1165/B/2004. AB határozat

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 205. § (1)-(2) és (4) bekezdése, 206. §-a, továbbá 207. § (1)-(2), illetve (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 205. § (1)-(2) és (4) bekezdése, 206. §-a, továbbá 207. § (1)-(2), illetve (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) az üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettét szankcionáló 205. § (1)-(2) és (4) bekezdése, a kitartottság bűntettére vonatkozó 206. §-a, továbbá a kerítés bűntettének törvényi tényállását tartalmazó 207. § (1)-(2) bekezdése, illetve (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában.

Az indítványozó álláspontja szerint mindhárom támadott Btk. tényállás sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdése harmadik fordulata szerinti jogállamiság követelményét, az alapvető jogok korlátozásának tilalmára vonatkozó 8. § (1)-(2) bekezdését, a 9. § (2) bekezdésében garantált, a vállalkozás szabadságát biztosító rendelkezést. Úgyszintén beleütközik az emberi méltósághoz való jogra, illetve a kínzás, az embertelen, megalázó elbánás vagy büntetés tilalmára vonatkozó 54. § (1)-(2) bekezdésébe és a 70/B. § (1) bekezdése szerinti, a foglalkozás szabad megválasztását biztosító rendelkezésbe. Ezen kívül a 206. § ellentétben áll az Alkotmány 15. §-a által oltalmazott, a házasság és a család intézményének védelmére vonatkozó szabállyal is.

Részletes indokolásában az indítványozó előadta, hogy a prostitúció és a hozzá kapcsolódó büntetni rendelt magatartások "tisztességes és becsületes szakmák", "hivatásnak", illetve "munkának" tekintendők, amelyek választása alanyi jog, s amelyek gyakorlását a Btk. alkotmányellenesen korlátozza. Ezzel sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdése és a 70/B. § (1) bekezdése. Kifejtette továbbá, hogy az állam erkölcsi semlegessége következik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a jogállamiságra vonatkozó fordulatából, a 8. § (1) és (2) bekezdéséből, illetve az 54. § (1)-(2) bekezdéséből. E rendelkezésekkel pedig szemben áll, hogy az állam bünteti a bordélyházak üzemeltetését, az üzletszerű kéjelgésre rábírást, a kitartottságot és a kerítés különböző változatait. Mindemellett a kitartottság büntetendővé nyilvánítása a család intézményét is veszélyezteti azzal, hogy nem teszi lehetővé ilyen módon megélhetésének biztosítását.

II.

Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

"9. § (...)

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. "

"15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. "

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. "

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

2. A Btk. vizsgált rendelkezései:

"205. § (1) Aki épületet vagy egyéb helyet üzletszerű kéjelgés céljára másnak rendelkezésére bocsát, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki bordélyházat tart fenn, vezet, vagy annak működéséhez anyagi eszközöket szolgáltat, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) (...)

(4) Aki mást üzletszerű kéjelgésre rábír, az (1) bekezdés szerint büntetendő. "

"206. § Aki üzletszerű kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van. "

"207. § (1) Aki haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a kerítés üzletszerű.

(3) (...)

(4) Aki a (2) bekezdésben meghatározott kerítés elkövetésében megállapodik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. "

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság határozatai szerint az állam büntető hatalma az állam korlátozott közhatalmi jogosítványa, amelynek alapján az állam meghatározza a büntetendő cselekményeket és a jogkövetkezményeket, a felelősségre vonás szervezeti és működési rendjét, a büntetések és intézkedések végrehajtásának feltételeit és szabályait és megbünteti a bűncselekmények elkövetőit. [pl. 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 88. ] Az alkotmányos büntetőjog rendszerében az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a büntető jogszabályokkal szemben érvényesülő, a következő normatív követelmények és eljárási garanciák mércéjeként jelenik meg: a jogbiztonság, a normavilágosság, az értelmezhető és kiszámítható normatartalom, a jogerő tisztelete, a jogalkotás rendjének tiszteletben tartásával összefüggő közjogi érvénytelenség, a visszaható jogalkotás tilalma [összefoglalóan pl. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64-65.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 254-256.; 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 517-518.; 2/2007. (I. 24.) AB határozat, ABK 2007, január 12, 17, 23. ]. A jogállamiság követelménye tehát normatív értékek hordozója, de önmagában nem szolgálhat mérceként adott magatartás büntetendővé nyilvánítása kérdésében. Az Alkotmánybíróságnak pedig nem feladata a jogállamiság "erkölcsi" összetevőinek feltárása és ehhez mérten a büntető jogszabályok erkölcsi tartalmának az Alkotmány szerinti "minősítése".

2. 1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos büntetőjog és az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdésének összefüggéseit elsőként - az azóta is irányadó - 11/1992. (III. 5.) AB határozatában fejtette ki részletesen. E szerint az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdése a büntetőjoggal szemben érvényesülő alkotmányos követelményekre is irányadó rendelkezés, minthogy a büntetőjog tilalmai és előírásai (főként a büntetések) közvetlenül alapjogokat és alkotmányi értékeket érintenek. "A törvénnyel történő elkerülhetetlen, szükséges és arányos korlátozás az alapja és alkotmányos értelme a büntetőjogi büntetés (a büntetőjogi beavatkozás) olyan magyarázatának, hogy az végső eszköz a jogkövetkezmények között. (...) Alkotmányos jogállamban a büntetőjog nem pusztán eszköz, hanem értéket véd és maga is értéket hordoz. " A bűncselekménnyé nyilvánításnak és a büntetéssel fenyegetésnek alkotmányos indokon kell alapulnia: szükségesnek, arányosnak és végső soron igénybe-vettnek kell lennie (ABH 1992, 77, 85-87.) .

A további határozatok rámutattak arra is, hogy: "Az Alkotmánybíróságnak nincs jogosítványa a büntetőpolitika által megfogalmazott szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról határozattal dönteni. (...) Az Alkotmánybíróságnak tehát arra van jogosítványa, hogy a büntetőpolitika alkotmányos korlátait állapítsa meg, de ne a politika tartalmáról döntsön, ennek során pedig különös tekintettel legyen az alapjogok védelmének alkotmányos büntetőjogi garanciáira. " [pl. 1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.; 13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 90-91. ] Mindebből egyenesen következik, hogy "a bűncselekmények meghatározása, és szankcionálása végső soron törvényhozói kompetencia, amely felett kivételes esetekben érvényesülhet csak alkotmánybírósági kontroll" [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 82. ].

2. 2. A támadott rendelkezések a Btk. a XIV. fejezet II. címében a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között találhatók. Korábban itt - a 204. §-ban - szabályozta a törvényalkotó az üzletszerű kéjelgés bűncselekményét is. Ezt a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény dekriminalizálta, ám továbbra is hatályban maradt a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 92. § (1) bekezdése, amely a tiltott kéjelgés szabálysértését pénzbírsággal rendelte sújtani. A szabálysértésekről szóló új, az 1999. évi LXIX. törvény 143. §-a jelenleg is ugyanilyen címszó alatt szankcionálja a külön törvényben vagy ennek alapján hozott önkormányzati rendeletben, illetve az e törvényhelyen meghatározott szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozássokkal kapcsolatos egyes tilalmak megszegését. Az e jelenséghez kapcsolódó, a nemi erkölcs, a nemi kapcsolatok társadalmi rendje elleni, a prostitúcióból élők kizsákmányolását megtestesítő magatartások azonban továbbra is a Btk. 205-207. §-ai szerint büntetendők. Ezek büntetendősége az állam nemzetközi kötelezettségvállalásán: az 1955. évi 34. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény rendelkezésein alapszik.

A 21/1996. (V. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy "a korábban a nemi erkölcs elleni bűncselekménynek minősített magatartások egy részét - a prostitúciót, a "természet elleni fajtalanságot" - az egyetértő felnőttek között a legtöbb európai jogban már nem büntetik. A közerkölcs azonban továbbra is jelen van, bár szívesen ölti más, jogilag egyértelműbben védhető érték vagy érdek álruháját. " A határozat hangsúlyozta azt is, hogy az, Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül a jogban érvényesített közerkölcs tartalmát (ABH 1996, 74, 82-83.) . A 37/2002. (IX. 4.) AB határozatban az Alkotmánybíróság mindennek megerősítése mellett kifejtette, hogy a törvényhozónak jogában áll a szexuális viselkedéseket szabályozó, tiltó erkölcsi normák egy részét - számos tényező függvényében - büntetőjogi szankcióval is megerősíteni. Ezt nem tiltja az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdése és ez a törvényhozói akarat önmagában nem ellentétes az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével sem (ABH 2002, 230, 249.) .

A vizsgált rendelkezések közös sajátossága, hogy az elkövető, mindenféle társadalmilag elismerhető tevékenység nélkül a prostitúciót - sok esetben kényszerből - folytató sértettek szabálysértési cselekményeit használja fel jövedelemszerzés céljára. Az ilyen magatartásokkal szemben történő büntetőjogi fellépés ezért sem az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdése, sem az 54. § (1) bekezdése szerint alkotmányosan nem kifogásolható.

3. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerinti, a vállalkozáshoz való alapjog és a vállalkozás szabadsága a piacgazdaságnak, mint államcélnak és feltételrendszernek egyik lényeges eleme [részletesen: pl. 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 475.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119-120. ]. A vállalkozás joga egyben az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített, a munkavégzéshez, a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alapjog egyik különös aspektusa is.

Ezek az Alkotmányban védett jogok "a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. " [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341, 342. ]

A prostitúció társadalmilag vitatott tevékenység. Így alkotmányossági szempontból nem kifogásolható hogy az ehhez kapcsolódó (erre épülő), a támadott rendelkezésekben szereplő tevékenységekre vonatkozóan a jogalkotó - azok büntetendővé nyilvánításával - egyben korlátokat állít a vállalkozás szabadságához való jog érvényesülésének is.

4. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 15. §-a komplex módon, együtt értelmezendő az Alkotmány 66. § (2) bekezdésében meghatározott, az anyák és gyermekek támogatását előíró, illetve a 67. § szerinti, a gyermekek, valamint a szülők jogaira, továbbá az ifjúság védelmére vonatkozó rendelkezésekkel. A komplex megközelítés önmagában is mutatja, hogy az alaptörvény eme rendelkezései következtében az állam intézményvédelmi kötelezettsége válik hangsúlyossá (pl. 995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 515, 520, 524-525.; 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 397, 402.; 1097/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 456, 463-464, 466.) .

Ebből pedig éppen az következik, hogy a család, az ifjúság védelme érdekében olyan intézkedéseket tegyen, amelyek hathatós védelmet jelentenek a házasság intézményét és a gyermekek érdekeit sértő bűncselekmények ellen.

Az 1-4. pontokban kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Btk. támadott rendelkezései az Alkotmány 8. § (1-(2) bekezdése és az 54. § (1) bekezdése alapján nem alkotmányellenesek. A vizsgált büntető jogszabályok és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, a 9. § (2) bekezdése, a 15. §-a, az 54. § (2) bekezdése és a 70/B. § (1) bekezdése között pedig nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 2007. július 3.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró