azokat az eseteket, amikor a keresetlevelet harminc napon belül kell előterjeszteni.

3.) Az új Mt. -ben meghatározott valamennyi olyan esetben, amikor az érvényesíteni kívánt jogként [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont] a fél a másik fél megszüntetésre irányuló jognyilatkozatának jogellenességét állítva kívánja érvényesíteni az ebből eredő jogkövetkezményeket, a keresetlevél benyújtásának határideje harminc nap. Az új Mt. a XXIII. fejezet címében: A munkajogi igény érvényesítése, mind a jogszabály szövegében az igény kifejezést alkalmazza [új Mt. 287. § (1) - (2) bekezdés]. Harminc napon belül az esedékessé vált igény érvényesíthető, a törvény nyelvtani, tartalmi és az Alaptörvény 28. cikk alapján történő értelmezéséből nem következik, hogy az igényérvényesítés egyben valamennyi jogcím e határidőn belüli megjelölését írja elő. E következtetést nem támasztják alá a Pp. említett és további rendelkezései sem [pl. Pp. 146. § (1) bekezdés].

A Pp. 229. § (1) bekezdés alapján anyagi jogerő a keresettel érvényesített joghoz (a másik fél jognyilatkozatának jogellenessége) fűződik. Ezért elévülési időn belül érvényesíthetőek a jogerős ítélettel el nem bírált igények, pl. a munkáltatót terhelő távolléti díj megfizetése, ha a jogerős ítélet meghozatalakor az igény nem meríthette ki az új Mt. 82. § (2) bekezdésben lévő mértéket.

4.) Az új Mt. a szűkebb, harminc napos keresetindítási határidőt a jogellenes, valamint azonnali hatályú jognyilatkozatokra vonatkozóan írja elő, ilyen rendelkezés hiányában a szóban lévő igény három éven belül érvényesíthető.

5.) A munkajogi igény érvényesítésére irányadó általános szabálytól [új Mt. 285. § (1) bekezdés] eltérően a törvény csupán a munkáltató számára nyitva álló, írásba foglalt fizetési felszólítás lehetőségét a 153. § (1) bekezdés a) pontban lévő kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó követelésre vonatkozóan biztosítja [285. § (2) bekezdés]. A kivételes szabály kiterjesztő értelmezését tiltó általános ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a munkáltató - ez esetben a keresetlevél helyébe lépő - fizetési felszólítását a 287. § (2) bekezdésben lévő igények érvényesítése iránt 30 napos határidőben adhatja ki. Ebből következően a munkavállalóval szemben kibocsátott fizetési felszólításra a jognyilatkozat közlésére irányadó 24. § rendelkezéseit alkalmazni kell.

6.) A gyakorlatban előfordul, hogy a per elkerülése, vagy bármely más cél miatt a felek a munkaviszony megszüntetésére irányuló egyoldalú jognyilatkozat közlését követően egyeztetést folytatnak, amely hosszabb időn át is tarthat. Ez azonban nem hathat ki a közlés, a határidő fogalma és számítása, továbbá a keresetlevél benyújtása kógens szabályaira (új Mt. 24. §, 25. §, 287. §, 288. §).

7.) A munkaviszony ráutaló magatartással is megszüntethető, ekkor vita esetén a bíróságnak kell meghatároznia ennek időpontját. Ez az időpont irányadó a keresetindítási határidő és a jogkövetkezmények alkalmazásánál.

Az időpont meghatározásánál is irányadó általános magatartási követelmények: jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás alapján a munkáltatónak az eset összes körülményei (pl. a munkavégzés abbahagyása, saját ingóságok hazavitele, tartalmilag a munkavégzéssel felhagyásnak minősülő szóbeli nyilatkozat stb.) szerint kell eljárnia. Az ilyen megállapítás - természeténél fogva - visszamenőleges.

A munkavállalónak is a fentieknek megfelelően van jogszerű lehetősége arra, hogy a munkáltató magatartását a munkaviszony felszámolásának minősítse, és ennek időpontját megállapítsa (pl. kizárás a munkahelyről).

8.) A törvény külön szabályban rendelkezik a keresetlevél benyújtásának határidejéről arra az esetre, ha a fél a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást megtámadja. A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése szerint ekkor a keresetlevélben elő kell adni, illetve csatolni kell azokat a bizonyítékokat, amelyekből a megtámadás szabályszerűsége megállapítható: új Mt. 28. § (4) - (5) bekezdés, 287. § (3) bekezdés. Az utóbbi olyan külön jogszabálynak minősül, amely a keresetindításra határidőt állapít meg, e határidő elmulasztása a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont alkalmazását vonja maga után. A keresetindítási határidő akkor tekinthető elmulasztottnak, ha a fél a megtámadás eredménytelenségétől számított 30 nap után nyújtja be a keresetlevelét [a 287. § (4) bekezdést is figyelembe véve]. A keresetindítási határidő vizsgálatához az is hozzátartozik, hogy a bíróság értékelje a 287. § (3) bekezdés második mondatában foglaltak betartását is. A keresetlevél megvizsgálásának eredménye alapján a Pp. 124. §-a alkalmazható.

9.) Az egységes ítélkezési gyakorlat nem változott azáltal, hogy a törvényalkotó 2003. július 1-jei hatállyal, a 2003. évi XX. törvény 28. §-ával a régi Mt. 202. § új (2) bekezdését iktatta be, amely a keresetindítási határidő megtartottságáról szól (EH 2010.2247., Mfv.I.10.995/2011/4., Mfv.II.10.529/2010/6., Mfv.III.10.053/2012/3.). A módosító törvényre vonatkozó javaslat indokolása szerint ez a rendelkezés a 30 napos keresetindítási határidő elmulasztásának kimentése tekintetében alkalmazandó (4/2003. PJE); nem érintette a munkáltatót terhelő kioktatási kötelezettséget tartalmazó kógens szabályt. Ezért a régi Mt. hatálya alá eső jogviták esetében a kialakult ítélkezési gyakorlat irányadó (a teljeskörű kioktatás elmaradása folytán a munkavállaló az igényét 3 éven belül érvényesítheti).

Az új Mt. az előbbitől eltérően szabályozta az igényérvényesítési határidőre vonatkozó, a munkáltatót terhelő kioktatás kötelezettségét. Meghatározta a kötelezettség tartalmát, ennélfogva a törvény 22. § (5) bekezdésének megfelelő kioktatást kell "teljeskörűnek" tekinteni, erre vonatkozóan tehát nem irányadó a kioktatás terjedelmére vonatkozó korábbi ítélkezési gyakorlat (pl. BH 1995.496.), másrészt a szóban lévő kötelezettség csak a munkáltató egyoldalú nyilatkozatára vonatkozik. A régi Mt-hez képest változás az is, hogy a kioktatás elmaradása esetén az igény hat hónap elteltével nem érvényesíthető [új Mt. 22. § (5) bekezdés]. Az új Mt. 6. § (2) bekezdése a kioktatási kötelezettségre is alkalmazandó.

B

2013. augusztus 1-jétől kezdődő időszak

A 2013. évi CIII. törvény - a joggyakorlat-elemzés során kialakult jogalkalmazói véleményeket is figyelembe véve - módosította az új Mt. -t és az Mth. -t. A módosítás az új Mt. 287. § (2) és (3) bekezdését a 2013. augusztus 1-jétől közölt jognyilatkozatok tekintetében érinti [2013. évi CIII. törvény 8. § (28) bekezdés, 37. § (5) bekezdés]. Az új Mt. a 278. § (3) bekezdés kiegészítésével a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadásakor irányadó keresetindítási határidővel azonosan szabályozta az egyoldalú jognyilatkozat megtámadásakor irányadó keresetindítási határidőt.

A módosítások nem érinti a kollégiumi vélemény 1., továbbá 5-8. pontjaiban foglaltakat. A kollégiumi vélemény 8. pontja az egyoldalú jognyilatkozat megtámadására megfelelően alkalmazandó.