32022R1854[1]

A Tanács (EU) 2022/1854 rendelete (2022. október 6.) a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról

A TANÁCS (EU) 2022/1854 RENDELETE

(2022. október 6.)

a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról

I. FEJEZET

Tárgy és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet vészhelyzeti beavatkozást hoz létre a magas energiaárakból eredő hatások enyhítésére kivételes, célzott és időben korlátozott intézkedések révén. Az említett intézkedések célja a villamosenergia-fogyasztás csökkentése, az egyes termelők villamosenergia-termelésből származó piaci bevételeire vonatkozó plafon bevezetése és a bevételek villamosenergia-végfelhasználók között, célzott módon történő újraelosztása, a tagállamok számára annak lehetővé tétele, hogy a háztartási fogyasztók és kkv-k villamosenergia-ellátására vonatkozó árképzésbe történő állami beavatkozásra irányuló intézkedéseket alkalmazzanak, valamint a nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatban tevékenységeket folytató uniós vállalatok és állandó telephelyek által fizetendő kötelező ideiglenes szolidaritási hozzájárulásra vonatkozó szabályok megállapítása, hogy hozzájáruljanak az energia megfizethetővé tételéhez a háztartások és vállalatok számára.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkében és az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkében foglalt fogalommeghatározásokat kell alkalmazni. Emellett a következő fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:

1. "kis- és középvállalkozás" vagy "kkv": a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ( 1 ) mellékletének 2. cikkében meghatározott vállalkozás;

2. "bruttó villamosenergia-fogyasztás": egy tagállam területén folytatott tevékenységekhez szükséges teljes villamosenergia-mennyiség;

3. "referencia-időszak": az e rendelet hatálybalépését megelőző öt egymást követő évben a november 1-jétől március 31-ig tartó időszak, amelyek közül az első a 2017. november 1-jétől 2018. március 31-ig tartó időszak;

4. "csúcsórák": a nap azon egyes órái, amikor - az átvitelirendszer-üzemeltetők és adott esetben a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők előrejelzései alapján - a másnapi nagykereskedelmi villamosenergia-árak várhatóan a legmagasabbak, a bruttó villamosenergia-fogyasztás várhatóan a legmagasabb, vagy az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének 1. pontjában említett, megújuló energiaforrásokból előállított energiától eltérő forrásokból előállított villamos energia bruttó fogyasztása várhatóan a legmagasabb;

5. "piaci bevétel": az a realizált bevétel, amelyet egy termelő a villamos energia Unión belüli eladásáért és szállításáért cserébe kap, függetlenül attól, hogy az ügylet milyen szerződéses formában történik, beleértve az energiavásárlási megállapodásokat és a nagykereskedelmi villamosenergia-piac ingadozásai ellen ható egyéb fedezeti műveleteket, de nem beleértve a tagállamok által nyújtott támogatásokat;

6. "elszámolás": a szerződő felek között adott esetben a villamos energia leszállítása és átvétele ellenében teljesített és kapott kifizetés, amellyel a szerződő felek egy vagy több elszámolási ügyletből eredő kötelezettségei kerülnek teljesítésre;

7. "illetékes hatóság": az (EU) 2019/941 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 2. cikkének 11. pontjában meghatározott illetékes hatóság;

8. "közvetítők": szigetet alkotó tagállamok nagykereskedelmi villamosenergia-piacain működő, egységalapú ajánlattétellel más tagállamokhoz nem kapcsolódó szervezetek, ahol a szabályozó hatóság engedélyezte az említett szervezeteknek, hogy a termelő nevében részt vegyenek a piacon, kivéve azon szervezeteket, amelyek közvetlenül a villamosenergia-végfelhasználókhoz továbbítják a többletbevételeket;

9. "többletbevétel": a termelőknek a villamos energia egy MWh-jára jutó piaci bevételei és a 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a villamos energia egy MWh-jára alkalmazandó, 180 EUR összegű, a piaci bevételekre vonatkozó plafon közötti pozitív különbség;

10. "hulladék": a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerint minden olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, vagy megválni szándékozik vagy megválni köteles;

11. "nettó importfüggőség": a 2021. január 1. és 2021. december 31. közötti időszakban a teljes villamosenergia-import és a teljes villamosenergia-export közötti különbségnek az adott tagállam teljes bruttó villamosenergia-termeléséhez képesti százalékos aránya;

12. "pénzügyi év": az adóév, a naptári év vagy a nemzeti jogban meghatározott bármely más megfelelő, adózási szempontból megállapított időszak;

13. "energia-végfelhasználó": az a felhasználó, aki saját felhasználásra vásárol energiát;

14. "villamosenergia-végfelhasználó": az a felhasználó, aki saját felhasználásra vásárol villamos energiát;

15. "uniós vállalat": egy tagállamban létrehozott olyan vállalat, amely az adott tagállam adójoga szerint adózási szempontból az adott tagállamban illetőséggel rendelkezőnek minősül, és egy harmadik állammal kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében adózási szempontból nem minősül az Unión kívüli adóügyi illetőségűnek;

16. "állandó telephely": egy tagállamban található állandó üzletviteli hely, amelyen keresztül egy másik államban létrehozott társaság üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti, amennyiben az említett üzletviteli hely nyeresége azon tagállamban adóköteles, ahol az előbbi található;

17. "a nyerskőolaj-, földgáz-, szén- és finomítói ágazatban tevékenységeket folytató uniós vállalat vagy állandó telephely": olyan uniós vállalat vagy állandó telephely, amely forgalmának legalább 75 %-át az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 5 ) említettek szerinti, a kőolaj kitermelése, bányászata, finomítása vagy kokszgyártás terén végzett gazdasági tevékenységekből generálja;

18. "többletnyereség": a nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatban tevékenységeket folytató uniós vállalatok és állandó telephelyek szintjén végzett tevékenységekből származó, a 2022-es pénzügyi évben és/vagy a 2023-as pénzügyi évben és azok teljes időtartamára vonatkozóan a nemzeti adószabályok szerint meghatározott adóköteles nyereség azon része, amely a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő négy pénzügyi évben meghaladja az átlagos adóköteles nyereség 120 %-át;

19. "szolidaritási hozzájárulás": olyan ideiglenes intézkedés, amelynek célja a nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatban tevékenységeket folytató uniós vállalatok és állandó telephelyek többletnyereségének átirányítása a tagállamok, a fogyasztók és a vállalatok által az energiapiacokon tapasztalható rendkívüli árváltozások enyhítése érdekében;

20. "szűkkeresztmetszet-kezelési többletbevétel": a szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek azon fennmaradó része, amely a szűkkeresztmetszet-kezelési bevételeknek az (EU) 2019/943 rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kiemelt célokkal összhangban történő felosztását követően felhasználatlan marad;

21. "hatályba léptetett egyenértékű nemzeti intézkedés": egy tagállam által 2022. december 31-ig elfogadott és kihirdetett olyan jogalkotási, szabályozási vagy közigazgatási intézkedés, amely hozzájárul az energia megfizethetővé tételéhez.

II. FEJEZET

A villamosenergia-piacot érintő intézkedések

1. szakasz

A kereslet csökkentése

3. cikk

A bruttó villamosenergia-fogyasztás csökkentése

(1) A tagállamoknak törekedniük kell olyan intézkedések végrehajtására, amelyekkel a teljes havi bruttó villamosenergia-fogyasztásukat a referencia-időszak azonos hónapjaiban mért bruttó villamosenergia-fogyasztás átlagához képest 10 %-kal csökkenteni tudják.

(2) A bruttó villamosenergia-fogyasztás csökkentésének kiszámításakor a tagállamok figyelembe vehetik azt a megemelkedett bruttó villamosenergia-fogyasztást, amely a gázkereslet-csökkentési célok eléréséből és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának fokozatos megszüntetésére irányuló általános villamosítási erőfeszítésekből ered.

4. cikk

A bruttó villamosenergia-fogyasztás csökkentése a csúcsórákban

(1) Minden egyes tagállam csúcsórákat azonosít be, amelyek összesen a 2022. december 1. és 2023. március 31. közötti időszak összes órájának legalább 10 %-át teszik ki.

(2) A beazonosított csúcsórákban minden egyes tagállam csökkenti bruttó villamosenergia-fogyasztását. A beazonosított csúcsórákban elért csökkenésnek átlagosan óránként legalább 5 %-ot kell elérnie. A csökkentési célértéket a beazonosított csúcsórákra vonatkozó tényleges bruttó villamosenergia-fogyasztás és - adott esetben a szabályozó hatóságokkal együttműködve - az átvitelirendszer-üzemeltetők által előre jelzett bruttó villamosenergia-fogyasztás különbségeként kell kiszámítani, figyelmen kívül hagyva az e cikkben meghatározott célérték elérése érdekében bevezetett intézkedések hatását. Az átvitelirendszer-üzemeltetők előrejelzése a referencia-időszakra vonatkozó múltbeli adatokat is tartalmazhat.

(3) Egy tagállam dönthet úgy, hogy a csúcsórák tekintetében az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő százalékos mértéket tűz ki célul, feltéve, hogy a csúcsórák legalább 3 %-a le van fedve, és feltéve, hogy az említett csúcsórákban megtakarított energia legalább azonos azzal, amit az (1) és (2) bekezdésben meghatározott paraméterekkel takarítottak volna meg.

5. cikk

A kereslet csökkentését célzó intézkedések

A tagállamok szabadon megválaszthatják a bruttó villamosenergia-fogyasztásnak a 3. és 4. cikkben meghatározott célértékek elérésére irányuló csökkentését célzó megfelelő intézkedéseket, beleértve a már bevezetett nemzeti intézkedések hatályának meghosszabbítását is. Az intézkedéseknek egyértelműen meghatározottnak, átláthatónak, arányosnak, célzottnak, megkülönböztetésmentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, valamint különösen teljesíteniük kell a következő feltételek mindegyikét:

a) amennyiben a pénzügyi ellentételezést a piaci bevételeken felül fizetik ki, az említett ellentételezés összegét nyílt versenyeljárás keretében kell megállapítani;

b) csak akkor tartalmazhatnak pénzügyi ellentételezést, ha az ellentételezést az adott órában a pályázat nélkül várható fogyasztáshoz képest el nem fogyasztott további villamos energia után fizetik ki;

c) nem torzíthatják indokolatlanul a versenyt és nem akadályozhatják a villamos energia belső piacának megfelelő működését;

d) az (EU) 2019/944 irányelv 17. cikkével összhangban nem korlátozódhatnak indokolatlanul bizonyos felhasználókra vagy felhasználócsoportokra, beleértve a független aggregátorokat is; és

e) nem akadályozhatják indokolatlanul a fosszilis tüzelőanyag-technológiák villamos energiát felhasználó technológiákkal való felváltására irányuló folyamatot.

2. szakasz

A piaci bevételekre vonatkozó plafon, valamint a többletbevételek és a szűkkeresztmetszet-kezelési többletbevételek villamosenergia-végfelhasználók közötti elosztása

6. cikk

A piaci bevételekre vonatkozó kötelező plafon

(1) A termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia-termelésből realizált piaci bevételek plafonja az előállított villamos energia egy MWh-jára vetítve 180 EUR.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafon a termelők - és adott esetben a termelők nevében a villamos energia nagykereskedelmi piacán részt vevő közvetítők - valamennyi piaci bevételére vonatkozzon, függetlenül attól, hogy az ügyletre milyen piaci időkeretben kerül sor, és függetlenül attól, hogy a villamos energiával kétoldalúan vagy központosított piacon kereskednek-e.

(3) A tagállamok hatékony intézkedéseket hoznak a (2) bekezdés alapján a termelőkre háruló kötelezettségek kijátszásának megelőzése érdekében. A tagállamok különösen arról gondoskodnak, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont ténylegesen alkalmazzák azon esetekben, amikor a termelőket más vállalkozások irányítják, vagy azok részben más vállalkozások tulajdonában vannak, különösen, ha ez utóbbiak egy vertikálisan integrált vállalkozás részét képezik.

(4) A tagállamok döntenek arról, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont az energiaügylet elszámolásakor vagy azt követően alkalmazzák-e.

(5) A Bizottság e cikk végrehajtására vonatkozóan iránymutatást nyújt a tagállamok részére.

7. cikk

A piaci bevételekre vonatkozó plafon villamosenergia-termelőkre történő alkalmazása

(1) A 6. cikkben előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon a következő forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre alkalmazandó:

a) szélenergia;

b) napenergia (naphőenergia és fotovoltaikus napenergia);

c) geotermikus energia;

d) vízenergia tározó nélkül;

e) biomasszából előállított tüzelőanyag (szilárd vagy gáznemű biomassza-tüzelőanyagok), a biometán kivételével;

f) hulladék;

g) atomenergia;

h) lignit;

i) nyerskőolaj-termékek;

j) tőzeg.

(2) A 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon nem alkalmazandó a demonstrációs projektekre vagy azon termelőkre, akiknek az egy MWh előállított elektromos energiára jutó bevétele nem a 8. cikk alapján elfogadott állami vagy közjogi intézkedések eredményeként már maximálva van.

(3) A tagállamok - különösen azon esetekben, amikor a 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazása jelentős adminisztratív teherrel jár - dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont a legfeljebb 1 MW telepített kapacitású villamosenergia-termelő létesítményekkel villamos energiát előállító termelőkre nem alkalmazzák. A tagállamok - különösen azon esetekben, amikor a 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazása a szén-dioxid-kibocsátások növekedésének és a megújulóenergia-termelés csökkenésének kockázatát vonja maga után - dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont nem alkalmazzák az olyan hibrid létesítményekben előállított villamos energiára, amelyek hagyományos energiaforrásokat is használnak.

(4) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont nem alkalmazzák a villamos energiának a kiegyenlítő szabályozási energia piacán történő értékesítéséből, valamint a teher-újraelosztás és az ellenkereskedelem pénzügyi ellentételezéséből származó bevételekre.

(5) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafon csak a 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafont meghaladó piaci bevételek 90 %-ára alkalmazandó.

(6) A termelők, a közvetítők és a releváns piaci szereplők, valamint adott esetben a rendszerüzemeltetők a 6. cikk alkalmazásához szükséges minden adatot megadják a tagállamok illetékes hatóságainak, valamint adott esetben a rendszerüzemeltetőknek és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőknek, beleértve a termelt villamos energiára és a kapcsolódó piaci bevételekre vonatkozó adatokat is, függetlenül attól, hogy az ügyletre milyen piaci időkeretben kerül sor, és attól, hogy a villamos energiával kétoldalúan, ugyanazon vállalkozáson belül vagy központosított piacon kereskednek-e.

8. cikk

Nemzeti válságintézkedések

1. A tagállamok:

a) fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan intézkedéseket, amelyek tovább korlátozzák a 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételeit, beleértve a technológiák közötti differenciálás lehetőségét is, valamint egyéb piaci szereplők piaci bevételeit, beleértve a villamosenergia-kereskedelemben aktív szereplőket is;

b) a piaci bevételekre vonatkozó magasabb plafont állapíthatnak meg a 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők számára, feltéve, hogy beruházási és működési költségeik meghaladják a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott maximumot;

c) nemzeti intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be a 7. cikk (1) bekezdésében nem említett forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételeinek korlátozására;

d) a piaci bevételekre vonatkozó egyedi plafont határozhatnak meg a feketeszénből előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan;

e) a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontjában nem említett vízerőműveket egy a piaci bevételekre vonatkozó plafon hatálya alá vonhatják, vagy olyan intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amelyekkel tovább korlátozhatják azok piaci bevételeit, beleértve a technológiák közötti differenciálás lehetőségét is.

2. Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek e rendelettel összhangban:

a) arányosnak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük;

b) nem szabad veszélyeztetniük a beruházási jelzéseket;

c) biztosítaniuk kell a beruházási és a működési költségek fedezését;

d) nem szabad torzítaniuk a villamos energia nagykereskedelmi piacainak működését, valamint különösen nem befolyásolhatják a lehívási sorrendet és az árképzést a nagykereskedelmi piacon;

e) összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós joggal.

9. cikk

Övezetközi kapacitások allokálásából származó szűkkeresztmetszet-kezelési többletbevételek elosztása

(1) A szűkkeresztmetszet-kezelési bevételekre vonatkozó uniós szabályoktól eltérve, a tagállamok a 10. cikkel összhangban az övezetközi kapacitások allokálásából származó szűkkeresztmetszet-kezelési többletbevételeket felhasználhatják a villamosenergia-végfelhasználók támogatására szolgáló intézkedések finanszírozására.

(2) A szűkkeresztmetszet-kezelési többletbevételeknek az (1) bekezdéssel összhangban történő felhasználását az érintett tagállam szabályozó hatóságának kell engedélyeznie.

(3) A tagállamok a releváns nemzeti intézkedés elfogadásának időpontját követő egy hónapon belül értesítik a Bizottságot a szűkkeresztmetszet-kezelési többletbevételeknek az (1) bekezdéssel összhangban történő felhasználásáról.

10. cikk

A többletbevételek elosztása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásából származó valamennyi többletbevételt a villamosenergia-végfelhasználók támogatására szolgáló olyan intézkedések finanszírozására használják fel, amelyek célzott módon enyhítik a magas villamosenergia-árak e felhasználókra gyakorolt hatását.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek egyértelműen meghatározottnak, átláthatónak, arányosnak, megkülönböztetésmentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, továbbá nem mehetnek szembe a bruttó villamosenergia-fogyasztás csökkentésére vonatkozó, a 3. és 4. cikkben előírt kötelezettséggel.

(3) Amennyiben a piaci bevételekre vonatkozó plafonnak a területükön való végrehajtásából közvetlenül szerzett bevételek, valamint a közvetett módon, határokon átnyúló megállapodások révén szerzett bevételek nem elegendők a villamosenergia-végfelhasználók megfelelő támogatásához, a tagállamok számára ugyanezen célra és azonos feltételek mellett lehetővé kell tenni egyéb megfelelő eszközök, például költségvetési források igénybevételét.

(4) Az (1) bekezdésben említett intézkedések közé tartozhatnak például a következők:

a) pénzügyi kompenzáció nyújtása a villamosenergia-végfelhasználók számára villamosenergia-fogyasztásuk csökkentéséért, többek között keresletcsökkentési aukciók vagy pályázati rendszerek révén;

b) a villamosenergia-végfelhasználók közvetlen támogatása, többek között a hálózati díjak arányos csökkentése révén;

c) kompenzáció azon szolgáltatók számára, amelyeknek az árképzésbe való, a 13. cikk szerinti állami vagy közjogi beavatkozást követően a költségszint alatti áron kell villamos energiát szállítaniuk a felhasználókhoz;

d) a villamosenergia-végfelhasználók villamosenergia-beszerzési költségeinek csökkentése, többek között az elfogyasztott villamos energia egy korlátozott mennyiségére vonatkozóan;

e) a villamosenergia-végfelhasználók dekarbonizációs technológiákba, megújuló energiaforrásokba és energiahatékonyságba történő beruházásainak előmozdítása.

11. cikk

A tagállamok közötti megállapodások

(1) Azon esetekben, amikor egy tagállam nettó importfüggősége eléri vagy meghaladja a 100 %-ot, az importáló tagállam és a fő exportáló tagállam 2022. december 1-jéig megállapodást köt a többletbevétel megfelelő felosztásáról. A szolidaritás szellemében minden tagállam köthet ilyen megállapodásokat, amelyek hatálya a 8. cikk szerinti nemzeti válságintézkedésekből származó bevételekre is kiterjedhet, beleértve a villamosenergia-kereskedelmi tevékenységeket is.

(2) A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak a tárgyalási folyamat során, valamint ösztönzi és elősegíti a bevált gyakorlatok megosztását a tagállamok között.

3. szakasz

Kiskereskedelmi intézkedések

12. cikk

A villamosenergia-árképzésre irányuló állami beavatkozásoknak a kkv-kra való ideiglenes kiterjesztése

Az árképzésbe történő állami beavatkozásra vonatkozó uniós szabályoktól eltérve, a tagállamok állami beavatkozásokat alkalmazhatnak a kkv-k villamosenergia-ellátására vonatkozó árképzésben. Az ilyen állami beavatkozásoknak:

a) figyelembe kell venniük a kedvezményezettnek az elmúlt öt évben mért éves fogyasztását, és továbbra is ösztönözniük kell a kereslet csökkentését;

b) meg kell felelniük az (EU) 2019/944 irányelv 5. cikkének (4) és (7) bekezdésében meghatározott feltételeknek;

c) adott esetben meg kell felelniük az e rendelet 13. cikkében meghatározott feltételeknek.

13. cikk

Átmeneti lehetőség a villamosenergia-árak költség alatti szinten való meghatározására

Az árképzésbe történő állami beavatkozásra vonatkozó uniós szabályoktól eltérve, a villamosenergia-ellátásra vonatkozó árképzésbe történő állami beavatkozásoknak az (EU) 2019/944 irányelv 5. cikkének (6) bekezdése vagy e rendelet 12. cikke alapján történő alkalmazásakor a tagállamok a villamosenergia-ellátásra kivételesen és ideiglenesen megállapíthatnak a költségszint alatti árat, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) az intézkedés a fogyasztás egy korlátozott mennyiségére vonatkozik, és továbbra is ösztönzi a kereslet csökkentését;

b) a szolgáltatók között nincs megkülönböztetés;

c) a szolgáltatók ellentételezést kapnak a költségszint alatti áron nyújtott szolgáltatásért; és

d) valamennyi szolgáltató jogosult arra, hogy a villamosenergia-ellátásra vonatkozóan azonos alapon a költségszint alatti áron nyújtson ajánlatokat.

III. fejezet

A nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatra vonatkozó intézkedés

14. cikk

Az energia-végfelhasználók támogatása ideiglenes szolidaritási hozzájárulás révén

(1) A nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatban tevékenységeket folytató Uniós vállalatok és állandó telephelyek által generált többletnyereségre egy kötelező ideiglenes szolidaritási hozzájárulást kell alkalmazni, kivéve, ha a tagállamok már hatályba léptettek ezzel egyenértékű nemzeti intézkedéseket.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hatályba léptetett egyenértékű nemzeti intézkedések hasonló célokra irányuljanak, mint az e rendelet szerinti ideiglenes szolidaritási hozzájárulás, és ahhoz hasonló szabályok vonatkozzanak rájuk, továbbá hogy a szolidaritási hozzájárulásból a becslések szerint várt bevételekhez hasonló vagy azoknál magasabb bevételeket generáljanak.

(3) A tagállamok 2022. december 31-ig elfogadják és kihirdetik az (1) bekezdésben említett kötelező ideiglenes szolidaritási hozzájárulást végrehajtó intézkedéseket.

15. cikk

Az ideiglenes szolidaritási hozzájárulás kiszámításának alapja

A nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatban tevékenységeket folytató uniós vállalatokra és állandó telephelyekre - köztük azokra is, amelyek pusztán adózási okok miatt tagjai valamely konszolidált csoportnak - vonatkozó ideiglenes szolidaritási hozzájárulás kiszámításának alapja a 2022-es pénzügyi évben és/vagy a 2023-as pénzügyi évben és azok teljes időtartamára vonatkozóan a nemzeti adószabályok szerint meghatározott adóköteles nyereség azon része, amely a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő négy pénzügyi évben meghaladja a nemzeti adószabályok szerint meghatározott átlagos adóköteles nyereség 120 %-át. Ha e négy pénzügyi évben az adóköteles nyereség átlaga negatív, az átmeneti szolidaritási hozzájárulás kiszámítása céljából az adóköteles átlagos nyereség nulla.

16. cikk

Az ideiglenes szolidaritási hozzájárulás kiszámításának mértéke

(1) Az ideiglenes szolidaritási hozzájárulás kiszámítására alkalmazandó mérték a 15. cikkben említett alap legalább 33 %-a.

(2) Az ideiglenes szolidaritási hozzájárulás a tagállamok nemzeti joga szerint alkalmazandó rendes adókon és illetékeken felül alkalmazandó.

17. cikk

Az ideiglenes szolidaritási hozzájárulásból származó bevételek felhasználása

(1) A tagállamok az ideiglenes szolidaritási hozzájárulásból származó bevételeket arra használják fel, hogy kellő időben eredmények szülessenek a következő célok valamelyikének megvalósulása terén:

a) pénzügyi támogatási intézkedések az energia-végfelhasználók és különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára a magas energiaárak hatásainak célzott módon történő enyhítése érdekében;

b) pénzügyi támogatási intézkedések, amelyek elősegítik a következőket: az energiafogyasztás csökkentése, így például keresletcsökkentési aukciók vagy pályázati rendszerek révén; az energia-végfelhasználók energiavásárlási költségeinek csökkentése bizonyos fogyasztási mennyiségig; az energia-végfelhasználók megújuló energiaforrásokba történő beruházásainak, strukturális energiahatékonysági beruházásainak vagy más dekarbonizációs technológiákba történő beruházásainak előmozdítása;

c) az energiaigényes iparágakban működő vállalkozásokat támogató pénzügyi támogatási intézkedések, feltéve, hogy azok feltételül szabnak megújuló energiaforrásokba, energiahatékonyságba vagy más dekarbonizációs technológiákba történő beruházásokat;

d) pénzügyi támogatási intézkedések az energetikai autonómia fejlesztésére, különös tekintettel a REPowerEU tervben és a REPowerEU közös európai fellépésben meghatározott REPowerEU célkitűzésekkel összhangban lévő beruházásokra, így például a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező projektekre;

e) a tagállamok közötti szolidaritás szellemében az ideiglenes szolidaritási hozzájárulásból származó bevételek egy részét a tagállamok olyan intézkedések közös finanszírozására fordíthatják, amelyek célja az energiaválság káros hatásainak csökkentése, ideértve a foglalkoztatásvédelemre, valamint a munkaerő átképzésére és továbbképzésére irányuló támogatást, vagy az energiahatékonyságba és a megújuló energiába - többek között határokon átnyúló projektekbe -, valamint az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) 33. cikkében előírt uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmusba történő beruházások előmozdítása.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek egyértelműnek, átláthatónak, arányosnak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük.

18. cikk

A szolidaritási hozzájárulás ideiglenes jellege

A tagállamok által e rendelettel összhangban alkalmazott szolidaritási hozzájárulásnak ideiglenes jellegűnek kell lennie. Az ideiglenes szolidaritási hozzájárulás csak a 15. cikkben említett pénzügyi évben keletkezett többletnyereségre alkalmazandó.

IV. fejezet

Záró rendelkezések

19. cikk

Nyomon követés és végrehajtás

(1) Minden egyes tagállam illetékes hatósága figyelemmel kíséri a 3-7., a 10., a 12., és a 13.cikkben említett intézkedéseknek az adott tagállam területén történő végrehajtását.

(2) A tagállamok e rendelet hatálybalépését követően a lehető leghamarabb, de 2022. december 1-jéig jelentést tesznek a Bizottságnak az 5. cikk alapján előírt, a keresletcsökkentés elérése érdekében tervezett intézkedésekről és a 11. cikk alapján kötött, tagállamok közötti megállapodásokról.

(3) A tagállamok 2023. január 31-ig, majd 2023. április 30-ig ismét jelentést tesznek a Bizottságnak a következőkről:

a) a 3. és 4. cikk alapján elért keresletcsökkenés, valamint az 5. cikk szerinti csökkentés elérése érdekében hozott intézkedések;

b) a 6. cikk alapján keletkezett többletbevételek;

c) a 10. cikknek megfelelően a magas villamosenergia-árak villamosenergia-végfelhasználókra gyakorolt hatásának enyhítése érdekében alkalmazott, a többletbevételek elosztására vonatkozó intézkedések;

d) a 12. és 13. cikkben említett, a villamosenergia-ellátásra vonatkozó árképzésbe történő állami beavatkozások.

(4) A tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak:

a) 2022. december 31-ig a 14. cikk szerinti ideiglenes szolidaritási hozzájárulás bevezetéséről, beleértve, hogy mely pénzügyi év(ek)től fogják azt alkalmazni;

b) a nemzeti jogi keret bármely későbbi módosításáról a nemzeti hivatalos közlönyben való kihirdetés napjától számított egy hónapon belül;

c) a bevételek 17. cikk szerinti felhasználásáról az azon naptól számított egy hónapon belül, amelyen a tagállamok a nemzeti joggal összhangban beszedték a bevételeket;

d) 2022. december 31-ig a 14. cikkben említett, hatályba léptetett egyenértékű nemzeti intézkedésekről. A tagállamok értékelést adnak az említett hatályba léptetett egyenértékű nemzeti intézkedések által generált bevételek összegéről és e bevételek felhasználásáról a tagállamok által e bevételek nemzeti jog szerint történő beszedésének napjától számított egy hónapon belül.

20. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2023. április 30-ig elvégzi a II. fejezet felülvizsgálatát, figyelembe véve a villamosenergia-ellátás és a villamosenergia-árak általános helyzetét az Unióban, és a felülvizsgálat főbb megállapításairól jelentést nyújt be a Tanácsnak. E jelentés alapján a Bizottság - abban az esetben, ha a gazdasági körülmények vagy az uniós és tagállami villamosenergia-piacok működése ezt indokolják - javasolhatja e rendelet alkalmazási időszakának meghosszabbítását, a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon szintjének és a villamosenergia-termelés 7. cikk (1) bekezdésében említett azon forrásainak módosítását, amelyekre a plafon alkalmazandó, vagy a II. fejezet egyéb módon történő módosítását.

(2) A Bizottság 2023. október 15-ig, majd 2024. október 15-ig ismét elvégzi a III. fejezet felülvizsgálatát, a fosszilistüzelőanyag-ágazat általános helyzetét és a keletkezett többletnyereséget figyelembe véve, és a felülvizsgálat főbb megállapításairól jelentést nyújt be a Tanácsnak.

21. cikk

Eltérések

(1) A 4-7. cikk nem alkalmazandó az EUMSZ 349. cikkének értelmében vett legkülső régiókra, amelyek nem kapcsolhatók össze az uniós villamosenergia-piaccal.

(2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 4-7. cikket a kis, szigetüzemben működő rendszerekben vagy kis összekapcsolt rendszerekben előállított villamos energia esetében.

(3) A 4-7. cikk alkalmazása Ciprus és Málta tekintetében nem kötelező. Amennyiben Ciprus úgy dönt, hogy alkalmazza a 4-7. cikket, a 6. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a nyerskőolaj-termékekből előállított villamos energiára.

22. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) A többletbevételek 10. cikkel összhangban történő elosztásának biztosítására és az ideiglenes szolidaritási hozzájárulásból származó bevételeknek a 17. cikkel összhangban történő felhasználására vonatkozó kötelezettség sérelme nélkül, valamint a 20. cikk (2) bekezdésében említett jelentéstételi kötelezettség sérelme nélkül, ez a rendelet 2023. december 31-ig alkalmazandó, a következő feltételek mellett:

(a) a 4. cikket 2022. december 1-jétől 2023. március 31-ig kell alkalmazni;

(b) az 5. és a 10. cikket 2022. december 1-jétől kell alkalmazni;

(c) a 6., a 7. és a 8. cikket 2022. december 1-jétől 2023. június 30-ig kell alkalmazni;

(d) a 20. cikk (2) bekezdését 2024. október 15-ig kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

( 1 ) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/941 rendelete (2019. június 5.) a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2019.6.14., 1. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).