Öröklési jog - Hagyatéki eljárás (ORAC Kiadó, 522 B/5 oldal, 2023)

Kiadással kapcsolatos információk

HARMADIK, BŐVÍTETT ÉS AKTUALIZÁLT KIADÁS

© Dr. Anka Tibor, 2023

© ORAC Kiadó Kft., 2023

Kézirat lezárva: 2023. március 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 581 9

Budapest, 2023

Az ORAC Kiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.orac.hu

E-mail: info@orac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Rövidítések jegyzéke

Ákr. - 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról

BDT - Bírósági Döntések Tára

Be. - 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról

BH - Bírósági Határozatok

Btk. - 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Bszi. - 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról

Bvktv. - 2014. évi XV. törvény a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól

Ctv. - 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról

Csjt. - 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról

Csődtv. - 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról

díjrendelet - 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet a közjegyzői díjszabásról

EBH - Elvi Bírósági Határozat

Euör. - az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 650/2012/EU rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről

Euörtv. - 2015. évi LXXI. törvény a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról

E-ügyintézési törvény - 2015. évi CCXXII. törvény az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól

Fmhtv. - 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról

földforgalmi törvény - 2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról

földforgalmi végrehajtási törvény - 2013. évi CCXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról

Gt. - 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

Gyer. - 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról

Gyvtv. - 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyv - 2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről

He. - 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a hagyatéki eljárásról

Hetv. - 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról

Hetvn. - 2010. évi CXV. törvény a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosításáról

Hetvn2. - 2019. évi CXVII. törvény egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról

HetvnPtk. - 2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról

Hetv.vhr. - 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet a hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről

Hpt. - 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

Inytv. - 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról

Inytv.vhr. - 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról

Itv. - 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről

Ket. - 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

KGD - Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár

Kjnp. - 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról

Kjtv. - 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről

Ltv. - 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról

Nmjtv. - 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról

Nmjtvr. - 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról

PJD - Polgári Jogi Döntvénytár

PK - a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása

Pp. - 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról

Ppn. - 2017. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról

Ptk. - 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Ptké. - 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről

régi Pp. - 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról

régi Ptk. - 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

régi Ptké. - 1960. évi 11. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról

Szjt. - 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

Szőcs - Szőcs Tibor: A nemzetközi öröklési jog szabályainak kommentárja, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása, Budapest, 2021

Sztv. - 2006. évi X. törvény a szövetkezetekről

Új Ptk. Tanácsadó Testület - a Kúria elnökének "új Polgári Törvénykönyv" elnöki tanácsadó testülete

Tpt. - 2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról

Üttv. - 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről

Ütvn. - 2017. évi CXXXVI. törvény az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról

Vht. - 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

I. FEJEZET

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy az ember halálával bekövetkező hagyatékátszállást - az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával - biztosítsa.

Egy törvénynek soha nincsen célja, az a jogalkotói akarat kifejeződése. Célja mindig a jogalkotónak van, amelynek az eléréséért a jogszabályt alkotja. A jogalkotó célja tehát a Hetv.-vel, hogy a hagyatéki eljárás az ember halálával a vagyonában bekövetkező jogutódlást a halál mint jogi tény folytán jogutóddá váló személyeknek és a halál folytán bekövetkezett jogutódlásra vonatkozó jogcímüknek a megállapításával, a jogutódokra átszálló hagyatéki vagyon tárgyainak, vagyoni részének, vagyoni hányadának a megállapításával biztosítsa.

A hagyaték az örökhagyót a halálakor megillető vagyon. A vagyon az örökhagyó személyéhez kapcsolódó jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek összessége. A hagyaték nem azonos az örökösre átszálló hagyatékkal. Ugyanis az örökhagyó hagyatékához olyan jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek is tartoznak, amelyek a halál folytán a jogutódra nem szállnak át. Vagy azért, mert a halál folytán eleve elenyésznek, fogalmilag kizárt a jogutódlás (egyes, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak nem szállnak át senkire sem, mert a halál pillanatában az örökhagyót még megilletik, de egyben a halál pillanatával meg is szűnnek), vagy azért, mert bár a vagyon átszáll a jogutódra, a jogutód azonban nem örökös, a hagyatékban lévő kötelezettségekért nem felel, a hagyaték adott vagyontárgya, az egész hagyaték, a hagyaték egy része, vagy a hagyaték vagyoni hányada tekintetében csupán jogokat szerez, őt kötelezettségek nem terhelik, mert a jogutód dologi hagyományos vagy halál esetére megajándékozott, avagy szerződéses örökös, ez utóbbi az örökhagyó tartozásaiért eleve nem felel, a kötelesrészigényekért a régi Ptk. szerint egyáltalán nem, a Ptk. szerint pedig a 7:80. § (4) bekezdésében foglaltakat meghaladóan nem felel (BDT 2007.1581.; BH 1988.401.; BH 1981.407.; BH 1980.286.).

Az örökösre a jogok, dolgok, követelések teljes egészükben átszállnak. Átszállnak az örökhagyó kötelezettségei, tartozásai is, de míg a jogok, dolgok, követelések teljes egészükben megilletik, addig formailag a kötelezettségek is terhelik ugyan az örököst, ám a felelőssége az örökhagyónak az egyébként rá egészükben átszállt kötelezettségeiért a hagyatékkal cum viribus vagy értéke erejéig pro viribus jelleggel korlátozott. Az örökléssel az a sajátos eset áll elő, hogy a kötelezettségek teljes egészében átszállnak ugyan, de ettől elválik a kötelezettségekért való felelősség terjedelme. Ezért nevezzük hagyatéknak az örökhagyót a halálakor megillető valamennyi jogot és kötelezettséget, míg örökségnek csak azt, amely ebből az örökösre "mint egész" (jogok a kötelezettségekkel együtt) átszáll.

Nem nevezzük örökségnek - a szerződéses öröklés kivételével - azt a vagyon­átszállást, amely a kötelezettségek átszállásával nem jár, ez halál esetére szóló ajándék vagy dologi hagyomány. (A dologi hagyomány nem azért dologi hagyomány, mert a tárgya valamely dolog, hanem azért, mert a hagyomány tárgyát dologi hatállyal közvetlenül az örökhagyótól szerzi meg a hagyományos. Akkor is, ha a dologi hagyomány abból áll, hogy az örökhagyó a dologi hagyományossal szemben fennálló valamely követelését [jogosultságát], a dologi hagyományos tartozását [kötelezettségét] engedi el. A hagyomány tárgyára a dologi hagyományosnak dologi jogi igénye van, míg a kötelmi hagyományosnak csak kötelmi igénye keletkezik valamely vagyoni szolgáltatásra, teljesítésre. Ő nem is az örökhagyótól szerez, nem az örökhagyó jogutóda, még akkor sem, ha a kötelmi hagyomány tárgya a hagyatékban meglévő valamely dolog vagy a hagyatékhoz tartozó valamely követelés [jogosultság] elengedése, mert a kötelmi hagyomány esetén a hagyományosnak csak az örökössel szemben keletkezik igénye arra, hogy adja ki azt a dolgot, amelyre kötelmi hagyományosként igénye van, engedje el azt a követelést [kötelezettséget], amelynek elengedését az örökhagyó kötelmi hagyományként rendelte. Kötelmi hagyomány esetén az örökhagyó nem közvetlenül juttat a hagyományosnak, hanem a hagyománnyal terheltet - többnyire az örököst - terheli azzal a kötelezettséggel, hogy a hagyatékhoz tartozó, az örökös által öröklés jogcímén megszerzett vagyontárgy tulajdonjogát ruházza át a hagyományosra, vagy a megörökölt követelést a hagyományosnak engedje el, a megörökölt, a hagyományost terhelő jogosultságról mondjon le. A kötelmi hagyományos jogelőde tehát a hagyománnyal terhelt, és nem az örökhagyó.)

A Polgári Törvénykönyvnek az a mondata tehát, hogy az ember halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre, több finomítást is igényel. Az örökhagyó halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre, de nem az egész hagyaték száll át az örökösre. A hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyak, vagyonrész, vagyoni hányad pedig átszáll ugyan, de nem az örökösre, vagyis csupán a jogok, az aktívumok szállnak át, a passzívumok viszont nem.

Az örökhagyót a tárgyhavi társadalombiztosítási nyugellátás megilleti, ha a hónap első napját megérte, az örökhagyó részére ki nem fizetett "utolsó havi nyugdíj" mint követelés polgári jogi értelemben az örökhagyó hagyatékát képezi, és mint hagyatéki vagyontárgynak a halállal az örökösre kellene átszállnia. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83. § (2) bekezdése szerint azonban a jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel. Az örököst tehát csak a sorrendben őt megelőzők hiányában, és nem is a nyugdíj iránti követelés mint hagyatéki vagyon örököseként, hanem mint "felvételre jogosultat" illeti meg az utolsó havi nyugdíj.

A "felvétel" határideje házastársi, gyermeki, unokai, szülői, nagyszülői, testvéri minőségben a jogosult (az örökhagyó) halálától számított, örökösi minőségben azonban a "hagyatéki végzés" (nyilván helyesen öröklési bizonyítvány vagy hagyatékátadó végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy év. Az örökösre vonatkozó szabály az oka annak a töretlen, a közjegyzők és a nyugdíjfolyósító által is követett gyakorlatnak, hogy hagyatéki eljárás esetén a hagyatéki leltárban és a hagyatékátadó végzésben is az örökösnek öröklés jogcímén átadandó és a végzésben ezen a jogcímen átadott hagyatéki vagyonként szerepel az utolsó havi nyugdíj, arról egyezségekkel az örökösök a hagyatéki eljárásban ugyanúgy rendelkeznek, mint bármely más hagyatéki vagyontárgyról, noha az hagyaték ugyan, de az örököst sem öröklés jogcímén, hanem "felvételre" jogosultként illeti meg.

(A végintézkedések is gyakorta neveznek örököst az esetleges kifizetetlen nyugellátásra. Az tehát a köztudatban is mint az örököst megillető örökhagyói hagyatéki követelés szerepel, noha az örökös azt csak akkor veheti fel - akár van végintézkedés, akár nincs -, ha nincs az örökhagyóval közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő, testvér, mert egyébként a kifizetetlen nyugdíj őket, és nem az örököst illeti meg.)