233/D/2008. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint annak hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet, illetve a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 84. § (10) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kvk.III.37.477/2007/7. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kvk.III.37.477/2007/7. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 225. § (1) bekezdésének "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tekintetében megszünteti, egyebekben visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 225. § (1) bekezdése "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kvk.III.37.477/2007/7. számú végzésével szemben benyújtott, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 84. § (10) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 84. § (10) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint e rendelkezéssel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

7. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozók a Legfelsőbb Bíróság Kvk.III.37.477/2007/7. számú végzésével szemben alkotmányjogi panasszal, valamint jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, illetve mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmekkel fordultak az Alkotmánybírósághoz.

2. A Legfelsőbb Bíróság Kvk.III.37.477/2007/3. számú végzésével elutasította az indítványozóknak az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 474/2007. (XII. 5.), 475/2007. (XII. 5.) és 476/2007. (XII. 5.) számú határozatai ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét, és az OVB határozatait helyben hagyta. Az indítványozók a felülvizsgálati kérelmükben azt is kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság az előttük folyó eljárást függessze fel, és kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását, azonban a Legfelsőbb Bíróság erről nem határozott. Az indítványozók ezért újabb beadvánnyal éltek, és azt kifogásolták, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező kérelmüket nem bírálta el.

A Legfelsőbb Bíróság a jelen ügyben támadott Kvk.III.37.477/2007/7. számú végzésében az indítványozók beadványáról megállapította, hogy az tartalmát tekintve határozat kiegészítésre irányuló kérelem, és elutasította azért, mert a kiegészítési kérelem benyújtására a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 225. § (1) bekezdésében meghatározott határidőt az indítványozók elmulasztották, kérelmüket késve adták postára. A bíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 84. § (2) bekezdése alapján megállapította azt is, hogy a felülvizsgálat iránti kérelemről a bíróság nemperes eljárásban határoz, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 13. § (3) bekezdésének megfelelően főszabály szerint a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell alkalmazni.

3. Az indítványozók elsődlegesen alkotmányjogi panasz keretében kérik a Pp. 225. § (1) bekezdés "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrésze, a Ve. 84. § (10) bekezdése, valamint az MT r. 13. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását, megsemmisítését és "ezen jogszabályok alkalmazásának visszamenőleges hatállyal történő kizárását". Kérik továbbá e rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését is.

3.1. Álláspontjuk szerint a Pp. 225. § (1) bekezdés "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrésze, és az MTr. 13. § (3) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. § (1), 8. § (1)-(2), 50. § (1), 57. § (1) és (5) bekezdésével, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontjával, és 3. § e) és g) pontjával.

3.2. Az indítványozók szerint nem felel meg az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének, hogy a kiegészítés iránti kérelem tárgyában hozott elutasító határozat ellen a jogorvoslatnak nincs helye. Sérti továbbá a Pp. 225. § (1) bekezdés megjelölt szövegrésze a demokratikus jogállamiságot és a bírósági jogvédelem elvét, mert a bíróság mulasztása esetére a félre kötelező határidőt szab, holott a bíróságnak a teljes kérelemről hivatalból döntenie kellett volna. Azaz a fél a kiegészítésre vonatkozó kérelmét csak a törvényben meghatározott határidő alatt terjesztheti elő, ha ezt elmulasztja, a bíróság "mentesül az eljárási kötelezettsége alól". Álláspontjuk szerint a bíróság mulasztása miatti jogkövetkezmények nincsenek a törvényben szabályozva, ami szintén sérti a jogállamiságot. Nem felel meg a tisztességes és igazságos eljárás követelményének, hogy a bíróság határidő nélkül, hivatalból is kiegészítheti határozatát, ugyanakkor az erre irányuló kérelem előterjesztésére a fél számára a Pp. jogvesztő határidőt szab.

3.3. Hasonlóképpen sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését a jogorvoslat kizárásával a Ve. 84. § (10) bekezdése is, hiszen szerintük a jogorvoslatot a Legfelsőbb Bíróságnak egy másik tanácsa is elbírálhatná. Ez a rendelkezés ellentétes szerintük a jogállamisággal is.

3.4. Az indítványozók az MT r. 13. § (3) bekezdését is kérik megsemmisíteni, amely a nemperes eljárásokban is a Pp.-t rendeli alkalmazni, amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik. Véleményük szerint a választási eljárás tekintetében irányadó bírósági eljárás szabályait a Jat. értelmében csak törvényben lehet megállapítani, ezért az MT r. jogforrási helye szempontjából alkotmányellenes, ami egyben a demokratikus jogállamiság sérelmét jelenti.

4. Végül kérik az indítványozók mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is, mert szerintük az Országgyűlés elmulasztotta a Ve. bíróság előtti eljárásban alkalmazandó szabályainak a megalkotását, illetve a jogalkotó elmulasztotta a kérelem nem teljes körű elbírálása esetén a bíróság (bíró) személyes felelősségére vonatkozó rendelkezéseket megalkotni.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Pp. támadott rendelkezése:

"225. § (1) Az ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság valamely kereseti kérelem vagy ellenkérelem felől, vagy a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott, avagy a perköltség viselése vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár annak helye lett volna, nem rendelkezett."

3. A Ve. kifogásolt rendelkezése:

"84. § (10) A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs."

4. Az MT r. támadott rendelkezése:

"13. § (3) Egyebekben - amennyiben az egyes nem peres eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás nem peres jellegéből más nem következik - a nem peres eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni."

III.

A szabályszerűen benyújtott alkotmányjogi panasz részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az MTr. 13. § (3) bekezdése sérti-e Jat. megjelölt rendelkezéseit, és ezáltal a jogállamiság elvét. Az indítványozók szerint ugyanis az a szabály, mely a nemperes eljárásokban is a Pp.-t rendeli alkalmazni, amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, ellentétes a Jat. 2. § c) pontjával, 3. § e) és g) pontjával, és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Véleményük szerint a választási eljárás tekintetében irányadó bírósági eljárás szabályait a Jat. értelmében csak törvényben lehet megállapítani, ezért az MT r. jogforrási szintjét tekintve alkotmányellenes, ami egyben a demokratikus jogállamiság sérelmét jelenti.

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványi kérelem nem megalapozott, hiszen a választási bizottsági határozatok bírósági felülvizsgálatának szabályait maga a Ve. 82-85. §-a tartalmazza. Az MT r. kifogásolt rendelkezése pusztán utaló szabály, melynek értelmében egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni, azaz a rendelkezés tartalma a Pp. valamely konkrét §-ában bontakozik ki. Az ilyen utaló szabály azt szolgálja, hogy a jogalkotó megelőzze a túlszabályozást, és elkerülje az egyes rendelkezések fölösleges megismétlését egy adott szabályozási koncepción belül, hiszen ellenkező esetben mindent törvényben kellene szabályozni. A jelen esetben ez konkrétan a Pp. vonatkozó szabályainak a Ve.-ben történő szó szerinti megismétlését jelentené. Főszabály szerint tehát a Ve. megjelölt rendelkezései irányadók a választási bizottság határozatainak bírósági felülvizsgálata körében, melyet - szubszidiárius jogszabályként - kiegészítenek a Pp. rendelkezései (mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának véleménye is rámutatott többek között a hiányosan beadott felülvizsgálati kérelem kapcsán, BH 2006. 4. szám). Megállapítható tehát, hogy a választási ügyekben a bírósági felülvizsgálat szabályait a Ve. és a Pp. rendezi, melyek jogforrási szintjüket tekintve a Jat. hivatkozott rendelkezéseinek megfelelnek, és ezáltal nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sem.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Pp. 225. § (1) bekezdés "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrésze ellentétes-e az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, azaz korlátozza-e a bírósághoz fordulás jogát.

2.1. Az Alkotmánybíróság a Pp. 225. § (1) bekezdése "számított 15 nap alatt" szövegrészét - ugyanezen indítványozók kérelme alapján - az 523/D/2005. AB határozatában (ABK 2009. október, 1180.) már vizsgálta, ezért először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen kérelem nem minősül-e "ítélt dolognak".

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor tekinthető res iudicata-nak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972.). Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.

Tekintettel arra, hogy az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályhely alkotmányossági vizsgálatára irányul, és az indítványozók szintén az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére, azon belül pedig azonos alkotmányossági problémára hivatkozva kérik az eljárás lefolytatását, az indítvány ítélt dolognak minősül, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást - mind az alkotmányjogi panasz, mind pedig az alkotmányellenesség utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló részében - az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.

2.2. Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek szerint az 523/D/2005. AB határozatban már vizsgálta a Pp. jelen ügyben is kifogásolt rendelkezését, azonban kizárólag az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben. Abban az esetben viszont, ha az újabb indítványt más indokra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, nincs helye res iudicata megállapításának, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78.].

Az indítványozók a Pp. 225. § (1) bekezdése említett szövegrészét - az előzőekben kifejtetteken túl - ellentétesnek tartják az Alkotmány 2. § (1), 8. § (1)-(2), 50. § (1), 57. § (5) bekezdésével is.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése kimondja: az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése szerint az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket - az indítványozó állítása szerint - a hivatkozott jogszabályok sértenek, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti [654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi elbírálásra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, illetve nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn (477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.; 175/B/2006. AB végzés, ABK 2009. január, 92.).

Az indítványozók az Alkotmány egyes rendelkezéseinek felsorolásán túl nem adták indokát annak, hogy a Pp. 225. § (1) bekezdés "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrésze miért és mennyiben sérti az Alkotmány megjelölt rendelkezéseit, illetve nem jelölték meg pontosan, hogy a Pp. mely rendelkezése sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését (tekintve, hogy a Pp. 225. §-a a jogorvoslatot engedő vagy azt kizáró rendelkezést nem tartalmaz), és így értelemszerűen nem indokolták, hogy miért és mennyiben sérül az Alkotmány 2. § (1), 8. § (1)-(2), 50. § (1), valamint 57. § (5) bekezdése. Az Ügyrend 29. § d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az indítványozó a hiánypótlás végett neki visszaadott indítványt a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be és emiatt, vagy egyébként érdemben nem bírálható el. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

3. Az indítványozók a Pp. 225. § (1) bekezdés "annak közlésétől számított 15 nap alatt" szövegrésze, valamint az MT r. 13. § (3) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát az alkotmányjogi panasz mellett utólagos normakontroll eljárás keretében is kérték. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. és az Ügyrend fentebb, a 2.2. pontban ismertetett követelményeinek megfelelően a határozott kérelemnek az Alkotmánybíróság hatáskörére is ki kell terjednie, azaz az alkotmányjogi panaszként benyújtott indítványt az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége más hatáskörben is értékelni. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

4. Az indítványozók a Ve. 84. § (10) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) és 57. § (5) bekezdésébe ütközését is állították, és kérték az alkalmazási tilalom kimondását, a rendelkezés megsemmisítését, valamint vele összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.

4.1. Ezzel az indítványi kérelemmel összefüggésben utal az Alkotmánybíróság a 2.2. pontban írtakra: az indítványozók - az Alkotmány egyes rendelkezéseinek felsorolásán túl - nem jelölték meg, hogy milyen indokból tartják alkotmányellenesnek a kifogásolt szabályozást. Az indítványozók utaltak ugyan arra, hogy a Ve. 84. § (10) bekezdése a jogorvoslat kizárásával sérti a jogorvoslathoz való jogot, azonban a támadott rendelkezés szövegének ismertetésén túl nem indokolták, hogy miért és mennyiben sérül az Alkotmány 57. § (5) bekezdése. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben az Ügyrend 29. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

4.2. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a 860/D/2006. AB határozatban az Alkotmánybíróság már megvizsgálta, hogy a Ve. jelen ügyben kifogásolt rendelkezése ellentétes-e a jogorvoslathoz való joggal, és megállapította, hogy az nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését (ABH 2008, 2481.). A fentiekre tekintettel ebben az indítványrészben - ha az egyébként a formai követelményeknek megfelelt volna - res iudicata okán meg kellett volna szüntetni az eljárást.

5. Végül kérték az indítványozók mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is, mert szerintük az Országgyűlés elmulasztotta a Ve. bíróság előtti eljárásban alkalmazandó szabályainak a megalkotását, illetve a jogalkotó elmulasztotta a kérelem nem teljes körű elbírálása esetén a bíróság (bíró) személyes felelősségére vonatkozó rendelkezéseket megalkotni.

5.1. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Eszerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására főszabály szerint - hivatalból, vagy bárki indítványára - akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Abtv. rendelkezése és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van: a jogalkotói kötelezettség elmulasztása, és annak eredményeként az alkotmányellenes helyzet megléte.

5.2. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmekkel összefüggésben utal a 2.2. pontban foglaltakra: az indítványozók kérelme az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek nem felel meg; az indítványozók határozott kérelmet nem terjesztettek elő, nem jelölték meg azt az alkotmányi rendelkezést, mely az állított mulasztás folytán sérülne, és az alkotmányellenesség mibenlétét sem indokolták.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2010. január 18.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró