32006L0066[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/66/EK irányelve ( 2006. szeptember 6. ) az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/66/EK IRÁNYELVE

(2006. szeptember 6.)

az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv megállapítja:

1. az elemek és akkumulátorok forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat és különösen a veszélyes anyagokat tartalmazó elemek és akkumulátorok forgalomba hozatalának tilalmát; valamint

2. a hulladékelemek és -akkumulátorok begyűjtésére, kezelésére, újrafeldolgozására és ártalmatlanítására vonatkozó különös szabályokat a hulladékokról szóló irányadó közösségi jogszabályok kiegészítése, valamint a hulladékelemek és -akkumulátorok magas szintű begyűjtésének és újrafeldolgozásának ösztönzése érdekében.

Ez az irányelv javítani kívánja az elemek és akkumulátorok környezeti teljesítményét, valamint az elemek és akkumulátorok életciklusában közreműködő összes gazdasági szereplő - így a gyártók, a forgalmazók és a végfelhasználók és különösen a hulladékelemek és -akkumulátorok kezelésében és újrafeldolgozásában közvetlenül részt vevő szereplők - tevékenységeinek környezeti teljesítményét is.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt az irányelvet valamennyi típusú elemre és akkumulátorra alkalmazni kell, függetlenül azok formájától, méretétől, súlyától, anyagi összetételétől és felhasználásától. Ezt az irányelvet a 2000/53/EK és a 2002/96/EK irányelv sérelme nélkül kell alkalmazni.

(2) Ez az irányelv nem alkalmazandó az alábbi esetekben felhasznált elemekre és akkumulátorokra:

a) olyan berendezések, amelyek a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek védelmével kapcsolatosak, továbbá a fegyverek, lőszerek és hadianyagok, a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek kivételével;

b) a világűrben való felhasználásra tervezett berendezések.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. "elem" vagy "akkumulátor": bármely olyan elektromos energiaforrás, amely kémiai energia közvetlen átalakulása útján keletkezik, és amely egy vagy több elsődleges (nem újratölthető) vagy másodlagos (újratölthető) cellából áll;

2. "elem-, illetve akkumulátorcsomag": olyan elemek vagy akkumulátorok bármely csoportja, amelyeket összekapcsolnak és/vagy külső borítással látnak el annak érdekében, hogy oszthatatlan egységet alkossanak, amelyet a végfelhasználó nem bonthat szét és nem nyithat fel;

3. "hordozható elem vagy akkumulátor": minden olyan elem, gombelem, elem-, illetve akkumulátorcsomag valamint akkumulátor, amely:

a) burkolt;

b) kézben hordozható; és

c) nem ipari elem, illetve akkumulátor, és nem gépjárműelem, illetve -akkumulátor;

4. "gombelem": bármely olyan kisméretű, kerek, hordozható elem vagy akkumulátor, amelynek átmérője nagyobb, mint a vastagsága, és amelyet különleges célokra - például hallókészülékekhez, karórákhoz, kisméretű hordozható berendezésekhez és tartalék áramforrásként - használnak fel;

5. "gépjárműelem, illetve -akkumulátor": gépjármű indításához, világításához, illetve gyújtásához használt bármely elem, illetve akkumulátor;

6. "ipari elem, illetve akkumulátor": bármely, kizárólag ipari vagy szakmai felhasználásra szánt, vagy bármely elektromos gépjárműben használt elem, illetve akkumulátor;

7. "hulladékelem, illetve -akkumulátor": bármely olyan elem, illetve akkumulátor, amely a 2006/12/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében hulladéknak minősül;

8. "újrafeldolgozás": a hulladékanyagok újrafeldolgozása valamely termelési folyamatban azok eredeti rendeltetésére vagy attól eltérő rendeltetésre, kivéve az energetikai hasznosítást;

9. "ártalmatlanítás": a 2006/12/EK irányelv IIA. mellékletében meghatározott valamennyi alkalmazandó művelet;

10. "kezelés": minden olyan tevékenység, amelyet hulladékelemeken, illetve -akkumulátorokon végeznek az után, hogy átadták őket egy kezelőlétesítménynek válogatás, valamint újrafeldolgozásra vagy ártalmatlanításra történő előkészítés céljából;

11. "készülék": bármely olyan, a 2002/96/EK irányelvben foglalt meghatározás szerinti elektromos vagy elektronikus berendezés, amelynek áramforrását részben vagy egészben elemek, illetve akkumulátorok biztosítják, vagy amely alkalmas erre;

12. "gyártó": az a személy valamely tagállamban, aki az alkalmazott értékesítési módszertől függetlenül - beleértve a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 1 ) meghatározott, távközlő eszközökön keresztül történő értékesítést is - elemeket, illetve akkumulátorokat, beleértve a készülékbe vagy gépjárműbe építetteket is -, először hoz üzletszerűen forgalomba az adott tagállam területén;

13. "forgalmazó": az a személy, aki a végfelhasználó részére üzletszerűen kínál elemeket és akkumulátorokat;

14. "forgalomba hozatal": harmadik személy részére, akár ellenérték fejében, akár ingyenesen való szolgáltatás vagy rendelkezésre bocsátás a Közösségen belül, amely magában foglalja a Közösség vámterületére történő behozatalt is;

15. "gazdasági szereplők": gyártók, forgalmazók, begyűjtők, újrafeldolgozók, valamint a kezelőlétesítmények egyéb üzemeltetői;

16. "vezeték nélküli villamos kézi szerszám": minden olyan kézi készülék, amelynek áramforrását elem vagy akkumulátor biztosítja, és karbantartási, építési, illetve kertészeti tevékenységre szolgál;

17. "begyűjtési arány": egy adott tagállam esetében egy adott naptári év tekintetében kifejezett százalékos arány, amely az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése vagy a 2002/96/EK irányelv alapján abban a naptári évben hulladékként begyűjtött hordozható elemek és -akkumulátorok tömegének, és az adott naptári év és a két megelőző naptári év során a gyártók által végfelhasználók részére eladott vagy harmadik személyeknek végfelhasználók részére történő eladás céljából szállított hordozható elemek és akkumulátorok átlagos tömegének hányadosa.

4. cikk

Tilalmak

(1) A 2000/53/EK irányelv sérelme nélkül a tagállamok megtiltják az alábbiak forgalomba hozatalát:

a) minden olyan elem vagy akkumulátor, akár készülékbe építve, akár nem, amely több mint 0,0005 tömegszázalék higanyt tartalmaz; valamint

b) azok a hordozható elemek vagy akkumulátorok, beleértve a készülékbe építetteket is, amelyek több mint 0,002 tömegszázalék kadmiumot tartalmaznak.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalom 2015. október 1-jéig nem alkalmazandó azon gombelemekre, amelyek legfeljebb 2 tömegszázalék higanyt tartalmaznak.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában megállapított tilalom nem alkalmazandó azon hordozható elemekre és akkumulátorokra, amelyeket az alábbiakban való használatra szánnak:

a) vészjelző és riasztórendszerek, beleértve a vészvilágítást is;

b) orvosi felszerelések; vagy

c) vezeték nélküli villamos kézi szerszámok; a vezeték nélküli villamos kézi szerszámokra vonatkozó e mentesség 2016. december 31-ig alkalmazandó.

(4) A hallókészülékekbe szánt gombelemek tekintetében a Bizottság a (2) bekezdésben említett mentességet felülvizsgálat alatt tartja, és legkésőbb 2014. október 1-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdés a) pontjának megfelelő, hallókészülékekbe szánt gombelemek beszerezhetőségéről. Amennyiben az (1) bekezdés a) pontjának megfelelő, hallókészülékekbe szánt gombelemek beszerezhetőségének hiánya miatt indokolt, a Bizottság a jelentéséhez a hallókészülékekbe szánt gombelemek tekintetében a (2) bekezdésben említett mentesség meghosszabbítását célzó, megfelelő javaslatot csatol.

5. cikk

Megnövelt környezeti teljesítmény

Azon tagállamok, amelyek területén letelepedett előállítók találhatók, elősegítik a kutatást, valamint az elemek és az akkumulátorok egész életciklusa során nyújtott környezeti teljesítményének javítására ösztönöznek, továbbá ösztönzik a veszélyes anyagokat kisebb mértékben, illetve a kevésbé szennyező anyagokat - így különösen higanyt, kadmiumot és ólmot helyettesítő egyéb anyagokat - tartalmazó elemek és akkumulátorok fejlesztését és forgalmazását.

6. cikk

Forgalomba hozatal

(1) A tagállamok nem akadályozhatják, tilthatják meg vagy korlátozhatják az ezen irányelvben említett indokok alapján azon elemek vagy akkumulátorok forgalomba hozatalát a területükön, amelyek megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

(2) Azok az elemek és akkumulátorok, amelyek nem teljesítik ezen irányelv követelményeit, azonban azokat a 4. cikkben meghatározott, vonatkozó tilalmak alkalmazási időpontját megelőzően jogszerűen hozták forgalomba, a készletek kimerüléséig forgalmazhatók.

7. cikk

Átfogó célkitűzés

Tekintettel a szállítás környezeti hatására a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a legnagyobb mértékben megvalósuljon a hulladékelemek és -akkumulátorok szelektív gyűjtése, és hogy minimálisra csökkenjen az elemek és akkumulátorok vegyes települési hulladékként való ártalmatlanítása valamennyi hulladékelem és -akkumulátor magas szintű újrafeldolgozása érdekében.

8. cikk

Begyűjtési rendszerek

(1) A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő begyűjtési rendszerek álljanak rendelkezésre a hulladék hordozható elemek és akkumulátorok tekintetében. Az ilyen rendszerek:

a) lehetővé kell, hogy tegyék a végfelhasználók számára, hogy - a népsűrűséget is figyelembe véve - a közelben, megközelíthető gyűjtőhelyen dobhassák el a hulladék hordozható elemeket vagy akkumulátorokat;

b) előírják, hogy a forgalmazók - amennyiben hordozható elemeket vagy akkumulátorokat értékesítenek - díjmentesen visszavegyék a hulladék hordozható elemeket vagy akkumulátorokat, kivéve ha felmérés alapján kimutatható, hogy ezen irányelv környezetvédelmi céljai legalább ugyanilyen hatékonyan megvalósíthatók meglévő alternatív rendszerek révén is. A tagállamoknak közzé kell tenniük e felméréseket;

c) nem keletkeztethetnek költséget a végfelhasználók számára a hulladék hordozható elemek és akkumulátorok eldobásakor, sem pedig új elem, illetve akkumulátor vásárlására való kötelezettséget;

d) a 2002/96/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésében említett rendszerekkel együttesen kell, hogy üzemeltethetők legyenek.

Azon gyűjtőhelyekre, amelyeket az e bekezdés a) pontjában foglaltaknak való megfelelés érdekében állítottak fel, nem kell alkalmazni a 2006/12/EK irányelv, illetve a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv ( 2 ) szerinti nyilvántartási és engedélyeztetési követelményeket.

(2) Amennyiben a rendszerek megfelelnek az (1) bekezdésben felsorolt követelményeknek, a tagállamok:

a) előírhatják a gyártók számára, hogy ilyen rendszereket hozzanak létre;

b) előírhatják a többi gazdasági szereplő számára, hogy részt vegyenek az ilyen rendszerekben;

c) fenntarthatják a már meglévő rendszereket.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az ipari elemek és akkumulátorok gyártói, illetve a nevükben eljáró harmadik személyek ne utasítsák el a hulladék ipari elemek és akkumulátorok végfelhasználóktól való visszavételét, függetlenül azok vegyi összetételétől és eredetétől. Független harmadik személyek szintén begyűjthetnek ipari elemeket és akkumulátorokat.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a gépjárműelemek és -akkumulátorok előállitói, illetve harmadik személyek rendszereket hozzanak létre a hulladék gépjárműelemek és -akkumulátorok begyűjtésére a végfelhasználóktól vagy az azok közelében található, megközelíthető gyűjtőhelyről, amennyiben a begyűjtés nem a 2000/53/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében említett rendszerek útján történik. A magántulajdonban lévő és nem üzleti célból használt gépjárművekből származó gépjárműelemek és -akkumulátorok esetében az ilyen rendszerek nem keletkeztethetnek költséget a végfelhasználók számára a hulladékelemek és -akkumulátorok eldobásakor, sem pedig új elem, illetve akkumulátor vásárlására való kötelezettséget.

9. cikk

Gazdasági eszközök

A tagállamok gazdasági eszközöket használhatnak fel arra, hogy elősegítsék a hulladékelemek és -akkumulátorok begyűjtését, illetve olyan elemek és akkumulátorok használatát, amelyek kisebb mennyiségben tartalmaznak szennyező anyagot, például differenciált adókulcsok bevezetése révén. Amennyiben így tesznek, a tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen eszközök végrehajtásához kapcsolódó intézkedésekről.

10. cikk

Begyűjtési célkitűzések

(1) A tagállamok első alkalommal az ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő ötödik teljes naptári évre vonatkozóan számítják ki a begyűjtési arányt.

A 2002/96/EK irányelv sérelme nélkül, az éves begyűjtési és értékesítési számadatoknak tartalmazniuk kell a készülékekbe épített elemeket és akkumulátorokat.

(2) A tagállamoknak el kell érniük az alábbi minimális begyűjtési arányokat:

a) 25 % 2012. szeptember 26-ig;

b) 45 % 2016. szeptember 26-ig.

(3) A tagállamok éves szinten figyelemmel kísérik a begyűjtési arányokat az ezen irányelv I. mellékletben megállapított rendszernek megfelelően. A 2150/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) sérelme nélkül a tagállamok elektronikus jelentéseket nyújtanak be a Bizottságnak az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 18 hónapon belül. A jelentéseknek tartalmazniuk kell, hogy milyen módon szerezték be a begyűjtési arány kiszámításához szükséges adatokat.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján átmeneti rendelkezéseket állapíthat meg a (2) bekezdés követelményeinek való megfelelés terén jelentkező, sajátos nemzeti körülményekből fakadó tagállami nehézségek kezelésére. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján 2007. szeptember 26-ig közös módszertant dolgoz ki a hordozható elemek és akkumulátorok végfelhasználók részére történt éves értékesítésének kiszámítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

11. cikk

Hulladékelemek és -akkumulátorok eltávolítása

A tagállamok biztosítják, hogy az előállítók olyan módon tervezzék a készülékeket, hogy azokból a hulladékelemek és -akkumulátorok könnyen eltávolíthatók legyenek. Amennyiben az eltávolítást a végfelhasználók nem tudják könnyen elvégezni, a tagállamok biztosítják, hogy az előállítók oly módon tervezzék a készülékeket, hogy azokból a hulladékelemeket és -akkumulátorokat az előállítótól független, szakképesítéssel rendelkező szakemberek könnyen el tudják távolítani. Azon készülékekhez, amelyekbe elemeket vagy akkumulátorokat építenek, használati utasítást kell mellékelni arra vonatkozóan, hogy a végfelhasználó vagy a szakképesítéssel rendelkező független szakemberek hogyan tudják biztonságosan eltávolítani ezeket az elemeket és akkumulátorokat. Adott esetben a használati utasítás tájékoztatja a végfelhasználót a készülékbe beépített elemek vagy akkumulátorok típusáról is.

Az első bekezdésben meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók abban az esetben, amikor biztonsági, teljesítményi, egészségügyi vagy adatmegőrzési okokból szükséges az energiaellátás folyamatosságának biztosítása, valamint a készülék és az elem vagy akkumulátor folyamatos összeköttetése.

12. cikk

Kezelés és újrafeldolgozás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2009. szeptember 26-ig:

a) a gyártók, illetve a harmadik személyek rendszereket hozzanak létre az egészség- és a környezetvédelmi szempontból elérhető legjobb technikák alkalmazásával a hulladékelemek és -akkumulátorok kezelése és újrafeldolgozása céljából; és

b) ezen irányelv 8. cikkének, illetve a 2002/96/EK irányelvnek megfelelően begyűjtött valamennyi azonosítható elem és akkumulátor átessen kezelésen és újrafeldolgozáson olyan rendszerekben, amelyek megfelelnek legalább a közösségi jogszabályoknak, különösen az egészség, a biztonság és a hulladékgazdálkodás tekintetében.

A tagállamok azonban a Szerződésnek megfelelően hulladéklerakóban vagy föld alatti tárolóban ártalmatlaníthatják a kadmiumot, higanyt, illetve ólmot tartalmazó begyűjtött hordozható elemeket és akkumulátorokat, ha nem áll rendelkezésre működő végsőpiac. A tagállamok a Szerződésnek megfelelően hulladéklerakóban vagy föld alatti tárolóban ártalmatlaníthatják a kadmiumot, higanyt, illetve ólmot tartalmazó begyűjtött hordozható elemeket és akkumulátorokat a nehézfémek fokozatos kiiktatását célzó stratégia részeként is, amely a környezeti, gazdasági és társadalmi hatások részletes felmérése alapján kimutatta, hogy az ártalmatlanítás e módját előnyben kell részesíteni az újrafeldolgozással szemben.

A tagállamoknak közzé kell tenniük ezt a felmérést, és a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról, valamint az információs társadalommal kapcsolatos szolgáltatások szabályairól szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 4 ) megfelelően értesíteniük kell a Bizottságot az intézkedéstervezetekről.

(2) A kezelésnek meg kell felelnie a III. melléklet A. részében megállapított minimumkövetelményeknek.

(3) Amennyiben az elemeket vagy akkumulátorokat a 2002/96/EK irányelv alapján az elektromos és elektronikus berendezések hulladékával együtt gyűjtik be, azokat el kell távolítani az elektromos és elektronikus berendezések begyűjtött hulladékából.

(4) Az újrafeldolgozási eljárásoknak legkésőbb 2011. szeptember 26-ig meg kell felelniük a III. melléklet B. részében megállapított újrafeldolgozási hatékonysági mutatóknak és kapcsolódó rendelkezéseknek.

(5) A tagállamok jelentést készítenek az adott naptári évben elért újrafeldolgozási szintről, valamint arról, hogy a III. melléklet B. részében említett újrafeldolgozási hatékonysági mutatók teljesültek-e. A tagállamok elektronikusan továbbítják az adatokat a Bizottságnak az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 18 hónapon belül.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján 2010. március 26-ig részletes szabályokat fogad el az újrafeldolgozási hatékonysági mutatók kiszámítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

13. cikk

Új újrafeldolgozási technológiák

(1) A tagállamok ösztönzik új újrafeldolgozási és kezelési technológiák kifejlesztését, valamint elősegítik a környezetbarát és költséghatékony újrafeldolgozási módszereket célzó kutatásokat valamennyi elem- és akkumulátortípus tekintetében.

(2) A tagállamok arra ösztönzik a kezelőlétesítményeket, hogy - a különböző szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 5 ) megfelelően - vezessenek be igazolt környezetvédelmi vezetési rendszereket.

14. cikk

Ártalmatlanítás

A tagállamok megtiltják a hulladék ipari, illetve gépjárműelemek és -akkumulátorok hulladéklerakóban vagy elégetés útján történő ártalmatlanítását. Minden olyan elem vagy akkumulátor azonban, amely a 12. cikk (1) bekezdésének megfelelően mind kezelésen, mind újrafeldolgozáson keresztülment, ártalmatlanítható hulladéklerakóban, illetve elégethető.

15. cikk

Kivitelek

(1) A hulladékkezelést és az újrafeldolgozást az érintett tagállamon vagy a Közösségen kívül is el lehet végezni, feltéve, hogy a hulladékelemek és -akkumulátorok szállítása összhangban van az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelettel ( 6 ).

(2) A hulladékelemek és -akkumulátorok kivitele a Közösségen kívülre a 259/93/EGK rendelettel, az egyes nem OECD-tagországokba irányuló egyes hulladékfajták szállítására alkalmazandó közös szabályok és eljárások meghatározásáról szóló, 1999. április 29-i 1420/1999/EK tanácsi rendelettel ( 7 ) és az egyes hulladékfajtáknak a C(92)39 végleges OECD-határozat hatálya alá nem tartozó meghatározott országokba történő szállítására alkalmazandó, a 259/93/EGK tanácsi rendelet szerinti ellenőrzési eljárások meghatározásáról szóló, 1999. július 12-i 1547/1999/EK bizottsági rendelettel ( 8 ) összhangban kizárólag abban az esetben tekinthető az ezen irányelv III. mellékletében megállapított kötelezettségek és hatékonysági mutatók teljesítésére irányulónak, ha megalapozottan bizonyított, hogy az újrafeldolgozási tevékenység az ezen irányelvben foglalt követelményeknek megfelelő körülmények között zajlott.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében említett szabályokat kiegészítő részletes szabályok és különösen az e cikk (2) bekezdésében említett megfelelő körülmények értékelésére vonatkozó kritériumok meghatározása céljából.

16. cikk

Finanszírozás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a gyártók, illetve a nevükben eljáró harmadik személyek az alábbiakból eredő bármely nettó költséget fedezzenek:

a) a 8. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban begyűjtött hulladék hordozható elemek és akkumulátorok begyűjtése, kezelése és újrafeldolgozása; és

b) a 8. cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban begyűjtött hulladék ipari és gépjárműelemek és -akkumulátorok begyűjtése, kezelése és újrafeldolgozása.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés végrehajtása ne terhelje kettős fizetési kötelezettséggel a gyártókat a 2000/53/EK vagy a 2002/96/EK irányelvvel összhangban létrehozott programok keretében begyűjtött elemek és akkumulátorok esetében.

(3) A tagállamok kötelezik a gyártókat vagy a nevükben eljáró harmadik személyeket, hogy finanszírozzák a hulladék hordozható elemek és akkumulátorok begyűjtéséről, kezeléséről és újrafeldolgozásáról szervezett lakossági tájékoztató kampányokból eredő nettó költségeket.

(4) A begyűjtés, kezelés és az újrafeldolgozás költségeiről nem kell külön tájékoztatni a végfelhasználókat az új hordozható elemek és akkumulátorok eladásakor.

(5) Az ipari és a gépjárműelemek és -akkumulátorok gyártói és felhasználói az (1) bekezdésben említett finanszírozási szabályoktól eltérő finanszírozási szabályokban állapodhatnak meg.

(6) Ezt a cikket valamennyi hulladékelemre és -akkumulátorra alkalmazni kell, függetlenül azok forgalomba hozatalának időpontjától.

17. cikk

Nyilvántartásba vétel

A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi gyártó nyilvántartásba legyen véve. A nyilvántartásba vételre minden tagállamban ugyanazon, a IV. melléklet szerinti eljárási követelményeknek kell vonatkozniuk.

18. cikk

Kisüzemi gyártók

(1) A tagállamok mentesíthetik a 16. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények alól azon gyártókat, akik a nemzeti piac méretéhez képest igen kis mennyiségben forgalmaznak elemeket vagy akkumulátorokat a nemzeti piacon, feltéve hogy ez nem akadályozza a 8. és 12. cikk alapján kialakított begyűjtési és újrafeldolgozási rendszerek megfelelő működését.

(2) A tagállamok közzéteszik az (1) bekezdésben említett mentességi intézkedéstervezeteket és előterjesztésük indokát, és azokat közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal.

(3) A Bizottság a (2) bekezdésben említett tájékoztatástól számított hat hónapon belül jóváhagyja vagy elutasítja a tervezett intézkedéseket, miután megvizsgálta, hogy azok megfelelnek-e az (1) bekezdésben említett szempontoknak, és nem minősülnek-e önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozása eszközeinek. Amennyiben a Bizottság nem hoz döntést ezen időtartamon belül, a tervezett intézkedéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.

19. cikk

Részvétel

(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi gazdasági szereplő és illetékes hatóság részt vehessen a 8. és a 12. cikkben említett begyűjtési, -kezelési és újrafeldolgozási rendszerekben.

(2) Ezeket a rendszereket a harmadik országokból behozott elemekre és akkumulátorokra is hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni, és azokat úgy kell kialakítani, hogy elkerülhetővé váljanak a kereskedelmi akadályok és a verseny torzulása.

20. cikk

A végfelhasználók tájékoztatása

(1) A tagállamok különösen információs kampányokon keresztül biztosítják, hogy a végfelhasználók teljes körű tájékoztatást kapjanak:

a) az elemekhez és akkumulátorokhoz felhasznált anyagoknak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásairól;

b) a hulladékelemek és -akkumulátorok nem szelektált települési hulladékként történő ártalmatlanításának nemkívánatos voltáról, és a szelektív begyűjtésükben való részvétel kívánatosságáról a kezelés és az újrafeldolgozás megkönnyítése érdekében;

c) a rendelkezésükre álló begyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekről;

d) hozzájárulásukról a hulladékelemek és -akkumulátorok újrafeldolgozásához;

e) a II. mellékletben szereplő áthúzott kerekes szemétgyűjtő tartály ábrájának, valamint a Hg, Cd és Pb vegyjeleknek a jelentéséről.

(2) A tagállamok előírhatják, hogy a gazdasági szereplők az (1) bekezdésben szereplő információkat részben vagy teljes egészében bocsássák rendelkezésre.

(3) Amennyiben a tagállamok előírják a forgalmazóknak, hogy a 8. cikk szerint visszavegyék a hulladék hordozható elemeket és akkumulátorokat, biztosítaniuk kell, hogy a forgalmazók tájékoztassák a végfelhasználókat annak lehetőségéről, hogy a hulladék hordozató elemeket és -akkumulátorokat leadják eladási helyeiken.

21. cikk

Címkézés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi elemen, akkumulátoron és elem-, illetve akkumulátorcsomagon megfelelően feltüntetésre kerüljön a II. mellékletben szereplő ábra.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy 2009. szeptember 26-ra valamennyi hordozható elemen és akkumulátoron, illetve gépjárműelemen és -akkumulátoron jól látható, jól olvasható és letörölhetetlen módon szerepeljen annak kapacitása. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23a. cikkel összhangban 2009. március 26-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e követelményt kiegészítő részletes szabályok, köztük a kapacitás és a rendeltetésszerű használat meghatározását szolgáló harmonizált módszerek megállapítása céljából.

(3) A 0,0005 %-nál több higanyt, 0,002 %-nál több kadmiumot vagy 0,004 %-nál több ólmot tartalmazó elemeken, akkumulátorokon és gombelemeken fel kell tüntetni az adott fém vegyjelét: Hg, Cd vagy Pb. A nehézfémtartalmat jelző ábrát a II. mellékletben szereplő ábra alá kell nyomtatni, úgy, hogy az a felső ábra méretének legalább egynegyed területét lefedje.

(4) A II. mellékletben található ábrának az elem, akkumulátor vagy elem-, illetve akkumulátorcsomag legnagyobb oldala területének legalább 3 %-át kell lefednie, úgy, hogy az ne haladja meg az 5 × 5 cm-es méretet. A henger alakú cellák esetében az ábrának az elem vagy akkumulátor felszínének legalább 1,5 %-át kell lefednie, úgy, hogy az ne haladja meg az 5 × 5 cm-es méretet.

(5) Abban az esetben, ha az elem, akkumulátor vagy az elem-, illetve akkumulátorcsomag mérete miatt az ábra kisebb lenne, mint 0,5 × 0,5 cm, az elemet, akkumulátort vagy az elem-, illetve akkumulátorcsomagot nem kell megjelölni, de egy legalább 1 × 1 cm-es ábrát kell nyomtatni a csomagolására.

(6) A nyomtatott ábrának jól láthatónak, felismerhetőnek és letörölhetetlennek kell lennie.

(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikkben meghatározott címkézési követelmények alóli mentesség megadása céljából. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során a Bizottság konzultál az érdekeltekkel, különösen a gyártókkal, a begyűjtőkkel, az újrafeldolgozókkal, a hulladékkezelő létesítményeket üzemeltetőkkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a fogyasztóvédelmi szervezetekkel és a munkavállalói szervezetekkel.

22a. cikk

A hulladékhierarchia alkalmazását ösztönző eszközök

Az ezen irányelvben meghatározott célokhoz való hozzájárulásként a tagállamok gazdasági eszközöket és egyéb intézkedéseket - például a 2008/98/EK irányelv IVa. mellékletében meghatározott intézkedéseket vagy más megfelelő eszközt és intézkedést - alkalmaznak a hulladékhierarchia megvalósításának ösztönzése érdekében.

23. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2018. december 31-ig jelentést állít össze ezen irányelv végrehajtásáról, valamint a környezetre és a belső piac működésére kifejtett hatásairól.

(2) Jelentésében a Bizottság kitér ezen irányelvnek a következő szempontok alapján történő értékelésére:

a) a nehézfémeket tartalmazó elemekre és akkumulátorokra vonatkozó további kockázatkezelési intézkedések megfelelősége;

b) valamennyi hulladék hordozható elemre és akkumulátorra vonatkozóan a 10. cikk (2) bekezdésében meghatározott minimális begyűjtési célkitűzések megfelelősége, és a további célkitűzések bevezetésének lehetősége az elkövetkező évekre, tekintetbe véve a műszaki fejlődést és a tagállamokban összegyűlt gyakorlati tapasztalatokat;

c) a III. melléklet B. részében meghatározott minimális újrafeldolgozási előírások megfelelősége, tekintetbe véve a tagállamoktól kapott információkat, valamint a műszaki fejlődést és a tagállamokban összegyűlt gyakorlati tapasztalatokat.

(3) Amennyiben szükséges, a jelentéshez az ezen irányelv kapcsolódó rendelkezéseinek felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot kell csatolni.

23a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 15. cikk (3) bekezdésében és a 21. cikk (2) és (7) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. december 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb 9 hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az ötéves időtartam vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 15. cikk (3) bekezdésében és a 21. cikk (2) és (7) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 15. cikk (3) bekezdése és a 21. cikk (2) és (7) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

24. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 39. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 10 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Amennyiben a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

25. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok 2008. szeptember 26-ig értesítik ezekről az intézkedésekről a Bizottságot, és haladéktalanul közlik a Bizottsággal az ezeket érintő minden későbbi módosítást.

26. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2008. szeptember 26-ig megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal azokat a hatályos törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

27. cikk

Önkéntes megállapodások

(1) A tagállamok a 8., 15., és 20. cikkben foglalt rendelkezéseket az illetékes hatóságok és az érintett gazdasági szereplők közötti megállapodások útján is átültethetik a nemzeti jogukba, feltéve, hogy ilyen módon megvalósíthatók az ebben az irányelvben kitűzött célok. Az említett megállapodásoknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

a) végrehajthatóaknak kell lenniük;

b) célokat kell meghatározniuk, a hozzájuk tartozó határidőkkel együtt;

c) ezeket az adott tagállam hivatalos közlönyében vagy a nyilvánosság számára ugyanúgy hozzáférhető hivatalos dokumentumban közzé kell tenni és a Bizottság részére meg kell küldeni.

(2) Az elért eredményeket rendszeresen ellenőrizni kell, és azokat jelenteni kell az illetékes hatóságok és a Bizottság felé, továbbá a megállapodásban rögzített feltételek mellett azokat a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kell tenni.

(3) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a megállapodás értelmében elért eredmények vizsgálatát.

(4) A megállapodásoknak való meg nem felelés esetén a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedések útján hajtják végre ezen irányelv megfelelő rendelkezéseit.

28. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 91/157/EGK irányelv 2008. szeptember 26-án hatályát veszti.

A 91/157/EGK irányelvre történő hivatkozást az erre az irányelvre történő hivatkozásként kell érteni.

29. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

30. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A 10. cikkben meghatározott begyűjtési célkitűzések betartásának ellenőrzése

II. MELLÉKLET

Elemek, akkumulátorok és elem-, illetve akkumulátorcsomagok szelektív gyűjtését jelző ábrák

Az elemek és akkumulátorok "szelektív gyűjtését" jelző ábra az alábbi áthúzott, kerekes szemétgyűjtő tartály:

III. MELLÉKLET

Részletes kezelési és újrafeldolgozási előírások

A. RÉSZ: KEZELÉS

1. A kezelésnek magában kell foglalnia legalább valamennyi folyadék és sav eltávolítását.

2. A kezelőlétesítményekben a kezelést és esetleges tárolást, beleértve az ideiglenes tárolást is, vízhatlan felülettel és megfelelő időjárásálló borítással ellátott helységekben vagy megfelelő konténerekben kell elvégezni.

B. RÉSZ: ÚJRAFELDOLGOZÁS

3. Az újrafeldolgozási eljárások legalább az alábbi újrafeldolgozási hatékonysági mutatókat kell, hogy megvalósítsák:

a) a savas ólomelemek és -akkumulátorok az átlagos tömeget tekintve 65 %-os újrafeldolgozása, beleértve az ólomtartalom technikailag lehetséges legteljesebb újrafeldolgozását is, a túlzott költségek egyidejű elkerülése mellett;

b) nikkel-kadmium elemek és akkumulátorok az átlagos tömeget tekintve 75 %-os újrafeldolgozása, beleértve a kadmiumtartalom technikailag lehetséges legteljesebb újrafeldolgozását is, a túlzott költségek egyidejű elkerülése mellett; és

c) egyéb hulladékelemek és -akkumulátorok az átlagos tömeget tekintve 50 %-os újrafeldolgozása.

IV. MELLÉKLET

A nyilvántartásba vétel eljárási követelményei

1. A nyilvántartásba vétel szabályai

Az elemek és akkumulátorok gyártóinak nyilvántartásba vételét a nemzeti hatóságok vagy a tagállam által erre felhatalmazott nemzeti gyártói felelősségvállalási szervezetek (a továbbiakban: nyilvántartó szervek) végzik akár elektronikus úton, akár papíron.

A nyilvántartásba vétel részét képezheti egy másik gyártói nyilvántartásba vételi eljárásnak.

Az elemek és akkumulátorok gyártóinak abban a tagállamban, ahol üzleti tevékenységük körében először hoznak forgalomba elemeket és akkumulátorokat, csak egyszer kell regisztrálniuk, és ez alkalommal nyilvántartási számot kapnak.

2. A gyártók által megadandó adatok

Az elemek és akkumulátorok gyártói megadják az alábbi adatokat a nyilvántartó szervnek:

i. a gyártó neve és azon márkanevek (amennyiben vannak ilyenek), amelyek alatt az adott tagállamban működik;

ii. a gyártó címe(i): postai irányítószám és település, utca és házszám, ország, internetes cím, telefonszám, valamint kapcsolattartó, és a gyártó faxszáma és e-mail címe, ha van;

iii. a gyártó által forgalomba hozott elemek és akkumulátorok típusa: hordozható vagy ipari- vagy gépjárműelemek és akkumulátorok;

iv. arra vonatkozó információk, hogy a gyártó hogyan tesz eleget kötelezettségeinek: egyéni vagy kollektív rendszer útján;

v. a nyilvántartásba vételi kérelem kelte;

vi. a gyártó nemzeti azonosító száma, ideértve európai adószámát vagy nemzeti adószámát is (választható);

vii. nyilatkozat a megadott adatok valósságáról.

Az 1. pont második bekezdésében említett nyilvántartásba vételhez az elemek és akkumulátorok gyártói a 2. pont i-vii. alpontjában szereplő adatokon kívül más információt nem kötelesek megadni.

3. Nyilvántartásba vételi díj

A nyilvántartó szervek kérhetnek nyilvántartásba vételi (regisztrációs) díjat, de csak költségalapon és arányos összegben.

Amennyiben a nyilvántartó szerv kér a jelentkezőktől nyilvántartási díjat, tájékoztatnia kell az illetékes nemzeti hatóságokat a díjak kiszámításához használt módszerről.

4. A nyilvántartásba vett adatok megváltozása

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a gyártók által a 2. pont i-vii. alpontjával összhangban szolgáltatott adatokban változás következik be, a gyártók legkésőbb a változás bekövetkezésétől számított egy hónapon belül értesítik erről a megfelelő nyilvántartó szervet.

5. Törlés a nyilvántartásból

Ha egy gyártó egy adott tagállamban felhagy gyártói tevékenységével, a megfelelő nyilvántartó szerv erről való értesítésével kéri a nyilvántartásból való törlését.

( 1 ) HL L 144., 1997.6.4., 19. o. A legutóbb a 2005/29/EK irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.) módosított irányelv.

( 2 ) HL L 377., 1991.12.31., 20. o. A legutóbb a 166/2006/EK rendelettel módosított irányelv.

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2150/2002/EK rendelete (2002. november 25.) a hulladékra vonatkozó statisztikákról (HL L 332., 2002.12.9., 1. o.).

( 4 ) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 5 ) HL L 114., 2001.4.24., 1. o. A legutóbb a 196/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 32., 2006.2.4., 4 o.) módosított rendelet.

( 6 ) HL L 30., 1993.2.6., 1. o. A legutóbb a 2557/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 349., 2001.12.31., 1. o.) módosított rendelet.

( 7 ) HL L 166., 1999.7.1., 6. o. A legutóbb a 105/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 20., 2005.1.22., 9. o.) módosított rendelet.

( 8 ) HL L 185., 1999.7.17., 1. o. A legutóbb a 105/2005/EK rendelettel módosított rendelet.

( 9 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.)

( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).