689/B/2003. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 281. § (2) bekezdés b) 3. pontjának "élő szervezetek életközösségét" és a (3) bekezdés b) pontjának "élő szervezetek életközössége" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 281. § (1) bekezdés a) pontjának az indítvány benyújtásakor hatályban volt "nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint az ezzel összefüggő alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 281. § (1) bekezdés a) pontjának az indítvány benyújtásakor hatályban volt "nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó" szövegrészével összefüggő nemzetközi szerződésbe ütköző mulasztás megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) a természetkárosítás bűntettét szankcionáló - a 2005. augusztus 31-ig hatályos állapot szerinti - 281. § (1) bekezdés a) pontja "nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó", az (1) bekezdés b) 2. pontja "élő szervezetek életközösségét", valamint a (2) bekezdés b) pontja "élő szervezetek életközössége" fordulatainak alkotmányellenessége megállapítása és visszamenőleges hatályú megsemmisítése tárgyában. A 281. § (1) bekezdés a) pontjának vitatott fordulatával összefüggésben az indítványozó alkotmányellenes és nemzetközi szerződésbe ütköző mulasztás megállapítására irányuló indítványt is előterjesztett.

Az indítványozó álláspontja szerint a Btk. támadott rendelkezésének az általa megjelölt szövegrészei pontatlan, bizonytalan jogfogalmakat tartalmaznak, s így sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogállamiság követelményét. Részletes indokolásában hivatkozott arra, hogy a világos és megfelelően értelmezhető normatartalom hiányának következtében "nem egyértelmű, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést". A büntető anyagi jogszabályból nem állapítható meg ugyanis, hogy a jogalkotó mely nemzetközi szerződést (szerződéseket) tekinti a Btk. 281. §-a szempontjából keretjogszabályt kitöltő rendelkezésnek, s nem került meghatározásra az "életközösség" fogalma sem. Kifejtette továbbá, hogy a gyakorlatban a keretrendelkezést kitöltő egyik szabályrendszerként funkcionáló, az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló, az 1979. szeptember 19-én elfogadott Berni Egyezmény jogszabályban nem került kihirdetésre, azt az illetékes miniszter csupán közzétette a Magyar Közlönyben. Ennek elmaradása a jogbiztonság sérelmét előidéző és az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével összefüggésben nemzetközi szerződésbe is ütköző mulasztást jelent.

2. Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét is.

II.

Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések a következők:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

2. A Btk. rendelkezése: "Természetkárosítás 281. § (1) Aki

a) fokozottan védett élő szervezet egyedét,

b) védett élő szervezet egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett

élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket,

c) az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló rendelete A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét

jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az országba behozza, onnan kiviszi, az ország területén átviszi, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja, büntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki

a) az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi területet, különleges természetmegőrzési területet, vagy annak jelölt területet, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet, vagy annak jelölt területet, vagy

b) védett

1. természeti területet,

2. barlangot,

3. élő szervezetek életközösségét, vagy azok élőhelyét jogellenesen jelentős mértékben megváltoztatja.

(3) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott természetkárosítás a fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza, hogy az elpusztított fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifej ezett legmagasabb érték kétszeresét, illetve ha a c) pontban meghatározott természetkárosítás a Magyarországon védetté, illetve fokozottan védetté nem nyilvánított élő szervezet adott állományának fennmaradását veszélyeztető pusztulását okozza,

b) a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítás az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt terület, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt terület, védett természeti terület, barlang, illetve élő szervezetek életközössége vagy azok élőhelye jelentős károsodását vagy megsemmisülését okozza.

(4) Aki a (3) bekezdésben meghatározott természetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(5) E § alkalmazásában élő szervezet egyede:

a) az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota,

b) az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed,

c) az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak, vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz."

"286/A. § (1) A 280. § és a 281/A. § alkalmazásában földön, levegőn, vízen, élővilágon, valamint ezek összetevőin a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott fogalmakat kell érteni.

[...]"

3. A Btk.-nak az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:

"281. § (1) Aki

a) nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó, vagy fokozottan védetté nyilvánított

1. élő szervezetet,

2. élő szervezet bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedét,

3. fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetet,

4. élő szervezet származékát

jogellenesen megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, azzal kereskedik, vagy azt elpusztítja,

b) védett

1. természeti területet,

2. élő szervezetek életközösségét,

3. barlangot

jogellenesen jelentős mértékben megváltoztat, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott természetkárosítás élő szervezet tömeges pusztulását,

b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott természetkárosítás a természeti terület, az élő szervezetek életközössége, vagy a barlang helyrehozhatatlan károsodását vagy megsemmisülését

okozza.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az indítvány benyújtását követően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény a Btk. támadott rendelkezését jelentős mértékben megváltoztatta. A módosítás 2005. szeptember 1-jével lépett hatályba.

A módosítás következtében az indítványban támadott 281. § (1) bekezdés

a) pontjából a "nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó" fordulatot a jogalkotó kiiktatta. A 281. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölte azt a közösségi jogi normát, amely a természetkárosítás egyes elkövetési tárgyainak felsorolását tartalmazza.

A módosítást követően az indítványban hivatkozott, a Btk. 281. § (1) bekezdés b) 2. pontjának rendelkezései a 281. § (2) bekezdés b) 3. pontjában, az eredeti (2) bekezdés b) pontjában foglalt tilalmak a 281. § (3) bekezdés b) pontjában tartalmilag változatlanul tovább élnek.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét csak két esetben: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdés szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 531/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1129.; 75/2002. (XII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 681.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488.; 216/B/2002. AB végzés, ABH 2004, 2085, 2086.]. Abban az esetben, ha a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe azzal tartalmilag megegyező új rendelkezés lép, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az új rendelkezés tekintetében folytatja le [pl. 335/B/1990/13. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333-334.].

Jelen esetben a Btk. 281. § (2) bekezdés b) 3. pontja és a (3) bekezdés b) pontja esetében a tartalmi azonosság megállapítható volt, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány erre vonatkozó része tekintetében érdemi vizsgálatot végzett.

2. A Btk. 281. §-ában szankcionált természetkárosítás bűncselekményének közvetlen védett jogi tárgya a természet ökológiai egyensúlyának megőrzéséhez fűződő össztársadalmi érdek, a természetes környezet zavartalan működésének biztosítása és ezen keresztül a fizikai és mentális értelemben vett közegészség védelme. Közvetett jogi tárgya a Magyar Köztársaságnak a természetes környezet védelmében vállalt nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése.

A védett jogi tárgy összetettségére, sokrétűségére figyelemmel a támadott rendelkezés kerettényállás. Tartalmát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tv. tv.), az ennek felhatalmazása alapján a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szabályai töltik ki. A rendelet kilenc mellékletben, a növény- és állatfajták magyar, illetve tudományos nevét is megjelölve, az Európai Unió jogi szabályozásából adódó szabályozási követelményeket is jól elkülönítve, tartalmazza a védett állat- és növényfajok felsorolását, továbbá - a Btk. 281. §-ának egyes pontjaira is figyelemmel - egyedeinek pénzbeli értékét. Része a rendeletnek a védett fajok élővilágának megőrzésében jelentős szerepet betöltő fokozottan védett barlangok felsorolása is.

A Btk. rendelkezéseinek értelmezésénél ugyancsak figyelembe veendők a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény, az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, illetve a végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet, a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. R.1.) a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról szóló 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet, az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. R.2.) egyes rendelkezései.

A Btk. 281. § (1) bekezdés c) pontjában is hivatkozott uniós norma, a Tanács 338/97/EGK, 1996. december 9-i, legutóbb a Bizottság 1497/2003/EK számú, 2003. augusztus 18-i rendeletével módosított Rendelete (a továbbiakban: EGK Rendelet). Ezen túlmenően azonban egyes tényállási elemek szempontjából más uniós normák is irányadóak: a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv, a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv. Ezek végrehajtása belső jogi normákban is megjelent, mint pl. az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló Korm. R.2.

3.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. §-ában meghatározott jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményéből fakadóan többek között az alkotmányos büntetőjog követelményei közé sorolta azt is, hogy, "a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e." [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; továbbá: 2/1994. (I. 14.) AB határozat, ABH 1994, 41, 55.; 58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997, 348, 352.; 12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 112.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 130-131.]

3.2. Az Alkotmánybíróság a büntető anyagi joghoz kapcsolódóan a kerettényállás alkalmazása és a jogbiztonság összefüggéseit vizsgálva az 1026/B/2000. AB határozatában rámutatott arra, hogy "a kerettényállásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes. Az, hogy a büntetőtörvényben büntetni rendelt magatartás egy-egy elemének tartalmát nem maga a büntetőtörvény, hanem más jogág törvényei, vagy alacsonyabb szintű jogszabályai határozzák meg, önmagában nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság követelményét. A keretdiszpozíció bizonyos esetekben elkerülhetetlen megoldás. [...] [N]em lehet minden bűncselekmény esetén alkotmányosan előírt követelmény, hogy a Különös Részben szereplő bűncselekményi diszpozíció minden elemét maga a büntetőtörvény határozza meg" (ABH 2003, 1296, 1299-1300.).

A 435/B/1999. AB határozat kiemelte, hogy a Btk.-ban szereplő a "tartalmilag elvontabb" tényállások esetében az elkövetési magatartások "az életben olyan széles körben és olyan változatos módon jelentkezhetnek" hogy azok előzetes, kimerítő felsorolása nem lehetséges. A joghézagot éppen az jelentené, ha a jogalkotó "kazuisztikusan, illetve taxatíve vagy példálózóan sorolná fel a visszaélések egyéb változatait". Ez ugyanis lefedetlenül hagyná a bűnözésben megjelenő újabb módszereket és formákat, s így megakadályozná, hogy a büntető törvény betöltse rendeltetését, vagy az analógia - büntetőjogban tilos - alkalmazása felé orientálná a jogalkalmazót. Az ilyen esetekben a "tényállás absztrakt jellege olyan jogtechnikai megoldást jelent, amely a jogállamiság alkotmányos alapelvét nem sérti" (ABH 2001, 1080, 183.).

3.3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 18. §-ában védett egészséges környezethez való jog kapcsán a 28/1994. (V. 20.) AB határozatban mutatott rá arra, hogy a természeti károk jelentős részének visszafordíthatatlansága véges javak elpusztulását okozza, s ezzel az emberi élet minőségét is rombolja. Ezért a természeti környezet megóvásának alapvető j elentősége van, s az állam az intézményvédelmi kötelezettségéből következő feladatainak végrehajtása során köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a "romlás kockázatát" csökkentse (ABH 1994, 134, 140.).

E kockázat fokozatai azonban számos tényező együtthatásaként időről időre változnak, s így a természeti értékek védelme megkívánja a védelem tárgyainak rendszeres felülvizsgálatát. A növény- és az állatvilágban ez azt is jelenti, hogy a védelem új fajokra történő kiterjesztése válhat szükségessé, vagy a védelem szintjét kell megemelni, struktúráját, módszereit kell átalakítani. A természet védelme ugyanakkor alapvetően nem büntetőjogi kérdés, így a védelmi eszközök nem is a büntető jogszabályokban jelennek meg. A büntetőjogi normában testet öltött "támogatás" az állam intézményvédelmi kötelezettségéből fakad, mert jelenleg ez lehet az egyik olyan eszköz, amely a "védelmi célú jogszabályok" érvényesülésének kellő nyomatékot ad.

Mindebből az következik, hogy a büntető anyagi jogi normában megjelenő fogalmak értelmezése sem mindig és nem csupán a Btk.-ban jelenik meg, illetve a tényállási elemek értelmezéséhez, tartalmuk megállapításához szükség van a keretkitöltő rendelkezések egymásra vonatkoztatott értelmezésére.

Az indítványban támadott, "élő szervezetek életközössége" elkövetési tárgynak az értelmezéséhez egyrészt segítséget nyújt maga a Btk. 281. § (5) bekezdése, amely az "élő szervezet" "egyedének" fogalmát több oldalról is körülírja. Az "élő szervezet" ugyanis önmagában nem lehet tényállási elem, minthogy ez a kifejezés a fentebb hivatkozott keretkitöltő jogszabályokban is megjelenített tudományos álláspont szerint fajokat, alfajokat jelent. Az említett értelmező rendelkezésből következően az "élő szervezet egyedének" fogalmába beletartozik a szervezet valamennyi fejlődési szakasza, állapota, hibridjei és a faj elpusztult egyedének felhasználásával készült származékok és végtermékek. Ennek megfelelő tartalommal értelmezi az élő szervezet fogalmát a Tv. tv. 4. § f) és p) pontja. A "származék" fogalmának vizsgálatakor a Korm. R.1. 2. § (2) bekezdés d) pontja ad eligazítást a jogalkalmazó számára.

Az alapvető keretkitöltő rendelkezésként funkcionáló Tv. tv. 4. § l) pontja szerint az "életközösség" - más néven társulás - "az élővilág egy meghatározott élőhelyén található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt". Az e fogalom részét képező "élőhely" lényegét a 4. § i) pontja tisztázza, míg az "élővilág" kifejezés normatartalmát - biológia sokféleség címszó alatt - a 4. § j) pontja adja meg. E mellett a fogalmak összefüggéseinek és a növény-, valamint az állatvilágra kivetített értelmezéséhez a 8. §, a 13. §, a 16-18. §-ok, illetve a 21. § rendelkezései további támpontokkal szolgálnak. Az "élőhely" természetvédelmi szempontú értelmezéséhez további segítséget nyújtanak a Korm. R.2. 2. §-ának a)-b) pontjai is. Végül pedig a Korm. R.2. valamennyi rendelkezése az "életközösség" fogalmának komplex értelmezését végzi el a tilalmak és korlátozások struktúrájának meghatározásán keresztül, konkrét törvényhelyekre történő hivatkozások mellett fajonként pontos leírását adva a "életközösség" lehetséges kiterjedésének és összetételének.

A nemzetközi egyezmények közül a 2003. évi XXXII. törvénnyel kihirdetett, a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény I. Cikkének egyes értelmező rendelkezései [a) pont és a b) pont (i), (ii), (iii) alpontjai] tartalmaznak a faj, a példány, a származék fogalmát kitöltő meghatározásokat.

Mindemellett az értelmezést segítő további körültekintő, tudományos megalapozottságú fogalommeghatározások és magyarázatok találhatók az EGK Rendelet 2. Cikkének l), s), t), w) alpontjaiban, illetve a Mellékletének Megjegyzések rovata 1., 11., 12., 14-16. pontjaiban.

3.4. A jogbiztonság jogállami elve a keretjogszabály, mint kodifikációs technika alkalmazásával összefüggésben nem követeli meg, hogy a Btk. adott rendelkezéséhez kapcsolódó valamennyi fogalom egyetlen további jogszabályból megállapítható legyen. Minél szélesebb területet ölel fel a bűncselekmény védett jogi tárgya, illetve - mint pl. jelen esetben is - minél nagyobb a számba jöhető elkövetési tárgyak vagy elkövetési magatartások köre, annál inkább elkerülhetetlen, hogy a jogalkalmazó az egyes tényállási elemek értelmezésekor az egymással szoros összefüggésben lévő vagy a jogi hierarchiában egymásra épülő jogszabályok rendszerét vegye figyelembe. Esetenként pedig az anyagi jogszabály alkalmazásához (a védelem tárgyának megállapításához) nem kerülhetők meg a valamely sajátos szakterületre tartozó tudományos értelmezést igénylő fogalmak sem. Amennyiben viszont ezek normaszerű megfogalmazásai a jogrendszerben megjelennek, a tényállási elemek megállapításakor ezeket a jogalkalmazó köteles figyelembe venni.

A kifejtettekre tekintettel nem állapítható meg semmilyen jogbizonytalanság az "élő szervezetek életközössége" tényállási elemével kapcsolatban, minthogy a fentebb hivatkozott tételes jogi rendelkezések biztosítják a jogalkalmazói értelmezés lehetőségét. A Btk. 281. § (5) bekezdése, valamint a támadott rendelkezést kitöltő jogszabályok egymásra épülő rendszere mindenben megfelel - az indítványozó által hivatkozott - a 13/2002. (III. 20.) AB határozatban részletezett, az önkényes jogalkalmazás lehetőségét kizáró normavilágosság és kiszámíthatóság követelményének (ABH, 2002, 85, 90, 97.). Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. §-ára alapított indítványt ebben a tekintetben elutasította.

IV.

1. A határozat III. fejezet 1. pontjában foglaltak szerint az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja.

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban támadott, ("nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó") fordulat a Btk. 281. § (1) bekezdés a) pontjában jogszabályváltozás folytán már nem szerepel. A 281. § (1) bekezdés c) pontjában a jogalkotó megjelölte azt a közösségi jogi normát is, amely a természetkárosítás egyes elkövetési tárgyainak felsorolását tartalmazza. Ezért a jogszabály alkotmányellenességének, illetve az ugyanezen fordulathoz kapcsolódó alkotmányellenes mulasztásnak a megállapítására irányuló eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § d) pontjára figyelemmel megszüntette (ABH 2003, 2065.).

2. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára csak az Abtv. 21. §-ának (3) bekezdésében megjelöltek jogosultak. A 45/2000. (XII. 8.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a "nemzetközi jogi kötelezettség mulasztással történő megállapítására irányuló eljárást" is csak ugyanezen személyek kezdeményezhetik (ABH 2000, 344, 352.). Az indítványozó nem tartozik a törvényben felsorolt személyek közé. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésére alapított indítványt az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2006. szeptember 12.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró