Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

32021L1883[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1883 irányelve (2021. október 20.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való beutazásának és tartózkodásának feltételeiről és a 2009/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/1883 IRÁNYELVE

(2021. október 20.)

a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való beutazásának és tartózkodásának feltételeiről és a 2009/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 79. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1) A Bizottság 2010. március 3-i, "Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája" című közleménye az Unió tudáson és innováción alapuló gazdasággá válását, a vállalatokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentését, valamint a munkaerő-kínálat és -kereslet jobb összehangolását tűzte ki célul. Az említett közlemény megállapította, hogy átfogó munkaerő-migrációs politikára és a migránsok megfelelőbb integrációjára van szükség. A harmadik országbeli állampolgárságú, magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók beutazása és tartózkodása engedélyezésének megkönnyítését célzó intézkedések ebbe a szélesebb összefüggésbe illeszkednek.

(2) Az Európai Tanács 2014. június 26-27-i következtetéseiben megállapította, hogy a tehetség és a szakképzett munkaerő Európába csábítása érdekében részt kell vennünk a tehetségekért folyó globális versenyben. Ezért a legális migráció lehetőségeinek lehető legjobb kihasználását szolgáló stratégiákat kell kidolgozni, többek között a jelenleg érvényben lévő szabályok észszerűsítésével.

(3) A Bizottság a 2015. május 13-i"Európai migrációs stratégia" című közleményében a magas szintű képzettséggel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó, az Unió egészére kiterjedő, vonzó rendszer kialakítását sürgeti, és megállapítja, hogy a 2009/50/EK tanácsi irányelvet (4) felül kell vizsgálni ahhoz, hogy az Unió eredményesebben tudja bevonzani a tehetségeket, és ily módon kezelni tudja mind az Unióban jelentkező demográfiai kihívásokat, mind pedig az Unió gazdaságának kulcságazataiban meglévő munkaerő- és szakemberhiány problémáját. Az említett irányelv felülvizsgálatára vonatkozó felhívást az "új migrációs és menekültügyi paktumról" szóló, 2020. szeptember 23-i bizottsági közlemény is megismétli, amely szerint az EU Kék Kártya reformjának "egy hatékony és rugalmas uniós szintű eszköz révén valódi uniós hozzáadott értéket kell teremtenie a készségek idevonzása terén".

(4) Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalásában (5) a 2009/50/EK irányelv - ideértve annak hatályát - ambiciózus és célzott felülvizsgálatára szólított fel.

(5) A 2009/50/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2014. május 22-i bizottsági közleményben azonosított kihívásokra választ kell adni. Az Uniónak arra kell törekednie, hogy a harmadik országokból érkező magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók számára vonzóbb és hatékonyabb, az Unió egészére kiterjedő rendszert hozzon létre. Folytatni kell az ilyen magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalóknak az Unióba vonzását célzó uniós megközelítés harmonizálását, és az EU Kék Kártyát kell az e tekintetben alkalmazott elsődleges eszközzé tenni az eljárások gyorsításával, rugalmasabb és inkluzív beutazási és tartózkodási feltételek előírásával, valamint szélesebb körű jogok biztosításával, ideértve az Unión belüli mobilitás könnyebbé tételét is. Minthogy ez a 2009/50/EK irányelv rendelkezéseiben lényeges változásokat vonna maga után, az említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni, és helyébe új irányelvnek kell lépnie.

(6) Egyértelmű és átlátható rendszert kell létrehozni uniós szinten a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók harmadik országokból történő bevonzása és megtartása, valamint ezen munkavállalók mobilitásának előmozdítása céljából. Ezen irányelvnek alkalmazandónak kell lennie függetlenül attól, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának eredeti célja a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás vagy egy más cél, amelyet később módosít a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljára. Figyelembe kell venni a tagállamok prioritásait, munkaerőpiaci igényeit és befogadóképességét. Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon hatáskörét, hogy a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából az EU Kék Kártyától eltérő nemzeti tartózkodási engedélyeket adjanak ki. Ezenfelül ez az irányelv nem érintheti azt a lehetőséget, hogy az EU Kék Kártya birtokosa a nemzeti jog szerinti, ezen irányelvvel összeegyeztethető további jogokat és előnyöket élvezzen.

(7) A tagállamoknak a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk az EU Kék Kártyák és a nemzeti tartózkodási engedélyek között az eljárási jogok és az egyenlő bánásmódhoz való jog, az eljárások, valamint az információkhoz való hozzáférés tekintetében. A tagállamoknak biztosítaniuk kell mindenekelőtt azt, hogy az eljárási biztosítékoknak és jogoknak az EU Kék Kártya kérelmezői és családtagjaik számára biztosított szintje ne legyen alacsonyabb, mint az eljárási biztosítékok és jogok nemzeti tartózkodási engedélyek kérelmezői által élvezett szintje. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy az EU Kék Kártya kérelmezői ne legyenek kedvezőtlenebb helyzetben, mint a nemzeti tartózkodási engedélyt kérelmezők a munkáltatókra vonatkozó elismerési eljárások tekintetében, és ne kelljen magasabb díjat fizetniük a kérelmük kezeléséért. Végezetül a tagállamoknak az EU Kék Kártyával kapcsolatban ugyanolyan szintű tájékoztatási, promóciós és reklámtevékenységeket kell folytatniuk, mint amilyeneket a nemzeti tartózkodási engedélyek esetében folytatnak, például a legális migrációról a nemzeti honlapokon megjelenő információk, tájékoztató kampányok és az illetékes migrációs hatóságoknak nyújtott képzési programok tekintetében.

(8) Az EU Kék Kártya rendszerének megerősítése és előmozdítása, valamint magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók harmadik országokból történő bevonzása érdekében ösztönözzük a tagállamokat, hogy fokozzák az EU Kék Kártyával kapcsolatos reklámtevékenységeket és tájékoztató kampányokat, beleértve adott esetben a harmadik országokat célzó tevékenységeket és kampányokat is.

(9) A tagállamoknak ezt az irányelvet nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi hovatartozáson, genetikai jellemzőkön, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy egyéb véleményen, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk, ahogyan azt különösen a 2000/43/EK (6) és a 2000/78/EK tanácsi irányelv (7) megköveteli. Ahhoz, hogy érvényesüljön a megkülönböztetés tilalmának elve, az EU Kék Kártya birtokosai számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti jogban előírtak szerint jogorvoslatért folyamodjanak és panaszt nyújtsanak be, amennyiben bármilyen megkülönböztetéssel szembesülnek, többek között a munkaerőpiacon.

(10) Tekintettel az Eurostat 2020. február 21-i, "Nehezen betölthető IKT-álláshelyek: növekvő kihívás" című jelentésére, valamint az abban megfogalmazott következtetésekre, amelyek szerint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) területén széles körű hiány mutatkozik magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókból a tagállamok munkaerőpiacain, a felsőfokú szakmai képzettséget a felsőfokú képesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni az EU Kék Kártya kérelmezése céljából két "magasabb" beosztás tekintetében: Információs és kommunikációs technológiai szolgáltatások vezetői (a foglalkozások egységes nemzetközi osztályozása (ISCO)-08 osztályozás, 133. csoport), valamint Információs és kommunikációs technológiákkal foglalkozó szakemberek (ISCO-08 osztályozás, 25. csoport). Tekintettel arra, hogy a felsőfokú alapképzés legalább három évig tart, a megkövetelt szakmai tapasztalat időtartamának három évnek kell lennie. Az említett időszak hosszúsága az IKT-ágazatban végbemenő gyors technológiai fejlődés és a munkáltatók változó igényei miatt is indokolt.

(11) Arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy az EU Kék Kártya céljára könnyítsék meg a felsőfokú szakmai képzettség értékelését és érvényesítését.

(12) A tervek szerint az ezen irányelv egy mellékletében foglalt foglalkozások jegyzéke módosulhat, különösen azt követően, hogy a Bizottság - egyéb források mellett a tagállamok által a munkaerőpiaci igényeikről szolgáltatott információk alapján - az ilyen módosítás szükségességének megállapítására irányuló értékeléseket végez a más tevékenységi területeken szerzett szakmai tapasztalat ezen irányelv alapján való elismerése céljából. A Bizottságnak kétévente kell ilyen értékeléseket végeznie.

(13) A mellékletben nem felsorolt foglalkozások esetében a tagállamok elfogadhatják az EU Kék Kártya iránti kérelmeket a felsőfokú szakmai képzettség tanúsítása alapján, amelyet legalább ötéves, a felsőfokú képesítéssel összehasonlítható olyan szakmai tapasztalat igazol, amely releváns a munkaszerződésben vagy a kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott szakma vagy ágazat terén.

(14) A magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás koncepciója úgy értendő, hogy nemcsak hogy a munkavállalónak magas szintű kompetenciával kell rendelkeznie, amit felsőfokú szakmai képesítés igazol, hanem magának az elvégzendő munkának is eredendően ilyen kompetenciát igénylőnek kell lennie. Noha a modern munkaerőpiacon nem mindig feltétlenül szükséges, hogy a képesítés és a munkakör között közvetlen kapcsolat álljon fenn, a magas szintű képzettségre vonatkozó munkaszerződéshez kapcsolódó feladatoknak és kötelezettségeknek olyan speciálisnak és összetettnek kell lenniük, hogy az e feladatok ellátásához szükséges kompetencia megkövetelt szintjének - az érintett tagállam jogával összhangban - általában az oktatás 2011-es egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED) szerinti 6., 7. és 8. szintnek megfelelő képzési programok elvégzését és az azok révén szerzett képesítéseket, vagy adott esetben a nagyrészt egyenértékű európai képesítési keretrendszer (EKKR) 6., 7. és 8. szintjét, vagy egyes foglalkozások esetén az ezekkel összehasonlítható felsőfokú szakmai képzettséget tekintik.

(15) Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy meghatározzák, hány olyan, harmadik országból érkező állampolgárt engednek be a területükre, akik az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. cikke (5) bekezdésének megfelelően munkavállalás céljából érkeznek. Ezen az alapon lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok az EU Kék Kártya iránti kérelmet ennek alapján befogadhatatlannak minősítsék vagy elutasítsák.

(16) A 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 2. cikkének a) pontjában meghatározott nemzetközi védelemben részesülő személyek a jogok széles körét élvezik, így megilleti őket többek között a munkavállalás joga abban a tagállamban, amely nemzetközi védelmet nyújtott nekik. Ahhoz, hogy jobb munkaerőpiaci lehetőségekkel rendelkezzenek az Unióban, lehetővé kell tenni a nemzetközi védelemben részesülő, magas szintű képzettséggel rendelkező személyek számára, hogy EU Kék Kártya iránti kérelmet nyújtsanak be a számukra nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól eltérő tagállamokban. Ezekben a más tagállamokban ugyanazoknak a szabályoknak kell rájuk vonatkozniuk, mint az ezen irányelv hatálya alá tartozó más harmadik országbeli állampolgárokra, és ez az irányelv nem érintheti a jogállásukat a számukra nemzetközi védelmet nyújtó tagállamban. A nemzetközi védelemben részesülő személyek emellett jogosultak EU Kék Kártya iránti kérelmet benyújtani a számukra nemzetközi védelmet nyújtó tagállamban. Ilyen esetekben a jogi egyértelműség és koherencia érdekében nem alkalmazandók ezen irányelv egyenlő bánásmódra és családegyesítésre vonatkozó rendelkezései. Az említett jogokat továbbra is a menekültügyi jogszabályok és adott esetben a 2003/86/EK irányelv (9) alapján kell szabályozni.

(17) A nemzetközi védelemben részesülő személyekért viselt felelősség áthárítása nem tartozik ezen irányelv alkalmazási körébe. A védett státusz és a nemzetközi védelemmel kapcsolatos jogok nem vihetők át egy másik tagállamba azon az alapon, hogy EU Kék Kártya kibocsátására került sor.

(18) A szabad mozgás jogát élvező, magas szintű képzettséggel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok Unión belüli független mobilitásának és gazdasági tevékenységének megkönnyítése érdekében az ilyen harmadik országbeli állampolgárok számára ugyanolyan szabályok szerint kell hozzáférést biztosítani az EU Kék Kártyához, mint az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó bármely más harmadik országbeli állampolgár számára. Ez a jogosultság azokat a személyeket illeti meg, akik a releváns jogszabályok alapján valamely uniós polgárhoz fűződő családi kötelék alapján élvezik a szabad mozgás jogát, és azt alkalmazni kell függetlenül attól, hogy az érintett uniós polgár gyakorolta-e az EUMSZ 21. cikkében meghatározott szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapjogot, és függetlenül attól is, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár először az EU Kék Kártya birtokosa vagy szabad mozgásra jogosult volt-e. Az EU Kék Kártya ilyen birtokosainak így jogosultnak kell lenniük arra, hogy magas szintű képzettséget igénylő munkakört töltsenek be, különböző tagállamokban üzleti utakra menjenek és azokban lakóhellyel rendelkezzenek, függetlenül attól, hogy a harmadik országbeli állampolgár ezt az érintett uniós polgár kíséretében teszi-e. Azok a jogok, amelyeket az ilyen harmadik országbeli állampolgárok az EU Kék Kártya birtokosaként megszereznek, nem érinthetik azon jogokat, amelyeket a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) alapján élvezhetnek. A jogi egyértelműség és a koherencia érdekében a családegyesítés és az egyenlő bánásmód tekintetében a 2004/38/EK irányelvben meghatározott szabályok az irányadók. A szabad mozgás jogát élvező személyekre vonatkozó, ezen irányelvben meghatározott minden rendelkezést alkalmazni kell azon harmadik országbeli állampolgárokra is, akik a szabad mozgás tekintetében az egyrészről az Unió és a tagállamok, másrészről harmadik országok, vagy az Unió és harmadik országok között megkötött megállapodások alapján az uniós polgárokéval egyénértékű jogokat élveznek.

(19) Ez az irányelv nem alkalmazandó azon harmadik országbeli állampolgárokra, akik a valamely tagállamban való tartózkodás iránti kérelmüket kutatóként, kutatási projektek folytatása céljából nyújtják be, mivel ők az (EU) 2016/801 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) hatálya alá tartoznak, amely a kutatás céljából érkező harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozóan külön eljárást vezetett be. Szükséges azonban, hogy az (EU) 2016/801 irányelv alapján beutazásra és tartózkodásra jogosult, az Unióban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogosultak legyenek ezen irányelv alapján EU Kék Kártya iránti kérelmet benyújtani. Az EU Kék Kártya Unióban jogszerűen tartózkodó birtokosainak jogosultaknak kell lenniük arra is, hogy az (EU) 2016/801 irányelv alapján kutatóként tartózkodás iránti kérelmet nyújtsanak be. E lehetőség biztosítása érdekében az (EU) 2016/801 irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(20) Habár ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik a 2014/66/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) értelmében vállalaton belül áthelyezett személyként kérik az Unióba való beutazásuk és tartózkodásuk engedélyezését, az Unió területén jogszerűen tartózkodó, vállalaton belül áthelyezett személyeknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy ezen irányelv alapján a 2014/66/EU irányelvben meghatározottól eltérő célokból EU Kék Kártya iránti kérelmet nyújtsanak be.

(21) Szükség van a beutazásra és a tartózkodásra vonatkozóan egy olyan keresletvezérelt, egyértelmű és kiegyensúlyozott rugalmas rendszer létrehozására, amely olyan objektív kritériumokon alapul, mint például a kérelmező birtokában lévő munkaszerződés vagy egy legalább hat hónapos időtartamú állásra vonatkozó, kötelező érvényű ajánlat, a releváns foglalkoztatási ágazatokra vonatkozó alkalmazandó jogszabályoknak, kollektív megállapodásoknak vagy nemzeti gyakorlatoknak való megfelelés, a tagállamok által a munkaerőpiacukon fennálló helyzethez igazítható bérküszöb és a kérelmező tekintetében felsőfokú szakmai képesítések, vagy adott esetben felsőfokú szakmai képzettség megléte.

(22) Ez az irányelv nem érinti az oklevelek elismerésére vonatkozó nemzeti eljárásokat. Annak megállapításához, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár rendelkezik-e felsőfokú vagy azzal egyenértékű képesítéssel, az érintett tagállam jogával összhangban az ISCED 2011 6., 7. és 8. szintjét, vagy adott esetben a nagyrészt egyenértékű EKKR 6., 7. és 8. szintjét kell alapul venni.

(23) Arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az érintett harmadik országbeli állampolgár releváns felsőfokú szakmai képesítését igazoló dokumentumok elismerését, és a szükséges dokumentumokkal esetlegesen nem rendelkező, nemzetközi védelemben részesülő személyek tekintetében határozzanak meg szabályokat a korábbi felsőfokú képesítéseik vagy adott esetben felsőfokú szakmai képzettségük megfelelő értékelésére és érvényesítésére vonatkozóan.

(24) A beutazási és tartózkodási feltételek uniós szinten átfogó, kellő mértékű harmonizációja érdekében a bérküszöbre vonatkozóan egy alsó és egy felső szorzót is meg kell határozni. A nemzeti bérküszöb megállapításához szükséges alsó és felső határt úgy kell meghatározni, hogy az említett alsó és felső szorzókkal meg kell szorozni az érintett tagállamban kimutatott bruttó éves átlagbért. A bérküszöböt a szociális partnerekkel a nemzeti gyakorlatok szerint lefolytatott konzultációt követően az alsó és a felső határ között kell megállapítani. Az említett bérküszöbnek kell meghatároznia az EU Kék Kártya birtokosa által megkeresendő minimálbért. Így ahhoz, hogy a kérelmezők megkaphassák az EU Kék Kártyát, az érintett tagállam által megadott bérküszöbbel egyenlő vagy annál magasabb bért kell kapniuk.

(25) A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos szakmákra vonatkozóan alacsonyabb bérküszöböt állapítsanak meg, ha az érintett tagállam úgy gondolja, hogy az adott szakmában különös munkaerőhiány van, és az adott szakmák az ISCO osztályozás 1. és 2. főcsoportjába tartoznak. Az ilyen bérküszöb semmi esetre sem lehet alacsonyabb, mint az érintett tagállamban a bruttó éves átlagbér 1,0-szerese.

(26) A Bizottság 2016. június 10-i közleményében foglalt új európai készségfejlesztési program prioritásaival összhangban, különösen a készségkereslet és a készségkínálat összehangolásának javítása és a szakemberhiány kezelése érdekében a tagállamokat ösztönözzük arra, hogy adott esetben a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően állítsák össze azoknak a foglalkoztatási ágazatoknak a listáját, amelyekben hiány van magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókból.

(27) A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan a felsőfokú tanulmányaik elvégzését követő bizonyos időszakban alacsonyabb bérküszöböt állapítsanak meg. Az említett időszak minden olyan esetben alkalmazandó, amikor a harmadik országbeli állampolgár az érintett tagállam jogának megfelelően az ezen irányelv céljainak megfelelő végzettségi szintet ér el, nevezetesen az ISCED 2011 6., 7. vagy 8. szintjét, vagy adott esetben az EKKR szerinti 6., 7. vagy 8. szintet. Az említett időszak alkalmazandó amennyiben a harmadik országbeli állampolgár a releváns képesítés megszerzésétől számított három éven belül kérelmez első alkalommal EU Kék Kártyát vagy kérelmezi annak megújítását, továbbá abban az esetben, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár egy EU Kék Kártya megújítását kérelmezi az első EU Kék Kártya kibocsátását követő huszonnégy hónapon belül. Ezen türelmi időszakok - amelyek egyidejűleg is futhatnak - elteltét követően indokolt elvárás a fiatal szakemberekkel szemben, hogy ezen időszak alatt elegendő szakmai tapasztalatot gyűjtsenek ahhoz, hogy eleget tegyenek a rendes bérküszöbök kritériumainak. Az ilyen alacsonyabb bérküszöb semmi esetre sem lehet alacsonyabb, mint az érintett tagállamban a bruttó éves átlagbér 1,0-szerese.

(28) Meg kell határozni a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való beutazásának és tartózkodásának feltételeit, köztük a bérküszöbre vonatkozó jogosultsági kritériumokat. A tagállam által meghatározott bérküszöb nem célozhatja a bérek meghatározását, ennélfogva nem szabad eltérnie a tagállami szintű szabályoktól vagy gyakorlatoktól, illetve a kollektív szerződésektől, és az nem használható fel az említett területen semmilyen harmonizációra. Az EU Kék Kártya birtokosának kifizetett bér nem lehet alacsonyabb az alkalmazandó bérküszöbnél, de lehet annál magasabb, a munkáltató és a harmadik országbeli állampolgár között az érintett tagállamban érvényes piaci feltételekkel, munkaügyi jogszabályokkal, kollektív megállapodásokkal és gyakorlatokkal összhangban létrejött megegyezés szerint. Ezen irányelvnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a tagállamoknak különösen a foglalkoztatás, a munkaügyek és a szociális ügyek terén meglévő hatásköreit.

(29) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megköveteljék a harmadik országbeli állampolgártól, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában adja meg a szálláshelyét. Amennyiben a harmadik országbeli állampolgár még nem ismeri a jövőbeli szálláshelyét, a tagállamoknak el kell fogadniuk egy ideiglenes címet, amely lehet a munkáltató címe is.

(30) Az EU Kék Kártya érvényességi időtartamának legalább huszonnégy hónapnak kell lennie. Azonban amikor a munkaszerződés időtartama ennél rövidebb, az EU Kék Kártyát legalább a munkaszerződés időtartamát három hónappal meghaladó időtartamra, de legfeljebb 24 hónapra kell kiállítani. Ha a harmadik országbeli állampolgár olyan úti okmánnyal rendelkezik, amelynek érvényességi időtartama 24 hónapnál rövidebb vagy a munkaszerződés időtartamánál rövidebb, akkor az EU Kék Kártyát legalább az úti okmány érvényességi időtartamára kell kiállítani. Lehetővé kell tenni a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy az EU Kék Kártya birtokosaként újítsák meg úti okmányukat.

(31) A tagállamoknak el kell utasítaniuk az EU Kék Kártya iránti kérelmet, és lehetővé kell tenni számukra, hogy visszavonják az EU Kék Kártyát vagy megtagadják annak megújítását, ha a kérelmező veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot vagy a közegészséget. A közegészségügyi veszély fogalmát az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 2. cikkének 21. pontjában meghatározott fogalomként kell értelmezni. A kérelem közrend vagy közbiztonság veszélyeztetése miatti elutasításának az érintett személy egyéni viselkedésén kell alapulnia, összhangban az arányosság elvével. Ha a harmadik országbeli állampolgár beteggé vagy rokkanttá válik azt követően, hogy engedélyezték a beutazását az első tagállam területére, illetve engedélyezték tartózkodását, ez a tény nem lehet az EU Kék Kártya visszavonásának vagy megújítása megtagadásának, illetve egy második tagállamban az EU Kék Kártya meg nem adásának egyedüli indoka. Emellett lehetőséget kell adni a tagállamok számára arra, hogy ne vonják vissza az EU Kék Kártyát, illetve ne tagadják meg annak megújítását, ha az érvényes munkaszerződés bemutatásának kötelezettsége vagy az alkalmazandó bérküszöb elérése ideiglenesen betegség, rokkantság vagy szülői szabadság miatt nem teljesül.

(32) Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok visszavonják az EU Kék Kártyát vagy megtagadják annak megújítását olyan esetben, ha az EU Kék Kártya birtokosa nem tett eleget a mobilitás ezen irányelv szerinti feltételeinek - többek között a mobilitási joggal való visszaélés esetében -, például azzal, hogy a birtokos nem tartotta tiszteletben a gazdasági tevékenység végzésére engedélyezett időtartamot, nem nyújtott be az előírt határidőn belül hosszú távú mobilitás iránti kérelmet a második tagállamban, vagy azzal, hogy valamely második tagállamban EU Kék Kártyát kérelmezett és az engedélyezettnél hamarabb megkezdte a munkavégzést, amennyiben nyilvánvaló volt, hogy nem teljesülnek a mobilitás feltételei, és a kérelmet elutasítják.

(33) Az EU Kék Kártya iránti kérelem elutasításával, vagy az EU Kék Kártya visszavonásával vagy megújításának megtagadásával kapcsolatos bármely döntés során figyelembe kell venni az eset sajátos körülményeit, és e döntésnek arányosnak kell lennie. Különösen akkor, ha az elutasításnak, a visszavonásnak vagy a megújítás megtagadásának az oka a munkáltató magatartásával függ össze, a munkáltató kisebb vétsége semmilyen esetben nem képezheti az EU Kék Kártya iránti kérelem elutasításának vagy az EU Kék Kártya visszavonásának vagy megújítása megtagadásának egyedüli indokát.

(34) Az EU Kék Kártya iránti kérelmet elutasító döntés nem érinti az érintett harmadik országbeli állampolgár azon jogát, hogy újabb kérelmet nyújtson be. Az ilyen új kérelem benyújtása nem jogosítja fel az érintett harmadik országbeli állampolgárt arra, hogy az érintett tagállam területén maradjon, kivéve, ha erről a nemzeti jog így rendelkezik.

(35) Ha a beutazás és tartózkodás engedélyezéséhez szükséges valamennyi feltétel teljesült, a tagállamoknak meghatározott határidőn belül EU Kék Kártyát kell kiadniuk. Ha valamely tagállam csak a saját területén ad ki tartózkodási engedélyeket, és az ezen irányelvben a beutazás és tartózkodás engedélyezésére vonatkozóan meghatározott valamennyi feltétel teljesül, a tagállamnak meg kell adnia az érintett harmadik országbeli állampolgár részére a szükséges vízumot. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok ebből a célból hatékonyan együttműködjenek egymással. Amennyiben a tagállam nem ad ki vízumot, azzal egyenértékű beutazási engedélyt kell kiállítania az érintett harmadik országbeli állampolgár számára.

(36) Az EU Kék Kártya iránti kérelmek feldolgozási idejére vonatkozó szabályoknak biztosítaniuk kell minden esetben az engedélyek gyors kiadását. Az EU Kék Kártya iránti kérelem megvizsgálására rendelkezésre álló feldolgozási idő nem foglalhatja magában adott esetben a szakmai képesítések elismeréséhez vagy ha szükséges, a vízum kiadásához szükséges időt. Abban az esetben, ha az EU Kék Kártya érvényessége a megújítási eljárás során lejár, a harmadik országbeli állampolgárnak jogosultnak kell lennie arra, hogy amíg az illetékes hatóságok döntést nem hoznak a kérelemről, az EU Kék Kártyát kiállító tagállam területén tartózkodjon, dolgozzon és élvezze az ezen irányelv által biztosított jogokat, azonban az említett harmadik országbeli állampolgár nem lehet jogosult egy második tagállamba költözni.

(37) Ha egy tagállam úgy határozott, hogy az EU Kék Kártya vagy az Unión belüli mobilitás iránti kérelmet a munkáltatónak kell benyújtania, az említett tagállam nem korlátozhatja az érintett harmadik országbeli állampolgár által a kérelmezési eljárás során élvezett eljárási biztosítékokat, sem az EU Kék Kártya birtokosa által a foglalkoztatás időtartama vagy az EU Kék Kártya megújítására irányuló eljárás során élvezett jogokat.

(38) Az EU Kék Kártya formátumának meg kell felelnie az 1030/2002/EK tanácsi rendeletnek (14), lehetővé téve ezáltal a tagállamok számára, hogy utaljanak az azokkal a feltételekkel kapcsolatos információkra, amelyek mellett a munkavégzést az érintett személy számára engedélyezték. Az érintett betöltött munkakörrel kapcsolatos pontosabb adatszolgáltatás érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy papír formátumú kiegészítő információkat nyújtsanak, illetve az említett rendelet 4. cikkével és az említett rendelet melléklete a) pontjának 16. alpontjával összhangban elektronikus formában is tároljanak ilyen információkat. Biztosítani kell, hogy az ilyen kiegészítő információknak a szolgáltatása választható legyen a tagállamok számára, és ne rójon rájuk olyan további kötelezettséget, amely hátrányosan érintené az összevont engedélyt és az összevont kérelmezési eljárást.

(39) Az érintett tagállamnak biztosítania kell, hogy a kérelmezőknek joguk legyen az EU Kék Kártya iránti kérelem elutasításáról szóló döntést, illetve az EU Kék Kártya megújításának megtagadásáról vagy visszavonásáról szóló döntést bíróság előtt megtámadni. Ez nem érinti egy olyan közigazgatási hatóság kijelölésének a lehetőségét, amely elvégzi az ilyen döntések előzetes közigazgatási felülvizsgálatát.

(40) mivel ezen irányelv célja, hogy megoldja a munkaerőpiacok legfontosabb ágazataiban fennálló munkaerő- és szakemberhiányt, egy tagállam számára lehetővé kell tenni annak ellenőrzését, hogy az EU Kék Kártyát kérelmező személy által betölteni kívánt álláshely nem tölthető-e be tagállami vagy uniós munkaerő, illetve az említett tagállamban már jogszerűen tartózkodó, olyan harmadik országbeli állampolgár által, aki az uniós vagy a nemzeti jog értelmében már jelen van az érintett tagállam munkaerőpiacán, vagy olyan huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek által, akik a 2003/109/EK tanácsi irányelv (15) III. fejezetével összhangban magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából az említett tagállamba kívánnak költözni. Abban az esetben, ha a tagállamok úgy döntenek, hogy élnek az említett lehetőséggel, ezt egyértelmű, a kérelmezők és munkáltatók számára hozzáférhető és átlátható módon (többek között online média útján) kell közölniük. Az ilyen ellenőrzések nem képezhetik az EU Kék Kártya megújítására irányuló eljárás részét. Hosszú távú mobilitás esetében egy tagállam csak akkor veheti figyelembe a munkaerőpiaci helyzetet, ha az említett tagállam harmadik országokból érkező kérelmezők tekintetében is bevezetett ellenőrzéseket.

(41) Ennek az irányelvnek a végrehajtása során a tagállamoknak tartózkodniuk kell a fejlődő országokban a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban folytatott aktív munkaerő-toborzástól. A kulcságazatokban, például az egészségügyi ágazatban ki kell dolgozni az állami és a magánszektor munkáltatóira alkalmazandó etikus munkaerő-felvételi politikákat és elveket. Ez összhangban van az Uniónak azon kötelezettségvállalásával, amelyet az Egészségügyi Világszervezet egészségügyi személyzet nemzetközi toborzásának gyakorlatára vonatkozó, 2010-ben elfogadott világszintű kódexe vonatkozásában tett, valamint összhangban van a fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók kritikus hiányának megoldására vonatkozó európai cselekvési programról (2007-2013) szóló, 2007. május 14-i tanácsi és tagállami következtetésekkel, illetve az oktatási ágazat vonatkozásában tett uniós kötelezettségvállalással. Helyénvaló e politikákat és elveket a körkörös, illetve az ideiglenes migrációt elősegítő mechanizmusok, iránymutatások és egyéb eszközök kidolgozásával és alkalmazásával, valamint olyan további intézkedésekkel megerősíteni, amelyek minimalizálnák a magas szintű képzettséggel rendelkező munkaerő bevándorlásának a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatásait és maximalizálnák annak pozitív hatásait annak érdekében, hogy "a képzett munkaerő elvándorlását""a képzett munkaerő bevándorlása" követhesse.

(42) A tagállamok számára lehetővé kell tenni egy egyszerűsített eljárás alkalmazását a munkáltatókra. Az említett eljárás lehetővé tenné az elismert munkáltatók számára, hogy igénybe vegyék az ezen irányelv szerinti egyszerűbb eljárásokat, valamint beutazási és tartózkodási feltételeket. A tagállamoknak ugyanakkor megfelelő védintézkedéseket kell bevezetniük a visszaélések kizárása érdekében. Az arányosság elvével összhangban ezeknek a védintézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a vétség súlyosságára és jellegére. Amennyiben egy EU Kék Kártya megújításának időpontjában a munkáltató már nem elismert, a rendes beutazási és tartózkodási feltételeket kell alkalmazni az említett EU Kék Kártya megújítására, kivéve, ha a harmadik országbeli állampolgárt egy másik elismert munkáltató foglalkoztatja.

(43) Annak biztosítása érdekében, hogy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozó kritériumok továbbra is teljesüljenek, a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy az EU Kék Kártya birtokosaként történő jogszerű foglalkoztatás első 12 hónapja során bármely munkáltatóváltást vagy más jelentős változást közölni kell az illetékes hatóságokkal és az illetékes hatóságoknak le kell folytatniuk a munkaerőpiaci helyzet ellenőrzését. Ezen 12 hónapos időtartam elteltével a tagállamok csak azt írhatják elő, hogy az EU Kék Kártya birtokosának tájékoztatnia kell az illetékes hatóságokat a munkáltatóváltásról vagy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan az ezen irányelvben meghatározott kritériumok teljesítését érintő változásról, ideértve adott esetben az új munkaszerződést is. A munkaerőpiaci helyzet ellenőrzésére nincs szükség. A tagállamok által végrehajtott értékelésnek a megváltozott elemekre kell korlátozódnia.

(44) Az innovatív vállalkozások létrejöttének elősegítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akiknek ezen irányelv alapján engedélyezik a beutazását és tartózkodását, lehetőséget adjanak arra, hogy az ezen irányelv szerint folytatott tevékenységükkel egyidejűleg önálló tevékenységet is folytassanak, anélkül, hogy az érintené az EU Kék Kártya birtokosaként élvezett tartózkodási jogukat. Ez nem érinti azt a kötelezettséget, hogy az ezen irányelv alapján fennálló, a beutazásra és tartózkodásra vonatkozó feltételeket folyamatosan teljesíteni kell, ezért az EU Kék Kártya birtokosa magas szintű képzettséget igénylő foglalkoztatásának továbbra is fenn kell állnia. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy nemzeti jogukban meghatározzák az önálló tevékenység folytatására vonatkozó feltételeket. A tagállamoknak jogában kell állnia továbbá annak is, hogy korlátozzák a megengedett önálló tevékenységek körét. A tagállamok az EU Kék Kártya birtokosai számára a meglévő nemzeti rendszerekben előírtaknál nem kevésbé előnyös feltételek mellett biztosítják az önálló tevékenységek folytatásához való jogot. Az önálló tevékenységből származó jövedelem nem számítandó be annak a bérküszöbnek az elérése szempontjából, amely ahhoz kell, hogy az adott személy az EU Kék Kártya birtokosa lehessen.

(45) Annak érdekében, hogy fokozzák az EU Kék Kártya birtokosának a felsőfokú szakmai képesítése révén nyújtott hozzájárulását, azt is lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy nemzeti jogukban olyan rendelkezéseket határozzanak meg, amelyek lehetővé teszik az EU Kék Kártya birtokosa számára, hogy az EU Kék Kártya birtokosaként folytatott fő tevékenységét kiegészítő, egyéb szakmai tevékenységeket folytasson. Az ilyen szakmai tevékenységekből származó jövedelem nem számítandó be annak a bérküszöbnek az elérése szempontjából, amely ahhoz kell, hogy az adott személy az EU Kék Kártya birtokosa lehessen.

(46) Az EU Kék Kártya birtokosai számára egyenlő bánásmódot kell biztosítani a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 3. cikkében felsorolt szociális biztonsági ágazatok tekintetében. Ez az irányelv nem harmonizálja a tagállamok szociális biztonság területén alkalmazott jogszabályait. Ez az irányelv pusztán arra szorítkozik, hogy a szociális biztonság terén az egyenlő bánásmód elvét alkalmazni kell a hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokra.

(47) A tagállamok közötti mobilitás kérdésében a 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (17) kell alkalmazni. Ez az irányelv nem ruházhat további jogokat az EU Kék Kártya mobilitást gyakorló birtokosaira azon felül, mint amelyeket a már meglévő uniós jog a szociális biztonság terén a tagállamok közötti határon átnyúló érintettséggel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak már megadott.

(48) A harmadik országbeli állampolgárok által a valamely más tagállamban megszerzett szakmai képesítéseket az uniós polgárok képesítésével azonos módon kell elismerni. A harmadik országban megszerzett képesítéseket a 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (18) megfelelően kell figyelembe venni. Ez az irányelv nem érintheti a szabályozott szakmák gyakorlására vonatkozóan a nemzeti jogban meghatározott feltételeket. Nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában már létező nemzeti korlátozásokat tartsanak fenn az olyan munkakörök betöltésére vonatkozóan, amelyek közhatalmi tevékenységben való legalább alkalmi részvétellel és az állam általános érdekeinek védelmével járnak, illetve hogy olyan tevékenységekre vonatkozó nemzeti szabályokat tartsanak fenn, amelyeket csak az említett tagállamok állampolgárai, uniós polgárok vagy az Európai Gazdasági Térség egy másik országának állampolgárai (EGT-állampolgár) gyakorolhatnak, ideértve a más tagállamokba irányuló mobilitás esetét is.

(49) A nemzetközi védelemben részesülő személy által az EU Kék Kártya birtokosaként megszerzett jogok nem érinthetik azokat a jogokat, amelyeket az említett személy a 2011/95/EU irányelv és az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény) alapján élvez abban a tagállamban, amely a nemzetközi védelmet megadta. A szabályütközések elkerülése érdekében ezen irányelvnek az egyenlő bánásmódra és a családegyesítésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók az említett tagállamban. Azoknak a személyeknek, akik valamely tagállamban nemzetközi védelemben részesülnek, egy másik tagállamban pedig az EU Kék Kártya birtokosai, ugyanolyan jogokat kell élvezniük, mint amelyet az EU Kék Kártya bármely más birtokosa élvez ez utóbbi tagállamban, beleértve a tartózkodási helyük szerinti tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódot és a családegyesítési jogokat is. A nemzetközi védelemben részesülő személy jogállása független attól, hogy a védelemben részesülő személy egyben az EU Kék Kártya birtokosa is, valamint független az EU Kék Kártya érvényességétől is.

(50) Ezen irányelv alapvető elemének kell lennie a családegyesítés előnyös feltételei biztosításának és a házastársak részére a munkavállalási lehetőség biztosításának a harmadik országokból érkező magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók idevonzásának elősegítése érdekében. E cél elérése érdekében az első és a második tartózkodási hely szerinti tagállamban egyaránt alkalmazandó 2003/86/EK irányelvtől való különleges eltéréseket kell előírni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az EU Kék Kártya birtokosaira vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett korlátozzák azon önálló tevékenységek körét, amelyeket a házastársak folytathatnak. A családegyesítés engedélyezését megelőzően nem lehet az integrációval kapcsolatos feltételeket, illetve várakozási időt alkalmazni, tekintve, hogy a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalóknak és családjaiknak rendszerint kedvezőek a fogadó közösségbe való beilleszkedésre vonatkozó kilátásaik. Azokban az esetekben, amikor a releváns feltételek teljesülnek és a kérelmeket egyidejűleg benyújtották, a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók gyors beutazásának megkönnyítése érdekében családtagjaik tartózkodási engedélyét az EU Kék Kártya kiadásával egyidejűleg kell megadni.

(51) Magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók harmadik országokból az Unióba történő bevonzásának és folyamatos tartózkodásra ösztönzésének érdekében az Unión belüli mobilitás, valamint a körkörös migráció lehetővé tétele mellett rendelkezni kell a 2003/109/EK irányelvtől való eltérésekről. Az EU Kék Kártya azon birtokosainak, akik éltek azzal a lehetőséggel, hogy az egyik tagállamból valamely más tagállamba költözzenek, könnyebb hozzáférést kell biztosítani a valamely tagállamban huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogálláshoz azáltal, hogy lehetővé teszik számukra a különböző tagállamokban töltött tartózkodási idők összeadását, feltéve, hogy EU Kék Kártya, magas szintű képzettséget igénylő munkavállalásra jogosító nemzeti engedély, vagy az (EU) 2016/801 irányelvvel összhangban hallgatói vagy kutatói engedély birtokosaként, vagy pedig nemzetközi védelemben részesülő személyként bizonyítani tudják a 2003/109/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján a jogszerű és folyamatos tartózkodásra vonatkozóan előírt évek számát. Emellett bizonyítaniuk kell a közvetlenül a vonatkozó kérelem benyújtását megelőző, kétéves, az EU Kék Kártya birtokosaként történő jogszerű és folyamatos tartózkodást annak a tagállamnak a területén, ahol a valamely tagállamban huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás iránti kérelmet benyújtják. A 2003/109/EK irányelvben előírtaknak megfelelően a tanulmányi célú tartózkodás időszakának csak a felét lehet figyelembe venni az ötéves jogszerű és folyamatos tartózkodás kiszámításához azokban a tagállamokban, ahol a tanulmányi célú tartózkodás időszakait figyelembe veszik a folyamatos tartózkodás kiszámításához.

(52) Annak érdekében, hogy elősegítsük a harmadik országokból érkező magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalóknak az Unió és származási országuk közötti mobilitását, rendelkezni kell a 2003/109/EK irányelvtől való eltérésekről az említett irányelvben előírt távolléteknél hosszabb idejű távollétek lehetővé tétele céljából, miután a harmadik országbeli, magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók megszerezték a valamely tagállamban huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást.

(53) El kell ismerni, hogy a harmadik országokból érkező magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók foglalkozási, illetve földrajzi mobilitása Unió-szerte jelentősen hozzájárul a munkaerőpiac hatékonyságának növeléséhez, a szakemberhiány kezeléséhez és a regionális egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásához. Az Unión belüli mobilitást meg kell könnyíteni.

(54) Ez az irányelv nem érinti a 96/71/EK (19) és a 2014/67/EU (20) európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit.

(55) A harmadik országokból érkező magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók üzleti utazásait jelenleg övező jogbizonytalanságot az üzleti utazás fogalmának meghatározásával és az olyan tevékenységek jegyzékének a létrehozásával kell kezelni, amelyeket mindenképpen gazdasági tevékenységnek kell tekinteni valamennyi tagállamban. Ezeknek a tevékenységeknek közvetlenül kapcsolódniuk kell a munkáltató érdekeihez az első tagállamban, és kapcsolódniuk kell az EU Kék Kártya birtokosának azon feladataihoz, amelyeket abban a munkakörben lát el, amelynek betöltése érdekében az EU Kék Kártyát megadták. A második tagállam számára nem megengedhető, hogy az EU Kék Kártya gazdasági tevékenységet folytató birtokosaitól az EU Kék Kártyán kívül vízumot, munkavállalási engedélyt vagy bármely más engedélyt követeljen meg. Ha az EU Kék Kártyát a schengeni vívmányokat nem teljeskörűen alkalmazó tagállam adja ki, a kártya birtokosa számára biztosítani kell a jogosultságot arra, hogy gazdasági tevékenység végzése céljából, egy vagy több tagállam területére bármely 180 napos időszakon belül 90 napos időtartamra beutazzon és ott tartózkodjon.

(56) Az EU Kék Kártya birtokosai számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített feltételek mellett valamely második tagállamba költözzenek, ha ott érvényes munkaszerződés vagy kötelező érvényű állásajánlat alapján új EU Kék Kártya iránti kérelmet kívánnak benyújtani. A második tagállam számára nem megengedhető, hogy az EU Kék Kártya birtokosaitól az első tagállam által kibocsátott EU Kék Kártyán kívül bármely más engedélyt követeljenek meg. A második tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezze az EU Kék Kártya birtokosának a munkába állást, amint az EU Kék Kártya birtokosa az ezen irányelvben előírt határidőn belül benyújtja az említett tagállamban az új EU Kék Kártya iránti hiánytalan kérelmet. Az EU Kék Kártya birtokosainak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy legkésőbb az új EU Kék Kártya iránti kérelem benyújtásától számított 30 napon belül megkezdhessék a munkavállalást. A mobilitásnak keresletvezéreltnek kell lennie, ezért a második tagállamban mindig követelménynek kell lennie a munkaszerződés meglétének, teljesülnie kell az érintett foglalkoztatási ágazatokban az alkalmazandó jog, a kollektív szerződések vagy gyakorlatok szerinti valamennyi feltételnek, és a bérnek meg kell felelnie a második tagállam által ezzel az irányelvvel összhangban megállapított bérküszöbnek.

(57) Amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa egy második tagállamban EU Kék Kártya iránti kérelmet kíván benyújtani szabályozott szakma gyakorlása céljából, szakmai képesítését a 2005/36/EK irányelvvel és más alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban ugyanúgy el kell ismerni, mint a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló uniós polgárok szakmai képesítését.

(58) Noha ez az irányelv megállapít néhány különleges szabályt a gazdasági tevékenység céljából második tagállam területére való beutazás és ott tartózkodás, valamint az EU Kék Kártya alapján való tartózkodás és a munkavállalás céljából valamely második tagállamba költözés tekintetében, a személyek határátlépésére irányadó, a schengeni vívmányok releváns rendelkezéseiben meghatározott minden más szabályt alkalmazni kell.

(59) Ha az EU Kék Kártyát a schengeni vívmányokat nem teljeskörűen alkalmazó tagállam adja ki, és az EU Kék Kártya birtokosa az ezen irányelv szerinti mobilitási lehetőségek valamelyikének igénybevétele során átlépi az (EU) 2016/399 rendelet értelmében vett valamely külső határt egy második tagállam területére, az említett tagállamot fel kell jogosítani arra, hogy bizonyítékot kérjen az EU Kék Kártya birtokosától arra vonatkozóan, hogy területükre gazdasági tevékenység végzése, illetve munkaszerződés vagy kötelező érvényű állásajánlat alapján az EU Kék Kártya alapján való tartózkodás és munkavállalás céljából kíván belépni. Gazdasági tevékenység céljából történő mobilitás esetében az említett második tagállamnak lehetővé kell tenni, hogy a tartózkodás üzleti célját igazoló bizonyítékot, többek között meghívóleveleket, belépőjegyeket vagy a releváns vállalat gazdasági tevékenységét és az EU Kék Kártya birtokosa által az említett vállalatnál betöltött pozíció leírását tartalmazó dokumentumokat kérjen be.

(60) Ha az EU Kék Kártya birtokosa az EU Kék Kártya iránti kérelem benyújtása céljából egy második tagállamba költözik, és őt elkísérik a családtagjai, az említett tagállam előírhatja az említett családtagoknak az első tagállamban kiállított tartózkodási engedélyük bemutatását. Továbbá, az (EU) 2016/399 rendelet értelmében vett külső határok átlépése esetén a schengeni vívmányokat teljeskörűen alkalmazó tagállamoknak ellenőrzést kell végezniük a Schengeni Információs Rendszerben, és meg kell tagadniuk a beléptetést, illetve el kell utasítaniuk a mobilitást azon személyek esetében, akikre vonatkozóan e rendszerben az 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (21) említett, beutazási vagy tartózkodási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés van érvényben.

(61) Amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa az első tagállamban kiadott EU Kék Kártya alapján átköltözik egy második tagállamba, és a második tagállam elutasítja az EU Kék Kártya említett birtokosának új EU Kék Kártya iránti kérelmét, ezen irányelvnek lehetővé kell tennie a második tagállam számára, hogy az EU Kék Kártya említett birtokosát a területének elhagyására kötelezze. Ha az EU Kék Kártya birtokosa még az első tagállamban kiadott, érvényes EU Kék Kártyával rendelkezik, a második tagállam számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az EU Kék Kártya birtokosát arra kötelezze, hogy a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (22) összhangban visszatérjen az első tagállamba. Ha az első tagállamban kiadott EU Kék Kártyát a kérelem megvizsgálása alatt visszavonják vagy az ezalatt lejár, a második tagállam számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az EU Kék Kártya birtokosát a 2008/115/EK irányelvvel összhangban vagy visszaküldje valamely harmadik országba, vagy pedig az első tagállamtól kérje annak az engedélyezését, hogy az EU Kék Kártya birtokosa szükségtelen formalitások mellőzésével és haladéktalanul visszatérhessen a területére. Utóbbi esetben az első tagállamnak a területére való visszatérést engedélyező dokumentumot kell kiadnia az EU Kék Kártya birtokosa számára.

(62) A nemzetközi védelemben részesülő személyek tartózkodásának lehetővé tétele céljából szükséges biztosítani, hogy amennyiben az ilyen személyek a számukra nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól eltérő tagállamba költöznek, a másik tagállam tájékoztatást kapjon az érintett személyek nemzetközi védelmével kapcsolatos információkról, hogy eleget tudjon tenni a visszaküldés tilalmának elve alapján fennálló kötelezettségeinek.

(63) Ha valamely tagállam olyan személyt kíván kiutasítani, aki megszerezte az említett tagállamban az EU Kék Kártyát és egyben nemzetközi védelemre jogosult egy másik tagállamban, az érintett személynek visszaküldés elleni védelmet kell élveznie a 2011/95/EU irányelvvel, valamint a genfi egyezmény 33. cikkével összhangban.

(64) Amennyiben a 2011/95/EU irányelv lehetővé teszi valamely nemzetközi védelemre jogosult személy kiutasítását egy tagállam területéről, a tagállamot kötelezni kell arra, hogy a releváns forrásokból, köztük adott esetben a nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól minden szükséges információt megszerezzen, és ezt az információt körültekintően mérlegelje, annak garantálása érdekében, hogy az említett személy kiutasítására vonatkozó határozat megfeleljen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) 4. cikkének.

(65) Különös jelentéstételi rendelkezéseket kell előírni ezen irányelv végrehajtásának nyomon követésére, hogy azonosítani és lehetőség szerint ellensúlyozni lehessen azokat a hatásokat, amelyeket ezen irányelv a fejlődő országokban a képzett munkaerő elvándorlása tekintetében esetlegesen kifejt, és elkerülhető legyen a képzett munkaerő szakértelmének elpazarlása.

(66) Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen egy olyan különleges engedélyezési eljárás kialakítását, illetve azoknak a feltételeknek az elfogadását, amelyek a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából történő beutazására és tartózkodására, illetve a családtagjaik beutazására és tartózkodására, valamint az ezekkel kapcsolatos jogaikra vonatkoznak, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, különösen a tagállamok közötti, az Unió átfogó vonzerejének jobb kiaknázását szolgáló mobilitásuk, továbbá az egyértelmű és a tagállamokban egységes beutazási és tartózkodási feltételek biztosítása terén, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(67) Ez az irányelv tiszteletben tartja Chartában elismert alapvető jogokat, és figyelembe veszi az ott elismert elveket, az EUSZ 6. cikkével összhangban.

(68) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(69) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(70) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével, valamint 4a. cikke (1) bekezdésével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(71) A 2009/50/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv meghatározza:

a) a harmadik országbeli állampolgárok három hónapnál hosszabb időtartamra, magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából a tagállamok területére történő beutazásának és tartózkodásának feltételeit, illetve jogait, valamint családtagjaik beutazásának és tartózkodásának feltételeit, illetve jogait;

b) a harmadik országbeli állampolgároknak és családtagjaiknak az EU Kék Kártyát elsőként megadó tagállamtól eltérő tagállamokba történő, a) pontban említett beutazásának és tartózkodásának feltételeit, illetve jogait.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "harmadik országbeli állampolgár": minden olyan személy, aki nem az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós polgár;

2. "magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás": olyan személy munkavállalása, aki:

a) egy másik személy irányítása alatt vagy egy másik személy számára végzett valódi és tényleges munkavégzés céljából az érintett tagállamban munkavállalóként a nemzeti munkajogi jogszabályok vagy a nemzeti gyakorlat szerinti védelemben részesül, a jogviszonyra való tekintet nélkül;

b) fizetést kap az említett munkáért; és

c) rendelkezik az előírt felsőfokú szakmai képesítéssel;

3. "EU Kék Kártya": az "EU Kék Kártya" elnevezést viselő tartózkodási engedély, amely birtokosát ezen irányelv értelmében valamely tagállam területén való tartózkodásra és munkavállalásra jogosítja fel;

4. "első tagállam": az a tagállam, amely a harmadik országbeli állampolgárnak először adja meg az EU Kék Kártyát;

5. "második tagállam": az első tagállamtól eltérő minden olyan tagállam, amelyben az EU Kék Kártya birtokosa gyakorolni kívánja vagy gyakorolja az ezen irányelv szerinti mobilitáshoz való jogot;

6. "családtagok": harmadik országbeli állampolgárok, akik a 2003/86/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említettek szerinti családtagok;

7. "felsőfokú szakmai képesítés": olyan képesítés, amelyet felsőfokú képesítés vagy felsőfokú szakmai képzettség megszerzését tanúsító okirat igazol;

8. "felsőfokú képesítés": bármely olyan oklevél, bizonyítvány vagy egyéb okirat, amelyet az illetékes hatóság középfokú képzést követő felsőfokú oktatási vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzési program - vagyis az oktatási létesítmény helye szerinti állam által felsőoktatási intézményként vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzést nyújtó intézményként elismert intézmény által kínált kurzusok - sikeres elvégzésének tanúsítása céljából állított ki, amennyiben a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő legalább három év, valamint a képesítés a nemzeti joggal összhangban megfelel az ISCED 2011 6. szintjének vagy adott esetben az EQF 6. szintjének;

9. "felsőfokú szakmai képzettség":

a) az I. mellékletben felsorolt foglalkozások tekintetében: olyan tudás, készségek és kompetenciák, amelyeket a felsőfokú végzettséggel összehasonlítható olyan szakmai tapasztalat igazol, amely a munkaszerződésben vagy a kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott szakma vagy ágazat terén releváns, és amelyet az egyes releváns foglalkozások tekintetében az I. mellékletben foglalt időszak alatt szereztek;

b) egyéb foglalkozások tekintetében, kizárólag amennyiben azt a nemzeti jog vagy nemzeti eljárások előírják: olyan tudás, készségek vagy kompetenciák, amelyeket legalább ötéves, a felsőfokú végzettséggel összehasonlítható olyan szakmai tapasztalat igazol, amely a munkaszerződésben vagy a kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott szakma vagy ágazat terén releváns;

10. "szakmai tapasztalat": az érintett foglalkozás tényleges és jogszerű gyakorlása;

11. "szabályozott szakma": a 2005/36/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott szabályozott szakma;

12. "nem szabályozott szakma": olyan szakma, amely nem egy szabályozott szakma;

13. "gazdasági tevékenység": az első tagállamban a munkaszerződés alapján a munkáltató üzleti érdekeihez és az EU Kék Kártya birtokosának szakmai feladataihoz közvetlenül kapcsolódó ideiglenes tevékenység, ideértve a belső vagy külső üzleti tárgyalásokon, konferenciákon vagy szemináriumokon való részvételt, a gazdasági ügyletek megtárgyalását, az értékesítési vagy marketing tevékenységek végzését, az üzleti lehetőségek felkutatását vagy a képzésen való részvételt;

14. "nemzetközi védelem": a 2011/95/EU irányelv 2. cikke a) pontjában meghatározott nemzetközi védelem.

3. cikk

Hatály

(1) Ez az irányelv azon harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó, akik az ezen irányelv szerinti magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából kérelmezik valamely tagállam területére történő beutazásuk és tartózkodásuk engedélyezését, vagy akik számára ezt engedélyezték.

(2) Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan harmadik országbeli állampolgárokra:

a) akik nemzetközi védelmet kérnek és a jogállásukról szóló határozat meghozatalára várnak, vagy akik a 2001/55/EK tanácsi irányelvvel (23) összhangban átmeneti védelemben részesülnek valamely tagállamban;

b) akik védelemért folyamodnak egy tagállam nemzeti joga, nemzetközi kötelezettségei vagy gyakorlata alapján és a jogállásukról szóló határozat meghozatalára várnak, vagy akik egy tagállam nemzeti joga, nemzetközi kötelezettségei vagy gyakorlata alapján védelemben részesülnek;

c) akik egy kutatási projekt végzése céljából az (EU) 2016/801 irányelv értelmében vett kutatóként kérelmezik a tartózkodás engedélyezését egy tagállamban;

d) akik a 2003/109/EK irányelv szerinti huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást élveznek valamely tagállamban, és alkalmazotti vagy önálló vállalkozói minőségben gazdasági tevékenység folytatása céljából gyakorolják a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogukat;

e) akik a kereskedelem és beruházások terén tevékenykedő természetes személyek egyes kategóriái beutazásának és átmeneti tartózkodásának megkönnyítését szolgáló nemzetközi megállapodásban foglalt kötelezettségvállalás alapján lépnek be valamely tagállamba, kivéve azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akiknek beutazását egy tagállam területére vállalaton belüli áthelyezés keretében engedélyezték a 2014/66/EU irányelv értelmében;

f) akiknek a kiutasítását ténybeli vagy jogi indokok alapján felfüggesztették;

g) akik a 96/71/EK irányelv hatálya alá tartoznak az érintett tagállam területére történő kiküldetésük időtartama alatt; vagy

h) akik az egyrészről az Unió és a tagállamok, másrészről harmadik országok közötti megállapodások értelmében, e harmadik országok állampolgáraiként a szabad mozgás tekintetében az uniós polgárokéval megegyező jogokat élveznek.

(3) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából az EU Kék Kártyától eltérő tartózkodási engedélyeket adjanak ki. Az ilyen tartózkodási engedélyek nem jogosítanak fel az ezen irányelv szerinti, más tagállamban való tartózkodásra.

4. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

(1) Ez az irányelv nem érinti az alábbiakban foglalt kedvezőbb rendelkezéseket:

a) az uniós jog, beleértve az egyrészről az Unió vagy az Unió és a tagállamok, másrészről egy vagy több harmadik ország között kötött két- vagy többoldalú megállapodásokat; és

b) az egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között létrejött két- vagy többoldalú megállapodások.

(2) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a 8. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk, a 15. cikk (4) bekezdése, a 16. és a 17. cikk, valamint a 18. cikk (4) bekezdése tekintetében kedvezőbb feltételeket biztosító rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn.

II. FEJEZET

A BEUTAZÁS ÉS TARTÓZKODÁS ENGEDÉLYEZÉSÉNEK, VALAMINT AZ ENGEDÉLY MEGTAGADÁSÁNAK ÉS VISSZAVONÁSÁNAK KRITÉRIUMAI

5. cikk

A beutazás és tartózkodás engedélyezésének kritériumai

(1) Ami egy harmadik országbeli állampolgárnak az ezen irányelv szerinti beutazása és tartózkodása engedélyezését illeti, az EU Kék Kártyát kérelmező személynek:

a) az érintett tagállamban legalább hat hónapos időtartamra szóló, magas szintű képzettséget igénylő munkakörre vonatkozó érvényes munkaszerződést vagy - a nemzeti jogban előírtak szerint -kötelező érvényű állásajánlatot kell bemutatnia;

b) nem szabályozott szakmák esetében az elvégzendő munka tekintetében releváns felsőfokú szakmai képesítést igazoló dokumentumokat kell bemutatnia;

c) szabályozott szakmák esetében dokumentumokat kell bemutatnia, amelyekkel igazolja, hogy teljesíti a munkaszerződésben vagy - a nemzeti joggal összhangban - a kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott szabályozott szakma uniós polgárok általi gyakorlására vonatkozóan a nemzeti jogban foglalt feltételeket;

d) a nemzeti jog szerint meghatározott érvényes úti okmányt, szükség esetén vízumkérelmet, érvényes vízumot vagy - adott esetben - érvényes tartózkodási engedélyt vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot kell bemutatnia;

e) bizonyítania kell, hogy valamennyi olyan kockázattal szemben, amely ellen az érintett tagállam állampolgárait általában biztosítják, rendelkezik betegbiztosítással vagy - amennyiben azt a nemzeti jog előírja - kérelmezte azt minden olyan időszakra vonatkozóan, amikor a munkaszerződéshez kapcsolódóan vagy abból eredően nem illeti meg ilyen biztosítási fedezet, illetve abból eredő ellátási jogosultság.

(2) A tagállamok előírják, hogy teljesíteni kell valamennyi olyan feltételt, amelyet az érintett foglalkozási ágazatokban az alkalmazandó jog, kollektív szerződések vagy gyakorlatok a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás tekintetében meghatároznak.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben előírt követelményeken túl a munkaszerződésben vagy kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott havi vagy éves munkabéréből származó egyévi bruttó munkabérének összege nem lehet alacsonyabb, mint az érintett tagállam által e célból meghatározott és közzétett nemzeti bérküszöb.

Az első albekezdésben említett bérküszöböt az érintett tagállam a szociális partnerekkel a nemzeti gyakorlatok szerint lefolytatott konzultációt követően határozza meg. A bérküszöbnek el kell érnie az érintett tagállamban a bruttó éves átlagbér legalább 1,0-szeresét, de legfeljebb annak 1,6-szerese lehet.

(4) A (3) bekezdéstől eltérve és az olyan szakmákban történő foglalkoztatásra vonatkozóan, amelyekben különösen nagy szükség van a harmadik országbeli munkavállalókra, és amelyek az ISCO osztályozás 1. és 2. főcsoportjához tartoznak, egy tagállam alacsonyabb bérküszöböt alkalmazhat, amely az említett tagállam által a (3) bekezdésnek megfelelően meghatározott bérküszöb legalább 80 %-a lehet, feltéve, hogy az alacsonyabb bérküszöb nem alacsonyabb, mint az említett tagállamban a bruttó éves átlagbér 1,0-szerese.

(5) A (3) bekezdéstől eltérve, azon harmadik országbeli állampolgárok esetében, akik felsőfokú végzettségüket az EU Kék Kártya iránti kérelmük benyújtását megelőző három évnél nem régebben szerezték, egy tagállam alacsonyabb bérküszöböt alkalmazhat, amely az említett tagállam által a (3) bekezdésnek megfelelően meghatározott bérküszöb legalább 80 %-a lehet, feltéve, hogy az alacsonyabb bérküszöb nem alacsonyabb, mint az érintett tagállamban a bruttó éves átlagbér 1,0-szerese.

Azokban az esetekben, amikor a hároméves időszak alatt kiadott EU Kék Kártyát megújítják, továbbra is az első albekezdésben említett bérküszöböt kell alkalmazni, ha:

a) még nem telt le az első hároméves időszak; vagy

b) még nem telt el 24 hónap az első EU Kék Kártya kiadása óta.

(6) Amennyiben az EU Kék Kártya iránti kérelem olyan harmadik országbeli állampolgárra vonatkozik, aki ugyanazon tagállam által magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából kiállított nemzeti tartózkodási engedéllyel rendelkezik, az említett tagállam:

a) nem kötelezheti arra a kérelmezőt, hogy mutassa be az (1) bekezdés b) vagy c) pontjában előírt dokumentumokat, amennyiben a nemzeti tartózkodási engedély iránti kérelemmel összefüggésben már ellenőrizték a releváns felsőfokú szakmai képesítéseket;

b) nem kötelezheti arra a kérelmezőt, hogy mutassa be az e cikk (1) bekezdésének e) pontjában előírt bizonyítékot, kivéve, ha a kérelmet a munkaviszony megváltozásával összefüggésben nyújtják be, amely esetben a 15. cikk megfelelően alkalmazandó; és

c) nem alkalmazhatja a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontját, kivéve, ha a kérelmet a munkaviszony megváltozásával összefüggésben nyújtják be, amely esetben a 15. cikk megfelelően alkalmazandó.

(7) A tagállamok előírhatják, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár adja meg a területükön lévő szálláshelyét.

Ha valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kérelem előterjesztésének időpontjában a lakcímet meg kell adni, de az érintett harmadik országbeli állampolgár még nem tudja, hol fog lakni, a tagállamok elfogadják egy ideiglenes szálláshely megadását. Ilyen esetben a harmadik országbeli állampolgárnak legkésőbb az EU Kék Kártya 9. cikk szerinti kiadásakor kell az állandó szálláshelyet megadnia.

6. cikk

Az engedélyezettek száma

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák, hány harmadik országbeli állampolgár számára engedélyezik az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdésével összhangban a beutazást és a területükön való tartózkodást.

7. cikk

Az EU Kék Kártya iránti kérelem elutasításának indokai

(1) A tagállamok elutasítják az EU Kék Kártya iránti kérelmet, ha:

a) az 5. cikk rendelkezései nem teljesülnek;

b) a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték, a dokumentumok hamisak vagy azokat meghamisították;

c) úgy vélik, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár veszélyt jelent a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre; vagy

d) a munkáltató vállalkozását harmadik országbeli állampolgárok beutazásának megkönnyítése céljából hozták létre vagy működtetik.

(2) Egy tagállam elutasíthatja az EU Kék Kártya iránti kérelmet:

a) ha a tagállam illetékes hatóságai a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata után, például magas munkanélküliség esetén azt állapítják meg, hogy a kérdéses álláshely betölthető nemzeti vagy uniós munkaerő által, vagy az adott tagállamban jogszerűen tartózkodó, olyan harmadik országbeli állampolgár által, aki az uniós vagy nemzeti jog értelmében már jelen van az adott tagállam munkaerőpiacán, vagy olyan huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek által, akik a 2003/109/EK irányelv III. fejezetével összhangban magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából az adott tagállamba kívánnak költözni;

b) ha a munkáltató nem teljesítette a társadalombiztosításra, az adózásra, a munkavállalói jogokra vagy a munkakörülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit;

c) ha a munkáltató üzleti vállalkozása a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok értelmében felszámolás alatt áll vagy felszámolásra került, vagy nem folytat gazdasági tevékenységet;

d) ha a munkáltatót illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatása miatt a 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) 9. cikkével összhangban, vagy be nem jelentett munkavégzés vagy jogszerűtlen foglalkoztatás miatt a nemzeti jog alapján szankcióval sújtották; vagy

e) annak érdekében, hogy a származási országokban biztosítsák az etikus munkaerő-toborzást a szakképzett munkavállalók hiányával küzdő szakmákban, ideértve az egyrészről az Unió és a tagállamok, másrészről egy vagy több harmadik tagállam, illetve egyrészről a tagállamok, másrészről egy vagy több harmadik állam között megkötött, e célból meghatározott szakmákat felsoroló megállapodások alapján.

(3) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a kérelem elutasításáról szóló bármely döntés meghozatalakor figyelembe veszik az eset sajátos körülményeit, és tiszteletben tartják az arányosság elvét.

8. cikk

Az EU Kék Kártya visszavonása vagy megújítása megtagadásának indokai

(1) A tagállamok az alábbi esetekben visszavonják az EU Kék Kártyát, illetve annak megújítását megtagadják:

a) ha az EU Kék Kártyát, illetve a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték meg, azok hamisak, vagy azokat meghamisították;

b) ha az érintett harmadik országbeli állampolgár már nem rendelkezik magas szintű képzettséget igénylő munkavállalásra vonatkozó érvényes munkaszerződéssel;

c) ha az érintett harmadik országbeli állampolgár már nem rendelkezik az 5. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett képesítéssel; vagy

d) ha az érintett harmadik országbeli állampolgár munkabére már nem felel meg az 5. cikk (3), (4) vagy (5) bekezdésével összhangban meghatározott bérküszöbnek.

(2) Egy tagállam az alábbi esetekben visszavonhatja az EU Kék Kártyát, illetve megtagadhatja annak megújítását:

a) ha azt a közrenddel kapcsolatos, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok indokolják;

b) adott esetben, ha a munkáltató nem teljesítette a társadalombiztosításra, az adózásra, a munkavállalói jogokra vagy a munkakörülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit;

c) ha az EU Kék Kártya birtokosának nem áll rendelkezésére elegendő forrás saját maga és adott esetben családtagjai eltartásához anélkül, hogy igénybe venné az említett tagállam szociális ellátórendszerét;

d) amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa a számára engedélyezett tartózkodási céloktól eltérő célból tartózkodik az említett tagállamban;

e) ha már nem teljesülnek azok a feltételek, amelyeket az érintett foglalkozási ágazatokban az alkalmazandó jog, kollektív szerződések vagy gyakorlatok a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás tekintetében meghatároznak;

f) ha az EU Kék Kártya birtokosa nem tett eleget a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, vagy a 15. cikk (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott releváns eljárásoknak;

g) ha az EU Kék Kártya birtokosa már nem rendelkezik érvényes úti okmánnyal, feltéve, hogy az említett tagállam az EU Kék Kártya visszavonása előtt észszerű határidőt tűzött ki az EU Kék Kártya említett birtokosa számára érvényes úti okmány beszerzésére és bemutatására; vagy

h) ha az EU Kék Kártya birtokosa nem tesz eleget az V. fejezetben a mobilitásra vonatkozóan megállapított feltételeknek.

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában, a tagállamok a források elegendő voltát jellegük és rendszerességük alapján értékelik, és ennek során figyelembe vehetik a nemzeti minimálbérek, a minimumjövedelem vagy a minimálnyugdíjak szintjét, valamint az EU Kék Kártya birtokosa családtagjainak számát. Az ilyen értékelésnek figyelembe kell vennie a családtagoknak a háztartás jövedelméhez való hozzájárulását.

(3) Az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének f) pontjától eltérve, a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontja vagy a 15. cikk (3) vagy (4) bekezdése szerint előírt közlés elmaradása nem minősül elegendő oknak az EU Kék Kártya visszavonására vagy megújításának megtagadására, amennyiben EU Kék Kártya birtokosa bizonyítja, hogy a közlés rajta kívül álló okból kifolyólag nem jutott el az illetékes hatóságokhoz.

(4) Az (1) bekezdés b) és d) pontjától eltérve, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem vonják vissza az EU Kék Kártyát, illetve nem tagadják meg annak megújítását, ha az EU Kék Kártya birtokosa ideiglenesen, de minden esetben 12 hónapot meg nem haladó ideig betegség, rokkantság vagy szülői szabadság miatt nem teljesíti az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, az 5. cikk (3) bekezdésében vagy adott esetben az 5. cikk (4) vagy (5) bekezdésében a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan meghatározott kritériumokat.

(5) Az (1) bekezdés b) és d) pontjától, valamint a (2) bekezdés első albekezdésének c) pontjától eltérve, az EU Kék Kártya nem vonható vissza és annak megújítása nem tagadható meg az EU Kék Kártya birtokosának munkanélkülisége esetén, kivéve, ha:

a) az EU Kék Kártya birtokosa három hónapot meghaladó munkanélküli időszakot halmoz fel, és kevesebb mint két éve rendelkezik EU Kék Kártyával; vagy

b) az EU Kék Kártya birtokosa hat hónapot meghaladó munkanélküli időszakot halmoz fel, és legalább két éve rendelkezik EU Kék Kártyával.

A tagállamok az EU Kék Kártya visszavonása vagy meg nem újítása előtt hosszabb munkanélküli időszakok felhalmozását is engedélyezhetik.

(6) Amennyiben egy tagállam a (2) bekezdés első albekezdésének b) vagy e) pontjával összhangban vissza kíván vonni vagy nem kíván megújítani egy EU Kék Kártyát, az illetékes hatóságnak előzetesen értesítenie kell az EU Kék Kártya birtokosát, és észszerű, legalább három hónapos határidőt kell kitűznie az EU Kék Kártya birtokosa számára új munkahely keresésére a 15. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek mellett. Az álláskeresés időtartama legalább hat hónap, amennyiben az EU Kék Kártya birtokosát korábban legalább két évig foglalkoztatták.

(7) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, az EU Kék Kártya visszavonásáról vagy a meghosszabbításának megtagadásáról szóló bármely döntés meghozatalakor figyelembe kell venni az eset sajátos körülményeit és tiszteletben kell tartani az arányosság elvét.

III. FEJEZET

EU KÉK KÁRTYA ÉS ELJÁRÁS

9. cikk

EU Kék Kártya

(1) Az 5. cikkben megállapított kritériumokat teljesítő azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik esetében nem áll fenn 7. cikk szerinti elutasítási indok, ki kell állítani az EU Kék Kártyát.

Ha egy tagállam kizárólag a saját területén ad ki tartózkodási engedélyt, és a harmadik országbeli állampolgár eleget tesz az ezen irányelvben megállapított valamennyi beutazási és tartózkodási feltételnek, az érintett tagállam az EU Kék Kártya megszerzése érdekében kiadja számára az igényelt vízumot.

(2) A tagállamok az EU Kék Kártya tekintetében egységes, legalább 24 hónapos érvényességi időtartamot állapítanak meg. Abban az esetben, ha az EU Kék Kártya birtokosának munkaszerződése ennél rövidebb időszakra szól, akkor az EU Kék Kártyát a munkaszerződés időtartamát legalább három hónappal meghaladó időtartamra, de legfeljebb az első mondatban említett egységes időtartamra kell kiállítani. Amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa úti okmányának érvényességi időtartama rövidebb, mint az EU Kék Kártya első vagy második mondat szerint alkalmazandó érvényességi időtartama lenne, az EU Kék Kártyát legalább az úti okmány érvényességi időtartamára ki kell állítani.

(3) Az érintett tagállam illetékes hatóságainak az 1030/2002/EK rendeletben meghatározott egységes formátum alkalmazásával kell kiállítaniuk ki az EU Kék Kártyát. Az említett rendelet melléklete 12. pontjának a) alpontjával összhangban a tagállamok az EU Kék Kártyán feltüntethetik a munkavállalás ezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételeit. A tagállamok a tartózkodási engedélyen az "engedély típusa" számára fenntartott helyre beírják az "EU Kék Kártya" szavakat.

A tagállamok papír formátumú dokumentumon kiegészítő információkat is nyújthatnak az EU Kék Kártya birtokosának munkaviszonyával kapcsolatban, illetve az 1030/2002/EK rendelet 4. cikkével és az említett rendelet melléklete a) pontjának 16. alpontjával összhangban elektronikus formátumban is tárolhatnak ilyen adatokat.

(4) Ha valamely tagállam olyan harmadik országbeli állampolgárnak ad ki EU Kék Kártyát, akit nemzetközi védelemben részesített, az érintett harmadik országbeli állampolgár számára kiállított EU Kék Kártyán a "Megjegyzések" rovatba a következő megjegyzést vezeti be: "[Tagállam neve]-ban/-ben, [dátum]-án/-én nemzetközi védelemben részesült". Amennyiben az említett tagállam visszavonja az EU Kék Kártya birtokosa által élvezett nemzetközi védelmet, adott esetben új EU Kék Kártyát bocsát ki, amely nem tartalmazza ezt a megjegyzést.

(5) Ha egy tagállam olyan harmadik országbeli állampolgár részére bocsát ki EU Kék Kártyát, aki egy másik tagállamban élvez nemzetközi védelmet, az EU Kék Kártyát kiállító tagállam az említett harmadik országbeli állampolgár számára kiállított EU Kék Kártyán a "Megjegyzések" rovatba a következő megjegyzést vezeti be:"[Tagállam neve]-ban/-ben, [dátum]-án/-én nemzetközi védelemben részesült".

Mielőtt a tagállam rávezeti az EU Kék Kártyára ezt a megjegyzést, a megjegyzésben megemlítendő tagállamot értesíti az EU Kék Kártya kiadására irányuló szándékáról és megerősítést kér az említett tagállamtól arra vonatkozóan, hogy az EU Kék Kártya birtokosa továbbra is jogosult-e a nemzetközi védelemre. A megjegyzésben megemlítendő tagállam a tájékoztatás iránti megkeresés kézhezvételét követő egy hónapon belül válaszol a megkeresésre. Ha a nemzetközi védelmet jogerős határozattal visszavonták, az EU Kék Kártyát kibocsátó tagállam nem vezeti rá a kártyára ezt a megjegyzést.

Amennyiben az EU Kék Kártya birtokosának nemzetközi védelméért viselt felelősség a vonatkozó nemzetközi jogi aktusokkal és a nemzeti joggal összhangban átszállt a tagállamra, miután az EU Kék Kártyát az első albekezdésnek megfelelően kiadta, az említett tagállam a felelősség átszállását követő három hónapon belül ennek megfelelően módosítja a megjegyzést.

(6) Ha egy tagállam olyan foglalkozásokkal kapcsolatos felsőfokú szakmai képzettség alapján bocsát ki EU Kék Kártyát, amelyek nincsenek felsorolva az I. mellékletben, az EU Kék Kártyát kiállító tagállam az EU Kék Kártyán a "Megjegyzések" rovatba a következő megjegyzést vezeti be: "[Az I. mellékletben nem felsorolt foglalkozások]".

(7) Érvényességi időszaka alatt az EU Kék Kártya feljogosítja birtokosát, hogy:

a) az EU Kék Kártyát kiállító tagállam területére beutazzon, ismételten beutazzon, illetve ott tartózkodjon; és

b) élvezze az ezen irányelvben meghatározott jogokat.

10. cikk

A beutazás és a tartózkodás engedélyezése iránti kérelmek

(1) A tagállamok határozzák meg, hogy a harmadik országbeli állampolgárnak vagy munkáltatójának kell-e benyújtani az EU Kék Kártya iránti kérelmeket. Alternatív megoldásként a tagállamok megengedhetik, hogy a kérelmeket bármelyik a kettő közül benyújthassa.

(2) Az EU Kék Kártya iránti kérelmet figyelembe kell venni és meg kell vizsgálni mind abban az esetben, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár tartózkodási helye azon tagállam területén kívül található, amelybe beutazásának és tartózkodásának engedélyezését kéri, mind pedig akkor, ha érvényes tartózkodási engedély vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum birtokosaként már az adott tagállam területén tartózkodik.

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, a tagállam nemzeti jogával összhangban elfogadhatja azon harmadik országbeli állampolgár által benyújtott, EU Kék Kártya iránti kérelmet, aki nem rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal, azonban jogszerűen tartózkodik a tagállam területén.

11. cikk

Eljárási biztosítékok

(1) Az érintett tagállam illetékes hatóságai döntést hoznak az EU Kék Kártya iránti kérelemről, és erről az említett tagállam jogában előírt értesítési eljárásoknak megfelelően írásban értesítik a kérelmezőt. Az említett döntést a lehető leghamarabb, de legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 90 napon belül meg kell hozni, és erről értesíteni kell a kérelmezőt.

Amennyiben a munkáltató a 13. cikkel összhangban elismert munkáltató, az EU Kék Kártya iránti kérelemről szóló döntést a lehető leghamarabb, de legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 30 napon belül meg kell hozni, és erről értesíteni kell a kérelmezőt.

(2) Ha a kérelem alátámasztására bemutatott dokumentumok, illetve megadott információ nem megfelelőek, illetve hiányosak, az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a kérelmezőt arról, hogy milyen további dokumentumokra, illetve információra van szükség, és észszerű határidőt kell megállapítaniuk azok bemutatására, illetve megadására. Az (1) bekezdésben említett határidőt fel kell függeszteni addig, amíg a hatóságok meg nem kapják a kért további dokumentumokat, illetve információt. Ha a kért további dokumentumokat, illetve információt nem nyújtják be az említett határidőn belül, a kérelem elutasítható.

(3) A vonatkozó nemzeti jog szerinti értesítési eljárásoknak megfelelően írásban kell értesíteni az érintett harmadik országbeli állampolgárt, valamint adott esetben a munkáltatóját az EU Kék Kártya iránti kérelmet elutasító, az EU Kék Kártyát visszavonó, vagy az EU Kék Kártya megújítását megtagadó döntésről. Az értesítésben meg kell jelölni a döntés indokait, valamint azt az illetékes hatóságot, amelyhez fellebbezést lehet benyújtani, továbbá a fellebbezés benyújtásának határidejét. A tagállamok a nemzeti joggal összhangban biztosítják a hatékony jogorvoslati lehetőséget.

(4) A kérelmező az EU Kék Kártyája megújítása iránt - annak érvényessége lejáratát megelőzően - kérelmet nyújthat be. A tagállamok az EU Kék Kártya lejáratát megelőző legfeljebb 90 napos határidőt állapíthatnak meg a megújítási kérelem benyújtására.

(5) Amennyiben az EU Kék Kártya érvényessége a megújítási eljárás alatt lejár, a tagállamok a harmadik országbeli állampolgár számára az EU Kék Kártya birtokosaként engedélyezik a területükön való tartózkodást addig, amíg az illetékes hatóságok meghozzák a megújítási kérelemről szóló döntést.

(6) Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, az EU Kék Kártya birtokosai számára a nemzeti rendszereikben előírtakkal megegyező eljárási biztosítékokat kell nyújtaniuk, ha az ilyen nemzeti rendszerek szerinti eljárási biztosítékok kedvezőbbek az (1)-(5) bekezdésben előírtaknál.

12. cikk

Díjak

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a kérelmezők a kérelmek ezen irányelvvel összhangban történő elbírálásáért díjat fizessenek. A tagállamok által a kérelmek feldolgozásért felszámított díjak mértéke nem lehet aránytalan vagy túlzott.

Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, nem írhatják elő az EU Kék Kártya kérelmezői számára, hogy a nemzeti engedélyek kérelmezőinek felszámított díjaknál magasabb díjakat fizessenek.

13. cikk

Elismert munkáltatók

(1) A tagállamok az EU Kék Kártya megszerzését elősegítő egyszerűsített eljárások céljából nemzeti jogukkal vagy közigazgatási gyakorlatukkal összhangban a munkáltatók elismerésére vonatkozó eljárásokról rendelkezhetnek.

Amennyiben valamely tagállam ilyen elismerési eljárásokról rendelkezik, világos és átlátható információt nyújt az érintett munkáltatóknak többek között az elismerés feltételeiről és kritériumairól, az elismerés érvényességének időtartamáról és az elismerés feltételeinek nem teljesítése esetén várható következményekről, beleértve az elismerés esetleges visszavonását vagy megújításának megtagadását, illetve az alkalmazandó szankciókat.

Az elismerési eljárások nem róhatnak a munkáltatókra, különösen a kis- és középvállalkozásokra aránytalan vagy túlzott mértékű adminisztratív terheket vagy költségeket.

(2) Az egyszerűsített eljárás magában foglalja a kérelmeknek a 11. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban történő feldolgozását. A kérelmezők mentesülnek az 5. cikk (1) bekezdésének b), vagy e) pontjában, vagy az 5. cikk (7) bekezdésében említett egy vagy több tanúsító dokumentum bemutatásának vagy benyújtásának kötelezettsége alól.

(3) A tagállamok megtagadhatják valamely munkáltatónak az (1) bekezdés szerinti elismerését, amennyiben az említett munkáltatóval szemben szankciókat alkalmaztak:

a) illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatása miatt a 2009/52/EK irányelvvel összhangban;

b) be nem jelentett vagy illegális foglalkoztatás miatt a nemzeti jog alapján; vagy

c) amiatt, hogy nem teljesítette a társadalombiztosításra, az adózásra, a munkavállalói jogokra vagy a munkakörülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit.

A munkáltató elismerésének megtagadására vonatkozó döntés meghozatalakor figyelembe kell venni az eset sajátos körülményeit, beleértve a szankció kiszabása óta eltelt időt is, és tiszteletben kell tartani az arányosság elvét.

(4) A tagállamok megtagadhatják egy munkáltató elismerésének megújítását, vagy dönthetnek úgy, hogy visszavonják azt, ha a munkáltató nem tett eleget az ezen irányelv alapján fennálló kötelezettségeinek, vagy ha az elismerést csalárd módon szerezte meg.

(5) Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, és az ilyen tartózkodási engedélyek kiadását megkönnyítő, a munkáltatókra vonatkozó elismerési eljárásokat állapítottak meg, az EU Kék Kártya iránti kérelmekre ugyanezen elismerési eljárásokat alkalmazzák, ha az ilyen engedélyek kiadására vonatkozó elismerési eljárások kedvezőbbek az (1)-(4) bekezdésben előírtaknál.

14. cikk

A munkáltatókkal szembeni szankciók

(1) A tagállamok szankciókról rendelkeznek azokkal a munkáltatókkal szemben, amelyek nem tettek eleget az ezen irányelv alapján fennálló kötelezettségeiknek. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2) A tagállamok gondoskodnak az ezen irányelvvel való esetleges visszaélések megelőzésére szolgáló intézkedésekről. Az említett intézkedéseknek nyomon követést, értékelést és adott esetben a nemzeti joggal vagy közigazgatási gyakorlattal összhangban végzett ellenőrzést kell magukban foglalniuk.

IV. FEJEZET

JOGOK

15. cikk

Munkavállalás

(1) Az EU Kék Kártya birtokosai számára az érintett tagállamban az e cikkben előírt feltételek mellett hozzáférést kell biztosítani a magas szintű képzettséget igénylő munkavállaláshoz.

(2) Az érintett személy EU Kék Kártya birtokosaként történő jogszerű foglalkoztatásának első 12 hónapja során egy tagállam:

a) megkövetelheti, hogy a munkáltatóváltást vagy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan az 5. cikkben meghatározott kritériumok teljesítését esetleg érintő változást a nemzeti jogban előírt eljárásokkal összhangban közöljék az említett tagállam illetékes hatóságaival, valamint

b) megkövetelheti, hogy a munkáltatóváltással kapcsolatban elvégezzék a munkaerőpiaci helyzet ellenőrzését, amennyiben az említett tagállam a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban végez ilyen ellenőrzést.

Az EU Kék Kártya birtokosának a munkaviszony megváltoztatásához való joga legfeljebb 30 napra felfüggeszthető mindaddig, amíg az érintett tagállam ellenőrzi, hogy teljesülnek-e a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan az 5. cikkben meghatározott feltételek, és hogy a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt személyek nem tudták-e betölteni az érintett álláshelyet. Az érintett tagállam az említett 30 napon belül kifogást emelhet a munkaviszony megváltoztatásával szemben.

(3) A (2) bekezdésben említett tizenkét hónapos időszak leteltét követően a tagállamok csak a munkáltatóváltásnak vagy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan az 5. cikkben meghatározott kritériumok teljesítését érintő változásnak a nemzeti jogban előírt eljárásokkal összhangban történő közlését követelhetik meg. Az ilyen követelmény nem függeszti fel az EU Kék Kártya birtokosának az új munka vállalásához és folytatásához való jogát.

(4) A munkanélküli időszak alatt az EU Kék Kártya birtokosa e cikkel összhangban munkát kereshet és vállalhat. Az EU Kék Kártya birtokosa a vonatkozó nemzeti eljárásoknak megfelelően köteles értesíteni a tartózkodási hely szerinti tagállam illetékes hatóságait a munkanélküli időszaknak a kezdetéről és adott esetben a végéről.

(5) A beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan az 5. cikkben meghatározott kritériumok sérelme nélkül, a tagállamok engedélyezhetik az EU Kék Kártya birtokosainak, hogy a magas szintű képzettséget igénylő munkakör betöltésével párhuzamosan a nemzeti jogban előírt feltételekkel önálló tevékenységet is folytassanak. Ez nem érintheti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy korlátozzák a megengedett önálló tevékenységek körét.

Az ilyen önálló tevékenységnek másodlagosnak kell lennie az érintett személy által az EU Kék Kártya birtokosaként végzett fő tevékenységhez képest.

(6) Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, az EU Kék Kártya birtokosai számára a releváns nemzeti rendszerben előírtaknál nem kevésbé előnyös feltételek mellett biztosítják az önálló tevékenységek folytatásához való jogot.

(7) A beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan az 5. cikkben meghatározott kritériumok sérelme nélkül, a tagállamok engedélyezhetik az EU Kék Kártya birtokosának, hogy az EU Kék Kártya birtokosaként végzett fő tevékenysége mellett egyéb szakmai tevékenységeket is folytasson a nemzeti jogban előírt feltételekkel.

(8) Az (1) bekezdéstől eltérve, egy tagállam a hatályos nemzeti vagy uniós joggal összhangban korlátozhatja a munkavállalási jogot, amennyiben az ilyen foglalkoztatási tevékenységek legalább alkalmanként közhatalmi tevékenységben való részvétellel és az állam általános érdekeinek védelmével kapcsolatos feladatokkal járnak, vagy ha az ilyen foglalkoztatási tevékenységeket kizárólag az említett tagállam állampolgárai, uniós polgárok vagy EGT-állampolgárok gyakorolhatják.

(9) E cikk nem érinti a vonatkozó csatlakozási okmányokban meghatározott, az uniós polgárok előnyben részesítésének elvét.

16. cikk

Egyenlő bánásmód

(1) Az EU Kék Kártya birtokosai az EU Kék Kártyát kiállító tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódot élveznek az alábbiak tekintetében:

a) a munkavállalás feltételei, beleértve a munkavállaló minimális életkorát, továbbá a munkakörülmények, ideértve a fizetést, a munkaviszony megszüntetését, a munkaidőt, a szabadságot és a szabadnapokat, valamint a munkahelyi egészségügyi és biztonsági követelményeket is;

b) egyesülési és társulási szabadság, valamint a munkavállalókat vagy a munkaadókat képviselő szervezetekbe történő belépés szabadsága, illetve bármely olyan szervezetbe való belépés szabadsága, amelynek tagjai egy adott foglalkozást űznek, beleértve az ilyen szervezetek által biztosított előnyöket és jogokat is, a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül;

c) oktatás és szakképzés;

d) oklevelek, bizonyítványok és egyéb szakmai képesítések elismerése a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban;

e) a szociális biztonság 883/2004/EK rendelet 3. cikkében említett ágai; és

f) az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve áruk értékesítése és szolgáltatások nyújtása a nyilvánosság számára, ideértve a lakáshoz jutásra vonatkozó eljárásokat, valamint a munkaügyi hivatalok által biztosított tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatásokat is.

(2) Az (1) bekezdés c) pontját illetően a tagállamok korlátozhatják az egyenlő bánásmódot a tanulmányi ösztöndíjak, illetve diákhitelek, a megélhetési költségek fedezésére nyújtott támogatások és hitelek, valamint a közép-, illetve felsőfokú oktatás és szakképzés keretében nyújtott egyéb ösztöndíjak és hitelek tekintetében. A posztszekunder képzésekhez és a felsőoktatáshoz való hozzáférés a nemzeti joggal összhangban különleges előfeltételekhez köthető.

Az (1) bekezdés f) pontját illetően a tagállamok a lakásszerzési eljárások tekintetében korlátozhatják az egyenlő bánásmódot. Ez a rendelkezés nem sérti a szerződéskötésnek az uniós és nemzeti joggal összhangban fennálló szabadságát.

(3) Az EU Kék Kártya azon birtokosai, akik harmadik országba költöznek, illetve egy harmadik országban tartózkodó, az EU Kék Kártya birtokosa utáni jogokat élvező túlélő hozzátartozók a nyugdíjkorhatár elérése, rokkantság vagy halál esetén az EU Kék Kártya birtokosának korábbi munkaviszonyán alapuló, a 883/2004/EK rendelet 3. cikkében említett jogszabályokkal összhangban szerzett kötelező nyugdíjban részesülnek az érintett tagállamok harmadik országba költöző állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételek mellett és mértékben.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott, egyenlő bánásmódhoz való jog nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a 8. cikkel összhangban visszavonják az EU Kék Kártyát vagy megtagadják annak megújítását.

(5) Ez a cikk nem alkalmazandó az EU Kék Kártya azon birtokosaira, akiket az érintett tagállamban az uniós jog szerint megillet a szabad mozgáshoz való jog.

(6) Ezt a cikket csak akkor kell az EU Kék Kártya nemzetközi védelemben részesülő birtokosaira alkalmazni, amikor a nekik nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodnak.

(7) Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, az EU Kék Kártya birtokosai számára az egyenlő bánásmódhoz való, a nemzeti tartózkodási engedélyek birtokosaiéval megegyező jogokat biztosítanak, ha az ilyen egyenlő bánásmódhoz való jogok kedvezőbbek az e cikkben előírtaknál.

17. cikk

Családtagok

(1) A 2003/86/EK irányelv az e cikkben meghatározott eltérésekkel alkalmazandó.

(2) A 2003/86/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésétől és 8. cikkétől eltérve, a családegyesítés nem tehető függővé attól, hogy az EU Kék Kártya birtokosának megalapozott kilátásai legyenek a letelepedési jogosultság megszerzésére, attól, hogy legalább egy évig érvényes tartózkodási engedéllyel, vagy hogy egy adott minimális tartózkodási idővel rendelkezzen.

(3) A 2003/86/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől és 7. cikke (2) bekezdésének második albekezdésétől eltérve, az említett rendelkezésekben említett beilleszkedési feltételek és intézkedések csak az érintett személyek családegyesítési kérelmének elfogadását követően alkalmazhatók.

(4) A 2003/86/EK irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdésétől eltérve, azokban az esetekben, ha a családegyesítés feltételei teljesülnek, és ezzel egyidejűleg benyújtották a hiánytalan kérelmeket, a családtagok kérelmeire vonatkozó döntéseket az EU Kék Kártya iránti kérelemre vonatkozó döntéssel egyidejűleg kell meghozni és az erről szóló értesítést kiküldeni. Ha a családtagok azt követően csatlakoznak az EU Kék Kártya birtokoshoz, hogy az megkapta az EU Kék Kártyát, és amennyiben teljesülnek a családegyesítés feltételei, a döntést a lehető leghamarabb, de legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 90 napon belül meg kell hozni, és ugyanezen határidőn belül ki kell küldeni az erről szóló értesítést. Ezen irányelv 11. cikkének (2) és (3) bekezdése ennek megfelelően alkalmazandó.

(5) A 2003/86/EK irányelv 13. cikkének (2) és (3) bekezdésétől eltérve, a családtagoknak megadott tartózkodási engedély érvényességi időtartamának - amennyiben úti okmányaik érvényességi időtartama ezt lehetővé teszi - meg kell egyeznie az EU Kék Kártya érvényességi időtartamával.

(6) A 2003/86/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a családtagok munkaerőpiacra való belépésének tekintetében a tagállamok nem alkalmazhatnak határidőt. Az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontjától eltérve és az ezen irányelv 15. cikkének (8) bekezdésében említett korlátozások sérelme nélkül, a családtagok részére az érintett tagállamban a nemzeti jog alkalmazandó követelményeivel összhangban biztosítani kell az alkalmazottként való munkavállalás és az önálló tevékenység végzésének jogát.

(7) A 2003/86/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, az önálló tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges tartózkodás időtartamának kiszámításánál a különböző tagállamokban töltött tartózkodási időt össze kell adni. A tagállamok előírhatják az azon tagállam területén való, a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző kétéves jogszerű és folyamatos tartózkodást, amelyben az önálló tartózkodási engedély iránti kérelmet benyújtották.

(8) Ez a cikk nem alkalmazandó az EU Kék Kártya azon birtokosainak családtagjaira, akiket az adott tagállamban az uniós jog szerint megillet a szabad mozgáshoz való jog.

(9) Ezt a cikket csak akkor kell az EU Kék Kártya nemzetközi védelemben részesülő birtokosainak családtagjaira alkalmazni, amikor az EU Kék Kártya említett birtokosai a nekik nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól eltérő tagállamban rendelkeznek tartózkodási hellyel.

(10) Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, az EU Kék Kártya birtokosai és családtagjaik számára a nemzeti tartózkodási engedélyek birtokosaiéval és családtagjaikéval megegyező jogokat biztosítják, ha az ilyen jogok kedvezőbbek az e cikkben előírtaknál.

18. cikk

A huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megadása az EU Kék Kártya birtokosai számára

(1) A 2003/109/EK irányelv az e cikkben meghatározott eltérésekkel alkalmazandó.

(2) A 2003/109/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, annak érdekében, hogy a tartózkodás időtartamával kapcsolatos követelményeknek megfeleljen, az EU Kék Kártyának az ezen irányelv 21. cikkében előírt lehetőséget kihasználó birtokosa számára engedélyezik a különböző tagállamokban eltöltött tartózkodási időszakok összeadását, feltéve, hogy az EU Kék Kártya birtokosa esetében mód van a következők figyelembevételére:

a) azon évek száma, ameddig a 2003/109/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint a tagállamok területén jogszerű és folyamatos tartózkodással rendelkezett az EU Kék Kártya, magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából kiállított nemzeti tartózkodási engedély, kutatói engedély vagy adott esetben a 2003/109/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban hallgatói engedély birtokosaként vagy nemzetközi védelemben részesülő személyként; és

b) azon kétéves jogszerű és folyamatos tartózkodás, amellyel az EU Kék Kártya birtokosaként közvetlenül a releváns kérelem benyújtását megelőzően rendelkezett annak a tagállamnak a területén, ahol a huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás iránti kérelmet benyújtják.

(3) Az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, az Unió területén való jogszerű és folyamatos tartózkodás időtartamának kiszámítása céljából és a 2003/109/EK irányelv 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésétől eltérve, az érintett tagállam területétől való távollétek nem szakítják meg az Unió területén való jogszerű és folyamatos tartózkodás időtartamát, amennyiben azok 12 egymást követő hónapnál rövidebbek, és az említett időtartam alatt összesen nem haladják meg a 18 hónapot.

(4) A 2003/109/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjától eltérve, a tagállamok 24 egymást követő hónapra meghosszabbítják az Unió területétől való távollét időtartamát, amely alatt az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett megjegyzéssel ellátott huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkezők és azon családtagjaik, akiknek megadták a huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást, távol maradhatnak.

(5) A 16. cikk (1) bekezdésének f) pontját, a 16. cikk (3) bekezdését, a 20. cikket és adott esetben a 17. és 22. cikket a 19. cikk (2) bekezdésében említett megjegyzéssel ellátott huzamos tartózkodási engedély birtokosai esetében kell alkalmazni.

(6) Amennyiben az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett megjegyzéssel ellátott huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező személy gyakorolja a 2003/109/EK irányelv III. fejezete alapján őt megillető, második tagállamba való költözés jogát, akkor ez utóbbi irányelv 14. cikkének (3) és (4) bekezdése nem alkalmazandó. A második tagállam ezen irányelv 21. cikke (8) bekezdésével összhangban intézkedéseket alkalmazhat.

19. cikk

Huzamos tartózkodási engedély

(1) A tagállamok az EU Kék Kártya azon birtokosai részére, akik teljesítik a huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzésére vonatkozó, ezen irányelv 18. cikkében megállapított feltételeket, az 1030/2002/EK rendelettel összhangban tartózkodási engedélyt állítanak ki.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett tartózkodási engedély "megjegyzések" rovatába a "korábban EU Kék Kártya birtokosa" bejegyzést vezetik be.

V. FEJEZET

MOBILITÁS A TAGÁLLAMOK KÖZÖTT

20. cikk

Rövid távú mobilitás

(1) Azokban az esetekben, amikor valamely, a schengeni vívmányokat teljes mértékben alkalmazó tagállam által kibocsátott érvényes EU Kék Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár bármely 180 napos időszakon belül kilencvennapos időtartamra gazdasági tevékenység végzése céljából utazik be egy vagy több második tagállam területére, a második tagállam nem írhatja elő ilyen tevékenység gyakorlásához az EU Kék Kártyán kívül más engedély meglétének kötelezettségét.

(2) Azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik a schengeni vívmányokat nem teljeskörűen alkalmazó tagállam által kibocsátott érvényes EU Kék Kártya birtokosai, az EU Kék Kártya és érvényes úti okmány alapján jogosultak bármely 180 napos időszakon belül kilencvennapos időtartamra gazdasági tevékenység végzése céljából egy vagy több második tagállamba beutazni és ott tartózkodni. Amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa a schengeni vívmányokat teljeskörűen alkalmazó második tagállamba egy olyan belső határon át lép át, amely tekintetében az ellenőrzéseket még nem szüntették meg, a második tagállam megkövetelheti az EU Kék Kártya birtokosától, hogy szolgáltasson bizonyítékot a tartózkodás üzleti céljáról. A második tagállam a gazdasági tevékenység gyakorlásának feltételeként nem írhatja elő az EU Kék Kártyától eltérő más engedély meglétének kötelezettségét.

21. cikk

Hosszú távú mobilitás

(1) Az EU Kék Kártya birtokosaként az első tagállamban való 12 hónapnyi jogszerű tartózkodást követően a harmadik országbeli állampolgár jogosult magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából, az e cikkben meghatározott feltételek mellett, az EU Kék Kártya és érvényes úti okmány alapján egy második tagállamba beutazni, ott tartózkodni és munkát vállalni.

(2) Amennyiben az EU Kék Kártyát olyan tagállam bocsátja ki, amely nem alkalmazza teljeskörűen a schengeni vívmányokat, és az EU Kék Kártya birtokosa hosszú távú mobilitás céljából a schengeni vívmányokat teljeskörűen alkalmazó második tagállamba egy olyan belső határon át lép be, amely tekintetében az ellenőrzéseket még nem szüntették meg, a második tagállam megkövetelheti az EU Kék Kártya birtokosától, hogy mutassa be az első tagállam által kibocsátott érvényes EU Kék Kártyát, valamint az említett második tagállamban legalább hat hónapos időszakra szóló, magas szintű képzettséget igénylő munkakörre vonatkozó munkaszerződést vagy kötelező érvényű állásajánlatot.

(3) Az EU Kék Kártya birtokosának a második tagállamba történő beutazását követően a lehető legrövidebb időn, de legfeljebb egy hónapon belül be kell nyújtani az említett tagállam illetékes hatóságához az EU Kék Kártya iránti kérelmet. Az említett kérelemhez mellékelni kell a (4) bekezdésben említett feltételeknek a második tagállam vonatkozásában történő teljesítését igazoló valamennyi dokumentumot. A tagállamok határozzák meg, hogy a kérelmeket a harmadik országbeli állampolgárnak vagy munkáltatójának kell-e benyújtania. Alternatív megoldásként a tagállamok megengedhetik, hogy a kérelmeket bármelyik a kettő közül benyújthassa.

Az EU Kék Kártya birtokosa legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 30 napon belül megkezdheti a munkavégzést a második tagállamban.

A kérelmet akkor is be lehet nyújtani a második tagállam illetékes hatóságaihoz, amikor az EU Kék Kártya birtokosa még az első tagállam területén tartózkodik.

(4) A (3) bekezdésben említett kérelem céljából a kérelmezőnek be kell mutatnia az alábbiakat:

a) az első tagállam által kibocsátott érvényes EU Kék Kártya;

b) a második tagállamban legalább hat hónapos időszakra szóló, magas szintű képzettséget igénylő munkakörre vonatkozó érvényes munkaszerződés vagy - a nemzeti jog előírásainak megfelelően - kötelező érvényű állásajánlat;

c) szabályozott szakmák esetében azon dokumentumok, amelyekkel igazolja, hogy teljesíti a munkaszerződésben vagy - a nemzeti jogban előírtak szerint - a kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott szabályozott szakma uniós polgárok általi gyakorlására vonatkozóan a nemzeti jogban megállapított feltételeket;

d) a nemzeti jogszabályokban meghatározott érvényes úti okmány; és

e) olyan dokumentum, amely bizonyítja az 5 cikk (3) bekezdésének vagy adott esetben az 5. cikk (4) vagy (5) bekezdésének alkalmazása során a második tagállamban megállapított bérküszöb elérését.

Az első albekezdés c) pontja tekintetében az EU Kék Kártya második tagállamban történő kérelmezése céljából az EU Kék Kártya birtokosait a szakmai képesítések elismerése tekintetében az uniós polgárokkal egyenlő bánásmódban kell részesíteni, az alkalmazandó uniós és nemzeti joggal összhangban.

Nem szabályozott szakmák esetében, amennyiben az első tagállam az I. mellékletben nem felsorolt foglalkozásokkal összefüggésben felsőfokú szakmai képzettség alapján bocsátotta ki az EU Kék Kártyát, a kérelmezőtől megkövetelhető, hogy mutassa be az elvégzendő munka tekintetében releváns felsőfokú szakmai képesítést igazoló, a második tagállam jogában előírt dokumentumokat.

(5) A (3) bekezdésben említett kérelem céljából az érintett tagállam megkövetelheti a kérelmezőtől, hogy:

a) nem szabályozott szakmák esetében, amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa az első tagállamban két évnél rövidebb ideig vállalt munkát, mutassa be az elvégzendő munka tekintetében releváns felsőfokú szakmai képesítést igazoló, a nemzeti jogban előírt dokumentumokat;

b) szolgáltasson bizonyítékot arra nézve, hogy valamennyi olyan kockázattal szemben, amely ellen az érintett tagállam állampolgárait általában biztosítják, rendelkezik betegbiztosítással vagy - amennyiben azt a nemzeti jog előírja - kérelmezte azt minden olyan időszakra vonatkozóan, amikor a munkaszerződéshez kapcsolódóan vagy abból eredően nem illeti meg ilyen biztosítási fedezet, illetve abból eredő ellátási jogosultság.

(6) A második tagállam elutasítja az EU Kék Kártya iránti kérelmet, amennyiben:

a) a (4) bekezdésben foglaltak nem teljesülnek;

b) a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték meg, azok hamisak, vagy azokat meghamisították;

c) a foglalkoztatás nem felel meg az 5. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó jogban, kollektív szerződésekben vagy gyakorlatokban meghatározott feltételeknek; vagy

d) az EU Kék Kártya birtokosa veszélyt jelent a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre.

(7) A hosszú távú mobilitásra irányuló kérelmezési eljárások tekintetében a 11. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárási biztosítékok ennek megfelelően alkalmazandók. E cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, a hosszú távú mobilitás iránti kérelem elutasításáról szóló döntés meghozatalakor figyelembe kell venni az eset sajátos körülményeit, és tiszteletben kell tartani az arányosság elvét.

(8) A második tagállam a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban elvégzett ellenőrzés alapján elutasíthatja az EU Kék Kártya iránti kérelmet, azonban csak abban az esetben, ha az említett tagállam első tagállamként is végez ilyen ellenőrzéseket.

(9) A második tagállam a következő döntések egyikét fogadja el az EU Kék Kártya iránti kérelem kapcsán:

a) az e cikkben maghatározott mobilitási feltételek teljesülése esetén kiadja az EU Kék Kártyát és engedélyezi a harmadik országbeli állampolgár számára a területén magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való tartózkodást; vagy

b) az e cikkben meghatározott mobilitási feltételek nem teljesülése esetén elutasítja a kérelmet és kötelezi a kérelmezőt és családtagjait, hogy a nemzeti jogban meghatározott eljárásoknak megfelelően hagyják el területét.

A 11. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a második tagállam a lehető leghamarabb, de legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 30 napon belül írásban értesíti a kérelmezőt és az első tagállamot döntéséről.

A kérelem bonyolultságával összefüggő kivételes és kellően indokolt körülmények esetén egy tagállam a második albekezdésben említett határidőt 30 nappal meghoszabbíthatja. A tagállam a kérelmezőt legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 30 napon belül tájékoztatja a meghosszabbításról.

Az első tagállamnak küldött értesítésében a második tagállam feltünteti a kérelem elutasításának a (6) bekezdés b) és d) pontjában említett bármely indokát.

(10) Amennyiben az első tagállam által kiállított EU Kék Kártya érvényessége a kérelmezési eljárás közben lejár, a második tagállam ideiglenes nemzeti tartózkodási engedélyt vagy ezzel egyenértékű engedélyt adhat ki, amely lehetővé teszi a kérelmező számára, hogy az illetékes hatóságoknak a kérelemre vonatkozó döntéséig továbbra is jogszerűen tartózkodjon a területén.

(11) Attól kezdődően, hogy az EU Kék Kártya birtokosa - és adott esetben családtagjai - a második alkalommal él egy másik tagállamba való költözésnek az e cikk és a 22. cikk szerint biztosított lehetőségével, az "első tagállam" azt a tagállamot jelenti, amelyből elköltözik, a "második tagállam" pedig azt a tagállamot, amelyben az érintett személy tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be. E cikk (1) bekezdése ellenére, az EU Kék Kártya birtokosa másodszor azt követően költözhet másik tagállamba, ha az első tagállamban EU Kék Kártya birtokosaként hat hónapot jogszerűen tartózkodott.

22. cikk

A családtagok tartózkodása a második tagállamban

(1) Amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa a 21. cikkel összhangban második tagállamba költözik, és amennyiben az EU Kék Kártya birtokosának családi kapcsolata már az első tagállamban fennállt, akkor a családtagjai számára biztosítani kell a jogosultságot arra, hogy az EU Kék Kártya birtokosát elkísérjék vagy csatlakozzanak hozzá.

A 2003/86/EK irányelv és ezen irányelv 17. cikke alkalmazandó az e bekezdés első albekezdésében említett esetekben, figyelemmel az e cikk (2)-(7) bekezdésében előírt eltérésekre is.

Ha a családi kapcsolat az első tagállamban még nem állt fenn, ezen irányelv 17. cikkét kell alkalmazni.

(2) A 2003/86/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, az EU Kék Kártya birtokosának családtagjai számára biztosítani kell a jogosultságot arra, hogy az első tagállamban az EU Kék Kártya birtokosa családtagjaként megszerzett, érvényes tartózkodási engedély alapján beutazzanak a második tagállamba és ott tartózkodjanak.

Amennyiben a családtagok tartózkodási engedélyét a schengeni vívmányokat nem teljeskörűen alkalmazó tagállam bocsátja ki, és az EU Kék Kártya birtokosához csatlakoznak az említett családtagok, amikor valamely a schengeni vívmányokat teljeskörűen alkalmazó második tagállamba költözés céljából olyan belső határt lépnek át, amely tekintetében az ellenőrzéseket még nem szüntették meg, a második tagállam megkövetelheti, hogy a családtagok mutassák be a tartózkodási engedélyüket, amelyet az első tagállamban az EU Kék Kártya birtokosának családtagjaiként szereztek.

(3) A 2003/86/EK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésétől eltérve, az érintett családtagok vagy az EU Kék Kártya birtokosa a második tagállam területére történő beutazást követő egy hónapon belül a nemzeti joggal összhangban köteles családtagnak szóló tartózkodási engedély iránti kérelmet benyújtani az említett tagállam illetékes hatóságaihoz.

Abban az esetben, ha egy családtag részére az első tagállam által kiállított tartózkodási engedély érvényessége az eljárás közben lejár vagy már nem jogosítja fel birtokosát a második tagállamban való jogszerű tartózkodásra, a második tagállam - szükség esetén ideiglenes nemzeti tartózkodási engedély vagy ezzel egyenértékű engedély kiadása útján - engedélyezi a családtagnak a területén maradást a második tagállam illetékes hatóságainak a kérelemre vonatkozó döntésének meghozataláig.

(4) A 2003/86/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésétől és 7. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a második tagállam megkövetelheti az érintett családtagoktól, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelmükkel együtt bemutassák vagy benyújtsák a következőket:

a) az első tagállamban megszerzett tartózkodási engedélyük és egy érvényes úti okmány, vagy azok hitelesített másolata;

b) igazolás arról, hogy az EU Kék Kártya birtokosának családtagjaiként tartózkodtak az első tagállamban;

c) a 2003/86/EK irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett igazoló okmányok.

(5) Amennyiben az e cikkben meghatározott feltételek teljesülnek, és a kérelmeket egyidejűleg nyújtották be, a második tagállam az EU Kék Kártyával egy időben kiállítja a családtagok tartózkodási engedélyét.

A 17. cikk (4) bekezdésétől eltérve, amennyiben az e cikkben meghatározott feltételek teljesülnek, és a családtagok az EU Kék Kártya birtokoshoz az EU Kék Kártya megadását követően csatlakoznak, a családtagok tartózkodási engedélyét legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásának napjától számított 30 napon belül ki kell adni.

A kérelem bonyolultságával összefüggő kellően indokolt körülmények esetén a tagállamok a második albekezdésben említett határidőt legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatják.

(6) Ezt a cikket csak akkor kell az EU Kék Kártya nemzetközi védelemben részesülő birtokosainak családtagjaira alkalmazni, amikor az EU Kék Kártya említett birtokosai a nekik nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól eltérő tagállamba költöznek tartózkodás céljából.

(7) Ez a cikk nem alkalmazandó az EU Kék Kártya olyan birtokosainak családtagjaira, akiket a második tagállamban az uniós jog szerint megillet a szabad mozgáshoz való jog.

23. cikk

Biztosítékok és szankciók mobilitás esetén

(1) A 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 8. cikk (2) bekezdésének a) pontja ellenére, amennyiben az EU Kék Kártya birtokosa a 21. cikk szerint egy másik tagállamba költözik, az első tagállam addig nem vonhatja vissza az EU Kék Kártyát, amíg a második tagállam döntést nem hoz a hosszú távú mobilitás iránti kérelemről.

(2) Amennyiben a második tagállam a 21. cikk (9) bekezdésének b) pontjával összhangban elutasítja az EU Kék Kártya iránti kérelmet, az első tagállam a második tagállam kérésére a formalitások mellőzésével és haladéktalanul köteles engedélyezni az EU Kék Kártya birtokosa és adott esetben családtagjai számára az újbóli beutazást. Ez alkalmazandó abban az esetben is, ha az első tagállam által kiállított EU Kék Kártya érvényessége a kérelem megvizsgálása során lejár vagy a kártyát visszavonták.

(3) Az EU Kék Kártya birtokosa és a második tagállambeli munkáltató kötelezhető az EU Kék Kártya birtokosa és annak családtagjai (2) bekezdésben említettek szerinti újbóli beutazásához kapcsolódó költségek vállalására.

(4) A tagállamok a 14. cikkel összhangban szankciókról rendelkezhetnek az EU Kék Kártya birtokosának olyan munkáltatójával szemben, aki felelős az e fejezetben meghatározott mobilitási feltételek be nem tartásáért.

(5) Ha egy tagállam visszavonja vagy nem újítja meg a 9. cikk (5) bekezdésében említett megjegyzéssel ellátott EU Kék Kártyát és a harmadik országbeli állampolgár kiutasításáról dönt, felkéri a megjegyzésben megjelölt tagállamot annak megerősítésére, hogy az említett személy továbbra is nemzetközi védelemben részesül-e abban a tagállamban. A megjegyzésben megjelölt tagállam a tájékoztatás iránti megkeresés kézhezvételét követő egy hónapon belül válaszol a megkeresésre.

Amennyiben a harmadik országbeli állampolgár a megjegyzésben megjelölt tagállamban továbbra is nemzetközi védelmet élvez, ebbe a tagállamba kell őt kiutasítani, az említett tagállamnak pedig az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jog, valamint a család egysége elvének sérelme nélkül, és a formalitások mellőzésével azonnal engedélyeznie kell az említett személy és családtagjainak ismételt beutazását.

E bekezdés második albekezdéstől eltérve, az a tagállam, amely a kiutasítási határozatot elfogadta, jogosult marad arra is, hogy a harmadik országbeli állampolgárt nemzetközi kötelezettségeivel összhangban a nemzetközi védelmet nyújtó tagállamtól eltérő országba küldje vissza, amennyiben az említett harmadik országbeli állampolgár tekintetében teljesülnek a 2011/95/EU irányelv 21. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek.

(6) Azokban az esetekben, amikor az EU Kék Kártya birtokosa vagy annak családtagjai átlépik a schengeni vívmányokat teljeskörűen alkalmazó tagállam valamely külső határát, az említett tagállam az (EU) 2016/399 rendeletnek megfelelően lekérdezi a Schengeni Információs Rendszer adatait. Az említett tagállam megtagadja az olyan személyek beléptetését, akikre vonatkozóan a Schengeni Információs Rendszerben beutazási vagy tartózkodási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés van érvényben.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

Hozzáférés az információkhoz és nyomon követés

(1) A tagállamok könnyen hozzáférhető formában az EU Kék Kártyát kérelmezők rendelkezésére bocsátják a kérelem előterjesztéséhez szükséges igazoló dokumentumokkal, valamint az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokra és családtagjaikra alkalmazandó beutazási és a tartózkodási feltételekkel kapcsolatos információkat, beleértve az említett személyek jogait, kötelezettségeit és a vonatkozó eljárási garanciákat is. Az említett információk közé tartozik az érintett tagállamban az 5. cikk (3), (4) és (5) bekezdésével összhangban meghatározott bérküszöbökről, valamint az alkalmazandó díjakról szóló információ is.

Az említett információk magukban foglalják az alábbiakkal kapcsolatos információkat is:

a) azon gazdasági tevékenységek, amelyeket az EU Kék Kártya egy másik tagállamból származó birtokosa az érintett tagállam területén a 20. cikkben említettek szerint folytathat; és

b) a második tagállamban az EU Kék Kártya és a családtagok részére szóló tartózkodási engedélyek megszerzésére alkalmazandó, a 21. és a 22. cikkben említettek szerinti eljárások.

Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy a 6. cikkel összhangban jogalkotási vagy szabályozási intézkedéseket vezetnek be, vagy élnek a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt lehetőséggel, az ilyen döntésekre vonatkozó információt ugyanígy közölniük kell. A munkaerőpiaci helyzet 7. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti bármely ellenőrzésére vonatkozó információkban adott esetben fel kell tüntetni az érintett ágazatokat, foglalkozásokat és régiókat.

(2) Amennyiben a tagállamok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából állítanak ki nemzeti tartózkodási engedélyeket, az EU Kék Kártyára vonatkozó információkhoz ugyanolyan hozzáférést biztosítanak, mint amilyet a nemzeti tartózkodási engedélyekre vonatkozó információkhoz biztosítanak.

(3) A tagállamok legalább évente egyszer és minden az információk minden módosítása alkalmával közlik a Bizottsággal az alábbi információkat:

a) az az általuk meghatározott szorzó, amelyet az éves bérküszöbök meghatározásánál alkalmaznak az 5. cikk (3) bekezdésével, illetve adott esetben az 5. cikk (4) vagy (5) bekezdésével összhangban, valamint az annak eredményeképpen kapott nominális összegek;

b) azon szakmák jegyzéke, amelyek esetében az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban alacsonyabb bérküszöböt kell alkalmazni;

c) a megengedett gazdasági tevékenységek jegyzéke, a 20. cikk alkalmazásának céljából;

d) adott esetben a 6. cikkben említettek szerinti jogalkotási vagy szabályozási intézkedésekre vonatkozó információk;

e) adott esetben a munkaerőpiaci helyzetnek a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt bármely ellenőrzésére vonatkozó információk.

Abban az esetben, ha a tagállamok a 7. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összhangban az etikus munkaerő-toborzással kapcsolatos megfontolások alapján utasítanak el EU Kék Kártya iránti kérelmeket, minden évben közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal az érintett országok és szakmák tekintetében az ilyen elutasításokat, valamint az azok alapjául szolgáló indokolást.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a harmadik országokkal a 7. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összhangban kötött megállapodásokról.

25. cikk

Statisztikák

(1) A 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (25) megfelelően a tagállamok 2025. november 18-ig, majd azt követően évente továbbítják a Bizottságnak az arra vonatkozó statisztikákat, hogy az EU Kék Kártyát az előző naptári évben hány harmadik országbeli állampolgár esetében adták meg, és azt, hogy a kérelmet hány kérelmező esetében utasították el, megjelölve azon kérelmeket, amelyeket az ezen irányelv 6. cikkében foglalt indokok alapján befogadhatatlannak minősítettek vagy amelyeket az ezen irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint elutasítottak, valamint továbbítják az arra vonatkozó statisztikákat, hogy az EU Kék Kártyát az előző naptári évben hány harmadik országbeli állampolgár esetében újították meg vagy vonták vissza. Az említett statisztikákat állampolgárság, az engedélyek érvényességi ideje, nem és életkor,- ha rendelkezésre áll - foglalkozás, a munkáltató vállalkozás mérete, valamint gazdasági ágazat szerinti bontásban kell szolgáltatni. Az olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó statisztikákat, akik megkapták az EU Kék Kártyát, tovább kell bontani nemzetközi védelemben részesülőkre, a szabad mozgás jogát élvező személyekre, valamint az EU Kék Kártya azon birtokosaira, akik ezen irányelv 18. cikkével összhangban megszerezték valamely tagállamban a huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást.

Hasonló módon - a foglalkozásukra és a gazdasági ágazatra vonatkozó adatok kivételével - továbbítani kell az azon családtagokra vonatkozó statisztikát, akiknek a beutazását és tartózkodását engedélyezték.

Az EU Kék Kártya azon birtokosai és családtagjaik esetében, akik ezen irányelv 21. és 22. cikkével összhangban egy második tagállamban tartózkodási engedélyt kaptak, a szolgáltatott információnak ki kell térnie a korábbi tartózkodási hely szerinti tagállamra is.

(2) Ezen irányelv 5. cikke (3), (4) és (5) bekezdésének végrehajtása céljából a tagállamok által az Eurostatnak az 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (26) összhangban szolgáltatott adatokra és adott esetben a nemzeti adatokra kell hivatkozni.

26. cikk

Az I. mellékletben szereplő foglalkozások jegyzéke

(1) Az I. mellékletben fel kell sorolni azokat a foglalkozásokat, amelyek esetében az előírt évnyi releváns szakmai tapasztalattal igazolt tudást, készségeket és kompetenciákat az EU Kék Kártya kérelmezése céljából egyenértékűnek kell tekinteni a felsőfokú képesítéssel igazolt tudással, készségekkel és kompetenciákkal.

(2) A Bizottság 2026. november 18-ig, majd azt követően kétévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az I. mellékletben szereplő foglalkozások jegyzékének értékeléséről, figyelemmel a munkaerőpiac változó igényeire. Az említett jelentéseket a nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt követően, a szociális partnereket is bevonó nyilvános konzultáció alapján kell elkészíteni. Az említett jelentések alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatokat nyújthat be az I. melléklet módosítására vonatkozóan.

27. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság 2026. november 18-ig, majd azt követően négyévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv tagállamokban való alkalmazásáról.

Az említett jelentésekben értékelni kell különösen az 5. és a 13. cikk, valamint az V. fejezet hatását. A Bizottság javaslatot tesz az általa szükségesnek ítélt módosításokra.

A Bizottság felméri különösen az 5. cikkben meghatározott bérküszöb és az említett cikkben előírt eltérések helytállóságát, figyelembe véve többek között az eltérő gazdasági, ágazati és földrajzi helyzeteket.

28. cikk

Együttműködés a kapcsolattartó pontok között

(1) A tagállamok kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, amelyek felelősek a 18., 20., 21. és 24. cikkben említett információk fogadásáért és továbbításáért, és hatékonyan együttműködnek egymással.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett kapcsolattartó pontoknak az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának végrehajtásához szükséges, a validációra vonatkozó szabályok tekintetében hatékony együttműködést kell folytatniuk különösen az oktatási, képzési, foglalkoztatási és az ifjúsággal foglalkozó ágazatok, valamint más releváns szakpolitikák érdekeltjeivel.

(3) A tagállamok biztosítják a megfelelő együttműködést az (1) bekezdésben említett információcsere területén. E tekintetben a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük az elektronikus információcserét.

29. cikk

Az (EU) 2016/801 irányelv módosítása

Az (EU) 2016/801 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő szöveg lép:

"g) akik az (EU) 2021/1883 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1)értelmében vett magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából kérelmeznek tartózkodást valamely tagállamban.

30. cikk

A 2009/50/EK irányelv hatályon kívül helyezése

A 2009/50/EK irányelv 2023. november 19-i hatállyal hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

31. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2023. november 18-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

32. cikk

Hatálybelépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

33. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2021. október 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

D.M. SASSOLI

a Tanács részéről

az elnök

A. LOGAR

(1) HL C 75., 2017.3.10., 75. o.

(2) HL C 185., 2017.6.9., 105. o.

(3) Az Európai Parlament 2021. szeptember 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2021. október 7-i határozata.

(4) A Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (HL L 155., 2009.6.18., 17. o.).

(5) HL C 58., 2018.2.15., 9. o.

(6) A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.).

(7) A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9. o.).

(9) A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/801 irányelve (2016. május 11.) a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről (HL L 132., 2016.5.21., 21. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/66/EU irányelve (2014. május 15.) a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről (HL L 157., 2014.5.27., 1. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(14) A Tanács 1030/2002/EK rendelete (2002. június 13.) a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról (HL L 157., 2002.6.15., 1. o.).

(15) A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 1231/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről (HL L 344., 2010.12.29., 1. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről (HL L 255., 2005.9.30., 22. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (HL L 18., 1997.1.21., 1. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/67/EU irányelve (2014. május 15.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról (HL L 159., 2014.5.28., 11. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról (HL L 381., 2006.12.28., 4. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).

(23) A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/52/EK irányelve (2009. június 18.) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról (HL L 168., 2009.6.30., 24. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács 862/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 199., 2007.7.31., 23. o.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács 549/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről (HL L 174., 2013.6.26., 1. o.).

I. MELLÉKLET

A 2. cikk 9. pontjában említett foglalkozások jegyzéke

Információs és kommunikációs technológiákkal foglalkozó vezetők és szakemberek, akik az EU Kék Kártya iránti kérelem benyújtását megelőző hét éven belül legalább hároméves releváns szakmai tapasztalatot szereztek, és akik az ISCO-08 osztályozás következő csoportjaihoz tartoznak:

1. 133. Információs és kommunikációs technológiai szolgáltatások vezetői;

2. 25. Információs és kommunikációs technológiákkal foglalkozó szakemberek.

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 2009/50/EK irányelv Ezen irányelv

1. cikk 1. cikk

2. cikk, a) pont 2. cikk, 1. pont

2. cikk, b) pont 2. cikk, 2. pont

2. cikk, c) pont 2. cikk, 3. pont

2. cikk, d) pont 2. cikk, 4. pont

2. cikk, e) pont 2. cikk, 5. pont

2. cikk, f) pont 2. cikk, 6. pont

2. cikk, g) pont 2. cikk, 7. és 9. pont

2. cikk, h) pont 2. cikk, 8. pont

2. cikk, i) pont 2. cikk, 10. pont

2. cikk, j) pont 2. cikk, 11. pont

- 2. cikk, 12. pont

- 2. cikk, 13. pont

- 2. cikk, 14. pont

3. cikk, (1) bekezdés 3. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés, bevezető fordulat 3. cikk, (2) bekezdés, bevezető fordulat

3. cikk, (2) bekezdés, a) pont 3. cikk, (2) bekezdés, a) pont

3. cikk, (2) bekezdés, b) pont -

3. cikk, (2) bekezdés, c) pont 3. cikk, (2) bekezdés, b) pont

3. cikk, (2) bekezdés, d) pont 3. cikk, (2) bekezdés, c) pont

3. cikk, (2) bekezdés, e) pont -

3. cikk, (2) bekezdés, f) pont 3. cikk, (2) bekezdés, d) pont

3. cikk, (2) bekezdés, g) pont 3. cikk, (2) bekezdés, e) pont

3. cikk, (2) bekezdés, h) pont -

3. cikk, (2) bekezdés, i) pont 3. cikk, (2) bekezdés, f) pont

3. cikk, (2) bekezdés, j) pont 3. cikk, (2) bekezdés, g) pont

3. cikk, (2) bekezdés, utolsó albekezdés 3. cikk, (2) bekezdés, h) pont

3. cikk, (3) bekezdés 7. cikk, (2) bekezdés, e) pont

3. cikk, (4) bekezdés 3. cikk, (3) bekezdés

4. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat 4. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat

4. cikk, (1) bekezdés, a) pont 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont

4. cikk, (1) bekezdés, b) pont 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont

4. cikk, (2) bekezdés 4. cikk, (2) bekezdés

5. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat 5. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat

5. cikk, (1) bekezdés, a) pont 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont

5. cikk, (1) bekezdés, b) pont 5. cikk, (1) bekezdés, c) pont

5. cikk, (1) bekezdés, c) pont 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont

5. cikk, (1) bekezdés, d) pont 5. cikk, (1) bekezdés, d) pont

5. cikk, (1) bekezdés, e) pont 5. cikk, (1) bekezdés, e) pont

5. cikk, (1) bekezdés, f) pont 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont

5. cikk, (2) bekezdés 5. cikk, (7) bekezdés, első albekezdés

5. cikk, (3) bekezdés 5. cikk, (3) bekezdés

5. cikk, (4) bekezdés 5. cikk, (2) bekezdés

5. cikk, (5) bekezdés 5. cikk, (4) bekezdés

- 5. cikk, (5) bekezdés

- 5. cikk, (6) bekezdés

- 5. cikk, (7) bekezdés, második albekezdés

5. cikk, (6) bekezdés -

6. cikk 6. cikk

7. cikk, (1) bekezdés 9. cikk, (1) bekezdés

7. cikk, (2) bekezdés 9. cikk, (2) bekezdés

7. cikk, (3) bekezdés 9. cikk, (3) bekezdés

7. cikk, (4) bekezdés 9. cikk, (7) bekezdés

- 9. cikk, (4) bekezdés

- 9. cikk, (5) bekezdés

- 9. cikk, (6) bekezdés

8. cikk, (1) bekezdés 7. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont

- 7. cikk, (1) bekezdés, d) pont

8. cikk, (2) bekezdés 7. cikk, (2) bekezdés, a) pont

8. cikk, (3) bekezdés -

8. cikk, (4) bekezdés 7. cikk, (2) bekezdés, e) pont

8. cikk, (5) bekezdés 7. cikk, (2) bekezdés, d) pont

- 7. cikk, (2) bekezdés, b) pont

- 7. cikk, (2) bekezdés, c) pont

- 7. cikk, (3) bekezdés

9. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat 8. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat

9. cikk, (1) bekezdés, a) pont 8. cikk, (1) bekezdés, a) pont

9. cikk, (1) bekezdés, b) pont 8. cikk, (1) bekezdés, b), c) és d) pont; 8. cikk, (2) bekezdés, d), e) és g) pont

9. cikk, (1) bekezdés, c) pont 8. cikk, (2) bekezdés, f) pont

9. cikk, (2) bekezdés 8. cikk, (3) bekezdés

9. cikk, (3) bekezdés, bevezető fordulat 8. cikk, (2) bekezdés, bevezető fordulat

9. cikk, (3) bekezdés, a) pont 8. cikk, (2) bekezdés, a) pont

- 8. cikk, (2) bekezdés, b) pont

9. cikk, (3) bekezdés, b) pont 8. cikk, (2) bekezdés, c) pont

9. cikk, (3) bekezdés, c) pont -

9. cikk, (3) bekezdés, d) pont -

- 8. cikk, (2) bekezdés, h) pont

- 8. cikk, (4) bekezdés

- 8. cikk, (6) bekezdés

- 8. cikk, (7) bekezdés

10. cikk, (1) bekezdés 10. cikk, (1) bekezdés

10. cikk, (2) bekezdés 10. cikk, (2) bekezdés

10. cikk, (3) bekezdés 10. cikk, (3) bekezdés

10. cikk, (4) bekezdés -

11. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés 11. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

11. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés -

- 11. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

11. cikk, (2) bekezdés 11. cikk, (2) bekezdés

11. cikk, (3) bekezdés 11. cikk, (3) bekezdés

- 11. cikk, (4) bekezdés

- 11. cikk, (5) bekezdés

- 11. cikk, (6) bekezdés

- 12. cikk

- 13. cikk

- 14. cikk

12. cikk, (1) bekezdés -

- 15. cikk, (1) bekezdés

12. cikk, (2) bekezdés 15. cikk, (2) és (3) bekezdés,

12. cikk, (3) és (4) bekezdés, 15. cikk, (8) bekezdés

12. cikk, (5) bekezdés 15. cikk, (9) bekezdés

- 15. cikk, (5), (6) és (7) bekezdés

13. cikk, (1) bekezdés 8. cikk, (5) bekezdés

13. cikk, (2) és (4) bekezdés 15. cikk, (4) bekezdés

13. cikk, (3) bekezdés -

14. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat 16. cikk, (1) bekezdés, bevezető fordulat

14. cikk, (1) bekezdés, a) pont 16. cikk, (1) bekezdés, a) pont

14. cikk, (1) bekezdés, b) pont 16. cikk, (1) bekezdés, b) pont

14. cikk, (1) bekezdés, c) pont 16. cikk, (1) bekezdés, c) pont

14. cikk, (1) bekezdés, d) pont 16. cikk, (1) bekezdés, d) pont

14. cikk, (1) bekezdés, e) pont 16. cikk, (1) bekezdés, e) pont

14. cikk, (1) bekezdés, f) pont 16. cikk, (3) bekezdés

14. cikk, (1) bekezdés, g) pont 16. cikk, (1) bekezdés, f) pont

14. cikk, (1) bekezdés, h) pont -

14. cikk, (2) bekezdés, bevezető fordulat, a) pont és utolsó albekezdés 16. cikk, (2) bekezdés

14. cikk, (2) bekezdés, b) pont -

14. cikk, (3) bekezdés 16. cikk, (4) bekezdés

14. cikk, (4) bekezdés -

- 16. cikk, (5), (6) és (7) bekezdés

15. cikk, (1) bekezdés 17. cikk, (1) bekezdés

15. cikk, (2) bekezdés 17. cikk, (2) bekezdés

15. cikk, (3) bekezdés 17. cikk, (3) bekezdés

15. cikk, (4) bekezdés 17. cikk, (4) bekezdés

15. cikk, (5) bekezdés 17. cikk, (5) bekezdés

15. cikk, (6) bekezdés 17. cikk, (6) bekezdés

15. cikk, (7) bekezdés 17. cikk, (7) bekezdés

15. cikk, (8) bekezdés -

- 17. cikk, (8), (9) és (10) bekezdés

16. cikk, (1) bekezdés 18. cikk, (1) bekezdés

16. cikk, (2) bekezdés 18. cikk, (2) bekezdés

16. cikk, (3) bekezdés 18. cikk, (3) bekezdés

16. cikk, (4) bekezdés 18. cikk, (4) bekezdés

16. cikk, (5) bekezdés -

16. cikk, (6) bekezdés 18. cikk, (5) bekezdés

- 18. cikk, (6) bekezdés

17. cikk, (1) bekezdés 19. cikk, (1) bekezdés

17. cikk, (2) bekezdés 19. cikk, (2) bekezdés

- 20. cikk

18. cikk, (1) bekezdés 21. cikk, (1) bekezdés

- 21. cikk, (2) bekezdés

18. cikk, (2) bekezdés 21. cikk, (3) bekezdés, első két albekezdés

18. cikk, (3) bekezdés 21. cikk, (3) bekezdés, harmadik albekezdés

18. cikk, (4) bekezdés 21. cikk, (9) bekezdés és 23. cikke (2) bekezdés

18. cikk, (5) bekezdés 21. cikk, (10) bekezdés

18. cikk, (6) bekezdés 23. cikk, (3) bekezdés

18. cikk, (7) bekezdés -

18. cikk, (8) bekezdés 21. cikk, (11) bekezdés

- 21. cikk, (4)-(8) bekezdés

19. cikk, (1) bekezdés 22. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

- 22. cikk, (2) bekezdés

19. cikk, (2) bekezdés 22. cikk, (3) bekezdés

19. cikk, (3) bekezdés 22. cikk, (4) bekezdés

19. cikk, (4) bekezdés -

19. cikk, (5) bekezdés 22. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

19. cikk, (6) bekezdés 22. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés

- 22. cikk, (5), (6) és (7) bekezdés

- 23. cikk, (1), (4), (5) és (6) bekezdés

- 24. cikk, (1) bekezdés, első és második albekezdés

20. cikk, (1) bekezdés 24. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés

- 24. cikk, (2) és (3) bekezdés

20. cikk, (2) bekezdés 25. cikk, (1) bekezdés

20. cikk, (3) bekezdés 25. cikk, (2) bekezdés

- 26. cikk

21. cikk 27. cikk

22. cikk, (1) bekezdés 28. cikk, (1) bekezdés

- 28. cikk, (2) bekezdés

22. cikk, (2) bekezdés 28. cikk, (3) bekezdés

- 29. cikk

- 30. cikk

23. cikk 31. cikk

24. cikk 32. cikk

25. cikk 33. cikk

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32021L1883 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32021L1883&locale=hu

Tartalomjegyzék