39/1994. (VI. 30.) AB határozat

Pér Község Önkormányzatának a köz- és zöldterületek védelméről és a köztisztaságról szóló 5/1993. rendelete törvényellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pér Község Önkormányzatának a köz- és zöldterületek védelméről és a köztisztaságról szóló 5/1993. rendelete 13. § (2) bekezdése és a 15. §-a törvényellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti, ezt meghaladóan pedig az indítványt elutasítja. A megsemmisített előírások 1994. december 31-én vesztik hatályukat.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Pér Községi Közös Tanácsnak a köztisztaságról szóló, az 5/1993. önkormányzati rendelettel hatályon kívül helyezett 1/1981. rendelete a Győri Városi Bíróság előtt P.21.057/1993. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. A Győri Városi Bíróság bírája - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte és indítványozta a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § a) pontja, valamint a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az indítványozó kifogásolta a győri, a péri, a kisbajcsi, a rábapatonai és a pannonhalmi önkormányzatok köztisztasággal kapcsolatos rendeleteit is. Az Alkotmánybíróság az 1131/B/1993/12. végzésével a Ptk. sérelmezett rendelkezése és az R. vizsgálatát, illetve az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát elkülönítette, az 1131/B/1993. AB határozatban (ABK 1994. február, 86.) pedig a Ptk. említett előírása és az R. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványban foglalt álláspont szerint a Pér Községi Közös Tanácsnak a köztisztaság fenntartásáról szóló 1/1982. rendelettel módosított 1/1981. rendelete (a továbbiakban: Tr.) - azáltal, hogy a szemétszállításban kizárólagos jogot biztosít a Kommunális Szolgáltató Kft. számára - sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvét, valamint a 9. §-ban foglalt alkotmányi előírásokat, így "a tulajdoni formák egyenlőségét, a versenysemlegességet, valamint a szektorsemleges jogi szabályozás követelményét".

Az indítványozó kifogásolta, hogy a Tr.-ben megjelölt vállalat szolgáltatásának igénybevétele kötelező. Azt is sérelmezte, hogy a szemétfuvarozási díj megfizetését a Tr. abban az esetben is kötelezővé teszi, ha "a ház lakói nem adnak ki szemetet". Az indítvány utalt arra is, hogy a Tr. összekeveri "a szerződéskötési kötelezettséget a szolgáltatási kötelezettséggel, továbbá a közszolgáltató vállalatot terhelő szolgáltatási kötelezettséget kiterjeszti a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóra is".

3. Az indítvány benyújtását követően a péri önkormányzat megalkotta a köz- és zöldterületek védelméről és a köztisztaságról szóló 5/1993. rendeletét (a továbbiakban: Ör.), amellyel a Tr.-t hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság - az új jogi helyzetre tekintettel - jogvesztő határidő kikötésével, végzéssel hívta fel az indítványozót, hogy nyilatkozzon kérelme fenntartására vonatkozóan.

A bíró az Ör. 13. és 15. §-a vonatkozásában a törvényellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmét fenntartotta, s annak megállapítását is kezdeményezte, hogy a Győri Városi Bíróság előtt a P.21.057/1993. szám alatt folyamatban lévő ügyben a Tr. nem alkalmazható.

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott:

1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) az indítványban hivatkozott 1. § (3) bekezdés első mondata szerint "a helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket". Az Ötv. 16. § (1) bekezdése megállapítja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

A 8. § (1) bekezdése előírja, hogy a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében "a településtisztaság biztosítása". E § (3) bekezdése szerint pedig "törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszolgáltatásokról ... gondoskodjanak".

A vizsgált tárgykörrel összefüggésben az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény (a továbbiakban: Köt.) 42. §-a a következőket tartalmazza:

"(1) A települések köztisztaságának fenntartásában mindenki köteles hathatósan közreműködni.

(2) A települési környezetben hulladékot csak az e célra kijelölt helyen és módon szabad tárolni, elhelyezni, kezelni, megsemmisíteni, illetőleg ártalmatlanná tenni.

(3) A hulladék szállítása során biztosítani kell, hogy az a települési környezetet ne szennyezze, fertőzze.

(4) Meghatározott területeken a hulladék összegyűjtéséről, szállításáról, tárolásáról, elhelyezéséről, kezeléséről, megsemmisítéséről, ártalmatlanná tételéről, illetőleg újrafelhasználásáról, továbbá a közterületek tisztán tartásáról szervezett módon kell gondoskodni."

A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Htv.) 21. §-a pedig megállapítja: "A közterület tisztán tartásával és a lomtalanítási akciókkal kapcsolatos feladatok ellátásáról a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik, külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően."

Az R. 2. § (2) bekezdése a települési önkormányzatok köztisztasági feladataira vonatkozóan a következőket írja elő:

"Városokban, körzetközpontokban, kiemelt gyógy- és üdülőhelyeken, továbbá, ahol a terület rendeltetése azt szükségessé teszi, a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenység ellátásáról szervezett módon kell gondoskodni." Az R. 3. § g) pontja köztisztasági szolgáltatásnak minősíti a települési szilárd hulladék kezelését, e § i) pontja szerint pedig a "kezelés: a települési szilárd hulladék összegyűjtése, átmeneti tárolása és a kijelölt lerakóhelyre való elszállítása". Az R. 8. §-ában foglaltaknak megfelelően a köztisztasági szolgáltatás ellátására - így a települési szilárd hulladék elszállítására - jogosultak

" a) az e célra létesített közüzemi vállalatok;

b) azok a gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c) pont], amelyeknek az a tevékenységi körébe tartozik;

c) az arra vonatkozó jogosítvánnyal rendelkező egyéni vállalkozók, magánszemélyek (ideértve a jogi személyek társulásait és magánszemélyek társaságait is)."

Az Ör. 13. §-a a köztisztasági szolgáltatás ellátására vonatkozó előírásokat tartalmaz. E § (1) bekezdése a következőket állapítja meg:

"Pér és Mindszentpuszta községekben a rendszeres szemétszállítást a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Szolgáltató)" végzi.

A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik:

"A rendszeres szemétszállításba bekapcsolt területet a képviselő-testület határozza meg a Szolgáltató egyetértésével, annak mindenkori kapacitására tekintettel. A meghatározott területeken kötelező a köztisztasági szolgáltatás igénybevétele".

A 15. § a szemétfuvarozási díjra vonatkozó rendelkezéseket állapít meg. E § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik. "A szemét elszállítása szemétfuvarozási díj ellenében történik. Az elszállítási díj lakóhelyiségenként 38 Ft. A megállapított díjtételen a Szolgáltató a képviselő-testülettel történő megegyezés után változtathat."

A (6) bekezdés szerint "a szemétfuvarozási díjat a rendszeres és kötelező szemétszállításba bekapcsolt területen abban az esetben is meg kell fizetni, ha a ház lakói nem adnak ki szemetet".

2. Az indítványozó az Ör.-t többek között a szerződési szabadság megsértése miatt kifogásolta. A 13. § idézett rendelkezései ugyanis - mivel a szemétszállításhoz a Szolgáltató igénybevételét kötelezővé teszik - közszolgáltatás igénybevételének kötelezettségét állapítják meg.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a szerződési szabadság alkotmányos intézményével. A 32/1991. (VI. 6.) AB határozatban (ABH 1991., 146., 159.) megállapította, hogy a szerződési szabadság a piacgazdaság egyik lényegi eleme, amely azonban alkotmányos alapjognak nem tekinthető. Alapjog jellege önálló alkotmányos jogként való felfogásából sem következik. A 43/1991. (VII. 12.) AB határozat (ABH 1991., 201., 203.) pedig a következőket állapítja meg: "Abban a kérdésben, hogy a szerződési szabadságot korlátozó konkrét jogszabályok alkotmánysértőek-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogforrási szintre és a szabályozás tartalmára figyelemmel esetenként lehet állást foglalni."

A Ptk. 198. § (2) bekezdése szerint "jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti". A közüzemi szerződést a Ptk. 387. és 388. §-a szabályozza. [Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Ávt.) 45. § (2) bekezdése szerint a közüzemi vállalatok körét a Kormány állapítja meg. Az e törvény végrehajtásáról szóló 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 47. § (1) bekezdése a köztisztasági szolgáltatást ellátó vállalatot közüzemi vállalatnak minősíti.]

A Ptk. 685. § a) pontja szerint e törvény alkalmazásában "jogszabály: a törvény, továbbá a kormányrendelet, a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése, az 528. § (3) bekezdése és az 530. § tekintetében viszont valamennyi jogszabály".

Az e határozat indokolásában említett jogszabályi előírásokból kitűnik, hogy a szilárd hulladék elszállítását, mint a településtisztaság biztosítása körébe tartozó, de törvény által nem szabályozott társadalmi viszony összetevőjét az önkormányzat - az Ötv. 16. § (1) bekezdése figyelembevételével - rendezheti. Ebben a vonatkozásban az önkormányzatot az a kötelezettség is terheli, hogy - a Köt. idézett 42. § (4) bekezdése és a Htv. ugyancsak idézett 21. § együttes értelmezésének megfelelően - szervezett módon gondoskodjék a települési szilárd hulladék elszállításáról. Ebből a célból - az Ávt. 46. § (1) bekezdésében foglaltak alapján - az általa alapított közüzem részére szolgáltatási kötelezettséget írhat elő, s a településtisztaság megóvása érdekében önkormányzati rendeletben kötelezettségeket állapíthat meg a település lakossága számára. Valamely szolgáltatás kötelező igénybevételére vonatkozóan a Ptk. 198. § (3) bekezdése a következőket tartalmazza. "Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni." Mindezekből az következik, hogy az önkormányzati rendeleti kötelezés irányulhat a szilárd hulladék kezelésére, elszállíthatóságának biztosítására, de nem tartalmazhat szerződéskötési kötelezettséget valamely köz- vagy egyéb üzem szolgáltatásának igénybevételére. Ilyen kötelezettséget - a Ptk. 198. § (3) bekezdése, a 387. és 388. §, valamint a 685. § a) pontja figyelembevételével - csak törvény és vagy kormányrendelet írhat elő. A vizsgált tárgykörrel összefüggésben a 324/B/1991. AB határozat (ABH 1992., 464., 468.) már megállapította, hogy a helyi közszolgáltatásokkal kapcsolatosan "a helyi önkormányzatok igazgatási, szabályozási autonómiája a helyi közszolgáltatások szervezésére, szervezeti formáinak kialakítására, működési feltételei biztosítására, fejlesztésére terjed ki". Ez a határozat arra is utal, hogy a közszolgáltatások ellátása során a szolgáltató és a fogyasztó között szerződéses kapcsolat, polgári jogi jogviszony áll fenn, amelyre a Ptk. rendelkezései az irányadók. E jogviszony létrehozását - amint az az előbbiekből is kitűnik, a Ptk. idézett előírásainak megfelelően - azonban kizárólag törvény vagy kormányrendelet írhatja elő.

Az említett rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy az Ör. vizsgált előírásai ellentétesek a Ptk. 685. § a) pontjában foglalt rendelkezéssel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság - a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően - az Ör. támadott előírásait törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette.

3. Az indítványozó az Ör. vonatkozásában a díjfizetést előíró rendelkezéseket is sérelmezte. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz". (Az Áht. 2. §-a a helyi önkormányzatok költségvetését az államháztartás alrendszereként jelöli meg.) A 10. § (2) bekezdése szerint: "a fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, vám, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő". A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy "fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget megállapítani - a díj kivételével - csak törvényben lehet". Az (5) bekezdés előírja, hogy "a díjat - ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány, illetve felhatalmazása alapján a miniszter rendelettel állapítja meg". Az Áht. 11. § (2) bekezdése pedig a következőket tartalmazza: "A helyi önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott bevételei esetén a törvényben megállapított keretek között a 10. § (3) bekezdésben említett feltételeket saját hatáskörben szabályozhatja."

Az Áht. hivatkozott rendelkezései és az Ötv. kapcsolódó előírásai összevetésével megállapítható, hogy az önkormányzat a saját költségvetése bevételeként az Áht.-ben jelzett jogszabályok keretei között állapíthat meg díjat. Az Ör.-ben meghatározott szemétszállítási díj - mivel azt a Szolgáltató részére kell megfizetni - semmiképpen sem minősíthető az Áht. által jelzett díjnak.

Az Alkotmánybíróság azonban felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos közszolgáltatások díja megfizetésére való kötelezést, illetve e díj önkormányzati megállapításának jogosultságát törvényi felhatalmazás alapozza meg. (Ilyen felhatalmazást tartalmaz az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény melléklete pl. az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés díja vonatkozásában.)

4. Az indítványozó a tulajdoni formák egyenjogúsága és a gazdasági verseny szabadsága alkotmányos elvének megsértését is kifogásolta.

Az Alkotmány 9. §-a a következőket állapítja meg:

"(1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

Ezekből a rendelkezésekből - amint arra az Alkotmánybíróság több döntése, így az 59/1991. (XI. 19.) AB határozat (ABH 1991., 293., 294.) is rámutat - az következik, hogy "a piacgazdaság plurálisan tagolt tulajdoni szerkezetű gazdaság, amely a különböző tulajdonformák egyenrangúságának, valamint a vállalkozás és verseny szabadságának alkotmányosan elismert elve alapján működik. A piacgazdaság körülményei között a versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét, illetve az állami (államigazgatási) és a vállalkozói gazdálkodási szférát".

A Köt., a Htv. és az R. már idézett rendelkezéseiből kitűnik, hogy az önkormányzat a települési szilárd hulladék elszállításáról az e célra létesített közüzemi vállalat útján is gondoskodhat. Az Ör. a szemétszállítással - az arra jogosultak köréből - a Győri Kommunális Szolgáltató Kft.-t emelte ki, s az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételének kötelezettségét írta elő. Az Alkotmánybíróságnak ebben az eljárásban azt kellett vizsgálnia, hogy a Szolgáltató önkormányzati rendeleti kijelölése sérti-e a tulajdonformák egyenjogúságának és a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos elvét. A szemétszállítás kötelező feladatának ellátása során az önkormányzat az Alkotmány, az Ötv. és az e határozat indokolásában említett egyéb jogszabályok keretei között számos formában alakíthatja ki a szemétszállítás rendjét. Így például:

a) az önkormányzat az általa létesített közüzemi vállalatot kötelezi a települési szilárd hulladék elszállítására, és ezáltal a lakosság számára lehetővé teszi e szemétszállítási lehetőség igénybevételét;

b) a tulajdoni formák egyenjogúsága és a versenyszabadság tiszteletben tartása mellett pályázat avagy versenytárgyalás eredményétől teszi függővé, hogy mely vállalatot bíz meg szemétszállítással;

c) a lakosok számára előírja a szemét elszállításának kötelezettségét és az egyes polgárokra avagy azok civil szerveződéseire hárítja a szállítás módjának, illetve a szállító vállalatoknak a kiválasztását.

A vizsgált esetben az Ör. 13. § (1) bekezdése az a) pontban jelzett változatot alkalmazta. Ez a rendelkezés csupán kijelöli a lehetséges szolgáltatót, de nem állapít meg kötelezést e szolgáltatás igénybevételére. Az önkormányzat ezzel a rendeleti kijelöléssel annak az idézett törvényi követelménynek tett eleget, hogy a települési szilárd hulladék elszállításáról szervezett módon gondoskodjék. Ez az előírás a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat megoldására irányult, s önmagában véve nem jelenti sem a tulajdoni formák egyenjogúságának, sem a versenyszabadság alkotmányos elvének sérelmét. Az önkormányzat ugyanis törvényben előírt feladatát teljesítve és hatáskörét gyakorolva határozta meg a szemétszállítást végző vállalatot. Az e határozat indokolásában vázoltak szerint ezért az Alkotmánybíróság kizárólag az Ör. 13. § (2) bekezdését és a 15. §-t semmisítette meg, a 13. § (1) bekezdésére vonatkozóan pedig az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már utalt arra, hogy a településtisztaság biztosítása az önkormányzat kötelezően ellátandó feladatai közé tartozik. A 25/1994. (V. 10.) AB határozat (ABK 1994. május, 217., 220.) pedig rámutatott arra, hogy e feladat ellátásához azonban a helyi önkormányzatok számára nem mindenütt áll rendelkezésre elegendő pénzügyi eszköz. Az Alkotmánybíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy több településen a szemétszállítást az önkormányzat által megállapított díj ellenében végzik az azzal megbízott vállalatok. Annak érdekében, hogy a települési szilárd hulladék elszállítását - mint közszolgáltatást - a jogi szabályozás hiánya ne veszélyeztesse, az Alkotmánybíróság az Ör. sérelmezett előírásait a rendelkező részben meghatározott határidővel, a jövőre nézve semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésére figyelemmel, a jogbiztonság követelményének megfelelően kellő időt kívánt biztosítani a települési szilárd hulladék elszállítása mint közszolgáltatás díjának önkormányzati megállapításával összefüggő jogszabályi felhatalmazás megalkotására, illetve a péri önkormányzat számára az új, törvényes tartalmú önkormányzati rendeleti előírások elfogadására.

6. Az indítvány annak megállapítására vonatkozó kérelmet is tartalmazott, hogy az Ör.-rel hatályon kívül helyezett Tr. a Győri Városi Bíróság előtt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az Abtv. 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe - egyebek között - a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Ez a hatásköri szabály értelemszerűen a hatályban levő jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát jelenti.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - amint erre a 25/1993. (IV. 23.) AB határozat (ABH 1993., 188., 190.) is rámutatott - a testület a már hatályon kívül helyezett, vagy egyébként hatályban nem levő jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja az Abtv. 38. §-a szerinti bírósági előterjesztés, illetőleg az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében, amennyiben az érintett vagy sérelmezett eljárásban a hatályban már nem levő jogszabályi rendelkezést kellene alkalmazni.

Az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságáról az általános szabályoktól eltérően is rendelkezhet, egyebek között akkor, ha azt a jogbiztonság indokolja.

A Győri Városi Bíróság előtt a P.21.057/1993. számú eljárás a Tr. és más, a köztisztaság fenntartására vonatkozó tanácsrendeletek alapján indult. A Tr. a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. által nyújtott közszolgáltatás igénybevételét és e vállalat javára a díjfizetés kötelezettségét írta elő. Az Alkotmánybíróság a már említett 25/1994. (V. 10.) AB határozattal megsemmisítette a Tr. vizsgált rendelkezéseivel azonos tartalmú, Pannonhalma Nagyközség Közös Tanácsának a köztisztaság fenntartásáról szóló 1/1983. (XII. 29.) rendeletét, e határozat rendelkező részében pedig az Ör.-nek a Tr. kifogásolt előírásaival szintén egyező rendelkezéseit.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tr. részletes vizsgálatát mellőzte, és megállapította, hogy a Győri Városi Bíróság által felfüggesztett és az Alkotmánybíróság határozata közzététele után folytatásra kerülő eljárásban a tartalmában törvényellenesnek minősített Tr. nem alkalmazható.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére