32013R0549[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 549/2013/EU rendelete ( 2013. május 21. ) az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről EGT-vonatkozású szöveg

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 549/2013/EU RENDELETE

(2013. május 21.)

az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére ( 1 ),

rendes jogalkotási eljárás keretében ( 2 ),

(1)

Az uniós szakpolitikai döntéshozatal, valamint a tagállamok gazdaságának és a Gazdasági és Monetáris Uniónak (GMU) a figyelemmel kísérése összehasonlítható, naprakész és megbízható információkat kíván minden egyes tagállam vagy régió gazdasági szerkezetéről és gazdasági helyzetének fejlődéséről.

(2)

A Bizottságnak részt kell vállalnia a tagállamok gazdaságának és a GMU-nak a figyelemmel kísérésében, és konkrétan rendszeresen jelentést kell tennie a Tanácsnak arról, hogy a tagállamok milyen előrehaladást értek el a GMU-val kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében.

(3)

Valamely tagállam vagy régió gazdasági helyzetének elemzésére szolgáló alapvető eszközként az uniós polgároknak is szükségük van gazdasági számlákra. Az összehasonlíthatóság kedvéért az ilyen számlákat olyan egységes elvek alapján kell összeállítani, amelyek nem tesznek lehetővé különböző értelmezéseket. A megadott információknak a lehető legpontosabbnak, legteljesebbnek és legnaprakészebbnek kell lenniük ahhoz, hogy valamennyi ágazatot illetően biztosítani lehessen az elérhető legnagyobb átláthatóságot.

(4)

A Bizottságnak uniós közigazgatási célokra - különösen a költségvetési számításokhoz - a nemzeti és regionális számlák aggregátumait kell használnia.

(5)

1970-ben megjelent "Az integrált gazdasági számlák európai rendszere" (European System of Integrated Economic Accounts, ESA) című adminisztratív dokumentum, amely az e rendelet által szabályozott területre terjedt ki. E dokumentumot az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala önállóan állította össze saját felelősségére, és a Hivatal és a tagállami statisztikai intézetek arra irányuló többéves közös munkájának volt az eredménye, hogy létrehozzanak egy, az Európai Közösségek gazdasági és társadalmi politikájának követelményeit kielégítő nemzetiszámla-rendszert. Ez volt a közösségi változata az Egyesült Nemzetek Szervezete által létrehozott nemzeti számláknak, amelyeket addig a Közösségek is használtak. Az eredeti szöveg korszerűsítése érdekében a dokumentumból 1979-ben egy második kiadást ( 3 ) is közzétettek.

(6)

A Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet ( 4 ) létrehozta a nemzeti számlák rendszerét, hogy megfeleljen a Közösség gazdasági, szociális és regionális politikai követelményeinek. E rendszer nagyjából összhangban volt a nemzeti számláknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Bizottsága által 1993 februárjában azzal a céllal elfogadott, akkoriban új rendszerével (a továbbiakban: az 1993-as SNA), hogy az ENSZ összes tagországának eredményei nemzetközileg összehasonlíthatók legyenek.

(7)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Bizottsága - annak érdekében, hogy a nemzeti számlák jobban összhangba kerüljenek az új gazdasági környezettel, a módszertani kutatás terén elért eredményekkel és a felhasználók igényeivel - az 1993-as SNA korszerűsítéseként 2009 februárjában elfogadta a nemzeti számlák új rendszerét (a továbbiakban: a 2008-as SNA).

(8)

Az SNA-val kapcsolatos fejlemények figyelembevételéhez felül kell vizsgálni a számlák 2223/96/EK rendelettel létrehozott európai rendszerét (a továbbiakban: az ESA 95), hogy a számlák e rendelet által létrehozott, felülvizsgált európai rendszere a 2008-as SNA-nak a tagállamok gazdasági szerkezetéhez hozzáigazított változata legyen, és hogy az Unió adatai összehasonlíthatók legyenek a főbb nemzetközi partnerei által összeállítottakkal.

(9)

Annak érdekében, hogy a környezeti-gazdasági számlák szatellitszámlákként szerepeljenek a számlák felülvizsgált európai rendszerében, az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló, 2011. július 6-i 691/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) közös keretet hozott létre az európai környezeti-gazdasági számlák beszerzésére, gyűjtésére, továbbítására és értékelésére.

(10)

A környezeti és társadalmi számlák esetében teljes mértékben tekintetbe kell venni "A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban" című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2009. augusztus 20-i bizottsági közleményt is. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdításának támogatása érdekében - elsősorban az "A GDP-n innen és túl" című közleményhez és az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kérdésekben - határozottan folytatni kell a módszertani tanulmányokat és az adattesztelést abból a célból, hogy a jólét és a haladás mérésére vonatkozó átfogóbb megközelítést lehessen kialakítani. Ezzel összefüggésben foglalkozni kell a környezeti externáliákkal és a társadalmi egyenlőtlenségekkel is. Emellett figyelembe kell venni a termelékenység változásainak kérdését. Mindezek révén lehetővé válik a GDP-t kiegészítő adatok mielőbbi rendelkezésre bocsátása. A Bizottságnak 2013-ban közleményt kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben továbbgondolja "A GDP-n innen és túl" című közleményben foglaltakat, valamint adott esetben jogalkotási javaslatokat kell benyújtania 2014-ben. A nemzeti és regionális számlák adatait az e célok elérésére szolgáló eszközök közé tartozóknak kell tekinteni.

(11)

Fel kell tárni az új, automatikus és valós idejű adatgyűjtési módszerek esetleges használatában rejlő lehetőségeket.

(12)

A számlák e rendelettel létrehozott, felülvizsgált európai rendszere (a továbbiakban: az ESA 2010) módszertanból és egy olyan továbbítási programból áll, amely meghatározza a tagállamok által adott határidőre benyújtandó számlákat és táblázatokat. A Bizottságnak, különös tekintettel a gazdasági konvergencia figyelemmel kísérésére és a tagállamok gazdaságpolitikái közötti szoros koordináció megteremtésére, meghatározott időpontokban - adott esetben előzetesen bejelentett adatszolgáltatási naptár alapján - kell ezeket a számlákat és táblákat a felhasználók rendelkezésére bocsátania.

(13)

Az adatok közzététele tekintetében felhasználóközpontú megközelítést kell alkalmazni, ily módon könnyen hozzáférhető és hasznos tájékoztatást nyújtva az Unió polgárainak és egyéb érintett feleknek.

(14)

Az ESA 2010 a tagállami számlák uniós céloknak megfelelő elkészítésére vonatkozó közös előírások, fogalommeghatározások, osztályozások és számviteli szabályok referenciakerete, mely a tagállamok között összehasonlítható eredményeket szolgáltat, és mint ilyen, minden más rendszernek fokozatosan a helyébe lép.

(15)

A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 6 ) megfelelően a Bizottságnak továbbított és területi egységek szerint bontandó valamennyi tagállami statisztikának a NUTS-osztályozáson kell alapulnia. Következésképpen a regionális statisztika összehasonlíthatósága végett a területi egységeket a NUTS-osztályozás szerint kell meghatározni.

(16)

Az adatok tagállamok általi továbbítására - ideértve a bizalmas adatok továbbítását is - az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 7 ) foglalt szabályok az irányadók. Ennek megfelelően az e rendelettel összhangban hozott intézkedéseknek ezért védeniük kell a bizalmas adatokat is, és biztosítaniuk kell, hogy az európai statisztikák előállítása és közzététele során semmilyen jogellenes nyilvánosságra hozatal és nem statisztikai jellegű felhasználás ne fordulhasson elő.

(17)

Létrehoztak egy munkacsoportot annak további vizsgálatára, hogy a nemzeti számlákban hogyan kellene kezelni a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díját (FISIM), ideértve egy olyan kockázatkorrekciós módszer vizsgálatát is, amely a realizált kockázat várható jövőbeli költségének megfelelő tükrözése érdekében kizárja a kockázatokat a FISIM-számításokból. A munkacsoport megállapításainak figyelembevételével szükség lehet arra, hogy a jobb eredmények érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal módosítsa a FISIM kiszámítására és elosztására vonatkozó módszertant.

(18)

A kutatás-fejlesztési kiadások beruházásnak minősülnek, ezért bruttó állóeszköz-felhalmozásként kell számba venni. Amennyiben azonban a kiegészítő táblázatok kialakításán alapuló tesztelés során az adatok kellően megbízhatónak és összehasonlíthatónak bizonyulnak, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal meg kell határozni a bruttó állóeszköz-felhalmozásként számba veendő, a kutatás-fejlesztési kiadásokra vonatkozó adatok formátumát.

(19)

A tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelv ( 8 ) értelmében a tagállamoknak közzé kell tenniük az állami költségvetésre potenciálisan nagy hatást gyakorló függő kötelezettségekre vonatkozó releváns információkat, ideértve az állami garanciákat, a nem teljesítő hiteleket, valamint a köztulajdonú vállalkozások működéséből eredő kötelezettségeket és azok nagyságát. E követelmények az e rendelet szerint közzéteendő információkhoz képest további közzétételt tesznek szükségessé.

(20)

A Bizottság (Eurostat) 2012. júniusában munkacsoportot hozott létre annak vizsgálatára, hogy a 2011/85/EU irányelvnek milyen hatásai vannak a költségvetési adatok gyűjtésére és terjesztésére; a munkacsoport a függő kötelezettségekkel, valamint az olyan egyéb releváns információkkal kapcsolatos követelmények végrehajtására összpontosított, amelyek az államháztartásra gyakorolt potenciálisan nagy hatást mutatnak, ideértve az állami garanciákat, a köztulajdonú vállalkozások kötelezettségeit, a köz- és magánszféra közötti partnerségeket (PPP), a nem teljesítő hiteleket, valamint a vállalkozásokban fennálló kormányzati tulajdonrészeket. Az e munkacsoport által végzett munka várhatóan hozzájárul a köz- és magánszféra közötti partnerségek mögötti gazdasági kapcsolatok megfelelő elemzéséhez, ideértve adott esetben az építéssel, a rendelkezésre állással és a kereslettel kapcsolatos kockázatokat, valamint a mérlegen kívüli PPP-projektek rejtett adósságainak szerepeltetését, és ezáltal előmozdítja az adósságra vonatkozó statisztikák átláthatóságának és megbízhatóságának növekedését.

(21)

A 74/122/EGK tanácsi határozattal ( 9 ) létrehozott Gazdaságpolitikai Bizottság foglalkozott a nyugdíjak fenntarthatóságára és a nyugdíjreformokra vonatkozó statisztikákkal. Mind tagállami, mind európai szinten szorosan össze kell hangolni egyfelől a statisztikusok, másfelől az idősödő népességgel foglalkozó, a Gazdaságpolitikai Bizottság keretében dolgozó szakértők munkáját a makrogazdasági feltételezéseket és az egyéb biztosításmatematikai paramétereket illetően, annak érdekében, hogy az eredmények következetesek és az országok között összehasonlíthatók legyenek, a nyugdíjakkal kapcsolatos információkat és adatokat pedig hatékonyan lehessen kommunikálni a felhasználóknak és az érdekelt feleknek. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a társadalombiztosítási rendszerben egy adott időpontig felhalmozott nyugdíjjogosultságok önmagukban nem tekinthetők az államháztartási fenntarthatóság mérőszámának.

(22)

A tagállamok függő kötelezettségeire vonatkozó adatok és információk szolgáltatására a Stabilitási és növekedési paktum többoldalú felügyeleti eljárásával összefüggésben kerül sor. A Bizottság a tervek szerinti 2018 júliusáig jelentést ad ki, amelyben értékeli, hogy szükség van-e ezen adatoknak az ESA 2010 keretében való rendelkezésre bocsátására.

(23)

Fontos hangsúlyozni a tagállami regionális számlák jelentőségét az Unió regionális, gazdaság- és társadalmi kohéziós politikái, valamint a kölcsönös gazdasági függőségek elemzése szempontjából. Fokozni kell ugyanakkor a regionális szintű számlák - többek között a kormányzati számlák - átláthatóságát. A Bizottságnak (Eurostat) kiemelt figyelmet kell fordítania az autonóm vagy regionális kormányokkal rendelkező tagállamok régióinak költségvetési adataira.

(24)

Az e rendelet A. mellékletének az összehangolt értelmezésének, illetve nemzetközi összehasonlíthatóságának biztosítása céljából történő módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között a 223/2009/EK rendelet szerinti, az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal. Emellett az EUMSZ 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikkének (5) bekezdése alapján különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során adott esetben az Európai Központi Bankkal is konzultáljon az annak hatáskörébe tartozó területeken. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(25)

Az Unió gazdasági kormányzási keretében - és különösen a túlzotthiány-eljárás és a túlzottegyensúlyhiány-eljárás esetében - használt statisztikai aggregátumok definíciója az ESA-ra alapul. Amikor a Bizottság az említett eljárások keretében adatokat szolgáltat és jelentést tesz, megfelelő tájékoztatást kell nyújtania az e rendelet rendelkezéseivel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok által bevezetett, az ESA 2010 módszertani változásoknak az érintett aggregátumokra gyakorolt azon hatásáról.

(26)

A ESA kutatás-fejlesztési adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve 2013. május vége előtt értékelni fogja, hogy a nemzeti számlák tekintetében ezen adatok folyó áron számolva és a volument illetően kielégítő minőségi szintet értek-e el.

(27)

Mivel e rendelet végrehajtása jelentős átalakításokat fog igényelni a nemzeti statisztikai rendszerekben, a Bizottság a tagállamoknak eltéréseket fog engedélyezni. A nemzeti számlák adattovábbítási programja tekintetében tekintetbe kell venni azokat az alapvető politikai és statisztikai változásokat, amelyek néhány tagállamban a program referencia-időszakai során zajlottak le. Kívánatos, hogy a Bizottság által engedélyezett eltérések ideiglenesek és felülvizsgálhatók legyenek. Helyénvaló, hogy a Bizottság támogatást nyújtson az érintett tagállamoknak abban, hogy megfelelően korrigálják statisztikai rendszereiket, lehetővé téve ezáltal az említett eltérések mihamarabbi megszüntetését.

(28)

Az adattovábbítási határidők szigorítása jelentős terhet és költségeket róhat a válaszadókra és a tagállami statisztikai intézményekre az Unióban, és ez a szolgáltatott adatok minőségének romlásához vezethet. Ezért az adattovábbítási határidők meghatározásakor mérlegelni kell, hogyan viszonyulnak egymáshoz az előnyök és a hátrányok.

(29)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 10 ) megfelelően kell gyakorolni.

(30)

Mivel e rendelet célját - nevezetesen a számlák felülvizsgált európai rendszerének létrehozását - a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(31)

Konzultációra került sor az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal.

(32)

Konzultációra került sor a monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság létrehozásáról szóló, 2006. november 13-i 2006/856/EK tanácsi határozattal ( 11 ) létrehozott, monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottsággal és a piaci áron számított bruttó nemzeti jövedelem összehangolásáról szóló, 2003. július 15-i 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelettel ( 12 ) (a továbbiakban: GNI-rendelet) megalakított, bruttó nemzeti jövedelemmel foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: GNI-bizottság),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

(1) Ez a rendelet létrehozza a számlák 2010. évi európai rendszerét (a továbbiakban: az ESA 2010 vagy az ESA).

(2) Az ESA 2010 a következőket tartalmazza:

a) azon közös előírások, fogalommeghatározások, osztályozások és számviteli szabályok módszertana (A. melléklet), amelyeket - a 3. cikkben előírt eredményekkel együtt - az Unió céljaira összehasonlítható módon összeállított számlákhoz és táblázatokhoz kell felhasználni;

b) az azokat a határidőket meghatározó program (B. melléklet), amelyeken belül a tagállamoknak az a) pontban említett módszertan szerint összeállított számlákat és táblázatokat a Bizottság (Eurostat) részére továbbítaniuk kell.

(3) Az 5. és 10. cikk sérelme nélkül, ezt a rendeletet minden olyan uniós jogi aktusra alkalmazni kell, amely az ESA-ra vagy annak fogalommeghatározásaira hivatkozik.

(4) Ez a rendelet egyetlen tagállamot sem kötelez arra, hogy saját céljaira összeállított számláihoz az ESA 2010-et használja.

2. cikk

Módszertan

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, ESA 2010 szerinti módszertant az A. melléklet tartalmazza.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ESA 2010 szerinti módszertan módosítására vonatkozóan, annak érdekében, hogy pontosítsa és javítsa e módszertan tartalmát az összehangolt értelmezés, illetve a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása érdekében, feltéve, hogy e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem változtatják meg a módszertan alapját jelentő fogalmakat, végrehajtásuk nem kíván további forrásokat az európai statisztikai rendszerben adatokat előállítóktól, és nem okozzák a saját források módosulását.

(3) Amennyiben kétség merül fel az ESA 2010 számviteli szabályainak helyes végrehajtását illetően, az érintett tagállamnak felvilágosítást kell kérnie a Bizottságtól (Eurostat). A Bizottság (Eurostat) haladéktalanul megvizsgálja a kérdést, és közli az érintett tagállammal és az összes többi tagállammal a kért felvilágosítással kapcsolatos javaslatát.

(4) A tagállamok az A. mellékletben leírt módszertan szerint végzik el a nemzeti számlákban a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díjának (FISIM) kiszámítását és elosztását. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően 2013. szeptember 17. előtt felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amely rögzíti a FISIM kiszámításának és elosztásának módosított módszertanát. Az e bekezdés szerinti felhatalmazásának gyakorlása során a Bizottság biztosítja, hogy az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak újabb jelentős adminisztratív terhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra.

(5) A kutatás-fejlesztési kiadásokat a tagállamok bruttó állóeszköz-felhalmozásként veszik számba. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a kutatás-fejlesztésre vonatkozó tagállami ESA 2010-es adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében. Az e bekezdés szerinti felhatalmazásának gyakorlása során a Bizottság biztosítja, hogy az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak újabb jelentős adminisztratív terhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra.

3. cikk

Adattovábbítás a Bizottságnak

(1) A tagállamok a B. mellékletben meghatározott számlákat és táblázatokat az egyes táblázatokra vonatkozóan meghatározott határidőkön belül továbbítják a Bizottságnak (Eurostat).

(2) A tagállamok a Bizottság által meghatározott adatcsereszabványnak és egyéb gyakorlati eljárásoknak megfelelően továbbítják a Bizottságnak az ebben a rendeletben előírt adatokat és metaadatokat.

Az adatokat elektronikusan kell továbbítani vagy feltölteni a Bizottság egypontos adatbeviteli rendszerébe. Az adatcsereszabványt és az adattovábbításra vonatkozó egyéb gyakorlati részleteket a Bizottság határozza meg végrehajtási jogi aktusok útján. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

4. cikk

Minőségértékelés

(1) E rendelet alkalmazása tekintetében az e rendelet 3. cikkének megfelelően továbbítandó adatokra a 223/2009/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt minőségi kritériumok alkalmazandók.

(2) A 3. cikknek megfelelően továbbítandó adatok minőségéről a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak (Eurostat).

(3) Az (1) bekezdésben említett minőségi kritériumoknak az e rendelet hatálya alá tartozó adatokra történő alkalmazása során a minőségjelentések módozatait, szerkezetét, gyakoriságát és értékelési mutatóit a Bizottság határozza meg végrehajtási jogi aktusok útján. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4) A Bizottság (Eurostat) értékeli a továbbított adatok minőségét.

5. cikk

Az alkalmazás és az első adattovábbítás időpontja

(1) Az ESA 2010-et először a B. melléklet szerint összeállított, 2014. szeptember 1-jétől továbbítandó adatokra kell alkalmazni.

(2) Az adatokat a B. mellékletben meghatározott határidőkön belül kell továbbítani a Bizottságnak (Eurostat).

(3) Az (1) bekezdésnek megfelelően az ESA 2010 alapján történő első adattovábbításig a tagállamok továbbra is az ESA 95 alkalmazásával összeállított számlákat és táblázatokat küldik meg a Bizottságnak (Eurostat).

(4) A Bizottság és az érintett tagállamok - az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet ( 13 ) 19. cikkének sérelme nélkül - ellenőrzik e rendelet helyes alkalmazását, és ezen ellenőrzések eredményét az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság elé terjesztik.

6. cikk

Eltérések

(1) Amennyiben a nemzeti statisztikai rendszerekben e rendelet alkalmazása jelentős átalakításokat igényel, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján ideiglenes eltéréseket engedélyez a tagállamoknak. Az eltérések légkésőbb 2020. január 1-jén hatályukat vesztik. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgáló bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti eltérést csak azon időszakra engedélyezi, amelyre az érintett tagállamnak a statisztikai rendszereinek korrekciójához szüksége van. A tagállam GDP-jének az uniós vagy euroövezeti GDP-hez viszonyított aránya önmagában nem indokolja eltérés engedélyezését. A Bizottság adott esetben támogatást nyújt az érintett tagállamoknak abban, hogy biztosítsák statisztikai rendszereik megfelelő átalakításait.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott célból az érintett tagállam 2013. október 17-ig megfelelően indokolt kérelmet nyújt be a Bizottsághoz.

A Bizottság az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal folytatott konzultációt követően legkésőbb 2018. július 1-jéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az engedélyezett eltérések alkalmazásáról annak ellenőrzése érdekében, hogy azok továbbra is indokoltak-e.

7. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság 2. cikk (2) és (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. július 16-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság 2. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása kéthónapos időtartamra szól 2013. július 16-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2), (4) és (5) bekezdésében említett felhatalmazást.

A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 2. cikk (2), (4) és (5) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

8. cikk

A bizottság

(1) A Bizottságot a 223/2009/EK rendelettel létrehozott, az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

9. cikk

Együttműködés más bizottságokkal

(1) A 2006/856/EK határozat 2. cikkének megfelelően a Bizottság kikéri az említett határozattal létrehozott, monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság véleményét az e bizottság hatáskörébe tartozó minden ügyben.

(2) A Bizottság az e rendelet végrehajtására vonatkozó minden olyan információt közöl az 1287/2003/EK, Euratom rendelettel létrehozott, a bruttó nemzeti jövedelemmel foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: a GNI-bizottság), amely a GNI-bizottság kötelességeinek teljesítéséhez szükséges.

10. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) Költségvetési és saját forrásokkal kapcsolatos célokból az 1287/2003/EK, Euratom rendelet 1. cikke (1) bekezdésében és az arra hivatkozó jogi aktusokban - különösen az 1150/2000/EK, Euratom rendeletnek és a hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló, 1989. május 29-i 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendeletben ( 14 ) - említett számlák európai rendszere mindaddig az ESA 95 marad, amíg az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat ( 15 ) hatályban van.

(2) A hozzáadottértékadó-alapú saját források meghatározásának céljából és az (1) bekezdés alóli kivételként a tagállamok - mindaddig, amíg a 2007/436/EK, Euratom határozat hatályban van - az ESA 2010-en alapuló adatokat is használhatnak, amennyiben az előírt részletességű, ESA 95 szerinti adatok nem állnak rendelkezésre.

11. cikk

Jelentés az implicit kötelezettségekről

A Bizottság 2014-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely a meglévő információkat tartalmazza a PPP-kre és az egyéb implicit kötelezettségekre vonatkozóan, ideértve az államháztartási szektoron kívüli függő kötelezettségeket is.

A Bizottság 2018-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a Bizottság (Eurostat) által közzétett, kötelezettségekre vonatkozó információk mennyiben terjednek ki az implicit kötelezettségek, köztük az államháztartási szektoron kívüli függő kötelezettségek összességére.

12. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2018. július 1-jéig és ezt követően ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.

A jelentésben többek között a következőket kell értékelni:

a) a nemzeti és regionális számlákkal kapcsolatos adatok minősége;

b) e rendeletnek, valamint az ESA 2010 nyomonkövetési folyamatának az eredményessége; és

c) előrelépés a függő kötelezettségekre vonatkozó adatok terén és az ESA 2010 adatok rendelkezésre állása terén.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

A. MELLÉKLET

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK ÉS ALAPELVEK

ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK

1.01 A számlák európai rendszere (a továbbiakban: az ESA 2010 vagy az ESA) olyan, nemzetközileg összehasonlítható elszámolási rendszer, amely valamely teljes gazdaság (vagyis egy régió, egy ország vagy országcsoport gazdaságának), annak összetevőinek, illetve más teljes gazdaságokkal való kapcsolatának rendszerbe foglalt, részletes leírására szolgál.

1.02 Az ESA 2010 elődje - a Közösségen belüli számlák 1995. évi európai rendszere (az ESA 95) - 1996-ban jelent meg ( 16 ). Az e mellékletben rögzített ESA 2010 módszernek az első tizenhárom fejezetet illetően ugyanaz a szerkezete, mint az ESA 95 kiadványnak, de ezt követően tizenegy új fejezet következik, amelyek a rendszer azon jellemzőit fejtik ki, amelyek a modern gazdaságokra vonatkozó mérésekben, illetve az ESA 95 európai uniós alkalmazásában bekövetkezett fejleményeket tükrözik.

1.03 E kézikönyv szerkezete a következő: az 1. fejezet a rendszer alapvető jellemzőivel foglalkozik a fogalmak szintjén; meghatározza az ESA elveit, és ismerteti az alapvető statisztikai egységeket és csoportosításaikat. Áttekintést ad a számlák sorozatáról, röviden ismerteti a kiemelt aggregátumokat, valamint a forrás- és felhasználástáblák szerepét és az input-output keretrendszert. A 2. fejezet bemutatja a gazdasági mérésekhez használt gazdasági egységeket, és azt, hogy az elemzés lehetővé tétele érdekében hogyan sorolhatók ezek az egységek szektorokba és más csoportokba. A 3. fejezet a rendszerben tárgyalt, termékekkel (javakkal és szolgáltatásokkal), valamint nem termelt eszközökkel kapcsolatos gazdasági műveleteket tekinti át. A 4. fejezet a gazdaságban végbemenő mindazon műveleteket írja le, amelyek a gazdaságban a jövedelem és a vagyon elosztásához, illetve újraelosztásához vezetnek. Az 5. fejezet a gazdaságban végbemenő pénzügyi tranzakciókról ad leírást. A 6. fejezet bemutatja, milyen változások történhetnek az eszközök értékében nem gazdasági események vagy árváltozások miatt. A 7. fejezet ismerteti a vagyonmérlegeket, valamint az eszközök és kötelezettségek osztályozásának rendszerét. A 8. fejezet meghatározza a számlák sorozatát és az egyes számlákkal összefüggő egyenlegező tételeket. A 9. fejezet a forrás- és felhasználástáblákat írja le, valamint azt a szerepet, amelyet azok a gazdaságban keletkezett jövedelemre, kibocsátásra és kiadásokra vonatkozó mérőszámok összeegyeztetésében betöltenek. Ez a fejezet ismerteti a forrás- és felhasználástáblákból levezethető input-output-táblákat is. A 10. fejezet a számlákban szereplő névleges értékekkel összefüggő árak és volumenek mérésének fogalmi alapjait írja le. A 11. fejezet a népesség és a munkaerőpiac mérőszámaival foglalkozik, amelyek a nemzeti számlák mérőszámaival együtt gazdasági elemzésekhez használhatók. A 12. fejezet röviden bemutatja a negyedéves nemzeti számlákat és azt, hogy azok hangsúly tekintetében miben különböznek az éves számláktól.

1.04 A 13. fejezet a regionális számlák kidolgozásával kapcsolatos célokat, fogalmakat és összeállítási kérdéseket írja le. A 14. fejezet a pénzügyi közvetítők által nyújtott, nettó kamatbevételekből finanszírozott pénzügyi szolgáltatások mérésével foglalkozik, tükrözve a tagállamok több éven át tartó kutató-fejlesztő munkáját, melynek célja az volt, hogy olyan mérőszám álljon rendelkezésre, amely megbízható és az Unión belül harmonizált. A szerződésekről, a lízingszerződésekről és licencekről szóló 15. fejezet ennek a nemzeti számlák rendszerében egyre fontosabb szerepet betöltő területnek a leírásához szükséges. A biztosításról, társadalombiztosításról és nyugdíjról szóló 16. és 17. fejezet azt ismerteti, hogy a nemzeti számlák rendszere hogyan kezeli ezeket a rendszereket, tekintettel arra, hogy az újraelosztással kapcsolatos kérdések a népesség idősödésével egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek. A 18. fejezet a "külföld" számlákkal foglalkozik, amelyek a nemzeti számlák rendszerében megfelelnek a fizetési mérleg számláinak. Az európai számlákról szóló 19. fejezet is új, és a nemzeti számlák rendszerének azon jellemzőivel foglalkozik, amelyek esetében az uniós intézményi és kereskedelmi rendszerek harmonizált megközelítést igénylő kérdéseket vetnek fel. A 20. fejezet a kormányzati szektor számláit írja le; ez a téma különös érdeklődésre tart számot, mivel a tagállamok körültekintő fiskális politikájának kérdése továbbra is döntő fontosságú az Unióban a gazdaságpolitika alakításában. A 21. fejezet az üzleti számlák és a nemzeti számlák közötti kapcsolatokat írja le, amely annak fényében, hogy a multinacionális vállalatok a bruttó hazai termék (GDP) egyre nagyobb részét állítják elő valamennyi országban, növekvő érdeklődésre számot tartó terület. A 22. fejezet a szatellitszámlák kapcsolatát ismerteti a nemzeti főszámlákkal. A 23. és 24. fejezet referenciaként szolgál: a 23. fejezet a szektorok, tevékenységek és termékek esetében az ESA 2010-ben használt osztályozásokat mutatja be, a 24. fejezet pedig minden egyes szektorra nézve megállapítja a teljes számlasorozatot.

1.05 Az ESA 2010 szerkezete követi a 2008-as nemzeti számlák rendszerében (SNA 2008) a nemzeti elszámolásra vonatkozóan meghatározott, világszerte alkalmazott iránymutatásokat, leszámítva bizonyos megjelenítésbeli különbségeket, és néhány ESA 2010 szerinti fogalom pontosabb, kifejezetten uniós célokra használt meghatározását. Az iránymutatások az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Világbank közös munkája révén kerültek kidolgozásra. Az ESA 2010 kifejezetten az Unió körülményeire és adatigényeire összpontosít. Az ESA 2010 az SNA 2008-hoz hasonlóan összhangban áll sok más, a társadalom- és gazdaságstatisztikában (így a munkaügyi statisztikákban, az iparstatisztikákban és a külkereskedelmi statisztikákban) alkalmazott fogalommal és osztályozási rendszerrel. Az ESA 2010 ennélfogva központi referenciakeretként szolgál az Unió és tagállamai társadalom- és gazdaságstatisztikái számára.

1.06 Az ESA keretrendszer a táblarendszerek két fő típusából épül fel:

a) a gazdasági szektorok számláiból;

b) az input-output keretrendszerből és az ágazati számlákból.

1.07 A szektorszámlák gazdasági szektorok szerint rendszerbe foglalt leírást adnak a gazdasági folyamat különböző fázisairól: a termelésről, a jövedelem keletkeztetéséről, a jövedelem elosztásáról, a jövedelem újraelosztásáról, a jövedelem felhasználásáról, valamint a pénzügyi és nem pénzügyi felhalmozásról. A szektorszámlák vagyonmérlegeket is tartalmaznak, amelyek az eszközöknek, a kötelezettségeknek és a nettó vagyonnak az elszámolási időszak elején és végén meglévő állományát mutatják.

1.08 Az input-output keretrendszer a forrás- és felhasználástáblák segítségével részletesebben leírja a termelési folyamatot (a költségszerkezetet, a keletkezett jövedelmet és a foglalkoztatást), valamint a javak és szolgáltatások áramlását (a termékcsoportok szerint részletezett kibocsátást, importot, exportot, végső fogyasztást, folyó termelőfelhasználást és felhalmozást). Két fontos elszámolási azonosság tükröződik ebben a keretrendszerben: valamely ágazatban a keletkezett jövedelmek összege egyenlő az ágazat által termelt hozzáadott értékkel, valamint bármely termék vagy termékcsoport esetében a kínálat egyenlő a kereslettel.

1.09 Az ESA 2010 különböző, a népességgel és a foglalkoztatottsággal kapcsolatos fogalmakat is számításba vesz. Ezek a fogalmak a szektorszámlák, az ágazati számlák és a forrás-felhasználási keretrendszer tekintetében relevánsak.

1.10 Az ESA 2010 nem korlátozódik az éves nemzeti elszámolásra, hanem kiterjed a negyedéves, illetve a hosszabb vagy rövidebb időszakot bemutató számlákra is. Felöleli emellett a regionális számlákat is.

1.11 Az ESA 2010-nek az SNA 2008 melletti, párhuzamos működtetésére a nemzeti számlák mérőszámainak különféle uniós felhasználási céljai miatt van szükség. A tagállamok feladata az, hogy összeállítsák és bemutassák a hazájuk gazdasági helyzetét leíró nemzeti számlákat. A tagállamok emellett egy szabályozási célú adattovábbítási program részeként - fontos uniós társadalom-, gazdaság- és költségvetési politikai felhasználásra - is összeállítanak és benyújtanak a Bizottságnak (az Eurostatnak) bizonyos számlacsoportokat. E felhasználási célok közé tartozik az Unió költségvetéséhez a tagállamok által az úgynevezett "negyedik forráson" keresztül juttatandó pénzbeli hozzájárulásoknak a meghatározása, a strukturális alapokból az Unió régióinak nyújtható támogatások megállapítása, valamint a tagállamok gazdasági teljesítményének felügyelete a túlzott hiány esetén követendő eljárás és a Stabilitási és Növekedési Paktum keretei között.

1.12 Ahhoz, hogy a befizetések és a juttatások elosztására szigorúan konzisztens módon gyűjtött és megjelenített mérőszámok alapján kerüljön sor, az e célból használt gazdasági statisztikákat azonos fogalmak és szabályok mentén kell elkészíteni. Az ESA 2010-ről szóló rendelet megállapítja a rendelet B. mellékletében meghatározott adattovábbítási program részét képező nemzeti számlák előállítása során a tagállamokban alkalmazandó szabályokat, konvenciókat, fogalommeghatározásokat és osztályozásokat.

1.13 Figyelemmel az Unióban működtetett hozzájárulási és juttatási rendszer által érintett igen jelentős pénzösszegekre, alapvető fontosságú az, hogy a mérési rendszert minden egyes tagállamban összehangolt módon alkalmazzák. Ilyen körülmények között körültekintően kell alkalmazni a piacon közvetlenül nem megfigyelhető tényekre alapuló becsléseket, és kerülni kell a modellalapú eljárások alkalmazását a nemzeti számlák rendszerében alkalmazott mérőszámok becslése során.

1.14 Annak érdekében, hogy a tagállamok nemzeti számlákból származó mérőszámai a lehető legnagyobb összhangban legyenek egymással, az ESA 2010 fogalmai több esetben konkrétabbak és pontosabbak, mint az SNA 2008 fogalmai. Tekintettel arra, hogy a megbízható és konzisztens becslések készítése elsődleges követelmény, meghatározásra került a nemzeti számlák egy alapállománya. Azokban az esetekben, amikor a tagállami mérések nincsenek kellő összhangban, a becsléseket általában az úgynevezett "nem alapvető számlákban" kell szerepeltetni, amelyek közé a kiegészítő táblák és a szatellitszámlák tartoznak.

1.15 Az egyik terület, amellyel kapcsolatban az Unió úgy érezte, hogy az ESA 2010-ben óvatos megközelítésmódot kell alkalmazni, a nyugdíjkötelezettségek területe. A gazdasági elemzések elősegítése nyomós érvet jelent ezen mérések elvégzése mellett, de az időben és térben konzisztens számlák előállításának az Unióban kritikusnak számító követelménye óvatos megközelítés alkalmazására kötelez.

Globalizáció

1.16 A gazdasági tevékenységek egyre fokozódó globalizálódása a nemzetközi kereskedelem legkülönbözőbb formáinak lendületes növekedéséhez vezetett, valamint fokozta azt a kihívást, amellyel az országok hazai gazdaságaiknak a nemzeti számlákban történő számszerűsítése során szembesülnek. A globalizáció az a dinamikus és többdimenziós folyamat, amelynek során a nemzeti erőforrások egyre mobilabbakká válnak a nemzetközi színtéren, miközben a teljes gazdaságok kölcsönös függése nő. A globalizáció azon sajátossága, amely potenciálisan a legtöbb mérési problémát okozza a nemzeti számlák rendszerében, nem más, mint a multinacionális vállalatok azon nemzetközi gazdasági műveleteinek növekvő aránya, amelyek során a határokon átnyúló gazdasági műveletek anyavállalatok, leányvállalatok és társult vállalkozások között jönnek létre. Másfajta mérési kihívások is léteznek azonban, és az adatokkal kapcsolatos szempontokat az alábbi, teljesebb lista tartalmazza:

(1) belső elszámolóárak a társult vállalkozások között (import és export értékelése);

(2) a bérmunka növekedése, amikor a javak nemzetközi kereskedelme nem jár tulajdonosváltással (bérmunkaanyag), valamint a közvetlen reexport;

(3) nemzetközi kereskedelem az interneten keresztül, mind vállalatok, mind háztartások esetében;

(4) a szellemi tulajdonjogok nemzetközi kereskedelme és használata;

(5) külföldön dolgozó munkavállalók esetében: jelentős összegek küldése belföldön tartózkodó családjuknak (munkavállalói pénzküldemények, a magánszemélyek határokon átnyúló transzferei részeként);

(6) multinacionális vállalatok esetében: az üzleti tevékenység nemzeti határokon átnyúló szervezése a termelési hatékonyság maximalizálása és a globális adóteher minimalizálása érdekében. Ez mesterséges vállalatszerkezetekhez vezethet, amelyek esetleg nem tükrözik a gazdasági valóságot;

(7) nemzetközi tevékenységek finanszírozása céljából offshore finanszírozási eszközök (különleges célú gazdasági egységek és egyéb formák) alkalmazása;

(8) javak reexportja, illetve Unión belüli, tagállamok közötti szállítása, miután azokat beléptették az Unióba (kváziszállítás);

(9) a közvetlen külföldi tőkebefektetési viszonyok szaporodása, valamint az igény a közvetlen tőkebefektetési folyamatok azonosítására és besorolására.

1.17 A globalizáció mindezen egyre inkább elterjedt jelenségei egyre nehezebbé teszik a nemzeti statisztikusok számára a határokon átnyúló folyamatok nyomon követését és pontos mérését. Még ha a külföld szektor (és így a fizetési mérlegben található nemzetközi számlák) tételeinek a gyűjtési és mérési rendszere átfogó és megbízható is, a globalizáció nyomán további erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a nemzeti számlák minőségét valamennyi gazdaság, illetve gazdaságcsoport esetében fenn lehessen tartani.

AZ ESA 2010 FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI

Az elemzések és a politikák kialakításának kerete

1.18 Az ESA keretrendszer az alábbiak elemzésére és értékelésére nyújt lehetőséget:

a) A gazdaság egészének szerkezete. Példák az alkalmazott méréstípusokra:

(1) a hozzáadott érték és foglalkoztatottak száma ágazatonként;

(2) a hozzáadott érték és a foglalkoztatottak száma régiónként;

(3) az elosztott jövedelem szektoronként;

(4) az import és export termékcsoportonként;

(5) a végső fogyasztási kiadás funkcionális tételenként és termékcsoportonként;

(6) az állóeszköz-felhalmozás és állóeszköz-állomány ágazatonként;

(7) a pénzügyi eszközök gazdasági folyamatainak és állományainak összetétele eszköztípusonként és szektoronként.

b) A gazdaság egyes konkrét részei vagy vetületei. Példák:

(1) a banki és pénzügyek a teljes gazdaságban;

(2) a kormányzat szerepe és pénzügyi helyzete;

(3) egy adott régió gazdasága (az egész teljes gazdasággal összehasonlítva);

(4) a háztartások megtakarításainak és adósságainak a szintje.

c) A gazdaság időbeli fejlődése. Példák:

(1) a GDP növekedési ütemének elemzése;

(2) az infláció elemzése;

(3) a háztartások kiadásai szezonális jellegzetességeinek elemzése a negyedéves számlák alapján;

(4) az egyes konkrét pénzügyi instrumentumtípusok jelentőségének időbeli változására - így például a származtatott pénzügyi termékek jelentőségének a növekedésére - vonatkozó elemzés;

(5) a teljes gazdaság ágazati szerkezetének hosszú távú összehasonlítása.

d) A teljes gazdaság egésze más gazdaságokhoz viszonyítva. Példák:

(1) a kormányzat szerepének és méretének összehasonlítása az Unió tagállamaiban;

(2) az Unió gazdaságai közötti kölcsönös függőségek elemzése, a tagállamok és régióik figyelembevételével;

(3) az Unió exportjának összetétel és rendeltetési hely szerinti elemzése;

(4) a GDP növekedési ütemeinek vagy az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelemnek az összehasonlítása az Unión belül, illetve más fejlett gazdaságokkal.

1.19 Az Unió és tagállamai számára az ESA keretrendszerből származó adatok jelentős szerepet játszanak a társadalom- és gazdaságpolitika kialakításában és nyomon követésében.

A következő példák az ESA keretrendszer ilyen irányú felhasználási területeit szemléltetik:

a) az euroövezetben a makrogazdasági és monetáris politika meghatározásának figyelemmel kísérése és irányítása, valamint a gazdasági és monetáris unió konvergenciakritériumainak meghatározása a nemzeti számlák adataival (például a GDP-növekedési rátákkal);

b) a túlzott hiány esetén követendő eljárás kritériumainak meghatározása: a költségvetési hiány és az államadósság mérőszámai;

c) pénzügyi támogatások nyújtása az Unió régióinak: a kiadások fedezetéül szolgáló források régióknak történő kiosztásához regionálisszámla-statisztikákat használnak;

d) az európai uniós költségvetés saját forrásainak meghatározása. Az Unió költségvetése három módon függ a nemzeti számlák adataitól:

(1) az Unió összes forrásának meghatározása a tagállamok aggregált bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) százalékában történik;

(2) az Unió harmadik saját forrása a héaalapú saját forrás. A tagállamok hozzájárulását ehhez a forráshoz nagyrészt a nemzeti számlák adatai határozzák meg, mivel ezeket használják a héa átlagos mértékének kiszámításához;

(3) az Unió negyedik saját forrásához befizetendő tagállami hozzájárulások relatív nagyságának meghatározásához a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének a becslése szolgál alapul. A tagállamok befizetéseinek a többsége ezeken a becsléseken alapszik.

Az ESA 2010 szerinti fogalmak tulajdonságai

1.20 Az adatigények és az adat-előállítási lehetőségek közötti egyensúly megteremtése érdekében az ESA 2010-ben szereplő fogalmak több fontos tulajdonsággal is rendelkeznek. Ennek megfelelően a számlák:

a) nemzetközileg összehasonlíthatók;

b) más társadalom- és gazdaságstatisztikai rendszerekkel harmonizáltak;

c) konzisztensek;

d) operacionalizálhatók, azaz a gyakorlatban mérhetők;

e) különböznek az adminisztratív adatforrások esetében használt fogalmak nagy részétől;

f) megalapozottak és hosszú időn keresztül állandóak;

g) a gazdasági folyamatok pénzben, illetve könnyen megfigyelhető fogalmak alapján történő leírására összpontosítanak;

h) különböző célokból és különböző helyzetekben alkalmazhatók.

1.21 Az ESA 2010-ben alkalmazott fogalmak nemzetközi szinten összehasonlíthatók, mivel:

a) az ESA 2010-ben szereplő fogalmak összhangban vannak a nemzeti elszámolásról szóló világszintű iránymutatásokban, azaz az SNA 2008-ban szereplő fogalmakkal;

b) nemzetiszámla-adataikat a tagállamok az ESA 2010-nek megfelelően juttatják el valamennyi nemzetközi szervezetnek;

c) a fogalmak nemzetközi összehasonlíthatósága döntő jelentőségű a különböző országok statisztikáinak összehasonlításakor.

1.22 Az ESA 2010-ben alkalmazott fogalmak összhangban vannak a más társadalom- és gazdaságstatisztikákban használtakkal, mivel Az ESA 2010 olyan fogalmakat és osztályozási rendszereket (pl.: Gazdasági tevékenységek statisztikai nómenklatúrája az Európai Unión belül - NACE Rev. 2. ( 17 )) alkalmaz, amelyek a tagállamok más társadalom- és gazdaságstatisztikáiban, például az iparstatisztikában, külkereskedelmi statisztikában és munkaügyi statisztikában is használatosak; a fogalmak közötti különbségek tehát minimálisak. AZ ESA 2010 ezen fogalmai és osztályozásai ezenkívül összhangban vannak az ENSZ fogalmaival és osztályozásaival is.

A társadalom- és gazdaságstatisztikákkal való harmonizáció elősegíti az ezen adatokkal való kapcsolatot és összehasonlítást, így garantálni lehet a nemzeti számlák adatainak minőségét., a Az e konkrét statisztikákban szereplő adatok továbbá jobban összekapcsolhatók a teljes gazdaságra vonatkozó általános statisztikákkal.

1.23 A nemzeti elszámolási keret egészében, valamint a más társadalom- és gazdaságstatisztikai rendszerekben közösen használt fogalmak lehetővé teszik a konzisztens mérőszámok megállapítását. Így például kiszámíthatók az alábbi arányszámok:

a) termelékenységi adatok, például a ledolgozott munkaórára jutó hozzáadott érték (ezekhez a számadatokhoz összhangban kell lenniük a hozzáadott érték és a ledolgozott munkaórák fogalmainak);

b) az egy főre jutó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem (ehhez az arányszámhoz a rendelkezésre álló nemzeti jövedelem fogalmai és a népesség mérőszámai közötti összhangra van szükség);

c) állóeszköz-felhalmozás az állóeszköz-állomány százalékában (ehhez az arányszámhoz az érintett folyamatok és állományok fogalommeghatározásainak kell összhangban lenniük);

d) a költségvetési hiány és az államadósság a bruttó hazai termék százalékában (ezekhez a számadatokhoz a költségvetési hiány, az államadósság és a bruttó hazai termék fogalmai között van szükség összhangra).

A fogalmak rendszeren belüli összhangja lehetővé teszi a becslések maradványértékek alapján való elvégzését, így például a megtakarítás megbecsülhető a rendelkezésre álló jövedelem és a végső fogyasztási kiadás különbözeteként.

1.24 Az ESA 2010-ben szereplő fogalmak alkalmazásának az adatgyűjtés és a mérés szempontjai képezik az alapját. Az operacionalizálhatóság követelménye több módon is megjelenik a számlák kidolgozására vonatkozó iránymutatásban:

a) Az egyes tevékenységeket vagy tételeket csak akkor kell feltüntetni, ha azok jelentős mértékűek. Így például: a javak háztartások által saját felhasználási célra történő termelését - például a kelme szövését, illetve a kerámia előállítását - nem kell termelésként elszámolni, mivel az az uniós országokban jelentéktelen mértékű.

b) Egyes fogalmakat a becslésük módjára vonatkozó iránymutatás kísér. Az állóeszköz-felhasználás fogalommeghatározásával összefüggésben például az ESA utal a lineáris értékcsökkenési leírás alkalmazására. Az állóeszköz-állomány becsléséhez a folyamatos leltározás módszerét kell alkalmazni, ha az állóeszközök állományára vonatkozó közvetlen információk hiányoznak. Egy további példa a saját felhasználási célú termelés értékelése: ez elvben alapárakon történik, de ha szükséges, az alapár-értékelés megbecsülhető a különböző felmerült költségek összeadásával.

c) Néhány esetben egyezményes eljárás alkalmazandó. A kormányzat által biztosított közszolgáltatásokat például mindig végső fogyasztási kiadásként kell besorolni.

1.25 A nemzeti számlák statisztikáihoz szükséges adatokat nem mindig egyszerű azonban közvetlenül gyűjteni, mivel az azok alapját képező fogalmak általában eltérnek az adminisztratív adatforrások alapjául szolgáló fogalmaktól. Adminisztratív források például az üzleti számlák, a különböző típusú adókról (hozzáadottérték-adó, személyi jövedelemadó, importilletékek, stb.) készülő nyilvántartások, a társadalombiztosítás adatai, valamint a bank- és biztosításfelügyeletektől származó adatok. Ezek az adminisztratív adatok inputként szolgálnak a nemzeti számlák összeállításánál. Ezeket az adatokat általában át kell alakítani, hogy megfeleljenek az ESA követelményeinek.

Az ESA-ban szereplő fogalmak az alábbi szempontokból általában különböznek az adminisztratív fogalmaktól:

a) az adminisztratív fogalmak országonként különbözőek. Következésképpen adminisztratív fogalmak alapján a nemzetközi összeegyeztethetőség nem valósítható meg;

b) az adminisztratív fogalmak idővel változnak. Következésképpen adminisztratív fogalmak alapján nem lehetséges az időbeli összehasonlítás;

c) az adminisztratív adatforrások alapvető fogalmai adminisztratív rendszerenként általában eltérőek. Az adatok összekapcsolása és összehasonlítása azonban - amely döntő fontosságú a nemzeti számlák számadatainak összeállításánál - csak egy konzisztens fogalomrendszer keretein belül lehetséges;

d) az adminisztratív fogalmak általában nem optimálisak a gazdasági elemzések és a gazdaságpolitika értékelése szempontjából.

1.26 Ugyanakkor az adminisztratív adatforrások nagyon jól kielégítik a nemzeti számlák és egyéb nemzeti statisztikák adatigényeit, mivel:

a) az eredetileg statisztikai célokra kialakított fogalmakat és osztályozásokat adminisztratív célokra is alkalmazzák, így például a költségvetési kiadások típus szerinti osztályozására;

b) az adminisztratív adatforrások kifejezetten figyelembe veszik a statisztikák (külön) adatigényeit; ennek egyik példája a javak tagállamok közötti szállítására vonatkozó adatszolgáltatás céljára kialakított Intrastat rendszer.

1.27 Az ESA-ban szereplő fő fogalmak jól megalapozottak és hosszú időn keresztül állandóak, mivel:

a) hosszú ideje elfogadott nemzetközi szabványként működnek;

b) a nemzeti elszámolásra vonatkozó egymást követő nemzetközi iránymutatásokban az alapvető fogalmak közül nagyon kevés változik.

A fogalmi folytonosságnak köszönhetően ritkán merül fel az idősorok újraszámításának szükségessége, és a fogalmak kevésbé vannak kitéve a nemzeti és nemzetközi politikai nyomásnak. Mindez hosszú ideje lehetővé teszi, hogy a nemzeti számlák objektív adatbázisként szolgáljanak a gazdaságpolitika számára, illetve a gazdasági elemzésekhez.

1.28 Az ESA 2010-ben szereplő fogalmak a gazdasági folyamatok pénzben kifejezett, könnyen megfigyelhető formában való leírására összpontosítanak. Az olyan állományok és folyamatok, amelyek pénzben nem figyelhetők meg könnyen, vagy nincs egyértelmű pénzbeli megfeleltetésük, nem kerülnek elszámolásra az ESA-ban.

Ez az elv nem érvényesült mindig szigorúan, mivel a konzisztencia követelményét és a felhasználók igényeit is szem előtt kell tartani. A konzisztencia például megkívánja, hogy a kormányzat által biztosított közszolgáltatások értékét kibocsátásként számolják el, mert az alkalmazottak bérének kifizetése és a kormányzat által megvásárolt valamennyi jószág és szolgáltatás pénzben közvetlenül kifejezhető. Ezen túlmenően az, ha kimutatás készül a kormányzat által biztosított közszolgáltatásoknak a teljes gazdaság többi részéhez való viszonyáról, a gazdasági elemzések és a gazdaságpolitika szempontjából is növeli a nemzeti számlák egészének hasznosságát.

1.29 Az ESA-ban szereplő fogalmak alkalmazási köre néhány fontos határeset vizsgálatával illusztrálható.

Az ESA-ban a termelés fogalmához tartozóként kell elszámolni az alábbiakat (lásd a 3.07.-3.09. pontot):

a) a kormányzat által biztosított egyéni és közszolgáltatások;

b) a tulajdonos-lakó által önmagának nyújtott lakásszolgáltatás (a saját tulajdonú lakásszolgáltatás);

c) javak saját végső felhasználásra történő termelése, például a mezőgazdasági termékek saját felhasználásra való előállítása;

d) a saját felhasználásra történő építés, beleértve a háztartások általi, saját felhasználásra történő építést is;

e) a fizetett háztartási alkalmazottak által végzett szolgáltatásnyújtás;

f) a haltenyésztés halgazdaságokban;

g) a törvény által tiltott termelés, amennyiben minden, a gazdasági műveletben részt vevő egység önkéntesen vesz részt abban;

h) az olyan termelés, amelynek esetében a keletkező jövedelmet nem teljes egészében jelentik be az adóhatóságnak, például a bejelentetlen textilgyártás.

1.30 A termelés fogalomkörén kívül esnek, és ezért az ESA-ban nem számolandók el az alábbiak:

a) az ugyanabban a háztartásban termelt és igénybe vett háztartási és személyi jellegű szolgáltatások, például a takarítás, az ételkészítés, illetve a beteg vagy idős emberek gondozása;

b) az olyan önkéntes tevékenységek, amelyek nem járnak javak előállításával, például az ingyenes gondozás és takarítás;

c) a nyílt tengeri természetes halszaporodás.

1.31 Az ESA-ban a termelés fogalmához tartozó termelőtevékenységekből származó minden kibocsátást nyilván kell tartani. A kisegítő tevékenységek kibocsátását azonban nem kell feltüntetni. A kisegítő tevékenységekhez felhasznált ráfordításokat minden esetben az általuk támogatott tevékenységhez biztosított ráfordításként kell kezelni. Ha egy, csak kisegítő tevékenységeket végző létesítmény statisztikailag megfigyelhető, azaz rendelkezésre állnak az általa végzett termelésre vonatkozó önálló számlák, vagy ha az általa kiszolgált létesítménytől eltérő földrajzi helyszínen található, akkor a nyilvántartása önálló egységként történik, és mind a nemzeti, mind a regionális számlákban a főtevékenységének megfelelő ágazati besorolás szerint kell feltüntetni. Megfelelő alapadatok hiányában a kisegítő tevékenység kibocsátását a költségek összeadásával becsülni is lehet.

1.32 Ha adott tevékenységek termelésnek minősülnek, és a kibocsátásukat elszámolják, akkor a kapcsolódó jövedelmet, foglalkoztatást, végső fogyasztást stb. szintén el kell számolni. Például, mivel a saját tulajdonú lakásszolgáltatás termelésként elszámolásra kerül, el kell számolni a lakástulajdonosok ebből származó jövedelmét és végső fogyasztási kiadásait is. Mivel azonban a saját tulajdonú lakásszolgáltatás előállításához természetéből adódóan nem kerül sor munkaerő-ráfordításra, ebben az esetben kapcsolódó foglalkoztatást nem kell elszámolni. Ezáltal biztosítva van az összhang a munkaügyi statisztika rendszerével, amelyben a lakások tulajdonlásával kapcsolatban nem kerül elszámolásra foglalkoztatás. A fentiek ellenkezője áll fenn, ha adott tevékenységek termelésként nem kerülnek elszámolásra: az ugyanabban a háztartásban termelt és igénybevett háztartási szolgáltatások nem keletkeztetnek jövedelmet, illetve végső fogyasztási kiadást, és nem járnak foglalkoztatással.

1.33 Az ESA bizonyos konvenciókat is rögzít a következőkkel kapcsolatban:

a) a kormányzati kibocsátás értékeléséről;

b) a biztosítási szolgáltatások és a pénzügyi közvetítési szolgáltatások közvetett módon mért kibocsátásának az értékeléséről;

c) a kormányzat által nyújtott valamennyi közösségi szolgáltatás végső fogyasztási kiadásként és nem folyó termelőfelhasználásként történő elszámolásáról.

Szektorok szerinti osztályozás

1.34 A szektorszámlák a gazdasági egységek szektorokhoz történő besorolásával jönnek létre, ami lehetővé teszi a számlák gazdasági műveleteinek és egyenlegező tételeinek szektorok szerinti bemutatását. A szektoronkénti bemutatás sok gazdaság- és költségvetési politikai szempontból fontos mérőszám megállapítását teszi lehetővé. A fő szektorok a háztartások, a kormányzat, a (pénzügyi és nem pénzügyi) vállalatok, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények, valamint a külföld.

Fontos sajátosság a piaci és nem piaci tevékenységek közötti különbségtétel. Egy kormányzati irányítás alatt álló egységet, amely kimutathatóan piaci vállalat, a kormányzati szektoron kívül, a vállalati szektorba kell besorolni. Így a vállalat hiány- és adósságszintje nem képezi részét a költségvetési hiánynak és az államadósságnak.

1.35 Fontos jellegzetesség, hogy a gazdasági egységek szektorokba történő besorolására egyértelmű és szilárd kritériumok vonatkoznak.

A közszektor az adott gazdaságban rezidens mindazon gazdasági egységekből áll, amelyek kormányzati irányítás alatt állnak. Minden más rezidens gazdasági egység a magánszektorhoz tartozik.

Az 1.1. táblázat meghatározza a köz- és a magánszektor közötti különbségtételhez használt kritériumokat, továbbá a közszektoron belül a kormányzati szektor és a közszolgáltatói szektor, illetve a magánszektoron belül a háztartásokat segítő nonprofit intézményi szektor és a magánvállalati szektor közötti különbségtétel kritériumait.

1.1. tábla

KritériumokA kormányzat irányítása alatt áll
(Közszektor)
Magánkézben van
(Magánszektor)
Nem piaci kibocsátásKormányzatHáztartásokat segítő nonprofit intézmények
Piaci kibocsátásKözszolgáltatókMagánvállalatok

1.36 Az irányítás fogalma a valamely gazdasági egység általános politikájának vagy programjának a meghatározására való képességként értelmezendő. Az irányítás fogalommeghatározásával kapcsolatos további részleteket a 2.35-2.39. pont tartalmazza.

1.37 A piaci és nem piaci kibocsátás közötti különbségtétel - és így a közszektorhoz tartozó szervezeteknek a kormányzati szektorba vagy a közszolgáltatói szektorba való besorolása is - a következő szabály alapján történik:

Valamely tevékenység akkor tekintendő piaci tevékenységnek, ha a tárgyát képező javakkal és szolgáltatásokkal az alábbi feltételek mellett kereskednek:

(1) az eladók a nyereségük hosszú távú maximalizálása érdekében járnak el oly módon, hogy a piacon szabadon árulnak javakat és szolgáltatásokat bárkinek, aki hajlandó az ajánlati árat megfizetni;

(2) a vevők a korlátozott erőforrásaikkal elérhető hasznosság maximalizálása érdekében járnak el oly módon, hogy az ajánlott áron a szükségleteiket legjobban kielégítő termékeket veszik meg;

(3) tényleges piacok léteznek, amelyeket az eladók és a vevők igénybe tudnak venni, illetve amelyekről információik vannak. Egy tényleges piac akkor is működhet, ha ezek a feltételek nem teljesülnek tökéletesen.

1.38 Az ESA fogalmi keretének részletessége teret enged a rugalmas alkalmazás számára: egyes fogalmak nem szerepelnek explicit módon az ESA-ban, de abból könnyen levezethetők. Ennek egyik példája az új szektorok létrehozása az ESA-ban meghatározott alszektorok átrendezésével.

1.39 A rugalmasság olyan szempontból is érvényesül, hogy lehetőség van olyan további kritériumok bevezetésére, amelyek a rendszer logikájával nem ütköznek. Ilyen kritériumokkal lehetővé tehető például, hogy a termelőlétesítmények által foglalkoztatottak létszáma vagy a háztartások jövedelmének nagysága alapján alszektorszámlák kerüljenek kialakításra. A foglalkoztatás esetében alosztályokat lehet kialakítani iskolai végzettség, kor, illetve nem szerint.

Szatellitszámlák

1.40 Egyes adatigények esetében külön szatellitszámlákat kell kidolgozni.

Példák:

a) a társadalmi elszámolási mátrixok (Social Accounting Matrix - SAM);

b) a turizmus által a teljes gazdaságban betöltött szerep;

c) az egészségügy költségeinek és finanszírozásának elemzése;

d) a szellemi tulajdon felhalmozásaként elismert kutatás-fejlesztés;

e) a humántőke eszközként való elismerése a teljes gazdaságban;

f) a háztartások jövedelmeinek és kiadásainak elemzése a jövedelmek és kiadások mikroszintű fogalmai alapján;

g) a környezet és a gazdaság kölcsönhatása;

h) a háztartásokon belüli termelés;

i) a jólét változásainak elemzése;

j) a nemzeti számlák és az üzleti számlák adatai közötti különbségeknek, illetve ezek értéktőzsdékre és devizapiacokra gyakorolt befolyásának az elemzése;

k) az adóbevételek becslése.

1.41 A szatellitszámlák ezeket az adatigényeket az alábbiak révén elégítik ki:

a) ahol szükséges, több részletet mutatnak, ugyanakkor kihagyják a felesleges adatokat;

b) az elszámolási keretrendszer tárgyi hatályát nem pénzügyi információkkal, például szennyezésre vagy környezeti javakra vonatkozó információkkal bővítik ki;

c) egyes alapfogalmakat módosítanak, például a felhalmozás fogalmát kibővítik az oktatásra fordított kiadások hozzáadásával.

1.42 A társadalmi elszámolási mátrix (Social Accounting Matrix, SAM) olyan tábla, amely a forrás- és felhasználástáblák és a szektorszámlák közötti kapcsolatokat részletezi. A SAM a munkavállalók javadalmazásának a foglalkoztatott személy típusa szerinti további lebontása segítségével többletinformációkkal szolgál a foglalkoztatás szintjéről és összetételéről. Ez a lebontás vonatkozik az ágazatok munkaerő-felhasználására a felhasználástáblákban ugyanúgy, mint a társadalmi-gazdasági alcsoportok munkaerő-kínálatára a háztartási szektor alszektorainak "elsődleges jövedelemek eloszlása" számláján. Ily módon a különböző munkaerő-kategóriák forrása és felhasználása rendszerezett formában kerül bemutatásra.

1.43 A szatellitszámlákban az ESA 2010 központi keretrendszerének minden alapfogalmát és osztályozását meg kell őrizni. A fogalmakban csak akkor kerülhet sor módosításra, ha a szatellitszámla célja éppen ez. Ilyen esetekben a szatellitszámlának tartalmaznia kell egy olyan táblát is, amely bemutatja a kapcsolatot a szatellitszámlában szereplő főbb aggregátumok és a központi keretrendszer aggregátumai között. Ily módon a központi keretrendszer megtartja hivatkozási keretrendszer szerepét, ugyanakkor a speciális igények is kielégíthetőek.

1.44 Általánosságban a központi keretrendszer nem tartalmazza az olyan állományok és folyamatok mérőszámait, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetőek pénzben (vagy nincs egyértelmű pénzbeli megfelelőjük). Az ilyen állományok és folyamatok elemzése céljára - jellegüknél fogva - rendszerint a nem pénzben kifejezett statisztikák összeállítása is alkalmas, például:

a) a háztartásokon belül végzett termelést az alternatív felhasználásra jutó órákban is le lehet írni;

b) az oktatást az oktatás típusával, a tanulók számával, a bizonyítvány megszerzéséig az oktatásban töltött évek átlagos számával stb., is le lehet írni;

c) a szennyezés hatásait az élő fajok számában beállt változásokkal, az erdők fáinak egészségi állapotával, a hulladék mennyiségével, a szén-monoxid-kibocsátás és a sugárzás mennyiségével stb. is le lehet írni.

1.45 A szatellitszámlák lehetővé teszik az ilyen, nem pénzügyi egységekben kifejezett statisztikáknak a nemzeti számlák központi keretrendszeréhez való kapcsolását. A központi keretrendszerben használt osztályozásoknak - például a háztartás típusa szerinti osztályozásnak vagy az ágazat szerinti osztályozásnak - az ilyen nem pénzügyi statisztikákra történő alkalmazása lehetővé teszi a kapcsolat létrehozását. Ily módon egy összehangolt, kibővített keretrendszer kerül kidolgozásra. Egy ilyen keretrendszer azután adatbázisként szolgálhat a központi keretrendszer és a kiterjesztett rész változói közötti kölcsönhatások elemzéséhez és értékeléséhez.

1.46 A központi keretrendszer és főbb aggregátumai nem írják le a jólét változásait. E célra kibővített számlákat lehet készíteni, amelyek például az alábbiak pénzben kifejezett, imputált értékeit is tartalmazhatják:

a) háztartási és személyi jellegű szolgáltatások termelése és fogyasztása egyazon háztartáson belül;

b) a szabadidő változásai;

c) a városi élet előnyei és hátrányai;

d) a személyek közötti jövedelemeloszlás egyenlőtlenségei.

1.47 A kiterjesztett számlák továbbá a kényszerű szükségletekre (például védelemre) fordított végső felhasználási kiadásokat újraosztályozhatják mint folyó termelőfelhasználást, azaz a jóléthez nem hozzájáruló tételt. Hasonlóképpen az árvizek és egyéb természeti csapások által okozott károk is osztályozhatók folyó termelőfelhasználásként, azaz az (abszolút) jólétet csökkentő tételként. Ily módon meg lehet kísérelni egy meglehetősen elnagyolt és tökéletlen mutatót összeállítani a jólét változásairól. A jólétnek azonban sok összetevője van, amelyek többségét nem pénzben lehet a legjobban kifejezni. A jólét mérésére tehát jobb megoldás, ha az összetevők mindegyikére külön mutatókat és mértékegységeket alkalmaznak. Ilyen mutató lehet például a csecsemőhalandóság, a várható élettartam, a felnőttek írni-olvasni tudása és az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Ezeket a mutatókat bele lehet foglalni egy szatellitszámlába.

1.48 Adminisztratív fogalmakat nem használ az ESA, mivel célja összehangolt, nemzetközileg kompatibilis keretrendszer létrehozása. Ugyanakkor nemzeti szinten számos olyan cél van, amelyre az adminisztratív fogalmakon alapuló adatok összegyűjtése nagyon hasznos lehet. Például az adóbevételek becsléséhez szükség van az adóköteles jövedelmek statisztikáira. Ezek a statisztikák a nemzetiszámla-statisztikák bizonyos módosításaival előállíthatók.

1.49 Hasonlóképpen közelíthetőek meg a nemzeti gazdaságpolitikákban használt egyes fogalmak is, például:

a) az infláció fogalmának használata a nyugdíjnak, a munkanélküli-segélynek vagy a közalkalmazottak munkavállalói javadalmazásának az emelésénél;

b) az adók, a társadalombiztosítási járulékok, a kormányzat és a közszektor fogalmának használata a közszektor optimális méretéről folyó vitában;

c) a "stratégiai" szektorok/ágazatok fogalmának használata a nemzeti gazdaságpolitikákban vagy az Unió gazdaságpolitikájában;

d) az "üzleti befektetések" fogalmának használata a nemzeti gazdaságpolitikákban;

e) a nyugdíjak teljes elszámolását mutató táblázat.

A szatellitszámlák vagy a kiegészítő táblák ki tudják elégíteni az ilyen adatigényeket.

Az ESA 2010 és az SNA 2008

1.50 Az ESA 2010 az SNA 2008 fogalmain alapszik, amely rendszer világszerte minden ország számára iránymutatást nyújt a nemzeti elszámolás összeállításához. Az ESA 2010 és az SNA 2008 között azonban számos különbség is van:

a) A számlák prezentációja tekintetében:

(1) az ESA 2010-bae külön fejezetek foglalkoznak a termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletekkel, a jövedelemelosztással kapcsolatos műveletekkel és a pénzügyi tranzakciókkal. Ezzel ellentétben az SNA 2008 ezeket a gazdasági műveleteket számlánként rendezett fejezetekben tárgyalja, például a termelési számlával, a "elsődleges jövedelmek eloszlása" számlával, a tőkeszámlával és a "külföld" számlával foglalkozó fejezetekben;

(2) az ESA 2010 a fogalmakat úgy írja le, hogy meghatározza azokat és felsorolja, hogy mit tartalmaznak és mit nem. Az SNA 2008 rendszerint általánosabb módon írja le a fogalmakat, és a bevezetett konvenciók indokait magyarázza el;

b) Az ESA 2010-ben szereplő fogalmak több esetben pontosabbak és kidolgozottabbak, mint az SNA 2008-ban szereplő fogalmak.

(1) Az SNA 2008-ban nem szerepelnek konkrét kritériumok, amelyek alapján különbség tehető a piaci, saját végső felhasználási célú és nem piaci kibocsátás között. Az ESA ezért az egységes megközelítés biztosítása céljából részletesebb iránymutatást vezetett be;

(2) Az ESA 2010 azon a feltételezésen alapul, hogy a javak háztartások általi termelésének több típusa - mint például a kelmeszövés és a bútorkészítés - a tagállamokban nem jelentős mértékű, és ezért ezeket nem kell elszámolni;

(3) Az ESA 2010 hivatkozik az európai uniós intézményi rendszerekre, mint például a javak Unión belüli áramlását és a tagállamok által az Uniónak befizetett hozzájárulásokat elszámoló Intrastat rendszerre;

(4) Az ESA 2010 Unió-specifikus osztályozásokat is tartalmaz, például a termékek tevékenység szerinti osztályozását (CPA, magyarul: TESZOR) ( 18 ), az ágazatokra vonatkozóan pedig a NACE Rev. 2 osztályozásait (mindkettő összhangban van a megfelelő ENSZ-osztályozásokkal);

(5) Az ESA 2010 minden külgazdasági műveletre vonatkozóan egy további osztályozást is tartalmaz: a gazdasági műveleteket felosztja az Unió rezidensei közötti, illetve az Unión kívüli rezidensekkel létrejött gazdasági műveletekre;

(6) Hogy megfeleljen az Európai Monetáris Unióval kapcsolatos igényeknek, az ESA 2010 a pénzügyi vállalatok szektorában átrendezett formában tartalmazza az SNA 2008 alszektorokat. Az ESA 2010 specifikusabb lehet, mint az SNA 2008, mivel az ESA 2010-et elsősorban az Európai Unió tagállamaira alkalmazzák. Ugyanakkor az Unió adatigényei miatt is szükséges, hogy az ESA specifikusabb legyen.

Az ESA 2010 és az ESA 95

1.51 Az ESA 2010 alkalmazási körében és fogalmaiban is eltér az ESA 95-től. A különbségeknek a többsége az SNA 1993 és az SNA 2008 közötti különbségekre vezethető vissza. A főbb különbségek a következők:

a) a kutatás-fejlesztés elismerése szellemi tulajdoni eszközöket keletkeztető felhalmozásként. Ezt a változást szatellitszámlán kell rögzíteni, illetve fel kell majd venni az alapszámlákra is, amint az Unió egyes tagállamaiban alkalmazott mérőszámok kellő mértékben harmonizáltak és megbízhatók lesznek;

b) az eszközök általános fogalommeghatározásának megfelelő fegyverrendszerekre fordított kiadások folyó kiadás helyett állóeszköz-felhalmozásként kerültek osztályozásra;

c) a termelt piaci javak és szolgáltatások vonatkozásában megjelent a tőkeszolgálat analitikus fogalma annak érdekében, hogy kiegészítő táblát lehessen készíteni, amelyben a tőkeszolgálat hozzáadott értéket nyújtó összetevőként mutatható ki;

d) kibővült a pénzügyi eszközök fogalma annak érdekében, hogy a származtatott pénzügyi szerződések szélesebb körét fedje le;

e) az ESA 2010 új szabályokat tartalmaz a nyugdíjjogosultságok elszámolása tekintetében. A számlákban egy kiegészítő tábla került bevezetésre, amelyben becslések rögzíthetők minden társadalombiztosítási jogoultságra vonatkozóan, függetlenül attól, hogy tőkefedezeti vagy nem tőkefedezeti rendszerekről van-e szó. Ebben a táblában, amely valamennyi tőkefedezeti és nem tőkefedezeti, magán-, illetve állami nyugdíjrendszerbeli - köztük a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek - jogosultságot és az azokkal összefüggő folyamatokat megjeleníti, az átfogó elemzéshez szükséges információk teljes köre bemutatásra kerül;

f) az ESA 2010-ben egyetemessé vált a termékek tulajdonjogának átruházására vonatkozó szabályok alkalmazása, ez pedig változásokkal jár egyrészt a közvetlen reexport, másrészt mind a külföldre, mind a hazai gazdaságba feldolgozásra küldött javak elszámolása viszonylatában. Ennek következtében a külföldre feldolgozásra küldött javak elszámolása nettó alapon történik, szemben az SNA 1993 és az ESA 95 bruttó alapú gyakorlatával. Ennek a változásnak jelentős hatása van e tevékenységeknek a forrás-felhasználás keretrendszerben történő elszámolására;

g) az ESA 2010 részletesebb iránymutatást nyújt általánosságban a pénzügyi vállalatokra, konkrétabban pedig a különleges célú gazdasági egységekre vonatkozóan. Az állami irányítású, külföldön működő különleges célú gazdasági egységek kezelése úgy módosult, hogy a különleges célú gazdasági egységek részéről felmerült kötelezettségeket ezentúl a kormányzati számlákban kell feltüntetni;

h) az ESA 2010 tisztázza, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok által kifizetett szuperosztalékokat rendkívüli kifizetésként és a sajáttőke-kivonásként kell kezelni;

i) az ESA 2010 meghatározza a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) kezelésére vonatkozó elveket, valamint kiterjeszti a szerkezetátalakító ügynökségek kezelését;

j) az ESA 2010 tisztázza a kormányzat és a köztulajdonban álló gazdasági társaságok közötti, illetve az értékpapírosító gazdasági egységekkel létrejött gazdasági műveletek kezelésének szabályait egyes olyan tételek jobb elszámolása érdekében, amelyek jelentősen befolyásolhatják az államadósságot;

k) az ESA 2010 tisztázza a hitelgaranciák kezelésének szabályait, és új szabályokat tartalmaz a szabványosított hitelgaranciák, például az exporthitel-garanciák és diákhitel-garanciák kezelésére. Ennek lényege, hogy a garanciák lehívási valószínűségének mértékében pénzügyi eszközt és kötelezettséget kell elszámolni a számlákban.

1.52 Az ESA 2010-ben az ESA 95-höz képest bevezetett módosítások nem korlátozódnak fogalmi változásokra. Jelentős különbségek vannak az alkalmazási körben, illetve új fejezetekkel bővült ki a szatellitszámlákról, a kormányzati számlákról és a "külföld" számlákról szóló rész. Emellett a negyedéves számlákkal és a regionális számlákkal foglalkozó fejezetek is jelentősen kibővültek.

AZ ESA 2010 MINT RENDSZER ALAPELVEI

1.53 A rendszer legfontosabb jellemzői:

a) a statisztikai egységek és csoportosításaik;

b) a gazdasági folyamatok és állományok;

c) a számlák rendszere és az aggregátumok;

d) az input-output keretrendszer.

A statisztikai egységek és csoportosításaik

1.54 Az ESA 2010 rendszer két egységtípust és a gazdaság felosztásának két ennek megfelelő módját alkalmazza, amelyek meglehetősen különbözőek és különálló elemzési célokat szolgálnak.

1.55 Az első cél, azaz a jövedelmek, kiadások és pénzügyi folyamatok leírása, valamint a vagyonmérlegek elkészítése érdekében a rendszer a gazdasági egységeket fő funkcióik, viselkedésük és céljaik alapján szektorokba sorolja.

1.56 A második cél, azaz a termelési folyamatok leírása és az input-output elemzések érdekében a rendszer a szakosodott telephelyeket a tevékenységük jellege alapján ágazatokba sorolja. Egy tevékenységet mindig bizonyos input termékek, egy termelési folyamat és valamilyen termékkibocsátás jellemez.

A gazdasági egységek és szektorok

1.57 A gazdasági egységek olyan gazdasági alanyok, amelyek saját jogon képesek javak és eszközök tulajdonjogát megszerezni, kötelezettségeket vállalni, gazdasági tevékenységet végezni, valamint más egységekkel gazdasági műveleteket lebonyolítani. Az ESA 2010 rendszer alkalmazásában a gazdasági egységek öt egymást kölcsönösen kizáró belföldi gazdasági szektorba vannak sorolva:

a) nem pénzügyi vállalatok;

b) pénzügyi vállalatok;

c) kormányzat;

d) háztartások;

e) háztartásokat segítő nonprofit intézmények.

Az öt szektor együttesen alkotja a belföldi gazdaság egészét. Az egyes szektorok alszektorokra tagolódnak. Az ESA 2010 rendszer minden szektorra, alszektorra, valamint a gazdaság egészére vonatkozóan is lehetővé teszi a teljes forgalmiszámla- és vagyonmérleg-sorozatok összeállítását. A nem rezidens egységek ezzel az öt hazai szektorral lépnek kapcsolatba, és a számlák megjelenítik a hazai szektorok és egy hatodik intézményi szektor, a külföld szektor közötti interakciókat.

A szakosodott telephelyek és az ágazatok

1.58 Azokat a gazdasági egységeket, amelyek egynél több tevékenységet végeznek, a tevékenység jellege szerint particionálni kell. Ennek a bemutatását a szakosodott telephelyek teszik lehetővé.

A szakosodott telephely a termelői minőségükben vizsgált gazdasági egységek mindazon részeit foglalja magában, amelyek egyetlen telephelyen vagy egymáshoz közeli telephelyeken helyezkednek el, és a NACE Rev. 2. egyazon (négy számjegyű) szakágazati szintű tevékenységének végzéséhez járulnak hozzá.

1.59 Az elszámolásban minden másodlagos tevékenységhez fel kell venni egy-egy szakosodott telephelyet, ha azonban nem állnak rendelkezésre az ilyen tevékenységek elkülönült leírásához szükséges számviteli dokumentumok, a szakosodott telephely több másodlagos tevékenységet fog egybe. Az a csoport, amelyet az összes azonos vagy hasonló tevékenységet folytató szakosodott telephely alkot, az ágazat.

Egy gazdasági egység egy vagy több szakosodott telephelyből áll; egy szakosodott telephely pedig egy és csakis egy gazdasági egységhez tartozhat.

1.60 A termelési folyamat elemzése céljára analitikus termelőegységet használ a rendszer. Ez az egység csak akkor figyelhető meg, ha egy szakosodott telephelyen egy fajta terméket állítanak elő, másodlagos tevékenység nélkül. Az ilyen fajta egységet nevezik homogén szakosodott egységnek. Összességük homogén ágazatot alkot.

Rezidens és nem rezidens egységek; a teljes gazdaság és a külföld

1.61 A gazdaság egészének meghatározása rezidens egységek révén történik. Egy egység akkor tekinthető egy ország rezidens egységének, ha elsődleges gazdasági érdekeltségének központja az adott ország gazdasági területére esik - azaz az adott ország területén hosszabb ideig (legalább egy évig) folytat gazdasági tevékenységet. Az 1.57. pontban említett gazdasági szektorok rezidens gazdasági egységeket foglalnak magukban.

1.62 A rezidens egységek gazdasági műveleteket bonyolítanak nem rezidens egységekkel (azaz olyan egységekkel, amelyek más gazdaságokban rezidensek). Ezek a gazdasági műveletek az adott gazdaság külgazdasági műveletei, amelyek a "külföld" számlában jelennek meg. Így a külföld olyan szerepet játszik, mintha gazdasági szektor lenne, bár a nem rezidens egységeket csak annyiban tartalmazza a rendszer, amennyiben azok rezidens gazdasági egységekkel gazdasági műveleteket folytatnak.

1.63 Az ESA 2010 rendszerben gazdasági egységként kezelt, képzett rezidens egységek fogalommeghatározása a következő:

a) a nem rezidens egységek azon részei, amelyek elsődleges gazdasági érdekeltségének központja az adott ország gazdasági területén található (általában amelyek ott legalább egy évig gazdasági műveleteket folytatnak);

b) az ország gazdasági területén föld- vagy épülettulajdonnal rendelkező nem rezidens egységek e tulajdonosi minőségükben, és kizárólag az ilyen földet vagy épületeket érintő gazdasági műveletek vonatkozásában.

Gazdasági folyamatok és állományok

1.64 A rendszer az adatok két alapvető típusát rögzíti: a gazdasági folyamatokra és az állományokra vonatkozó információkat.

A folyamatok egy adott időszakon belül végbemenő tevékenységekre és események hatásaira vonatkoznak, míg az állományok egy adott időpontban fennálló állapotot írnak le.

Folyamatok

1.65 A folyamatok a gazdasági érték létrehozását, átalakulását, cseréjét, átruházását vagy megszűnését tükrözik. A gazdasági egység eszközeinek vagy kötelezettségeinek értékében bekövetkező változásokat foglalják magukban. A gazdasági folyamatoknak két típusa létezik: a gazdasági műveletek és az eszközök egyéb változásai.

A gazdasági műveletek megjelennek minden olyan számlán és táblában, ahol folyamatok vannak feltüntetve, kivéve az "eszközök egyéb volumenváltozásai" számlát és az átértékelési számlát. Az eszközök egyéb változásai csak ebben a két számlában kerülnek elszámolásra.

Az elemi gazdasági műveleteket és egyéb folyamatokat a jellegük alapján aránylag kis számú típusba sorolják.

1.66 Egy gazdasági művelet vagy a gazdasági egységek között kölcsönös megállapodáson alapuló interakció formájában megvalósuló gazdasági folyamat, vagy egyetlen gazdasági egységen belül végbemenő olyan tevékenység, amelyet célszerű gazdasági műveletként kezelni, mert ugyanazon egység két egymástól eltérő minőségben működik. A gazdasági műveletek négy fő csoportba oszthatók:

a) termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek: a termékek eredetét (belföldi kibocsátás vagy import) és felhasználását (folyó termelőfelhasználás, végső fogyasztás, az állóeszköz-felhasználást tartalmazó felhalmozás, vagy export) írják le;

b) jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek: azt jelenítik meg, hogy a termelés során keletkezett hozzáadott érték hogyan oszlik meg a munka, a tőke és a kormányzat között, valamint leírják a jövedelem és a vagyon újraelosztását (jövedelem- és vagyonadók, valamint egyéb transzferek);

c) pénzügyi gazdasági műveletek: a pénzügyi eszközök nettó beszerzésének vagy a kötelezettségek keletkezésének nettó egyenlegét írják le pénzügyi instrumentumtípusonként. Az ilyen gazdasági műveletek egyaránt előfordulnak nem pénzügyi tranzakciók ellentételezéseként, illetve kizárólag pénzügyi instrumentumokkal végzett gazdasági műveletként;

d) a fenti három csoportba nem tartozó gazdasági műveletek: nem termelt nem pénzügyi eszközök beszerzésének és eladásának egyenlege.

1.67 A legtöbb gazdasági művelet két vagy több gazdasági egység között megy végbe. Az ESA 2010 rendszer azonban néhány gazdasági egységen belüli tevékenységet is gazdasági műveletként számol el. Az egységeken belüli gazdasági műveletek elszámolásának az a célja, hogy a gazdaságelemzés szempontjainak minél jobban megfelelő kép álljon rendelkezésre a kibocsátásról, a végső felhasználásról és a költségekről.

1.68 Az ESA 2010 rendszer által költségként elszámolt állóeszköz-felhasználás egységen belüli gazdasági művelet. A többi egységen belüli gazdasági művelet többsége termékekkel kapcsolatos gazdasági művelet, amelyek jellemzően akkor kerülnek elszámolásra, amikor a termelőként és végső fogyasztóként egyaránt fellépő gazdasági egység úgy dönt, hogy az általa termelt kibocsátás egy részét saját maga használja fel. Ilyen eset a háztartásokban és a kormányzatban gyakran előfordul.

1.69 Minden saját termelésű kibocsátást, amely ugyanazon a gazdasági egységen belül kerül végső felhasználásra, el kell számolni. Az ugyanazon gazdasági egységen belül folyó termelőfelhasználásra kerülő saját termelésű kibocsátást csak akkor kell elszámolni, ha a termelésre és a folyó termelőfelhasználásra ugyanazon a gazdasági egységen belül különböző szakosodott telephelyeken kerül sor. Az ugyanazon a szakosodott telephelyen belül előállított és folyó termelőfelhasználásként felhasznált kibocsátás nem kerül elszámolásra.

1.70 Monetáris gazdasági műveletek azok a gazdasági műveletek, amelyek esetében az egységek fizetőeszköz-egységekben kifejezve teljesítenek, illetve fogadnak kifizetéseket, vagy vállalnak kötelezettségeket, illetve kapnak eszközöket.

Azok a gazdasági műveletek, amelyek nem járnak készpénz vagy fizetőeszközben kifejezett eszközök vagy kötelezettségek cseréjével, nem monetáris gazdasági műveletek. Az egységen belüli gazdasági műveletek nem monetáris gazdasági műveletek. A több gazdasági egység részvételével létrejövő nem monetáris gazdasági műveletek a termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek (termékek természetbeni cseréje), a jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek (természetbeni díjazás, természetbeni transzfer stb.) és az egyéb gazdasági műveletek (nem-termelt nem pénzügyi eszközök természetbeni cseréje) körében fordulhat elő. Az ESA 2010 rendszer minden gazdasági műveletet pénzben számol el. A nem monetáris gazdasági műveletek elszámolandó értékét tehát közvetve kell mérni, vagy egyéb módon becsléssel kell megállapítani.

1.71 Az egynél több egységet érintő gazdasági műveletek kétfélék lehetnek. Lehetnek "valamit valamiért", azaz viszonzott gazdasági műveletek, vagy "valamit semmiért", azaz viszonzatlan gazdasági műveletek. A viszonzott gazdasági műveletek gazdasági egységek közötti cserék, azaz javak, szolgáltatások vagy eszközök nyújtása ellentételezésért, például pénzért. A viszonzatlan gazdasági műveletek az egyik gazdasági egység által a másik számára ellentételezés nélkül készpénzben vagy természetben nyújtott juttatások. A viszonzott gazdasági műveletek mind a négy gazdasági műveleti csoportban előfordulnak, míg a viszonzatlan gazdasági műveletek elsősorban jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek, például adók, társadalombiztosítási jellegű társadalmi juttatások vagy ajándékok. Ezeket a viszonzatlan gazdasági műveleteket hívják transzfereknek.

1.72 A gazdasági műveleteket ugyanúgy számolják el, ahogyan azok a részt vevő gazdasági egységeknél megjelennek. Néhány gazdasági művelet azonban átcsoportosításra kerül annak érdekében, hogy a mögöttes gazdasági kapcsolatok világosabbá váljanak. A gazdasági műveletek háromféleképpen csoportosíthatók át: keresztülvezetéssel, felosztással és a gazdasági művelet megbízójának elismerésével.

1.73 Egy gazdasági művelet, amely a részt vevő egységek szempontjából úgy tűnik, hogy közvetlenül az A és a C egységek között zajlik, a számlákban elszámolható úgy is, mintha közvetve egy harmadik, B egységen keresztül valósulna meg. Így az A és C között lezajló egyetlen gazdasági művelet két gazdasági műveletként kerül elszámolásra: az A és B közötti és a B és C közötti gazdasági műveletként. Ebben az esetben a gazdasági műveletet keresztülvezetik.

1.74 A keresztülvezetés egyik példája az, ahogyan a munkáltatók által közvetlenül a társadalombiztosítási alapoknak kifizetett munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat számba veszik a számlákban. A rendszer ezeket a befizetéseket két gazdasági műveletként számolja el: a munkáltatók kifizetik a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat a munkavállalóiknak, a munkavállalók pedig ugyanezeket a járulékokat befizetik a társadalombiztosítási alapokba. Mint minden keresztülvezetésnél, a cél itt is a gazdasági művelet mögötti gazdasági összefüggés megvilágítása, amely ebben az esetben annak kimutatása, hogy a munkáltatói társadalombiztosításai járulékok a munkavállalók javára befizetett járulékok.

1.75 A keresztülvezetés egy másik típusa a gazdasági művelet két vagy több gazdasági egység között létrejött gazdasági műveletként történő elszámolása, annak ellenére, hogy a részt vevő felek alapján egyáltalán nem kerül sor gazdasági műveletre. Erre példa az egyes biztosítási pénztárakban keletkezett és a biztosítók által megtartott tulajdonból származó jövedelem kezelése. A rendszer ezt a tulajdonból származó jövedelmet a biztosítók által a szerződőknek kifizetett jövedelemként számolja el, akik azután ugyanezt az összeget biztosítási díjkiegészítésként visszafizetik a biztosítóknak.

1.76 Ha a résztvevő felek számára egyetlen gazdasági műveletnek tűnő gazdasági műveletet két vagy több, különbözőképpen osztályozott gazdasági műveletként számolnak el, az a gazdasági művelet felosztását jelenti. A felosztás nem vonja maga után további egységeknek a gazdasági műveletbe történő bevonását.

1.77 A nem-életbiztosítási díjak befizetése tipikus felosztott gazdasági művelet. Bár a szerződők és a biztosítók ezeket a befizetéseket egy gazdasági műveletnek tekintik, az ESA 2010 rendszer ezeket két meglehetősen különböző gazdasági műveletre osztja: a nyújtott nem-életbiztosítási szolgáltatások ellenértékére és nettó nem-életbiztosítási díjakra. Egy másik példa a felosztásra, amikor valamely termék értékesítését úgy számolja el a rendszer, mint egyrészt a termék, másrészt a kereskedelmi árrés értékesítését.

1.78 Ha valamely egység egy másik egység (a megbízó) nevében bonyolít le egy gazdasági műveletet, amit ez utóbbi egység finanszíroz, a gazdasági műveletet kizárólag a megbízó számláiban számolják el. Ennek az elvnek az alkalmazási körét lehetőség szerint tiszteletben kell tartani, és nem lehet például megpróbálni - különféle feltételezésekkel élve - adókat vagy támogatásokat feltételezett végső befizetőknek/támogatásnyújtóknak, illetve végső kedvezményezetteknek elszámolni.

Az ilyen esetek egyik példája, amikor a kormányzat valamelyik egysége egy másik egység nevében szed be adókat.Az adót annál a kormányzati egységnél kell elszámolni, amelyik az adó kivetésére jogosult (akár megbízóként, akár a megbízó felhatalmazása alapján), valamint végső döntési jogkörrel rendelkezik az adó mértékének megállapítása és módosítása tekintetében.

1.79 A gazdasági művelet fogalommeghatározása feltételezi, hogy a gazdasági egységek közötti interakciónak kölcsönös megállapodással kell létrejönnie. A kölcsönös megállapodás azt jelenti, hogy a gazdasági egységeknek arról előzetesen tudomásuk volt, illetve ahhoz beleegyezésüket adták. Az adók, bírságok és pénzbeli szankciók megfizetése kölcsönös megegyezéssel történik, mivel a befizető állampolgárra vonatkoznak az ország törvényei. Az eszközök térítés nélküli lefoglalása azonban nem tekinthető gazdasági műveletnek, még ha törvény írja is elő.

Az illegális gazdasági tevékenységet akkor kell gazdasági műveletnek tekinteni, ha arra minden résztvevő egység kölcsönös megállapodásával kerül sor. Így az illegális kábítószerek vagy lopásból származó vagyontárgyak vásárlása, értékesítése vagy természetbeni cseréje gazdasági műveletnek minősül, míg a lopás nem.

1.80 Az eszközök egyéb változásaiként azokat a változásokat kell elszámolni, amelyek nem gazdasági műveletek eredményeképpen jönnek létre. Ezek lehetnek:

a) az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai; vagy

b) eszköztartási nyereségek és veszteségek.

1.81 Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai három fő kategóriába osztható változásokat kell elszámolni:

a) eszközök nem gazdasági műveletek révén történő szokásos megjelenése és kikerülése;

b) eszközök és kötelezettségek változása olyan kivételes, nem várt események miatt, amelyek nem gazdasági jellegűek;

c) az osztályozásban és a szerkezetben bekövetkező változások.

1.82 Példa az 1.81. pont a) alpontjában említettkategórián belüli változásokra a felszín alatti természeti kincsek felfedezése vagy kimerülése, valamint a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások természetes gyarapodása. Példák az 1.81. pont b) alpontjában említett kategóriába sorolt változásokra: a természeti csapások, háború vagy súlyos bűncselekmények miatti eszközveszteségek. Az adósság egyoldalú el nem ismerése és az eszközök térítés nélküli lefoglalása szintén a b) kategóriába tartozik. Végül, az 1.81. pont c) pontjában említett kategórián belüli változás egy példája: a gazdasági egységek átsorolása az egyik szektorból egy másikba.

1.83 Eszköztartási nyereség és veszteség akkor fordul elő, amikor az eszközök árai megváltoznak. Ilyen nyereség és veszteség a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök, illetve kötelezettségek bármely típusában keletkezhet. Az eszköztartási nyereség és veszteség pusztán annak eredményeképpen keletkezik az eszközök és kötelezettségek tulajdonosai számára, hogy az eszközök és kötelezettségek bizonyos ideig bárminemű átalakítás nélkül a tulajdonukban voltak.

1.84 A piaci folyó áron mért eszköztartási nyereséget, illetve veszteséget nominális eszköztartási nyereségnek, illetve veszteségnek nevezik. Ez az általános árszínvonal változásait tükröző semleges eszköztartási nyereségre és veszteségre, valamint az eszközöknek az általános árszínvonal változásain túlmenő árváltozásait tükröző reál-eszköztartási nyereségre és -veszteségre bontható fel.

Állományok

1.85 Az egy adott időpontban tartott eszközök és kötelezettségek jelentik az állományt. Az állományok minden elszámolási időszak elején és végén elszámolásra kerülnek. Az állományokat feltüntető számlák a vagyonmérlegek.

1.86 A népesség és a foglalkoztatottak számadatai szintén állományként kerülnek rögzítésre. Ugyanakkor ezeket az állományokat a elszámolási időszakra átlagolva számolják el. Az ESA-hoz tartozó minden eszköz esetében - vagyis a pénzügyi eszközök és kötelezettségek, illetve a termelt és a nem termelt nem pénzügyi eszközök és kötelezettségek esetében egyaránt - elszámolásra kerül azok állománya. A rendszer ugyanakkor az eszközök elszámolását azokra az eszközökre korlátozza, amelyek valamilyen gazdasági tevékenység keretében felhasználásra kerülnek, és amelyek tulajdonjog tárgyát képezik.

1.87 Így az olyan eszközök állománya nem kerül elszámolásra, mint a tulajdonjog alá nem tartozó humántőke és természeti erőforrások.

Határain belül az ESA 2010 rendszer teljes körűen magába foglalja mind a gazdasági folyamatokat, mind az állományokat. Ez azt is jelenti, hogy minden állományváltozás teljes egészében megmagyarázható az elszámolt folyamatok segítségével.

A számlák rendszere ls az aggregátumok

Elszámolási szabályok

1.88 Egy számla a valamely egységnél vagy szektornál jelentkező értékváltozásokat számolja el a számlában kimutatott gazdasági folyamatok jellege szerint. A számla két oszlopból álló tábla. A folyó számlák azok a számlák, amelyek a termelést, a jövedelmek keletkezését és elsődleges elosztását, a jövedelmek elosztását és újraelosztását, valamint azok felhasználását mutatják. A felhalmozási számlák a tőkeszámlák és a pénzügyi számlák, valamint az "eszközök egyéb volumenváltozásai" számlák.

1.89 Az ESA 2010 rendszer a folyó számlák jobb oldalán "forrásokat" szerepeltet; itt azok a gazdasági műveletek jelennek meg, amelyek egy egység vagy szektor gazdasági értékét növelik. A számlák bal oldala a "felhasználásokat" mutatja - azon gazdasági műveleteket, amelyek csökkentik a gazdasági értéket. A felhalmozási számlák jobb oldala a "kötelezettségek és nettó vagyon változásai"-t, bal oldala pedig az "eszközök változásai"-t mutatja. A vagyonmérlegek jobb oldalán a "kötelezettségek és nettó vagyon" (az eszközök és kötelezettségek különbözete), bal oldalán pedig az "eszközök" szerepelnek. Két egymást követő vagyonmérleg összehasonlítása a kötelezettségek és a nettó vagyon változásait, valamint az eszközváltozásokat mutatja meg.

1.90 Az ESA megkülönbözteti a jogi tulajdonjogot és a gazdasági tulajdonjogot. Annak kritériuma, hogy a javak egyik egységről a másik egységre történő átruházását elszámolják, az, hogy a gazdasági tulajdonjog az egyikről a másikra szálljon. A jogi tulajdonos az az egység, amelyiket a törvény szerint a tulajdonból származó haszon megilleti. A jogi tulajdonos azonban szerződhet egy másik egységgel abból a célból, hogy ez utóbbi kölcsönösen elfogadott ellenérték fejében átvállalja a javak termelésben való hasznosításának kockázatát és nyereségét. Jellegét tekintve a megállapodás pénzügyi lízing, ahol az ellenérték csak azt tükrözi, hogy a kölcsönadó az eszközt a kölcsönvevő rendelkezésére bocsátja. Például, ha egy bank jogi tulajdonosa egy repülőgépnek, de pénzügyi lízing szerződést köt egy légitársasággal a repülőgép üzemeltetéséről, akkor a számlákban szereplő gazdasági műveletk szempontjából a légitársaság tekinthető a repülőgép tulajdonosának. Azzal egyidejűleg, hogy a légitársaság a repülőgép vásárlójaként kerül feltüntetésre, imputált hitelt kell elszámolni a banktól a légitársaság részére, amely tükrözi a repülőgép használatáért a jövőben fizetendő összegeket.

1.91 Az egységek vagy szektorok esetében a nemzeti elszámolás a kettős elszámolás elvén alapszik. Minden gazdasági műveletet kétszer kell elszámolni, egyszer forrásként (vagy a kötelezettségekben bekövetkezett változásként), egyszer pedig felhasználásként (vagy eszközváltozásként). A forrásként vagy a kötelezettségekben bekövetkezett változásként elszámolt gazdasági műveletek összegének meg kell egyeznie a felhasználásként vagy eszközváltozásként elszámolt gazdasági műveletek összegével, ami lehetővé teszi a számlák összhangjának ellenőrzését.

1.92 A nemzeti számlák - az összes egység és az összes szektor esetében - a négyszeres elszámolás elvén alapulnak, mivel a legtöbb gazdasági műveletben két gazdasági egység vesz részt. Minden egyes gazdasági műveletet mindkét érintett félnél kétszer kell elszámolni. Például egy kormányzati egység által egy háztartásnak készpénzben kifizetett társadalmi juttatás a kormányzat számláiban a transzferek között felhasználásként, míg a készpénz és betétek soron negatív eszközbeszerzésként kerül elszámolásra; a háztartási szektor számláiban pedig a transzferek között forrásként, míg a készpénz és betétek soron eszközbeszerzésként kerül elszámolásra.

1.93 Az egy egységen belüli gazdasági műveletek (például a kibocsátásnak az azt előállító egység általi felhasználása) csak két elszámolást tesznek szükségessé, amelyek értékét becsléssel kell megállapítani.

Értékelés

1.94 A népességre és munkaerőre vonatkozó néhány változó kivételével az ESA 2010 rendszer minden gazdasági folyamatot és állományt pénzben fejez ki. A gazdasági folyamatokat és állományokat a csereértékük alapján kell mérni, vagyis azon az értéken, amelyen a gazdasági folyamatokat és állományokat ténylegesen készpénzre cserélik, vagy amelyen készpénzre cserélhetők lennének. Így az ESA-ban a piaci árak képezik az értékelés hivatkozási alapját.

1.95 Monetáris gazdasági műveletek, valamint készpénzállományok és kötelezettségek esetén a szükséges értékek közvetlenül rendelkezésre állnak. Az egyéb esetek többségében az értékelés legjobb módja az azokkal analóg javak, szolgáltatások vagy eszközök piaci értékének az alapul vétele. Ezt a módszert alkalmazzák például természetbeni cserék és a saját tulajdonú lakások lakásszolgáltatásai esetén is. Amikor nem áll rendelkezésre analóg termékek piaci ára - például a kormányzat által nyújtott nem piaci szolgáltatások esetén -, az értékelést a termelési költségek összeadásával kell elvégezni. Amennyiben nincs piaci ár, amely hivatkozási alapul szolgálhatna, és költségek sem állnak rendelkezésre, a gazdasági folyamatokat és állományokat a jövőbeni várható megtérülésük diszkontált jelenértékén is lehet értékelni. Ez utóbbi módszer csak végső esetben használható.

1.96 Az állományokat annak az időpontnak a folyó árain kell értékelni, amely időpontra a vagyonmérleg vonatkozik, és nem az állományokat alkotó javak vagy eszközök megtermelése vagy beszerzése időpontjának árain. Az állományokat az értékcsökkenéssel korrigált, becsült folyó beszerzési értéken vagy termelési költségen kell értékelni.

1.97 A szállítási költségek, kereskedelmi árrések, valamint a termékadók és -támogatások egyenlege miatt egy adott termék előállítója és felhasználója általában különbözőképpen érzékeli annak értékét. Ahhoz, hogy a gazdasági műveletekben részt vevők nézőpontját a lehető legjobban lehessen visszaadni, az ESA 2010 rendszer minden felhasználást beszerzési áron számol el, amely tartalmazza a szállítási költségeket, a kereskedelmi árréseket és a termékadók és -támogatások egyenlegét, míg a kibocsátás alapáron kerül elszámolásra, amely nem tartalmazza ezeket az elemeket.

1.98 A termékek importját és exportját határparitáson kell elszámolni. Az összes importot és exportot az exportőr vámhatárán, vagyis FOB-paritáson kell értékelni. Az importőr és az exportőr országhatárai közötti külföldi szállítási és biztosítási szolgáltatások nincsenek benne a javak értékében, de szolgáltatásként elszámolásra kerülnek. A részletes külkereskedelmi adatokat tartalmazó táblák az importot az importőr határparitásán (CIF-paritáson) értékelve mutatják, mivel a részletes termékek szerinti bontásokhoz nem mindig lehetséges FOB-értékekhez jutni. Az importált jószág értéke minden olyan szállítási és biztosítási szolgáltatást tartalmaz, amely az importőr határáig felmerül. Amennyiben ezek a szolgáltatások belföldi szolgáltatásokat is érintenek, e kimutatás keretében teljes FOB-/CIF-korrekcióra kerül sor.

1.99 Változatlan árakon történő értékelésen az elszámolási időszak gazdasági folyamatainak és állományainak a megelőző időszak árain történő értékelése értendő. A változatlan árakon történő értékelés célja a gazdasági folyamatok és állományok értékeiben adott időszak alatt bekövetkező változások lebontása ár- és volumenváltozásokra. A változatlan áron vett gazdasági folyamatokat és állományokat a rendszer volumenalapúként kezeli.

1.100 Sok gazdasági folyamatnak és állománynak, például a jövedelemnek nincs saját ár- és mennyiségdimenziója. Ugyanakkor ezeknek a mutatóknak a vásárlóereje meghatározható a folyó értékek egy e célra megfelelő árindexszel történő deflálásával, például a készletváltozást nem tartalmazó végső nemzeti felhasználás árindexe segítségével. A deflált gazdasági folyamatok és állományok más néven reálfolyamatok és reálállományok. Példa erre a rendelkezésre álló reáljövedelem.

Az elszámolás időpontja

1.101 A folyamatokat eredményszemléletben kell elszámolni, azaz akkor, amikor gazdasági érték keletkezik, átalakul vagy megszűnik, illetve akkor, amikor a követelések és kötelezettségek keletkeznek, átalakulnak, vagy azokat törlik.

1.102 A kibocsátást a termelés időpontjában kell elszámolni, nem akkor, amikor azt annak beszerzője kifizeti. Egy eszköz értékesítését azzal az időponttal kell elszámolni, amikor az eszközt átadják, és nem a vonatkozó kifizetés időpontjával. A kamatot abban a elszámolási időszakban kell elszámolni, amikor keletkezik, függetlenül attól, hogy azt abban az időszakban fizették-e ki. Valamennyi, monetáris és nem monetáris, valamint egységen belüli és egységek közötti folyamat elszámolására eredményszemléletet kell alkalmazni.

1.103 Szükséges lehet az ettől a megközelítéstől való eltérés az adók és más kormányzattal kapcsolatos folyamatok esetében, amelyek gyakran készpénzalapon kerülnek elszámolásra a kormányzati számlákban. E folyamatok készpénzalapúból eredményszemléletűvé történő pontos átalakítását nehézkes lehet elvégezni, ezért közelítő módszer is alkalmazható.

1.104 A kormányzatnak fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok elszámolására vonatkozó általános szabályok alóli kivételként e folyamatokat el lehet számolni a valószínűleg nem beszedhető rész nélkül, vagy ha ezt a részt is beszámítják, az ugyanazon elszámolási időszak alatt a kormányzattól az érintett szektoroknak juttatott tőketranszferrel ezt semlegesítik.

1.105 A folyamatokat az azokban részt vevő összes gazdasági egységnél, minden számlán, ugyanabban az időpontban kell elszámolni. A gazdasági egységek nem mindig ugyanazokat az elszámolási szabályokat alkalmazzák. Olyan gyakorlati okokból, mint például a késve érkező információk, még abban az esetben is felmerülhetnek eltérések a tényleges elszámolásban, ha ugyanazokat az elszámolási szabályokat alkalmazzák. Ennek következtében a gazdasági műveleteket az azokban részt vevők esetleg különböző időpontokban számolják el. Az ilyen eltéréseket korrekciókkal kell kiküszöbölni.

Konszolidálás és nettósítás

1.106 A konszolidálás a csoportba sorolt egységek közötti gazdasági műveleteknek mind a forrásokból, mind a felhasználásokból történő kiküszöbölését, valamint az egymással szembenálló pénzügyi eszközeik és kötelezettségeik kiküszöbölését jelenti. Ez történik tipikusan olyankor, amikor a kormányzat alszektorainak számlái összevontan jelennek meg.

1.107 Alapelvként az alszektorokon vagy szektorokon belüli egységek közötti gazdasági folyamatok és állományok esetében nem kerülhet sor konszolidálásra.

1.108 Ugyanakkor kiegészítő kimutatásokhoz és elemzésekhez készíthetők konszolidált számlák. Az ezen (al)szektorok más szektorokkal létrejött gazdasági műveleteivel kapcsolatos információk és az azoknak megfelelő "külső" pénzügyi pozíció nagyobb jelentőséggel bírhat, mint az átfogó bruttó adatok.

1.109 Ezen túlmenően, a hitelező/adós viszonyt bemutató számlák és táblák részletes képet nyújtanak a gazdaság finanszírozásáról és nagyon hasznosnak tekinthetők annak megértéséhez, hogy milyen csatornákon át jut el a finanszírozási többlet az eredeti hitelezőtől a végső hitelfelvevőig.

1.110 Az egyes egységek vagy szektorok azonos típusú gazdasági műveleteket szerepeltethetnek mind felhasználásként, mind forrásként (például fizetnek és kapnak is kamatot), valamint azonos típusú pénzügyi eszközt szerepeltethetnek mind az eszköz, mind a kötelezettség oldalon. Az ESA megközelítése a bruttó elszámolás, eltekintve a nettósítás azon mértékétől, amely magukban az osztályozásokban rejlik.

1.111 A gazdasági műveletek egyes kategóriáiban eleve benne rejlik a nettósítás, aminek legkiemelkedőbb példája a "készletváltozás", amely inkább az elemzés számára fontos összes felhalmozást hangsúlyozza, nem pedig a napi készletnövekedések és -csökkenések követését. Ehhez hasonlóan, néhány kivételtől eltekintve a pénzügyi számla és az "eszközök egyéb változásai" számlák is nettó alapon számolják el az eszköz- és kötelezettségnövekedéseket, és ezáltal az elszámolási időszak végén láthatóvá teszik az ilyen típusú folyamatok végső következményét.

Számlák, egyenlegező tételek és aggregátumok

1.112 Az egységek és egységek csoportjai esetében a gazdasági élet valamely szempontjához (például a termeléshez) kapcsolódó gazdasági műveleteket különböző számlák számolják el. A termelési számla esetében a gazdasági műveletek egyenlegező tétel beiktatása nélkül nem eredményezik a felhasználások és források egyenlőségét. Hasonlóképpen egy gazdasági egység vagy szektor összes eszköze és összes kötelezettsége között is be kell vezetni egy egyenlegező tételt (nettó vagyon). Az egyenlegező tételek önmagukban is sokatmondó mérőszámai a gazdasági teljesítménynek. A gazdaság egészére összesítve fontos aggregátumokat alkotnak.

A számlák sorozata

1.113 Az ESA 2010 rendszer az egymással összefüggő számlák sorozatára épül. A gazdasági egységek és szektorok számláinak teljes sorozatát a folyó számlák, a felhalmozási számlák és a vagyonmérlegek alkotják.

1.114 A folyó számlák a jövedelem termelésével, keletkezésével, elosztásával és újraelosztásával, valamint ennek a jövedelemnek a végső fogyasztás formájában történő felhasználásával foglalkoznak. A felhalmozási számlák az eszközök és kötelezettségek, valamint a nettó vagyon (a gazdasági egységnél vagy egységcsoportnál az eszközök és kötelezettségek különbsége) változását tartalmazzák. A vagyonmérlegek az eszközök és kötelezettségek, valamint a nettó vagyon állományát mutatják be.

1.115 A szakosodott telephelyek és az ágazatok számlasorozatai a rendszerben az első folyó számlákra korlátozódnak: a termelési számlára és "jövedelmek keletkezése" számlára, amelyek egyenlegező tétele a működési eredmény.

A "javak és szolgáltatások" számla

1.116 A "javak és szolgáltatások" számla a gazdaság egészére vagy termékcsoportokra nézve tartalmazza az összes forrást (kibocsátás és import), valamint a javak és szolgáltatások felhasználását (folyó termelőfelhasználás, végső fogyasztás, készletváltozás, bruttó állóeszköz-felhalmozás, értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege és export). Ez a számla ugyanabban az értelemben, mint a sorozat többi számlája, nem számla, és nem keletkeztet olyan egyenlegező tételt, amelyet a sorozat következő számlájára továbbvisznek. Ehelyett ez egy olyan elszámolási azonosság tábla formájában történő bemutatása, amely szerint a gazdaságban a kereslet minden termékre és termékcsoportra nézve egyenlő a kínálattal.

A "külföld" számla

1.117 A "külföld" számlához a rezidens és nem rezidens gazdasági egységek közötti gazdasági műveletek, valamint az ezekhez kapcsolódó eszköz- és kötelezettségállományok tartoznak.

Mivel a külföld az elszámolási szerkezetben hasonló szerepet játszik, mint egy gazdasági szektor, a "külföld" számla a külföld szempontjából kerül összeállításra. Ami a külföld számára forrás, az a teljes gazdaság számára felhasználás és fordítva. Ha az egyenlegező tétel pozitív, ez a külföld számára többletet, a teljes gazdaság számára pedig hiányt jelent, és a helyzet fordított, ha az egyenlegező tétel negatív.

A külföld abban eltér a többi szektorszámlától, hogy nem mutatja ki az összes külföldi számviteli tranzakciót, csak azokat, amelyeknek ellenoldali résztvevője a mérés tárgyát képező hazai gazdasághoz tartozik.

Egyenlegező tételek

1.118 Az egyenlegező tétel úgy állítható elő, hogy a számla egyik oldalán lévő tételek összértékéből kivonjuk a számla másik oldalán szereplő összértéket.

Az egyenlegező tételek sok információt tartalmaznak, köztük a számlák legfontosabb tételei közül néhányat, ahogy az az egyenlegező tételek alábbi példáiból is látható: hozzáadott érték, működési eredmény, rendelkezésre álló jövedelem, megtakarítás, nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel.

Az alábbi diagram a számlák sorozatát folyamatábrán mutatja be - minden egyes egyenlegező tétel félkövéren került feltüntetésre.

1.119 A sorozat első számlája a termelési számla, amely a termelési folyamat kibocsátását és ráfordításait számolja el, egyenlegező tételként a hozzáadott értéket eredményezve.

1.120 A hozzáadott értéket továbbviszik a következő számlára, amely a "jövedelmek keletkezése" számla. Itt kerülnek elszámolásra a termelési folyamat során keletkező munkavállalói jövedelmeket és a termelés miatt a kormányzatnak fizetendő adókat, aminek eredményeként egyenlegező tételként a működési eredmény (vagy a háztartási szektor önálló vállakozóinak vegyes jövedelme) vezethető le minden egyes szektor esetében. Ez a lépés azért szükséges, hogy a termelő szektorban működési eredményként vagy vegyes jövedelemként visszatartott hozzáadott érték összegét mérni lehessen.

1.121 Ezt követően a hozzáadott érték - munkavállalói jövedelem, adók és működési eredmény / vegyes jövedelem lebontásban - továbbkerül az "elsődleges jövedelmek eloszlása" számlára. A bontás lehetővé teszi az egyes tényezőjövedelmek jövedelemben részesülő egyes szektorok (nem pedig a termelő szektorok) szerinti eloszlásának bemutatását. Például minden munkavállalói jövedelem a háztartási szektor és a külföld szektor között oszlik el, míg a működési eredmény abban a vállalati szektorban marad, ahol keletkezett. Ebben a számlában kerülnek elszámolásra a szektorba be és onnan kiáramló tulajdonból származó jövedelem folyamatai oly módon, hogy az egyenlegező tétel a szektorba beáramló elsődleges jövedelem egyenlege lesz.

1.122 A következő számla - a "jövedelmek másodlagos eloszlása" számla - e jövedelmek transzferek segítségével történő újraelosztását számolja el. Az újraelosztás fő eszközei a háztartási szektorra kivetett kormányzati adók és a háztartási szektornak nyújtott társadalmi juttatások. Az egyenlegező tétel a rendelkezésre álló jövedelem.

1.123 Az alapszámlák fő sorozatában ezután a "rendelkezésre álló jövedelem felhasználása" számla következik; ez a számla a háztartási szektor esetében fontos, mert itt kerül elszámolásra a háztartások végső kiadása, melynek maradványértéke - a háztartások megtakarításai - a számla egyenlegező tétele.

1.124 Ezzel egyidejűleg keletkezik egy párhuzamos számla, a "természetbeni jövedelmek újraelosztása" számla. Ennek a számlának az a konkrét célja, hogy a természetbeni társadalmi juttatásokat az államháztartásból a háztartási szektornak juttatott imputált transzferként mutassa ki, és így a háztartások jövedelme az egyéni felhasználásra szolgáló kormányzati szolgáltatások értékével nő. A következő számlán (korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása) a rendelkezésre álló jövedelem háztartások általi felhasználása ugyanezzel az összeggel növekszik, mintha a háztartási szektor megvásárolná a kormányzat által nyújtott, egyéni felhasználásra szolgáló szolgáltatásokat. Ez a két imputálás kiegyenlíti egymást, így az egyenlegező tétel a megtakarítás, amely azonos a számlák fő sorozatában szereplő megtakarítással.

1.125 A megtakarítás továbbvezetésre kerül a tőkeszámlára, ahol a felhalmozás finanszírozására szolgál, lehetővé téve a szektorokból, illetve szektorokba történő tőketranszfereket. A reáleszközök vásárlása tekintetében jelentkező alulköltés vagy túlköltés az egyenlegező tételben megjelenő nettó hitelnyújtáshoz vagy hitelfelvételhez vezet. A nettó hitelnyújtás kihelyezett többlet, a nettó hitelfelvétel pedig a hiány finanszírozása.

1.126 Végül a pénzügyi számlák kerülnek sorra, ahol minden egyes szektor részletes hitelnyújtása és hitelfelvétele jelenik meg, amelyek az egyenlegező tételben nettó hitelnyújtást vagy hitelfelvételt eredményeznek. Ennek pontosan egyeznie kell a tőkeszámla nettó hitelnyújtás / hitelfelvétel egyenlegező tételével, illetve bármilyen különbözet csak a gazdasági tevékenységek valós és pénzügyi elszámolása közötti mérési eltérés lehet.

1.127 A diagram alsó sorában a bal oldali számla a nyitó vagyonmérleg, amely az összes eszköz és kötelezettség - azaz mind a reál-, mind a pénzügyi eszközök és kötelezettségek - szintjét mutatja egy meghatározott időszak kezdetén. Egy gazdaság gazdagságát nettó vagyonával, azaz eszközei és kötelezettségei egyenlegével mérik, amely a vagyonmérleg alján látható.

1.128 Az eszközöknek és kötelezettségeknek az elszámolási időszak alatt történő különböző változásai a nyitó vagyonmérlegtől balról jobbra haladva kerülnek elszámolásra. A tőkeszámla a reáleszközöket és -kötelezettségeket, a pénzügyi számla pedig a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket érintő gazdasági műveletek miatt bekövetkezett változásokat mutatja ki. Más hatások hiányában ez lehetővé tenné a záró pozíció azonnali kiszámítását, a változásoknak a nyitó pozícióhoz történő hozzáadásával.

1.129 Változások mindazonáltal a termelés és fogyasztás gazdasági ciklusán kívül is történhetnek, és ezek a változások a záró időszakban hatással lesznek az eszközök és kötelezettségek értékére. A változások egyik fajtája az eszközök volumenváltozása - valós változások az állóeszközökben, amelyeket a gazdaságon kívüli események váltanak ki. Ilyen a természeti katasztrófa - például egy jelentős földrengés - miatti veszteség, amikor eszközök jelentős mennyiségben pusztulnak el, de nem gazdasági cseretranzakciók vagy transzferek miatt. Ezt a veszteséget az "eszközök egyéb volumenváltozásai" számlán kell elszámolni, hogy az eszközöknek a tisztán a gazdasági eseményeket nézve várható szintjénél alacsonyabb szintjéről számot lehessen adni. Az eszközök (és kötelezettségek) értékében gazdasági műveletek eredményeként bekövetkező változástól eltérő változást okozhat továbbá az árváltozás, amely az eszközállomány tekintetében eszköztartási nyereséget és veszteséget eredményez. Ezt a változást az átértékelési számlákban kell elszámolni. Az eszköz- és kötelezettségállomány értékét befolyásoló e két kiegészítő hatás figyelembe vétele lehetővé teszi a záró vagyonmérleg értékeinek megbecslését, mégpedig a nyitó helyzetnek az ábra alsó sorában szereplő forgalmi számlákban lévő változásokkal történő korrekciójával.

Aggregátumok

1.130 Az aggregátumok összetett értékek, amelyek a teljes gazdaság tevékenységének eredményét mérik, például a kibocsátást, a hozzáadott értéket, a rendelkezésre álló jövedelmet, a végső fogyasztást, a megtakarítást, a felhalmozást stb. Bár az aggregátumok kiszámítása nem kizárólagos célja az ESA-nak, a makrogazdasági elemzések, valamint az időbeni és térbeli összehasonlítások céljait szolgáló összegző mutatóként nagyon fontosak.

1.131 A rendszer az aggregátumok két típusát különbözteti meg:

a) az ESA 2010 rendszerben közvetlenül a gazdasági műveletekre utaló aggregátumokat, mint például a javak és szolgáltatások kibocsátását, a végső fogyasztást, a bruttó állóeszköz-felhalmozást, a munkavállalói jövedelmeket stb.;

b) a számlákban egyenlegező tételeket jelentő aggregátumokat, amilyen például a bruttó hazai termék piaci áron, a teljes gazdaság működési eredménye, a bruttó nemzeti jövedelem, a rendelkezésre álló nemzeti jövedelem, a megtakarítás, a folyó külső egyenleg, valamint a teljes gazdaság nettó vagyona (nemzeti vagyon).

1.132 A nemzeti számlákban az egy főre jutó mutatóknak fontos felhasználási területei vannak. Az olyan széles körű aggregátumoknál, mint a bruttó hazai termék, a nemzeti jövedelem vagy a háztartások végső fogyasztása, az általánosan alkalmazott nevező a teljes (rezidens) népesség. A háztartási szektor számláinak vagy azok egy részének alszektorokra bontásához az egyes alszektorokba tartozó háztartások és személyek számát használják fel.

1.133 A GDP az ESA egyik legfontosabb aggregátuma. A GDP egy gazdasági területen belül a teljes gazdasági tevékenységet méri, mely a gazdaság eredeti keresletét kielégítő kibocsátáshoz vezet. A GDP piaci áron történő mérésének három módja van:

(1) a termelésen alapuló megközelítés, amelynek során a javak és szolgáltatások előállítására irányuló valamennyi tevékenység hozzáadott értékét összeadják, majd ehhez hozzáadják a termékadók és -támogatások egyenlegét;

(2) a kiadáson alapuló megközelítés, amelynek keretében a gazdaság végső kibocsátásának a felhasználása során és a vagyon növelése során felmerült végső kiadásokat összegzik, hozzáadva ehhez a javak és szolgáltatások külkereskedelmének egyenlegét;

(3) a jövedelmen alapuló megközelítés, amelynek során a javak és szolgáltatások előállítási folyamata során realizált jövedelmeket összegzik, hozzáadva ehhez a termelési és importadók és -támogatások egyenlegét.

1.134 A GDP mérésének ez a három megközelítése azt is tükrözi, hogy a GDP-t az összetevői alapján milyen különböző módokon lehet vizsgálni. A hozzáadott érték lebontható a gazdasági szektorok, illetve az egészhez hozzájáruló tevékenység vagy ágazat típusa szerint, például mezőgazdaság, feldolgozóipar, építőipar, szolgáltatások stb.

A végső felhasználási kiadások típus szerint a következőkre bonthatók le: háztartási kiadás, háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső kiadása, kormányzati végső kiadás, készletváltozás, állóeszköz-felhalmozás és az import költségével csökkentett export.

Az összjövedelem a jövedelem típusa szerint lebontható munkavállalói jövedelemre és működési eredményre.

1.135 Annak érdekében, hogy a GDP becslése az elérhető legjobb legyen, követendő bevált gyakorlat, ha a rendszer mindhárom megközelítés elemeit egy forrás-felhasználás keretrendszerbe integrálja. Ez lehetővé teszi a hozzáadott értékre és a jövedelemre vonatkozó ágazat szerinti becslések összehangolását, valamint a termékek kínálatának és keresletének kiegyenlítését. Ez az integrált megközelítés biztosítja a GDP összetevői közötti összhangot, valamint jobb becslést nyújt a GDP szintjéről, mintha a három közül csak az egyik megközelítést alkalmaznák. Ha a GDP-ből az állóeszköz-felhasználást levonjuk, a piaci áron számolt nettó hazai terméket (NDP) kapjuk meg.

Az input-output keretrendszer

1.136 Az input-output keretrendszer a bruttó hozzáadott érték, az ágazati ráfordítások és kibocsátások, a termékkínálat és -kereslet összetevőit, valamint a gazdaság gazdasági szektorokon átívelő felhasználásainak és forrásainak az összetételét egyesíti. A keretrendszer a gazdaságot úgy bontja fel, hogy minden jószágnak és szolgáltatásnak az ágazatok és a végső fogyasztók között egyetlen időszak (például egy negyedév vagy egy év) alatt történő gazdasági műveletei feltüntetésre kerüljenek. Az információk kétféleképpen mutathatók be:

a) forrás- és felhasználástáblákban,

b) szimmetrikus input-output táblákban.

Forrás- és felhasználástáblák

1.137 A forrás- és felhasználástáblák a gazdaság egészét ágazatok (például gépjárműipar) és termékek (például sportszerek) szerint mutatja. A táblák a bruttó hozzáadott érték, az ágazati ráfordítások és kibocsátások, valamint a termékkereslet és -kínálat összetevői közötti kapcsolatokat mutatják. A forrás- és felhasználástáblák a gazdaság különböző gazdasági szektorait (például közösségi vállalatok) kapcsolják össze a javak és szolgáltatások importjának és exportjának, a kormányzati kiadásoknak, a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények kiadásainak, valamint a felhalmozásnak az adataival.

1.138 A forrás- és felhasználástáblák készítése lehetővé teszi a nemzeti számlák összetevői közötti összhang és koherencia egyetlen részletes keretrendszeren belül történő vizsgálatát, és a GDP mérésére szolgáló három (azaz a termelésen, a jövedelmen és a kiadáson alapuló) megközelítés összetevőinek ötvözése által lehetővé teszi egyetlen GDP-becslés meghatározását.

1.139 Ha integrált módon egyenlítik ki őket, a forrás- és felhasználástáblák összhangot és koherenciát biztosítanak a következő három számla összetevőinek összekapcsolásában is:

(1) a "javak és szolgáltatások" számla;

(2) a termelési számla (ágazatok és gazdasági szektorok szerint); és

(3) a "jövedelmek keletkezése" számla (ágazatok és gazdasági szektorok szerint).

Szimmetrikus input-output táblák

1.140 A szimmetrikus input-output táblák a forrás- és felhasználástáblákban és más további forrásokban szereplő adatokból vezethetők le, hogy a további elemzések számára elméleti alapot alkossanak.

1.141 Ezek a táblák szimmetrikus táblákat (termék x termék vagy ágazat x ágazat), Leontief-inverz-mátrixot és más diagnosztikai elemzéseket, például kibocsátásmultiplikátorokat tartalmaznak. E táblák külön tüntetik fel a hazai termelésű és az importált javak és szolgáltatások felhasználását, így biztosítva elméleti keretet a gazdaság további szerkezeti elemzéseihez, így többek között a végső kereslet összetevőinek, illetve a végső kereslet változásai által a gazdaságra gyakorolt hatásnak a vizsgálatához.

2. FEJEZET

AZ EGYSÉGEK ÉS AZ EGYSÉGEK CSOPORTOSÍTÁSA

2.01 Egy ország gazdasága olyan rendszer, amelyben az intézmények és az emberek a javak, szolgáltatások és fizetőeszközök (például pénz) cseréje és átruházása útján kapcsolatba lépnek egymással a javak és szolgáltatások előállítása és fogyasztása érdekében.

A gazdaságban az interakcióba lépő egységek olyan gazdasági alanyok, amelyek képesek eszközöket a tulajdonukban tartani, kötelezettségeket vállalni és gazdasági tevékenységet végezni, valamint más egységekkel gazdasági műveleteket lebonyolítani. Ezeket gazdasági egységnek hívják.

A nemzeti számlákban használt egységek fogalommeghatározása többféle célt szolgál. Egyrészt az egységek fontos építőkövei a gazdaságok földrajzi fogalmakkal, például nemzetekkel, régiókkal, valamint nemzetek csoportjaival (például monetáris vagy politikai uniókkal) történő meghatározásának. Másrészt nélkülözhetetlenek az egységek gazdasági szektorokba való csoportosításához. Harmadrészt elengedhetetlenek annak meghatározásához, hogy mely gazdasági folyamatok és állományok kerülnek elszámolásra. Az ugyanazon gazdasági egység különböző részei közötti gazdasági műveletek elvileg nem kerülnek elszámolásra a nemzeti számlákban.

2.02 A nemzeti számlákban alkalmazott egységek és csoportjaik meghatározásakor nem a statisztikai felmérésekben általában használt különféle egységtípusok fogalmát kell használni, hanem olyan fogalommeghatározást kell alkalmazni, amely megfelel az adott gazdasági elemzés igényeinek. A statisztikai felmérésekben alkalmazott egységek (például vállalatok, holdingtársaságok, szakosodott egységek, telephelyek, kormányzati szervek, nonprofit intézmények, háztartások stb.) nem feltétlenül alkalmasak a nemzeti számlák céljaira, mivel jogi, adminisztratív vagy számviteli jellegű kritériumok alapján kerülnek meghatározásra.

A statisztikusoknak figyelembe kell venniük az ESA 2010-ben meghatározott megfigyelési egységek definícióját is annak érdekében, hogy az adatok gyűjtésére szolgáló kérdőívekbe fokozatosan beépítsenek minden olyan információs elemet, amelyre az ESA 2010-ben alkalmazott megfigyelési egységeken alapuló adatok összeállításához szükség van.

2.03 Az ESA 2010 rendszer egyik jellemzője, hogy a gazdaság három különböző módon történő felosztásának megfelelően más és más egységtípusokat használ:

(1) a folyamatok és pozíciók elemzéséhez elengedhetetlenül fontos olyan egységeket választani, amelyek lehetővé teszik a gazdasági szereplők közötti magatartásbeli összefüggések tanulmányozását;

(2) a termelési folyamat elemzéséhez elengedhetetlenül fontos olyan egységeket választani, amelyek műszaki-gazdasági jellegű összefüggéseket helyeznek előtérbe, vagy amelyek a helyi tevékenységeket tükrözik;

(3) a regionális elemzésekhez olyan egységek szükségesek, amelyek szakosodott telephely típusú tevékenységeket tükröznek.

A gazdasági egységeket úgy határozza meg a rendszer, hogy megfeleljenek az első feltételnek. Az (1) pontban leírt összefüggések olyan egységeket igényelnek, amelyek tükrözik az egység minden intézményi gazdasági tevékenységét.

A (2) és (3) pontban említett termelési folyamatok, műszaki-gazdasági összefüggések és regionális elemzések olyan egységeket igényelnek, mint például a szakosodott egységek. Ezen egységek leírása e fejezet későbbi részében található.

Az ESA 2010-ben alkalmazott egységek definiálása előtt meg kell határozni a teljes gazdaság határait.

A TELJES GAZDASÁG HATÁRAI

2.04 Azok az egységek alkotják egy ország gazdaságát, és azoknak a gazdasági folyamatai és állományai kerülnek elszámolásra az ESA 2010-ben, amelyek rezidens egységek. Egy gazdasági egység annak a gazdasági területnek a rezidens egysége, amelyben elsődleges gazdasági érdekeltségének a központja található. Ezeket az egységeket rezidens egységnek hívják, függetlenül a bejegyzésük helyétől, jogi formájuktól és attól, hogy valamely művelet lebonyolításakor jelen vannak-e az adott gazdasági területen.

2.05 A gazdasági terület fogalma alatt az alábbi területek értendők:

a) egy adott kormány tényleges közigazgatási és gazdasági irányítása alatt álló terület (földrajzi terület);

b) a vámszabad területek, ideértve a vámraktárakat és a vámellenőrzés alatt álló termelő üzemeket;

c) a nemzeti légtér, valamint azon parti tenger és a nemzetközi vizek alatt fekvő kontinentális talapzat, amelyek fölött az ország kizárólagos jogokat élvez;

d) a területi enklávék (azaz a külföldön elhelyezkedő és nemzetközi szerződések vagy államközi megállapodások alapján az ország kormányzati szervei [követségek, konzulátusok, katonai bázisok, tudományos bázisok stb.] által használt földrajzi területek);

e) az ország kontinentális talapzatán kívül, a nemzetközi vizek alatt található, az a)-d) pontokban meghatározott rezidens egységek által üzemeltetett olaj- és földgázlelőhelyek stb.

A halászhajók, egyéb hajók, úszó szerkezetek és légi járművek az ESA-ban mozgó berendezésként kezelendők, függetlenül attól, hogy az országban rezidens egységek tulajdonában vannak és/vagy ezek üzemeltetik, vagy pedig nem rezidens egységek tulajdonában vannak és rezidens egységek üzemeltetik őket. A mozgó berendezések tulajdonjogát (bruttó állóeszköz-felhalmozás) és használatát (kölcsönzés, biztosítás stb.) érintő gazdasági műveleteket azon ország gazdaságának kell tulajdonítani, amelyben a tulajdonos és/vagy az üzemeltető rezidens. Pénzügyi lízing esetén feltételezett a tulajdonjog-változás.

A gazdasági terület lehet a fent meghatározottnál nagyobb vagy kisebb terület. Nagyobb terület például a valutaunió - például az Európai Monetáris Unió -, kisebb például egy adott országrész, például régió.

2.06 A területen kívüli enklávé kívül esik a gazdasági terület fogalmán.

Egy adott ország saját földrajzi területének az alábbi szervezetek által használt részei sem gazdasági területek:

a) más országok kormányzati szervei;

b) az Európai Unió intézményei és szervei valamint

c) az államok közötti nemzetközi egyezmények alapján tevékenykedő nemzetközi szervezetek.

Az Európai Unió intézményei és szervei által, valamint a nemzetközi szervezetek által használt területek különálló gazdasági területek. Az ilyen területek egyik jellemzője, hogy csak ezen intézmények a rezidens egységei.

2.07 Az "elsődleges gazdasági érdekeltség központja" arra utal, hogy van olyan hely az ország gazdasági területén belül, ahol az egység jelentős gazdasági tevékenységeket és gazdasági műveleteket végez, akár határozatlan ideig, akár egy meghatározott, hosszú (legalább egyéves) időszakon át. A gazdasági területen belül a föld és épületek tulajdonjoga elegendő ahhoz, hogy a tulajdonos elsődleges gazdasági érdekeltségének központja ott legyen.

A vállalkozások szinte mindig csak egyetlen gazdasághoz kötődnek. Az adóztatás és egyéb jogi követelmények miatt általában minden joghatóságban önálló jogi személyiséggel rendelkező egységet használnak a műveletekre. Abban az esetben, ha egyetlen jogi személyiséggel rendelkező egység két vagy több területen is jelentős műveleteket végez, statisztikai célokra külön gazdasági egységet kell meghatározni (például fióktelepek, földtulajdon és több területen működő vállalkozások vonatkozásában). Az ilyen jogi személyiséggel rendelkező egységek megosztásának eredményeképp egyértelmű, hogy a megosztással képzett vállalkozások mely terület rezidensei. Az "elsődleges gazdasági érdekeltség központja" nem jelenti azt, hogy a két vagy több területen jelentős műveleteket végző egységeket ne kellene felosztani.

Ha egy vállalat nem rendelkezik semmilyen fizikai dimenzióval, azt, hogy melyik terület rezidense, azon gazdasági terület alapján kell meghatározni, amelynek a joga szerint a vállalkozást bejegyezték vagy nyilvántartásba vették.

2.08 Egy adott ország rezidensnek tekintett egységei a következőképpen csoportosíthatók:

a) olyan egységek, amelyeknek minden gazdasági művelete termeléssel, pénzügyekkel, biztosítással vagy újraelosztással kapcsolatos, kivéve a föld és az épületek tulajdonjogára vonatkozó gazdasági műveleteket;

b) olyan egységek, amelyek a föld és az épületek tulajdonjogára vonatkozó gazdasági műveletek kivételével minden gazdasági műveletük tekintetében elsősorban fogyasztónak minősülnek;

c) minden egység föld- és épülettulajdonosi minőségében, kivéve azon területen kívüli enklávék tulajdonosait, amelyek más ország gazdasági területének a részét képezik, vagy független államok.

2.09 A nem háztartási egységek gazdasági műveletei- a föld és az épületek tulajdonjogára vonatkozó gazdasági műveletek kivételével - két csoportba oszthatók:

a) a kizárólag az ország gazdasági területén végzett tevékenységek: az ilyen tevékenységet végző egységek az ország rezidens egységei;

b) több ország gazdasági területén legalább egy évig végzett tevékenységek: az egységnek csak az a része tekintendő az adott ország rezidens egységének, amelynek legfőbb gazdasági érdekeltségének központja megtalálható az az ország gazdasági területén.

Egy rezidens gazdasági egység lehet képzett rezidens egység azon tevékenység viszonylatában, amelyet az adott országban egy másik országban rezidens egység legalább egy évig végez. Ha a tevékenység egy évnél rövidebb ideig tart, a tevékenység a termelő gazdasági egység tevékenységeinek része marad, és nem kell külön gazdasági egységet képezni. Ha a tevékenység - bár egy évnél tovább tart - jelentéktelen, valamint ha berendezések külföldön történő összeszereléséről van szó, szintén nem kell külön gazdasági egységet képezni, és a tevékenységek a termelő gazdasági egység tevékenységeként számolandók el.

2.10 A háztartások - föld- és épülettulajdonosi minőségüket kivéve - annak a gazdasági terület rezidens egységei, ahol elsődleges gazdasági érdekeltségük központja található. Rezidensnek minősülnek akkor is, ha bizonyos (egy évnél rövidebb) időt külföldön töltenek. Különösen a következő egységek tartoznak ide:

a) a határ menti ingázó munkavállalók, vagyis olyan személyek, akik naponta átlépik a szomszédos ország határát munkavégzés céljából;

b) idénymunkások, vagyis olyan személyek, akik az évszaktól függően több hónapra, de egy évnél kevesebb időre hagyják el az országot más országban való munkavégzés céljából;

c) külföldre utazó turisták, orvosi kezelés alatt álló betegek, tanulók, vendégtisztviselők, üzletemberek, kereskedelmi utazók, művészek és járművek személyzetének külföldre utazó tagjai;

d) külföldi kormányok területen kívüli enklávéiban foglalkoztatott, a helyi lakosság köréből alkalmazott személyzet;

e) az Unió intézményeinek és olyan nemzetközi polgári vagy katonai szervezeteknek a személyzete, amelyek központja területen kívüli enklávékban van;

f) az ország kormányának hivatalos, civil vagy katonai képviselői (beleértve háztartásukat is), akik területi enklávékban dolgoznak.

A tanulók a külföldi tanulmányaik hosszától függetlenül mindig rezidensként kezelendők.

2.11 Minden olyan egység, amely az adott ország gazdasági területén földdel vagy épülettel rendelkezik, föld- és/vagy épülettulajdonosi minőségében az ország rezidens egysége vagy képzett rezidens egysége.

A GAZDASÁGI EGYSÉGEK

2.12 Fogalommeghatározás: a gazdasági egység olyan gazdasági szervezet, amelyet fő funkciója gyakorlásában döntéshozatali önállóság jellemez. Egy rezidens egység abban az esetben alkot gazdasági egységet azon a gazdasági területen, ahol az elsődleges gazdasági érdekeltségeinek központja található, ha rendelkezik döntéshozatali önállósággal, továbbá vagy teljes számlasorozatot vezet, vagy képes teljes számlasorozatot összeállítani.

A szervezet fő funkcióját illetően akkor rendelkezik döntéshozatali önállósággal, ha:

a) saját jogon tulajdonjoggal rendelkezhet javak és eszközök felett; a javak és eszközök tulajdonjogát más gazdasági egységekkel lebonyolított gazdasági műveletek során átruházhatja;

b) gazdasági döntéseket hozhat, és olyan gazdasági tevékenységeket végezhet, amelyekért a törvény előtt felelős és elszámoltatható;

c) saját nevében felelősséget, valamint további pénzügyi és egyéb kötelezettségeket vállalhat, valamint szerződéseket köthet; és

d) képes teljes számlasorozatot készíteni, amely a elszámolási időszak alatt lebonyolított valamennyi gazdasági műveletét tartalmazza, valamint vagyonmérleget összeállítani az eszközeiről és a kötelezettségeiről.

2.13 Ha egy szervezet nem rendelkezik a gazdasági egység jellemzőivel, a következő elvek lépnek érvénybe:

a) a háztartások fő funkciójukat illetően döntéshozatali önállósággal rendelkezőként kezelendők, tehát gazdasági egységnek minősülnek, annak ellenére, hogy nem vezetnek teljes számlasorozatot;

b) az olyan szervezetek, amelyek nem vezetik a számlák teljes sorozatát, és szükség esetén sem képesek összeállítani ilyet, nem gazdasági egységek;

c) azok a szervezetek, amelyek - bár a számlák teljes sorozatát vezetik - nem rendelkeznek döntéshozatali önállósággal, az őket irányító egységek részei;

d) a szervezeteknek nem kell számlákat közzétenniük ahhoz, hogy gazdasági egységnek minősüljenek;

e) a termelést végző és a számlák teljes sorozatát vezető szervezetekből álló csoport egységeit akkor is gazdasági egységnek kell tekinteni, ha döntéshozatali önállóságukról részben lemondtak a csoport általános irányításáért felelős központi szerv (a vállalatközpont) javára; maga a vállalatközpont az irányítása alatt álló egységektől elkülönülő gazdasági egységnek tekintendő;

f) a kvázivállalatok olyan szervezetek, amelyek a számlák teljes sorozatát vezetik, és nem rendelkeznek jogi személyiséggel. Gazdasági és pénzügyi magatartásuk különbözik tulajdonosaik gazdasági és pénzügyi magatartásától, és hasonló a vállalatok magatartásához. Döntéshozatali önállósággal rendelkező és elkülönülő gazdasági egységnek tekintendők.

Vállalatközpont és holdingtársaság

2.14 A vállalatközpontok és a holdingtársaságok gazdasági egységek. Két típusuk van:

a) A vállalatközpont olyan egység, amely vezetői ellenőrzést gyakorol a leányvállalatai felett. A vállalatközpontokat leányvállalataik leginkább meghatározó nem pénzügyi vállalati szektorához kell sorolni, kivéve ha minden leányvállalatuk vagy azok többsége pénzügyi vállalat, amely esetben kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetként (S.126) kezelendőek a pénzügyi vállalatok szektorában.

Nem pénzügyi és pénzügyi tevékenységet egyaránt folytató leányvállalatok esetében a vállalatközpontot abba a szektorba kell sorolni, amelyben a hozzáadott érték legnagyobb része létrejön.

A vállalatközpontok leírása a Gazdasági Tevékenységek Nemzetközi Standard Ágazati Osztályozásának 4. felülvizsgált változata (International Standard Industrial Classification of All Economic Activities Revision -ISIC Rev. 4.) M szakaszának 7010. osztályában (NACE Rev. 2., M 70.10) a következő:

Ebbe a szakágazatba tartozik az ugyanazon gazdasági szervezet gazdasági egységei feletti felügyeleti és irányító tevékenység; pl. az üzletvezetés; a vállalatra vagy vállalkozásra vonatkozó stratégiai vagy szervezeti tervezési és döntéshozói szerep ellátása; a hozzájuk tartozó egységek operatív ellenőrzése és a mindennapi működés irányítása.

b) Az olyan holdingtársaság, amely leányvállalatok eszközeit birtokolja, de nem végez semmilyen irányítási tevékenységet, ún. captive finanszírozó társaság (S.127), és pénzügyi vállalatként sorolandó be.

A holdingtársaságok leírása az ISIC Rev. 4. K szakaszának 6420. osztályában (NACE Rev. 2., K 64.20) a következő:

Ebbe a szakágazatba tartozik azon holdingtársaságok tevékenysége, amelyeknek a tulajdonában vannak egy bizonyos leányvállalat-csoportnak az eszközei (az ellenőrzéshez elegendő tulajdoni részesedéssel rendelkeznek), és amelyek fő tevékenysége az, hogy a tulajdonukban tartják a csoportot. Az ide tartozó holding szervezetek nem nyújtanak semmilyen egyéb szolgáltatást azoknak az üzleti vállalkozásoknak, amelyekben tulajdoni részesedéssel rendelkeznek, vagyis nem kezelnek vagy irányítanak más egységeket.

Vállalatcsoportok

2.15 Nagy vállalatcsoportok akkor jönnek létre, amikor egy anyavállalat több leányvállalatot irányít, amelyek a saját leányvállalataikat irányítják, és így tovább. A csoport minden tagja külön gazdasági egységként kezelendő, amennyiben megfelel a gazdasági egység fogalommeghatározásának.

2.16 A vállalatcsoportokat azért nem célszerű egyetlen gazdasági egységként kezelni, mert a csoportok időben nem mindig stabilak, és a gyakorlatban nem azonosíthatóak könnyen. Nehézségekbe ütközhet az adatok beszerzése olyan csoportokról, amelyek tevékenysége nem szorosan integrált. Sok csoport túl nagy és heterogén ahhoz, hogy egyetlen egységként lehessen kezelni, méretük és összetételük pedig egyesülések és átvételek eredményeként idővel változhat.

Különleges célú gazdasági egységek

2.17 A különleges célú gazdasági egység (special purpose entity - SPE; vagy special purpose vehicle - SPV) általában olyan korlátolt felelősségű vállalat vagy betéti társaság, amelyet korlátozott, egyedi vagy ideiglenes célok elérésére vagy valamely pénzügyi kockázat, egy adott adó vagy egy szabályozási kockázat elhatárolására hoznak létre.

2.18 A különleges célú gazdasági egységeknek nincs egységes fogalommeghatározása, de az alábbiak jellemzők rájuk:

a) nincsenek munkavállalóik és nem-pénzügyi eszközeik;

b) a bejegyzési helyüket igazoló "cégtáblán" kívül csekély fizikai jelenléttel rendelkeznek;

c) mindig egy másik vállalathoz kapcsolódnak, gyakran leányvállalatként;

d) nem ugyanazon a területen rezidensek, mint a kapcsolódó vállalatok. Ha egy vállalat nem rendelkezik semmilyen fizikai jelenléttel, azt, hogy melyik terület rezidense, azon gazdasági terület alapján kell meghatározni, amelynek a joga szerint a vállalkozást bejegyezték vagy nyilvántartásba vették.

e) egy másik - kapcsolódó vagy nem kapcsolódó - vállalat munkavállalóinak az irányítása alatt állnak. A különleges célú gazdasági egység díjat fizet a neki nyújtott szolgáltatásokért, és díjat számít fel az anyavállalatának vagy az egyéb kapcsolódó vállalatoknak e költségek fedezésére. Csak ebben a termelőtevékenységben vesz részt, bár gyakran vállal kötelezettségeket a tulajdonosa nevében, és az általa birtokolt eszközök után általában befektetésből származó jövedelemben és eszköztartási nyereségben részesül.

2.19 Attól függetlenül, hogy egy egység ezen tulajdonságok mindegyikével rendelkezik-e vagy egyikkel sem, és hogy "különleges célú gazdasági egység" vagy hasonló megjelöléssel illetik-e vagy sem, besorolás tekintetében ugyanúgy kezelendő, mint bármely más gazdasági egység: a fő tevékenysége alapján sorolandó szektorba és ágazatba, kivéve, ha nem rendelkezik független cselekvési jogosultságokkal.

2.20 Tehát az ún. captive finanszírozókat, a mesterséges leányvállalatokat és a kormányzat független cselekvési jog nélküli különleges célú gazdasági egységeit az őket irányító szervezet szektorába kell besorolni. Ez alól akkor áll fenn kivétel, ha ezek az egységek nem rezidens egységek; ez esetben az őket irányító szervezettől külön sorolandók be. Kormányzati egységek esetében azonban a kormányzati számláknak tükrözniük kell a leányvállalat tevékenységeit.

Captive finanszírozók

2.21 Az olyan holdingtársaság, amely egyszerűen tulajdonában tartja bizonyos leányvállalatok eszközeit, a captive finanszírozók egyik példája. Egyéb, captive finanszírozóként kezelt egységek például a különleges célú gazdasági egységek fent leírt tulajdonságaival rendelkező egységek is: például az olyan befektetési alapok és nyugdíjpénztárak vagy az olyan egységek, amelyeket személyek vagy családok vagyonának tartására és kezelésére, kapcsolt (közvetítőnek is nevezhető) vállalatok nevében hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátására, valamint egyéb pénzügyi funkciók kivitelezésére használnak.

2.22 Az anyavállalattól való függetlenség egyik ismérve, hogy a leányvállalat - bizonyos mértékig - érdemileg rendelkezik eszközei és kötelezettségei felett, azaz viseli a hozzájuk kapcsolódó kockázatokat, és részesül a belőlük származó haszonból. Az ilyen egységeket a pénzügyi vállalatok szektorba kell sorolni.

2.23 Az ilyen típusú egységek, amelyek nem képesek az anyavállalattól függetlenül cselekedni, és egyszerűen csak passzívan birtokolják az eszközöket és kötelezettségeket ("robotpilóta irányítja őket"), nem kezelendők külön gazdasági egységként, kivéve ha az anyavállalatuk gazdaságától eltérő gazdaságban rezidensek. Ha ugyanabban a gazdaságban rezidensek, mint az anyavállalatuk, akkor az alább leírtak szerint "mesterséges leányvállalatként" kezelendők.

Mesterséges leányvállalatok

2.24 Egy, az anyavállalat teljes tulajdonában álló leányvállalat létrehozható azért, hogy szolgáltatásokat nyújtson az anyavállalat vagy az ugyanazon csoporton belüli más vállalatok számára az adók elkerülése, illetve csőd esetén a kötelezettségek minimalizálása, vagy egy adott országban hatályos adó- vagy társasági jog szerinti egyéb technikai előnyök biztosítása érdekében.

2.25 Az ilyen típusú szervezetek általában nem felelnek meg a gazdasági egység kritériumainak, mert nem képesek az anyavállalatuktól függetlenül cselekedni, és korlátozott lehet az a képességük, hogy a vagyonmérlegükben szereplő eszközöket birtokolják vagy átruházzák. A kibocsátásuk szintjét és az azért kapott árat az anyavállalatuk határozza meg, amely (esetleg az ugyanazon csoporton belüli más vállalatokkal együtt) az egyetlen ügyfelük. Így ezek az egységek nem különálló gazdasági egységként, hanem az anyavállalat szerves részeként kezelendők, és számláik konszolidáltak az anyavállalat számláival, kivéve ha nem annak a gazdaságnak a rezidensei, mint az anyavállalat.

2.26 Különbséget kell tenni az imént jellemzett mesterséges leányvállalatok és a csak kisegítő tevékenységet végző egységek között. A kisegítő tevékenységek köre azon típusú szolgáltatási funkciókra korlátozódik, amelyekre gyakorlatilag minden vállalatnak szüksége van valamilyen mértékben, például a helyiségek takarítása, a bérszámfejtés elvégzése vagy a vállalat számítástechnikai infrastruktúrájának biztosítása (lásd az 1. fejezet 1.31. pontját).

A kormányzat speciális célú egységei

2.27 A kormányzat is létrehozhat speciális célú egységeket, amelyek a captive finanszírozókhoz és a mesterséges leányvállalatokhoz hasonló jellemzőkkel és funkciókkal bírnak. Az ilyen egységek nem rendelkeznek a független cselekvéshez szükséges jogkörrel, és csak bizonyos gazdasági műveletekben vehetnek részt. Nem viselik a tulajdonukban lévő eszközökhöz és kötelezettségekhez kapcsolódó kockázatokat, és nem részesülnek azok hasznából. Ha ezek az egységek rezidensek, akkor a kormányzat szerves részeként, és nem különálló egységként kezelendők. Ha nem rezidensek, különálló egységként kezelendők. Az általuk külföldön lebonyolított gazdasági műveleteket figyelembe kell venni a kormánnyal lebonyolított megfelelő gazdasági műveletek elszámolásánál. Azt az egységet tehát, amely külföldön hitelt vesz fel, úgy kell tekinteni, mint amely az eredeti hitelfelvétellel megegyező összegben és feltételekkel hitelt nyújt a kormányzatnak.

2.28 Összefoglalva: a független cselekvési jogosultsággal nem rendelkező különleges célú gazdasági egységek számlái konszolidáltak az anyavállalat számláival, kivéve ha nem annak a gazdaságnak a rezidensei, mint az anyavállalat. Egy kivétel létezik ez alól az általános szabály alól: az az eset, amikor a nem rezidens különleges célú gazdasági egység létrehozója a kormányzat.

2.29 A képzett rezidens egységek fogalommeghatározása a következő:

a) a nem rezidens egységek azon részei, amelyek elsődleges gazdasági érdekeltségének központja az ország gazdasági területén található (ezek a legtöbb esetben azok, amelyek legalább egy évig gazdasági termelőtevékenységet végeznek az ország gazdasági területén);

b) a nem rezidens egységek az ország gazdasági területén lévő föld- és/vagy épülettulajdonosi minőségükben, de kizárólag az ilyen földet vagy épületeket érintő gazdasági műveletek vonatkozásában.

A képzett rezidens egységek - függetlenül attól, hogy számlákat csak részlegesen vezetnek, és nem mindig rendelkeznek döntéshozatali önállósággal - gazdasági egységnek tekintendők.

2.30 Az alábbi típusú egységek gazdasági egységek:

a) döntéshozatali önállósággal rendelkező, teljes számlasorozatot vezető egységek, mint például:

1) magán- és közösségi vállalatok;

2) önálló jogi személyiséggel felruházott szövetkezetek vagy társas vállalkozások;

3) külön jogszabály alapján önálló jogi személyiséggel felruházott közösségi célú termelők;

4) önálló jogi személyiséggel felruházott nonprofit intézmények; valamint

5) kormányzati szervek;

b) teljes számlasorozatot vezető és - annak ellenére, hogy nincsenek az anyavállalatuktól külön bejegyezve - döntéshozatali önállósággal rendelkező egységek: kvázivállalatok;

c) a számlák teljes sorozatát nem szükségszerűen vezető, de döntéshozatali önállósággal rendelkező egységek, nevezetesen:

1) háztartások;

2) képzett rezidens egységek.

A GAZDASÁGI SZEKTOROK

2.31 A makrogazdasági elemzések nem vizsgálnak külön minden egyes gazdasági egységet, csak a hasonló jellegűek összesített tevékenységét. A gazdasági egységeket tehát csoportokba, azaz gazdasági szektorokba kell osztani, amelyek többségükben alszektorokra bomlanak.

2.1. táblázat - Szektorok és alszektorok

Szektorok és alszektorokKözösségiHazai magántulajdonúKülföldi irányítású
Nem pénzügyi vállalatok (S.11)S.11S.11001S.11002S.11003
Pénzügyi vállalatok (S.12)S.12
Monetáris pénzügyi intézmények (Monetary financial institutions - MFI-k)Központi bankS.121
Egyéb monetáris pénzügyi intézmények (Other monetary financial institutions -OMFI)Betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételévelS.122S.12201S.12202S.12203
Pénzpiaci alapok (Money market funds - MMF-ek)S.123S.12301S.12302S.12303
Pénzügyi vállalatok az MFI-k és a nyugdíjpénztárak (Insurance corporations and pension funds - ICPF-ek) kivételévelNem pénzpiaci befektetési alapokS.124S.12401S.12402S.12403
Egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételévelS.125S.12501S.12502S.12503
Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetekS.126S.12601S.12602S.12603
Captive finanszírozók és pénzkölcsönzőkS.127S.12701S.12702S.12703
ICPF-ekBiztosítók (Insurance corporations - IC)S.128S.12801S.12802S.12803
Nyugdíjpénztárak (Pension funds - PF)S.129S.12901S.12902S.12903
KormányzatS.13
Központi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével)S.1311
Tartományi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével)S.1312
Helyi önkormányzatok (a társadalombiztosítási alapok kivételével)S.1313
Társadalombiztosítási alapokS.1314
HáztartásokS.14
Munkáltatók és munkavállaló nélküli önálló vállalkozókS.141+S.142
MunkavállalókS.143
Tulajdonból származó és transzferjövedelemben részesülő házartásokS.144
Tulajdonból származó jövedelemben részesülő háztartásokS.1441
NyugdíjasokS.1442
Egyéb transzferekben részesülő háztartásokS.1443
Háztartásokat segítő nonprofit intézményekS.15
KülföldS.2
Az Európai Unió tagállamai, intézményei és szerveiS.21
Az Európai Unió tagállamaiS.211
Az Európai Unió intézményei és szerveiS.212
Nem uniós tagországok és az Európai Unióban nem rezidens nemzetközi szervezetekS.22

2.32 A szektorok és alszektorok mindegyike a hasonló típusú gazdasági magatartású gazdasági egységeket fogja össze.

2.33 A gazdasági egységeket az általuk képviselt termelői típus alapján kell besorolni az egyes szektorokba. A besorolás függ az egységek fő tevékenységétől és funkciójától is, amelyek alapján feltételezhetően következtetni lehet gazdasági magatartásukra.

2.34 A 2.1. ábra azt mutatja, hogy az egységek hogyan csoportosíthatók a fő szektorokba. Egy rezidens, nem a háztartások szektorba tartozó egység szektorba sorolásához az ábra szerint meg kell határozni, hogy a kormányzat irányítja-e vagy sem, és hogy piaci vagy nem piaci termelőnek számít-e.

2.35 Egy pénzügyi vagy nem pénzügyi vállalat feletti irányítás a vállalat általános üzletpolitikájának a meghatározására való képességet jelenti, például szükség esetén a megfelelő igazgatók kiválasztása révén.

2.36 Egy vállalat vagy kvázivállalat irányítását egyetlen gazdasági egység (egy másik vállalat, háztartás, nonprofit intézmény vagy kormányzati egység) azáltal biztosíthatja, hogy a szavazatra jogosító részvényeknek több mint a felével rendelkezik, vagy a részvényesek szavazati jogának több mint a felét egyéb módon az ellenőrzése alatt tartja.

2.37 A részvényesi szavazati jogok több mint a felének ellenőrzéséhez nem szükséges az, hogy magának az irányító gazdasági egységnek szavazati jogot biztosító részvénye legyen. Egy adott vállalat, a C vállalat lehet egy másik vállalat, a B leányvállalata, amelyben egy harmadik, az A vállalat a szavazati jogot biztosító részvények többségével rendelkezik. A C abban az esetben minősül a B vállalat leányvállalatának, ha a B vállalat ellenőrzi a részvényesek több mint a felének a C vállalatban lévő szavazati jogát, vagy a B vállalat a C részvényese, és rendelkezik azzal a joggal, hogy a C vállalat igazgatóinak többségét kinevezze vagy leváltsa.

2.38 A kormányzat biztosíthatja egy vállalat feletti ellenőrzési jogát olyan külön törvény, rendelet vagy szabályozás által is, amely feljogosítja a vállalati politika meghatározására. Annak eldöntéséhez, hogy a vállalatot a kormányzat irányítja-e, a következő jellemző mint legfontosabb tényező meglétét kell megvizsgálni:

a) a kormányzat tulajdonában van a szavazatra jogosító részvények többsége;

b) az igazgatóság vagy irányító testület kormányzati ellenőrzése;

c) a kulcsszemélyzet kinevezésének és leváltásának kormányzati ellenőrzése;

d) az egység legfontosabb bizottságainak kormányzati ellenőrzése;

e) a kormányzat tulajdonában van az aranyrészvény;

f) különleges szabályozás;

g) a kormányzat a legjelentősebb ügyfél;

h) hitelfelvétel a kormányzattól.

Akár egyetlen jellemző is elegendő lehet az irányítás megállapításához, de adott esetben több jellemző együttesen utalhat az irányításra.

2.39 A nonprofit intézmények önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetként való elismeréséhez az irányítás következő öt jellemzőjét kell megvizsgálni:

a) tisztségviselők kinevezése;

b) az eszközök biztosításáról szóló rendelkezések;

c) szerződéses megállapodások;

d) a finanszírozás mértéke;

e) a kormányzati kockázatoknak való kitettség mértéke.

A vállalatokhoz hasonlóan akár egyetlen jellemző megléte is elegendő lehet az irányítás megállapításához, de adott esetben több jellemző együttesen utalhat az irányításra.

2.40 A piaci és nem piaci egységek közötti különbségtétel, és így a közszférába tartozó egységek esetében azok kormányzati vagy vállalati szektorba sorolása az 1.37. pontban megállapított kritériumoktól függ.

2.41 A szektort az adott szektoron belül jellemző kritériumok alapján kell alszektorokra felosztani; a kormányzat például felosztható központi, tartományi és helyi önkormányzatra, illetve társadalombiztosítási alapokra. Ez lehetővé teszi az egységek gazdasági magatartásának még pontosabb leírását.

A szektorok és alszektorok számlái a megfelelő szektorhoz tartozó gazdasági egységek valamennyi tevékenységét nyilvántartják, függetlenül attól, hogy fő- vagy másodlagos tevékenységről van-e szó.

Minden gazdasági egység csak egy szektorhoz vagy alszektorhoz tartozik.

2.42 Amennyiben valamely gazdasági egység fő tevékenysége a javak és szolgáltatások előállítása, akkor először a termelői típusát kell meghatározni annak érdekében, hogy be lehessen sorolni valamelyik szektorba.

2.43 A 2.2. táblázat tartalmazza a termelők típusait, továbbá azokat a főtevékenységeket és funkciókat, amelyek az egyes szektorokat meghatározzák.

2.2. táblázat - A termelő típusa, valamint a főtevékenységek és funkciók szektoronkénti osztályozása

A termelő típusaFőtevékenység és funkcióSzektor
Piaci termelőPiaci javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállításaNem pénzügyi vállalatok (S.11)
Piaci termelőPénzügyi közvetítés, beleértve a biztosítási tevékenységet
Kiegészítő pénzügyi tevékenységek
Pénzügyi vállalatok (S.12)
Közösségi célú nem piaci termelőNem piaci kibocsátás termelése és át(el-)adása közösségi és egyéni fogyasztásra, valamint a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztását célzó gazdasági műveleteklebonyolításaKormányzat (S.13)
Piaci termelő vagy saját végső felhasználásra termelő magántermelőFogyasztás
Piaci és saját végső felhasználási célú kibocsátás
Háztartások (S.14)
mint fogyasztók
mint vállalkozók
Nem piaci magántermelőNem piaci kibocsátás termelése és át(el-)adása egyéni fogyasztásraHáztartásokat segítő nonprofit intézmények (S.15)

2.44 A "külföld" (S.2) szektor a rezidens és nem rezidens egységek közötti folyamatokra és pozíciókra vonatkozik. A nem rezidens egységeket a rendszer nem kategorizálja célkitűzéseik és magatartástípusaik hasonlósága alapján, hanem csak a rezidens egységekhez kapcsolódó folyamataik és pozícióik révén szerepelnek a rendszerben.

Nem pénzügyi vállalatok (S.11)

2.45 Fogalommeghatározás: a nem pénzügyi vállalatok szektor (S.11) olyan önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági egységekből áll, amelyek piaci termelők, és amelyek fő tevékenysége a javak előállítása és a nem pénzügyi szolgáltatások nyújtása. A nem pénzügyi vállalatok szektor magában foglal nem pénzügyi kvázi vállalatokat is. (Lásd a 2.13. pont f) alpontját.)

2.46 Ezek a gazdasági egységek az alábbiak:

a) olyan magán- és közösségi vállalatok, amelyek piaci termelők, és fő tevékenységük a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása;

b) önálló jogi személyiséggel rendelkező szövetkezetek és társas vállalkozások, amelyek piaci termelők, és fő tevékenységük a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása;

c) önálló jogi személyiséggel rendelkező közösségi célú termelők, amelyek piaci termelők, és fő tevékenységük a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása;

d) önálló jogi személyiséggel rendelkező, nem pénzügyi vállalatokat segítő nonprofit intézmények vagy egyesületek, amelyek piaci termelők, és fő tevékenységük a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása;

e) vállalatcsoportot irányító vállalatközpontok, amelyek piaci termelők, ha a vállalatcsoport össztevékenységének túlnyomó része - hozzáadott érték alapján mérve - a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása;

f) olyan különleges célú gazdasági egységek, amelyek fő tevékenysége a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása;

g) olyan magán- és közösségi kvázivállalatok, amelyek piaci termelők, és fő tevékenységük a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása.

2.47 "Nem pénzügyi kvázivállalat" minden olyan, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely piaci termelő, és fő tevékenysége a javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása, és amely megfelel a kvázivállalat fogalommeghatározásában szereplő feltételeknek (lásd a 2.13 pont f) alpontját).

A nem pénzügyi kvázivállalatoknak elegendő információval kell rendelkezniük ahhoz, hogy a számlák teljes sorozatát vezethessék, és ugyanúgy működnek, mint a vállalatok. A tulajdonosaikhoz való tényleges viszonyuk megfelel a vállalatok és a részvényeseik között fennálló viszonynak.

A nem pénzügyi vállalatok mellett a háztartások, a kormányzati egységek vagy nonprofit intézmények nem pénzügyi kvázivállalatai is a nem pénzügyi vállalatok szektorába tartoznak, nem pedig a tulajdonosuk szektorába.

2.48 A számlák teljes sorozatának és a vagyonmérlegnek az összeállítása nem elegendő feltétele annak, hogy a rendszer a piaci termelőket a kvázivállalatokhoz hasonló gazdasági egységekként kezelje. A 2.46 pont a), b), c) és f) alpontja alá nem tartozó társas vállalkozások és közösségi célú termelők, valamint az egyéni vállalkozások - vezessék bár a számlák teljes sorozatát - általában nem önálló gazdasági egységek, mert nem élveznek döntéshozatali önállóságot, mivel vezetésük a tulajdonos háztartások, nonprofit intézmények vagy kormányok irányítása alatt áll.

2.49 A nem pénzügyi vállalatok közé tartoznak a kvázivállalatként kezelt képzett rezidens egységek is.

2.50 A nem pénzügyi vállalatok szektora három alszektorra tagolódik:

a) közösségi tulajdonban levő nem pénzügyi vállalatok (S.11001);

b) hazai nem pénzügyi magánvállalatok (S.11002);

c) külföldi irányítású nem pénzügyi vállalatok (S.11003).

"Közösségi tulajdonban levő nem pénzügyi vállalatok" (S.11001) alszektor

2.51 Fogalommeghatározás: a "közösségi tulajdonban lévő nem pénzügyi vállalatok" alszektor magában foglalja az összes olyan nem pénzügyi vállalatot, kvázivállalatot és nonprofit intézményt, amely önálló jogi személyiséggel rendelkezik, piaci termelő, és kormányzati egységek irányítása alatt áll.

2.52 A közösségi kvázivállalatok közvetlenül a kormányzati egységek tulajdonában levő kvázivállalatok.

"Hazai nem pénzügyi magánvállalatok" (S.11002) alszektor

2.53 Fogalommeghatározás: a "hazai nem pénzügyi magánvállalatok" alszektor magában foglalja az összes olyan nem pénzügyi vállalatot, kvázivállalatot és nonprofit intézményt, amely önálló jogi személyiséggel rendelkezik, piaci termelő, és nem áll kormányzati vagy nem rezidens gazdasági egységek irányítása alatt.

Ez az alszektor tartalmazza azokat a közvetlen külföldi tőkebefektetéssel rendelkező vállalati és kvázivállalati egységeket, amelyek nem tartoznak a "külföldi irányítású nem pénzügyi vállalatok" alszektorba (S.11003).

"Külföldi irányítású nem pénzügyi vállalatok" (S.11003) alszektor

2.54 Fogalommeghatározás: a "külföldi irányítású nem pénzügyi vállalatok" alszektor magában foglalja mindazokat a nem pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek nem rezidens gazdasági egységek irányítása alatt állnak.

Ebbe az alszektorba tartoznak:

a) a nem rezidens vállalatok leányvállalatai;

b) azok a vállalatok, amelyek vállalatnak nem minősülő nem rezidens gazdasági egység irányítása alatt állnak: ilyenek például a külföldi kormány irányítása alatt álló vállalatok. Ide tartoznak az összehangoltan fellépő nem rezidens egységek csoportja által irányított vállalatok is;

c) a nem rezidens vállalatok vagy jogi személyiséggel nem rendelkező termelők azon fióktelepei vagy egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező képviseletei, amelyek képzett rezidens egységek.

Pénzügyi vállalatok (S.12)

2.55 Fogalommeghatározás: a pénzügyi vállalatok szektor (S.12) olyan önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági egységekből áll, amelyek piaci termelők, és amelyek fő tevékenysége a pénzügyi szolgáltatások nyújtása. Az ilyen gazdasági egységek közé tartozik minden olyan vállalat és kvázivállalat, amelynek fő tevékenysége

a) a pénzügyi közvetítés (pénzügyi közvetítők); és/vagy

b) a pénzügyi kiegészítő tevékenység (kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek).

Ide tartoznak azok a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó gazdasági egységek is, amelyek eszközeinek vagy kötelezettségeinek nagy része nem képezi gazdasági műveletek tárgyát a nyílt piacokon.

2.56 A pénzügyi közvetítés olyan tevékenység, amelyben a gazdasági egység saját számlájára pénzügyi eszközökre tesz szert és kötelezettségeket vállal azáltal, hogy a piacon pénzügyi tranzakciókban vesz részt. A pénzügyi közvetítők eszközeit és kötelezettségeit a pénzügyi közvetítés folyamatában például lejáratuk, nagyságuk, kockázatuk és más feltételeik tekintetében átcsoportosítják és átalakítják.

A pénzügyi kiegészítő tevékenységek a pénzügyi közvetítéssel összefüggő, de önmagukban nem járnak pénzügyi közvetítést jelentő tevékenységekkel.

Pénzügyi közvetítők

2.57 A pénzügyi közvetítési folyamatban pénzeszközök áramlanak a többlettel rendelkező és a pénzhiánnyal küzdő harmadik felek között. A pénzügyi közvetítő nemcsak más gazdasági egységek ügynökeként tevékenykedik, hanem saját kockázatot is vállal azáltal, hogy saját számlára szerez be pénzügyi eszközöket és vállal kötelezettségeket.

2.58 A pénzügyi közvetítői tevékenység a kötelezettségek minden kategóriájára kiterjedhet, kivéve az egyéb tartozások kategóriáját (AF.8). A pénzügyi közvetítői tevékenység által érintett pénzügyi eszközök bármelyik kategóriába tartozhatnak - a biztosítási, nyugdíj-, és szabványosított garancia-rendszerek (AF.6) kategóriájának kivételével -, beleértve az egyéb követelések kategóriáját is. A pénzügyi közvetítők a pénzeszközeiket nem pénzügyi eszközökbe, akár ingatlanokba is fektethetik. Ahhoz, hogy a vállalat pénzügyi közvetítőnek minősüljön, pénzügyi kötelezettségeket kell vállalnia a piacon, és a forrásokat át kell alakítania. Az ingatlanügyletekkel foglalkozó vállalatok nem pénzügyi közvetítők.

2.59 A biztosítók és nyugdíjpénztárak feladata a kockázatok megosztása. Az ilyen intézmények kötelezettségei közé a biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerek (AF.6) tartoznak. A kötelezettségek ellentételei a - pénzügyi közvetítőként működő - biztosítók és nyugdíjpénztárak befektetései.

2.60 A befektetési alapok - a továbbiakban: pénzpiaci alapok és nem pénzpiaci alapok - elsődlegesen befektetési jegyek vagy egységek (AF.52) kibocsátása útján vállalnak kötelezettségeket. Ezeket a pénzeszközöket pénzügyi eszközök és/vagy ingatlanok vásárlása révén átalakítják. A befektetési alapokat a pénzügyi közvetítők közé kell sorolni. A saját részvényeiken kívüli eszközeik és kötelezettségeik értékében bekövetkező minden változás a saját tőkéjükben is tükröződik (lásd a 7.07. pontot). Mivel a saját tőkéjük összege a befektetési jegyek vagy egységek értékével egyezik meg, az alap eszközeinek és kötelezettségeinek értékében bekövetkező minden változás az ilyen a befektetési jegyeknek vagy egységeknek a piaci értékében is megmutatkozik. Az ingatlanokba befektető befektetési alapok pénzügyi közvetítők.

2.61 A pénzügyi közvetítés az eszközök megszerzésére és a kötelezettségek vállalására korlátozódik a lakossággal vagy annak pontosan meghatározott és viszonylag nagy alcsoportjaival szemben. Ha a tevékenység személyek vagy családok kis csoportjaira korlátozódik, nem történik pénzügyi közvetítés.

2.62 Az általános korlátozás alól, amely szerint a pénzügyi közvetítés piaci pénzügyi tranzakció, lehetnek kivételek. Ilyenek például a részt vevő helyhatóságtól függő városi hitel- és takarékbankok, illetve a pénzeszközök megszerzésében vagy befektetésében az anyavállalat-csoporttól függő, pénzügyi lízingtevékenységet végző vállalatok. Ahhoz, hogy pénzügyi közvetítőknek lehessen tekinteni őket, hitelnyújtásuknak és betétgyűjtésüknek függetlennek kell lennie az érintett önkormányzattól, illetve anyavállalat-csoporttól.

Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek

2.63 A pénzügyi kiegészítő tevékenységek a pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel végzett gazdasági műveletek lebonyolítására, vagy a források átalakítására és átcsoportosítására irányuló kiegészítő tevékenységeket foglalják magukban. A kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek nem vállalnak a pénzügyi eszközök megszerzésével vagy a kötelezettségek vállalásával kapcsolatos kockázatokat. A pénzügyi közvetítést segítik elő. Az olyan vállalatközpontok, amelyek valamennyi leányvállalata vagy azok többsége pénzügyi vállalat, kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek.

Pénzügyi vállalatok, amelyek nem pénzügyi közvetítők vagy kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek

2.64 A pénzügyi közvetítőkön és kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezeteken kívüli egyéb pénzügyi vállalatok olyan gazdasági egységek, amelyek pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, és eszközeik vagy kötelezettségeik nagy része nem képezi gazdasági műveletek tárgyát a nyílt piacokon.

A pénzügyi vállalatok szektorba tartozó gazdasági egységek

2.65 A pénzügyi vállalatok (S.12) szektorban szereplő gazdasági egységek a következők:

a) magán- vagy közösségi vállalatok, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés és/vagy a kiegészítő pénzügyi tevékenység;

b) önálló jogi személyiséggel rendelkező szövetkezetek és társas vállalkozások, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés és/vagy a kiegészítő pénzügyi tevékenység;

c) önálló jogi személyiséggel rendelkező közcélú termelők, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés és/vagy a kiegészítő pénzügyi tevékenység;

d) önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézmények, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés és/vagy a kiegészítő pénzügyi tevékenység, vagy amelyek pénzügyi vállalatokat segítenek;

e) vállalatközpontok, ha minden leányvállalatuknak vagy azok többségének - mint pénzügyi vállalatnak - a fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés és/vagy a kiegészítő pénzügyi tevékenység. Ezeket a vállalatközpontokat a kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek (S.126) közé kell sorolni;

f) holdingtársaságok, ha a fő szerepük az, hogy a leányvállalatok egy csoportjának az eszközeit birtokolják. A csoport összetétele lehet pénzügyi vagy nem pénzügyi jellegű - ez nem befolyásolja a holdingtársaságok captive finanszírozóként (S.127) való besorolását;

g) olyan különleges célú gazdasági egységek, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi szolgáltatások nyújtása;

h) jogi személyiséggel nem rendelkező befektetési alapok - ideértve a résztvevők csoportjának tulajdonában levő befektetési portfoliókat is -, amelyek irányítását általában más pénzügyi vállalatok végzik. Az ilyen az alapok az irányító pénzügyi vállalattól elkülönülő gazdasági egységek;

i) a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel foglalkozó, pénzügyi szabályozás és felügyelet alá tartozó (a legtöbb esetben a központi bankon kívüli betétgyűjtő vállalatok, biztosítók vagy nyugdíjpénztárak közé sorolt), jogi személyiséggel nem rendelkező egységek, amelyek döntéshozatali önállóságot élveznek és tulajdonosaiktól függetlenül önálló vezetés alatt állnak; a gazdasági és pénzügyi magatartásuk hasonló a pénzügyi vállalatokéhoz. Ebben az esetben különálló gazdasági egységként kezelendők. Ilyenek a nem rezidens pénzügyi vállalatok fióktelepei.

A pénzügyi vállalatok alszektorai

2.66 A "pénzügyi vállalatok" szektor a következő alszektorokból áll:

a) "központi bank" (S.121);

b) "betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével" (S.122);

c) "pénzpiaci alapok" (MMF) (S.123);

d) "nem pénzpiaci befektetési alapok" (S.124);

e) "egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével" (S.125);

f) "kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek" (S.126);

g) "captive finanszírozók és pénzkölcsönzők" (S.127);

h) "biztosítók" (S.128); valamint

i) "nyugdíjpénztárak" (S.129).

A pénzügyi vállalatok alszektorainak egyesítése

2.67 Az EKB meghatározása szerinti monetáris pénzügyi intézmények (MFI) közé tartozik minden gazdasági egység, amely a következő alszektorokba tartozik: "központi bank" (S.121), "betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével" (S.122) és "pénzpiaci alapok (MMF)" (S.123).

2.68 Az egyéb monetáris pénzügyi intézmények közé azok a pénzügyi közvetítők tartoznak, amelyeken keresztül a "központi bank" (S.121) monetáris politikájának hatásai továbbgyűrűznek a gazdaság többi egységéhez. Ezek a "betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével" (S.122) és a "pénzpiaci alapok" (MMF) (S.123).

2.69 A kockázatok megosztásával foglalkozó pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak (ICPF). Ide tartoznak a következő alszektorok: a "biztosítók" (S.128) és a "nyugdíjpénztárak" (S.129).

2.70 A "pénzügyi vállalatok a monetáris intézmények és a biztosítók és nyugdíjpénztárak kivételével" a következő alszektorokból áll: "nem pénzpiaci befektetési alapok" (S.124), "egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével" (S.125), "kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek" (S.126), valamint "captive finanszírozók és pénzkölcsönzők" (S.127).

A pénzügyi vállalatok alszektorainak felosztása közösségi, hazai magántulajdonú és külföldi irányítású pénzügyi vállalatokra

2.71 Az S.121. alszektor kivételével mindegyik alszektor tovább bontható a következők szerint:

a) közösségi tulajdonban levő pénzügyi vállalatok;

b) hazai pénzügyi magánvállalatok; valamint

c) külföldi irányítású pénzügyi vállalatok.

Az erre a felosztásra vonatkozó kritériumok megegyeznek a nem pénzügyi vállalatok felosztásánál alkalmazott kritériumokkal (lásd a 2.51-2.54 pontot).

2.3. táblázat - A pénzügyi vállalatok szektor és alszektorai

Szektorok és alszektorokKözösségiHazai magántulajdonúKülföldi irányítású
Pénzügyi vállalatokS.12
Monetáris pénzügyi intézmények (MFI)Központi bankS.121
Egyéb monetáris pénzügyi intézmények (OMFI)Betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételévelS.122S.12201S.12202S.12203
Pénzpiaci alapokS.123S.12301S.12302S.12303
Pénzügyi vállalatok az MFI és az ICPF kivételévelNem pénzpiaci befektetési alapokS.124S.12401S.12402S.12403
Egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételévelS.125S.12501S.12502S.12503
Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetekS.126S.12601S.12602S.12603
Captive finanszírozók és pénzkölcsönzőkS.127S.12701S.12702S.12703
Biztosítók és nyugdíjpénztárak (ICPF)Biztosítók (IC)S.128S.12801S.12802S.12803
Nyugdíjpénztárak (PF)S.129S.12901S.12902S.12903

Központi bank (S.121)

2.72 Fogalommeghatározás: a központi bank alszektor (S.121) minden olyan pénzügyi vállalatot és kvázivállalatot magában foglal, amelynek fő funkciója a fizetőeszköz-kibocsátás, a fizetőeszköz belső és külső értékének fenntartása, és az ország nemzetközi fizetőeszköz-tartalékai egészének vagy egy részének kezelése.

2.73 A következő pénzügyi közvetítők tartoznak az S.121. alszektorba:

a) a nemzeti bank, abban az esetben is, ha a Központi Bankok Európai Rendszeréhez tartozik;

b) az olyan alapvetően állami jellegű központi monetáris intézmények (például a devizaállomány kezelésével vagy a fizetőeszköz-kibocsátással foglalkozó ügynökségek), amelyek a számlák teljes sorozatát vezetik, és döntéshozatali önállóságot élveznek a kormányzattal szemben. Amennyiben ezeket a tevékenységeket a kormányzaton vagy a központi bankon belül végzik, ezek céljára nincsenek külön gazdasági egységek.

2.74 Az S.121. alszektor a központi bankon kívül nem foglal magában más, pénzügyi vállalatokat vagy pénzügyi piacokat szabályozó vagy felügyelő ügynökséget vagy szervet. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

Betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével (S.122)

2.75 Fogalommeghatározás: a "betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével" alszektor (S.122) magában foglal minden olyan pénzügyi vállalatot és kvázivállalatot - a központi bank és a pénzpiaci alapok alszektorba soroltak kivételével -, amelyek elsősorban pénzügyi közvetítéssel foglalkoznak, és amelyek üzleti tevékenysége betéteknek és/vagy betétet lényegében helyettesítő eszközöknek az elfogadása gazdasági egységektől - vagyis nemcsak monetáris pénzügyi intézményektől -, valamint a saját kockázatra történő hitelnyújtás és/vagy értékpapír-befektetés.

2.76 A "betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével" alszektorba tartozó egységeket nem lehet egyszerűen bankoknak tekinteni, mivel olyan pénzügyi vállalatokat is magukban foglalhatnak, amelyek nem nevezik magukat banknak, vagy amelyeknek néhány országban nem engedélyezik a bank elnevezés használatát, miközben néhány egyéb, magát banknak nevező pénzügyi vállalat adott esetben nem betétgyűjtő vállalat. A következő pénzügyi közvetítők tartoznak az S.122. alszektorba:

a) kereskedelmi bankok, "univerzális" bankok, "általános célú" bankok;

b) takarékpénztárak (beleértve a vagyonkezelő takarékbankokat, valamint takarékpénztárakat és hitelegyesületeket);

c) postai zsiróintézmények, postabankok, zsiróbankok;

d) vidékfejlesztési hitelbankok, mezőgazdasági hitelbankok;

e) szövetkezeti hitelbankok, hitelszövetkezetek;

f) szakosodott bankok (például befektetési bankok, értékpapír-kibocsátásra szakosodott bankok, privát bankok); valamint

g) elektronikus pénzintézetek, amelyek főtevékenysége a pénzügyi közvetítés.

2.77 Az alábbi pénzügyi közvetítőket az S.122. alszektorba kell besorolni abban az esetben, ha üzleti tevékenységük körébe tartozik a visszafizetendő források gyűjtése az ügyfelektől akár betétek formájában, akár más formában, például hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok folytatólagos kibocsátásával:

a) jelzáloghitelek nyújtásával foglalkozó vállalatok (beleértve a lakás-takarékpénztárakat, jelzálogbankokat és jelzáloghitel-intézeteket);

b) önkormányzati hitelintézetek.

Egyéb esetben a pénzügyi közvetítők az S.124. alszektorba tartoznak.

2.78 Az S.122. alszektor nem tartalmazza a következőket:

a) vállalatközpontok, amelyek nem betétgyűjtő vállalatok, de olyan csoport egyéb egységeit felügyelik és irányítják, amely túlnyomórészt - a központi banktól eltérő - betétgyűjtő vállalatokból áll. Ezek a vállalatközpontok az S.126. alszektorba tartoznak;

b) a betétgyűjtő vállalatokat segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézmények. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak; valamint

c) olyan elektronikus pénzintézetek, amelyeknek nem főtevékenysége a pénzügyi közvetítés.

Pénzpiaci alapok (S.123)

2.79 Fogalommeghatározás: a "pénzpiaci alapok" alszektort (S.123) az olyan pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok alkotják - a központi bank és a hitelintézetek alszektorokba tartozó vállalatok kivételével -, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés. Az üzleti tevékenységük abból áll, hogy a gazdasági egységek betéteit lényegében helyettesítő eszközként befektetési jegyeket vagy egységeket bocsátanak ki, és saját kockázatukra befektetéseket hajtanak végre, elsődlegesen pénzpiaci alapok befektetési jegyeibe/egységeibe, hitelviszonyt megtestesítő rövid lejáratú értékpapírokba és/vagy betétekbe.

2.80 A következő pénzügyi közvetítők tartoznak az S.123. alszektorba: befektetési alapok, beleértve a tőkekihelyező társaságokat, a befektetési vagyonkezelőket és egyéb kollektív befektetési formákat, amelyek befektetési jegyei vagy egységei a betéteket lényegében helyettesítő eszközök.

2.81 Az S.123. alszektor nem tartalmazza a következőket:

a) vállalatközpontok, amelyek egy, túlnyomórészt pénzpiaci alapokból álló csoportot felügyelnek és irányítanak, de amelyek maguk nem minősülnek pénzpiaci alapnak. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak;

b) a pénzpiaci alapokat segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézmények. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

Nem pénzpiaci befektetési alapok (S.124)

2.82 Fogalommeghatározás: a "nem pénzpiaci befektetési alapok" alszektort (S.124) mindazon kollektív befektetési rendszerek alkotják - a pénzpiaci alszektorba sorolt rendszerek kivételével -, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés. Az üzleti tevékenységük abból áll, hogy olyan befektetési jegyeket vagy egységeket bocsátanak ki, amelyek nem a betéteket lényegében helyettesítő eszközök, és saját kockázatukra befektetéseket hajtanak végre elsődlegesen nem rövid lejáratú pénzügyi eszköznek minősülő pénzügyi eszközökbe és nem pénzügyi eszközökbe (általában ingatlanba).

2.83 A nem pénzpiaci befektetési alapok közé az olyan tőkekihelyező társaságok, befektetési alapok és egyéb kollektív befektetési rendszerek tartoznak, amelyek befektetési jegyeit vagy egységeit nem tekinthetők betéteket lényegében helyettesítő eszköznek.

2.84 A következő pénzügyi közvetítők tartoznak az S.124. alszektorba:

a) nyílt végű befektetési alapok, amelyek befektetési jegyeit vagy egységeit a tulajdonosok kérésére - közvetlenül vagy közvetetten a vállalkozás eszközeiből - visszavásárolják vagy beváltják;

b) zárt végű befektetési alapok rögzített részvénytőkével, ahol az alapba befektető vagy onnan kilépő befektetőknek meglévő részesedéseket kell megvásárolniuk vagy eladniuk;

c) ingatlanbefektetési alapok;

d) egyéb alapokba befektető befektetési alapok ("az alapok alapjai");

e) a fedezeti alapok, amelyek közé a kollektív befektetési formák széles skálája tartozik, és amelyekre magas minimum befektetés, enyhe szabályozottság és változatos befektetési stratégiák jellemzők.

2.85 Az S.124. alszektor nem tartalmazza a következőket:

a) a nyugdíjpénztárak alszektor részét képező nyugdíjpénztárak;

b) speciális célú kormányzati alapok - úgynevezett állami befektetési alapok. A speciális célú kormányzati alap akkor minősül captive finanszírozónak, ha az pénzügyi vállalat. Azt, hogy a "speciális célú kormányzati alap" a kormányzat vagy a pénzügyi vállalatok szektorba sorolandó-e be, a 2.27 pontban foglalt, a kormányzat speciális célú egységeire vonatkozó kritériumok alapján kell meghatározni;

c) vállalatközpontok, amelyek egy, túlnyomórészt nem pénzpiaci alapokból álló csoportot felügyelnek és irányítanak, de amelyek maguk nem minősülnek befektetési alapnak. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak;

d) nem pénzpiaci befektetési alapokat segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézmények. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

Egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével (S.125)

2.86 Fogalommeghatározás: az "egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével" alszektor (S.125) magában foglal minden olyan pénzügyi vállalatot és kvázivállalatot, amelynek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés, melynek keretében gazdasági egységekkel szemben olyan kötelezettségeket vállal, amelyet nem fizetőeszköz, betét, illetve befektetési jegy testesít meg, valamint nem kapcsolódik biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerekhez.

2.87 Az S.125. alszektorba a túlnyomórészt hosszú távú finanszírozással foglalkozó pénzügyi közvetítők tartoznak. A legtöbb esetben az ilyen futamidők túlnyomó alkalmazása különbözteti meg ezt az alszektort az egyéb monetáris pénzügyi intézmény alszektoroktól (S.122 és S.123). A nem pénzügyi befektetési alapok (S.124), a biztosítók (S.128) és a nyugdíjpénztárak (S.129) ettől az alszektortól a betétet lényegében helyettesítő eszköznek nem minősülő befektetési jegyek vagy biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garanciarendszerek formájában vállalt kötelezettségek hiánya alapján választhatók el.

2.88 Az "egyéb pénzügyi közvetítők, a biztosítók és nyugdíjpénztárak kivételével" alszektor (S.125) az értékpapírosítási tranzakciókkal foglalkozó speciális pénzügyi vállalatokat (financial vehicle corporations, FVC), az értékpapírokkal és derivatívákkal foglalkozó ügynököket, a hitelnyújtással foglalkozó pénzügyi vállalatokat és a specializálódott pénzügyi vállalatokat tartalmazó alszektorra osztható. Ezt a 2.4. táblázat tartalmazza.

2.4. táblázat - Az "egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével" alszektor (S.125) és felosztása

Értékpapírosítási tranzakciókkal foglalkozó speciális pénzügyi vállalatok

Értékpapírokkal és derivatívákkal foglalkozó ügynökök

Hitelnyújtással foglalkozó pénzügyi vállalatok valamint

Specializálódott pénzügyi vállalatok

2.89 Az S.125. alszektor nem foglalja magában az egyéb pénzügyi közvetítőket segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézményeket. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

2.90 Fogalommeghatározás: az értékpapírosítási tranzakciókkal foglalkozó speciális pénzügyi vállalatok értékpapírosítási tranzakciókat végző vállalkozások. A gazdasági egység kritériumainak megfelelő értékpapírosítási tranzakciókkal foglalkozó speciális pénzügyi vállalatok az S.125. alszektorba tartoznak, egyébként pedig az anyavállalat szerves részeként kezelendők.

2.91 Az értékpapírokkal és derivatívákkal foglalkozó (saját számlára dolgozó) ügynökök saját számlára dolgozó pénzügyi közvetítők.

2.92 A hitelnyújtással foglalkozó pénzügyi vállalatok közé például az alábbiakkal foglalkozó pénzügyi közvetítők tartoznak:

a) pénzügyi lízing;

b) részletre vásárlás finanszírozása, személyi vagy kereskedelmi hitelek nyújtása; vagy

c) faktoring.

2.93 A specializálódott pénzügyi vállalatok pénzügyi közvetítők, például:

a) kockázatitőke- és fejlesztésitőke-társaságok;

b) export-/importfinanszírozási társaságok; vagy

c) pénzügyi közvetítők, amelyek kizárólag monetáris pénzügyi intézményektől gyűjtenek betéteket és/vagy nyújtanak számukra a betéteket lényegében helyettesítő eszközöket, illetve vesznek fel hitelt; ezen pénzügyi közvetítők közé tartoznak a monetáris pénzügyi intézmények közötti visszavásárlási megállapodásokhoz kapcsolódó gazdasági műveleteket lebonyolító központi elszámolóházak (CCP-k) is.

2.94 Az olyan vállalatközpontok, amelyek fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és/vagy kiegészítő pénzügyi tevékenységekkel foglalkozó leányvállalatokból álló csoportot felügyelnek és irányítanak, az S.126. alszektorba tartoznak.

Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek (S.126)

2.95 Fogalommeghatározás: a "kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek" alszektor (S.126) magában foglalja mindazokat a pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek maguk nem pénzügyi közvetítők, de fő tevékenységük pénzügyi közvetítéshez szorosan kapcsolódó tevékenység.

2.96 A következő pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok tartoznak az S.126. alszektorba:

a) biztosítási brókerek, értékmentési és kárügyintézők, biztosítási és nyugdíj szaktanácsadók stb.;

b) hitelügynökök, értékpapírbrókerek, befektetési tanácsadók stb.;

c) tőzsdére vitellel foglalkozó, értékpapírok kibocsátását szervező vállalatok;

d) váltók és hasonló pénzügyi eszközök forgatmányozással való fedezését fő tevékenységként végző vállalatok;

e) derivatív és fedezeti eszközökkel, például csereügylet, opciós és határidős tőzsdei ügyletekkel (kibocsátás nélkül) foglalkozó vállalatok;

f) a pénzpiacok infrastruktúráját biztosító vállalatok;

g) pénzügyi közvetítők és a pénzpiacok központi felügyeleti hatóságai, ha elkülönült gazdasági egységek;

h) nyugdíjpénztárak, kölcsönös befektetési alapok stb. kezelői;

i) értéktőzsdei és biztosítási tőzsdei szolgáltatásokat nyújtó vállalatok;

j) pénzügyi vállalatokat segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézmények (lásd a 2.46 pont d) alpontját);

k) pénzforgalmi intézmények (amelyek elősegítik a pénzforgalmat az eladó és a vevő között).

2.97 Az S.126. alszektorba tartoznak azok a vállalatközpontok is, amelyek valamennyi leányvállalata vagy azok többsége pénzügyi intézmény.

Captive finanszírozók és pénzkölcsönzők (S.127)

2.98 Fogalommeghatározás: a "captive finanszírozók és pénzkölcsönzők" alszektor (S.127) magában foglalja az összes olyan pénzügyi vállalatot és kvázivállalatot, amelyek nem foglalkoznak sem pénzügyi közvetítéssel, sem kiegészítő pénzügyi szolgáltatások nyújtásával, és amelyek eszközeinek vagy kötelezettségeinek nagy része nem képezi gazdasági műveletek tárgyát a nyílt piacokon.

2.99 Az alábbi pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok tartoznak az S.127. alszektorba:

a) jogi személyiséggel rendelkező egységek, például vagyonkezelők, ingatlankezelők, ügynökségi vállalkozások vagy fedővállalkozások;

b) holdingtársaságok, amelyeknek leányvállalatok egy csoportja felett ellenőrzést biztosító tulajdoni részesedés van a tulajdonukban, és amelyek fő tevékenysége az, hogy a tulajdonukban tartják a csoportot anélkül, hogy bármilyen további szolgáltatást nyújtanának azoknak a vállalkozásoknak, amelyek tőkéjét birtokolják, vagyis nem kezelnek vagy irányítanak más egységeket;

c) gazdasági egységnek minősülő különleges célú gazdasági egységek, amelyek a nyílt piacokon forrásokat gyűjtenek abból a célból, hogy azt az anyavállalatuk használja fel;

d) olyan egységek, amelyek kizárólag saját forrásaik vagy egy támogató által biztosított források felhasználásával nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat az ügyfelek egy meghatározott körének, és vállalják az adós késedelmes fizetésének pénzügyi kockázatát. Ilyenek például a pénzkölcsönzők, az olyan vállalatok, amelyek egy támogatótól - például egy kormányzati egységtől vagy non-profit intézménytől - kapott összegből diákoknak vagy külkereskedelmi célokra nyújtanak hitelt, valamint a főként hitelnyújtással foglalkozó zálogházak;

e) általában állami befektetési alapnak nevezett különleges célú kormányzati alapok, amennyiben pénzügyi vállalatnak minősülnek.

Biztosítók (S.128)

2.100 Fogalommeghatározás: a biztosítók alszektor (S.128) magában foglalja mindazokat a pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek fő tevékenysége a kockázatok megosztásának formájában megvalósuló pénzközvetítés, főként közvetlen biztosítás vagy viszontbiztosítás formájában (lásd a 2.59 pontot).

2.101 A biztosítók az alábbi szolgáltatásokat nyújtják:

a) egyéni vagy csoportos élet- és nem-életbiztosítás;

b) viszontbiztosítás más biztosítók részére.

2.102 A nem-életbiztosítók a következőkre nyújthatnak biztosítási szolgáltatásokat:

a) tűz (például kereskedelmi és magántulajdon);

b) felelősség (sérülés);

c) gépjármű (sajáthibás kár és felelősségbiztosítás);

d) tengeri, légi és szárazföldi közlekedési biztosítás (ideértve az energiaügyi kockázatokat is);

e) baleset és egészség; vagy

f) pénzügyi biztosítás (garancia vagy kezesség vállalása).

A pénzügyi biztosítók vagy hitelbiztosítók, amelyeket garanciabankoknak is neveznek, az értékpapírosítás és egyéb hiteltermékek támogatásához nyújtanak garanciát vagy vállalnak kezességet.

2.103 A biztosítók nagyrészt jogi személyiséggel rendelkező vagy kölcsönösségi alapon működő egységek. A jogi személyiséggel rendelkező egységek a részvényesek tulajdonában állnak, és sokukat tőzsdén is jegyzik. A kölcsönös befektetési alapok a tagjaik tulajdonában vannak, és a nyereségüket osztalékok vagy bónuszok útján juttatják vissza a "nyereségrészesedéssel összekapcsolt" biztosítással rendelkező vagy "részt vevő" szerződőknek. A "captive" biztosítók általában egy nem pénzügyi vállalat tulajdonában állnak, és leginkább a részvényeseik kockázatait biztosítják.

2.1. szövegdoboz - Biztosítástípusok

Biztosítás típusaSzektor/Alszektor
Közvetlen biztosításÉletbiztosítás
A szerződő rendszeresen vagy egy összegben fizet egy adott biztosítónak, amiért cserébe a biztosító garantálja, hogy egy adott időpontban vagy annál korábban egy megállapodás szerinti összeget vagy járadékot biztosít a szerződő számára.
Biztosítók
Nem-életbiztosítás
A bal-esetekhez, betegséghez, tűzhöz, hitelhez stb. hasonló kockázatokat fedező biztosítás.
Biztosítók
Viszont-biztosításEgy biztosító által a váratlanul nagy számú vagy különösen nagy összegű követelések elleni védelem céljából vásárolt biztosítás.Biztosítók
Társadalom-biztosításTársadalombiztosítás
A kedvezményezetteket a kormányzat kötelezi arra, hogy biztosítsák magukat bizonyos szociális jellegű kockázatok ellen.
Társadalom-biztosítási nyugdíjakTársadalombiztosítási alapok
Egyéb társadalom-biztosítás
A társadalombiztosításon kívüli, munkaviszonnyal kapcsolatos társadalombiztosítás
A munkáltató a foglalkoztatás feltételéül szabhatja, hogy a munkavállalók biztosítsák magukat bizonyos szociális jellegű kockázatok ellen.
Munkavi-szonyhoz kapcsolódó nyugdíjakA munkáltató, a biztosítók, a nyugdíjpénztár vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények
Munkavi-szonyhoz kapcsolódó egyéb társadalom-biztosítás

2.104 Az S.128. alszektor nem tartalmazza a következőket:

a) azok a gazdasági egységek, amelyek megfelelnek a 2.117. pontban felsorolt mindkét kritériumnak. Ezek az S.1314. alszektorba tartoznak;

b) azok a vállalatközpontok, amelyek egy túlnyomórészt biztosítókból álló csoportot felügyelnek és irányítanak, de amelyek maguk nem minősülnek biztosítónak. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

c) biztosítókat segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező nonprofit intézmények. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

Nyugdíjpénztárak (S.129)

2.105 Fogalommeghatározás: a nyugdíjpénztárak alszektor (S.129) magában foglalja mindazokat a pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek fő tevékenysége a biztosított személyek társadalmi kockázatainak és szükségleteinek megosztása (társadalombiztosítás) keretében megvalósuló pénzügyi közvetítés. A nyugdíjpénztárak mint társadalombiztosítási rendszerek nyugdíjjövedelmet, valamint gyakran haláleseti és fogyatékossági juttatásokat is biztosítanak.

2.106 Az S.129. alszektor csak azokat a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárakat foglalja magában, amelyek az őket létrehozó egységektől elkülönülő gazdasági egységek. Az ilyen autonóm pénztárak döntéshozatali önállósággal rendelkeznek és a számlák teljes sorozatát vezetik. A nem autonóm nyugdíjpénztárak nem gazdasági egységek, az őket létrehozó gazdasági egység részét képezik.

2.107 A nyugdíjpénztári rendszerek résztvevői például egy vállalkozás vagy vállalkozáscsoport munkavállalói, egy szakágazat vagy egy ágazat munkavállalói, vagy azonos foglalkozású személyek. A biztosítási szerződésben foglalt juttatások lehetnek:

a) a biztosított halála után az özvegy és a gyermekek részére kifizetett juttatások;

b) a nyugdíjazást követően fizetett juttatások; vagy

c) a biztosított fogyatékossá válását követően fizetett juttatások.

2.108 Néhány országban az említett kockázatokra az életbiztosítással foglalkozó biztosítók és a nyugdíjpénztárak egyaránt köthetnek biztosítást. Más országokban a felsorolt kockázati kategóriák némelyikére csak életbiztosítással foglalkozó biztosítónál lehet biztosítást kötni. Az életbiztosítókkal ellentétben a nyugdíjpénztárak működését a törvény a munkavállalók és önálló vállalkozók meghatározott csoportjaira korlátozza.

2.109 Nyugdíjpénztári rendszert szervezhetnek a munkáltatók vagy a kormányzat, de szervezhetik biztosítók is a munkavállalók nevében. Lehetőség van különálló gazdasági egységeket létrehozni a nyugdíjak fedezetére szolgáló eszközök kezelésére és a nyugdíjak folyósítására.

2.110 Az S.129. alszektor nem tartalmazza a következőket:

a) azok a gazdasági egységek, amelyek megfelelnek a 2.117. pontban felsorolt mindkét kritériumnak. Ezek az S.1314. alszektorba tartoznak;

b) azok a vállalatközpontok, amelyek egy túlnyomórészt nyugdíjpénztárakból álló csoportot felügyelnek és irányítanak, de maguk nem minősülnek nyugdíjalapnak. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

c) a nyugdíjpénztárakat segítő, de pénzügyi közvetítéssel nem foglalkozó, önálló jogi személyiséggel rendelkező non-profit intézmények. Ezek az S.126. alszektorba tartoznak.

Kormányzat (S.13)

2.111 Fogalommeghatározás: a kormányzati szektor (S.13) magában foglalja mindazokat a gazdasági egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat a gazdasági egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása.

2.112 Az S.13. szektorba például a következő gazdasági egységek tartoznak:

a) kormányzati egységek, amelyek jogi eljárás útján jöttek létre abból a célból, hogy hatósági jogkörrel rendelkezzenek a gazdasági terület többi egysége felett, és amelyek bizonyos, elsősorban a közösség érdekeit szolgáló nem piaci javakat és szolgáltatásokat biztosító tevékenységek egy csoportját látják el és finanszírozzák;

b) kormányzati egységként működő vállalat vagy kvázivállalat, amennyiben a kibocsátása főként nem piaci, és egy kormányzati egység irányítása alatt áll;

c) olyan nonprofit intézmények, amelyek önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, nem piaci termelők, és a kormányzat irányítása alatt állnak;

d) autonóm nyugdíjpénztárak, amennyiben a hozzájárulás jogi kötelezettség, és amennyiben a járulékok és juttatások befizetését/kifizetését és jóváhagyását illetően a kormányzat kezeli az alapokat.

2.113 A kormányzat szektor négy alszektorból áll:

a) Központi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1311);

b) Tartományi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1312);

c) Helyi önkormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1313);

d) társadalombiztosítási alapok (S.1314).

Központi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1311)

2.114 Fogalommeghatározás: ez az alszektor magában foglalja az állam összes közigazgatási egységét és az olyan központi kormányzati szerveket, amelyek illetékessége általánosságban kiterjed az ország egész gazdasági területére. A társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek nem tartoznak ebbe az alszektorba.

Az S.1311. alszektorba tartoznak azok a nonprofit intézmények is, amelyek a központi kormányzat irányítása alatt állnak, és amelyek illetékessége az ország egész gazdasági területére kiterjed.

Az olyan piacszabályozási szervezetek, amelyek kizárólag vagy főként támogatások elosztói, az S.1311. alszektorba tartoznak. Az olyan szervezetek, amelyek feladata kizárólag vagy főként mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termékek vásárlása, tartása és eladása, az S.11. szektorba tartoznak.

Tartományi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1312)

2.115 Fogalommeghatározás: ez az alszektor azokat a közigazgatási szervezeteket foglalja magában, amelyek elkülönült gazdasági egységek, és a társadalombiztosítási alapok kezelését kivéve, bizonyos kormányzati funkciókat gyakorolnak a központi kormányzati szint alatt és a helyi önkormányzati szint felett;.

Az S.1312. alszektorba tartoznak azok a nonprofit intézmények is, amelyek a tartományi kormányzat irányítása alatt állnak, és amelyek tevékenysége a tartomány gazdasági területére korlátozódik.

Helyi önkormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1313)

2.116 Fogalommeghatározás: ez az alszektor olyan közigazgatási egységeket foglal magában, amelyek hatásköre kizárólag az ország gazdasági területének helyi részére terjed ki, a társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek helyi képviseletei kivételével.

Az S.1313. alszektorba tartoznak azok a nonprofit intézmények is, amelyek a helyi önkormányzat irányítása alatt állnak, és amelyek tevékenysége a helyi önkormányzat gazdasági területére korlátozódik.

Társadalombiztosítási alapok (S.1314)

2.117 Fogalommeghatározás: a "társadalombiztosítási alapok" alszektor azokat a központi, tartományi és helyi gazdasági egységeket foglalja magában, amelyek fő tevékenysége a társadalmi juttatások biztosítása, és megfelelnek a következő két feltételnek:

a) törvény vagy más szabályozás erejénél fogva a lakosság bizonyos csoportjai kötelesek a rendszerben részt venni, vagy abba járulékot fizetni; valamint

b) a társadalombiztosítási járulékok és juttatások megállapítása vagy jóváhagyása a kormányzat felelősségi körébe tartozik, függetlenül felügyeleti szervként vagy munkáltatóként betöltött szerepétől.

Általában nincs közvetlen kapcsolat az egyén kockázatoknak való kitettsége és az általa fizetett társadalombiztosítási járulék összege között.

Háztartások (S.14)

2.118 Fogalommeghatározás: a "háztartások" szektor (S.14) az egyéneket és az egyének csoportjait foglalja magában, egyrészt mint fogyasztókat, másrészt mint olyan vállalkozókat, akik piacra szánt javakat állítanak elő és pénzügyi vagy nem pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak (azaz piaci termelők), feltéve hogy a javak és szolgáltatások előállítását nem kvázivállalatként kezelt elkülönült gazdasági egységek keretében végzik. A szektorba tartoznak azok az egyének vagy csoportok is, akik kizárólag saját végső felhasználásra állítanak elő javakat vagy nem pénzügyi szolgáltatásokat.

A háztartások - mint fogyasztók - olyan egyazon lakhelyen élő személyek kis csoportjaként határozhatók meg, akik jövedelmüket és vagyonukat megosztják egymással, és bizonyos típusú - elsősorban a lakhatás és az élelmezés körébe tartozó - javakat és szolgáltatásokat közösen fogyasztanak.

A háztartások fő forrásai a következők:

a) munkavállalói jövedelem;

b) tulajdonból származó jövedelem;

c) egyéb szektorokból érkező transzferek;

d) piaci termékek eladásából származó bevételek; valamint

e) a saját végső fogyasztásra szánt termékek kibocsátásából származó imputált bevételek.

2.119 A "háztartások" szektorba tartoznak a következők:

a) azok az egyének vagy az egyének azon csoportjai, akiknek fő funkciója a fogyasztás;

b) azok a tartósan intézetben élő személyek, akik gazdasági ügyekben kevés vagy semmilyen intézkedési vagy döntéshozatali önállósággal nem rendelkeznek (például kolostorokban élő egyházi rendek tagjai, hosszú ideig kórházban ápolt betegek, hosszú idejű börtönbüntetésre ítélt rabok, tartósan nyugdíjasotthonokban élő idős emberek). Az ilyen személyek külön gazdasági egységként, különálló háztartásként kezelendők;

c) azok az egyének vagy az egyének azon csoportjai, akiknek fő funkciója a fogyasztás, valamint emellett - kizárólag saját végső felhasználási célra - javak előállítása és nem pénzügyi szolgáltatások nyújtása; a rendszer a saját végső felhasználásra előállított szolgáltatásoknak csak két kategóriáját foglalja magában: a saját lakásszolgáltatást és a fizetett alkalmazottak által nyújtott háztartási szolgáltatásokat;

d) azok a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéni vállalkozások és társas vállalkozások, amelyek piaci termelők, és nem kvázivállalatokként kezelendők; valamint

e) azok a háztartásokat segítő nonprofit intézmények, amelyek nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, vagy amelyek bár rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, jelentőségük azonban csekély.

2.120 Az ESA 2010-ben a "háztartások" szektor az alábbi alszektorokból áll:

a) munkáltatók (S.141) és munkavállaló nélküli önálló vállalkozók (S.142);

b) munkavállalók (S.143);

c) tulajdonból származó jövedelemben részesülő háztartások (S.1441);

d) nyugdíjasok (S.1442);

e) egyéb transzferjövedelemben részesülő háztartások (S.1443).

2.121 A háztartásokat a háztartás mint egységes egész legnagyobb jövedelmének kategóriája alapján (munkáltató jövedelem, munkavállalói jövedelem stb.) kell alszektorokba sorolni. Ha ugyanaz a háztartás egy adott kategóriában több forrásból is részesül jövedelemben, a besorolás alapja az, hogy az egyes kategóriák mekkora részt képviselnek a háztartási jövedelem egészéből.

Munkáltatók és munkavállaló nélküli önálló vállalkozók (S.141 és S.142)

2.122 Fogalommeghatározás: a "munkáltatók és munkavállaló nélküli önálló vállalkozók" alszektort a háztartások azon csoportja alkotja, amelyeknél a háztartás egészének a legnagyobb jövedelemforrása az a (vegyes) jövedelem (B.3), amelyet a háztartás tagjai a tulajdonukban lévő, jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások keretében, piacra szánt javak és szolgáltatások előállítóiként, fizetett munkavállalókkal vagy azok nélkül termelnek a maguk számára, még akkor is, ha ez a jövedelem nem haladja meg a háztartás összjövedelmének a felét.

Munkavállalók (S.143)

2.123 Fogalommeghatározás: a "munkavállalók" alszektort a háztartások azon csoportja alkotja, amelyeknél a munkavállalói jövedelem (D.1) a legnagyobb jövedelemforrás a háztartás egésze számára.

Tulajdonból származó jövedelemben részesülő háztartások (S.1441)

2.124 Fogalommeghatározás: a "tulajdonból származó jövedelemben részesülő háztartások" alszektort a háztartások azon csoportja alkotja, amelyeknél a tulajdonból származó jövedelem (D.4) jelenti a legnagyobb jövedelemforrást a háztartás egésze számára.

Nyugdíjasok (S.1442)

2.125 Fogalommeghatározás: a "nyugdíjasok" alszektort a háztartások azon csoportja alkotja, amelyeknél a nyugdíjakból származó jövedelem a legnagyobb jövedelemforrás a háztartás egésze számára.

A nyugdíjas háztartások olyan háztartások, amelyek jövedelmének fő forrássa az öregségi vagy egyéb nyugdíjakból áll, beleértve a korábbi munkáltatóktól kapott nyugdíjakat is.

Egyéb transzferjövedelemben részesülő háztartások (S.1443)

2.126 Fogalommeghatározás: az "egyéb transzferjövedelemben részesülő háztartások" alszektort a háztartások azon csoportja alkotja, amelyeknél az egyéb folyó transzferekből származó jövedelem a legnagyobb jövedelemforrás a háztartás egésze számára.

Egyéb folyó transzfernek nevezzük a tulajdonból származó jövedelmen, nyugdíjon és a tartósan intézetekben élő személyek jövedelmén kívüli összes folyó transzfert.

2.127 Ha a szektorba sorolás céljára nem áll rendelkezésre információ a háztartás teljes jövedelmének jövedelemforrás szerinti összetételére vonatkozóan, akkor a besoroláshoz a referenciaszemély jövedelmét kell felhasználni. A háztartás referenciaszemélye a legnagyobb jövedelemmel rendelkező személy. Ha ez utóbbi információ sem áll rendelkezésre, a háztartások alszektorba sorolásához annak a személynek a jövedelmét kell felhasználni, aki azt állítja magáról, hogy ő a referenciaszemély.

2.128 A háztartások alszektorba sorolásához fel lehet használni egyéb kritériumokat is, például a háztartások mint vállalkozások tevékenység szerinti besorolását: mezőgazdasággal foglalkozó háztartások és nem mezőgazdasággal foglalkozó háztartások.

Háztartásokat segítő nonprofit intézmények (S.15)

2.129 Fogalommeghatározás: a "háztartásokat segítő nonprofit intézmények" szektort (S.15) olyan nonprofit intézmények alkotják, amelyek önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, háztartásokat segítő tevékenységet folytatnak, és nem piaci magántermelők. Fő bevételi forrásuk a háztartásoktól mint fogyasztóktól származó önkéntes pénzbeli és természetbeni hozzájárulások, a kormányzati kifizetések és a tulajdonból származó jövedelem.

2.130 Ha ezek az intézmények nem túl jelentősek, akkor nem ebbe a szektorba, hanem a "háztartások" szektorba (S.14) tartoznak, mivel gazdasági műveleteik nem különböztethetők meg az ezen utóbbi szektorba tartozó egységek gazdasági műveleteitől. Azok a nem piaci, háztartásokat segítő nonprofit intézmények, amelyek kormányzati irányítás alatt állnak, a kormányzati szektorba (S.13.) tartoznak.

A "háztartásokat segítő nonprofit intézmények" szektor a háztartások számára nem piaci javakat és szolgáltatásokat nyújtó, háztartásokat szolgáló nonprofit intézmények alábbi főbb típusait tartalmazza:

a) szakszervezetek, szakmai vagy tudományos társaságok, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, politikai pártok, egyházak vagy vallási közösségek (ideértve az állam által finanszírozott, de nem az állam által irányított szervezeteket is), valamint szociális, kulturális, szabadidős és sportklubok; továbbá

b) jótékonysági és segélyszervezetek, amelyeket egyéb gazdasági egységek pénzbeli vagy természetbeni önkéntes transzferei finanszíroznak.

Az S.15. szektor magában foglalja a nem rezidens egységeket segítő jótékonysági és segélyszervezeteket, de nem részei azok az intézmények, amelyekben a tagsági viszony feljogosít a javak és szolgáltatások egy előre meghatározott körének igénybevételére.

Külföld (S.2)

2.131 Fogalommeghatározás: a "külföld" szektor (S.2) az egységek olyan csoportja, amely nem jellemezhető egységesen funkciói és forrásai alapján. Mindazokat a nem rezidens egységeket tartalmazza, amelyek gazdasági műveleteket folytatnak, vagy egyéb gazdasági kapcsolatban állnak rezidens gazdasági egységekkel. Számlái általános áttekintést nyújtanak a teljes gazdaságot a külfölddel összekötő gazdasági kapcsolatokról. Ide tartoznak az Unió intézményei és a nemzetközi szervezetek is.

2.132 A külföld nem minősül szektornak abban a tekintetben, hogy rá vonatkozóan nem kell a számlák teljes sorozatát vezetni, de célszerű szektorként kezelni. A szektorok a teljes gazdaság részekre bontásával kerülnek kialakításra abból a célból, hogy a rezidens gazdasági egységek gazdasági magatartás, célkitűzések és funkciók tekintetében hasonló, homogénebb csoportjai jöjjenek létre. Nem ez a helyzet a külföld szektornál: ebben a szektorban kell elszámolni a nem pénzügyi és pénzügyi vállalatok, nonprofit intézmények, háztartások és a kormányzat nem rezidens gazdasági egységekkel végrehajtott gazdasági műveleteit és a köztük lezajló folyamatokat, valamint a rezidensek és nem rezidensek egyéb gazdasági kapcsolatait, például a rezidenseknek a nem rezidensekkel szembeni követeléseit.

2.133 A külföldre vonatkozó számlák csak a rezidens gazdasági egységek és a nem rezidens egységek közötti gazdasági műveleteket tartalmazzák, az alábbiak kivételével:

a) a "külföld" számlák a rezidens egységek által az importált termékek szállításával (az exportáló ország határáig) nyújtott szolgáltatásokat a FOB-paritáson mért import részeként tüntetik fel annak ellenére, hogy azokat rezidens egységek nyújtották;

b) a hazai gazdaság különböző szektoraiba tartozó rezidensek közötti, külföldi eszközöket érintő gazdasági műveleteket a külföldre vonatkozó részletes pénzügyi számlák tartalmazzák. Ezek a gazdasági műveletek nincsenek hatással az országnak a külfölddel szemben fennálló pénzügyi pozíciójára, de hatást gyakorolnak az egyes szektoroknak a külfölddel szemben fennálló pénzügyi kapcsolataira;

c) az országnak a különböző földrajzi zónákhoz tartozó nem rezidensek közötti kötelezettségekkel kapcsolatos gazdasági műveleteit a külföldnek a számlák földrajzi területek szerint részletezett alszámlái tartalmazzák. Bár ezek a gazdasági műveletek nincsenek hatással az országnak a külfölddel szemben fennálló összesített kötelezettségére, hatást gyakorolnak a világ különböző részeivel szembeni kötelezettségekre.

2.134 A külföld szektor (S.2) a következő részekből áll:

a) az Európai Unió tagállamai, valamint intézményei és szervei (S.21):

1. az Európai Unió tagállamai (S.211);

2. az Európai Unió intézményei és szervei (S.212);

b) nem uniós tagországok és az Unióban nem rezidens nemzetközi szervezetek (S.22)

A termelőegységek szektorok szerinti besorolásának alkalmazása a legfontosabb, általánosan elterjedt jogi tulajdonformákra

2.135 Az alábbi áttekintés és a 2.31-2.44 pont összefoglalja azokat az alapelveket, amelyek meghatározzák a termelők szektorok szerinti osztályozását, követve az intézmények főbb típusaira alkalmazott egységes meghatározásokat.

2.136 A piaci termelő magán- és közösségi vállalatok besorolása a következő:

a) a fő tevékenységként javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállításával foglalkozók az S.11. szektorba (nem pénzügyi vállalatok) tartoznak;

b) a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozók az S.12. szektorba (pénzügyi vállalatok) tartoznak.

2.137 A piaci termelő, önálló jogi személyiséggel rendelkező szövetkezetek és társas vállalkozások besorolása a következő:

a) a fő tevékenységként javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállításával foglalkozók az S.11. szektorba (nem pénzügyi vállalatok) tartoznak;

b) a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozók az S.12. szektorba (pénzügyi vállalatok) tartoznak.

2.138 A külön jogszabály szerint önálló jogi személyiséggel rendelkező közösségi piaci termelők osztályozása a következő:

a) a fő tevékenységként javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállításával foglalkozók az S.11. szektorba (nem pénzügyi vállalatok) tartoznak;

b) a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozók az S.12. szektorba (pénzügyi vállalatok) tartoznak.

2.139 Az önálló jogi személyiséggel nem rendelkező közösségi piaci termelők besorolása a következő:

a) ha kvázivállalatok:

1. a fő tevékenységként javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállításával foglalkozók az S.11. szektorba (nem pénzügyi vállalatok) tartoznak;

2. a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és pénzügyi kiegészítő szolgáltatásokkal foglalkozók az S.12. szektorba (pénzügyi vállalatok) tartoznak.

b) ha nem kvázivállalatok: az S.13. szektorba (kormányzat) tartoznak, mivel ezek az egységek az őket irányító egységek szerves részét képezik.

2.140 A önálló jogi személyiséggel rendelkező nonprofit intézmények (egyesületek és alapítványok) besorolása a következő:

a) a piaci termelők és fő tevékenységként javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítását végzők az S.11.szektorba (nem pénzügyi vállalatok) tartoznak;

b) a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozók az S.12. szektorba (pénzügyi vállalatok) tartoznak;

c) a nem piaci termelők:

1. az S.13. szektorba (kormányzat) tartoznak, amennyiben kormányzat által irányított közösségi célú termelők;

2. az S.15. szektorba (háztartásokat segítő nonprofit intézmények) tartoznak, amennyiben magántermelők.

2.141 Piaci termelést végző önálló jogi személyiséggel nem rendelkező egyéni vállalkozások és társas vállalkozások besorolása a következő:

a) ha kvázivállalatok:

1. a fő tevékenységként javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállításával foglalkozók az S.11. szektorba (nem pénzügyi vállalatok) tartoznak;

2. a fő tevékenységként pénzügyi közvetítéssel és pénzügyi kiegészítő szolgáltatásokkal foglalkozók az S.12. szektorba (pénzügyi vállalatok) tartoznak.

b) ha nem kvázivállalatok, az S.14. szektorba (háztartások) tartoznak.

2.142 A vállalatközpontok besorolása a következő:

a) S.11. (nem pénzügyi vállalatok) szektor, ha a piaci termelőkből álló teljes vállalatcsoport tevékenységének túlnyomó része javak és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása (lásd a 2.46 pont e) alpontját);

b) S.12. (pénzügyi vállalatok) szektor, ha a piaci termelőkből álló vállalatcsoport egész tevékenységének túlnyomó része pénzügyi közvetítés (lásd a 2.65. pont e) alpontját).

Az olyan holdingtársaságokat, amelyek leányvállalatok egy csoportjának eszközeit birtokolják, mindig pénzügyi vállalatként kell kezelni. A holdingtársaságoknak tulajdonában vannak az adott vállalatcsoport eszközei, de nem folytatnak semmilyen, a csoportot érintő irányítási tevékenységet.

2.143 A 2.5. táblázat sematikus formában mutatja be a fentiekben felsorolt eseteket.

2.5. táblázat - A termelőegységek szektorok szerinti besorolásának alkalmazása a legfontosabb, általánosan elterjedt gazdálkodási formákra

A termelő típusa
Szokásos gazdálkodási forma leírása
Piaci termelők (javak és nem pénzügyi szolgáltatások)Piaci termelők (pénzügyi közvetítés)Nem piaci termelők
közösségi célú termelőkmagán-termelők
Magán és közösségi vállalatokS.11 Nem pénzügyi vállalatokS.12 Pénzügyi vállalatok
Önálló jogi személyiséggel rendelkező szövetkezetek és társas vállalkozásokS.11. Nem pénzügyi vállalatokS.12 Pénzügyi vállalatok
Külön jogszabály alapján önálló jogi személyiséggel felruházott közösségi célú termelőkS.11. Nem pénzügyi vállalatokS.12 Pénzügyi vállalatok
Önálló jogi személyiséggel nem rendelkező közösségi célú termelőkA kvázivállalatok jellemzőivel rendelkezőkS.11. Nem pénzügyi vállalatokS.12 Pénzügyi vállalatok
EgyébS.13 Kormányzat
Önálló jogi személyiséggel rendelkező nonprofit intézményekS.11. Nem pénzügyi vállalatokS.12 Pénzügyi vállalatokS.13 KormányzatS.15 Háztartásokat segítő nonprofit intézmények
Önálló jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozások
Egyéni vállalkozások
A kvázivállalatok jellemzőivel rendelkezőkS.11. Nem pénzügyi vállalatokS.12 Pénzügyi vállalatok
EgyébS.14 HáztartásokS.14 Háztartások
Vállalatközpontok, amelyek a következő termékek előállításával foglalkozó vállalatok csoportját irányítják:Javak és nem pénzügyi szolgáltatásokS.11. Nem pénzügyi vállalatok
Pénzügyi szolgáltatásokS.12 Pénzügyi vállalatok

A SZAKOSODOTT TELEPHELYEK ÉS AZ ÁGAZATOK

2.144 A javakat és szolgáltatásokat előállító gazdasági egységek többsége egyidejűleg több tevékenységgel foglalkozik. A fő tevékenységen kívül végezhetnek néhány másodlagos és kiegészítő tevékenységet is.

2.145 Tevékenységről beszélünk, ha adott erőforrások - például a berendezések, a munka(erő), a gyártási módszerek, az információs hálózatok vagy a termékek - együttes felhasználása meghatározott javak és szolgáltatások létrehozását eredményezi. Egy tevékenységet az input termékek, a termelési folyamat és a termékkibocsátás jellemez.

A tevékenységek a NACE Rev. 2. osztályozás különböző szintjei alapján határozhatóak meg.

2.146 Ha egy egység egynél több tevékenységet végez, a kisegítő tevékenységeken kívüli összes tevékenységet (lásd a 3. fejezet 3.12. pontját) a bruttó hozzáadott érték alapján kell rangsorolni. Az ilyen módon megállapított legnagyobb bruttó hozzáadott érték alapján azután különbséget lehet tenni fő tevékenység és másodlagos tevékenységek között.

2.147 A termelési folyamatban, valamint a javak és szolgáltatások felhasználásában végbemenő folyamatok elemzéséhez oly módon kell megválasztani az egységeket, hogy világossá váljanak a műszaki-gazdasági jellegű kapcsolatok. Ez a követelmény azt jelenti, hogy a gazdasági egységeket kisebb és homogénebb egységekre kell felosztani a termelés jellege alapján. Ennek a követelménynek tesz eleget a szakosodott telephely gyakorlati szempontok figyelembevételével megalkotott fogalma is.

A szakosodott telephely

2.148 Fogalommeghatározás: a szakosodott telephely a szakosodott egységnek az a része, amely egy telephelynek feleltethető meg. A szakosodott telephelyet az SNA 2008 és az ISIC Rev. 4. létesítménynek nevezi. A szakosodott egység egy adott, termelői minőségében vizsgált gazdasági egység mindazon részeit tömöríti, amelyek egy bizonyos tevékenység ellátásához járulnak hozzá a NACE Rev. 2. osztályozás szakágazati (négy számjegyű) szintjén, és a gazdasági egység egy vagy több operatív szervezeti alegységének felelnek meg. A gazdasági egység információs rendszerének alkalmasnak kell lennie arra, hogy minden egyes szakosodott telephelyre vonatkozóan feltüntesse és kiszámítsa legalább a termelés, a folyó termelőfelhasználás, a munkavállalói jövedelmek, a működési eredmény és a bruttó állóeszköz-felhalmozás értékét.

A telephely földrajzilag meghatározott területen elhelyezkedő, javakat vagy szolgáltatásokat előállító gazdasági egység, vagy annak egy része.

A szakosodott telephely adott esetben egybeeshet egy teljes (termelői minőségében figyelembe vett) gazdasági egységgel, de soha nem tartozhat két különböző gazdasági egységhez.

2.149 Ha egy, javakat vagy szolgáltatásokat előállító gazdasági egység fő tevékenysége mellett egy vagy több másodlagos tevékenységet is végez, akkor azokkal azonos számú szakosodott egységre kell felosztani, és a másodlagos tevékenységeket a fő tevékenységtől eltérő tevékenységi kód alá kell besorolni. A kisegítő tevékenységek nem különülnek el a fő vagy a másodlagos tevékenységektől. A szakosodott egységek a hozzájuk kapcsolódó másodlagos tevékenységek keretében olyan termékeket is előállíthatnak, amelyek nem tartoznak annak a tevékenységnek a homogén csoportjába, amely alá be vannak sorolva, de amelyeket a rendelkezésre álló elszámolási adatok alapján nem lehet elkülöníteni a szakosodott egység tevékenységétől. Ez azt jelenti, hogy egy szakosodott egység egy vagy több másodlagos tevékenységet is végezhet.

Ágazatok

2.150 Fogalommeghatározás: az ágazat az azonos vagy hasonló tevékenységgel foglalkozó szakosodott telephelyeket foglalja magában. A legrészletesebb osztályozási szinten egy-egy szakágazat mindazon szakosodott telephelyekből áll, amelyek a NACE Rev. 2. osztályozás egy adott (négy számjegyű) szakágazata alá tartoznak, azaz amelyek a NACE Rev. 2. osztályozás szerinti azonos tevékenységet végeznek.

Az ágazatok magukban foglalják mind a piaci, mind a nem piaci javakat és szolgáltatásokat előállító szakosodott telephelyeket. Egy-egy ágazat a fogalommeghatározás szerint az azonos típusú termelőtevékenységgel foglalkozó szakosodott telephelyeket foglalja magában, függetlenül attól, hogy az ezeket a tevékenységeket végző gazdasági egységek piaci vagy nem piaci kibocsátást állítanak-e elő.

2.151 Az ágazatok három kategóriába sorolhatók:

a) azok az ágazatok, amelyek piaci javakat és szolgáltatásokat (piaci ágazatok) és saját végső felhasználásra szánt javakat és szolgáltatásokat állítanak elő. a saját végső felhasználásra szánt szolgáltatások a saját lakásszolgáltatás és a fizetett alkalmazottak által nyújtott háztartási szolgáltatások;

b) a nem piaci javakat és szolgáltatásokat előállító kormányzati ágazatok: a kormányzat nem piaci ágazatai;

c) háztartásokat segítő nem piaci javakat és szolgáltatásokat előállító nonprofit intézményi ágazatok: háztartásokat segítő nonprofit intézmények nem piaci ágazatai.

Az ágazatok osztályozása

2.152 A szakosodott telephelyek ágazati osztályozásához a NACE Rev. 2. osztályozási rendszert kell használni.

A HOMOGÉN SZAKOSODOTT EGYSÉGEK ÉS A HOMOGÉN ÁGAZATOK

2.153 A termelési folyamat elemzéséhez legmegfelelőbb egység a homogén szakosodott egység. Az ilyen egység egyedi tevékenységet végez, amelyet a felhasznált erőforrások, a termelési folyamat és a kibocsátás határoz meg.

A homogén szakosodott egység

2.154 Fogalommeghatározás: a homogén szakosodott egység olyan egyedi tevékenységet végez, amelyet a felhasznált erőforrások, a termelési folyamat és a kibocsátás határoz meg. A felhasznált és kibocsátott termékeket a fizikai jellemzőik, a feldolgozottságuk foka és az alkalmazott termelési technológia különbözteti meg más termékektől. Termékosztályozással azonosíthatóak (Tevékenységenkénti statisztikai termékosztályozás - CPA). A CPA olyan termékosztályozási rendszer, amelynek elemei az ágazati eredet szempontjából kerültek rendszerezésre, az ágazati eredet osztályozását pedig a NACE Rev. 2. osztályozási rendszer határozza meg.

A homogén ágazat

2.155 Fogalommeghatározás: a homogén ágazatot a homogén szakosodott egységek alkotják. Azt, hogy mely tevékenységek tartoznak egy adott homogén ágazatba, termékosztályozás alapján kell meghatározni. A homogén ágazat azokat és csak azokat a javakat vagy szolgáltatásokat állítja elő, amelyeket a termékosztályozás azonos csoportba sorol.

2.156 A homogén ágazatok a gazdasági elemzés céljára létrehozott egységek. A homogén szakosodott egységeket rendszerint nem lehet közvetlenül megfigyelni; az egységektől gyűjtött, statisztikai felmérésekben használt adatokat át kell rendezni ahhoz, hogy homogén ágazatok jöjjenek létre.

3. FEJEZET

TERMÉKEKKEL ÉS NEM TERMELT ESZKÖZÖKKEL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK

TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK ÁLTALÁBAN

3.01 Fogalommeghatározás: termék minden olyan jószág és szolgáltatás, amely a termelésnek minősülő tevékenység keretén belül jön létre. A termelést a 3.07 pont definiálja.

3.02 Az ESA a termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek alábbi fő kategóriáit különbözteti meg:

Gazdasági műveletek kategóriáiKód
KibocsátásP.1
Folyó termelőfelhasználásP.2
a végső fogyasztási kiadásP.3
Tényleges végső fogyasztásP.4
Bruttó felhalmozásP.5
Javak és szolgáltatások exportjaP.6
Javak és szolgáltatások importjaP.7

3.03 A termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a "javak és szolgáltatások" számlán a kibocsátás és az import forrásként van elszámolva, a termékekkel kapcsolatos többi gazdasági művelet pedig felhasználásként;

b) a termelési számlán a kibocsátás forrásként, a folyó termelőfelhasználás pedig felhasználásként van elszámolva; a bruttó hozzáadott érték ennek a két, termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletnek az egyenlegező tétele;

c) a "rendelkezésre álló jövedelem felhasználása" számlán a végső fogyasztási kiadás felhasználásként van elszámolva;

d) a "korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása" számlán a tényleges végső fogyasztás felhasználásként van elszámolva;

e) a tőkeszámlán a bruttó felhalmozás felhasználásként (a nem pénzügyi eszközök változásaként) van elszámolva;

f) a javak és szolgáltatások "külföld" számláján a javak és szolgáltatások importja forrásként, a javak és szolgáltatások exportja pedig felhasználásként van elszámolva.

A számlákon több jelentős egyenlegező tétel - például a hozzáadott érték, a bruttó hazai termék (GDP), a nemzeti jövedelem és a rendelkezésre álló jövedelem - meghatározása termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek alapján történik. A termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek definíciója ezért ezeket az egyenlegező tételeket is meghatározza.

3.04 A forrás táblában (lásd az 1.136 pontot) a kibocsátás és az import forrásként van elszámolva. A felhasználás táblában felhasználásként van elszámolva a folyó termelőfelhasználás, a bruttó felhalmozás, a végső fogyasztási kiadás és az export. A szimmetrikus input-output táblában a kibocsátás és az import mint forrás, a termékekkel kapcsolatos egyéb gazdasági műveletek mint felhasználás vannak elszámolva.

3.05 A termékek forrásai alapáron (lásd: 3.44. pont), a termékek felhasználásai pedig piaci beszerzési áron (lásd: 3.06. pont) vannak értékelve. Egyes forrás- és felhasználás-típusok (pl. javak importja és exportja) esetében specifikusabb értékelési elveket kell alkalmazni.

3.06 Fogalommeghatározás:

A piaci beszerzési ár az az ár, amelyet a vevő fizet a termékért. A piaci beszerzési ár magában foglalja a következőket:

a) a termékadók és terméktámogatások egyenlegét (a levonható adókat, például a termékek hozzáadottérték-adóját nem számítva);

b) azok a szállítási díjak, amelyeket a vevő külön fizet azért, hogy a kívánt időben és helyen legyen a termék;

c) a nagy tételben történő vagy szezonon kívüli vásárlás miatti kedvezmények levonása a szokványos árakból vagy díjakból.

A piaci beszerzési ár nem tartalmazza a következőket:

a) hitel-megállapodás alapján pótlólagosan felmerülő kamat vagy szolgáltatási díjak;

b) késedelmes fizetés miatt felmerülő külön költségek, ha a késedelmes fizetés azt jelenti, hogy a fizetésre nem a vásárláskor megállapított időszakon belül kerül sor.

Ha a felhasználás ideje nem esik egybe a vásárlás idejével, az idő múlásának következtében bekövetkezett árváltozások figyelembevétele érdekében korrekciókra kerül sor (a készletek árváltozásával szimmetrikus módon). Ezek a módosítások akkor fontosak, ha az adott termékek árai az év során jelentősen változnak.

TERMELÉS ÉS KIBOCSÁTÁS

3.07 Fogalommeghatározás: A termelés egy gazdasági egység ellenőrzése, felelőssége és irányítása alatt végzett tevékenység, amelynek során a gazdasági egység munkát, tőkét, valamint javakat és szolgáltatásokat használ fel javakból és/vagy szolgáltatásokból álló kibocsátás előállításához.

A termelés nem terjed ki az emberi beavatkozás és irányítás nélküli természetes folyamatokra, mint például a halállomány természetes növekedése a nemzetközi vizekben, a haltenyésztés azonban beletartozik a termelésbe.

3.08 A termelés magában foglalja a következőket:

a) mindazon egyéni és közösségi felhasználási célú javak és szolgáltatások előállítása, amelyeket megtermelőiktől eltérő egységeknek nyújtanak.

b) mindazon javak saját felhasználási célú előállítása, amelyeket termelőjük megtart saját végső fogyasztás vagy saját bruttó állóeszköz-felhalmozás céljára;

Bruttó állóeszköz-felhalmozási célú saját termelésre példa az olyan állóeszköz-termelés, mint az építés, a szoftverfejlesztés és a saját bruttó állóeszköz-felhalmozási célú ásványkincs-feltárás. A bruttó állóeszköz-felhalmozás fogalmát a 3.124-3.138 pont ismerteti.

A javak háztartások általi saját felhasználásra (önfogyasztásra) történő termeléséhez általában a következők tartoznak:

(1) saját kivitelezésű (házilagos) lakásépítés;

(2) mezőgazdasági termékek termelése és tárolása;

(3) mezőgazdasági termékek feldolgozása, mint például liszt előállítása őrléssel, gyümölcsök tartósítása szárítással és befőzéssel; tejtermékek, pl. vaj és sajt előállítása, valamint sör-, bor- és alkoholpárlat-termelés;

(4) egyéb elsődleges termékek termelése, mint sóbányászat, tőzegbányászat és vízhordás;

(5) más feldolgozásfajták, mint kelmeszövés, fazekasság és bútorkészítés.

c) saját tulajdonú lakásban lakó tulajdonos által önmagának nyújtott lakásszolgáltatás.

d) a fizetett háztartási személyzet alkalmazásával létrehozott háztartási és személyi jellegű szolgáltatások.

e) javakat eredményező önkéntes tevékenység. Ilyen tevékenységre példa a lakás, templom vagy más épület építése. Nem tartoznak ide a javakat nem eredményező önkéntes tevékenységek, például a fizetés nélküli gondozás és takarítás.

A fenti a)-e) alpontokban felsorolt tevékenységek termelésként szerepelnek, tekintet nélkül arra, hogy legálisak-e vagy regisztrálva vannak-e adózási, társadalombiztosítási, statisztikai és más közigazgatási szervnél vagy sem.

A javak háztartások általi, saját fogyasztásra történő előállítása akkor kerül elszámolásra, ha az ilyen típusú termelés számottevő, vagyis mennyiségi szempontból jelentős az adott jószág adott országbeli teljes kínálatához viszonyítva.

A javak háztartások általi, saját fogyasztásra történő előállításából csupán a következők szerepelnek: lakásépítés, valamint mezőgazdasági termékek termelése, raktározása és feldolgozása.

3.09 Nem tartozik a termelésbe azoknak a háztartási és személyi jellegű szolgáltatásoknak az előállítása, amelyeket ugyanazon háztartásban hoznak létre és fogyasztanak el. A háztartások által önállóan előállított háztartási szolgáltatások nem foglalják magukban például a következőket:

a) a lakástakarítás, -festés és -karbantartás, amennyiben e tevékenységek végzése bérlők körében is általános;

b) a tartós háztartási eszközök tisztítása, karbantartása és javítása;

c) étel készítése és felszolgálása;

d) a gyermekek gondozása, oktatása és nevelése;

e) a beteg, gyenge és idős emberek ápolása; valamint

f) a háztartás tagjainak vagy javaiknak a szállítása.

A fizetett háztartási személyzet alkalmazásával előállított háztartási és személyi jellegű szolgáltatások, valamint a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása beleszámít a termelésbe.

Fő-, másodlagos és kisegítő tevékenységek

3.10 Fogalommeghatározás: Egy szakosodott telephely (KAU) főtevékenysége az a tevékenység, amelynek hozzáadott értéke meghaladja az ugyanabban az egységben végzett bármely más tevékenységét. A főtevékenység osztályba sorolása a NACE Rev. 2 alapján történik, először az osztályozás legmagasabb szintjén és azután a részletesebb szinteken.

3.11 Fogalommeghatározás: A másodlagos tevékenység az adott szakosodott telephelyen belül, a főtevékenység mellett végzett tevékenység. A másodlagos tevékenységből eredő kibocsátást másodlagos terméknek nevezzük.

3.12 Fogalommeghatározás: A kisegítő tevékenység olyan tevékenység, amelynek kibocsátását a vállalkozáson belüli felhasználásra szánják.

A kisegítő tevékenység támogató tevékenység, amelyet egy vállalkozáson belül azért folytatnak, hogy lehetővé váljék a szakosodott telephely fő- vagy másodlagos tevékenységeinek elvégzése. A kisegítő tevékenység által elfogyasztott valamennyi ráfordítást - anyag, munka, állóeszköz-felhasználás stb. - az általa támogatott fő- vagy másodlagos tevékenység ráfordításának kell tekinteni.

Példák kisegítő tevékenységre:

a) beszerzés;

b) értékesítés;

c) marketing;

d) számvitel;

e) adatfeldolgozás;

f) szállítás;

g) raktározás;

h) karbantartás;

i) takarítás; valamint

j) biztonsági szolgáltatások.

A vállalkozások választhatnak, hogy maguk végzik el a kisegítő tevékenységeket, vagy szakosodott szolgáltatóktól a piacon vásárolják meg az ilyen jellegű szolgáltatásokat.

A saját előállítású állóeszközök felhalmozása nem kisegítő tevékenység.

3.13 A kisegítő tevékenységek nem önálló elkülönült egységek, illetve nem válnak el a fő- vagy másodlagos tevékenységektől, vagy azoktól az egységektől, amelyeket kiszolgálnak. Ennek megfelelően a kisegítő tevékenységeket ahhoz a szakosodott telephelyhez kell rendelni, amelyet kiszolgálnak.

Előfordulhat, hogy kisegítő tevékenységekre elkülönült helyszíneken kerül sor, amelyek a kiszolgált szakosodott telephelyétől eltérő régióban vannak. Az első albekezdésben említett szabály szigorú alkalmazása a kisegítő tevékenységek földrajzi besorolásánál az aggregátumok nagyságának alulbecslésével járna azokban a régiókban, amelyekben a kisegítő tevékenységek koncentrálódnak. Ezért a rezidens elvnek megfelelően a kisegítő tevékenységeket ahhoz a régióhoz kell sorolni, ahol azokat folytatják, és abba az ágazatba, ahová az általuk kiszolgált szakosodott telephely tartozik.

Kibocsátás (P.1)

3.14 Fogalommeghatározás: A kibocsátás az elszámolási időszakban létrejött termékek összessége.

Példák kibocsátásra:

a) azok a javak és szolgáltatások, amelyeket az egyik szakosodott telephely egy ugyanazon gazdasági egységhez tartozó másik szakosodott telephelynek nyújt;

b) a szakosodott telephely által előállított azon javak, amelyek készleten maradnak azon időszak végéig, amelyben gyártották őket, függetlenül azok későbbi felhasználásától. Nem kell külön azonosítani azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyeket ugyanazon elszámolási időszakban ugyanazon szakosodott telephelyen állítottak elő és használtak fel. Ezek nem részei az adott szakosodott telephely kibocsátásának és folyó termelőfelhasználásának.

3.15 Ha egy gazdasági egység több szakosodott telephelyből áll, a gazdasági egység kibocsátása az őt alkotó szakosodott telephelyek kibocsátásainak az összege, beleértve azok egymásnak szállított kibocsátásait is.

3.16 Az ESA 2010 a kibocsátás három fajtáját különbözteti meg:

a) piaci kibocsátás (P.11);

b) saját végső felhasználási célú kibocsátás (P.12);

c) nem piaci kibocsátás (P.13).

Ezt a különbségtételt a szakosodott telephelyekre és a gazdasági egységekre is alkalmazni kell:

a) piaci termelők;

b) saját végső felhasználásra termelők;

c) nem piaci termelők.

A piaci, a saját végső felhasználási célú és a nem piaci kibocsátás közötti különbségtétel a következők miatt alapvető:

a) befolyásolja a kibocsátás és a kapcsolódó fogalmak értékelését (például: hozzáadott érték, bruttó hazai termék (GDP), valamint a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai);

b) befolyásolja a gazdasági egységek szektorok szerinti osztályozását (például: mely egységek tartoznak a kormányzati szektorba, és melyek nem).

A különbségtétel meghatározza a kibocsátásra alkalmazandó értékelési elveket. A piaci kibocsátás és a saját végső felhasználási célú kibocsátás értékelése alapáron történik. A nem piaci termelők összes kibocsátásának értékelésére a termelési költségek összegzésével kerül sor. Egy gazdasági egység kibocsátását szakosodott telephelyei kibocsátásainak összegeként kell értékelni, ezért az a piaci, a saját végső felhasználási célú és a nem piaci kibocsátás közötti különbségtételtől is függ.

A különbségtétel a gazdasági egységek szektorok szerinti osztályozásánál is szerepet kap. A nem piaci termelők a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorba tartoznak.

A különbségtételt felülről lefelé haladó módszerrel kell alkalmazni, azaz először a gazdasági egységekre, majd a szakosodott telephelyekre, azután pedig azok kibocsátására.

A kibocsátás a termék szintjén piaci kibocsátásként, saját végső felhasználási célú kibocsátásként vagy nem piaci kibocsátásként kerül besorolásra a kibocsátást létrehozó gazdasági egység és szakosodott telephely jellemzői szerint.

3.17 Fogalommeghatározás: Piaci kibocsátás az a kibocsátás, amelyet a piacon adnak el vagy kívánnak eladni.

3.18 A piaci kibocsátás a következőket foglalja magában:

a) gazdaságilag jelentős áron értékesített termékek;

b) barterben elcserélt termékek;

c) természetbeni fizetésre használt termékek (beleértve a természetbeni munkavállalói jövedelmet és a természetbeni vegyes jövedelmet is);

d) egy szakosodott telephely által egy ugyanahhoz a gazdasági egységhez tartozó másik szakosodott telephely számára folyó termelőfelhasználás vagy végső felhasználási célra szállított termékek;

e) azok a termékek, amelyek a késztermékek vagy a befejezetlen termelés készleteit növelik, és valamelyik fenti felhasználási célt szolgálják (beleértve az állatok és növények természetes növekedését, valamint a befejezetlen építkezéseket, amelyeknek vásárlója ismeretlen).

3.19 Fogalommeghatározás: Gazdaságilag jelentős ár az az ár, amely jelentős mértékben befolyásolja, hogy a termelők milyen mennyiségű terméket hajlandók szállítani, illetve a vevők milyen mennyiségű termékhez akarnak hozzájutni. Ilyen ár akkor jön létre, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a) a termelőnek érdeke, hogy kínálatát az árhoz igazítsa akár abból a célból, hogy hosszú távon nyereségre tegyen szert, akár abból a célból, hogy az árbevétel legalább a tőke- és egyéb termelési költségeket fedezze; valamint

b) a fogyasztó szabadon dönthet arról, hogy vásárol-e vagy sem, és döntését a felszámított árak alapján hozza meg.

Gazdaságilag nem jelentős árat általában annak érdekében számítanak fel, hogy sikerüljön bizonyos bevételt elérni vagy - teljes mértékben ingyen nyújtott szolgáltatások esetében - a túlzott keresletet bizonyos mértékben csökkenteni.

Egy termék gazdaságilag jelentős ára a gazdasági egység és a kibocsátást előállító szakosodott telephely összefüggésében van meghatározva. Például piaci kibocsátásnak minősül, ha a háztartások jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásai valamennyi kibocsátásukat gazdaságilag jelentős árakon értékesítik más gazdasági egységeknek. Más gazdasági egységek kibocsátása esetében a piaci tevékenység gazdaságilag jelentős áron történő megvalósításának képességét mennyiségi kritérium (az ún. 50 %-os kritérium) alapján kell vizsgálni, a termelési költségek és az árbevétel arányának figyelembe vételével. Eszerint piaci termelőnek az az egység tekinthető, amelynek árbevétele több éven át tartósan fedezi költségeinek legalább az 50 %-át.

3.20 Fogalommeghatározás: A saját végső felhasználási célú kibocsátás azokból a javakból és szolgáltatásokból áll, amelyeket ugyanazon gazdasági egység végső fogyasztásra vagy felhalmozásra tart meg.

3.21 Saját végső fogyasztásra megtartott terméket csak a háztartási szektor állíthat elő. Példák saját végső felhasználásra megtartott termékekre:

a) a mezőgazdasági termelő által megtartott mezőgazdasági termékek;

b) saját tulajdonú lakások lakásszolgáltatásai;

c) fizetett személyzet alkalmazásával előállított háztartási szolgáltatások.

3.22 Saját felhalmozási célra felhasznált terméket bármely szektor előállíthat. Példák ilyen termékre:

a) gépipari vállalkozás által gyártott szerszámgép;

b) a háztartások által végzett lakásépítés vagy -bővítés;

c) saját kivitelezésű építés, beleértve a háztartások csoportjai által végzett kommunális építkezéseket is;

d) saját előállítású szoftver;

e) saját célú kutatás és fejlesztés. A kutatás-fejlesztésre fordított kiadások csak akkor kell majd állóeszköz-felhalmozásként kezelni, ha a tagállamokban kielégítően magas szintet sikerül elérni a becslések megbízhatósága és összehasonlíthatósága terén.

3.23 Fogalommeghatározás: a nem piaci kibocsátás a más egységeknek ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron nyújtott kibocsátás.

A nem piaci kibocsátás (P.13) két tételre tagolódik: "Díjköteles nem piaci kibocsátás" (P.131.), mely különféle díjakból és költségekből áll, valamint az "Egyéb nem piaci kibocsátás" (P.132.), vagyis az ingyen nyújtott kibocsátás.

Nem piaci kibocsátás a következő okok miatt jön létre:

a) előfordulhat, hogy technikailag lehetetlen megfizettetni az egyénnel a közösségi szolgáltatásokat, mert ezeknek a szolgáltatásoknak a fogyasztása nem követhető nyomon és nem ellenőrizhető. A közösségi szolgáltatások előállítását kormányzati egységek szervezik, és finanszírozásuk az árbevételektől eltérő forrásokból - nevezetesen az adókból és egyéb állami jövedelmekből - történik.

b) a kormányzati egységek és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények előállíthatnak és kínálhatnak az egyes háztartások számára olyan javakat és szolgáltatásokat is, amelyekért felszámíthatnának díjat, de társadalom- vagy gazdaságpolitikai okok miatt úgy döntenek, hogy ezt nem teszik. Erre példa az oktatási és egészségügyi szolgáltatások ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron történő nyújtása.

3.24 Fogalommeghatározás: Piaci termelő az a szakosodott telephely vagy gazdasági egység, amely kibocsátásának nagyobb része piaci kibocsátás.

Ha egy szakosodott telephely vagy egy gazdasági egység piaci termelő, akkor fő kibocsátása definíció szerint piaci kibocsátásnak minősül, mivel a piaci kibocsátás fogalmának meghatározására csak azután kerül sor, hogy az adott szakosodott telephely vagy gazdasági egység kibocsátása "piaci", "saját végső felhasználási célú" vagy "nem piaci" kibocsátásként meghatározásra került.

3.25 Fogalommeghatározás: Saját végső felhasználásra termelőnek az a szakosodott telephely vagy gazdasági egység minősül, amely kibocsátásának nagyobb része az ugyanazon gazdasági egységen belüli saját végső felhasználást szolgálja.

3.26 Fogalommeghatározás: Nem piaci termelő az a szakosodott telephely vagy gazdasági egység, amely kibocsátásának nagyobb részét ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron nyújtja.

Gazdasági egységek: különbségtétel a "piaci", a "saját végső felhasználási célú" és a "nem piaci" gazdasági egységek között

3.27 A gazdasági egységek mint termelők esetében a "piaci", "saját végső felhasználási célú" és "nem piaci" közötti különbségtételt a 3.1. tábla foglalja össze, amely a szektoronkénti osztályozást is bemutatja.

3.1. tábla - A gazdasági egységek megkülönböztetése piaci, saját végső felhasználási célú és nem piaci termelői típusok szerint

A gazdasági egység típusaOsztályozás
Magán vagy közösségi?Nonprofit intézmény vagy sem?Piaci termelő?A termelő típusaSzektor(ok)
1. magántermelők1.1 Háztartások tulajdonában levő, jogi személyiséggel nem rendelkező vállalatok (kivéve a háztartások tulajdonában levő kvázi-vállalatokat)1.1 = piaci vagy saját végső felhasználási célúHáztartások (S.14)
1.2 Egyéb magántermelők (beleértve a háztartások tulajdonában levő kvázi-vállalatokat is)1.2.1 Magántulajdonú nonprofit intézmény1.2.1.1 Igen1.2.1.1 = piaciVállalatok
1.2.1.2 Nem1.2.1.2 = nem piaciHáztartásokat segítő nonprofit intézmények
1.2.2 a nonprofit intézményeken kívüli egyéb magántermelők1.2.2 = piaciVállalatok
2. közösségi termelők2.1 Igen2.1 = piaciVállalatok
2.2 Nem2.2 = nem piaciKormányzat

3.28 A 3.1. tábla azt mutatja, hogy egymás után több megkülönböztetést kell alkalmazni annak meghatározása érdekében, hogy egy gazdasági egységet a piaci termelőkhöz, a saját végső felhasználásra termelőkhöz vagy a nem piaci termelőkhöz kell-e besorolni. Először a magán- és a közösségi termelők között kell különbséget tenni. Közösségi célú termelő a kormányzat által ellenőrzött termelő (az ellenőrzésnek a 2.38. pontban meghatározott fogalma értelmében).

3.29 Mint a 3.1. tábla mutatja, a magántermelők minden szektorban megtalálhatók, kivéve a kormányzati szektort. Ezzel szemben közösségi célú termelők csak a nem pénzügyi vállalatok szektorban, a pénzügyi vállalatok szektorban és a kormányzati szektorban vannak.

3.30 A magántermelők sajátos kategóriáját jelentik a háztartások jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásai. E kategóriába piaci termelők vagy saját végső felhasználásra termelők tartoznak. Ez utóbbi a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatás és a javak saját fogyasztásra történő termelése esetében fordul elő. A háztartások valamennyi jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozása a háztartások szektorba tartozik, kivéve a háztartások tulajdonában álló kvázivállalkozások. Ezek piaci termelők, és a nem pénzügyi vállalatok, illetve a pénzügyi vállalatok szektorba vannak sorolva.

3.31 Az egyéb magántermelők esetében meg kell különböztetni a nonprofit magánintézményeket és az egyéb magántermelőket.

Fogalommeghatározás: A nonprofit magánintézmény olyan jogi személyiséggel rendelkező vagy társulás jellegű egység, amely javak és szolgáltatások előállítása céljából működik, de amelynek jogi státusa nem teszi lehetővé, hogy jövedelmet, nyereséget vagy más pénzügyi hasznot biztosítson azon egységek számára, amelyek alapították, irányítják vagy finanszírozzák. Amennyiben termelő tevékenységei többletet termelnek, az nem ruházható át más gazdasági egységre.

Egy nonprofit magánintézmény akkor tartozik a nem pénzügyi vállalatok vagy a pénzügyi vállalatok szektorba, ha piaci termelő.

Egy nonprofit magánintézmény akkor tartozik a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorba, ha nem piaci termelő, kivéve ha a kormányzat irányítja. Ha egy nonprofit magánintézményt a kormányzat irányít, akkor a kormányzati szektorba tartozik.

Az összes többi olyan magántermelő, amely nem nonprofit intézmény, piaci termelő. E magántermelők besorolásukat tekintve a nem pénzügyi vállalatok vagy a pénzügyi vállalatok szektorba tartoznak.

3.32 A piaci és nem piaci kibocsátás, illetve a piaci és nem piaci termelők közötti különbségtétel során több különböző kritériumot kell alkalmazni. A piaci és nem piaci közötti különbségtétel szóban forgó kritériumai (lásd a gazdaságilag jelentős ár fogalommeghatározásáról szóló 3.19. pontot) a piaci körülmények fennállását és a termelő elégséges piaci magatartását hivatottak értékelni. A piaci és nem piaci közötti különbségtétel e mennyiségi kritériuma szerint a gazdaságilag jelentős áron eladott termékek esetében az árbevételnek legalább a termelési költségek felét fedeznie kell.

3.33 A piaci és nem piaci közötti különbségtétel e mennyiségi kritériumának alkalmazásakor az árbevétel és a termelési költségek fogalommeghatározása a következő:

a) Az árbevétel nem tartalmazza a termékadókat, de tartalmaz minden olyan összeget, amelyet a kormányzat vagy az Unió intézményei juttatnak minden, ilyen jellegű tevékenységet folytató termelőnek; vagyis tartalmaz a kibocsátás volumenéhez vagy értékéhez kapcsolódóan fizetett minden összeget, de nem tartalmazza az általános deficitet fedező vagy adósságok rendezésére szolgáló támogatásokat.

Az árbevétel e fogalommeghatározása megfelel az alapáron vett kibocsátásénak, az alábbi szempontok kivételével:

(1) alapáron vett kibocsátást csak azt követően lehet meghatározni, ha eldőlt, hogy a kibocsátás piaci vagy nem piaci: az árbevétel csak a piaci kibocsátás értékelésére alkalmazható; a nem piaci kibocsátás értékelése költségszinten történik;

(2) a kormányzat által a köztulajdonban álló vállalatok vagy kvázivállalatok általános deficitjének fedezésére fizetett összegek a 4.35. pont c) alpontjában meghatározott egyéb terméktámogatások részét képezik. Következésképpen az alapáron vett piaci kibocsátás tartalmazza a kormányzat által az általános deficit fedezésére fizetett összegeket is.

b) Az árbevétel nem tartalmaz más bevételi forrásokat, mint például az eszköztartási nyereséget (annak ellenére, hogy ez a vállalkozás üzleti bevételének szokásos és elvárt része lehet), a beruházási támogatásokat, az egyéb tőketranszfereket (pl. adósságtörlesztés) és a tulajdoni részesedés vásárlását.

c) E kritérium alkalmazásában a termelési költségek megegyeznek a folyó termelőfelhasználás, a munkavállalói jövedelem, az állóeszköz-felhasználás, az egyéb termelési adók és a tőkeköltségek összegével. Az egyéb termelési támogatásokat nem kell levonni. A piaci és nem piaci közötti különbségtétel mennyiségi kritériumának alkalmazásakor az "árbevétel" és a "termelési költségek" fogalmai közötti összhang biztosítása végett a termelési költségekből ki kell zárni a saját előállítású eszközök felhalmozása kapcsán felmerülő összes költséget. Az egyszerűség kedvéért a tőkeköltségeket általában hozzávetőleg a nettó tényleges kamatfizetésnek lehet megfeleltetni. Pénzügyi szolgáltatások előállítói esetében azonban a kamatterhet kell alapul venni, vagyis a pénzügyi közvetítői szolgáltatások közvetett módon mért díjánál (FISIM), kamatkorrekcióra kerül sor.

A piaci és nem piaci közötti különbségtétel mennyiségi kritériumának alkalmazásakor többéves időtartamot kell figyelembe venni. Az árbevétel mértékének évenkénti kisebb ingadozásai nem teszik szükségessé a gazdasági egység (valamint szakosodott telephelyei és kibocsátása) átsorolását.

3.34 Az árbevétel különböző elemekből állhat össze. Például egy kórház által nyújtott egészségügyi szolgáltatás esetében az árbevétel a következőknek felelhet meg:

a) a munkáltatók vásárlásai, amelyeket munkavállalóiknak kifizetett természetbeni jövedelemként és ugyanezen munkavállalók végső fogyasztási kiadásaként kell elszámolni;

b) a magánbiztosítók vásárlásai;

c) a társadalombiztosítási alapok és a kormányzat vásárlásai, amelyeket természetbeni társadalmi juttatásként kell besorolni;

d) a háztartások visszatérítés nélküli vásárlásai (végső fogyasztási kiadás).

Csak az egyéb termelési támogatások és az ajándékok (pl. jótékonysági adományok) nem minősülnek árbevételnek.

Egy másik szemléltető példával élve, egy vállalkozás által értékesített szállítási szolgáltatás megfeleltethető a termelők folyó termelőfelhasználásának, a munkáltató által nyújtott természetbeni jövedelemnek, a kormányzat által nyújtott természetbeni társadalmi juttatásnak és a háztartások általi ingyenes beszerzésnek is.

3.35 A vállalkozásokat segítő nonprofit magánintézmények speciális esetet jelentenek. Ezeket általában az érintett vállalkozások csoportja finanszírozza hozzájárulásokkal vagy tagdíjakkal. A tagdíjakat nem transzferként, hanem a nyújtott szolgáltatások ellenértékeként, azaz árbevételként kell értékelni. Ezek a nonprofit intézmények ezért piaci termelők, és a nem pénzügyi vállalatok vagy a pénzügyi vállalatok szektorba tartoznak.

3.36 A magán- és közösségi nonprofit intézmények árbevételét - az árbevételbe beleértve a kibocsátás volumenéhez kapcsolódóan fizetett valamennyi összeget - és termelési költségeit összehasonlító kritérium alkalmazása néhány konkrét esetben félrevezető lehet. Erre példa lehet a magán- és állami iskolák finanszírozása. A kormányzati kifizetések függhetnek a tanulók számától, de összegük a kormányzattal folytatott tárgyalásokon is eldőlhet. Ilyen esetben ezek a kifizetések nem árbevételként vannak elszámolva, bár explicit kapcsolatban állhatnak a kibocsátás volumenének mértékével, mint például a tanulók számával. Ez azt vonja maga után, hogy a nagyrészt ilyen kifizetésekkel finanszírozott iskola nem piaci termelő.

3.37 A közösségi célú termelő lehet piaci termelő vagy nem piaci termelő. A piaci termelők a nem pénzügyi vállalatok szektorba, illetve a pénzügyi vállalatok szektorba vannak sorolva. Ha a gazdasági egység nem piaci termelő, akkor a kormányzati szektorba van sorolva.

3.38 A piaci termelő és a saját végső felhasználásra termelő szakosodott telephelyeknek nem lehet nem piaci kibocsátása. Kibocsátásuk így csak piaci kibocsátásként vagy saját végső felhasználási célú kibocsátásként vehető számba, és értékelésük is ennek megfelelően történik (lásd a 3.42.-3.53 pontokat).

3.39 A nem piaci termelő szakosodott telephelyek másodlagos kibocsátása lehet piaci kibocsátás és saját végső felhasználási célú kibocsátás. A saját végső felhasználási célú kibocsátás saját előállítású állóeszköz-felhalmozásból áll. A piaci kibocsátás előfordulását elvben a piaci és nem piaci közötti különbségtétel minőségi és mennyiségi kritériumainak az egyes termékekre való alkalmazásával kell meghatározni. Ilyen nem piaci termelők általi másodlagos piaci kibocsátásról lehet például szó, amikor egy állami kórház gazdaságilag jelentős árat kér bizonyos szolgáltatásaiért.

3.40 További példák: az állami múzeumok reprodukciók eladásából vagy a meteorológiai intézetek időjárás-előrejelzésekből származó árbevétele.

3.41 Nem piaci termelőnek szintén lehet bevétele gazdaságilag nem jelentős áron történő nem piaci kibocsátása értékesítéséből, például a múzeum belépőjegy-eladásból származó bevétele. Ezek a bevételek a nem piaci kibocsátáshoz tartoznak. Mindazonáltal, ha a két fajta (a jegyekből és a poszterek és levelezőlapok eladásából származó) bevételt nehéz megkülönböztetni, akkor az egész kezelhető vagy piaci kibocsátásból vagy nem piaci kibocsátásból származó bevételként. A két (alternatív) számbavétel közötti választásnak a két (a jegyeladásból, illetve a poszterek és képeslapok eladásából származó) bevételi fajta feltételezett relatív fontosságától kell függnie.

A kibocsátás számbavételének időpontja és értékelése

3.42 A kibocsátást akkor kell számba venni és értékelni, amikor az a termelési folyamat során keletkezik.

3.43 Valamennyi kibocsátást alapáron kell értékelni, de különleges konvenciók érvényesülnek a következőknél:

a) a nem piaci kibocsátás értékelése;

b) a nem piaci termelők (szakosodott telephelyek) összes kibocsátásának értékelése;

c) az olyan gazdasági egységek összes kibocsátásának értékelése, amelyek esetében a szakosodott telephely nem piaci termelő.

3.44 Fogalommeghatározás: Az alapár az az ár, amelyet a termelő a vásárlótól kap a létrehozott jószág vagy szolgáltatás, vagyis a kibocsátás egy egységéért, mínusz az egységhez kapcsolódó minden olyan adó (pl. termékadó), amelynek felszámítására a termelés vagy az eladás következtében kerül sor, plusz az egységhez kapcsolódó minden olyan támogatás (pl. terméktámogatás), amely a termelés vagy az eladás alapján jár. Nem tartozik bele semmilyen szállítási díj, amit a termelő külön számláz ki. Nem tartozik bele a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök utáni eszköztartási nyereség és veszteség sem.

3.45 A saját végső felhasználási célú kibocsátás (P.12) a piacon eladásra kínált hasonló termékek alapárain kerül értékelésre. Az ilyen kibocsátásnál nettó működési eredmény vagy vegyes jövedelem keletkezik. Példa: a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása nettó működési eredményt eredményez. Amennyiben nem állnak rendelkezésre hasonló termékek alapárai, a saját végső felhasználási célú kibocsátás értékének megállapításához a termelési költséget kell alapul venni, amelyet (piaci termelők esetében) a nettó működési eredménynek vagy nettó vegyes jövedelemnek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni.

3.46 A befejezetlen termelés növekményei a késztermék folyó alapárán kerülnek értékelésre.

3.47 A befejezetlen termelésként kezelt kibocsátás értékének előzetes megbecslése érdekében az érték megállapításához a ténylegesen felmerült költségeket kell alapul venni, amelyet (piaci termelők esetében) a becsült működési eredménynek vagy vegyes jövedelemnek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni. Az ideiglenes becsléseket később felváltják a késztermékek (már ismert) tényleges értékének a befejezetlen termelés időszakára való felosztásával kapott értékek.

A késztermékek kibocsátásának értéke az alábbiak értékének összege:

a) értékesített vagy barterben elcserélt késztermékek;

b) készletre került késztermékek tételei, mínusz az abból kikerültek;

c) saját végső felhasználási célú késztermékek.

3.48 A befejezetlen állapotban az egység tulajdonába került épületek és építmények esetében az érték becslése az addigi költségeken alapul, amelyet meg kell növelni a működési eredménynek vagy vegyes jövedelemnek megfelelő haszonkulccsal. Ez a haszonkulcs akkor határozható meg, ha az érték a hasonló épületek és építmények árai alapján megbecsülhető. A szakaszos fizetések összegeit - feltételezve, hogy nem volt előlegfizetés és hátralék - fel lehet használni a vásárló által az egyes szakaszokra vállalt bruttó állóeszköz-felhalmozás értékének közelítésére.

Ha egy építmény saját kivitelezésű építése nem fejeződik be egy elszámolási időszakon belül, a kibocsátást meg kell becsülni a következő módszerrel: Ki kell számítani a folyó időszakban felmerült költségek és az építés teljes időszakában felmerült költségek arányát. Ezt az arányt kell alkalmazni a folyó alapáron becsült összes kibocsátásra. Ha nincs lehetőség a befejezett építmény értékét alapáron megbecsülni, akkor értékének megállapításához a termelés összköltségét kell alapul venni, amelyet (piaci termelők esetében) a nettó működési eredménynek vagy vegyes jövedelemnek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni. Ha a munka egy részét vagy egészét térítésmentesen végzik - ami a háztartások kommunális építkezései esetében előfordulhat -, akkor a teljes termelésiköltség-becslésben annak a becslése szerepel, hogy hasonló munkaerő-ráfordítások bértarifáival számolva mennyi lett volna a kifizetett munkaköltség.

3.49 A nem piaci termelő (szakosodott telephely) összes kibocsátása az összes termelési költségen, vagyis a következők összegeként van értékelve:

a) folyó termelőfelhasználás (P.2);

b) munkavállalói jövedelem (D.1);

c) állóeszköz-felhasználás (P.51c);

d) az egyéb termelési adók (D.29) az egyéb termelési támogatásokkal csökkentve (D.39).

A termelt nem piaci javak és szolgáltatások költségei között nem szerepelnek a kamatfizetések (a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díja, a FISIM kivételével). A termelt nem piaci javak és szolgáltatások költségei között szintén nem szerepel az imputált nettó tőkehozam, sem a nem piaci termelő tulajdonában lévő és nem piaci termelésre használt nem lakóépület imputált bérleti értéke.

3.50 Egy gazdasági egység összes kibocsátása az azt alkotó szakosodott telephelyek összes kibocsátásának az összege. Ez azokra a gazdasági egységekre is vonatkozik, amelyek nem piaci termelők.

3.51 Ha a nem piaci termelőnek nincs másodlagos piaci kibocsátása, akkor a nem piaci kibocsátás értékelése termelési költségen történik. A nem piaci termelő másodlagos piaci kibocsátása esetében a nem piaci kibocsátás értékelése maradéktételként - azaz az összes termelési költség mínusz a piaci kibocsátásából származó bevétel formában - történik.

3.52 A nem piaci termelő piaci kibocsátása alapáron kerül értékelésre. Egy nem piaci szakosodott telephely teljes - azaz piaci, nem piaci és saját végső felhasználási célú - kibocsátása a termelési költségek összegével kerül értékelésre. Piaci kibocsátásának értékét a piaci termékek eladásából származó bevételei adják meg, a nem piaci kibocsátásának értéke pedig maradékként állítható elő, az összes kibocsátásának értéke és a piaci, valamint a saját végső felhasználási célú kibocsátása összegének a különbségeként. Ezekben a számításokban nem jelenik meg a nem piaci javak vagy szolgáltatások gazdaságilag nem jelentős áron történő eladásából származó bevételek értéke: ezek az eladások nem piaci kibocsátása értékének részei.

3.53 A továbbiakban CPA-szakaszok szerinti sorrendben a számbavétel idejének és a kibocsátás értékelésének egy sor kivételes esete és magyarázata következik.

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (A. szakasz)

3.54 A mezőgazdasági termékek kibocsátása úgy kerül elszámolásra, mintha annak termelése az egész időszak alatt folyamatos lenne (és nem csupán akkor, amikor a termést betakarítják, vagy az állatokat levágják).

A növésben lévő növényeket, a lábon álló faállományt, az élelmezési célra tenyésztett hal- és állatállományt a folyamat során befejezetlen termelési készletként kell kezelni, és a folyamat végén kell átalakítani késztermékkészletté.

A kibocsátásban nem szerepelnek a művelés alatt nem álló biológiai erőforrásokban beálló változások, így például a vadon élő állatok, madarak és halak növekedése vagy az erdők művelés nélküli növekedése.

Feldolgozóipar (C. szakasz); Építőipar. (F. szakasz)

3.55 Ha egy épület vagy egyéb építmény építése több elszámolási időszakra is kiterjed, akkor az egyes időszakokban teljesített kibocsátások az időszakok végén a vásárlónak történő eladásként kerülnek értékelésre, azaz a vásárló állóeszköz-felhalmozásaként, nem pedig az építőipar befejezetlen termeléseként. A kibocsátás úgy kezelendő, mintha több szakaszban adnák el a vásárlónak. Ha a szerződés szakaszos fizetést ír elő, a kibocsátás értéke hozzávetőleg megfeleltethető az egyes időszakokban teljesített szakaszos kifizetések értékének. Ha bizonytalan, hogy ki a végső tulajdonos, az egyes időszakokban létrejött befejezetlen kibocsátás befejezetlen termelésként kerül elszámolásra.

Nagy- és kiskereskedelmi szolgáltatások; gépjárműjavítás (G. szakasz)

3.56 A nagy- és kiskereskedelmi szolgáltatások kibocsátását a továbbértékesítésre szánt javakon elért kereskedelmi árréssel kell mérni.

Fogalommeghatározás: A kereskedelmi árrés a továbbértékesítésre szánt javak tényleges vagy imputált eladási ára és azon ár közötti különbség, amelyet a forgalmazónak kellene fizetnie a termék pótlásáért az eladás vagy más formában történő átruházása időpontjában.

Egyes javakon a kereskedelmi árrés negatív lehet, amennyiben ezek árai le vannak szállítva. A nem eladott, hanem hulladékként kikerült vagy ellopott javakon is negatív az árrés. A munkavállalók számára természetbeni juttatásként átadott vagy a tulajdonosok által végső fogyasztásra visszatartott javak esetében a kereskedelmi árrés nulla.

A készlettartási nyereség vagy veszteség nem része a kereskedelmi árrésnek.

Egy nagykereskedő vagy egy kiskereskedő kibocsátását a következő azonosság írja le:

kibocsátás értéke =

az árbevétel értéke

plusz a továbbértékesítésre szánt javak, a folyó termelőfelhasználásra, a természetbeni munkavállalói jövedelemre és a természetbeni vegyes jövedelemre felhasznált javak értéke,

mínusz a továbbértékesítésre szánt javak értéke,

plusz a továbbértékesítésre szánt javak készletnövekedéseinek értéke,

mínusz a továbbértékesítésre szánt javak készleteiből kikerülő termékek értéke,

mínusz a szokásos mértékű káló, lopás vagy véletlenszerűen bekövetkezett kár miatti ismétlődő veszteségek értéke.

Szállítás, raktározás (H. szakasz)

3.57 A szállítási szolgáltatások kibocsátását a javak vagy a személyek szállításáért kapott összeg értéke méri. A szakosodott telephelyen belüli, saját felhasználási célú szállítás kisegítő tevékenységnek minősül, és nem kerül külön azonosításra és elszámolásra.

3.58 A raktározási szolgáltatások kibocsátását a befejezetlen termelés növekményeként kell mérni. A készleten lévő javak árának növekedését nem szabad befejezetlen termelésnek és termelésnek tekinteni, hanem eszköztartási nyereségként kell kezelni. Ha az érték növekedése minőségváltozás nélküli áremelkedést tükröz, akkor az időszakban a raktározás költségein vagy a raktározási szolgáltatás kifejezett megvásárlásán túlmenően nincs további termelés. Az értéknövekedés azonban három esetben termelésnek minősül:

a) a javak minősége az idő múlásával javulhat (pl. a bor esetében); csak abban az esetben, ha az érés a rendes termelési folyamat része; a javak minőségének javulása termelésnek minősül;

b) az adott jószág kínálatát vagy keresletét szezonális tényezők befolyásolják, amelyek az év során az ár rendszeres, kiszámítható ingadozásához vezetnek, annak ellenére, hogy a termék fizikai tulajdonságai nem feltétlenül változnak;

c) a termelési folyamat kellően hosszú ahhoz, hogy diszkonttényezők vonatkozzanak a jelentősen hosszú idővel a szállítás előtt elvégzett munkára.

3.59 A készleten lévő javak árában bekövetkező legtöbb változás nem a befejezetlen termelés növekménye. A raktározott javak értékében a raktározási költségeken túlmenően bekövetkező növekedés becslése céljából felhasználható az egy előre meghatározott időszakban az általános inflációs ráta felett várható értéknövekedés. Az előre meghatározott időszakon kívül bekövetkező minden nyereség továbbra is eszköztartási nyereségként vagy veszteségként kerül elszámolásra.

A raktározási szolgáltatások nem foglalják magukban a pénzügyi eszközök, értéktárgyak vagy egyéb nem pénzügyi eszközök (mint például föld és épületek) tartásából eredő árváltozásokat.

3.60 Az utazási ügynökségek szolgáltatásainak kibocsátását az ügynökségek szolgáltatási díjainak (díjak vagy jutalékok) értékén kell mérni, nem pedig az utazó teljes kiadása alapján, melyet az utazási ügynökségnek fizetett (amely többek között tartalmazza a harmadik fél által végzett szállítás díját is).

3.61 Az utazásszervezői szolgáltatás kibocsátását az utazó által az utazásszervezőnek fizetett teljes kiadás alapján kell elszámolni.

3.62 Az utazási ügynökség és az utazásszervező szolgáltatásait az különbözteti meg egymástól, hogy az utazási ügynökség szolgáltatásai csupán közvetítést jelentenek az utazó részére, míg az utazásszervező szolgáltatásai egy utazásnak nevezett új terméket hoznak létre, amelynek különböző utazási, szállással és szórakozással kapcsolatos összetevői vannak.

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (I. szakasz)

3.63 A szálláshelyek, éttermek, kávéházak stb. által nyújtott szolgáltatások kibocsátásának értékében szerepel az értékesített élelmiszerek, italok stb. értéke.

Pénzügyi, biztosítási tevékenység: a központi bank kibocsátása (K. szakasz)

A központi bank a következő szolgáltatásokat nyújtja:

a) monetáris politikai szolgáltatások;

b) pénzügyi közvetítési szolgáltatások;

c) pénzügyi vállalatok feletti felügyeleti szolgáltatások.

A központi bank kibocsátását költségei összegeként kell mérni.

Pénzügyi, biztosítási tevékenység: pénzügyi szolgáltatások általában (K. szakasz)

A pénzügyi szolgáltatások a következő szolgáltatásokból állnak:

a) pénzügyi közvetítés (beleértve a biztosítási és nyugdíjszolgáltatásokat is);

b) Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek szolgáltatásai; valamint

c) egyéb pénzügyi szolgáltatások.

3.64 A pénzügyi közvetítés pénzügyi kockázatkezelés és likviditástransz-formáció. Az ezekkel a tevékenységekkel foglalkozó vállalatok például betét gyűjtésével, váltó, kötvény és egyéb értékpapír kibocsátásával jutnak forrásokhoz. A vállalatok ezeket és saját forrásaikat használják fel pénzügyi eszközök megszerzésére oly módon, hogy másoknak hitelt nyújtanak, valamint váltókat, kötvényt és egyéb értékpapírt vásárolnak. A pénzügyi közvetítés magában foglalja a biztosítási és nyugdíjszolgáltatásokat is.

3.65 A pénzügyi kiegészítő tevékenységet folytató vállalatok tevékenységei a kockázatkezelést és a likviditástransz-formációt segítik elő. A pénzügyi kiegészítő tevékenységet folytató vállalatok más egységek nevében járnak el, és a közvetítési szolgáltatás részeként maguk nem vállalnak kockázatot pénzügyi kötelezettségek vállalásával vagy pénzügyi eszközök megszerzésével.

3.66 Az egyéb pénzügyi szolgáltatások a monitoringszolgáltatásokat, például a részvény és a kötvénypiac monitoringját, a széfszolgáltatásokat (például drága ékszerek és fontos dokumentumok őrzése) és a kereskedési szolgáltatásokat, például deviza- és értékpapír-kereskedelmi szolgáltatásokat foglalják magukban.

3.67 Pénzügyi szolgáltatásokat e szolgáltatások szigorú felügyelete miatt szinte kizárólag pénzügyi intézmények nyújtanak. Ha például egy kiskereskedő hitellehetőséget kíván felkínálni vevőinek, a hitellehetőséget rendszerint a kiskereskedő pénzügyi leányvállalata vagy egy másik szakosodott pénzügyi intézmény nyújtja.

3.68 A pénzügyi szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítése közvetve vagy közvetlenül történhet. Néhány pénzügyi eszközökkel kapcsolatos gazdasági művelet közvetlen és közvetett díjakat egyaránt maga után vonhat. A pénzügyi szolgáltatások nyújtásának és díjazásának négy fő fajtája a következő:

a) közvetlenül kiegyenlített pénzügyi szolgáltatások;

b) kamatok felszámításával kiegyenlített pénzügyi szolgáltatások;

c) pénzügyi eszközök és kötelezettségek pénzügyi piacokon történő megvásárlásával és eladásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások;

d) azok a biztosítási és nyugdíjrendszerekben nyújtott pénzügyi szolgáltatások, amelyeknél a tevékenységet a biztosítási járulékok és a megtakarítások hozamai finanszírozzák.

3.69 Ezeket a pénzügyi szolgáltatásokat explicit díjak ellenében nyújtják; a szolgáltatások széles köre tartozik ide, amelyeket különböző típusú pénzügyi intézmények nyújthatnak. A közvetlen díjért nyújtott szolgáltatások jellegét a következő példák szemléltetik:

a) a bankok díjat számítanak fel a háztartásoknak egy jelzálog megszervezése, egy befektetési portfolió kezelése vagy hagyaték kezelése fejében;

b) a szakosodott intézmények díjat számítanak fel a nem pénzügyi vállalatoknak egy vállalatfelvásárlás megszervezéséért vagy egy vállalatcsoport átszervezésének lebonyolításáért;

c) a hitelkártya-társaságok díjat számítanak fel azoknak az egységeknek, amelyek hitelkártyát fogadnak el (általában az egyes eladások bizonyos százalékát);

d) a kártyatulajdonosnak is felszámítanak egy explicit díjat, rendszerint évente, a kártya birtoklásáért.

3.70 Pénzügyi közvetítésnél például egy pénzügyi intézmény, például egy bank betétet fogad el olyan egységektől, amelyek kamatra tartanak igényt azon pénzeszközeik után, amelyeket a közvetlen jövőben nem kívánnak felhasználni, és ezeket kölcsönadja más olyan egységeknek, amelyeknek a pénzeszközei nem elégségesek szükségleteik fedezésére. A bank így ahhoz biztosít mechanizmust, hogy az egyik egység hitelezni tudjon a másiknak. A nyújtott szolgáltatásért mindkét fél díjat fizet a banknak: a pénzeszközt kölcsönadó egység azzal fizet, hogy a referencia-kamatlábnál alacsonyabb kamatlábat kap, a pénzeszközt kölcsönvevő egység pedig azzal, hogy a referencia-kamatlábnál magasabb kamatlábat fizet. A hitelfelvevő által a banknak fizetett kamatláb és a betéteseknek ténylegesen kifizetett kamatláb közötti különbség az FISIM.

3.71 Ritkán fordul elő, hogy a pénzügyi intézmény kihelyezéseinek összege pontosan megegyezzék a nála betétként elhelyezett összeggel. Előfordulhat, hogy a betétként elhelyezett pénz egy részét még nem helyezték ki. Egyes hiteleket a bank esetleg saját forrásaiból finanszíroz, nem pedig idegen forrásokból. A finanszírozási forrástól függetlenül a nyújtott hitelekkel és elhelyezett betétekkel kapcsolatban szolgáltatás nyújtására kerül sor. A FISIM minden hitel és betét esetében imputált. Ezek a közvetett díjak csak a pénzügyi intézmények által nyújtott hitelekre, illetve a náluk elhelyezett betétekre vonatkoznak.

3.72 A referencia-kamatláb a betétekre és a hitelekre vonatkozó banki kamatlábak között helyezkedik el. A referencia-kamatláb nem egyezik meg a hitelekre és a betétekre vonatkozó kamatlábak számtani átlagával. A referencia-kamatlábként megfelelhet a bankközi hitelnyújtásra és hitelfelvételre vonatkozó kamatláb. Azonban - különösen akkor, ha nem rezidens pénzügyi intézmény érintett a gazdasági műveletben- a különböző devizanemekben denominált hitelek és betétek viszonylatában devizanemenként más és más referencia-kamatlábra van szükség.

A pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díjának (FISIM) leírása a 14. fejezetben szerepel.

3.73 Amikor egy pénzügyi intézmény értékpapírt (pl. váltót vagy kötvényt) kínál eladásra, szolgáltatási díjat számít fel. A vételi ár (ask price) az értékpapír marzzsal megnövelt becsült piaci értékével egyezik meg. Az értékpapír eladásakor egy másik díjat számítanak fel, melynek következtében az eladónak felkínált ár (bid price) a marzzsal csökkentett piaci értékkel egyenlő. A vételi és eladási árak közötti marzsok a részvényekre, a befektetési jegyekre és a külföldi valutákra is vonatkoznak. Ezeket az marzsokat a pénzügyi szolgáltatásért számítják fel.

3.74 Ezek körébe a következő pénzügyi szolgáltatások tartoznak. (Mindegyik források újraelosztását eredményezi.)

a) Nem-életbiztosítás. A nem-életbiztosítás keretében a biztosító biztosítási díjat fogad el az ügyféltől, és azt megőrzi mindaddig, amíg kárigényt nem nyújtanak be, vagy a biztosítás le nem jár. A biztosító a biztosítási díjat befekteti, az ennek eredményeképpen képződő tulajdonból származó jövedelem pedig külön forrásként jelenik meg. A tulajdonból származó jövedelem olyan jövedelmet jelent, amelyről az ügyfél lemondott, és így azt a tényleges biztosítási díj implicit kiegészítéseképpen kell kezelni. A biztosító úgy határozza meg a tényleges biztosítási díjakat, hogy a biztosítási díjaknak a velük megtermelt tulajdonból származó jövedelemmel növelt és a várható kárigénnyel csökkentett összege elegendő marzsot képezzen, amelyet a biztosító saját kibocsátásaként megtart.

A nem-életbiztosítás kibocsátásának kiszámítása:

az összes megszolgált biztosítási díj,

plusz az implicit biztosítási díjkiegészítések (ez egyenlő a biztosítástechnikai tartalékok befektetéséből származó tulajdonból származó jövedelemmel),

mínusz a korrigált felmerült kárigények.

A biztosítónak tartalékok állnak a rendelkezésére, amelyek a meg nem szolgált biztosítási díjakból (a következő elszámolási időszakhoz kapcsolódó tényleges díjak) és a függő károkból állnak. A függő károk közé olyan kárigények tartoznak, amelyeket még nem jelentettek be, vagy bejelentettek, de még nem rendeztek, illetve bejelentettek és rendeztek, de még nem fizettek ki. Ezeket a tartalékokat biztosítástechnikai tartaléknak nevezik, és befektetésből származó jövedelem képzésére használják fel. Az eszköztartási nyereség vagy veszteség nem a biztosítástechnikai tartalékok befektetéséből származó jövedelem. Biztosítástechnikai tartalékát a biztosító másodlagos tevékenység (pl. lakás- vagy iroda-bérbeadás) keretében is befektetheti. Az ilyen másodlagos tevékenységekből származó nettó működési eredmény a biztosítástechnikai tartalék befektetéséből származó jövedelem.

A kibocsátás kiszámításánál alkalmazott megfelelő kárigényszintet "korrigált károk"-nak nevezik; ezek kétféleképpen határozhatók meg. A várakozáson alapuló módszer a korrigált károk szintjét a biztosító által kifizetett kárigények múltbeli mintáján alapuló modellből becsüli meg. A második módszer számviteli információkat használ fel: a korrigált károk értékét utólag vezeti le a ténylegesen felmerült károknak és a káringadozási tartalék (vagyis a váratlanul nagy kárigények teljesítésére félretett források) változásának összeadásával. Ha a káringadozási tartalékok nem elégségesek a korrigált károk normál szintre való visszaállításához, akkor a korrigált károkat saját forrásokból származó hozzájárulásokkal kell kiegészíteni. Mindkét módszer egyik fő jellemzője, hogy a váratlanul nagy károk nem vezethetnek ingadozó vagy negatív becsült kibocsátáshoz.

A biztosítástechnikai és káringadozási tartalékok pénzügyi szabályozás miatti változásai az eszközök mennyiségében bekövetkezett egyéb változásként kerülnek elszámolásra; a kibocsátás kiszámítása szempontjából nem játszanak szerepet. Ha információhiány miatt a korrigált károk becslésére alkalmazott egyik módszer sem használható, ezek helyett szükségessé válhat a kibocsátás - szokásos profittal növelt - költségszintű becslése.

Nyereségrészesedéssel összekapcsolt biztosítások esetében a kibocsátás számításakor a nyereségrészesedéssel összekapcsolt biztosításokra elkülönített tartalékok változását le kell vonni.

b) Az életbiztosítási kötvény egy megtakarítási forma. A szerződő meghatározott számú évig biztosítási díjat fizet a biztosítónak bizonyos jövőbeni időpontban nyújtandó juttatások ígérete ellenében. Ezek a juttatások kifejezhetők a fizetett biztosítási díjakkal összefüggő képlet formájában, vagy függhetnek attól, hogy mennyire sikeresen fekteti be a biztosító a forrásokat. Az életbiztosítás kibocsátásának kiszámítási módszere ugyanazokat az általános elveket követi, mint a nem-életbiztosításé. A díjak befizetése és a juttatások kifizetése közötti időintervallumok miatt azonban külön figyelembe kell venni a biztosítástechnikai tartalékok változásait. Az életbiztosítás kibocsátásának kiszámítása a következőképpen történik:

a megszolgált díjak,

plusz a díjkiegészítések, mínusz az esedékes juttatások,

mínusz az életbiztosítás biztosítástechnikai tartalékainak növekményei (plusz tartalékának növekedése (plusz csökkenése).

A biztosítási díjakat pontosan ugyanúgy határozzák meg az életbiztosítás esetében, mint a nem-életbiztosításnál. A díjkiegészítések az életbiztosítás esetében jelentősebbek, mint a nem-életbiztosításnál. A juttatások megítélésükkor vagy kifizetésükkor kerülnek elszámolásra. Az életbiztosítások esetében nem kell kiszámítani a juttatások értékének kiigazított becslését, mivel az életbiztosítás esetében nem érvényesül ugyanaz a nem várt volatilitás a fizetésben. Az életbiztosítási technikai tartalékok minden évben növekednek a befizetett új díjak és a szerződők részére jóváírt (de általuk ki nem vont) új befektetési jövedelem miatt, és csökkennek a kifizetett juttatások miatt. Így az életbiztosítás kibocsátását ki lehet számítani úgy, mint az életbiztosítás technikai tartalékainak befektetéséből származó teljes jövedelem és a szerződőknek ténylegesen jóváírt és a biztosítástechnikai tartalékokhoz hozzáadott tulajdonból származó jövedelem különbségét.

Ha azonban ez a módszer az adatok hiánya miatt nem megvalósítható vagy nem vezet megfelelő eredményre, az életbiztosítás kibocsátását a termelési költségek szokásos profittal növelt összegeként is ki kell számítani.

c) A viszontbiztosítás kibocsátását pontosan ugyanúgy kell meghatározni, mint a nem-életbiztosítás esetében, akár életbiztosítási, akár nem-életbiztosítás viszontbiztosításáról van szó.

d) A társadalombiztosítási rendszerek működtetésének kibocsátása azok szervezési módjától függ. Példák a rendszerek működtetésének módjaira:

(1) A társadalombiztosítási rendszerek olyan, az állam által előírt és ellenőrzött társadalombiztosítási rendszerek, amelyek a közösség egészére kiterjednek. Feladatuk, hogy juttatások útján támogassák a polgárokat az öregség, rokkantság vagy haláleset, betegség, munkahelyi sérülés, munkanélküliség, családgondozás és egészségügyi ellátás stb. kapcsán felmerülő szükségleteikben. Külön egységek megkülönböztetése esetén ezek kibocsátását ugyanúgy kell meghatározni, mint minden nem piaci kibocsátást, vagyis a költségek összegeként. Abban az esetben, ha nem kerül sor külön egységek megkülönböztetésére, a társadalombiztosítás kibocsátását a működésének megfelelő kormányzati szint kibocsátása foglalja magában.

(2) Ha egy munkáltató saját társadalombiztosítási rendszert működtet, a kibocsátás értékét a költségek összegeként kell meghatározni, amely magában foglalja a rendszer működtetése során esetlegesen felhasznált állóeszközök hozamának becslését is. A kibocsátás értékét akkor is ugyanilyen módon kell mérni, ha a munkáltató elkülönített nyugdíjalapot hoz létre a rendszer kezelésére.

(3) Ha egy munkáltatóbiztosítót bíz meg, hogy a nevében kezelje a rendszert, a kibocsátás értéke a biztosító által felszámított díj.

(4) Egy több munkáltató által működtetett rendszer esetében a kibocsátás értékét ugyanúgy kell mérni, mint az életbiztosítások viszonylatában: a rendszerhez befolyó befektetési jövedelemnek a tartalékokhoz hozzáadott összeggel csökkentett összegeként.

e) A szabványosított hitelgarancia-rendszerek kibocsátásának mérése az érintett termelő típusától függ. Ha egy szabványosított hitelgarancia-rendszer piaci termelőként működik, a kibocsátás értékét ugyanúgy kell kiszámítani, mint a nem-életbiztosítások esetében. Ha a rendszer nem piaci termelőként működik, a kibocsátás értékét költségszinten kell kiszámítani.

Ingatlanok szolgáltatásai (L. szakasz)

3.75 A saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatásának kibocsátását a bérleti díj becsült értéke szerint kell értékelni, azon az értéken, amelyet a lakó egy hasonló lakásért fizetne, olyan tényezőket figyelembe véve, mint az elhelyezkedés, a lakókörnyezetben rendelkezésre álló létesítmények stb., illetve a lakás nagysága és minősége. A lakástól különálló garázs esetében, amit a tulajdonos a lakásszolgáltatás részeként végső fogyasztási célra használ, hasonló becslést kell alkalmazni. A külföldön lévő saját tulajdonú lakás, pl. nyaraló bérleti értékét nem a hazai termelés részeként kell számba venni, hanem mint szolgáltatásimportot, az abból származó nettó működési eredményt pedig külföldről származó elsődleges jövedelemként. A nem rezidensek tulajdonában lévő saját lakásszolgáltatás elszámolásakor az eljárás hasonló. Az időben megosztott használatú (time-sharing) apartmanok esetében a szolgáltatási díj megfelelő százalékát kell figyelembe venni.

3.76 A saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása értékének becslésére a rétegzési módszert kell használni. A lakásállományt az elhelyezkedés, a lakás fajtája és egyéb, a bérleti díjat meghatározó tényezők mentén rétegekre kell osztani. A bérlakások tényleges bérleti díjáról származó információkat kell használni a teljes lakásállomány bérleti értékének becsléséhez. Egy adott réteg tényleges átlagos bérleti díját kell alkalmazni az adott réteg összes lakása esetében. Amennyiben a bérleti díjakra vonatkozó információk mintavételes felmérésekből származnak, a teljes lakásállományra vonatkozó összes bérleti díj kiszámítása a bérlakások egy részét és az összes saját tulajdonú lakást érinti. A rétegenkénti bérleti díj fogalommeghatározására vonatkozó részletes eljárást először egy bázisévre vonatkozóan kell elvégezni, majd az eredményt extrapolálni kell a későbbi időszakokra.

3.77 A saját tulajdonú lakásokra eső bérleti díj a rétegzési módszernél egy bútorozatlan lakás használati jogáért a magánszektorban fizetendő bérleti díjként kerül meghatározásra. Az imputált bérleti díjak megállapítása céljából valamennyi, a magánszektorban kötött szerződésben szereplő bútorozatlan lakás bérleti díja felhasználásra kerül. Ebbe a magánszektornak a kormányzati szabályozás miatt alacsony szintű bérleti díjai is beletartoznak. Amennyiben a bérlőtől származik az információ, a megfigyelt bérleti díjat korrigálni kell a közvetlenül a tulajdonosnak fizetett lakástámogatás hozzáadásával. Ha a megfigyelt bérleti díjak fentiekben meghatározott mintanagysága nem elegendő, az imputálás céljára felhasználhatók a bútorozott lakások megfigyelt bérleti díjai, amennyiben kiigazításra kerülnek a bútorok költségével. Kivételes esetben az állami tulajdonban lévő lakások megnövelt bérleti díja is felhasználható. A rokonok vagy munkavállalók számára áron alul kiadott lakások bérleti díja nem használható fel.

3.78 A "rétegzési módszer" alkalmazandó az összes bérlakásra vonatkozó adatok kiszámítására. Előfordulhat, hogy az imputáláshoz a fentiek szerint felhasznált átlagos bérleti díj a bérlakáspiac bizonyos szegmenseiben nem megfelelő: például a bútorozott lakások arányosan csökkentett bérleti díja vagy a megnövelt állami bérleti díjak nem felelnek meg a ténylegesen kiadott lakások tekintetében. Ebben az esetben ki kell alakítani a ténylegesen kiadott bútorozott, illetve a szociális lakások külön rétegét, amelyben a megfelelő átlagos bérleti díjakat kell alkalmazni.

3.79 Amennyiben nem áll rendelkezésre olyan széleskörű kölcsönzői piac, amely a saját tulajdonú lakások tekintetében jellemzőnek tekinthető, a saját tulajdonú lakásokra a költség alapú módszert kell alkalmazni.

A költség alapú módszer esetében a lakásszolgáltatások kibocsátását a folyó termelőfelhasználás, az állóeszköz-felhasználás, az egyéb termékadók és -támogatások egyenlege és a nettó működési eredmény összege adja.

A nettó működési eredmény méréséhez a saját tulajdonú lakásállomány folyó áron számított nettó értékére alkalmazott állandó éves reálmegtérülési rátát (újraelőállítási költségek) kell alkalmazni.

3.80 A nem lakóépületekhez kapcsolódó ingatlanszolgáltatások kibocsátását az esedékes bérleti díjak értékével kell mérni.

Szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatások (M. szakasz); Adminisztratív és támogató szolgáltatások (N. szakasz)

3.81 A tartós bérlet (gép vagy eszköz stb. kölcsönzése) kibocsátását a fizetett bérleti díj értéke alapján kell mérni. A tartós bérlet különbözik a pénzügyi lízingtől: a pénzügyi lízing az állóeszközök beszerzésének egyik finanszírozási módja, amikor a lízingbeadó hitelt nyújt a lízingbevevőnek. Pénzügyi lízing esetében a lízingdíj tőketörlesztésből és kamatfizetésből áll, a közvetlen szolgáltatásokért felszámított csekély díj mellett (lásd a 15. fejezetet: Szerződések, lízingek és licencek.)

3.82 A kutatás és fejlesztés (K+F) módszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja a tudásmennyiség növelése, és ezen tudásmennyiség új termékek - köztük a meglévő termékek jobb változatainak vagy minőségének - felfedezésére vagy kifejlesztésére, valamint új vagy hatékonyabb termelési folyamatok felfedezésére vagy kifejlesztésére való felhasználása. A főtevékenységhez képest jelentős nagyságú K+F tevékenység a szakosodott telephely másodlagos tevékenységeként kerül elszámolásra. Amikor ez lehetséges, a K+F tevékenység számára külön szakosodott telephelyet kell megkülönböztetni.

3.83 A K+F szolgáltatás kibocsátásának mérése a következőképpen történik:

a) a piaci keretek között működő kutatólaboratóriumok és -intézetek K+F tevékenységét az értékesítésekből, szerződésekből, illetékekből, díjakból stb. származó bevétel alapján a szokásos módon kell értékelni;

b) az ugyanazon gazdasági szervezeten belüli K+F szolgáltatás felhasználását a becsült alapáron kell értékelni, azon az áron, amit akkor kellene fizetni, ha a kutatást alvállalkozótól vásárolná az adott gazdasági szervezet. Hasonló K+F tevékenységek alvállalkozói piacának hiányában ezt a termelési költségek összegeként kell megállapítani, amelyet (piaci termelők esetében) a nettó működési eredménynek vagy vegyes jövedelemnek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni;

c) az állami intézmények, egyetemek és nonprofit kutatóintézetek K+F tevékenységét a termelési költségek összegeként kell megállapítani. A nem piaci K+F termelők K+F értékesítéséből származó bevételét másodlagos piaci kibocsátásként kell elszámolni.

A K+F kiadásait meg kell különböztetni az oktatás és képzés költségeitől. A K+F kiadásai nem tartalmazzák a fő- vagy másodlagos tevékenységben létrehozott szoftverek fejlesztési költségeit.

Közigazgatási és védelmi szolgáltatások, kötelező társadalombiztosítási szolgáltatások (O. szakasz)

3.84 A közigazgatási, védelmi és kötelező társadalombiztosítási szolgáltatásokat nem piaci szolgáltatásként nyújtják, következésképp ennek megfelelően értékelendők.

Oktatás (P. szakasz); Humán-egészségügyi és szociális ellátás (Q. szakasz)

3.85 Az oktatási és egészségügyi szolgáltatások esetében pontosan el kell határolni egymástól a piaci és az egyéb nem piaci termelőket, és azok piaci és egyéb nem piaci kibocsátását. Például az oktatás és a gyógyászati kezelés bizonyos fajtáiért névleges díjat kérhetnek a kormányzati intézmények (vagy más intézmények speciális támogatások következtében), míg más oktatási szolgáltatásért és egészségügyi kezelésért adott esetben piaci tarifát számítanak fel. Egy másik példa, amikor egyrészt a kormányzat, másrészt piaci keretek között működő intézmények nyújtják ugyanazt a típusú szolgáltatást (pl. felsőoktatás).

A K+F tevékenységek nem tartoznak az oktatási és az egészségügyi szolgáltatások körébe; az egészségügyi oktatás, pl. az egyetemi klinikák oktatási szolgáltatása nem tartozik az egészségügyi tevékenységek körébe.

Művészet, szórakoztatás, szabadidő (R. szakasz); Egyéb szolgáltatások (S. szakasz)

3.86 A könyvek, felvételek, filmek, szoftverek, hangfelvételek, lemezek stb. termelése két szakaszból áll, és mérése ennek megfelelően történik:

(1) A szellemi termékek esetében az eredeti termékek előállításának kibocsátását értékesítési áron kell elszámolni, vagy ha nincs értékesítés, akkor a hasonló eredeti termékért fizetett alapáron, vagy (a nettó működési eredménynek megfelelő haszonkulccsal megnövelt) termelési költségen, vagy a termelésben való felhasználásából a jövőben várható bevétel diszkontált értékén.

(2) Az eszközt tulajdonosa közvetlenül felhasználhatja, vagy másolatokat készít belőle a későbbi időszakokban. Ha a tulajdonos más termelőnek engedélyezi, hogy az eredeti terméket felhasználja, akkor a licencből származó díj, jutalék, jogdíj stb. szolgáltatások kibocsátása. Az eredeti termék eladását azonban negatív állóeszköz-felhalmozásként kell értékelni.

Háztartások munkaadói tevékenysége (T. szakasz)

3.87 Azoknak a háztartási szolgáltatásoknak a kibocsátását, amelyek azt fizetett háztartási alkalmazottak alkalmazásával állítják elő, a fizetett munkavállalói jövedelemmel kell mérni; ez tartalmazza a természetbeni jövedelmet is, mint például az élelmiszer vagy a szállás.

FOLYÓ TERMELŐFELHASZNÁLÁS (P.2)

3.88 Fogalommeghatározás: A folyó termelőfelhasználás azokat a javakat és szolgáltatásokat tartalmazza, amelyek ráfordításként a termelési folyamat során felhasználásra kerülnek. Nem tartoznak ebbe a körbe az állóeszközök, amelyek elhasználódását állóeszköz-felhasználásként kell elszámolni. A javakat és szolgáltatásokat vagy átalakítják, vagy teljesen felhasználják a termelési folyamat során.

3.89 A folyó termelőfelhasználás körébe a következők tartoznak:

a) a kisegítő tevékenység ráfordításaként felhasznált javak és szolgáltatások. Általános példák erre a beszerzés, értékesítés, marketing, számvitel, adatfeldolgozás, szállítás, raktározás, karbantartás, biztonsági szolgáltatás stb. Ezek a javak és szolgáltatások nem különíthetők el a szakosodott telephely fő (vagy másodlagos) tevékenységének folyó termelőfelhasználásától;

b) az ugyanazon gazdasági egység egy másik szakosodott telephelyétől kapott javak és szolgáltatások;

c) az állóeszközök bérleti díja, pl. gépek, autók, szoftverek és szórakoztató alkotások eredeti példányainak tartós bérlete;

d) a nem termelt eszközként elszámolt rövid távú szerződések, lízingek és licencek díjai; nem tartozik ebbe a körbe az ilyen nem termelt eszközök közvetlen megvásárlása;

e) a vállalatokat segítő nonprofit intézményeknek fizetett tagdíjak, hozzájárulások vagy illetékek (lásd a 3.35. pontot);

f) az olyan tételek, amelyek nem minősülnek állóeszköz-felhalmozásnak, mint:

(1) az általános műveletekre használt olcsó eszközök, mint pl. fűrész, lapát, kés, balta, kalapács, csavarhúzó, csavarkulcs, szorítókulcs és egyéb kézi szerszámok; kis szerkezetek, mint a zsebszámológép; Az ilyen tartós eszközökkel kapcsolatos összes kiadást folyó termelőfelhasználásként kell elszámolni;

(2) a termelésben használt állóeszközök rendszeres karbantartása és javítása;

(3) a személyzet képzése, piackutatás és hasonló tevékenységek, ha azokat külső ügynökségtől vásárolják, vagy ugyanazon gazdasági egység elkülönült szakosodott telephelye nyújtja;

(4) a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat akkor kell majd állóeszköz-felhalmozásként kezelni, ha a tagállamokban kielégítően magas szintet sikerül elérni a becslések megbízhatósága és összehasonlíthatósága terén;

g) a munkáltató által megtérített munkavállalói kiadások olyan eszközökért, amelyek a munkáltatók termelési tevékenységéhez szükségesek, például olyan szerszámok vagy védőruházat, amelynek megvásárlására szerződésben kötelezik a munkavállalót;

h) a munkáltatók olyan kiadásai, amelyek mind a saját, mind a munkavállalóik hasznát szolgálják, mivel a termeléshez szükségesek. Példák:

(1) a munkavállalók foglalkoztatása során keletkező utazási, különélési, költözési és reprezentációs kiadások megtérítése;

(2) munkahelyi kényelmi feltételek biztosítása;

A vonatkozó kiadások listáját a munkavállalói jövedelemmel (D.1) foglalkozó pontok tárgyalják (lásd a 4.07. pontot);

i) a szakosodott telephelyek által fizetett nem-életbiztosítási díjak (lásd a biztosításról szóló 16. fejezetben). A biztosítási díjból le kell vonni a kárkifizetést és a biztosítástechnikai tartalék nettó változását fedező részt, hogy folyó termelőfelhasználásként csak a szolgáltatási díjak kerüljenek elszámolásra. A biztosítástechnikai tartalék nettó változását a fizetett biztosítási díj százalékában fel kell osztani a szakosodott telephelyek között;

j) a rezidens termelők által igénybe vett pénzügyi közvetítői szolgáltatások közvetett módon mért díja (FISIM);

k) a központi banki kibocsátáson belüli nem piaci kibocsátást teljes mértékben az egyéb pénzügyi közvetítők folyó termelőfelhasználásába kell sorolni.

3.90 A folyó termelőfelhasználásnak nem részei:

a) a bruttó felhalmozási tételek, mint pl.:

(1) az értéktárgyak;

(2) az ásványkincsek feltárása;

(3) a nagyobb állapotjavítások, túl azokon, amelyek az állóeszköz jó állapotban tartásához szükségesek; például: felújítás, rekonstrukció vagy bővítés;

(4) közvetlenül vásárolt vagy saját felhasználási célra gyártott szoftver;

(5) katonai fegyverek és a szállításukhoz szükséges berendezések;

b) nem termelt eszközök beszerzéseként kezelt kiadások. Például: hosszú távú szerződések, lízingek és licencek (lásd a 15. fejezetet);

c) természetbeni bérként és keresetként elszámolt munkáltatói kiadások;

d) a kormányzati egységek által nyújtott közszolgáltatások, amelyeket piaci vagy saját végső felhasználásra termelők használnak fel (ezeket a kormányzat közösségi fogyasztási kiadásaként kell elszámolni);

e) az egyazon elszámolási időszakban, ugyanazon szakosodott telephely által termelt és felhasznált javak és szolgáltatások (ezeket kibocsátásként sem kell számba venni);

f) a kormányzati engedélyekre történt kifizetések, és egyéb termelési adóként kezelendő illetékek;

g) természeti erőforrások (pl. föld) használatára szóló engedélyek ellenértéke, amelyeket bérleti díjként, vagyis tulajdonból származó jövedelem kifizetéseként kell kezelni.

A folyó termelőfelhasználás elszámolási időpontja és értékelése

3.91 A folyó termelőfelhasználásra fordított termékeket akkor kerülnek értékelésre és elszámolásra, amikor e termékek bekerülnek a termelési folyamatba. Ezeket a hasonló javakra vagy szolgáltatásokra a felhasználás időpontjában fennálló beszerzési áron kell elszámolni.

3.92 A termelő egységek nem közvetlenül számolják el a termelésben felhasznált javakat. A ráfordításként felhasznált javak vásárlását veszik számba, és abból levonják az azokból képzett készletek értékének változását.

VÉGSŐ FOGYASZTÁS (P.3, P.4)

3.93 A végső fogyasztás esetében két fogalom használatos:

a) végső fogyasztási kiadás (P.3);

b) tényleges végső fogyasztás (P.4).

A végső fogyasztási kiadás a háztartások, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények és a kormányzat által az egyéni és közösségi szükségletek kielégítése érdekében felhasznált javakra és szolgáltatásokra fordított kiadás. Ezzel szemben a tényleges végső fogyasztás a javak és szolgáltatások beszerzésére vonatkozik. A két fogalom közötti különbség a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által finanszírozott, de természetbeni társadalmi transzferként a háztartásoknak kínált javak és szolgáltatások értékelésében rejlik.

Végső fogyasztási kiadás (P.3)

3.94 Fogalommeghatározás: A végső fogyasztási kiadások olyan kiadások, amelyek a rezidens gazdasági egységeknél olyan javakkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban merülnek fel, amelyeket az egyéni szükségletek vagy kívánalmak, vagy egy közösség tagjainak közös szükségletei kielégítése céljából használnak fel.

3.95 A háztartások végső fogyasztási kiadásai a következőket tartalmazzák:

a) a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása;

b) a természetbeni jövedelmek, úgymint:

(1) a munkavállalók által természetbeni jövedelemként kapott javak és szolgáltatások;

(2) a háztartások tulajdonában lévő, jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások által kibocsátásként előállított javak és szolgáltatások, amelyeket a háztartások tagjai fogyasztanak el. Ilyenek például az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági javak, a saját tulajdonú lakásszolgáltatás és a fizetett háztartási alkalmazottak (személyzet, szakácsok, kertészek, sofőrök stb.) alkalmazása révén előállított háztartási szolgáltatások;

c) azok a tételek, amelyeket nem folyó termelőfelhasználásként kell elszámolni, mint:

(1) a bérlő vagy a tulajdonos által a lakás kisebb külső, vagy belső javításaihoz és szépítéséhez használt anyagok;

(2) a tartós fogyasztási cikkek - beleértve a járműveket is - javításához és karbantartásához felhasznált anyagok;

d) a nem felhalmozásként elszámolt tételek, így különösen a tartós fogyasztási cikkek, amelyek több elszámolási időszakon keresztül is ellátják funkciójukat; ide tartozik egyes tartós fogyasztási cikkek tulajdonjogának egy vállalatról egy háztartásra történő átruházása is;

e) a közvetlenül elszámolt pénzügyi szolgáltatások és a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díjának (FISIM) az a része, amelyet a háztartások végső fogyasztására használnak fel;

f) a szolgáltatások implicit díján elszámolt biztosítási szolgáltatások;

g) a szolgáltatások implicit díján elszámolt nyugdíjpénztári szolgáltatások;

h) a háztartások által engedélyek stb. fejében fizetett összegek, amelyeket e szolgáltatások vásárlásaként kell elszámolni (lásd a 4.79. és 4.80. pontot);

i) valamely kibocsátás gazdaságilag nem jelentős árakon történő vásárlása, pl. múzeumi belépődíj.

3.96 A háztartások végső fogyasztási kiadásába nem tartoznak bele a következők:

a) a természetbeni társadalmi transzferek, amelyek először a háztartások kiadásaiként jelennek meg, de később azokat a társadalombiztosítás megtéríti, pl. bizonyos gyógykezelési kiadások;

b) folyó termelőfelhasználásként vagy bruttó felhalmozásként elszámolt tételek, mint például:

(1) az olyan üzleti célból felmerült kiadások, amelyek a háztartások tulajdonában levő jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásoknál merültek fel, pl. olyan tartós fogyasztási cikkek kapcsán, mint a járművek, bútorok vagy elektronikus eszközök (bruttó állóeszköz-felhalmozás), és nem tartós fogyasztási cikkek kapcsán, mint pl. az üzemanyag (amelyet folyó termelőfelhasználásként kell értékelni);

(2) a saját lakás tulajdonosánál a lakás olyan jellegű szépítésével, karbantartásával és javításával kapcsolatban felmerült kiadások, amelyet bérlők jellemzően nem végeznek (a lakásszolgáltatás folyó termelőfelhasználásaként kell értékelni);

(3) a lakásvásárlás (bruttó állóeszköz-felhalmozásként kell értékelni);

(4) az értéktárgyak vásárlása (bruttó felhalmozásként kell értékelni);

c) az olyan tételek, mint a nem termelt eszközök beszerzése, különösen a földtulajdoné;

d) minden adónak minősülő háztartási befizetés. (lásd a 4.79 és 4.80 pontot);

e) a háztartásokat segítő nonprofit intézményeknek, mint például szakszervezeteknek, szakmai egyesületeknek, fogyasztói egyesületeknek, egyházaknak, valamint társadalmi, kulturális, szabadidős és sportkluboknak a háztartások által fizetett tagdíjai, hozzájárulásai és egyéb befizetései;

f) a háztartások pénzbeli vagy természetbeni önkéntes transzferei jótékonysági szervezeteknek vagy egyéb segélyszervezeteknek.

3.97 A háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai két különálló kategóriára oszthatók:

a) A háztartásokat segítő nonprofit intézmények által létrehozott javak és szolgáltatások értéke, a saját előállítású állóeszköz-felhalmozás és a háztartások vagy más egységek kapcsolódó kiadásai kivételével;

b) a háztartásokat segítő nonprofit intézmények olyan javak és szolgáltatások vásárlására fordított kiadásai, amelyeket piaci termelők állítottak elő, és amelyeket - változatlan formában, mindenfajta átalakítás nélkül - természetbeni társadalmi transzferként nyújtanak a háztartásoknak saját végső fogyasztásukra.

3.98 A kormányzat végső fogyasztási kiadásain (P.3) belül a háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez hasonlóan, a kiadások két típusát kell elszámolni; ezek:

a) a kormányzat által létrehozott javak és szolgáltatások értéke (P.1), a nem saját előállítású állóeszköz-felhalmozás (a P.12 szerint), a piaci kibocsátás (P.11) és a díjköteles nem piaci kibocsátás (P.131) kivételével;

b) a kormányzat olyan javak és szolgáltatások vásárlására fordított kiadásai, amelyeket piaci termelők állítottak elő, és amelyeket - változatlan formában, mindenfajta átalakítás nélkül - természetbeni társadalmi transzferként nyújtanak a háztartásoknak (D.632). A kormányzat fizet ezekért a javakért és szolgáltatásokért, amelyeket az eladók nyújtanak a háztartásoknak.

3.99 A vállalatoknak nem lehetnek végső fogyasztási kiadásai. Azon jószág- és szolgáltatásvásárlásaik, amelyek a háztartások esetében végső fogyasztásként szerepelnek, esetükben vagy folyó termelőfelhasználási tételnek, vagy a dolgozóknak nyújtott természetbeni munkavállalói jövedelemnek, azaz a háztartások imputált végső fogyasztási kiadásának minősülnek.

Tényleges végső fogyasztás (P.4)

3.100 Fogalommeghatározás: A tényleges végső fogyasztás azokat a javakat és szolgáltatásokat tartalmazza, amelyeket a rezidens gazdasági egységek az emberi szükségletek közvetlen kielégítése céljából használnak fel, legyenek azok egyéni vagy közösségi jellegű szükségletek.

3.101 Fogalommeghatározás: Az egyéni fogyasztás céljából felhasznált javak és szolgáltatások ("egyéni fogyasztásra szolgáló javak és szolgáltatások") olyan termékek és szolgáltatások, amelyeket háztartások használnak fel az adott háztartásban élő tagok szükségleteinek és igényeinek kielégítésére. Az egyéni fogyasztásra szolgáló javak és szolgáltatások jellemzői a következők:

a) az egyes háztartásoknak vagy azok tagjainak jószág- vagy szolgáltatásbeszerzése és a beszerzés időpontja megfigyelhető és számba vehető;

b) a háztartás elfogadja a javakkal vagy szolgáltatással való ellátást, és megteszi a szükséges lépéseket a javak vagy szolgáltatások fogyasztása céljából (pl. iskolalátogatás vagy kórházi tartózkodás);

c) a javaknak vagy szolgáltatásoknak olyanoknak kell lenniük, hogy annak egy háztartás, személy vagy személyek csoportja által történő felhasználása kizárja azok más háztartások vagy személyek által történő felhasználását.

3.102 Fogalommeghatározás: Közösségi célú szolgáltatások: közösségi fogyasztásra szánt szolgáltatások, amelyeket a közösség valamennyi tagja vagy a közösség egy meghatározott része - pl. egy meghatározott régióban élő összes háztartás - számára egyidejűleg nyújtják. A közösségi célú szolgáltatások jellemzői a következők:

a) a közösség vagy a közösség egy meghatározott részének tagjai - pl. egy meghatározott régióban vagy területen élők - számára egyidejűleg nyújthatók;

b) az ilyen szolgáltatások felhasználása általában passzív, és nincs szükség az elfogadásukra vagy valamennyi érintett aktív részvételére;

c) az egyén ellátása az adott közösségi célú szolgáltatással nem csökkenti a mások számára ugyanabban a közösségben vagy részközösségben rendelkezésre álló, közösségi célú szolgáltatás mennyiségét.

3.103 A háztartások minden végső fogyasztási kiadása egyéni jellegű. A háztartásokat segítő nonprofit intézmények által nyújtott valamennyi jószágot és szolgáltatást egyéni jellegűként kell kezelni.

3.104 A kormányzati egységek által nyújtott javak és szolgáltatások esetében az egyéni és közösségi célú termékek és szolgáltatások közötti határvonal a "Kormányzati funkciók osztályozása" (COFOG) alapján húzható meg.

Az alábbi címek alá tartozó valamennyi kormányzati végső fogyasztási kiadást egyéni célú fogyasztási kiadásként kell figyelembe venni:

a)

7.1 Gyógyászati termékek, eszközök és készülékek

7.2 Járóbeteg-ellátás

7.3 Fekvőbeteg-ellátás

7.4 Közegészségügyi szolgáltatások

b)

8.1. Szabadidős és sporttevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatások

8.2 Kulturális szolgáltatások

c)

9.1 Iskolaelőkészítő és alapfokú oktatás

9.2 Középfokú oktatás

9.3 Középfokot meghaladó, de nem felsőfokú oktatás

9.4 Felsőoktatás

9.5 Nem besorolható szintű oktatás

9.6 Az oktatáshoz kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások

d)

10.1 Betegséggel és rokkantsággal kapcsolatos tevékenységek

10.2 Idősek ellátásával kapcsolatos tevékenységek

10.3 Elhunyt személyek túlélő családtagjainak ellátásával kapcsolatos tevékenységek

10.4 Családi és gyermekeknek járó juttatásokkal kapcsolatos tevékenységek

10.5 Munkanélküli ellátással kapcsolatos tevékenységek

10.6 Lakáscélú szociális ellátás

10.7 Társadalmi kirekesztés máshová nem sorolt esetei.

3.105 Ennek alternatívájaként a kormányzat egyéni fogyasztási kiadásai az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása (COICOP) 14. részének felelnek meg, amely a következő csoportokat foglalja magában:

14.1 Lakásszolgáltatás (a COFOG 10.6. csoportjának felel meg)

14.2 Egészségügy (a COFOG 7.1.-7.4. csoportjának felel meg)

14.3 Szabadidő és kultúra (a COFOG 8.1. és 8.2. csoportjának felel meg)

14.4 Oktatás (a COFOG 9.1.-9.6. csoportjának felel meg)

14.5 Szociális ellátás (a COFOG 10.1.-10.5. csoportjának, valamint 10.7. csoportjának felel meg)

3.106 A kormányzati fogyasztási kiadások fennmaradó része közösségi célú fogyasztási kiadás.

Ide a következő COFOG-csoportok tartoznak:

a) Általános közszolgáltatások (1. rész)

b) Védelem (2. rész)

c) Közrend és közbiztonság (3. rész)

d) Gazdasági ügyek (4. rész)

e) Környezetvédelem (5. rész)

f) Lakás- és közműellátás (6. rész)

g) Közigazgatás, szabályozás, általános információk terjesztése és statisztika (összes rész)

h) Kutatás és fejlesztés (összes rész).

3.107 Az alkalmazott különböző fogyasztás-fogalmak közötti kapcsolatokat a 3.2. táblázat mutatja be:

3.2. táblázat - Kiadást finanszírozó szektor

KormányzatHáztartásokat segítő non-profit intézmények (NPISH)Háztartások (S.14)Háztartások
Egyéni fogyasztásX (=Természetbeni társadalmi transzferek)X (=Természetbeni társadalmi transzferek)XHáztartások tényleges egyéni végső fogyasztása
Egyéni fogyasztásX00Kormányzat tényleges közösségi végső fogyasztása
ÖsszesenKormányzat végső fogyasztási kiadásaiHáztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásaiHáztartások végső fogyasztási kiadásaiTényleges végső fogyasztás = Összes végső fogyasztási kiadás
X: alkalmazandó
0: nem alkalmazandó

3.108 A háztartásokat segítő nonprofit intézmények valamennyi végső fogyasztási kiadása egyéni fogyasztásként kerül elszámolásra. Az összes tényleges végső fogyasztás egyenlő a háztartások tényleges végső fogyasztásának és a kormányzat tényleges végső fogyasztásának összegével.

3.109 A külföld szektorral szemben természetbeni társadalmi transzfert (bár monetáris értelemben vannak ilyen transzferek) nem lehet elszámolni. Az összes tényleges végső fogyasztás egyenlő az összes végső fogyasztási kiadással.

A végső fogyasztási kiadások számbavételének és értékelésének időpontja

3.110 A jószágért történő fizetés elszámolási időpontja a tulajdonjog átruházásának időpontja; a szolgáltatásért történő fizetés elszámolási időpontja pedig a szolgáltatás egészének teljesítése.

3.111 A javak bérleti vagy hasonló hitelszerződés (beleértve a pénzügyi lízinget is) keretében történő beszerzését a javak átvételének időpontjában kell elszámolni, még akkor is, ha ezen időpontban nem történik meg a tulajdonjog-átruházás.

3.112 A saját célú fogyasztás a saját végső fogyasztásra történő kibocsátáskor kerül elszámolásra.

3.113 A háztartások végső fogyasztási kiadásait piaci beszerzési áron kell elszámolni. Ez az az ár, amelyet a vásárló a vásárlás időpontjában ténylegesen fizet a termékért. Részletesebb meghatározás a 3.06 pontban található.

3.114 A természetbeni munkavállalói jövedelemként kapott javakat és szolgáltatásokat alapáron kell értékelni, ha azokat a munkáltató állította elő, és a munkáltató által fizetett piaci beszerzési áron, ha a munkáltató vásárolta azokat.

3.115 A saját fogyasztásra visszatartott javakat vagy szolgáltatásokat alapáron kell értékelni.

3.116 A kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények saját maguk által termelt végső fogyasztási termékekkel kapcsolatos kiadásait a termelés időpontjában kell elszámolni, s ugyanez vonatkozik az ilyen típusú, a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által nyújtott szolgáltatásokra is. A piaci termelőktől végső fogyasztási kiadásra vásárolt javak és szolgáltatások esetében az elszámolás időpontja a beszerzés időpontja.

3.117 A kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadása (P.3) egyenlő kibocsátásuk összértékével (P.1), hozzáadva ehhez a piaci termelőktől a háztartások részére vásárolt termékekkel kapcsolatos kiadásokat és a természetbeni társadalmi transzferek egy részét (D.632), valamint levonva az egyéb egységektől származó befizetéseket, a piaci kibocsátást (P.11), a díjköteles nem piaci kibocsátást (P.131) és a saját előállítású állóeszköz-felhalmozást (P.12).

A tényleges végső fogyasztás elszámolásának és értékelésének időpontja

3.118 A gazdasági egységek jószág- és szolgáltatás beszerzésének időpontja az az időpont, amikor ezen egységek a jószág új tulajdonosává válnak, vagy amikor számukra a szolgáltatást nyújtják.

3.119 A beszerzést (a tényleges végső fogyasztást) piaci beszerzési áron annál az egységnél kell értékelni, amelyiknél a kiadás felmerül.

3.120 Azokat a természetbeni transzfereket, amelyek nem tartoznak a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által nyújtott természetbeni társadalmi transzferek körébe, úgy kell értékelni, mintha pénzbeli transzferek lennének. Következésképpen a javak vagy szolgáltatások értékét azoknál a gazdasági egységeknél vagy szektoroknál kell elszámolni, amelyek azokat beszerezték.

3.121 A két aggregátumnak, a végső fogyasztási kiadásoknak és a tényleges végső fogyasztásnak az értéke ugyanaz. A rezidens háztartások által természetbeni társadalmi transzferként kapott javakat és szolgáltatásokat ugyanazon az áron kell értékelni, mint a kiadási aggregátumok esetében.

BRUTTÓ FELHALMOZÁS (P.5)

3.122 A bruttó felhalmozás az alábbiakból tevődik össze:

a) bruttó állóeszköz-felhalmozás (P.51g):

(1) állóeszköz-felhasználás (P.51c)

(2) nettó állóeszköz-felhalmozás (P.51n);

b) készletváltozás (P.52);

c) értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege (P.53).

3.123 A bruttó felhalmozást a bruttó állóeszköz-felhasználás alapján kell kiszámítani. A nettó felhalmozás számítása az állóeszköz-felhasználásnak a bruttó felhalmozásból való levonásával történik.

Bruttó állóeszköz-felhalmozás (P.51g)

3.124 Fogalommeghatározás: A bruttó állóeszköz-felhalmozás (P.51) a rezidens termelők adott időszak alatti állóeszköz-beszerzésének és -eladásának egyenlege, plusz a nem termelt állóeszközöknek a termelő vagy a gazdasági egységek termelőtevékenységének eredményeként bekövetkező bizonyos értéknövekedése. Az állóeszközökhöz olyan termelt eszközök tartoznak, amelyeket több mint egy éven át használnak a termelésben.

3.125 A bruttó állóeszköz-felhalmozás pozitív és negatív értékekből is áll:

a) pozitív értékek:

(1) a megvásárolt új vagy használt állóeszközök;

(2) a termelő saját használatára termelt és felhasznált állóeszközök (beleértve a félkész vagy nem teljesen kész állóeszközök saját termelését);

(3) a barter formában beszerzett új vagy használt állóeszközök;

(4) a természetbeni tőketranszferként kapott új vagy használt állóeszközök;

(5) a felhasználó által pénzügyi lízing keretében beszerzett új vagy használt állóeszközök;

(6) az állóeszközökön és meglévő történelmi műemlékeken végzett nagyjavítások;

(7) az újratermelődő természeti erőforrások természetes növekedése;

b) negatív értékek, azaz negatív beszerzésként nyilvántartott állóeszköz-eladások:

(1) az eladott használt állóeszközök;

(2) a barter formában átadott használt állóeszközök;

(3) a természetbeni tőketranszferként átadott használt állóeszközök.

3.126 Az eladott állóeszközök nem tartalmazzák a következőket:

a) az állóeszköz-felhasználás (amelybe beleértendő az előreláthatóan bekövetkező véletlen kár);

b) a rendkívüli veszteségek, mint például az aszály vagy egyéb természeti csapások következtében keletkezett veszteségek (ezek az eszközök egyéb volumenváltozásaként kerülnek elszámolásra).

3.127 A bruttó állóeszköz-felhalmozás alábbi típusai különböztethetők meg:

(1) lakások;

(2) egyéb épületek és építmények; ez magában foglalja a jelentős mértékű meliorációt.

(3) gépek és berendezések, úgymint hajók, gépkocsik és számítógépek;

(4) fegyverrendszerek;

(5) művelés alatt álló biológiai erőforrások, pl. fák és élő állatok;

(6) a nem termelt eszközök, mint például föld, szerződések, lízingek és licencek tulajdonjog-átruházásának költségei;

(7) K+F, beleértve a szabadon rendelkezésre álló K+F előállítását. A K+F-re fordított kiadásokat csak akkor kell majd állóeszköz-felhalmozásként kezelni, ha a tagállamokban magas szintet sikerül elérni a becslések megbízhatósága és összehasonlíthatósága terén;

(8) az ásványkincsek feltárása és értékelése;

(9) számítógépes szoftverek és adatbázisok;

(10) szórakoztató, irodalmi, illetve művészeti alkotások eredeti példányai;

(11) egyéb szellemi tulajdonjogok.

3.128 A meliorizáció (talajjavítás) az alábbiakat tartalmazza:

a) a talaj visszanyerése a tengertől, ilyen rendeltetésű gátak, partfalak vagy töltések építésével;

b) erdőirtás, sziklamentesítés stb. abból a célból, hogy a földet alkalmassá tegyék a termelésben első alkalommal történő használatra;

c) mocsárlecsapolás vagy sivatagi öntözés gátak, árkok és öntözőcsatornák építésével; tengerek vagy folyók árvizei, ill. erózió elleni védelem víztörők, partfalak vagy árvédelmi falak építésével.

Bár ezek a tevékenységek jelentős új építmények, pl. partfalak, árvédelmi falak és töltések létrejöttét eredményezik, ezeket az építményeket nem közvetlenül egyéb javak és szolgáltatások előállításához használják fel, hanem a termőföld mennyiségének és minőségének javítására, és maga a termőföld, azaz egy nem termelt eszköz az, amelyet a termelésben használnak. A villamos energia termelése céljából épített töltés például más célt szolgál, mint a tenger kirekesztésére épített töltés. E kettő közül csak az utóbbi típusú töltés építése tartozik a meliorizáció kategóriához.

3.129 A bruttó állóeszköz-felhalmozás körébe a következő határesetek tartoznak:

a) a háztartások lakóhelyéül használt lakóhajók, lakóuszályok, mobilházak és lakókocsik, valamint az ezekhez kapcsolódó építmények, mint pl. garázsok vásárlása;

b) a katonai célokra használt építmények és berendezések;

c) a nem katonai egységek által használt könnyűfegyverek és páncélozott járművek;

d) az évről évre a termelésben felhasznált állatállományban, pl. a tenyészállományban, a tejelő tehén-, a gyapjáért tartott juh- és az igásállat-állományban bekövetkezett változások;

e) az évről évre nevelt faállomány, pl. a gyümölcsfák, a szőlő, a gumifa, a pálmafák stb. állományának változásai;

f) a használt állóeszközökön a szokásos karbantartáson és javításokon túlmenően végzett nagyjavítások;

g) a pénzügyi lízing keretében történő állóeszköz-beszerzés;

h) a termelésleállítási költségek, vagyis az ártalmatlanítással, elhelyezéssel járó nagy költségek, pl. az atomerőművek leszerelési költségei vagy a hulladéklerakók bezárásakor felmerülő szennyezésmentesítési költségek.

3.130 A bruttó állóeszköz-felhalmozás nem tartalmazza:

a) a folyó termelőfelhasználásként elszámolható olyan gazdasági műveleteket, mint pl.:

(1) kis értékű eszközök termelési célra történő vásárlása;

(2) szokásos karbantartás és javítás;

(3) az operatívlízing-szerződés keretében felhasználandó állóeszközök beszerzése (lásd a 15. fejezetet: Szerződések, lízingek és licencek.) Az állóeszközt felhasználó vállalkozás esetében az eszközök bérleti díját folyó termelőfelhasználásként kell kezelni. Az eszköz tulajdonosa esetében a beszerzési költség bruttó állóeszköz-felhalmozásként kerül elszámolásra;

b) a készletváltozásként nyilvántartott gazdasági műveleteket:

(1) a levágásra nevelt állatokat, beleértve a baromfit is;

(2) a fatermelési céllal nevelt fákat (befejezetlen termelés);

c) a háztartások által végső fogyasztás céljára beszerzett gépeket és berendezéseket;

d) az állóeszközök után keletkezett eszköztartási nyereséget és veszteséget;

e) az állóeszközökben katasztrófa miatt keletkezett veszteségeket, pl. a művelés alatt álló eszközök és a tenyésztett állatállomány elpusztulását betegség kitörése miatt, amelyet a biztosítás általában nem fedez, vagy a rendkívüli árvizek, szél vagy erdőtüzek okozta károkat;

f) egy meghatározott tőkeeszköz tényleges megvásárlására vagy megépítésére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül félretett vagy tartalékba helyezett forrásokat, pl. kormányzati infrastrukturális alap.

3.131 A használt állóeszközök nagyjavítása formájában történő bruttó állóeszköz-felhalmozás az azonos típusú új állóeszközök beszerzéseként kerül elszámolásra.

3.132 A szellemi termékek a kutatás és fejlesztés, tanulmányozás vagy innováció eredményei, amelyek olyan tudáshoz vezetnek, amelynek felhasználását törvényi vagy egyéb módon korlátozzák.

A szellemi tulajdonjogi eszközök körébe sorolandók pl. a következők:

a) K+F eredmények;

b) az ásványkincsfeltárások eredményei a tényleges próbafúrások, a légi vagy egyéb kutatások, a szállítás stb. költségén értékelve;

c) a termelésben több mint egy éven keresztüli használatra szánt számítógépes szoftverek és nagy adatbázisok;

d) szórakoztató, irodalmi és művészeti alkotások (kéziratok, mintadarabok, filmek, hangfelvételek stb.) eredeti példányai.

3.133 Mind az állóeszközöknél, mind a nem termelt nem pénzügyi eszközöknél a tulajdonjog-átruházásnak az új tulajdonos által viselt költségei az alábbiakból állnak:

a) az (új vagy használt) eszköznek a kívánt helyen és időben történő átvételekor felmerült költségek, pl. szállítási költségek, üzembe helyezési költségek, összeszerelési költségek stb.;

b) a felmerült szakmai költségek vagy díjak, pl. a felügyelőknek, mérnököknek, jogászoknak, értékbecslőknek stb. kifizetett díjak és az ingatlanügynököknek, árverezőknek stb. kifizetett jutalékok;

c) az új tulajdonos által az eszköz tulajdonjogának átruházása után fizetendő adók. Ezek az adók a közvetítői szolgáltatások után, illetve adott esetben a tulajdonjog-átruházás után, de nem a megvásárolt eszköz után kivetett adók.

A fenti költségek mindegyikét az új tulajdonos bruttó állóeszköz-felhalmozásaként kell elszámolni.

A bruttó állóeszköz-felhalmozás számbavételének időpontja és értékelése

3.134 A bruttó állóeszköz-felhalmozást akkor kell elszámolni, amikor az állóeszközök tulajdonjoga az azokat a termelésben felhasználni szándékozó gazdasági egységhez kerül.

Ezen szabály módosul a következők esetében:

a) pénzügyi lízing, amikor a lízingbeadó és a lízingbevevő között történő tulajdonjog-átruházás imputálása történik,

b) saját előállítású bruttó állóeszköz-felhalmozás, amelynek elszámolása a termelés időpontjában történik.

3.135 A bruttó állóeszköz-felhalmozást piaci beszerzési áron kell értékelni, amely magába foglalja a beszerelési költségeket és a tulajdonjog átruházásának egyéb költségeit. Saját előállítású állóeszközök esetében az értékelés a hasonló állóeszközök alapárain történik, illetve ha hasonló eszközök árai nem állnak rendelkezésre, a termelési költségek alapján, amelyet (piaci termelők esetében) a nettó működési eredménynek vagy vegyes jövedelemnek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni.

3.136 A szellemi termékek megvásárlásának értékelése többféle módon történik:

a) ásványkincs-feltárások esetében: a tényleges kutatófúrások és próbafúrások költségein, valamint az ezekkel kapcsolatos olyan vizsgálatok költségein, mint például a légi- vagy egyéb felmérések;

b) számítógépes szoftverek esetében: piaci beszerzés esetén a piaci beszerzési ár vagy ennek hiányában a becsült alapár alapján, vagy ha nem állapítható meg alapár, házon belül végzett fejlesztés esetén a termelési költségek szerint, amelyet (piaci termelők esetében) a nettó működési eredménynek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni;

c) szórakoztató, irodalmi vagy művészeti alkotások eredeti példányai esetében: eladás esetén az értékelés a vevő által kifizetett ár alapján történik, ha pedig nem eladásról van szó, akkor a következő becslési eljárások fogadhatók el:

i. a hasonló eredeti példányokért fizetett alapár;

ii. a termelési költségek összege, amelyet (piaci termelők esetében) a nettóműködési eredménynek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni; vagy

iii. a várt jövőbeni bevételek diszkontált értéke.

3.137 A használt állóeszközök eladását eladási alapáron kell elszámolni, levonva az eladónál felmerült tulajdonjog-átruházás összes költségét.

3.138 A tulajdonjog-átruházás költségei vonatkozhatnak mind a termelt eszközökre, beleértve az állóeszközöket is, mind a nem termelt eszközökre, mint amilyen a föld.

Ezek a költségek a termelt eszközök értékelésekor beleszámítanak a piaci beszerzési árakba. A föld és egyéb nem termelt eszközök esetében elkülönítve kezelendők maguktól a vételi és eladási áraktól, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás kategóriáiban, külön tétel alatt kerülnek elszámolásra.

Állóeszköz-felhasználás (P.51c)

3.139 Fogalommeghatározás: Az állóeszköz-felhasználás (P.51c) az egység tulajdonában lévő állóeszközök értékének a természetes elhasználódás és az elavulás következtében bekövetkező csökkenését jelenti. Ez a becsült értékcsökkenés magában foglalja az állóeszközökben biztosítással fedezhető véletlenszerűen bekövetkezett kár miatt bekövetkező veszteségekre képzett tartalékot. Az állóeszköz-felhasználás fedezi a várható termelésleállítási költségeket is, mint például atomerőművek vagy olajfúrótornyok leszerelésének költségeit vagy a hulladéklerakók bezárásakor felmerülő szennyezésmentesítési költségeket. Ezeket a termelésleállítási költségeket az élettartam végén kell elszámolni állóeszköz-felhasználásként, a termelésleállítási költségek bruttó állóeszköz-felhalmozásként történő elszámolásakor.

3.140 Az állóeszköz-felhasználást valamennyi állóeszközre ki kell számítani (az állatok kivételével), beleértve a szellemi tulajdonjogokat, a meliorációt és a nem termelt eszközökkel kapcsolatos tulajdonjog-átruházás költségeit is.

3.141 Az állóeszköz-felhasználás különbözik az adózás vonatkozásában megengedett, vagy az üzleti számlákon kimutatott amortizációtól. Az állóeszköz-felhasználást az állóeszközök állománya és az adott javak különböző kategóriáinak várható átlagos gazdasági élettartama alapján kell megbecsülni. Az állóeszközök állományának kiszámításánál a folyamatos leltározás módszerét (perpetual inventory method - PIM) kell alkalmazni, ha az állóeszközök állományáról közvetlen információ nem áll rendelkezésre. Az állóeszközök állományának értéke az adott időszak piaci beszerzési árain kerül meghatározásra.

3.142 Az állóeszközök biztosítással fedezhető, véletlenszerűen bekövetkezett kár miatti veszteségeit a kérdéses javak átlagos élettartamának kiszámításánál kell figyelembe venni. Az adott elszámolási időszakon belül a gazdaság egészére nézve a véletlenszerűen bekövetkezett károkról feltételezhető, hogy megfelelnek az átlagnak, vagy közelítenek hozzá. Az egyes egységek, valamint az egységek egyes csoportjai tekintetében mutatkozhat eltérés a véletlenszerűen bekövetkezett károk tényleges és átlagos értéke között. Ilyen esetben a szektoroknál jelentkező eltéréseket az állóeszközök egyéb volumenváltozásaiként kell elszámolni.

3.143 Az állóeszköz-felhasználást a "lineáris" módszerrel kell kiszámítani, amely szerint az állóeszköz értékét annak teljes élettartama alatt állandó kulcs szerint írják le.

3.144 A tárgyi eszközök hatékonyságcsökkenésének típusától függően esetenként a mértani leírási módszert használják.

3.145 A számlarendszerben az állóeszköz-felhasználást minden egyenlegező tételnél fel kell tüntetni, amely ennek megfelelően bruttó és nettó értéken is szerepel. A "bruttó" számbavétel azt jelenti, hogy az állóeszköz-felhasználás nem kerül levonásra, míg a "nettó" számbavételnél az állóeszköz-felhasználás levonásra került.

Készletváltozás (P.52)

3.146 Fogalommeghatározás: A készletváltozást úgy kell megállapítani, hogy a készletre kerülő javak értékét csökkenteni kell a készletből kivont javak értékével, valamint a készleten lévő javak szokásos veszteségeinek értékével.

3.147 Fizikai károsodás ill. véletlenszerűen bekövetkezett kár vagy lopás miatt bármely típusú, készleten lévő javakban bekövetkezhetnek szokásos veszteségek, például:

a) anyagok és fogyóeszközök veszteségei;

b) befejezetlen termelés veszteségei;

c) késztermékek veszteségei;

d) továbbértékesítésre szánt javak veszteségei (pl. bolti lopás).

3.148 A készletek az alábbi kategóriákból állnak:

a) anyagok és fogyóeszközök:

az anyagok és fogyóeszközök a termelésben folyó termelő-ráfordításként felhasználni szándékozott készletekben lévő valamennyi terméket tartalmazzák; ide tartoznak a kormányzati készletek is. Az olyan tételek, mint az arany, gyémánt stb. akkor szerepelnek a készletek között, ha ipari célra vagy egyéb termelésre kívánják felhasználni azokat;

b) befejezetlen termelés:

a befejezetlen termelés a még be nem fejezett kibocsátást jelenti. Ez termelőjének a készleteiben kerül elszámolásra. Ezen termelés különböző formái például a következők:

(1) a növésben lévő kultúrnövények;

(2) a vágásra még nem érett fa és a még fejlődő állatállomány;

(3) a befejezetlen építmények (kivéve az előzetesen megkötött adásvételi szerződés alapján létrehozottakat vagy a saját kivitelezésűeket; mindkét eset az állóeszköz-felhalmozáshoz tartozik);

(4) a befejezetlen egyéb állóeszközök, pl. hajók és olajfúrótornyok;

(5) részben befejezett kutatómunka jogi vagy tanácsadói munkák keretében;

(6) részben befejezett filmkészítés;

(7) részben befejezett számítógépes programok.

Minden, az adott időszak végén még be nem fejezett termelési folyamatot mint befejezetlen termelést kell számba venni. Ez különösen a negyedéves számláknál lényeges, pl. amikor a mezőgazdasági termény növekedése nem fejeződik be egy negyedéven belül.

A termelési folyamat befejeződése a befejezetlen termelés csökkenését jelenti. Ezen a ponton minden befejezetlen termelés átalakul késztermékké.

c) késztermékek:

a késztermékek a készletek részeként abból a kibocsátásból állnak, amelyet termelője nem kíván tovább feldolgozni, mielőtt más gazdasági egységeknek értékesítené azokat;

d) továbbértékesítésre szánt javak:

továbbértékesítésre szánt javak azok a javak, amelyeket aktuális állapotához képest változatlan állapotban történő újraértékesítés céljából szereznek be.

A készletváltozások elszámolásának időpontja és értékelése

3.149 A készletváltozások elszámolásának időpontja és értékelése összhangban áll a termékekkel kapcsolatos egyéb gazdasági műveletekre vonatkozókkal. Ez vonatkozik különösen a folyó termelőfelhasználásra (pl. anyagokra és fogyóeszközökre), a kibocsátásra (pl. befejezetlen termelésre és a mezőgazdasági termékek tárolásából származó kibocsátásra), valamint a bruttó állóeszköz-felhalmozásra (pl. a befejezetlen termelésre). Azokat a javakat, amelyek feldolgozása külföldön történik és ennek során megváltozik a gazdasági tulajdonosuk, bele kell számítani az exportba (és később ugyanúgy az importba is). Az export a készletek csökkenésében tükröződik, és a kapcsolódó későbbi import készletnövekedésként szintén nyilvántartásba kerül, feltéve hogy az árut nem használják fel vagy adják el azonnal.

3.150 A készletváltozások mérésekor a javak a készletbe kerülés időpontjában, a készletből kikerülő javak pedig a készletből történő kikerülés időpontjában kerülnek értékelésre.

3.151 A készletváltozáskor a javak értékét a következő árak felhasználásával kell megállapítani:

a) a termelő készleteibe átkerülő késztermékek kibocsátásának értékelése úgy történik, mintha abban az időpontban adnák el folyó alapáron;

b) a befejezetlen termelés növekményének értékelése a késztermék becsült folyó alapárának arányában történik;

c) a termelés befejeződésekor a befejezetlen termelés készletből való kikerülése miatt bekövetkező csökkenés értékelése a befejezetlen termék folyó alapárán történik;

d) a készletből eladás miatt kikerülő javak értékelése alapáron történik;

e) a nagy- és kiskereskedők stb. készleteibe kerülő, továbbértékesítésre szánt javak értékelése a kereskedő tényleges vagy becsült piaci beszerzési árain történik;

f) a továbbértékesítésre szánt készletből kikerülő javak értékelése azon a piaci beszerzési áron történik, amelyen a kikerülés időpontjában pótolhatók, nem pedig a beszerzéskor fizetett áron.

3.152 A fizikai károsodásból, biztosítható, véletlenszerűen bekövetkezett kárból vagy lopásból eredő veszteségek elszámolása és értékelése a következő módon történik:

a) anyagoknál és fogyóeszközöknél: a termelésből ténylegesen kikerülő anyagként és fogyóeszközként (folyó termelőfelhasználás);

b) befejezetlen termelésnél: az ugyanabban az időszakban folytatott termelésből eredő növekedést csökkentő tételként;

c) késztermékeknél és a továbbértékesítésre szánt javaknál: a nem károsodott jószág folyó árán kikerült tételként.

3.153 Hiányos információk esetén a következő közelítési módszerek alkalmazandók a készletváltozás megbecsülésére:

a) ha a készletek volumenének változásai rendszeresek, elfogadható közelítési módszer a készletváltozás nagyságát megszorozni az időszakra vonatkozó átlagárakkal. A felhasználók vagy nagy-, illetve kiskereskedők tulajdonában lévő készleteknél piaci beszerzési árat kell használni; a saját termelőik tulajdonában lévő készletek esetében pedig alapárakat;

b) amennyiben a szóban forgó javak árai állandóak, a készletváltozások abban az esetben is becsülhetők a volumenváltozás és az átlagár szorzata alapján, ha a készletek mennyisége ingadozik;

c) ha mind a készletek nagysága, mind azok árai jelentősen változnak az elszámolási időszakon belül, kifinomultabb közelítő módszerekre van szükség, például a készletváltozások negyedéves értékelésére vagy az elszámolási időszakon belüli ingadozás megoszlásáról szóló előzetes információ felhasználására (az ingadozás a naptári év végén, a betakarítási idő alatt stb. lehet a legnagyobb);

d) ha az időszak elején és végén érvényes értékekről rendelkezésre áll információ (pl. nagy- vagy kiskereskedelem esetén, ahol a készletek gyakran sok különböző termékből állnak), de nincs külön-külön információ az árakról és a mennyiségekről, az időszak kezdete és vége közötti mennyiségi változásokat becsülni kell. A készletváltozás becslésének egyik módja az egyes termékfajták állandónak feltételezett forgási sebességének becslése.

Az árak szezonális változásai tükrözhetnek minőségi különbségeket, pl. a gyümölcsök és zöldségek kiárusítási vagy idényen kívüli árait. Ezeket a minőségi változásokat a mennyiségben bekövetkezett változásként kell kezelni.

Értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege (P.53)

3.154 Fogalommeghatározás: Az értéktárgyak olyan nem pénzügyi javak, amelyeket elsődlegesen nem termelésre vagy fogyasztásra használnak fel, normál körülmények között hosszú időn át (fizikailag) nem károsodnak, és amelyeket elsődlegesen értékmegőrzésre szereznek be és tartanak.

3.155 Az értéktárgyak az alábbi típusú javakat foglalják magukban:

a) drágakövek és nemesfémek, pl. gyémánt, nem monetáris arany, platina, ezüst stb.;

b) antik és egyéb művészeti tárgyak, pl. festmények, szobrok stb.;

c) egyéb értéktárgyak, pl. drágakövekből és nemesfémekből készített ékszerek és gyűjteménydarabok.

3.156 Az ilyen típusú javakat a következő esetekben például értéktárgyak beszerzéseként vagy eladásaként kell elszámolni:

a) a központi bankok és egyéb pénzügyi közvetítők nem monetáris arany, ezüst stb. beszerzése vagy eladása;

b) ezeknek a javaknak az azon vállalatok által történő beszerzése vagy eladása, amelyek fő- vagy melléktevékenységként nem foglalkoznak ilyen típusú javak gyártásával vagy kereskedelmével. Ez a beszerzés vagy eladás nem szerepel ez utóbbi vállalatok folyó termelő-felhasználásában vagy állóeszköz-felhalmozásában;

c) az ilyen javak háztartások általi beszerzése vagy eladása. Ezek a beszerzések nem szerepelnek a háztartások végső fogyasztási kiadásai között;

Az ESA alkalmazásában megállapodás szerint az alábbi esetek is értéktárgyak beszerzéseként vagy eladásaként kerülnek elszámolásra:

a) az ilyen javak ékszerészek és műkereskedők általi beszerzése vagy eladása (az értéktárgyak általános meghatározása alapján ezen javak ékszerészek és műkereskedők által történő beszerzését készletváltozásként kell elszámolni);

b) az ilyen javak múzeumok általi beszerzése vagy eladása (az értéktárgyak általános meghatározása alapján ezen javak múzeumok által történő beszerzését állóeszköz-felhalmozásként kell elszámolni).

Ezzel a konvencióval elkerülhető a felhalmozás három fő típusa - azaz az értéktárgyak beszerzésének és eladásának az egyenlege, az állóeszköz-felhalmozás és a készletváltozások - közötti gyakori átsorolás, pl. a háztartások és műkereskedők között ilyen termékekkel folytatott ügyletek esetén.

3.157 Az értéktárgyak előállításának értékelése alapáron történik. Minden egyéb értéktárgy-beszerzés értékelése az értük fizetett piaci beszerzési áron történik, beleértve az ügynöki díjakat vagy jutalékokat is. Ha kereskedőtől vásárolták az értéktárgyakat, ezek az árak tartalmazzák a kereskedelmi árrést. Az értéktárgyak eladásának értékelése az eladók által kapott árakon történik, az ügynököknek vagy egyéb közvetítőknek kifizetett minden díj vagy jutalék levonása után. Az értéktárgyak rezidens szektorok közötti beszerzésének és eladásának egyenlege nulla, csak az ügynöki és kereskedői árrések maradnak meg.

JAVAK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK IMPORTJA ÉS EXPORTJA (P.6 és P.7)

3.158 Fogalommeghatározás: A javak és szolgáltatások exportja a rezidensek által nem rezidensek számára árukkal és szolgáltatásokkal végzett gazdasági műveletekből (eladás, barter és ajándékok) áll.

3.159 Fogalommeghatározás: A javak és szolgáltatások importja a nem rezidensek által rezidensek számára árukkal és szolgáltatásokkal végrehajtott gazdasági műveletekből (vásárlás, barter és ajándékok) áll.

3.160 A javak és szolgáltatások exportja és importja nem tartalmazza:

a) az anya- és leányvállalat különböző földrajzi helyzetéből adódó, határokon átnyúló műveleteket (establishment trade), azaz:

(1) a rezidens vállalatok nem rezidens leányvállalatai által nem-rezidenseknek teljesített szállításokat, pl. rezidens multinacionális vállalkozás tulajdonában levő/irányítása alatt álló külföldi leányvállalatok által külföldön történő eladásokat;

(2) a nem rezidens vállalatok rezidens leányvállalatai által rezidenseknek teljesített szállításokat, pl. külföldi multinacionális cég hazai leányvállalatai általi (belföldi) értékesítéseket.

b) a külföldre irányuló vagy külföldről származó elsődleges jövedelem-áramlásokat, pl. a munkavállalói jövedelmeket, a közvetlen befektetésekből származó kamatokat és bevételeket. A közvetlen befektetésből származó jövedelmek tartalmazhatnak olyan nem elkülöníthető részt, amely különböző szolgáltatások igénybevételét hivatott finanszírozni; ilyen szolgáltatás például a munkavállalók képzése, a menedzsment-szolgáltatások, valamint a szabadalmak és védjegyek felhasználása;

c) pénzügyi eszközök vagy nem termelt eszközök, pl. föld határokon átnyúló adás-vételét.

3.161 A javak és szolgáltatások importján és exportján belül a következőket különböztetjük meg:

a) Unión belüli szállítások;

b) Unión kívüli import és export.

Mindkét típusra exportként, illetve importként hivatkozunk.

Javak exportja és importja (P.61 és P.71)

3.162 Javak exportjára és -importjára akkor kerül sor, ha a javak tulajdonjoga rezidensről nem rezidensre vagy nem rezidensről rezidensre száll át. Ez független attól, hogy a javak fizikailag átlépik-e a határokat vagy sem.

3.163 Leányvállalatok (fiókok vagy leányvállalatok, ill. külföldi érdekeltségek) közötti szállítások esetében: a gazdasági tulajdonjog-változást imputálni kell, ha a leányvállatok között javak szállítására kerül sor. Ez csak akkor érvényes, ha a javakat átvevő gazdasági egység vállalja a felelősséget a piac számára biztosított kínálat és árak szintjére vonatkozó döntésekért.

3.164 A következő esetekben például a javak exportja anélkül történik meg, hogy az átlépné az országhatárt:

a) A nemzetközi vizeken működő rezidens egységek által termelt javakat közvetlenül a külföldi országokban lévő nem rezidenseknek adják el. Ilyen termékek például az olaj, a gáz, a halászati termékek, a hasznosítható tengeri hulladék stb.;

b) állandó helyhez nem kötött szállítóberendezések és egyéb mozgatható berendezések;

c) a javak a tulajdonjog-változás után még azelőtt elvesznek vagy megsemmisülnek, hogy az exportáló ország határán keresztüljutnának;

d) közvetlen reexport esetén, vagyis ha a javakat egy rezidens nem rezidenstől vásárolja meg, majd ezt követően továbbértékesíti azokat egy másik nem rezidensnek, anélkül hogy a javak belépnének a reexportőr gazdaságába.

Hasonló esetek merülnek fel javak importjánál is.

3.165 A javak importja és exportja magában foglalja az alábbi terméktípusok viszonylatában a rezidensek és nem rezidensek között létrejövő gazdasági műveleteket is:

a) nem monetáris arany;

b) ezüstrudak, gyémántok, valamint egyéb nemesfémek és drágakövek;

c) forgalomba nem kerülő papírpénzek és érmék, valamint ki nem bocsátott értékpapírok (jószágként és nem névértéken értékelve);

d) villamos energia, gáz és víz;

e) a határokon átvitt állatállomány;

f) csomagposta;

g) adományokkal és hitelekkel finanszírozott javakat is tartalmazó állami export;

h) biztonsági készletező vállalat tulajdonába kerülő vagy onnan kikerülő javak;

i) rezidens vállalat által nem rezidens érdekeltségeinek szállított javak, a feldolgozásra szánt javakat kivéve;

j) rezidens vállalathoz annak nem rezidens érdekeltségeitől érkező javak, a feldolgozásra szánt javakat kivéve;

k) csempészett jószágok vagy adók, pl. importvámok és hozzáadottérték-adó céljából be nem jelentett termékek;

l) egyéb nem nyilvántartott szállítmányok, pl. ajándékok és a megállapított minimum értéknél kisebb értékű szállítmányok.

3.166 Az alábbi javak nem számítanak importnak és exportnak, annak ellenére, hogy átléphetik a nemzeti határt:

a) az országon átmenő tranzitjavak;

b) az ország saját nagykövetségei, katonai bázisai vagy egy másik ország nemzeti határain belüli beékelt területei számára vagy által szállított javak;

c) szállítóberendezések és egyéb mozgatható típusú berendezések, amelyek az országot ideiglenesen hagyják el, a gazdasági tulajdonjog megváltoztatása nélkül (pl. a külföldön történő üzembe helyezéshez vagy építéshez szükséges építőipari berendezések);

d) a feldolgozásra, karbantartásra, szervizelésre vagy javításra külföldre küldött berendezések és egyéb javak; ez vonatkozik a bérmunkában külföldön feldolgozott javakra is, ha azokban jelentős fizikai változás következik be;

e) egyéb javak, amelyek az országot ideiglenesen hagyják el, és amelyek általában egy éven belül eredeti állapotukban és a gazdasági tulajdonjog megváltozása nélkül kerülnek vissza;

erre példák a kiállítási és szórakoztatási célokból külföldre küldött javak, a tartós bérlet tárgyát képező javak, beleértve a több éven át tartó bérletet, és a nem rezidensnek történő értékesítés nélkül visszaküldött termékeket;

f) bizományi javak elveszése vagy megsemmisülése a határát átlépése után és a tulajdonjog-változás bekövetkezte előtt.

3.167 A javak importját és exportját akkor kell elszámolni, amikor a javak tulajdonjoga átszáll. A tulajdonjog-változás akkor tekinthető megtörténtnek, amikor a gazdasági műveletben részt vevő felek könyveikben és számláikban elszámolják azt. Ez nem feltétlenül esik egybe a szerződéses folyamat különböző szakaszaival, pl.:

a) a kötelezettségvállalás időpontjával (a szerződés kelte);

b) a javak eladásának és a szolgáltatások nyújtásának időpontjával és a fizetési követelés átvételével (transzfer időpontja);

c) a fenti követelés rendezésének időpontjával (a fizetés dátuma).

3.168 A javak importját és exportját az exportáló ország határán FOB-paritáson kell értékelni. Ez az érték:

a) a javak alapáron számított értéke;

b) plusz az említett határpontig teljesített kapcsolódó szállítási és forgalmazási szolgáltatások, beleértve a továbbfuvarozással kapcsolatban a fuvarozóra háruló berakodási költséget;

c) plusz az exportált javakra esedékes összes adó és támogatás egyenlege; az Unión belüli szállítások esetében ez az érték tartalmazza a hozzáadottérték-adót és az exportáló országban a javakra kifizetett egyéb adókat is.

A forrás-felhasználás, ill. a szimmetrikus input-output táblákban az egyes termékcsoportokba tartozó javak importját az importáló ország határára számolt CIF-paritáson (költség-biztosítás-fuvardíj) értékelik.

3.169 Fogalommeghatározás: A CIF-ár az importáló ország határára szállított jószág ára vagy a rezidensnek nyújtott szolgáltatás ára az országon belül érvényes importvámok vagy egyéb importadók vagy kereskedelmi adók, illetve a szállítási árrések kifizetése előtt.

3.170 Bizonyos körülmények között szükség lehet FOB-érték becslésére vagy más mérőszámmal való helyettesítésére, pl.:

a) ha a javak barterének értékelését azon az alapáron végzik, amelyet az exportőr akkor kapott volna, ha a javakat készpénzért adta volna el;

b) a leányvállatok közötti gazdasági műveleteknél: általában a tényleges transzferértéket kell alkalmazni. Ugyanakkor, ha ezek különböznek a piaci áraktól, ezeket egy a piaci árnak megfeleltethető becsült értékkel kell helyettesíteni;

c) pénzügyi lízing alapján átruházott javaknál: a javak a lízingbeadó által kifizetett piaci beszerzési áron kerülnek értékelésre, és nem a bérleti díjfizetések kumulált értéke alapján;

d) vámadatok (Unión kívüli kereskedelem) vagy INTRASTAT információk (Unión belüli kereskedelem) alapján értékelt jószágimportnál. Egyik adatforrás sem FOB-paritáson számolja az értéket, hanem az Unió határára kalkulált CIF-paritást és a nemzeti határra kalkulált CIF-paritást alkalmazzák. Mivel a FOB-paritásokat csak az aggregálás legmagasabb szintjén, a CIF-paritásokat pedig az árucsoport szintjén alkalmazzák, ezeket a módosításokat csak a legmagasabb szintű aggregálás szintjén kell alkalmazni; ez a módosítás az ún. CIF/FOB-kiigazítás;

e) ha a javak importjának vagy exportjának a becslése felmérésből vagy az ad hoc információk különböző típusai alapján történik. Ezekben az esetekben rendelkezésre állnak a javak szerinti bontású összárbevételi adatok. A becslés a piaci beszerzési árakon és nem a FOB-paritáson alapul.

Szolgáltatások exportja és importja (P.62 és P.72)

3.171 Fogalommeghatározás: A szolgáltatások exportja a rezidensek által a nem rezidenseknek nyújtott valamennyi szolgáltatást magában foglalja.

3.172 Fogalommeghatározás: A szolgáltatások importja a nem rezidensek által a rezidenseknek nyújtott valamennyi szolgáltatást magában foglalja.

3.173 A szolgáltatások exportja az alábbi eseteket foglalja magában:

a) exportált javak szállítása, miután azok elhagyták az exportáló ország határát, ha rezidens fuvarozó nyújtja ezt a szolgáltatást (a 3.3. tábla 2. és 3. esete);

b) importált javak rezidens fuvarozó általi szállítása:

(1) az exportáló ország határáig, ha a javak értékének megállapítása FOB-paritáson történik a FOB-paritásban foglalt szállítási érték kompenzálására (a 3.4. tábla 3. esete);

(2) az importáló ország határáig, ha a javak értékelése CIF-paritáson történik a CIF-paritásban foglalt szállítási érték kompenzálására (a 3.4. tábla 3. és 2. CIF esete);

c) javak rezidensek által nem rezidensek nevében végzett szállítása, amely nem jár a javak importjával vagy exportjával (pl. azok a szállítások, amelyek nem hagyják el exportként az országot vagy a hazai területen kívüli szállítás);

d) a rezidens fuvarozók által nem rezidensek nevében végzett személyszállítás;

e) nem rezidensek nevében végzett feldolgozási és javítási tevékenységek; ezeket a tevékenységeket nettó értéken kell elszámolni, szolgáltatások exportjaként, a feldolgozott vagy javított javak értéke nélkül;

f) berendezések üzembe helyezése, beszerelése külföldön, ha a projekt jellegénél fogva korlátozott időtartamú;

g) rezidensek által nem rezidenseknek nyújtott pénzügyi szolgáltatások, beleértve a szolgáltatások explicit és implicit díját is, mint pl. a FISIM-et;

h) rezidensek által nem rezidenseknek nyújtott biztosítási szolgáltatások az implicit szolgáltatási díjak összege alapján;

i) nem rezidens turisták és üzleti utazók kiadásai. Ezen kiadások szolgáltatásnak minősülnek; a forrás-felhasználás és a szimmetrikus input-output táblákban résztermékenkénti bontásra van szükség;

j) nem rezidensek kiadásai rezidensek által nekik nyújtott egészségügyi és oktatási szolgáltatásokért; ide tartozik ezeknek a szolgáltatásoknak mind a hazai területen, mind a külföldön történő nyújtása;

k) nem rezidensek saját tulajdonú üdülőinek a lakásszolgáltatásai (lásd a 3.77. pontot);

l) rezidensek által nem rezidenseknek fizetett szerzői és licencdíjak, amely bevételek szellemi tulajdonjogokkal, pl. szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek, ipari eljárások, koncessziók stb. engedélyezett felhasználásával, valamint az elkészített eredeti példányok vagy prototípusok, pl. kéziratok, festmények stb. licenc-megállapodásokon keresztül történő használatával kapcsolatosak.

3.174 A szolgáltatások importja a szolgáltatások exportjának tükörképeként a 3.173. pontban található, és csak a következő szolgáltatások importját kell pontosabban meghatározni.

3.175 A szállítási szolgáltatások importja az alábbi eseteket foglalja magában:

a) az exportált javaknak az exportáló ország határáig történő szállítása, ha nem rezidens fuvarozó végzi azt az exportált termék FOB-paritáson számított értékében foglalt szállítási érték kompenzálására (a 3.3. tábla 4. esete);

b) az exportált javak nem rezidens fuvarozó általi szállítása:

(1) az exportáló ország határától külön szállítási szolgáltatásként, ha az importált javak értékelése FOB-paritáson történik (a 3.4. tábla 4. és 5. FOB-paritás);

(2) az importáló ország határától külön szállítási szolgáltatásként, ha az importált javak értékelése CIF-paritáson történik (ebben az esetben az exportáló és az importáló ország határai közötti szállítási szolgáltatások értéke már benne van a javak CIF-paritásában; a 3.4. tábla 4. esete);

c) javak nem rezidensek által a rezidensek nevében végzett szállítása, amely nem jár a javak importjával vagy exportjával (pl. a tranzitként végzett szállítás vagy a hazai területen kívüli szállítás);

d) a nem rezidens fuvarozók által rezidens fuvarozók nevében végzett nemzetközi vagy nemzeti személyszállítás.

A szállítási szolgáltatások importja nem tartalmazza az exportált javak szállítását, miután az elhagyta az exportáló ország határát, ha a szolgáltatást nem rezidens fuvarozó nyújtja (a 3.3. tábla 5. és 6. esete). A javak exportjának értékelése FOB-paritáson történik, és így minden ilyen szállítási szolgáltatást nem rezidensek, azaz egy nem rezidens fuvarozó és egy nem rezidens importőr közötti gazdasági műveletnek kell tekinteni. Ez akkor érvényes, ha ezeket a szállítási szolgáltatásokat az exportőr CIF-paritáson kötött exportszerződések alapján fizeti ki.

3.176 A rezidensek közvetlen külföldi vásárlásai révén történő import magában foglalja a rezidensek üzleti vagy magáncélú külföldi utazásai közben vásárolt minden jószágot és szolgáltatást. Két kategóriát meg kell különböztetni, mivel ezek eltérő kezelést igényelnek:

a) az üzleti utazók összes, üzlettel kapcsolatos kiadása folyó termelőfelhasználásnak minősül;

b) minden egyéb kiadás, függetlenül attól, hogy az üzleti utazókat vagy más utazókat terhelik-e, a háztartások végső fogyasztási kiadásaihoz tartozik.

3.177 A szolgáltatások importját és exportját a szolgáltatásnyújtás időpontjában kell elszámolni. Ez legtöbbször egybeesik azzal az időponttal, amikor a szolgáltatásokat nyújtják. A szolgáltatások importjának értékelése piaci beszerzési áron, a szolgáltatások exportjának értékelése alapáron történik.

3.3. táblázat - Az exportált javak szállításának kezelése

Belföldi területKözbenső területImportáló ország területe
1. rezidens fuvarozó2. rezidens fuvarozó3. rezidens fuvarozó
4. nem rezidens fuvarozó5. nem rezidens fuvarozó6. nem rezidens fuvarozó

Javak exportja (FOB)Szolgáltatások exportjaJavak importja (CIF/FOB)Szolgáltatások importja
1.x
2.x
3.x
4.xx
5.
6.

3.178 Magyarázat az alábbi tábla értelmezéséhez: A tábla első része azt mutatja, hogy az exportált javak szállításának hat különböző lehetősége létezik attól függően, hogy a fuvarozó rezidens-e vagy sem, és hogy hol történik a szállítás: hazai területen lévő helyről a nemzeti határig, a nemzeti határtól az importáló ország határáig vagy az importáló ország határától egy, az importáló országban található helyig. A tábla második része azt mutatja, hogy a fenti hat lehetőségnél a szállítási költségeket javak exportjaként, szolgáltatásexportként, áruimportként vagy szolgáltatásimportként kell-e nyilvántartásba venni.

3.4. tábla - Az importált javak szállításának kezelése

Belföldi területKözbenső területExportáló ország területe
1. rezidens fuvarozó2. rezidens fuvarozó3. rezidens fuvarozó
4. nem rezidens fuvarozó5. nem rezidens fuvarozó6. nem rezidens fuvarozó

Importált javak értékeléseJavak importjaSzolgáltatások importjaJavak exportja (FOB)Szolgáltatások exportja
1.CIF/FOB
2.FOB
CIF

x



x
3.CIF/FOBxx
4.CIF/FOBx
5.FOB
CIF

x
x


6.CIF/FOBx

3.179 Magyarázat az alábbi tábla értelmezéséhez: A tábla első része azt mutatja, hogy az importált javak szállításának hat különböző lehetősége létezik attól függően, hogy a fuvarozó rezidens-e vagy sem, és hogy hol történik a szállítás: az exportáló országban lévő helyről ennek az exportáló országnak a határáig, az exportáló ország határától az importáló ország határáig és a nemzeti határtól a hazai területen található helyig. A tábla második része azt mutatja a fenti hat lehetőség mindegyikénél, hogy a szállítási költségeket javak importjaként, szolgáltatásimportként, javak exportjaként vagy szolgáltatásexportként kell-e nyilvántartásba venni. Néhány esetben (2. és 5. eset) ez a nyilvántartás függ az importált javakra alkalmazott értékelési elvtől. Megjegyzendő, hogy az importált javak értékének CIF-paritásról FOB-paritásra történő átszámítása a következőkből tevődik össze:

a) CIF-/FOB-kiigazítás, azaz 2 CIF-ről 2 FOB-ra (csökkenti az összes importot és exportot);

b) CIF-/FOB-átsorolás, azaz 5 CIF-ről 5 FOB-ra (az összes import és export változatlan marad).

HASZNÁLT JAVAKKAL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK

3.180 Fogalommeghatározás: A használt javak olyan javak, amelyeknek már volt használójuk (a készletek kivételével).

3.181 A használt javak magukban foglalják:

a) a termelőegységek által más egységeknek eladott épületeket és egyéb állóeszközöket, amelyeket:

(1) ugyanabban a formában használnak fel újra;

(2) lebontanak vagy leszerelnek; az ennek eredményeképpen keletkező javak nyersanyaggá válnak (pl. ócskavas), amelyet új javak előállításához (pl. acél) használnak fel;

b) az egyik egység által egy másik egységnek eladott értéktárgyakat;

c) a háztartások által más egységnek eladott tartós fogyasztási cikkeket, amelyeket:

(1) ugyanabban a formában használnak fel újra;

(2) szétbontanak és bontási anyagokká alakítanak át;

d) nem tartós javak (pl. papírhulladék, rongyhulladék, régi ruhák, régi palackok stb.) eladása bármelyik egység által, újbóli felhasználásra vagy új termékek előállítására szolgáló nyersanyagként.

A használt javak transzferét az eladónál negatív kiadásként (értékesítésként), a vevőnél pedig pozitív kiadásként (beszerzésként) kell elszámolni.

3.182 A használt javak fenti fogalommeghatározásából az alábbiak következnek:

a) ha a használt állóeszköz vagy értéktárgy eladása két rezidens termelő között történik, a bruttó állóeszköz-felhalmozásként elszámolt pozitív és negatív értékek - a tulajdonjog-átruházás költségeinek kivételével - kiegyenlítik egymást a gazdaság egészére nézve;

b) ha egy használt, helyhez kötött, nem mozgatható állóeszközt (pl. épületet) nem rezidensnek adnak el, akkor ezt pénzügyi eszköz megvásárlásaként, azaz egy képzett rezidens egységben való tulajdoni részesedés vásárlásaként kell kezelni. Ez a képzett rezidens egység lesz az állóeszköz feltételezett megvásárlója. Az állóeszköz adásvétele következésképpen rezidens egységek között zajlik;

c) ha egy használt, mozgatható állóeszköz, pl. hajó vagy repülőgép exportálásra kerül, a gazdaságon belül nem kerül elszámolásra pozitív bruttó állóeszköz-felhalmozás az eladó negatív bruttó állóeszköz-felhalmozásával szemben;

d) tartós javak - pl. jármű - állóeszközként vagy tartós fogyasztási cikként sorolhatók be, a tulajdonostól és a felhasználás céljától függően. Ha az ilyen javak tulajdonjogát egy vállalkozástól egy háztartásra végső fogyasztásként történő felhasználás céljából átruházzák, a vállalatnál negatív bruttó állóeszköz-felhalmozásként, a háztartásnál pedig pozitív fogyasztási kiadásként kerül számbavételre. Amikor egy ilyen termék tulajdonjoga egy háztartástól egy vállalatra kerül átruházásra, a háztartásnál negatív végső fogyasztási kiadásként, a vállalatnál pedig pozitív bruttó állóeszköz-felhalmozásként kerül nyilvántartásba;

e) a használt értéktárgyakkal kapcsolatos gazdasági műveleteket az értéktárgynak a vevő által történő beszerzéseként (pozitív bruttó tőkefelhalmozásként) és az eladó által történő eladásaként (negatív bruttó tőkefelhalmozásként) kell elszámolni. Külfölddel létrejött gazdasági művelet esetén javak importjaként vagy exportjaként kell számba venni. Az értéktárgynak a háztartás által történő eladását nem kell negatív végső fogyasztási kiadásként számba venni;

f) ha használt katonai tartós javakat az állam külföldre ad el, ezt javak exportjaként és negatív állóeszköz-felhalmozásként számolják el a kormányzatnál.

3.183 A használt javakkal kapcsolatos gazdasági műveleteket elszámolásának időpontja a tulajdonjog átruházásának időpontja. Ehhez az adott javakkal kapcsolatos gazdasági művelettípusnak megfelelő értékelési elvet kell alkalmazni.

NEM TERMELT ESZKÖZÖK BESZERZÉSÉNEK ÉS ELADÁSÁNAK EGYENLEGE (NP)

3.184 Fogalommeghatározás: A nem termelt eszközök olyan eszközök, amelyeket (a termelés fogalma szerint) nem termeltek, de javak és szolgáltatások előállítása során felhasználhatók.

3.185 A nem termelt eszközök beszerzésének és eladásának egyenlegén belül három kategória különböztethető meg:

a) természeti erőforrások beszerzésének és eladásának egyenlege (NP.1);

b) szerződések, lízingek és licencek beszerzésének és eladásának egyenlege (NP.2);

c) a cégérték és a marketingeszközök beszerzésének és eladásának egyenlege (NP.3).

3.186 A természeti erőforrások az alábbi kategóriákat tartalmazzák:

a) föld;

b) ásványkincsek és energiaforrások;

c) művelés alatt nem álló biológiai erőforrások;

d) vízkészletek;

e) rádiófrekvenciák;

f) egyéb természeti erőforrások.

A természeti erőforrások nem foglalják magukban a művelés alatt álló biológiai erőforrásokat, amelyek termelt eszköznek minősülnek. A művelés alatt álló biológiai erőforrások beszerzését és eladását nem a természeti erőforrások beszerzésének és eladásának egyenlegeként kell elszámolni, hanem állóeszköz-felhalmozásként. A természeti erőforrások ideiglenes felhasználásához kapcsolódó kifizetések sem természeti erőforrások beszerzéseként kerülnek elszámolásra, hanem haszonbérleti díjként, vagyis tulajdonból származó jövedelemként (lásd a 15. fejezetet: Szerződések, lízingek és licencek.)

3.187 A föld fogalommeghatározás magát a földterületet jelenti, amelyhez a talajtakaró és a hozzá kapcsolódó felszíni vizek egyaránt hozzátartoznak. A kapcsolódó felszíni vizek közé tartoznak azok a belföldi vízterületek (víztározók, folyók, tavak stb.), amelyek felett tulajdonjogok gyakorolhatóak.

3.188 Az alábbi tételek nem tartoznak a föld fogalma alá:

a) a földterületen álló épületek vagy egyéb építmények, illetve a rajta áthaladó létesítmények (pl. utak, alagutak);

b) szőlőültetvények, gyümölcsöskertek, illetve egyéb faültetvények és minden más termesztett növénykultúra stb.;

c) a felszín alatti természeti kincsek,

d) művelés alatt nem álló biológiai erőforrások;

e) felszín alatti vízkészletek.

Míg a fenti a) és b) pont a termelt állóeszközök, addig a c), d) és e) pont a nem termelt eszközök típusába tartozik.

3.189 A föld és egyéb természeti erőforrások beszerzési és eladási értékét a beszerzés/eladás időpontjában érvényes piaci árakon kell megállapítani. A természeti erőforrásokkal kapcsolatos műveleteket ugyanazon az értéken kell elszámolni a vásárló és az eladó számláján. Ez az érték nem tartalmazza a természeti erőforrás tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos költségeket. Ezen költségeket bruttó állóeszköz-felhalmozásként kezeli a rendszer.

3.190 A szerződések, lízingek és licencek mint nem termelt eszközök az alábbi osztályokból állnak:

a) piacképes tartós bérletek;

b) természeti erőforrások felhasználására szóló engedélyek, pl. halászati kvóta;

c) meghatározott tevékenységek folytatására szóló engedélyek, pl. kibocsátási engedélyek és korlátozott számú kaszinóra vagy taxik bizonyos területen történő üzemeltetésére szóló engedélyek;

d) jövőbeni javakhoz és szolgáltatásokhoz fűződő kizárólagos jogosultság, pl. labdarúgók szerződései vagy egy kiadó kizárólagos joga egy megnevezett szerző új műveinek kiadására.

3.191 A szerződések, lízingek és licencek mint nem termelt eszközök kategóriájába nem tartozik bele az ilyen eszközök tartós bérlete; a tartós bérlettel kapcsolatos fizetéseket folyó termelőfelhasználásként kell elszámolni.

A szerződések, lízing és licencek beszerzésének és eladásának értéke nem tartalmazza a tulajdonjog átruházásával kapcsolatos költségeket. A tulajdonjog-átruházás költségei a bruttó állóeszköz-felhalmozás egyik összetevőjének minősülnek.

3.192 Fogalommeghatározás: A cégérték és a marketingeszközök értéke a vállalatért mint működő vállalkozásért fizetett érték, valamint az eszközeinek és a kötelezettségeinek az egyenlege közötti különbözet. Az eszközök kötelezettségekkel csökkentett értékének kiszámításához minden egyes eszközt és kötelezettséget külön kell meghatározni és értékelni.

3.193 A cégérték csak akkor kerül elszámolásra, ha értékét egy piaci gazdasági művelet, például a teljes vállalat eladása igazolja. A vállalat egészétől különválasztva, egyedileg eladott marketingeszközök eladása e tétel alatt kerül elszámolásra.

3.194 A nem termelt eszközök beszerzésének és eladásnak egyenlegét a "szektorok", a "teljes gazdaság" és a "külföld" tőkeszámláján kell kimutatni.

4. FEJEZET

JÖVEDELEMELOSZTÁSI MŰVELETEK

4.01 Fogalommeghatározás: A jövedelemelosztási műveletek olyan gazdasági műveletek, amelyek a termeléssel létrehozott hozzáadott értéket a munkára, a tőkére és a kormányzatnak járó részre osztják fel, valamint olyan gazdasági műveletek, amelyeken keresztül a jövedelem és a vagyon újraelosztása történik.

A rendszer különbséget tesz folyó transzferek és tőketranszferek között; a tőketranszfer révén nem jövedelem, hanem megtakarítás vagy vagyon újraosztása történik.

MUNKAVÁLLALÓI JÖVEDELEM (D.1)

4.02 Fogalommeghatározás: Munkavállalói jövedelem (D.1) alatt a munkáltató által a munkavállaló részére, az elszámolási időszak alatt elvégzett munkája ellenértékeként fizetett valamennyi pénzbeli vagy természetbeni díjazás értendő.

A munkavállalói jövedelem elemei:

a) bérek és keresetek (D.11):

- pénzbeli bérek és keresetek;

- természetbeni bérek és keresetek;

b) munkáltatók társadalombiztosítási járulékai (D.12):

- munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121):

-

- munkáltatók tényleges nyugdíjjárulékai (D.1211);

- munkáltatók tényleges nem nyugdíjcélú járulékai (D.1212);

- a munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.122):

-

- munkáltatók imputált nyugdíjjárulékai (D.1221);

- munkáltatók imputált nem nyugdíjcélú járulékai (D.1222).

Bérek és keresetek (D.11)

Pénzbeli bérek és keresetek

4.03 A pénzbeli bérek és keresetek tartalmazzák a munkavállaló által fizetendő összes társadalombiztosítási járulék, jövedelemadó és egyéb kifizetés stb. értékét, ideértve azokat is, amelyeket a munkavállaló helyett a munkáltató von le és fizet be közvetlenül a társadalombiztosítási rendszerbe, az adóhatóságnak stb.

A pénzbeli bérek és keresetek az alábbi típusú díjazásokat tartalmazzák:

a) a rendszeres időközönként fizetendő alapbéreket és -kereseteket;

b) a túlóra, éjszakai munka, hétvégi munka, kellemetlen vagy veszélyes körülmények miatt megnövelt kifizetéseket;

c) a megélhetési támogatásokat, a helyi pótlékokat és a kiküldetési járulékokat;

d) ösztönző rendszerek keretében nyújtott, a vállalat általános teljesítményéhez kötött prémiumokat vagy egyéb rendkívüli juttatásokat; a termelékenységen vagy nyereségen alapuló prémiumokat, karácsonyi és újévi prémiumokat, a munkavállalói társadalombiztosítási juttatások kivételével (lásd a 4.07. pont c) alpontját); a "13-14. havi" fizetést (éves kiegészítő fizetést);

e) a munkahelyre és munkahelyről történő utazásra fizetett pótlékokat, a munkavállalók kötelességeinek teljesítése közben felmerülő utazási, különélési, elköltözési és szórakozási költségekre nyújtott pótlékok vagy térítések kivételével (lásd a 4.07. pont a) alpontját);

f) a hivatalos munkaszüneti napokra történő kifizetéseket vagy az éves szabadságok idejére fizetett díjazást;

g) a munkavállalóknak kifizetett jutalékokat, borravalókat, ügyeleti és vezetői díjakat;

h) a munkáltatók által a munkavállalóik javára megtakarítási rendszerekbe folyósított befizetéseket;

i) a vállalattól kilépő munkavállalók számára teljesített rendkívüli kifizetéseket, ha ezek a kifizetések nem kapcsolódnak kollektív szerződéshez;

j) a munkáltató által a munkavállalóiknak készpénzben kifizetett lakhatási támogatásokat.

Természetbeni bérek és keresetek

4.04 Fogalommeghatározás: A természetbeni bérek és keresetek a munkáltatók által ingyen vagy csökkentett áron nyújtott olyan javakat és szolgáltatásokat, ill. egyéb nem pénzbeli juttatásokat foglalják magukban, amelyeket a munkavállalók saját idejükben és saját választásuk szerint, saját igényeiknek vagy szükségleteiknek, illetve háztartásuk többi tagja igényeinek vagy szükségleteinek kielégítésére vehetnek igénybe.

4.05 A természetbeni bérek és keresetek a következőket foglalják magukban:

a) ételek és italok, beleértve az üzleti utazások alatt elfogyasztott ételeket és italokat; nem tartoznak azonban ide a rendkívüli munkakörülmények miatt szükséges speciális ételek vagy italok. Az ingyenes étkezési lehetőségek, a támogatásban részesülő étkezdékben kapott árengedmények összege és az étkezési utalványok formájában kapott juttatások viszont beletartoznak a természetbeni bérekbe és keresetekbe;

b) az a munkáltatók által közvetlenül nyújtott saját tulajdonú béreltlakás-szolgáltatás, illetve egyéb lakhatási szolgáltatás, amelyet a munkavállaló háztartásának valamennyi tagja igénybe vehet;

c) azok az egyenruhák vagy egyéb speciális ruházatok, amelyeket a munkavállalók a munkahelyen kívül és a munkában egyaránt hordhatnak;

d) a munkavállalók személyes használatára rendelkezésre bocsátott járművek vagy egyéb tartós fogyasztási cikkek által képviselt szolgáltatások értéke;

e) a munkáltató saját termelési folyamataiból származó, kibocsátásként létrehozott javak és szolgáltatások, pl. ingyenes utazás a vasutak vagy légitársaságok munkavállalói számára, ingyenes szén a bányászok, illetve ingyenes élelmiszer a mezőgazdaságban dolgozók számára;

f) sport-, szabadidős, vagy üdülőlétesítmények rendelkezésre bocsátása a munkavállalók és családtagjaik számára;

g) a munkába és a munkából történő utazás, kivéve, ha az a munkáltató idejében (munkaidő alatt) történik; olyan autóparkolás, amelyért egyébként fizetni kellene;

h) a munkavállalók gyermekeinek gyermekgondozási szolgáltatások biztosítása;

i) a munkáltatók által a munkavállalók javára az üzemi tanácsoknak vagy hasonló testületeknek teljesített befizetések;

j) a munkavállalóknak juttatott bónuszrészvények;

k) a munkavállalóknak kedvezményes kamattal nyújtott hitelek. A juttatás értékét a munkavállaló által piaci feltételekkel felvehető hitelre fizetendő kamat és a ténylegesen fizetett (kedvezményes) kamat különbségeként kell megbecsülni. E juttatást a "jövedelem keletkezése" számlán a bérek és keresetek között kell elszámolni, a "jövedelmek elsődleges elosztása" számlán pedig egy ezzel megegyező összegű munkavállalói kamatfizetést kell imputálni a munkáltató részére.

l) részvényopciók: a munkáltató lehetőséget ad a munkavállalónak részvények előre meghatározott áron történő jövőbeni vásárlására (lásd a 4.168-4.178. pontot);

m) a vállalati szektorokban végzett rejtett tevékenységekből származó olyan jövedelem, amely az ilyen tevékenységekben résztvevő munkavállalókhoz kerül saját felhasználás céljára.

4.06 A munkavállalónak természetbeni bér és kereset címén juttatott javakat és szolgáltatásokat alapáron kell értékelni, ha azokat a munkáltató állította elő, és piaci beszerzési áron, ha a munkáltató vásárolta azokat. A természetbeni bérek és keresetek összege a szóban forgó javak és szolgáltatások alapáron számított értékével (illetve a munkáltató által történő vásárlásuk esetén piaci beszerzési áras értékével) egyenlő akkor, ha azokat térítésmentesen bocsátják a munkavállalók rendelkezésére. Ezt az értéket a nem ingyen, hanem csökkentett áron biztosított javak és szolgáltatások esetében csökkenteni kell a munkavállaló által fizetett összeggel.

4.07 A bérek és keresetek nem tartalmazzák:

a) a munkáltató termelési folyamatához szükséges munkáltatói kiadásokat. Ezek a következők:

(1) a munkavállalók utazási, különélési, elköltözési és szórakozási költségei címén kifizetett juttatások vagy térítések, ha ezek munkaköri kötelezettségeik teljesítése folyamán merültek fel;

(2) a munkahelyen biztosított kényelmi juttatások, a munka jellege miatt szükséges orvosi vizsgálatok költségei és a munkában viselt munkaruházattal kapcsolatos kiadások;

(3) olyan típusú munkahelyi elhelyezési szolgáltatások, amelyeket a munkavállalók háztartásának tagjai nem vehetnek igénybe - pl. kabin, hálóterem, munkásszállás és barakk;

(4) a rendkívüli munkakörülmények miatt szükséges speciális ételek vagy italok;

(5) a munkavállalóknak a munkájukhoz szükséges szerszámok, berendezések vagy a speciális ruházat megvásárlása után kifizetett költségtérítések, illetve bérük vagy keresetük azon része, amelyet - munkaszerződésük értelmében - a munkavállalók ilyen vásárlásra kötelesek költeni. Amennyiben a munkaszerződése alapján szerszámok, berendezések, speciális ruházat stb. vásárlására kötelezett munkavállaló költségeit nem térítik meg teljes mértékben, a fennmaradó összeg levonásra kerül a munkavállalói bérek és keresetek összegéből, és hozzáadódik a munkáltatók folyó termelőfelhasználásához.

A munkáltatók folyó termelőfelhasználásaként kell elszámolni azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a költségeit, amelyeket a munkáltatók azért kötelesek a munkavállalóik részére biztosítani, hogy az utóbbiak elvégezhessék munkájukat;

b) A bérek és keresetek azon összegét, amelyet a munkáltatók a munkavállalóiknak betegség, anyaság, üzemi baleset, rokkantság stb. esetén átmenetileg fizetnek. Az ilyen kifizetéseket egyéb nem nyugdíjjellegű társadalombiztosítási ellátásként (D.6222) kell elszámolni, miközben ugyanezek az összegek a munkáltatók imputált nem nyugdíjcélú járulékai (D.1222) soron is megjelennek;

c) a gyermekek, a házastárs vagy a család kapcsán nyújtott egyéb, foglalkoztatáshoz kötődő társadalombiztosítási juttatásokat, illetve az oktatási vagy egyéb, eltartottakhoz kapcsolódó támogatásokat, valamint a munkavállalók vagy családtagjaik részére biztosított ingyenes orvosi szolgáltatásokat (kivéve a munka jellege miatt szükséges juttatásokat);

d) a munkáltató által a bérek és keresetek után fizetendő adókat - például a létszámadót. A vállalkozások által fizetendő fenti adók vagy a kifizetett bérek és keresetek meghatározott százalékában vagy alkalmazottankénti fix összegben kerülnek megállapításra. Ezeket az adókat egyéb termelési adóként kell elszámolni;

e) a bedolgozók részére teljesítménybérben történt kifizetéseket. Ha a bedolgozó jövedelme - az elvégzett munka mértékétől függetlenül - azon termelési folyamatok kibocsátási értékének függvénye, amelyekért az adott személy felelős, ez a fajta díjazás arra utal, hogy a dolgozó önálló vállalkozó.

A munkáltatók társadalombiztosítási járulékai (D.12)

4.08 Fogalommeghatározás: A munkáltatók társadalombiztosítási járulékai alatt azon járulékok értendők, amelyeket a munkáltatók a társadalombiztosítási rendszerekbe vagy más magánbiztosítási rendszerekbe fizetnek be azért, hogy alkalmazottaik részére biztosítsák a társadalmi juttatásokat.

A munkavállalói jövedelem részeként kell elszámolni azt a munkáltatók társadalombiztosítási járulékával megegyező összeget, amelyet a munkáltatók azért fizetnek ki, hogy munkavállalóik társadalmi juttatásokra való jogosultságát biztosítsák. A munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék lehet tényleges vagy imputált.

A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121)

4.09 Fogalommeghatározás: A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121) a munkáltatók által a munkavállalóik javára a biztosítóknak (a társadalombiztosításnak és a foglalkoztatással kapcsolatos társadalombiztosítási rendszereknek) fizetett összegeket tartalmazzák. Ide tartozik minden olyan jogszabály, megállapodás vagy szerződés szerinti vagy önkéntes járulék, amely társadalmi kockázatok vagy szükségletek fedezésére szolgáló biztosítás ellenértéke.

Bár az ilyen járulékokat a munkáltatók fizetik a biztosítóknak, a munkavállalói jövedelem részének tekintendők; ezért ezeket úgy kell elszámolni, mintha a munkavállalók fizetnék a járulékokat a biztosítóknak.

A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai kétfélék lehetnek: nyugdíjcélú és egyéb célú befizetések, amelyeket az alábbi két tétel alatt külön kell elszámolni:

a) munkáltatók tényleges nyugdíjjárulékai (D.1211);

b) munkáltatók tényleges nem nyugdíjcélú járulékai (D.1212).

A munkáltatók tényleges nem nyugdíjcélú járulékai a nyugdíjtól elkülönülő szociális kockázatok és szükségletek, mint például betegség, anyaság, üzemi baleset, rokkantság, létszámleépítés, stb. miatti elbocsátás kapcsán fizetendő járulékokat tartalmazzák.

A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.122)

4.10 Fogalommeghatározás: A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.622) jelentik az ellentételét azoknak (a munkavállalók társadalombiztosítási járulékainak esetleges összegével csökkentett) egyéb társadalombiztosítási juttatásoknak, amelyeket a munkáltatók közvetlenül fizetnek ki munkavállalóik, korábbi munkavállalóik vagy egyéb jogosult személyek részére anélkül, hogy biztosító vagy önálló nyugdíjpénztár közreműködését vennék igénybe, illetve külön alapot vagy elkülönített tartalékot hoznának létre e célra.

A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai az alábbi két kategóriára oszlanak:

a) Munkaadók imputált nyugdíjjárulékai (D.1221)

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszereknek két típusa van: befizetésekkel meghatározott rendszer és a szolgáltatással meghatározott rendszer.

A befizetésekkel meghatározott rendszer az, ahol a juttatásokat a rendszerbe befizetett járulékok és az alapok befektetéseinek hozamai határozzák meg. A nyugdíjazáskor a munkavállaló visel minden, a kifizetendő juttatásokra vonatkozó kockázatot. Az ilyen rendszerekben nincsenek imputált járulékok, kivéve ha a rendszert maga a munkáltató működteti. Ebben az esetben a rendszer működtetésének költségeit a munkavállalói jövedelem részeként a munkavállalónak fizetendő imputált járulékként kell kezelni. Ezt az összeget a háztartások pénzügyi szolgáltatásokra felhasznált végső fogyasztási kiadásaként is el kell számolni.

Szolgáltatással meghatározott rendszer az, ahol a tagok számára fizetendő juttatásokat a rendszer szabályai határozzák, azaz egy képlet határozza meg a fizetendő vagy a minimálisan fizetendő juttatást. A szolgáltatással meghatározott rendszerben általában a munkáltató és a munkavállaló is fizet járulékot; a munkavállaló fizetésének adott százalékát kötelező jelleggel fizeti be a rendszerbe. A megállapított juttatások költségeinek viselése a munkáltató kötelessége. A munkáltató viseli a juttatás nyújtására vonatkozó kockázatot.

A szolgáltatással meghatározott rendszerekben a munkáltatók imputált járuléka a következőképpen kerül kiszámításra:

A munkáltató imputált járuléka egyenlő

a juttatásoknak a foglalkoztatás aktuális időtartama miatti növekedésének az összege

mínusz

a munkáltató tényleges járulékainak összege

mínusz

a munkavállaló által befizetett bármilyen járulék összege

plusz

a rendszer működtetésének költsége

Néhány rendszert nem-járulékalapú rendszernek lehet nevezni, mivel sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem fizetnek tényleges járulékot. Ennek ellenére a munkáltatók imputált járulékai az itt leírtaknak megfelelően kiszámításra és imputálásra kerülnek.

Amennyiben a kormányzati alkalmazottak részére létrehozott rendszerek nyugdíjjogosultságai nem kerülnek rögzítésre a központi számlákon, a kormányzati munkáltatók imputált nyugdíjjárulékait biztosításmatematikai számítások alapján történő becsléssel kell megállapítani. Kizárólag azokban az esetekben azonban, amikor a biztosításmatematikai számítások révén nem készíthető kellően megbízható becslés, a következő további két eljárással is megbecsülhető a kormányzati munkáltatók imputált nyugdíjjáruléka:

(1) a mindenkori munkavállalóknak fizetett bérek és keresetek ésszerű szinten megállapított százalékos arányában, vagy

(2) az aktuálisan (mind a munkavállalók, mind a kormányzat mint munkáltató által) fizetendő juttatások és a ténylegesen fizetendő járulékok különbségeként.

b) Munkaadók imputált nem nyugdíjcélú járulékai (D.1222)

Bár bizonyos társadalmi juttatásokat a munkáltatók közvetlenül és nem a társadalombiztosítási alapok vagy egyéb biztosítók közreműködésével fizetnek ki, e kifizetések szociális jóléti juttatásnak minősülnek. Mivel e juttatások költségei a munkáltatók munkaerő-költségeinek részét képezik, a munkavállalói jövedelmek közé is be kell számítani őket. Ennélfogva e munkavállalók részére az azon társadalombiztosítási járulék-összeggel megegyező értékű munkavállalói díjazást is imputálni kell, amely a szociális juttatásokhoz való, ezen összeg alapján felhalmozott jogosultságok biztosításához szükséges. Ezek az összegek figyelembe veszik a munkavállalók és munkáltatók által ténylegesen fizetett járulékokat, és nemcsak a mindenkor fizetendő juttatások színvonalától függenek, hanem attól is, hogy a jövőben várhatóan hogyan módosulnak a munkáltatók e rendszerek keretében fennálló kötelezettségei olyan tényezők következményeként, mint a jelenlegi és korábbi munkavállalók létszámában, kormegoszlásában és várható élettartamában bekövetkező változások. A járulékok imputált értéke ugyanolyan típusú biztosításmatematikai számításokon alapul, mint amelyeket a biztosítók által felszámított díjak kiszámításánál alkalmaznak.

A gyakorlatban azonban nehézségekbe ütközhet az ilyen imputált járulékok pontos összegének kiszámítása. A munkáltató saját maga is készíthet becsléseket - esetleg a hasonló tőkefedezeti rendszerekbe befizetett járulékok alapján -, hogy kiszámítsa valószínű jövőbeni kötelezettségeit, és ezek a becslések felhasználhatók, amennyiben rendelkezésre állnak. Egy másik elfogadható módszer a mindenkori munkavállalók részére kifizetett bérek és keresetek egy ésszerű szinten meghatározott százalékos arányának az alkalmazása. Ezen kívül az egyetlen gyakorlati alternatívát az imputált járulékok fedezéséhez szükséges imputált díjazás becslése jelenti, mégpedig a munkáltató által ugyanazon elszámolási időszak alatt fizetendő nem tőkefedezeti alapú, nem nyugdíjjellegű ellátások felhasználásával. Az adott időszakban ténylegesen kifizetett juttatások alapján elfogadható módon becsülhető a járulékok és a kapcsolódó imputált díjazás összege.

4.11 A szektorok számláin a közvetlen társadalombiztosítási juttatások költségei először a "jövedelmek keletkezése" számlán, a felhasználások között a munkavállalói jövedelem egyik elemeként jelennek meg, másodszor pedig a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások között, társadalombiztosítási juttatásként. Az utóbbi számla kiegyensúlyozása érdekében feltételezzük, hogy a munkavállalók háztartásai visszafizetik a munkáltatók szektorainak a munkáltatók által fizetett imputált társadalombiztosítási járulékokat, amelyek az esetlegesen a munkavállalók által fizetett társadalombiztosítási járulékokkal együtt finanszírozzák az ugyanazon munkáltatók által számukra nyújtott közvetlen társadalmi juttatásokat. Ez a képzett körforgás hasonlít a munkáltatók által fizetett tényleges társadalombiztosítási járulékok körforgásához: utóbbi esetében a járulékok áthaladnak a háztartások számláin, és úgy tekintendők, mint amelyeket azután a háztartások befizetnek a biztosítók részére.

4.12 A munkavállalói jövedelmek elszámolásának időpontja:

a) a bérek és keresetek (D.11) abban az időszakban kerülnek elszámolásra, amikor a munkát elvégzik. Ugyanakkor az eseti prémiumokat vagy egyéb rendkívüli kifizetéseket - pl. a 13. havi fizetéseket - akkor kell elszámolni, amikor kifizetésük esedékessé válik. A részvényopciók elszámolásának időpontját a nyújtás és a megszolgálás időpontja közötti időszakra kell tenni. Ha az adatok hiányosak, az opció értékét a megszolgálás időpontjának megfelelően kell elszámolni;

b) a munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékait (D.121) a munkavégzés időszakára kell elszámolni;

c) a munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékait (D.122) a következő kategóriákban kell elszámolni:

(1) azt a részt, amely a közvetlen kötelező társadalmi juttatások ellentételét jelenti, a munkavégzés időszakára kell elszámolni;

(2) azt a részt, amely a közvetlen önkéntes társadalmi juttatások ellentételét jelenti, a jelzett juttatások kifizetésének időpontjában kell elszámolni.

4.13 A munkavállalói jövedelem a következőkből tevődik össze:

a) a rezidens munkáltatók által a rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem;

b) a nem rezidens munkáltatók által a rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem;

c) a rezidens munkáltatók által a nem rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem.

Az a)-c) alpontban felsorolt elemeket a következőképpen kell elszámolni:

(1) a rezidens munkáltatók által a rezidens és a nem rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem az a) és c) alpontban felsorolt tételek összege, és ez az összeg azon szektorok és teljes gazdasági ágazatok "jövedelem keletkezése" számláin kerül elszámolásra a felhasználások között, amelyekhez a munkáltatók tartoznak;

(2) a rezidens és nem rezidens munkáltatók által a rezidens munkavállalóknak kifizetett jövedelem az a) és b) alpontban felsorolt tételek összege, és ez az összeg a háztartások "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján, a források között kerül elszámolásra;

(3) a b) alpontban említett tétel, a nem rezidens munkáltatók által a rezidenseknek kifizetett jövedelem az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján, a felhasználások között kerül elszámolásra;

(4) a c) alpontban említett tétel, a rezidens munkáltatók által a nem rezidenseknek kifizetett jövedelem az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján, a források között kerül elszámolásra.

TERMELÉSI ÉS IMPORTADÓK (D.2)

4.14 Fogalommeghatározás: A termelési és importadók (D.2) azokat a pénzben vagy természetben teljesített kötelező, viszonzatlan kifizetéseket tartalmazzák, amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei vetnek ki javak és szolgáltatások termelésével és importjával, munkaerő alkalmazásával, föld, ingatlan vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan. Ezek az adók nyereségtől függetlenül fizetendők.

4.15 A termelési és importadók közé a következők tartoznak:

a) termékadók (D.21):

(1) hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adó) D.211);

(2) importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével (D.212):

- importvámok (D.2121);

- importadók a hozzáadottérték-adók és a vámok kivételével (D.2122);

(3) termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével (D.214);

b) egyéb termelési adók (D.29).

Termékadók (D.21)

4.16 Fogalommeghatározás: A termékadók (D.21) azok az adók, amelyeket előállított vagy gazdasági műveletben részt vevő adott javak vagy szolgáltatások egységei után kell befizetni. Az adó lehet a jószág vagy szolgáltatás mennyiségi egységére vetített meghatározott pénzösszeg, vagy lehet az előállított vagy gazdasági műveletben részt vevő javak vagy szolgáltatások egységárának vagy értékének meghatározott százalékaként kiszámított összeg. A termékre kivetett adóknak - függetlenül attól, melyik gazdasági egység fizeti azokat - szerepelniük kell a termékadók között, kivéve ha kifejezetten egy másik tétel alatt számolandók el.

Hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adók) (D.211)

4.17 Fogalommeghatározás: A hozzáadottérték-típusú adó (hozzáadottérték-adó) a javak vagy szolgáltatások olyan adója, amelyet a vállalkozások szednek be a termelési folyamat egymást követő fázisaiban, és amely végül teljes egészében a végső vásárlót terheli.

Ez a tétel tartalmazza azt a hozzáadottérték-adót, amelyet a kormányzat szed be, és amelyet a belföldi és importált termékekre vetnek ki, valamint a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályokhoz hasonló előírások szerint kivetett egyéb levonható adókat. A hozzáadottérték-típusú adók elnevezése a továbbiakban összefoglalóan hozzáadottérték-adó. Ezek közös jellemzője, hogy a termelőknek csak az árbevétel utáni hozzáadottérték-adó és a folyó termelőfelhasználási, illetve bruttó állóeszköz-felhalmozási célú beszerzéseik utáni hozzáadottérték-adó különbségét kell megfizetniük a kormányzat részére.

A hozzáadottérték-adó elszámolása nettó értéken történik abban az értelemben, hogy:

a) a javak és szolgáltatások kibocsátását és az importot a kiszámlázott hozzáadottérték-adó nélkül kell értékelni;

b) a javak és szolgáltatások beszerzését a vissza nem igényelhető hozzáadottérték-adóval együtt kell elszámolni. A hozzáadottérték-adót olyan adóként kell elszámolni, amely az eladókat nem, és a vevők közül is csak azokat terheli, akik nem tudják visszaigényelni. A hozzáadottérték-adó nagyobbik része a végső felhasználás, azaz főként a háztartások fogyasztása után fizetett adóként kerül elszámolásra.

A teljes gazdaság szintjén a hozzáadottérték-adó összege egyenlő az összes kiszámlázott és az összes visszaigényelhető hozzáadottérték-adó különbségével (lásd a 4.27. pontot).

Importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével (D.212)

4.18 Fogalommeghatározás: Az "importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével" tétel (D.212) egyrészt azokat az importált javakra kivetett kötelező befizetéseket tartalmazza (a hozzáadottérték-adó kivételével), amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei írnak elő annak ellenében, hogy engedélyezzék ezek szabad áramlását a gazdasági területen, másrészt pedig a nem rezidens egységek által a rezidens egységek részére nyújtott szolgáltatások adóit foglalja magában.

Ezek közé a kötelező befizetések közé tartoznak az alábbiak:

a) importvámok (D.2121): ezek olyan vámok vagy más importdíjak, amelyek meghatározott javak után a vámtarifarendszer előírásai alapján akkor fizetendők, amikor a felhasználó ország gazdasági területére felhasználás céljából belépnek;

b) importadók a hozzáadottérték-adók és az importvámok kivételével (D.2122).

Ez a tétel tartalmazza:

(1) az importált mezőgazdasági termékekre kivetett illetékeket;

(2) az importra kivetett monetáris kompenzációs összegeket;

(3) bizonyos importtermékekre kivetett jövedéki adókat és különleges adókat, feltéve hogy a hazai eredetű hasonló termékekre kivetett ilyen jellegű adókat a termelő egység maga fizeti;

(4) a javak és szolgáltatások importja után fizetendő, az árbevételhez kapcsolódó általános adókat;

(5) a nem rezidens vállalatok által a gazdasági területen belül rezidens egységek számára nyújtott meghatározott szolgáltatások után fizetendő adókat;

(6) meghatározott javak és szolgáltatások importjára vonatkozóan monopóliummal rendelkező állami vállalatok nyereségét, amelyet ezek az állam részére átadnak.

Az importadók és importvámok hozzáadottérték-adót nem tartalmazó nettó értékének kiszámítása úgy történik, hogy az importadók és importvámok hozzáadottérték-adó nélküli értékéből (D.212) le kell vonni az importtámogatások (D.311) összegét.

Termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével (D.214)

4.19 Fogalommeghatározás: A termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével tétel (D.214) a javakra és szolgáltatásokra kivetett olyan adókat foglalja magában, amelyek megfizetése ezeknek a javaknak és szolgáltatásoknak az előállítása, exportja, eladása, átadása, lízingelése vagy leszállítása következtében, illetve ezek saját fogyasztásra vagy saját tőkefelhalmozásra történő felhasználása miatt válik esedékessé.

4.20 E tétel alá tartoznak az alábbiak:

a) jövedéki adók és fogyasztási adók (az importadók és -vámok közé tartozó adók kivételével);

b) bizonyos termékek, pl. szeszes italok vagy dohány eladása, illetve a jogi okmányok vagy csekkek után fizetendő bélyegilletékek;

c) pénzügyi és tőkeműveletek után fizetendő adók, amelyeket nem pénzügyi és pénzügyi eszközök, valamint külföldi fizetőeszköz adásvétele esetén kell befizetni. Ezek akkor válnak esedékessé, amikor a föld vagy egyéb eszközök tulajdonjoga megváltozik, kivéve ha ez tőketranszfer (főleg örökségekkel és ajándékokkal kapcsolatos transzferek) eredményeképpen történik. Ezeket a közvetítők szolgáltatásai után fizetendő adóként kell kezelni;

d) gépkocsi-regisztrációs adók;

e) szórakoztatás után fizetendő adók;

f) lottójáték, szerencsejáték és fogadások után fizetendő adók, a nyeremények után fizetendő adók kivételével;

g) biztosítási díjak után fizetendő adók;

h) egyéb meghatározott szolgáltatások - szállodai vagy szállásszolgáltatások, lakásszolgáltatások, éttermi, szállítási, hírközlési, hirdetési szolgáltatások - után fizetendő adók;

i) általános értékesítési vagy forgalmi adók (a hozzáadottérték-típusú adók kivételével): ezek tartalmazzák a gyártók nagy- és kiskereskedelmi forgalma után fizetendő értékesítési adókat, a beszerzések adóit és a forgalmi adókat;

j) a fiskális monopóliumok állam részére átadott nyeresége, kivéve az adott javak vagy szolgáltatások importja feletti monopóliumot gyakorlókét (ezeket a D.2122 tartalmazza). A fiskális monopóliumok olyan állami vállalatok, amelyek meghatározott típusú javak vagy szolgáltatások előállítására vagy forgalmazására annak érdekében kaptak törvényes monopóliumot, hogy bevételt termeljenek, és nem azért, hogy az állam gazdaság- vagy szociálpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását elősegítsék. Nem tekintendő fiskális monopóliumnak, ha egy állami vállalat szándékos gazdaság- vagy szociálpolitikai megfontolás alapján kap monopoljogokat, a jószág vagy szolgáltatás, ill. a termelési technológia speciális jellege - például közműszolgáltatások, postahivatalok és távközlés, vasutak stb. - miatt;

k) exportvámok és az export után beszedett monetáris kompenzációs összegek.

4.21 A nettó termékadók kiszámítása a terméktámogatásoknak (D.31) a termékadók összegéből (D.21) való levonásával történik.

Egyéb termelési adók (D.29)

4.22 Fogalommeghatározás: Az egyéb termelési adók (D.29) minden olyan adót magukban foglalnak, amelyek a vállalatoknál a termelői tevékenység gyakorlása következtében merülnek fel, az előállított vagy értékesített javak vagy szolgáltatások mennyiségétől vagy értékétől függetlenül.

Az egyéb termelési adók tárgyát képezheti a föld, az állóeszközök vagy a termelési folyamatban alkalmazott munkaerő, illetve bizonyos tevékenységek vagy gazdasági műveletek.

4.23 Az egyéb termelési adókhoz (D.29) az alábbiak tartoznak:

a) a vállalkozások (beleértve a saját lakásukban lakó tulajdonosokat) által a termelés céljára felhasznált föld, épületek vagy egyéb építmények tulajdonjoga vagy használata után fizetendő adók;

b) az állóeszközök (például járművek, gépek és berendezések) termelési célból történő használata után fizetendő adók, függetlenül attól, hogy az eszköz a termelő tulajdonát vagy bérlet tárgyát képezi-e;

c) az összbértömeg után kivetett adók és a létszámadók;

d) a termelési célból lebonyolított nemzetközi gazdasági műveletek (például külföldi utazások, külföldi átutalások vagy nem rezidensekkel végzett hasonló műveletek) után kivetett adók;

e) a vállalatok által üzleti vagy szakmai engedélyek megszerzése érdekében befizetett adók, ha ezeket az engedélyeket az esedékes összegek befizetése után automatikusan megadják. Ez esetben valószínű, hogy ezen adók egyszerűen a bevételnövelés eszközei, bár a kormányzat adhat a befizetések ellenében valamilyen tanúsítványt vagy engedélyt. Ha azonban az állam az engedélyek kiadását bizonyos szabályozó feladatok ellátására használja - például, amikor az állam az engedély megadásának feltételeként ellenőrzi az üzleti helyiségek alkalmasságát vagy biztonságosságát, a felhasznált berendezések megbízhatóságát vagy biztonságosságát, az alkalmazott személyzet szakmai hozzáértését, ill. az előállított javak vagy szolgáltatások minőségét vagy színvonalát -, a befizetéseket szolgáltatások megvásárlásaként kell elszámolni, kivéve, ha az engedélyekért felszámított összegek nem állnak arányban az állam által végzett ellenőrzések költségeivel;

f) a termelési tevékenységekből származó környezetszennyezés miatt kivetett adók. Ide tartoznak a mérgező gázoknak, folyadékoknak vagy egyéb káros anyagoknak a környezetbe történő kibocsátása vagy elhelyezése után kivetett adók. Nem kell ide sorolni a hulladékok vagy mérgező anyagok összegyűjtése és ártalmatlanítása miatt a közszolgáltatók részére teljesített kifizetéseket, amelyek a vállalkozások folyó termelőfelhasználásának részét képezik;

g) a mezőgazdaságban gyakran alkalmazott átalányrendszerből következő hozzáadottértékadó-alulkompenzáció.

4.24 Az egyéb termelési adók tétel nem tartalmazza a háztartások személyes használatában lévő járművek stb. után kivetett adókat, amelyeket a folyó jövedelemadók, vagyonadók stb. között kell elszámolni.

Az Európai Unió intézményeinek befizetett termelési és importadók

4.25 Az Európai Unió intézményeinek befizetett termelési és importadók főleg az alábbi, az uniós intézmények nevében a nemzeti kormányok által beszedett adókat foglalják magukban: a közös agrárpolitikából származó bevételeket: az importált mezőgazdasági termékek után kivetett illetékeket, az exportra és importra kivetett monetáris kompenzációs összegeket, a cukortermelési illetékeket és az izoglükózra kivetett adókat, a tejre és gabonára kivetett közös felelősségvállalás miatti adókat; a harmadik országokkal folytatott kereskedelemből származó bevételeket: az Európai Közösségek integrált vámtarifája (TARIC) alapján kivetett vámilletékeket;

Az Európai Unió intézményeinek befizetett termelési és importadók nem tartalmazzák a hozzáadottérték-adó alapú harmadik saját forrást, amely az Unió hozzáadottértékadó- és GNI-alapú saját forrásai (D.76) tétel alatt az egyéb folyó transzfereknél található (lásd a 4.140. pontot).

Termelési és importadók: az elszámolás időpontja és az elszámolandó összegek

4.26 A termelési és importadók elszámolása: a termelési és importadók akkor kerülnek elszámolásra, amikor az adófizetési kötelezettség alapját képező tevékenység, művelet vagy egyéb esemény megtörténik.

4.27 Néhány adóköteles gazdasági tevékenység, művelet vagy esemény azonban elkerüli az adóhatóság figyelmét: ezek a tevékenységek, műveletek vagy események nem vezetnek - követelések vagy tartozások formájában megjelenő - pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek keletkezéséhez. Csak azok az összegek kerülnek elszámolásra, amelyeket adókivetés, -bevallás vagy egyéb, az adózóval szemben adófizetési kötelezettséget keletkeztető eszköz igazol. Az adókivetéssel nem igazolt adók után nem kerül sor imputálásra.

A számlákon nyilvántartott adók két forrásból származnak: adókivetéssel és adóbevallással megállapított vagy pénzforgalmi bevételek alapján megállapított összegekből.

a) Az adókivetés vagy adóbevallás használata esetében az összegeket egy a kivetett és bevallott, de soha be nem fizetett összegeknek megfelelő együtthatóval kell módosítani. Alternatív eljárás lehet a megfelelő szektorokba történő, az említett korrekcióval egyenértékű tőketranszfer elszámolása (D.995), a 4.165. pont j) pontjában leírtak szerint. A kivetett és bevallott, de be nem fizetett összegek esetében az együtthatókat a korábbi tapasztalatok és a mindenkori várakozások alapján kell meghatározni. A különböző adótípusokhoz tartozó együtthatókat külön-külön kell megállapítani.

b) Ha az adóelszámolás alapjául pénzforgalmi bevételeket használnak fel, akkor pénzforgalmi korrekciót kell alkalmazni. A pénzforgalmi bevételt arra az időszakra kell elszámolni, amikor az adófizetési kötelezettség alapját képező tevékenység bekövetkezett. Az ilyen korrekció a tevékenység folytatása és az adó befizetése közötti átlagos időeltérésen alapul.

4.28 Az elszámolt adók összértékének tartalmaznia kell az esedékes adók hátralékaira felszámolt kamatot és az adóhatóságok által kivetett bírságokat, ha nem lehetséges ezeket a kamatokat és bírságokat az adóktól függetlenül nyilvántartani. Az adók összértéke tartalmazza az adóhátralékok beszedésével vagy behajtásával kapcsolatban esetlegesen kiszabott díjakat is. Az összértéket csökkenti a kormányzat által gazdaságpolitikai alapon nyújtott minden adókedvezmény összege, illetve a túlfizetések miatt történő összes adó-visszafizetés.

4.29 A számlarendszerben a termelési és importadók (D.2) a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a teljes gazdaság "jövedelmek keletkezése" számláján a felhasználás oldalon;

b) a kormányzati szektor "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján, valamint az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a forrás oldalon.

A termékadók a teljes gazdaság "javak és szolgáltatások" számláján a források között szerepelnek. Ezáltal lehetővé válik a javak és szolgáltatások - termékadók nélkül értékelt - forrásainak kiegyensúlyozása azok felhasználásaival, amelyek értékelésekor pedig ezeket az adókat számításba kell venni.

Az egyéb termelési adók (D.29) az azokat befizető ágazatok vagy szektorok "jövedelmek keletkezése" számláin felhasználásokként kerülnek elszámolásra.

TÁMOGATÁSOK (D.3)

4.30 Fogalommeghatározás: A támogatások (D.3) olyan viszonzatlan folyó kifizetések, amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei nyújtanak a rezidens termelőknek.

A támogatás nyújtására például a következő indokok miatt kerülhet sor:

a) a termelési szint befolyásolása;

b) a termékek árszintjének befolyásolása; vagy

c) a termelési tényezők díjazásának befolyásolása.

A nem piaci termelők csak akkor kaphatnak egyéb termelési támogatásokat, ha ezek a kifizetések a piaci és nem piaci termelőkre egyaránt alkalmazandó általános szabályoktól függenek.

A terméktámogatások nem piaci kibocsátásnál (P.13) nem kerülnek elszámolásra.

4.31 Az Európai Unió intézményei által nyújtott támogatások csak az általuk közvetlenül a rezidens termelőegységeknek teljesített folyó transzfereket tartalmazzák.

4.32 A támogatások az alábbiak szerint csoportosíthatók:

a) terméktámogatások (D.31);

(1) importtámogatások (D.311);

(2) egyéb terméktámogatások (D.319);

b) egyéb termelési támogatások (D.39).

Terméktámogatások (D.31)

4.33 Fogalommeghatározás: A terméktámogatások (D.31) az előállított vagy importált jószág vagy szolgáltatás egysége után fizetendő támogatások.

A terméktámogatások összege az alábbi módokon határozható meg:

a) a jószág vagy a szolgáltatás mennyiségi egységére meghatározott konkrét pénzösszeg;

b) az egységár meghatározott százaléka;

c) egy meghatározott irányár és a vevő által ténylegesen kifizetett piaci ár különbözete.

A terméktámogatás a jószág előállítása, értékesítése vagy importja esetén fizetendő, de más körülmények között is lehet esedékes, például a jószág átadása, lízingelése vagy szállítása esetén, illetve annak saját fogyasztásra vagy saját állóeszköz-felhalmozásra történő felhasználása esetén.

A terméktámogatások csak a piaci kibocsátásra (P.11) vagy a saját végső felhasználási célú kibocsátásra (P.12) vonatkozhatnak.

Importtámogatások (D.311)

4.34 Fogalommeghatározás: Az importtámogatások (D.311) közé azok a javak és szolgáltatások után járó támogatások tartoznak, amelyek kifizetése akkor válik esedékessé, amikor a termékek felhasználás céljából belépnek a gazdasági területre, vagy amikor a szolgáltatásokat rezidens gazdasági egységek részére nyújtják.

Az importtámogatások tartalmazhatnak olyan veszteségeket is, amelyek a kormányzat tudatos gazdaságpolitikája alapján keletkeznek azon kormányzati kereskedelmi szervezeteknél, amelyek funkciója nem rezidensektől vásárolt termékek alacsonyabb áron történő eladása rezidensek részére.

Egyéb terméktámogatások (D.319)

4.35 Az egyéb terméktámogatások (D.319) közé tartoznak:

a) a belföldön felhasznált termékekre nyújtott támogatások: ide kerülnek azok a támogatások, amelyeket a rezidens termelők részére fizetnek ki a gazdaság területén felhasznált vagy elfogyasztott termékeik után;

b) azoknak a kormányzati kereskedelmi szervezeteknek a veszteségei, amelyek "feladata" rezidens termelők termékeinek vásárlása és azután azoknak alacsonyabb áron való értékesítése rezidensek és nem rezidensek részére, amennyiben ez a veszteség tudatos kormányzati gazdaság- vagy szociálpolitikán alapul;

c) a közösségi vállalatok és kvázivállalatok számára nyújtott olyan támogatások, amelyek célja azoknak a veszteségeknek az ellensúlyozása, amelyek e vállalatok termelési tevékenysége során az átlagos termelési költségeknél alacsonyabb árak szándékos kormányzati vagy európai gazdaság- vagy szociálpolitika alapján történő felszámítása miatt keletkeznek;

d) a közvetlen exporttámogatások, amelyeket közvetlenül a rezidens termelők részére fizetnek ki akkor, amikor a jószág elhagyja a gazdaság területét, vagy amikor a szolgáltatásokat nem rezidensek részére teljesítik. Kivételt képeznek viszont a korábban megfizetett termékadók vámoláskor történő visszafizetései és a lemondás azokról az adókról, amelyek megfizetése akkor lett volna esedékes, ha a javakat a gazdasági területen belüli értékesítésre vagy felhasználásra szánták volna.

Egyéb termelési támogatások (D.39)

4.36 Fogalommeghatározás: Az egyéb termelési támogatásokat (D.39) a rezidens termelőegységek által a termelésben való részvételük következtében kapott, terméktámogatásokon kívüli támogatások alkotják.

A nem piaci termelők a nem piaci kibocsátásuk alapján csak akkor részesülhetnek egyéb termelési támogatásban, ha ezek a kormányzattól származó kifizetések a piaci és nem piaci termelőkre egyaránt alkalmazandó általános szabályozástól függenek.

4.37 Az egyéb termelési támogatások (D.39) közé tartoznak például az alábbiak:

a) bér- és munkaerő-támogatások: azaz a teljes bér- vagy keresettömeg, ill. a teljes munkaerő vagy bizonyos típusú személyek, pl. fizikailag fogyatékos személyek vagy tartósan munkanélküli személyek foglalkoztatása, vagy a vállalatok által szervezett vagy finanszírozott képzési programok költségei után járó támogatások;

b) a szennyezés csökkentésére szánt támogatások: ezek a támogatások a szennyező anyagok környezetbe jutásának csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében vállalt kiegészítő eljárások bizonyos költségeinek vagy összes költségének fedezésére szánt folyó támogatások;

c) a rezidens termelőegységek részére kamatkedvezmény formájában nyújtott, vissza nem térítendő támogatások akkor is, ha tőkefelhalmozást segítenek elő. Ha a vissza nem térítendő támogatás kettős célt szolgál, azaz mind az adósság visszafizetésének finanszírozását, mind az esedékes kamat kifizetését, és amennyiben nem lehetséges arányosan megosztani a két elem között, a vissza nem térítendő támogatás egészét beruházási támogatásként kell kezelni. A kamatkedvezmény formájában nyújtott, vissza nem térítendő támogatások olyan folyó transzferek, amelyeknek az a rendeltetése, hogy csökkentsék a termelők működési költségeit. Ezeket a számlákban a termelőknek nyújtott támogatásként kell kezelni még akkor is, ha a kamatkülönbözetet a kormányzat közvetlenül a hitelt nyújtó hitelintézetnek fizeti ki;

d) az átalányrendszer következtében szükségessé váló hozzáadottértékadó-túlkompenzáció, ami például a mezőgazdaságban gyakran előfordul.

4.38 Az alábbiak nem kezelendők támogatásként (D.3):

a) a kormányzat által a háztartások mint fogyasztók részére nyújtott folyó transzferek. Ezeket vagy társadalmi juttatásként (D.62 vagy D.63) vagy máshová nem sorolt folyó transzferekként (D.75) kell elszámolni;

b) a kormányzat különböző részei - mint nem piaci javak és szolgáltatások előállítói - közötti folyó transzferek az egyéb termelési támogatások (D.39) kivételével. A folyó transzferek elszámolására a "folyó transzferek a kormányzaton belül" tétel (D.73) alatt kerül sor;

c) beruházási támogatások (D.92);

d) társadalombiztosítási alapokba történő rendkívüli befizetések, amennyiben az ilyen befizetéseknek a célja az érintett alapok biztosítástechnikai tartalékának növelése. Ezek a befizetések egyéb tőketranszferekként (D.99) kerülnek elszámolásra;

e) a kormányzat által a nem-pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok részére, azok több pénzügyi év alatt felgyülemlett veszteségeinek vagy a vállalat hibáján kívüli tényezők miatt bekövetkezett rendkívüli veszteségeknek a fedezésére teljesített transzferek, amelyek az egyéb tőketranszferek (D.99) között kerülnek elszámolásra;

f) a termelőegységek kormányzattal szemben keletkezett adósságainak törlése (amelyek például a kormányzati szervek által a több pénzügyi éven keresztül kereskedelmi veszteségeket felhalmozó nem-pénzügyi vállalatnak nyújtott hitelekből származnak). Az ilyen műveleteket a számlákban az egyéb tőketranszferek (D.99) között kell kimutatni;

g) a kormányzat vagy a külföld által teljesített azon kifizetések, amelyek tőkejavak háborúk, egyéb politikai események vagy természeti katasztrófák miatti károsodásai vagy veszteségei miatt történnek. E tételek az egyéb tőketranszferek (D.99) között kerülnek elszámolásra;

h) a társas vállalkozások kormányzat által megvásárolt részvényei és egyéb értékpapírjai, amelyek a tulajdoni részesedések és befektetési jegyek (AF.5) tétel alatt kerülnek kimutatásra;

i) kormányzati szerv által valamely közösségi vállalatot érintő rendkívüli nyugdíjköltségekért vállalt felelősség alapján teljesített kifizetések. Ezek a kifizetések a máshová nem sorolt folyó transzferek (D.75) között kerülnek elszámolásra;

j) a kormányzat által a piaci termelők részére kifizetett azon összegek, amelyek részben vagy egészében fedezik azon javak vagy szolgáltatások értékét, amelyeket az említett piaci termelők közvetlenül és egyedileg nyújtanak háztartások részére azok szociális kockázataival és szükségleteivel összefüggésben (lásd a 4.84. pontot), és amelyekre a háztartások jogosultak. Ezek a kifizetések a kormányzat egyéni fogyasztási kiadásai (P.31), következésképpen a természetbeni társadalmi juttatások - a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által megvásárolt, termelt piaci javak és szolgáltatások (D.632) alatt, valamint a háztartások tényleges egyéni fogyasztásaként (P.41) is szerepelniük kell.

4.39 Az elszámolás időpontja: A támogatások (D.3) akkor kerülnek elszámolásra, amikor a támogatás alapjául szolgáló művelet vagy esemény (termelés, eladás, import stb.) megtörténik.

A speciális esetek a következők:

a) a vételár és a kormányzati kereskedelmi szerv által felszámított eladási ár közötti különbséget fedező támogatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a javakat az intézmény megvásárolja;

b) a termelő által elszenvedett veszteség fedezésére szolgáló támogatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a kormányzati szerv úgy dönt, hogy fedezi a veszteséget.

4.40 A támogatások (D.3) a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a teljes gazdaság "jövedelmek keletkezése" számláján negatív tételként a felhasználások között;

b) a kormányzati szektor "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján és az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján negatív tételként a források között.

A terméktámogatások a teljes gazdaság "javak és szolgáltatások" számláján negatív tételként kerülnek elszámolásra a források között.

Az egyéb termelési támogatások (D.39) az adott támogatásban részesülő ágazatok vagy szektorok "jövedelmek keletkezése" számláján a források között kerülnek elszámolásra.

A termelési és importadók, valamint a támogatások vonatkozásában több árfolyammal működő rendszer következményei: a tagállamok jelenleg nem alkalmaznak több árfolyamot. A több árfolyammal működő rendszer:

a) az importra kivetett implicit adókat hozzáadottérték-adó és importvámok nélküli importadóként (D.2122) kezeli;

b) az exportra kivetett implicit adókat hozzáadottérték-adó és importadók nélküli termékadóként (D.214) kezeli;

c) az importra nyújtott implicit támogatásokat importtámogatásként (D.311) kezeli;

d) az exportra nyújtott implicit támogatásokat egyéb terméktámogatásként (D.319) kezeli.

TULAJDONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM (D.4)

4.41 Fogalommeghatározás: A tulajdonból származó jövedelem (D.4) a pénzügyi eszköznek vagy a természeti erőforrásnak a pénzügyi eszköz vagy természeti erőforrás tulajdonosa által egy másik gazdasági egység rendelkezésére bocsátásáért cserébe járó jövedelem. A pénzügyi eszközök használatáért fizetendő jövedelem a befektetésből származó jövedelem, míg a természeti erőforrások használatáért fizetendő jövedelem a haszonbérleti díj. A tulajdonból származó jövedelem a befektetésből származó jövedelem és a haszonbérleti díj összege.

A tulajdonból származó jövedelem osztályozása a következőképpen történik:

a) kamat (D.41);

b) vállalatok felosztott jövedelme (D.42);

(1) osztalék (D.421);

(2) tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból (D.422);

c) külföldi közvetlen tőkebefektetés újrabefektetett jövedelme (D.43);

d) befektetésből származó egyéb jövedelem (D.44):

(1) biztosítások szerződőjének járó befektetési jövedelem (D.441);

(2) nyudíjjogosultságok után fizetendő befektetési jövedelem (D.442);

(3) kollektív befektetési alapok résztulajdonosainak járó befektetési jövedelem (D.443);

e) bérleti díj (D.45).

Kamat (D.41)

4.42 Fogalommeghatározás: A kamat (D.41) pénzügyi eszközök tulajdonosainak jár a pénzügyi eszközök egy másik gazdasági egység rendelkezésére bocsátása fejében. Ez a következő pénzügyi eszközökre vonatkozik:

a) betétek (AF.2);

b) hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3);

c) kölcsön (AF.4);

d) egyéb követelések (AF.8)

A különleges lehívási jogok birtoklásából és allokálásából, valamint a nem allokált aranyszámlákból származó jövedelem kamatként kezelendő. A kamatozó pénzügyi eszközök a hitelezőknek az adósokkal szembeni követelései. Amikor a hitelezők pénzt adnak kölcsön az adósoknak, akkor a fentiekben felsorolt pénzügyi instrumentumok keletkeznek.

Betéti és hitelkamatok

4.43 A pénzintézetek részére a hitelek után, illetve a pénzintézetek által a betétekre fizetendő kamatok tartalmaznak egy olyan árréshez kapcsolódó korrekciót, amely a kölcsönök nyújtásakor és a betétek elfogadásakor a pénzintézetek által nyújtott szolgáltatások implicit díjának felel meg. A kamatkifizetés vagy kamatbevétel szolgáltatási részre és a nemzeti számlák kamatkoncepciójának megfelelő részre oszlik. A banki kamatként feltüntetett, a pénzintézeteknek teljesített tényleges kifizetéseket és a pénzintézetektől érkező bevételeket úgy kell felosztani, hogy a nemzeti számlák koncepciójának megfelelő kamatot és a szolgáltatási díjakat külön lehessen elszámolni. A kölcsönfelvevők által a pénzintézeteknek fizetett, nemzeti számla szerinti kamat összege a fizetendő díjak becsült értékével kisebb, mint a banki kamat, míg a betétesek részére fizetendő, nemzeti számla szerinti kamat összege a fizetendő szolgáltatási díj értékével nagyobb, mint a banki kamat. A díjak értéke a pénzintézetek termelési számláin szolgáltatás értékesítéseként, az ügyfélszámlákon a felhasználások között jelenik meg.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra fizetett kamat

4.44 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamata a váltók és hasonló rövid lejáratú eszközök, valamint a különféle kötvények kamatait jelenti.

4.45 A névérték és a kibocsátás időpontjában kifizetett ár közötti különbözet (azaz a diszkont) határozza meg általában a váltó élettartama alatt fizetendő kamatot. A váltó értékének az elhatárolt kamatok miatt bekövetkező emelkedése nem képez eszköztartási nyereséget, mivel a növekmény a vissza nem fizetett tőkerész növekedése, nem pedig az eszköz árváltozása miatt keletkezik. A váltó értékében bekövetkezett egyéb változásokat viszont eszköztartási nyereségként/veszteségként kell kezelni.

4.46 A kötvények olyan hosszú lejáratú értékpapírok, amelyek a tulajdonosuk részére feltétel nélküli jogot biztosítanak rögzített vagy szerződésben meghatározott módon változó pénzjövedelemre kamatfizetés formájában, vagy feljogosítanak egy meghatározott fix összeg felvételére egy vagy több meghatározott időpontban (az értékpapír visszaváltásakor), vagy biztosíthatják a jogot mindkettőre.

a) Kamatszelvény nélküli kötvények: ebben az esetben nincs kamatfizetés. A kamat a visszaváltási ár és a kibocsátási ár különbsége, amelyet a kötvény lejáratáig terjedő időszakot alkotó évekre kell elosztani. Az egyes években keletkező kamatot a tulajdonos újra befekteti a kötvénybe, így az elhatárolt kamat összege egyrészt a kötvénytulajdonos által történő újabb kötvényvásárlásként, másrészt pedig a kibocsátó vagy adós által történő újabb kötvénykibocsátásként (tehát az eredeti kötvénymennyiség növekedéseként) kerül elszámolásra a pénzügyi számlán;

b) Egyéb kötvények, beleértve a mélyen a névérték alatt kibocsátott kötvényeket. A kamat két összetevőből áll:

(1) az egyes időszakokban kifizetett kamatból származó pénzjövedelem összege;

(2) az egyes időszakokban a visszaváltási ár és a kibocsátási ár közötti különbség miatt felhalmozódó kamat összege, amelynek kiszámítása a kamatszelvény nélküli kötvényekhez hasonló módon történik;

c) Indexált értékpapírok:

(1) a fizetendő kamat és/vagy a tőkekövetelés egy általános árindexhez vannak kapcsolva. A tőkekövetelés értékének a referenciaindex mozgása miatt egy bizonyos elszámolási időszak folyamán bekövetkező változását az abban az időszakban felhalmozódott kamatként kell kezelni, amely hozzáadódik bármely egyéb olyan kamatösszeghez, amelynek kifizetése az adott időszakban esedékes;

(2) a lejáratkor fizetendő összegek egy kevés összetevő alapján számolt indexhez vannak kapcsolva, amely tartalmazza az eszköztartási nyereség elérésére törekvést. A kamatfelhalmozás mértéke a kibocsátás időpontjában határozandó meg a felhalmozási ráta megállapításával. Ennek megfelelően a kamat a kibocsátási árnak és az adós által fizetendő kumulált összeg kibocsátáskor érvényes piaci várakozások szerinti értékének különbözete, ezt az összeget az eszköz élettartama során felhalmozódott kamatként kell kezelni. Ez a megközelítés jövedelemként számolja el a kibocsátáskor a lejáratig számított hozamot, amely számításban figyelembe van véve az indexálásnak az instrumentum létrehozásának pillanatában várható hatásai is. Ha a mögöttes index értéke nem az eredetileg feltételezett módon alakul, eszköztartási nyereség vagy veszteség keletkezik, amely az eszköz élettartama alatt általában nem egyenlítődik ki.

Az indexálás miatt felhalmozódó kamat tehát újra befektetésre kerül az értékpapírba, ezt pedig el kell számolni az értékpapír-tulajdonos és a kibocsátó pénzügyi számláján.

Kamat-csereügyletek és határidős kamatláb-megállapodások

4.47 A csereügylet alapján fizetett összegeket nem tulajdonból származó jövedelemként, kamat formájában kell elszámolni, hanem a pénzügyi számlán a pénzügyi derivatívához kapcsolódó gazdasági műveletként. A határidős kamatláb-megállapodások szerinti gazdasági műveleteket a pénzügyi számlán pénzügyi derivatívához kapcsolódó gazdasági műveletként kell elszámolni el, és nem tulajdonból származó jövedelemként.

Pénzügyi lízing kamata

4.48 A pénzügyi lízing egyfajta finanszírozási mód, amely például gép vagy berendezés vásárlásának finanszírozására szolgálhat. A lízingbe adó megvásárolja a berendezést, a lízingbe vevő pedig szerződésben kötelezi magát, hogy lízingdíjat fizet, amely lehetővé teszi a lízingbeadó számára, hogy a szerződés időtartama alatt visszakapja összes költségét azzal a kieső kamatbevétellel együtt, amelyben a berendezés vásárlásához használt pénzösszeg révén részesülhetett volna.

A lízingbeadó úgy tekintendő, mint aki az eszközért fizetett piaci beszerzési ár értékével megegyező összegű hitelt nyújt a lízingbevevőnek; ez a hitel a lízing futamideje alatt visszafizetésre kerül. A lízingbevevő által az egyes időszakokban fizetett lízingdíj ezért két összetevőből áll: tőketörlesztésből és kamatfizetésből. Az imputált hitel kamatlábát a lízing időtartama alatt az eszköz piaci beszerzési árával kapcsolatos, lízingdíj formájában kifizetett teljes összeg határozza meg. A lízingdíj kamatot megtestesítő része a lízing időtartama alatt a tőke törlesztésével párhuzamosan csökken. A lízingbevevő által eredetileg felvett hitel - a tőkeösszeg ezt követő törlesztéseivel együtt - a lízingbe adó és a lízingbe vevő pénzügyi számláin kerül elszámolásra. A kamatfizetéseket a "jövedelmek elsődleges elosztása" számlán, a kamatok között kell elszámolni.

Egyéb kamat

4.49 Az egyéb kamat kategóriába tartoznak a következők:

a) banki folyószámlahitelek kamata;

b) az eredeti betétlejáratot követően bennhagyott betétek kamata; valamint

c) a sorsolással meghatározott, egyes kötvénytulajdonosoknak teljesített kifizetések.

Az elszámolás időpontja

4.50 A kamat elszámolása eredményszemléletben történik, azaz a kamatot úgy kell elszámolni, ahogy az a hitelező által nyújtott hitel tőkeösszegén az idők során folyamatosan halmozódik fel. Az egyes elszámolási időszakok alatt felhalmozódó kamatot el kell számolni függetlenül attól, hogy azt ténylegesen kifizették-e, vagy pedig a fennálló tőkeösszeghez adták-e hozzá. Ha nem fizették ki, akkor a tőkeösszeg növekményét a pénzügyi számlában a hitelezőnél pénzügyi eszköz megszerzéseként, az adósnál pedig ezzel egyező összegben keletkező kötelezettségként kell elszámolni.

4.51 A kamat az arra kivetett adók levonása előtt kerül elszámolásra. A kapott és kifizetett kamatot a kamatkedvezmények figyelembe vételével kell elszámolni, függetlenül attól, hogy ezeket a támogatásokat közvetlenül a pénzügyi intézményeknek vagy a kedvezményezetteknek fizetik-e ki (lásd a 4.37. pontot).

Mivel a pénzügyi közvetítők által nyújtott szolgáltatások értéke eloszlik a különböző ügyfelek között, a pénzügyi közvetítők által teljesített vagy kapott tényleges kamatfizetések módosításra kerülnek azért, hogy ki lehessen iktatni azt a kamatrést, amely a pénzügyi közvetítők által felszámított implicit szolgáltatási díjnak felel meg. A hitelfelvevők által a pénzügyi közvetítőknek fizetett kamat összegét csökkenteni kell a fizetendő díjak becsült értékével, a betétesek részére fizetendő kamat összegét ellenben meg kell növelni a megfelelő értékkel. A díjak értékét a pénzügyi közvetítők ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásaiért fizetett díjként kell kezelni, és nem kamatfizetésként.

4.52 A számlarendszerben a kamat a következőképpen kerül elszámolásra:

a) a szektorok "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján a források és a felhasználások között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a források és felhasználások között.

A vállalatok felosztott jövedelme (D.42)

Osztalék (D.421)

4.53 Fogalommeghatározás: Az osztalékok (D.421) a részvények (AF.5) tulajdonosai által kapott tulajdonból származó jövedelmek olyan formái, amelyekre ezek a tulajdonosok például annak eredményeképpen válnak jogosulttá, hogy pénzeszközöket bocsátanak a vállalatok rendelkezésére.

A saját tőke bevonása a forrásbevonás egyik módja. Az idegen tőkével ellentétben a sajáttőke-bevonás nem hoz létre pénzben konkrétan meghatározott kötelezettséget, és nem jogosítja fel állandó vagy előre meghatározott jövedelemre a vállalat részvényeinek tulajdonosait. A vállalat által a részvényeseknek vagy tulajdonosoknak fizetett nyereség valamennyi formája osztaléknak minősül.

4.54 Osztaléknak minősülnek továbbá:

a) a pénzügyi évre járó osztalékok kifizetéseként a részvényesek számára kibocsátott részvények. Ez nem tartalmazza a bónuszrészvények kibocsátását, amely a tartalékok és fel nem osztott nyereség formájában megjelenő saját források tőkésítését jelenti, és amely a részvényeseket részvénytulajdonuk arányában új részvényekhez juttatja;

b) önálló jogi személyiséggel rendelkező, társas vállalkozásnak nem minősülő közösségi vállalatok által a kormányzat részére befizetett jövedelem;

c) a rejtett tevékenységekből származó olyan jövedelmek, amelyek a tevékenységekben résztvevő vállalattulajdonosokhoz kerülnek saját felhasználás céljára.

4.55 Az osztalék (D.421) nem tartalmazza a szuperosztalékokat.

A szuperosztalékok a korábbi időszak osztalék- és nyereségszintjéhez viszonyítva magas osztalékok. Annak megállapításához, hogy az osztalék magas-e, a felosztható jövedelem fogalma alkalmazandó. Egy vállalat felosztható jövedelmének kiszámításához a vállalkozói jövedelem összegéhez hozzá kell adni a vállalatnak járó folyótranszfereknek a fizetendő folyótranszferek összegével csökkentett összegét, és ebből le kell vonni a nyugdíjjogosultság változásai miatt szükséges korrekciót. A jelenlegi osztalékszint realitásának értékelése során az osztalékok és a felosztható jövedelem egymáshoz viszonyított, közelmúltbeli arányát kell figyelembe venni. Amennyiben a bejelentett osztalék szintje jelentősen magasabb a közelmúltbeli szintnél, az osztaléktöbblet pénzügyi tranzakcióként kezelendő, és szuperosztaléknak minősül. A szuperosztalékot - jogi személyiséggel rendelkező és kvázi-társas vállalkozás, illetve külföldi és belföldi tulajdonban lévő vállalat esetében egyaránt - a vállalatból való sajáttőke-kivonásnak (F.5) kell tekinteni.

4.56 A közösségi vállalatok esetében a szuperosztalékok nagy összegű, nem rendszeres vagy olyan kifizetések, amelyek meghaladják a vonatkozó elszámolási időszak vállalkozói jövedelmét, valamint amelyeket a felhalmozott tartalékokból vagy eszközök eladásából fedeznek. A közösségi vállalatok szuperosztalékát a sajáttőke-kivonás (F.5) tételben kell elszámolni, és a mértéke egyenlő a kifizetett összeg és a vonatkozó elszámolási időszak vállalkozói jövedelme közti különbséggel (lásd a 20.206. pontot).

Az időközi osztalékokkal a 20.207. pont foglalkozik.

4.57 Az elszámolás időpontja: Bár az osztalékok a jövedelem egy meghatározott időszak alatt keletkezett részét képviselik, nem eredményszemlélet alapon kerülnek elszámolásra. Az osztalék bejelentését követő rövid időszakban, még mielőtt az ténylegesen kifizetendő lenne, a részvények értékesíthetők osztalékszelvény nélkül (ex dividend), ami azt jelenti, hogy az osztalék annak fizetendő, aki az osztalékbejelentés időpontjában a részvény tulajdonosa, és nem annak, aki a kifizetés időpontjában a tulajdonosa. Ezért az osztalékszelvény nélkül értékesített részvény kevesebbet ér, mint az, amelyre nem vonatkozik az említett korlátozás. Az osztalékok elszámolásának ideje az az időpont, amikor a részvényjegyzés nem az osztalékot tartalmazó, hanem az osztalékszelvény nélküli áron történik.

Az osztalékok a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) felhasználásként azoknak a szektoroknak az "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján, amelyekbe a vállalatok tartoznak;

b) forrásként azoknak a szektoroknak az "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján, amelyekbe a részvényesek tartoznak;

c) forrásként és felhasználásként az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján.

Tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból (D.422)

4.58 Fogalommeghatározás: A tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból (D.422) tételbe azok az összegek tartoznak, amelyeket a vállalkozók saját céljaikra kvázivállalataik nyereségéből elvonnak.

Az ilyen kivonásokat a vállalkozások tulajdonosai által rendszeresen fizetendő folyó jövedelem-, vagyonadó stb. levonása előtt kell elszámolni.

Ha a kvázivállalat nyereséget termel, a tulajdonos egység dönthet úgy, hogy a nyereség egy részét vagy egészét - elsősorban befektetési célból - a vállalkozásban hagyja. A vállalkozásban hagyott jövedelem a kvázivállalat megtakarításaként jelentkezik, és csak a tulajdonos egységek által ténylegesen kivett nyereség kerül elszámolásra a számlákban a tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból tétel alatt.

4.59 Ha a nyereséget rezidens vállalatok fiókirodái, ügynökségei stb. külföldön termelik meg, és ezek a fiókirodák stb. nem rezidens egységnek minősülnek, a visszatartott nyereség külföldi közvetlen tőkebefektetés újrabefektetett jövedelmeként jelenik meg (D.43). Csak az anyavállalat részére ténylegesen átutalt jövedelem kezelendő a számlákban kvázivállalatokból kivett, külföldről kapott jövedelemként. Ugyanezeket az elveket kell alkalmazni a gazdasági területen működő fiókirodák, ügynökségek stb. és az ezeket birtokló nem rezidens anyavállalat közötti kapcsolatokra is.

4.60 A tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból tétel tartalmazza a rezidensek által külföldi föld és ingatlan tulajdonosaként, vagy a nem rezidensek által az érintett gazdasági területen lévő föld vagy ingatlan tulajdonosaként kapott nettó működési eredményt. A nem rezidens egységek által egy adott ország gazdasági területén végzett, földdel és ingatlannal kapcsolatos műveletekhez kapcsolódóan képzett rezidens egységeket kell létrehozni, amelyekben a nem rezidens tulajdonos rendelkezik tulajdoni részesedéssel.

A tulajdonosok által lakott, külföldön található lakóingatlanok bérleti értékét szolgáltatásimportként, az ennek megfelelő nettó működési eredményt pedig külföldről kapott elsődleges jövedelemként kell elszámolni; a nem rezidens tulajdonosok által lakott lakóingatlanok bérleti értéke szolgáltatásexportként, az ennek megfelelő nettó működési eredmény pedig a külföldnek fizetett elsődleges jövedelemként kerül elszámolásra.

A "tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból" tétel tartalmazza a kvázivállalatok rejtett tevékenységéből származó jövedelmet is, amely az említett tevékenységekben részt vevő tulajdonosokhoz kerül saját felhasználás céljára.

4.61 A tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból tétel nem tartalmazza azokat az összegeket, amelyekhez tulajdonosaik az alábbi műveletek révén jutnak:

a) meglévő állóeszközeik eladása;

b) föld és más nem termelt eszközök eladása;

c) vagy saját tőke kivonása.

Az ilyen összegek a pénzügyi számlán a saját tőke kivonásaként kezelendők, mivel a kvázivállalat saját tőkéjéből való részesedés teljes vagy részleges megszüntetését eredményezik. Ha azonban a kvázivállalat a kormányzat tulajdonában van, és működése szándékos kormányzati gazdaság- és szociálpolitika eredményeképpen folyamatosan veszteséges, a veszteségek fedezésére a kormányzat által a vállalatnak nyújtott minden rendszeres forrásnyújtást támogatásként kell kezelni.

4.62 Az elszámolás időpontja: a kvázivállalatokból való jövedelemkivonás a művelet tulajdonos általi végrehajtásakor kerül elszámolásra.

4.63 A számlarendszerben a kvázivállalatokból való jövedelemkivonás a következőképpen jelenik meg:

a) felhasználásként azoknak a szektoroknak az "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján, amelyekbe a kvázivállalatok tartoznak;

b) forrásként a tulajdonos szektorok "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján;

c) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

Külföldi közvetlen tőkebefektetés újrabefektetett jövedelme (D.43)

4.64 Fogalommeghatározás: A külföldi közvetlen tőkebefektetés újrabefektetett jövedelme (D.43) egyenlő a külföldi befektetéssel működő vállalat működési eredményével

plusz

az összes kapott tulajdonból származó jövedelem vagy folyó transzfer

mínusz

az összes általa fizetett tulajdonból származó jövedelem vagy folyó transzfer, beleértve a külföldi befektetők részére teljesített tényleges átutalásokat és a külföldi befektetéssel működő vállalat jövedelme, vagyona stb. után fizetendő minden folyó adót.

4.65 A közvetlen külföldi tőkebefektetéssel működő vállalat olyan jogi személyiségű vagy jogi személyiség nélküli vállalat, amelyben egy másik gazdaságban rezidens befektető jogi személyiségű vállalat esetén a törzsrészvények vagy szavazati jogok legalább 10 %-ával, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező vállalat esetén ennek megfelelő részesedéssel rendelkezik. A közvetlen külföldi befektetéssel működő vállalat fogalmába beletartoznak a leányvállalatok, a társult vállalatok és a fiókvállalatok. Leányvállalatnak minősül az a vállalat, amelyben a befektető több mint 50 %-os részesedéssel rendelkezik, társult vállalat az a vállalat, amelyben a befektető legfeljebb 50 %-os részesedéssel rendelkezik, a fiókvállalat pedig teljes egészében a befektető irányítása vagy közös irányítás alatt álló, jogi személyiséggel nem rendelkező vállalat. A közvetlen külföldi befektetés lehet közvetlen, illetve tulajdonosi lánc esetén közvetett. A "közvetlen külföldi befektetéssel működő vállalat" tágabb fogalom, mint a "külföldi irányítású vállalat".

4.66 A közvetlen külföldi befektetéssel működő vállalat vállalkozói jövedelmének tényleges felosztása osztalék formájában vagy a kvázivállalatokból való jövedelemkivonással történhet. Ezenkívül a visszatartott jövedelmet úgy kell tekinteni, mintha azt a külföldi befektetők között a vállalat saját tőkéjéből való részesedésük arányában felosztották és nekik átutalták volna, ők pedig azt újra befektették volna a pénzügyi számlán lévő saját tőkéhez való hozzáadással. A közvetlen külföldi tőkebefektetésből származó újrabefektetett jövedelem lehet pozitív és lehet negatív.

4.67 Az elszámolás időpontja: a közvetlen külföldi befektetés újrabefektetett jövedelme akkor kerül elszámolásra, amikor keletkezik.

A számlarendszerben a közvetlen külföldi tőkebefektetések újrabefektetett jövedelme az alábbi módon kerül elszámolásra:

a) a szektorok "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján a felhasználások és a források között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

Egyéb befektetésből származó jövedelem (D.44)

Biztosítások szerződőjének járó befektetési jövedelem (D.441)

4.68 Fogalommeghatározás: A biztosítások szerződőjének járó befektetési jövedelem egyenlő a biztosítástechnikai tartalékok befektetéséből származó elsődleges jövedelmek összegével. Az érintett tartalékok azok, amelyek esetében a biztosítótársaság megfelelő kötelezettséget ismer el a szerződőkkel szemben.

A biztosítástechnikai tartalékokat a biztosítók pénzügyi eszközökbe vagy földbe (amelyekből a nettó, azaz a fizetett kamatok levonása utáni tulajdonból származó jövedelem származik) vagy ingatlanba (amely nettó működési eredményt hoz létre) fektetik.

A biztosítások szerződőjének járó befektetési jövedelmet fel kell osztani az életbiztosítással rendelkezők és a nem-életbiztosítással rendelkezők között, és így kell elszámolni.

A nem-életbiztosítások esetében a biztosítónak a szerződővel szembeni kötelezettsége egyenlő a társaságnál letétbe helyezett, de még meg nem szolgált biztosítási díjjal, a ki nem fizetett kártérítések értékével és a be nem jelentett kárigények, illetve a bejelentett, de nem rendezett kárigények céltartalékával. Ezen kötelezettség ellentételeként a biztosító technikai tartalékokkal rendelkezik. Az e tartalékok befektetéséből származó jövedelmet a szerződők jövedelmeként kell kezelni, ezután pedig fel kell osztani a szerződők között az "elsődleges jövedelmek elosztása" számlán, és a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a biztosítótársaságnak visszafizetett biztosításidíj-kiegészítésként kell kezelni.

Egy díjfizetési alapon működő, szabványosított hitelgarancia-rendszert működtető gazdasági egység számára is keletkezhet befektetési jövedelem a rendszer tartalékain, és ezt szintén a díjakat fizető egységekre elosztva kell kimutatni (amelyek lehetséges, hogy nem ugyanazok az egységek, mint amelyek a garancia előnyeit élvezik), és a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán díjkiegészítésként kell kezelni.

Az életbiztosítások és életjáradékok esetében a biztosítóknak a szerződőkkel és a járadékra jogosultakkal szembeni kötelezettsége megegyezik a várható kifizetések jelenértékével. A kötelezettségek ellentételezéseként a biztosítók rendelkeznek a szerződők bizonyos pénzeszközeivel, amelyek a nyereségrészesedéses biztosításokra bejelentett bónuszokat, valamint a szerződők és járadékjogosultak jövőbeli bónuszainak és egyéb követeléseinek kifizetésére képzett céltartalékot foglalják magukban. Az említett a pénzeszközöket különféle pénzügyi és nem pénzügyi eszközökbe fektetik.

Az életbiztosítási szerződő felé bejelentett bónuszokat a biztosítások szerződőjének járó befektetési jövedelemként kell elszámolni, és a szerződők által a biztosítótársaságnak kifizetett díjkiegészítésként kezelendők.

Az életbiztosítások szerződőinek járó befektetési jövedelmet a biztosító által a háztartásoknak fizetendőként kell elszámolni az "elsődleges jövedelmek felosztása" számlán. A nem-életbiztosítások és nyugdíjak esetétől eltérően ez az összeg átkerül a megtakarításokhoz, és ezt követően pénzügyi tranzakcióként, egész pontosan az életbiztosítók kötelezettségeinek növekményeként kerül elszámolásra, az új biztosítási díjak mellett a szolgáltatási díjak és fizetendő juttatások levonásával.

Nyugdíjjogosultságok után fizetendő befektetési jövedelem (D.442)

4.69 Nyugdíjjogosultság kétféle nyugdíjrendszer - befizetésekkel vagy szolgáltatással meghatározott rendszer - valamelyikéből keletkezhet.

Befizetésekkel meghatározott rendszer az, ahol a mind a munkavállalók, mind a munkáltatók által befizetett járulékokat befektetik a munkavállalók mint jövőbeli nyugdíjasok részére. A nyugdíjak finanszírozására nincs egyéb forrás, és a nyugdíjalapot nem használják egyéb célokra. A befizetésekkel meghatározott jogosultságokra fizetendő, befektetésből származó jövedelem egyenlő az alapok befektetésből származó jövedelmével, hozzáadva az alap tulajdonában lévő földek vagy ingatlanok bérbeadásából befolyt jövedelmet.

A szolgáltatással meghatározott rendszerre jellemző, hogy a nyugdíjasok számára folyósítandó kifizetések mértékét képlet használatával határozzák meg. Ennek következtében a jogosultságok szintjét meg lehet határozni az összes jövőbeli kifizetés jelenértékeként, amely az élettartam biztosításmatematikai becslésével és a kamatláb vagy leszámítolási kamatláb közgazdasági becslésével számítható ki. Az év elején fennálló jogosultságok jelenértéke növekszik (az év során), mivel a jogosultságok esedékességének időpontja egy évvel közelebb kerül. A szolgáltatással meghatározott rendszerek esetében ez a növekedés a nyugdíjjogosultak befektetésből származó jövedelmének tekintendő. A növekedés összegét nem befolyásolja az, hogy a nyugdíjrendszer rendelkezik-e elegendő forrással minden kötelezettség teljesítéséhez, sem a forrás növekedésének típusa, például, hogy befektetésből származó jövedelem vagy eszköztartási nyereség-e.

Kollektív befektetési alapok résztulajdonosainak járó befektetési jövedelem (D.443)

4.70 A kollektív befektetési alapok - beleértve a kölcsönös befektetési alapokat és a befektetési alapokat - résztulajdonosainak járó befektetési jövedelem a következő elkülönülő részből áll:

- kollektív befektetési alapok résztulajdonosainak járó osztalék (D.4431);

- kollektív befektetési alapok résztulajdonosainak visszatartott nyeresége (D.4432).

Az osztalékot a vállalatok osztalékához hasonlóan kell elszámolni, a fentebb ismertetett módon. A visszatartott nyereséget a közvetlen külföldi tőkebefektetéssel működő vállalatok esetében leírt elvek alapján kell elszámolni, de a közvetlen külföldi tőkebefektetések újrabefektetett jövedelmét kihagyva. A fennmaradó visszatartott nyereség a befektetési jegyek tulajdonosainak jár (így magának a befektetési alapnak nem marad megtakarítása) és azt a befektetési jegyek tulajdonosai - a pénzügyi számlán elszámolt gazdasági művelettel- visszaforgatják az alapba.

A kölcsönös befektetési alap tulajdonból származó jövedelmét a befektetési jegyek tulajdonosainak tulajdonból származó jövedelmeként kell elszámolni, akkor is, ha nem kerül felosztásra, hanem a nevükben visszaforgatják.

A tulajdonosok befektetési jegyeikből közvetetten fizetnek az alapkezelőknek befektetéseik kezeléséért. E szolgáltatás díja nem az alapnál, hanem a tulajdonosnál jelentkezik kiadásként.

Az elszámolás időpontja: az egyéb befektetésből származó jövedelem akkor kerül elszámolásra, amikor keletkezik.

4.71 A számlarendszerben az egyéb befektetésből származó jövedelem az alábbi módon kerül elszámolásra:

a) a szerződők és befektetésijegy-tulajdonosok "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján a források között;

b) a biztosítók, nyugdíjpénztárak és befektetési alapok "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján a felhasználások között;

c) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

Haszonbérleti díj (D.45)

4.72 Fogalommeghatározás: A haszonbérleti díj olyan jövedelem, amelyet egy természeti erőforrás tulajdonosa kap cserébe azért, hogy a természeti erőforrást egy másik gazdasági egység rendelkezésére bocsátja.

A haszonbérleti díjnak két típusa van: föld haszonbérleti díja és felszín alatti természeti kincsek haszonbérleti díja. Az egyéb természeti erőforrások (például a rádiófrekvenciák) haszonbérleti díjai ugyanezt a mintát követik.

A haszonbérleti és a lízing-, illetve bérleti díj között az a különbség, hogy a haszonbérleti díj a tulajdonból származó jövedelem egy formája, míg a lízing-, illetve bérleti díj szolgáltatás ellenértéke. A bérleti díj tartós bérlet keretében kifizetett összeg, amelyet egy másik egység tulajdonában lévő állóeszköz használatáért fizetnek. A haszonbérleti díj az erőforrások haszonbérlete keretében a természeti erőforrások ellenértékeként fizetett összeg.

Földbérleti díj

A földtulajdonos által a bérlőtől kapott haszonbérleti díj a tulajdonból származó jövedelem egyik formáját képezi. Földbérleti díjnak minősülnek a belföldi vizek és folyók tulajdonosai részére az ilyen vizeknek a rekreációs vagy egyéb célokból, többek között halászati célból történő hasznosítási joga után fizetendő bérleti díjak is.

A tulajdonosnál a földtulajdon után adófizetési kötelezettség és karbantartási költségek merülnek fel. Ezek az adók és költségek a föld használatára jogosult személy által fizetendő adóként és költségként kezelendők, aki jogosult ezeket levonni abból a haszonbérleti díjból, amelyet egyébként a földtulajdonos számára fizetnie kellene. Az ilyen módon az adókkal vagy egyéb, a földtulajdonos által fizetendő költségekkel csökkentett bérleti díj az "adózás utáni haszonbérleti díj".

4.73 A földbérleti díjak nem tartalmazzák az azokon elhelyezkedő épületek vagy lakások bérleti díjait; az utóbbi összegeket az épület vagy lakás tulajdonosa által a bérlő részére nyújtott piaci szolgáltatás ellenértékeként kell kezelni, és a számlákon a bérlő folyó termelőfelhasználásaként vagy végső fogyasztásaként kell elszámolni. Ha nincs objektív számítási alap, amely szerint a fizetett összeg felosztható lenne földbérleti díjra és épületbérleti díjra, akkor a teljes összeget földbérleti díjként kell kezelni, amennyiben becslések szerint a föld értéke meghaladja a rajta lévő épület értékét, egyébként viszont épületbérleti díjként kell elszámolni.

Felszín alatti természeti kincsek után fizetendő haszonbérleti díj

4.74 Ez a tétel tartalmazza az ásvány- és fosszilistüzelőanyag-lelőhelyek (szén-, kőolaj- vagy földgázlelőhelyek) azon - magán vagy kormányzati egységek körébe tartozó - tulajdonosai számára fizetendő koncessziós díjakat, akik bérleti jogot biztosítanak más gazdasági egységek részére, lehetővé téve számukra, hogy ezeket a lelőhelyeket egy bizonyos időszakon keresztül feltárják és kitermeljék.

4.75 A haszonbérleti díjak elszámolásának időpontja: a haszonbérleti díjak abban az időszakban kerülnek elszámolásra, amikor esedékessé válnak.

4.76 A számlarendszerben a bérleti díjakat az alábbi módon számolják el:

a) a szektorok "elsődleges jövedelmek elosztása" számláján a források és a felhasználások között;

b) a források és a felhasználások között az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján.

FOLYÓ JÖVEDELEM-, VAGYON- ÉS MÁS ADÓK (D.5)

4.77 Fogalommeghatározás: A folyó jövedelem-, vagyon- és más adók (D.5) tartalmaznak minden, a kormányzat és a külföld által a gazdasági egységek jövedelmére és vagyonára időszakosan (rendszeresen) kivetett pénzbeli vagy természetbeni, kötelező, ellenszolgáltatással nem járó terhet, valamint néhány olyan időszakonként fizetendő adót, amely nem jövedelem- vagy vagyonalapú.

A folyó jövedelem-, vagyon- és más adókat két csoportra osztjuk:

a) jövedelemadók (D.51);

b) egyéb folyó adók (D.59).

Jövedelemadók (D.51)

4.78 Fogalommeghatározás: A jövedelemadók (D.51) közé a jövedelemre, nyereségre és tőkenyereségre kivetett adók tartoznak. Ezeket az adókat magánszemélyek, háztartások, vállalatok vagy nonprofit intézmények tényleges vagy vélelmezett jövedelmére vetik ki. Tartalmazzák az ingóságokra, földre vagy más ingatlanvagyonra kivetett adókat is, amennyiben tulajdonosaik jövedelmét a fenti vagyontárgyak alapján határozzák meg.

A jövedelemadók közé tartoznak:

a) az egyének vagy háztartások (pl. munkaviszonyból, vagyonból, vállalkozásból, nyugdíjakból stb. származó) jövedelme után fizetendő adók, beleértve a munkáltatók által közvetlenül a fizetésből levont adókat. A jogi személyiséggel nem rendelkező vállalatok tulajdonosainak jövedelme után fizetendő adók is ide tartoznak;

b) a vállalatok jövedelme vagy nyeresége után fizetendő adók;

c) az eszköztartási nyereség után fizetendő adók;

d) a szerencsejáték vagy egyéb fogadások nyereményei után fizetendő adók, amelyeket a nyerteseknek a kapott összegekből kell kifizetni, megkülönböztetve ezeket a nyeremény- vagy szerencsejátékot szervezők forgalma után fizetendő adóktól, amelyek termékadóként kezelendők.

Egyéb folyó adók (D.59)

4.79 Az egyéb folyó adók (D.59) közé tartoznak:

a) a tőke után fizetendő folyó adók, amelyeket a tulajdonosok a föld vagy az épületek tulajdonjoga vagy használata, valamint a nettó vagyon és egyéb eszközök (pl. ékszerek) után fizetnek, kivéve a D.29 alatt említett (a vállalkozások által a termelési tevékenységben való részvételük miatt fizetett) és a D.51 (jövedelemadók) alatti adókat;

b) a felnőttekre vagy a háztartásokra a jövedelemtől vagy a vagyontól függetlenül kivetett fejadó;

c) a személyek vagy háztartások összes kiadása után fizetendő költségadók;

d) a háztartások által (nem üzleti célra) használt járművek, hajók vagy repülők birtoklásáért vagy használatáért, vagy vadászati, kilövési vagy halászati stb. engedélyekért fizetett összegek. Az adók és a kormányzattól vásárolt szolgáltatások közötti különbséget a vállalatok által fizetett összegek esetében használt kritériumok szerint lehet meghatározni, vagyis ha az engedélyek kiadása a kormányzat részéről kevés vagy semmilyen munkát nem igényel, és a kiadott engedélyeket az esedékes összegek befizetésekor automatikusan megadják, valószínű, hogy ezek egyszerűen a bevételek növelésének eszközei, bár a kormányzat a befizetett összegek fejében kiadhat egyfajta igazolást vagy engedélyt, ezekben az esetekben az ilyen befizetéseket adóként kell kezelni. Ha azonban az állam az engedélyek kiadását bizonyos szabályozási feladatok ellátására használja (például ellenőrzi az érintett személyek szakmai hozzáértését vagy képzettségét), a befizetett összegeket a kormányzat által nyújtott szolgáltatások megvásárlásaként, és nem adófizetésként kell elszámolni, kivéve, ha az engedélyekért felszámított összegek nem állnak arányban a szolgáltatások nyújtásának költségével;

e) a nemzetközi gazdasági műveletek - pl. külföldi utazás, külföldi átutalások, külföldi befektetések stb. - után fizetendő adók, kivéve a termelők által fizetendő adókat és a háztartások által fizetett importvámokat.

4.80 A folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók nem tartalmazzák:

a) az örökösödési adókat, hagyatéki illetékeket vagy az élők közötti ajándékozások után fizetendő adókat, amelyeket a kedvezményezettek tőkéje után vetnek ki, és amelyek a tőkeadók (D.91) tétel alatt szerepelnek;

b) a tőke vagy vagyon utáni eseti vagy rendkívüli adókat, amelyek a tőkeadók (D.91) között kerülnek elszámolásra;

c) a vállalatok által birtokolt vagy bérelt és a termeléshez felhasznált föld, épületek vagy egyéb eszközök után fizetendő adókat, amelyeket az egyéb termelési adók (D.29) között kell elszámolni;

d) a háztartások által az engedélyekért fizetendő összegeket, kivéve a járművek, csónakok vagy repülőgépek használatára vonatkozó engedélyeket, ill. a vadászati, kilövési vagy halászati engedélyeket: ide tartoznak a vezetői vagy repülési engedélyek, a fegyvertartási engedély, valamint a kormányzat részére fizetett díjak, pl. múzeumi vagy könyvtári belépődíjak, szemétdíj, útlevek díjai, repülőtéri és bírósági illetékek stb., amelyeket legtöbb esetben a kormányzat által nyújtott szolgáltatások vásárlásaként kell kezelni (amennyiben teljesítik a 4.79 pont d) pontjában a szolgáltatásként való elszámoláshoz meghatározott feltételeket).

4.81 Az elszámolandó adók összértéke tartalmazza az esedékes adóhátralékokra felszámolt kamatot és az adóhatóságok által kivetett bírságokat is, ha nincsenek adatok a kamatok és bírságok egymástól elkülönült becsléséhez. Beletartoznak az adók behajtásával és kivetésével kapcsolatos költségek, amelyeket azonban csökkenteni kell a kormányzat által gazdaságpolitikai szempontból nyújtott minden adókedvezménnyel és túlfizetés miatt visszatérített összeggel.

A támogatások és társadalmi juttatások az adórendszeren keresztül adókedvezmények formájában történő rendelkezésre bocsátása, és a kifizetési rendszerek és az adóbeszedési rendszerek összekapcsolása egyre elterjedtebb. Az adókedvezmények adókönnyítést jelentenek, így csökkentik a kedvezményezettek adókötelezettségét.

Ha az adójóváírási rendszerben az adókedvezmény és az adókötelezettség közötti pozitív különbözet a kedvezményezettet illeti, akkor a rendszer kifizető adójóváírási rendszer. Egy ilyen rendszerben az adójóváírás közvetlen kifizetésére adózó és nem adózó esetében is sor kerülhet. A kifizető adójóváírási rendszerben az adójóváírás teljes összege kormányzati kiadásként kerül elszámolásra, nem az adóbevételeket csökkentő tényezőként.

Ezzel ellentétben a nem kifizető adójóváírási rendszer esetén az adójóváírás összege legfeljebb az adókötelezettség összegének felelhet meg. Az ilyen rendszerben az adójóváírás az adórendszer szerves része, és a kormányzat adóbevételét csökkenti.

4.82 A jövedelmek, a vagyon stb. folyó adóit akkor kell elszámolni, amikor a fizetési kötelezettség alapjául szolgáló tevékenység, gazdasági művelet vagy egyéb esemény megtörténik.

Mindig akad azonban néhány olyan gazdasági tevékenység, gazdasági művelet vagy esemény, amelyeknek az adójogszabályok szerint adófizetési kötelezettséget kellene jelenteniük az érintett egységekre vonatkozóan, de rendszeresen elkerülik az adóhatóságok figyelmét. Nem lenne reális azt feltételezni, hogy ezek a tevékenységek, műveletek vagy események pénzügyi eszközöket vagy kötelezettségeket hoznak létre követelések vagy tartozások formájában. Az elszámolandó összegeket csak akkor kell kifizetendőként kezelni, ha adókivetés, -bevallás vagy olyan egyéb okmány igazolja azokat, amely egyértelműen arra kötelezi az adózókat, hogy fizessenek. Az adókivetéssel nem igazolt adók után nem kerül sor imputálásra.

A számlákon nyilvántartott adók két forrásból származnak: adókivetéssel és adóbevallással megállapított vagy készpénzbevételek alapján esedékes összegekből.

a) Az adókivetés vagy adóbevallás használata esetében az összegeket egy a kivetett és bevallott, de soha be nem fizetett összegeknek megfelelő együtthatóval kell módosítani. Alternatív megoldásként a módosítással megegyező összegű, a megfelelő ágazatba irányuló tőketranszfer kerül elszámolásra. A kivetett és bevallott, de be nem fizetett összegek esetében az együtthatókat a korábbi tapasztalatok és a mindenkori várakozások alapján kell meghatározni. Az együtthatókat a különböző adótípusokhoz igazodva kell megállapítani;

b) Ha pénzforgalmi szemléletben készülnek az elszámolások, akkor azokat át kell számítani időkülönbözettel korrigált pénzforgalmi szemléletre, azaz az elszámolás időpontja az adófizetési kötelezettség alapját képező tevékenység, gazdasági művelet vagy egyéb esemény megtörténtének ideje (vagy néhány jövedelemadó esetében az adóösszeg meghatározásának időpontja). E korrekció a tevékenység, gazdasági művelet vagy más esemény (vagy az adóösszeg meghatározása) és a pénzforgalmi szemléletű adóbevétel közötti átlagos időbeli eltérésen alapul.

A munkáltató által a kifizetés helyén levont folyó jövedelemadót, vagyonadót stb. be kell számítani a bérekbe és keresetekbe még akkor is, ha azt a munkáltató ténylegesen nem utalta át a kormányzatnak. A háztartási szektornál kerül kimutatásra a kormányzati szektornak fizetett teljes összeg. A ténylegesen be nem fizetett összegeket a D.995. tétel alatt a kormányzattól a munkáltatók szektorának teljesített tőketranszferként kerülnek semlegesítésre.

Néhány esetben a jövedelemadó-fizetési kötelezettséget csak a jövedelem keletkezésénél későbbi elszámolási időszakban lehet meghatározni. Bizonyos rugalmasságra van tehát szükség a fenti adók elszámolási időpontjának tekintetében. A kifizetés helyén levont jövedelemadók - pl. a munkáltatók által közvetlenül a fizetésből levont adók és a rendszeres jövedelemadó-előlegek - abban az időszakban számolhatók el, amelyben kifizetik azokat, és minden jogerős jövedelemadó-fizetési kötelezettséget abban az időszakban lehet rögzíteni, amelyben a kötelezettség meghatározásra került.

A folyó jövedelem-, vagyon- stb. adókat az alábbi módon kell elszámolni:

a) azoknak a szektoroknak a "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján, amelyekbe az adózók tartoznak, a felhasználások között;

b) a kormányzat "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján a források között;

c) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKOK ÉS JUTTATÁSOK (D.6)

4.83 Fogalommeghatározás: A társadalmi juttatások a közösen szervezett rendszerek vagy az ilyen rendszereken kívüli kormányzati egységek és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által a háztartásoknak nyújtott olyan pénzbeli vagy természetbeni transzferek, amelyek célja, hogy mentesítsék a háztartásokat számos kockázat vagy szükséglet pénzügyi terhe alól; magukban foglalják a kormányzat által a termelőknek nyújtott olyan támogatásokat, amelyek a háztartások javát és a szociális kockázatok vagy szükségletek fedezését szolgálják.

4.84 A társadalmi juttatások alapjául a következő kockázatok vagy szükségletek szolgálhatnak:

a) betegség;

b) rokkantság, munkaképtelenség;

c) foglalkozási baleset vagy betegség;

d) öregség;

e) özvegység;

f) anyaság;

g) család;

h) foglalkoztatási támogatás;

i) munkanélküliség;

j) lakhatás;

k) oktatás;

l) általános rászorultság.

A lakhatás esetében társadalmi juttatásnak minősülnek az állami hatóságok által a bérlőknek a bérleti díjak csökkentése érdekében fizetett összegek, az állami hatóságok mint munkáltatók által fizetett külön juttatások kivételével.

4.85 A társadalmi juttatások tartalmazzák:

a) azokat a folyó vagy egyösszegű transzfereket, amelyek az egész közösségre vagy annak jelentős részeire kiterjedő azon rendszerekből származnak, amelyekbe járulékokat fizetnek be, és amelyeket költségvetési szervek hoznak létre és ellenőriznek (társadalombiztosítási rendszerek);

b) azokat a folyó és egyösszegű transzfereket, amelyeket a munkáltatók által a munkavállalóik, volt munkavállalóik vagy azok hozzátartozói javára szervezett rendszerekből származnak (foglalkoztatáshoz kapcsolódó egyéb társadalombiztosítási rendszerek). A járulékokat fizethetik munkavállalók és/vagy munkáltatók, valamint önálló vállalkozók is;

c) a kormányzati egységektől és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől származó olyan folyó transzferek, amelyeknek nem feltétele a korábbi járulékfizetés, és amelyek juttatására a háztartások felhasználható jövedelmének becsült értéke alapján kerül sor. Az ilyen transzferek általánosságban társadalombiztosítási jellegű juttatások néven ismertek.

4.86 A társadalmi juttatások nem tartalmazzák:

a) a kizárólag a biztosított saját kezdeményezésére, munkáltatójától vagy az államtól függetlenül kötött biztosításokon alapuló biztosítási kártérítéseket;

b) a kizárólagosan bizonyos kedvezmények megszerzése céljából kötött biztosításokon alapuló biztosítási kártérítéseket, még ha e biztosítások kollektív szerződés alapján jöttek is létre.

4.87 Ahhoz, hogy egy egyéni biztosítási rendszer a társadalombiztosítási rendszer részének minősüljön, azoknak az eseményeknek vagy körülményeknek, amelyek ellen a biztosítással rendelkező résztvevőket biztosítják, meg kell egyezniük a 4.84 pontban felsorolt kockázatokkal vagy szükségletekkel; ezenkívül a következő feltételek közül is legalább egynek teljesülnie kell:

a) a rendszerben való részvételt vagy törvény írja kötelezően elő, vagy pedig a munkavállaló vagy a munkavállalók csoportjának foglalkoztatási feltételeként van előírva;

b) a rendszer kollektív jellegű, amelyet a munkavállalók - alkalmazottak, önálló vállalkozók vagy alkalmazásban nem állók - egy kijelölt csoportja javára működtetnek, a részvétel pedig az adott csoport tagjaira van korlátozva;

c) a munkáltató a munkavállaló nevében fizet (tényleges vagy imputált) járulékot a rendszerbe, függetlenül attól, hogy a munkavállaló is fizet-e járulékot vagy sem.

4.88 Fogalommeghatározás: A társadalombiztosítási rendszerek olyan rendszerek, amelyekben a résztvevőket munkáltatóik vagy a kormányzat arra kötelezi vagy ösztönzi, hogy a saját vagy hozzátartozóik jólétét esetleg hátrányosan befolyásoló bizonyos eseményekre vagy körülményekre biztosítást kössenek. Az ilyen rendszerekben a társadalombiztosítási járulékokat a munkavállalók vagy mások, vagy a munkavállalóik nevében a munkáltatók fizetik annak érdekében, hogy biztosítsák a jelenlegi vagy azt követő időszakban a társadalombiztosítási juttatásokra való jogosultságot a munkavállalók vagy más járulékfizetők, azok eltartottjai vagy túlélő hozzátartozói számára.

A társadalombiztosítási rendszerek a dolgozók csoportjai számára szervezett rendszerek, vagy törvény teszi azokat elérhetővé minden munkavállaló vagy bizonyos munkavállalói csoportok számára, ideértve az alkalmazásban nem állókat és az alkalmazottakat egyaránt. Ezek a rendszerek az egy munkáltató által alkalmazott dolgozók egy kijelölt csoportja javára működtetett magánbiztosítási rendszerektől az ország teljes munkaerő-állományára kiterjedő társadalombiztosítási rendszerekig terjedhetnek. Az ilyen rendszerekben való részvétel lehet önkéntes az érintett munkavállalók számára, de a kötelező részvétel elterjedtebb. Az egyéni munkáltatók által szervezett rendszerekben való kötelező részvételt előírhatják például a munkáltató és a munkavállalók által kollektíven meghatározott foglalkoztatási feltételek.

4.89 A társadalombiztosítási rendszereknek két típusa különböztethető meg:

a) teljes közösségre vagy a közösség nagy részére kiterjedő társadalombiztosítási rendszerek, amelyeket költségvetési szervek hoznak létre, ellenőriznek és finanszíroznak. Az ilyen rendszerekből fizetendő nyugdíjak függhetnek a kedvezményezett bérszintjétől vagy a foglalkoztatási előzményektől. A nem nyugdíjjellegű ellátások ritkábban függnek a bérszinttől;

b) A második típusba az egyéb foglalkoztatáshoz kapcsolódó rendszerek tartoznak. Az ilyen rendszerek a munkáltató-munkavállaló viszony alapján biztosítanak jogosultságot olyan nyugdíj és esetleg egyéb juttatások igénybevételére, amelyek esetében nem a kormányzatot terheli a társadalombiztosítási rendelkezések alapján a juttatások szolgáltatásáért való felelősség.

4.90 A kormányzati egységek által saját munkavállalóik és nem a teljes aktív népesség számára szervezett társadalombiztosítási rendszereket az egyéb foglalkoztatáshoz kapcsolódó rendszerek és nem a társadalombiztosítási rendszerek közé kell sorolni.

Nettó társadalombiztosítási járulékok (D.61)

4.91 Fogalommeghatározás: A nettó társadalombiztosítási járulékok alatt azon tényleges vagy imputált társadalombiztosítási járulékok értendők, amelyeket a háztartások a társadalombiztosítási rendszerekbe befizetnek azért, hogy fedezetet képezzenek a fizetendő juttatásokra. A nettó társadalombiztosítási járulék (D. 61) a következőkből áll:

Munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.611)

plusz

Munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.612)

plusz

Háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.613)

plusz

Háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékai (D.614)

mínusz

Társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjai (D.61SC).

A társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjai alatt a rendszereket kezelő egységek által felszámolt szolgáltatási díjak értendők. E díjak a nettó társadalombiztosítási járulékok (D.61) kiszámításának részét képezik: nem újraelosztási műveletek, hanem a kibocsátás és a fogyasztási kiadások részét képezik.

Munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.611)

4.92 A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.611) a D.121-es gazdasági műveletnek felelnek meg.

A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai alatt azon járulékok értendők, amelyeket a munkáltatók a társadalombiztosítási rendszerekbe vagy az egyéb, foglalkoztatáshoz kapcsolódó társadalombiztosítási rendszerekbe befizetnek azért, hogy alkalmazottaik részére társadalmi juttatásokat biztosítsanak.

Mivel a munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékainak teljesítése munkavállalóik javára történik, ezek értékét úgy kell elszámolni, mintha az a munkavállalók jövedelmének egyik összetevője lenne a pénzbeli és természetbeni bérekkel és keresetekkel együtt. Ezt követően a társadalombiztosítási járulékok a munkavállalók által a társadalombiztosítási rendszerekbe és egyéb, foglalkoztatáshoz kapcsolódó társadalombiztosítási rendszerekbe befizetett folyó transzferként kerülnek elszámolásra.

Ez a tétel két kategóriára oszlik:

a) a munkáltatók tényleges nyugdíjjárulékai (D.6111), amelyek a D.1211 transzfernek felelnek meg;

b) a munkáltatók tényleges nem nyugdíjcélú járulékai (D.6112), amelyek a D.1212 transzfernek felelnek meg.

4.93 A tényleges társadalombiztosítási járulékok kötelező fizetését előírhatja törvény vagy rendelet, vagy fizethetők egy bizonyos ágazatban kollektív szerződés, vagy egy adott vállalkozásnál a munkáltató és munkavállalók közötti megegyezés alapján, vagy azért, mert magában az egyedi munkaszerződésben szerepel e kötelezettség. Bizonyos esetekben a járulékok önkéntesek lehetnek.

Ilyen önkéntes járulékok az alábbiak:

a) társadalombiztosítási alapba való befizetésre jogszabályban nem kötelezett személyek társadalombiztosítási járulékai;

b) a biztosítóknak (vagy az ugyanabba a szektorba sorolt nyugdíjpénztáraknak) fizetett társadalombiztosítási járulékok, amelyek befizetésére a vállalkozások által alkalmazottaik javára szervezett, önkéntes belépéssel működő kiegészítő biztosítási rendszerek keretében kerül sor;

c) a munkavállalók vagy önálló vállalkozók számára tagsági lehetőséget kínáló, megtakarítással összekötött biztosítási rendszerekbe fizetett járulékok.

4.94 Az elszámolás időpontja: a munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.611) akkor kerülnek elszámolásra, amikor a járulékfizetési kötelezettség alapjául szolgáló munkát elvégzik.

4.95 A számlákon rögzített, a kormányzati szektor részére fizetendő társadalombiztosítási járulékok két forrásból származhatnak: járulékkivetéssel és járulékbevallással megállapított vagy pénzforgalmi bevételek alapján megállapított összegekből.

a) Járulékkivetés vagy -bevallás használata esetén az összegeket egy a kivetett és bevallott, de soha be nem fizetett összegeknek megfelelő együtthatóval kell módosítani. Alternatív eljárásként a megfelelő szektorokba történő tőketranszfer az említett korrekcióval egyenértékű elszámolás lehet. A kivetett és bevallott, de be nem fizetett összegek esetében az együtthatókat a korábbi tapasztalatok és a mindenkori várakozások alapján kell meghatározni. Az együtthatókat a különböző társadalombiztosítási járulékokhoz külön-külön kell megállapítani.

b) Ha az elszámolás alapjául pénzforgalmi bevételeket használnak fel, akkor pénzforgalmi korrekciót kell alkalmazni. A pénzforgalmi bevételt arra az időpontra kell elszámolni, amikor a társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettséget létrehozó tevékenység végbement (vagyis a kötelezettség keletkezett). E korrekció alapját képezheti a tevékenység (vagy a kötelezettség létrejötte) és a készpénzbevétel időpontja közötti átlagos időbeli eltérés.

A munkáltató által a kifizetés helyén levont, a kormányzati szektor részére fizetendő társadalombiztosítási járulékokat be kell számítani a bérekbe és keresetekbe még akkor is, ha azt a munkáltató ténylegesen nem utalta át a kormányzatnak. Az elszámolás szerint a háztartási szektor fizeti meg a kormányzati szektornak a teljes összeget. A ténylegesen be nem fizetett összegek a D.995. tétel alatt a kormányzattól a munkáltatók szektorának teljesített tőketranszferként kerülnek semlegesítésre.

4.96 A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a "háztartások jövedelmeinek másodlagos elosztása" számláján felhasználásként;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján felhasználásként (nem rezidens háztartások esetén);

c) a "rezidens biztosítók vagy munkáltatók jövedelmének másodlagos elosztása" számlában a források között;

d) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a források között (nem rezidens biztosítók vagy munkáltatók esetén).

Munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.612)

4.97 Fogalommeghatározás: A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.612) a munkáltatók által közvetlenül (azaz a munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékaitól függetlenül) a jelenlegi vagy korábbi munkavállalóiknak és más jogosult személyeknek fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik (levonva abból az esetleges munkavállalói társadalombiztosítási járulékokat).

A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai megfelelnek a munkavállalói jövedelem tétel alatt ismertetett D.122 folyamatnak. Az imputált társadalombiztosítási járulékok értékét biztosításmatematikai megfontolások alapján, vagy a meglévő alkalmazottak részére kifizetett bérek és keresetek megfelelő százaléka alapján, vagy az elszámolási időszak alatt a vállalkozás által fizetendő nem tőkefedezeti, nem nyugdíjjellegű ellátások értékével egyenlő összegben kell megállapítani.

A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.612) az alábbi két kategóriára oszlanak:

a) a munkáltatók imputált nyugdíjjárulékai (D.6121). Ezek a járulékok a D.1221 folyamatnak felelnek meg;

b) munkáltatók imputált nem nyugdíjcélú járulékai (D.6122). Ezek a járulékok a D.1222 folyamatnak felelnek meg.

4.98 Az elszámolás időpontja: a munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékait, amely a közvetlen kötelező társadalmi juttatások ellentételét jelenti, a munka elvégzésének időszakára kell elszámolni. Az önkéntes közvetlen társadalombiztosítási juttatások ellentételezését képező munkáltatói imputált társadalombiztosítási járulékok elszámolása arra az időpontra történik, amikor a juttatásokat nyújtják.

4.99 A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a háztartások esetében a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán és az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások között;

b) a források között azoknak a szektoroknak a "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján, amelyekhez a munkáltatók vagy rezidens biztosítók tartoznak, valamint az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján.

Háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.613)

4.100 Fogalommeghatározás: A háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékai a munkavállalók, önálló vállalkozók vagy alkalmazásban nem állók által a társadalombiztosítási rendszerekben saját javukra teljesített befizetéseket tartalmazzák.

A háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.613) az alábbi két kategóriára oszlanak:

a) a háztartások tényleges nyugdíjjárulékai (D.6131);

b) a háztartások tényleges nem nyugdíjcélú járulékai (D.6132).

Az elszámolás időpontja: A háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékainak elszámolása eredményszemléletű alapon történik. Az alkalmazásban állókra vonatkozóan az elszámolás akkor történik, amikor a járulékfizetési kötelezettség alapjául szolgáló munkát elvégzik. Az alkalmazásban nem álló személyek esetében az elszámolás időpontja az, amikor a járulékok teljesítése esedékessé válik.

A számlarendszerben a háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékait a következő módon kell elszámolni:

a) a felhasználások között a háztartások "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján és az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján;

b) a források között azoknak a szektoroknak a "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján, amelyekhez a munkáltatók tartoznak, valamint az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján.

Háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékai (D.614)

4.101 Fogalommeghatározás: A háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékai az elszámolási időszakban a nyugdíjjogosultságok és a nem nyugdíjjellegű jogosultságok állománya után kapott tulajdonból származó jövedelmet tartalmazzák.

Ez a tétel két kategóriára oszlik:

a) háztartások kiegészítő nyugdíjjárulékai (D.6141);

b) háztartások kiegészítő nem nyugdíjcélú járulékai (D.6142). A D.6142. tétel a háztartásoknak szociális kockázatok és szükségletek - mint például betegség, anyaság, üzemi baleset, rokkantság, létszámleépítés miatti elbocsátás stb. - esetén fizetendő kiegészítő járulékokat tartalmazza.

A háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékai a nyugdíjpénztárak kezelői által a háztartásoknak fizetendő tulajdonból származó jövedelemhez tartoznak az "elsődleges jövedelmek felosztása" számlán (nyugdíjjogosultságok után fizetendő befektetési jövedelem - D 442).

Mivel ezt a jövedelmet a nyugdíjpénztárak kezelői a gyakorlatban visszatartják, ezért ezt a "jövedelem másodlagos felosztása" számlán a háztartások által - háztartások társadalombiztosítási kiegészítő járulékaként - a nyugdíjpénztárak részére visszafizetett jövedelemként kell kezelni.

Az elszámolás időpontja: a háztartások társadalombiztosítási kiegészítő járulékai teljesítéskor kerülnek elszámolásra.

Természetbeni társadalmi transzfereken kívüli társadalmi juttatások (D.62)

4.102 A D.62. tétel három altételből épül fel:

Pénzbelitársadalombiztosítási juttatások (D.621);

Egyéb társadalombiztosítási juttatások (D.622);

Pénzbeli szociális segélyek (D.623)

Pénzbeli társadalombiztosítási juttatások (D.621)

4.103 Fogalommeghatározás: A pénzbeli társadalombiztosítási juttatások a társadalombiztosítási alapok által a háztartásoknak fizetendő társadalombiztosítási juttatásokat tartalmazzák. A visszatérítések elkülönülnek a fentiektől, és természetbeni transzferként (D.632) kezelendők.

Az ilyen juttatásokat a társadalombiztosítási rendszerek keretében nyújtják.

A juttatások a következőkre oszthatók fel:

- pénzbeli társadalombiztosítási nyugellátások (D.6211);

- pénzbeli, nem nyugdíj jellegű társadalombiztosítási ellátások (D.6212);

Egyéb társadalombiztosítási juttatások (D.622)

4.104 Fogalommeghatározás: Az egyéb társadalombiztosítási juttatások a munkáltatók által az egyéb, foglalkoztatáshoz kapcsolódó társadalombiztosítási rendszerek keretében fizetendő juttatásokat tartalmazzák. Az egyéb, foglalkoztatáshoz kapcsolódó társadalombiztosítási juttatások azok a (pénzbeli vagy természetbeni) társadalmi juttatások, amelyek a társadalombiztosítási rendszerektől eltérő rendszerekből fizetendők az ilyen rendszerekbe járulékot fizetők, azok hozzátartozói vagy túlélő hozzátartozói részére.

Ezek a juttatások jellemzően tartalmazzák:

a) a normál vagy csökkentett összegű bérek fizetését a munkából való hiányzás időszakaira, amely betegség, baleset, anyaság stb. következménye lehet;

b) az eltartottak után járó családi, oktatási illetve egyéb juttatásokat;

c) a volt munkavállalóknak vagy azok túlélő hozzátartozóinak fizetett öregségi vagy özvegyi nyugdíjakat, valamint az elbocsátás, rokkantság, baleseti halál stb. esetén a munkavállalóknak vagy azok túlélő hozzátartozóinak kifizetett végkielégítéseket (ha azokat kollektív szerződés előírja);

d) a munkavállaló munkájával össze nem függő általános orvosi szolgáltatásokat;

e) a szanatóriumok és az idősotthonok szolgáltatásait.

Az egyéb társadalombiztosítási juttatások (D.622) a következőképpen oszthatók fel:

- egyéb társadalombiztosítási nyugellátások (D.6221);

- egyéb nem nyugdíjjellegű társadalombiztosítási ellátások (D.6222).

Pénzbeli szociális segélyek (D.623)

4.105 Fogalommeghatározás: A társadalombiztosítási jellegű pénzbeli társadalmi juttatások azok a folyó transzferek, amelyeket a kormányzati egységek vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények nyújtanak a háztartásoknak ugyanazon igények kielégítésére, amelyek kielégítésére a társadalombiztosítási juttatások is szolgálnak, de amelyek nyújtása nem olyan társadalombiztosítási rendszerek keretében történik, amelyekben (általában járulékfizetéssel) tagságot kell szerezni.

Ezért ezek nem tartalmazzák a társadalombiztosítási alapok által fizetett juttatásokat. A társadalombiztosítási jellegű társadalmi juttatások az alábbi körülmények között fizethetők ki:

a) Nincs olyan társadalombiztosítási rendszer, amely lefedettséget nyújtana a szóban forgó körülmények között.

b) Annak ellenére, hogy működik egy vagy több ilyen társadalombiztosítási rendszer, az érintett háztartások nem vesznek részt azokban, és nem jogosultak társadalombiztosítási juttatásokra.

c) A társadalombiztosítási juttatások nem elegendőek a szóban forgó szükségletek fedezésére, a társadalombiztosítási jellegű társadalmi juttatások kiegészítésként kerülnek kifizetésre.

d) Az általános szociálpolitika részeként.

Ezek a juttatások nem tartalmazzák a társadalombiztosítási rendszerek által általában nem fedezett eseményekre vagy körülményekre kifizetett folyó transzfereket (pl. a természeti katasztrófákra teljesített, az egyéb folyó transzferek vagy egyéb tőketranszferek alatt nyilvántartott tételeket).

4.106 A természetbeli társadalmi transzfereken kívüli társadalmi juttatások (D.62) elszámolásának időpontja:

a) a pénzbeli társadalmi juttatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a juttatásokra vonatkozó követelések keletkeznek;

b) a természetbeli társadalmi juttatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a szolgáltatásokat nyújtják, vagy akkor, amikor a nem piaci termelők által közvetlenül a háztartások rendelkezésére bocsátott javak tulajdonjoga megváltozik.

4.107 A természetbeli társadalmi transzfereken kívüli társadalmi juttatások (D.62) a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a juttatásokat nyújtó szektorok "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján a felhasználások között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások között (a külföld által nyújtott juttatások esetén);

c) a "háztartások jövedelmeinek másodlagos elosztása" számláján forrásként;

d) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján forrásként (a nem rezidens háztartásoknak nyújtott juttatások esetén).

Természetbeli társadalmi juttatások (D.63)

4.108 Fogalommeghatározás: A természetbeli társadalmi juttatások (D.63) az egyes háztartásoknak a kormányzati egységek és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron nyújtott javakból és szolgáltatásokból állnak; ezek származhatnak piaci beszerzésből, illetve a kormányzati egységek vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által termelt nem piaci kibocsátásból. Ezeket a juttatásokat adókból, egyéb állami jövedelemből vagy társadalombiztosítási járulékból, ill. a háztartásokat segítő nonprofit intézmények esetében adományokból és tulajdonból származó jövedelemből finanszírozzák.

Az ingyenesen vagy gazdaságilag nem jelentős áron a háztartások rendelkezésére bocsátott szolgáltatásokat egyéni szolgáltatásnak tekinti a rendszer, így különböztetve meg azokat a közösség egészének vagy a közösség jelentős részének nyújtott közösségi szolgáltatásoktól (például honvédelem vagy közvilágítás). Az egyéni szolgáltatások főleg oktatási és egészségügyi szolgáltatásokból állnak, bár gyakran előfordulnak egyéb típusú, például lakás-, kulturális és szórakoztató szolgáltatások is.

4.109 A természetbeli társadalmi juttatások (D.63) a következőképpen oszthatók fel:

Természetbeli társadalmi juttatások - a kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől származó nem piaci termelés (D.631)

Fogalommeghatározás: A természetbeli társadalmi juttatások -a kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől származó nem piaci termelés (D.631) olyan egyedi javak és szolgáltatásokat jelent, amelyeket a nem piaci termelők közvetlenül nyújtanak a kedvezményezettek részére. A háztartások által fizetett ellenérték teljes összegét le kell vonni.

Természetbeli társadalmi juttatások - a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által megvásárolt piaci termelés (D.632)

Fogalommeghatározás: A természetbeli társadalmi juttatások - a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által megvásárolt piaci termelés (D.632) kategóriába tartoznak az egyedi javak és szolgáltatások:

a) a háztartásoknál bizonyos javak vagy szolgáltatások vásárlásából, illetve igénybevételéből eredően felmerült, jóváhagyott költségek után a társadalombiztosítási alapok által teljesített visszatérítések formájában; vagy

b) amelyeket a piaci termelők által közvetlenül a kedvezményezettnek juttatnak, amelyekből a kormányzat megvásárolja a megfelelő javakat vagy szolgáltatásokat.

A háztartások által fizetett ellenérték teljes összegét le kell vonni.

Ha a háztartás olyan árut vagy szolgáltatást vásárol meg, amelynek költségét utólag részben vagy teljes egészében megtéríti számára a társadalombiztosítási alap, a háztartás úgy tekinthető, mintha a társadalombiztosítási alap helyett járna el. Tulajdonképpen a háztartás rövid lejáratú hitelt bocsát a társadalombiztosítási alap rendelkezésére, amely törlesztettnek minősül, mihelyt az alap visszatérítette a háztartásnak az adott összeget.

A visszatérített költség elszámolása úgy történik, mintha a kiadás közvetlenül a társadalombiztosítási alapnál merült volna fel abban az időpontban, amikor a háztartás lebonyolította a vételt, míg a háztartásnál csak a kifizetett piaci beszerzési ár és a visszatérített összeg közötti esetleges különbség kerül kimutatásra. Így a visszatérített összeg nem kezelendő a társadalombiztosítási alapoktól a háztartásoknak juttatott pénzbeli folyó transzferként.

4.110 Természetbeli társadalmi juttatás (D.63) például az orvosi vagy fogorvosi kezelés, a sebészeti ellátás, kórházi elhelyezés, szemüveg vagy kontaktlencse, orvosi műszer vagy felszerelés, valamint a társadalombiztosítási kockázatokat vagy szükségleteket kielégítő hasonló javak és szolgáltatások.

A társadalombiztosítási rendszer által nem fedezett egyéb transzfer a szociális lakásszolgáltatás, a lakástámogatás, a napközi otthonok és a szakmai képzés támogatása, a közlekedési árakból adott engedmények (feltéve, hogy ezek szociális célt szolgálnak), valamint a társadalmi kockázatok és szükségletek fedezésére, illetve kielégítésére szolgáló hasonló javak és szolgáltatások. A szociális kockázatok és szükségletek körén kívül, amikor a kormány javakat és szolgáltatásokat, például szabadidős, kulturális vagy sportszolgáltatásokat nyújt a háztartásoknak ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron, ezeket természetbeli társadalmi juttatásként, ezen belül "a kormányzat és a háztartásokat segítő non-profit intézmények által termelt nem piaci javak és szolgáltatások" (D.631) számlán kell elszámolni.

4.111 Az elszámolás időpontja: A természetbeli társadalmi juttatások (D.63) a szolgáltatásnyújtás időpontjában kerülnek elszámolásra, vagy akkor, amikor a termelők által közvetlenül a háztartások rendelkezésére bocsátott javak tulajdonjoga megváltozik.

A természetbeli társadalmi juttatások (D.63) elszámolása:

a) a juttatásokat nyújtó szektorok "természetbeli jövedelmek újraelosztása" számláján a felhasználások között;

b) a háztartások "természetbeli jövedelmek újraelosztása" számláján a források között történik.

Az átruházott javak és szolgáltatások értéke a "korrigált rendelkezésre álló jövedelem" számlán felhasználásként kerül kimutatásra.

A külfölddel kapcsolatosan nem történik semmiféle természetbeli társadalmi juttatás (ezek a transzferek a D.62 alatt, a természetbeli társadalmi transzfereken kívüli társadalmi juttatásoknál kerülnek elszámolásra).

EGYÉB FOLYÓ TRANSZFEREK (D.7)

Nettó nem-életbiztosítási díjak (D.71)

4.112 Fogalommeghatározás: A nettó nem-életbiztosítási díjak (D.71) a gazdasági egységek által kötött biztosítási szerződések alapján fizetendő biztosítási díjak. A háztartások által kötött biztosítási szerződések azok, amelyeket a háztartások saját elhatározásból és saját hasznukra, munkáltatójuktól vagy a kormányzattól függetlenül és minden társadalombiztosítási rendszeren kívül kötöttek. A nettó nem-életbiztosítási díjak tartalmazzák mind a szerződők által az elszámolási időszak alatt a biztosítási fedezetért fizetendő tényleges díjakat (megszolgált díjakat), mind pedig a szerződőknek a biztosítók kezelési költségeinek levonása után járó tulajdonból származó jövedelemből fizetendő díjkiegészítéseket.

A nettó nem-életbiztosítási díjak azok az összegek, amelyek azért állnak rendelkezésre, hogy fedezetet nyújtsanak a javakban vagy a vagyonban, illetve a személyekben a természeti tényezők vagy az emberek okozta károk (tűz, árvíz, ütközések, lopás, erőszak, baleset, betegség stb.) esetén, vagy olyan pénzügyi veszteségek bekövetkezésekor, amelyeket pl. a betegség, a munkanélküliség, balesetek stb. okoznak.

A nettó nem-életbiztosítási díjak két kategóriára oszlanak:

a) nettó közvetlen nem-életbiztosítási díjak (D.711)

b) nettó nem-élet ági viszontbiztosítási díjak (D.712).

4.113 Az elszámolás időpontja: a nettó nem-életbiztosítási díjak akkor kerülnek elszámolásra, amikor megszolgálják azokat.

A nettó nem-életbiztosítási díjak az adott időszakban vagy megelőző időszakokban kifizetett teljes díj azon részei, amelyekből a kezelési költségeket levonták, és amelyek fedezik az adott időszakban fennálló kockázatokat.

Az adott időszakban megszolgált díjakat meg kell különböztetni az adott időszak alatt befizetendő díjaktól, amelyek valószínűleg egyaránt fedezik a későbbi időszakokban érvényessé váló, valamint a folyó időszakban fennálló kockázatokat.

A nettó nem-életbiztosítási díjak a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a rezidens szerződők esetében a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások között (nem rezidens szerződők esetében);

c) a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a források között a rezidens biztosítók esetében;

d) nem rezidens biztosítók esetében az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a források között.

Nem-életbiztosítási követelések (D.72)

4.114 Fogalommeghatározás: A nem-életbiztosítási követelések (D.72) a nem-életbiztosítási szerződések szerint esedékes követelések, tehát azok az összegek, amelyeket a biztosítók a személyek vagy javak (beleértve az állóeszközöket) által elszenvedett sérülések vagy károk rendezésére kötelesek kifizetni.

Ez a tétel két kategóriára oszlik:

a) közvetlen nem-életbiztosítási követelések (D.721);

b) nem-élet ági viszontbiztosítási követelések (D.722).

4.115 A nem-életbiztosítási követelés nem tartalmazza a szociális segélyként teljesített kifizetéseket.

A nem-életbiztosítási követelés rendezését a károsultnak juttatott transzferként kell elszámolni. Ezeket a kifizetéseket folyó transzferként kell kezelni még akkor is, ha nagy összegekről van szó, amelyek állóeszköz megsemmisülése vagy komoly személyi sérülés következtében keletkeznek.

Néhány kivételesen nagy - pl. katasztrófa nyomán felmerült - követelést folyó transzfer helyett tőketranszferként is el lehet számolni (lásd a 4.165 pont k) alpontját).

A károsultak által kapott összegeket általában nem kötelező semmilyen konkrét célra felhasználni, és a károsodott vagy megsemmisült javakat vagy eszközöket nem kell megjavíttatni vagy pótolni.

A szerződők bizonyos követelései harmadik fél tulajdonában vagy személyében bekövetkezett károk vagy sérülések miatt merülnek fel. Ezekben az esetekben a jogos követeléseket a biztosító által közvetlenül a sérült felek részére fizetendő összegként kell elszámolni, és nem közvetett módon, a szerződő közbeiktatásával.

4.116 A nettó viszontbiztosítási díjak és követelések kiszámítása pontosan ugyanolyan módon történik, mint a nem-életbiztosítási díjaké és követeléseké. Mivel a viszontbiztosítási üzletág néhány országra korlátozódik, a viszontbiztosítási szerződések túlnyomó részét nem rezidens egységekkel kötik.

Előfordul, hogy bizonyos egységek, különösen a kormányzati egységek, olyan garanciát nyújtanak a nem teljesítő hitelezőkkel szemben, amelyek jellegükben a nem-életbiztosításhoz hasonlítanak. Ez akkor történik, ha sok ugyanolyan garancia kerül kibocsátásra, és reálisan becsülhető a nemteljesítések összesített szintje. Ebben az esetben a befizetett díjak (és az azokból befolyt tulajdonból származó jövedelem) a nem-életbiztosítási díjakkal megegyező módon kerülnek elszámolásra, és a szabványosított hitelgaranciák keretében benyújtott igényeket a nem-életbiztosítási követelésekkel megegyező módon kell kezelni.

4.117 Az elszámolás időpontja: a nem-életbiztosítási követelések elszámolása akkor történik, amikor azon baleset vagy egyéb káresemény bekövetkezik, amely ellen a biztosítást kötötték.

E követelések a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások között a rezidens biztosítók esetében;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján felhasználásként (nem rezidens biztosítók esetében);

c) a kedvezményezett szektorok "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján forrásként;

d) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a források között (nem rezidens kedvezményezettek esetében).

Folyó transzferek a kormányzaton belül (D.73)

4.118 Fogalommeghatározás: A kormányzaton belüli folyó transzferek (D.73) közé a kormányzat különböző alszektorai (központi kormányzat, tartományi kormányzatok, helyi önkormányzatok és társadalombiztosítási alapok) közötti transzferek tartoznak az adók, az állami támogatások, a beruházási támogatások és az egyéb tőketranszferek kivételével.

A kormányzaton belüli folyó transzferek (D.73) nem tartalmazzák a másik egység nevében lebonyolított gazdasági műveleteket; ezeket csak egyszer kell kimutatni a számlákon, mégpedig annak a kedvezményezett egységnek a forrásai között, amelynek a nevében a műveletet végzik (lásd az 1.78 pontot). Ez főként akkor fordul elő, amikor valamely kormányzati szerv (pl. a központi költségvetés egyik egysége) olyan adókat szed be, amelyek teljes összegét vagy egy részét automatikusan átutalják egy másik kormányzati szerv (pl. helyi önkormányzat) számára. Ebben az esetben a másik kormányzati szerv számára beszedett adókat úgy kell elszámolni, mintha azokat közvetlenül ez utóbbi szervezet szedte volna be, ezek tehát nem kormányzaton belüli folyó transzferek. Ez a megoldás különösen arra az esetre érvényes, amikor a másik kormányzati szerveknek szánt adók a központi költségvetés által kivetett adókon felüli pótlólagos adótételek formájában jelennek meg. Az adóknak az első költségvetési szervtől a második részére történő átutalásában mutatkozó késedelem a pénzügyi számlán az "egyéb követelések és tartozások"-nál jelenik meg.

Az adóbevételek azon transzferei, amelyek a központi költségvetéstől egy másik kormányzati szervnek átutalt transzfercsomag részét képezik, a kormányzaton belüli folyó transzferek közé tartoznak. Az ilyen transzferek nem tartoznak egyik adókategóriába sem, és nem automatikusan, hanem főleg bizonyos (megyei és önkormányzati) alapokon keresztül, a központi költségvetés által meghatározott felosztási táblázattal összhangban történnek.

4.119 Az elszámolás időpontja: A kormányzaton belüli folyó transzfereket arra az időpontra vonatkozóan kell elszámolni, amikorra az érvényben lévő szabályozás előírja lebonyolításukat.

4.120 A kormányzaton belüli folyó transzfereket a kormányzati szektor alszektorai "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások és a források között kell kimutatni. A kormányzaton belüli folyó transzferek a kormányzati szektor belső gazdasági folyamataihoz tartoznak, és nem jelennek meg a szektor egészére vonatkozó konszolidált számlákon.

Nemzetközi együttműködésből származó folyó transzferek (D.74)

4.121 Fogalommeghatározás: A nemzetközi együttműködésből származó folyó transzferek (D.74) közé tartozik valamennyi, a kormányzat és a külföldi kormányok vagy nemzetközi szervezetek közötti pénzbeli vagy természetbeli transzfer, kivéve a beruházási támogatásokat és az egyéb tőketranszfereket.

4.122 A D.74. tétel alatt találhatók:

a) a nemzetközi szervezeteknek fizetett kormányzati hozzájárulások (kivéve a tagországok kormányai által szupranacionális szervezeteknek fizetendő adókat);

b) a kormányzat által az a) pontban hivatkozott intézményektől vagy szervezetektől kapott valamennyi folyó transzfer. Az Európai Unió intézményei által közvetlenül rezidens piaci termelőknek juttatott folyó transzferek a külföld által fizetett támogatásként kerülnek elszámolásra;

c) a kormányok közötti pénzbeli (pl. a külföldi országok vagy tengerentúli területek költségvetési hiányának finanszírozása) vagy a természetbeli folyó transzferek (pl. élelmiszer, katonai felszerelés, természeti katasztrófák után sürgősségi segély, élelem, ruházat, gyógyszerek stb. formájában nyújtott adományok);

d) valamely kormányzat vagy az Európai Unió valamelyik intézménye vagy valamelyik nemzetközi szervezet által fizetett bérek és keresetek, amelyeket a fejlődő országoknak nyújtott szaktanácsadói munkát végzőknek vagy technikai segítségnyújtásban résztvevő szakértőknek fizettek ki.

A nemzetközi együttműködésből származó folyó transzferek tartalmazzák a kormányzat és az országban található nemzetközi szervezetek közötti transzfereket is, mivel a nemzetközi szervezetek nem tartoznak annak az országnak a rezidens gazdasági egységei közé, amelyben találhatók.

4.123 Az elszámolás időpontja: kötelező transzfer esetén a transzfer lebonyolítására a hatályos szabályozás alapján meghatározott időpont, illetve önkéntes transzfer esetén a transzfer lebonyolításának időpontja.

4.124 A nemzetközi együttműködésből származó folyó transzferek a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a kormányzati szektor esetén a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások és a források között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

Máshová nem sorolt folyó transzferek (D.75)

A háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzferek (D.751)

4.125 Fogalommeghatározás: A háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzferek közé a háztartásoktól (beleértve a nem rezidens háztartásokat is), illetve kisebb mértékben az egyéb egységektől kapott minden önkéntes hozzájárulás (a hagyatékok kivételével), tagsági díj és pénzbeli segély tartozik.

4.126 A háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzferek közé a következők tartoznak:

a) a háztartások által a szakszervezeteknek és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorába sorolt politikai, sport-, kulturális, vallási és hasonló szervezeteknek fizetett rendszeres tagsági díjak;

b) a háztartásokat segítő nonprofit intézmények számára a háztartások, a vállalatok és a külföld által fizetett önkéntes hozzájárulások (a hagyatékok kivételével), beleértve az élelmiszer, ruházat, takaró, gyógyszer stb. formájában adományként a jótékonysági szervezeteknek nyújtott, a rezidens vagy nem rezidens háztartások részére történő szétosztásra szánt természetbeli transzfereket. Ez az eljárás a fogyasztási cikkekre érvényes, mivel a nagy adományok (nem pénzügyi eszköznek számító értéktárgyak) transzfereit az egyéb tőketranszferek (D.99) között kell elszámolni (lásd a 4.165 pont e) alpontját).

A háztartásoktól származó felesleges vagy használt cikkekből álló adományok nem jelennek meg a számlákon transzferként;

c) a kormányzattól származó segélyek és támogatások, kivéve a tőkekiadások finanszírozásának konkrét céljával történt transzfereket, amelyek a beruházási támogatások között szerepelnek.

Nem tartoznak a háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzferek közé a vállalkozásokat kiszolgáló piaci nonprofit intézmények, pl. a kereskedelmi kamarák vagy szakmai egyesületek számára befizetett tagsági és hasonló díjak, mivel ezeket a nyújtott szolgáltatás ellenértékeként kell kezelni.

4.127 Az elszámolás időpontja: a háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzfereket a lebonyolításkor kell elszámolni.

4.128 A háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzferek a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a hozzájárulást teljesítő szektorok esetében a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások között;

c) a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorának esetében a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a források között.

Háztartások közötti folyó transzferek (D.752)

4.129 Fogalommeghatározás: A háztartások közötti folyó transzferek (D.752) közé tartozik az összes, a rezidens háztartások által pénzben vagy természetben teljesített vagy kapott transzfer, amelyet a rezidens vagy nem-rezidens háztartások számára teljesítenek, vagy azoktól kapnak. Ezek közé a transzferek közé kell sorolni az emigránsok vagy a külföldön tartósan letelepedett (illetve egy évig vagy ennél hosszabb ideig külföldön dolgozó) munkavállalók által származási országukban élő családtagjaik, vagy a szülőktől távol élő gyermekek számára történő transzfereket.

4.130 A háztartások közötti folyó transzferek elszámolásának időpontja: amikor a transzfer megtörténik.

4.131 A háztartások közötti folyó transzferek a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a háztartások esetében a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a felhasználások és a források között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

Egyéb, máshová nem sorolt folyó transzferek (D.759)

4.132 Fogalommeghatározás: A bíróságok vagy a kvázi bírósági szervek által a gazdasági egységekre kirótt bírságokat vagy pénzbeli szankciókat egyéb, máshova nem sorolt folyó transzferként (D759) kell kezelni.

4.133 Az egyéb, máshová nem sorolt folyó transzferek (D.759) nem tartalmazzák

a) az adóhatóságok által adócsalás vagy késedelmes adófizetés miatt kivetett bírságokat és pénzbeli szankciókat, amelyeket általában nem lehet megkülönböztetni maguktól az adóktól, és ezért az adók kategóriájában maradnak;

b) az engedélyek megszerzéséért fizetendő díjakat, amelyek vagy adók, vagy pedig a kormányzati egységek által nyújtott szolgáltatásokért fizetett összegek.

4.134 Az elszámolás időpontja: a bírságok és pénzbeli szankciók elszámolása a kötelezettségek felmerülésekor történik.

4.135 Fogalommeghatározás: A nyereményszelvényekért vagy fogadásokért kifizetett összegek két részből állnak: a nyeremény- vagy szerencsejátékot szervező egységnek fizetett kezelési költségből és a fennmaradó folyó transzferből, amelyet a nyerteseknek fizetnek ki.

A kezelési költség összege lehet magas, és előfordulhat, hogy fedeznie kell a szerencsejáték lebonyolítására kivetett adókat is. A rendszerben a transzferek úgy tekintendők, mint amelyek közvetlenül a nyeremény- vagy szerencsejátékban résztvevők, azaz a háztartások között történnek. Ha nem rezidens háztartások is részt vesznek benne, jelentős nettó transzferek történhetnek a háztartások szektora és a külföld között.

Az elszámolás időpontja: a maradék folyó transzferek akkor kerülnek elszámolásra, amikor megtörténnek.

4.136 Fogalommeghatározás: A kártérítési összegek a gazdasági egységek által a többi gazdasági egység számára személyi sérülésért vagy vagyoni kárért való kártérítés címén fizetett folyó transzferekből állnak, a nem-életbiztosítási követelésekkivételével. A kártérítési összegek a bíróság által megítélt, kötelezően fizetendő vagy bíróságon kívüli megállapodás alapján fizetett önkéntes kártérítések. Ez a tétel tartalmazza a kormányzati egységek vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által a természeti csapások okozta sérülésekre vagy károkra kártérítésként önkéntesen fizetett összegeket, a tőketranszferek kivételével.

4.137 Az elszámolás időpontja: a kártérítési összegek elszámolása azok teljesítésekor (önkéntes kifizetés) vagy esedékességkor történik (kötelező kifizetések).

4.138 Máshová nem sorolt folyó transzferek egyéb formái:

a) a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől a kormányzathoz irányuló folyó transzferek, amelyek nem adók;

b) a kormányzat által a nem pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok közé sorolt állami vállalatoknak teljesített kifizetések, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a rendkívüli nyugdíjköltségeket fedezzék;

c) a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által a rezidens vagy nem rezidens háztartások részére fizetett utazási ösztöndíjak és egyéb díjak;

d) a kormányzat által bizonyos időközönként a háztartások részére, azok megtakarításai után fizetett prémiumok, amellyel az adott időszak alatt elért megtakarításokat jutalmazzák;

e) a szociális szervezetek háztartások javára történt kiadásainak a háztartások által teljesített visszatérítései;

f) a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által a külföld számára nyújtott folyó transzferek;

g) a vállalati szponzorálás, ha a fizetett összegek nem tekinthető reklám vagy egyéb szolgáltatás ellenértékének (például jó ügy érdekében történt transzferek vagy ösztöndíjak);

h) a kormányzat által a háztartások mint fogyasztók részére teljesített folyó transzferek, ha ezek elszámolása nem társadalmi juttatásként történik;

i) a Központi Bank által a monetáris pénzügyi intézményeknek teljesített transzfer (S.122 és S.125) a Központi Bank kibocsátásából a nem közvetlenül elosztott rész folyó termelőfelhasználásának fedezésére (lásd a 14. fejezetet: FISIM).

4.139 Az elszámolás időpontja: a 4.138 tételben szereplő transzferek elszámolása lebonyolításukkor történik, kivéve a kormányzat által vagy a kormányzat számára teljesített transzfereket, amelyek esedékességkor kerülnek elszámolásra.

Az egyéb, máshová nem sorolt folyó transzferek az alábbi módon jelennek meg:

a) valamennyi szektor esetében a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán a források és felhasználások között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a felhasználások és a források között.

Az Unió hozzáadottértékadó- és GNI-alapú saját forrásai (D.76)

4.140 Fogalommeghatározás: A hozzáadottértékadó-alapú és GNI-alapú harmadik, illetve negyedik uniós saját forrás (D.76) az egyes tagállamok kormányzata által az Európai Unió intézményeinek fizetett folyó transzferek.

A hozzáadottértékadó-alapú harmadik uniós saját forrás (D.761) és a GNI-alapú negyedik uniós saját forrás (D.762) az uniós intézmények költségvetéséhez való hozzájárulás. Az egyes tagállamok hozzájárulásának mértéke a hozzáadottértékadó-alap és a GNI szintjétől függ.

A D.76. tétel a máshová nem sorolható, a kormányzat által az Európai Unió intézményeinek teljesített, nem adóból származó hozzájárulásokat (D.763) is tartalmazza.

Az elszámolás időpontja: A hozzáadottértékadó- és GNI-alapú harmadik, illetve negyedik saját forrás elszámolása a fizetés esedékességének időpontjában történik.

A hozzáadottértékadó- és GNI-alapú harmadik, illetve negyedik saját forrás a következőképpen kerül elszámolásra:

a) a kormányzat "jövedelmek másodlagos elosztása" számláján a források között;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján a források között.

NYUGDÍJJOGOSULTSÁGOK VÁLTOZÁSA MIATTI KORREKCIÓ (D.8)

4.141 Fogalommeghatározás: A nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció (D.8) ahhoz szükséges, hogy a háztartások megtakarításaiban megjelenjenek az azon nyugdíjjogosultságokban bekövetkező változások, amelyek vonatkozásában a háztartások konkrét követeléssel rendelkeznek. A nyugdíjjogosultság változása a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán elszámolt járulékokból és juttatásokból származik.

4.142 Mivel a háztartásokat a rendszer a pénzügyi számlákon és a vagyonmérlegben a nyugdíjjogosultságok tulajdonosaiként kezeli, korrekciós tételre van szükség annak biztosítására, hogy a megkapott nyugdíjak feletti nyugdíjjárulékok ne befolyásolják a háztartások megtakarítását.

A fenti hatás semlegesítésére alkalmazott korrekció egyenlő:

A nyugdíjak kapcsán azon nyugdíjrendszerekbe fizetendő tényleges és imputált társadalombiztosítási járulékok összege, amely nyugdíjrendszerekkel szemben a háztartások konkrét követeléssel rendelkeznek.

plusz

a nyugdíjrendszer kedvezményezettjeinek járó tulajdonból származó jövedelemből fizetendő járulékkiegészítések összege

mínusz

az ezzel összefüggő kezelési költségek

mínusz

a nyugdíjrendszerek által társadalombiztosítási juttatásként kifizetett nyugdíjak összege.

Ezt a korrekciós tételt a megtakarítás kiszámítása előtt kell hozzáadni a háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez vagy korrigált rendelkezésre álló jövedelméhez a "jövedelmek felhasználása" számlákon.

Ily módon a háztartások megtakarítása ugyanakkora, mint amekkora akkor lenne, ha a nyugdíjjárulékokat és nyugdíjbevételeket nem számolták volna el folyó transzferként a "jövedelmek másodlagos elosztása" számlán. Ez a korrekciós tétel ahhoz szükséges, hogy összehangolja a háztartásoknak a rendszer pénzügyi számláján nyilvántartott megtakarításait a nyugdíjjogosultságaik változásával. Természetesen ellentétes kiigazításokra is szükség van a nyugdíjak kifizetéséért felelős egységek "jövedelmek felhasználása" számláján.

4.143 Az elszámolás időpontja: a korrekció elszámolása az azt alkotó folyamatok időpontjának megfelelően történik.

4.144 A nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció a következőképpen kerül elszámolásra:

a) a felhasználások között azoknak a szektoroknak a "jövedelmek felhasználása" számláján, amelyekhez a nyugdíjak fizetéséért felelős egységek tartoznak;

b) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számláján felhasználásként (nem rezidens egységek esetén);

c) a háztartások szektorában a "jövedelmek felhasználása" számlákon a források között;

d) az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek "külföld" számlán a források között (nem rezidens háztartások esetén).

TŐKETRANSZFEREK (D.9)

4.145 Fogalommeghatározás: A tőketranszfer feltétele, hogy a gazdasági művelet résztvevőinek legalább egyike eszközbeszerzést vagy -eladást végezzen. Akár készpénzben, akár természetben történnek, a transzferek azonos mértékű változást idéznek elő a gazdasági művelet egyik vagy mindkét résztvevőjének vagyonmérlegében feltüntetett pénzügyi vagy nem pénzügyi eszközeiben.

4.146 A természetbeli tőketranszfer a (készleteken és készpénzen kívüli) eszköz tulajdonjogának átruházásából vagy a kötelezettség hitelező által történő törléséből áll anélkül, hogy ennek fejében bármilyen ellentételezés történne.

A pénzbeli tőketranszfer az egyik fél által (készleteken kívüli) eszköz(ök) eladásával létrejött vagy a másik fél által várhatóan vagy kötelezően (készleteken kívüli) eszköz beszerzéséhez felhasznált pénzbeli transzferből áll. A másik fél, az átvevő köteles a készpénzt a transzfer megtörténtének feltételeként eszköz vagy eszközök megszerzésére fordítani.

A nem pénzügyi eszközök transzferértékét az a becsült ár adja meg, amelyen az új vagy használt eszköz a piacon eladható, hozzáadva bármilyen szállítási, beszerelési vagy a tulajdonjog átruházásához kapcsolódó más költséget, amelyek az átadót terhelik, azonban az átvevő által viselt hasonló költségek nem tartoznak ide. A pénzügyi eszközök transzfereit a pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek eladásával vagy átadásával megegyező módon kell értékelni.

4.147 A tőketranszferek a tőkeadókat (D.91), a beruházási támogatásokat (D.92) és az egyéb tőketranszfereket (D.99) foglalják magukban.

Tőkeadók (D.91)

4.148 Fogalommeghatározás: A tőkeadók (D.91) a gazdasági egységek tulajdonában lévő eszközök vagy vagyon értéke után, illetve a gazdasági egységek között hagyaték, élők közötti ajándékozás vagy egyéb transzfer eredményeképpen átruházott eszközök értéke után nem rendszeresen vagy nagyon ritka időközönként kivetett adókat foglalják magukban.

4.149 A tőkeadók (D.91) tartalmazzák:

a) a tőketranszferekre kivetett adókat: az örökösödési adókat, hagyatéki illetékeket vagy az élők közötti ajándékozások után fizetendő adókat, amelyeket a kedvezményezettek tőkéje után vetnek ki. Az eszközeladásra kivetett adók nem tartoznak ide;

b) a tőkeilletékeket: a gazdasági egységek tulajdonában lévő eszközök vagy vagyon után kivetett eseti és rendkívüli adókat. Ezek tartalmazzák az értéknövekedési illetékeket, azaz a mezőgazdasági területeknek a terület kereskedelmi vagy lakáscélra történő felhasználására adott építési engedélyekből fakadó értéknövekedésére kivetett adókat.

A tőkenyereségre kivetett adók nem tőkeadóként kerülnek elszámolásra, hanem a jövedelemre, vagyonra stb. kivetett folyó adók között.

4.150 A számlákon nyilvántartott adók két forrásból származnak: adókivetéssel és adóbevallással megállapított vagy készpénzbevételek alapján esedékes összegekből.

a) Az adókivetés vagy adóbevallás használata esetében az összegeket módosítani kell egy a kivetett és bevallott befizetetlen összegeknek megfelelő együtthatóval. Alternatív megoldásként a módosítással megegyező összegű, a megfelelő ágazatba irányuló tőketranszfer kerül elszámolásra. A kivetett és bevallott, de be nem fizetett összegek esetében az együtthatókat a korábbi tapasztalatok és a mindenkori várakozások alapján kell meghatározni. Az együtthatókat a különböző adótípusokhoz igazodva kell megállapítani;

b) A készpénzbevételek felhasználásakor azok időpontját úgy kell korrigálni, hogy a készpénz bevételezésének időpontja az adófizetési kötelezettség alapját képező tevékenység elvégzésének időpontja legyen (illetve ennek hiányában az az időpont, amikor az adóösszeg megállapításra került). E korrekció a tevékenység (vagy az adóösszeg meghatározásának) és a pénzforgalmi szemléletű adóbevétel közötti átlagos időbeli eltérésen alapul.

4.151 A tőkeadók a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) azoknak a szektoroknak a tőkeszámláján a források és a nettó vagyon változásai (-) között, amelyekbe az adózók tartoznak;

b) a "kormányzat" tőkeszámláján a források és a nettó vagyon változásai (+) között;

c) a "külföld" tőkeszámláján a kötelezettségek és a nettó vagyon változásai között.

Beruházási támogatások (D.92)

4.152 Fogalommeghatározás: A beruházási támogatások (D.92) a kormányzat vagy a külföld által más rezidens vagy nem rezidens gazdasági egységek állóeszköz-beszerzési költségeinek teljes vagy részleges finanszírozására nyújtott pénzbeli vagy természetbeli tőketranszfereket tartalmazzák.

A külföld által teljesített beruházási támogatások magukban foglalják azokat, amelyeket az Európai Unió intézményei közvetlenül fizetnek (pl. az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által teljesített transzfereket).

4.153 A természetbeli transzferek a kormányzat által a rezidens vagy nem rezidens egységeknek átadott szállítóeszközöket, gépeket vagy egyéb felszereléseket, valamint közvetlenül a rezidens vagy nem rezidens egységek rendelkezésére bocsátott épületeket vagy egyéb építményeket tartalmazzák.

4.154 A kormányzat által a gazdaság egyéb szektorai javára végzett tőkefelhalmozás értéke a beruházási támogatások között kerül elszámolásra, ha a kedvezményezett megállapítható, és az eszköz tulajdonosává válik. Ezekben az esetekben a tőkefelhalmozást eszközváltozásként a kedvezményezett tőkeszámláján kell elszámolni, és ezt abból a beruházási támogatásból finanszírozottnak kell tekinteni, amely ugyanazon a számlán a kötelezettségek és a nettó vagyon változásai között jelenítendő meg.

4.155 A beruházási támogatások (D.92) tétel nemcsak az ugyanazon időszak alatti tőkefelhalmozás finanszírozására szánt egyösszegű kifizetéseket tartalmazza, hanem a tőkefelhalmozás vonatkozásában egy korábbi időszak alatt teljesített részletfizetéseket is. Beruházási támogatásként kezelendő a kormányzat által a vállalatok számára fizetett éves összegek azon része, amely a vállalatok által kormányzati tőkefelhalmozási projektek céljára felvett hitelek törlesztésére szolgál.

4.156 A kormányzat kamatkedvezmény céljából nyújtott támogatásai nem tartoznak a beruházási támogatások közé. A kamatterhek egy részének a kormányzati szervek által történő átvállalása folyó jövedelemelosztási művelet. Ugyanakkor, ha a kormányzat által nyújtott támogatás kettős célt szolgál - a felvett hitel törlesztésének finanszírozását és a hitel tőkerésze utáni kamat kifizetését -, és ha nem lehetséges ezt a két elemet különválasztani, akkor a számlákon a támogatás teljes összegét beruházási támogatásként kell kezelni.

4.157 A nem pénzügyi vállalatoknak és a kvázivállalatoknak nyújtott beruházási támogatások a magánvállalatok részére nyújtott támogatásokon kívül tartalmazzák a gazdasági egységként elismert közösségi vállalatoknak nyújtott tőketámogatásokat is, feltéve, hogy a támogatást nyújtó kormányzati szerv nem tart fenn visszatérítésre vonatkozó igényt a közösségi vállalattal szemben.

4.158 A háztartások szektora számára nyújtott beruházási támogatások tartalmazzák a vállalatokon vagy kvázivállalatokon kívüli vállalkozások részére felszerelésekre és korszerűsítésre nyújtott, valamint a háztartásoknak a lakásépítésre, -vásárlásra és -felújításra nyújtott támogatásokat is.

4.159 A kormányzatnak nyújtott beruházási támogatások tartalmazzák a kormányzat alszektorai számára a tőkefelhalmozás finanszírozása céljából teljesített kifizetéseket (kivéve a kamatkedvezmény formájában nyújtott támogatásokat). A kormányzaton belüli beruházási támogatások a kormányzati szektor belső gazdasági folyamataihoz tartoznak, és nem jelennek meg a szektor egészére vonatkozó konszolidált számlákon. A kormányzaton belüli beruházási támogatásnak minősül például a központi kormányzattól a helyi önkormányzatokhoz irányuló transzfer, amely azok bruttó tőkefelhalmozásának finanszírozására szolgál. A meghatározatlan célt szolgáló transzferek a kormányzaton belüli folyó transzferként kerülnek elszámolásra még akkor is, ha tőkefelhalmozási kiadásra fordítják őket.

4.160 A kormányzat és a külföld által a nonprofit intézményeknek nyújtott beruházási támogatásokat a 4.159 pontban meghatározott kritériumok alkalmazásával kell megkülönböztetni a nonprofit intézményeknek nyújtott folyó transzferektől.

4.161 A külföldnek nyújtott beruházási támogatásokat a nem rezidens egységek tőkefelhalmozásának finanszírozásához kötött transzferekre kell korlátozni. Ezek a támogatások tartalmazzák például a hidak, utak, gyárak, kórházak vagy iskolák fejlődő országokban történő építésére vagy nemzetközi szervezetek számára épületek építésére nyújtott viszonzatlan transzfereket is. Lehetnek bizonyos időn keresztül több részletben fizetett és egy összegben fizetett támogatások is. E tétel tartalmazza az állóeszközök ingyen vagy csökkentett áron történő megszerzését is.

4.162 Az elszámolás időpontja: a pénzbeli beruházási támogatásokat akkor kell elszámolni, amikor kifizetésük esedékessé válik. A természetbeli beruházási támogatásokat akkor mutatjuk ki, amikor az eszköz tulajdonjoga megváltozik.

4.163 A beruházási támogatások a következőképpen kerülnek elszámolásra:

a) a "kormányzat" tőkeszámláján a források és a nettó vagyon változásai (-) között;

b) a támogatásban részesülő szektor tőkeszámláján a kötelezettségek és a nettó vagyon változásai (+) között;

c) a "külföld" tőkeszámláján a kötelezettségek és a nettó vagyon változásai között.

Egyéb tőketranszferek (D.99)

4.164 Fogalommeghatározás: Az egyéb tőketranszferek (D.99) azokat a beruházási támogatásokon és tőkeadókon kívüli transzfereket tartalmazzák, amelyek nem a jövedelmet, hanem a megtakarítás vagy vagyon újraelosztását jelentik a gazdaság különböző szektorai vagy alszektorai illetve a külföld között. Az egyéb tőketranszferek teljesíthetők készpénzben vagy természetben (adósságátvállalás vagy -törlés esetei), és önkéntes vagyonátutalásoknak felelnek meg.

4.165 Az egyéb tőketranszferek (D.99) közé az alábbi gazdasági műveletek tartoznak:

a) a kormányzat vagy a külföld által a háborús események, egyéb politikai események vagy természeti csapások (pl. árvizek) következtében megsemmisült vagy károsodott termelési eszközök tulajdonosai részére teljesített kifizetések;

b) a kormányzat által a nem pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok számára a több pénzügyi éven keresztül felgyülemlett veszteségek, illetve a vállalat önhibáján kívüli okokból bekövetkező rendkívüli veszteségek fedezésére nyújtott transzferek (még tőkeinjekció esetén is);

c) a váratlan kiadások vagy felhalmozódott deficitek fedezésére szánt, a kormányzat alszektorai közötti transzferek. Az ilyen, a kormányzat alszektorai közötti transzferek a kormányzati szektoron belüli folyamatok, és nem jelennek meg a szektor egészére vonatkozó konszolidált számlán;

d) a kormányzat által nem rendszeres időközönként a háztartások részére azok megtakarításai után kifizetett prémiumok, amellyel az adott többéves időszak alatt elért megtakarításokat jutalmazzák;

e) hagyaték, személyek közötti nagy értékű adomány, valamint a különböző egységek közötti adományok, ideértve a nonprofit intézmények számára történő hagyatékozást vagy nagy értékű adományt is. Nonprofit intézmény számára nyújtott adomány például egy új egyetemi kollégium, könyvtár, laboratórium stb. építési költségeire szánt adomány;

f) a különböző szektorokhoz vagy alszektorokhoz tartozó gazdasági egységek között megállapodás alapján törölt adósságokat ellentételező gazdasági műveletek (például egy külföldi országtól az államnak járó adósságnak a kormányzat által történő eltörlése; olyan garanciák teljesítéseként történő kifizetések, amelyek a nemfizető adóst felmentik kötelezettségei alól) - kivéve a kormányzati szektor részére fizetendő adókat és társadalombiztosítási járulékokat (lásd a 4.165 pont j) alpontját). Ezek a kölcsönös megállapodással törölt adósságok a hitelezőtől az adósnak történő, a fennálló adósságnak a törlés időpontjában kimutatott értékével azonos összegű tőketranszferként kezelendők. Az adósság átvállalását ellentételező gazdasági művelet és más hasonló gazdasági műveletek (a nem szabványos garanciarendszerekhez kapcsolódó garanciák érvényesítése vagy az adósság újraütemezése az adósság egy részének eltörlésével vagy áthelyezésével) szintén tőketranszfernek minősülnek. Nem tartoznak azonban ide a következők:

(1) a kvázivállalattal szembeni pénzügyi követelések törlése és a kvázivállalat kötelezettségeinek átvállalása a kvázivállalat tulajdonosa által. Ez az eset a tulajdoni részesedésekkel és befektetési jegyekkel végzett gazdasági műveletként kezelendő (F.5);

(2) azon közösségi vállalat adósságának a kormányzat által történő eltörlése vagy adósságának átvállalása, amely a rendszerből mint gazdasági egység kilép. Ezt az esetet az "eszközök egyéb volumenváltozásai" számlán mutatjuk ki (K.5);

(3) közösségi vállalat adósságának a kormányzat által történő eltörlése vagy adósságának átvállalása abban az esetben, ha az a folyamatban lévő, rövid időn belül megvalósítandó privatizációs folyamat részeként történik. Ez az eset a tulajdoni részesedésekkel és befektetési jegyekkel végzett gazdasági műveletként kezelendő (F.5).

Az adósságleírás nem gazdasági egységek közötti gazdasági művelet, ezért nem jelenik meg sem a tőkeszámlán, sem a pénzügyi számlán. Ha a hitelező úgy határoz, hogy leírja az adósságot, ezt a hitelező és az adós "eszközök egyéb volumenváltozásai" számláján kell elszámolni. A behajthatatlan adósságokra képzett tartalékokat az intézményi termelőegység belső könyvelési tételeként kell kezelni, és nem jelennek meg a rendszerben, kivéve a nemteljesítő hitelekkel összefüggésben várható veszteségek esetében, amelyek a mérlegekben a kiegészítő tételek között szerepelnek. Az adósságnak az adós által történő egyoldalú megtagadása szintén nem gazdasági művelet, és nem kerül elszámolásra;

g) a realizált eszköztartási nyereségek (vagy veszteségek) egy másik szektorhoz átcsoportosított része, például a biztosítók által a háztartásoknak átadott eszköztartási nyereség. A közvetett (például egy holdingvállalat közreműködésével végzett) privatizációs folyamat kormányzatot illető bevételeit ellentételező gazdasági műveleteket azonban a tulajdonosi részesedésekkel és befektetési jegyekkel végzett pénzügyi műveletként (F.5) kell elszámolni, és azok közvetlenül nem befolyásolják a kormányzat nettó hitelnyújtásának/-felvételének szintjét;

h) a biztosítási szerződések által nem fedezett károkra vagy balesetekre kártérítésként teljesített jelentősebb kifizetések (kivéve a kormányzat vagy a külföld által teljesített, az a) pontban leírt kifizetéseket). A kifizetéseket bíróság rendelte el, vagy peren kívül állapodtak meg róluk. Erre példa a jelentős robbanások, olajkiömlések, a gyógyszerek mellékhatásai stb. által okozott károk megtérítése is;

i) a munkáltatók (beleértve a kormányzatot) vagy a kormányzat által (szociális feladatként) a társadalombiztosítási alapokba történő rendkívüli befizetések, amennyiben ezeknek a befizetéseknek a célja a fenti alapok biztosításmatematikai tartalékainak növelése. A társadalombiztosítási alapoktól a háztartások felé irányuló, ezt kísérő kiigazításokat szintén egyéb tőketranszferként (D.99) kell elszámolni;

j) ha a kormányzati szektornak fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok adókivetés és adóbevallás alapján kerülnek elszámolásra, akkor azt a részt, amely valószínűleg nem hajtható be, ugyanazon elszámolási időszakban kell semlegesíteni. Ez "egyéb tőketranszfer" (D.99) formájában, a D.995. tétel alatti bejegyzésként kerül elszámolásra, a kormányzat és az érintett szektorok között. Ezt a D.995-be tartozó folyamatot le kell bontani a különféle érintett adónemek és társadalombiztosítási járuléktípusok kódjai szerint;

k) katasztrófa utáni kárrendezés: a katasztrófa nyomán felmerült biztosítási kártérítéseknek a biztosítási ágazattól szerzett információk alapján megállapított összegét a biztosítók által a szerződőknek teljesített tőketranszferként kell elszámolni. Ha a katasztrófához kapcsolódó kárigényeket illetően a biztosítási ágazat nem tud információt nyújtani, a katasztrófához kapcsolódó kárigényeket a katasztrófa időszakában benyújtott tényleges és korrigált kárigények különbségeként kell megbecsülni;

l) a közösség által épített olyan eszközök, amelyek karbantartását később a kormányzat átvállalja.

4.166 Az elszámolás időpontja:

a) az egyéb pénzbeli tőketranszferek esedékességkor kerülnek elszámolásra;

b) az egyéb természetbeli tőketranszferek akkor kerülnek elszámolásra, amikor az eszköz tulajdonjoga megváltozik, vagy a hitelező törli a kötelezettséget.

4.167 Az egyéb tőketranszfereket a "szektorok" és a "külföld" tőkeszámláján a kötelezettségek és a nettó vagyon változásai között kell kimutatni.

MUNKAVÁLLALÓI RÉSZVÉNYOPCIÓK

4.168 A részvényopció olyan természetbeli jövedelem, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató lehetőséget ad a munkavállalónak részvények meghatározott áron történő jövőbeli megvásárlására. A munkavállalói részvényopció a pénzügyi derivatívákhoz hasonlít; előfordulhat, hogy a munkavállaló nem él az opcióval, akár azért, mert a részvényár az adott időpontban alacsonyabb az opció érvényesítésére meghatározott árnál, vagy azért, mert kilépett az adott munkáltató alkalmazásából, és így elveszíti az opciót.

4.169 A munkáltató tájékoztatja munkavállalóit arról a döntéséről, hogy a részvényopciót adott áron (kötési ár vagy lehívási ár), bizonyos idő elteltével, meghatározott feltételek szerint (például, hogy a munkavállaló még mindig a vállalkozás alkalmazásában áll, vagy a vállalkozás teljesítményétől függően) számukra elérhetővé teszi. A munkavállalói részvényopció nemzeti számlákban való elszámolásának időpontját körültekintően kell meghatározni. A "nyújtás időpontja" az az időpont, amikor az opciót elérhetővé teszik a munkavállaló számára, a "megszolgálás időpontja" az a legkorábbi időpont, amikor az opciót igénybe veheti, a "lehívás időpontja" pedig az az időpont, amikor ténylegesen igénybe veszi az opciót (vagy az elévül).

4.170 A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) számviteli ajánlása szerint a vállalatnak az opciók nyújtás időpontjában érvényes valós értékét úgy kell megállapítania, hogy a részvények kötési árát megszorozza a megszolgálási időpontban várhatóan lehívható opciók számával, elosztva a megszolgálás időpontjáig várható szolgálati évek számával.

4.171 Az ESA-ban, ha nem áll rendelkezésre sem megfigyelhető piaci ár, sem a vállalat által az előbbi ajánlás szerint elvégzett becslés, az opciók értékelését el lehet végezni egy részvényopció-árazási modell használatával. Ezeknek a modelleknek a célja az opció értékét befolyásoló két tényező megragadása: meg kell tudniuk becsülni azt az összeget, amellyel a szóban forgó részvény piaci ára a megszolgálás időpontjában meghaladja a kötési árat, és le kell tudniuk képezni azt az eshetőséget, hogy az ár tovább emelkedik a megszolgálás és a lehívás időpontja között.

4.172 Az opció lehívása előtt a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás egy származtatott pénzügyi eszköz sajátosságaival rendelkezik, és mint ilyen, mindkét félnél a pénzügyi számlákon kerül kimutatásra.

4.173 A munkavállalói részvényopciók értékbecslését a nyújtás időpontjában kell elvégezni. Ezt az összeget a munkavállalói jövedelem részeként kell megjeleníteni, és lehetőség szerint a nyújtás időpontja és a megszolgálás időpontja közötti időszakra kell tenni. Ha ez nem lehetséges, az opció értékét a megszolgálás időpontjának megfelelően kell elszámolni.

4.174 A részvényopciók kezelési költségét a munkáltató viseli, és azt a folyó termelőfelhasználás részeként kell kezelni csakúgy, mint bármely más, a munkavállalói jövedelemhez kapcsolódó adminisztratív funkciót.

4.175 Annak ellenére, hogy a részvényopciók értékét jövedelemként kell kezelni, a részvényopciókhoz kapcsolódóan nincs befektetésből származó jövedelem.

4.176 A pénzügyi számlán a részvényopciók háztartások általi megvásárlása megfelel a munkavállalói jövedelem vonatkozó részének, a munkáltató megfelelő kötelezettségével.

4.177 Elviekben a nyújtás időpontja és a megszolgálás időpontja közötti bármilyen értékváltozást a munkavállalói jövedelem részeként kell kezelni, míg a megszolgálás időpontja és a lehívás időpontja közötti bármilyen értékváltozást nem munkavállalói jövedelemként, hanem eszköztartási nyereségként vagy veszteségként kell kezelni. A gyakorlatban nagyon valószínűtlen, hogy a részvényopciók munkáltatókat terhelő költségbecslését módosítják a nyújtás időpontja és a lehívás időpontja között. Ezért, gyakorlati okok miatt, a nyújtás időpontja és a lehívás időpontja közötti teljes növekedést eszköztartási nyereségként vagy veszteségként kell kezelni. A részvény árának a kötési árat meghaladó értéke eszköztartási nyereség a munkavállalónak és eszköztartási veszteség a munkáltatónak, és fordítva.

4.178 Amikor egy részvényopció lehívásra kerül, a vagyonmérlegbe beírt tétel eltűnik, és helyette a megvásárolt részvények értéke kerül beírásra. Ez az osztályozásbeli változás a pénzügyi számlán gazdasági műveletekkel történik, és nem az eszközvolumen egyéb változásai között.

5. FEJEZET

PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK

5.01 Fogalommeghatározás: a pénzügyi tranzakciók (F) olyan, pénzügyi eszközökkel (AF) és kötelezettségekkel végrehajtott gazdasági műveletek, amelyek rezidens gazdasági egységek között vagy rezidens és nem rezidens gazdasági egységek között jönnek létre.

5.02 A gazdasági egységek közötti pénzügyi tranzakció jelentheti egy pénzügyi eszköz és az ellentételező kötelezettség egyidejű létrejöttét vagy megszűnését, egy pénzügyi eszköz tulajdonjogának megváltozását, vagy egy kötelezettség átvállalását.

A PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

Pénzügyi eszközök, pénzügyi követelések és kötelezettségek

5.03 Fogalommeghatározás: a pénzügyi eszközök az alábbiak: az összes pénzügyi követelés, a tulajdoni részesedések és a monetáris arany tömbarany-összetevője.

5.04 A pénzügyi eszközök egyik funkciója az értékek hordozása: a gazdasági tulajdonosukhoz azáltal befolyt hasznot képviselik, hogy az birtokolja vagy használja őket meghatározott ideig. Segítségükkel érték vihető át egy elszámolási időszakról egy másikra. A tulajdonosnak járó haszon kiegyenlítésére kifizetés útján - jellemzően készpénz (AF.21) vagy folyószámlabetétek (AF.22) - formájában kerül sor.

5.05 Fogalommeghatározás: a pénzügyi követelés a hitelező azon joga, hogy az adóstól egyszeri vagy többszöri kifizetésben részesüljön.

A pénzügyi követelések olyan pénzügyi eszközök, amelyeknek kötelezettségek feleltethetők meg. A tulajdoni részesedések és befektetési jegyek (AF.5) is olyan pénzügyi eszközöknek minősülnek, amelyeknek kötelezettségek feleltethetők meg, még akkor is, ha a tulajdonosnak a vállalattal szembeni követelése nem rögzített összeg.

5.06 Fogalommeghatározás: kötelezettségek akkor keletkeznek, ha az adós egy vagy több alkalommal fizetést köteles teljesíteni a hitelező részére.

5.07 A monetáris hatóságok által tartalékeszközként tartott monetáris arany tömbarany összetevője pénzügyi eszközként kezelendő akkor is, ha valamely tulajdonosnak nincsenek követelései más konkrét egységekkel szemben. A tömbarany esetében nincs annak megfeleltethető kötelezettség.

Feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek

5.08 Fogalommeghatározás: a feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek olyan megállapodások, melyek keretében az egyik fél csak bizonyos konkrét feltételek fennállása esetén köteles egy vagy több alkalommal fizetést teljesíteni egy másik egység részére.

Mivel nem keletkeztetnek feltétel nélküli kötelezettségeket, a feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek nem minősülnek pénzügyi eszközöknek és kötelezettségeknek.

5.09 A feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek közé tartoznak az alábbiak:

a) harmadik felek által vállalt egyszeri fizetési garanciák, mivel a fizetés csak abban az esetben teljesítendő, ha az adós nem fizet;

b) hitelígérvények, amelyek garanciát nyújtanak források rendelkezésre bocsátására, amelyek esetében ugyanakkor nem állnak fenn pénzügyi eszközök mindaddig, amíg a forrásokat ténylegesen nem folyósítják;

c) akkreditívek, amelyek bizonyos szerződésben meghatározott okmányok bemutatásának a feltételéhez kötött fizetési ígérvényt képeznek;

d) hitelkeretek, amelyek meghatározott ügyfélnek nyújtott, konkrét összeghatárig igénybe vehető kölcsönígérvényt képeznek;

e) értékpapír-kibocsátási megállapodások (note issuance facilities, NIF) jegyzési garanciavállalással, amelyek garanciát biztosítanak arra, hogy a potenciális adós képes lesz saját kibocsátású, rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat eladni, és hogy a kibocsátó bank vállalja, hogy az összes, piacon nem értékesített értékpapírt maga fogja jegyezni, vagy azokkal egyenértékű előlegeket nyújt; valamint

f) az állam által előírt szolgáltatással meghatározott, nem tőkefedezeti, munkáltatói nyugdíjrendszerek vagy társadalombiztosítási nyugdíjpénztárak keretében biztosított nyugdíjjogosultságok. Ezeket a nyugdíjjogosultságokat a társadalombiztosítás keretében az adott időszakig felhalmozott nyugdíjjogosultságokra vonatkozó kiegészítő táblázatban kell rögzíteni, és nem a központi számlákban.

5.10 Nem tartoznak a feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek közé az alábbiak:

a) biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerek tartalékai (AF.6);

b) származtatott pénzügyi eszközök (AF.7), amelyek esetében maguk a megállapodások piaci értékkel rendelkeznek, mivel piacon forgalmazhatóak vagy velük ellenirányú ügylet köthető.

5.11 Bár a feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek nem kerülnek elszámolásra a számlákban, gazdaságpolitikai és elemzési szempontból fontosak, ezért szükség van velük kapcsolatban információk gyűjtésére, és azok kiegészítő adatként történő bemutatására. Még ha a feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek tekintetében esetleg nem is merülne fel tényleges fizetési kötelezettség, a feltételes kötelezettségek magas szintje nem kívánatos kockázati szintet jelezhet az azok biztosítását vállaló egységeknél.

5. 1. mező - A garanciák kezelése a számlarendszerben

B5.1.1. Fogalommeghatározás: a garanciák olyan megállapodások, amelyekben a kezes vállalja a hitelezővel szemben, hogy a hitelfelvevő nemfizetése esetén kezesként fedezni fogja azt a veszteséget, amely a hitelezőnél keletkezne.

A garancianyújtás gyakran díjfizetés ellenében történik.

B5.1.2. A rendszer a garanciák három típusát különbözteti meg. Ezek csak a pénzügyi eszközök esetében nyújtott garanciákra vonatkoznak. A gyártók által nyújtott szavatosságra és az egyéb garanciákra a rendszer nem javasol külön eljárást. A garanciák e három típusa a következő:

a) származtatott pénzügyi eszközzel, például hitel-nemteljesítési csereügylettel nyújtott garanciák. Az ilyen a származtatott eszközök a referenciaeszközök nemteljesítési kockázatán alapulnak, és nem egyes kölcsönökhöz vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódnak.

b) nagy számban, rendszerint meglehetősen kis összegekre kibocsátott szabványosított garanciák. Példaként az exporthitel-garanciák vagy a diákhitel-garanciák említhetők. Annak ellenére, hogy egyetlen konkrét szabványosított garancia lehívása valószínűségének mértéke sem állapítható meg bizonyosan, az a tény, hogy sok hasonló garancia létezik, lehetővé teszi a garancialehívások számának megbízható becslését. A szabványosított garanciák úgy kezelendők, mint amelyek nem feltételes eszközöket, hanem pénzügyi eszközöket keletkeztetnek.

c) egyszeri garanciák, melyek esetében összehasonlítható esetek hiányában semmilyen fokú pontossággal nem lehet a kapcsolódó kockázatot kiszámítani. Az egyszeri garancia megadása feltételes eszköznek vagy feltételes kötelezettségnek tekintendő, így nem kerül rögzítésre pénzügyi eszközként vagy kötelezettségként.

A pénzügyi eszközök és kötelezettségek kategóriái

5.12 A rendszer a pénzügyi eszközök nyolc kategóriáját különbözteti meg. Ezek a következők:

AF.1

Monetáris arany és különleges lehívási jogok;

AF.2

Készpénz és betétek;

AF.3

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok;

AF.4

Kölcsönök;

AF.5

Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek;

AF.6

Biztosítási, nyugdíj- és szabványosítottgarancia-rendszerek;

AF.7

Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók;

AF.8

Egyéb követelések/tartozások.

5.13 Minden pénzügyi eszközhöz tartozik egy ellentételező kötelezettség; ez alól csak a monetáris arany kategóriába sorolt, a monetáris hatóságok által tartalékeszközként birtokolt monetáris arany tömbarany összetevője és a különleges lehívási jogok (F.1) képeznek kivételt. E kivételt figyelembe véve a kötelezettségek nyolc kategóriáját különbözteti meg a rendszer, melyek az ellentételezett pénzügyi eszközök egy-egy kategóriájának felelnek meg.

5.14 A pénzügyi tranzakciók osztályozása megfelel a pénzügyi eszközök és kötelezettségek osztályozásának. A rendszer a pénzügyi tranzakciók nyolc kategóriáját különbözteti meg. Ezek a következők:

F.1

Monetáris arannyal és különleges lehívási jogok;

F.2

Készpénz és betétek;

F.3

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok;

F.4

Kölcsönök;

F.5

Tulajdoni részesedés és befektetési jegyek;

F.6

Biztosítási, nyugdíj- és szabványosítottgarancia-rendszerek;

F.7

Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók;

F.8

Egyéb követelések/tartozások.

5.15 A pénzügyi követelések és kötelezettségek szimmetriája miatt az "eszköz" kifejezés egyaránt vonatkozik a pénzügyi tranzakciók eszköz- és kötelezettségoldalára. Használata nem vonja maga után a pénzügyi eszközök és kötelezettségek érvényének kiterjesztését olyan mérlegen kívüli tételekre, amelyek a monetáris és pénzügyi statisztikák esetenként pénzügyi instrumentumokként említenek.

Vagyonmérleg, pénzügyi számla és "egyéb gazdasági folyamatok"

5.16 Az egy adott időpontban tartott pénzügyi eszközöket és fennálló kötelezettségeket a vagyonmérlegben kell elszámolni. A pénzügyi tranzakciók változásokat eredményeznek a nyitó és záró vagyonmérlegek között. A nyitó- és a zárómérleg közti változásokat ugyanakkor egyéb gazdasági folyamatok is eredményezhetik, amelyek nem gazdasági egységek közötti, kölcsönös megállapodáson alapuló interakcióknak felelnek meg. A pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos egyéb gazdasági folyamatokat a pénzügyi eszközök és kötelezettségek átértékelésére, valamint a pénzügyi eszközök és kötelezettségek nem pénzügyi tranzakciókból adódó volumenváltozására lehet felosztani. Az átértékelések az átértékelési számlán kerülnek elszámolásra, a volumenváltozások pedig az "eszközök egyéb volumenváltozása" számlán.

5.17 A pénzügyi számla a számlák sorozatának utolsó olyan számlája, amely tranzakciókat tart nyilván. A pénzügyi számlának nincsen olyan egyenlegező tétele, amelyet egy másik számlára át kellene vinni. A pénzügyi számla egyenlegező tétele, a pénzügyi eszközök nettó beszerzésének, valamint a nettó felmerült kötelezettségeknek a különbözete nettó hitelnyújtást (+) vagy nettó hitelfelvételt (-) (B.9F) mutat.

5.18 A pénzügyi számla egyenlegező tétele elméletileg megegyezik a tőkeszámla egyenlegező tételével. A gyakorlatban általában mégis eltérés van a kettő között, mivel különböző statisztikai adatok alapján számítják őket.

Értékelés

5.19 A pénzügyi tranzakciókat tranzakciós értéken kell elszámolni, vagyis azon a nemzeti valutában kifejezett értéken, amelyen az érintett pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek gazdasági egységek között üzleti megfontolások alapján létrejönnek, megszűnnek, cserére, vagy átvállalásra kerülnek.

5.20 A pénzügyi tranzakciók, valamint azok ellentételező pénzügyi, vagy nem-pénzügyi tranzakciói ugyanazon a tranzakciós értéken tartandók nyilván. Ennek három lehetősége a következő:

a) A pénzügyi tranzakció nemzeti valutában történő fizetést von maga után: a tranzakciós érték az ügyletben szereplő összeggel egyezik meg;

b) A pénzügyi tranzakció külföldi valutában történik, és az ellentételező tranzakció nem nemzeti valutában történik: a tranzakciós érték a fizetési összegnek a fizetés időpontjában érvényes piaci árfolyamon a nemzeti valutára átszámított értéke; valamint

c) Sem a pénzügyi tranzakció, sem pedig az azt ellentételező tranzakció nem készpénzben vagy egyéb fizetési eszközzel történő tranzakció: a tranzakciós érték az érintett pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek aktuális piaci értéke.

5.21 A tranzakciós érték egy bizonyos pénzügyi tranzakcióra és az azt ellentételező tranzakcióra vonatkozik. A tranzakciós érték fogalmát világosan meg kell különböztetni a piacon jegyzett ártól, a méltányos piaci ártól, vagy bármely más olyan értéktől, amelynek az a célja, hogy a hasonló pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek csoportjára vonatkozó jellemző árakat fejezze ki. Olyan esetekben viszont, amikor egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója például egy transzfer, és ezért a pénzügyi tranzakcióra nem pusztán kereskedelmi megfontolások alapján kerül sor, a tranzakciós érték az érintett pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek aktuális piaci értéke.

5.22 A tranzakciós érték nem foglalja magában a kezelési költségeket, szolgáltatási díjakat, jutalékokat vagy a tranzakciók végrehajtása során nyújtott szolgáltatások ellenértékeként kifizetett más hasonló összegeket; ezeket ugyanis szolgáltatások fejében kifizetett összegként kell rögzíteni. A tranzakciós érték nem foglalja magába a pénzügyi tranzakciókat terhelő adókat sem; ezeket a termékadók körébe tartozó szolgáltatási adóként kell kezelni. Ha egy pénzügyi tranzakció új kötelezettség keletkezésével jár, a tranzakciós érték megegyezik a keletkező kötelezettségeknek az előre fizetett kamatokkal csökkentett összegével. Hasonlóképpen, valamely kötelezettség megszűnése esetén a tranzakciós érték úgy a hitelező, mint az adós szempontjából a kötelezettség csökkenésével egyenlő.

Nettó és bruttó elszámolás

5.23 Fogalommeghatározás: a pénzügyi tranzakciók nettó elszámolása azt jelenti, hogy a vásárolt pénzügyi eszközöket az értékesített pénzügyi eszközök levonásával, a keletkező kötelezettségeket pedig a teljesített kötelezettségek levonásával számolják el.

Lehetőség van a különböző jellemzőkkel bíró és különböző adósokkal vagy hitelezőkkel szembeni pénzügyi tranzakciók nettó elszámolására, feltéve, hogy azok ugyanahhoz a kategóriához vagy alkategóriához tartoznak.

5.24 Fogalommeghatározás: a pénzügyi tranzakciók bruttó elszámolása azt jelenti, hogy a vásárolt és értékesített eszközök külön-külön kerülnek elszámolásra, akárcsak a keletkező és teljesített kötelezettségek.

A pénzügyi tranzakciók bruttó elszámolása esetén a nettó hitelnyújtás és nettó hitelfelvétel értéke megegyezik a nettó elszámolással kapható értékekkel.

A pénzügyi tranzakciókat részletes pénzügyi piaci elemzések esetében bruttó értéken kell rögzíteni.

Konszolidálás

5.25 Fogalommeghatározás: a pénzügyi számlában történő konszolidálás azt az eljárást jelenti, hogy a gazdasági egységek egy adott csoportján belül a pénzügyi eszközökkel végzett tranzakciókat kiegyenlítik az ugyanezen a csoporton belül a kötelezettségekkel terén végzett ellentételező tranzakciókkal.

Konszolidálás végezhető a teljes gazdaság, a gazdasági szektorok és az alszektorok szintjén. A külföld pénzügyi számlája a fogalommeghatározás szerint konszolidált számlának minősül, mivel csak a nem rezidens gazdasági egységeknek csak a rezidens gazdasági egységekkel szembeni tranzakciói kerülnek rögzítésre.

5.26 Különböző típusú elemzésekhez a konszolidálás különböző szintjei alkalmasak. Például a teljes gazdaságra vonatkozó pénzügyi számla konszolidálása a gazdaságnak a nem rezidens gazdasági egységekkel folytatott pénzügyi tranzakcióit hangsúlyozza, mivel a rezidens gazdasági egységek közötti összes pénzügyi tranzakciót nettósítják a konszolidáláskor. A szektorok esetében a konszolidálás lehetővé teszi a nettó hitelnyújtó, illetve hitelfelvevő szektorok közötti összesített pénzügyi tranzakciók nyomon követését. Pénzügyi vállalatok esetében az alszektorok szintjén történő konszolidálás részletesebb adatokkal szolgál a pénzügyi közvetítésről, és lehetővé teszi például a monetáris pénzügyi intézmények többi pénzügyi vállalattal szembeni tranzakcióinak azonosítását, éppúgy, mint a más rezidens szektorokkal és nem rezidens gazdasági egységekkel szembeni tranzakcióinak azonosítását. Egy másik olyan terület, ahol hasznos lehet az alszektorok szintjén végezni a konszolidálást, az államháztartási szektor, mivel így itt a kormányzat különböző alszektorai között végzett tranzakciók is kimutatásra kerülnek.

5.27 Az ESA 2010-ben az elszámolási tételeket rendszerint nem konszolidálják, mivel a konszolidált pénzügyi számlához információra van szükség a gazdasági egységek partnereiről. Ehhez a pénzügyi tranzakciókról az azokban részt vevő felek szerint lebontott adatokkal kell rendelkezni. A konszolidált államháztartási kötelezettségek összeállításához például különbséget kell tenni az államháztartási kötelezettségek birtokosai körében az államháztartás és más gazdasági egységek között.

Nettósítás

5.28 Fogalommeghatározás: a nettósítás az egyetlen gazdasági egység szintjén történő konszolidálást jelenti, melynek során a számla két oldalán az egy és ugyanazon tranzakciós tétel alatt szereplő elszámolási tételeket ellentételezik egymással szemben. A nettósítás kerülendő, kivéve ha hiányoznak megfelelő forrásadatok.

5.29 A nettósítás különböző szintű lehet, elvégezhető a pénzügyi eszközök és kötelezettségek egy vagy több kategóriája vagy alkategóriái tekintetében.

5.30 Ha egy gazdasági egység egyik részlege ugyanezen gazdasági egység másik részlege által kibocsátott kötvényeket vásárol, akkor ez a tranzakció az adott egység pénzügyi számláján nem egy követelésnek valamely részleg által egy másik részlegtől való vásárlásaként kerül rögzítésre. A tranzakciót nem konszolidálandó eszközök beszerzéseként, hanem kötelezettségek megszűnéseként számolják el. Az ilyen pénzügyi eszközök nettósított eszközöknek tekintendők. A nettósítás kerülendő, ha a jogi előírások teljesítéséhez a pénzügyi eszközt az eszközök és a kötelezettségek oldalán egyaránt ki kell mutatni.

5.31 A nettósítás elkerülhetetlen lehet egy gazdasági egység tranzakcióinál a származtatott pénzügyi eszközök területén, ahol rendszerint nem állnak rendelkezésre külön adatok az eszközök és a kötelezettségek terén végzett tranzakciókról. Helyénvaló e tranzakciók nettósítása, mert a származtatotteszköz-pozíció értéke előjelet válthat, azaz eszköz-pozícióból kötelezettség-pozícióba válthat át, mivel a származtatott ügylet referenciaeszközének értéke megváltozik a szerződésben szereplő árhoz képest.

A pénzügyi tranzakciók elszámolási szabályai

5.32 A négyszeres elszámolás olyan számviteli gyakorlat, amelynek során azokat a tranzakciókat, amelyek két gazdasági egységet érintenek, mindkét gazdasági egységnél kétszer rögzítenek. Amennyiben például vállalatok termékeket készpénzre cserélnek, az ügylet mindkét egység termelési és pénzügyi számláján feltüntetésre kerül. A négyszeres elszámolás biztosítja az érintett gazdasági egységek elszámolásának szimmetriáját, és egyben a konzisztenciát a számlákon belül.

5.33 A pénzügyi tranzakciókhoz mindig tartozik egy ellentételező tranzakció. Ezen ellentételezés eszköze lehet egy másik pénzügyi tranzakció vagy egy nem pénzügyi tranzakció.

5.34 Amikor egy tranzakció és ellentételező tranzakciója egyaránt pénzügyi tranzakció, akkor ezek a tranzakciók megváltoztatják a pénzügyi eszköz- és kötelezettségportfóliót, ezen kívül megváltoztathatják a gazdasági egységek pénzügyi eszközeinek, illetve kötelezettségeinek összegét is, de nem változtatják meg a nettó hitelnyújtást / nettó hitelfelvételt, illetve a nettó vagyont.

5.35 Egy pénzügyi tranzakció ellentételezője lehet nem pénzügyi tranzakció is, például egy termékekkel, jövedelemelosztással, vagy egy nem termelt nem pénzügyi eszközökkel kapcsolatos gazdasági művelet. Amikor egy pénzügyi tranzakciót ellentételező gazdasági művelet nem pénzügyi tranzakció, megváltozik a gazdasági egységek nettó hitelnyújtása / nettó hitelfelvétele.

Folyó transzfert vagy tőketranszfert magába foglaló pénzügyi tranzakció, mint ellentételező tranzakció

5.36 Egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója lehet egy transzfer. A pénzügyi tranzakció ebben az esetben pénzügyi eszköz tulajdonjogának megváltozásával, kötelezettség adósként való vállalásával, ún. adósságátvállalással, vagy pedig a pénzügyi eszköz és az azt ellentételező kötelezettség egyidejű felszámolásával, azaz az adósságtörléssel, vagy adósságelengedéssel jár. Az adósság átvállalása és az adósság elengedése tőketranszferek (D.9), és a tőkeszámlán kerülnek rögzítésre.

5.37 Ha egy kvázi vállalat tulajdonosa kötelezettséget vállal át a kvázi vállalattól, vagy a kvázi vállalattal szemben fennálló pénzügyi követelését elengedi, akkor az adósság átvállalását, illetve az adósság elengedését ellentételező tranzakció tulajdoni részesedésekkel végzett tranzakciónak minősül (F.51). Ugyanakkor, ha a művelet felhalmozott veszteségek vagy egy különösen nagy mértékű veszteség fedezésére irányul vagy folyamatos veszteségekkel kapcsolatos; nem pénzügyi tranzakciónak - tőketranszfernek vagy folyó transzfernek - minősül.

5.38 Ha a kormányzat elengedi vagy átvállalja egy olyan közösségi tulajdonú vállalat adósságát, amelyik gazdasági egységként megszűnik a rendszer része lenni, akkor sem a tőkeszámlán, sem a pénzügyi számlán nem kell tranzakciót rögzíteni. Ebben az esetben ezt a gazdasági folyamatot az "eszközök egyéb volumenváltozása" számlán kell elszámolni.

5.39 Ha a kormányzat egy rövid idő alatt végrehajtandó privatizációs folyamat részeként engedi el, vagy vállalja át egy állami vállalat adósságát, akkor az ellentételező tranzakció tulajdoni részesedésekkel végzett tranzakciónak (F.51) minősül a privatizációs bevételek teljes összegéig. Más szóval úgy tekintendő, hogy a kormányzat az állami vállalat adósságának elengedésével vagy átvállalásával ideiglenesen megnöveli a vállalatban lévő tulajdoni részesedését. A privatizáció annyit jelent, hogy az állam a tulajdoni részesedésének értékesítésével lemond az adott vállalat feletti ellenőrzéséről. Egy ilyen adósságelengedés vagy -átvállalás az állami vállalat saját tőkéjének növekedéséhez vezet, részvénykibocsátás hiányában is.

5.40 A rossz követelések leírása a hitelezők által, illetve valamely kötelezettség adós általi egyoldalú felmondása, azaz az adósság megtagadása nem tartozik a tranzakciók körébe, mivel nem járnak gazdasági egységek között közös megállapodás alapján létrejövő interakcióval. A rossz követelések hitelezők általi leírását az "eszközök egyéb volumenváltozása" számlán kell elszámolni.

Tulajdonból származó jövedelmet tartalmazó pénzügyi tranzakció, mint ellentételező tranzakció

5.41 Egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója lehet tulajdonból származó jövedelem.

5.42 A kamatot (D.41) az adós fizeti a hitelezőnek bizonyos, a következő kategóriákba tartozó pénzügyi követelések után: monetáris arany és különleges lehívási jogok (AF.1), készpénz és betétek (AF.2), hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3), kölcsön (AF.4) és az egyéb követelések / tartozások (AF.8).

5.43 A kamatot úgy kell kezelni, mint ami a tőketartozás időszaka alatt folyamatosan elhatárolódik a hitelező számára a tőke összege után. Valamely kamattétel (D.41) ellentételező tranzakciója egy olyan pénzügyi tranzakció, amely a hitelező részéről pénzügyi követelést támaszt az adóssal szemben. A kamat felhalmozását a pénzügyi számlán ahhoz a pénzügyi eszközhöz könyvelik le, amelyikhez tartozik. Ennek a pénzügyi tranzakciónak a hatása a kamat újrabefektetése. A tényleges kamatfizetést nem kamatként kell elszámolni (D.41), hanem olyan készpénzben és betétekben végzett tranzakcióként (F.2), amellyel szemben a szóban forgó eszköz visszafizetése áll, aminek eredményeként a hitelezőnek az adóssal szemben fennálló nettó pénzügyi követelése csökken.

5.44 Ha az elhatárolt kamatot nem fizetik meg a lejárat időpontjában, akkor kamathátralék keletkezik. Mivel az elhatárolt kamat az, ami elszámolásra kerül, a kamathátralék nem változtatja meg a pénzügyi eszközök és kötelezettségek teljes összegét.

5.45 A vállalati jövedelem magába foglalja az osztalékokat (D.421), a tulajdonosok jövedelemkivonását kvázivállalatokból (D.422), a közvetlen külföldi tőkebefektetések újra befektetett jövedelmét (D.43) és a hazai vállalatok fel nem osztott eredményét. Újrabefektetett jövedelmek esetében az ellentételező pénzügyi tranzakció hatása az, hogy a tulajdonból származó jövedelmet visszaforgatják a közvetlen tőkebefektetéssel működő vállalatba.

5.46 Az osztalékokat attól az időponttól kezdődően kell befektetésből származó jövedelemként elszámolni, amikor a részvényeket osztalékszelvény nélkül kezdik jegyezni. Ugyanez vonatkozik a kvázi vállalatokból történő jövedelemkivonásokra is. Eltérő módon kell az elszámolást végezni az olyan rendkívül magas osztalékok vagy nagy kivonások esetében, amelyek a vállalat tulajdonosai részére történő elosztásra rendelkezésre álló jövedelem összege tekintetében nincsenek összhangban a közelmúltra vonatkozó tapasztalatokkal. Az ilyen túlzott osztalékkifizetés nem befektetésből származó jövedelemként, hanem pénzügyi számlán nyilvántartott tőkekivonásként számolandó el.

5.47 A befektetési alapok által kapott, az igazgatási költségek egy részével csökkentett tulajdonosi jövedelmet, amely a befektetési jegy tulajdonosait illeti meg, még ha felosztására nem is került ténylegesen sor, tulajdonból származó jövedelemként kell elszámolni, és a pénzügyi számlán a befektetési jegyek tételeknél kell ellentételezni. Ennek az a hatása, hogy a befektetési jegyek tulajdonosainak járó, de fel nem osztott jövedelem az alap újrabefektetett jövedelmeként kezelendő.

5.48 A biztosítottak befektetési jövedelmét a (D.44), a nyugdíjjogosultak és a befektetési jegyek tulajdonosai részére kell elszámolni. A biztosító, a nyugdíjpénztár vagy a befektetési alap által ténylegesen felosztott összegtől függetlenül a biztosító, a pénztár vagy az alap által felvett, befektetésből származó jövedelem teljes összege a biztosítottak vagy a részvénytulajdonosok részére felosztott összegként számolandó el. A ténylegesen fel nem osztott összeg elszámolása a pénzügyi számlán történik, újrabefektetésként.

Az elszámolás időpontja

5.49 A pénzügyi tranzakciókat és a nekik megfelelő ellentételező tranzakciókat ugyanabban az időpontban számolják el.

5.50 Ha egy pénzügyi tranzakció ellentételező művelete nem pénzügyi művelet, akkor mindkét tranzakciót azzal az időponttal kell elszámolni, amikor a nem pénzügyi tranzakcióra sor kerül. Ha például termékek vagy szolgáltatások értékesítése nyomán kereskedelmi hitel keletkezik, akkor ezt a pénzügyi tranzakciót azzal az időponttal kell elszámolni, amikor a tételek a vonatkozó, nem pénzügyi számlára kerülnek, amikor a termék tulajdonjoga átszáll, vagy amikor a szolgáltatást nyújtják.

5.51 Ha egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója pénzügyi tranzakció, akkor három lehetőség állhat fenn:

a) ha mindkét pénzügyi tranzakciót pénzbeli vagy más fizetési eszköz útján foganatosítják: az első fizetés időpontjában kell őket elszámolni;

b) ha a két pénzügyi tranzakció közül csak az egyik történik készpénzfizetéssel vagy más fizetési eszköz útján: a fizetés időpontjában kell őket elszámolni; valamint

c) ha a két pénzügyi tranzakció közül egyik sem készpénzfizetéssel vagy más fizetési eszköz útján történik: az első pénzügyi tranzakció bekövetkezésének időpontjában kell őket elszámolni.

A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számla

5.52 A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számla vagy az adós/hitelező szerint részletezett pénzügyi számla a nem konszolidált pénzügyi számlának egy kibővített változata. Ez három dimenzióban mutatja be a pénzügyi tranzakciókat, megjelölve a tranzakcióban részt vevő mindkét felet, továbbá a tranzakció tárgyát képező pénzügyi eszköz jellegét.

A tranzakciók e bemutatási módja információkkal szolgál az adós-hitelezői kapcsolatrendszerről és összhangban van a tranzakciókban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi mérleggel. Nem szolgáltat információkat azokról a gazdasági egységekről, amelyek részére a pénzügyi eszközök értékesítésre kerültek, vagy amelyektől a pénzügyi eszközöket vásárolták. Ugyanez vonatkozik a kötelezettségek terén végzett vonatkozó tranzakciókra is. A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számlát tőkeáramlási mátrixnak is nevezik.

5.53 A négyszeres elszámolás elve alapján a tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számlának három dimenziója van: a pénzügyi eszköz kategóriája, az adós szektora és a hitelező szektora. A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számla olyan háromdimenziós táblákat igényel, amelyek pénzügyi eszköz, adós és hitelező szerinti bontást tartalmaznak. Az ilyen táblák a pénzügyi tranzakciókat adós szektorokra és hitelező szektorokra lebontva mutatják (lásd: 5.1. táblázat).

5.54 A pénzügyi eszközök kategóriájában a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok táblája azt mutatja, hogy a tárgyidőszakban a tranzakciók eredményeképpen a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények (275) által megszerzett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak az ilyen értékpapírok értékesítésével csökkentett állománya olyan követeléseket jelent, amely a nem pénzügyi vállalatokkal (65), pénzügyi vállalatokkal (43), az államháztartással (124) és a külfölddel (43) állnak fenn. A táblázat azt is mutatja, hogy a tárgyidőszakban végzett tranzakciók eredményeképpen a nem pénzügyi vállalatoknál a visszavásárlások levonásával 147 egységnyi, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír formájában megvalósuló kötelezettség merült fel: az ebben a formában teljesítendő kötelezettségeik közül a más nem pénzügyi vállalatokkal szembeni kötelezettségeik harminccal, a pénzügyi vállalatokkal szembeniek huszonhárommal, államháztartással szembeni kötelezettségeik öttel, a háztartásokat segítő nonprofit intézményekkel szembeniek hatvanöttel, a külfölddel szemben teljesítendők huszonnéggyel nőttek. A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények nem bocsátottak ki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat. A külföld konszolidált bemutatása miatt nem jelennek meg a táblában a nem rezidens gazdasági egységek között tranzakciók. Hasonló táblák állíthatók össze az összes pénzügyieszköz-kategóriához.

5.1. táblázat - Tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számla hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében

Adós szektorHitelező szektorHitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nettó kibocsátása
Nem pénzügyi vállalatokPénzügyi vállalatokKormányzatHáztartások és háztartásokat segítő nonprofit intézményekNemzetgazdaságKülföldÖsszesen
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nettó beszerzéseNem pénzügyi vállalatok (S.11)30116710834142
Pénzügyi vállalatok232225701282
Államháztartás526131932
Háztartások és háztartásokat segítő nonprofit intézmények654312423243275
Nemzetgazdaság12378222423108531
Külföld242854106106
Összesen147106276529108637

5.55 A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számla lehetővé teszi annak elemzését, hogy ki kit, milyen összeggel és milyen pénzügyi eszközzel finanszíroz. Választ ad olyan kérdésekre, mint például a következők:

a) Melyek az egyes gazdasági szektorok által beszerzett nettó pénzügyi eszközök vagy a szektoroknál felmerült nettó kötelezettségek ellentételező szektorai?

b) Melyek azok a vállalatok, amelyek finanszírozásában részt vesz az államháztartási szektor?

c) Milyen összegben szereznek (az eladások levonásával) a rezidens szektorok és a külföld az államháztartás, a pénzügyi vagy a nem pénzügyi vállalatok és a külföld által kibocsátott (a visszavásárlások levonásával), hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat?

PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK RÉSZLETES OSZTÁLYOZÁSA KATEGÓRIÁK SZERINT

Az alábbi fogalommeghatározások és leírások a pénzügyi eszközökre vonatkoznak. A tranzakciók elszámolását az F kód jelzi. A megfelelő eszköz vagy kötelezettség állományának szintjét vagy pozícióját az elszámolásnál az AF kód jelöli.

Monetáris arany és különleges lehívási jogok (F.1)

5.56 A monetáris arany és különleges lehívási jogok (SDR) (F.1) kategóriába két alkategória tartozik:

a) a monetáris arany (F.11); valamint

b) az SDR (F.12).

Monetáris arany (F.11)

Fogalommeghatározás

5.57 A monetáris arany olyan arany, amelyekre a monetáris hatóságok formálnak jogot, és amelyeket tartalékeszközökként tartanak.

Magában foglalja a tömbaranyat és a nem rezidenseknél elhelyezett olyan nem allokált aranyszámlákat, amelyek aranyra szóló követelést jelentenek.

5.58 A monetáris hatóságok közé a központi bank és azok a kormányzati intézmények tartoznak, amelyek olyan műveleteket hajtanak végre, melyek általában a központi bank feladatkörébe tartoznak. Ilyen műveletek többek között a pénzkibocsátás, a tartalékok képzése és kezelése, valamint a valutastabilizációs alapok működtetése.

5.59 A monetáris hatóságok tényleges ellenőrzése alatt állni azt jelenti, hogy:

a) a rezidens egységek ezekkel a követelésekkel kapcsolatban csak a monetáris hatóságok által meghatározott feltételek vagy a monetáris hatóságok kifejezett jóváhagyása alapján végezhetnek tranzakciókat nem rezidens intézményekkel;

b) a monetáris hatóságok igény szerint felhasználhatják a nem rezidens intézményekkel szembeni követeléseket a fizetési mérleg finanszírozásának és egyéb, kapcsolódó célok teljesítése érdekében; valamint

c) egy korábbi jogszabály vagy más kötelező rendelkezés megerősíti a fenti a) és b) pontot.

5.60 A monetáris arany vagy a tartalékeszközök között található, vagy nemzetközi pénzügyi szervezetek birtokában van. A következők alkotják:

a) tömbarany (beleértve az allokált aranyszámlákon tartott monetáris aranyat is); valamint

b) nem rezidenseknél elhelyezett nem allokált aranyszámlák.

5.61 A monetáris arany részét képező tömbarany az egyetlen olyan pénzügyi eszköz, amelynek nincs ellentételező kötelezettsége. Legalább 995/1 000 tisztaságú érmék, öntvények vagy rudak alkotják. A nem tartalékeszközként tartott tömbarany nem pénzügyi eszköz, és a nem monetáris aranyhoz tartozik.

5.62 Az allokált aranyszámlák egy meghatározott aranymennyiség felett biztosítanak tulajdonjogot. Az arany tulajdonjoga annál az egységnél marad, amely letétbe helyezi azt. Ezek a számlák általában vásárlási, megőrzési és értékesítési lehetőségeket kínálnak. Tartalékeszközként történő tartás esetén az allokált aranyszámlák monetáris aranyként, ezáltal pénzügyi eszközként kerülnek besorolásra. Nem tartalékeszközként történő tartás esetén az allokált aranyszámlák egy áru, nevezetesen nem monetáris arany feletti tulajdonjogot képviselnek.

5.63 Az allokált aranyszámlákkal ellentétben a nem allokált aranyszámlák egy arany átadására szóló követelést testesítenek meg a számlakezelővel szemben. Tartalékeszközként történő tartás esetén a nem allokált aranyszámlák a monetáris arany, ezáltal pénzügyi eszközök kategóriájába sorolandók be. A nem tartalékeszközként vezetett, nem allokált aranyszámlák betétnek tekintendők.

5.64 A monetáris arannyal kapcsolatos tranzakciók túlnyomó részét a monetáris aranynak a monetáris hatóságok közötti, vagy bizonyos nemzetközi pénzügyi intézmények közötti adásvétele képezi. Monetáris arannyal kapcsolatos tranzakciókat ezektől eltérő gazdasági egységek nem végezhetnek. A monetáris hatóságok pénzügyi számláin a monetáris arany vásárlása pénzügyi eszközök növekedéseként, eladása pedig pénzügyi eszközök csökkenéseként számolandó el. Az ellentételező tételeket pénzügyi eszközök csökkenéseként, illetve pénzügyi eszközök növekedéseként kell elszámolni el a külföldnél.

5.65 Ha a monetáris hatóságok nem monetáris arannyal egészítik ki monetáris aranykészleteiket (például azáltal, hogy aranyat vesznek a piacon), vagy készleteikből monetáris aranyat szabadítanak fel nem monetáris célra (például azáltal, hogy aranyat adnak el a piacon), akkor az az arany monetizálásának illetve demonetizálásának tekintendő. Az arany monetizálása, illetve demonetizálása nem keletkeztet tételeket a pénzügyi számlában, de keletkeztet tételeket az eszközök egyéb volumenváltozása számlán az eszközök és kötelezettségek osztályozásának változásaként, vagyis az aranynak mint értéktárgynak (AN.13) monetáris arannyá történő átminősítéseként. (AF.11) (6.22-6.24 pont). Az arany demonetizálásakor a monetáris aranyat az értéktárgyak osztályába kell átsorolni.

5.66 Az aranyban kifejezett betétek, kölcsönök és értékpapírok a monetáris aranytól eltérő pénzügyi eszközként kezelendők és külföldi valutában megadott, hasonló pénzügyi eszközök megfelelő kategóriájába sorolandók. Az arany-csereügyletek monetáris aranyat vagy nem monetáris aranyat érintő értékpapír-visszavásárlási megállapodások (repók). Az arany betétre történő átváltását jelentik azzal a megállapodással, hogy a tranzakciót egy megállapodás szerinti időpontban és aranyáron a jövőben visszafordítják. A fordított tranzakciók elszámolásának általános gyakorlatát követve az arany átvevője nem számolja el az aranyat a mérlegében, míg az arany eladója nem veszi ki az aranyra vonatkozó tételt a mérlegéből. Az arany-csereügyleteket mindkét félnek olyan, biztosítékkal fedezett hitelként kell elszámolnia, ahol a fedezeti biztosíték az arany. A monetáris arany csereügyletek monetáris hatóságok között vagy monetáris hatóságok és egyéb felek között jönnek létre; a nem-monetáris arany csereügyletek hasonló tranzakciók, de azokban nem vesznek részt monetáris hatóságok.

5.67 Az aranykölcsönök arany megadott időtartamra történő átadását jelentik. Más fordított tranzakciókhoz hasonlóan az arany tulajdonjoga ebben az esetben is átszáll, de az aranyár-változás miatti kockázat és haszon az aranyat kölcsönadó félnél marad. Az aranyat kölcsönzők gyakran harmadik felek részére történő eladásaik fedezésére használják fel ezeket a tranzakciókat az aranyhiány időszakaiban. Az arany használatáért az eredeti tulajdonos részére díjat kell fizetni, amely az alapul szolgáló eszköz értéke és a fordított tranzakció időtartama függvényében kerül meghatározásra.

5.68 A monetáris arany egy pénzügyi eszköz; az aranykölcsön díja ennek megfelelően a pénzügyi eszköznek egy másik gazdasági egység számára történő rendelkezésére bocsátásáért fizetendő összeg. A monetárisarany-hitelekhez kapcsolódó díjak kamatként kezelendők. Az egyszerűsítés kedvéért egyezményesen ugyanez vonatkozik a nem monetáris arany kölcsönei után fizetett díjakra is.

SDR-ek (F.12)

5.69 Fogalommeghatározás: az SDR-ek azok a nemzetközi tartalékeszközök, amelyeket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hozott létre, és amelyet az IMF-tagok vehetnek igénybe meglevő tartalékeszközeinek kiegészítésére.

5.70 Az IMF Különleges Lehívási Jogok Osztálya kezeli a tartalékeszközöket az SDR-eknek az IMF tagországai és bizonyos nemzetközi ügynökségek (együttes megnevezésükön: a résztvevők) közötti elosztásával.

5.71 Az SDR-ek elosztás útján történő létrehozása, valamint visszavonás útján történő megszűnése tranzakciónak számít. Az SDR-ek bruttó tételként, eszköz beszerzéseként kerül elszámolásra az egyes résztvevők monetáris hatóságainak pénzügyi számláiban, a külföld esetében pedig kötelezettség keletkezéseként.

5.72 SDR-ekkel kizárólag hivatalos egységek, azaz központi bankok és egyes nemzetközi szervezetek rendelkeznek; ezek a jogok a résztvevők és az egyéb hivatalos egységek között átruházhatók. Az SDR-ek valamennyi tulajdonos számára szavatolt és feltétel nélküli jogot biztosítanak arra, hogy egyéb tartalékeszközökhöz, különösen külföldi fizetőeszközökhöz jussanak más IMF-tagoktól.

5.73 Az SDR-ek olyan eszközök, amelyekhez kötelezettségek társulnak, de az eszközök nem az IMF-fel, hanem a résztvevőkkel szembeni együttes követeléseket jelentik. Egy résztvevő SDR-készletének egy részét vagy akár egészét is eladhatja egy másik résztvevőnek más tartalékeszközökért, különösen külföldi fizetőeszközökért cserébe.

Készpénz és betétek (F.2)

5.74 Fogalommeghatározás: készpénz és betétek alatt a nemzeti és külföldi valutában forgalomban lévő készpénz és betétek értendők.

5.75 A készpénzzel és betétekkel kapcsolatos pénzügyi tranzakcióknak három alkategóriája létezik:

a) Készpénz (F.21);

b) Folyószámlabetétek (F.22); valamint

c) Egyéb betétek (F.29).

Készpénz (F.21)

5.76 Fogalommeghatározás: Készpénz a monetáris hatóságok által kibocsátott vagy engedélyezett bankjegyek és pénzérmék.

5.77 A készpénzhez tartoznak a következők:

a) a rezidens monetáris hatóságok által nemzeti fizetőeszközként kibocsátott, forgalomban lévő, rezidens és nem rezidens személyek által birtokolt bankjegyek és pénzérmék; valamint

b) a nem rezidens monetáris hatóságok által külföldi fizetőeszközként kibocsátott, forgalomban lévő, és rezidens személyek által birtokolt bankjegyek és pénzérmék.

5.78 Nem tartoznak a készpénz közé:

a) a forgalomban nem lévő bankjegyek és pénzérmék, például a központi banki saját bankjegykészletei vagy a biztonsági bankjegytartalékok; valamint

b) az általános fizetőeszközként nem használt emlékérmék. Ezek értéktárgyként kerülnek besorolásra.

5.2. mező - Az eurorendszer által kibocsátott fizetőeszköz

B5.2.1. Az eurorendszer által kibocsátott eurobankjegyek és -pénzérmék az euroövezeti tagállamok hazai fizetőeszközei. Bár az eurokészpénznek az egyes résztvevő tagállamok rezidensei birtokában lévő állománya hazai készpénznek tekintendő, a rezidens nemzeti központi bank kötelezettségének kizárólag az adott nemzeti bank összkibocsátásból való névleges - az EKB-tőkében való részesedés alapján számított - részesedésének megfelelő mértékben minősül. Ennek következményeként nemzeti szempontból az euroövezetben a rezidensek hazai készpénz-állományának egy része nem rezidensekkel szembeni pénzügyi követelés lehet.

B5.2.2. Az eurorendszer által kibocsátott készpénz bankjegyeket és pénzérméket foglal magában. A bankjegyeket az eurorendszer bocsátja ki, a pénzérméket az euroövezethez tartozó központi kormányzatok, de a pénzérmék a konvenció szerint a nemzeti központi bankok kötelezettségeinek minősülnek, amelyek ennek ellentételezéseként az államháztartással szemben névleges követeléssel bírnak. Az eurobankjegyeket és -pénzérméket az euroövezet rezidensei vagy az euroövezet nem-rezidensei birtokolhatják.

Betétek (F.22 és F.29)

5.79 Fogalommeghatározás: a betétek a betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok, illetve bizonyos esetekben a központi kormányzat (mint adósok) által nyilvánosan kínált, szabványosított, nem átruházható szerződések, amelyek lehetővé teszik a hitelezők számára bizonyos tőkeösszeg elhelyezését majd későbbi kivonását. Betétek esetében az adós rendszerint a teljes tőkeösszeget visszatéríti a befektetőnek.

Folyószámlabetétek (F.22)

5.80 Fogalommeghatározás: a folyószámlabetétek olyan betétek, amelyek névértéken bármikor készpénzre válthatók, és szankciók, korlátozások nélkül közvetlenül felhasználhatók csekkel, váltóval, átutalással, csoportos beszedéssel/átutalással vagy más közvetlen fizetési lehetőséggel történő fizetéshez.

5.81 A folyószámlabetétek főleg rezidens betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok, bizonyos esetekben a központi kormányzat vagy nem rezidens gazdasági egységek kötelezettségeit jelentik. A folyószámlabetétek közé sorolandók:

a) a monetáris pénzügyi intézmények közötti bankközi pozíciók;

b) a betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok által a számukra kötelezően előírt tartalékösszegen felül a központi banknál tartott betétek, amelyet előzetes értesítés és korlátozás nélkül felhasználhatnak;

c) azok a betétek, amelyek a monetáris pénzügyi intézményeknél keletkeznek a központi bankkal szemben monetáris aranyat nem érintő, nem allokált aranyszámlák formájában, továbbá más megfelelő betétek nemesfém-számlák formájában;

d) devizabetétek csereügyletek keretében;

e) az IMF-nél lévő tartalékpozíció, amely a "reserve tranche"-ot képezi, vagyis azok az SDR- vagy devizaösszegek, amelyeket egy tagország rövid időn belül lehívhat az IMF-től, valamint az IMF-fel szembeni más olyan követelések, amelyek azonnal a tagországok rendelkezésére állnak, beleértve az ország IMF részére adott hitelnyújtását is az általános hitelegyezmény (GAB) és az új hitelegyezmény (NAB) alapján.

5.82 A folyószámlabetétekhez folyószámlahitelek is kapcsolódhatnak. Ha a számla egyenlege negatívvá válik, akkor az egyenleg nullára történő csökkenését betét kivonásaként, a folyószámlahitel összegét pedig kölcsönnyújtásként kell figyelembe venni.

5.83 Valamennyi rezidens szektor és a külföld birtokában lehetnek folyószámlabetétek.

5.84 A folyószámlabetétek valutanem szerint hazai valutában vagy külföldi valutában vezetett folyószámlabetétek lehetnek.

Egyéb betétek (F.29)

5.85 Fogalommeghatározás: az egyéb betétek a folyószámlabetétektől eltérő betétek. Az egyéb betétek nem használhatók fel fizetőeszközként, kivéve a lejáratkor vagy egy megállapodás tárgyát képező felmondási idő után, illetve nem válthatók készpénzre vagy folyószámlabetétekre valamilyen jelentős korlátozás vagy szankció nélkül.

5.86 Az egyéb betétek a következőket foglalja magába:

a) lekötött betétek, amelyek nem válnak azonnal szabadon felhasználhatóvá, hanem csak a megállapodás szerinti lejáratkor. Határozott időre vannak lekötve vagy felmondással válthatók vissza. Ide tartoznak a betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok által kötelező tartalékként a központi banknál elhelyezett betétek is, amennyiben a betétesek nem tudják felmondás vagy korlátozás nélkül felhasználni azokat;

b) takarékbetétek, takarékbetétkönyvek, át nem ruházható takarékkönyvek, illetve át nem ruházható letéti jegyek;

c) valamilyen megtakarítási konstrukció vagy szerződés révén keletkező betétek. Az ilyen betétek gyakran azt a kötelezettséget róják a betétesre, hogy adott ideig rendszeresen végezzen befizetést és a befizetett tőke, valamint annak elhatárolt kamata csak egy meghatározott időtartam elteltével válik hozzáférhetővé. Ezeket a betéteket esetenként a megtakarítási időszak végén lakásvásárlás, vagy lakásépítés céljára nyújtott kölcsönökkel kombinálják, amelyek összege arányban áll a felhalmozott betétösszeggel;

d) takarék- és hitelszövetkezetek, lakástakarék-pénztárak, stb. által kiállított, azon névre szóló (olykor takaréklevélnek is nevezett) betéti okiratok, amelyek azonnal vagy viszonylag rövid időn belül visszaválthatók, de másra át nem ruházhatók;

e) a származtatott pénzügyi eszközökkel összefüggésben befizetett azon visszafizetendő letétek, amelyek a monetáris pénzügyi intézmények kötelezettségeit jelentik;

f) azon rövid lejáratú visszavásárlási megállapodások (repók), amelyek a monetáris pénzügyi intézmények kötelezettségeit képezik; valamint

g) az IMF-fel szemben fennálló, a nemzetközi tartalékok részét képező, hitel formájában nem megjelenő pénzügyi kötelezettségek; ezek az IMF "Általános Források" Számláján a Valutaalap által biztosított hitel igénybevételéből származnak. Ez a tétel egy-egy tagnak az IMF-nél elhelyezett, visszavásárlási kötelezettség alá tartozó saját fizetőeszközének mennyiségét jelzi.

5.87 Az egyéb betétek nem foglalják magukba sem az átruházható letéti jegyeket, sem az átruházható takarékjegyeket. Ezek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3) közé sorolandók.

5.88 Az egyéb betétek valutanem szerint hazai valutában vagy külföldi valutában vezetett egyéb betétek lehetnek.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.3)

5.89 Fogalommeghatározás: a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok az adósság tényét tanúsító átruházható pénzügyi eszközök.

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok legfontosabb jellemzői

5.90 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jellemzői:

a) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának időpontja;

b) a kibocsátási ár, amelyen a befektetők megvásárolják a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat azok első kibocsátásakor;

c) a visszavásárlás vagy a lejárat időpontja, amikor a tőke utolsó részletének a szerződésben meghatározott visszafizetése esedékes;

d) visszavásárlási ár vagy névérték, amely a kibocsátó által a lejáratkor a tulajdonos részére fizetendő összeg;

e) eredeti futamidő, amely a kibocsátás időpontja és a szerződésben meghatározott utolsó fizetés közötti időtartam;

f) hátralévő futamidő, amely a referencia-időpont és a szerződésben meghatározott utolsó fizetés közötti időtartam;

g) kamatláb, amelyet a kibocsátó fizet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak, a kamat lehet rögzített a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír teljes élettartamára vagy változhat az infláció, a kamatlábak vagy az eszközárak változása szerint. A rövid lejáratú értékpapírok és a kamatszelvény nélküli hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nem kínálnak szelvénykamatot.

h) kamatfizetési időpontok, amikor a kibocsátó kifizeti a kamatot az értékpapírok tulajdonosainak;

i) a kibocsátási ár, a visszavásárlási ár és a kamatláb megállapítható (vagy kifizethető) nemzeti fizetőeszközben vagy külföldi fizetőeszközben is; valamint

j) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok hitelminősítése, amely az egyes hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátások hitelképességét értékeli. A minősítési kategóriákat elismert ügynökségek határozzák meg.

Az első albekezdés c) pontját illetően a lejárat időpontja egybeeshet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír részvényre történő átváltásával. Ebben az összefüggésben az átválthatóság azt jelenti, hogy a tulajdonos a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt a kibocsátó törzsrészvényére válthatja át. A kicserélhetőség azt jelenti, hogy a tulajdonos a kibocsátótól eltérő vállalat részvényeire válthatja át a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt. A meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező, örökjáradék jellegű értékpapírokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kell sorolni.

5.91 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kategória olyan pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket tartalmaz, amelyek különböző osztályozások szerint írhatók le - a lejárat, a tulajdonos és a kibocsátó szektor és alszektor, a valutanem és a kamatláb típusa szerint.

Az eredeti futamidő és a valutanem szerinti osztályozás

5.92 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatban végzett tranzakciók az eredeti futamidő szerint két alkategóriára bonthatók:

a) rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.31); valamint

b) hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.32).

5.93 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lehetnek nemzeti valutában vagy külföldi valutában denomináltak. A külföldi valutában denominált, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tovább bonthatók valutanem szerint; a bontás más és más lehet attól függően, hogy az egyes külföldi valuták milyen jelentőségűek egymáshoz képest egy adott gazdaság számára.

5.94 A tőke és a kamatszelvény tekintetében adott külföldi valuta árfolyamához kötött, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat úgy kell besorolni, mintha abban az adott külföldi valutában denomináltak lennének.

A kamatláb típusa szerinti osztályozás

5.95 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok a kamatláb típusa szerint is osztályozhatók. A rendszer a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok három csoportját különbözteti meg, ezek:

a) Fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok;

b) Változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; valamint

c) Vegyes kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok.

Fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

5.96 A fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lehetnek:

a) egyszerű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket névértéken bocsátanak ki és vásárolnak vissza;

b) A névértékhez képest diszkonton vagy felárral kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Példaként a kincstárjegyek, a kereskedelmi kötvények, a saját váltók, a bemutatóra szóló váltók, a váltóforgatmányok és a letéti jegyek említhetők meg;

c) alacsony kamatfizetésű és a névértékhez képest jelentős diszkonttal kibocsátott diszkontkötvények;

d) kamatszelvény nélküli kötvények, amelyek szelvényfizetés nélküli, egyszeri kifizetésű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. A kötvényt a névértékhez képest diszkonttal értékesítik, és a tőkét a lejáratkor, illetve olykor részletekben fizetik vissza. A kamatszelvény nélküli kötvények kialakíthatók fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból a szelvények "letépésével", azaz a szelvényeknek az értékpapír végső tőketörlesztést megtestesítő részéről történő leválasztásával és a velük való önálló kereskedéssel;

e) külön forgalmazott kamat-, illetve tőkekövetelést megtestesítő értékpapírok (STRIPS), vagy leválasztott kamatszelvényű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek olyan értékpapírok, amelyek kamat-, illetve tőkekövetelést megtestesítő részét elkülönítették vagy "szétválasztották" egymástól, és azután külön-külön értékesítik;

f) az örökjáradék jellegű, valamint a visszahívható és visszaváltható hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, illetve törlesztésialap-rendelkezést tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok;

g) átváltható kötvények, amelyek a tulajdonos döntése szerint a kibocsátó részvényeire válthatók át, amelyek ettől kezdve részvényeknek minősülnek; valamint

h) részvényre átcserélhető kötvények, azzal a lehetőséggel, hogy az értékpapír - egy bizonyos későbbi időpontban, megállapodás tárgyát képező feltételek mellett - a kibocsátótól eltérő vállalat részvényére váltható át, rendszerint olyan leányvállalat vagy vállalat részvényére, amelyben a kibocsátó részesedéssel rendelkezik.

5.97 A fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz más olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok is tartoznak, mint például a részvényopciós utalványt tartalmazó kötvények, az alárendelt kötvények, az osztalékra nem jogosító elsőbbségi részvények, amelyek fix jövedelmet fizetnek, de nem biztosítanak részesedést a vállalat felszámolásakor fennmaradó vagyonból, továbbá ide tartoznak az együttesen kibocsátott, hitel- és tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok is.

Változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

5.98 A változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok azon értékpapírok, amelyek esetében a kamat és/vagy a tőke törlesztése az alábbiak valamelyikének függvénye:

a) a termékek és szolgáltatások általános árindexe (például fogyasztói árindex);

b) egy kamatláb; vagy

c) egy eszközár.

5.99 A változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok általában a hosszú lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz tartoznak, kivéve ha az eredeti futamidejük egy év vagy annál rövidebb idő.

5.100 Az inflációhoz és az eszközárhoz kapcsolódó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz azok a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tartoznak, amelyeket inflációhoz kötött kötvényként, illetve áruhoz kötött kötvényként bocsátanak ki. Az áruhoz kötött kötvény kamata és/vagy visszavásárlási értéke egy áru árához kapcsolódik. Azokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, amelyeknek a kamata egy másik hitelfelvevő hitelminősítéséhez kötődik, indexhez kötött hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként kell besorolni, mivel a hitelminősítések a piaci feltételekre reagálva nem változnak folyamatosan.

5.101 A kamatlábhoz kötött hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a szerződésben meghatározott névleges kamat és/vagy a visszavásárlási érték változik a nemzeti valutában kifejezve. A kibocsátás időpontjában a kibocsátó nem ismerheti a kamat- és a tőke-törlesztések értékét.

Vegyes kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

5.102 A vegyes kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok fix és változó szelvénykamatlábbal egyaránt rendelkeznek élettartamuk alatt, és a változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz sorolandók. Azokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat foglalják magukba, amelyek az alábbiakkal rendelkeznek:

a) fix kamatszelvény és változó kamatszelvény egyszerre;

b) fix vagy változó kamatszelvény egy referencia-időpontig, majd pedig változó vagy fix kamatszelvény a referencia-időponttól a lejárati időpontig; vagy

c) kamatszelvény-fizetések, amelyek előre rögzítettek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok élettartamára, de amelyek időben nem állandóak. Ezeket lépcsőzetes kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak nevezzük.

Zártkörű értékpapír-kibocsátás

5.103 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok a zártkörű értékpapír-kibocsátásokat is magukba foglalják. Zártkörű értékpapír-kibocsátás az, amikor a kibocsátó a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat közvetlenül adja el kis számú befektetőnek. E hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátóinak hitelképességét általában nem értékelik a hitelminősítő ügynökségek, és az értékpapírokat általában nem értékesítik tovább, illetve nem árazzák újra, ennek következtében a másodlagos piac kevéssé mély. A legtöbb zártkörű értékpapír-kibocsátás azonban megfelel az átruházhatóság kritériumának, ezért a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz sorolandók.

Értékpapírosítás

5.104 Fogalommeghatározás: az értékpapírosítás az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása, amelyeknél a kamatszelvény- vagy tőketörlesztés fedezeteként meghatározott eszközök vagy jövőbeli jövedelemáramlás szolgál. Sokféle eszköz vagy jövőbeli jövedelemáramlás használható fel az értékpapírosításhoz, ideértve többek között a lakó- és a kereskedelmi ingatlanokra adott jelzáloghiteleket, a fogyasztási hiteleket, a vállalkozói hiteleket, az állami hiteleket, a biztosítási szerződéseket, a hitelderivatívákat és különféle jövőbeni jövedelmeket.

5.105 Az eszközök és a jövőbeli jövedelemáramlások értékpapírosítása olyan fontos pénzügyi újítás, amelynek eredményeképpen a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok létrehozásának, piaci értékesítésének és kibocsátásának elősegítésére új pénzügyi vállalatok jöttek létre, melyeknek szolgáltatásait széles körben veszik igénybe. Az értékpapírosítást különböző megfontolások ösztönözték. A vállalatok esetében ezek az ösztönzők a következők: a banki hitelkonstrukcióknál olcsóbb finanszírozás, a szabályozási tőkekövetelmények mérséklése, különböző kockázattípusok, például a hitelkockázat vagy a biztosítási kockázat átruházása, illetve a finanszírozási források diverzifikálása.

5.106 Az értékpapírosítási formák a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok különböző piacain, illetve az egyes piacokon belül eltérőek. Ezek a rendszerek két nagy csoportba sorolhatók, amelyek a következők:

a) egy pénzügyi vállalat kapcsolódott be az eszközök értékpapírosításába, és sor került azoknak az eszközöknek az átvételére az eredeti tulajdonostól, amelyek a fedezetet biztosítják, ez a tranzakció tényleges eladási értékpapírosítás néven ismert; valamint

b) azok az értékpapírosítási típusok, amelyeknél egy pénzügyi vállalat csak az eszközök értékpapírosításába és a hitelkockázat átruházásába kapcsolódott be hitel-nemteljesítési csereügylet (CDS) felhasználásával - az eredeti tulajdonos megtartja az eszközöket, de továbbadja a hitelkockázatot. Ez szintetikus értékpapírosítás néven ismert.

5.107 Az 5.106 bekezdés a) pontjában említett értékpapírosítási típus esetében értékpapírosítási vállalat jön létre, hogy birtokába vegyen értékpapírosított eszközöket vagy egyéb, az eredeti tulajdonos által értékpapírosított eszközöket, és olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsát ki, amelyeket az említett eszközök fedeznek.

5.108 Fontos különösen annak megállapítása, hogy az eszközök értékpapírosításába bekapcsolódó pénzügyi vállalat aktívan kezeli-e portfólióját a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásával, vagy csak egyszerűen olyan ügynökként működik, amely passzívan kezeli az eszközöket vagy birtokolja a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat. Ha a pénzügyi vállalat jogilag az eszköz-portfólió birtokosa, és olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsát ki, amelyek érdekeltséget teremtenek a portfólióban, és számlák teljes sorozatával rendelkezik, akkor az egyéb pénzügyi közvetítők kategóriába sorolt pénzügyi közvetítőként tevékenykedik. Az eszközök értékpapírosításába bekapcsolódott pénzügyi vállalatokat meg kell különbözetni azoktól a szervezetektől, amelyeket kizárólag a pénzügyi eszközök és kötelezettségek speciális portfólióinak birtoklására hoztak létre. Ez utóbbi szervezetek anyavállalatukkal együtt kezelendők, ha ugyanabban az országban rezidensek, mint amelyikben az anyavállalat is. Ha azonban a szervezet nem rezidens, elkülönült gazdasági egységként kezelendő, és a más vállalat által ellenőrzött zárt pénzügyi intézmények kategóriájába tartozik.

5.109 Az 5.106 bekezdés b) pontjában említett értékpapírosítási típus esetében az eszközök eredeti tulajdonosa vagy a biztosítást vásárló a hitel-nemteljesítési csereügylettel (CDS) átruházza a diverzifikált referenciaeszközök halmazához kapcsolódó hitelkockázatot egy értékpapírosítási vállalatra, de magukat az eszközöket megtartja. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásából származó hozamokat betétbe vagy egy másik biztos befektetésbe, mint például a legjobb minősítésű ("AAA") kötvényekbe helyezik, és a betétre elhatárolt kamat, illetve a hitel-nemteljesítési csereügyletből származó bevétel finanszírozza a kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamatösszegét. Hitel-nemteljesítés esetén csökken az eszközfedezetű értékpapírok (ABS) tulajdonosainak járó tőke - az alacsonyabb besorolású értékpapírosztályok tulajdonosa viseli először a veszteségeket stb. A kamatszelvény- és tőketörlesztés is átirányítható a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok befektetőitől a biztosíték eredeti tulajdonosához a hitel-nemteljesítés veszteségének fedezésére.

5.110 Az eszközfedezetű értékpapír (ABS) olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely után a tőke és/vagy kamat kizárólag meghatározott pénzügyi vagy nem pénzügyi eszközök által generált pénzforgalomból fizetendő.

Fedezett kötvények

5.111 Fogalommeghatározás: a fedezett kötvények egy pénzügyi vállalat által kibocsátott vagy egy pénzügyi vállalat által teljes mértékben garantált, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. A kibocsátó vagy kezes pénzügyi vállalat nem teljesítése esetén a kötvénytulajdonosoknak elsőbbségi követelési joguk van a fedezeti eszközökre, a pénzügyi vállalattal szembeni rendes követelés mellett.

Kölcsön (F.4)

5.112 Fogalommeghatározás: kölcsön akkor jön létre, amikor a hitelezők pénzt adnak kölcsön az adósoknak.

A kölcsön legfontosabb jellemzői

5.113 A kölcsön jellemzői a következők:

a) a kölcsönnyújtás feltételeit vagy a kölcsönt nyújtó pénzügyi vállalat szabja meg, vagy a kölcsönt nyújtó, illetve a kölcsönt felvevő fél egymás között közvetlenül, vagy ügynök beiktatásával megállapodás útján rögzíti;

b) a kölcsönnyújtás során rendszerint a hitelt felvevő fél a kezdeményező; valamint

c) a kölcsön feltétel nélküli adósság a hitelező felé, amit lejáratkor az adós köteles visszafizetni és visszafizetésig kamatozik.

5.114 Kölcsön lehet valamennyi rezidens szektor és a külföld pénzügyi eszköze vagy kötelezettsége. A betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok a rövid lejáratú kötelezettségeket rendszerint betétként, és nem kölcsönként tartják nyilván.

A kölcsönök osztályozása az eredeti futamidő, a pénznem és a hitelnyújtás célja szerint

5.115 A kölcsönökkel kapcsolatban végzett tranzakciók az eredeti futamidő szerint két kategóriára bonthatók:

a) rövid lejáratú kölcsönök (F.41) rövid eredeti futamidővel, beleértve a felmondásra visszafizetendő kölcsönöket is; valamint

b) hosszú lejáratú kölcsönök (F.42) hosszú eredeti futamidővel.

5.116 Elemzés céljából a kölcsönök további alkategóriákra bontható:

a) nemzeti valutában meghatározott kölcsönök; valamint

b) külföldi valutában kifejezett kölcsönök.

A háztartások esetében hasznos alkategóriák a következők:

a) fogyasztási célú kölcsönök;

b) lakásvásárlási kölcsönök; valamint

c) egyéb kölcsönök.

A kölcsönnel kapcsolatos tranzakciók és a betétekkel kapcsolatos tranzakciók közötti különbség

5.117 A kölcsönnel kapcsolatos tranzakciók (F.4) és a betétekkel kapcsolatos tranzakciók (F.22) között az a különbség, hogy az adós a kölcsön esetében szabványosított, nem átruházható szerződéseket kínál, a betét esetében azonban nem.

5.118 A betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok részére nyújtott rövid lejáratú kölcsönöket egyezményesen a folyószámlabetétek vagy az egyéb betétek alkategóriájába, míg a betétgyűjtő vállalatoktól eltérő gazdasági egységeknek nyújtott rövid lejáratú kölcsönöket a rövid lejáratú kölcsönök alkategóriájába kell sorolni.

5.119 A betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok közötti pénzelhelyezéseket mindig betétként kell rögzíteni.

A kölcsönnel kapcsolatos tranzakciók és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatos tranzakciók közötti különbség

5.120 A kölcsönnel kapcsolatos tranzakciók (F.4) és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatos tranzakciók (F.3) között az a különbség, hogy a kölcsön nem átruházható pénzügyi eszközök, míg a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok átruházható pénzügyi eszközök.

5.121 Az esetek többségében a kölcsönt egyetlen okmány igazolja és a kölcsönökkel kapcsolatos tranzakciók egyetlen hitelező és egyetlen adós között zajlanak le. Ezzel szemben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátás nagyszámú azonos okmányból áll, amelyek mindegyike valamilyen kerek összeget képvisel és ezek együttesen teszik ki a kölcsön teljes összegét.

5.122 A kölcsönnek létezik másodlagos piaca is. Azokban az esetekben, amikor a kölcsönök átruházhatóvá válnak egy szervezett piacon, a kölcsönt a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kell átsorolni, feltéve, hogy van bizonyíték a másodlagos piaci kereskedelemre, beleértve az árjegyzők meglétét is, és gyakori a pénzügyi eszköz jegyzése, például a vételi és eladási árfolyam különbözetének megadásával. Általában az eredeti kölcsön explicit konverziója is megtörténik.

5.123 A szabványosított kölcsönöket a legtöbb esetben pénzügyi vállalatok kínálják és gyakran háztartásokhoz helyezik ki. A feltételeket a pénzügyi vállalatok szabják, és a háztartások csak arról dönthetnek, hogy elfogadják vagy elutasítják azokat. A nem szabványosított kölcsönök feltételei viszont általában a hitelező és az adós között folytatott tárgyalások eredményeként alakulnak ki. Ez fontos kritériuma annak, hogy könnyebben meg lehessen különböztetni a nem szabványosított kölcsönöket a hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroktól. Nyilvános értékpapír-kibocsátás esetén a kibocsátás feltételeit a hitelfelvevő határozza meg, esetlegesen a kibocsátást irányító bankkal / lead manager bankkal) folytatott konzultációt követően. Zártkörű értékpapír-kibocsátás esetén viszont a hitelező és az adós tárgyalásos úton alakítja ki a kibocsátás feltételeit.

A kölcsönökkel, a kereskedelmi hitelekkel és a kereskedelmi váltókkal kapcsolatos tranzakciók közötti különbség

5.124 A kereskedelmi hitel olyan hitel, amelyet közvetlenül a termékek szállítója és a szolgáltatások nyújtója biztosít ügyfeleinek. Kereskedelmi hitel akkor keletkezik, ha a termékek és a szolgáltatások kifizetése nem a termék tulajdonjogának megváltozásával vagy a szolgáltatás nyújtásával egy időben történik meg.

5.125 A kereskedelmi hitelt megkülönböztetik a kereskedelmet finanszírozó kölcsönöktől, amelyek kölcsönnek minősülnek. A termékek szállítója vagy a szolgáltatások nyújtója által kibocsátott, az ügyfélnek címzett kereskedelmi váltók, amelyeket a szállító később egy pénzügyi vállalatnál számítol le, egy harmadik fél követelésévé válnak az ügyféllel szemben.

Értékpapír-kölcsönzés és visszavásárlási megállapodások

5.126 Fogalommeghatározás: az értékpapír-kölcsönzés az értékpapíroknak a kölcsönadó által a kölcsönvevő részére történő ideiglenes átruházását jelenti. Az értékpapírok kölcsönvevőjétől megkövetelhető, hogy fedezetként biztosítson eszközöket készpénz vagy értékpapírok formájában az értékpapírok kölcsönadója részére. A jogcím a tranzakció mindkét része esetében átszáll, így a kölcsönvett értékpapírok és a fedezetek eladhatók, illetve továbbkölcsönözhetők.

5.127 Fogalommeghatározás: az értékpapír-visszavásárlási megállapodás olyan megállapodás, amely értékpapírok, például hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy részvények átadására vonatkozik készpénz vagy egyéb fizetési eszköz ellenében, ugyanazon vagy hasonló értékpapírok fix áron történő visszavásárlásának vállalása mellett. A visszavásárlási kötelezettség egy meghatározott jövőbeni időpontra vonatkozhat, vagy "nyitott" lejárati idejű lehet.

5.128 A készpénzfedezetű értékpapír-kölcsönzés és a visszavásárlási megállapodás (repó) eltérő pénzügyi ügyletek, de gazdasági hatásuk azonos, amennyiben mind a kettő biztosítékkal fedezett kölcsön, mivel mindkettő esetében értékpapíroknak kölcsön- vagy betétfedezetként történő átadására kerül sor, és betétgyűjtéssel foglalkozó vállalat a pénzügyi ügylet keretében értékesíti az értékpapírokat. A két ügylet különböző jellemzőit az 5.2. táblázat tartalmazza.

5. 2 táblázat - Az értékpapír-kölcsönzés és a visszavásárlási megállapodások legfontosabb jellemzői

JellemzőÉrtékpapír-kölcsönzésVisszavásárlási megállapodások
Készpénz-fedezetKészpénzfedezet nélkülKonkrét értékpapírokÁltalános fedezet
A csere hivatalos módjaÉrtékpapír-kölcsönzés, amelynél a kölcsönvevő vállalja, hogy visszaadja az értékpapírokat a kölcsönadónakÉrtékpapír-értékesítés és a visszavásárlás vállalása a keretszerződés feltételei szerint
A csere formájaÉrtékpapír – készpénzÉrtékpapír – más fedezet (ha van)Értékpapír – készpénzKészpénz – értékpapír
Ellenszol-gáltatásKészpénz-fedezet átadójának (az értékpapír kölcsönvevő-jétől)Értékpapírok (nem fedezeti értékpapírok) átadójának
(az értékpapír kölcsönadójától)
Készpénz átadójánakKészpénz átadójának
Az ellenszol-gáltatás módjaDíjDíjRepo-kamatRepo-kamat

5.129 Az értékpapír-kölcsönzés és a visszavásárlási megállapodások keretében átadott értékpapírok úgy kezelendők, mint amelyek nem változtatták meg a gazdasági tulajdonjogot, mert továbbra is a kölcsönadó az értékpapír kamataiból származó jövedelem kedvezményezettje, és az értékpapír bármilyen árváltozásának szintén ő viseli kockázatát, illetve élvezi hasznát.

5.130 Sem a pénzeszközök értékpapír-visszavásárlási megállapodások alapján való átadása és átvétele, sem pedig a készpénzfedezetű értékpapír-kölcsönzés nem vonja maga után újabb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátását. A pénzközök monetáris pénzügyi intézményektől eltérő gazdasági egységek részére történő átadása kölcsönként, a betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok esetében pedig betétként kezelendő.

5.131 Ha az értékpapír-kölcsönzéshez nem társul készpénzátadás, vagyis ha egy értékpapírnak egy másik értékpapírra történő átcseréléséről van szó, vagy ha az egyik fél fedezet nélkül adja át az értékpapírt, akkor nem következik be kölcsönökkel, betétekkel vagy értékpapírokkal kapcsolatos tranzakció.

5.132 A repók esetében a készpénzletétek elhelyezése kölcsönnek minősül.

5.133 Az arany-csereügyletek az értékpapír-visszavásárlási megállapodásokhoz hasonlítanak azzal az eltéréssel, hogy a fedezet az arany. Az arany külföldi fizetőeszközben vezetett betétre történő átváltását foglalják magukba azzal a megállapodással, hogy a tranzakció megfordítására kerül sor egy megállapodás tárgyát képező jövőbeni időpontban, megállapodás tárgyát képező aranyáron. A tranzakciót fedezeti biztosítékkal ellátott kölcsönként vagy betétként számolják el.

Pénzügyi lízingek

5.134 Fogalommeghatározás: a pénzügyi lízing olyan szerződés, amely révén a lízingbeadó, egy eszköz jogos tulajdonosa az eszköz tulajdonjogához kapcsolódó kockázatokat és hasznokat átadja a lízingbevevőnek. A pénzügyi lízing keretében a lízingbeadó úgy tekintendő, mint aki kölcsönt nyújt a lízingbevevőnek, amellyel az megszerzi az eszközt. Ezután a lízingelt eszközt nem a lízingbe adó, hanem a lízingbe vevő mérlegében kell kimutatni; a megfelelő kölcsön kimutatása a lízingbeadó eszközeként és a lízingbevevő kötelezettségeként történik.

5.135 A pénzügyi lízingeket az különbözteti meg a lízingek egyéb fajtáitól, hogy a tulajdonjog kockázatai és hasznai átszállnak az áru jog szerinti tulajdonosáról az áru használójára. A lízingek egyéb fajtái a következők: i. tartós bérlet; ii. haszonbérlet. A 15. fejezetben meghatározott szerződések, lízingek és licencek lízingnek is minősülhetnek.

Egyéb kölcsönfajták

5.136 A kölcsön kategóriája a következőket foglalja magába:

a) folyószámlabetétek folyószámlahitele, amikor a fedezet nélkül igénybevett összeget nem negatív folyószámlabetétként kezelik;

b) más folyószámlák folyószámlahitele, például vállalatcsoporton belüli egyenlegek a nem pénzügyi vállalatok és leányvállalataik között; nem tartoznak ide azonban azok az egyenlegek, amelyek a monetáris pénzügyi intézmények betétek alkategóriáiba sorolt kötelezettségeit képezik;

c) munkavállalói pénzügyi követelések a vállalati nyereségben való részesedésük folytán;

d) visszafizetendő margin-számlák azokkal a származtatott pénzügyi eszközökkel összefüggésben, amelyek a monetáris pénzügyi intézményektől eltérő gazdasági egységek kötelezettségeit képezik;

e) kölcsönök, amelyek bankelfogadványok megfelelői;

f) jelzálogkölcsönök;

g) fogyasztási hitelek;

h) rulírozó hitelek;

i) részletfizetéses kölcsönök;

j) bizonyos kötelezettségek teljesítésének garanciáját biztosító kölcsönök;

k) betétgaranciák mint a viszontbiztosító társaságoknak a viszontbiztosított társaságokkal szembeni pénzügyi követelései;

l) az IMF-fel szembeni, kölcsönök formájában megjelenő igazolt pénzügyi követelések az Általános Tartalékszámlán, ideértve az általános hitelegyezmény (GAB) és az új hitelegyezmény (NAB) keretében adott hitelnyújtást is; valamint

m) IMF-hitel formájában megjelenő, IMF-fel szembeni kötelezettségek, vagy a szegénységet csökkentő és a növekedést segítő program (PRGF) keretében nyújtott kölcsönök.

5.137 A nem teljesítő kölcsönök speciális eseteit a 7. fejezet tárgyalja.

A kölcsön kategóriájába nem tartozó pénzügyi eszközök

5.138 A kölcsön kategóriája a következőket nem foglalja magában:

a) egyéb követelések/tartozások (AF.8), beleértve a kereskedelmi hiteleket és az előlegeket (AF.81); valamint

b) pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek, amelyek abból adódnak, ha ingatlanvagyon, pl. földterület és épületek nem-rezidens személyek tulajdonában vannak. Ezeket az egyéb tulajdoni részesedések (AF.519) közé kell sorolni.

Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek vagy egységek (F.5)

5.139 Fogalommeghatározás: a tulajdoni részesedések és a befektetési jegyek vagy egységek a részjegyeket vagy egységeket kibocsátó gazdasági egységek eszközeivel szembeni maradványköveteléseket jelentik.

5.140 A tulajdoni részesedések és a befektetési jegyek két alkategóriára bontható:

a) tulajdoni részesedések (F.51); valamint

b) befektetési jegyek vagy egységek (F.52).

Tulajdoni részesedések (F.51)

5.141 Fogalommeghatározás: a tulajdoni részesedés olyan pénzügyi eszköz, amely a vállalatok fennmaradó vagyonával szembeni követelés, amely az összes egyéb követelés teljesítése után érvényesíthető.

5.142 A jogi személyiséggel rendelkező egységekben meglévő tulajdoni részesedések tulajdonjogát rendszerint részvények, letéti igazolások, részesedések vagy hasonló okmányok igazolják. Az angol shares, illetve stock kifejezés jelentése azonos (magyarul: részvény).

Letéti igazolások

5.143 Fogalommeghatározás: a letéti igazolások más gazdaságokban jegyzett értékpapírok tulajdonjogát képviselik; a letéti igazolások tulajdonjoga az alapul szolgáló értékpapírok közvetlen tulajdonjogának minősül. Az egyik tőzsdén jegyzett letéti jegyek egy másik tőzsdén jegyzett értékpapírok tulajdonjogát képviselik. A letéti igazolások elősegítik az értékpapír-tranzakciókat az eredeti jegyzési országtól eltérő gazdaságokban. Az alapul szolgáló értékpapírok részvények vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lehetnek.

5.144 A tulajdoni részesedések kategória a következő alkategóriára bontható:

a) tőzsdei részvények (F.511);

b) nem tőzsdei részvények (F.512), valamint

c) egyéb tulajdoni részesedések (F.519).

5.145 A tőzsdei és a nem tőzsdei részvények egyaránt átruházhatók, és tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapírként szerepelnek.

5.146 Fogalommeghatározás: a tőzsdei részvények olyan tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapírok, amelyeket egy tőzsdén jegyeznek. Az adott tőzsde lehet elismert értékpapírtőzsde vagy a másodlagos értékpapírpiac valamilyen más formája. A tőzsdei részvényeket tőzsdén jegyzett részvényeknek is nevezik. A tőzsdei részvények tőzsdei árfolyamának megléte azt jelenti, hogy a napi árfolyamok általában közvetlenül rendelkezésre állnak.

5.147 Fogalommeghatározás: a nem tőzsdei részvények olyan tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapírok, amelyeket nem jegyeznek tőzsdén.

5.148 A tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapírok a tőzsdén nem jegyzett korlátolt felelősségű társaságok által kibocsátott részvényeket foglalják magukba az alábbiak szerint:

a) tőkerészesedések, amelyek birtokosaik részére közös tulajdonosi státuszt biztosítanak és arra jogosítják fel őket, hogy részesüljenek a teljes felosztott nyereségből, illetve felszámolás esetén részt kapjanak a nettó vagyonból;

b) visszavásárolt részvények, amelyek tőkéje visszafizetésre került, de amit megtartanak a részvényesek, akik továbbra is közös tulajdonosok maradnak és akik továbbra is jogosultak arra, hogy részesedjenek a fennmaradó jegyzett tőke utáni osztalékfizetés nyomán megmaradó nyereségből, illetve abból a többletből, ami felszámoláskor esetleg marad, azaz a fennmaradó jegyzett tőkével csökkentett nettó eszközökből;

c) a jegyzett tőke részét nem képező, osztalékra jogosító, de szavazati jogot nem biztosító részvények, amelyeket alapítói részvényeknek, nyereségrészesedést biztosító részvényeknek és csak osztalékra jogosító részvényeknek is neveznek. Az osztalékra jogosító részvények nem biztosítják a közös tulajdonosi státuszt azok számára, akiknek a birtokában vannak, vagyis a részvénytulajdonosnak nincs joga részesedni a jegyzett tőkéből annak visszafizetése esetén, nincs joga a tőkehozamhoz, nincs szavazati joga a részvénytársasági közgyűlésen stb. Mindazonáltal ezek a részvények jogot biztosítanak birtokosaiknak arra, hogy a jegyzett tőke után fizetett osztalék nyomán fennmaradó nyereségből valamilyen arányban, illetve a felszámolás esetén fennmaradó többlet valamilyen hányadából részesüljenek;

d) osztaléktöbbletre jogosító elsőbbségi részvények, amelyek részesedést biztosítanak a birtokosoknak egy vállalat felszámolása nyomán fennmaradó vagyon felosztásában. A birtokosoknak joguk van arra is, hogy a rögzített, százalékban megadott osztalékon felül rendkívüli osztalékokat kapjanak. A rendkívüli osztalékokat általában a bejelentett törzsosztalékok arányában fizetik ki. Felszámolás esetén az osztaléktöbbletre jogosult elsőbbségi részvényesek jogosultak az azokból a bevételekből való részesedésre, amelyeket a törzsrészvényesek kapnak, illetve visszakaphatják azt az összeget, amit a részvényeikért fizettek.

5.149 Az első nyilvános tőzsdei bevezetés (IPO) - más néven "forgalomba hozatal" vagy "részvények tőzsdére vitele" - akkor következik be, amikor egy vállalat első alkalommal bocsát ki tulajdoni részesedéseket megtestesítő értékpapírokat a nyilvánosság számára. Ezeket a tulajdoni részesedéseket megtestesítő értékpapírokat gyakran kis méretű, fiatal vállalatok bocsátják ki finanszírozási okokból, vagy nagy vállalatok annak érdekében, hogy a tőzsdén jegyzett vállalattá váljanak. Az első nyilvános tőzsdei bevezetéskor a kibocsátó segítséget kaphat egy jegyzési garanciavállalással foglalkozó szervezettől, amely segít a kibocsátandó tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír típusának, a legjobb eladási árfolyamnak és a piacra vitel időpontjának a meghatározásában.

5.150 A tőzsdei jegyzés azt jelenti, hogy a vállalat részvényei szerepelnek a részvények azon listáján, amelyekkel hivatalosan kereskednek egy értékpapírtőzsdén. Rendszerint a kibocsátó vállalat kérelmezi a tőzsdei jegyzést, egyes országokban azonban a tőzsde kezdeményezheti a vállalat jegyzését például azért, mert részvényeivel már aktívan kereskednek informális csatornákon keresztül. Az első tőzsdei jegyzés követelményei közé általában a következők tartoznak: több évre visszamenő pénzügyi kimutatások; elegendő össznévértékű részvény rendelkezésre bocsátása a nyilvánosság számára, mind abszolút értékben, mind pedig az összes forgalomban lévő részvény százalékos arányában; valamint rendszerint független értékelők véleményeit tartalmazó jóváhagyott kibocsátási tájékoztató. A forgalomban tartás megszüntetése azt jelenti, hogy az adott vállalat részvényeit törlik a tőzsdén jegyzett részvények sorából. Erre akkor kerül sor, ha egy vállalat beszünteti az üzleti tevékenységet, csődöt jelent, nem felel meg az értékpapírtőzsde jegyzési szabályainak, vagy kvázi vállalattá vagy nem társasági formában működő vállalattá válik, gyakran összeolvadás vagy felvásárlás eredményeképpen. A tőzsdei jegyzést tőzsdei részvények kibocsátásaként és nem tőzsdei részvények visszavásárlásaként kell elszámolni, míg a forgalomban tartás megszüntetését a tőzsdei részvények visszavásárlásaként és - adott esetben - nem tőzsdei részvények kibocsátásaként kell elszámolni.

5.151 A vállalatok visszavásárolhatják saját tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjaikat részvény-visszavásárlás formájában, amit a saját részvények vásárlásának vagy megszerzésének is neveznek. A részvény-visszavásárlás olyan pénzügyi tranzakcióként számolandó el, amely készpénzt biztosít a meglévő részvénytulajdonosoknak a vállalat forgalomban lévő tőkéje egy részének fejében. Ez azt jelenti, hogy a vállalat készpénzt ad a forgalomban lévő részvények számának csökkentéséért. A vállalat vagy bevonja a részvényeket, vagy "sajátrészvény-állományként" megtartja őket újraértékesítés céljából.

5.152 A tulajdoni részesedéseket megtestesítő értékpapírok nem tartalmazzák a következőket:

a) a kibocsátáskor jegyzésre felkínált, de le nem jegyzett részvényeket. Ezek nem tartandók nyilván;

b) részvényekre átváltható kötvények. Átváltásuk időpontjáig ezek hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak (AF.3) minősülnek;

c) korlátlan felelősségű tagok részesedését bejegyzett társas vállalkozásokban. Ezeket az egyéb tulajdoni részesedésekhez kell sorolni;

d) kormányzati részesedéseket jogilag részvénytőkével rendelkező társaságként létrehozott nemzetközi szervezetekben. Ezeket az egyéb tulajdoni részesedések közé (AF.519) kell sorolni;

e) a kibocsátott bónusz részvényeket, vagyis azon részvényeket, amelyeket ellenérték nélkül bocsátanak a részvényesek rendelkezésére az azok birtokában lévő részvények arányában. Az ilyen kibocsátás, amely sem a részvényesekkel szemben fennálló vállalati kötelezettségeken, sem azokon az arányokon nem változtat, amelyek az egyes részvényesek által a vállalatban birtokolt vagyonrészek között állnak fenn, nem képez pénzügyi tranzakciót. A részvényfelosztások sem rögzítendők.

5.153 Fogalommeghatározás: az egyéb tulajdoni részesedések közé a tulajdoni részesedések mindazon formái tartoznak, amelyek sem a tőzsdei részvények (AF.511), sem a nem tőzsdei részvények (AF.512) alpontba nem sorolhatók be.

5.154 Az egyéb tulajdoni részesedések közé tartoznak:

a) a vállalati tulajdoni részesedések mindazon formái, amelyek nem részvények, beleértve a következőket:

1. a jogi személyiség nélküli társaságokban lévő tulajdoni részesedések;

2. olyan korlátolt felelősségű társaságokban lévő tulajdoni részesedések, melyek tulajdonosai üzlettársak és nem részvényesek;

3. önálló jogi személyiséggel rendelkező egyéb nem részvénytársaságokba befektetett tőke;

4. önálló jogi személyként elismert szövetkezeti társulásokba befektetett tőke.

b) az államháztartás tőkebefektetései olyan, különleges törvények alapján önálló jogi személyként elismert, állami vállalatokban, amelyek tőkéje nincsen felosztva részvényekre;

c) az államháztartás tőkebefektetése a központi bank tőkéjében;

d) állami tőkebefektetések nemzetközi és nemzetek fölötti szervezetekben - az IMF kivételével - akkor is, ha ezek jogilag részvénytőkével létrehozott társaságok (pl. az Európai Befektetési Bank);

e) az EKB pénzügyi forrásai az egyes nemzetek központi bankjainak hozzájárulásaiból;

f) pénzügyi és nem pénzügyi kvázivállalatokba fektetett tőke. E befektetések összegének a készpénzben vagy természetben eszközölt új befektetéseknek az esetleges tőkekivonásokkal csökkentett összege tekintendő;

g) pénzügyi követelések, amelyekkel a nem rezidens egységek rendelkeznek a képzett rezidens egységekkel szemben és fordítva.

5.155 Az új részvények kibocsátási értéken tartandók nyilván, ami a névérték és az ázsió összegét jelenti.

5.156 A forgalomban lévő részvényekkel kapcsolatos tranzakciók azok tranzakciós értékén tartandók nyilván. Ha a tranzakciós érték nem ismert, akkor az a tőzsdei részvények esetében a tőzsdei árfolyam vagy a piaci ár, a nem tőzsdei részvények esetében pedig a hipotetikus piaci érték alapján becsülendő meg.

5.157 Az olyan részvények értékét, amelyeket készpénzben vagy részvényben igénybe vehető osztalékként nyújtottak, a kibocsátó által javasolt osztalékösszeg alapján kell meghatározni.

5.158 A bónuszrészvény-kibocsátások nem tartandók nyilván. Azokban az esetekben viszont, amikor a bónusz részvények kibocsátása egy vállalat részvényeinek piaci összértékében változást idéz elő, akkor azt a változást az átértékelési számlán kell rögzíteni.

5.159 A tulajdoni részesedések (F.51) tranzakciós értéke a tulajdonosok által vállalataik, vagy kvázi vállalataik részére átadott pénzeszközök összege. A pénzeszközök átadása néhány esetben a vállalat vagy kvázi vállalat kötelezettségeinek átvállalásával biztosítható.

Befektetési jegyek vagy egységek (F.52)

5.160 Fogalommeghatározás: a befektetési jegyek egy befektetési alap részjegyei, ha az alap vállalati szerkezettel rendelkezik. Egyes országokban egységek néven ismertek, ha az alap letétkezelőként működik. A befektetési alapok olyan kollektív befektetési vállalkozások, amelyeken keresztül a befektetők egyesítik forrásaikat pénzügyi és/vagy nem pénzügyi eszközökbe történő befektetéshez.

5.161 A befektetési alapokat kölcsönös befektetési alapoknak, tőkekihelyező társaságoknak, speciális befektetési alapoknak és átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoknak (ÁÉKBV) is nevezik, és lehetnek nyíltvégű, félig nyíltvégű vagy zártvégű alapok.

5.162 A befektetési jegyek tőzsdén jegyzett vagy tőzsdén nem jegyzett értékpapírok lehetnek. A tőzsdén nem jegyzett befektetési jegyek általában kérésre visszafizetendők, mégpedig a befektetési jegyeknek a pénzügyi vállalatok saját tőkéjén belül képviselt részaránya szerinti értéken. A saját tőkét különböző összetevőik piaci ára alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni.

5.163 A befektetési jegyek két alkategóriára bonthatók:

pénzpiaci alap (MMF) befektetési jegyei vagy egységei (F.521); valamint

nem pénzpiaci alapok befektetési jegyei /egységei.

5.164 Fogalommeghatározás: az MMF befektetési jegyeket vagy egységeket a pénzpiaci alapok (MMF) bocsátják ki. Az MMF befektetési jegyek vagy egységek átruházhatóak, és gyakran a betéteket lényegében helyettesítő eszközöknek tekinthetők.

5.165 Fogalommeghatározás: a pénzpiaci alapok befektetési jegyeitől vagy egységeitől eltérő egyéb befektetési jegyek vagy egységek egy MMF-től eltérő befektetési alap értékének egy részével szemben támasztott követelést testesítnek meg. Az ilyen befektetési jegyeket és egységeket befektetési alapok bocsátják ki.

5.166 A pénzpiaci alapok befektetési jegyeitől vagy egységeitől eltérő egyéb befektetési jegyek vagy egységek közül a tőzsdén nem jegyzett befektetési jegyek vagy egységek általában kérésre visszafizetendők, mégpedig azoknak a pénzügyi vállalatok saját tőkéjén belül képviselt részaránya szerinti értéken. A saját tőkét különböző összetevőik piaci ára alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni.

5.167 A befektetési jegyekkel vagy egységekkel kapcsolatos tranzakciók értékébe bele kell számítani az alapokhoz való nettó hozzájárulás értékét.

Biztosítási, nyugdíj- és szabványosítottgarancia-rendszerek (F.6)

5.168 Biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerek hat alkategóriába bonthatók:

a) nem-életbiztosítási technikai tartalékok (F.61);

b) életbiztosítási és életjáradék-jogosultságok; (F.62)

c) nyugdíjjogosultságok (F.63);

d) nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelőkkel szembeni követelései (F.64);

e) nem nyugdíjjellegű ellátásra való jogosultságok (F.65); valamint

f) szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok (F.66).

Nem-életbiztosítási technikai tartalékok (F.61)

5.169 Fogalommeghatározás: a nem-életbiztosítási technikai tartalékok olyan pénzügyi követelések, amelyeket a nem-életbiztosítással rendelkező biztosítottak támasztanak a nem-életbiztosító társaságokkal szemben, a meg nem szolgált díjak és a felmerült kárigények vonatkozásában.

5.170 A meg nem szolgált díjakat és a felmerült kárigényeket érintő nem-életbiztosítási technikai tartalékok terén végzett tranzakciók olyan kockázatokhoz kapcsolódnak, mint a balesetek, a betegség vagy a tűz, illetve viszontbiztosításhoz kötődnek.

5.171 A meg nem szolgált díjak befizetett, de még be nem szolgált biztosítási díjak. A biztosítási díjakat rendszerint a biztosítási tartam kezdetén fizetik. Az eredményszemléletben tekintve a biztosító a biztosítási díjakat a biztosítás tartama alatt szolgálja meg, így az első díj előleget jelent.

5.172 A függő károk esedékes, de még nem rendezett kárigények, ideértve azokat az eseteket is, amikor az összeg vitatott, vagy a kárigényhez vezető esemény már bekövetkezett, de bejelentése még nem történt meg. Az esedékes, de még nem rendezett kárigények a függő biztosítási kárigényekre képzett tartalékoknak felelnek meg, amelyek a biztosítók által olyan események kapcsán kifizetendőnek minősített összegek, amely események már bekövetkeztek, de amelyek tekintetében a kárigényeket még nem rendezték.

5.173 A biztosítók más technikai tartalékokat, például kárkiegyenlítési tartalékokat is képezhetnek. Ezek azonban csak akkor számolandók el kötelezettségként, illetve ennek megfelelő eszközként, amikor bekövetkezik egy kötelezettséget keletkeztető esemény. Egyébként a kárkiegyenlítési tartalékok a biztosító által alkalmazott, megtakarítást képviselő belső elszámolási tételeknek számítanak a rendszertelenül bekövetkező események fedezésére, és nem felelnek meg a biztosítottak már felmerült kárigényeinek.

Életbiztosítás- és életjáradék-jogosultságok(F.62)

5.174 Fogalommeghatározás: az életbiztosítás- és életjáradék-jogosultságok olyan pénzügyi követelések, amelyeket az életbiztosítással rendelkező biztosítottak és járadékkedvezményezettek támasztanak az életbiztosítást kínáló vállalatokkal szemben.

5.175 Az életbiztosítási és életjáradék-jogosultságokat juttatások nyújtására használják a biztosítottak részére a biztosítás lejártakor, vagy a kedvezményezettek juttatásban részesítése céljából alkalmazzák a biztosítottak halálakor, ezért a saját tőkétől elkülönítve kezelendők. A járadékok esetében a tartalékok a jövedelem jövőbeli, a kedvezményezettek haláláig esedékes juttatására vonatkozó kötelezettség jelenértékének biztosításmatematikai számításán alapulnak.

5.176 Az életbiztosítási és életjáradék-jogosultsággal kapcsolatos tranzakciókhoz hozzáadandó és levonandó tételek tartoznak.

5.177 A pénzügyi tranzakciók tekintetében a hozzáadandó tételek a következők:

a) az aktuális elszámolási időszak ténylegesen megszolgált díja; valamint

b) a biztosítási díjkiegészítések, amelyek a jogosultságok befektetéséből származó, a szolgáltatási díjak levonása után a biztosítottaknak tulajdonított jövedelemnek felelnek meg.

5.178 A levonandó tételek a következők:

a) az elérésre szóló illetve hasonló biztosítási kötvények birtokosainak járó összegek; valamint

b) a lejárat előtt felbontott biztosítási kötvények után járó kifizetések.

5.179 Ha egy társaság az alkalmazottai részére csoportos biztosítást köt, akkor nem a munkáltató, hanem a munkavállalók a kedvezményezettek, mivel ők a ténylegesen biztosított személyek.

Nyugdíjjogosultság (F.63)

5.180 Fogalommeghatározás: a nyugdíjjogosultságok olyan pénzügyi követelések, amelyeket a jelenlegi munkavállalók és a volt munkavállalók támasztanak:

a) munkáltatóikkal szemben;

b) illetve egy olyan nyugdíjpénztárral szemben, amelyet a munkáltató jelölt meg a munkáltató és a munkavállaló közötti kompenzációs megállapodás részeként a nyugdíjak fizetésére; vagy

c) egy biztosítóval szemben.

5.181 A nyugdíjjogosultsággal kapcsolatos tranzakciók értéke a hozzáadandó és a levonandó tételek különbségeként számítható ki, amely tételeket meg kell különböztetni a nyugdíjpénztárak által befektetett pénzeszközök névleges eszköztartási nyereségétől, illetve veszteségétől.

5.182 A pénzügyi tranzakciók tekintetében a hozzáadandó tételek a következők:

a) a munkavállalók, a munkáltatók, az önállók, illetve más gazdasági egységek által a nyugdíjpénztárakkal szemben követeléssel rendelkező magánszemélyek vagy háztartások nevében ténylegesen befizetett és az aktuális elszámolási időszakban megszolgált járulékok; valamint

b) az adott nyugdíjrendszerhez tartozó nyugdíjjogosultságok befektetéséből származó jövedelmeknek megfelelő, a pénztár működtetésének ideje alatt felmerült szolgáltatási díjak levonása után a pénztártagoknak jutó járulékkiegészítések.

5.183 A levonandó tételek a következők:

a) a nyugdíjasok, vagy azok eltartott családtagjai részére rendszeres szociális juttatásként, vagy egyéb juttatás formájában fizetett összegek; valamint

b) a nyugdíjba vonuló személyek részére egy összegben fizetett szociális juttatások.

5.184 Nem tartoznak a nyugdíjjogosultságok kategóriájába a nem tőkefedezeti, állam által előírt szolgáltatással meghatározott munkáltatói nyugdíjrendszerként vagy a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárként besorolt gazdasági egységek által létrehozott feltételes nyugdíjjogosultságok. A hozzájuk tartozó tranzakciók nem számolandók el teljes mértékben, egyéb folyamataik és állományaik nem szerepeltetendők a fő számlákban, fel kell azonban tüntetni őket a társadalombiztosítás keretében az adott időszakig felhalmozott nyugdíjjogosultságokra vonatkozó kiegészítő táblában. A feltételes nyugdíjjogosultságok nem minősülnek sem a központi kormányzat, a tartományi kormányzatok, a helyi önkormányzatok vagy a kötelező társadalombiztosítási alapok alszektor kötelezettségeinek, sem a leendő kedvezményezettek pénzügyi eszközeinek.

Nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelőkkel szembeni követelései (F.64)

5.185 A munkáltató szerződést köthet harmadik féllel a munkavállalóit érintő nyugdíjpénztár kezelésére. Ha a munkáltató határozza meg továbbra is a nyugdíjpénztár működési feltételeit, illetve fenntartja az alap finanszírozási hiányával kapcsolatos felelősséget, valamint azt a jogot, hogy túlfinanszírozás esetén a többletet megtartsa, akkor a munkáltató a nyugdíjkezelőnek, a nyugdíjkezelő irányítása alatt dolgozó egység pedig a nyugdíjfolyósítónak minősül. Ha a munkáltató és a harmadik fél közötti megállapodás olyan, hogy a munkáltató a finanszírozási hiánnyal kapcsolatos kockázatot és felelősséget átengedi a harmadik félnek annak fejében, hogy a harmadik fél megtarthatja az esetleges többletet, akkor a harmadik fél válik a nyugdíjkezelővé és nyugdíjfolyósítóvá.

5.186 Ha a nyugdíjkezelő a nyugdíjfolyósítótól eltérő egység és a nyugdíjpénztárnál felhalmozódó összeg a jogosultságok növekedése alá csökken, a nyugdíjpénztárnak a nyugdíjkezelővel szembeni követelést kell rögzíteni. Ha a nyugdíjpénztárnál felhalmozódó összeg meghaladja a jogosultságok növekedését, jelentkezik egy a nyugdíjpénztár által a nyugdíjkezelő részére fizetendő összeg.

Nem nyugdíjjellegű ellátásra való jogosultságok (F.65)

5.187 A nettó járulékoknak a juttatásokhoz képesti többlete a biztosítási rendszer kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségének a növekedését jelenti. Ezt a tételt korrekciós tételként kell kimutatni a "jövedelem felhasználása" számlában. A kötelezettségek növekedéseként a pénzügyi számlában is ki kell mutatni. Ez a tétel valószínűleg csak ritkán fordul elő, és gyakorlati szempontból az ilyen nem nyugdíjjellegű jogosultságokban bekövetkező változások a nyugdíjjogosultságoknál szerepeltethetők.

Szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok (F.66)

5.188 Fogalommeghatározás: a szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok olyan pénzügyi követelések, amelyekkel a szabványosított garanciák kedvezményezettjei rendelkeznek a garanciát nyújtó gazdasági egységekkel szemben.

5.189 A szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok a nettó díjak előlegeit és a szabványosított garanciákkal kapcsolatos még rendezetlen lehívások teljesítésére szolgáló tartalékokat jelentik. Az előre kifizetett biztosítási díjakra képzett tartalékokhoz hasonlóan a szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok is a díjelőlegeket (biztosítási díjelőlegeket) és a még nem rendezett lehívásokat (követeléseket) foglalják magukban.

5.190 A szabványosított garanciák tömegesen, rendszerint meglehetősen kis összegekre és azonos feltételekkel nyújtott garanciák. Három fél vesz részt ezekben a megállapodásokban, a kölcsönvevő, a kölcsönadó és a kezes. A kölcsönvevő és a kölcsönadó egyaránt köthet szerződést a kezessel arra, hogy ez utóbbi visszafizeti a kölcsönt a kölcsönadónak a kölcsönvevő nemteljesítése esetén. Példaként az exporthitel-garanciák vagy a diákhitel-garanciák említhetők.

5.191 Bár nem határozható meg egy adott kölcsönvevő nemteljesítésének a valószínűsége, általában azt becsülik meg, hogy a hasonló kölcsönvevők csoportjából hány fog mulasztani. A nem-életbiztosítókhoz hasonlóan az üzleti területen tevékenykedő kezes is azt várja, hogy az összes befizetett díj, továbbá a díjak és a tartalékok utáni tulajdonból származó jövedelem fedezi a nemteljesítések várható összegét és az azokhoz kapcsolódó költségeket, és ezen felül nyeresége is lesz. Ennek megfelelően a szabványosított garanciaként jellemzett garanciákat a nem-életbiztosításhoz hasonlóan kell figyelembe venni.

5.192 A szabványosított garanciák az olyan különböző pénzügyi eszközöket érintő garanciákra terjednek ki, mit például a betétek, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a kölcsönök és a kereskedelmi hitel. A szabványosított garanciákat általában pénzügyi vállalatok nyújtják, ideértve többek között a biztosítókat, de azokat nyújthatja a kormányzat is.

5.193 Ha egy gazdasági egység szabványosított garanciákat kínál, akkor díjakat számít fel és kötelezettségeket vállal a garancia lehívásának teljesítésére. A kezes számláiban a kötelezettségek értéke megegyezik a meglévő garanciák alapján várható lehívások jelenértékével, mindazon összegek, amelyeket a kezes várhatóan vissza tud nyerni a nemteljesítő kölcsönvevőktől. A kötelezettséget a szabványosított garanciák lehívására képzett lehívott tartalékoknak nevezzük.

5.194 Egy garancia többéves időtartamra is kiterjedhet. A díj lehet évente vagy az időszak kezdetén fizetendő. Elvileg a díj a garancia ideje alatt az évek során kapott díjbevételt képviseli, miközben a kötelezettség az időszak rövidülésével párhuzamosan csökken (feltételezve azt, hogy a kölcsönvevő részletekben törleszt). Így az elszámolást a járadékok esetében alkalmazott módon kell végezni a befizetett díjak alapján, a jövőbeni kötelezettség csökkenését feltételezve.

5.195 A szabványosított garanciák rendszerének az a természete, hogy sok azonos típusú garancia létezik, bár nem mindegyik szól pontosan ugyanarra az időtartamra, és nem mindegyik kezdődik vagy végződik ugyanabban az időpontban.

5.196 A nettó díjakat a fizetendő díj és a díjkiegészítés (amely egyenlő a garanciáért díjat fizető egységnek járó tulajdonból származó jövedelemmel) összegeként kell kiszámítani, amiből levonásra kerülnek az adminisztrációs költségek stb. Ezeket a díjakat a gazdaság bármelyik szektora fizetheti, és az a szektor kapja, amelyhez a kezes tartozik. A szabványosított garanciarendszerek keretében a lehívásokat a kezes fizeti és a garancia által érintett pénzügyi eszköz kölcsönadója kapja, függetlenül attól, hogy a díjat a kölcsönadó vagy a kölcsönvevő fizette-e. A pénzügyi tranzakciók az új garanciákért járó díjak kifizetése és a meglévő garanciákat érintő lehívások közötti különbségre vonatkoznak.

5.197 A szabványosított garanciákat az alábbi két kritérium szerint különböztetendők meg az egyszeri garanciáktól:

a) a szabványosított garanciák jellemzője egyrészt a tranzakciók gyakori ismétlődése hasonló paraméterekkel, másrészt a közös kockázatviselés; valamint

b) a kezesek a rendelkezésre álló statisztikák alapján meg tudják becsülni az átlagos veszteségeket.

Az egyszeri garanciák egyediek, és a kezesek nem tudják megbízhatóan megbecsülni a lehívások kockázatát. Az egyszeri garanciák nyújtása feltételes kötelezettségvállalásnak minősül, nem kell elszámolni. A kormány által nyújtott bizonyos garanciák kivételt jelentenek és a 20. fejezetben szerepelnek.

Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (F.7)

5.198 A származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók két alkategóriára oszthatók:

a) Származtatott pénzügyi eszközök (F.71); valamint

b) Munkavállalói részvényopciók (F.72).

Származtatott pénzügyi eszközök (F.71)

5.199 Fogalommeghatározás: a származtatott pénzügyi eszközök olyan pénzügyi eszközök, amelyek meghatározott pénzügyi eszközhöz vagy mutatóhoz vagy áruhoz kapcsolódnak, amelyek révén mintegy magukkal a pénzügyi kockázatokkal lehet a pénzügyi piacokon kereskedni. A származtatott pénzügyi eszközök megfelelnek a következő feltételeknek:

a) pénzügyi vagy nem-pénzügyi eszközökhöz, egy eszközcsoporthoz vagy egy indexhez kapcsolódnak;

b) átruházhatóak vagy velük ellenirányú ügylet köthető a piacon; valamint

c) nem kerül sor visszafizetendő tőkeösszeg rendelkezésre bocsátására.

5.200 A származtatott pénzügyi eszközöket számos célra használják, ideértve a kockázatkezelést, a fedezeti ügyleteket, és a piacok közötti arbitrázsügyleteket, a spekulációt és a munkavállalói javadalmazást. A származtatott pénzügyi eszközök lehetővé teszik a felek számára speciális pénzügyi kockázatok - például kamatkockázat, valutaárfolyam-, tőke- és áruár-kockázat, hitelkockázat - átadását más olyan egységeknek, amelyek hajlandók az ilyen kockázatok vállalására, rendszerint az elsődleges eszköz adásvétele nélkül. Ennek megfelelően a származtatott pénzügyi eszközök másodlagos eszközöknek minősülnek.

5.201 A származtatott pénzügyi eszközök értéke az alapul szolgáló eszköz árából származik: ez a referenciaár. A referenciaár kapcsolódhat pénzügyi vagy nem-pénzügyi eszközhöz, kamatlábhoz, árfolyamhoz, egy másik származtatott eszközhöz vagy két ár közötti különbözethez. A származtatott ügylet utalhat egy indexre, árak egy kosárára vagy más olyan tételekre, mint például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei vagy az időjárási viszonyok.

5.202 A származtatott pénzügyi eszközök osztályozhatók eszközök szerint, mint pl. opciós ügyletek, határidős ügyletek és hitelderivatívák vagy a piaci kockázat szerint, mint devizaswap ügyletek, kamatláb-swapügyletek stb.

5.203 Fogalommeghatározás: az opciók olyan szerződések, amelyek anélkül, hogy bármire köteleznék az opcióra jogosultat, jogosultságot biztosítanak neki arra, hogy adott időszakon belül, illetve adott időpontban előre meghatározott áron eszközöket vásároljon az opció kibocsátójától, illetve ilyen eszközöket adjon el neki.

A vételi jog vételi opció néven, az eladás joga eladási opció néven ismert.

5.204 Az opció vásárlója díjat fizet (az opció ára) az opció eladójának annak fejében, hogy ez utóbbi vállalja, hogy a szerződésben megállapított áron eladja, illetve megvásárolja a mögöttes eszközt. A díj az opció vevője számára pénzügyi eszköz, az opció eladója számára pedig kötelezettség. Fogalmilag a díj tekinthető úgy, hogy annak része a szolgáltatási díj is, amelyet külön kell rögzíteni. A részletes adatok hiányában azonban a feltételezéseket, amennyire lehet, kerülni kell a szolgáltatási összetevő azonosításakor.

5.205 Az opciós utalványok az opciók egy formáját képezik. Az opciós utalványok jogot, de nem kötelezettséget biztosítanak a jogosultnak arra, hogy az opciós utalvány kibocsátójától bizonyos számú részvényt vagy kötvényt vásároljanak meghatározott feltételek mellett, meghatározott időtartamra. Vannak devizaopciós utalványok is, amelyek azon a mennyiségen alapulnak, amennyi egy adott pénznemből szükséges egységnyi másik pénznem megvásárlásához, valamint ún. kétdevizás opciós utalványok (cross currency warrants), amelyek esetében mind az egyik, mind a másik pénznem más, mint az elszámolási pénznem, továbbá indexre, kosárra és árura vonatkozó opciós utalványok.

5.206 Az opciós utalvány leválasztható, és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírtól elkülönítetten is lehet kereskedni vele. Ennek eredményeképpen elvben két különálló pénzügyi eszközt kell rögzíteni, az opciós utalványt mint származtatott pénzügyi eszközt és a kötvényt mint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt. A beágyazott származtatott terméket tartalmazó opciós utalványokat elsődleges jellemző tulajdonságaik szerint kell besorolni.

5.207 Fogalommeghatározás: a határidős ügyletek olyan szerződések, amelyek alapján két fél egy alapul szolgáló eszköz meghatározott mennyiségének egy meghatározott időpontban történő cseréjében állapodik meg a felek által elfogadott áron (a kötési áron).

5.208 A tőzsdei határidős ügyletek (futures) olyan határidős szerződések, amelyekkel a szervezett értéktőzsdéken kereskednek. A tőzsdei határidős ügyleteket és más határidős szerződéseket általában, de nem mindig, készpénzfizetéssel vagy valamilyen más pénzügyi eszköz átadásával, és nem az alapul szolgáló eszköz átadásával rendezik, így azokat az alapul szolgáló tételtől elkülönítetten értékelik és értékesítik. Elterjedt határidős típusú szerződés például a csereügylet és a határidős kamatláb-megállapodás.

5.209 Az opciók az alábbiak szerint állíthatók szembe a határidős ügyletekkel:

a) Kötéskor általában nem kell fizetni a határidős szerződésért, és a származtatott ügylet értéke kezdetben nulla; opciók esetében azonban díjat kell fizetni a szerződés megkötésekor, és ebben az időpontban a szerződést a díj összege alapján értékelik.

b) Mivel a határidős szerződés élettartama alatt változnak a piaci árak, a kamatlábak vagy az árfolyamok, a szerződés pozitív értékű lehet az egyik félnél (eszközként) és megfelelő negatív értéket vehet fel a másik félnél (kötelezettségként). Az, hogy melyik félnél pozitív, melyiknél negatív az érték, változhat annak függvényében, hogy a szerződés kötési árához képest miként alakulnak az alapul szolgáló eszközt érintő piaci folyamatok. Így ebben az esetben a gyakorlatban nehezen különböztethetők meg az eszköztranzakciók és a kötelezettségtranzakciók. Ezért más pénzügyi eszközöktől eltérően a határidős ügyletekkel kapcsolatos tranzakciók az eszközökön és a kötelezettségeken kívül, nettó értéken számolandók el. Az opciók esetében mindig a vevő a hitelező, és mindig az eladó az adós.

c) A lejáratkor a beváltás mindig feltétel nélküli a határidős ügylet esetében, míg az opciós ügylet esetében az opció vásárlója határozza meg, hogy él-e az opcióval. Egyes opciók beváltása automatikus, ha lejáratkor pozitív az értékük.

5.210 Fogalommeghatározás: a csereügylet szerződéses megállapodás két fél között, akik abban állapodnak meg, hogy bizonyos időszak során, előre meghatározott szabályok szerint egy megállapodás szerinti névértékű tőkéhez kapcsolódó pénzáramlást cserélnek egymással. A leggyakoribb típusai a kamatláb-swap, az F/X swap és a devizaswap ügylet.

5.211 A kamatláb-csereügyletek egy adott névértékű tőke után járó, különböző jellegű kamatáramlások cseréjét jelentik, amely tőke soha nem cserél gazdát. A kamatláb-csereügyletek keretében sor kerülhet fix kamatozással meghatározott pénzáramlás, változó kamatozással meghatározott pénzáramlás vagy adott pénznem szerinti kamatozással meghatározott pénzáramlás cseréjére. A kiegyenlítés gyakran nettó értéken, készpénzfizetéssel történik, összege a megállapodás szerinti névértékű tőke után - a szerződésben meghatározott két kamatláb alapján - járó kamat aktuális különbsége.

5.212 Az F/X swapügyletek a szerződésben meghatározott árfolyamon, devizában végrehajtott tranzakciók.

5.213 A devizaswap ügyletek a kamatáramlások cseréjét, valamint a tőkeösszegek cseréjét jelentik megállapodott árfolyamon, a szerződés lejártakor.

5.214 Fogalommeghatározás: a határidős kamatláb-megállapodás olyan szerződéses megállapodás, amelyben két fél a kamatláb-változások elleni védelemül egy bizonyos névértékű tőkeösszeg után - amely tőkeösszeg soha nem cserél gazdát - meghatározott teljesítési napon fizetendő kamat mértékéről állapodik meg. A határidős kamatláb-megállapodásokat nettó értéken, készpénzfizetéssel teljesítik a kamatláb-csereügyletekhez hasonló módon. A kifizetendő összegeket a megállapodásban szereplő határidős kamatláb és a teljesítés időpontjában érvényes piaci kamatláb közötti különbség alapján állapítják meg.

5.215 Fogalommeghatározás: a hitelderivatívák olyan származtatott eszközök, amelyek elsődleges célja a hitelkockázattal való kereskedés.

A hitelderivatívákat a hitelkockázattal és az értékpapír-kockázattal való kereskedéshez tervezték. A hitelderivatívák a határidős vagy az opciós ügyleti szerződések formáját ölthetik, és más származtatott pénzügyi eszközökhöz hasonlóan gyakran szabványos jogi megállapodások keretében valósulnak meg, ami elősegíti a piaci értékelést. A hitelkockázat a kockázat eladójáról, aki a védelmet veszi, a kockázat vevőjére, aki a védelmet eladja, díj ellenében száll át.

5.216 A kockázat vevője készpénzt fizet a kockázat eladójának nem-teljesítés esetén. A hitelderivatíva a nem teljesítő egység által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok átadásával is teljesíthető.

5.217 A hitelderivatívák típusai a következők: nemteljesítési opciós ügyletek, hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) és teljes hozamú csereügyletek. A CDS-index olyan forgalmazott hitelderivatíva-index, amely a CDS-felárak alakulását tükrözi.

5.218 Fogalommeghatározás: a hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) hitelbiztosítási szerződések. Céljuk a hitelező (a hitel-nemteljesítési csereügylet vevője) veszteségeinek fedezése, amikor

a) egy adott referenciaegységgel kapcsolatban (tehát nem egy konkrét hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kölcsön esetében) hitelesemény következik be. A referenciaegységet érintő hitelesemény lehet nem-teljesítés, de lehet bármilyen (meghatározott körbe tartozó) esedékessé váló kötelezettség után járó fizetés elmulasztása, például adósság-átütemezés, szerződéses kötelezettségvállalás (covenant) megszegése esetén vagy más esetekben.

b) egy adott hitelfelvételre szolgáló eszköz, általában hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kölcsön kapcsán következik be nemteljesítés. A csereügyletekhez hasonlóan a hitel-nemteljesítési csereügylet vevője (akit a kockázat eladójának tekintenek) több alkalommal díjat fizet a hitel-nemteljesítési csereügylet eladója (akit a kockázat vevőjének) részére.

5.219 Ha nincs nemteljesítés a kapcsolódó egység, illetve a hitelfelvételre szolgáló eszköz vonatkozásában, akkor a kockázat eladója tovább fizeti a díjakat a szerződés végéig. Ha nemteljesítés következik be, akkor a kockázat vevője kártalanítja a kockázat eladóját a veszteségért, és a kockázat eladója a továbbiakban nem fizeti a díjakat.

5.220 A származtatott pénzügyi eszközök nem foglalják magukba a következőket:

a) azt a mögöttes eszközt, amelyen a származtatott pénzügyi eszköz alapul;

b) azon strukturált értékpapírokat, amelyek egyrészt egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kosarából, másrészt egy származtatott pénzügyi eszközből vagy származtatott pénzügyi eszközök kosarából állnak; a származtatott eszközök elválaszthatatlanok a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírtól, és az eredetileg befektetett tőkeösszeg nagy a származtatott eszközökből várható nyereséghez képest. Származtatott eszközöknek minősülnek azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél a várható nyereséghez képest kis tőkeösszegeket fektetnek be és amelyek esetében a teljes tőkeösszeg kockáztatva van. Azokat a pénzügyi eszközöket, amelyeknél a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír összetevő és a származtatott összeg összetevő elválasztható egymástól, ennek megfelelően kell osztályozni;

c) a származtatott eszközökkel összefüggő visszafizetendő margin-számlákat az érintett gazdasági egységektől függően az egyéb betétekhez vagy a kölcsönhöz kell sorolni. A szerződés élettartama során esetlegesen felmerülő eszköz/kötelezettség pozíciókat csökkentő vagy megszüntető, nem-visszafizetendő margin-számlákat azonban a szerződés alapján történő rendezésként kell kezelni és a származtatott eszközök terén végzett tranzakciókhoz kell sorolni;

d) azokat a másodlagos eszközöket, amelyek nem átruházhatóak és amelyek esetében nem köthető ellenirányú ügylet a piacon; valamint

e) az arany-csereügyleteket, amelyek ugyanolyan természetűek, mint az értékpapír-visszavásárlási megállapodások.

Munkavállalói részvényopciók (F.72)

5.221 Fogalommeghatározás: a munkavállalói részvényopciók olyan adott napon kötött megállapodások, amelyek alapján a munkavállalók a munkáltató meghatározott számú részvényét vásárolhatják meg egy meghatározott áron, vagy egy meghatározott időpontban, vagy a megszolgálás időpontját közvetlenül követő adott időszakon belül.

A következő kifejezéseket használják:

A megállapodás időpontja a "juttatás időpontja"

A megállapított vételár a "kötési ár".

Az első időpont, amikor a megállapodás szerint a vétel lehetséges, a "megszolgálás időpontja"

A megszolgálási időpontot követő időszak, amelyben a vásárlásra sor kerülhet, az "érvényesítési időszak".

5.222 A munkavállalói részvényopciók terén végzett tranzakciókat a pénzügyi számlában a részvényopció értékével képviselt munkavállaló-javadalmazási tétel ellentételeként kell rögzíteni. Az opció értékét el kell osztani a juttatás időpontja és a megszolgálás időpontja közötti időszakra; ha a részletes adatok hiányoznak, akkor a megszolgálás időpontjában kell rögzíteni. Ezt követően a tranzakciókat az érvényesítési időpontban kell rögzíteni, vagy ha forgathatóak és ténylegesen forgatják is őket, akkor a megszolgálás időpontja és az érvényesítési időszak vége között kell rögzíteni.

5.223 Az opciók másodlagos kereskedelme és teljesítés előtti lezárása pénzügyi tranzakciókkal jár. Ha az opciópozíciót nem zárják le a teljesítés előtt, akkor két lehetőség van: érvényesítik az opciót, vagy nem. Az opció érvényesítése esetén az opció eladója vagy olyan összeget fizet az opcióra jogosult részére, amely az opció alapjául szolgáló eszköz napi piaci ára és a kötési ár közötti különbözetnek felel meg, vagy sor kerülhet az opció alapjául szolgáló, a napi piaci áron nyilvántartott pénzügyi vagy nem pénzügyi eszköz megvételére, illetve eladására, valamint ennek tranzakciópárjaként a kötési ár összegének kifizetésre az opcióra jogosult és az opció eladója között. Az opció alapjául szolgáló eszköz napi piaci ára és a kötési ár közötti különbség mindkét esetben egyenlő az opció likvidációs értékével, vagyis az opció teljesítéskori értékével. Azokban az esetekben, amikor az opciót nem érvényesítik, tranzakcióra nem kerül sor. Azonban az opció eladója eszköztartási nyereséget, míg az opcióra jogosult eszköztartási veszteséget könyvelhet el (ami mindkét esetben azonos a szerződés megkötésekor fizetett díjjal), amit az átértékelési számlán kell rögzíteni.

5.224 Származtatott eszközzel kapcsolatos tranzakcióként számolandó el az ügyletekkel való mindenféle kereskedés és a teljesítés nettó értéke. A származtatott ügyletek létrehozásához kapcsolódó tranzakciók rögzítésére is szükség lehet. Sok esetben azonban a két fél anélkül köt egymással származtatott ügyletet, hogy bármelyikük is fizetne a másiknak; az ilyen esetekben a szerződést létrehozó tranzakció értéke nulla és a pénzügyi számlán ténylegesen semmi nem jelenik meg.

5.225 Az opciós ügyletek, a határidős ügyletek, a csereügyletek és az egyéb származtatott ügyletek lebonyolításáért a brókernek vagy közvetítőknek kifizetett, illetve a tőle kapott explicit jutalékösszeget a megfelelő számlán a szolgáltatások ellenértékeként kifizetett összegként kell kezelni. Úgy tekintendő, hogy a csereügyletben résztvevő felek között szolgáltatás nyújtására nem kerül sor, ugyanakkor a csereügylet lebonyolításáért harmadik félnek kifizetett összegek a szolgáltatás ellenértékének minősülnek. A csereügylet-megállapodások esetében, amikor tőkeösszegeket cserélnek, a megfelelő folyamatokat a mögöttes eszközzel végrehajtott tranzakcióként kell elszámolni; más pénzáramlásokat a származtatott pénzügyi eszközök és a munkavállalói részvényopciók (F.7) kategóriában kell rögzíteni. Bár fogalmilag úgy tekinthető, hogy az opció eladójának fizetett díj a szolgáltatási díjat is magában foglalja, a gyakorlatban általában nincsen mód a szolgáltatási összetevő megkülönböztetésére. Ezért a teljes árat kell a pénzügyi eszköznek a vevő részéről történő beszerzéseként, az eladó oldalán pedig kötelezettség keletkezéseként rögzíteni.

5.226 Ha a szerződések nem foglalnak magukba tőkecserét, akkor a kötéskor nem rögzítendő tranzakció. Ez mindkét esetben annyit jelent, hogy ebben az időpontban egy zéró nyitóértékkel rendelkező származtatott eszköz keletkezik. Következésképpen a csereügylet értéke az alábbiak közül valamelyikkel lesz egyenlő:

a) a tőkeösszegek esetében annak a különbségnek az aktuális piaci értéke, amely a visszacserélendő tőkerész várható jövőbeni piaci és szerződésben rögzített értéke között fennáll; valamint

b) más kifizetések esetében a szerződésben kikötött bármely jövőbeli pénzáramlás aktuális piaci értéke.

5.227 A származtatott eszköz értékében idővel bekövetkező változásokat az átértékelési számlán kell rögzíteni.

5.228 A tőke további cseréit a csereügylet-szerződés feltételei és kikötései fogják szabályozni, annak pedig velejárója lehet, hogy a pénzügyi eszközök cseréjére az ilyen eszközök aktuális piaci árától eltérő áron kerül sor. A csereügylet-szerződést aláíró felek között olyan ellentételező fizetésre kerül sor, amilyet a szerződés megszab. A piaci ár és a szerződéses ár különbözete ekkor az eszköznek/kötelezettségnek az esedékesség napján érvényes likvidációs értékével egyezik meg, és a származtatott pénzügyi eszközök és a munkavállalói részvényopciók (F.7) tétellel kapcsolatos tranzakcióként rögzítendő. Összességében a származtatott pénzügyi eszközök és a munkavállalói részvényopciók terén végzett tranzakcióknak meg kell felelniük a csereügylet-szerződés futamideje során bekövetkező teljes átértékelési nyereségnek, illetve veszteségnek. Ez az elszámolási mód analógiát mutat a teljesítés előtt le nem zárt opciók esetében alkalmazandó, fent ismertetett elszámolásmóddal.

5.229 A gazdasági egységek esetében a csereügylet vagy a határidős kamatláb-megállapodásokat a származtatott pénzügyi eszközök és a munkavállalói részvényopciók tételnél kell rögzíteni az eszközök oldalon, ha nettó eszközértékkel rendelkeznek. Ha a csereügyletnek nettó kötelezettség értéke van, akkor konvenció szerint az eszközök oldalon rögzítik, az eszközök és a kötelezettség oldal közötti váltás elkerülése érdekében. Ennek megfelelően a negatív nettó kifizetések növelik a nettó értéket.

Egyéb követelések/tartozások (F.8)

5.230 Fogalommeghatározás: az egyéb követelések/tartozások az olyan pénzügyi, vagy nem-pénzügyi tranzakciók ellentételezéseként keletkezett pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos tranzakciókat foglalja magába, amelyek esetében e tranzakciók és a hozzájuk tartozó pénzügyi teljesítések eltérő időpontban következnek be.

5.231 Az egyéb követelések/tartozások közé azok a pénzügyi követelésekkel kapcsolatos tranzakciók tartoznak, amelyek áruk vagy szolgáltatások ellenértékének korai vagy késedelmes teljesítéséből, az elosztási tranzakciókból vagy a másodlagos piacon végzett pénzügyi tranzakciókból fakadnak.

5.232 Az egyéb követelésekkel/tartozásokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók az alábbiakat tartalmazzák:

a) kereskedelmi hitelek és előlegek (F.81); valamint

b) egyéb követelések/tartozások a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételével (F.89).

Kereskedelmi hitelek és előlegek (F.81)

5.233 Fogalommeghatározás: a kereskedelmi hitelek és előlegek közé tartoznak azok a pénzügyi követelések, amelyek egyrészt az áruk és a szolgáltatások szállítói által az ügyfeleik részére biztosított közvetlen hitelnyújtásból, másrészt a még rendelkezésre nem bocsátott áruk és szolgáltatások ellenértékeként az ügyfelek által előzetesen, a befejezetlen vagy el sem kezdett termelésért fizetett előlegekből erednek.

5.234 Kereskedelmi hitelek és előlegek akkor keletkeznek, ha az áruk és a szolgáltatások kifizetése nem az áru tulajdonjogának megváltozásával vagy a szolgáltatás nyújtásával egy időben történik meg. Ha a fizetésre a tulajdonjog megváltozása előtt kerül sor, akkor előlegről van szó.

5.235 A felmerült, de még ki nem fizetett FISIM (a pénzközvetítői szolgáltatások közvetett módon mért díja) a megfelelő pénzügyi eszköznél, rendszerint a kamatnál, a biztosítási díjelőleg pedig a biztosítástechnikai tartalékoknál (F.61) szerepel; egyik esetben sem rögzítendő tétel a kereskedelmi hitelek és előlegek alkategóriában.

5.236 A kereskedelmi hitelek és előlegek alkategória a következőket tartalmazza:

a) olyan áruleszállításra, vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó pénzügyi követelések, ahol a kifizetésre még nem került sor;

b) a faktoring társaságok által elismert kereskedelmi hitel, kivéve, ha azt hitelként kezelik;

c) épületek idővel felhalmozódó bérleti díj; valamint

d) áruk és szolgáltatások ellenértékének hátralékai, amennyiben azok nem hitelekből adódnak.

5.237 A kereskedelmi hiteleket meg kell különböztetni a kereskedelmi váltók formájában megvalósuló kereskedelemfinanszírozástól, valamint a kereskedelem finanszírozásához harmadik felek által nyújtott hitelektől.

5.238 A kereskedelmi hitelek és előlegek nem foglalja magába a kereskedelmi hitelek finanszírozására szolgáló hiteleket. Ezek hitelként sorolandók be.

5.239 A kereskedelmi hitelek és előlegek kategória az eredeti futamidő alapján rövid lejáratú és hosszú lejáratú kereskedelmi hitelekre és előlegekre választható szét.

Egyéb követelések/tartozások a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételével (F.89)

5.240 Fogalommeghatározás: az egyéb követelések/tartozások olyan pénzügyi követelések, amelyek a másodlagos piacon végrehajtott jövedelemelosztási tranzakciók, illetve pénzügyi tranzakciók, valamint az ezekhez tartozó pénzügyi teljesítések közötti időbeli eltérésekből fakadnak.

5.241 Az egyéb követelések/tartozások kategória magába foglalja a felmerült tranzakciók, valamint a velük összefüggésben végrehajtott kifizetések közötti időbeli eltérés miatt keletkező pénzügyi követeléseket; ezek például:

a) bérek és keresetek;

b) adók és társadalombiztosítási járulékok;

c) osztalékok;

d) bérleti díjak; valamint

e) értékpapírok vásárlása és értékesítése.

5.242 Az elhatárolt kamatösszeg és kamathátralék nem egyéb követelésekként/tartozásokként, hanem annál a pénzügyi eszköznél vagy kötelezettségnél rögzítendő, amelyre elhatárolták. Ha az elszámolás az elhatárolt kamatösszeget nem az ugyanabba a pénzügyi eszközbe történő visszaforgatásként kezeli, akkor az az egyéb követelések/tartozások közé sorolandó.

5.243 A kamatként kezelt értékpapír-kölcsönzési és aranyhitelezési díjak esetében a megfelelő tételeket nem a hozzájuk kapcsolódó eszköznél, hanem az egyéb követelések/tartozások között kell szerepeltetni.

5.244 Az egyéb követelések/tartozások nem tartalmazzák:

a) Azokat a statisztikai eltéréseket (hibákat), amelyek nem az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakciók, a jövedelemelosztási tranzakciók vagy a pénzügyi tranzakciók, illetve az ezekhez tartozó pénzügyi teljesítések közötti időbeli eltérésekből adódóan merülnek fel.

b) Az előre történő, vagy a késedelmes kifizetéseket a pénzügyi eszközök létrehozása, illetve az egyéb követelések/tartozások közé besoroltaktól eltérő kötelezettségek teljesítése esetén. Ezek az előre történő, vagy késedelmes kifizetések továbbra is a megfelelő eszköz kategóriában maradnak.

c) Az egyéb követelések/tartozások között szerepeltetendő, az államháztartás részére fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok összegeiből ki kell hagyni az adók és társadalombiztosítási járulékok valószínűleg be nem szedhető részét, amely így értékkel nem rendelkező államháztartási követelést képvisel.

5.1. MELLÉKLET

A PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK BESOROLÁSA

5.A1.01 A pénzügyi tranzakciók különböző kritériumok - a pénzügyi eszköz típusa, az átruházhatóság, a jövedelem típusa, a lejárat, a fizetőeszköz és a kamat típusa - szerint osztályozhatók.

A pénzügyi tranzakciók kategóriák szerinti besorolása

5.A1.02 A pénzügyi tranzakciókat az 5.3 táblázat szerinti kategóriákba és alkategóriákba kell sorolni. A pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos tranzakciók besorolása megfelel a pénzügyi eszközök és kötelezettségek besorolásának.

5.3. táblázat - A pénzügyi tranzakciók besorolása

KategóriaKód
Monetáris arany és különleges lehívási jogok (SDR)F.1
Monetáris aranyF.11
Különleges lehívási jogok (SDR)F.12
Készpénz és betétekF.2
KészpénzF.21
FolyószámlabetétekF.22
Egyéb betétekF.29
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokF.3
Rövid lejáratúF.31
Hosszú lejáratúF.32
KölcsönökF.4
Rövid lejáratúF.41
Hosszú lejáratúF.42
Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek vagy egységekF.5
Tulajdoni részesedésekF.51
Tőzsdei részvényekF.511
Nem tőzsdei részvényekF.512
Egyéb tulajdoni részesedésekF.519
Befektetési jegyek vagy egységekF.52
Pénzpiaci alapok befektetési jegyei vagy egységei (MMF)F.521
Nem pénzpiaci alapok befektetési jegyei/egységeiF.522
Biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garanciarendszerekF.6
Nem-élet biztosítástechnikai tartalékokF.61
Életbiztosítási és életjáradék-jogosultságokF.62
NyugdíjjogosultságokF.63
Nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelőkkel szembeni követeléseiF.64
Nem nyugdíjjellegű ellátásra való jogosultságokF.65
Szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékokF.66
Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciókF.7
A munkavállalói részvényopcióktól eltérő származtatott pénzügyi eszközökF.71
Munkavállalói részvényopciókF.72
Egyéb követelések/tartozásokF.8
Kereskedelmi hitelek és előlegekF.81
Egyéb követelések/tartozások a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételévelF.89

5.A1.03 A pénzügyi tranzakciók, valamint a pénzügyi eszközök és kötelezettségek osztályozása elsősorban a likviditáson, az átruházhatóságon és a pénzügyi eszközök jogi sajátosságain alapul. A kategóriák meghatározásai általában véve függetlenek a gazdasági egységek besorolásától. A pénzügyi eszközök és kötelezettségek besorolása azonban tovább részletezhető a gazdasági egységek szerinti albesorolással. Példa erre a központi banktól eltérő betétgyűjtéssel foglalkozó vállalatok közötti folyószámlabetétek besorolása bankközi pozícióként.

A pénzügyi tranzakciók átruházhatóság szerinti besorolása

5.A1.04 A pénzügyi követelések aszerint is megkülönböztethetőek, hogy átruházható -e vagy nem. Egy követelés akkor átruházható, ha tulajdonjoga azonnal átruházható egy egységről egy másikra átadás vagy forgatmányozás, illetve származtatott eszközök esetében ellenirányú ügylet kötése révén. Míg bármelyik pénzügyi eszközzel lehet potenciálisan kereskedni, a átruházható eszközöket szervezett tőzsdén történő vagy "tőzsdén kívüli" (OTC) kereskedésre tervezték, bár a tényleges kereskedés nem képezi az átruházhatóság szükségszerű feltételét. Az átruházhatóság elengedhetetlen feltételei a következők:

a) átruházhatóság vagy származtatott pénzügyi eszközök esetében ellenirányú ügylet kötésének lehetősége;

b) a szabványosítás, amit gyakran az egymással felcserélhetőség és ISIN-kód megléte bizonyít; valamint

c) az eszköz tulajdonosa nem tartja fenn a visszkereseti jogot az előző tulajdonossal szemben.

5.A1.05 Az értékpapírok, a pénzügyi derivatívák és munkavállalói részvényopciók (AF.7) átruházható pénzügyi követelések. Az értékpapírok közé a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3), a tőzsdei részvények (AF.511), a nem tőzsdei részvények (AF.512) és a befektetési jegyek (AF.52) tartoznak. A pénzügyi derivatívák és a munkavállalói részvényopciók nem minősülnek értékpapírnak még akkor sem, ha átruházható pénzügyi eszközök. A pénzügyi derivatívák speciális pénzügyi vagy nem-pénzügyi eszközökhöz vagy indexekhez kapcsolódnak, amelyek révén magukkal a pénzügyi kockázatokkal lehet a pénzpiacokon kereskedni.

5.A1.06 A monetáris arany és az SDR-ek (AF.1), a fizetőeszköz és a betétek (AF.2), a kölcsön (AF.4), az egyéb tulajdoni részesedések (AF.519), a biztosítás, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerek (AF.6), és az egyéb követelések/tartozások(AF.8) nem átruházhatóak.

Strukturált értékpapírok

5.A1.07 A strukturált értékpapírok általában egy értékpapír vagy értékpapír-kosár és egy származtatott pénzügyi eszköz vagy származtatotteszköz-kosár kombinálásából jönnek létre. Strukturált értékpapírnak nem minősülő pénzügyi eszközök például olyan strukturált betétek, amelyek a betétek és a származtatott pénzügyi eszközök jellemzőit egyesítik. Míg a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jellemzője általában, hogy az adásvétel időpontjában a tőke összegét az egyik fél a másik fél részére juttatja, majd ezt az összeget vissza kell fizetni, a származtatott termékek esetében ez nincs így.

A pénzügyi tranzakciók jövedelemtípus szerinti besorolása

5.A1.08 A pénzügyi tranzakciók az általuk létrehozott jövedelem típusa szerint is osztályozhatók. A jövedelem és a megfelelő pénzügyi eszközök és kötelezettségek összekapcsolása elősegíti a megtérülési ráta kiszámítását. Az 5.4 táblázat a részletes osztályozást mutatja tranzakciók és jövedelemtípusok szerint Míg a monetáris arany és az SDR-ek, a betétek, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a kölcsön és az egyéb követelések/tartozások kamatoznak, a tulajdoni részesedések után járó jövedelem formája túlnyomórészt osztalék, jövedelem újrabefektetése vagy kvázivállalatokból történő jövedelemkivonás. A befektetési jegyek, illetve a biztosítástechnikai tartalékok tulajdonosainak befektetési jövedelem jár. A származtatott ügyletben való részvétellel kapcsolatos bevétel nem kerül jövedelemként elszámolásra, mivel tőke nem cserél gazdát.

5.4. táblázat - A pénzügyi tranzakciók jövedelemtípus szerinti besorolása

Pénzügyi tranzakciókKódJövedelemtípusKód
Monetáris arany és különleges lehívási jogok (SDR)F.1KamatD.41
KészpénzF.21Nincs
FolyószámlabetétekF.22KamatD.41
Egyéb betétekF.29KamatD.41
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokF.3KamatD.41
KölcsönökF.4KamatD.41
Tulajdoni részesedésekF.51Vállalatok felosztott jövedelmeD.42
Újrabefektetett jövedelemD.43
Tőzsdei és nem tőzsdei részvényekF.511OsztalékD.421
F.512Újrabefektetett jövedelemD.43
Egyéb tulajdoni részesedésekF.519Tulajdonosok jövedelemkivonása a kvázivállalatoktólD.422
Újrabefektetett jövedelemD.43
OsztalékD.421
Befektetési jegyek vagy egységekF.52Befektetési alapok résztulajdonosainak járó befektetési jövedelemD.443
Biztosítási és nyugdíjtartalékok, szabványosított garanciákF.6Biztosítások szerződőinek járó befektetési jövedelemD.441
Nyugdíjjogosultságra fizetendő befektetési jövedelemD.442
Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciókF.7Nincs
Egyéb követelések/tartozásokF.8KamatD.41

A pénzügyi tranzakciók kamatlábtípus szerinti besorolása

5.A1.09 A kamatozó pénzügyi eszközök és kötelezettségek a kamatláb típusa szerint fix, változó és vegyes kamatlábra bonthatók.

5.A1.10 A fix kamatlábú pénzügyi eszközök esetében - a pénzügyi eszköz teljes élettartamára vagy meghatározott számú évre - rögzítik a szerződéses nominális kamat összegét, az eszköz pénznemében megadva. A hatálybalépés időpontjában az adós számára ismert a kamat- és a tőketörlesztés ütemezése és mértéke.

5.A1.11 A változó kamatlábú pénzügyi eszközök esetében a kamat- és a tőketörlesztés valamilyen kamatlábhoz, az áruk és szolgáltatások valamely általános árindexéhez, vagy eszközárhoz kapcsolódnak. A referenciaérték a piaci viszonyokra reagálva ingadozik.

5.A1.12 A vegyes kamatlábú pénzügyi eszközök olyan eszközök, amelyek fix és változó kamatlábbal egyaránt rendelkeznek élettartamuk alatt, és a változó kamatlábú pénzügyi eszközökhöz sorolandók.

A pénzügyi tranzakciók lejárat szerinti besorolása

5.A1.13 A kamatlábak, az eszközök hozama, a likviditás vagy az adósságszolgálati képesség elemzéséhez szükségessé válhat a pénzügyi eszközök és kötelezettségek futamidő szerinti bontása.

Rövid lejárat és hosszú lejárat

5.A1.14 Fogalommeghatározás: a rövid lejáratú pénzügyi eszköz vagy kötelezettség a hitelező kérésére bemutatáskor vagy egy éven, vagy annál rövidebb időn belül visszafizetendő. A hosszú lejáratú pénzügyi eszköz vagy kötelezettség valamely egy éven túli időpontban fizetendő vissza, vagy nem rendelkezik meghatározott lejárattal.

Eredeti futamidő és hátralévő futamidő

5.A1.15 Fogalommeghatározás: A pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek eredeti futamideje a kibocsátás időpontja és az utolsó fizetés időpontja közötti időtartam. A pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek hátralévő futamideje a referencia-időpont és az utolsó fizetés időpontja közötti időtartam.

5.A1.16 Az eredeti futamidő fogalma a hitelezési/értékpapír-kibocsátási tevékenység megértése szempontjából hasznos. Ennek megfelelően a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a kölcsön az eredeti futamidő szerint rövid lejáratú és hosszú lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra és hitelekre bonthatók.

5.A1.17 A hátralévő futamidő az adósságpozíciók és az adósságszolgálati képességek elemzése szempontjából fontosabb.

A pénzügyi tranzakciók valutanemek szerinti besorolása

5.A1.18 A pénzügyi eszközök és kötelezettségek számos kategóriája, alkategóriája és alpontja részletezhető valutanem szerint is.

5.A1.19 A külföldi valutanemben kifejezett pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek közé tartoznak a valutakosárban, például SDR-ben kifejezett pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek, továbbá az aranyban kifejezett pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek. A nemzeti és a külföldi valutanem megkülönböztetése különösen a készpénz és betétek (AF.2), a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3) és a kölcsön (AF.4) vonatkozásában hasznos.

5.A1.20 Az elszámolási valutanem eltérhet az eszköz/kötelezettség valutanemétől. Az elszámolási valutanem az a valutanem, amelyre az elszámolás időpontjában a pénzügyi eszközök, például az értékpapírok pozícióit és állományváltozásait átváltják.

Pénzmennyiségek

5.A1.21 A monetáris politikai elemzés megkövetelheti a pénzmennyiségek (M1, M2 és M3) pénzügyi számlán történő azonosítását. Az ESA 2010-ben nem szerepel a pénzmennyiségek meghatározása.

6. FEJEZET

EGYÉB (GAZDASÁGI) FOLYAMATOK

BEVEZETÉS

6.01 Az egyéb (gazdasági) folyamatok körébe az eszközök és a kötelezettségek értékének tranzakciókon kívüli változásai tartoznak. Ezek a folyamatok nem minősülnek tranzakciónak, mivel legalább egy jellemző tekintetében nem felelnek meg a tranzakció fogalommeghatározásának; például a tranzakcióban részt vevő gazdasági egységek nem kölcsönös megállapodás alapján cselekednek (példának okáért az eszközök térítés nélküli lefoglalása esetén), vagy ha a változás nem tisztán gazdasági jelenség, hanem természeti esemény (például földrengés) eredménye. Az eszköz külföldi fizetőeszközben kifejezett értéke változhat az árfolyam változása esetén is.

AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK EGYÉB VÁLTOZÁSAI

6.02 Fogalommeghatározás: az eszközök és kötelezettségek egyéb változásai az eszközök és kötelezettségek tőke- és a pénzügyi számlán nyilvántartott tranzakciók útján bekövetkező változásaihoz nem tartozó olyan gazdasági folyamatok, amelyek megváltoztatják az eszközök és a kötelezettségek értékét

Az egyéb változásoknak két típusát különbözteti meg a rendszer. Az első az eszközök és kötelezettségek volumenváltozása. A második a névleges eszköztartási nyereségből és veszteségből adódik.

Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai (K.1-K.6)

6.03 A tőkeszámlán a termelt és nem-termelt eszközök eszközbeszerzés vagy -eladás, állóeszköz-felhasználás, valamint készletnövekedés, -csökkenés, illetve ismétlődő készletveszteségek révén kerülhetnek be egy szektorba, vagy ki a szektorból. A pénzügyi számlán a pénzügyi eszközök és kötelezettségek akkor kerülnek be a rendszerbe, ha egy adós jövőbeli fizetési kötelezettséget vállal egy hitelezővel szemben, és akkor kerülnek ki belőle, amikor ezt a kötelezettséget teljesítették.

6.04 Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai közé tartoznak azok a folyamatok, amelyek során az eszközök és kötelezettségek nem tranzakció eredményeként kerülnek be a számlára, illetve kerülnek onnan ki. Ilyen folyamat például a természeti erőforrások feltárásával, kimerülésével vagy pusztulásával kapcsolatos növelő és csökkentő tételek.

Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásaihoz soroljuk a kivételes és váratlan, nem gazdasági események hatásait, valamint a gazdasági egységek, illetve az eszközök és kötelezettségek osztályozásának vagy struktúrájának módosításából eredő változásokat.

6.05 Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásaihoz hat kategória tartozik:

a) eszközök megjelenése a gazdaságban (K.1);

b) nem termelt eszközök kikerülése a gazdaságból (K.2);

c) katasztrófa miatti veszteségek (K.3);

d) térítés nélküli lefoglalások (K.4);

e) máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások (K.5); valamint

f) osztályozási változások (K.6).

Eszközök megjelenése a gazdaságban (K.1)

6.06 Az eszközök megjelenése a gazdaságban a termelt és nem termelt eszközöknek nem a termelés eredményeként bekövetkező volumennövekedését fejezi ki. A következők tartoznak ide:

a) a műemlékek, így például különleges régészeti, történelmi vagy kulturális jelentőséggel rendelkező építmények vagy helyszínek, és amelyek értéke a mérlegben első ízben kerül feltüntetésre;

b) az értéktárgyak, azaz drágakövek, antikvitás és műtárgyak esetében valamely tárgy azon komoly értékének vagy művészeti jelentőségének első ízben történő feltüntetése, amely eddig a mérlegben nem volt nyilvántartva;

c) kitermelhető felszín alatti természeti kincsek - szén, olaj, földgáz, fémtartalmú és nem-fémtartalmú ásványkincsek - feltárása. Szintén ide tartozik az az eset is, amikor a készletek értéke azért növekszik, mert kiaknázásuk a technológiai haladás vagy a viszonylagos árváltozások következtében gazdaságossá válik;

d) a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások - például természetes erdők, halállomány - természetes növekedése, amennyiben az ilyen gazdasági eszközök növekedése nem áll semmilyen gazdasági egység közvetlen ellenőrzése és kezelése alatt, és nem tartozik semmilyen gazdasági egység felelősségi körébe, ezért nem tekinthető termelésnek;

e) egyéb természeti erőforrások bevonása a gazdasági tevékenységek körébe: olyan természeti erőforrások, amelyek "státuszuk" megváltoztatásával gazdasági eszközzé lényegülnek át. Ide tartozik például az érintetlen erdők kitermelésének megkezdése, a megművelésre alkalmatlan vagy műveletlen földterületek gazdaságilag hasznosíthatóvá tétele, a területhódítás, illetve a vízellátás kiépítési költségei. A természeti erőforrások értéke növekedhet a közelben zajló gazdasági tevékenység hatására is: a föld értékessé válhat a közelben zajló fejlesztés vagy bekötőút létesítésének hatására is. A melioráció költségei bruttó állóeszköz-felhalmozásként tartandók nyilván, a földterület értéknövekedésének a melioráció értékét meghaladó része azonban új eszköz megjelenéseként;

f) a természeti kincsekben azok gazdasági hasznosítása miatt bekövetkező minőségi változások. A minőségi változásokat volumenváltozásként kell nyilvántartani. Az itt elszámolt minőségi változások képezik az ellentételét a gazdasági hasznosítás megváltozásának, amit osztályozási változásként kell kimutatni (lásd a 6.21. bekezdést). A művelés alatt álló föld építési területté történő átsorolása eredményezhet értéknövekedést, illetve az osztályozás megváltozását. Ebben az esetben az eszköz maga már az eszközök körébe tartozik, és csak a gazdasági hasznosítás miatti minőségváltozás tekintendő eszközmegjelenésnek. Egy másik példa erre a tejelő szarvasmarha értékének a vártnál hamarabbi vágóhídra küldés miatti növekedése;

g) átruházható szerződések, lízingszerződések, szabadalmak vagy engedélyek nyújtásából származó érték első megjelenése. Az ilyen szerződések, lízingszerződések, szabadalmak vagy engedélyek értéke akkor minősül eszköznek, ha a bennük foglalt jogosultság értéke meghaladja a fizetendő díjakét, a jogtulajdonos pedig másokra való átruházás révén realizálhatja a hasznot; valamint

h) a cégértékben és a marketingeszközök értékében bekövetkező változások, melyek akkor jelennek meg, amikor a gazdasági egységeket a saját tőkéjüket meghaladó áron értékesítik (lásd a 7.07. pontot); a vételár saját tőkét meghaladó részét megvásárolt cégértéknek és marketingeszközöknek nevezik. Nem tekinti a rendszer gazdasági eszköznek a cégértéket, ha azt adásvétel nem támasztja alá.

Nem termelt eszközök kikerülése a gazdaságból (K.2)

6.07 A nem termelt nem pénzügyi eszközök kikerülése a gazdaságból a következőket foglalja magában:

a) természeti erőforrások kimerülése, ami az alábbiakat öleli fel: a felszín alatti természeti kincsek értékének csökkenése és az eszközök kategóriájába tartozó (lásd a 6.06. pont e) alpontját), művelés alatt nem álló biológiai erőforrások betakarítás, erdőkivágás vagy a fenntartható szintet meghaladó mértékű kitermelés miatti kimerülése. Az ide tartozó bejegyzések nagy része a 6.06. pont c)-f) alpontjában felsoroltak ellentétele;

b) Nem termelt eszközök egyéb módon történő kikerülése a gazdaságból, amelyek:

i. a megvásárolt cégérték és marketingeszközök értékének leírása; valamint

ii. az átruházható szerződések, lízingszerződések, szabadalmak és engedélyek biztosította jogok lejárta.

Katasztrófa miatti veszteségek (K.3)

6.08 Az egyéb volumenváltozásként elszámolt, katasztrófa miatti veszteségek a gazdasági eszközöket elpusztító nagyarányú, egyszeri és felismerhető események következményei.

6.09 Ide tartoznak a földrengések, a vulkánkitörések, az árapály okozta tengerhullámzás, a kivételesen nagy erejű hurrikánok, az aszály és egyéb természeti csapások; a háborús események, lázadások és más politikai események; valamint az olyan technológiai balesetek, mint a jelentősebb mérgezőanyag-szivárgások vagy a radioaktív részecskék levegőbe történő kibocsátása. Ilyen események például:

a) a talajminőség romlása, amit a szokásos mértéket meghaladó áradások és szélkárok idéznek elő;

b) művelés alatt álló eszközök megsemmisülése aszály vagy járványok kitörése következtében;

c) épületek, berendezések, illetve értéktárgyak megsemmisülése erdőtüzekben vagy földrengések nyomán; valamint

d) pénz, illetve bemutatóra szóló értékpapírok véletlen megsemmisülése természeti katasztrófa, politikai események, illetve a tulajdonjogra vonatkozó bizonyítékok megsemmisülése következtében.

Térítés nélküli lefoglalás (K.4)

6.10 Térítés nélküli lefoglalásra akkor kerül sor, amikor a kormányzati vagy egyéb gazdasági egységek más gazdasági egységek, köztük nem-rezidens egységek tulajdonát képező eszközöket vesznek birtokukba anélkül, hogy azért teljes összegű kártérítést fizetnének, miközben a lefoglalás indoka nem adófizetés behajtása, nem bírságolás, sem pedig más adójellegű kivetés. A bűncselekményhez kapcsolódó tulajdon lefoglalása büntetésnek minősül. Az ilyen egyoldalú lefoglalás térítés nélküli részét máshova nem sorolt egyéb volumenváltozásként kell elszámolni.

6.11 Az ingó és ingatlan eszközök hitelezők által kért végrehajtása nem minősül térítés nélküli lefoglalásnak, mivel a felek közötti megállapodás kifejezetten vagy általánosan lehetőséget biztosít ennek az eszköznek az alkalmazására.

Máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások (K.5)

6.12 A máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások (K.5) az eszközök gazdasági értékére kiható váratlan események hatásait jelentik.

6.13 A nem pénzügyi eszközök máshova nem sorolt egyéb volumenváltozásai például az alábbiakat tartalmazzák:

a) előre nem látható elévülés. Az állóeszköz-felhasználás kiszámításához használt feltevések nem veszik figyelembe az állóeszközök előre nem látható elévülését. A tényleges elévülés meghaladhatja a várt elévülés összegét. Ennek következtében el kell számolni az állóeszközök értékének azt a csökkenését, ami például a fejlettebb technológia bevezetésének következménye;

b) a szokásos mértékű károkra elszámolt, terv szerinti állóeszköz-felhasználás és a tényleges veszteségek közötti különbségek. Az állóeszköz-felhasználás nem fedezi az előre nem látható károkat, így előfordulhat, hogy a szokásosan várható károk becsült összege a tényleges kárt nem fedezi (vagy meghaladja azt). Ezért az állóeszközök értékében az ilyen események hatására bekövetkező előre nem látható csökkenésnek vagy növekedésnek megfelelő korrekciót kell végezni. Az olyan korrekció szerepelhet, amely a mértéke alapján nem tekinthető katasztrófa miatti veszteségnek;

c) az állóeszközöknek az állóeszköz-felhasználásban el nem számolt minőségi romlása. Ide tartozik az állóeszközök értékének csökkenése például az épületek felületén, vagy a gépjármű-karosszériákon a levegő és az esővíz savassága által kifejtett, előre nem látható hatások következtében;

d) termelési létesítmények felszámolása a beruházás befejezése vagy gazdasági használatbavétele előtt;

e) a készletekben kivételes okok miatt bekövetkezett veszteségek (pl. tűzkár, rablás vagy a gabonakészletek kártevőkkel történt fertőzése miatt), amelyek nem minősülnek katasztrófa miatti veszteségnek.

6.14 A pénzügyi eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó, máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások például az alábbiakat tartalmazzák:

a) pénzben vagy bemutatóra szóló értékpapírokban rendkívüli események (pl. tűzkár vagy lopás) miatt bekövetkező veszteségek, amelyek nem minősülnek katasztrófa miatti veszteségnek; a forgalomból bevont, át nem váltható fizetőeszköz, kivéve azokat az összegeket, ahol a fizetőeszközt értéktárggyá sorolták;

b) a pénzügyi követelések leírásból eredő változásai. E változások nem tartandók nyilván a pénzügyi számlán, mivel a felek között nincs kölcsönös megállapodás. A hitelező például úgy ítélheti meg, hogy egy adott pénzügyi követelés - például csődeljárás vagy felszámolás miatt - nem behajtható, ezért a követelést nem tünteti fel a mérlegben. A hitelező által behajthatatlannak ítélt követelést az eszközök egyéb volumenváltozásai között kell elszámolni. Az ehhez a követeléshez tartozó kötelezettséget a teljes gazdaság számlái egyensúlyának megtartása érdekében az adós mérlegéből is törölni kell. Ezen elv alól kivételt képeznek az államháztartásnak fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok, lásd a 6.15. pont d) alpontját;

c) az életbiztosításban, az életjáradék-jogosultságban és a nyugdíjjogosultságban a demográfiai feltételezések miatt bekövetkező változások;

d) a szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok, ha a lehívás feltételezett mértéke meghaladja a bevételek és behajtások feltételezett összegét.

6.15 Nem tartoznak a máshova nem sorolt egyéb volumenváltozásokhoz a következők:

a) a pénzügyi követelések leírásból eredő változásai, amelyek a forgalomképes pénzügyi követelések tényleges piaci értékét tükrözik: ezeket a változásokat az átértékelési számlán kell elszámolni;

b) tartozás törlése az adós és a hitelező kölcsönös megállapodása alapján (tartozás törlése vagy tartozás elengedése): a tartozástörlést a hitelező és az adós közötti tranzakcióként kell elszámolni (lásd a 4.165. pont f) alpontját.

c) adósság megtagadása: a rendszer nem ismeri el valamely kötelezettségnek az adós részéről történő egyoldalú törlését;

d) az államháztartásnak fizetendő, az államháztartás által egyoldalúan behajthatatlannak ítélt adók és társadalombiztosítási hozzájárulások (lásd az 1.57., a 4.27. és a 4.82. bekezdést).

Változások az osztályozásban (K.6)

6.16 Az osztályozási változások kategóriába tartoznak a szektorok szerinti osztályozásban és a gazdasági egységek szerkezetében, valamint az eszközök és kötelezettségek osztályozásában bekövetkezett változások.

6.17 Valamely gazdasági egység átsorolása az egyik szektorból egy másikba együtt jár azzal, hogy teljes vagyonmérlege is átkerül, tehát ha például a háztartási szektorba sorolt gazdasági egység pénzügyi tekintetben függetlenedik tulajdonosától, kvázivállalattá válhat, és ekkor át kell sorolni a nem pénzügyi vállalati szektorba.

6.18 A szektor szerinti osztályozásban bekövetkező változások következtében a teljes vagyonmérleg átkerül az egyik szektorból vagy alszektorból egy másikba. A vagyonmérleg átkerülését követően adott esetben sor kerülhet az eszközök és kötelezettségek konszolidálására vagy dekonszolidálására, amit ebben a kategóriában kell feltüntetni.

6.19 A gazdasági egységek átszervezések miatti változásai körébe bizonyos pénzügyi eszközöknek és kötelezettségeknek a vállalati szerkezetátalakításból adódó megjelenése és eltűnése tartozik. Amikor egy vállalat önálló jogi személyisége azért szűnik meg, mert beolvad egy vagy több más vállalatba, akkor az összes olyan pénzügyi eszköz és kötelezettség, köztük a részvények és az egyéb tulajdoni részesedések, amelyek a szóban forgó vállalat és az azt beolvasztó többi vállalat közötti viszony részeként léteztek, eltűnnek a rendszerből. Pénzügyi tranzakcióként kell azonban nyilvántartásba venni egy vállalat részvényeinek és egyéb tulajdoni részesedéseinek a vállalati fúzió keretében történő azon felvásárlását, amely a felvásárló vállalat és a korábbi tulajdonosok között történik. A meglévő részvényeknek a felvásárló vállalat, illetve egy új vállalat részvényeivel történő lecserélését olyan részvény-visszavásárlásként kell elszámolni, mint amelyet új részvények kibocsátása kísér. A beolvasztott vállalat és harmadik felek közötti pénzügyi eszközök/kötelezettségek változatlanul maradnak és a beolvasztó vállalatra szállnak át.

6.20 Amikor egy vállalat jogilag két vagy több gazdasági egységre bomlik, akkor a pénzügyi eszközök és kötelezettségek megjelenését az előbbihez hasonló módon a szektorok szerinti osztályozásban és a szerkezetben bekövetkezett változások között kell elszámolni.

6.21 Az eszközök és kötelezettségek osztályozása akkor változik, ha az eszközök és kötelezettségek a nyitó mérlegben más kategóriában jelennek meg, mint a záró mérlegben. Példa erre a földhasználat megváltoztatása vagy az addigi lakóépületnek kereskedelmi célra történő hasznosítása, illetve ennek az ellentettje. A föld esetében mindkét tételnek (a korábbi kategóriára vonatkozó negatív tételnek és az új kategóriára vonatkozó pozitív tételnek) azonos értékkel kell szerepelnie. A föld értékében a használat változása miatt bekövetkező változását nem átértékelésként - azaz nem az eszközök megjelenése a gazdaságban és nem a nem termelt eszközök kikerülése a gazdaságból kategóriában -, hanem volumenváltozásként kell elszámolni.

6.22 A tömbarany formában tartott monetáris arany megjelenése és kikerülése nem pénzügyi tranzakció eredménye; a rendszerbe az eszközök egyéb volumenváltozása kategóriában kerül be, és ugyanebben a kategóriában kerül ki onnan.

6.23 Az osztályozás változásának különleges esete áll fenn a tömbarany vonatkozásában. A tömbarany - a tulajdonostól és a vásárlás okától függően - minősülhet monetáris aranynak (pénzügyi eszköz) vagy nem monetáris aranynak (értéktárgy). A tömbarany nem monetáris kategóriából monetárisba történő átsorolását monetizálásnak, a monetáris kategóriából nem monetárisba történő átsorolását pedig demonetizálásnak nevezik.

6.24 A tömbarany-műveleteket a következőképpen kell elszámolni:

a) Amennyiben a monetáris hatóság rezidens gazdasági egység vagy nem rezidens, nem monetáris hatóság gazdasági egység számára tartalékként nyilvántartott tömbaranyat ad el, akkor nem monetáris aranyban számolandó el a tranzakció. Az arany demonetizálása - ami a tömbarany monetáris eszközből nem monetárissá való átsorolása - közvetlenül a tranzakció előtt történik, és a monetáris hatóság eszközeinek egyéb volumenváltozásai között számolandó el.

b) Amennyiben a monetáris hatóság nem rezidens vagy rezidens gazdasági egységtől olyan tömbaranyat vásárol tartalékeszköznek, amely addig nem volt tartalékeszköz, a tranzakció nem monetáris aranyban számolandó el. Az arany monetizálása - ami a tömbarany nem monetáris eszközből monetárissá való átsorolása - közvetlenül a tranzakció után történik, és a monetáris hatóság eszközeinek egyéb volumenváltozásai között számolandó el.

c) Ha az eladó és a vevő különböző gazdaságok monetáris hatóságai, és mindketten a tartalékeszközök között tartják nyilván a tömbaranyat, akkor a tömbarany-tranzakció a pénzügyi számlán számolandó el.

d) Egyéb esetben a tömbarany soha nem számít monetáris eszköznek, a tranzakció ezért nem monetáris aranyban számolandó el.

A monetáris hatóságra vonatkozó példák a nemzetközi pénzügyi szervezetek esetében is alkalmazandók.

6.25 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok részvénnyé történő átváltása nem az eszközök és kötelezettségek osztályozásában bekövetkezett változások között számolandó el, hanem mint két pénzügyi tranzakció.

Névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.7)

6.26 Az átértékelési számlán tartandó nyilván az eszközök és kötelezettségek tulajdonosainál az elszámolási időszakban keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség, ami az eszközök és kötelezettségek árszintjében és árstruktúrájában bekövetkező változásokat tükrözi. A névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.7) kategóriába a semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71) és a reál-eszköztartásinyereség és -veszteség (K.72) tartozik.

6.27 Fogalommeghatározás: az eszközzel kapcsolatos névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.7) az eszköz árnövekedése vagy -csökkenése miatt a tulajdonosnál felmerülő eszközérték-növekedés vagy csökkenés. A kötelezettséggel kapcsolatos névleges eszköztartási nyereség és veszteség a kötelezettség árnövekedése vagy -csökkenése miatt a kötelezettség értékelésében bekövetkezett változás.

6.28 Eszköztartási nyereség keletkezik akkor, ha valamely eszköz értéke növekszik vagy valamely kötelezettség értéke csökken. Eszköztartási veszteség keletkezik akkor, ha valamely eszköz értéke csökken vagy valamely kötelezettség értéke nő.

6.29 Az átértékelési számlán elszámolt névleges eszköztartási nyereség és veszteség az eszközökön, illetve a kötelezettségeken keletkezik, ez a nyereség vagy veszteség lehet realizált és lehet nem realizált. Az eszköztartási nyereség akkor minősül realizáltnak, ha a kérdéses eszközt eladják, bevonják, azt felhasználják, vagy más módon válnak meg tőle, illetve amikor a kötelezettséget visszafizetik. Nem realizált az a nyereség, amely az elszámolási időszak végén még tulajdonban lévő eszközzel, illetve ki nem egyenlített kötelezettséggel kapcsolatosan merül fel. A realizált nyereség alatt általában olyan nyereséget kell érteni, amely abban a teljes periódusban realizálódik, amelynek során az eszköz tulajdonban volt, illetve a kötelezettség kiegyenlítetlen volt, akár egybeesik ez a periódus az elszámolási időszakkal, akár nem. Minthogy azonban az eszköztartási nyereség és veszteség nyilvántartása eredményszemléletben történik, a realizált és a nem-realizált nyereség és veszteség közötti különbség - bár bizonyos szempontból szükséges lenne - nem jelenik meg az osztályozásban és a számlákon.

6.30 Az eszköztartási nyereség és veszteség a nem-pénzügyi eszközök, a pénzügyi eszközök és a kötelezettségek valamennyi csoportjával kapcsolatos nyereséget és veszteséget tartalmazza. Így a termelők birtokában lévő készleteken, köztük a befejezetlen termelésen keletkező eszköztartási nyereséget és veszteséget is itt kell elszámolni.

6.31 Névleges eszköztartási nyereség és veszteség minden olyan eszközön és kötelezettségen keletkezhet, amely bármennyi ideig is, de az elszámolási időszak folyamán tulajdonban volt, tehát nemcsak azokon az eszközökön és kötelezettségeken, amelyek a nyitó és/vagy a záró mérlegben megjelennek. Egy bizonyos eszköznek vagy kötelezettségnek, vagy egy bizonyos eszköz-, illetve kötelezettségtípus adott mennyiségének a tulajdonosa számára két időpont között felmerülő névleges eszköztartási nyereség és veszteség meghatározása a következő: az eszköz vagy kötelezettség folyó értéke a későbbi időpontban, mínusz az eszköz vagy kötelezettség folyó értéke a korábbi időpontban, feltéve hogy az eszköz vagy kötelezettség minősége, illetve mennyisége nem változik a szóban forgó időszakban.

KÉP HIÁNYZIK

ahol po és pt az eszköz ára o és t időpontban. A nemzeti valutában rögzített folyó értékű pénzügyi eszközöknél és kötelezettségeknél, ahol a po és a pt meghatározás szerint azonos, a névleges eszköztartási nyereség mindig nulla.

6.33 A névleges eszköztartási nyereség és veszteség értékének kiszámításához az eszközbeszerzés és -eladás értékét ugyanúgy kell meghatározni, ahogyan ezen értéket a tőke- és a pénzügyi számlán nyilvántartják, az eszközállomány értékét pedig ugyanúgy kell meghatározni, ahogyan ezen értéket a vagyonmérlegben nyilvántartják. Állóeszköz esetében egy beszerzés értékét az az összeg adja, amit a vásárló a termelőnek vagy az eladónak fizet, amihez hozzáadódnak még a tulajdonjog átruházása következtében a vásárlónál felmerülő járulékos költségek. Egy használt állóeszköz eladásának értékét az az összeg jelenti, amit az eszközért az eladó a vásárlótól kap, és amiből le kell vonni a tulajdonjog átruházása miatt az eladónál felmerülő költségeket.

6.34 A 6.33 bekezdésben ismertetett eset alól kivételt képez, ha a tényleges ár különbözik az eszköz piaci árától. Ebben az esetben a tényleges ár és a piaci érték közötti különbség tőketranszfernek minősül, a beszerzést pedig piaci áron kell elszámolni. Ilyen különösen a nem-piaci szektorokat érintő tranzakcióknál történik.

6.35 Négy olyan helyzetet különböztet meg a rendszer, amiből névleges eszköztartási nyereség és veszteség keletkezik:

a) a teljes elszámolási időszak alatt birtokolt eszköz esetében: az elszámolási időszak folyamán keletkező névleges eszköztartási nyereség egyenlő az eszköz záró mérlegben szereplő értéke és a nyitó mérlegben lévő értéke közötti különbség csökkentve az elszámolási időszakban történt állóeszköz-felhasználással. Ezek az értékek az eszközök becsült értékei, úgy kell kezelni azokat, mintha beszerzésükre a mérlegkészítések időpontjaiban került volna sor. A névleges nyereség nem realizált;

b) az időszak kezdetén birtokolt, de az időszak során eladott eszköz esetében: a keletkező névleges eszköztartási nyereség egyenlő: az eladási érték és a nyitó mérlegben szereplő érték közötti különbség, csökkentve az elszámolási időszak során az eladás előtt történt állóeszköz-felhasználás összegével. A névleges nyereség realizált;

c) az időszak folyamán beszerzett és az időszak végén még mindig birtokolt eszköz esetében: a keletkező névleges eszköztartási nyereség, amely egyenlő: az eszköz záró mérlegben szereplő értéke csökkentve a beszerzési értékkel és az elszámolási időszakban történt állóeszköz-felhasználással. A névleges nyereség nem realizált; valamint

d) az elszámolási időszak folyamán beszerzett és eladott eszköz esetén: a keletkező névleges eszköztartási nyereség egyenlő: az eladási érték csökkentve a beszerzési értékkel és az elszámolási időszakban a beszerzés és az eladás között történt állóeszköz-felhasználással. A névleges nyereség realizált.

6.36 Névleges eszköztartási nyereség és veszteség eszközökön és kötelezettségeken keletkezik, lehet realizált vagy nem-realizált. Elszámolása az érintett szektorok, a teljes gazdaság és a külföld átértékelési számláján történik.

Semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71)

6.37 Fogalommeghatározás: az eszközökkel vagy kötelezettségekkel kapcsolatos semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71) olyan eszköztartási nyereség és veszteség, amely akkor keletkezik, ha az eszköz vagy kötelezettség ára az időszak során ugyanolyan arányban változik meg, mint ahogyan az általános árszínvonal módosul.

6.38 A semleges eszköztartási nyereség és veszteség meghatározására azért van szükség, hogy könnyebben lehessen meghatározni a reál-eszköztartásinyereséget és -veszteséget, ami meghatározza a reál vásárlóerő szektorok közötti újraelosztását.

KÉP HIÁNYZIK

ahol po × q az eszköz folyó értéke o időpontban, és rt/ro az általános árindex o és t időpont közötti változásának mértéke. Ugyanezt az rt/ro indexet kell alkalmazni az összes eszközre és kötelezettségre.

6.40 A semleges eszköztartási nyereség és veszteség kiszámításához a végső felhasználási kiadások alapján számolt árindex alkalmazandó.

6.41 A semleges eszköztartási nyereséget és veszteséget a "semleges eszköztartási nyereség és veszteség" számlán kell elszámolni, amely a szektorok, a teljes gazdaság és a külföld átértékelési számlájának egyik alszámlája.

Reál-eszköztartási nyereség és -veszteség (K.72)

6.42 Fogalommeghatározás: a reál-eszköztartásinyereség és -veszteség (K.72) az adott eszközre vagy kötelezettségre vonatkozik, és az a névleges és semleges eszköztartási nyereség és veszteség közötti különbség.

6.43 A valamely eszköz adott q mennyiségén o és t időpontok között felmerülő reál-eszköztartásinyereség (RG) meghatározása:

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

6.44 Az eszközökön és kötelezettségeken keletkező reál-eszköztartásinyereség és -veszteség értéke attól függ, hogyan változott ezek ára a szóban forgó időszak folyamán az egyéb árak átlagos, az általános árindexszel mért változásához viszonyítva.

6.45 A reál-eszköztartásinyereség és -veszteség a "reál-eszköztartásinyereség és -veszteség" számlán tartandó nyilván, ami az átértékelési számla alszámlája.

Eszköztartási nyereség és veszteség a pénzügyi eszköz és kötelezettség típusa szerint

Monetáris arany és SDR-ek (AF.1)

6.46 Mivel a monetáris aranyat rendszerint amerikai dollárban jegyzik, nemcsak az aranyárfolyam, hanem a dollárárfolyam változása miatt is névleges eszköztartási nyereség és veszteség keletkezik.

6.47 Mivel az SDR-ek árfolyamkosáron alapulnak, nemzeti valutában kifejezett értékük, és ezzel együtt pedig az eszköztartási nyereség és veszteség a kosárban lévő valuták nemzeti valutával szembeni árfolyamai alapján változik.

Készpénz és betétek (AF.2)

6.48 A nemzeti pénznemben kifejezett készpénz és betétek folyó értéke időben változatlan marad. Az ilyen eszköz "ára" mindig egységnyi, míg a mennyiséget az határozza meg, hogy az eszköz értéke hány pénznemegységet tesz ki az eszköz pénznemében. Az ilyen eszközökön keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség értéke mindig nulla. Ennek okán az ilyen eszközök nyitó, illetve záró állományának értéke közötti különbség - az egyéb volumenváltozások kivételével - teljes egészében az eszközökkel kapcsolatos gazdasági műveletek értékéből adódik. Ez tehát azon ritka esetek egyike, amikor a gazdasági műveleteket általában le lehet vezetni a vagyonmérleg adataiból.

6.49 A betétek elhatárolt kamatát úgy kell elszámolni a pénzügyi számlán, mint amit a tulajdonosa egyidejűleg újból befektet a betétbe.

6.50 A külföldi készpénzben tartott pénzeszközökön és egyéb fizetőeszközben denominált betéteken az árfolyamváltozások miatt névleges eszköztartási nyereség, illetve veszteség keletkezik.

6.51 A rögzített értékkel rendelkező eszközök semleges és reál-eszköztartásinyereségének és -veszteségének kiszámításához egyaránt szükség van a tranzakciók lebonyolításának időpontjaira és értékadataira, valamint a nyitó és záró mérlegben feltüntetett értékeikre. Feltételezzük például azt, hogy egy betét elhelyezésére és kivonására egyazon elszámolási időszakon belül kerül sor, miközben az általános árszínvonal emelkedik. Ekkor a betéten keletkező semleges nyereség pozitív értékű, a reál nyereség negatív, és összege a betéti időszak időtartamától és az inflációs rátától függ. Az ilyen reálveszteségeket lehetetlen úgy elszámolni, hogy nincsenek adatok az elszámolási időszak során történt tranzakciók értékéről, valamint időpontjáról.

6.52 Nagy általánosságban arra lehet következtetni, hogy amennyiben jelentős a pozitív és negatív tranzakciók abszolút összértéke a nyitó és záró mérlegek szintjéhez viszonyítva, úgy a rögzített folyó értékű pénzügyi eszközök és kötelezettségek semleges és reál-eszköztartásinyereségének és -veszteségének mérlegadatokból nyert, közelítő becsléssel megállapított értékei önmagukban valószínűleg nem teljesen kielégítők. Még a pénzügyi tranzakciók értékeinek bruttó alapon történő elszámolása, azaz az elhelyezett és kivont betétek külön történő számbavétele - szemben a betétek összértéke mínusz a kivonások értéke megközelítéssel - sem lehet elegendő a betételhelyezések időzítésére vonatkozó információk nélkül.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3)

6.53 Amikor felárral vagy diszkontálva kerül sor hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (pl. kötvények) kibocsátására - a jóval a névérték alatt kibocsátott és a nem kamatozó kötvényeket is beleértve -, akkor a kibocsátási ár és a névérték, illetve a lejáratkori visszaváltási érték közötti különbséget tekintjük a kamatnak, amit a kibocsátó a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír futamideje folyamán fizetni köteles. Az ilyen kamatot tulajdonból származó jövedelemként kell elszámolni, amit a hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója fizet és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa kap kézhez a kibocsátó által a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír futamideje alatt a kamatszelvényre rendszeres időközönként ténylegesen fizetett kamat mellett.

6.54 Az elhatárolt kamatot úgy kell elszámolni a pénzügyi számlán, mint amit a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa egyidejűleg újból a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírba fektet. Ezért ezt a tételt a pénzügyi számlán a meglévő eszközökhöz hozzáadódó újabb eszközbeszerzésként kell elszámolni. Ennélfogva egy hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír piaci értékének fokozatos növekedése, ami az elhatárolt és újra befektetett kamatok felhalmozódásának tudható be, a kihelyezett tőkerésznek, vagyis az eszköz nagyságának növekedését tükrözi. Ez alapjában véve nem árnövekedés, hanem mennyiségi vagy volumennövekedés, ami nem képez eszköztartási nyereséget a hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa, illetve eszköztartási veszteséget a kibocsátója számára. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok minőségileg is változnak az idők folyamán, ahogy a lejárat időpontja közeleg; ezért lényeges annak felismerése, hogy az elhatárolt kamatok felhalmozódásának tulajdonítható értéknövekedésük nem árnövekedés, és nem hoz létre eszköztartási nyereséget.

6.55 A rögzített kamatozású, hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok ára viszont szintén megváltozik, amikor a piaci kamatlábak változnak. Az ár változásának iránya fordított a kamatláb-mozgásokhoz képest. Adott kamatlábváltozásnak egy bizonyos hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír árára gyakorolt hatása annál kisebb, minél közelebbi az értékpapír lejárati ideje. A hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok piaci kamatlábak változásainak betudható árváltozásai nem mennyiségi, hanem árváltozásokat jelentenek. Ennek következtében névleges eszköztartási nyereséget vagy veszteséget hoznak létre úgy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátói, mint tulajdonosai részére. A kamatlábak emelkedése névleges eszköztartási nyereséget generál az értékviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója, illetve ennek megfelelő nagyságú eszköztartási veszteséget az értékpapír tulajdonosa számára.

6.56 A változó kamatlábú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamat-, illetve tőketörlesztései valamely általános áru- vagy szolgáltatási indexhez (például a fogyasztói árindexhez), kamatlábhoz (például EURIBOR, LIBOR), kötvényhozamhoz vagy eszközárhoz kapcsoltak.

Amennyiben a kamattörlesztés vagy a kihelyezett tőke értéke általános árindexhez kapcsolódik, a kihelyezett tőke értékének a meghatározott index mozgása miatt egy bizonyos elszámolási időszak folyamán bekövetkező változását az ebben az időszakban elhatárolt kamatként kell kezelni, amely hozzáadódik bármely egyéb olyan kamatösszeghez, amelynek kifizetése az adott időszakban esedékes.

Ha a lejáratkor fizetendő összeg indexálásának célja, hogy eszköztartási nyereséget hozzon létre - ilyen például, ha csak egyetlen, szűken meghatározott elem alapján indexálnak -, akkor a vonatkozó index alakulásának az eredeti elvárásoktól való bármilyen eltérése eszköztartási nyereséget vagy veszteséget keletkeztet, ami általában nem egyenlítődik ki az eszköztartás időtartama alatt.

6.57 A névleges eszköztartási nyereség és veszteség a rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében ugyanúgy alakul, mint a hosszú lejáratúak esetében. Minthogy azonban a rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lejárati ideje sokkal hamarabb elérkezik, a kamatláb-változások által generált eszköztartási nyereség általában sokkal kisebb, mint az azonos névértékű, hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében.

Hitelek (AF.4)

6.58 Azokra a kölcsönökre, amelyekkel nem kereskednek, ugyanaz érvényes, mint a készpénzre és a betétekre. Amikor viszont egy létező kölcsönt értékesítenek egy másik gazdasági egység részére, akkor a hitelleírást, azaz a visszavásárlási és a tranzakciós ár közötti különbséget az eladó és a vásárló átértékelési számláján kell elszámolni a tranzakció időpontjával egyidejűleg.

Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek (AF.5)

6.59 A bónuszrészvények csak a kibocsátott részvények számát és össznévértékét növelik, de nem befolyásolják a részvények összességének piaci értékét. Ez a törzsrészvények tulajdonosainak részesedés szerint juttatott további vállalati részvények, azaz az osztalékrészvények esetében is így van. A bónusz- és az osztalékrészvényeket nem tüntetik fel a számlákon. Ugyanakkor az ilyen kibocsátások azt a célt szolgálják, hogy javuljon a részvénylikviditás a piacon, emiatt tehát emelkedhet a kibocsátott részvények piaci összértéke, ez esetben ezt a változást névleges eszköztartási nyereségként kell elszámolni.

Biztosítási és nyugdíjtartalékok, szabványosítottgarancia-rendszerek (AF.6)

6.60 Amennyiben a biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerekhez kapcsolódó tartalékokat és jogosultságokat nemzeti fizetőeszközben tartják, akkor a készpénzekhez, betétekhez és hitelekhez hasonlóan itt sem képződik névleges eszköztartási nyereség, illetve veszteség. A kötelezettségvállalások teljesítéséhez a pénzintézetek által használt eszközökön azonban képződik eszköztartási nyereség és veszteség.

6.61 A biztosítottak és kedvezményezettek felé fennálló kötelezettségek a tranzakciók, egyéb volumenváltozások és átértékelések eredményeképpen változnak. Az átértékelések a biztosításmatematikai számítások legfontosabb feltevéseiben bekövetkező változásoknak köszönhetők. Az említett feltevések a diszkontráta, a bérráta és az inflációs ráta.

Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (AF.7)

6.62 A származtatott pénzügyi eszközök értéke megváltozhat az alapul szolgáló eszköz értékének változása, az alapul szolgáló eszköz árának volatilitásában bekövetkező elmozdulás, illetve a teljesítés vagy a lejárat közelgő időpontja következtében. A származtatott pénzügyi eszközök és a munkavállalói részvények értékének ilyen változásait árváltozásnak kell tekinteni, és átértékelésként elszámolni.

Egyéb követelések/tartozások (AF.8)

6.63 Azokra az egyéb követelésekre és tartozásokra, amelyekkel nem kereskednek, ugyanaz vonatkozik, mint a belföldi készpénzre, a betétekre és a hitelekre. Amikor viszont egy létező kereskedelmi hitelt értékesítenek egy másik gazdasági egység részére, akkor a visszavásárlási és a tranzakciós ár közötti különbséget átértékelésként kell elszámolni a tranzakció időpontjával egyidejűleg. Mivel azonban a kereskedelmi hitelek általában rövid lejáratúak, értékesítésük révén új pénzügyi eszköz jöhet létre.

Külföldi valutában nyilvántartott eszközök

6.64 A külföldi valutában nyilvántartott eszközök és kötelezettségek értékét azok külföldi valutában kifejezett piaci értékével kell mérni, amit a mindenkori devizaárfolyamon kell átszámítani nemzeti valutára. Ennélfogva az eszközök árának és az árfolyamnak a változásai is névleges eszköztartási nyereséget vagy veszteséget eredményezhetnek. Az elszámolási időszak folyamán keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség úgy számítható ki, hogy a tranzakciók és egyéb volumenváltozások értékét le kell vonni a nyitó és a záró mérleg értékeinek különbözetéből. Ehhez előbb a külföldi valutában nyilvántartott eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos tranzakciók értékét a műveletek végrehajtásának időpontjában érvényes árfolyamok felhasználásával át kell számítani nemzeti fizetőeszközre, a nyitó és a záró mérleg értékeit pedig a mérlegkészítés időpontjában érvényes árfolyamokon kell átszámítani. Ez annyit jelent, hogy a műveletek külföldi valutában kifejezett összértékének - nettó beszerzés, azaz beszerzés mínusz eladás - átszámítása tulajdonképpen egy súlyozott átlagárfolyam segítségével történik, ahol a súlyokat a különböző időpontokban lebonyolított tranzakciók értékei képviselik.

7. FEJEZET

VAGYONMÉRLEGEK

7.01 Fogalommeghatározás: a vagyonmérleg olyan kimutatás, amelyet egy bizonyos időpontra vonatkozóan készítenek el egy adott gazdasági egység vagy egységcsoport gazdasági tulajdonában levő eszközök és kötelezettségek értékéről.

7.02 A vagyonmérleg egyenlegező tétele a nettó vagyon (B.90). A vagyonmérlegben elszámolt eszközök és kötelezettségek állományának értékét azokon az adott időpontban érvényes piaci árakon kell meghatározni, amelyekre a vagyonmérleg vonatkozik, de bizonyos kategóriák esetében a nominálértéket kell alapul venni. Vagyonmérleget a rezidens gazdasági szektorokra, alszektorokra, a nemzetgazdaság egészére, valamint a külföld szektorra kell összeállítani.

7.03 A vagyonmérleg olyan módon teszi teljessé a számlák sorozatát, hogy kimutatja a termelési, a jövedelemelosztási és -felhasználási, valamint a felhalmozási számlák tételeinek a gazdaság vagyonállományára gyakorolt hatását.

7.04 A gazdasági szektorban a vagyonmérlegben szereplő egyenlegező tétel a nettó vagyon.

7.05 A nemzetgazdaságban az egyenlegező tételre gyakran nemzeti vagyonként hivatkoznak, amely a nem pénzügyi eszközök és a külfölddel szembeni nettó pénzügyi eszközök összértéke.

7.06 A külföld vagyonmérlegét ugyanúgy állítják össze, mint a rezidens gazdasági szektorok és alszektorok vagyonmérlegét. E vagyonmérleg a nem rezidensek rezidensekkel szembeni pénzügyi eszközeinek és kötelezettségeinek állományaiból áll. A fizetési mérlegről és külfölddel szembeni befektetési pozícióról szóló kézikönyvben (6. kiadás) (BPM6) a rezidensek nem rezidensekhez viszonyítva összeállított vagyonmérlegét külfölddel szembeni befektetési pozíciónak (IIP) hívják.

7.07 A saját tőke a vagyonmérlegben szereplő kötelezettségek, azaz a nettó vagyon (B.90), valamint a tulajdoni részesedések és a befektetési jegyek (AF.5) értékének összege.

7.08 A nem pénzügyi és a pénzügyi vállalatok szektorában és alszektoraiban a saját tőke egy elemzési célokra jól használható, a nettó vagyonhoz hasonló tétel.

7.09 A vállalatok nettó vagyona általában különbözik kibocsátott részvényeik és más, saját tőkét megtestesítő értékpapírjaik értékétől. A kvázivállalatok nettó vagyonának értéke nulla, mivel az alaptőke feltételezhetően megegyezik az eszközök nem tőkejellegű kötelezettségekkel csökkentett értékével. A közvetlen tőkebefektetéssel működő rezidens vállalatok nettó vagyonának értéke is nulla, mivel ezek nem rezidens vállalatok fiókvállalatai és kvázivállalatnak tekinthetők.

7.10 A pénzügyi eszközök és kötelezettségek egyenlegező tétele a pénzügyi nettó vagyon (BF.90).

7.11 A vagyonmérleg az eszközök és a kötelezettségek értékét egy bizonyos időpontra vonatkozóan mutatja be. A vagyonmérleget egy adott elszámolási időszak kezdetén és végén állítják össze; az időszak kezdetekor készített nyitó vagyonmérleg megegyezik a megelőző időszak végén készített záró vagyonmérleggel.

7.12 A nyitó vagyonmérlegben és a záró vagyonmérlegben szereplő, egy bizonyos típusú eszközállomány értékét egy alapvető elszámolási azonosság kapcsolja össze a következőképpen:

egy bizonyos típusú eszközállomány értéke a nyitó vagyonmérlegben
pluszgazdasági műveletekaz elszámolási időszak folyamán lebonyolított gazdasági műveletek során beszerzett eszközök összértéke
mínuszaz elszámolási időszak folyamán lebonyolított gazdasági műveletek során eladott eszközök összértéke
mínuszadott esetben állóeszköz-felhasználás
pluszaz eszközök egyéb volumenváltozá-saiaz adott eszközt érintő egyéb pozitív volumenváltozások
mínuszaz adott eszközt érintő egyéb negatív volumenváltozások
pluszátértékelésekaz időszak folyamán az adott eszköz árának változásából adódó névleges eszköztartási nyereség értéke
mínuszaz időszak folyamán az adott eszköz árának változásából adódó névleges eszköztartási veszteség értéke
egyenlő az adott eszközállománynak a záró vagyonmérlegben kimutatott értékével.

Olyan táblázat is készíthető, amely egy bizonyos típusú kötelezettségállomány értékét kapcsolja össze a nyitó vagyonmérlegben és a záró vagyonmérlegben.

7.13 A nyitó és a záró vagyonmérleg között fennálló elszámolási összefüggéseket, amelyek gazdasági műveleteknek, az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásainak, illetve az eszköztartási nyereségnek és veszteségnek a következményei, a 7.2. melléklet sémaszerűen mutatja be.

AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK TÍPUSAI

Az eszköz meghatározása

7.14 A vagyonmérlegekben elszámolt eszközök gazdasági eszközök.

7.15 Fogalommeghatározás: a gazdasági eszköz funkciója az értékek hordozása: azt a hasznot képviselik, amely a gazdasági tulajdonos húz belőlük abból adódóan, hogy birtokolja vagy használja őket egy bizonyos ideig. Segítségükkel az általuk képviselt érték átvihető egy elszámolási időszakról a következőre.

7.16 Gazdasági haszon egyrészt az elsődleges jövedelem, például a működési eredmény, amely abból adódik, hogy a gazdasági tulajdonos használja az eszközt, vagy a tulajdonból származó jövedelem, amely abból adódik, hogy a gazdasági tulajdonos a használati jogot másnak engedi át. A hasznot egyrészt az eszköz használata jelenti, másrészt az az érték, ideértve az eszköztartási nyereséget és veszteséget is, amely az eszköz eladásakor vagy megszüntetésekor keletkezik.

7.17 Egy eszköz gazdasági tulajdonosa nem feltétlenül a jogi tulajdonos. A gazdasági tulajdonos az a gazdasági egység, amely a kapcsolódó kockázatok vállalása következtében jogosult az eszköz használatából származó haszonra.

7.18 A gazdasági eszközök osztályozását és körét a 7.1. táblázat foglalja össze. Az eszközök egyes csoportjainak részletes meghatározását a 7.1. melléklet mutatja be.

AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEKHEZ NEM TARTOZÓ TÉTELEK

7.19 Nem tartozik az eszközök és kötelezettségek közé:

a) a humán tőke;

b) azon természeti kincsek, amelyek nem tekinthetők gazdasági eszközöknek (például a levegő vagy a folyóvíz);

c) a tartós fogyasztási cikkek; valamint

d) az olyan feltételes eszközök és kötelezettségek, amelyek nem pénzügyi eszközök és kötelezettségek (lásd a 7.31. bekezdést).

AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK CSOPORTJAI

7.20 A vagyonmérlegek tételei két fő csoportra oszthatók: a "nem pénzügyi eszközök" (jelölésük: AN) és a "pénzügyi eszközök és kötelezettségek" (jelölésük: AF) csoportra.

7.21 A nem pénzügyi eszközök lehetnek termelt nem pénzügyi eszközök (jelölésük: AN.1) és nem termelt nem pénzügyi eszközök (jelölésük: AN.2).

Termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1)

7.22 Fogalommeghatározás: a termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1) a termelési folyamatok kibocsátásai.

7.23 A termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1) osztályozásának az a célja, hogy a termelésben betöltött szerepük alapján különbséget lehessen tenni közöttük. Az egy évnél hosszabb ideig, a termelésben rendszeresen vagy folyamatosan használt állóeszközök, a termelés során folyó termelőfelhasználásként felhasznált készletek, az értékesített vagy átadott készletek, valamint az értéktárgyak tartoznak ebbe a csoportba. Az értéktárgyakat elsősorban nem termelési vagy a fogyasztási célra használják fel, hanem értékőrző szerepük miatt vásárolják meg és birtokolják.

Nem termelt nem pénzügyi eszközök (AN.2)

7.24 Fogalommeghatározás: a nem termelt nem pénzügyi eszközök (AN.2) olyan gazdasági eszközök, amelyek nem termelési folyamatok eredményeként jönnek létre. Ezek a természeti erőforrások, a szerződések, lízingek és licencek, valamint a cégérték és a marketingeszközök.

7.25 A nem termelt eszközök osztályozásának az a célja, hogy a nem termelt eszközök között a létrejöttük módja alapján lehessen különbséget tenni. Néhány ilyen eszköz a természetben fordul elő, mások - a "társadalmi konstrukciók" - jogi vagy elszámolási műveletek során keletkeznek.

7.26 Hogy mely természeti kincseket kell felvenni a vagyonmérlegbe, azt a gazdasági eszköz általános meghatározásának megfelelően az dönti el, hogy az eszközök ténylegesen gazdasági tulajdonba vehetők-e, és képesek-e tulajdonosaik részére gazdasági hasznot biztosítani a meglévő technológia, az ismeretek, a gazdasági lehetőségek, a rendelkezésre álló erőforrások, valamint az érvényes árarányok mellett. Nem sorolja ide a rendszer azokat a természeti kincseket, amelyek felett tulajdonosi jogokat nem gyakorolnak, például a nyílt tengert vagy a levegőt.

7.27 A szerződések, lízingek és licencek csak akkor tekinthetők nem pénzügyi eszközöknek, ha az adott jogi megállapodás gazdasági haszonhoz juttatja ezek jogosultját a megállapodás szerint fizetendő összegeken kívül, és a jogosult jogilag és a gyakorlatban is realizálhat ilyen hasznot azok másokra történő átruházása révén.

Pénzügyi eszközök és kötelezettségek (AF)

7.28 Fogalommeghatározás: a pénzügyi eszközök (AF) gazdasági eszközök, amelyek közé tartozik valamennyi pénzügyi követelés, - a tulajdoni részesedések és a tömbaranyként tartott monetáris arany (5.03. bekezdés). Kötelezettségek akkor keletkeznek, amikor az adós kötelezett arra, hogy egyszeri vagy sorozatos kifizetést teljesítsen a hitelezőnek (5.06. pont).

7.29 A pénzügyi eszközök funkciója az értékek hordozása: azt a hasznot képviselik, amely a gazdasági tulajdonosuk húz belőlük egy vagy több alkalommal abból adódóan, hogy birtokolja vagy használja őket egy bizonyos ideig. Segítségükkel az általuk képviselt érték átvihető egy elszámolási időszakról a következőre. A tulajdonos valamilyen fizetési eszköz megszerzésével húz hasznot az eszközből (5.04. pont).

7.30 Minden pénzügyi eszköznek van egy ellentételező kötelezettsége, kivéve a tömbaranyként tartott monetáris aranyat, amely a "monetáris arany és különleges lehívási jogok" csoportba tartozik. (AF.1).

7.31 A feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek olyan megállapodások, amelyekben az egyik fél csak bizonyos feltételek teljesülésekor köteles egyszeri vagy sorozatos kifizetéseket teljesíteni a másik fél számára (5.08. pont). Ezek nem pénzügyi eszközök és kötelezettségek.

7.32 A pénzügyi eszközök és kötelezettségek osztályozása megfelel a pénzügyi tranzakciók osztályozásának (5.14. pont). A pénzügyi eszközök és kötelezettségek csoportjainak és alcsoportjainak a fogalommeghatározását, valamint a kiegészítő magyarázatokat az 5. fejezet tartalmazza. Ezek a fogalommeghatározások itt nem szerepelnek újra, ugyanakkor a 7.1. melléklet tartalmazza a rendszerben meghatározott eszközök és kötelezettségek összefoglalását.

7.1 táblázat - Az eszközök osztályozása

AN.NEM PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK (AN.1 + AN.2)
AN.1Termelt nem pénzügyi eszközök
AN.11Állóeszközök (1)
AN.111Lakások
AN.112Egyéb épületek és építmények
AN.1121Nem lakás céljára szolgáló épületek
AN.1122Egyéb építmények
AN.1123Melioráció
AN.113Gépek és berendezések
AN.1131Szállítóeszközök
AN.1132IKT-berendezések
AN.1139Egyéb gépek és berendezések
AN.114Fegyverrendszerek
AN.115Művelés alatt álló biológiai erőforrások
AN.1151Haszonállatok
AN.1152Ültevények
AN.117Szellemi tulajdont képező termékek
AN.1171Kutatás és fejlesztés
AN.1172Ásványkincsfeltárás és -értékelés
AN.1173Számítógépes szoftverek és adatbázisok
AN.11731Számítógépes szoftverek
AN.11732Adatbázisok
AN.1174Szórakoztató, irodalmi, illetve művészeti alkotások eredeti példányai
AN.1179Egyéb szellemi tulajdont képező termékek
AN.12Készletek
AN.121Anyagok és fogyóeszközök
AN.122Befejezetlen termelés
AN.1221Befejezetlen termelés művelés alatt álló biológiai erőforrásokon
AN.1222Egyéb befejezetlen termelés
AN.123Késztermékek
AN.124Katonai készletek
AN.125Továbbértékesítésre kerülő termékek
AN.13Értéktárgyak
AN.131Nemesfémek és drágakövek
AN.132Antikvitások és egyéb műtárgyak
AN.133Egyéb értéktárgyak
AN.2Nem termelt nem pénzügyi eszközök
AN.21Természeti erőforrások
AN.211Föld
AN.2111Épületek és építmények alatt húzódó földterületek
AN.2112Művelés alatt álló földterületek
AN.2113Üdülőterület a hozzá tartozó vízfelülettel
AN.2119Egyéb földterület a hozzá tartozó vízfelülettel
AN.212Ásványkincsek és energiatartalékok
AN.213Művelés alatt nem álló biológiai erőforrások
AN.214Vízkészletek
AN.215Egyéb természeti erőforrások
AN.2151Rádiófrekvenciák
AN.2159Egyéb
AN.22Szerződések, lízingek és licencek
AN.221Piacképes tartós bérletek
AN.222Természeti erőforrások használatára vonatkozó engedélyek
AN.223Meghatározott tevékenységek gyakorlására vonatkozó engedélyek
AN.224Jövőbeli termékekre és szolgáltatásokra való kizárólagos jogosultság
AN.23A cégérték és a marketingeszközök beszerzésének és eladásának egyenlege
(1) Kiegészítő tétel AN.m: tartós fogyasztási cikkek.

AFPÉNZÜGYI ESZKÖZÖK (1) (AF.1 + AF.2 + AF.3 + AF.4 + AF.5 + AF.6 + AF.7 + AF.8)
AF.1Monetáris arany és különleges lehívási jogok (SDR)
AF.11Monetáris arany
AF.12Különleges lehívási jogok (SDR)
AF.2Készpénz és betétek
AF.21Készpénz
AF.22Folyószámlabetétek
AF.29Egyéb betétek
AF.3Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
AF.31Rövid lejáratú
AF.32Hosszú lejáratú
AF.4Kölcsönök
AF.41Rövid lejáratú
AF.42Hosszú lejáratú
AF.5Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek vagy egységek
AF.51Tulajdoni részesedések
AF.511Tőzsdei részvények
AF.512Nem tőzsdei részvények
AF.519Egyéb tulajdoni részesedések
AF.52Befektetési jegyek vagy egységek
AF.521MMF befektetési jegyek/egységek
AF.522Nem- MMF befektetési jegyek/egységek
AF.6Biztosítási és nyugdíjtartalékok, szabványosított garanciák
AF.61Nem-életbiztosítástechnikai tartalékok
AF.62Életbiztosítási és életjáradék-jogosultságok
AF.63Nyugdíjjogosultságok
AF.64Nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelőkkel szembeni követelései
AF.65Nem nyugdíjjellegű ellátásra való jogosultságok
AF.66Szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok
AF.7Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók
AF.71Származtatott pénzügyi eszközök
AF.72Munkavállalói részvényopciók
AF.8Egyéb követelések/tartozások
AF.81Kereskedelmi hitelek és előlegek
AF.89Egyéb követelések/tartozások a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételével
(1) Kiegészítő tételek AF.m1 Közvetlen külföldi tőkebefektetés; AF.m2: Nem teljesítő hitelek.

A MÉRLEGTÉTELEK ÉRTÉKÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA

Az érték megállapításának általános elvei

7.33 Az egyes mérlegtételek értékét úgy kell megállapítani, mintha beszerzésük azon a napon történt volna, amelyikre a vagyonmérleg vonatkozik. Az eszközök és kötelezettségek értékét a mérlegkészítés időpontjában érvényes piaci árak felhasználásával kell megállapítani.

7.34 Az elszámolt értékeknek az azon időpontban érvényes piaci árakat kell tükrözniük, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik. Megfigyelhető piaci árak hiányában - mely akkor fordulhat elő, ha van ugyan piac, de a közelmúltban nem került sor eszközök értékesítésére a piacon - becslés útján kell megállapítani, hogy milyenek lennének az árak, ha az eszközöket abban az időpontban vásárolnák meg a piacon, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik.

7.35 A legtöbb pénzügyi eszközre és kötelezettségre, a meglévő ingatlanokra (épületek és egyéb építmények, valamint a hozzájuk tartozó földterületek), a meglévő szállítóeszközökre, az ültetvényekre és állatállományra, valamint az újonnan előállított állóeszközökre és készletekre vonatkozó piaci árak általában rendelkezésre állnak.

7.36 A saját használatra előállított nem pénzügyi eszközök értékét alapáron kell meghatározni. Amennyiben alapárak nem állnak rendelkezésre, akkor a meghatározás hasonló termékek alapárain, illetve ha ez nem lehetséges, akkor költség alapon történik.

7.37 A megfigyelhető piaci árakon, illetve a megfigyelhető árakból vagy felmerült költségekből becsült árakon kívül a nem pénzügyi eszközök értékét a következőképpen is meg lehet becsülni:

a) a beszerzések és az eladások egyenlegének az eszközök élettartamára vonatkoztatott átértékelésével és összesítésével; vagy

b) a jövőbeli gazdasági haszon jelenértéke, azaz a diszkontált érték alapján.

7.38 A piaci érték megállapítása a pénzügyi instrumentumok állományai (és a velük folytatott gazdasági műveletek) értékelésének legfőbb elve. A pénzügyi instrumentumok a pénzügyi követelésekkel azonosak. Ezekhez a pénzügyi eszközökhöz kötelezettségek tartoznak. A piaci érték az az érték, amelyen az ügyleti szándékkal rendelkező felek - kizárólag kereskedelmi megfontolások alapján - beszerzik vagy eladják a pénzügyi eszközöket. A piac értékbe a jutalékok, díjak és adók nem számítandók be, meghatározásakor azonban a szerződő felek az elhatárolt kamatot is figyelembe vehetik.

7.39 A nominálérték az eredetileg meghitelezett tőke, valamint a későbbi hitelek és az elhatárolt kamatok törlesztésekkel csökkentett összege. A nominálérték nem azonos a névértékkel.

a) Egy külföldi fizetőeszközben kifejezett pénzügyi instrumentum hazai valutában kifejezett nominálértéke tartalmazza az árfolyamváltozásból eredő eszköztartási nyereséget és veszteséget is.

A külföldi fizetőeszközben kifejezett pénzügyi instrumentumok értékét az abban az időpontban érvényes pénzpiaci árfolyamon kell nemzeti valutára átszámítani, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik. Ennek az árfolyamnak a prompt vételi és az eladási árfolyam közötti középárfolyamnak kell lennie.

b) Egyes pénzügyi instrumentumok, például a kevés összetevő alapján számolt indexhez kapcsolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a nominálérték az index változásaiból eredő eszköztartási nyereséget és veszteséget is magában foglalhatja.

c) Egy pénzügyi instrumentum piaci értéke bármikor eltérhet a nominálértékétől a piaci árak változásaiból eredő átértékelések következtében. A piaci árak változása eredhet olyan általános piaci feltételekből, mint például a piaci kamatláb változásai, olyan egyedi körülményekből, mint például a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt kibocsátó szerv vélt hitelképességének változása, és az általános piaci likviditást, illetve az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra jellemző egyedi piaci likviditást érintő változásból.

d) Így ezekre az értékekre az alábbi alapegyenlet vonatkozik:

Piaci érték = Nominálérték + a piaci árak változásaiból eredő átértékelések.

7.40 Néhány nem pénzügyi eszköz esetében az átértékelt eredeti beszerzési ár az eszköz teljes várható élettartama alatt nullára csökken. Egy ilyen eszköz értékét élettartamának adott időpontjában a folyó beszerzési ár és az ilyen leírások kumulatív értékének különbözete adja.

7.41 A legtöbb állóeszközt úgy lehet elszámolni a vagyonmérlegben, hogy a folyó piaci beszerzési árat csökkentik a felhalmozott állóeszköz-felhasználás értékével; azaz a leírt pótlási költséggel. A továbbra is használt állóeszközök csökkentett értékének összege a nettó tőkeállomány. A bruttó tőkeállomány az akkumulált állóeszköz-felhasználás értékét is tartalmazza.

NEM PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK (AN)

Termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1)

Állóeszközök (AN.11)

7.42 Az állóeszközöket lehetőség szerint piaci áron számolandók el (vagy új eszközök saját használatra történő előállítása esetén alapáron), vagy ha ez nem lehetséges, a beszerzési vételáron, amelyet az akkumulált állóeszköz-felhasználással kell csökkenteni. A mérlegértékbe bele kell foglalni a vevőt terhelő, az állóeszköz tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos költséget, amelyet megfelelő mértékben kell csökkenteni az arra az időszakra vonatkozó állóeszköz-felhasználással, amelynek során a gazdasági eszköz várhatóan a vevő tulajdonában marad.

7.43 Az ásványkincsfeltárások és -értékelés (AN.1172) értékét a feltárást és értékelést végző gazdasági egységnek fizetett összegek kumulált értéke alapján, vagy saját költségen vállalt feltárás esetén a feltárás során felmerült költségek alapján kell meghatározni. A feltárások esetében a korábban elvégezett és teljes összegben még le nem írt munkálatok értékét a tárgyidőszakban érvényes árak és költségek figyelembevételével kell átértékelni.

7.44 A szellemi tulajdont képező termékek, például számítógépes szoftverek, szórakoztató, irodalmi, illetve művészeti alkotások eredeti példányainak értékét beszerzési áron kell meghatározni, ha az adott termékek piaci forgalomban vannak. A nyitóértéket úgy lehet megbecsülni, hogy összesíteni kell a tárgyidőszak áraira átértékelt termelési költségeket. Ha az értéket e módszerrel nem lehet megállapítani, akkor az eszköz használatából eredő várható bevételek jelenértékét kell megbecsülni.

7.45 A földterület kivételével a nem termelt eszközök tulajdonjogának átruházásával járó költséget külön kell feltüntetni a tőkeszámlán, és bruttó állóeszköz-felhalmozásnak kell tekintetni. A vagyonmérlegben viszont az ilyen költségeket bele kell foglalni azon eszköz értékébe, amellyel kapcsolatban felmerültek, akkor is, ha az eszköz nem termelt eszköz. A tulajdonjog átruházásának költsége tehát nem szerepel külön tételként a vagyonmérlegben. A vállalatok vagy a kormányzat által beszerzett pénzügyi eszközök tulajdonjogának átruházásával járó költséget folyó termelőfelhasználásnak, a háztartások által beszerzett pénzügyi eszközök tulajdonjogának átruházásával járó költséget végső fogyasztásnak, a nem rezidensek által beszerzett pénzügyi eszközök tulajdonjogának átruházásával járó költséget pedig szolgáltatások exportjának kell tekinteni.

Készletek (AN.12)

7.46 A készletek értékét nem a termékek készletbe kerülésének időpontjában érvényes árak alapján kell megállapítani, hanem az abban az időpontban érvényes árak alapján, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik.

7.47 Az anyagok és fogyóeszközök készleteinek értékét a piaci beszerzési árak alapján, míg a késztermékek és a befejezetlen termelés készleteinek értékét az alapárak felhasználásával kell meghatározni. A továbbértékesített termékek készleteinek értékét, ha azokon a forgalmazó semmiféle további feldolgozási műveletet nem végez, az abban az időpontban érvényes árak alapján kell meghatározni, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik, és a nagy- és kiskereskedőknél felmerülő szállítási költségeket figyelmen kívül kell hagyni. A befejezetlen termelés készleteinek a záró vagyonmérlegben szereplő értékét az időszak végéig felmerült termelési összköltség arányos részének és egy hasonló készterméknek abban az időpontban érvényes alapárának szorzatával kell kiszámítani, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik. Ha az ilyen késztermékek alapárai nem állnak rendelkezésre, akkor a termelési költségnek a várható nettó működési eredmény vagy a becsült nettó vegyes jövedelem alapján becsült nyereségkulccsal növelt értéke is alkalmazható.

7.48 Az egyszeres felhasználásra kerülő termények, ültetvények (a szálfa kivételével) és a vágóállatok értéke az ilyen termékek piaci árát alapul véve állapítható meg. A lábon álló szálfa értéke úgy becsülhető meg, hogy az erdő vágásérettségének eléréséig, illetve a kivágás stb. során felmerülő kiadások levonása után le kell vonni a szálfák folyó áron történő értékesítéséből származó jövőbeli jövedelmet is.

Értéktárgyak (AN.13)

7.49 Az értéktárgyak - műtárgyak, antikvitások, ékszerek, drágakövek, nem monetáris arany és egyéb fémek - értékét a folyó árak alapján kell megállapítani. Amennyiben ezeknek az eszközöknek létezik szervezett piaca, úgy értéküket azon a tényleges vagy becsült áron kell meghatározni, amely nem foglalja magában az ügynöki díjakat, illetve jutalékokat, és amelyet akkor érnének el, ha azon a napon értékesítenék őket a piacon, amelyre a vagyonmérleg vonatkozik. Ellenkező esetben értéküket a folyó árszínvonalnak megfelelően átértékelt beszerzési árak alapján kell meghatározni.

Nem termelt nem pénzügyi eszközök (AN.2)

Természeti erőforrások (AN.21)

7.50 A vagyonmérlegben a föld értékét a folyó piaci ára alapján kell meghatározni. A meliorációval kapcsolatos kiadásokat bruttó állóeszköz-felhalmozásként kell elszámolni, és az ennek révén keletkezett értéktöbbletet ki kell venni a föld vagyonmérlegben feltüntetett értékéből, és azt ehelyett a melioráció eszközcsoportjában (AN.1123) kell szerepeltetni.

7.51 A föld értékét becsült piaci értékesítési áron kell meghatározni, a jövőbeli értékesítéssel együtt járó tulajdonjog-átruházás költségét nem számítva. Ha sor kerül átruházásra, akkor azt - konvenció szerint - bruttó állóeszköz-felhalmozásként kell elszámolni, és költségeit ki kell venni a vagyonmérleg AN.211 pontjában feltüntetett föld értékéből, és ehelyett AN.1123 típusú eszközként kell feltüntetni. Ezt az értéket állóeszköz-felhasználás elszámolásával nullára kell csökkenteni abban a tervezett időszakban, amikor az új tulajdonos használni kívánja a földet.

7.52 Ha a föld értéke nem különíthető el a rajta található épületek, illetve egyéb építmények értékétől, akkor az eszközöket a legértékesebb eszköz csoportjába kell sorolni.

7.53 A föld felszínén vagy felszíne alatt húzódó ásványlelőhelyeken feltárt adott technológiai szint és a viszonylagos árszínvonal mellett gazdaságosan kitermelhető készletek értékét az eszközök kereskedelmi célú kitermeléséből várható nettó bevételeinek jelenértéke alapján kell megállapítani.

7.54 Minthogy megfigyelhető árak a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások (AN.213), a vízkészletek (AN.214) és egyéb természeti erőforrások (AN.215) esetében valószínűleg nem állnak rendelkezésre, ezért azok értékét a belőlük várhatóan keletkező jövedelem jelenértéke alapján kell megállapítani.

Szerződések, lízingek és licencek (AN.22)

7.55 Fogalommeghatározás: a szerződéseket, lízingeket és licenceket akkor kell eszközként elszámolni, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) a szerződés, lízing vagy licenc feltételeiben olyan árat határoznak meg az eszközhasználatra vagy a szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan, amely különbözik az érvényes piaci ártól; valamint

b) valamelyik szerződő fél realizálja az árkülönbözetet.

A szerződések, lízingek és licencek értékét a jogokat biztosító okiratok átruházásából szerzett információ alapján, vagy a jogi megállapodás kezdetekor fennálló helyzethez viszonyítva, a várható jövőbeli bevételeknek a vagyonmérleg készítésekor megállapított jelenértéke alapján lehet meghatározni.

7.56 E csoport olyan eszközöket foglal magában, amelyek piacképes tartós bérletekből, természeti erőforrások használatára vonatkozó licencekből, meghatározott tevékenységek gyakorlására vonatkozó engedélyekből és jövőbeni termékekre és szolgáltatásokra való kizárólagos jogosultságból származhatnak.

7.57 Az eszköz értéke az érvényes ár megállapodásban kikötött árat meghaladó részének nettó jelenértékével egyenlő. Változatlan feltételek mellett, ez a megállapodás tartamának lejáratához közeledve csökkenni fog. Az eszköz értékének az érvényes ár módosulásából származó változásait névleges eszköztartási nyereségként és veszteségként kell elszámolni.

7.58 A piacképes tartós bérlet típusú eszközöket csak akkor kell eszközként elszámolni, ha a lízingbe vevő gyakorolja az árkülönbség realizálásához fűződő jogait.

A cégérték és a marketingeszközök beszerzésének és eladásának egyenlege (AN.23)

7.59 Az cégérték, valamint a marketingeszközök mérleg szerinti értéke a gazdasági egység eladásakor a saját tőke elszámolt értékét meghaladóan fizetett ártöbblet, amelyet a későbbi csökkentésekhez igazodva átértékelnek, mivel a nyitóértéket nem termelt eszközök gazdaságból való kikerüléseként (K.2) kell leírni. A leírás mértéke megfelel az üzleti számviteli standardoknak.

7.60 A márkanevek, impresszumok, védjegyek, logók és domainnevek a marketingeszközök közé sorolhatók.

PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK (AF)

7.61 Az átruházható pénzügyi instrumentumok közé sorolt pénzügyi eszközök és kötelezettségek, például a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a tulajdoni részesedések, befektetési jegyek vagy egységek és pénzügyi derivatívák értékét piaci értékük alapján kell meghatározni. A nem átruházható pénzügyi instrumentumok értékét nominálértéken kell megállapítani (lásd a 7.38 és a 7.39 pontot). Az ellentételező pénzügyi eszközöknek és kötelezettségeknek az értéke megegyezik a vagyonmérlegben. Ezek az értékek nem tartalmazhatják a jutalékokat, díjakat és adókat. A jutalékokat, díjakat és adókat a gazdasági művelet lebonyolítása során nyújtott szolgáltatásként kell elszámolni.

Monetáris arany és SDR-ek (AF.1)

7.62 A monetáris arany (AF.11) értékét a szervezett aranypiacokon megállapított árak alapján kell meghatározni.

7.63 Az SDR-ek (SDR) (AF.12) értékét az IMF naponta határozza meg. A hazai pénznemre vonatkozó átváltási árfolyamokhoz a devizapiacokon lehet hozzájutni.

Készpénz és betétek (AF.2)

7.64 A készpénz (bankjegyek és pénzérmék - AF.21) értéke a készpénz névértéke.

7.65 A betétek (AF.22, AF.29) vagyonmérlegben elszámolt értéke a nominálérték.

7.66 A külföldi valutában meghatározott készpénzt és betéteket át kell váltani hazai valutára a vagyonmérleg készítésekor érvényes prompt vételi és eladási árfolyam közötti középárfolyamon.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3)

7.67 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat piaci értéken kell elszámolni.

7.68 A rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.31) értékét piaci érték alapján kell meghatározni. Ha adott esetben nem áll rendelkezésre piaci érték, és nem kell magas inflációval vagy magas nominális kamatlábakkal számolni, akkor a következő esetekben lehet piaci értéket a nominálérték alapján megbecsülni:

a) névértéken kibocsátott, rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; valamint

b) rövid lejáratú, diszkontált, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetén.

7.69 A hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.32) értékét piaci értékük alapján kell megállapítani, függetlenül attól, hogy ezek olyan kötvények-e, amelyek után a kötvénytulajdonosok rendszeres kamatfizetésben részesülnek, vagy olyan névérték alatt kibocsátott, illetve diszkont kötvények-e, amelyek után kevés vagy semmilyen kamatot nem fizetnek.

Hitelek (AF.4)

7.70 Mind a hitelezőkre, mind az adósokra vonatkozó, vagyonmérlegben elszámolandó értékek nominálértékek, függetlenül attól, hogy a hitelek teljesítő vagy nem teljesítő hitelek-e.

Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek/egységek (AF.5)

7.71 A tőzsdei részvények (AF.511) értékét piaci értékük alapján kell meghatározni. Mind az eszközökre, mind a kötelezettségekre vonatkozóan ugyanazt az értéket kell alkalmazni, jóllehet a részvények jogilag nem a kibocsátó kötelezettségét tükrözik, hanem olyan, az adott vállalat felszámolási értékéből való részesedésnek megfelelő tulajdonjogot, ahol a felszámolási érték előre nem ismert.

7.72 A tőzsdei részvények értékét a tőzsdén vagy más szervezett pénzpiacon megfigyelhető reprezentatív piaci középáron kell meghatározni.

7.73 A szervezett piacon nem forgalmazott, nem tőzsdei részvények (AF.512) értéke a következőket alapul véve becsülhető:

a) adott esetben a tőzsdén jegyzett részvények értéke;

b) a saját tőke értéke; vagy

c) a várható nyereség diszkontálása, a megfelelő piaci árfolyam, a nyereséghányad, valamint a gazdasági egység közelmúltbeli kiigazított nyereségének szorzata alapján.

A becslésnél azonban figyelembe kell venni a tőzsdei és a nem tőzsdei részvények közti - különösen likviditásbeli - különbségeket, és számolni kell a vállalat, illetve az üzletág fennállása során felhalmozott nettó vagyonnal.

7.74 A becslésnél alkalmazható módszer a rendelkezésre álló alapstatisztikáktól függ. Figyelembe vehetők például a nem tőzsdei részvényeket is érintő fúziós lépések. Amennyiben a nem tőzsdei vállalatok saját tőkéjének értéke átlagosan és a törzstőke arányában a tőzsdei részvényekkel rendelkező vállalatok értékéhez hasonlóan változik, a mérleg szerinti értéke egy hányados segítségével számítható. Ez a hányados a nem tőzsdei vállalatok saját tőkéjének értékét hasonlítja össze a tőzsdén jegyzett vállalatok saját tőkéjének értékével:

a nem tőzsdei részvények értéke = a hasonló tőzsdei részvények piaci ára × (a tőzsdén nem jegyzett vállalatok saját tőkéje) / (a tőzsdén jegyzett hasonló vállalatok saját tőkéje).

7.75 A részvényár / saját tőke hányados értéke ágazatonként változhat. Ezért megfelelőbb a nem tőzsdei részvények folyó árát ágazatonként külön kiszámítani. Egyéb olyan különbségek is létezhetnek a jegyzett és nem jegyzett vállalatok között, amelyek hatással lehetnek a becsléses módszerre.

7.76 Az egyéb tulajdoni részesedések (AF.519) olyan tulajdoni részesedések, amelyek nem értékpapírok formájában vannak jelen a piacon. Ezek lehetnek például kvázivállalatokban (például fiókok, vagyonkezelő alapok, korlátolt felelősségű társaságok és egyéb partnerségek), közösségi vállalatokban, jogi személyiséggel nem rendelkező alapokban és képzett egységekben (ideértve az ingatlanon és természeti erőforrásokon fennálló nem rezidens tulajdonjog kifejezésére létrehozott képzett rezidens egységeket) megszerzett részesedések. A nemzetközi szervezetekben szerzett, nem részvény formájában kibocsátott tulajdon is az egyéb tulajdoni részesedések közé sorolható.

7.77 A kvázivállalatok egyéb tulajdoni részesedéseinek értékét saját tőkéjüknek megfelelően kell meghatározni, mivel ezek nettó vagyona konvenció szerint nullával egyenlő. Az egyéb egységek értékének meghatározásához a nem tőzsdei részvényekkel kapcsolatban alkalmazott módszerek közül a legmegfelelőbb értékmeghatározási módszert kell követni.

7.78 A részvényeket vagy egységeket kibocsátó vállalatoknak is lehetnek egyéb tulajdoni részesedései.

7.79 A tőzsdei befektetési jegyek vagy egységek (AF.52) árát is a piaci ár alapján kell meghatározni. A nem tőzsdei befektetési jegyek vagy egységek piaci értékét a nem tőzsdei részvényekhez hasonlóan kell megbecsülni. Ha ezeket az alap saját maga visszavásárolhatja, értéküket a visszavásárlási értéken kell megállapítani.

Biztosítási, nyugdíj- és szabványosítottgarancia-rendszerek (AF.6)

7.80 A nem-élet biztosítástechnikai tartalékként (AF.61) elszámolt összegek magukban foglalják a kifizetett, de még meg nem szolgált díjakat, valamint a függő károk kiegyenlítésére tartalékolt összegeket. Ez utóbbiak tulajdonképpen a kárrendezés során kifizetendő összegek jelenértékei, ideértve a vitatott biztosítási igényeket és a már bekövetkezett, de még be nem jelentett biztosítási események fedezésével kapcsolatos igényeket.

7.81 Az életbiztosításként és járadékjogosultságként (AF.62) elszámolt összegek a várható követelések kiegyenlítéséhez szükséges tartalékokat tükrözik.

7.82 A nyugdíjjogosultságként (AF.63) elszámolt összegek a nyugdíjrendszer típusától függnek.

7.83 A szolgáltatással meghatározott nyugdíjrendszerben a rendszerben részt vevő munkavállalóknak ígért nyugdíjak szintjét egy előzetesen megállapított képlettel határozzák meg. A szolgáltatással meghatározott nyugdíjrendszer kötelezettsége megegyezik az ígért nyugdíjak jelenértékével.

7.84 A befizetésekkel meghatározott rendszerben a juttatásokat a nyugdíjrendszer által megszerzett eszközök teljesítményétől függően fizetik ki. A befizetésekkel meghatározott nyugdíjrendszer esetében a kötelezettséget az alap eszközeinek folyó piaci értéke képezi. Az ilyen alapok nettó vagyonának értéke mindig nulla.

7.85 A szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékként (AF.66) elszámolt érték a várható visszatérítésekkel csökkentett követelések várható szintje.

Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (AF.7)

7.86 A származtatott pénzügyi eszközöket (AF.71) piaci áron kell a vagyonmérlegben elszámolni. Ha nem áll rendelkezésre piaci ár, például tőzsdén kívüli opcióknál, a származtatott pénzügyi eszköz értékét a pozíció átadásához vagy ellenértékű ügylet kötéséhez szükséges összeg, illetve a fizetendő jutalék alapján kell megállapítani.

7.87 Az opciók esetén az opció eladójánál ellentételező kötelezettség keletkezik, amely az opcióra jogosult jogainak kivásárlási költsége.

7.88 Az opciós és határidős ügyletek piaci értéke a pozitív (eszköz) és a negatív (kötelezettség) pozíciók között váltakozhat, a mögöttes termékek árváltozásainak függvényében, így ezek az opció eladója és az opció jogosultja szempontjából egyszer eszközök, másszor kötelezettségek lehetnek. Egyes opciós és határidős ügyletek margin-számlával működnek, ahol a nyereséget és veszteséget naponta rendezik; ezekben az esetekben a mérleg szerinti érték nulla.

7.89 A munkavállalói részvényopciók (AF.72) értékét az átadott részvény valós értékét alapul véve kell meghatározni. A méltányos értéket a juttatás időpontjában kell megállapítani az egyenértékű forgalomképes opciók piaci értéke alapján, vagy ha az opciók piaci értéke nem áll rendelkezésre, opcióárazási modell alkalmazásával.

Egyéb követelések/tartozások (AF.8)

7.90 Azokat a kereskedelmi hiteleket és előlegeket (AF.81), valamint a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételével egyéb követeléseket/tartozásokat (AF.89), amelyek a jövedelemelosztási tranzakciók - például adók, társadalombiztosítási járulékok, osztalékok, bérleti díjak, bérek és keresetek - és a pénzügyi tranzakciók közötti időbeli különbségekből erednek, mind a hitelezőkre, mind az adósokra vonatkozóan nominálértéken kell megállapítani. Az AF.89 kategórián belül fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok nem tartalmazhatják a valószínűleg be nem szedhető összegeket, mivel ezek érték nélküli kormányzati követelést jelentenek.

PÉNZÜGYI MÉRLEGEK

7.91 A pénzügyi mérleg bal oldalán kell feltüntetni a pénzügyi eszközöket, jobb oldalán pedig a kötelezettségeket. A pénzügyi mérleg egyenlegező tételét a pénzügyi nettó vagyon (BF.90) képezi.

7.92 Egy rezidens szektor vagy alszektor pénzügyi mérlege lehet konszolidált vagy nem konszolidált mérleg. A nem konszolidált pénzügyi mérlegben az adott szektorba vagy alszektorba besorolt gazdasági egységek valamennyi pénzügyi eszköze és kötelezettsége fel van tüntetve, ideértve azokat is, amelyek esetében a megfelelő kötelezettség, illetve eszköz is az adott szektorhoz vagy alszektorhoz tartozik. A konszolidált pénzügyi mérlegben nem szerepelnek azok a pénzügyi eszközök és kötelezettségek, amelyek esetében a megfelelő ellentételező kötelezettség, illetve eszköz ugyanahhoz a szektorhoz vagy alszektorhoz tartozik. A külföld pénzügyi mérlege definíció szerint konszolidált. A rendszerben szereplő elszámolási tételek azonban főszabályként nem konszolidáltak, ezért egy adott rezidens szektor vagy alszektor pénzügyi mérlegét nem konszolidáltan kell elkészíteni.

7.93 A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi mérleg (azaz az adósok/hitelezők szerint részletezett pénzügyi mérleg) a pénzügyi mérlegnek olyan bővített változata, amely a pénzügyi eszközöket az adósok, a kötelezettségeket pedig a hitelezők ágazati bontásában is feltünteti. Így információkkal szolgál az adós-hitelezői kapcsolatrendszerről és megfelel az adósok/hitelezők szerint részletezett pénzügyi számlának.

KIEGÉSZÍTŐ TÉTELEK

7.94 Ahhoz, hogy bizonyos szektorok tekintetében a részletesebb elemzés szempontjából jelentős tételek is szerepeljenek a vagyonmérlegekben, az alábbi három kiegészítő tételt kell feltüntetni az elemzést segítő tételként:

a) tartós fogyasztási cikkek (AN.m);

b) közvetlen külföldi tőkebefektetés (AF.m1);

c) nem teljesítő hitelek (AF.m2).

Tartós fogyasztási cikkek (AN.m)

7.95 Fogalommeghatározás: a tartós fogyasztási cikkek a háztartások által végső fogyasztás céljából egy évnél hosszabb ideig rendszeresen igénybe vett tartós javak. Ezek a tételek kiegészítő tételként kerülnek a vagyonmérlegekbe. A fő vagyonmérlegbe nem kerülnek bele, mivel a "háztartás" szektor "jövedelem felhasználása" számláján kell őket az elszámolási időszakban elfogyasztott és nem fokozatosan felhasznált tételként elszámolni.

7.96 A tartós fogyasztási cikkek háztartások (mint végső fogyasztók) által birtokolt állományának - azaz a szállítóeszközöknek (AN.1131) és az egyéb gépeknek és berendezéseknek (AN.1139) - az értékét a piaci ár alapján kell megállapítani a kiegészítő tételben, az állóeszköz-felhasználásnak megfelelő értékcsökkenés levonása után. A tartós fogyasztási cikkek alcsoportjait és tételeit a 23. fejezet tartalmazza.

7.97 A tartós javakat - például a gépjárműveket - az állóeszközök vagy a tartós fogyasztási cikkek közé kell sorolni, a tulajdonos ágazati besorolásától, illetve a rendeltetésüktől függően. Egy adott gépjárművet például használhat egy adott kvázivállalat termelési célra, de igénybe vehetik a háztartás tagjai is végső fogyasztási célokra. A vagyonmérlegben a "nem pénzügyi vállalatok" szektorra (S.11) vonatkozó értékeknek tükrözniük kell, hogy az adott cikkeket milyen arányban használja a kvázivállalat. Ugyanez vonatkozhat a "unkaadók" (beleértve saját számlás munkavállalókat is) (S141 + S142) alszektorra is. A végső fogyasztó "háztartások" szektornak (S.14) tulajdonítható arányt a kiegészítő tételben kell elszámolni, az állóeszköz-felhasználásnak megfelelő értékcsökkenés levonása után.

Közvetlen külföldi tőkebefektetés (AF.m1)

7.98 A közvetlen befektetésnek minősülő pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket a befektetések jellege szerint a hitelek (AF.4), a tulajdoni részesedések és befektetési jegyek vagy egységek (AF.5) vagy az egyéb követelések/tartozások (AF.8) csoportban kell feltüntetni. A közvetlen befektetés ezen csoportokba felvett összegét külön kiegészítő tételként kell szerepeltetni.

Nem teljesítő hitelek (AF.m2)

7.99 A hiteleket nominálértéken kell elszámolni a vagyonmérlegben.

7.100 A bizonyos ideje nem törlesztett hiteleket a hitelező vagyonmérlegében kiegészítő tételként kell feltüntetni. Az ilyen hitelek a nem teljesítő hitelek.

7.101 Fogalommeghatározás: a hitel akkor nem teljesítő hitel, ha a) a kamatok vagy a tőke törlesztése legalább 90 napos késedelembe esett; b) a legalább 90 napja esedékes kamatot tőkésítették, refinanszírozták, vagy megállapodás alapján a fizetést elhalasztották, vagy c) a fizetés ugyan 90 napnál kevesebb ideje esedékes, de alapos okból (például, mert az adós csődeljárást kezdeményez) megkérdőjelezhető, hogy a fizetést teljes körűen teljesítik-e.

7.102 Csak az olyan hitel tekinthető nem teljesítő hitelnek, amelyet az adott országban érvényes konvenciók szerint is nem teljesítőnek minősül. Amennyiben egy adott hitelt (vagy bármilyen helyettesítő hitelt) nem teljesítő hitelnek minősítenek, akkor az mindaddig annak számít, amíg a befizetések be nem érkeznek, vagy a hitel, vagy bármely, az eredetit helyettesítő későbbi hitelre vonatkozó tőkét le nem írják.

7.103 A nem teljesítő hitelekhez két kiegészítő tételre van szükség:

a) az ilyen hitelek főmérlegben szereplő nominálértékére; valamint

b) az ilyen hitelek realizálható értékére.

7.104 A realizálható értékhez legközelebb a valós érték áll, amely "az az érték, amely a két fél közötti feltételezett piaci ügylet értékéhez legközelebb áll". A valós értéket a hasonló instrumentumokkal folytatott gazdasági műveletek alapján, illetve a hitelező vagyonmérlegéből meghatározható pénzforgalom diszkontált jelenértéke alapján lehet megállapítani. A valós értékre vonatkozó adatok hiányában a kiegészítő tételre a második legjobb megközelítést kell alkalmazni, és a várható hitelveszteséggel csökkentett nominálértéket kell feltüntetni.

A nem teljesítő hitelek elszámolása

7.105 Az "államháztartás" és a "pénzügyi vállalatok" szektor nem teljesítő hiteleit kiegészítő tételként kell elszámolni azon szektorokéival együtt, amelyek esetében e hitelek összege jelentős. Amennyiben a külföldnek vagy a külföld által nyújtott hitelek jelentősek, azokat is kiegészítő tételként kell elszámolni.

7.106 Az alábbi táblázat a nem teljesítő hitelekre vonatkozó tételeket és tranzakciókat mutatja be, hogy teljesebb képet adjon az állományokról, a gazdasági műveletekről, az átsorolásokról és a leírásokról.

7.107 A példában szereplő hitelek nominálértéke a t-1 időpontban összesen 1 000 , amely 500 egységnyi teljesítő és 500 egységnyi nem teljesítő hitelből áll. A nem teljesítő hitelek többségét, 400 egységet hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok fedezik, míg 100 egység fedezetlen marad. A táblázat második része kiegészítő információkkal szolgál a nem teljesítő hitelek realizálható értékéről. Ez a nominálérték és a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok közötti különbségből kapható meg. Ez az érték t-1 időpontban legyen 375. A t-1 és t közötti időszakban e hitelek egy részét a teljesítő hitelekből illetve a még nem fedezett hitelekből átsorolták a nem teljesítő hitelek közé (vagy a nem teljesítő hitelekből a teljesítő, illetve fedezett hitelek közé), vagy leírták. Az egyes tranzakciók a táblázat megfelelő oszlopaiban találhatók. A hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékokat illetően a nominálérték és a realizálható érték is szerepel.

7.108 A hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékokkal kapcsolatos értékeléseket az egységekre vonatkozó elszámolási szabványoktól, a jogállástól és az adózási szabályoktól függően kell elvégezni, ami igen heterogén eredményekhez vezethet a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok összegét és tartamát illetően. Ez megnehezíti a nem teljesítő hitelek főszámlán történő elszámolását, ezért kell őket feltüntetni kiegészítő tételként. A főszámlán való elszámolás helyett célszerűbb a realizálható értéket is feltüntetni kiegészítő tételként a teljesítő vagy nem teljesítő hitelek nominálértékén kívül.

A nem teljesítő hitelek elszámolása

TételekÁllományügyletÁtsorolásLeírásÁllomány
t-1t-1 és t közötti időszakt
Nominálérték
Hitelek1 0002000– 901 110
Teljesítő hitelek500200– 50650
Nem teljesítő hitelek50050– 90460
Hitelveszteségek fedezetére szolgáló céltartalékokkal fedezett40070– 90380
Hitelveszteségek fedezetére szolgáló céltartalékokkal még nem fedezett100– 2080
Realizálható érték
Nem teljesítő hitelek37524– 51348
= Nominálérték50050– 90460
- Hitelveszteségek fedezetére szolgáló céltartalékok12526– 39112
ebből nem fedezett100– 2080

7.1. MELLÉKLET

AZ EGYES ESZKÖZCSOPORTOK ÖSSZEFOGLALÁSA

Az eszközök osztályozásaÖsszefoglalás
Nem Pénzügyi Eszközök (AN)Olyan nem pénzügyi tételek, amelyek felett a gazdasági egységek egyenként vagy közösen gyakorolják tulajdonjogaikat, továbbá amelyekből tulajdonosaik gazdasági haszonra tehetnek szert azáltal, hogy bizonyos ideig a birtokukban tartják vagy használják őket, vagy e használatot másoknak átengedik. E nem pénzügyi eszközök állóeszközökből, készletekből, értéktárgyakból, a társadalmi konstrukciókból és szellemi tulajdont képező termékekből állnak.
Termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1)Olyan nem pénzügyi eszközök, amelyek termelési folyamatok kibocsátásai. A termelt nem pénzügyi eszközök közé az alábbiakban meghatározott állóeszközök, készletek és értéktárgyak tartoznak.
Állóeszközök (AN.11)Olyan termelt nem pénzügyi eszközök, amelyeket egy évnél hosszabb ideig rendszeresen vagy folyamatosan használnak a termelési folyamatokban. Az állóeszközök közé az alábbiakban meghatározott lakások, egyéb épületek és építmények, gépek és berendezések, fegyverrendszerek, művelés alatt álló biológiai erőforrások és szellemi tulajdont képező termékek tartoznak.
Lakások (AN.111)Olyan épületek, amelyeket kizárólagosan vagy elsődlegesen lakásként használnak, a hozzájuk tartozó kiegészítő építményekkel, mint például a garázsok, valamint a lakásokba beszerelt állandó tartozékokkal együtt. Ide kell sorolni azokat a lakóhajókat, bárkákat, mobilházakat és lakókocsikat is, amelyek a háztartások elsődleges lakóhelyéül szolgálnak, valamint az elsősorban lakásnak minősített műemléképületeket (lásd AN.1121.). A terület megtisztításának és előkészítésének költségeit is itt kell elszámolni.
Ide tartoznak például az olyan lakóépületek, mint az egy- vagy kétlakásos ingatlanok és az egyéb, tartós bennlakásra szánt lakóépületek.
Az építés alatt álló lakások akkor sorolandók ide, ha úgy tekinthető, hogy a végső felhasználó megszerezte a lakás tulajdonjogát, vagy azért, mert az építkezés saját célra történik, vagy azért, mert a feltételezhető tulajdonszerzés adásvételi szerződéssel igazolható. A katonai személyzet számára vásárolt lakásokat azért kell idesorolni, mert azokat – a polgári egységek által megvásárolt lakásokhoz hasonlóan – lakásként használják.
A lakások értékéből le kell vonni a hozzájuk tartozó földterületek értékét, amelyet külön történő csoportosítás esetén a „föld” (AN.211) eszközcsoport tartalmaz.
Egyéb épületek és építmények (AN.112)Az egyéb épületek és építmények közé az alábbiakban meghatározott nem lakáscélú épületek, az egyéb építmények és a melioráció tartoznak.
Az építés alatt álló épületeket és építményeket akkor kell idesorolni, ha úgy tekinthető, hogy a végső felhasználó megszerezte a lakás tulajdonjogát, vagy azért, mert az építkezés saját célra történik, vagy azért, mert a feltételezhető tulajdonszerzés adásvételi szerződéssel igazolható. Ide kell sorolni a katonai célú épületeket és építményeket is.
Az egyéb épületek és építmények értékéből le kell vonni a hozzájuk tartozó földterületek értékét, amelyet külön történő csoportosítás esetén a „föld” (AN.211) eszközcsoport tartalmaz.
Nem lakás céljára szolgáló épületek (AN.1121)Nem lakáscélú épületek közé sorolandók a kapcsolódó építmények szerves részét képező tartozékok, felszerelések és berendezések, valamint a helyszín megtisztításának és előkészítésének költségei. Ide tartoznak azok a műemléképületek (lásd AN.1122) is, amelyek elsősorban nem lakóépületek.
A műemléképületek egyedi történelmi, nemzeti, regionális, helyi vallási vagy szimbolikus jelentőségükről ismerhetők fel. Ezek azért középületek, mert nyitva állnak a lakosság előtt, és nem azért, mert köztulajdonban vannak. A látogatóknak gyakran belépődíjat kell fizetniük. Az új műemlékek, illetve a meglévő műemlékeken végzett nagyobb mértékű felújítások állóeszköz-felhasználását viszonylag hosszú élettartamot feltételezve kell kiszámítani.
A nem lakáscélú épületek közé sorolandók még például a raktárak és az ipari épületek, a kereskedelmi épületek, valamint a szórakoztatóipari létesítmények, szállodák, éttermek, az oktatási és egészségügyi intézmények épületei.
Egyéb építmények (AN.1122)A lakóépületektől eltérő építmények, ideértve az utcák, a szennyvízcsatornák, valamint a helyszín megtisztításának és előkészítésének költségeit. Ide tartoznak azok a műemléképületek is, amelyek lakásként, vagy nem lakáscélú épületként nem besorolhatóak; valamint az ásványkincsek és energiatartalékok bányászatával összefüggő aknák, járatok és egyéb építmények, valamint az egyéb építményekkel szomszédos, de ezen építmények szerves részét nem képező föld meliorációját szolgáló árvízvédelmi gátak, töltések.
Ide sorolhatók az autópályák, utcák, utak, vasutak és repülőtéri kifutópályák; hidak, az emelt pályatesttel rendelkező autópályák, alagutak és aluljárók; a vízi utak, kikötők és gátak, valamint az egyéb vízépítési műtárgyak; távvezetékek, a távközlési és nagyfeszültségű vezetékek; a helyi vezetékek és kábelek, a melléklétesítmények; a bányászati és ipari létesítmények; a sportlétesítmények és üdülők.
Melioráció (AN.1123)Azon tevékenységek értéke, amelyek nagymértékben növelik a földterület mennyiségét, valamint javítják a minőségét vagy a termelékenységét, illetve amelyek megelőzik minőségének romlását.
Ide sorolható például az eszköz értékének a földterület megtisztításából, az erózió megakadályozásából, a kutak építéséből és a kisebb víztározók kialakításából eredő növekedése.
Ide tartozik a földterület tulajdonjoga átruházásának a később leírandó költsége is.
Gépek és berendezések (AN.113)Az alább meghatározott szállítóeszközök, valamint információs és kommunikációs technológiák ( IKT ) berendezései, valamint egyéb gépek és berendezések tartoznak ide azok kivételével, amelyeket háztartások vásárolnak meg végső fogyasztási célokra.
A viszonylag olcsó és meglehetősen stabil áron megvásárolt szerszámok, például a kéziszerszámok nem tartoznak ide. Szintén nem tartoznak ide az épületek elválaszthatatlan részét képező gépek és berendezések, amelyeket a lakásoknál, illetve a nem lakóépületeknél kell feltüntetni.
Nem sorolhatók ide a befejezetlen gépek és berendezések, kivéve ha saját használatra állítják elő őket, mivel a végfelhasználó csak az eszköz átvételének időpontjától minősül az eszköz tulajdonosának. Ide kell sorolni a fegyverrendszereken kívüli, katonai célra beszerzett gépeket és berendezéseket is.
A háztartások által végső fogyasztásra beszerzett gépeket és berendezéseket, mint például a járműveket, bútorokat, konyhai berendezéseket, számítógépeket és kommunikációs berendezéseket stb. nem eszközként kell kezelni. Ehelyett azokat a háztartásokra vonatkozó vagyonmérleg „tartós fogyasztási cikkek” kiegészítő tételébe kell sorolni. A háztartások által elsősorban lakásként használt lakóhajókat, bárkákat, mobil házakat és lakókocsikat lakásként kell elszámolni.
Közlekedési eszközök (AN.1131)Emberek és tárgyak szállítására szolgáló berendezések. Ide kell sorolni például a termékek tevékenységek szerinti 2008. évi osztályozása ( CPA) 29., „Közúti jármű gyártása”, valamint a 30. „Egyéb jármű gyártása” osztályba tartozó termékeket az alkatrészek kivételével.
IKT-berendezések (AN.1132)Információs és kommunikációs technológiai (IKT) berendezések: elektronikus vezérléssel működő eszközök és az eszközök elektronikus alkatrészei. Ide sorolhatók például a CPA 26.1. „Elektronikai alkatrész, áramköri kártya gyártása”, illetve a 26.2. „Számítógép, perifériás egység gyártása” csoportjába tartozó termékek.
Egyéb gépek és berendezések (AN.1139)Máshová nem sorolt gépek és berendezések. Ide tartoznak például a CPA 26. „számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása” (a 26.1. és 26.2. csoport kivételével), 27. „Villamos berendezés gyártása”, 28. „Gép, gépi berendezés gyártása”, 31. „Bútorgyártás” és 32. „Egyéb feldolgozóipari tevékenység” osztályába sorolt termékek, az alkatrészek, illetve a beszerelési, javítási és karbantartási szolgáltatások kivételével.
Fegyverrendszerek (AN.114)Járművek és egyéb berendezések, például hadihajók, tengeralattjárók, katonai célú légi járművek, harckocsik, rakétahordozók, rakétavetők stb. A legtöbb ezek által szállított egyszer használatos fegyvereket katonai készletként (AN.124) kell elszámolni, de az egyéb eszközöket, mint amilyenek a támadó felek folyamatos elrettentésére használt, nagy rombolóképességgel rendelkező ballisztikus rakéták, az állóeszközök közé kell sorolni.
Művelés alatt álló biológiai erőforrások (AN.115)Ide tartoznak az alábbi, gazdasági egységek közvetlen irányítása, felelőssége és igazgatása alatt álló tenyész-, tejelő-, igavonó stb. állatok, valamint szőlőültetvények, gyümölcsöskertek és egyéb, rendszeresen termést hozó fák ültevényei.
A művelés alatt álló éretlen eszközök csak akkor tartoznak ide, ha saját felhasználásra termelik őket.
Haszonállatok (AN.1151)Ide tartoznak az olyan állatok, amelyek természetes növekedése és regenerációja a gazdasági egységek közvetlen irányítása, felelőssége és igazgatása alatt áll. Ide kell sorolni a tenyészállományokat (a halakat és a baromfit is beleértve), a fejősteheneket, az igavonó állatokat, a juhokat vagy más olyan állatot, amelyet gyapjú előállítása céljából tartanak, továbbá a szállítás, a versenyzés vagy szórakoztatás céljára tartott állatokat.
Ültetvények (AN.1152)Ide tartoznak az évenkénti termésért termesztett fák (a szőlőt és a cserjeféléket is beleértve), köztük azok, amelyek gyümölcsöt és csonthéjas gyümölcsöt hoznak, növényi nedveket és gyantát adnak, fakérgükből és faleveleikből különféle termékek készülnek, és amelyek természetes növekedése és regenerációja a gazdasági egységek közvetlen irányítása, felelőssége és igazgatása alatt áll.
Szellemi tulajdont képező termékek (AN.117)Olyan, egy évnél hosszabb ideig tartó használatra szánt állóeszközök, amelyek az alábbi fogalommeghatározások szerinti kutatás-fejlesztés eredményeiből, ásványkincsfeltárásokból és -felmérésekből, számítógépes szoftverekből és adatbázisokból, szórakoztató, irodalmi, illetve művészeti alkotások eredeti példányaiból és egyéb szellemi tulajdont képező termékekből állnak.
Kutatás és fejlesztés (AN.1171)Azon alkotó munkával kapcsolatos kiadások értéke, amelyet azért végeznek, hogy a tudást növeljék, ideértve az emberi, kulturális és társadalmi tudást, és ezt a tudásállományt új alkalmazások kialakítására használják fel.
Az értéket a jövőben várható gazdasági haszonban kifejezve kell meghatározni. Ha az értéket nem lehet ésszerűen megbecsülni, akkor konvenció szerint a költségek összege alapján kell meghatározni, és ide kell érteni a sikertelen kutatás-fejlesztés költségét is. A tulajdonos számára hasznot nem hozó kutatás-fejlesztés nem sorolható az eszközökhöz, ehelyett folyó termelőfelhasználásként kell elszámolni.
Ásványkincsfeltárás és -értékelés (AN.1172)A kőolaj-, földgáz-, valamint nem kőolajlelőhelyek feltárására, illetve a feltárások további feldolgozására fordított kiadások értéke. A kiadások közé tartoznak az előzetes engedélyezési díjak, az engedélyek költsége, a beszerzési költségek, a szakértői véleményezés költségei, valamint a tényleges próba- és kutatófúrás költségei, továbbá a próbafúrásokhoz szükséges légi és egyéb felmérések költségei, valamint a szállítási költségek stb.
Számítógépes szoftver (AN.11731)Számítógépes programok, programleírások és segédanyagok rendszer- és alkalmazásszoftverekhez. Ide tartoznak az eredeti szoftverfejlesztések és későbbi bővítések, valamint az AN.11731 eszközök példányainak beszerzése.
Adatbázisok (AN.11732)Olyan adatállományok, amelyek szervezettségük révén lehetővé teszik az adatokhoz való hatékony hozzáférést és az adatok hatékony felhasználását. A kizárólag saját használatra létrehozott adatbázisok esetében az értéket a költségek alapján kell meghatározni; e költségek nem tartalmazzák az adatbázis-kezelő rendszer és az adatok beszerzésének költségeit.
Szórakoztató, irodalmi, illetve művészeti alkotások eredeti példányai (AN.1174)Eredeti filmek, hangfelvételek, kéziratok, magnetofonszalagok, modellek stb., amelyekre színházi előadásokat, rádió- és televízió-műsorokat, zenei előadásokat, sporteseményeket, irodalmi és művészeti alkotásokat stb. rögzítenek, vagy amelyek ilyen alkotásokat tartalmaznak. A saját felhasználásra előállított művek is ide tartoznak. Előfordul, például filmek esetében, hogy több eredeti példány van.
Egyéb szellemi tulajdont képező termékek (AN.1179)Máshová nem sorolt új információk, szaktudás stb., amelyek csak a tulajdonosuk által vagy a tulajdonosuk által kiadott engedéllyel használhatók fel a termelési folyamatban.
Készletek (AN.12)Olyan termelt eszközök, amelyek közé a tárgyidőszakban vagy egy korábbi időszakban létrehozott, és értékesítés, a termelésben történő felhasználás, vagy bármilyen egyéb későbbi felhasználás céljából tárolt termékek és szolgáltatások tartoznak. Az alábbi fogalommeghatározások szerinti anyagokat és fogyóeszközöket, befejezetlen termelést, késztermékeket és továbbértékesítésre kerülő termékeket kell idesorolni.
Ide tartoznak a kormányzat birtokában lévő készletek, többek között a stratégiai jelentőségű anyagok készletei, a gabonakészletek és az ország szempontjából különleges fontossággal bíró termékek.
Anyagok és fogyóeszközök (AN.121)Olyan termékek, amelyeket tulajdonosaik folyó termelőráfordításként saját termelési folyamataikban kívánnak felhasználni a továbbértékesítés szándéka nélkül.
Befejezetlen termelés (AN.122)Olyan termékek és szolgáltatások, amelyek részben befejezettek, de amelyeket további feldolgozás nélkül általában nem adnak át más egységeknek, vagy amelyek még nem érettek, és amelyeknek a termelését egy későbbi időszakban ugyanazon termelő folytatja. Nem tartoznak ide azok a részben befejezett szerkezetek, amelyek esetében úgy tekinthető, hogy a végső felhasználó megszerezte a tulajdonjogot, vagy azért, mert a kivitelezés saját használatra történik, vagy azért, mert a tulajdonszerzés adásvételi szerződéssel igazolható.
Az AN.122 csoportba kell sorolni az alábbi fogalommeghatározások szerinti művelés alatt álló eszközök befejezetlen termelését és az egyéb befejezetlen termelést is.
Befejezetlen termelés művelés alatt álló eszközökön (AN.1221)Csak a vágáskor keletkező termékekért tartott állatok, például a kereskedelmi céllal tenyésztett baromfi és hal, továbbá a kivágáskor vagy betakarításkor csak egyszeri terméket biztosító fák és egyéb növények, valamint az éretlen, művelés alatt álló eszközök, melyek rendszeresen biztosítanak termékeket.
Egyéb befejezetlen termelés (AN.1222)A művelés alatt álló eszközökön kívül azok a termékek és szolgáltatások, amelyeket a termelő csak részben dolgozott fel, gyártott le, vagy állított össze, de amelyeket további feldolgozás nélkül általában nem értékesít, szállít le, illetve ad át másoknak.
Késztermékek (AN.123)A termelő általi értékesítésre vagy leszállításra kész termékek.
Katonai készletek (AN.124)Fegyverek vagy fegyverrendszerek által hordozott lőszerek, lövedékek, rakéták, bombák és egyéb egyszer használatos katonai eszközök. Nem tartoznak ide a nagy rombolóképességgel rendelkező lövedékek egyes típusai (lásd AN.114).
Továbbértékesítésre kerülő termékek (AN.125)Vállalkozások, például nagykereskedők és kiskereskedők által további feldolgozás nélküli továbbértékesítés szándékával beszerzett termékek (azaz amelyeken csak olyan átalakítást végeznek, ami a termékeket vonzóbbá teszi a vásárlók számára).
Értéktárgyak (AN.13)Olyan, elsősorban nem termelési vagy fogyasztási célra szánt termelt eszközök, amelyeknek várhatóan emelkedik, de legalábbis nem csökken a reálértéke, amelyek minősége rendes körülmények között az idő múlásával nem romlik, és amelyek beszerzésére és birtoklására értékőrző funkciója miatt kerül sor. Az értéktárgyak közé az alábbi fogalommeghatározások szerinti nemesfémek és drágakövek, antikvitások és egyéb műtárgyak, továbbá egyéb értéktárgyak tartoznak.
Nemesfémek és drágakövek (AN.131)Olyan nemesfémek és drágakövek, amelyek nem azért vannak a vállalkozások birtokában, hogy azokat ráfordításként termelési folyamatokban használják fel.
Antikvitások és egyéb műtárgyak (AN.132)Műtárgyként vagy antikvitásként számon tartott festmények, szobrok stb.
Egyéb értéktárgyak (AN.133)Máshová nem sorolt értéktárgyak, például értékes, drágakövekből és nemesfémekből készült gyűjtemények, ékszerek.
Nem termelt nem pénzügyi eszközök (AN.2)Olyan nem pénzügyi eszközök, amelyek nem termelési folyamatok eredményeként jönnek létre. A nem termelt eszközök közé kell sorolni az alábbi fogalommeghatározások szerinti természeti erőforrásokat, szerződéseket, lízingeket és licenceket, cégértéket, valamint marketingeszközöket.
Természeti erőforrások (AN.21)Olyan természetben előforduló nem termelt eszközök, amelyek felett tulajdonjog gyakorolható, illetve amelyek tulajdonjoga átruházható. Nem sorolja ide a rendszer azokat a környezeti eszközöket, amelyek felett tulajdonjogokat nem gyakorolnak, vagy ilyen jogokat nem lehet szerezni; ilyenek például a nyílt tenger vagy a levegő. A természeti erőforrások közé az alábbi fogalommeghatározások szerinti föld, ásványkincsek és energiatartalékok, művelés alatt nem álló biológiai erőforrások, vízkészletek és egyéb természeti erőforrások tartoznak.
Föld (AN.211)A tulajdonba vehető föld, beleértve a talajtakarót, valamint a hozzá kapcsolódó felszíni vizeket. Nem tartoznak ide a földterületen található, vagy azon átvezető épületek és egyéb építmények, a termesztett növények, a fák és az állatok, a felszín alatti természeti kincsek, a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások és a felszín alatti vízkészletek.
Ásványkincs- és energiatartalékok (AN.212)A föld felszínén vagy felszíne alatt húzódó ásványlelőhelyeken bizonyítottan feltárt és az adott technológiai szint és viszonylagos árszínvonal mellett gazdaságosan kitermelhető készletek. A felszín alatti természeti kincsek feletti tulajdonjog általában elkülönül a földterület tulajdonjogától. Az AN. 212. csoportba kell sorolni az ismert szén-, kőolaj- és földgázkészleteket, az egyéb tüzelőanyagok készleteit, valamint a fémtartalmú és nem fémtartalmú ásványkincseket.
Művelés alatt nem álló biológiai erőforrások (AN.213)Egyszeri és rendszeres termékeket szolgáltató állatok, növények és ültetvények, amelyek felett tulajdonjogok gyakorolhatók, de amelyek növekedése és/vagy regenerálódása felett semmilyen gazdasági egység nem gyakorol közvetlen ellenőrzést, felelősséget illetve irányítást. Ide kell sorolni többek között az ország területén található őserdőket és halászterületeket. Csak a gazdasági célból kitermelhető, vagy valószínűleg hamarosan kitermelhető erőforrásokat kell idesorolni.
Vízkészletek (AN.214)Víztároló rétegek és más talajvízkészletek, amennyiben ezek szűkössége tulajdonosi és/vagy használati jogok gyakorlásához, piaci érték megállapításához és bizonyos mértékű gazdasági ellenőrzéshez vezet.
Egyéb természeti erőforrások (AN.215)Máshová nem sorolt elektromágneses rádiófrekvenciák (AN.2151) és egyéb természeti erőforrások (AN.2159).
Rádiófrekvenciák (AN.2151)Elektromágneses spektrum. A frekvenciák használatára jogosító lízingeket és licenceket máshová kell sorolni (AN.222), ha kimerítik az eszköz fogalmát.
Egyéb (AN.2159)Máshová nem sorolt természeti erőforrások.
Szerződések, lízingek és licencek (AN.22)Olyan, tevékenységek gyakorlására irányuló szerződéses megállapodások, amelyek a fizetett díjat meghaladó gazdasági haszonhoz juttatják a jogosultat, és a jogosult ezt a hasznot jogilag és ténylegesen is realizálhatja.
Az AN.22. csoportba felvett eszközök a realizálható eszköztartási nyereség értékét tükrözik, ha az eszközhasználat, illetve szolgáltatásnyújtás piaci értéke meghaladja a szerződésben, lízingben vagy licencben meghatározott, illetve a szerződés, lízing vagy licenc hiányában elérhető árat. A szerződések, lízingek és licencek piacképes tartós bérletből, természeti erőforrások használatára vonatkozó engedélyekből, meghatározott tevékenységek gyakorlására vonatkozó engedélyekből és jövőbeni termékekre és szolgáltatásokra való kizárólagos jogosultságból származó eszközökből állnak.
Piacképes tartós bérletek (AN.221)Harmadik személy olyan tulajdonjoga természeti erőforrásoktól eltérő nem pénzügyi eszközök felett, amely esetében a lízing a fizetendő díjat meghaladó gazdasági haszonhoz juttatja a lízingbe vevőt, a lízingbe vevő pedig többek között a használat átengedése révén jogilag és a gyakorlatban realizálni tudja ezt a hasznot.
Az AN.221. csoportba felvett eszköz a lízingtárgy használatának átengedése következtében a lízingbe vevőnél jelentkező érték, azaz a realizálható átengedési árnak az engedély kiadója számára fizetendő összeget meghaladó része.
Például az épület bérlője fix bérleti díjat fizet, de a bérleti díj piaci értéke ennél magasabb. Ha a bérlő albérlet útján realizálni tudja az értékkülönbséget, az érték realizálásához fűződő jog piacképes tartós bérleti eszköznek minősül.
Természeti erőforrások használatára vonatkozó engedélyek (AN.222)Természeti erőforrások korlátozott ideig történő használatára jogosító engedélyek és haszonbérletek, amelyek eredményeként nem kerül sor az eszköz gazdasági értékének teljes felhasználására, és amelyek esetében a megállapodás a fizetendő díjat meghaladó gazdasági haszonhoz juttatja a jogosultat, a jogosult pedig többek között a használat átengedésével jogilag és a gyakorlatban realizálni tudja ezt a hasznot.
A természeti erőforrásokat továbbra is a tulajdonos vagyonmérlegében kell elszámolni, a természeti erőforrások használatára vonatkozó engedély pedig egy különálló eszköz, amelyet az erőforrás használatára vonatkozó jogok átengedése következtében a jogosultnál megjelenő értékként lehet meghatározni. A vagyonmérlegben elszámolt eszköz a használati jog átengedése következtében a jogosultnál jelentkező érték, azaz az átengedési árnak az engedély kiadója számára fizetendő összeget meghaladó része.
Például a földterület bérlője fix bérleti díjat fizet, de a piaci bérleti díj ennél magasabb. Ha a bérlő albérlet útján realizálni tudja ezt az árkülönbséget, az érték realizálásához fűződő jog eszköznek minősül.
Meghatározott tevékenységek gyakorlására vonatkozó engedélyek (AN.223)Azok az átruházható szerződések, amelyek nem természeti erőforrások használatára, illetve az engedélyt kiadó valamely eszközének használatára vonatkoznak, és amelyek korlátozzák egy tevékenység végzésében részt vevő egységek számát, és monopóliumszerű haszon megszerzését teszik lehetővé a jogosult számára.
A vagyonmérlegben elszámolt eszköz a használati jog átengedése következtében a jogosultnál jelentkező érték, azaz az átengedési árnak az engedély kiadója számára fizetendő összeget meghaladó része. Az engedély jogosultjának jogilag és gyakorlatilag is képesnek kell lennie arra, hogy az engedélyben biztosított jogokat harmadik személy számára átengedje.
Jövőbeni termékekre és szolgáltatásokra való kizárólagos jogosultság (AN.224)Átruházható szerződéses jogok bizonyos termékek vagy szolgáltatások kizárólagos használatára.
Az egyik fél szerződés szerint rögzített áron vásárol termékeket vagy szolgáltatásokat egy másik féltől, és jogilag és gyakorlatilag is átruházhatja a másik féllel szemben fennálló követelését egy harmadik személyre.
Itt említhető példa a labdarúgó egyesülettel szerződéses kapcsolatban álló játékos átruházható értéke, illetve az irodalmi művek vagy zenei felvételek kiadására vonatkozó kizárólagos jog átruházható értéke.
Az AN.224. csoportba felvett összeg a jogosultnál a jogosultság átruházása következtében megjelenő érték.
Cégérték és a marketingeszközök beszerzésének és eladásának egyenlege (AN.23)A gazdasági egységért mint működő vállalkozásért fizetett érték, illetve az ezen egység külön-külön azonosított és értékelt eszközeinek a külön-külön azonosított és értékelt kötelezettségekkel csökkentett értéke közötti különbség. Az cégérték tehát minden olyan hosszú távú hasznot magában foglal, amelyet nem azonosítottak külön eszközként, valamint az abból eredő értéket, hogy az eszközöket együttesen és nem külön-külön veszik igénybe. Az AN.23. csoport kiterjed minden egyénileg, az egész vállalattól elkülönítetten értékesített marketingeszközre is, például a márkanévre, az impresszumra, a védjegyekre, a logókra és a domainnevekre is.
Pénzügyi eszközök és kötelezettségek (AF)A pénzügyi eszközök olyan gazdasági eszközök, amelyek a pénzügyi követeléseket, tulajdoni részesedéseket és a tömbaranyként tartott monetáris aranyat foglalják magukban. A pénzügyi eszközök funkciója az értékek hordozása: azt a hasznot képviselik, amelyet a gazdasági tulajdonosuk húz belőlük abból adódóan, hogy birtokolja vagy használja őket egy bizonyos ideig. Segítségükkel az általuk képviselt érték átvihető egy elszámolási időszakról a következőre. A tulajdonos valamilyen fizetési eszköz megszerzésével húz hasznot az eszközből.
A fizetési eszközök közé a monetáris arany, a különleges lehívási jogok, a készpénz és a folyószámlabetétek tartoznak.
A pénzügyi követelések, más néven pénzügyi instrumentumok olyan pénzügyi eszközök, amelyekhez kötelezettségek tartoznak.
Kötelezettségek akkor keletkeznek, amikor az adós kötelezett arra, hogy egyszeri vagy sorozatos kifizetést teljesítsen a hitelezőnek.
Monetáris arany és SDR-ek (AF.1)Az e csoportba tartozó pénzügyi eszközökhöz ellentételező kötelezettségek tartoznak a rendszerben – a tömbaranyként tartott monetáris arany kivételével.
Monetáris arany (AF.11)Olyan arany, amely felett a monetáris hatóságoknak vagy a monetáris hatóságok tényleges ellenőrzése alatt álló más személyeknek van jogosultságuk, és amelyet tartalékként tartanak. Ide tartozik a tömbarany (ide értve az allokált aranyszámlákon tartott monetáris aranyat is), valamint a nem rezidenseknél lévő nem allokált aranyszámlák, amelyek az arany átadásának követelésére jogosítanak.
Különleges lehívási jogok (SDR) (AF.12)A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által a tagországai meglévő tartalékeszközeinek kiegészítésére létrehozott nemzetközi tartalékeszközök.
Készpénz és betétek (AF.2)Forgalomban lévő, nemzeti és külföldi valutában kifejezett készpénz és betétek.
Készpénz (AF.21)Készpénz a monetáris hatóságok által kibocsátott vagy engedélyezett bankjegyek és pénzérmék.
Folyószámlabetétek (AF.22)Bemutatás ellenében névértéken készpénzre váltható, valamint csekk, utalvány, átutalási megbízás, illetve csoportos beszedés/átutalás útján vagy más közvetlen fizetési eszköz segítségével jelentősebb korlátozás vagy szankció alkalmazása nélkül közvetlenül kifizetések teljesítésére használható betétek.
Bankközi pozíciók (AF.221)Bankok közötti átruházható pozíciók.
Egyéb folyószámlabetétek (AF.229)A bankközi pozíciókon kívüli folyószámlabetétek.
Egyéb betétek (AF.29)Az egyéb betétek a folyószámlabetétektől eltérő betétek. Az egyéb betétek nem használhatók fel fizetőeszközként, kivéve a lejáratkor vagy egy megállapodás tárgyát képező felmondási idő után, illetve nem válthatók készpénzre vagy folyószámlabetétekre valamilyen jelentős korlátozás vagy szankció nélkül.
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3)Hitelviszonyt igazoló, átruházható pénzügyi instrumentumok. Az átruházhatóság azt a tényt jelenti, hogy az értékpapír jogi tulajdona azonnal átruházható az egyik tulajdonosról a másikra átadás vagy forgatmányozás révén. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír akkor minősül átruházhatónak, ha azzal kereskedni lehet szervezett piacon vagy tőzsdén kívüli piacon; a tényleges kereskedés igazolása azonban nem szükséges.
Rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.31)Legfeljebb egy éves eredeti futamidejű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, valamint a hitelező felhívására visszafizetendő hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok.
Hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.32)Legalább egy éves eredeti futamidejű vagy lejárat nélküli, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok.
Hitelek (AF.4)Olyan pénzügyi eszközök, amelyek akkor jönnek létre, amikor a hitelezők akár közvetlenül, akár ügynök útján pénzt adnak kölcsön az adósoknak, amit vagy át nem ruházható okiratok támasztanak alá, vagy ami okirattal nem igazolt.
Rövid lejáratú hitelek (AF.41)Legfeljebb egy éves eredeti futamidejű, valamint a hitelező felhívására visszafizetendő hitelek.
Hosszú lejáratú hitelek (AF.42)Legalább egy éves eredeti futamidejű vagy lejárat nélküli hitelek.
Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek vagy egységek (AF.5)Vállalatokban vagy kvázivállalatokban fennálló tulajdonjogot megtestesítő pénzügyi eszközök. Az ilyen pénzügyi eszközök általában arra jogosítják tulajdonosaikat, hogy részesüljenek a vállalatok, illetve a kvázivállalatok nyereségéből, továbbá felszámolás esetén részesedjenek nettó vagyonukból.
Tulajdoni részesedések (AF.51)Olyan pénzügyi eszközök, amelyek alapján egy vállalat vagy kvázivállalat fennmaradó vagyonára vonatkozó követeléssel lehet élni a hitelezők összes követelésének kiegyenlítése után.
Tőzsdei részvények (AF.511)Piacon jegyzett részvények. Ez a piac lehet elismert tőzsde, vagy másodlagos értékpapírpiac. A tőzsdei részvényeket tőzsdén jegyzett részvényeknek is nevezik. A tőzsdei részvények tőzsdei árfolyamának megléte azt jelenti, hogy a napi árfolyamok általában közvetlenül rendelkezésre állnak.
Nem tőzsdei részvények (AF.512)Olyan részvények, amelyek árát nem jegyzik elismert tőzsdén vagy másodlagos értékpapírpiacon.
Egyéb tulajdoni részesedések (AF.519)Az AF.511. és AF.512. alcsoportba nem sorolt tulajdoni részesedések formái.
Befektetési jegyek/ egységek (AF.52)Társasági struktúra esetén befektetési jegyek, letétkezelői struktúra esetén egységek. Ezeket olyan, kollektív befektetési vállalkozásként jegyzett befektetési alapok bocsátják ki, amelyeken keresztül a befektetők egyesítik pénzügyi és/vagy nem pénzügyi eszközökbe befektetendő pénzeszközeiket.
Pénzpiaci alapok befektetési jegyei/egységei (AF.521)A pénzpiaci alapok befektetési jegyeit vagy egységeit olyan befektetési alapként működő pénzpiaci alapok bocsátják ki, amelyek kizárólag vagy elsődlegesen rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba, például kincstárjegyekbe, letéti jegyekbe és kereskedelmi kötvényekbe, vagy olyan hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba fektetnek be, amelyek lejáratig hátralevő futamideje rövid. A pénzpiaci alapok befektetési jegyei és egységei átruházhatók, és gyakran a betéteket lényegében helyettesítő eszközöknek tekinthetők.
Nem pénzpiaci alapok befektetési jegyei/egységei (AF.522)A nem pénzpiaci alapok befektetési jegye/egysége egy pénzpiaci alaptól eltérő befektetési alap értékéből való részesedésre vonatkozó követelést testesít meg. Ezeket olyan befektetési alapok bocsátják ki, amelyek például a következő eszközökbe fektetnek be: hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, tulajdoni részesedések, áruhoz kötött befektetések, ingatlanok, más befektetési alapok jegyei és strukturált eszközök.
Biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerek (AF.6)A biztosított vagy a kedvezményezett pénzügyi eszközei és a biztosító, nyugdíjpénztár vagy a szabványosított garancia kibocsátójának kötelezettségei.
Nem-élet ági biztosítástechnikai tartalékok (AF.61)A biztosított nem-élet ági biztosítókkal szembeni követeléseit megtestesítő, kifizetett, de meg nem szolgált díjként és felmerült kárigényként elszámolt pénzügyi eszközök.
Életbiztosítás- és életjáradék-jogosultságok (AF.62)A biztosított, illetve az életjáradék jogosultjának az életbiztosítást nyújtó vállalat technikai tartalékaival szembeni követeléseit megtestesítő pénzügyi eszközök.
Nyugdíjjogosultságok (AF.63)Mind a nyugdíjasoknak, mind a jövőbeli nyugdíjasoknak a nyugdíjkezelővel, azaz a munkáltatóval, a munkáltató(k) által a munkavállalóval kötött kompenzációs megállapodás részeként a nyugellátás kifizetésére kijelölt rendszerrel, illetve valamely élet (vagy nem-élet) ági biztosítóval szembeni pénzügyi eszközei.
Nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelőkkel szembeni követelései (AF.64)A nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelővel szembeni, a hiányok miatt fennálló követeléseit, illetve a nyugdíjkezelő nyugdíjpénztárakkal szembeni, a többlet miatt fennálló követeléseit megtestesítő pénzügyi eszközök; többlet például akkor keletkezhet, ha a befektetésből származó jövedelem meghaladja a jogosultságok növekményét, és a különbözet a nyugdíjkezelőnek fizetendő.
Nem nyugdíjjellegű ellátásokra való jogosultság (AF.65)A nettó hozzájárulások juttatásokat meghaladó része, azaz a biztosítási rendszer biztosítottakkal szembeni kötelezettségének növekménye.
Szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok (AF.66)Olyan pénzügyi eszközök, amelyekkel a szabványosított garanciák jogosultja rendelkezik a szabványosított garanciákat nyújtó vállalattal szemben.
Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (AF.7)Egy adott pénzügyi eszközhöz, nem pénzügyi eszközhöz vagy indexhez kapcsolt pénzügyi eszközök, amelyeken keresztül magukkal a konkrét pénzügyi kockázatokkal lehet kereskedni a pénzügyi piacokon.
Származtatott pénzügyi eszközök (AF.71)Pénzügyi eszközök, például opciós ügyletek, határidős ügyletek, és hitelderivatívák.
A tőzsdei és tőzsdén kívüli opciós ügyletek (AF.711) olyan szerződések, amelyek anélkül, hogy bármire köteleznék az opcióra jogosultat, jogosultságot biztosítanak neki arra, hogy adott időszakon belül (amerikai opció), illetve adott időpontban (európai opció) előre meghatározott áron (kötési áron) pénzügyi vagy nem pénzügyi eszközöket (mögöttes terméket) vásároljon (vételi opció esetén) az opció kiírójától (az opció eladójától), illetve pénzügyi vagy nem pénzügyi eszközöket adjon el neki (eladási opció esetén). Az alapstratégiákra épülve számos olyan kombinált stratégia alakult ki, mint amilyen a vételi, illetve eladási opciókat felhasználó, csökkenő árfolyamot feltételező kereskedési stratégiák (bear call/put spreads) a vételi, illetve eladási opciókat felhasználó, emelkedő árfolyamot feltételező kereskedési stratégiák (bull call/put spreads) vagy az e kettőt kombináló stratégiák (butterfly options spreads). Ezekből az opciótípusokból összetett fizetési struktúrájú, úgynevezett egzotikus opciók alakíthatók ki.
A határidős ügyletek (AF.712) olyan feltétel nélküli pénzügyi szerződések, amelyek révén a két fél abban állapodik meg, hogy egy adott napon megveszik/eladják a mögöttes termék (pénzügyi vagy nem pénzügyi eszköz) egy meghatározott mennyiségét egy közösen megállapított szerződéses áron (kötési áron).
A hitelderivatívák határidős vagy opciós típusú szerződések, amelyek elsődleges célja a hitelkockázattal – hitelhez vagy értékpapírhoz kapcsolódó nemteljesítési kockázattal – való kereskedés. Más származtatott pénzügyi eszközökhöz hasonlóan szabványos alapszerződések alapján kötik őket, és a piaci érték figyelembe vételére szolgáló hitelbiztosítéki vagy fedezeti eljárások járulnak hozzájuk. A hitelkockázat átadása a kockázat eladója (a kockázat elleni fedezet vevője) és a kockázat vevője (a kockázat elleni fedezet eladója) között díj fizetése ellenében történik. A hitel nemfizetésének esetén a kockázat vevője készpénzt fizet a kockázat eladójának.
Munkavállalói részvényopciók (AF.72)Olyan, megállapodási formában létező pénzügyi eszközök, amelyek egy meghatározott napon (az opció juttatásának időpontjában) jöttek létre, és amelyek szerint a munkavállaló adott számú részvényt vásárolhat a munkáltató állományából egy meghatározott áron (kötési áron) egy meghatározott időpontban (megszolgálás időpontjában) vagy a megszolgálás időpontja utáni időszakban (érvényesítési időszak).
Egyéb követelések/ tartozások (AF.8)Pénzügyi vagy nem pénzügyi tranzakciók ellentételezéseként keletkezett pénzügyi eszközök, amelyek esetében e tranzakciók és a hozzájuk tartozó pénzügyi teljesítések eltérő időpontban következnek be.
Kereskedelmi hitelek és előlegek (AF.81)A termékek és szolgáltatások beszállítói által a vásárlóknak nyújtott közvetlen hitelből, valamint folyamatban lévő, vagy el nem kezdett munkák utáni előlegfizetésekből, illetve a még át nem adott termékekért és szolgáltatásokért a vevők által fizetett előlegből származó pénzügyi eszközök.
Egyéb követelések/ tartozások a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételével (AF.89)A jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek vagy a másodlagos piacon folytatott pénzügyi tranzakciók és a megfelelő kifizetések időbeli különbségeiből adódó pénzügyi eszközök.
Kiegészítő tételekA rendszerben három kiegészítő tétel szerepel, amelyek a részletesebb elemzés szempontjából jelentős, a központi keretben külön nem meghatározott eszközökre utalnak.
Tartós fogyasztási cikkek (AN.m)A háztartásokban végső fogyasztásra beszerzett tartós javak (azaz azok, amelyeket a háztartások nem értékhordozóként használnak fel, illetve azok, amelyeket a háztartások tulajdonában álló nem jogi személyiségű vállalkozások nem termelési célból vesznek igénybe).
Közvetlen külföldi tőkebefektetés (AF.m1)A közvetlen külföldi tőkebefektetés az egyik gazdaságban rezidens gazdasági egységnek (közvetlen befektető) egy másik gazdaságban rezidens gazdasági egységben fennálló tartós érdekeltségét tükröző hosszú távú kapcsolat. A közvetlen befektető célja, hogy komoly hatást gyakoroljon azon egység irányítására, amelybe befektetett.
Nem teljesítő hitelek (AF.m2)A hitel akkor nem teljesítő hitel, ha a kamatok vagy a tőke törlesztése legalább 90 napos késedelembe esett, vagy a legalább 90 napja esedékes kamatot tőkésítették, refinanszírozták, vagy megállapodás alapján a fizetést elhalasztották, vagy a fizetés még 90 napnál kevesebb ideje esedékes, de alapos okból (például, mert az adós csődeljárást kezdeményez) megkérdőjelezhető, hogy a fizetést teljes körűen teljesítik-e.

7.2. MELLÉKLET

A NYITÓ VAGYONMÉRLEG ÉS A ZÁRÓ VAGYONMÉRLEG KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK

A 7.2. melléklet a nyitó vagyonmérleg és a záró vagyonmérleg közötti összefüggéseket mutatja be. Részletesen bemutatja, hogy az egyes eszközcsoportok esetében hogyan változhat a vagyonmérleg értéke: gazdasági műveletek vagy egyéb volumenváltozások, illetve eszköztartási nyereség és veszteség révén.

Az eszközök, a kötelezettségek és a nettó vagyon osztályozásaIV.1
Nyitó-mérleg
III.1 és III.2
Gazdasági műveletek
III.3.1
Egyéb volumenváltozások
III.3.2
Eszköztartási nyereség és veszteség
IV.3
Zárómérleg
III.3.2.1
Semleges eszköztartási nyereség /veszteség
III.3.2.2:
Reál-eszköztartási nyereség/-veszteség
Nem pénzügyi eszközökAN.P.5, NPK.1, K.2, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62.K.71K.72AN.
Termelt nem pénzügyi eszközökAN.1P.5K.1, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.1
Állóeszközök (1)AN.11P.51g, P.51cK.1, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.11
LakásokAN.111P.51g, P.51cK.1, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.111
Egyéb épületek és építményekAN.112P.51g, P.51cK.1, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.112
Gépek és berendezésekAN.113P.51g P.51cK.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.113
FegyverrendszerekAN.114P.51g, P.51cK.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.114
Művelés alatt álló biológiai erőforrásokAN.115P.51g, P.51cK.1, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.115
Szellemi tulajdont képező termékekAN.117P.51g, P.51cK.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.117
Készletek (készlettípus szerint)AN.12P.52K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.12
ÉrtéktárgyakAN.13P.53K.1, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.13
Nem termelt nem pénzügyi eszközökAN.2NPK.1, K.21, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.2
Természeti erőforrásokAN.21NP.1K.1, K.21, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.21
FöldAN.211NP.1K.1, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.211
Ásványkincsek és energiatartalékokAN.212NP.1K.1, K.21, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.212
Művelés alatt nem álló biológiai erőforrásokAN.213NP.1K.1, K.21, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.213
VízkészletekAN.214NP.1K.1, K.21, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.214
Egyéb természeti erőforrásokAN.215NP.1K.1, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.215
RádiófrekvenciákAN.2151NP.1K.1, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.2151
EgyébAN.2159NP.1K.1, K.21, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.2159
Szerződések, lízingek és licencekAN.22NP.2K.1, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.22
A cégérték és a marketingeszközök beszerzésének és eladásának egyenlegeAN.23NP.3K.1, K.22, K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AN.23
Pénzügyi eszközök/kö-telezettségek (2)AFFK.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.
Monetáris arany és SDR-ekAF.1F.1K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.1
Készpénz és betétekAF.2F.2K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.2
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokAF.3F.3K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.3
KölcsönökAF.4F.4K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.4
Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek/egységekAF.5F.5K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.5
Biztosítási és nyugdíjtartalékok, szabványosított garanciákAF.6F.6K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.6
Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciókAF.7F.7K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.7
Egyéb követelések/tartozásokAF.8F.8K.3, K.4, K.5, K.61, K.62K.71K.72AF.8
Nettó vagyonB.90B.101B.102B.1031B.1032B.90
(1) Kiegészítő tétel: AN.m: Tartós fogyasztási cikkek.
(2) Kiegészítő tételek: AF.m: Külföldi közvetlen befektetések; AF.m2: Nem teljesítő hitelek.

Egyenlegező tételek
B.10Nettó vagyon változása
B.101Nettó vagyon változása megtakarítás és tőketranszferek miatt
B.102Nettó vagyon változása eszközök egyéb volumenváltozásai miatt
B.103Nettó vagyon változása névleges eszköztartási nyereség/veszteség miatt
B.1031Nettó vagyon változása semleges eszköztartási nyereség/veszteség miatt
B.1032Nettó vagyon változása semleges eszköztartási nyereség/veszteség miatt
B.90Nettó vagyon
Pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos gazdasági műveletek
F.Pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos gazdasági műveletek
F.1Monetáris arany és SDR-ek
F.2Készpénz és betétek
F.3Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
F.4Kölcsönök
F.5Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek/egységek
F.6Biztosítási és nyugdíjtartalék, szabványosított garanciák
F.7Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók
F.8Egyéb követelések/tartozások
Termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos gazdasági műveletek
P.5Bruttó felhalmozás
P.51gBruttó állóeszköz-felhalmozás
P.51cÁllóeszköz-felhasználás (-)
P.511Állóeszközök beszerzésének és eladásának egyenlege
P.5111Új állóeszközök beszerzése
P.5112Használt állóeszközök beszerzése
P.5113Használt állóeszközök eladása
P.512Nem termelt eszközök tulajdonjog átruházásának költsége
P.52Készletváltozás
P.53Értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege
Egyéb felhalmozási tételek
NPNem termelt eszközök beszerzésének és eladásának egyenlege
NP.1Természeti erőforrások beszerzésének és eladásának egyenlege
NP.2Szerződések, bérleti szerződések és engedélyek beszerzésének és eladásának egyenlege
NP.3Cégérték, valamint marketingeszközök beszerezésének és eladásának egyenlege
K.1Eszközök megjelenése a gazdaságban
K.2Nem termelt eszközök kikerülése a gazdaságból
K.21Természeti erőforrások kimerülése
K.22Nem termelt eszközök egyéb módon történő kikerülése a gazdaságból
K.3Katasztrófa miatti veszteségek
K.4Térítés nélküli lefoglalások
K.5Máshová nem sorolt egyéb volumenváltozások
K.6Az osztályozásban bekövetkezett változások
K.61Szektorok szerinti osztályozásban és szerkezetben bekövetkezett változások
K.62Eszközök és kötelezettségek osztályozásának változásai
K.7Névleges eszköztartási nyereség és veszteség
K.71Semleges eszköztartási nyereség /veszteség
K.72Reál-eszköztartásinyereség/-veszteség

8. FEJEZET

A SZÁMLÁK SOROZATA

BEVEZETÉS

8.01 Ez a fejezet a nemzeti számlák számlasorozatában szereplő számlák és mérlegek részletes leírását tartalmazza. Leírja ezen kívül a hazai gazdaság külfölddel folytatott interakcióinak e számlákbeli megjelenítését. Ismerteti a "termékek és szolgáltatások" számlát is, amely a termékek és szolgáltatások forrása és felhasználása között fennálló elszámolási azonosságot tükrözi. Végül pedig bemutatja a gazdasági számlák integrált készletét, amelyek esetében egy-egy számlán minden egyes szektor szerepel a számlatételek aggregált értékével együtt.

A számlák sorozata

8.02 Az ESA a gazdasági folyamatokat és állományokat rendezett számlakészletben rögzíti, mely számlakészlet bemutatja a teljes gazdasági ciklust a gyártástól és a jövedelem keletkezésétől kezdve annak elosztásán és újraelosztásán keresztül a végső fogyasztásra történő felhasználásig. Végezetül az ESA bemutatja a megtakarítás formájában megmaradó összeg felhasználását, mely lehetővé teszi mind pénzügyi, mind nem pénzügyi eszközök felhalmozását.

8.03 Minden egyes számla megjeleníti a forrásokat és a felhasználást, az amelyek közötti eltérést egy egyenlegező tétel hozza egyensúlyba, általában a számla felhasználás oldalán. Az egyenlegező tétel átkerül a következő számlára, mint a következő számla forrásainak első, nyitó tétele.

A tranzakcióknak a gazdasági élet logikus elemzése alapján történő strukturált elszámolása révén megkaphatók azok az aggregátumok, amelyek szükségesek egy-egy gazdasági szektor vagy alszektor, vagy akár a teljes gazdaság tanulmányozásához. A számlák tagolása úgy került kialakításra, hogy elősegítsék a legfontosabb gazdasági információk feltárását, az egyenlegező tétel pedig minden számlán a feltárt információk egyik kulcsfontosságú eleme.

8.04 A számlákat három kategóriába sorolják:

a) A folyószámlák a termelést és az ehhez kapcsolódó jövedelem keletkezését, elosztását és újraelosztását, valamint a végső fogyasztásban történő felhasználását mutatják be. A végső fogyasztásra közvetlenül nem használt jövedelmet a megtakarítás egyenlegező tételben tüntetendő fel, amelyet át kell vinni a felhalmozási számlákra, mint a tőkeszámla forrás oldalának első tételét.

b) A felhalmozási számlák elemzik az egységek eszközeiben és kötelezettségeiben bekövetkezett változásokat, és lehetővé teszik a nettó vagyon változásainak (az eszközök és kötelezettségek közötti különbség) elszámolását;

c) A mérlegek az összes eszközt és kötelezettséget mutatják az elszámolási időszak elején és végén, a nettó vagyonnal együtt. A felhalmozási számlákon rögzített eszközök és kötelezettségek egyes tételeivel kapcsolatos gazdasági folyamatok a "vagyonmérleg-változások" számlán szintén megjelennek.

8.05 A számlák sorozata a gazdasági egységekre, a gazdasági szektorokra és alszektorokra, valamint a teljes gazdaságra vonatkozik.

8.06 Az egyenlegező tételek bruttó és nettó értékét is fel kell tüntetni. A tételek bruttónak minősülnek akkor, ha elszámolásuk az állóeszköz-felhasználás levonása előtt történik, és nettónak akkor, ha kiszámításukra e levonást követően kerül sor. A jövedelemegyenlegező tételek feltüntetése nettó összegben kifejezőbb, mivel tőkefelhasználás alatt a rendelkezésre álló jövedelem lehívása értendő, amelyet fedezni kell, ha fenn kívánjuk tartani a gazdaság tőkeállományát.

8.07 A számlák kétféle módon kerülnek bemutatásra:

a) integrált gazdasági számlák formájában, egyetlen táblázatban feltüntetve az összes gazdasági szektor, a teljes gazdaság, valamint a "külföld" számláit;

b) számlák sorozataként, amelyek részletesebb információval szolgálhatnak. Az egyes számlákat bemutató táblázatokat a jelen fejezet "Számlák sorozata" című rész tartalmazza.

8.08 A 8.1. táblázat áttekintő módon mutatja be a számlákat, az egyenlegező tételeket és a fő aggregátumokat: A fő aggregátumok kódját nem tünteti fel a táblázat, de ez ugyanaz, mint az egyenlegező tételek kódja, csak itt látható még egy csillag is a szám után. Az Elsődleges jövedelmek egyenlege esetében például a kód B.5g, az ennek megfelelő fő aggregátum, a Bruttó nemzeti jövedelem kódja pedig B.5*g.

8.09 Az egyenlegező tételeket bruttó formában mutatja a táblázat, ezt a kódban látható "g" betű jelzi. Minden ilyen kódhoz létezik egy nettó forma is, amelynél a tőke-felhasználás becsült összege már levonásra került. A hozzáadott érték esetében például a bruttó érték kódja B.1g, a nettó megfelelője pedig (nettó hozzáadott érték), ahol a tőkefelhasználás már levonásra került, B.1n.

8.1. táblázat - A számlák, az egyenlegező tételek és a fő aggregátumok áttekintő bemutatása

SzámlákEgyenlegező tételekFő aggregátumok
A gazdasági szektorokra vonatkozó számlák teljes sorozata
Folyó-számlákI.Termelési számlaI.Termelési számlaB.1gBruttó hozzáadott értékBruttó hazai termék (GDP)
II.Jövedelemelosztási és -felhasználási számlákII.1„Jövedelmek elsődleges elosztása” számlaII.1.1„Jövedelmek keletkezése” számlaB.2g B.3gBruttó működési eredmény Bruttó vegyes jövedelem
II.1.2„Elsődleges jövedelmek eloszlása” számlaII.1.2.1„Vállalkozói jövedelem” számlaB.4gBruttó vállalkozói jövedelem
II.1.2.2„Egyéb elsődleges jövedelmek eloszlása” számlaB.5gElsődleges jövedelmek egyenlege, bruttóBruttó nemzeti jövedelem (GNI)
II.2„Jövedelmek másodlagos elosztása” számlaB.6gBruttó rendelkezésre álló jövedelemBruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem
II.3„Természetbeni jövedelmek újraelosztása” számlaB.7gBruttó korrigált rendelkezésre álló jövedelem
II.4„Jövedelem felhasználása” számlaII.4.1„Rendelkezésre álló jövedelem felhasználása” számlaB.8gBruttó megtakarításBruttó nemzeti megtakarítás
II.4.2„Korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása” számla
Felhalmozási számlákIII.Felhalmozási számlákIII.1TőkeszámlaIII.1.1Nettó vagyon változása megtakarítás és tőketranszferek miatt” számlaB.101Nettó vagyon változása megtakarítás és tőketranszferek miatt
III.1.2„Nem pénzügyi eszközök beszerzése” számlaB.9Nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel
III.2Pénzügyi számlaB.9Nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel
III.3„Egyéb eszközváltozás” számlákIII.3.1„Eszközök egyéb volumenváltozásai” számlaB.102Nettó vagyon változása eszközök egyéb volumenváltozásai miatt
III.3.2Átértékelési számlákB.103Nettó vagyon változása névleges eszköztartási nyereség/veszteség miatt
III.3.2.1„Semleges eszköztartási nyereség/veszteség” számlaB.1031Nettó vagyon változása semleges eszköztartási nyereség/veszteség miatt
III.3.2.2„Reál eszköztartási nyereség/veszteség” számlaB.1032Nettó vagyon változása reál-eszköztartási nyereség/veszteség miatt
MérlegekIV.MérlegekIV.1NyitómérlegB.90Nettó vagyonNemzeti vagyon
IV.2MérlegváltozásokB.10Nettóvagyon-változás, összesenNemzeti vagyon változás
IV.3ZárómérlegB.90Nettó vagyonNemzeti vagyon

8.1. táblázat - A számlák, az egyenlegező tételek és a fő aggregátumok áttekintő bemutatása (folytatás)

SzámlákEgyenlegező tételekFő aggregátumok
Tranzakciós számlák
0.„Termékek és szolgáltatások” számla
Külföldi számla („külgazdasági tranzakciók” számla)
Folyó-számlaV.„Külföld” számlaV.IJavak és szolgáltatások „külföld” számlájaB.11Termékek és szolgáltatások külkereskedelmi egyenlegeTermékek és szolgáltatások külkereskedelmi egyenlege
V.II.Elsődleges jövedelmek és folyó transzferek „külföld” számlájaB.12Folyó külső egyenlegFolyó külső egyenleg
Felhal-mozási számlákV.III.a külföld felhalmozási számláiV.III.1TőkeszámlaV.III.1.1Folyó külső egyenleg és tőketranszfer miatti „nettóvagyon-változás” számlaB.101Nettó vagyon változása folyó külső egyenleg és tőketranszfer miatt
V.III.1.2„Nem pénzügyi eszközök beszerzése” számlaB.9Nettó hitelnyújtás / nettó hitelfelvétel
V.III.2Pénzügyi számlaB.9Nettó hitelnyújtás / nettó hitelfelvételNettó hitelnyújtás / nettó hitelfelvétel
V.III.3„Egyéb eszközváltozás” számlákV.III.3.1„Eszközök egyéb volumenváltozásai” számlaB.102Nettó vagyon változása eszközök egyéb volumenváltozásai miatt
V.III.3.2Átértékelési számlákB.103Nettó vagyon változása névleges eszköztartási nyereség/ veszteség miatt
MérlegekV.IVMérlegek a „külföld” számlábanV.IV.1NyitómérlegB.90Nettó vagyonKülfölddel szembeni nettó pénzügyi helyzet
V.IV.2MérlegváltozásokB.10Nettó vagyon változása
V.IV.3ZárómérlegB.90Nettó vagyonKülfölddel szembeni nettó pénzügyi helyzet

A SZÁMLÁK SOROZATA

Folyószámlák

Termelési számla (I.)

8.10 A termelési számla (I) a termelési folyamathoz kapcsolódó gazdasági műveleteket tünteti fel. Gazdasági szektorokra és nemzetgazdasági ágazatokra készül. Forrását a kibocsátás, míg felhasználását a folyó termelőfelhasználás képzi.

8.11 A termelési számla a rendszer egyik legfontosabb egyenlegező tételét mutatja - a hozzáadott értéket, vagyis a termelő tevékenységben résztvevő bármely egység által létrehozott értéket -, valamint egy alapvető aggregátumot: a bruttó hazai terméket. A hozzáadott érték gazdaságilag fontos mutató mind a gazdasági szektorokra, mind az ágazatokra nézve.

8.12 A hozzáadott értéket (a számla egyenlegező tételét) az állóeszköz-felhasználás előtt vagy után is ki lehet számítani, tehát lehet bruttó vagy nettó. Mivel a kibocsátást alapáron és a folyó termelőfelhasználást piaci beszerzési áron értékeljük, a hozzáadott érték nem tartalmazza a termékadók és terméktámogatások egyenlegét.

8.13 A termelési számla a teljes gazdaság összesen szintjén a forrás oldalon a termékek és szolgáltatások kibocsátásán túl a termékadók és terméktámogatások egyenlegét is tartalmazza. Így lehetővé teszi a (piaci áron számított) bruttó hazai termék egyenlegező tételként történő meghatározását. Ennek a fontos aggregátum jellegű egyenlegező tételnek - a teljes gazdaság szintjén meghatározott, piaci ár szerint korrigált hozzáadott értéknek - a kódja B.1*g, és ez a GDP piaci áron. A nettó hazai termék (NDP) kódja B.1*n.

8.14 A pénzügyi közvetítői szolgáltatások közvetett módon mért díját költségként kell a felhasználókhoz rendelni. Ehhez a pénzügyi közvetítőnek fizetett kamatok egy részét szolgáltatási díj fizetésének kell átminősíteni, és a pénzügyi közvetítést nyújtó fél kibocsátásaként kell besorolni. Ezzel megegyező érték a felhasználók által végzett fogyasztás. A GDP értékét befolyásolja a végső fogyasztásra, exportra és importra fordított FISIM összege.

Felhasználás
Az alábbiak megfelelő tételei:S.1S.15S.14S.13S.12S.11
Összesen„Termékek és szolgáltatások” számla„Külföld” számlaTeljes gazdaság összesenHáztartásokat segítő nonprofit intézményekHáztartásokÁllamháztartásPénzügyi vállalatokNem pénzügyi vállalatokGazdasági műveletek és egyenlegező tételek
3 6043 604P.1Kibocsátás
3 0773 077P.11Piaci kibocsátás
147147P.12Saját végső felhasználási célú kibocsátás
380380P.13Nem piaci kibocsátás
1 8831 88317115222521 477P.2Folyó termelőfelhasználás
133133D.21-D.31Termékadók és terméktámogatások egyenlege
1 8541 85415155126941 331B.1g/B.1*gBruttó hozzáadott érték/bruttó hazai termék
2222223232712157P.51cÁllóeszköz-felhasználás
1 6321 6321213299821 174B.1n/B.1*nNettó hozzáadott érték/nettó hazai termék

Forrás
S.11S.12S.13S.14S.15S.1Az alábbiak megfelelő tételei:
Gazdasági műveletek és egyenlegező tételekNem pénzügyi vállalatokPénzügyi vállalatok (S.12)ÁllamháztartásHáztartásokHáztartásokat segítő nonprofit intézményekNemzet-gazdaság összesenKülföld” számla„Termé-kek és szolgál-tatások” számlaÖsszesen
P.1Kibocsátás2 808146348270323 6043 604
P.11Piaci kibocsátás2 808146012303 0773 077
P.12Saját végső felhasználási célú kibocsátás0001470147147
P.13Nem piaci kibocsátás34832380380
P.2Folyó termelőfelhasználás1 8831 883
D.21-D.31Termékadók és terméktámogatások egyenlege133133
B.1g/B.1*gBruttó hozzáadott érték/bruttó hazai termék
P.51cÁllóeszköz-felhasználás
B.1n/B.1*nNettó hozzáadott érték/nettó hazai termék

Jövedelemelosztási és -felhasználási számlák (II.)

8.15 A jövedelem elosztását és felhasználását négy fázisban elemezzük: a jövedelem elsődleges elosztása, másodlagos elosztása, természetbeni újraelosztása és felhasználása.

Az első fázis a termelési folyamatban közvetlenül előállított jövedelem keletkezését foglalja magában, valamint e jövedelemnek a termelési tényezők (munka, tőke) és az államháztartás közötti elosztását (termelési és importadókon, illetve támogatásokon keresztül). E számla alapján meghatározható a működési eredmény (illetve a háztartások vonatkozásában a vegyes jövedelem), valamint az elsődleges jövedelem.

A második fázis célja nyomon követni, hogy miként történik a jövedelem újraelosztása a természetbeni társadalmi transzferektől és a tőketranszferektől eltérő transzferek révén. Az e fázishoz tartozó számla egyenlegező tételeként megkapható a rendelkezésre álló jövedelem.

A harmadik fázis a kormány és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által a társadalomnak nyújtott, egyéni fogyasztást szolgáló szolgáltatásokat a háztartások végső fogyasztásaként kezeli, és ennek megfelelő jövedelmet imputál a háztartásokhoz. Ezt két számlán keresztül, korrigáló tételekkel történik. Bevezetésre kerül a "természetbeni jövedelmek újraelosztása" számla, amely a források között kimutatja a háztartások imputált extra jövedelmét, és az ennek megfelelő felhasználást a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények vonatkozásában, mint imputált transzfert ezekből a szektorokból. Ez egy korrigált rendelkezésre álló jövedelem elnevezésű egyenlegező tételt ad, amely azonos a rendelkezésre álló jövedelemmel a teljes gazdaság szintjén, de eltérő a háztartások szektorban, a kormányzatnál és a háztartásokat segítő nonprofit intézményeknél.

A negyedik fázisban a rendelkezésre álló jövedelmet átvisszük a következő számlára, a "rendelkezésre álló jövedelem felhasználása" számlára, amely számla bemutatja, hogy hogyan fogyasztják el a jövedelmet. Az el nem fogyasztott jövedelem, a megtakarítás itt az egyenlegező tétel. Amikor az egyéni szolgáltatások háztartási fogyasztásként kerülnek elszámolásra a "természetbeni jövedelmek újraelosztása" számlán keresztül, akkor a korrigált "rendelkezésre álló természetbeni jövedelem" számla mutatja, hogy ezt a korrigált rendelkezésre álló jövedelmet hogyan költik el a háztartások a kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől kapott természetbeni társadalmi transzfereken keresztül. Ehhez hozzá kell adni a szociális transzferek értékét a háztartások végső fogyasztásához, és így megkapható a tényleges végső fogyasztás. A kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztását ilyenkor csökkenteni kell egy azonos, de ellenkező előjelű összeggel, így amikor kiszámításra kerül a megtakarítás a kormányzat, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények és a háztartási szektorok tekintetében, a korrigálás ugyanazt a megtakarítás-egyenlegező tételt adja minden szektornál, mint a standard eljárás.

A "jövedelmek keletkezése" számla szerkezetét a 8.3. táblázat mutatja be gazdasági szektoronként.

8.16 "A jövedelmek keletkezése" számla ágazatonként is bemutatásra kerül, a forrás- és felhasználástáblázat oszlopaiban.

8.17 A "jövedelmek keletkezése" számla az elsődleges jövedelem tranzakciókat a jövedelemforrás szektorok szempontjából, nem pedig a cél szektorok felől számolja el.

8.18 Bemutatja, hogy a hozzáadott érték hogyan fedezi a munkavállalói jövedelmeket és az egyéb termékadók terméktámogatásokkal csökkentett összegét. Az egyenlegező tétel a működési eredmény, ami a termelő tevékenységek során keletkezett többlet (vagy hiány), mielőtt figyelembe veszik a kamatot, a bérleti díjakat vagy költségeket, melyeket a termelési egységnek:

a) fizetnie kell azon pénzügyi eszközök vagy természeti erőforrások után, melyeket kölcsönvett vagy bérelt;

b) kapnia kell azon pénzügyi eszközök vagy természeti erőforrások után, melyeknek tulajdonosa.

8.19 A háztartások jogi személyiséggel nem rendelkező termelő egységei esetében a "jövedelem keletkezése" számla egyenlegező tétele implicit módon magában foglal egy olyan elemet, ami megfelel a tulajdonos vagy a családtagok által végzett munka díjazásának. Ez az önálló munkavégzésből származó jövedelem részint bér, illetve kereset, részint - mivel vállalkozóként végzett munkából származik - nyereség jellegű. Ezt a jövedelmet, amely szigorúan véve sem nem bér, sem nem csak nyereség, "vegyes jövedelemnek" nevezzük.

8.20 A háztartások saját lakásszolgáltatása esetén, a "jövedelem keletkezése" számla egyenlegező tétele a működési eredmény (és nem a vegyes jövedelem).

8.3. táblázat - II.1.1. számla: "Jövedelmek keletkezése" számla

Felhasználás
Az alábbiak megfelelő tételei:S.1S.15S.14S.13S.12S.11
Összesen„Termékek és szolgáltatások” számla„Külföld” számlaTeljes gazdaság összesenHáztartásokat segítő nonprofit intézményekHáztartásokÁllamháztartásPénzügyi vállalatokNem pénzügyi vállalatokGazdasági műveletek és egyenlegező tételek
B.1g/B.1*gBruttó hozzáadott érték/bruttó hazai termék
B.1n/B.1*nNettó hozzáadott érték/nettó hazai termék
1 1501 15011119844986D.1Munkavállalói jövedelem
9509506116329841D.11Bérek és keresetek
20020050555145D.12Munkáltatók társadalombiztosítási járulékai
18118140514132D.121Munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai
16816840484122D.1211Munkáltatók tényleges nyugdíjjárulékai
1313003010D.1212Munkáltatók tényleges nem nyugdíjcélú járulékai
1919104113D.122Munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai
1818104112D.1221Munkáltatók imputált nyugdíjjárulékai
1100001D.1222Munkáltatók imputált nem nyugdíjcélú járulékai
2350235D.2Termelési és importadók
1410141D.21Termékadók
1210121D.211Hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adók)
17017D.212Importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével
17017D.2121Importvámok
000D.2122Importadók a hozzáadottérték-adók és a vámok kivételével
303D.214Termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével
94094101488D.29Egyéb termelési adók
– 440– 44D.3Támogatások
– 80– 8D.31Terméktámogatások
000D.311Importtámogatások
– 80– 8D.319Egyéb terméktámogatások
– 360– 360– 100– 35D.39Egyéb termelési támogatások
4524523842746292B.2gBruttó működési eredmény
616161B.3gBruttó vegyes jövedelem
2142143152712157P.51c1Állóeszköz-felhasználás a bruttó működési eredményben
888P.51c2Állóeszköz-felhasználás a bruttó vegyes jövedelemben
238238069034135B.2nNettó működési eredmény
535353B.3nNettó vegyes jövedelem

8.3. táblázat - II.1.1. számla: "Jövedelmek keletkezése" számla (folytatás)

Forrás
S.11S.12S.13S.14S.15S.1Az alábbiak megfelelő tételei:
Gazdasági műveletek és egyenlegező tételekNem pénzügyi vállalatokPénzügyi vállalatokÁllamháztartásHáztartásokHáztartásokat segítő nonprofit intézményekTeljes gazdaság összesen„Külföld” számla„Termékek és szolgáltatások” számlaÖsszesen
B.1g/B.1*gBruttó hozzáadott érték/bruttó hazai termék1 33194126155151 8541 854
B.1n/B.1*nNettó hozzáadott érték/nettó hazai termék1 1748299132121 6321 632
D.1Munkavállalói jövedelem
D.11Bérek és keresetek
D.12Munkáltatók társadalombiztosítási járulékai
D.121Munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai
D.1211Munkáltatók tényleges nyugdíjjárulékai
D.1212Munkáltatók tényleges nem nyugdíjcélú járulékai
D.122Munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai
D.1221Munkáltatók imputált nyugdíjjárulékai
D.1222Munkáltatók imputált nem nyugdíjcélú járulékai
D.2Termelési és importadók0
D.21Termékadók0
D.211Hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adók)0
D.212Importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével0
D.2121Importvámok0
D.2122Importadók a hozzáadottérték-adók és a vámok kivételével0
D.214Termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével0
D.29Egyéb termelési adók0
D.3Támogatások0
D.31Terméktámogatások0
D.311Importtámogatások0
D.319