495/B/2001. AB határozat

a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 33. §-a, 78. § (1) és (2) bekezdése, 87. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 33. §-a, 78. § (1) és (2) bekezdése, 87. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 87. §-ának az áthelyezés intézményére vonatkozó alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33. §-a, 78. § (1) és (2) bekezdése, valamint 87. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.

Több indítványozó diszkriminatívnak vélte a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseit. Az egyik indítványozó a hátrányos és indokolatlan megkülönböztetést abban látta, hogy a munkáltató költségvetési, finanszírozási módja, azaz a fenntartó változása befolyásolja a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítását a felmentési idő és a jubileumi jutalom szempontjából. Az indítványozó példaként említette a közoktatás területét, ahol az intézmények azonos feladatot látnak el, függetlenül attól, hogy annak ki a fenntartójuk.

Egy másik indítványozó a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseit azért vélte diszkriminatívnak, mert álláspontja szerint alkotmányellenes helyzetet eredményez a Kjt. azon rendelkezése, amely a munkaviszonyban eltöltött időt a besorolásnál és a szabadság megállapításánál figyelembe veszi, ugyanakkor a jubileumi jutalom megállapításánál - az előzőtől eltérően - csupán a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtartamot veszi figyelembe. Továbbá: "Alkotmányellenesnek gondoljuk az emberek olyan fajta megkülönböztetését, hogy milyen munkahelyen töltötték el munkaviszonyukat. Nagyon sok embert érint akik jelenleg közalkalmazottak, de most is ugyanazt a munkát végzik mint amikor nem voltak közalkalmazotti jogviszonyban...".

Egy további indítványozó a Kjt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításával kapcsolatos 87. §-a folytán az Alkotmány 70/B. §-ának sérelmét állította. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a támadott "szabályozás szerzett jogok sérelmét is jelenti, (...) hiszen a munkavállalók a korábbi évtizedekben egy meghatározott jutalom- és bérrendszerben végezték munkájukat, s ehhez képest az 1992. VII. 1-jén életbe léptetett szabályozás vissz[a]ható szabályozást is tartalmaz." Az indítványozó utalt a Kjt. 87. §-ához fűzött indoklásra és egyben kifejtette, hogy "egy speciális munkajogi jogintézmény - áthelyezés nem válhat az általános szabályozás alapvető intézményévé, hiszen olyan további feltételektől teszi függővé a jubileumi jutalom kifizetését, ami nem egyeztethető össze a jubileumi jutalom fogalmával és rendeltetésével".

II.

Az Alkotmánybíróság által figyelembe vett jogszabályi rendelkezések:

1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."

2. A Kjt. indítványokkal érintett rendelkezései szerint:

"33. § (1) Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg.

(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg és a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvannapos felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött

a) öt év után egy hónappal;

b) tíz év után két hónappal;

c) tizenöt év után három hónappal;

d) húsz év után négy hónappal;

e) huszonöt év után öt hónappal;

f) harminc év után hat hónappal meghosszabbodik.

(3) A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a közalkalmazottat - a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni."

"78. § (1) A huszonöt, harminc-, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár.

(2) A jubileumi jutalom:

a) huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén kéthavi,

b) harminc év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi,

c) negyven év közalkalmazotti jogviszony esetén Öthavi illetményének megfelelő összeg.

(3) Ha a közalkalmazott jogviszonya a 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján szűnik meg, részére a megszűnés évében esedékessé váló jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni.

(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya megszűnik és - legkésőbb a megszűnés időpontjában - nyugdíjasnak minősül [37/B. § (1) bekezdés], továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni.

(5) A (4) bekezdésben szereplő rendelkezést a közalkalmazott örököse tekintetében megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a közalkalmazott jogviszonya elhalálozása miatt szűnik meg."

"87. § (1) E törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.

(2) Közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni

a) az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,

b) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban töltött időt,

c) a szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá

d) a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban, valamint

e) a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban töltött időt.

(3) A fizetési fokozatba történő besoroláshoz szükséges közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő megállapításánál - a 64. § (2) bekezdésétől eltérően - az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt munkaviszony teljes időtartamát figyelembe kell venni.

(4) Ha jogszabály, kormányhatározat vagy bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a munkaviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai vagy vallási meggyőződése, továbbá munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozása, illetve ezzel összefüggő tevékenysége miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990. május 2-ig a munkaviszonyban nem töltött időtartamot a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani.

(5) Ha a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük erre az időre csak egy jogviszony számítható be."

3. Az indítványokkal érintett további jogszabályi rendelkezések:

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának

(2) bekezdése szerint:

"A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

Az indítványok - több szempontból is - vitatták a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányosságát.

1. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként azt vizsgálta, hogy sérti-e az Alkotmány 70/A. §-át, hogy a munkáltatónak a költségvetési, finanszírozási módja - azonos közfeladat ellátása esetén - befolyásolja a közalkalmazotti jogviszonyban töltött ido számítását a felmentési idő és a jubileumi jutalom szempontjából.

Az Alkotmánybíróság - kialakult gyakorlata szerint - az Alkotmány 70/A. §-át a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezi. Az Alkotmánybíróság kimondta továbbá, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138- 140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 343-344.; stb.]

Az indítványozó nézete szerint a vitatott rendelkezések azért sértik a jogegyenlőség követelményét, mert a munkáltató költségvetési, finanszírozási módja, azaz a fenntartó változása folytán - a felmentési idő és a jubileumi jutalom szempontjából - a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő eltérően kerül megállapításra. Álláspontja szerint ugyanis az érintettek - a fenntartó finanszírozási módjának változása ellenére - alkotmányjogilag homogén csoportot képeznek, példaként említve a közoktatás területét, ahol a különböző finanszírozású intézmények azonos feladatot látnak el.

Az indítvány hivatkozik továbbá a felmentés intézményére is, amelynél a munkáltató finanszírozásának módja szintén hatással van a felmentési idő mértékére.

A diszkrimináció vizsgálatának előkérdése, hogy a megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. Ennek eldöntéséhez vizsgálni kell, hogy mi a csoportképzés ismérve.

Azonos feladatok ellátása (így, ha jogszabályok ezt nem zárják ki, akár a közfeladatoké is) többféle szervezeti struktúrában is megvalósítható. Az eltérő szervezeti struktúrában foglalkoztatottak munkaviszonya a szervezeti struktúrához kötődik, így a különböző szervezeti formában működő intézmények és munkavállalóik között létrejött jogviszonyok alapján a munkavállalók jogai és kötelezettségei eltérőek is lehetnek (többek között: a felelősség, a szabadság mértéke, az előmeneteli rendszer, a foglalkoztatás biztonsága tekintetében).

Az Alkotmánybíróság számos határozatában (pl. 44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574-578.) megállapította, hogy önmagában a munkavállalóknak a munkaviszonyuk különbözőségére tekintettel történő eltérő kezelése nem eredményez alkotmányellenességet. Így az Alkotmánybíróság az 1196/B/1997. AB határozatában (az Mt., a Kjt. és a Ktv. szabályozásának különbözősége kapcsán) kifejtette: "Az egységes munkajogi szabályozásnak differenciált szabályozással való felváltása azért sem ütközik az Alkotmányban meghatározott diszkriminációs tilalomba, mert a munkát végzők (köztük a versenyszférában dolgozók, a köztisztviselők, a közalkalmazottak) a jogi szabályozás szempontjából nem alkotnak egyöntetű (homogén) csoportot, különösen nem a végzett munka ellenértékének meghatározása, nyilvánossága, teljesítésének módja tekintetében." (ABH 1998, 806, 809.)

A jubileumi jutalom, valamint a felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött hosszabb, folyamatos munkavégzést, a közszférában eltöltött pályautat méltányolja.

A Kjt. hatálya egyrészt az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, másrészt a helyi önkormányzatok által a feladatkörükbe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki, míg a magántulajdonban lévő intézményekben foglalkoztatottak nem speciális közalkalmazotti, hanem az Mt. általános szabályai szerinti munkaviszonyban állnak. A lényeges eltérést tehát az eredményezi, hogy a különböző szervezeti formában működő munkáltatók és munkavállalóik között eltérő munkajogi jogviszony jön létre, és ezekből mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára különböző jogok és kötelezettségek keletkeznek.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - a felmentési idő és a jubileumi jutalom szempontjából - csoporthomogenitás a munkavállalói jogok és kötelezettségek azonossága esetén volna megállapítható. A fentiekben ismertetettek szerinti vázolt különbözőségre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt különbségtétel két egymástól elkülönült, nem homogén csoport közötti, ezért a Kjt. fenti rendelkezései nem eredményeznek alkotmányellenességet.

Mindezekre tekintettel a Kjt. 33. §-ának, valamint a 78. § (1) és (2) bekezdésének, továbbá a Kjt. 87. § (2) bekezdésének rendelkezései nem sértik az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az erre irányuló indítványi kérelmeket az Alkotmánybíróság elutasította.

2. Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy megállapítható-e a Kjt. 78. § (1) és (2) bekezdésének az alkotmányellenessége azért, mert (a Kjt. 64. §-ától és a Kjt. 57. §-ától eltérően) csak a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt veszi figyelembe és ezzel megsérti-e - amint azt az indítványozók állítják - az Alkotmány 70/A. és 70/B. §-ának rendelkezéseit.

Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció vizsgálata során - utalva az Alkotmánybíróság erre irányuló állandó gyakorlatára, melyet az indokolás III. 1. pontjában már részletesen kifejtett - amennyiben a csoporthomogenitás megállapítható, azt vizsgálja, hogy a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett-e különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.; 1043/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 800, 802.).

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt "különbözőség" az indítványozó által megjelölt heterogén munkajogi jogintézmények feladatának eltéréséből adódik. Míg ugyanis a jogalkotó szándéka a jubileumi jutalom bevezetésével a közszférában eltöltött közalkalmazotti pályaút honorálása, addig a szabadság és a besorolás idejének megállapításánál a jogalkotó más szempontokat tart szem előtt akkor, amikor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időn túl figyelembe veszi azt az időtartamot is, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett [Kjt. 64. § (2) bekezdés második mondata, amelyre a pótszabadság megállapításánál is figyelemmel vannak, Kjt. 57. § (1) bekezdés].

Az Alkotmánybíróság a megkülönböztetés indokaira tekintettel úgy ítélte meg, hogy a támadott rendelkezések nem eredményeznek alkotmányellenességet.

Az indítványozó álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetést eredményez a Kjt. 78. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezése is a közalkalmazottak között, mivel az ugyanolyan foglalkozást folytatók között különbséget tesz aszerint, hogy az adott munkát a munkavállalók közalkalmazotti jogviszony keretében, avagy más jogviszonyban végezték-e.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatának III. 1. pontjában, bár más aspektusból (nevezetesen: munkáltató fenntartójának változása szempontjából) már vizsgálta ezt a kérdést. Ez esetben ugyanazon problémakör másik oldalról történő megközelítéséről van szó. önmagában ugyanis a tényleges munkafeladat azonossága nem eredményez csoportképző ismérvet. Az indítványozó által megjelölt két munkavállalói csoport két különböző munkajogi jogviszonyban áll, melyekből származó, mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára keletkező jogok és kötelezettségek - a korábban kifejtettek szerint - egymástól teljesen eltérőek.

Ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét - alkotmányellenesség hiányában - elutasította.

3. Egy további indítványozó a jubileumi jutalom intézményét - a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításával kapcsolatosan - azért vélte alkotmányellenesnek, mert azáltal sérülni látta az Alkotmány 70/B. §-ában foglaltakat.

Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkrimináció tilalmát megfogalmazó 70/A. §-ának a munka világára vonatkoztatott konkretizálása (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.; 849/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 391, 395., stb.).

Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármely megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez való jog alkotmányos tartalma minden olyan megkülönböztetést tilt, ami nem a munkát végző személy munkavégzésével kapcsolatos.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatában már kifejtette, hogy a jubileumi jutalom alapja a közszolgálatban eltöltött hosszabb szolgálati idő. A jubileumi jutalom - függetlenül attól, hogy egyúttal megfelelő színvonalú munkavégzéssel párosul - alapvetően nem a közalkalmazott által végzett munka ellenértéke. Ezért nem hozható kapcsolatba az Alkotmány 70/B. §-ával. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak a jubileumi jutalom rendelkezéseinek kialakításakor ne kellene figyelemmel lenni az Alkotmány diszkriminációt tiltó rendelkezéseire. Az Alkotmánybíróság erre irányuló vizsgálatát azonban jelen határozata III. 1. és 2. pontjában már elvégezte.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

4. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályozása sértett-e szerzett jogokat.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megállapított jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság egyik fontos alkotóelemét képezi a Jat. 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott visszaható hatály tilalma [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.; 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 48.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; stb.], mely értelmében a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenesnek. Az alkotmánybírósági gyakorlat következetes abban a tekintetben is, hogy valamely jogszabály akkor is a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközik, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]

A jogalkotó - mint arra már az Alkotmánybíróság a fentiekben utalt - a Kjt. 1992. július 1-jével történő hatálybalépésével speciális, új típusú jogviszonyt hozott létre, amikor - a korábban homogén munkajog területén a munkavégzésre irányuló jogviszonyok között - megalkotta (az eltérő sajátosságokat kiemelve) a közalkalmazotti jogviszonyt. A jogalkotó (a korábbi munkaviszonyt nem érintve) bizonyos feltételekhez kötötte, hogy mely munkavégzésre irányuló egyéb viszonyt és milyen tartamban tekint a közalkalmazotti viszonyba beszámíthatónak. Továbbá megállapította a korábban (Mt.) hatályban volt jubileumi jutalomtól eltérő, új jubileumi jutalom szabályozásának feltételeit.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása. [Pl. 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.] Az Alkotmánybíróság számos határozatában utalt azonban arra, hogy: "A jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni." (Pl. 515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.)

A fentiekből megállapítható, hogy a korábbi Munka Törvénykönyve alapján, régi jogcímen járó jubileumi jutalomra jogosultak nem szereztek jogot - a Kjt. vitatott rendelkezése folytán - az új jogcímen járó jubileumi jutalomra való jogosultságra. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt tartalmú jogi előírás nem hozható összefüggésbe a szerzett jogok kérdésével, ezért a szerzett jogok sérelme nem állapítható meg.

Mivel a jogalkotó a Kjt. 78. §-a rendelkezéseinek megállapításával nem idézte elő sem a visszamenőleges hatály, sem a szerzett jogok sérelmét, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.

5. Az indítványozó támadta továbbá a Kjt. 87. §-át a jubileumi jutalom számítására vonatkozóan, hivatkozva többek között az áthelyezés intézményére is. Az indítványozó azonban a fentiekben ismertetett szabályokkal kapcsolatban alkotmányossági problémára nem hivatkozott.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. "Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti." (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.)

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Kjt. 87. §-át a jubileumi jutalom számítására vonatkozóan kifogásoló indítványi kérelem a fenti feltételeknek nem tett eleget, mert az a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését is tartalmazó határozott kérelmet nem tartalmazott.

Ezért az Alkotmánybíróság a fenti indítványi részt az Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel [1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365-1373.; 71/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABK 2002. december, 753-760.; 22/2003. (IV. 28.) AB határozat, MK 2003. 43. szám, 3624-3649.] visszautasította.

Budapest, 2003. június 3.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró