62015TJ0115[1]

A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2017. május 11. Deza, a.s. kontra Európai Vegyianyag-ügynökség. REACH - Az 1907/2006/EK rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájának megállapítása - A di (2 etilhexil) ftalát (DEHP) anyag e listára történő felvételének kiegészítése - Az 1907/2006 rendelet 57. és 59. cikke. T-115/15. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2017. május 11. ( *1 ) ( 1 )

"REACH - Az 1907/2006/EK rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájának megállapítása - A di-(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) anyag e listára történő felvételének kiegészítése - Az 1907/2006 rendelet 57. és 59. cikke"

A T-115/15. sz. ügyben,

a Deza, a.s. (székhelye: Valašské Meziříčí [Cseh Köztársaság], képviseli: P. Dejl ügyvéd)

felperesnek

az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) (képviselik kezdetben: M. Heikkilä, W. Broere és T. Zbihlej, később: M. Heikkilä, W. Broere és C. Buchanan, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Procházka és M. Mašková ügyvédek)

alperes ellen,

támogatják:

a Dán Királyság (képviselik: C. Thorning és N. Lyshøj Malte, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: M. Bulterman, B. Koopman és H. Stergiou, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviselik: E. Karlsson, L. Swedenborg, A. Falk, C. Meyer-Seitz, U. Persson és N. Otte Widgren, meghatalmazotti minőségben),

valamint

a Norvég Királyság (képviselik: K. Moen és K. Moe Winther, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az EUMSZ 263. cikkre alapított, az ECHA ügyvezető igazgatója 2014. december 12-i határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely határozat a DEHP anyagra vonatkozóan az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzést a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbített változat: HL 2007. L 136., 3. o.) XIV. mellékletébe való esetleges felvétele érdekében azzal egészítette ki, hogy e rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében az említett anyagot az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező, a környezetre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként is azonosította,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, A. Dittrich (előadó) és P. G. Xuereb bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. december 15-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes, a Deza, a.s., cseh jog szerinti részvénytársaság, a vegyi ágazatban tevékenykedik. Többek között di-(2-etilhexil)-ftalát vegyi anyagot (EK no204-211-0, CAS no117-81-7) (a továbbiakban: DEHP vagy DEHP anyag) gyárt, forgalmaz és használ fel.

2 2008. október 28-án az ED/67/2008. sz. ügyben hozott határozatában az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) ügyvezető igazgatója felvette a DEHP-t "az anyagok jelöltlistájára", azaz a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbített változat: HL 2007. L 136., 3. o.) XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok listájára, azzal az indokkal, hogy a DEHP-t 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként azonosították az 1907/2006 rendelet 57. cikke c) pontjának értelmében.

3 A Bizottság az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletének módosításáról szóló, 2011. február 17-i 143/2011/EU rendelet (HL 2011. L 44., 2. o.) elfogadásával felvette a DEHP-t a XIV. mellékletbe. A XIV. melléklet ezen anyag egy belső, sajátos tulajdonságát jelöli meg, tudniillik, hogy az "reprodukciót károsító anyag (1B. kategória)", mely kifejezés megfelel az 1907/2006 rendelet 57. cikke c) pontja megfogalmazásának. Ezenfelül a XIV. melléklet az 1907/2006 rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja szerinti kérelem benyújtásának határidejeként 2013. augusztus 21-ét jelöli meg, az 1907/2006 rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja szerinti lejárati időként pedig 2015. február 21-ét.

4 2013. augusztus 12-én a felperes az 1907/2006 rendelet 62. cikke értelmében a DEHP felhasználására irányuló engedélyezési kérelmet nyújtott be. Ehhez számos tanulmányt, részletes dokumentumot csatolt, beleértve a kémiai biztonsági jelentést, az alternatív anyagokról készült elemzést és egy társadalmi-gazdasági elemzést. A tárgyalás időpontjában e kérelemről még nem született döntés.

5 2014. augusztus 26-án az 1907/2006 rendelet 59. cikke (3) bekezdésének értelmében a Dán Királyság a rendelet XV. mellékletével összhangban négy dokumentációt nyújtott be, egyfelől azt javasolva, hogy a DEHP-t és három másik vegyi anyagot, azaz a dibutil-ftalátot (a továbbiakban: DBP), a butil-benzil-ftalátot (a továbbiakban: BBP), és a diizobutil-ftalátot (a továbbiakban DIPB), melyeket már reprodukciót károsító anyagokként azonosítottak az 1907/2006 rendelet 57. cikke c) pontjának értelmében, és amelyek ezen okból már szerepelnek az anyagok jelöltlistáján, az endokrin rendszert károsító anyagként is azonosítsanak, amelyek tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy feltehetően súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontja értelmében, és másfelől az anyagok jelöltlistájának ebben az értelemben történő kiegészítését javasolja (a továbbiakban: a Dán Királyság eredeti javaslata).

6 A Dán Királyság eredeti javaslatát az érintett felekkel való konzultációra bocsátották az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (4) és (5) bekezdésében meghatározott követelménnyel összhangban. Több tagállam és pár államisággal nem rendelkező entitás, köztük a felperes, nyújtott be észrevételeket a projekttel kapcsolatban.

7 Ezt követően az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (7) bekezdésével összhangban az ECHA megküldte a négy dokumentációt a tagállami bizottságnak. A Dán Királyság eredeti javaslata így került a tagállami bizottság 2014. december 8. és 11. között tartott, 39. ülésének napirendjére.

8 Ezen dokumentációknak az ülés során történt vizsgálatakor nyilvánvalóvá vált több tagállami képviselő tiltakozása okán, hogy a Dán Királyság eredeti javaslata nem nyerhet egyhangú elfogadást. Egyedül a DEHP endokrin rendszert károsító, a környezetre is feltehetően súlyos hatást gyakorló anyagként való azonosítása nem volt vitatott a bizottság tagjai között.

9 Ezen eredményre tekintettel a Dán Királyság az említett ülés során az eredeti javaslatát nyolc részre bontotta, tudniillik:

- négy rész, mely a négy vegyi anyagnak, a DBP-nek, a BBP-nek, a DIBP-nek és a DEHP-nek az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, az endokrin rendszert károsító, az emberi egészségre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként való azonosítására, és e négy anyagnak az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzése ezen új azonosítással történő kiegészítésére irányul az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében,

- négy rész, mely a négy vegyi anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, az endokrin rendszert károsító, a környezetre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként való azonosítására, és e négy anyagnak az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzése ezen új azonosítással történő kiegészítésére irányul az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében.

10 Ráadásul a Dán Királyság képviselői azt kérték, hogy a javaslat nyolc részének mindegyikét külön szavazásra bocsássák.

11 Később a Dán Királyság annyiban visszavonta javaslatát, amennyiben az a DBP, a BBP és a DIBP anyagoknak az anyagok jelöltlistájára azon indokkal történő felvételére irányult, hogy ezek az anyagok az endokrin rendszert károsító, a környezetre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagok az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében.

12 A tagállami bizottság nem jutott egyhangú megállapodásra a Dán Királyság eredeti javaslatának azon részeit illetően, amelyek a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP anyagoknak - amelyek tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy feltehetően súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében - az endokrin rendszert károsító anyagokként történő azonosítására irányultak.

13 Ezzel szemben a bizottság egyhangúlag jóváhagyta a javaslat azon részét, amely a DEHP-nek - amely tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy feltehetően súlyos hatást gyakorol a környezetre az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében - az endokrin rendszert károsító anyagként történő azonosítására irányult.

14 2014. december 12-én az ECHA ügyvezető igazgatója elfogadta az ED/108/2014 határozatot, amely a DEHP anyagra vonatkozóan naprakésszé teszi és kiegészíti az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzést, és ezt az anyagot az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként azonosítja, melynek tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol a környezetre, amely az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a)-e) pontjában felsorolt egyéb anyagok felhasználása által keltett aggodalommal azonos mértékű aggodalomra ad okot ugyanezen rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében (a továbbiakban: megtámadott határozat).

Az eljárás és a felek kérelmei

15 A Törvényszék Hivatalához 2015. március 5-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a Törvényszék 1991. május 2-i eljárási szabályzatának 104. és azt követői cikkei alapján, amelyben a megtámadott határozat végrehajtásának a Törvényszék alapkeresetre vonatkozó határozathozataláig történő felfüggesztését kérte. A 2015. május 6-iDeza kontra ECHA végzésben (T-115/15. R., nem tették közzé, EU:T:2015:263) a Törvényszék elnöke elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. Az ECHA 2015. május 27-én ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

16 A Norvég Királyság, a Svéd Királyság, a Holland Királyság és a Dán Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2015. július 3-án, 9-én, 13-án, illetve 21-én benyújtott beadványaikban kérték, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozhassanak. A felek meghallgatását követően a Törvényszék helyt adott e kérelmeknek.

17 A választ, illetve a viszonválaszt a Törvényszék Hivatalához 2015. július 20-án, illetve 2015. szeptember 10-én nyújtották be.

18 A Holland Királyság és a Svéd Királyság 2015. december 3-án, illetve 16-án nyújtotta be a beavatkozási beadványát. A Dán Királyság és a Norvég Királyság beavatkozási beadványaikat 2015. december 17-én nyújtották be.

19 A Törvényszék Hivatalához 2016. április 4-én benyújtott beadványaival az ECHA előterjesztette a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeit. A felperes e beadványokkal kapcsolatban nem terjesztett elő észrevételt.

20 A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikke értelmében pervezető intézkedés keretében felszólította az ECHA-t az általa viszonválaszban hivatkozott dokumentum, az "Útmutató az információs követelményekhez és a kémiai biztonsági értékeléshez" másolatának benyújtására. 2016. november 30-án az ECHA benyújtotta a Törvényszék Hivatalához e dokumentum másolatát.

21 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, amely a DEHP anyagra vonatkozóan naprakésszé teszi és kiegészíti az anyagok jelöltlistáján szereplő meglévő bejegyzést az 1907/2006/EK rendelet XIV. mellékletébe való esetleges felvétele érdekében;

- az ECHA-t kötelezze a költségek viselésére.

22 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

23 A Dán Királyság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt az ECHA jelen kereset elutasítására irányuló kereseti kérelmeinek.

24 A Holland Királyság továbbá azt kéri, hogy a Törvényszék a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

Az elfogadhatóságról

25 A felperes úgy véli, rendelkezik kereshetőségi joggal. Többek között a 2013. március 7-iBilbaína de Alquitranes és társai kontra ECHA ítéletre (T-93/10, EU:T:2013:106) hivatkozva, a felperes lényegében úgy érvel, hogy a megtámadott határozat az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdése alkalmazásában olyan európai uniós aktusnak minősül, amely közvetlenül érinti, még ha annak nem is címzettje. Végül is a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül.

26 Az ECHA és a Dán Királyság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, és a Norvég Királyság nem foglaltak állást a kereset elfogadhatóságát illetően.

27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.

28 A jelen ügyben a megtámadott határozatnak nem címzettje a felperes. E körülményekre tekintettel a jelen hatályon kívül helyezés iránti kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak akkor fogadható el, ha a felperest a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti (EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második feltevése), vagy ha a felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti, és ez utóbbi olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket (EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik feltevése).

29 E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy függetlenül a jogvitában részt vevő felek által felvetett azon kérdéstől, hogy a megtámadott határozat az anyagok jelöltlistáján már szereplő, meglévő bejegyzés kiegészítését tartalmazza-e, e határozat lényegében mindenesetre az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében a DEHP különös aggodalomra okot adó anyagként történő azonosítását tartalmazza. Amint az a (11) preambulumbekezdéséből és a rendelkező részének 2. pontjából kitűnik, e határozatot az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdése alapján fogadták el, az említett rendelet 59. cikkének (3), (4), (5) és (7) bekezdésében foglalt eljárással összhangban.

30 Az ECHA olyan határozatának hatályon kívül helyezése iránti kérelmet illetően, mely egy anyagot azon okból azonosít különös aggodalomra okot adó anyagként, hogy az az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában felsorolt kritériumoknak eleget tesz, a Bíróság már kimondta, hogy az ilyen határozat közvetlen hatást gyakorolhat az adott anyag szállítójának jogi helyzetére. Ez azért van így, mert egy anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti azonosítása új információnak minősül, mely arra kötelezi a szállítót, hogy az érintett anyag biztonsági adatlapját naprakésszé tegye az említett rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja értelmében (lásd ebben az értelemben: 2015. április 30-iPolynt és Sitre kontra ECHA ítélet, T-134/13, nem tették közzé, EU:T:2015:254, 30., 36. és 37. pont).

31 A jelen esetben kitűnik azon kettős körülményből, miszerint egyfelől a felperes a DEHP szállítója, és másfelől a megtámadott határozat - amint az a fenti 29. pontban megállapítást nyert - ezen anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti anyagként történő azonosítására irányul, hogy a megtámadott határozat a felperes jogi helyzetét érintő közvetlen hatásokat vált ki, mégpedig e rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettség folytán.

32 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt egyéb feltételeket illetően elegendő arra emlékeztetni, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében valamely anyagot különös aggodalomra okot adó anyagként azonosító határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül (2015. április 30-iPolynt és Sitre kontra ECHA ítélet, T-134/13, nem tették közzé, EU:T:2015:254, 40. pont).

33 Az ilyen határozat ugyanis általános hatályú, amennyiben objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal, vagyis valamennyi, az 1907/2006 rendelet 31. cikke (9) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személlyel szemben joghatásokat fejt ki. Egyébiránt nem minősül jogalkotási aktusnak, mivel azt nem az EUMSZ 289. cikk (1)-(3) bekezdése értelmében vett rendes jogalkotási eljárás keretében, és nem az e bekezdések értelmében vett különleges jogalkotási eljárás keretében fogadták el, hanem az 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján (lásd ebben az értelemben: 2013. március 7-iBilbaína de Alquitranes és társai kontra ECHA ítélet, T-93/10, EU:T:2013:106, 55-58. pont).

34 A megtámadott határozat tehát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül.

35 Ezenfelül valamely anyagnak az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményként különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítása anélkül alapozza meg a felperesek tájékoztatási kötelezettségeinek létrejöttét, hogy további intézkedésekre volna szükség. Különösen az engedélyezési eljárást követő szakasz, amely a jelöltanyagoknak az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe - vagyis az engedélyköteles anyagok listájára - prioritási sorrendben történő felvételéből áll, nem minősül egy anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételére irányuló határozat végrehajtására irányuló intézkedésnek (lásd ebben az értelemben: 2013. március 7-iBilbaína de Alquitranes és társai kontra ECHA ítélet, T-93/10, EU:T:2013:106, 63. és 64. pont).

36 Ezen elemek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperest közvetlenül érinti a megtámadott határozat, és e határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket, és ekképpen a felperes kereshetőségi joggal bír.

37 Mivel a kereset elfogadhatóságával kapcsolatos egyéb releváns elemek nem hiányoznak, a jelen keresetet elfogadhatónak kell tekinteni.

Az ügy érdeméről

38 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

39 Az első jogalapjában a felperes azt kifogásolja, hogy az ECHA "ultra vires" határozatot hozott, anélkül hogy meghatározná e kifejezést. A második jogalap az előreláthatóság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén, a harmadik jogalap pedig a meggyőző és objektív tudományos megállapítások hiányán, valamint az ECHA utasításainak figyelmen kívül hagyásán alapul. Negyedik jogalapjában a felperes az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezményben (a továbbiakban: EJEE), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) kimondott jogoknak és elveknek - nevezetesen a jogbiztonság elvének, az EJEE 6. cikke és a Charta 47. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jogának, valamint az EJEE-hez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke és a Charta 17. cikke szerinti, tulajdonnal való zavartalan rendelkezés jogának - megsértésére hivatkozik.

Az első, egy "ultra vires " hozott határozat fennállására alapított jogalapról

40 A felperes észrevételeinek összességéből kitűnik, hogy az első jogalap három különálló elemre hivatkozik, azaz először is arra, hogy az 1907/2006 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely feljogosítaná az ECHA arra, hogy egy vegyi anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzést kiegészítsen, másodszor, az 1907/2006 rendelet 59. pontjában szereplő eljárási rendelkezések állítólagos megsértésére hivatkozik, és harmadszor pedig az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament által az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyagok azonosítására meghatározott eljárás megkerülésére hivatkozik. E három elemet három külön részként kell kezelni.

- Az első jogalap első, az ECHA-nak az anyagok jelöltlistáján már szereplő, meglévő bejegyzés kiegészítésére vonatkozó hatáskörével kapcsolatos részéről

41 A felperes szerint az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (10) bekezdéséből következik, hogy az ECHA kizárólag akkor teheti közzé és naprakésszé az anyagok jelöltlistáját, ha e listára olyan anyag kerül felvételre, amely azon korábban nem szerepelt, illetve amelyet korábban nem azonosítottak az 1907/2006 rendelet 57. cikke szerinti anyagként.

42 Ezzel szemben az 1907/2006 rendelet semmilyen rendelkezése nem írja elő, hogy az ECHA fel lenne jogosítva az anyagok jelöltlistájának oly módon történő naprakésszé tételére, hogy az 1907/2006 rendelet 57. cikkének valamely rendelkezése értelmében azonosított anyag tekintetében már meglévő bejegyzést kiegészítsen ezen anyagnak ugyanezen cikk egy másik rendelkezésével összhangban történt újabb azonosításával. A felperes szerint ugyanis az ECHA e tekintetben nem hivatkozhat az 1907/2006 rendelet 61. cikkének (2) bekezdésére. E rendelkezés a Bizottságnak, és nem az ECHA-nak az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe felvett vegyi anyagok felhasználására vonatkozóan megadott engedélyek felülvizsgálatával kapcsolatos hatáskörét érinti. A felperes hozzáfűzi, hogy ha a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy az ECHA-t feljogosítsa egy már meglévő bejegyzés kiegészítésére, e hatáskörről kifejezetten rendelkezett volna az 1907/2006 rendeletben, amint azt pontosan meg is tette e rendelet 58. cikkének (8) bekezdésében, a Bizottság számára kifejezetten biztosítva egy vegyi anyag tekintetében a XIV. mellékletben szereplő bejegyzés módosítására vonatkozó hatáskört.

43 A Dán Királyság maga is kifejezetten megerősítette e következtetéseket, amennyiben az általa a XV. melléklettel összhangban benyújtott dokumentációval kapcsolatos megjegyzésekre vonatkozó észrevételeiben megjegyezte, hogy "az 1907/2006 rendelet nem rendelkezik a XIV. mellékletnek és az anyagok jelöltlistájának a kiegészítésére irányuló eljárásról", hanem abból az elvből indul ki, hogy "a Bizottság [egészíti ki] megfelelő módon az említett mellékletet". A tagállami bizottság ülésén lefolytatott vizsgálat során több résztvevő is kifogást emelt a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP anyagok tekintetében az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzések kiegészítésére irányuló javaslat ellen. Mindenesetre azon tény, hogy az ECHA számára a rendelet maga nem biztosít hatáskört, nem orvosolható azzal, hogy a tagállami bizottság végeredményében egyetértését fejezte ki az új javaslatot illetően.

44 Ezenfelül a felperes úgy érvel, hogy ellentétben az ECHA állításával, ezen ügynökségnek egy vegyi anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzés kiegészítésére vonatkozó hatásköre nem következhet a "bennefoglalt hatáskörök" doktrínájából. Az EU Szerződés 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban az uniós intézmények hatáskörének terjedelmét szabályozó alapelv nem a "bennefoglalt hatáskörök", hanem a "hatáskörmegosztás" elve. a bennefoglalt hatáskörök doktrínája csupán kivétel ezen elv alól. A bennefoglalt hatáskörök formájában az említett elvtől való eltérést szigorúan kell értelmezni, mivel ezen eltérést csak kivételes esetben lehet alkalmazni.

45 Az ECHA állításaival ellentétben, ezen ügynökségnek egy vegyi anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzés kiegészítésére vonatkozó hatásköre nem elengedhetetlen az 1907/2006 rendelet célkitűzéseinek teljesítéséhez. A felperes szerint e rendelet alapján, annak VIII. címe értelmében, fennáll korlátozó intézkedések elfogadásának lehetősége. Az anyagok jelöltlistáján szereplő anyagok többsége nem képezte engedélyezési eljárás tárgyát. Az ECHA maga is e vegyi anyagok többségének esetében más szabályozási módot választott, tudniillik az 1907/2006 rendelet VIII. címe szerinti korlátozási eljárást.

46 Végül a felperes szerint az 1907/2006 rendelet 69. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az ECHA a XIV. mellékletben szereplő anyagokat csak az 1907/2006 rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett időpontot követően vizsgálhatja újra, ami a jelen ügyben 2015. február 21. lenne, azaz a megtámadott határozat elfogadásánál későbbi időpont. A jelen ügyben azonban az ECHA ezen időpontot megelőzően vizsgálta újra a DEHP-t, olyan dokumentáció alapján, amelyet nem maga készített.

47 A Dán Királyság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság által támogatott ECHA vitatja ezt az érvelést.

48 E tekintetben és összességében meg kell állapítani, hogy a felperes lényegében az ECHA arra vonatkozó hatáskörét vitatja, hogy az a DEHP-t az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyagként azonosítsa annak alapján, hogy a DEHP-t már a rendelet 57. cikkének c) pontja szerint különös aggodalomra okot adó anyagként azonosították.

49 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a fenti 29. pontban már megállapítást nyert - a megtámadott határozatot az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdése alapján fogadták el.

50 E rendelkezés első mondata szerint amennyiben a dokumentáció tagállami bizottság elé terjesztéstől számított 30 napon belül e bizottság egyhangú megállapodást ér el az anyagnak ugyanezen rendelet 57. cikke szerinti anyagként történő azonosítása tekintetében, az ECHA felveszi ezt az anyagot az anyagok jelöltlistájába.

51 Amint az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) bekezdésének megfogalmazásából következik, az ilyen határozat akkor indokolt, ha e rendelet 57. cikke lehetővé teszi egy anyag különös aggodalomra okot adó anyagként történő azonosítását, annak ismeretében, hogy egy anyag azonosítása - az ugyanezen rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottakhoz hasonlóan - mindig az említett rendelet 57. cikke szerinti anyag lényegi tulajdonságának vagy tulajdonságainak megjelölésével történik. Az anyagok jelöltlistájába felvett anyag neve és a felvétel ott megjelölt oka egységet alkot, és ennek következtében az azonosítási határozat a megjelölt okra korlátozódik.

52 Kétségtelen, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdésében szereplő, "az Ügynökség felveszi az anyagot a[...] jegyzékbe" kifejezés első ránézésre arra a helyzetre vonatkozik, amelyben az e rendelet XV. mellékletével összhangban elkészített, egy olyan anyagra vonatkozó dokumentációt terjesztenek a tagállami bizottság elé, amely eddig még nem került e bizottság elé. Amennyiben a bizottság egyhangú megállapodást ér el az anyagnak ugyanezen rendelet 57. cikke szerinti anyagként történő azonosítása tekintetében, az ECHA-nak fel kell vennie ezt az anyagot az anyagok jelöltlistájába.

53 Ugyanakkor e kifejezésből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a tagállami bizottságnak csak az anyagok jelöltlistáján még nem szereplő anyagok azonosítására van hatásköre.

54 Abban a helyzetben ugyanis, amikor egy adott anyag amiatt, hogy az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a)-f) pontja szerinti lényegi tulajdonságokkal bír, különös aggodalomra okot adó anyagként szerepel az anyagok jelöltlistáján, sem az 1907/2006 rendelet 57. cikkének és e rendelet 59. cikke (8) bekezdésének szövege, sem e rendelet bármilyen más rendelkezésének szövege nem tiltja azt, hogy az ECHA megvizsgálja, hogy ezen anyag rendelkezik-e más lényegi tulajdonságokkal, mint amelyek az említett jelöltlistába való eredeti felvételéhez vezettek.

55 Ennek fényében egy anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikke valamely pontjában szereplő kritériumok közül az anyagok jelöltlistájába való eredeti felvételét indokolótól eltérő kritériumnak eleget tevő anyagként történő azonosítása technikai szempontból egy már meglévő bejegyzés kiegészítésének formáját ölti. Egyébiránt így kell értelmezni az ECHA azon érvét, mely szerint "bennefoglalt hatáskörrel" rendelkezik egy már meglévő bejegyzés kiegészítésére.

56 Az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) bekezdésének ilyetén értelmezése egy anyag különös aggodalomra okot adó anyagként történő azonosítására vonatkozó rendelkezések céljából adódik.

57 E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet létrehozta a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére és korlátozására vonatkozó rendszert, amelynek az (1) preambulumbekezdése és az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a célja többek között az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása. Ugyanezen rendelet (69) preambulumbekezdése szerint az emberi egészség - többek között az érintett emberi populációkra és esetleg bizonyos veszélyeztetett alpopulációkra tekintettel -, valamint a környezet megfelelően magas szintű védelmének biztosítása érdekében - az elővigyázatosság elvével összhangban - különös figyelmet kell fordítani a különös aggodalomra okot adó anyagokra.

58 Figyelembe véve azon körülményt, hogy egy anyag különböző tulajdonságai eltérő kockázatokat hordozhatnak, és mivel ebből adódóan nem kizárt, hogy egy anyag lényegi tulajdonságai az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a)-f) pontjában meghatározott okok közül többnek is megfeleljenek, az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) bekezdésének csak az olyan értelmezése felelhet meg érdemben valamennyi fent említett célnak, mely lehetővé teszi az anyagok jelöltlistájának keretében egy anyag valamennyi lényegi tulajdonságának figyelembevételét.

59 A fenti 53-55. pontban említett megfontolások az engedélyezési eljárás szakaszai, és különösen egy anyagnak az anyagok jelöltlistájára való felvételét követő szakaszok tekintetében is fennállnak.

60 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikke az anyagoknak a XIV. melléklet előkészítésének alapjául szolgáló jelöltlistájára való felvételük céljából a rendelet 57. cikkében meghatározott kritériumokat teljesítő anyagok azonosítási eljárását írja le.

61 Amint az 1907/2006 rendelet 56. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfogalmazásából következik, ha az érintett anyagot felveszik a XIV. mellékletbe, azt a továbbiakban csak abban az esetben lehet felhasználni, vagy forgalomba hozni, ha ugyanezen rendelet 60. cikke szerint engedélyezték az anyag meghatározott felhasználását.

62 Csak az anyagok valamennyi, az 1907/2006 rendelet 57. cikke szerinti tulajdonságának az anyagok jelöltlistájára történő felvétele biztosítja a rendelet XIV. mellékletében található jelöltlistába való felvételük hatékony érvényesülését. Ekképpen az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) bekezdésének csak olyan értelmezése, amely egy anyag valamennyi, az 1907/2006 rendelet 57. cikke szerinti tulajdonságát figyelembe veszi, és lehetővé teszi mindezen tulajdonságnak az anyagok jelöltlistájába történő felvételét, biztosítja, hogy egy anyag felhasználásának esetleges engedélyezése a rendelet céljainak kellően megfeleljen.

63 A fenti 53-55. pontban foglalt megállapítást egyébiránt a normatív összefüggés is alátámasztja, amelybe a 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdése illeszkedik.

64 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e rendelet 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja a megadott engedélyeket, pontosabban, ha az eredeti engedéllyel kapcsolatos körülmények olyan mértékben megváltoznak, hogy az befolyásolja az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat. Amint az ECHA helyesen megállapította, ez vonatkozhat pontosan arra az esetre, amikor egy, a XIV. mellékletben már szereplő anyag újabb veszélyes tulajdonságait azonosították.

65 Az engedélyek felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági hatáskör gyakorlása szorosan kapcsolódik és közvetlenül függ az ECHA arra vonatkozó hatáskörétől, hogy az 1907/2006 rendelet 57. cikkében szereplő, új okokat vegyen fel az anyagok jelöltlistájára ott már szereplő anyagok tekintetében. Ugyanis e rendelet 57. cikke szerinti, új információk alapján felmerülő új ok figyelembevétele nélkül, és ezen oknak az anyagok jelöltlistájára az 1907/2006 rendelet 59. cikkében előírt eljárás alapján történő felvétele nélkül a Bizottság nem tudná sem az anyagot felvenni a XIV. mellékletbe, sem engedélyezni, vagy az engedélyt módosítani az 1907/2006 rendelet 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján. Következésképpen az engedély-felülvizsgálati eljárást akadályozná, ha az ECHA-nak nem lenne hatásköre azt vizsgálni, hogy egy anyag valamely újonnan azonosított tulajdonsága okán egy további azonosítási ok alá is tartozik-e az 1907/2006 rendelet 57. cikke értelmében.

66 Az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (10) bekezdése, amelyre a felek hivatkoznak, csupán arra biztosít lehetőséget az ECHA-nak, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikkének az 57. cikkével együttesen értelmezett (8) bekezdése alapján hozott határozatot követően naprakésszé tegye az anyagok jelöltlistáját.

67 A felperes további érvei sem kérdőjelezik meg azon következtetést, miszerint az ECHA fel van hatalmazva az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzésnek az 1907/2006 rendelet 57. cikke valamelyik pontja szerinti további okkal történő kiegészítésére.

68 Ekképpen először is, és a felperes állításával ellentétben, azon tény, miszerint a tagállami bizottság egyetértését fejezte ki a Dán Királyság "új javaslatát" illetően, a jelen ügyben nem "orvosolta" az ECHA számára az 1907/2006 rendeletben biztosított "felhatalmazás" hiányát. A tagállami bizottság feladata ugyanis az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében különös aggodalomra okot adó anyagok azonosítása, és az ECHA ügyvezető igazgatója - mint a jelen esetben is - csak az említett bizottság egyhangú megállapodását követően hozza meg határozatát.

69 Másodszor el kell utasítani a felperes azon érvét is, mely szerint ha a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy az ECHA-t feljogosítsa egy már meglévő bejegyzés kiegészítésére, e hatáskörről kifejezetten rendelkezett volna az 1907/2006 rendeletben, amint azt pontosan meg is tette az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (8) bekezdésében, a Bizottság számára kifejezetten biztosítva egy vegyi anyag tekintetében a XIV. mellékletben szereplő bejegyzés módosítására vonatkozó hatáskört.

70 E tekintetben, bár igaz, hogy egyetlen rendelkezés sem hatalmazza fel kifejezetten és formálisan az ECHA-t az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzésnek az 1907/2006 rendelet 57. cikke szerinti új okokkal történő kiegészítésére, az ECHA ilyen kifejezett felhatalmazása nem tekinthető elengedhetetlennek, amennyiben az erre irányuló hatásköre az 1907/2006 rendelet 59. cikkének - a rendelet rendelkezései általános rendszerének fényében olvasott - (8) bekezdéséből, és egy anyag különös aggodalomra okot adó anyagként történő azonosításának céljából következik, amint az a fenti 56-65. pontban megállapítást nyert.

71 Harmadszor, szintén nem meggyőző a felperes azon érve, mely szerint az ECHA-nak egy vegyi anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzés kiegészítésére vonatkozó hatásköre nem elengedhetetlen az 1907/2006 rendelet célkitűzéseinek teljesítéséhez, mivel e rendelet VIII. címe értelmében fennáll korlátozó intézkedések elfogadásának lehetősége.

72 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy pusztán az, hogy valamely anyag szerepel az anyagok jelöltlistáján, nem akadályozza meg azt, hogy ezen anyagra vonatkozóan engedélyezés helyett korlátozásokat vezessenek be. Amint ugyanis az az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (5) bekezdéséből és 69. cikkéből következik, a Bizottság vagy valamely tagállam bármikor javasolhatja, hogy valamely keverékben vagy termékben jelen lévő anyag gyártását, forgalomba hozatalát és felhasználását engedélyezés helyett korlátozások alá vessék (2015. április 30-iHitachi Chemical Europe és társai kontra ECHA ítélet, T-135/13, EU:T:2015:253, 124. pont).

73 Ezenfelül, amint az az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletéből következik, az említett rendelet VIII. címében szereplő eljárással összhangban elfogadott, egyes veszélyes anyagok, keverékek és árucikkek gyártására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó korlátozások a valamely anyag gyártására vagy forgalomba hozatalára előírt különös feltételektől az anyag használatának teljes tilalmáig terjedhetnek (2015. április 30-iHitachi Chemical Europe és társai kontra ECHA ítélet, T-135/13, EU:T:2015:253, 125. pont).

74 Ugyanakkor az 1907/2006 rendelet VIII. címében említett korlátozási eljárás a rendelet VII. címében említett engedélyezési eljárástól eltérő eszköz (2013. március 7-iRütgers Germany és társai kontra ECHA ítélet, T-94/10, EU:T:2013:107, 149. pont).

75 Ennélfogva az 1907/2006 rendelet 57. cikkével összefüggésben értelmezett 59. cikke szerinti, a különös aggodalomra okot adó anyagok azonosítására irányuló eljárást - beleértve az anyagok jelöltlistájának naprakésszé tételére irányuló eljárást is - nem kérdőjelezheti meg azon puszta tény, miszerint bizonyos esetekben lehetőség van korlátozó intézkedések alkalmazására is.

76 Negyedszer, a felperes azon érvét illetően, mely szerint az anyagok jelöltlistájára felvett anyagok többsége tekintetében, amelyek egyébként nem szerepelnek a XIV. mellékletben, az ECHA a korlátozási eljárást alkalmazza, elegendő arra emlékeztetni, hogy az 1907/2006 rendelet (77) preambulumbekezdése szerint végrehajthatósági és célszerűségi megfontolásokat tekintetbe véve, egyidejűleg csak korlátozott számú anyagot szabad engedélyezési eljárás alá vonni (2013. március 7-iRütgers Germany és társai kontra ECHA ítélet, T-96/10, EU:T:2013:109, 93. pont). Ráadásul az 1907/2006 rendelet 57. cikkében hivatkozott anyagok azonosítása és az anyagok jelöltlistájának létrehozása az anyag XIV. mellékletbe történő felvételére vonatkozó határozatnak csupán előfeltételei. Az ilyen határozatok csak az ECHA és a Bizottság igazgatási kapacitásainak megfelelően, annak függvényében hozhatóak meg.

77 Ötödször, el kell utasítani mint hatástalant a felperes azon érvét, mely szerint az 1907/2006 rendelet 69. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy az említett rendelet a XIV. mellékletében szereplő anyagokat az ECHA csak az 1907/2006 rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett időpontot követően vizsgálhatja újra, ami azt jelentené, hogy a jelen ügyben az ECHA figyelmen kívül hagyta ezt az időpontot.

78 Az 1907/2006 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése szerinti, az ugyanezen rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett időpontot követő felülvizsgálat kérdése ugyanis csak a XIV. mellékletben már szereplő anyagok tulajdonságainak vonatkozásában merülhet fel. Ezzel szemben e kérdés nem releváns abban az esetben, ha az anyagok jelöltlistáját egy új, az említett rendelet 57. cikkében hivatkozott okkal egészítik ki.

79 Hatodszor a felperes azon érvelésének sem lehet helyt adni, miszerint a Dán Királyság maga is megjegyezte a XV. melléklettel összhangban benyújtott dossziéval kapcsolatos megjegyzésekre vonatkozó észrevételeiben, hogy "az 1907/2006 rendelet nem rendelkezik a XIV. mellékletnek és az anyagok jelöltlistájának a kiegészítésére irányuló eljárásról", hanem abból az elvből indul ki, hogy "a Bizottság [egészíti ki] megfelelő módon az említett mellékletet". A tagállami bizottság előtti eljárás résztvevőinek hasonló észrevételei azonban jogilag nem kötelező erejűek, és így nem meghatározóak az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) bekezdésének értelmezése szempontjából.

80 Hetedszer, ugyanígy nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, mely szerint a tagállami bizottság több résztvevő is kifogást emelt a DEHP tekintetében az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzések "kiegészítésére" irányuló javaslat ellen.

81 A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az ECHA fel volt hatalmazva a megtámadott határozat meghozatalára.

82 Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.

- Az első jogalap második, az 1907/2006 rendelet 59. cikkében meghatározott eljárás megsértésére alapított részéről

83 A felperes azzal érvel, hogy a XV. melléklet szerint elkészített dokumentáció konkrét meghatározása döntően fontos az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (3)-(5) bekezdésében meghatározott észrevételezési eljárás szempontjából, továbbá a tagállami bizottság értékelése és határozata szempontjából. Márpedig a jelen ügyben a Dán Királyság magatartásának következtében a tagállami bizottság, amely nem jutott egyetértésre azt illetően, hogy a Dán Királyság eredeti javaslatában említett négy vegyi anyag mind az emberi egészségre, mind a környezetre gyakorolt hatásukat illetően megfelel-e az anyagok jelöltlistájára történő felvétel kritériumainak a 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében, mégis közös álláspontot fogadott el az új javaslat DEHP-re mint az endokrin rendszert károsító és a környezetre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagra vonatkozó részét illetően. A felperes szerint, ha a Dán Királyság eredeti javaslatának egy másik javaslattal történt "szándékos és jogellenes" felváltására nem kerül akkor sor, amikor a tagállami bizottság előtt már zajlottak a megbeszélések, a 2014. december 8. és 11. között tartott ülésen e bizottság nem határozott volna egyhangúlag amellett, hogy a DEHP-t különös aggodalomra okot adó anyagként azonosítsa a környezetre gyakorolt állítólagos hatásai miatt, és a megtámadott határozatot lényegében más tartalommal, sőt akár egyáltalán nem is fogadták volna el. Ezenfelül, az "új javaslat" tekintetében nem követték az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (3)-(5) bekezdésében az észrevételek benyújtására előírt eljárást. Ezt az "új javaslatot" még csak fel sem vették a tagállami bizottság napirendjére. Egyébiránt "bizonyos új tényeket", azaz a szóban forgó négy vegyi anyagnak az ECHA kockázatértékelési bizottsága általi értékelésével kapcsolatos tényeket csak az új javaslatra vonatkozó szavazást követően említettek meg. A tagállami bizottság tehát nem szervezhetett átfogó tudományos vitát ezen új tényeket illetően.

84 Az ECHA, amelyet a Dán Királyság és a Norvég Királyság támogat, vitatja ezt az érvelést.

85 Először is, meg kell állapítani, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikke (2)-(5) bekezdésének megszövegezéséből az következik, hogy az e rendelet 57. cikkében hivatkozott anyagok azonosítási eljárásának célja annak biztosítása, hogy a tagállamokat és az ezen eljárásban érdekelt feleket meghallgassák egy adott anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételéről szóló határozat kidolgozása előtt.

86 Ugyanakkor az 1907/2006 rendelet 59. cikke nem határozza meg, hogy milyen módon kell előterjeszteni több, egy anyagnak az említett rendelet 57. cikke szerinti, különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítására irányuló javaslatot, legyen szó akár különböző anyagokról, akár az ez utóbbi cikkben hivatkozott, ugyanazon anyag más-más tulajdonságairól. E jogszabályhely közelebbről azt sem határozza meg, hogy az említett rendelet 57. cikkében szereplő okokra vonatkozó egyes javaslatokat külön-külön kell-e előterjeszteni, vagy az ilyen típusú javaslatokat egyetlen dokumentum keretében is elő lehet terjeszteni. Akárhogy is, e két rendelkezés alapján semmi nem enged arra következtetni, hogy a javaslatokat össze kellene vonni egy és ugyanazon dokumentumba, amennyiben azokat ugyanaz a szerző nyújtja be egy időben. Ugyanígy, nincs azt tiltó rendelkezés, hogy egy vagy több javaslatot visszavonjanak az eljárás során, még akkor sem, ha ezeket eredetileg egyetlen dokumentumban terjesztették elő.

87 Jelen esetben nyilvánvaló, hogy a Dán Királyság eredeti javaslatában szereplő minden egyes anyag, azaz a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP tekintetében XV. melléklet szerinti, külön dokumentációt nyújtottak be az ECHA-hoz.

88 A felperes állításával ellentétben, a Törvényszékhez benyújtott dokumentumokból nem következik, hogy e tagállam teljes mértékben elállt volna eredeti javaslatától, illetve hogy új javaslatot kellett volna előterjeszteni. Épp ellenkezőleg, a Dán Királyság pusztán nyolc különálló részre osztotta fel az eredeti javaslatát. E felosztást követően részben visszavonta a DBP-vel, a BBP-vel és a DIBP-vel kapcsolatos javaslatait, amennyiben azok a környezetre gyakorolt súlyos hatást érintették, míg a DEHP-vel kapcsolatos javaslatot fenntartotta.

89 A javaslat DEHP-re vonatkozó része tekintetében egyfelől meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Dán Királyság eredeti javaslatának érdemi tartalma különbözne a tagállami bizottság 2014. december 8. és 11. közötti ülésének alkalmával szavazásra bocsátott javaslatétól.

90 Másfelől a felperes nem kérdőjelezi meg, hogy a DEHP-re vonatkozó dokumentáció valóban az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti észrevételezési eljárás tárgyát képezte. Nem vitatott tehát, hogy valamennyi érdekelt félnek, köztük a felperesnek ténylegesen még az előtt lehetősége volt a DEHP-vel kapcsolatos észrevételei benyújtására, hogy a Dán Királyság felosztotta volna eredeti javaslatát.

91 Következésképpen a tagállami bizottság előtti, a DEHP anyaggal kapcsolatos megbeszélés keretében tartott szavazást illetően, amelyre azután került sor, hogy a Dán Királyság különválasztotta az ezen anyaggal kapcsolatos, az 1907/2006 rendelet 59. cikke (3) és (5) bekezdésének megfelelően előterjesztett dokumentációban szereplő megfontolásait a három másik, azaz a DBP-re, a BBP-re és a DIBP-re vonatkozó javaslattal kapcsolatos megfontolásaitól, nem állapítható meg az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) és (9) bekezdésének, vagy akár a felperes meghallgatáshoz való jogának a megsértése.

92 A felperes többi érve sem kérdőjelezheti meg ezt a következtetést.

93 Először is, a felperes állításaival ellentétben, a tagállami bizottság DEHP-t illető egyhangú megállapodásával kapcsolatban nem történt szabálytalanság abból eredően, hogy csak a "környezetre gyakorolt súlyos hatáson" alapult, míg az eredeti azonosítási javaslatban és a XV. melléklettel összhangban benyújtott dokumentációban "az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt súlyos hatás" szerepelt.

94 Az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának megfogalmazása szerint ugyanis a hivatkozott tulajdonságok olyan tulajdonságok, amelyek súlyos hatást gyakorolhatnak az emberi egészségre vagy a környezetre. Mivel e kritériumok alternatívak, elegendő, ha az egyik teljesül ahhoz, hogy az említett rendelet 57. cikkének f) pontja alkalmazható legyen. Márpedig a Dán Királyság eredeti javaslatában a környezetre gyakorolt hatásokhoz kapcsolódó kritérium is szerepelt, amely végül a tagállami bizottság egyhangú szavazatához vezetett.

95 Másodszor, ami a felperes azon érvelését illeti, amely szerint a javaslat DEHP-re vonatkozó részét nem vették fel a tagállami bizottság ülésének napirendjére, elegendő megállapítani, hogy a szóban forgó napirend 9. pontjának b) alpontja kifejezetten előírja a DEHP, mint az endokrin rendszert károsító, különös aggodalomra okot adó anyag azonosítását érintő javaslattal kapcsolatos megállapodás kialakítását. Ennélfogva, tekintettel arra, hogy a Dán Királyság DEHP-vel kapcsolatos eredeti javaslatának helyébe nem lépett más jellegű javaslat, a felperes ezen érvelése nem állja meg a helyét.

96 Harmadszor, a felperes azon állítását illetően, amely szerint a Dán Királyság javaslatára vonatkozó szavazást követően kerültek említésre "bizonyos új tények", pontosabban olyan tények, amelyeket a tagállami bizottság nem tudott átfogóan megvitatni, meg kell jegyezni, hogy a felperes nem fejtette ki részletesebben, hogy miben állnak ezek az új tények, sem azt, hogy mennyiben lehetnének relevánsak a megtámadott határozat szempontjából.

97 Ráadásul a felperes nem vitatja az ECHA azon érvét, amely szerint ezek az "új tények" az emberi egészségre gyakorolt súlyos hatásra vonatkoznak, és nem a megtámadott határozatban említett, környezetre gyakorolt súlyos hatásokra. Ebből következőleg ez az érv nem fogadható el.

98 A fentiekre tekintettel az első jogalap második részét el kell utasítani.

- Az első jogalap harmadik, a Tanács és a Parlament által meghatározott eljárás megkerülésére alapított részéről

99 A felperes egy sor érvvel, amelyet az első jogalap harmadik részének, valamint a második jogalapnak az alátámasztására hoz fel, arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg. A Parlament és a Tanács ugyanis azzal bízták meg a Bizottságot, hogy oly módon határozza meg a valamennyi uniós jogi aktusban az endokrin rendszert károsító anyagok azonosítására általánosan alkalmazandó kritériumokat, hogy e kritériumokat horizontálisan lehessen alkalmazni az említett anyagokra vonatkozó uniós szabályozás valamennyi területén, többek között az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontját illetően. A Bizottság e kötelezettsége egyrészt a módosított, a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 167., 1. o.) 5. cikkének a 83. cikkével együttesen értelmezett (3) bekezdéséből, másrészt a módosított, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) II. mellékletének 3.6.5 pontjából következik. A Bizottság e kötelezettsége emellett a "Jólét bolygónk felélése nélkül" című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatból (HL 2013. L 354., 171. o.) ered. A harmonizált kritériumok elfogadásának szükségessége végül a növényvédő szerek és biocid termékek körében az endokrin rendszert károsító anyagok azonosítását lehetővé tevő kritériumok meghatározásáról szóló, 2014. júniusi bizottsági ütemtervből ered. E kötelezettség ellenére a Bizottság még nem fogadott el harmonizált kritériumokat. Ezenfelül az 1907/2006 rendelet nem határoz meg átmeneti kritériumokat az endokrin rendszert károsító anyagok azonosításához, az 528/2012 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének második és harmadik albekezdésében foglalt átmeneti kritériumok pedig nem vonatkoznak az 1907/2006 rendelet által szabályozott esetekre.

100 Márpedig azzal, hogy a DEHP-t az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, az endokrin rendszert károsító anyagként azonosította a kevéssé meggyőző és nem túlságosan objektív tudományos megállapításokon alapuló saját kritériumai alapján, az ECHA nyilvánvalóan megkerülte a Tanács és a Parlament által a fent említett harmonizált kritériumok meghatározásának céljával előírt, jogilag kötelező eljárást.

101 Az ilyen harmonizált kritériumok alkalmazásának szükségességét - legalábbis hallgatólagosan - elismerte néhány tagállam és több más jogalany is, amelyek az észrevételezési eljárás során megküldték véleményüket, valamint maga a Bizottság is. Ez utóbbi ugyanis e kritériumok kidolgozását várta, hogy megfogalmazhassa javaslatát a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP anyagoknak az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében az emberi egészségre valószínűleg súlyos hatást gyakoroló anyagként történő azonosítását illetően. Jelen esetben helyénvaló lenne felhívni a Bizottságot, hogy ismertesse azokat az indokokat, amelyek miatt a tagállami bizottság véleményének kézhezvételét követő három hónapban nem dolgozott ki az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (9) bekezdése szerinti javaslatot a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP endokrin rendszert károsító és az emberi egészségre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként történő azonosítására vonatkozóan.

102 Ezenfelül a felperes úgy érvel, hogy a Dán Királyság már megkísérelte az 1907/2006 rendelet eljárásainak és rendelkezéseinek megkerülését, azzal, hogy a területén nemzeti szabályozással, egyoldalúan betiltotta ezen anyagok felhasználását. A Bizottság által 2012. június 4-én küldött figyelmeztetést követően a tagállam visszavonta ezt a tiltást.

103 Végül, a felperes szerint az ECHA által elfogadott megközelítés ellentétes az 1907/2006 rendelet 95. cikkével, amely meghatározza az ECHA és az uniós jog által létrehozott más szervezetek véleménye közötti ellentétek feloldására szolgáló eljárást.

104 A Dán Királyság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság által támogatott ECHA vitatja a felperes ezen érvelését.

105 E tekintetben először is, konkrétan azon körülményeket illetően, melyek alapján megállapítható, hogy egy határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére az EUM-Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (1990. november 13-iFedesa és társai ítélet, C-331/88, EU:C:1990:391, 24. pont; 2013. április 16-iSpanyolország és Olaszország kontra Tanács ítélet, C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106 Márpedig semmiből nem lehet arra következtetni, hogy az ECHA jelen ügyben hatáskörrel való visszaélést követett volna el.

107 Egyfelől ugyanis a felperes nem szolgáltatott semmilyen objektív bizonyítékot, amelynek alapján arra lehetne következtetni, hogy a megtámadott határozatot kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört az ECHA számára biztosították.

108 Másfelől az sem fogadható el, hogy az ECHA az adott ügy körülményeinek kezelésére az EUM-Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében járt volna el.

109 E tekintetben, és először is az 528/2012 rendeletet illetően emlékeztetni kell arra, elsődlegesen, hogy amint az a 2. cikke (3) bekezdésének j) pontjából következik, e rendeletet az 1907/2006 rendelet sérelme nélkül kell alkalmazni. Ebből következik, hogy az 1907/2006 rendelet, és pontosabban annak 57. cikke f) pontja nem akadályozza az 528/2012 rendelet alkalmazását. Ez fordítva is igaz.

110 Másodszor, meg kell állapítani, hogy az 528/2012 rendelet nem írja elő kifejezetten, hogy az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában hivatkozott lényegi tulajdonságokkal rendelkező anyag nem azonosítható azelőtt, hogy a Bizottság harmonizált kritériumokat fogadna el az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagok meghatározására.

111 Harmadszor, a felperes érvelése nyilvánvalóan az 528/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdése d) pontjának és e rendelet 5. cikke (3) bekezdésének együttes olvasatán alapul, és ezen érvelés szerint az endokrin rendszert károsító tulajdonságok meghatározására vonatkozó harmonizált tudományos kritériumok Bizottság általi elfogadása felváltja az egyes anyagokban rejlő ilyen tulajdonságoknak az 1907/2006 rendelet 59. cikkében előírt eljárás szerinti azonosítását.

112 Márpedig az 528/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfogalmazásából az következik, hogy az e rendelkezés által érintett anyagok két alternatív és független mechanizmussal is azonosíthatók az endokrin rendszert károsító anyagokként, azaz egyfelől az 528/2012 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt harmonizált tudományos kritériumok alapján, vagy e kritériumok elfogadásáig az e rendelet 5. cikke (3) bekezdésének második és harmadik albekezdésében megjelöltek alapján, és másfelől, az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában hivatkozott lényegi tulajdonságokkal rendelkező anyagként, az 1907/2006 rendelet 59. cikke (1) bekezdésével összhangban.

113 Ennélfogva a Bizottság azon kötelezettsége, hogy harmonizált tudományos kritériumokat fogadjon el, csak az 528/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett első esetre vonatkozik, anélkül, hogy e kötelezettség bármilyen hatással járna az e rendelkezésben szereplő második eset alkalmazására, azaz az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának és az 1907/2006 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének alkalmazására.

114 Más szóval, a Bizottságnak az 528/2012 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt azon kötelezettsége, hogy harmonizált tudományos kritériumokat fogadjon el, nincs hatással az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában hivatkozott anyagok eseti alapon történő azonosítására.

115 Ebből eredően hatástalan a felperes azon érve, amely szerint az 1907/2006 rendelet nem állapít meg az endokrin rendszert károsító anyagok azonosítására semmilyen átmeneti kritériumot, illetve azon érve, amely szerint az 528/2012 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének második és harmadik albekezdésében foglalt kritériumok nem vonatkoznak az 1907/2006 rendeletre. Mivel ugyanis az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában említett anyagok azonosítását esetről esetre lehet végezni, függetlenül az 528/2012 rendelet alapján kidolgozandó kritériumoktól, az utóbbi rendeletből származó esetleges átmeneti kritériumoknak semmilyen hatásuk nem lenne az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának alkalmazására.

116 Másodszor, a felperesnek az 1107/2009 rendelet II. melléklete 3.6.5 pontjára vonatkozó érvelése tekintetében meg kell állapítani kiindulásképpen, hogy ez a pont sem akadályozza kifejezetten az 1907/2006 rendelet, és közelebbről annak 57. és 59. cikke alkalmazását.

117 Ezenfelül, ebből a pontból az következik, hogy helyénvaló ellenőrizni, hogy egy anyag károsíthatja-e az endokrin rendszert és ártalmas lehet-e, nem csak "[uniós] vagy nemzetközileg elfogadott iránymutatások szerint történt értékelés" alapján, hanem "egyéb rendelkezésre álló, a[z Európai Élelmiszerbiztonsági] Hatóság által felülvizsgált adatok és információk - többek között a szakirodalom áttekintése - alapján".

118 Márpedig, az említett 3.6.5 pontban szereplő "többek között" kifejezés azt sugallja, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) általi értékeléshez kapcsolódó példa csak példálózó jellegű, azaz más rendelkezésre álló adatok és információk szintén megalapozhatják az arra irányuló vizsgálatot, hogy egy adott anyag káros hatást gyakorol-e az endokrin rendszerre. Az ECHA eseti vizsgálaton alapuló véleménye ilyen információforrásnak minősül.

119 Ebből eredően az 1107/2009 II. mellékletének 3.6.5 pontja nem akadályozza, hogy az ECHA eseti elemzést végezzen egy adott anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében vett, endokrin rendszert károsító anyagként történő azonosítása érdekében.

120 Harmadszor, ami az 1386/2013 határozatot illeti, meg kell állapítani, hogy e határozat egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy az ECHA ne állapíthatna meg saját kritériumokat egy adott anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében vett, endokrin rendszert károsító anyagként történő azonosítására tekintettel.

121 Igaz ugyan, hogy e határozat melléklete 50. pontja harmadik albekezdésének második mondata szerint a vegyi anyagok együttes hatásának és az endokrin rendszert károsító anyagokkal kapcsolatos biztonsági aggályoknak a vizsgálata érdekében "az Unió összehangolt, kockázatalapú kritériumokat fog kidolgozni az endokrin [rendszert károsító anyagok] azonosítása érdekében". Mindazonáltal, e határozatból semmiképpen nem vonható le az a következtetés, hogy kizárólag harmonizált tudományos kritériumok alapján lehet azonosítani az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében vett, endokrin rendszert károsító anyagokat. Más szóval, az 1386/2013 határozat semmiben nem gátolja az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának alkalmazását, amelynek célja, hogy lehetővé tegye az ECHA számára ezen anyagok eseti azonosítását.

122 Negyedszer, a Bizottság 2014. júniusi ütemtervét illetően először is meg kell állapítani, hogy e dokumentum nem rendelkezik jogilag kötelező erővel. Amint ugyanis az ezen ütemtervben található, felelősséget kizáró nyilatkozatból kitűnik, "[e]z az ütemterv csak tájékoztató jellegű, és bármikor módosítható". Az ütemterv "nem érinti a Bizottságnak a kezdeményezés folyományaként hozott végső határozatát, sem annak végleges tartalmát és szerkezetét".

123 Ebből következik, hogy ez a dokumentum nem tartalmaz olyan elemeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy az endokrin rendszert károsító anyagok 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja és 59. cikke szerinti azonosítását fel kell függeszteni, amíg a Bizottság el nem fogadja a harmonizált tudományos kritériumokat.

124 Ötödször, azon érvet illetően, amely szerint egyes tagállamok és más, az észrevételezési eljárásban érintett jogalanyok úgy látják, hogy az endokrin rendszert károsító anyagok 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontja szerinti azonosításához harmonizált kritériumokra van szükség, elegendő megjegyezni, hogy az ilyen vélemények jogilag nem kötelező erejűek, ezért nem meghatározóak e rendelet értelmezése szempontjából.

125 Hatodszor, a felperes azon érvét illetően, amely szerint még a Bizottság is arra várt, hogy elfogadják a harmonizált tudományos kritériumokat, mielőtt javaslatot tett volna a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP anyagoknak az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében az emberi egészségre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként történő azonosítására, meg kell állapítani, hogy a Bizottság ezen állítólagos várakozása nem képezheti alapját az 1907/2006 rendelet rendelkezései, sem a jelen ügyben alkalmazandó más rendelkezések értelmezésének. Ezenfelül, amint azt a Norvég Királyság jelezte, és azt a felperes sem vitatta, a Bizottság időközben javaslatot nyújtott be a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP az emberi egészségre súlyos hatást gyakorló anyagként történő azonosítását illetően, anélkül, hogy elfogadták volna a harmonizált tudományos kritériumokat.

126 A fentiekre tekintettel nem fogadható el a felperes arra irányuló kérelme, hogy a Bizottságot fel kellene hívni azon okok ismertetésére, amelyek miatt a tagállami bizottság véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül nem dolgozott ki javaslatot a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP endokrin rendszert károsító és az emberi egészségre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagokként történő azonosítására az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (9) bekezdése értelmében.

127 Hetedszer, még ha megállapítást is nyerne az, hogy a Dán Királyság a múltban nemzeti intézkedésekkel igyekezett akadályozni a DEHP felhasználását a területén, ez a tény nem releváns annak eldöntése szempontjából, hogy az ECHA eljárhatott-e a DEHP 1907/2006 rendelet 57. cikk f) pontja szerinti anyagként, saját kritériumai alapján történő azonosítását illetően, vagy meg kellett volna várnia, míg a Bizottság harmonizált kritériumokat fogad el.

128 Nyolcadszor, a felperes azon érvét illetően, hogy a megtámadott határozat ellentétes az 1907/2006 rendelet 95. cikkével, elegendő emlékeztetni arra, hogy ez a rendelkezés azt a kötelezettséget írja elő az ECHA számára, hogy előzze meg vagy adott esetben oldja meg a közte és az Unió más szervei között felmerülő konfliktusokat és véleménykülönbségeket. E szervek között szerepelnek más ügynökségek, köztük az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az EFSA. Ezen ügynökségek hasonló hatáskörökkel rendelkeznek, mint az ECHA, és azok főszabály szerint az ECHA-étól eltérő véleményt fogadhatnak el egy anyaggal kapcsolatban.

129 Az 1907/2006 rendelet 95. cikkének (3) bekezdése szerint amennyiben tudományos vagy technikai kérdésekben alapvető véleménykülönbség alakul ki, és az érintett szerv uniós ügynökség vagy tudományos bizottság, az ECHA és az érintett szerv együttműködik a nézeteltérés megoldásában, vagy a nézeteltérés tudományos és/vagy technikai szempontjait meghatározó közös dokumentumnak a Bizottsághoz való benyújtásában.

130 Márpedig ebben az ügyben a felperes nem fejtette ki, hogy az Unió mely másik szerve fogadott el a DEHP-t illetően az ECHA által kifejtettől eltérő tudományos véleményt.

131 A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalap harmadik részének keretében felhozott érveket el kell utasítani.

132 Ennélfogva az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A második, az előreláthatóság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapról

133 A második jogalapjának alátámasztására a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat sérti az előreláthatóság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, amennyiben először is az ECHA a DEHP-t az endokrin rendszert károsító anyagként azonosította, míg az uniós jog nem határozza meg ezt az anyagot, és nem nyújt annak azonosítására jogilag kötelező kritériumot. Másodszor, az ECHA-nak nem volt felhatalmazása arra, hogy egy adott vegyi anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzést kiegészítsen. Harmadszor, a megtámadott határozat veszélyeztetheti az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében reprodukciót károsító anyagként azonosított DEHP engedélyezési eljárását, mely eljárás 2013. augusztus 12. óta, a felperes engedélyezés iránti kérelmének benyújtása óta tart. Negyedszer, a megtámadott határozat nem szabályozná azon jogkövetkezményeket, melyek akkor állnának elő, ha a Bizottság megbízatásának keretei között általánosan alkalmazandó kritériumokat dolgozna ki az endokrin rendszert károsító anyagok azonosítására, és e kritériumok eltérőek lennének a jelen ügyben az ECHA által alkalmazottaktól. Ötödször, a felperes nem láthatta előre az ECHA szóban forgó szabályozási tevékenységét, nem készülhetett fel előre a megtámadott határozatból eredő, a többi uniós szabályozási eljárás összefüggésében fennálló kötelezettségekre sem, és nem tudta társaságának tevékenységét sem így igazítani. A megtámadott határozat megkérdőjelezi és bizonytalanná teszi az anyagok azonosításának módját az endokrin hatásaik szempontjából, és jelentős gondokat okoz egy anyagnak az anyagok jelöltlistájára való felvétele, egy anyagnak az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletéhez való hozzáadása, és az e rendelet VII. címe szerinti engedély megadása közötti szabályozási kapcsolatot illetően.

134 Az ECHA vitatja ezen érvelést.

135 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, különösen azt követeli meg, hogy a jogi rendelkezések egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatóak legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és a vállalkozásokra nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek (2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 112. pont). Ezen elv megköveteli, hogy valamennyi, joghatás kiváltására irányuló jogi aktus kötőerejének valamely uniós jogi rendelkezésből kell származnia, amelyet mint jogi alapot kifejezetten meg kell jelölni, és amely előírja, hogy a jogi aktus milyen jogi formában jelenjen meg (lásd: 2015. június 19-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, T-358/11, EU:T:2015:394, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az előreláthatóság elve a jogbiztonság elvének szerves részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 111. és 112. pont).

136 A jelen esetben a megtámadott határozat nem csupán a jogi alapot jelöli meg, azaz az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdését, hanem a joghatásainak azonosításához szükséges paramétereket, és teszi ezt egyértelműen és pontosan, lehetővé téve így a felperes számára, hogy kétséget kizáróan megismerje annak terjedelmét. E határozatból világosan kitűnik, hogy a DEHP-ra vonatkozóan az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzésnek az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja szerinti kiegészítésére irányul, ezen anyag olyan endokrin rendszert károsító anyagként történő azonosításával, amely esetében tudományosan igazolható módon megállapítják, hogy valószínűleg súlyos hatást gyakorol a környezetre az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében.

137 Másodszor a bizalomvédelem elvét illetően, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az e jogra történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett, továbbá hogy ezen elv megsértésére senki nem hivatkozhat az ezen intézmény által részére tett pontos ígéretek hiányában (lásd: 2013. július 4-iMenidzherski biznes reshenia végzés, C-572/11, nem tették közzé, EU:C:2013:456, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

138 Ilyen remények keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás (lásd: 2013. március 14-iAgrargenossenschaft Neuzelle végzés, C-545/11, EU:C:2013:169, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139 A jelen ügyben a felperes nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy az ECHA pontos biztosítékokat nyújtott volna számára akár valamely anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételét, akár az ezzel kapcsolatosan alkalmazott kritériumokat illetően.

140 E következtetéseket nem teszi kétségessé a felperes többi érve.

141 Először is azon érvet illetően, mely szerint az ECHA a DEHP-t az endokrin rendszert károsító anyagként azonosította anyag, noha az uniós jog nem határozza meg ezt az anyagot, és nem nyújt annak azonosítására jogilag kötelező kritériumot is, emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 105-114. pontból is kitűnik, az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagok azonosítására vonatkozó harmonizált kritériumok hiányában az ECHA az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának értelmében jogosult volt a DEHP-t azonosítani egy eseti vizsgálat alapján, méghozzá a saját kritériumai szerint.

142 Ezenfelül, tekintettel a fenti 137. és 138. pontban tett pontosításokra, a bizalomvédelem elvét illetően az ezen elvre eredményesen hivatkozásnak nem szolgálhat alapjául azon puszta tény, hogy a felperes arra számított, hogy az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontjának alkalmazása addig fel lesz függesztve az endokrin rendszert károsító anyagok tekintetében, amíg a Bizottság nem egységesíti az ilyen jellegű anyagok azonosításának kritériumait. A bizalomvédelem elve, jellegéből eredően, nem vonatkozik az ilyen elvárásra. Ezenfelül a felperes nem bizonyította, hogy az ECHA úgy járt el, hogy abból a felperes arra következtethetett volna, hogy ezen ügynökség nem fogja a DEHP-t az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, az endokrin rendszert károsító, különös aggodalomra okot adó anyagként azonosítani. Épp ellenkezőleg, amint a Holland Királyság megjegyezte, számos precedens volt már arra, hogy az e rendelet 57. cikke szerinti tulajdonságok közül több alapján azonosítottak különös aggodalomra okot adó anyaként egy anyagot, mint például a kadmium-fluoridot, amelyet négy - azaz az említett rendelet 57. cikkének a)-c) és f) pontja szerinti - tulajdonsága alapján azonosítottak. Az antracénolaj egy olyan anyag, amelyet az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a), d) és e) pontjában meghatározott kritériumok alapján különös aggodalomra okot adó anyagként azonosítottak egy másik precedens e tekintetben (2013. március 7-iRütgers Germany és társai kontra ECHA ítélet, T-94/10, EU:T:2013:107, 7. és 77. pont).

143 Másodszor a felperes azon érvét illetően, miszerint a megtámadott határozatot anélkül fogadták el, hogy az ECHA jogosult lett volna egy vegyi anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzést kiegészíteni, ami a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét is megsérti, emlékeztetni kell arra, hogy amint a fenti 81. pontban levont következtetésekből is kitűnik, az ECHA az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdése alapján jogosult volt a DEHP anyag tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzést kiegészíteni. Következésképpen ezt az érvelést el kell utasítani.

144 Harmadszor a felperes azon érvét illetően, mely szerint a megtámadott határozat veszélyeztetheti az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében reprodukciót károsító anyagként azonosított DEHP engedélyezési eljárását, mely eljárás 2013. augusztus 12. óta, a felperes engedélyezés iránti kérelmének benyújtása óta tart, a következőket kell megállapítani.

145 Még ha az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti további lényegi tulajdonságokat hozzá is adták a DEHP tekintetében az anyagok jelöltlistáján már szereplő bejegyzéshez, a még mindig folyamatban lévő engedélyezési eljárást ez nem "veszélyeztette". Amint azt az ECHA helytállóan megállapította, az engedélyt kérelmezőnek csupán azon veszélyes tulajdonságokra kell figyelemmel lennie, amelyek tekintetében ezt az anyagot a XIV. mellékletbe felvették. Adott anyag olyan lényegi tulajdonsága, mely az anyagok jelöltlistáján szerepel, azonban nem képezi részét az ezen anyag tekintetében a XIV. mellékletben szereplő bejegyzésnek, semmilyen hatással nem bír tehát az engedélyezési eljárásra.

146 Kétségtelen, hogy amikor a XIV. mellékletben egy anyag tekintetében meglévő bejegyzést kiegészítenek az 1907/2006 rendelet 62. cikke (4) bekezdésének d) pontja értelmében, az engedélyezés iránti kérelmet úgy kell módosítani, hogy az figyelem vegye e fejleményt. Azaz ha a Bizottság az e rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyag tulajdonsággal egészíti ki a DEHP tekintetében a XIV. mellékletben szereplő bejegyzést, a felperesnek figyelembe kell venni a XIV. melléklet e módosítását.

147 Mindazonáltal, hasonló esetben a felperes ugyanabban a helyzetben találja magát, mintha a DEHP anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikke szerinti valamennyi lényegi tulajdonságát ugyanakkor azonosították volna, és vették volna fel a XIV. mellékletbe.

148 Negyedszer, azon érvet illetően, mely szerint a megtámadott határozat nem szabályozza azon jogkövetkezményeket, melyek akkor állnának elő, ha a Bizottság megbízatásának keretei között általánosan alkalmazandó kritériumokat dolgozna ki az endokrin rendszert károsító anyagok azonosítására, és e kritériumok eltérőek lennének a jelen ügyben az ECHA által alkalmazottaktól, meg kell jegyezni, hogy - amint a fenti 112-114. pontból kitűnik - egy anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti eseti vizsgálat alapján történő, az endokrin rendszert károsító, különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítása nem zárható ki amiatt, hogy a Bizottságnak az endokrin rendszert károsító tulajdonságok meghatározására harmonizált kritériumokat kell kidolgoznia.

149 Ötödször, a felperes azon érvét illetően, mely szerint a megtámadott határozat azzal, hogy megkérdőjelezi és bizonytalanná teszi "az anyagok azonosításának módját az endokrin hatásaik szempontjából", jelentős gondokat okoz egy anyagnak az anyagok jelöltlistájára való felvétele, egy anyagnak az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletéhez való hozzáadása, és az e rendelet VII. címe szerinti engedély megadása közötti szabályozási kapcsolatot illetően, először is emlékeztetni kell arra, hogy a hatályos szabályozás, különösen az 1907/2006 rendelet 59. cikkének e rendelet 57. cikke f) pontjával együtt értelmezett (8) bekezdése szolgált a megtámadott határozat alapjául.

150 A felperes azon körülményre alapított kifogását, mely szerint nem számíthatott a megtámadott határozatra, nem készülhetett fel előre az abból eredő kötelezettségekre sem, és nem tudta társaságának tevékenységét sem így igazítani, úgy kell értelmezni, mint amely lényegében a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik.

151 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet ez az elv az Unió egyik alapvető elve, a gazdasági szereplők joggal nem bízhatnak az olyan helyzet fennmaradásában, amelyet az uniós intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (2012. június 26-iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C-335/09 P, EU:C:2012:385, 180. pont). Ekképpen a felperes nem várhatta el jogosan, hogy az ECHA nem azonosítja a DEHP-t különös aggodalomra okot adó, az endokrin rendszert károsító anyagként az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja ételmében.

152 A fentiekre tekintettel el kell utasítani az előreláthatóság, jogbiztonság és bizalomvédelem elvének megsértésére vonatkozó érveket.

153 Ennélfogva a második jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

A harmadik, a meggyőző és objektív tudományos megállapítások hiányára, valamint az ECHA utasításainak figyelmen kívül hagyására alapított jogalapról

154 A harmadik jogalap két részre tagolódik.

155 Az első rész azon alapul, hogy a megtámadott határozat olyan nyilvánvaló mérlegelési hibában szenved, amely akár még hatáskörrel való visszaélésnek is minősülhet, amennyiben nem olyan tudományos megállapításokon alapul, amelyek objektívan és meggyőzően alátámasztják, hogy a DEHP az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában felsorolt valamennyi kritériumnak megfelel.

156 A második rész azon alapul, hogy az ECHA figyelmen kívül hagyta a saját maga által adott technikai utasításokat.

- A harmadik jogalapnak az objektív és kellően meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya miatti nyilvánvaló mérlegelési hibára, sőt, hatáskörrel való visszaélésre alapított, első részéről

157 Először is a felperes úgy érvel, hogy tudományos szempontból azon megállapítás, mely szerint egy anyag károsítja az endokrin rendszert, nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy ezen anyag megfelel az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában meghatározott kritériumoknak. Az endokrin rendszer károsítása nem jelent veszélyt, az csupán egy hatásmechanizmus. A megtámadott határozat mégis e téves előfeltevésen alapul. Ezzel szemben a DEHP által a környezetre gyakorolt hatás tudományos értékelése alapján megállapítható lett volna a DEHP hatásmechanizmusa és a környezetre gyakorolt hatásai közötti okozati összefüggés. A DEHP dokumentációja azonban nem felel meg ezen alapvető követelménynek, hiszen a DEHP anyag állítólagos negatív hatásait csupán "lehetségesnek" minősítették.

158 Másodszor, amint azt több tagállam és számos más résztvevő is megjegyezte az észrevételek benyújtására vonatkozó eljárás során, a DEHP dokumentációjában szereplő érvelés nem igazolja az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti anyag azonosításának és az anyagok jelöltlistájára történő felvételének egyik teljesen alapvető kritériumát, tudniillik azon kritériumot, mely szerint az érintett anyagnak az említett rendelet 57. cikke a)-e) pontjában felsorolt más anyagok felhasználása által keltett aggodalommal azonos mértékű aggodalomra is okot kell adnia.

159 Harmadszor méltánytalanul és szándékosan felülértékelt azon tanulmányok tudományos megbízhatósága, melyekre a DEHP dokumentációja, a támogató dokumentum, és ennélfogva a megtámadott határozat támaszkodik. Ezenfelül e szaktanulmányok nem meggyőzőek.

160 A mind a támogató dokumentumnak, mind a DEHP dokumentációjának alapjául szolgáló, halakra vonatkozó tanulmányokat illetően, a Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) 2008. évi, "European Union Risk Assessment Report" című tudományos jelentéséből kitűnik, hogy "nem lehet bizonyossággal meghatározni, hogy a DEHP anyag a halak endokrin rendszerét károsítja-e". A DEHP anyag halakra gyakorolt hatásáról 2008 után készített 8 tanulmány csupán "non-guideline stud[ies]"-nak, azaz olyan tanulmánynak minősül, amelyet nem a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) normáival összhangban készítettek. E tanulmányok azonban egy nemzetközileg elismert módszer, az ún. Klimisch-skála (Klimisch, H. J., Andreae, M. és Tillmann, U., "A Systematic Approach for Evaluating the Quality of Experimental Toxicological and Ecotoxicological Data", Regulatory Toxicology and Pharmacology, 1997., 25. kötet, 1-5. o.) alapján kellene értékelni. Még ha a Klimisch-skála osztályozása keretében a "non-guideline" tanulmányokat a 3. osztályba is sorolják, ami a "nem megbízható" tanulmányoknak felel meg (Klimisch Score 3), a támogató dokumentumban a fent említett tanulmányokat, a Klimisch-skálával ellentétben, a 2. osztályba sorolják, ami a "korlátozásokkal megbízható" tanulmányoknak felel meg (Klimisch Score 2). A támogató dokumentum szerzője maga is kétségbe vonta a Carnevali és társai (2010), illetve a Corradetti és társai (2013) által készített tanulmányok megbízhatóságát, azokat "lényegében nem megbízhatónak" minősítve (Klimisch Score 2/4). Bizonyos tanulmányokban, melyekre a támogató dokumentum hivatkozik, a DEHP káros endokrin hatása egyáltalán nem nyert bizonyítást. Ez a helyzet többek között a Zanotelli és társai (2010), a Wang és társai (2013), illetve az Uhren-Webster és társai (2010) által készített tanulmányok esetében. Egyébiránt a Zanotelli és társai (2010) tanulmány eredményeit, melyek szerint a halaknál a DEHP-val való kezelést követően tapasztalt "növekedéslassulás" (reduction in growth) tekinthető ezen anyag "endokrin hatásmechanizmusa" megnyilvánulásának, de semmi esetre sem a "káros hatása" bizonyítékának, megkérdőjelezik más szaktanulmányok, többek között a Norman és társai (2007) tanulmány.

161 A patkányokra vonatkozó tanulmányokat illetően, a felperes azon a véleményen van, hogy azokat az emberi egészségre, és nem a környezetre gyakorolt hatások vizsgálata céljából készítették. Ráadásul a megbízhatóságuk vitatható, mivel e tanulmányok keretében a DEHP anyagot közvetlenül és igen magas adagokban juttatták az állatok szervezetébe, ami a természetben nem fordulna elő, mivel ezen anyag koncentrációja ezerszer, sőt több tízezerszer alacsonyabb.

162 Az ECHA, amelyet a Dán Királyság támogat, vitatja ezeket az érveket.

163 Előzetesen ki kell emelni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban, mivel az uniós hatóságok, különösen a tudományos és technikai rend fölöttébb összetett tényeinek értékelésében, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk tett intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében, az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt-e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek-e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték-e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörüket. E körülmények között az uniós bíróság nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai rendre vonatkozó ténybeli megállapításaival az uniós intézmények megállapításait, mivel az EUM-Szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére (lásd: 2015. április 30-iPolynt és Sitre kontra ECHA ítélet, T-134/13, nem tették közzé, EU:T:2015:254, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

164 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az uniós hatóságok széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is. Az ilyen bírósági felülvizsgálat azonban, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy az uniós intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák az uniós Bíróság előtt, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét (2015. április 30-iPolynt és Sitre kontra ECHA ítélet, T-134/13, nem tették közzé, EU:T:2015:254, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

165 E megfontolások fényében kell a jelen ügyben megvizsgálni, hogy az ECHA-nak a DEHP mint az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjának megfelelő anyag tulajdonságaira vonatkozó értékelése tartalmaz-e nyilvánvaló mérlegelési hibát, vagy hatáskörrel való visszaélést.

166 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a támogató dokumentum 6.3 pontja szerint megállapítható, hogy a DEHP anyag endokrin rendszert károsító hatásmechanizmusa valószínűleg káros hatást gyakorolt a környezetre. A tagállami bizottság erre a következtetésre számos, halakra, illetve patkányokra vonatkozó tanulmány értékelését követően jutott. Különösen, amint a támogató dokumentum 5.1.6 pontjából kitűnik, a felhasznált tanulmányok egy részének átfogó értékelése alapján a DEHP ösztrogén hatásmechanizmusa nagy valószínűséggel káros hatást gyakorol a hím és nőstény halak szexuális fenotípusos és reprodukciós tulajdonságaira. E körülmény, valamint a DEHP anyagnak a patkányokra vonatkozó tanulmányokban megfigyelt hatásai, melyeket a támogató dokumentum 4. fejezete fejt ki, elegendőek annak megállapításához, hogy a DEHP káros hatást gyakorolhat a környezetre.

167 A támogató dokumentum 4. és 5. fejezetében említett tudományos tanulmányok összességének értékelését nem kérdőjelezik meg a felperes érvei.

168 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben, a megtámadott határozat nem azon az elméleten alapul, miszerint egy anyag által egy elszigetelt egyed endokrin rendszerére gyakorolt egyszerű hatás szükségszerűen káros hatást gyakorolna a környezetre.

169 Amint ugyanis a támogató dokumentum 4.2.1 pontjával együttesen értelmezett 5.1.1 pontjából kitűnik, a tudományos megközelítést, melynek alapján az ECHA arra a következtetésre jutott, hogy a DEHP olyan lényegi tulajdonságokkal bír, mint az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában meghatározottak, egy szakértő tanácsadó csoport javasolta. E megközelítés szerint egy anyag akkor azonosítható a környezetre valószínűleg káros hatást gyakorló, az endokrin rendszert károsító anyagként, ha először is ezen anyag káros hatást gyakorol az egészségre, másodszor endokrin hatásmechanizmussal bír, harmadszor, "valószínűsíthető" kapcsolat áll fenn az említett káros hatások és az endokrin hatásmechanizmus között, és negyedszer ezen okozati kapcsolat a környezet szempontjából is releváns. Amint az a támogató dokumentum 4.2.1 pontjából következik, e megközelítés az általánosan elfogadott és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó programja által is támogatott fogalommeghatározáson alapul.

170 Ennélfogva el kell utasítani a felperes azon érvét, mely szerint a megtámadott határozat abból a feltételezésből indulna ki, hogy ha egy vegyi anyag károsítja az endokrin rendszert, az szükségszerűen azt jelenti, hogy ezen anyag káros hatást gyakorolhat a környezetre.

171 A felperes azon érvét illetően, miszerint a DEHP által a környezetre gyakorolt hatás tudományos értékelése alapján megállapítható lett volna a DEHP hatásmechanizmusa és a környezetre gyakorolt hatásai közötti okozati összefüggés, abban az értelemben, hogy a többi anyag kizárásával, pontosan a DEHP gyakorolna negatív hatást a környezetre, ami alapján megállapítható lenne, hogy a DEHP az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontja értelmében különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyagnak minősül, a következőket kell megjegyezni.

172 Úgy kell értelmezni, hogy ezen érvével a felperes lényegében a támogató dokumentum szerzője által az okozati összefüggés megállapításához alkalmazott bizonyítási szintet kérdőjelezi meg.

173 E tekintetben az 1907/2006 rendelet 57. cikke f) pontja szerint megkövetelt bizonyítási szintet illetően először is meg kell állapítani, hogy e rendelkezés értelmében a XIV. mellékletbe többek között azok a különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyagok vehetők fel, amelyek esetében tudományos bizonyítást nyert, hogy súlyos hatást "gyakorolhatnak" a környezetre. Meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés bizonyos nyelvi változataiban, mint például az angol, a német, az olasz és a román nyelvi változat, a környezetre gyakorolt hatásnak "valószínűnek" kell lennie, míg más nyelvi változatokban az anyagoknak "képesnek kell lenniük" hatást gyakorolni a környezetre. Következésképpen annak valószínűsége, hogy egy endokrin rendszert károsító anyag káros hatást gyakorolhat a környezetre, elegendő az e rendelkezés szerinti okozati összefüggés megállapításához. Az uniós jogalkotó e megközelítése egyébiránt összhangban van az elővigyázatosság elvével, amelyet egyebek mellett az 1907/2006 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése említ.

174 Márpedig egyebek mellett a támogató dokumentum 6.3 pontjának első mondatából is kitűnik, hogy e dokumentum szerzője a tudományos érvelésében figyelembe veszi az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontjában hivatkozott bizonyítási szintet. Hivatkozik ugyanis annak valószínűségére, hogy a DEHP káros hatást gyakorolhat a környezetre.

175 Tekintettel a fenti 105., 163. és 164. pontban a jogi aktusoknak a nyilvánvaló mérlegelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést illető felülvizsgálatára vonatkozóan tett megállapításokra, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem szabálytalan azon okból kifolyólag, hogy a támogató dokumentum szerzője csupán azt állapítja meg, hogy "igen valószínű", hogy a DEHP endokrin hatásmechanizmusa káros hatásokat gyakorol a környezetre.

176 Másodszor a felperes azon érvét illetően, mely szerint a DEHP dokumentációja nem igazolja, hogy ezen anyag az 1907/2006 rendelet 57. cikke a)-e) pontjában felsorolt más anyagok felhasználása által keltett aggodalommal azonos mértékű aggodalomra okot adó anyagnak minősülne, elegendő a támogató dokumentum 6.2 pontjára utalni.

177 Ebben a pontban a dokumentum szerzője nem csupán a DEHP lényegi tulajdonságait, a tudományos bizonyítékait és a súlyos hatásait vizsgálja meg, hanem az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti azonos mértékű aggodalom (equivalent level of concern) szintjét is. Összefoglalva, e pont négy albekezdése egyebek mellett kifejti, hogy ezen anyag ökotoxikus hatásai potenciálisan súlyosak és visszafordíthatatlanok, valamint hogy a környezetre jelentős hatást gyakorolnak.

178 Következésképpen, a fenti 102., 164. és 165. pontban kifejtett pontosítások fényében nem állapítható meg nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy még kevésbé hatáskörrel való visszaélés azon az alapon, hogy az ECHA figyelmen kívül hagyta volna az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti alapvető kritériumok egyikét.

179 Harmadszor a felperes azon érvét illetően, mely szerint a DEHP dokumentációjában felhasznált tanulmányok nem megbízhatóak, a következőket kell megjegyezni.

180 A megtámadott határozat tudományos indokolásának részét képezik halakra vonatkozóan részben 2008 előtt végzett tanulmányok. E tanulmányokat a JRC 2008-as jelentése felsorolja és ismerteti. Igaz, amint a támogató dokumentum 5.1.2 pontjából is kitűnik, e jelentés szerint nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a DEHP a halak endokrin rendszerét károsítaná.

181 E jelentés mellett azonban számos 2008 után készített tanulmányt is tartalmaz a dokumentáció.

182 Amint a támogató dokumentum 5.1.2.1 pontjából is kitűnik, az ECHA e tanulmányok megbízhatóságát a Klimisch-skála segítségével értékelte. Ekképpen tett, mivel az ECHA "Útmutató az információs követelményekhez és a kémiai biztonsági értékeléshez" dokumentumának R.4.2 fejezete értelmében a Klimisch osztályozási rendszert kell alkalmazni egy anyag környezetre gyakorolt hatására és viselkedésére vonatkozó tanulmányok értékelésekor is.

183 E skálán különösen a "2., korlátozásokkal megbízható" osztályba (Klimisch Score 2) sorolják azon "tanulmányokat vagy adatokat [...], melyeket nem a helyes laboratóriumi gyakorlat elveinek megfelelően készítettek vagy szereztek be, amelyekben a dokumentált vizsgálati paraméterek nem teljesen felelnek meg a speciális iránymutatásoknak, azonban elegendőek ahhoz, hogy az adatok elfogadhatóak legyenek, vagy amelyekben a leírt kutatásokra nem vonatkoznak vizsgálattal kapcsolatos iránymutatások, azonban azok jól dokumentáltak és tudományosan elfogadhatóak".

184 Ezzel szemben a "3., nem megbízható" osztályba (Klimisch Score 3) sorolják azon "tanulmányokat vagy adatokat [...], amelyekben a mérési rendszer és a vizsgált anyag között kölcsönhatás állt fent, amelyekben az alkalmazott vizsgálati szervek/rendszerek nem relevánsak a kitettséget illetően (például nem fiziológiai alkalmazás), amelyeket az értékelés szempontjából nem kellően dokumentált módszert követve készítettek vagy szereztek be, amely módszer a szakértői megítélés szerint nem elégséges és nem meggyőző."

185 A felperes azon állításával ellentétben ugyanis, mely szerint az olyan tanulmány, amely nem tartja tiszteletben az OECD előírásokat, "non-guideline" tanulmánynak minősül, a Klimisch osztályozási rendszerből nem következik, hogy minden "non-guideline" tanulmányt a "3., nem megbízható" osztályba kellene sorolni. Épp ellenkezőleg, a "2., korlátozásokkal megbízható" osztályba pontosan olyan tanulmányok kerülhetnek, amelyek esetében a dokumentált vizsgálati paraméterek nem teljesen felelnek meg egy speciális iránymutatásnak. Következésképpen a felperes állításával ellentétben a puszta tény, miszerint egy szakértői vélemény "non-guideline" tanulmánynak minősül, nem jelenti azt, hogy e tanulmány ne lenne egyáltalán megbízható.

186 Ráadásul ki kell emelni továbbá, hogy a felperes nem hoz fel semmilyen konkrét bizonyítékot, mely alapján megalapozottan, a tanulmányok egyedi vizsgálata alapján meg lehetne kérdőjelezni a támogató dokumentum 5. fejezetében említett különböző tanulmányok osztályozását.

187 A felperes ezenfelül nem fejti ki, hogy a halakra vonatkozó tanulmányok mely osztályozása helytelen, és mely gyakorolhatott hatást a tagállami bizottság átfogó értékelésének eredményére.

188 Végül nem meggyőző a felperes azon érve, mely szerint először is a támogató dokumentum szerzője maga is kétségbe vonná a Carnevali és társai (2010), a Corradetti és társai (2013) tanulmányok megbízhatóságát, és másodszor pedig a DEHP endokrin rendszerre gyakorolt káros hatása nem nyert bizonyítást a Zanotelli és társai (2010), a Wang és társai (2013), illetve az Uhren-Webster és társai (2010) tanulmányokban.

189 A támogató dokumentum 5.1.2.1.2 pontjából kétségtelenül az következik, hogy a Zanotelli és társai (2010) tanulmány a DEHP endokrin rendszert károsító anyagként való minősítését illetően nem volt meggyőző. E tanulmányból nem tűnik ki egyértelműen, hogy a halaknál a DEHP hatásaként megfigyelt "növekedéslassulás" (reduction in growth) az endokrin rendszerhez kapcsolódik-e vagy sem (it is not clear whether the effect is endocrine mediated or not). Hasonlóképpen, a Wang és társai (2013) tanulmány szerint semmilyen, az endokrin rendszerhez kapcsolódó vagy szisztematikus káros hatást nem figyeltek meg, illetve vizsgáltak (no endocrine related or systemic adverse effects were investigated nor observed).

190 Ugyanakkor az 5.1.2.1.2 pontból kitűnik, hogy a Carnevali és társai (2010), valamint a Corradetti és társai (2013) tanulmány bizonyította a DEHP által a zebradánió szaporodására gyakorolt káros hatások fennállását, és bizonyos kétségek ellenére, e tanulmányok bizonyos jelentőséggel bírnak az említett hatások értékelése szempontjából (are therefore considered of some relevance).

191 Az Uhren-Webster és társai (2010) tanulmány kétségtelenül egy kísérleti módszeren alapul, mely az anyagnak való olyan kitettséggel jár, amely a természetben nem fordulna elő. Azon kérdéstől függetlenül, hogy e módszer megbízható-e vagy sem, e kérdésre egyébiránt ugyanaz a válasz adandó, mint a lenti 198-200. pontban a patkányokon végzett vizsgálatok keretében alkalmazott nagy mennyiségű DEHP-re vonatkozóan adott, az Uhren-Webster és társai (2010) tanulmányból kitűnik, hogy a DEHP magas koncentrációjának való kitettség zavart okoz a zebradániók spermaképződésében.

192 A felperes által kifogásolt tanulmányokat illetően meg kell jegyezni, hogy azok a tagállami bizottság által vizsgált bizonyítékok összességének csupán egy részét képezik.

193 A halakra vonatkozóan készített más tanulmányok, mint például a támogató dokumentum 5.1.2.1.2 pontjában hivatkozottak, további bizonyítékokkal szolgálnak a DEHP környezetre gyakorolt káros hatásait illetően.

194 E tanulmányokhoz hozzáadódnak még a patkányokon végzett vizsgálatok, melyeket a támogató dokumentum a 4.2.2 pontjában említ meg. E vizsgálatok lehetővé tették a DEHP anyag által az emlősök endokrin rendszerre gyakorolt különböző káros hatások megállapítását.

195 A felperes azonban nem fordít különösebb figyelmet e további tanulmányokra.

196 Különösen ki kell emelni, hogy - amint az a támogató dokumentum 4.2.2 pontja b) alpontjának második albekezdéséből is következik - a patkányokra vonatkozó tanulmányok "megbízható" tanulmányoknak minősültek a Klimisch-skála 1. vagy 2. osztálya értelmében. A felperes, aki úgy tűnik elismeri, hogy a Klimisch-skála a tanulmányok értékelésének meggyőző módszere, nem ad elő semmi olyan bizonyítékot, mely alapján megkérdőjelezhető lenne a támogató dokumentum 4.2.2 pontjában hivatkozott tanulmányok megbízhatósága.

197 Egyébiránt a felperes a támogató dokumentum 6.3 pontjának harmadik albekezdésében szereplő értékelést sem vitatja megalapozottan, mely értékelés szerint a DEHP anyag által az emlősök reprodukciójára gyakorolt hatások jelentőséggel bírnak a környezet szempontjából. A felperes ugyanis nem kérdőjelezi meg azon megállapítást, mely szerint először is a patkányoknál megfigyelt hatások különös aggodalomra adnak okot a vadon élő emlősök tekintetében, amelyek reprodukciós sikere természetes módon gyenge, és másodszor, a reprodukcióra gyakorolt negatív hatás a szóban forgó állat populációjára hosszú távú káros következményeket eredményezhet.

198 Végül nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, mely szerint a patkányokra vonatkozó tanulmányok keretében az állatokra közvetlenül ható, igen nagy mennyiségű DEHP-vel végeztek a DEHP anyag vizsgálatát, ami olyan helyzetet teremtett, amely a természetben nem fordulna elő.

199 E tekintetben ugyanis először is meg kell jegyezni, hogy a felperes nem bizonyította, hogy egy adott anyag nagy mennyiségének közvetlenül történő alkalmazását magában foglaló módszer nem egy tudományosan elismert és bevált módszer. A felperes e tekintetben csupán egy általános megállapításra szorítkozik, anélkül, hogy olyan konkrét bizonyítékot szolgáltatna, amely megkérdőjelezi azon módszer megbízhatóságát, melyben az adott anyag magas dózisait laboratóriumi feltételek mellett alkalmazzák állatokra.

200 Másodszor az ítélkezési gyakorlat értelmében az anyagok belső tulajdonságaival összefüggő veszélyek értékelése nem korlátozható valamilyen különleges felhasználásra tekintettel, és megfelelően elvégezhető az anyag felhasználásának helyétől, az anyaggal való érintkezés módjától, valamint az anyagnak való kitettség esetleges szintjétől függetlenül (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21-iNickel Institute ítélet, C-14/10, EU:C:2011:503, 82. pont).

201 E megfontolások tekintettel, és figyelembe véve a fenti 105., 163. és 164. pontban megállapítottakat, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibában szenvedne, vagy hatáskörrel való visszaélést valósítana meg, és ekképpen az ezzel kapcsolatos érveket el kell utasítani.

202 Következésképpen a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

- A harmadik jogalap arra alapított, második részéről, hogy az ECHA figyelmen kívül hagyta a saját technikai utasításait

203 A felperes úgy érvel, hogy az ECHA a megtámadott határozat elfogadásával figyelmen kívül hagyta a saját maga által hozott utasításokat, azaz a "Identification of substances as SVHCs due to equivalent level of concern to CMRs (Article 57(f)) - sensitisers as an example" (Anyagok különös aggodalomra okot adó anyagként történő azonosítása a CMR anyagokkal azonos mértékű aggodalomra okot adó mivoltuk alapján [57. cikk, f) pont] - például szenzibilizáló anyagok) című dokumentumot, amely részletes útmutatásokat tartalmaz az egyes vegyi anyagoknak az anyagok jelöltlistájára az 1907/2006 rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében történő felvételére irányuló javaslatok szerzői számára. Ezen útmutatások szerint, az "áldozatok [azaz a jelen esetben az érintett állatok] életminősége", a "szociális aggályok", illetve a környezet szempontjából "biztos koncentráció lehetősége" olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy az adott anyag az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a)-e) pontja szerint azonosított anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad-e okot. A jelen esetben az ECHA azonban nem értékelte e tényezőket.

204 Az ECHA vitatja ezt az érvelést.

205 A felperes által az ECHA utasításaival kapcsolatban emelt kifogás olyan kiegészítő állítás, melyet először a válasz 72-74. pontjában hozott fel. E tekintetben a felperes, más szavakkal, lényegében egy új jogalapot hoz fel az eljárás során.

206 Az eljárási szabályzat 84. cikkéből ugyanis kitűnik, hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

207 Mivel a felperes csak a válasz szakaszában hozta fel az ECHA iránymutatásaival kapcsolatos jogalapot, és az nem a kereset benyújtását követően felmerült tényeken alapul, e jogalapot mint késedelmest és következésképpen elfogadhatatlant el kell utasítani.

208 Következésképpen a harmadik jogalap második részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

A negyedik, a felperesnek az EJEE, valamint a Charta által biztosított jogai megsértésére alapított jogalapról

209 Negyedik jogalapjában a felperes először a jogbiztonság elvének, másodszor a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak, harmadszor pedig az EJEE-hez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke és a Charta 17. cikke szerinti, tulajdonnal való zavartalan rendelkezés jogának, és különösen a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik.

210 Az ECHA vitatja ezeket az érveket.

211 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát. E követelményt az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten tartalmazza (lásd: 2013. november 28-iTanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

212 Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a Charta 47. cikkének második bekezdésében és az EJEE 6. cikkében foglalt, bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a Charta 17. cikke és az EJEE-hez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke szerinti, tulajdonhoz való jog tiszteletben tartása.

213 Mivel az ECHA a Charta 47. cikkének és az EJEE 6. cikkének értelmében nem minősül bíróságnak, és e rendelkezések a jelen esetben tehát nem alkalmazhatók, a felperes nem hivatkozhat érvényesen a megtámadott határozattal szemben a tisztességes eljáráshoz való jogra.

214 Ezzel szemben, ha a felperesnek a tisztességes eljáráshoz való jogra történő hivatkozását úgy kell értelmezni, hogy az arra irányul, hogy ügyét az ECHA részrehajlás nélkül és tisztességes módon tárgyalja, a Charta 41. cikke (1) bekezdésének megfelelően, meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az ECHA ne tett volna eleget az e rendelkezés szerinti kötelezettségeinek.

215 Az EJEE-hez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke és a Charta 17. cikke szerinti, tulajdonnal való zavartalan rendelkezés jogát illetően a felperes egyfelől azon pénzügyi eszközökre hivatkozik, amelyeket állítólag a DEHP felhasználására irányuló engedélyezési kérelem elbírálási eljárása okán befektetett, másfelől pedig annak kockázatára, hogy a megtámadott határozat elfogadása okán nem kap ilyen engedélyt. Ezenfelül a tárgyalás során a felperes kifejtette, hogy a többi tulajdon, amellyel nem rendelkezhet a megtámadott határozat elfogadása miatt, a DEHP anyagot felhasználó és gyártó vállalkozásnak az ezen anyag gyártásával kapcsolatos jogai.

216 E tekintetben a felperes által a DEHP felhasználására irányuló engedélyezési kérelem elbírálási eljárása okán állítólagosan befektetett pénzügyi eszközöket illetően elegendő megállapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat pontosan miként kérdőjelezné meg e befektetéseket. Ezen állítólagos befektetések ugyanis csak a DEHP-t mint az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontjában foglalt kritériumnak megfelelő anyagot érinthetik. Ezen befektetésekre tehát a DEHP különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyagként e rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében történő azonosítása nélkül is sor került volna.

217 Annak kockázatát illetően, hogy a felperes nem kapja meg az 1907/2006 rendelet 60. cikke szerinti engedélyt, meg kell állapítani, hogy a felperes által az engedély megszerzése érdekében indított eljárás a DEHP-re mint az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja szerinti, reprodukciót károsító anyagra vonatkozik. Az e címen megszerzett engedélyt nem zárja ki azon tény, hogy ezt az anyagot ugyanezen rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, különös aggodalomra okot adó, endokrin rendszert károsító anyagként felvették az anyagok jelöltlistájára.

218 Végül a DEHP gyártásával kapcsolatos jogokat illetően meg kell jegyezni, hogy nem nyert megállapítást e jogok fennállása, terjedelme vagy jogi természete, s ekképpen nem állapítható meg korlátozás fennállása.

219 Egyébiránt függetlenül az EJEE-hez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke és a Charta 17. cikke szerinti, "tulajdon" fennállásának alátámasztására a felperes által felhozott bizonyítékok minősítésétől, meg kell állapítani, hogy a felperes által a tárgyalás során nyújtott pontosítások szerint a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos érvei nem bírnak a jelen kereset keretében önálló tartalommal, azok csupán a korábbi jogalapokban a felperes által már előadottakkal kapcsolatos kiegészítő érvelést képeznek. Pontosabban a felperes véleménye szerint a tulajdonhoz való jog érvényesülését akadályozhatja a megtámadott határozat jogellenessége, amennyiben e jogellenesség a felperes által más jogalapok keretében előadottakból következik.

220 Azonban a többi jogalap vizsgálata nem tárt fel semmi olyan tényezőt, mely a megtámadott határozat jogszerűségét érinthetné. Ennélfogva a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos érveket el kell utasítani, ugyanezen következtetés érvényes a Charta 41. cikke (1) bekezdéséből és 47. cikkéből, valamint az EJEE 6. cikkéből eredő jogok tekintetében is.

221 Amint az a fenti 135-153. pontban már megállapítást nyert, a megtámadott határozat nem sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét sem.

222 Ennélfogva a negyedik jogalapot is el kell utasítani teljes egészében.

A költségekről

223 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén felül az ECHA részéről felmerült költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

224 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás más részes államai maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Dán Királyság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Deza, a.s.-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) részéről felmerülő költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

3) A Dán Királyság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság maguk viselik saját költségeiket.

Gratsias

Dittrich

Xuereb

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. május 11-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: cseh.

( 1 ) A jelen szöveg 33. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.