770/B/2002. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 134. § (4) és (5) bekezdése, továbbá a 233. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányellenessége vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 134. § (4) és (5) bekezdése, továbbá a 233. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 259/A. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a rendfenntartás keretében a jogi képviselő tárgyalásról való kiutasításával kapcsolatos egyes rendelkezései alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Érvelése szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében deklarált tisztességes eljáráshoz fűződő jogot sérti a Pp. 134. § (4) és (5) bekezdése, mivel az ismételt vagy súlyosabb rendzavarás miatt kiutasított védő esetében "megengedi, hogy az ügyfelet a [b]íróság az adott perben végleges jelleggel megfossza a jogi képviselőjétől". Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt, mindenkit megillető jogorvoslati joggal ellentétesnek tartja az indítványozó a Pp. 134. § (4) bekezdését, a 233. § (3) bekezdés b) pontját és a 259/A. § (1) bekezdését amiatt, mert az a kiutasítást kimondó - az indítványozó által érdemi döntésnek minősített - végzés ellen nem biztosít önálló jogorvoslatot.
Az Alkotmánybíróság az indítványban felvetett kérdések tárgyában megkérte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Pp. - az indítvány elbírálásakor hatályos - rendelkezései:
"134. § (4) Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében - akár a pénzbírság kiszabására vonatkozó rendelkezéssel egyidejűleg, akár anélkül vagy azt követően - a bíróság a feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket, valamint a hallgatókat a teremből kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti.
(5) A bíróság a felet - kiutasítása esetében - felhívja, hogy képviseletéről a kitűzött határidő alatt gondoskodjék; ha pedig a fél képviselőjét utasította ki, felhívja a felet, hogy a tárgyaláson személyesen jelenjék meg, vagy új képviselőről gondoskodjék. A felhívás eredménytelensége esetében a féllel szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni. Tanú vagy szakértő kiutasítása esetében a 185. § rendelkezései megfelelően irányadók."
"233. § (3) Fellebbezésnek nincs helye:
a)
b) az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
c) ".
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.
1.1. Az indítványozó a Pp. 134. § (4) és (5) bekezdéseivel összefüggésben a tisztességes eljárás sérelmére hivatkozott. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos tartalmát. Az Alkotmánybíróság a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában (ABH 1998, 91.) elvi jelentőséggel mutatott rá arra, hogy a tisztességes eljárás követelménye az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt követelményeken túl az Alkotmány 57. §-a többi garanciájának teljesedését is átfogja. A "fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás 'méltánytalan' vagy 'igazságtalan', avagy 'nem tisztességes' " (ABH 1998, 91, 95.).
A 8/2004. (III. 25.) AB határozatban (ABK 2004. március, 195.) az Alkotmánybíróság kiemelte: az Alkotmány kifejezett formában csak a védelemhez való jogot említi az alapjogok sorában [57. § (3) bekezdés], "azonban az igazságos bírósági eljáráshoz az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által kinyilvánított jog részét képezi, hogy azt, akinek valamely perben a jogairól és kötelezettségeiről döntenek, nem pedig az ellene emelt vádról, ugyancsak megilleti a jogi képviselethez való jog. Az igazságos, illetve tisztességes eljárásnak abból az alapelvéből, hogy az eljárásban részt vevő feleknek egyenlő eséllyel kell rendelkezniük jogaik érvényesítésében, következik, hogy ha az ügyfél úgy kívánja, szakszerű jogi képviseletben részesülhessen" (ABK 2004. március, 195, 201.).
Az Alkotmánybíróság a fenti szempontok alapján vizsgálta azt az indítványozói állítást, miszerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének és ezen belül az igazságos és tisztességes eljárás követelményének sérelmét jelenti, hogy a Pp. támadott 134. § (4) és (5) bekezdései alkalmazása eredményeként előfordulhat, hogy a fél által választott "megfelelő jogosítványokkal rendelkező személy" az ügy további tárgyalásán nem vehet részt.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséhez fűződő tisztességes eljárás elve a jogi képviselethez való jog tekintetében azt a követelményt támasztja, hogy a fél számára az eljárás egésze során biztosított legyen a szakszerű jogi képviselet igénybevételének lehetősége. A jogi képviselethez való jog - tartalmát tekintve - nem egy meghatározott személy által ellátott képviseletet jelent.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogi képviselet biztosítása alkotmányos elvárásának a Pp. támadott rendelkezései eleget tesznek. Ahogyan azt az indítványozó is említi, a Pp. 134. § (4) bekezdése értelmében a jogi képviselőt kizárólag jogellenes magatartása, ismételt vagy súlyos rendzavarása esetén lehet a tárgyalásról kiutasítani. A kiutasítás hatálya - a bíróság döntése szerint - az adott tárgyalásra vagy az adott bíróság előtti egész eljárásra vonatkozhat. A kiutasítás azonban a képviselői minőséget nem érinti, a kiutasított képviselő továbbra is végezhet tárgyaláson kívüli percselekményeket és annak sincs akadálya, hogy a jogorvoslati eljárásban tartott tárgyaláson részt vegyen. A Pp. 134. § (5) bekezdése pedig éppen a képviselet biztosítása érdekében rendelkezik akként, hogy a képviselő kiutasítása esetén a bíróságnak fel kell hívnia a felet a tárgyaláson való személyes részvételre, illetőleg hogy gondoskodjék új képviselőről. A Pp. támadott rendelkezései tehát nem fosztják meg az ügyfelet a szakszerű jogi képviselet igénybevételének lehetőségétől.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi, nem alkotmányossági kérdés, ha egy konkrét, megbízáson vagy kirendelésen alapuló jogviszony az egyik fél felróható magatartása következtében nem tölti be megfelelően szerepét. A jogi képviselőnek törvényből eredő feladata [lásd: az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 3. § (2) bekezdése] a jogszabályok megtartása és a hivatáshoz méltó magatartás tanúsítása. A kötelezettségek megsértése miatt alkalmazott szankcióból származó esetleges - alkotmányos jog érvényesülését befolyásoló - nehézségek nem teszik magát a szabályozást alkotmányellenessé.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 134. § (4) és (5) bekezdéseinek az Alkotmány 57. § (1) bekezdése sérelmére alapított indítványt elutasította.
1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította: a pervezető végzések elleni fellebbezés kizárását a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja és nem a Pp. 134. § (4) bekezdése szabályozza, ez utóbbi rendelkezés és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltak között nincs alkotmányjogilag értékelhető közvetlen összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.]. Az indítványozó azonban a Pp. 134. § (4) bekezdésével együtt és arra tekintettel kifogásolta a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontját is, ezért az Alkotmánybíróság a Pp. 134. § (4) bekezdésében szabályozott végzés tartalmát illető alkotmányossági aggályokat a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja vizsgálatánál vette figyelembe.
2.1. Az Alkotmánybíróság a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjával összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az indítványban felvetett kérdés akkor "res iudicata", ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ebből viszont az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 22/2000. (VI. 23.) AB határozat, ABH 2000, 444, 447-448.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.].
Az Alkotmánybíróság az 1636/D/1991. AB határozatában (a továbbiakban: Abh., ABH 1992, 515.) a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontját az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének állított sérelme miatt vizsgálta és állást foglalt az "eljárás folyamán hozott, az eljárás menetének irányítását célzó, lényegében pervezető jellegű egyéb végzések (tárgyalás kitűzése, elhalasztása, idézés stb.)" elleni külön fellebbezés kizártsága alkotmányossága kérdésében. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint az önálló jogorvoslat követelménye csak az érdemi határozatokra vonatkozik, azonban abban a kérdésben, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis az, hogy az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e (70/B/2004. AB határozat, ABK 2004. február, 134, 135.). Mivel az indítványozó a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjával összefüggésben a kiutasítást tartalmazó végzés pervezető jellegét is vitatta, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ítélt dolog nem áll fenn és az indítványt e vonatkozásban érdemben bírálta el.
2.2. Az Alkotmánybíróság megállapította: bár a jogi képviselő kiutasítása egy jogellenes magatartás szankciója, azonban hatását tekintve nem ügydöntő határozat. Ahogy arra az Alkotmánybíróság a fentiekben már rámutatott, a kiutasítás - annak hatályától függetlenül - önmagában a képviselői minőséget nem érinti, kizárólag az eljárás rendjének fenntartására szolgáló intézkedés. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az eljárás során hozott, az eljárás menetének irányítását célzó, pervezető végzések elleni önálló fellebbezés kizárása nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakkal [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; Abh., ABH 1992, 515, 516.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74-75.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108.; 110.]. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
3. Az indítvány benyújtását követően, 2003. július 1-jével az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 174. § (3) bekezdése a Pp. 259/A. §-át hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a módosított vagy hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés vagy az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. Ebben az ügyben az indítvány az Abtv. 1. § b) pontja alapján absztrakt normakontrollra irányul. Tekintettel arra, hogy az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabályi rendelkezés hatályát vesztette és az elbíráláskor hatályos Pp. a korábban a 259/A. §-ban szabályozott kifogás jogintézményét nem tartalmazza, ezzel az indítvány - ebben a részében - tárgytalanná vált. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 31. § a) pontja alapján a Pp. 259/A. §-a tekintetében az eljárását megszüntette.
Budapest, 2005. március 8.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró