794/D/2004. AB határozat

az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet 11. § (3) bekezdése, valamint az egyes agrártámogatási földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 127/2003. (XII. 17.) FVM rendelet 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet 11. § (3) bekezdése, valamint az egyes agrártámogatási földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 127/2003. (XII. 17.) FVM rendelet 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, valamint a konkrét ügyekben való alkalmazhatóságának megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet 11. § (3) bekezdése, valamint az egyes agrártámogatási földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 127/2003. (XII. 17.) FVM rendelet 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztályának 72.163/2004. számú határozatával kapcsolatos alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Három indítványozó a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztálya költségvetési támogatás elutasításával kapcsolatos döntéseivel összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz. Kiegészített indítványukban az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 11. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását, valamint az egyes agrártámogatási földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 127/2003. (XII. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM.r.) 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint e rendelkezéseknek a konkrét ügyükben való alkalmazásának kizárását kérték.

Az egyik indítványozó 2004. január 8-án két költségvetési támogatási kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz, amelyben 3232 db vágósertés után 9 150 000 Ft összegű, illetve 1670 db vágósertés után 4 718 000 Ft összegű támogatást igényelt. A támogatás iránti kérelmeket a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal I40002638/3. számú, illetve I40002573/3. számú értesítésével elutasította, mivel a kérelem alapjául szolgáló jogszabály 2003. december 31. napján hatályát vesztette. Az elutasításról szóló értesítések ellen benyújtott kifogásokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztálya 72.190/2004. számú, illetőleg 72.552/2004. számú határozatával - szintén a jogszabály hatályon kívül helyezésére hivatkozva - elutasította. Az indítványozó 2004. január 21-én további két támogatási kérelmet nyújtott be, melyben 2651 vágósertés után 7 683 000 Ft, valamint 2418 vágósertés után 7 096 000 Ft összegű támogatást igényelt. Ezeket a kérelmeket a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal I40004239/3. és I40004206/3. számú értesítésével, a benyújtott kifogásokat pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztálya 72.819/2004. és 72.820/2004. számú határozataival elutasította.

A másik indítványozó 2004. január 16-án nyújtott be 208 vágósertés után 547 000 Ft összegű támogatási kérelmet, amelyet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal I40003860/3. számú értesítésével, majd az ellene benyújtott kifogást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztálya 72.372/2004. számú határozatával utasította el.

A harmadik indítványozó 2004. január 7. napján nyújtotta be a pályázatát 437 vágósertés után 1 289 000 Ft összegű támogatás igénylésére. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal e kérelem ügyében adott I40002429/3. számú elutasító értesítésére benyújtott kifogást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztálya 72.163/2004. számú határozatával utasította el.

Az indítványozók a Korm.r. 11. § (3) bekezdését azért tartják alkotmányellenesnek, mert annak alapján az elutasító értesítés elleni kifogásukat végleges jelleggel, további jogorvoslati lehetőség nélkül bírálták el, és a döntéssel szemben "közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló per megindítását a rendelet nem teszi lehetővé." Álláspontjuk szerint ez a rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. §-át, 50. § (1) és (2) bekezdését, valamint 57. § (1) és (5) bekezdését.

Az indítványozók által alkotmányellenesnek tartott másik rendelkezés az FVM.r. 1. § (1) bekezdése, amely hatályon kívül helyezte többek között a haszonállattartásra vonatkozó előírások betartása mellett előállított vágósertés termelési támogatásról szóló 12/2003. (II. 7.) FVM rendeletet (a továbbiakban: Vtt.r.), amely alapján az indítványozók pályázati kérelmüket beadták. Az indítványozók szerint az FVM.r. 2003. december 17-i kihirdetéséhez képest a Vtt.r. 2003. december 31-i hatályon kívül helyezési időpontja nem biztosított elégséges időt arra, hogy az ünnepeket is magába foglaló két hétben a jogszabály alkalmazására felkészüljenek. Mivel a vágósertéseket a Vtt.r. előírásai szerint állították elő, megszerezték azt a jogot, hogy a vágósertés termelési támogatást igényeljék. Az indítványozók szerint az igényléshez szükséges igazolások beszerzése 10-20 napot vesz igénybe, így kizárt, hogy a december végén szabályszerűen leszállított sertések után az igazolások időben beszerezhetők legyenek. Az indítványozók szerint szerzett jog elvonása történt, mivel a jogszabályi feltételeket teljesítették, de a Vtt.r. hatályon kívül helyezésével megfosztották őket az igény érvényesíthetőségétől. Ezért az indítványozók szerint az FVM.r. 1. § (1) bekezdése alkotmányellenes, az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat tárgyukra tekintettel egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el. Az Alkotmánybíróság az indítványokat megküldte a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek észrevételezés végett.

II.

Az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezések:

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. Korm.r.:

"11. § (3) Aki - az adóhatóság által elbírált támogatás kivételével - a pályázat , kérelem elbírálása során a 2. számú melléklet a) pontja szerinti értesítéssel nem ért egyet, a pályázat, kérelem elbírálóján keresztül a minisztériumnál kifogást terjeszthet elő. A kifogás végleges jelleggel, további jogorvoslati lehetőség nélkül kerül elbírálásra. Jogszabálysértés megállapítása esetén a kifogást az azonos vagy hasonló pályázatoknál alkalmazott szempontok figyelembevételével kell elbírálni."

3. FVM.r.

"1. § (1) E rendelet 1. számú mellékletében felsorolt FM és FVM rendeletek 2003. december 18-án, a 2. számú mellékletben felsorolt FVM rendeletek 2003. december 31-én hatályukat vesztik azzal, hogy a folyamatban lévő ügyekre azok előírásait kell alkalmazni."

"2. számú melléklet a 127/2003. (XII. 17.) FVM rendelethez

(...)

8. 12/2003. (II. 7.) FVM rendelet

A haszonállat tartásra vonatkozó előírások betartása mellett előállított vágósertés termelési támogatásról

(...)".

III.

Az indítványok megalapozatlanok.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainakmegsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványozók az Abtv. 48. § (2) bekezdésében megjelölt törvényi határidőn belül terjesztették-e elő indítványukat.

Az egyik indítványozó a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 72.190/2004. számú határozatát 2004. június 1-jén, a 72.552/2004. számú határozatot pedig 2004. június 29-én vette át. E határozatokkal összefüggő alkotmányjogi panasza 2004. július 27-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Ugyanennek az indítványozónak a 2004. július 23-án átvett 72.819/2004. számú és 72.820/2004. számú határozatokkal kapcsolatos további indítványa 2004. augusztus 9-én érkezett az Alkotmánybírósághoz.

A másik indítványozó a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 72.372/2004. határozatának 2004. június 10-i átvételét követően, 2004. augusztus 2-án postázta alkotmányjogi panaszát, amely 2004. augusztus 5-én érkezett az Alkotmánybíróságra.

A harmadik indítványozó 2004. június 1-jén vette át a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 72.163/2004. számú döntését. Alkotmányjogi panasza a második indítványozóval egy indítványban, 2004. augusztus 2-i postára adást követően, 2004. augusztus 5-én érkezett az Alkotmánybírósághoz.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a harmadik indítványozónak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 72.163/2004. számú határozatát érintő alkotmányjogi panasza - tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje 2004. július 31-én lejárt - elkésett, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. A másik két alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül nyújtották be, ezért azokat az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.

2. Az alkotmányjogi panaszok elsőként a Korm.r. 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányultak.

A Korm.r. hatálybalépését követően az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény, valamint a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény új alapokra helyezte az agrártámogatások szabályozását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Korm.r. már nem hatályos, mert azt az Európai Unió közös forrásaiból származó agrártámogatások, az azokhoz kapcsolódó, nemzeti költségvetésből nyújtott kiegészítő támogatások, valamint a nemzeti hatáskörben nyújtott agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 6/2004. (I. 22.) Korm. rendelet 13. § (3) bekezdése 2004. január 22-i hatállyal hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatásköre az ún. absztrakt normakontroll esetén csak az elbírálás időpontjában hatályos jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára terjed ki. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Az indítványozók az Abtv. 48. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a már nem hatályos Korm.r. 11. § (3) bekezdése tekintetében is lefolytatta.

3. Az indítványozók szerint a Korm.r. 11. § (3) bekezdése azért alkotmányellenes, mert nem teszi lehetővé a minisztériumi döntés bírósági felülvizsgálatát, és emiatt az Alkotmány 50. § (2) bekezdésébe ütközik.

Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási határozatok törvényességét ellenőrzi. Ezért az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a támogatási kérelmek elbírálása során hozott döntések közigazgatási határozatnak minősülnek-e. Ezt a kérdést az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján, a korábban hatályban lévő, az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 11. § (2) és (3) bekezdésének az Alkotmány 50. § (2) bekezdésébe ütközésének vizsgálata során már vizsgálta. A felülvizsgált rendelkezések a következők voltak:

"11. § (2) Amennyiben a támogatás pályázat alapján vehető igénybe, a pályázat elbírálására - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény mellőzésével - törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet eltérő rendelkezése hiányában kizárólag az e rendeletben, valamint a támogatás mértékét és feltételeit tartalmazó külön jogszabályokban, illetve pályázati felhívásban foglaltakat kell alkalmazni.

(3) Aki - az adóhatóság által elbírált támogatás kivételével - a pályázat elbírálása során a 2. számú melléklet a) pontja szerinti értesítéssel nem ért egyet, a kérelem elbírálóján keresztül a minisztériumnál kifogást terjeszthet elő A kifogás végleges jelleggel, további jogorvoslati lehetőség nélkül kerül elbírálásra. Jogszabálysértés megállapítása esetén a kifogást az azonos vagy hasonló pályázatoknál alkalmazott szempontok figyelembevételével kell elbírálni."

Az Alkotmánybíróság a 719/B/2001. AB határozatában megállapította, hogy "az R. által szabályozott pályázati eljárás nem minősül az Áe. hatálya alá tartozó hatósági államigazgatási eljárásnak, államigazgatási ügynek. (...). A pályázatot elbíráló közigazgatási szerv nem hoz az Áe. hatálya alá tartozó államigazgatási határozatot, hanem az elbírálásról csak az R. 2. számú mellékletében megállapított tartalmú értesítésben tájékoztatja a pályázót." Mivel "az R.-ben szabályozott pályázati eljárás nem minősül az Áe. hatálya alá tartozó hatósági államigazgatási ügynek, ezért arra az Áe. rendelkezéseit és annak (...) 72. §-át sem kell ebben az eljárásban alkalmazni. Az R.-ben szabályozott pályázati kérelem és kifogás elbírálásáról szóló értesítés a Pp. alkalmazása szempontjából sem minősül közigazgatási határozatnak. A Pp. (...) 324. § (2) bekezdés a) pontja szerint ugyanis a közigazgatási határozat az államigazgatási szerveknek vagy az államigazgatási ügy intézésére feljogosított más szervnek hatósági államigazgatási ügyben (1957. évi IV. törvény 3. §) hozott határozata. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése alapján a bírósága közigazgatási határozatok törvényességét ellenőrzi. (.) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 11. § (3) bekezdésének második mondata nem ellentétes az Áe. 72. § (2) bekezdésével, nem sérti az Alkotmány (.) 50. § (2) bekezdését." [ABH 2002, 1552, 1558-1559.]

A jelen eljárásban vizsgált Korm.r. 11. § (3) bekezdésének valójában kifogásolt második mondata majdnem szó szerint, teljesen megegyezik a fenti határozatban felülvizsgált rendelkezéssel, ezért az Alkotmánybíróság azt is áttekintette, hogy az alkotmányjogi panaszokban megjelölt kérdés eldöntése során "ítélt dolog" (res iudicata) megállapítása nem szükséges-e.

"A res iudicata az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot köti." [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.]. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panaszok nem ugyanazon, hanem más jogszabály - de érdemben azonos tartalmú -rendelkezése ellen irányultak, az Alkotmánybíróság nem tekintette "ítélt dolognak", de a 719/B/2001. AB határozatban (ABH 2002, 1552, 1558-1559.) kifejtett álláspontja jelen ügyben is irányadó.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Korm.r. 11. § (3) bekezdése, amely alapján a kifogás végleges jelleggel, további jogorvoslati lehetőség nélkül kerül elbírálásra, vagyis nem teszi lehetővé bírósági felülvizsgálatra irányuló per megindítását - közigazgatási hatósági határozat hiányában - nem ütközik az Alkotmány 50. § (2) bekezdésébe. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben elutasította.

4. Az indítványozók a Korm.r. 11. § (3) bekezdését az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek is tartották. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek alapvető joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése, az eljárási garanciákon túl, a bírósághoz fordulás jogát foglalja magában.

Az Alkotmánybíróság értelmezésében ezen alapvető jogból "az államra az a kötelezettség hárul, hogy - egyebek mellett - a polgári jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson." [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.]

A pályázók és a közigazgatási szerv között a támogatási kérelmek benyújtásával nem jön létre polgári jogi jellegű jogviszony, polgári jogok és kötelezettségek sem illetik és terhelik a pályázókat, kérelmezőket, valamint a közigazgatási szervet, mindezekből következően polgári jogvita sem alakulhat ki.

A pályázónak nincs alanyi joga a költségvetési támogatásra. Mivel az Alkotmány 57. § (1) bekezdése az alanyi jogok érvényesítésére biztosítja a bírói utat, ezért nem alkotmányellenes, ha a kifogás elbírálása végleges jelleggel történik, bírósági út kizárásával. A Korm.r. 11. § (3) bekezdése nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben sem tartotta megalapozottnak.

5. Az indítványozók az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált, jogorvoslathoz való jog sérelmét is állították a Korm.r. 11. § (3) bekezdésével kapcsolatban.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a bírósági, államigazgatási és más hatósági döntés ellen hoz létre jogorvoslati jogot törvényekben meghatározandó módon. A jogorvoslathoz való jog tárgyilag tehát a bírósági döntések mellett a hatósági döntésekre terjed ki. "Nem terjed ki a nem állami, pl. a munkáltatói (...), vagy a tulajdonosi (...) döntésekre, és nem terjed ki az állami, de nem hatósági, pl. a katonai elöljárói (...) döntésekre." [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109.] A költségvetési támogatási kérelmek elutasítása tárgyában benyújtott kifogások elbírálása a Korm.r. 11. § (3) bekezdése alapján, a korábban kifejtettek szerint szintén nem tartozik abba a hatósági döntési körbe, amelyre vonatkozóan az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslati jogot biztosítja. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

6. Megalapozatlannak találta az Alkotmánybíróság a Korm.r. 11. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az Alkotmány 8. §-ába ütközését állító indítványokat is, amelyeket az indítványozók külön nem indokoltak meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az előző pontokban foglaltakat figyelembe véve a jogállamiság sérelme nem állapítható meg. Ugyancsak nem állapítható meg az Alkotmány 8. §-ába ütközés, mivel a kifogásolt rendelkezés nem alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozik: ezért az indítványokat az Alkotmánybíróság e tekintetben is elutasította. Elutasította az Alkotmánybíróság az indítványoknak azt a részét is, amelyben az Alkotmány 50. § (1) bekezdésének sérelmét állították, mivel az Alkotmány jelzett szakasza, valamint a kifogásolt rendelkezés között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

7. Az Alkotmánybíróság az indítványozók által alkotmányellenesnek vélt és megsemmisíteni kért FVM.r. 1. § (1) bekezdésére vonatkozó döntését a következőkkel indokolta:

Az Alkotmánybíróság már a 882/B/1998. AB határozatában megállapította, hogy "az agrártámogatás, mint költségvetési támogatás, az állami gazdaságpolitika olyan eszköze, amely az agrárgazdaság fejlesztésének a jogalkotó által lényegesnek és fontosnak tartott céljait hivatott elősegíteni. Ez a támogatás - az adókedvezményekhez hasonlóan - az állami gazdaságpolitika ösztönző eszköze. A költségvetési támogatásra - mint ahogy adókedvezményre - senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. (ABH 2001, 1277, 1280-1281.)

Abból eredően, hogy az állami költségvetési támogatásra senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga, az következik, hogy mindenkinek számolni kell azzal, hogy egyes támogatásokat a későbbiekben nem, vagy csökkentett mértékben igényelhet, mert az államnak jogában áll a korábban biztosított támogatás mértékét, alkalmazását és igénybevételi lehetőségét a jövőre vonatkozóan korlátozni vagy azt megszüntetni. Az állam által biztosított e kedvezmények meghatározásánál ugyanis a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Az Alkotmánybíróság az adókedvezmények alkotmányossági megítélése tárgykörében hozott határozataiban kifejtette, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. [6/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]

Az indítványozók szerint az FVM.r. 1. § (1) bekezdésének rendelkezése, azzal, hogy hatályon kívül helyezte a Vtt.r.-t, " szerzett jogot" sért, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik.

Az Alkotmánybíróság a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában megállapította, hogy a jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása. (ABH 1993, 364, 367.) Az Alkotmánybíróság egy későbbi határozatában rámutatott arra is, hogy a szerzett jogok védelmének "alkotmányos jogállamban szabályként kell érvényesülnie, az azonban nem abszolút érvényű és kivételt nem tűrő követelmény. (...) A szerzett jogokkal azonban a pusztán elvont jogi lehetőségek, amelyek még fennálló konkrét jogviszonyokkal összefüggésben nincsenek, csak távoli, közvetett kapcsolatban vannak. Az "alkotmányos védelmet élvező "szerzett jogok" a már konkrét jogviszonyokban alanyi jogként megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a jogszabályi "ígérvények" és várományok, amelyeket a jogalkotó a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltozása így csak akkor ellentétes a "szerzett jogok" alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változást." (731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 805.)

A Vtt.r. 10. § (1) bekezdése meghatározta, hogy a támogatási kérelem elbírálása magában foglalja a támogatásra való jogosultságnak, a támogatás összegének, a támogatás igénybevétele feltételeinek, mértékének, valamint a folyósítás feltételeinek meghatározását. A Vtt.r. 10. § (3) bekezdése pedig egyértelműen rögzíti, hogy a pályázat alapján igénybe vehető támogatások esetén a pályázati feltételek teljesítése nem jelent jogosultságot a kérelemben megjelölt összegű költségvetési támogatás igénybevételére. A támogatás igénybevétele szempontjából a pályázatot támogatási kérelemnek kell tekinteni. Mivel a támogatási jogosultság a támogatási kérelem elbírálásának egyik elemeként került meghatározásra, ezért a Vtt.r.-nek a hatályon kívül helyezése, és emiatt a kérelem elutasítása nem jelenti szerzett jog elvonását.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a pályázat alapján elnyerhető támogatás lehetősége nem tekinthető olyan szerzett jognak, amely a jogbiztonság alkotmányos követelményének védelme alatt állna. A kifogásolt FVM.r. kihirdetése napján, 2003. december 17-én a jövőre nézve, 2003. december 31. napjával helyezte hatályon kívül a Vtt.r.-t. Az indítványozóknak azon felvetése, hogy az igazolások beszerzése 10-20 napot vesz igénybe a kérelem benyújtását megelőzően, nem alapozza meg az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az FVM.r. 1. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.

8. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasította, ennélfogva a rendelkezéseknek az indítványban megjelölt konkrét ügyekben való alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmeket is - értelemszerűen - el kellett utasítania.

Budapest, 2005. március 29.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró