EH 2013.02.P4 I. A konszernjogi felelősség átvitel alapja egy sui generis delictuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt.

II. Ha a volt uralkodó tagnak az ellenőrzött társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató magatartása alapján a kár - az ellenőrzött társaság vagyoncsökkenése - megállapítható, a kár bekövetkezte miatt az ellenőrzött társaság felszámolása megindult, és vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, akkor a volt uralkodó taggal szemben a kártérítési felelősségének megállapítása iránti igény az elévülési időn belül érvényesíthető. A volt uralkodó tag tagsági viszonyának időközbeni megszűnése nem akadálya a kártérítési felelősség megállapításának.

III. Az egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem egyetemleges, egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel. [1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) 296. § (1) bek., 2006. évi IV. tv. (új Gt.) 54. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 63. § (2) bek., Ptk. 344. § (1) bek.]

A III. r. alperes 1992-ben átalakulással létrejött egyszemélyes társaság, melynek részvényese az ÁPV Zrt., illetve jogszabályi jogutódlás folytán az MNV Zrt. A III. r. alperes 2004. szeptember 1. - 2006. január 31. között végelszámolás hatálya alatt állt, 2008. április 17-én megkezdődött a felszámolása.

A III. r. alperes 1992. november 27-én alapította meg a B. Kft.-t (a továbbiakban: ellenőrzött társaság). 2000. április 1. - 2004. augusztus 4. között a III. r. alperes az ellenőrzött társaság egyedüli tagja volt. A III. r. alperes az ellenőrzött társaságban meglévő üzletrészét 2004. augusztus 4-től kezdődő hatállyal átruházta a II. r. alperesre.

A II. r. alperes társaságot 2004. július 2-án alapította a III. r. alperes. A III. r. alperes az alapítástól kezdődően, az I. r. alperes 2005. december 6-tól kezdődően részvényese a II. r. alperesnek. A II. r. alperes 2006. január 1-jétől végelszámolás hatálya alatt áll.

A II. r. alperes 2004. augusztus 4-től 2006. június 23-ig volt tulajdonosa az ellenőrzött társaságnak, ezt követően 2006. június 23-tól az ellenőrzött társaság tulajdonosa az I. r. alperes lett.

A felperes 2007. január 5-én történt kezdeményezésére az ellenőrzött társaság felszámolását a bíróság 2007. augusztus 8-án indította meg. A felperes a követelését bejelentette, s azt a felszámoló nyilvántartásba vette a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába besorolt követelésként.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek az ellenőrzött társaságnak a felperes felé fennálló 292 586,06 euró tőke és ezen összeg után 6,5% mértékkel számolt kamattartozásáért mögöttes, egymás közötti egyetemleges felelősséggel tartoznak. Kereseti kérelme jogalapjaként az I. r. alperessel szemben az új Gt. 54. § (2) bekezdését, a II. és III. r. alperesekkel szemben a régi Gt. 296. § (1) bekezdését jelölte meg. A II. és III. r. alperesekkel szemben másodlagosan hivatkozott a régi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra, harmadlagosan pedig a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63. § (2) bekezdésére.

Az alperesek a felperes keresetének elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság jogerőre emelkedett végzésével a II. és III. r. alperesekkel szemben a régi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésére alapított másodlagos kereseti kérelem tekintetében a pert megszüntette arra hivatkozással, hogy ezen a jogalapon csak a társaság megszűnését követően indítható per, így a kereset idő előtti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős határozat indokai szerint az elsőfokú bíróság által rögzített időszakban nem vitásan fennállt a II. r. és III. r. alperesek konszernjogi felelőssége, azonban az uralkodó tag tagsági jogviszonyának megszűnését követően az már nem állapítható meg. Ez az álláspont tükröződik a hivatkozott, Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatban. Tételes jogi rendelkezés hiányában a volt uralkodó tagra a konszernjogi felelősséget kiterjeszteni nem lehet, közömbös ezért, hogy az uralkodó tag a korábban fennállt tagsági viszonya alatt gyakorolt-e befolyást tartósan az ellenőrzött társaság felett, s az is, hogy tagsági jogviszonya megszűnését követően esetlegesen a társaság felszámolás alá került. Ugyanígy nem alkalmazható a volt tagokkal szemben a Cstv. 63. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés sem. Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak a Cstv. 63/A. §-ával kapcsolatosan kifejtett álláspontját is, mely szerint ebben a törvényi tényállásban a jogalkotó 2006. július 1-jétől kezdődő hatállyal a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházás miatti felelősség megállapításáról külön rendelkezett.

Az I. r. alperes vonatkozásában rámutatott arra, hogy az új Gt. 54. § (2) bekezdése alapján a befolyásszerző felelőssége értékelésénél nincs helye a korábbi időszakok figyelembevételének, a láncolat korábbi szakaszában befolyással rendelkezők magatartásának, tevékenységének. Tételes rendelkezés hiányában erre a jogszabály nem ad lehetőséget.

Ebből következően - álláspontja szerint - az új Gt. 54. § (2) bekezdésére alapított kereseti követelés tekintetében csak a 2006. június 23. - 2007. augusztus 8. közötti időszak vehető figyelembe. Helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság az I. r. alperes ezen időszakra eső gazdasági lépéseit, döntéseit, s helytállóan ítélte meg azt is, hogy az ellenőrzött társaság felszámolásának elrendelése nem az I. r. alperes magatartására, befolyására, üzletpolitikájára vezethető vissza.

Kiemelte ugyanakkor, hogy a felperes, az ellenőrzött társasággal a tartozás átütemezésére irányuló szerződésben foglaltaktól eltérve, csaknem 200%-os értéken szállított az ellenőrzött társaság részére, ily módon hozzájárulva annak a vele szemben fennálló 292 586 euró tőketartozása keletkezéséhez.

Úgy ítélte meg, hogy mivel az értékelt körülmények a perbeli adatokból megnyugtatóan megállapíthatóak voltak, ennek folytán az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor mellőzte a további bizonyítást, s a tényállást helyesen megállapítva, helytálló jogi következtetéseket levonva, érdemben minden tekintetben helytálló határozatot hozott.

A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, kérve annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Állította az új Gt. 54. § (2) bekezdésének, a régi Gt. 296. § (1) bekezdésének, a Cstv. 63. § (2) bekezdésének, a Pp. 221. § (1) bekezdésének, a Pp. 193. §-ának, a Pp. 3. § (3) bekezdésének a megsértését.

A Kúria a jogerős másodfokú ítéletet a felperes felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül, s megállapította, hogy az az alábbi okok miatt jogszabálysértő.

A Kúriának a felülvizsgálati kérelem és az uralkodó tagok időrendi sorrendje alapján elsőként a II-III. r. alperesek, mint volt uralkodó tagok konszernjogi felelősségének megállapíthatósága kérdésében hozott jogerős ítéleti rendelkezést támadó felülvizsgálati kérelem megalapozottságáról kellett állást foglalnia.

A Kúria tekintettel volt arra, hogy a tőkeegyesítő társaságok - mint a perbeli kft. és rt. alperesek - a tulajdonosaik kockázatát mérséklik, mert azok nem a teljes, hanem csak a bevitt vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért. A társasági jogban alapelv, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja, a részvénytársaság részvényese a társaság tartozásaiért nem felel [régi Gt. 56. § (2) bekezdés; új Gt. 68. § (3) bekezdés]. Vannak azonban olyan esetek, amikor - elsősorban a hitelezők védelme érdekében - a tagot mégis felelőssé lehet tenni a tőle elkülönült jogi személyiségű társaság tartozásaiért. A jogalkotó kivételes szabályként, kifejezetten szankciós jelleggel viszi át a társaság felelősségét a tagra. A tagi felelősség-átvitel célja a gazdasági társaság elkülönült jogi személyisége mögött megbújó, valamilyen jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag hitelezőkkel szembeni felelősségének megteremtése.

E körben - a felelősség módja és mértéke szerint - alapvetően kétféle forma különíthető el:

Egyrészt a felelősség lehet mögöttes, amikor a tag/volt tag a társaság teljes ki nem elégített tartozásaiért felel azért, mert valamilyen egyéb, törvényben meghatározott tényállási elem bekövetkezése miatt a bíróság megállapítja felelősségét. Ilyenkor a tag/volt tag a társaság helyébe lép. E körbe tartozik a Ctv. 118/A. §-a szerinti felelősség a kényszertörlési eljárással törölt céggel szembeni követelések kielégítése tekintetében; a régi Gt. 56. § (3)-(4) bekezdése szerinti felelőssége annak a tagnak, aki a korlátozott felelősségével visszaélt, illetve a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett; az új Gt. 50. § (1)-(2) bekezdésén alapuló tagi felelősség ugyanezen tevékenységért, továbbá a Cstv. 63/A. § szerint a volt tag felelőssége a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatt.

Másrészt a konszernjogi felelősség esetén a tag felelőssége önálló felelősség.

A régi Gt. 296. § (1) bekezdésében, valamint az új Gt. 54. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás alapján a Kúria egyetért a felperesnek azzal a jogi álláspontjával, hogy a konszernjogi felelősség-átvitel alapja egy sui generis deliktuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt. A konszernjogi felelősség esetén a bíróság az uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikájának folytatását állapítja meg, aminek következtében maradtak kielégítetlenül hitelezői követelések az ellenőrzött társaságnál. Az uralkodó tag részéről a felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás abban áll, hogy meghiúsította egy másik jogalany (az ellenőrzött társaság) tartozásának a megfizetését. Az uralkodó tag felelőssége nem járulékos jelleggel az alapjogviszonyért áll fenn (tehát az uralkodó tag nem ugyanazon követelésért ugyanazon a jogcímen felel, mint az ellenőrzött társaság), hanem az uralkodó tag kártérítés jogcímén felel az alapjogviszonytól már elkülönült kárért.

A kártérítési felelősség mértéke tekintetében a régi Gt. 296. § (1) bekezdése és a Cstv. 63. § (2) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy ha a felszámolás alá került ellenőrzött társaság vagyona a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet (a hitelezői igények kielégítését az adós vagyona nem fedezi), a hitelező keresetére a bíróság, az uralkodó társaság által az ellenőrzött társaság tekintetében folytatott tartósan hátrányos üzletpolitika miatt, megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.

A Kúria álláspontja szerint e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy az uralkodó tag konszernjogi felelőssége csak azokért a tartozásokért állapítható meg, amelyek azért keletkeztek, mert az uralkodó tag egy adott időszakban az ellenőrzött társaságban tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, tehát a más által folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikából eredő következményekért nem felel.

Az előzőekben kifejtettek szerint a konszernjogi felelősség tartalmából - az önálló kárfelelősségből - az következik, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának eredményeként bekövetkezett kárért - de csak azért - az is feleljen, aki már nem rendelkezik vagyoni hányaddal a felszámolás alá került ellenőrzött társaságban, hiszen a korábbi uralkodó tag magatartása kárt okozott az ellenőrzött társaságnál, s ennek következtében nem elégíthetők ki az ellenőrzött társaság hitelezői.

Ebből következően a Kúria nem ért egyet a jogerős ítéletben kifejtett szűkítő állásponttal a volt uralkodó tagokkal szemben érvényesíthető konszernjogi felelősség megállapíthatósága tekintetében.

A régi Gt. 296. § (1) bekezdés és a Cstv. 63. § (2) bekezdés rendelkezéseiből következően a konszernjogi felelősség megállapítása során a bíróság által vizsgálandó feltétel az, hogy a befolyást gyakorló tagnak fennállt-e legalább többségi (közvetlen) irányítást biztosító befolyása, azaz megfelel-e az uralkodó tag fogalma törvényi feltételeinek. Ha igen, akkor a befolyását gyakorolva tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott-e az ellenőrzött társaság tekintetében; és ennek következtében került-e felszámolás alá az ellenőrzött társaság, melynek során az ellenőrzött társaság vagyona nem nyújt fedezetet a hitelezők kielégítésére. Ha a volt uralkodó tagnak az ellenőrzött társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató magatartása alapján a kár - az ellenőrzött társaság vagyoncsökkenése - megállapítható, a kár bekövetkezte miatt az ellenőrzött társaság felszámolása megindult és a vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, úgy az elévülési időn belül a felelősségének megállapítása iránti igény érvényesíthető.

Az uralkodó tagok csak egymást követően kerülhetnek ilyen pozícióba, nem közösen okozzák a kárt, s egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel, ezért a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján egyetemleges kötelezettségük nem állapítható meg. Előfordulhat, hogy az új uralkodó tag az elődjének a hátrányos üzletpolitikáját folytatja - és emiatt a korábban elkezdett, tartósan hátrányos üzletpolitika folyamatába az új, esetleg csak rövidebb ideig uralkodó tagi pozícióban levő taggal szemben is megállapítható a konszernjogi felelősség. Minden uralkodó tag azonban a saját többségi irányításának időtartama alatt folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikájáért tartozik felelősséggel, így azt tagonként külön-külön kell meghatározni, s a korlátlan és teljes felelősségük is csak az általuk okozott kár mértékéig állapítható meg.

Az első- és másodfokú bíróság a régi Gt. 296. § (1) bekezdésében és az új Gt. 54. § (2) bekezdésében, továbbá a Cstv. 63. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések téves értelmezése eredményeként azt az álláspontot foglalta el, hogy a volt tagok felelőssége nem vizsgálható. Ezért érdemben nem is folytatott le bizonyítási eljárást a II. r. és III. r. alperesek felperes által állított tartósan hátrányos üzletpolitikája, ezzel az ellenőrzött társaságnak okozott vagyoncsökkenés, valamint az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerülése közötti kapcsolat feltárása tekintetében. Emiatt a jogerős ítélet megalapozatlan, ekként jogszabálysértő.

Az I. r. alperes elleni kereseti kérelem tekintetében a jogerős ítéletben a bíróság úgy foglalt állást, hogy az I. r. alperes tartósan tudta befolyásolni az ellenőrzött társaság tevékenységét - azaz az I. r. alperes tulajdonlásának egy évét tartósnak találta -, hiszen a bíróság egyenként vizsgálta és értékelte a felperes által sérelmezett ügyleteket. Ha ugyanis a tartósság feltételét nem találta volna megállapíthatónak, akkor az egyes ügyleteket sem vizsgálta volna.

A Kúria egyetért a jogerős ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a jogelődei által tanúsított akár hátrányos, akár nem hátrányos üzletpolitika következményei nem alapozzák meg a tag konszernjogi felelősségét, az uralkodó tag tevékenységét önállóan kell vizsgálni. A "tartósan hátrányos" üzletpolitika megállapíthatósága tényállásfüggő, mert ha a tulajdonos a korábbi tulajdonosok tartósan hátrányos üzletpolitikájának megfelelően, tudatosan, azzal akarategységben folytatja a hátrányos üzletpolitikát, akkor a viszonylag rövid idő ellenére is megállapítható az egységes folyamat miatt az új tulajdonossal szemben a konszernjogi felelősség.

A Kúria hangsúlyozza azonban, hogy nem állapítható meg a konszernjogi felelőssége annak, aki ugyan uralkodó tagja az ellenőrzött társaságnak az ellenőrzött társaság felszámolásának időpontjában, de uralkodó tagként kifejtett üzletpolitikájának célja az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetének javítása, a hitelezők igénye kielégítési alapjának növelése volt. Ha próbálkozása sikertelen maradt, a konszernjogi felelőssége nem áll fenn, mert nem az üzletpolitikája volt hátrányos az ellenőrzött társaság tekintetében, hanem az nem vezetett az általa kívánt eredményre.

Nem tartozik a konszernjogi felelősség vizsgálata körébe a jogerős ítélet által figyelembe vett felperesi magatartás értékelése, az, hogy a felperes milyen megállapodást kötött az adóssal, és ennek következtében nőtt-e a követelése az ellenőrzött társasággal szemben. Ez a körülmény ugyanis nem az uralkodó társaságnak az ellenőrzött társasággal kapcsolatos üzletpolitikája körébe tartozó kérdés, ezért a jogerős ítélet e körben okszerűtlenül értékelte a felperes tevékenységét.

A fentiekből következően a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(Kúria Pfv. VII. 20.499/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Petz László ügyvéd által képviselt I. rendű, a Dr. Mihály Katalin Ügyvédi Iroda által képviselt II. rendű, a dr. Miksné dr. Szökrényes Erzsébet ügyvéd által képviselt III. rendű alperes ellen mögöttes felelősség megállapítása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 22. G. 40.070/2008 számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.246/2011/6. számú ítéletével befejezett perében a felperes által 77. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság 22. G. 40.070/2008/68. számú ítéletére kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) Ft illetékköltsége és 635.000 (Hatszázharmincötezer) Ft munkadíja, az alpereseknek egyenként 635.000 (Hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.

A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A III.r. alperes 1992-ben átalakulással létrejött egyszemélyes társaság, melynek részvényese az Á. Zrt, illetve jogszabályi jogutódlás folytán az M. Zrt. A III.r. alperes 2004. szeptember 1.- 2006. január 31. között végelszámolás hatálya alatt állt, 2008. április 17-én megkezdődött a felszámolása.

A III.r. alperes 1992. november 27-én alapította meg a B. Kft-t (a továbbiakban: ellenőrzött társaság) haszonállat-eledelgyártás főtevékenységgel. 2000. április 1.- 2004. augusztus 4. között a III.r. alperes az ellenőrzött társaság egyedüli tagja volt. A III.r. alperes az ellenőrzött társaságban meglévő üzletrészét 2004. augusztus 4-től kezdődő hatállyal átruházta a II.r. alperesre.

A II.r. alperes társaságot 2004. július 2-án alapította a III.r. alperes. A III.r. alperes az alapítástól kezdődően, az I.r. alperes 2005. december 6-tól kezdődően részvényese a II.r. alperesnek. A II.r. alperes 2006. január 1-től végelszámolás hatálya alatt áll.

A II.r. alperes 2004. augusztus 4-től 2006. június 23-ig volt tulajdonosa az ellenőrzött társaságnak, ezt követően 2006. június 23-tól az ellenőrzött társaság tulajdonosa az I.r. alperes lett.

A 2006. július 7-én tartott felügyelő bizottsági ülés jegyzőkönyvében rögzítettek szerint az ellenőrzött társaság "ekkor további banki hitelre már nem számíthatott, a működéséhez nélkülözhetetlen alapanyagok szezonális beszerzési időszakának kezdetére tekintettel sürgősen és átmeneti jelleggel 2 milliárd forint kölcsönt kért a tulajdonosától." A jegyzőkönyv rögzítette azt is, hogy a felügyelő bizottság a tulajdonos indítványára felhívta az ügyvezetést a fizetések esetleges beszüntetése esetére történő terv készítésére és felhívta az I.r. alperest az 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 152. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti kötelezettsége teljesítésére.

Az ellenőrzött társaság könyvvizsgálója 2007. február 16-án kelt jelentésében jelezte, hogy a fizetésképtelenség és a társaság saját tőkéjének elvesztése haladéktalan tulajdonosi döntést igényel a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 143. § (2) bekezdése szerint.

Az I.r. alperes különböző határozatokat hozott tulajdonosként az ellenőrzött társaság vagyonával kapcsolatban (jelzálogkötelezettség meghosszabbítására, hitelek átvállalására, az ellenőrzött társaság mellékfeldolgozó üzemének az értékesítésére, korábbi előszerződések alapján végleges adásvételi szerződések megkötésére, hitelhosszabbításra, továbbá tartozásátvállalásra az ellenőrzött társaság vagyontárgyaira alapított vételi jog, és a követeléseken alapított zálogjog biztosítékként való kikötése mellett).

Az ellenőrzött társaság eredménye 2001-ben 1.185 millió Ft volt, majd a további 2 évben még több száz millió forint nyereséget ért el, 2004-ben azonban már 1.486.815.000 Ft, 2005-ben 1.312.269.000 Ft vesztesége keletkezett, 2006-ban 6.709.931.000 Ft veszteséget számolt el.

A felperes és az ellenőrzött társaság között hosszú távú kapcsolat állt fenn, 2004-et megelőzően az ellenőrzött társaság fizetési kötelezettségének pontosan eleget tett, ettől kezdődően több alkalommal is a tartozás átütemezésében állapodtak meg. 2006. október 12-én megállapították, hogy a felperesnek 257.871,55 euro lejárt követelése állt fenn az ellenőrzött társasággal szemben, s a társaság kötelezettséget vállalt ennek részletekben történő megfizetésére. Jóllehet az ellenőrzött társaság a tartozásából 81.158,40 eurot kifizetett, a felperes további 143.286,66 euro értékben teljesített az ellenőrzött társaság részére, így összességében az ellenőrzött társaságnak 292.586,06 euro tőketartozása áll fenn a felperessel szemben.

A felperes 2007. január 5-én történt kezdeményezésére az ellenőrzött társaság felszámolását az erről szóló végzésének a Cégközlönyben való közzétételével a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2007. augusztus 8-án indította meg. A felperes a követelését bejelentette, 72.916.726 Ft +100.000 Ft összegben, s azt a felszámoló nyilvántartásba vette a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába besorolt követelésként.

*

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek az ellenőrzött társaságnak a felperes felé fennálló 292.586,06 euro tőke és ezen összeg után 6,5 % mértékkel számolt kamattartozásáért mögöttes, egymás közötti egyetemleges felelősséggel tartoznak, valamint kérte az alperesek perköltség megfizetésére kötelezését. Kereseti kérelme jogalapjaként az I.r. alperessel szemben az új Gt. 54. § (2) bekezdését, a II. és III.r. alperesekkel szemben a régi Gt. 296. § (1) bekezdését jelölte meg. A II. és III. r. alperesekkel szemben másodlagosan hivatkozott a régi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra, harmadlagosan pedig a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63. § (2) bekezdésére.

Keresetének indokolásaként előadta, hogy az ellenőrzött társaság alapító okirata szerint a Gt.-ben rögzített hatáskörökön kívül az alperesek, mint egymást váltó egyedüli tagok hatáskörébe tartozott valamennyi, a működést és gazdálkodást érintő kérdésben való döntés. Ennek megfelelően az alperesek határozták meg az ellenőrzött társaság üzleti terveit, fejlődési irányát, működését, gazdálkodását. Az alperesek nem dolgoztak ki reális üzleti tervet, vagy más reorganizációs tervet az ellenőrzött társaság működésével kapcsolatban, 2006-ban az ellenőrzött társaság közel 7 milliárd Ft veszteséget termelt.

Az alapítói döntésekben foglaltakra utalva hivatkozott arra, hogy az alperesek a társaság vagyonának terhére saját maguk vagy másik alperes javára közvetlenül kölcsön, tartozásátvállalás, engedményezés vagy ki nem fizetett számlák útján juttatott vagyoni előny mellett, passzív magatartásukkal is hozzájárultak az ellenőrzött társaság fizetésképtelenségéhez. Az alperesek tevékenysége (üzletpolitikája) az egyes alperesek finanszírozása, cégcsoporton belüli tartozáselengedés, illetve tartozásátvállalás, valamint a szükséges tőkevédelmi intézkedések elmulasztása külön-külön és összességében is hátrányos volt az ellenőrzött társaságra nézve, mely végül a felszámolásához vezetett. (59. sorszámú előkészítő irat.)

Utalt a Legfelsőbb Bíróság álláspontjára (Pfv. X. 22.341/2003/8.), mely szerint a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság szempontjából kell megítélni. Az ellenőrzött társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika objektíve akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a konszernen belül máshol jelentkező előny, vagy veszteségcsökkentés kompenzálja, esetleg meg is haladja.

Az alperesek a felperes keresetének elutasítását kérték. Az I.r. alperes álláspontja szerint 2006-tól nem folytatott, nem is folytathatott hátrányos üzletpolitikát, magatartása és a társaság felszámolás alá kerülése között ok-okozati összefüggés nem áll fenn, az egyetemleges kötelezettség megállapításának feltételei hiányoznak. Hivatkozott arra, hogy a felperes az I.r. alperes bevonása nélkül kötött megállapodást az ellenőrzött társasággal a tartozás rendezésére, majd a felperes kezdeményezte az ellenőrzött társaság felszámolását. Ezt a felperes saját üzleti kockázata körében mérlegelte és vállalta döntése következményeit.

A II.r. alperes álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, melyek azok a konkrét tulajdonosi döntések, amelyekkel a tulajdonosok tudatosan hátrányt okoztak az ellenőrzött társaságnak. Állította, hogy a felperes a tartósság, a meghozott döntések és a felszámolás közötti ok-okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékot nem jelölt meg.

Indítványozta a per megszüntetését is, mert álláspontja szerint a régi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése alapján előterjesztett kereseti kérelem vele szemben idő előtti. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.456/2007/4. számú döntésében kifejtettekre, mely álláspontja szerint azt tartalmazza, hogy a volt uralkodó tagot tételes jogi rendelkezés hiányában konszernjogi felelősség még akkor sem terhelheti, ha a korábban fennállt tagsági viszonya alatt tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatva az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztette, illetve az emiatt felszámolás alá került ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet. Utalt a régi Gt. 121. § (1) bekezdésében foglaltakra is, melynek értelmében a tag korlátlan helytállási kötelezettségének megállapítására csak kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben van lehetőség. A Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján sem tartotta megalapozottnak a felperes kérelmét, s vitatta az egyetemleges felelősség megállapíthatóságát is.

A III.r. alperes azzal védekezett, hogy nem folytatott hátrányos üzletpolitikát, illetve a döntései, amelyek utóbb esetleg hátrányosan érintették az ellenőrzött társaságot, nem állnak okozati összefüggésben az ellenőrzött társaság fizetésképtelenné válásával.

Az elsőfokú bíróság - a Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.247/2011/4. számú végzésével helybenhagyott 69. sorszámú végzésével - a II. és III.r. alperesekkel szemben a régi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésére alapított másodlagos kereseti kérelem tekintetében a pert megszüntette arra hivatkozással, hogy ezen a jogalapon csak a társaság megszűnését követően indítható per, így a kereset idő előtti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy személyenként fizessen meg 1.250.000 Ft perköltséget az alpereseknek.

Az I.r. alperes felelősségének alapjául megjelölt új Gt. 54. § (2) bekezdése vonatkozásában kifejtette, hogy az I.r. alperes által helyesen hivatkozottak szerint az üzletpolitika az üzleti cselekvési program, a stratégiai piaci műveletek hosszabb távú meghatározását, tervezését, a cégre jellemző gazdálkodási koncepció kialakítását, az üzleti célok, irányelvek megfogalmazását foglalja magában. A felelősség megállapításához

- a minősített befolyásszerzőnek az adós társaság felé érvényesített üzletpolitikájának tartósnak és hátrányosnak kell lennie és

- arra figyelemmel, az azzal okozati összefüggésben álló felszámoláshoz, illetve fedezethiányhoz vezető veszteség megállapítása szükséges.

Az I.r. alperes tekintetében az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a 2006. június 23-2007. augusztus 8. közötti időszakban az I.r. alperes nagyrészt a korábbi tagok döntésének végrehajtásaként hozta meg az alapítói határozatokat, illetve úgy ítélte meg, hogy a felszámolási kérelem előterjesztését követően nyújtott kölcsön, annak feltételei és biztosítéka nem minősült az ellenőrzött társaság tekintetében hátrányos döntésnek. Ebből következően az I.r. alperes által hozott döntések nem tekinthetők az üzletpolitika részének, másrészt sem tartósnak, sem hátrányosnak nem minősülnek.

A felperesnek azt az álláspontját vizsgálva, mely szerint az I.r. alperes mulasztott azzal, hogy nem dolgozott ki reorganizációs tervet az ellenőrzött társaság tekintetében, az elsőfokú bíróság mérlegelte, hogy a felperes az ellenőrzött társasággal több tartozás rendezésére vonatkozó megállapodást kötött 2006-ban, a finanszírozó bank döntése is rontott a helyzeten és a felperes kezdeményezte a felszámolás elrendelését is. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy nem állapítható meg az I.r. alperes részéről tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása, illetve az sem, hogy az I.r. alperes tevékenységével, mulasztásával okozati összefüggésben áll az ellenőrzött társaság vagyonvesztése és fizetésképtelensége.

A II. és III.r. alperesekkel kapcsolatban - utalva a régi Gt. 296. § (1) bekezdésében foglaltakra - az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy az ún. konszernjogi felelősség az uralkodó tag tagsági jogviszonyának megszűnését követően is megállapítható-e. Kifejtette, hogy a konszernjogi felelősség a korlátolt felelősség áttörését jelenti. A Legfelsőbb Bíróság már említett eseti döntésében kifejtett véleményére hivatkozva megállapította, hogy az 1998. június 16-tól hatályban levő Cstv. 63. § (2) bekezdése mellett a jogalkotó 2006. július 1-től a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapításáról külön rendelkezett a Cstv. 63/A. §-ában. Álláspontja szerint, ha a "régi Gt. 296. § (1) bekezdése - illetve a Cstv. 63. § (2) bekezdése - alapján a II. és III.r. alperesekkel, mint volt tagokkal szemben a korlátlan felelősség megállapítható lenne, úgy nyilvánvalóan nem került volna sor a fenti szabály újonnan történő beiktatására azzal, hogy a volt tagok korlátlan felelősségének megállapításához további feltételek fennállása is szükséges." Ebből következően a harmadlagos kereseti kérelmet is alaptalannak ítélte.

Kifejtette továbbá, hogy "a per elbírálása szempontjából releváns tényállás az okiratok alapján maradéktalanul megállapítható volt, ezért a bíróság a Pp. 193. §-ában foglaltak figyelembe vételével mellőzte a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását."

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte a felperest, hogy az alperesek részére személyenként 500.000 Ft perköltséget fizessen meg.

Az ítélet indokolásában megállapította, hogy nem vitásan a II. és III. r. alperesek vonatkozásában az elsőfokú bíróság által rögzített időszakban fennállt az alperesek konszernjogi felelőssége, azonban az uralkodó tag tagsági jogviszonyának megszűnését követően az már nem állapítható meg. Ez az álláspont tükröződik a hivatkozott, Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatban. Tételes jogi rendelkezés hiányában a volt uralkodó tagra a konszernjogi felelősséget kiterjeszteni nem lehet, közömbös ezért, hogy az uralkodó tag a korábban fennállt tagsági viszonya alatt gyakorolt-e befolyást tartósan az ellenőrzött társaság felett, s az is, hogy tagsági jogviszonya megszűnését követően esetlegesen a társaság felszámolás alá került. Ugyanígy nem alkalmazható a volt tagokkal szemben a Cstv. 63. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés sem. Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak a Cstv. 63/A. §-ával kapcsolatosan kifejtett álláspontját is.

Az I.r. alperes vonatkozásában rámutatott arra, hogy az új Gt. 54. § (2) bekezdése alapján a befolyásszerző felelőssége értékelésénél nincs helye a korábbi időszakok figyelembe vételének, a láncolat korábbi szakaszában befolyással rendelkezők magatartásának, tevékenységének. Tételes rendelkezés hiányában erre a jogszabály nem ad lehetőséget.

Utalt az EBH 2004.1038. számú eseti döntésben kifejtett álláspontra, mely szerint "a tartós hátrányokozás egy szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás kell, hogy legyen, amelynek okozati összefüggésben kell lennie az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel."

Ebből következően - álláspontja szerint - az új Gt. 54. § (2) bekezdésére alapított kereseti követelés tekintetében csak a 2006. június 23.- 2007. augusztus 8. közötti időszak vehető figyelembe. Helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság az I. r. alperes ezen időszakra eső gazdasági lépéseit, döntéseit, s helytállóan ítélte meg azt is, hogy az ellenőrzött társaság felszámolásának elrendelése nem az I. r. alperes magatartására, befolyására, üzletpolitikájára vezethető vissza.

Kiemelte ugyanakkor, hogy a felperes, az ellenőrzött társasággal a tartozás átütemezésére irányuló szerződésben foglaltaktól eltérve, csaknem 200 %-os értéken szállított az ellenőrzött társaság részére, ily módon hozzájárulva annak a vele szemben fennálló 292.586 euro tőketartozása keletkezéséhez.

Úgy ítélte meg, hogy mivel az értékelt körülmények a perbeli adatokból megnyugtatóan megállapíthatóak voltak, "ennek folytán az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor mellőzte a további bizonyítást, s a tényállást helyesen megállapítva, helytálló jogi következtetéseket levonva, érdemben minden tekintetben helytálló határozatot hozott."

Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét nem találta eltúlzottnak és nem látott okot annak csökkentésére sem, figyelemmel a jogi képviselő felkészüléséhez szükséges időre is.

A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, kérve annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Állította az új Gt. 54. § (2) bekezdésének, a régi Gt. 296. § (1) bekezdésének, a Cstv. 63. § (2) bekezdésének, a Pp. 221. § (1) bekezdésének, a Pp. 193. §-ának, a Pp. 3. § (3) bekezdésének a megsértését, valamint a jogi képviselők munkadíjának eltúlzott összegben való megállapítását.

Álláspontja szerint az ügy elvi jogi kérdése: mentesülhet-e a tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató tag a konszernjogi felelőssége alól azzal, hogy az ellenőrzött társaság felszámolása előtt eladja az üzletrészét, és az átruházás feltételei nem esnek a Cstv. 63/A. §-ában szabályozott speciális eset hatálya alá. Mentesítheti-e elődjeit az ugyanazon tulajdonos irányítása alatt álló későbbi uralkodó tag azzal, hogy megveszi az ellenőrzött társaságot.

Tévesnek ítélte a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a volt uralkodó tag konszernjogi felelősségének a megállapítására nincs lehetőség. Álláspontja szerint az új Gt. 54. § (2) , a régi Gt. 296. § (1) és a Cstv. 63. § (2) bekezdéseiben meghatározott felelősség a volt többségi tagokkal szemben is megállapítható, mert sem ezen jogszabályhelyek szövege, sem a Legfelsőbb Bíróság határozata, sem a Cstv. 63/A. §-a ezt nem zárja ki.

Összevetve a Gt. 50. §-ában foglalt, a tagra vonatkozó felelősségátviteli szabályt a konszernjogi felelősséggel, kifejtette, hogy a konszernjogi felelősséget önállóan, alapvetően az uralkodó tagság, és az ügyvezetésbe való hátrányos beavatkozás tényállási elemeinek bizonyításával lehet megállapítani. Többlettényállási eleme az ügynek az ügyvezetői és tagi hatáskörök, valamint a felelősség "összemosása", mert az ellenőrzött társaság létesítő okiratában a tag ügyvezetési jogokat is fenntartott magának és azokat gyakorolta is. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a konszernjogi felelősséget indokolatlanul szűken értelmezte.

A régi Gt. 296. § (1) bekezdésének értelmezése körében kifejtette a következőket:

A jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az uralkodó tag tagsági jogviszonyának megszűnése után a konszernjogi felelősség nem állapítható meg, mert a felelősség független a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjától. Álláspontja szerint abban az időpontban, amikor a törvényben írt feltételek teljesülnek, a konszernjogi felelősség ipso iure bekövetkezik. Jogirodalmi álláspontokra hivatkozva előadta, hogy a felelősségátvitel alapja egy sui generis deliktuális kárfelelősség, ahol a hitelező és a tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi viszonyt, tehát ez egy önálló kártérítési igény. A tag csak azokért a tartozásokért felel, amelyek a felróható magatartásával okozati összefüggésben állnak. Ha az uralkodó tag magatartása és a felszámoláshoz vezető vagyonvesztés és annak elmulasztott pótlása, valamint a követelés kielégítetlenül maradása közötti okozati összefüggés megállapítható, akkor a továbbiakban nem bír jelentőséggel, hogy a tagsági viszony már megszűnt.

Az a rendelkezés, hogy a felszámolási eljárás során kell a keresetet benyújtani, csak időbeli határt jelent, nem következik azonban ebből az, hogy csak a kereset benyújtásakor uralkodó taggal szemben lehetne benyújtani, hiszen az egymást követő uralkodó tagok is folytathatnak hátrányos üzletpolitikát.

Álláspontja szerint tévesen értelmezte a Cstv. 63. § (2) bekezdését is a jogerős ítélet, és nem is indokolta meg, hogy miért nem alkalmazható ez a felelősségi szabály. Mind a régi Gt., mint a Cstv., mind pedig az új Gt. 54. § (2) bekezdése lehetővé teszi a volt tagok konszernjogi felelősségének a megállapítását.

Előadta, hogy az ítélet alapjául szolgáló legfelsőbb bírósági döntés nem fejtett ki álláspontot a Gt. 296. § (1) bekezdéséről, ezért az erre történt hivatkozás téves és iratellenes.

A Cstv. 63/A. §-át irrelevánsnak állította az adott jogvita elbírálása tekintetében, mert ennek a szakasznak a címe is jelzi, hogy a tag mögöttes helytállásának alapja a társasági részesedés kifejezetten rosszhiszemű átruházása és nem a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása. Ráadásul egyéb feltétel is szükséges a Cstv. 63/A. § alkalmazhatóságához (cégbírósági megszüntetési eljárás).

Az I.r. alperes magatartásának vizsgálata körében a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek állította a következők miatt:

- Nem tájékoztatta az elsőfokú bíróság az e körben bizonyítandó tényekről és a bizonyítási teherről a felperest (a másodfokú bíróság pedig ezzel a fellebbezésben is említett jogsértéssel nem foglalkozott).

- A felperes bizonyítási indítványait indokolás nélkül, illetve hibás indokok alapján mellőzte, s emiatt a tényállás hiányos volt. Hivatkozott arra, hogy több alkalommal is indítványozott tanú- és szakértői bizonyítást, amit az elsőfokú bíróság mellőzött (Pp. 193. §), amely azonban a tényállás teljeskörű feltárásához szükséges lett volna.

- A jogerős ítélet nem okszerűen értékelte az I.r. alperessel kapcsolatban feltárt és bemutatott tényeket. Nem értékelte a felperes által hivatkozott Állami Számvevőszék által készített jelentés megállapításait, holott az széleskörű ellenőrzési jogosítványainak köszönhetően sokkal inkább beleláthatott az alperesek és az ellenőrzött társaság ügyeibe. A társaságok belső iratainak vizsgálatára alapított, a Pp. 195. §-a szerint közokiratnak minősülő ÁSZ jelentés értékelésének mellőzésével a bíróság az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabálysértést követett el.

- Kirívóan okszerűtlenül indokolta az I. r. alperes konszernjogi felelősség alóli mentesülését azzal, hogy az I. r. alperes rövid tagsági ideje miatt tartósan hátrányos üzletpolitikát nem folytathatott, illetve a terhére a korábbi tagok hátrányos üzletpolitikai döntései nem eshettek. Álláspontja szerint hátrányos üzletpolitikát valósít meg az uralkodó tag, ha (1) a korábbi tagok hátrányos tagi döntéseit hajtja végre, (2) ha úgy nyújt kölcsönt, hogy annak eredményeként az ellenőrzött társaság további vagyont veszít, (3) ha tagi kötelezettségeinek betartását sorozatosan elmulasztja (tőkésítési kötelezettség). Mivel az ellenőrzött társaságban a tagok a menedzsmenti jogokat gyakorolták, a tagi magatartás és az ellenőrzött társaság vagyoni helyzete között közvetlen volt a kapcsolat. Ezért a szükséges tagi döntések hiánya is okozati összefüggésben áll az ellenőrzött társaság helyzetével.

Nem értékelte a jogerős ítélet a felperes által feltárt, az ellenőrzött társaság tekintetében vagyonvesztést eredményező intézkedéseket. Hivatkozott arra is, hogy az I. r. alperes az ellenőrzött társaság felvásárlásakor tisztában volt a társaság helyzetével, de nem intézkedett annak "helyreállításáról" és 2007. első nyolc hónapjában az ellenőrzött társasága eszközeinek értéke 6,5 Mrd Ft-ról 1,9 Mrd Ft-ra csökkent. Az I. r. alperes tekintetében az, hogy viszonylag rövid ideig volt tulajdonosa az ellenőrzött társaságnak, nem értékelhető, mert ilyen időtartam alatt is lehet hátrányos, tartós hatású döntéseket hozni, ráadásul ez passzív magatartással, megfelelő intézkedés megtételének elmulasztásával is folytatható (Gfv. X. 30.082/2012/4.)

- Kifogásolta, hogy a konszernjogi felelősség körében értékelték a felperes magatartását, holott ezt nem lehetett volna figyelembe venni e körben.

Eltúlzottnak találta az első- és másodfokú eljárásban megállapított ügyvédi munkadíjat is, mely - véleménye szerint - nem áll arányban a jogi képviselők tényleges tevékenységével.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint az I. r. alperes ténylegesen csak 2006. június 23. és 2007. augusztus 8. közötti időszakban állt uralkodó tagi viszonyban az ellenőrzött társasággal, ezért csak ezt az időszakot lehet vizsgálni. Üzleti magatartása mindvégig az ellenőrzött társaság folyamatos fizetőképessége és működőképessége biztosítására irányult, ezt támasztja alá az a tény is, hogy jelentős kölcsönt (80 millió Ft) nyújtott az ellenőrzött társaságnak. Nem lehet megállapítani az I. r. alperes magatartása és a felszámolás alapjául szolgáló helyzet bekövetkezése között az ok-okozati összefüggést, illetve az üzletpolitika hátrányosságát.

A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében szintén kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a volt tag felelősségének megállapíthatósága hátrányos lenne az üzleti forgalomra, mert az üzletrész átruházása után a társaság volt tagjait határidő nélkül felelősségre lehetne vonni, noha nem az ő magatartása vezetett a társaság megszűnéséhez. Hivatkozott az 1997. évi CXLV törvény (régi Ctv.) 58/A. §-ában foglaltakra a törlési eljárás megindulását megelőző 5 éven belül vagyoni hányadát átruházó tag felelősségével kapcsolatban. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy törvényi felhatalmazás nélkül nincs lehetőség a volt tag felelősségének megállapítására, mert ez a jogbiztonság megrendüléséhez vezetne. Utalt a Győri Ítélőtábla Gf. IV. 20.473/2010/4. számú, a Kúria Pfv. X. 21.217/2011/5. számú és a Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.063/2007/3. számú határozataiban foglaltakra, mely szerint a régi Gt. 296. §-ában található rendelkezések azzal a taggal szemben alkalmazhatók, aki a felszámolás kezdő időpontjában is az adós tagja, a volt uralkodó tagot - tételes jogi rendelkezés hiányában - a konszernjogi felelősség nem terhelheti. Álláspontja szerint a másodfokú perköltség mértéke sem eltúlzott.

A III. r. alperes a felülvizsgálati tárgyalás berekesztéséig felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy az I. r. alperes 2011. november 30-án összeolvadás folytán megszűnt, jogutódja a K. Kft.

A Kúria a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s megállapította, hogy az alábbi okok miatt jogszabálysértő.

I.

A Kúriának a felülvizsgálati kérelem és az uralkodó tagok időrendi sorrendje alapján elsőként a II-III.r. alperesek, mint volt uralkodó tagok konszernjogi felelősségének megállapíthatósága kérdésében hozott jogerős ítéleti rendelkezést támadó felülvizsgálati kérelem megalapozottságáról kellett állást foglalnia.

A Kúria tekintettel volt arra, hogy a tőkeegyesítő társaságok - mint a perbeli kft. és rt. alperesek - a tulajdonosaik kockázatát mérséklik, mert azok nem a teljes, hanem csak a bevitt vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért. A társasági jogban alapelv, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja, a részvénytársaság részvényese a társaság tartozásaiért nem felel. (régi Gt. 56. § (2) bekezdés; új Gt. 68. § (3) bekezdés) Vannak azonban olyan esetek, amikor - elsősorban a hitelezők védelme érdekében - a tagot mégis felelőssé lehet tenni a tőle elkülönült jogi személyiségű társaság tartozásaiért. A jogalkotó kivételes szabályként, kifejezetten szankciós jelleggel viszi át a társaság felelősségét a tagra. A tagi felelősségátvitel célja a gazdasági társaság elkülönült jogi személyisége mögött megbújó, valamilyen jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag hitelezőkkel szembeni felelősségének megteremtése.

E körben - a felelősség módja és mértéke szerint - alapvetően kétféle forma különíthető el:

Egyrészt a felelősség lehet mögöttes, amikor a tag/volt tag a társaság teljes ki nem elégített tartozásaiért felel azért, mert valamilyen egyéb, törvényben meghatározott tényállási elem bekövetkezése miatt a bíróság megállapítja felelősségét. Ilyenkor a tag/volt tag a társaság helyébe lép. E körbe tartozik a Ctv. 118/A. §-a szerinti felelősség a kényszertörlési eljárással törölt céggel szembeni követelések kielégítése tekintetében; a régi Gt 56. § (3)-(4) bekezdése szerinti felelőssége annak a tagnak, aki a korlátozott felelősségével visszaélt, illetve a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett; az új Gt. 50. § (1)-(2) bekezdésén alapuló tagi felelősség ugyanezen tevékenységért, továbbá a Cstv. 63/A. § szerint a volt tag felelőssége a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatt.

Másrészt a konszernjogi felelősség esetén a tag felelőssége önálló felelősség.

A régi Gt. 296. § (1) bekezdésében, valamint az új Gt. 54. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás alapján a Kúria egyetért a felperesnek azzal a jogi álláspontjával, hogy a konszernjogi felelősségátvitel alapja egy sui generis deliktuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt. A konszernjogi felelősség esetén a bíróság az uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikájának folytatását állapítja meg, aminek következtében maradtak kielégítetlenül hitelezői követelések az ellenőrzött társaságnál. Az uralkodó tag részéről a felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás abban áll, hogy meghiúsította egy másik jogalany (az ellenőrzött társaság) tartozásának a megfizetését. Az uralkodó tag felelőssége nem járulékos jelleggel az alapjogviszonyért áll fenn (tehát az uralkodó tag nem ugyanazon követelésért ugyanazon a jogcímen felel, mint az ellenőrzött társaság), hanem az uralkodó tag kártérítés jogcímén felel az alapjogviszonytól már elkülönült kárért.

A kártérítési felelősség mértéke tekintetében a régi Gt. 296. § (1) bekezdése és a Cstv. 63. § (2) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy ha a felszámolás alá került ellenőrzött társaság vagyona a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet (a hitelezői igények kielégítését az adós vagyona nem fedezi), a hitelező keresetére a bíróság az uralkodó társaság által az ellenőrzött társaság tekintetében folytatott tartósan hátrányos üzletpolitika miatt megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.

A Kúria álláspontja szerint e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy az uralkodó tag konszernjogi felelőssége csak azokért a tartozásokért állapítható meg, amelyek azért keletkeztek, mert az uralkodó tag egy adott időszakban az ellenőrzött társaságban tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, tehát a más által folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikából eredő következményekért nem felel.

Az előzőekben kifejtettek szerint a konszernjogi felelősség tartalmából - az önálló kárfelelősségből - az következik, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának eredményeként bekövetkezett kárért - de csak azért - az is feleljen, aki már nem rendelkezik vagyoni hányaddal a felszámolás alá került ellenőrzött társaságban, hiszen a korábbi uralkodó tag magatartása kárt okozott az ellenőrzött társaságnál, s ennek következtében nem elégíthetők ki az ellenőrzött társaság hitelezői.

Ebből következően a Kúria nem ért egyet a jogerős ítéletben kifejtett szűkítő állásponttal a volt uralkodó tagokkal szemben érvényesíthető konszernjogi felelősség megállapíthatósága tekintetében.

A régi Gt. 296. § (1) bekezdés és a Cstv. 63. § (2) bekezdés rendelkezéseiből következően a konszernjogi felelősség megállapítása során a bíróság által vizsgálandó feltétel az, hogy a befolyást gyakorló tagnak fennállt-e legalább többségi (közvetlen) irányítást biztosító befolyása, azaz megfelel-e az uralkodó tag fogalma törvényi feltételeinek. Ha igen, akkor a befolyását gyakorolva tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott-e az ellenőrzött társaság tekintetében; és ennek következtében került-e felszámolás alá az ellenőrzött társaság, melynek során az ellenőrzött társaság vagyona nem nyújt fedezetet a hitelezők kielégítésére. Ha a volt uralkodó tagnak az ellenőrzött társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató magatartása alapján a kár - az ellenőrzött társaság vagyoncsökkenése - megállapítható, a kár bekövetkezte miatt az ellenőrzött társaság felszámolása megindult és a vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, úgy az elévülési időn belül a felelősségének megállapítása iránti igény érvényesíthető.

Az uralkodó tagok csak egymást követően kerülhetnek ilyen pozícióba, nem közösen okozzák a kárt, s egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel, ezért a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján egyetemleges kötelezettségük nem állapítható meg. Előfordulhat, hogy az új uralkodó tag az elődjének a hátrányos üzletpolitikáját folytatja - és emiatt a korábban elkezdett, tartósan hátrányos üzletpolitika folyamatába az új, esetleg csak rövidebb ideig uralkodó tagi pozícióban levő taggal szemben is megállapítható a konszernjogi felelősség. Minden tag azonban a saját többségi irányításának időtartama alatt folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikájáért tartozik felelősséggel, így azt tagonként külön-külön kell meghatározni, s a korlátlan és teljes felelősségük is csak az általuk okozott kár mértékéig állapítható meg.

Az első- és másodfokú bíróság a régi Gt. 296. § (1) bekezdésében és az új Gt. 54. § (2) bekezdésében, továbbá a Cstv. 63. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések téves értelmezése eredményeként azt az álláspontot foglalta el, hogy a volt tagok felelőssége nem vizsgálható. Ezért érdemben nem is folytatott le bizonyítási eljárást a II. r. és III. r. alperesek felperes által állított tartósan hátrányos üzletpolitikája, ezzel az ellenőrzött társaságnak okozott vagyoncsökkenés, valamint az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerülése közötti kapcsolat feltárása tekintetében. Emiatt a jogerős ítélet megalapozatlan, ekként jogszabálysértő.

II.

Az I. r. alperes elleni kereseti kérelem tekintetében a jogerős ítéletben a bíróság úgy foglalt állást, hogy az I. r. alperes tartósan tudta befolyásolni az ellenőrzött társaság tevékenységét - azaz az I. r. alperes tulajdonlásának egy évét tartósnak találta -, hiszen a bíróság egyenként vizsgálta és értékelte a felperes által sérelmezett ügyleteket. Ha ugyanis a tartósság feltételét nem találta volna megállapíthatónak, akkor az egyes ügyleteket sem vizsgálta volna.

A Kúria egyetért a jogerős ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a jogelődei által tanúsított akár hátrányos, akár nem hátrányos üzletpolitika következményei nem alapozzák meg a tag konszernjogi felelősségét, az uralkodó tag tevékenységét önállóan kell vizsgálni. A "tartósan hátrányos" üzletpolitika megállapíthatósága tényállásfüggő, mert ha a tulajdonos a korábbi tulajdonosok tartósan hátrányos üzletpolitikájának megfelelően, tudatosan, azzal akarategységben folytatja a hátrányos üzletpolitikát, akkor a viszonylag rövid idő ellenére is megállapítható az egységes folyamat miatt az új tulajdonossal szemben a konszernjogi felelősség.

A Kúria hangsúlyozza azonban, hogy nem állapítható meg a konszernjogi felelőssége annak, aki ugyan uralkodó tagja az ellenőrzött társaságnak az ellenőrzött társaság felszámolásának időpontjában, de uralkodó tagként kifejtett üzletpolitikájának célja az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetének javítása a hitelezők igénye kielégítési alapjának növelése volt. Ha próbálkozása sikertelen maradt, a konszernjogi felelőssége nem áll fenn, mert nem az üzletpolitikája volt hátrányos az ellenőrzött társaság tekintetében, hanem az nem vezetett az általa kívánt eredményre.

Nem tartozik a konszernjogi felelősség vizsgálata körébe a jogerős ítélet által figyelembe vett felperesi magatartás értékelése, az, hogy a felperes milyen megállapodást kötött az adóssal, és ennek következtében nőtt-e a követelése az ellenőrzött társasággal szemben. Ez a körülmény ugyanis nem az uralkodó társaságnak az ellenőrzött társasággal kapcsolatos üzletpolitikája körébe tartozó kérdés, ezért a jogerős ítélet e körben okszerűtlenül értékelte a felperes tevékenységét.

A Kúria a felperes eljárásjogi kifogásai kapcsán elsődlegesen megállapította, helytállóan sérelmezte a felperes, hogy nem történt meg a feleknek a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről való előzetes tájékoztatása (Pp. 3. § (3) bekezdés). Az eljárás irataiból megállapítható az is, hogy a felperes valóban előterjesztett tanúmeghallgatási és szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt, amelyet nem vont vissza, s azt folyamatosan megerősítette 59., 62., 63., 67. sorszámú beadványaiban, illetve jegyzőkönyvi nyilatkozataiban.

A jogerős ítélet arra alapította a felperes fellebbezésben is sérelmezett bizonyítási indítvány elutasításával kapcsolatos álláspontját, hogy a Pp. 193. §-a szerint olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti.

A Kúriának ebben a körben azt kellett értékelnie, helytállóan állapította-e meg a jogerős ítélet, hogy a felperes a keresetében az I.r. alperes felelősségének megállapítása alapjául csak néhány meghatározott eseményre hivatkozott, melyek okiratok alapján megismerhetőek voltak.

A felperes 59. sorszámú beadványában előadta, a szakértői bizonyítással azt kívánta alátámasztani, hogy az összefoglaló iratban megjelölt tagi utasításokon alapuló ügyletek valóban hátrányosak voltak az ellenőrzött társaság számára és a létező piaci hatásokon felül érdemben ezek vezettek az ellenőrzött társaság fizetésképtelenségét okozó milliárdos veszteségekhez. Összességében azt kívánta bizonyítani a rendelkezésére álló adatokkal és iratokkal, hogy az általa bemutatott ügyletek együttes hatásaként érte az ellenőrzött társaságot olyan vagyoncsökkenés (kár), amely végül a fizetésképtelensége megállapításához és felszámolása elrendeléséhez vezetett.

A Kúria álláspontja szerint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy az I.r. alperes maga is hozzájárult-e az ellenőrzött társaság felszámolásának megindulásához, vagy pedig minden erőfeszítése ellenére nem sikerült a korábban megindult folyamatot megállítania. Erre a konszernjogi felelősség megállapíthatósága közben felmerült kérdésre - ahogyan arra a felperes helyesen hivatkozott - a felperes által már előterjesztett tanúbizonyítási eljárás és szakértői vizsgálat lefolytatását követően lehet egyértelmű választ adni. A bíróság jogerős ítéletében alaptalanul mellőzte a Pp. 193. §-ában foglaltakra hivatkozva a felperes által felajánlott bizonyítási indítvány teljesítését.

A fentiekből következően a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell vizsgálnia a II-III. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet is. Mindhárom alperes konszernjogi felelősségének vizsgálata körében a felperes által már előterjesztett bizonyítási indítványok alapján, a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően kell határoznia arról, hogy megállapítható-e és melyik alperes konszernjogi felelőssége a felperes által állított okokból.

A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csak megállapította a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a lerótt illetéket, melynek viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.

A Kúria az ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a)-b) pontja, (5)-(6) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett ügyvédi tevékenységre is.

Budapest, 2012. november 20.

Dr.Török Judit sk. a tanács elnöke

Dr.Csőke Andrea sk. előadó bíró

Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró

Dr.Farkas Attila sk. bíró

Dr. Osztovits András sk. bíró

(Kúria Pfv. VII. 20.499/2012/16.)