769/B/2006. AB határozat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 358. § (1) bekezdésének "más előtt vagy feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában - Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 358. § (1) bekezdésének "más előtt vagy feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 358. § (1) bekezdésének "más előtt vagy feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
2. Az indítványozó szerint az "[a]lárendelt megsértése" elnevezésű bűncselekmény "feltűnően durván" szövegrésze az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményeit nem elégíti ki, mert "ez a fogalom elvont és viszonylagos, nehezen értelmezhető, önkényes értelmezést is lehetővé tesz", ami ellentétes az alkotmányos büntetőjognak a büntetőnormák határozottságára, a normavilágosságra vonatkozó, 30/1992. (V. 26.) AB határozatban kifejtett követelményeivel.
3. Az indítványozó szerint a törvényhozó túlságosan szűk körben rendeli büntetni az alárendelt emberi méltóságának elöljáró általi megsértését: "nem csupán az alárendelt feltűnően durván való megsértése sérti az emberi méltósághoz való jogot, hanem annak bármilyen megsértése". A törvényhozó azáltal, hogy az alárendelt emberi méltóságának csak "más előtt vagy feltűnően durván" történő megsértését szankcionálja büntetőjogi eszközökkel, ellentétbe került az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jogból, az 54. § (2) bekezdésébe foglalt megalázó bánásmód tilalmából fakadó követelményekkel. A támadott szabályozás miatt az alárendelt Alkotmány 59. § (1) bekezdésébe foglalt jóhírnévhez való joga is sérülhet, mivel "a megalázó bánásmód következtében róla - az adott közösségen belül - kedvezőtlen értékítélet alakulhat ki".
A kifogásolt Btk.-beli szövegrész a fenti indokok alapján az állam Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből fakadó alapjogvédelmi kötelezettségének sem tesz eleget.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
(...)
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni (...) ".
(...)
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez (...) való jog."
2. A Btk. indítvánnyal érintett rendelkezése: "358. § (1) Aki alárendeltjét emberi méltóságában, más előtt vagy feltűnően durván megsérti, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy a Btk. 358. § (1) bekezdésének "feltűnően durván" szövegrésze ellentétes-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság részét képező normavilágosság követelményével.
1.1. Az Alkotmánybíróság már a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában leszögezte, hogy az állam büntetőhatalma gyakorlásának kereteit előre, törvényben kell meghatározni. A büntetőhatalom gyakorlásának törvényessége azonban nemcsak a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege klasszikus elvének érvényesülését jelenti. Az alkotmányos büntetőjog magában foglalja a büntetőjogi felelősségre vonás jogszerűségének a büntetési rendszer alakításának törvényességére vonatkozó tartományát is. "Az egyén alkotmányos szabadságát, emberi jogait nem csak a büntetőjog különös részének tényállásai és büntetési tételei érintik, hanem alapvetően a büntetőjogi felelősség, a büntetéskiszabás és büntethetőség összefüggő zárt szabályrendszere." (ABH 1992, 77, 86.)
1.2. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a normavilágosság a jogbiztonság alapvető eleme, a normaszövegnek tehát minden esetben meg kell felelnie a jogbiztonság követelményének. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)
A büntetőjogi normákra vonatkozó normavilágossági követelményeket az Alkotmánybíróság több határozataban értelmezte: "[a] büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartás leíró diszpozícióinak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényi akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követi el a büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e." [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; 2/1994. (I. 14.) AB határozat, ABH 1994, 41, 55.; 58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997, 348, 352.; 12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 112.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 130-131.; 73/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 987, 989.]
1.3. Az alárendelt megsértése elnevezésű bűncselekményt a katonai bűncselekmények között, elöljárói bűncselekményként szabályozza a Btk. 358. §-a. A szándékosan elkövethető bűncselekmény általános jogi tárgya a szolgálati rend és fegyelem, közvetlen jogi tárgya az alárendelt emberi méltósága. A törvényhozó a tényállás megalkotásával - figyelembe véve a szolgálati jogviszonyok speciális jellemzőit, a szigorúan hierarchikus viszonyokat -, az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe foglalt objektív intézményvédelmi kötelezettségének megfelelően, az alárendeltnek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének védelme alatt álló, emberi méltósághoz való joga szolgálati viszonyokban történő védelmét kívánta biztosítani. Az elöljáró akkor valósítja meg a bűncselekményt, ha más előtt vagy feltűnően durván fejti ki az elkövetési magatartást.
A támadott Btk.-beli szövegrész bírósági gyakorlatban érvényesülő értelmezése alapján az alárendelt emberi méltóságának az elöljáró általi feltűnően durva megsértése megvalósulhat az alábbi elkövetési magatartásokkal: becsületsértő kifejezések alárendelttel történő közlésével, tettleges becsületsértéssel, az alárendelt tettleges bántalmazásával, az önérzetet súlyosan sértő, meg nem engedett fegyelmező eszköz vagy módszer alkalmazásával, valamint a szolgálati érintkezés bármely megalázó módjával. A bírói gyakorlat szerint tényállásszerű elkövetési magatartásnak minősül például az alárendelt szexuális életére történő szóbeli utalás; az alárendelt felé irányuló, szexuális kapcsolat létesítésére történő elöljárói felhívás vagy felajánlkozás (BH 1989. 466.; Bf. V 1166/1997/3.; Bfv. X. 2391/1999/2.), vagy az alárendelt beleegyezése nélküli szeméremsértő megérintése, amely katonai életviszonyokon kívül is alkalmas a Btk. 180. § (2) bekezdésébe ütköző tettleges becsületsértés megállapítására (Legfelsőbb Bíróság Bf.V. 1175/1994/4., Bf.V. 1238/2002/4.) . Az önérzetet súlyosan sértő, meg nem engedett fegyelmező eszköz vagy módszer alkalmazása körébe tartozik, ha az alárendeltet - az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével - származása miatt folyamatos különmunkára vezénylik (BH 1981. 129.) .
Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra is, hogy a Btk.-ban szereplő, a jelen ügyben vizsgáithoz hasonlóan tartalmilag elvontabb tényállásoknál "az elkövetési magatartások az életben olyan széles körben és olyan változatos módon jelentkezhetnek hogy azok előzetes, kimerítő felsorolása nem lehetséges. Ebben az esetben a joghézagot éppen az jelentené, ha a jogalkotó kazuisztikusan, illetve taxatíve vagy példálózóan sorolná fel a visszaélések egyéb változatait. Ezzel ugyanis alkalmat teremtene az analógia - büntetőjogban tilos - alkalmazására, vagy lefedetlenül hagyná a bűnözésben megjelenő újabb módszereket és formákat, s így megakadályozná, hogy a büntető törvény betöltse rendeltetését. Ezért az ilyen esetekben a tényállás absztrakt jellege olyan jogtechnikai megoldást jelent, amely a jogállamiság alkotmányos alapelvét nem sérti". (435/B/1999. AB határozat ABH 2001, 1080, 183.; 673/B/2004. AB határozat, ABH 2006, 1064, 1612.; 689/B/2003. AB határozat, ABH 2006, 1526, 1532.)
Az Alkotmánybíróság szerint - figyelemmel a közvetlen jogi tárgy, az emberi méltóság elvontságára is - az indítványozó által kifogásolt Btk.-beli szövegrész a bírói gyakorlatban körülhatárolt értelmezést nyert, nem eredményez szubjektív, önkényes jogalkalmazói gyakorlatot, nem teremt kiszámíthatatlan helyzetet. Az Alkotmánybíróság ezért a Btk. 358. § (1) bekezdésének "feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában-elutasította.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, az alárendelt emberi méltóságának megsértését a Btk. - a bűncselekmény speciális jogtárgyát nem érintő esetekben - más tényállásain keresztül is szankcionálja. Ezen kívül a büntetőjogi fenyegetettség szintjét el nem érő méltóságsérelem fegyelmi felelősség megállapítását vonja maga után. [pl. a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzatának kiadásáról szóló 24/2005. (VI. 30.) HM rendelet mellékletének 23. d) pontja; Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 58/2000/3.; Bfv. X. 2. 391/1999/2.]
2. Az indítványozó a Btk. 358. § (1) bekezdésének "más előtt vagy feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését - az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, 54. § (1)-(2) bekezdéseivel és 59. § (1) bekezdésével összefüggésben -, amiatt kéri, mert törvényhozó az alárendelt emberi méltóságának megsértését túlságosan szűk körben rendeli büntetni: a méltóság kizárólag más előtti és a feltűnően durván történő megsértése minősül tényállásszerű magatartásnak.
Mivel az indítványozó a Btk. 358. § (1) bekezdésének "más előtt vagy feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapításával és megsemmisítésével tartja orvosolhatónak az alkotmányellenességet, tartalmilag az indítványozó kérelme arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság szélesítse a büntetőjogilag fenyegetett magatartások körét. Ebből következően az indítvány elbírálásakor figyelemmel kell lenni azon követelményekre is, amelyek a hatalommegosztás elvéből a büntető jogalkotási hatáskör gyakorlására vonatkoznak.
2.1.Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a "büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek." [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.]. Az Alkotmánybíróság szerint e tétel irányadó azokban az esetekben is, amikor az állam az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből eredő, objektív intézményvédelmi kötelezettségéből eredően [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.] az alapjogok, így az emberi méltósághoz való jog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi és szervezeti feltételekről rendelkezik.
2.2. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy valamely magatartás bűncselekménnyé vagy szabálysértéssé nyilvánítása a törvényhozó hatalom hatáskörébe tartozik, ezzel kapcsolatban a társadalomra veszélyességének mérlegelése a jogalkotó feladata: "[a]z Alkotmánybíróság nem jogosult arra, hogy új bűncselekményi tényállások megállapítására kötelezze a jogalkotást, sem arra, hogy különös részi tényállások részleges megsemmisítésével addig nem büntetendő magatartásokat is büntethetővé tegyen." [987/B/l990/3. AB határozat, ABH 1991, 527, 530.; 21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 82.; 20/1999. (VI. 25.) AB határozat ABH 1999, 159, 163.]. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag a büntetőpolitika alkotmányos korlátainak megállapítása tartozik, nem a büntetőpolitika tartalmának meghatározása, az alkotmányos korlátok meghatározása során pedig az alapjogok védelmének alkotmányos büntetőjogi garanciáira kell különös tekintettel lennie. [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.; 13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 90-91.]
A fentiek alapján - az Alkotmány keretein belül, különös figyelemmel az emberi jogokra és a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvére - a bűncselekmények törvényi tényállási elemeinek, így az indítványozó által kifogásolt Btk. 358. § (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartásnak a meghatározása a törvényhozás feladata [1427/B/1995. AB határozat, ABH 2000, 624, 626.; 41/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABK 2007. június, 556, 560-561.], amely felett csak kivételes esetekben, a hatalommegosztás elvére figyelemmel érvényesülhet alkotmánybírósági kontroll. [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 82.; 1165/B/2004. AB határozat, ABK 2007. július-augusztus, 760, 761.].
2.3. Mivel az Alkotmánybíróság hatalommegosztásban elfoglalt helyével összeegyeztethetetlen, hogy új bűncselekményi tényállások megállapítására kötelezze a jogalkotást, vagy különös részi tényállások részleges megsemmisítésével addig nem büntetendő magatartásokat is büntethetővé tegyen, ezért a Btk. 358. § (1) bekezdése "más előtt vagy feltűnően durván" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, 54. § (1)-(2) bekezdéseivel és 59. § (1) bekezdésével összefüggésben - elutasította.
Budapest, 2008. január 28.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró párhuzamos indokolása
Egyetértek a határozat rendelkező részével, de a katonákra vonatkozó szabályozás sajátosságait az indokolásnak jobban ki kellett volna emelnie, ezért a döntést az alábbi rendszertani-történeti érvekkel egészítem ki.
1. A határozat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) XX. "A katonai bűncselekmények" fejezetének III. címében, "Az elöljárói bűncselekmények" között felsorolt 358. § (1) bekezdésbe ütköző és minősülő alárendelt megsértése vétség elkövetési magatartásának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt utasítja el. Az indítványozók szerint a kifogásolt Btk.-beli szövegrész az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből eredő alapjogvédelmi kötelezettségnek sem tesz eleget. A különleges státusokkal járó jogkorlátozások alkotmányosságának vizsgálatánál álláspontom szerint nem mellőzhető a speciális jogi környezetre való kitekintés.
2. A büntetőjog általánosan elfogadott definíciója magába foglalja a büntetőjog anyagi jogi, eljárásjogi és büntetés-végrehajtási funkcióit. Katonai büntetőjogi szabályokat a Btk. VIII. és XX. Fejezetei és a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) XXI. Fejezete tartalmaznak. A katonai büntetőjog egy speciális, anyagi és eljárásjogi normák által meghatározott személyi körre vonatkozik, a katonákra. A Btk. 122. § (1) bekezdése alapján katona a Magyar Honvédség tényleges állományú, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja. A speciális katonai életviszonyok indokolják, hogy a katonai büntetőjog lényegesen eltérjen az általános büntetőjogtól. A katonát kétirányú kötöttség terheli: egyfelől vonatkoznak rá azok a szabályok, amelyek minden állampolgárra kötelezőek, másfelől vonatkoznak rá a katonai szolgálat szabályai, amelyek kikényszerítése a katonai büntetőjog feladata. A katonai büntetőjog az általános büntetőjoghoz (lex generalis) képest mind anyagi jogi értelemben, mind eljárásjogi értelemben, valamint a büntetés-végrehajtás egyes eseteiben speciális szabályokat határoz meg (lex specialis) . Az elkülönült katonai szervezet sajátos szolgálati viszonyai között a katona jogi státusát nem a civil életviszonyok között elfogadott jogok és kötelességek egyensúlya, hanem a kötelességek túlsúlya jellemzi. A katonai szolgálati viszonyok rendszerét a katonai fegyelem és a katonai centralizmus jellemzi, melyek a katona büntetőjogi felelősségére, valamint az eljárási szabályokra is kihatnak. Így pl. az illetékes parancsnok joga katonai vétség miatt a fegyelmi eljárás lefolytatása, fegyelmi fenyítés kiszabása (Btk. 485/A. §) . Mindennek megfelelően a katonákra vonatkozó rendelkezéseket már az antik római jog is önállóan rendezte (ius militare), teljesen elkülönítve a polgári viszonyokat érintő normáktól (ius civile) .
3. A magyar igazságszolgáltatásban a katonai bíráskodásnak nagyon régi hagyománya van, míg a katonai büntetőjog csak néhány évszázados. A legkorábbi, írásba foglalt kútfők egyike Zsigmond király 1427-ből való, a szabályozás tekintetében összefüggő "Hadi szabályzat a katonák kihágásának és erőszakoskodásainak megfékezéséről" címet viselő törvénye, míg a hadbírói elnevezés legkorábban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem "Hadiszabályzatában" jelent meg, és e rendelkezés szól elsőként részletesen az akkori katonai bírói szervezetről. Az első nagyobb terjedelmű katonai büntetőjogi szabályozás az 1707. évi ónodi országgyűlésen elfogadásra került "Hadi Regula", a kuruc csapatok büntető törvénykönyve volt. Az ezt követő mintegy két évszázadban születtek ugyan magyar katonai büntetőjogi rendelkezések, azonban ezek egységes törvénybe szerkesztésére nem került sor. A Habsburg uralomból fakadóan az osztrák, német eredetű jog a katonai bíráskodás területén is hatott. Az 1855-ben kibocsátott "A bűntettekről és vétségekről" szóló osztrák törvény volt alkalmazásban a katonai büntetőügyekben, egészen az első önálló magyar katonai büntetőtörvény, az 1930. évi II. törvénycikk (Kbtk.) hatálybalépéséig. Magyarországon az 1950-es évek elejéig a polgári és katonai büntetőbíráskodás eljárásjogilag az igazságügyi szervezet és annak tagjai szempontjából elkülönült volt. Az első egységesítés a büntetőeljárás terén történt, az 1951. évi III. törvény (Bp.) hatálybaléptetésével.
4. A Btk. III. Címe az elöljárói bűncselekményeket tárgyalja. Ezek két csoportra oszthatók, így azok, melyeknek célja, hogy az elöljárói túlkapások, visszaélések ellen védjék a beosztottakat, biztosítsák életük, testi épségük megóvását. A másik csoportba mulasztásos bűncselekmények tartoznak: az elöljáróknak az alárendeltek tevékenysége ellenőrzésével és a fegyelemsértők felelősségre vonásával összefüggő mulasztásait rendeli büntetni a törvény. Az elöljáró a Honvédelmi Törvény és a Szolgálati Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően irányítói hatalmat gyakorol, egyben gondoskodik is a neki alávetett csoport tagjai, az alárendeltek felett. A katonai szervezeten belüli elöljárói hatalomgyakorlás fokozott felelősséggel járó feladat, amely célját tekintve a honvédelem és a szolgálat érdekének megfelelően, eszközeiben és módszereiben jogszerűen és humánusan kell, hogy megvalósuljon. A katonai szolgálat fokozott követelményeket és jelentős fizikai és pszichés megterhelést is ró az egyénre, aminek következtében a szervezeten belüli fegyelem megtartása elsődleges. A fegyelmezés eszközei és módszerei azonban nem lehetnek önkényesek. A Btk. 358. § (1) bekezdésében foglalt alárendelt megsértése vétség a szolgálati vagy szakmai elöljáró elkövető olyan elkövetői magatartása ellen nyújt védelmet a sértett, alárendelt katonának amellyel annak emberi méltóságát más előtt vagy feltűnően durván megsérti. A bűncselekmény közvetlen jogi tárgya az emberi méltóság, melynek sérelme megvalósulhat verbálisan, a szolgálati érintkezés megalázó módjával, tettlegesen olyan módon, hogy az alárendelt nem kell, hogy tényleges sérülést vagy egészségromlást szenvedjen el., de előfordulhat meg nem engedett fegyelmező módszer alkalmazásával is, melyek minden esetben az önérzet sérelmére alkalmasak. Önmagában az alárendelt emberi méltóságának megsértése - pl. indulati állapotban használt sértő, trágár kijelentés - ellen is védelmet kap az alárendelt, mivel ebben az esetben az elkövető elöljáró fegyelmi vétséget valósít meg. A bűncselekmény szintjét elérő magatartásnak már mások előtt és durvább módon kell megvalósulnia. A törvény bűntettnek minősíti a súlyosabb eredményt okozó, több sértett sérelemére, aljas motivációból elkövetett cselekményeket.
Egyetértek a határozattal abban, hogy a támadott tényállás az alárendeltnek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének védelme alatt álló, emberi méltósághoz való joga szolgálati viszonyokban való érvényesülését kívánja biztosítani. Ennek eszköze az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében foglalt objektív intézményvédelmi kötelezettségnek megfelelően a következetes bírói jogalkalmazás révén az absztrakt tényállás keretei között kialakult pontos normatartalom. Az emberi méltóság védelme a hangsúlyosan speciális katonai szolgálati és életviszonyok között is megkerülhetetlen: "Az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. Az államnak arra van szüksége garanciális feladatainak ellátásához, hogy az egyes alanyi alapjogok biztosítása mellett az azokkal kapcsolatos értékeket és élethelyzeteket önmagukban is, azaz ne csupán az egyes egyedi igényekhez kapcsolódóan védje, s a többi alapjoggal összefüggésben kezelje. Az állam számára az alapjogok védelme csupán része az egész alkotmányos rend fenntartásának és működtetésének." [9/2004. (III. 30.) AB határozat, ABH 2004, 184-185.]
Budapest, 2008. január 28.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró