1004/B/2004. AB határozat
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 65/A. § (3) bekezdés harmadik mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 65/A. § (3) bekezdés harmadik mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 82. § (2) bekezdésének második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá - a törvény egészét illetően - a védelemhez való joggal összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 82. § (2) bekezdésének második mondata és 65/A. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a védelemhez való joggal összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítvány benyújtását követően a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvény 2005. november 1-jei hatállyal a Tpvt. több, az indítvánnyal is érintett rendelkezését módosította, ezért az Alkotmánybíróság nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót. Újabb beadványában az indítványozó a Tpvt. 82. § (2) bekezdésének második mondatára, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványát visszavonta, míg a Tpvt. 65/A. § tekintetében az eredeti indítványát fenntartotta.
2. A Tpvt. támadott rendelkezése szerint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, valamint a kartelltilalom megsértése miatt hivatalból indult eljárásokban a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálója bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat, és a helyszínen tájékozódhat. A rajtaütésszerű helyszíni szemlére a Tptv. 65/A. (3) bekezdése szerint előzetes bírói jóváhagyó határozat alapján kerülhet sor. A bekezdés utolsó mondata szerint a bíróság végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
Az indítványozó a Tpvt. támadott rendelkezésének alkotmányellenességére vonatkozó érveit a fellebbezés kizártságára vonatkozóan terjeszti elő. Érvelése szerint a jogorvoslathoz való jog, mint alapvető alkotmányos jog a feleket a nemperes eljárásokban is megilleti, ennek kizárása az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltak sérelme folytán sérti az alapvető jogok korlátozhatóságára vonatkozóan az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írottakat is. Előadja továbbá, hogy a jogorvoslatot csak a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja, vagy zárhatja ki, így a Tpvt., mint "feles" törvény kizáró rendelkezése ezáltal is sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését. Az indítvány tartalma alapján az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályhely alkotmányellenesnek állított rendelkezését vizsgálta.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Tpvt. vizsgált rendelkezése:
"65/A. § (1) A vizsgáló a törvény 11., 21. §-a, az EK-Szerződés 81., 82. cikke alapján hivatalból indult eljárásban bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat. A kutatás során a vizsgáló az ügyfelet, az ügyfél megbízottját (volt megbízottját), alkalmazottját (volt alkalmazottját) szóban vagy írásban felvilágosítás és magyarázat adására kötelezheti, illetve a helyszínen más módon tájékozódhat.
(2) Magáncélú, illetve magánhasználatú helyiségben, ideértve a járműveket és más területet is, az e § szerinti vizsgálati cselekményt folytatni csak akkor lehet, ha az az ügyfél bármely jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, alkalmazottja, megbízottja, valamint a ténylegesen az irányítást gyakorló, vagy korábban irányítást gyakorolt más személy használatában van.
(3) Az e § szerinti vizsgálati cselekményre előzetes bírói engedéllyel kerülhet sor. A Gazdasági Versenyhivatal engedély iránti írásbeli kérelmét a Fővárosi Bíróság bírálja el, a kérelem beérkezésétől számított hetvenkét órán belül, nemperes eljárásban. A bíróság végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
(4) A bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt akkor engedélyezi, ha a Gazdasági Versenyhivatal valószínűsíti, hogy más vizsgálati cselekmény nem vezetne eredményre, és ésszerű megalapozottsággal feltehető, hogy az indítvány szerinti helyszínen a megjelölt jogsértéssel kapcsolatos információforrás fellelhető, és feltételezhető, hogy azt önként nem bocsátanák rendelkezésre vagy felhasználhatatlanná tennék. A bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt részben is engedélyezheti, meghatározva, hogy kivel szemben, illetve milyen vizsgálati cselekmény te he tő.
(5) A bíróság határozata alapján a kibocsátásától számított kilencven napig foganatosítható vizsgálati cselekmény.
(6) A vizsgálatot legkésőbb az e § szerinti vizsgálati cselekmény megkezdésével egy időben meg kell indítani. A 70. § (1) bekezdése szerinti végzést a jelenlévő ügyféllel közölni kell.
(7) Az e § szerinti vizsgálati cselekményről az érintetteket a vizsgálati cselekmény megkezdésével egyidejűleg szóban kell értesíteni, és lehetőleg az érintettek jelenlétében kell elvégezni. A vizsgálati cselekmény megkezdése előtt közölni kell a bírói határozatot és a vizsgálati cselekmény célját.
(8) A vizsgálati cselekményhez a Gazdasági Versenyhivatal a rendőrség közreműködését igényelheti, a rendőrség a rá vonatkozó szabályokban megállapított kényszerítő intézkedéseket, eszközöket alkalmazhatja.
(9) Az e § szerinti vizsgálati cselekmény során a vizsgáló jogosult a vizsgálat tárgyához nem kapcsolódó, a bírói engedélyben nem foglalt, de e törvény 11. vagy 21. §-ának, illetve az EK-Szerződés 81. vagy 82. cikkének megsértésére utaló bizonyítási eszközről másolatot készíteni, illetve azt lefoglalni. Az ilyen bizonyítási eszköz tekintetében a bírói engedélyt utólag kell beszerezni. Az engedély iránti kérelmet legkésőbb a vizsgálati cselekmény lefolytatásától számított harminc napon belül kell előterjeszteni. Ha a bizonyítási eszköz tekintetében a 65/B. § szerinti eljárás kerül lefolytatásra, a bírói engedély iránti kérelmet ennek befejezésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni. Utólagos bírói engedély hiányában a bizonyítási eszköz nem használható fel.
(10) A 65. §-ban és a 65/B. §-ban foglalt rendelkezések e § szerinti eljárás esetében is megfelelően alkalmazandók."
[Az Alkotmánybíróság megjegyzi: annak ellenére, hogy "Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés" egységes szerkezetbe foglalt változata (megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2008. május 9-i, C 115. számában) az EK-Szerződés szerkezetét, és rendelkezéseinek sorszámozását megváltoztatta, a Tpvt. hatályos rendelkezése még a régi sorszámokat tartalmazza. Az EKSz. korábbi 81. és 82. cikkeiben foglalt rendelkezéseket jelenleg a 101., illetve a 102. cikkek tartalmazzák.]
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Tpvt. módosítására tekintettel előterjesztett kiegészítő bedványában az indítványozó a Tpvt. 82. § (2) bekezdésének második mondatára, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványát visszavonta. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a visszavont indítványi részek tekintetében az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § d) pontja alapján, a jelen határozat rendelkező részének 2. pontja szerint megszüntette, és az érdemi alkotmányossági vizsgálatot a Tpvt. 65/A. § (3) bekezdés harmadik mondata tekintetében végezte el.
2. Az indítvány által felvetett alkotmányossági problémával megegyező kérdést az Alkotmánybíróság a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata során 87/2008. (VI. 18.) AB határozatával (ABK 2008. június, 867.) már elbírált. Határozatában megállapította, hogy a helyszín átkutatásának bírói engedélyezése elleni jogorvoslat törvényi kizárása nem alkotmányellenes. A határozatban foglaltakat az Alkotmánybíróság a jelen indítvány elbírálása során is irányadónak tekintette.
3. Valamely alapjog korlátozásának alkotmányossága az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján ítélhető meg. Ez alapján a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az, hogy a korlátozás érinti-e az alapjog lényeges tartalmát, az Alkotmánybíróság által kidolgozott alapjogi teszt segítségével dönthető el. E szerint "[a]z állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan" [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
4. Kérdés ezután, hogy a rajtaütésszerű helyszíni szemlét jóváhagyó bírói végzés elleni fellebbezés kizártsága korlátozza-e a jogorvoslathoz való jogot, vagyis sérti-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság jelentős számú határozatában, igen sokféle szempontból foglalkozott már a jogorvoslati jog alkotmányos tartalmával. Ennek során leszögezte, hogy tartalma szerint a jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását jelenti [részletesen pl. 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31., 1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454., 513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 731, 733-734.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109-110.; 23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.; 24/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 237, 243-246.; 29/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 294, 297-298.]. Határozataiban kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének az a kitétele, mely szerint az érintettek a jogorvoslattal a "törvényben meghatározottak szerint" élhetnek, annyit jelent, hogy az "egyes eljárásokban megengedett az eltérő szabályozás" [pl. 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 38/2002. (IX. 25.) AB határozat, ABH 2002, 266, 268.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában több ízben sor került már a jogorvoslattal támadható és nem támadható döntések tartalmi ismérveinek vizsgálatára. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a jogorvoslat követelménye csak az érdemi határozatokra vonatkozik. Annak vizsgálata során pedig, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis az, hogy az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e. Ebből kiindulva az Alkotmánybíróság - a legkülönbözőbb típusú eljárásokkal összefüggésben tartalmilag egységesen - azt mondta ki, hogy a jogorvoslat kizárása az eljárás során hozott, az eljárás menetének irányítására szolgáló ún. pervezető végzésekkel szemben nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakkal [részletesen pl. 1636/D/1991. AB határozat, ABH 1992, 515, 516.; 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 502.].
Az Alkotmánybíróság megállapítja: a Tpvt. 65/A. (3) bekezdésében meghatározott bírói döntés nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek, hanem tartalmát tekintve kényszerintézkedés jellegű vizsgálatot engedélyező határozat, amellyel szemben a törvényhozónak nincs az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből következő kötelezettsége arra, hogy jogorvoslatot biztosítson. Annál is kevésbé állapítható meg ez a kötelezettség, mivel a rajtaütésszerű helyszíni szemlét engedélyező bírói végzés elleni fellebbezés lehetővé tétele éppen az intézkedés célját hiúsíthatná meg. Az egyes - közbenső - határozatok elleni fellebbezés lehetőségének kizárása azonban nem jelenti feltétlenül a jogorvoslati lehetőség kizárását, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltak sérelmét. A versenyfelügyeleti eljárásban hozott érdemi határozat a Tpvt. 83. §-a szerint bíróság előtt megtámadható, amely eljárás során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a közigazgatási perekre vonatkozó szabályai az irányadók. Az ügy érdemében hozott határozat esetében tehát a jogorvoslat mindenképp biztosított, és ezen jogorvoslat során van lehetőség a rajtaütésszerű helyszíni szemlét engedélyező bírói végzés jogszerűségének vitatására is.
5. Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint a Tpvt. támadott rendelkezése nem tekinthető a jogorvoslathoz való jog korlátozásának, a szükségesség-arányosság kérdését az Alkotmánybíróság nem vizsgálta. Az alapvető jog korlátozásának hiánya következtében a támadott rendelkezés nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdés második mondatával, amely szerint a jogorvoslati jog csak kétharmados törvénnyel korlátozható.
6. Ugyancsak a jogkorlátozás fennálltának hiánya miatt nem állapítható meg a támadott jogszabályhely összefüggése az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, így ezt az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályhely alkotmányellenességére vonatkozó indítványozói érveket nem találta megalapozottnak, így az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2009. január 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró