63/D/2002. AB határozat
a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 75. § (1) bekezdése és 85. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá konkrét ügyekben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszok és bírói kezdeményezés elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok, valamint folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 75. § (1) bekezdése és 85. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá konkrét ügyekben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszokat és bírói kezdeményezést elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt, amely szerint a törvényalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal, hogy nem határozta meg, ki tekintendő jogutódnak a Budapest székesfőváros által kibocsátott kötvények tekintetében.
3. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. §-ának 2001. december 31-ig hatályban volt (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz tizenegy indítvány érkezett a II. világháború előtt kibocsátott értékpapírokban foglalt követelések bíróság előtti érvényesítésével összefüggésben. Az indítványok közös eleme, hogy a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké.) 75. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet tartalmaznak. Az indítványozók azt kifogásolták, hogy a II. világháború előtt kibocsátott kötvények alapján fennálló követeléseik teljesítését a Ptké. támadott szabálya alapján elutasították.
Az indítványok tárgyának összefüggésére tekintettel az Alkotmánybíróság az ügyeket az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
2. Az első indítvány készítői közös beadványban alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Előadták, hogy a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 57.Pf. 25 889/2001/6. számú ítéletével elutasította az indítványozóknak az 1914. évi kibocsátású kötvényekre alapított követelését a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése, 85. §-ának (1) bekezdése, 95. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi TV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 324-326. §-ai alapján. Az indítványozók szerint az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését, a jogállamiság elvét, valamint a 9. §-ának (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot sérti a Ptké.-nek az a rendelkezése, amely szerint nem a követelés keletkezésének időpontjában hatályos jogot kell alkalmazni a követeléseikkel kapcsolatos jogvitában. Az indítványozók szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével ellentétes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. §-ának (3) bekezdése ezért ennek megsemmisítését utólagos normakontroll keretében kérték.
A Fővárosi Bíróság ítéletének kézbesítésére vonatkozó, becsatolt tértivevények alapján megállapítható, hogy az indítványozók az alkotmányjogi panaszt tartalmazó beadványukat az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
3. A második indítvány benyújtója ugyanannak a pernek a felperesei közé tartozott, mint az első indítvány készítői és ezért az első indítványban foglaltakkal azonos volt a kérelme. Alkotmányjogi panaszát azért terjesztette elő a többiektől elkülönítve, mert a Pp. szerint joga volt rendkívüli jogorvoslat előterjesztésére.
Ezt az indítványt csak néhány nappal az első indítvány után küldték el; ez a beadvány is az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül került benyújtásra.
Az indítványozó egy későbbi indítványában a Pp. 271. §-a (3) bekezdésének megsemmisítésére vonatkozó kérelmét visszavonta.
4. A harmadik indítványozó alkotmányjogi panaszában - az előző két indítványban foglaltakhoz hasonló fejtegetéssel - azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg a Ptké. 75. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét és semmisítse meg azt. A beadványhoz mellékelte a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 45. Pf. 29 652/2001/4. számú ítéletét, amely a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta az első fokú bíróságnak az indítványozó keresetét elutasító ítéletét. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét és a 9. §-ának (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot. Az indítvány jogi indokolása azonos az első indítványban olvashatóval.
Az indítványozó benyújtotta a Fővárosi Bíróság ítéletének kézbesítési időpontját igazoló tértivevény másolatát. Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be.
5. A negyedik indítványozó is alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kifejtette, hogy a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 57. Pf. 21 174/2002/6. számú ítéletében - más rendelkezések mellett - a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva helybenhagyta az első fokú bíróságnak az indítványozó keresetét elutasító ítéletét. Az indítványozó szerint a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogállamiságot, a 9. §-ából levezetett szerződési szabadságot, valamint a 70/A. § (1) bekezdésében kimondott hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ezért kérte a Ptké. támadott szabályának megsemmisítését. Az Alkotmány említett rendelkezései alapján kérte továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is azért, mert jogszabály nélkül nem állapítható meg, hogy melyik jogi személy a kötvény kibocsátójának jogutódja.
Az indítványozó megküldte a Fővárosi Bíróság ítéletének kézbesítési időpontját igazoló tértivevény másolatát. Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
6. Az ötödik indítvány szövege megegyezik a negyedik indítványéval; eltérés csak egyrészt azon kötvények leírása tekintetében van, amelyek alapján az indítványozó perben követelést érvényesített, másrészt a lefolytatott per adatai eltérőek. Ez az indítványozó is a Ptké. 75. §-a (1) bekezdésének megsemmisítését, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése, 9. • §-a és 70/A. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az indítványozó megküldte a Fővárosi Bíróság 57. Pf. 21 318/2002/4. számú ítéletének kézbesítési időpontját igazoló tértivevény másolatát. Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
7. A hatodik indítványt ismét több személy közösen nyújtotta be. Az indítványozók kötvényből származó követeléseit elutasító első fokú bírósági ítéletet a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 57. Pf. 22 247/2002/5. számú ítéletével helybenhagyta. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a Ptk. 75. §-a (1) bekezdésének megsemmisítését kérték. Az indítvány jogi indokolása megegyezik az első indítványban kifejtettekkel.
A jogerős bírósági ítélet kézbesítési időpontját igazoló tértivevény alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
8. A hetedik indítványt előterjesztő személyek utólagos normakontrollt kértek; álláspontjuk szerint a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével és 9. §-ának (1) bekezdésével. Ezért kérelmük a Ptké. támadott szabályának megsemmisítésére irányult. Az indítvány jogi indokolása megegyezik az első indítványban kifejtettekkel.
9. A nyolcadik indítvány előterjesztői utólagos normakontroll keretében kérték a Ptké. 75. §-a (1) bekezdésének megsemmisítését. Az indítványozók a hetedik indítványban foglaltakra hivatkoztak, csatlakozni kívántak a korábban indult eljáráshoz.
10. A kilencedik indítvány alkotmányjogi panasz, amely a Ptké. 75. §-a (1) bekezdésének megsemmisítésére vonatkozó kérelmet tartalmaz az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésére, 9. §-ára és 70/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva. Az alkotmányjogi indokolás túlnyomó részben megegyezik a negyedik indítványban kifejtettekkel.
Az indítványozó megküldte a Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf.42.055/2003/2. számú végzését, amely helybenhagyta a Fővárosi Bíróságnak, mint első fokú bíróságnak az indítványozó - felszámolási eljárás keretében a hitelezői listára való felvételre irányuló - követelését elutasító végzését. A végzés indokolása szerint az indítványozó követelése a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése alapján elévült. A jogerős bírósági ítélet kézbesítési időpontját igazoló tértivevény alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
11. A tizedik indítvány szintén alkotmányjogi panasz, amelynek jogi érvei megegyeznek a kilencedik indítványban foglaltakkal. Az indítványozó mellékelte a Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf.41.924/2003/2. számú végzését, amely helybenhagyta a Fővárosi Bíróságnak, mint első fokú bíróságnak az indítványozó - felszámolási eljárás keretében a hitelezői listára való felvételre irányuló - követelését elutasító végzését. A végzés indokolása szerint az indítványozó követelése a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése alapján elévült.
A jogerős bírósági ítélet kézbesítési időpontját igazoló tértivevény alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
A negyedik, ötödik, kilencedik és tizedik indítvány előterjesztői közös beadványban közölték, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozataiban a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése alapján az indítványozók követeléseinek elévülését megállapította. Az indítványozók megismételték korábbi kérelmüket.
12. A tizenegyedik indítványt bíró terjesztette elő a folyamatban lévő polgári peres eljárás felfüggesztésével és kezdeményezte a Ptké. 75. §-a (1) bekezdésének, valamint 85. §-a (1) bekezdésének megsemmisítését. Az indítványozó szerint a támadott jogszabályok sértik az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogbiztonság követelményét, valamint a 9. §-ának (2) bekezdéséből levezetett szerződési szabadság elvét. Az indítvány idézte az Alkotmány említett rendelkezésein kívül az 57. § (1) bekezdését és a 70/A. § (1) bekezdését is, de ez utóbbi szabályokkal kapcsolatban alkotmányellenességet nem állított.
II.
A határozat meghozatalánál figyelembe vett jogszabályok:
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Ptké. rendelkezései:
"75. § (1) A Ptk. rendelkezéseit - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell."
"85. § (1) Ha az elévülés a Ptk. hatálybalépésekor folyamatban van, a követelés a Ptk. hatálybalépésétől számított öt éven belül érvényesíthető. Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha a követelés az érvényesítésével való indokolatlan késlekedés miatt a Ptk. hatálybalépése előtt megszűnt.
(2) Ezeket a rendelkezéseket az öt évnél rövidebb elévülési időkre nem lehet alkalmazni.
(3) Az elévülésnek a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására és megrövidítésére a korábbi jogot kell alkalmazni."
3. A Pp. - 2001. december 3 1-ig hatályban volt - támadott rendelkezése:
"271. § (3) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot nem haladja meg."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványozók egy része alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, másik részük jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Valamennyi indítványozó az alkotmányjogi problémát azzal hozta összefüggésbe, hogy a 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet kimondta, nem lehet bírói úton érvényesíteni - egyes konkrétan meghatározott követelésektől eltekintve - az 1946. augusztus 1. napja előtt keletkezett pénzköveteléseket. A 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet 2. §-a értelmében az említett rendelet hatályát vesztette, így a kérdéses követelések érvényesítése is lehetővé vált. Az indítványozók által sérelmesnek tartott jogerős bírósági határozatok - a Ptk.-t 1960-ban hatályba léptető Ptké. szabályait alkalmazva - az indítványozók követeléseit 1989. január 1-jétől elévültnek minősítették.
Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. §-ában meghatározott hatásköre nem terjed ki jogszabályok alkotmányossági szemponttól független értelmezésére, ez a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik (1115/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 642, 644.; 1267/D/1997. AB végzés, ABH 1998, 1131, 1132.) . Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, hogy a követelések valóban elévültek-e vagy nem, hanem csak azzal foglalkozott, ellentétesek-e a támadott jogszabályok az Alkotmány azon rendelkezéseivel, amelyekre az indítványozók hivatkoztak.
2. Az indítványozók a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdését és 85. §-ának (1) bekezdését ellentétesnek tekintették az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésével. Nézetük szerint a II. világháború előtt keletkezett értékpapírokból származó követelésekre a 2000. év után indult perekben is a Ptk. hatálybalépése előtti jogot kellene alkalmazni, mert az ellenkező megoldás visszaható hatályú szabályozást jelent, amely sérti a jogállamiságot, a szerződési szabadságot, a vagyoni jogokat.
A Ptké. a Ptk. hatálybalépésével kapcsolatban határozott meg átmeneti szabályokat. A Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése a Ptk. szabályainak alkalmazását írta elő mindazon jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek tekintetében, amely jogviszonyok a Ptk. hatálybalépése előtt keletkeztek és az ezek keretében fennálló jogokról és kötelezettségekről még nem született jogerős határozat. Ez a megoldás tehát az egész jogág átfogó új szabályozását a fennálló valamennyi jogviszonyra alkalmazandóvá tette, csak a jogerős határozattal lezárt jogviszonyok jelentettek kivételt.
A Ptké. 75. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános rendelkezés az elévülés kérdéseire is vonatkozott. A magyar polgári jogban a Ptk.-t megelőzően általában hosszú elévülési idő volt irányadó, ezzel szemben a Ptk. általános jelleggel az ötéves elévülési határidőt írta elő. A Ptk. hatálybalépése előtt már megkezdődött elévülésre vonatkozóan a Ptké. 85. §-a határozott meg átmeneti szabályokat.
3. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság. A jogbiztonsághoz hozzátartozik, hogy a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre ne állapítsanak meg kötelezettségeket, illetve jogszerű magatartást ne minősítsenek visszamenőleges hatállyal jogellenessé [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.].
A 32/1991. (VI. 6.) AB határozat - a kölcsönszerződések feltételeinek megváltoztatását vizsgálva - általános jelleggel állapította meg, hogy "a jogbiztonság a jog viszonylagos stabilitását jelenti, amely azonban nem abszolút" (ABH 1991, 146, 158.) .
Tekintette] arra, hogy 1960-ban megalkotott jogszabály alkotmányossági vizsgálatáról van sző, figyelembe kell venni a rendszerváltozás előtt keletkezett jogszabályokkal szemben támasztott követelményekre vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot. Az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban az Abtv.-nek azt a rendelkezését vizsgálta, hogy milyen hatállyal kerül sor az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítésére, de a határozat indokolásában a rendszerváltozás előtt keletkezett jogszabályok elbírálásának általános elvi szempontját is kifejtette. Rámutatott: "Az Abtv. nem szab korlátot a megtámadható jogszabályok keletkezési ideje szerint, bármely jogszabály alkotmányossága megvizsgálható, tekintet nélkül arra, hogy milyen hosszú időn keresztül volt hatályos, s mennyi jogviszony épült rá." Kifejtette továbbá az Alkotmánybíróság: "a törvényalkotónak tehát tekintettel kellett lennie arra, hogy az Alkotmánybíróság az új Alkotmány alapján fogja felülvizsgálni a módosítás előtti jogszabályokat is. Márpedig a jogbiztonság ellen hatna, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabályokat semmisítene meg főszabályként visszamenőleges hatállyal, amelyek a ma hatályos alkotmányszöveg előtt keletkeztek, valamint ha ennek következtében olyan jogviszonyokat kellene érvénytelennek tekinteni, amelyek keletkezésekor a hatályos Alkotmány eltérő értékrendje és szabályai nem voltak előreláthatóak." Ezért a lezárt jogviszonyokba való beavatkozásra csak akkor kerül sor, ha a jogbiztonsággal konkuráló jogelv ezt megköveteli (ABH 1992, 72, 74-75.) .
A Ptk. és a Ptké. 1960. május 1-jén lépett hatályba. Az Országgyűlés által 1959-ben elfogadott Ptk. értékrendje sok szempontból eltért az Alkotmánynak a rendszerváltozás során és azt követően kialakított értékrendjétől. Ezt a 17/1992. (III. 30.) AB határozat ki is fejtette az állam egységes és oszthatatlan tulajdonjogáról szóló felfogással, valamint az állami szervek jogát "kezelői jogra" korlátozó felfogással és a vonatkozó szabályokkal kapcsolatban (ABH 1992, 104, 106-107.) .
A Ptké. a Ptk. hatálybalépésekor fennálló jogviszonyok tömegére vonatkozóan határozott meg átmeneti rendelkezéseket. Ezek közé tartozott a már esedékes követelések elévülésének rendezése. 1960 óta több évtized telt el, az 1960. május 1-jén fennálló jogviszonyok lezártnak tekinthetők. Ezért az Alkotmánybíróság a jelen esetben is irányadónak tekintette az előzőekben idézett, a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban kifejtett, valamint a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban a következőképpen megerősített elvet: "A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Mint azt az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatában kifejtette, a jogszabály alkotmányellenességének következményét elsősorban a jogbiztonságra figyelemmel kell levonni". Ez a határozat azt is kimondta: "A lezárt jogviszonyok kímélete szempontjából nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az alapul fekvő jogszabály miért és mikor lett alkotmányellenes. A törvényhozót minden jogviszonnyal kapcsolatban kötik a visszaható hatályú törvényhozás korlátai; az Alkotmánybíróságot pedig még ennél is jobban korlátozza az, hogy az Alkotmány hatálybalépése előtti időre még a norma tartalmi alkotmányellenességét sem állapíthatja meg" (ABH 1992, 77, 81, 82.) .
A Ptké. támadott 75. §-ának (1) bekezdése általános jelleggel rendelte el a Ptk. hatálybalépésekor fennálló, jogerős határozattal még el nem bírált jogok és kötelezettségek tekintetében a Ptk. szabályainak alkalmazását. A Ptké. 85. §-ának (1) bekezdése pedig a követelések érvényesítésének akkor folyamatban lévő elévülésére határozott meg szabályt. A 75. § (1) bekezdésének kifogásolása is az elévüléssel áll összefüggésben. Az 53/1992. (X. 29.) AB határozat a Ptk. egyik elévülési szabályának alkotmányosságát vizsgálva kifejtette, hogy "a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy - az Alkotmány keretei között - az egyes jogviszonyok belső sajátosságainak figyelembevételével az alanyi jogok bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét milyen feltételekkel és korlátozásokkal biztosítja. Az Alkotmány alapján nagyfokú a törvényhozó szabadsága atekintetben is, hogy az alanyi jog érvényesíthetőségének időkorlátját (elévülés) milyen általános és különös törvényi szabályokba foglalja. Ám a jogalkotó szabadsága az elévülési időtartamok meghatározásában mégsem korlátlan. Mind az általános szabályozásnak, mind pedig az általánostól való eltérésnek, a szabályozott jogviszony tartalmából, természetéből, a jogviszony lényegi sajátosságaiból kell fakadnia, ugyanakkor nem vezethet a jogalanyok közötti indokolatlan megkülönböztetéshez" (ABH 1992, 261, 263.) .
Az ebben az ügyben vizsgált kérdéshez hasonló volt a 38/B/2002. AB határozat tárgya. Ott az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Ptk. 2001. évi módosítása a folyamatban lévő elbirtoklására is kiható hatállyal határozta meg az új elbirtoklási időt. A határozat az említett elveken túlmenően abból indult ki, hogy a 9/1994. (II. 25.) AB határozatban is kifejezésre jutó gyakorlat szerint "egy jogszabály visszamenőleges hatályú rendelkezései nem minden esetben, hanem csak akkor eredményeznek alkotmányellenességet, amennyiben visszamenőlegesen - vagyis a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra - állapítanak meg kötelezettséget" (AB 1994, 74, 76.) . A határozat rámutatott arra, hogy a tulajdonjogát nem gyakorló tulajdonos és a tulajdonjogot még meg nem szerzett elbirtokló jogviszonyában az elbirtoklási idő megváltoztatása nem jelenti kötelezettségek visszamenőleges hatályú megállapítását, magatartás visszamenőlegesen történő jogellenessé nyilvánítását, és így az alkotmányellenesség nem állapítható meg (ABH 2005, 1058, 1064.) . Ezek a megállapítások a jelen ügyben is alapul szolgálnak.
Az indítványozók a Ptk. hatálybalépése által érintett nagy tömegű jogviszonyhoz képest kivételt jelentő olyan követelések tekintetében hivatkoztak alkotmányellenességre, amelyek 1946. augusztus 1-je előtt keletkeztek, és amelyeknek érvényesítését a II. világháborút követően az új rendszer kialakításának egyik lépéseként 1948-ban kormányrendelet megakadályozta. Ezeknél a kivételt jelentő követeléseknél az 1987. évi jogi szabályozás a jogérvényesítést lehetővé tette, és ezek tekintetében a Ptké.-nek a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból származó követelések elévülésére vonatkozó átmeneti rendelkezései ismét jelentőséget kaptak, alkalmazásra kerültek. A jogbiztonság által igényelt rövid átmeneti idő elteltével azonban a jogviszonyok ebben a körben is lezárttá váltak. A kialakult bírói gyakorlat a Legfelsőbb Bíróság iránymutató határozatai szerint a jogszabályok értelmezésével megállapítja, hogy a követelések elévülése több mint egy évtizeddel ezelőtt bekövetkezett, azaz itt is lezárt jogviszonyokról van szó. (A Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2003/2. 953. és 2005/2. 1326.)
Az elmondottak alapján az Alkotmánybíróság előzőekben hivatkozott, 38/B/2002. AB határozatával megegyezően itt is megállapítható, hogy a Ptké. támadott szabályai nem jártak sem kötelezettségek visszamenőlegesen történő megállapításával, sem magatartás visszamenőleges hatályú jogellenessé nyilvánításával. Az Alkotmánybíróság nem állapította meg, hogy a Ptké. 75. §-ának(1) bekezdése és 85. §-ának (1) bekezdése ellentétes volna az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.
4. Az indítványozók a Ptké. támadott rendelkezéseinek az Alkotmány 9. §-ával való ellentétességére is hivatkoztak.
Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése kimondja a piacgazdaság elvét, továbbá a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelmét. A (2) bekezdés pedig a vállalkozás jogának elismerését és a verseny szabadságának elvét tartalmazza.
A követelések elévülésének kérdése nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban a 9. § (2) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság csak a 9. § (1) bekezdésén alapuló, egyes indítványozók által meghivatkozott, szerződési szabadság elvének a támadott szabályokkal való összefüggését vizsgálta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a szerződési szabadságot a piacgazdaság egyik lényeges elemének tekinti, de nem ismeri el alkotmányos alapjognak. A szerződési szabadság tehát még lényegi tartalmát illetően is korlátozható [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993,358,361.].
Egyes indítványozók azért kérték a Ptké. támadott szabályának megsemmisítését, mert véleményük szerint ez a rendelkezés sérti tulajdonjoguknak az Alkotmány 9. §-a (1) bekezdésén alapuló védelmét. Az Alkotmány hivatkozott szabálya a köztulajdon és a magántulajdon egyenlőségének elvét tartalmazza, nem a tulajdonjog védelmét. Ennek megfelelően nem áll fenn az indítványozók által feltételezett összefüggés az Alkotmány ezen rendelkezése és a Ptké. támadott szabálya között.
Az 1960-ban megalkotott szabály alkotmányellenességének vizsgálatáról az előzőekben elmondottakat is figyelembe véve az Alkotmánybíróság nem állapította meg, hogy a Ptké. támadott szabályai ellentétesek az Alkotmány 9. §-ával.
5. Egyes indítványozók arra is hivatkoztak, hogy a Ptké. támadott szabályai ellentétesek az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével.
Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése kimondja a diszkrimináció tilalmát. A Ptké. támadott szabályai azonban mindenkire egyformán alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaznak, semmilyen megkülönböztetést nem tesznek a jogalanyok között. Ezért az Alkotmánybíróság nem állapította meg, hogy a Ptké. indítványozók által megjelölt szabályai ellentétesek az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította a Ptké. 75. § (1) bekezdése és 85. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat.
IV.
Egyes indítványozók alkotmányjogi panaszukban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérték az Alkotmánybíróságtól. Arra hivatkoztak, hogy nem állapítható meg, ki a jogutódja az értékpapír kiállítójának.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz elbírálásakor nem kerülhet sor mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára (493/D/2002. AB végzés, ABK 2006, október, 862, 863) . Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. §-ának e) pontja alapján az indítványokat visszautasította.
V.
Egyes indítványozók kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Pp. 271. §-ának (3) bekezdését, mert az ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével. Az utólagos normakontrollra vonatkozó kérelmet az indítványozók később alkotmányjogi panaszra módosították a jogszabály megváltozására tekintettel. A normakontrollra vonatkozó eredeti kérelem alkotmányjogi panaszhoz kapcsolódóan, ugyanabban a beadványban - az Abtv.-ben megszabott határidőn belül - került benyújtásra. Az Alkotmánybíróság a Pp. ugyanezen szabályának azonos alkotmányos szabállyal való összefüggésben történő vizsgálatát már elvégezte a 663/D/2000. AB határozatban, az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította (ABH 2003, 1223, 1229-1231.) . Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. §-ának c) pontja alapján az indítvány tekintetében az eljárást megszüntette.
Budapest, 2007. április 16.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró