571/D/2010. AB határozat

a Büntető Törvénykönyvről szóró 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály és jogegységi határozat alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóró 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) és c) pontjai szerinti közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgyáról szóló 1/2004. BJE büntető jogegységi határozat indokolásában megjelölt szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 734/2009/5. számú végzése ellen, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) és c) pontjai szerinti közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgyáról szóló 1/2004. BJE büntető jogegységi határozattal összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvénnyel kihirdetett, az Európai Unió Alapjogi Chartája megsértésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 734/2009/5. számú végzése ellen, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk. ) 274. § (1) bekezdés b) és c) pontjai szerinti közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgyáról szóló 1/2004. BJE számú jogegységi határozat (a továbbiakban: BJE) indokolásában megjelölt szövegrész alkotmányellenességének megállapítása, a szövegrész megsemmisítése, valamint a Legfelsőbb Bíróság végzésének megsemmisítése iránt fordult az Alkotmánybírósághoz.

Az alkotmányjogi panasz kiegészítésében ez utóbbitól elállva kérte, hogy az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen zárja ki a "jogszabály" konkrét esetben történő alkalmazhatóságát. Ezen túlmenően - az indítvány alkotmányjogi panaszkénti elbírálhatósága hiányának esetére - indítványozta a BJE megjelölt szövegrésze, valamint a Btk. 274. § (1) bekezdése, "különösen" pedig a b) pontja alkotmányosságának utólagos vizsgálatát. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések "részben vagy egészben történő megsemmisítése mellett, illetőleg, ha és amennyiben a támadott jogi normák részben, vagy egészben történő megsemmisítésére nem lát lehetőséget, úgy az alkotmányellenességet azok alkotmányos tartalmának meghatározásával" küszöbölje ki.

2. Az alkotmányjogi panaszban támadott - a BJE III/2. pontjában található - indokolási szövegrész szerint: "Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy az okirat felhasználásával megtéveszteni célzott személy bizonyos tény - pl. személyazonosság - valóságának bizonyítására csak bizonyító közokiratot vehetne tekintetbe, ám ezt figyelmen kívül hagyva más okiratot is elfogad, avagy meghatározott feltételekkel [pl. Rtv. 29. § (1) bek. ] más okmányt, ezek között rendelkező közokiratot is elfogadhat ugyan, de ezeknek a feltételeknek meg nem felelő közokiratot fogad el, jóllehet a rá vonatkozó jogszabályok, előírások megtartásával a megtévesztése elkerülhető lenne. "

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott szövegrész az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 57. § (4) bekezdésével, valamint az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvény 2. számú mellékleteként szereplő, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta) 49. CIKK (1) bekezdésével ellentétes.

Az utólagos normakontroll, illetőleg az alkotmányos tartalom meghatározására irányuló kérelmét arra is alapozta, hogy "a Btk. 274. § (1) bekezdésének pontatlan, illetőleg hiányos okirati (közokirati) meghatározása, valamint az ahhoz kapcsolódó Legfelsőbb Bírósági BJE. értelmezés ma lehetővé teszi, hogy személyemet, vagy bárkit olyan bűncselekmény miatt ítéljen el a bíróság, mely egy téves minősítésen és egy téves, (a büntetőeljárásban kötelezően alkalmazandó) a polgári jogi fogalmaknak ugyanakkor meg nem felelő okirati (közokirati) fogalom meghatározáson, okfejtésen alapszik. A jelenlegi szabályozásnak ez olyan súlyos alkotmányellenes hibája, mely emberek ártatlanul történő elítélését és meghurcolását teszi lehetővé, mely teljesen ellentétes mind a jogállamiság, mind az emberi jogok és méltóság számos követelményével. "

II.

Az indítványban hivatkozott jogszabályi rendelkezések:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "

"57. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva - a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. "

2. A Btk. rendelkezései:

"274. § (1) Aki

a) hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja,

b) hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,

c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó

valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. "

3. A BJE rendelkezései és a támadott mondat az indokolásban:

"1. A Btk. 274. §-ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott (ún. intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa.

2. A más nevére szóló valódi közokiratnak a személyazonosság igazolására történő felhasználása is megalapozza a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontjának III. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének megállapítását. "

"Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy az okirat felhasználásával megtéveszteni célzott személy bizonyos tény - pl. személyazonosság - valóságának bizonyítására csak bizonyító közokiratot vehetne tekintetbe, ám ezt figyelmen kívül hagyva más okiratot is elfogad, avagy meghatározott feltételekkel [pl. Rtv. 29. § (1) bek. ] más okmányt, ezek között rendelkező közokiratot is elfogadhat ugyan, de ezeknek a feltételeknek meg nem felelő közokiratot fogad el, jóllehet a rá vonatkozó jogszabályok, előírások megtartásával a megtévesztése elkerülhető lenne. "

4. Az Alapjogi Charta rendelkezése:

"49. CIKK (1) Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely az elkövetése idején a hazai vagy a nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Ha valamely bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés kiszabását rendeli, az enyhébb büntetést kell alkalmazni. "

III.

Az alkotmányjogi panasz nem elbírálható. Az indítvány részben nem megalapozott, részben pedig szintén nem bírálható el.

1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen, annak kézbesítését követő hatvan napon belül nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság elsőnek az alkotmányjogi panasz törvényi előfeltételeit vizsgálta.

1. 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv. ) 48. § (1) és (2) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az Alkotmánybíróság a 41/1998. (X. 2. ) AB határozat rendelkező részének 1. pontjában rögzítette, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani. (ABH 1998, 306. )

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kifejtette, hogy ezekben az esetekben is irányadó az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, amely szerint az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdésben foglalt feltételeket együttesen kell értelmezni és alkalmazni. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon is csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyeket az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő. Az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából tehát a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Vagyis a rendkívüli jogorvoslatoknak az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidőt meghosszabbító hatálya nincs. Ugyanakkor lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés a rendkívüli eljárás során, így a felülvizsgálati eljárásban következik be. Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati eljárás során törvényi lehetőség van arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét. Az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért minden ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. (ABH 1998, 306, 309-310. )

1. 2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban az alapeljárásban született első fokú ítéletet és a másodfokú végzést, így az alkotmányjogi panasz tárgyává tett bűncselekményi minősítést is hatályában fenntartotta.

Az indítványozót az első és másodfokon eljáró bíróság a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjának III. fordulatába ütköző közokirat-hamisítás büntettében ítélte el, mert a díjmentes parkolási jogosultság igazolására más nevére kiállított, egyébként az okmány ellopása miatt már bevont és tárgy-kőrözés alatt álló parkolási igazolványt használt fel.

Az alapeljárásban a bíróságok nem hivatkoztak a támadott jogegységi határozatra. A Legfelsőbb Bíróság a hatályban tartó végzésben - a felülvizsgálati indítvány indokolásával szemben - a vitatott bűncselekményi minősítés dogmatikai érvei között jelölte meg a BJE indokolásának III/2. pontját. Ugyanakkor azonban a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem változtatta meg a jogerős elsőfokú ítéletben meghatározott bűncselekményi minősítést, így a végzés ellen alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12. ) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján -visszautasította, mert az nem felelt meg a törvényi feltételeknek.

2. Az Alkotmánybíróság a Btk. 274. § (1) bekezdése utólagos normakontrollja keretében a következőket állapította meg.

2. 1. Az indítványozó álláspontja szerint a közokirat-hamisításnak Btk. 274. § (1) bekezdésében meghatározott tényállása, "különösen" b) pontja ("hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál") sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből a büntető tényállások meghatározására irányadó követelményeket.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan rögzített jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, ami az állam - és elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előre-láthatóak legyenek a norma címzettjei számára [9/1992. (I. 30. ) AB határozat, ABH 1992, 59, 65. ]. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30. ) AB határozat, ABH 1992, 135, 142. ]. Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság és annak részét képező jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelmezésre szorul: a jogbiztonság elvéből nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon [71/2002. (XII. 27. ) AB határozat, ABH 2002, 417, 427. ]. A normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3. ) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769. ].

Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26. ) AB határozatban rögzítette: "Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e. " (ABH 1992, 167, 176. )

Az Alkotmánybíróság már ebben a határozatban is elemezte a jogalkalmazói gyakorlatot (ABH 1992, 167, 177-178. ), de később általánosságban is hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság mindig is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az általa vizsgált kérdés megválaszolásához rendelkezésre áll-e olyan kialakult bírói gyakorlat, amely - határozata meghozatala során - a jogalkalmazót a jogbiztonság érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükséges mértékben segíti [47/2003. (X. 27. ) AB határozat, ABH 2003, 525, 535. ].

A jelen ügyben döntő szempont, hogy a közokirat-hamisítás tárgyának, a bűncselekmény megvalósítására alkalmas közokiratnak megítélésében mutatkozó eltérések megszüntetése, az egységes jogalkalmazói gyakorlat biztosítása érdekében adta ki a Legfelsőbb Bíróság a BJE-t az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogkörében.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem sérti a jogbiztonság és a normavilágosság követelményét, így a rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e tekintetben elutasította.

2. 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Btk. 247. § (1) bekezdése és az Alkotmánynak a nullum crimen sine lege praevia követelményét megfogalmazó 57. § (4) bekezdése között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés.

Az Alkotmánybíróság már a 11/1992. (III. 5. ) AB határozatában foglalkozott az állami büntetőhatalom jogállami kereteivel, különösen a visszaható büntető jogalkotás tilalmával (ABH 1992, 77, 86-87. ). Ennek során értelmezte az 57. § (4) bekezdés tartalmát: "Csak az elkövetéskor hatályos törvény szerint lehet elítélni (bűnösnek nyilvánítani) és megbüntetni (büntetéssel sújtani). Ezt követeli meg az Alkotmány 57. § (4) bekezdés e és ennek fel el meg a Btk. -nak a visszaható hatály tilalmát kimondó 2. §-a. A bíróság az elkövetéskor hatályos törvény szerint bírálja el a bűncselekményt (állapítja meg a büntetőjogi felelősséget, nyilvánít bűnössé, ítél el), a büntetést is eszerint szabja ki, kivéve, ha új törvény lépett hatályba, amely enyhébb elbírálást tesz lehetővé, vagy a cselekmény már nem bűncselekmény, és így nem büntetendő. Ezt követeli meg a visszaható hatály tilalmát magában foglaló jogbiztonság elve (előre láthatóság, kiszámíthatóság), amely a jogállamiságból folyik és amelynek logikus előfeltétele a törvény elkövetéskori megismerhetősége (Btk. 2. §). " (ABH 1992, 77, 87. )

Az 57. § (4) bekezdésre vonatkozóan a 435/B/1999. AB határozat megerősítette, s kiemelte, hogy "[a]z Alkotmány 57. § (4) bekezdése, és ennek megfelelően a Btk. 2. §-a a büntetőjog egyik klasszikus alapelvét definiálja, kimondván a visszaható hatály tilalmát. A bűncselekményt tehát az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, és ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha az új törvény enyhébb, illetve az elkövetőre nézve kedvezőbb. Az Alkotmány 57. § (4) bekezdése azt tartalmazza, hogy valamely személy büntetőjogi felelősségre vonása és megbüntetése csak olyan hatályos büntető törvény alapján történhet, amely időben megelőzi a bűnelkövetést. Ez az alkotmányi rendelkezés nem egyéb, mint a visszaható büntető jogalkotás tilalma. " (ABH 2001, 1080, 1081-1082. )

Az indítványozó a jelen ügyben nem állította, hogy visszaható büntető jogalkotásra került volna sor. Érvelését arra alapozta, hogy a törvényi tényállás határozatlansága folytán sérül a nullum crimen sine lege elve. Ez a hivatkozás azonban az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság körében értékelhető, amit az Alkotmánybíróság jelen határozatában már elbírált. Az indítványozó által felvetett összefüggésben az Alkotmány 57. § (4) bekezdésének sérelme így nem állapítható meg, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság e tekintetben is elutasította. [Ugyanezen álláspontot foglalta el az Alkotmánybíróság más bűncselekményi tényállás esetében legutóbb az 1464/B/2007. AB határozatban (ABK 2011. július-augusztus, 800, 805-806.. ]

3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a BJE indokolásának az indítványozó által megjelölt mondata önállóan érdemben nem vizsgálható.

3. 1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdéséből vezette le a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatának vizsgálatára irányuló hatáskörét Ennek tartalmát azonban több határozatban körvonalazta.

Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14. ) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1. ) leszögezte: az Alkotmánybíróságnak - alkotmányos jogállásából eredő - azon gyakorlatából, hogy utólagos normakontroll hatáskörébe tartozik valamennyi norma alkotmányossági vizsgálata, az következik, hogy hatáskörébe tartozik a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálata is. Amennyiben a jog egységi határozat e vizsgálat alapján - a törvény egyéb lehetséges értelmezési tartományától eltérően - alkotmánysértő, akkor az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik ennek megállapítása is (Abh., ABH 2005, 504, 514. ).

Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a jogegységi határozat alkotmányossági felülvizsgálhatóságának problémája az Alkotmánybíróság hatásköri kérdéseihez és általános alkotmányvédelmi feladatához kapcsolódik: azaz a jogrendszer valamennyi jogszabálya, normája tekintetében biztosított legyen az alkotmányossági kontroll. Amennyiben az Alkotmánybíróság a vizsgált jogszabály hatályosuló tartalmát kívánja feltárni, nem hagyhatja figyelmen kívül a jogegységi határozat tartalmát. Így az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján folytatott - valamely jogszabály-alkotmányossági vizsgálatára irányuló -eljárás során, ha a jogszabályi rendelkezéshez jogegységi határozat kapcsolódik, szükségképpen a vizsgálat tárgyává válik a jogegységi határozat is. E vizsgálat során az Alkotmánybíróságnak esetenként kell eldöntenie, hogy az alkotmányellenesség a vizsgált jogi szabályozásból fakad, vagy alapvetően nem a jogszabályból, hanem a jogegységi határozatból. A jogegységi határozat ugyanis adott esetben a jogszabály tartalmát "bővíttetheti, szűkítetheti, vagy éppen az értelmezéssel joghézagot tölthet ki. Ezért az eset-ről-esetre történő alkotmányossági vizsgálat eredményeként dönthető el, hogy a jogegységi határozat önálló jogszabályi tartalommal "eloldódott-e" az értelmezett jogszabálytól, vagy sem. (Abh., ABH 2005, 504, 513-514. )

A 4/2003 PJE határozat alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és alkotmányjogi panaszokat elutasító 70/2006. (XII. 13. ) AB határozat egyértelművé tette, hogy a jogegységi határozat alkotmányossági felülvizsgálata nemcsak formai szempontból értékelhető. Az Alkotmánybíróság tehát nem csupán azt vizsgálhatja, hogy a Legfelsőbb Bíróság, túllépve az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogértelmezésen, új jogi normát hozott-e létre, hanem hatáskörébe tartozik a jogértelmezés keretei között maradó jogegységi határozat tartalmi alkotmányossági felülvizsgálata is. Az Alkotmánybíróság - nem vitatva a Legfelsőbb Bíróság álláspontjának dogmatikai helyességét - a 4/2003. PJE határozat tartalmát az Alkotmány 2. § (1) bekezdés e, az Alkotmány 50. § (3) bekezdése, az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján bírálta el. (ABH 2006, 786, 795-800. )

Az 23/2009. (III. 6. ) AB határozat a 4/2007. KPJE rendelkező részének és indokolásának alkotmányossági vizsgálata során megállapította, hogy a KPJE az önálló - jogszabályi hátteret nélkülöző - normatartalom kialakításával túllépte az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében meghatározott, a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosítani hivatott jogértelmezés kereteit. A KPJE ezen túlmenően nem tett eleget az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogegységesítő funkció alapkövetelményének sem, ugyanis tartalma többféleképpen értelmezhető, s ez a bírósági jogalkalmazásnak - a korábbiakhoz képest is még további - elbizonytalanodását eredményezte. Tekintettel az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára, miszerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, akkor a további alkotmányi rendelkezések esetleges sérelmét érdemben nem vizsgálja, a jogegységi határozatnak az indítványozók által megjelölt további alkotmányi rendelkezésekkel [Alkotmány 2. § (1) bekezdés, 70/A. §, 70/E. §] való ellentétével nem foglalkozott. (ABH 2009, 174, 193. )

3. 2. A jelen ügy elbírálásakor alapvető jelentőségűvé vált a 23/2009. (III. 6. ) AB határozat meghozatalakor felmerült, és a párhuzamos indokolásokban is nyilvánosságot kapott vita arról, hogy a jogegységi határozat mely része lehet az alkotmányossági vizsgálat tárgya. (ABH 2009, 174, 200, 212. )

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az alkotmányossági vizsgálat tárgya elsősorban és alapvetően a jogegységi határozat rendelkező részében adott értelmezés. Amennyiben az Alkotmánybíróság ezt az értelmezést akár csak formai, akár csak tartalmi, vagy mindkét okból alkotmánysértőnek találja, nemcsak a jogegységi határozat rendelkező részét, hanem annak indokolását is megsemmisíti. Az alkotmányossági vizsgálat a jogegységi határozat rendelkező részére irányul, de az értelmezést alátámasztó indokolás, a rendelkező résszel összefüggésben része az alkotmánybírósági felülvizsgálatnak. A jogegységi határozat indokolása azonban önmagában vagy valamely részletében nem lehet tárgya a jogegységi határozat alkotmányellenessége utólagos vizsgálatának.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a BJE megjelölt szövegrésze utólagos absztrakt alkotmányossági vizsgálatát az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.

4. Az indítványozó hivatkozik a nullum crimen sine lege elvének sérelmét állította az Alapjogi Charta 49. CIKK (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel is.

Legutóbb a 29/2011. (IV. 7. ) AB határozat (ABK 2011. április, 323, 331-332. ) rögzítette: Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, e szerződések, mint elsődleges jogforrások közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak [72/2006. (XII. 15. ) AB határozat, ABH 2006, 819, 861. ]. Erre az elvi álláspontra helyezkedett az 1053/E/2005. AB határozat (ABH 2006, 1824, 1828. ) és a 87/2008. (VI. 18. ) AB határozat (ABH 2008, 707, 738. ) is.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs

hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e az Európai Unió jogát. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.

Budapest, 2011. október 4.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró