51/2007. (IX. 15.) AB határozat
a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló, többször módosított 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet mellékletének 3. 2. pontja, és a "4. számú melléklet az Alapító Okirathoz" B. része alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló, többször módosított 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet mellékletének 3. 2. pontja, és a "4. számú melléklet az Alapító Okirathoz" B. része alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló, többször módosított 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet kapcsán előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló, többször módosított 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet melléklete záró rendelkezésének a hatálybalépésre vonatkozó szövegrésze tekintetében az indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozók a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészi Alapítvány létesítéséről szóló 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R. 1.) módosító 191/2005. (IX. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R. 2.) mellékletében közzétett Alapító Okirat alkotmányossági vizsgálatát, valamint visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozták.
Az indítványozók előadták, hogy a Magyar Köztársaság (korábban: Népköztársaság) Művészeti Alapja 1992. október 1. napjáig működött, melybe a tagok egyfelől tagdíjat, másfelől pedig jövedelmük alapján kötelező járulékot voltak kötelesek fizetni. A tagok ennek alapján - többek között - nyugdíjra, rokkantsági nyugdíjra szerezhettek jogosultságot. Az Alap az R. 1. megalkotásával megszüntetésre került, jogutódja pedig a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány, majd a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány lett. Az R. 1. -et időközben többször módosították. Az R. 2. -ben foglaltak végül úgy érintették az R. 1. -nek a megszűnt Alap tagjainak szerzett jogon megállapítandó nyugellátását tartalmazó rendelkezéseit, hogy a korábbi Művészeti Alap tagjai közül azok, akik 1992. október 1. napjáig 40. életévüket nem töltötték be és nem rendelkeztek legalább 10 év szolgálati idővel korábbi járulékfizetésük ellenére, a Művészeti Alap jogutódjától nyugdíjban már nem részesülhetnek. Az R. 2. 2005. szeptember 19. napjától hatályos módosítása rendelkezik a korábban befizetett járulékok 2005-2007 közötti visszafizetéséről azzal, hogy az a művész, aki a járulékot ily módon visszakapta, nyugellátásra a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól a továbbiakban semmilyen jogcímen, így méltányossági alapon sem jogosult.
Az indítványozók kiemelik, hogy az érintett művészek korábbi, a majdani nyugdíj folyósítása érdekében tett befizetéseik ellenére abba a helyzetbe kerültek, hogy nem szerezhetnek a társadalombiztosítási rendszer keretében nyugellátásra jogosultságot, hiszen a nyugdíjkorhatár elérésekor nem rendelkeznek majd a jogszabály által megkívánt szolgálati idővel, ugyanakkor nyugellátást a Közalapítványtól sem kaphatnak. Az így előállt helyzet sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét, továbbá sérti a tulajdonhoz [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] és a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §) .
Az indítványozók az R. 2. egyes előírásainak megsemmisítése mellett jogalkotói mulasztás megállapítását is kérik arra tekintettel, hogy az R. 1. és annak módosításai nem rendezték megfelelően a volt Művészeti Alap fentiekben meghatározott tagjainak szociális biztonsághoz való jogát.
Az indítványozók végezetül megemlítik, hogy az R. 2. kifogásolt módosítása 2005. szeptember 19. napján lépett hatályba, záró rendelkezése szerint azonban a nyugdíjjogosultságot érintő Szabályzat 2005. június 1. napjától hatályos, ami ellentétes a jogalkotási törvénnyel.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az oktatási és kulturális minisztert az indítvánnyal kapcsolatos álláspontja kifejtése érdekében. A miniszter az Alkotmánybíróság megkeresésére azt a választ adta, hogy
"a kérdéses előterjesztés Kormány általi elfogadására éppen a most Alkotmánybírósághoz forduló művészek szociális biztonsága érdekében volt szükség: a nekik járó visszafizetés - 13 éve húzódó - folyamatát kívánta a kormányzat 2005 és 2007 között lezárni. Az, hogy a Nyugdíjszabályzat - amely egyrészt az Állami Számvevőszék javaslata alapján került jogszabályként kihirdetésre, másrészt azért, mert a Kormány így fel tudta mérni, hogy mennyi költségvetési forrást igényel a kérdés rendezése -életkor szerint különbséget tesz a művészek között, nem diszkriminatív, hanem a korábbi helyzetből adódó ésszerű különbségtétel". Utal ugyanakkor a miniszter arra is, hogy az alkotóművészek speciális ellátórendszere a társadalombiztosítási rendszerrel párhuzamosan működött, ami az alkotóművészeket a nem alkotóművészekhez képest kedvezőbb pozícióba juttatta.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítványozó által alkotmányellenesnek vélt R. 2. által módosított R. 1. -et 2007. július 2. napjától a 179/2007. (VII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R. 3.) módosította. Az R. 3., illetve az általa módosított R. 1. azonban teljes egészében tartalmazza a kifogásolt rendelkezéseket, így az Alkotmánybíróság eljárását a hatályos szöveg vonatkozásában folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. "
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. "
2. Az R. 1. elbíráláskor hatályos, indítvánnyal érintett szövegrésze:
"3. 2. A rendelkezésre álló forrásokból elsősorban a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjával 1992. október 1-jéig tagsági viszonyban álló tagjai nyugdíjáról kell - állami szerepvállalás mellett - gondoskodnia a nyugdíjszabályzatban foglaltak alapján, melyet a jelen Alapító Okirat 4. számú melléklete tartalmaz. "
"4. számú melléklet az Alapító Okirathoz
Szabályzat a megszüntetett Művészeti Alap tagjainak szerzett jogon megállapítandó nyugellátásáról
(...) '
B.
Az 1992. október 1. napjáig 40. életévüket be nem töltött Művészeti Alap-tagok, továbbá az A. fejezet \lc) pontja szerinti tagsági idővel nem rendelkezők szerzett jogainak érvényesítéséről
1. Az 1992. október 1. napjáig 40. életévüket be nem töltött, volt Művészeti Alap-tag alkotóművészek által az 1992. október 1. napjáig - 2003. évi reálértéken számított 20 000 Ft felett - befizetett, illetve levont járulékot a MAK közvetlenül a művészeknek visszafizeti.
2. A MAK a kifizetést az 1992. október 1. napjáig 40. életévüket be nem töltött Művészeti Alap-tagoknak 2005-ben megkezdi, és 2007-ben befejezi.
3. Az A. fejezet 1/c) pontja szerinti tagsági idővel nem rendelkezők részére, amennyiben az A/4, pont alapján nem részesülnek nyugellátásban, úgy a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatár betöltésekor kell a levont járulékot a B/1. pont szabályainak megfelelő alkalmazásával a tárgyévi reálértéken visszafizetni.
4. Az a művész, aki a járulékot az 1-3. pontokban részletezettek szerint visszakapta, nyugellátásra a MAK-tól méltányossági alapon sem jogosult.
5. A jelen fejezetben foglalt kifizetések módjáról és idejéről a MAK Kuratóriuma dönt, a kifizetési lista-tervezetet a kultúráért felelős miniszter által vezetett minisztérium előzetesen jóváhagyja.
Záró rendelkezés
A jelen Szabályzat 2005. június 1. napján lép hatályba, s a volt Művészeti Alap-tagok részére a MAK által megállapítandó nyugellátások jelen szabályzattal nem szabályozott kérdéseiben a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. "
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az indítványozók által felvetett alkotmányossági probléma megítélése szükségessé teszi a kérdés történeti előzményének rövid áttekintését.
A művészeti alkotótevékenység jellegéből adódóan mindig is sajátos jogi kereteket kívánt, mivel ez a tevékenység nehezen illeszthető be a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok körébe. Ezért e tevékenység speciális vonásainak figyelembevétele különösen indokolt volt a szociális ellátórendszer kialakítása és működtetése terén. Különösen fontos volt ez a szocialista rendszerben, amely számos okból csak nagyon szűk körben fogadott el a munkaviszonytól eltérő foglalkoztatási viszonyokat, miközben minden munkaképes korú foglalkoztatását lehetőleg az egységes munkaviszony keretei között kívánta megoldani. A tág értelemben vett művészeti - irodalmi, zenei, képzőművészeti - tevékenységet kivált nehéz volt ebben a modeliben elhelyezni, mivel a független alkotómunka a munkaviszony keretei közé nem szorítható. Ennek felismerése vezette a jogalkotót arra, hogy a szovjet mintára létrehozott művészeti (író, képzőművészeti, zeneművészeti stb.) szövetségekkel párhuzamosan külön államilag szervezett alapokat hozzon létre elsősorban a művészeti szövetségek tagjai - de néha azokon kívül álló, ám művészeti tevékenységgel foglalkozók - szociális helyzetének javítására. Ez a segélyezési rendszer azért volt fontos, mert a társadalombiztosítási szolgáltatásokra való jogosultság a munkaviszonyban állástól függött, így a munkaviszony hiánya kizárta volna a "szabadúszó" művészeket a társadalombiztosítási ellátásokból. A Művészeti Alap számos egyéb, a szocialista rendszerben részben a munkáltató által ellátott szociális funkciót is teljesített, például előleget adott, gondoskodott az alap tagjai üdüléséről, egyáltalán "munkáltatóként" szerepelt a hivatalos dokumentumokban.
A jogalkotás az 1960-as évektől kezdve viszonylagosan elismerte a művészeti tevékenység sajátosságát: nem követelte meg, hogy az alkotóművészek minden esetben munkaviszonyban álljanak, de természetesen az alkotóművészeti tevékenység munkaviszony keretében vagy a mellett is végezhető volt. Ezt a helyzetet jól tükrözi az Irodalmi Alap, a Képzőművészeti Alap és a Zenei Alap tagjainak egységes segélyezési rendszeréről szóló 26/1967. (VIII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.), amely az alkotó tevékenységet közvetlenül szolgáló juttatásokon felüli segélyekről szólt. Ezek az ellátások - a rendkívüli segély kivételével - csak munkaviszonyban nem álló tagok, illetve azok családtagjai részére voltak folyósíthatók. A segélyek a következők voltak: keresetpótló segély, terhességi és gyermekágy idejére járó segély, szülési segély, családi segély, nyugdíj segély, özvegyi nyugdíjsegély, árvasági segély, szülői nyugdíjsegély, temetkezési segély, rendkívüli segély [Kr. 1. § a)-j) pont]. Ezen segélyek fedezetéhez az Alap tagjai a munkaviszonyon kívüli alkotótevékenységükből származó tiszta jövedelmüknek az illetékes miniszter által meghatározott százalékával voltak kötelesek hozzájárulni, melyet vagy az Alap vagy a tagok jövedelmét közvetlenül kifizető szerv volt köteles az összegnek az illetékes Alaphoz történő átutalásával egyidejűleg levonni [Kr. 3. § (1)-(3) bekezdései].
A művészeti tevékenységet folytatók támogatása, segélyezése céljából a Minisztertanács megalkotta a 43/1983. (XI. 20.) MT rendeletet (a továbbiakban: MT rendelet), amely 1984. január 1-jei hatállyal az 1968-ban - a 10/1968. (II. 28.) Korm. rendelettel - létrehozott Művészeti Alapot a művelődési miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó önálló költségvetési szervvé alakította át, melynek feladata lett a művészeti alkotómunka támogatása, illetve társadalombiztosítási jellegű juttatások biztosítása az Alap tagjai számára. Az Alap költségvetési szervként való működésekor különleges jogi státuszt élvezett, amelybe a tagok kedvezményes összegű segélyezési járulékot voltak kötelesek fizetni, és annak fejében különböző támogatásokban, juttatásokban részesültek. Az Alap 1992-ig működött. Ekkor a Kormány az R. 1. megalkotásával döntött a Művészeti Alap megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről 1992. október 1-jei hatállyal. Az Alapítvány 1994. január 1. napjától közalapítványként működik.
2. Az indítványozók az Alkotmány 70/E. §-a alapján vitatják az R. 1. 3. 2. pontjának, továbbá "4. számú melléklet az Alapító Okirathoz" címet viselő rendelkezéseinek alkotmányosságát. Állításuk szerint az Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való jog sérült azáltal, hogy a jogszabály-módosítások során nem került rendezésre azon volt Művészeti Alap tagok "nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idejének elismerése", akik 1992. október 1. napjáig az R. l. rendelkezései értelmében a nyugellátáshoz szükséges feltételeknek nem feleltek meg. Erre való hivatkozással az indítványozók kérték a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
2. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként a Művészeti Alap társadalombiztosításhoz való viszonyát és a társadalombiztosításhoz való jog tartalmát vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során már megállapította, hogy a szociális biztonsághoz való jog tartalmát az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló ellátáshoz való jog jelenti [pl. 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163. ]. Az Alkotmány 70/E. §-a alkalmazásában a "társadalombiztosítás" fogalma olyan jogilag kötelező tagságon és a tagok kötelező jellegű befizetésén alapuló, pénzbeli és természetbeli szolgáltatásokat egyaránt nyújtó rendszert jelent, amelynek működése jogszabályi előíráson alapul. Vagyis az állam által működtetett társadalombiztosítás olyan ellátórendszer, amely az ember életében bizonyosan vagy nagy valószínűséggel bekövetkező események felmerülése esetén nyújt a hozzájárulás mértékétől függetlenül - a szolidaritás elve alapján - természetbeni ellátásokat, továbbá a befizetés nagyságához igazodóan különböző összegű pénzbeli ellátásokat a biztosítottaknak, akik jövedelmük jogszabályban meghatározott százalékával kötelezően járulnak hozzá a társadalombiztosítási rendszer fenntartásához.
Tekintettel az alkotóművészek által végzett tevékenység sajátosságaira, az állam - más megoldást nem találván a korábbi (szocialista) viszonyok szabta keretek között a művészeti tevékenység mellett egyéb munkaviszonyban nem állók számára a társadalombiztosítási szolgáltatások igénybevételére - 1968-ban létrehozta a Művészeti Alapot, amely a tagok számára különböző támogatásokat és társadalombiztosítási jellegű szolgáltatásokat nyújtott. Az alaptagság önkéntes vállaláson alapult, a tagok tagdíjjal és tiszteletdíjuk jogszabályban meghatározott százalékával voltak kötelesek hozzájárulni az Alap működéséhez, a többi - alaptagsággal nem rendelkező - művész, illetve művészeti tevékenységet folytató pedig tiszteletdíjának a tagokénál valamivel kevesebb százalékával volt köteles ahhoz hozzájárulni. A tagok befizetéseik fejében a társadalombiztosítás által nyújtotthoz hasonló szolgáltatásokat és különböző támogatásokat kaphattak. Az egyes nyújtott szolgáltatásokat a jogszabályok ebből kifolyólag következetesen "segélynek" nevezték. Az Alap saját tagjai befizetései - amelyeket nem nyugdíjjárulékként, hanem a segélyek fedezete jogcímen vontak le, függetlenül a tagsági viszonytól - ellenében a társadalombiztosítási ellátásokhoz sokban hasonló szolgáltatásokat nyújtott. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Művészeti Alap a társadalombiztosítást helyettesítő rendszer lett volna, ahogyan azt sem, hogy tagjait ugyanazon jogosultságok illették meg, mint a társadalombiztosítási rendszerben részt vevő biztosítottakat. A Művészeti Alap segélyezési rendszere a társadalombiztosítás rendszerével párhuzamosan működött, s így a művészek nagy részének többletjuttatásokat biztosított más - nem művész - munkavállalókkal szemben, akik csak a társadalombiztosítási rendszer szolgáltatásainak igénybevételére voltak jogosultak. Az állam tehát az akkori társadalmi viszonyok között a művészeti tevékenység mellett egyéb munkavégzésre irányuló tevékenységet nem végző művészek számára kívánta a társadalombiztosításhoz hasonló ellátásokat biztosítani. A rendszerváltást követően azonban a művészeti tevékenység végzésének jogi feltételei és viszonya a társadalombiztosítás rendszeréhez is megváltozott.
Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a szociális biztonsághoz való jog azt az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló jogot jelenti, hogy az állam megszervezze és működtesse a társadalombiztosítás rendszerét, valamint a szociális ellátórendszer egyéb intézményeit [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199. ].
Az állam - a fentebb kifejtettek szerint - a művészek számára a Művészeti Alap működésének időszakában is megteremtette a lehetőséget a társadalombiztosítás rendszerében való részvételre, ha a művészeti tevékenység mellett egyéb munkavégzésre irányuló tevékenységet is folytattak. A Művészeti Alap, mint a művészeket támogató, számukra társadalombiztosításhoz hasonló szolgáltatásokat nyújtó önálló költségvetési szerv pedig csupán egyfajta többletjuttatást nyújtott az Alap tagjai számára, de társadalombiztosítási szolgálati idő biztosítását a konstrukció kisegítő, párhuzamos jellegéből következően a szocialista rendszerben sem ígérte és nem is ígérhette. A társadalmi változások következtében a jogszabály módosult, és ezáltal az alaptagsággal rendelkező művészek közül azok, akik 1992. október 1. napjáig a Művészeti Alap volt tagjaiként nyugdíjjogosultságot nem szereztek, államilag garantált formában csak a társadalombiztosítás rendszeréből kaphatnak szociális ellátásokat 1992-től.
Ezért az Alkotmány 70/E. §-ával nem ellentétes, hogy a Művészeti Alap tagjainak egy része - akik nem szereztek az akkori szabályok szerint sem nyugdíjjogosultságot - a jogszabályváltozás után, a megváltozott társadalmi viszonyok között másokkal azonos elbánásban részesül. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2. 2. Az indítványozók az Alkotmány 70/E. §-ára való hivatkozással kérték a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott be bizonyos életviszonyokba, és ezzel az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86. ].
A Művészeti Alap feladata a művészek támogatása, számukra társadalombiztosítási jellegű szolgáltatások nyújtása volt. Az Alap tagjai tagsági időt szerezhettek, amely nem azonos és nem is lehet azonos a társadalombiztosítási rendszer keretein belül megszerezhető szolgálati idővel. Szolgálati idő biztosítását a Művészeti Alap - a fentebb kifejtettek szerint -jellegéből következően nem ígérte a művészeknek.
Az Alkotmány 70/E. §-a által nevesített szociális biztonsághoz való jog sérelmét elkerülendő a nyugdíjra való jogosultság feltételeinek meghatározásakor a jogalkotó igyekezett a művészek számára kedvező feltételrendszert kialakítani, aminek eredményeként már a 40. életévüket betöltött, 10 év alaptagsággal rendelkező művészek nyugellátást kaphattak, azok számára pedig, akik ezen ellátásra való jogosultság megállapításához szükséges feltételeknek nem feleltek meg, a szabályozás méltányossági nyugdíj megállapítását, illetve a nyugdíj méltányossági alapon történő kiegészítését tette lehetővé. Azoknak, akik ezeknek a feltételeknek sem feleltek meg, az R. 2. előírta, az R. 3. pedig változatlanul fenntartotta befizetéseik valorizált értéken történő visszafizetését. A nyugellátásra jogosultak azonban nem a társadalombiztosításból, hanem a rendelkezésre álló forrásokból, vagyis az Alap és annak utódszervei vagyonából, illetve egyéb állami támogatásokból kapták, illetve kapják nyugellátásukat. A szabályozási konstrukció abból indult ki, hogy ezek a művészek az Alap megszűnése időpontjában 40. életévüket még nem töltötték be, így a társadalombiztosítás rendszeréből folyósítandó nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időt a vonatkozó jogszabályok értelmében [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jelenleg hatályos 1997. évi LXXXI. törvény 7. §-a értelmében (igaz volt ez az Alap megszüntetésének időpontjában hatályos, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 43. §-a esetében is), továbbá ezt hivatottak elősegíteni a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 34. § (5) és (6) bekezdései] lehetőségük van megszerezni. Az Alkotmánybíróság ezek alapján az indítványozók mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmét elutasította.
3. A volt alaptagok befizetései által létrejött jogviszonyok kétségkívül érintik az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való jogot, mivel az elvont saját vagyon az Alapba történő befizetéssel sem veszti el kapcsolatát a tulajdonnal. Az indítványozók szerint az, hogy a művészek befizetései nem kerültek átutalásra "az ígért önkéntes nyugdíjpénztári számlára", sérti a tulajdonjogot, és ellentétes a szerzett jogok védelmével. Mivel az indítványozók a tulajdonjog mint szerzett jog sérelmét állították, így az Alkotmánybíróság a két érvet együttesen vizsgálta. A tulajdonjogot az Alkotmány csak szerzett jogként védi, a tulajdonszerzéshez való jogot nem [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 481/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 998, 1002. ], ezért a két indítványozói érv ugyanarról szól.
Az alaptagság, ahogyan az a 2. pontban kifejtettekből is kitűnik, sajátos társadalombiztosításihoz hasonló jogviszonyt keletkeztetett, amely egyfajta nyugellátást garantált a tagoknak. Az állam - az akkori viszonyok között - vállalta, hogy meghatározott feltételek bekövetkezése esetén a tagoknak nyugdíj segélyt, illetve kiegészítő nyugdíj segélyt folyósít. A nyugdíjfolyósítás szabályait és a nyugdíjra való jogosultság feltételrendszerét az R. 1. -et 2005-ben módosító R. 2. tartalmazta, amely rendelkezéseket az R. 3. változatlan formában átvett, így ezek a jogszabályok kétségtelenül érintik az alaptagsággal rendelkező művészek jogait.
Az Alkotmánybíróság korábban több határozatában elvi jelentőséggel mutatott rá arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása [pl. 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367. ]. A szerzett jogok védelme nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály; a kivételek elbírálása azonban csak esetről esetre az adott egyedi tényállás összes körülményeire figyelemmel lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső soron az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 154. ]. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt arra is, hogy "[a] jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni" [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365, 1370.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390. ].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdon alapjogi védelme kiterjed a társadalombiztosítási szolgáltatásokra és várományokra is [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 380. ], mert az alapjogi tulajdonvédelem a tulajdonjogból származó egyéb vagyoni jogok garantálására is vonatkozik. A "váromány" a szó legtágabb értelmében olyan jövőbeli jogszerzést lehetővé tevő függő jogi helyzet, amelyben a jogszerzés feltételei részben megvannak, míg további feltételei a jövőben vagy bekövetkeznek, vagy sem. Szűkebb értelemben várományon valamely alanyi jog megszerzésének jogilag biztosított lehetőségét értjük, amelytől a várományost az ellenérdekű fél önkényesen nem foszthatja meg (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Budapest, 1933. 109. p.) . Az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában azt is kifejtette, hogy "a különböző várományok csak akkor részesülnek a tulajdon alapjogi védelmében (Alkotmány 13. §), ha az azokra vonatkozó »ígérvény« ellenszolgáltatás fejében történt. "
Az Alap megszüntetésekor a jogalkotó figyelemmel volt azoknak a társadalmi, gazdasági és jogszabályi körülményeknek a megváltozására, amelyek korábban a Művészeti Alap létrehozását szükségessé tették. A megváltozott társadalmi és jogi feltételek lehetővé tették, hogy az alkotóművészek tevékenységüket egyéni, illetve társas vállalkozások formájában (az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény; a gazdasági társaságokról szóló, azóta hatályon kívül helyezett 1988. évi VI. törvény), illetve közalkalmazotti jogviszony (a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény) keretében végezzék, és így a továbbiakban szociális ellátásokat a társadalombiztosítási rendszerből kapjanak.
A nyugdíjra való jogosultság feltételeinek meghatározásakor a jogalkotó igyekezett a művészek számára kedvező feltételrendszert kialakítani. Az R. 1. többször módosított, jelenleg hatályos szövege biztosítja mindazon alaptagok számára szerzett jogaik alapján a nyugellátást, akik ezen ellátásra való jogosultság megállapításához szükséges feltételeknek megfeleltek. Azok számára, akik a feltételeknek nem feleltek meg, a szabályozás méltányossági nyugdíj megállapítását, illetve a nyugdíj méltányossági alapon történő kiegészítését teszi lehetővé; így azok is nyugdíjat kaphatnak, akik elegendő tagsági idő hiányában nem lennének jogosultak nyugellátásra az Alaptól, de más munkaviszonyuk nem lévén, társadalombiztosítási nyugellátással sem rendelkeznek. Ezek a művészek méltányossági jogcímen jogosultak az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegével megegyező összegű nyugellátásra. [R. 1. 4. számú melléklet az Alapító Okirathoz Szabályzat A rész 4. a) pont]. Kizárólag azoknak írta elő befizetéseik valorizált értéken történő visszafizetését, akik a fenti feltételeknek nem feleltek meg. A Művészeti Alap tagság - ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 2. pontban is kifejtette - önkéntességen alapult, így a tagok befizetései is önkéntesek voltak, ugyanúgy, mint például a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat szervező és finanszírozó önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak esetében. A tagok befizetéseinek a Magyar Alkotóművészek Nyugdíjpénztárába vagy a művész által megjelölt más nyugdíjpénztárba történő átutalása - ahogyan azt a korábbi Szabályzat tartalmazta - a visszafizetés kötött formáját jelentette volna. A készpénzben, valorizált értéken történő visszafizetés a befizetett összeg szabadabb felhasználását teszi lehetővé. A valorizált értéken történő visszafizetés egyben kizárja a tulajdonelvonás megállapítását is. A készpénzben történő visszafizetés lehetőséget ad az érintettnek, hogy a részére visszafizetett összeggel szabadon gazdálkodjon, azt önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál nyitott számlára fizesse be, vagy egyéb megtakarítási formát válasszon.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az Alap tagjainak ígért szociális juttatások jogi szempontból segélyek voltak, így a juttatott szociális ellátások fogalmilag egyfajta támogatásnak minősíthetők. A nyugdíjsegélyre jogosultakra vonatkozóan a jogosultság feltételrendszerének a kialakítása, a feltételeknek meg nem felelő művészek számára pedig befizetéseik valorizált értéken történő visszafizetése sem az Alkotmány tulajdonvédelemre vonatkozó rendelkezéseit, sem a szerzett jogok védelmét nem sérti.
4. Az indítványozók kifogásolják az R. 1. mellékletét képező a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Alapító Okirata záró rendelkezését is.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (ABH 1993, 910.) .
Az indítványozók nem jelölték meg, hogy az Alkotmány mely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tartják az R. 1. mellékletét képező Alapító Okirat záró rendelkezését. Az indítványnak ezt a részét, mint határozott kérelmet nem tartalmazót, az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján visszautasította.
Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 912/E/2005.