381/B/2004. AB határozat

a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 19. § (1) bekezdésében "a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű" szövegrész, valamint az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 19. § (1) bekezdésében "a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű" szövegrész, valamint az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 2. § (7)-(10) bekezdése, 3. §-a, 4. § (2) bekezdése, 5-6. §-a, 7. § (1)-(2) és (4)-(5) bekezdése, illetve 8-10. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ltv.), valamint az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Ehktv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták az Alkotmánybíróságnál.

Az indítványozó elsődlegesen az Ltv. 19. § (1) bekezdéséből "a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű" szövegrész alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kérte. Az Ltv. 19. § (1) bekezdésével kapcsolatban azonban kifogásolta még az Ehktv. 2. § (7)-(10) bekezdését, 3. §-át, 4. § (2) bekezdését, 5-6. §-át, 7. § (1)-(2) és (4)-(5) bekezdését, valamint 8-10. §-át, s ezek alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is indítványozta.

A megjelölt törvényi szakaszok az egyházi jogi személy és intézményei részére az állam által nyújtott támogatásokat, pénzbeli ellátásokat szabályozzák.

Az indítványozó a jogállamiság elvével, illetve az állam és egyház elválasztásának alkotmányos követelményével összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy az egyházak támogatásában az állami szerepvállalás - az államosítás során ért veszteségek rendszerváltást követő kárpótlása után - nem csökkent. Véleménye szerint a rendszerváltást követő átmeneti időszak - különös tekintettel hazánk 2004-ben történt Európai Unióhoz való csatlakozására - már lezárult. Így az egyházak karitatív tevékenységére korlátozódó állami támogatást meghaladóan, a központi költségvetés terhére nyújtott finanszírozás az Alkotmányban foglalt jogok és elvek sérelme nélkül a továbbiakban már nem tartható fenn. Ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, illetve az Alkotmány 60. § (3) bekezdésébe ütközőnek véli az Ltv. 19. § (1) bekezdését, mely szerint az állam az egyházi jo gi személy nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei működéséhez - külön törvény rendelkezései szerint - normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt.

Az egyházak támogatásában vállalt állami szerepvállalást kifogásolva támadta még az indítványozó az egyházak tekintetében gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenységek meghatározását, valamint az ilyen tevékenységekből eredő bevételre vonatkozó szabályozást [Ehktv. 2. § (7)-(10) bekezdés], a természetben vissza nem adott volt egyházi ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékforrássá alakítását (Ehktv. 3. §), a magánszemélyek által befizetett személyi jövedelemadó egyházakat megillető összegének a központi költségvetésből történő kiegészítését [Ehktv. 4. § (2) bekezdés], az egyházi intézményfenntartók állami, illetve önkormányzati feladatátvállalásához igazodó állami támogatását (5. §), az egyházaknak juttatott kiegészítő támogatást (Ehktv. 6. §), az egyházak tulajdonában lévő ingatlanok, kulturális örökség értékeinek, műemlékek, művészi alkotások, levéltárak, könyvtárak, múzeumok megóvásához, működéséhez, gyarapításához nyújtott, állami intézményekhez hasonló támogatást (Ehktv. 7. §), az egyházakat közcélú tevékenységük után megillető állami hozzájárulást, a természetben vissza nem adott volt egyházi ingatlanok után az egyházakat megillető járadék, illetve a személyi jövedelemadó felajánlást és kiegészítést érintő költségvetési szabályokat (Ehktv. 8. §), a járadékigény bejelentését (Ehktv. 9. §) és az egyház közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzésére vonatkozó szabályozást (Ehktv. 10. §).

Ezekkel kapcsolatban az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére, 10. § (1) bekezdésére és 12. § (2) bekezdésére hivatkozott.

Az indítványozó álláspontja szerint továbbá az egyházak Ehktv.-ben biztosított támogatása diszkriminatív az egyéb közcélú tevékenységet végző szervezetek, állami, önkormányzati intézmények állami finanszírozásával szemben. Így kifogásolja az Ehktv. 10. §-át, hogy annak alapján a Kormány egyes egyházakat a közcélú tevékenységük folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez hozzásegíti.

Ezeken túlmenően az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontjába - az állami költségvetés jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik - ütközőnek tartja az Ehktv. 3. § (4) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint a nem természetben visszaigényelt ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká alakítása során a járadék induló összegét a Kormány, illetve az érintett egyház képviselője által kötött megállapodás határozza meg. Az indítványozó szerint a fenti összegnek - a megállapodás helyett - a költségvetési törvény általi szabályozása biztosítaná a közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos alapjog [Alkotmány 61. § (1) bekezdés] érvényesülését is.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon."

"12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."

"19. § (3) E jogkörében az Országgyűlés

(...)

d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;

(...)."

"60. § (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik."

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

2. Az Ltv. érintett rendelkezése:

"19. § (1) Az állam az egyházi jogi személy nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei működéséhez -külön törvény rendelkezései szerint - normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt, illetőleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökből történik."

3. Az Ehktv. indítvánnyal érintett hatályos rendelkezései:

"2. § (7) Az egyház esetében nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek:

a) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény működtetése, valamint az említett tevékenységek folytatása,

b) üdülő hasznosítása egyházi személy részére történő szolgáltatásnyújtás révén,

c) hitélethez szükséges kiadvány, kegytárgy előállítása, értékesítése,

d) egyházi célra használt ingatlan (ideértve annak tartozékait is) részleges hasznosítása,

e) temető fenntartása,

f) a kizárólag hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet értékesítése (ideértve a munkaruha megtérítését is),

g) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló eszköz nem nyereségszerzési célú hasznosítása.

(8) Az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező, jogi személynek minősülő szervezeti egysége (a továbbiakban: egyházi intézmény) esetében nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek a (7) bekezdés szerinti tevékenységek, vagy - választása szerint - a következő tevékenységek végzése:

a) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység folytatása, és az ilyen tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásnyújtás,

b) az államtól vagy önkormányzattól átvállalt közfeladat ellátása során létrehozott termék, jegyzet tankönyv, kiadvány tanulmány előállítása és értékesítése,

c) kulturális, nevelési-oktatási, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet végző egyházi intézmény alkalmazottainak étkeztetését is biztosító épület bérbeadása vendéglátó-ipari vállalkozás részére üzemeltetés céljából,

d) a kizárólag hitéleti, kulturális, nevelési-oktatási, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet értékesítése (ideértve a munkaruha megtérítését is),

e) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló eszköz nem nyereségszerzési célú hasznosítása.

(9) A (7)-(8) bekezdésben meghatározott tevékenység bevétele, különösen a szolgáltatás ellenértéke, díja, térítése, az említett tevékenységhez kapcsolódó kártalanítás, kártérítés, kötbér, bánatpénz, bírság és adóvisszatérítés, valamint az említett tevékenységhez visszafizetési kötelezettség nélkül kapott - pénzügyileg rendezett - támogatás, juttatás.

(10) Nem minősül a gazdasági-vállalkozási tevékenység bevételének a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel, a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni."

"3. § (1) A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény (Etv.) hatálya alá tartozó, az egyház által nem természetben visszakért, számára át nem adott, vagy az Etv. 2. § (4) bekezdése szerint nem rendezett egyházi ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény közös megegyezés esetében járadék forrásává alakítható, amely az egyház hitéleti és közcélú tevékenységének finanszírozására használható fel. A járadék folyósítása az igénylő egyház jogutód nélküli megszűnéséig tart.

(2) A járadékalap és a kiegészítő járadék összege évente a költségvetésben tervezett éves átlagos fogyasztói árindex változása alapján valorizálásra kerül. Az éves járadék összegét - a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követően - a KSH által közzétett előző évi átlagos fogyasztói árindex alapján korrigálni kell.

(3) A járadék mértéke az (1) bekezdés szerinti pénzbeli igény alapján számítva az 1998-2001. évek között 4,5%, a 2001. évtől 5%.

(4) A nem természetben visszaigényelt ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká alakítását az egyház e törvény hatálybalépését követő 180 napon belül írásban kérheti, csatolva azt az értékfeltüntetést is tartalmazó ingatlanjegyzéket, amely a számítás alapját képezi. A járadék induló összege a Kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője által megkötött megállapodásban kerül meghatározásra, kölcsönösen elfogadott értékelés alapján. A járadék folyósítása 1998. január 1-jétől történik. A Kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője az e bekezdésben meghatározott megállapodásban a járadék kiegészítésében is megállapodhat, amennyiben az érintett egyház hitéleti és közcélú tevékenysége indokolja."

"4. § (2) Amennyiben az (1) bekezdés alapján az egyházakat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattal érintett év államháztartási szintű, pénzforgalmi személyi jövedelemadójának 0,9 százalékát, ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetésből ki kell egészíteni. E kiegészítés összegéből az egyes egyházak a javukra a személyi jövedelemadójuk 1%-áról közvetlenül rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek."

"5. § (1) Az egyházi intézményfenntartók által ellátott nevelési-oktatási, felsőoktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységek központi költségvetési finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik.

(2) Az egyházi fenntartóknak az (1) bekezdésben említett intézmények után a hasonló feladatot ellátó állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonosan járó normatív és egyéb állami hozzájárulásának jogcímeit és fedezetét, illetve arányait az éves költségvetési törvény tartalmazza."

"6. § (1) Az egyházak további támogatásra (a továbbiakban: kiegészítő támogatás) jogosultak, amelynek alapja a közszolgáltatásokban részesülők azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kiegészítő támogatás meghatározása minden évben a költségvetési tervezéskor ismert adatok alapján történik, az éves költségvetésről szóló törvényben, a közoktatási, illetve a szociális szolgáltatások igénybevételének figyelembevételével.

(3) A kiegészítő támogatás összegének számításához az önkormányzatok adott ágazati működési kiadásainak és felújítási költségeinek összegét csökkenteni kell az intézményi saját bevételekkel, továbbá a közoktatásra központosított előirányzatból adott olyan külön támogatással, amelyhez pályázat útján az önkormányzati és egyházi fenntartó, illetve intézményei egyaránt hozzájuthatnak. Az így megállapított összegből határozandó meg a normatív támogatás aránya és a kiegészítő támogatás számított összege.

(4) Az (1) bekezdés szerinti támogatás a közoktatási ágazatban a megyei, fővárosi Közoktatási Fejlesztési Tervekben szereplő egyházi nevelési és oktatási intézmények gyermekei és tanulói után számítandó.

(5) A kiegészítő támogatásra vonatkozó önkormányzati tervezett és tényleges adatok ismeretében az eltérés az érintett egyházzal történő egyeztetésnek megfelelően az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kerül rendezésre."

"7. § (1) Az egyház a tulajdonában lévő közcélú tevékenységet szolgáló és egyéb ingatlanjainak, a vallási, kulturális örökség értékeinek, a műemlékeknek és a művészi alkotásoknak a megőrzéséhez, felújításához, gyarapításához, továbbá levéltára, könyvtára, múzeuma működéséhez az éves költségvetési törvényben meghatározott összegű, az államiakhoz hasonló támogatásban részesül.

(...)

(4) Az egyház által ellátott alap- és egyéb közcélú tevékenység elősegítésére további központi költségvetési támogatás is adható, amelyet az Országgyűlés az egyház által meghatározott célokra, az éves költségvetési törvényben állapít meg.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott támogatás jellegére és annak igénybevételére vonatkozó kérelmet az érintett egyház bírósági nyilvántartás szerinti nyilatkozattételre jogosult legfőbb szerve nyújtja be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához."

"8. § (1) Az egyházakat közcélú tevékenységük után megillető állami hozzájárulásokat a szakmai felügyeletet ellátó fejezetek költségvetésében kell megtervezni és az éves költségvetési törvény előírásai szerint a területi államháztartási hivatalok útján folyósítani. Az egyéb támogatásokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezet költségvetésében kell megtervezni.

(2) A 3. § (1) bekezdése szerinti járadékot negyedévenként, az adott negyedév első hónapjának 10. napjáig kell rendelkezésre bocsátani, a 3. § (2) bekezdésében előírt korrekciót pedig egy összegben kell rendezni a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követő hónap utolsó napjáig.

(3) A 4. § szerinti személyi jövedelemadó részesedést és annak kiegészítését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetben kell megtervezni, és a felajánlást követő év január 10-éig az egyháznak átutalni."

"9. § A 3. § (3) bekezdése szerinti írásos nyilatkozatot - az előírt jogvesztő határidőn belül - a nemzeti kulturális örökség miniszterének kell megküldeni."

"10. § A Kormány jogosult az egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíteni."

4. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Kgtv.) érintett rendelkezése:

"119. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

(...)

g) az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 7. §-ának (2) bekezdése és az azt megállapító 2000. évi CXXXIII. törvény 103. §-a (7) bekezdésének e rendelkezést megállapító szövegrész,

(...)."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként az Ltv. 19. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, illetve 60. § (3) bekezdésével való kapcsolatát vizsgálta.

1.1. Az Alkotmánybíróság határozataiban már többször foglalkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményével. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, hogy: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]

Az Ltv. 19. § (1) bekezdése megállapítja, hogy az állam az egyházi jogi személy intézményeinek működéséhez normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt. Ez a rendelkezés egyértelmű és világos szabályt rögzít az egyházi jogi személyek intézményeinek állami támogatásáról, ezért nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvével.

1.2. Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta már az Alkotmány 60. § (3) bekezdését is. Ennek átfogó értelmezését 4/1993. (II. 12.) AB határozatában és 8/1993. (II. 27.) AB határozatában adta. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az állam "nemcsak az egyházakkal, de semmilyen vallással vagy vallási közösséggel nem kapcsolódhat össze intézményesen, nem azonosíthatja magát egyetlen vallás tanításával sem, nem foglalhat állást hitbéli igazságok kérdésében." [8/1993. (II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 99, 102.] Az Alkotmánybíróság továbbá az állam és egyház elválasztásának elvében foglalt egyházi önkormányzati jogot, autonómiát hangsúlyozta. [8/1993. (II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 99, 102-103.]

Az Ltv. 19. § (1) bekezdése az egyházi jogi személyek intézményeinek állami támogatásáról rendelkezik. Ez önmagában nem jelenti az állam intézményes összekapcsolódását az egyházakkal, vagy az állam azonosulását valamely vallási tanítással, továbbá nem korlátozza az egyházi önkormányzati jogot sem. Az Ltv. 19. § (1) bekezdése tehát az állam és egyház elválasztásának alkotmányban rögzített szabályával nem ellentétes.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a 22/1997. (IV. 25.) AB határozatában (ABH 1997, 107.) már vizsgálta az Ltv. 19. § (1) bekezdésével összefüggésben az egyházi intézmények állami, illetve önkormányzati feladatátvállalásával kapcsolatos állami támogatását. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság az Alkotmány 60. §-ából eredő alkotmányos követelményként azt állapította meg, hogy "az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott (...) intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő anyagi támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át". (ABH 1997, 107.) Az Alkotmánybíróság az idézett határozatában tehát az egyházi intézmények számára a feladatellátásért nyújtott állami támogatást nem minősítette alkotmányellenesnek, hanem éppen ellenkezőleg azt tartotta alkotmányos követelménynek, hogy az állami, illetve önkormányzati közfeladat átvállalásáért az egyházi jogi személy fenntartók az állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű állami támogatásban részesüljenek.

2. Az indítványozó beadványában a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezéseknek [Ltv. 19. § (1) bekezdése, Ehktv. 2. § (7)-(10) bekezdése, 3. §-a, 4. § (2) bekezdése, 5-6. §-a, 7. § (1) és (4)-(5) bekezdése, valamint 8-10. §-a] az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütközése miatt a piacgazdaság sérelmét is állította, illetve az Alkotmány 10. § (1) bekezdése és 12. § (2) bekezdése sérelmére is hivatkozott.

2.1. Az Alkotmánybíróság az 1524/B/1992. AB határozatában a 33/1993. (V. 28.) AB határozatra (ABH 1993, 249.), valamint a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatra (ABH 1994, 117.) hivatkozva foglalkozott az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével. Ennek során megállapította, hogy "a piacgazdaság alkotmányos feladat, amely a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, reá alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható." (ABH 1995, 651, 655.)

2.2. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezésekkel kapcsolatban hivatkozott még az Alkotmány 10. § (1) bekezdésére, illetve 12. § (2) bekezdésére is. Az előbbi azt határozza meg, hogy a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon, a második pedig rögzíti, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Mindkét alkotmányi rendelkezés elsősorban alkotmányos alapelvnek tekinthető. Alapjogsérelem, alkotmányossági kifogás önmagában egyik rendelkezésre sem alapítható.

Mindezek alapján a kifogásolt rendelkezéseknek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe, 10. § (1) bekezdésébe, illetve 12. § (2) bekezdésébe való ütközése nem állapítható meg.

3. Az indítványozó továbbá kifogásolta az Ehktv. 10. §-át. Azt állította ugyanis, hogy annak alapján az egyházak támogatása diszkriminatív az egyéb közcélú tevékenységet végző szervezetek, állami, önkormányzati intézmények állami finanszírozásával szemben.

Az Ehktv. 10. §-a feljogosítja a Kormányt arra, hogy az egyházak közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segítséget nyújtson. Az Ehktv. 10. §-a tehát az egyházak számára konkrét támogatást nem állapít meg. Ennek alapján az egyházak állami finanszírozásban, konkrét ingatlan-juttatásban nem részesülnek. Konkrét támogatásra való jogosultság vagy támogatási kötelezettség hiányában a vizsgált rendelkezésből az egyházak és más szervezetek, illetve intézmények állami finanszírozása közötti különbségtétel sem következik. Az indítványozó által állított megkülönböztetés hiányában az Alkotmány 70/A. §-a és az Ehktv. kifogásolt 10. §-a között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában más összefüggésben vizsgálta az egyházak és más támogatott szervezetek közötti különbséget. Ennek keretében megállapította, hogy a "kedvezményezett egyházak nem vethetők össze bármely, nem gazdasági célú jogi személlyel, hanem csakis összehasonlítható funkciójú, szerepű, nagyságrendű és autonómiájú jogi személyekkel, amelyek tulajdona szintén szorosan kötődik valamely alapvető jog ellátásához. Az egyházak nem körülhatárolt résztevékenységre vagy meghatározott érdekek képviseletére szerveződnek, mint a gazdasági társaságok vagy az egyesületek, pártok, szakszervezetek, hanem vallás gyakorlására. A vallás viszont a hivő számára a teljes személyiséget és az élet minden területét érinti és meghatározza. A vallásszabadság garantálásától elválaszthatatlan az egyházak működőképessége. (...) Az önkényesség nem állapítható meg, ha a vagyonnal való ellátás az illető szervezet funkcióihoz igazodik. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság nem állapított meg alkotmányellenes megkülönböztetést az egyházak és más jogi személyek között (...)." [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65-66.]

4. Az indítványozó az Ehktv. 3. § (4) bekezdését külön is kifogásolta. Azt állította, hogy az Ehktv. 3. § (4) bekezdése az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontjával ellentétes. Álláspontja szerint továbbá a 3. § (4) bekezdés, mely szerint a nem természetben visszaigényelt ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká alakítása során a járadék induló összegét a Kormány, illetve az érintett egyház képviselője által kötött megállapodás határozza meg, az Alkotmány 61. § (1) bekezdését is sérti. Az indítványozó szerint ugyanis - a megállapodás helyett -a költségvetési törvény biztosítaná a közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos alapjog érvényesülését.

4.1. Az Ehktv.-nek az indítványozó által kifogásolt 3. § (4) bekezdése az egyházak által nem természetben visszaigényelt ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká alakításával összefüggő eljárási szabályokat határozza meg. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja pedig "a költségvetés és a zárszámadás elfogadására vonatkozó hatásköri szabály". [15/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1993, 112, 125-126.] Mindezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmány 19. § (3) bekezdésének d) pontja és az Ehktv. kifogásolt 3. § (4) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

4.2. Az indítványozó kifogásolta továbbá az Ehktv. 3. § (4) bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint a járadék induló összege "a Kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője által megkötött megállapodásban kerül meghatározásra". Állította, hogy a járadék induló összegét törvényben kellene meghatározni; a megállapodásban történő meghatározás az Alkotmánynak az információszabadságról szóló 61. § (1) bekezdését sérti.

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 34/1994. (VI. 24.) AB határozatában rámutatott arra, hogy: "az Alkotmány 61. § (1) bekezdése a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot is alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti." (ABH 1994, 177, 185.)

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése tehát a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot garantálja. Az információszabadságból azonban a közérdekű információk törvénybe foglalásának kötelezettsége nem következik. Az Ehktv. 3. § (4) bekezdése alapján létrejött megállapodás, illetve azok részeként a járadék induló összegének a megállapítása nyilvános, azokat bárki megismerheti [pl.: a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kihirdetéséről szóló 1999. évi LXX. törvényben a Megállapodás II. pontjának 2. Cikk (3) bekezdése; a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház között 1998. december 7-én létrejött Megállapodás közzétételéről szóló 1056/1999. (V. 26.) Korm. határozat Mellékletének 6. Cikke; a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1-jén létrejött Megállapodás közzétételéről szóló 1058/1999. (V. 28.) Korm. határozat Melléklet 4. pontja; a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Baptista Egyház között 1998. december 10-én aláírt megállapodás közzétételéről szóló 1044/2001. (IV. 20.) Korm. határozat Melléklet 2. pontja stb.]. Az Ehktv. 3. § (4) bekezdése nem zárja ki, hogy a járadék induló összegét a Kormány, illetve az érintett egyház között létrejött megállapodásban nyilvánosságra hozzák. Ennek következtében a járadék induló összegének megállapodásban történő meghatározására vonatkozó szabály - az indítványozó állításával ellentétben - a közérdekű adatok megismerését nem korlátozza, s nem érinti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Ennek következtében az Ehktv. 3. § (4) bekezdésének kifogásolt rendelkezése az információszabadsággal nem ellentétes.

5. Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az Ehktv. 7. § (2) bekezdését a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 119. § (1) bekezdés g) pontja az indítvány benyújtását követően 2005. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság a már nem hatályos jogszabályt csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén, vagyis csak kivételesen vizsgálja. [160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 418/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 1627, 1629.] Az indítvány nem bírói kezdeményezés, illetve alkotmányjogi panasz, ezért az indítvány érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor. Így az Alkotmánybíróság az Ehktv. már nem hatályos 7. § (2) bekezdésével összefüggő eljárást - az Abtv. 20. §-ára, valamint az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 31. § a) pontjára figyelemmel - megszüntette.

Budapest, 2005. szeptember 12.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró