38/B/2002. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 121. § (1) bekezdése és 124. § (1) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott elbirtoklási idő módosításáról szóló 2001. évi XIX. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványok tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 121. § (1) bekezdése és 124. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott elbirtoklási idő módosításáról szóló 2001. évi XIX. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény 16. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában indult eljárást megszünteti.
5. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány módosítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) elbirtoklásról szóló egyes szabályai, valamint ezek módosításáról szóló rendelkezések ellen több indítványt nyújtottak be. Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Ptk. 121. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét és 1960. május 1-jéig, visszamenő hatállyal semmisítse meg azt. Álláspontja szerint a támadott szabály ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével és 13. §-ának (1) bekezdésével. Kifejtette - többek között - azt, hogy a tulajdonjog védelme szempontjából a 32 éves el-birtoklási idő volt megfelelő, és ennek az elbirtoklási időnek 10 évre való csökkentésével "a törvényhozást is a szabad rablás szolgálatába állították nem törődve azzal, hogy az erőszakkal elüldözött emberek tulajdonát senkinek sem áll jogában elbirtokolni." Az elbirtoklási időnek ingatlanok esetében 15 évre való emelése sem orvosolja a sérelmet, mert ez az időtartam is túl rövid. Az indítványozó a támadott rendelkezés megsemmisítését azért is kérte, mert a jogállamiság elvével ellentétes az, hogy rosszhiszeműen is el lehessen birtokolni a tulajdonjogot. Bár nem jelölte meg a Ptk. 124. §-ának (1) bekezdését, támadta az elbirtoklás megszakadásának szabályozását. Kifogásolta továbbá az elbirtoklásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés előtti elismerését.
Egy másik indítványozó a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdését új tartalommal meghatározó törvénynek, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott elbirtoklási idő módosításáról szóló 2001. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Ptk01m.) megsemmisítését azért kérte, mert a visszaható hatályú szabályozás sérti a jogbiztonság követelményét, az Alkotmány 7. §-ának (2) bekezdésében hivatkozott, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (2) és (3) bekezdését. Ezért a Ptk01m. egészét - a Ptk. 121. §-a (1) bekezdésének módosítását - alkotmányellenesnek tekintette.
Egy további indítványozó az Alkotmány 9. §-ával való ellentétre hivatkozva kérte a Ptk01m. és a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény (a továbbiakban: Ptk91m.) egészének megsemmisítését. Az indítványozó nemzetközi egyezményre hivatkozással az Alkotmány módosítását is kérte.
Végül egy indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésével fennálló ellentét miatt semmisítse meg az Alkotmánybíróság a Ptk91m. 16. §-ának (2) bekezdését. Később a kérelmet úgy módosította, hogy a megsemmisítés a támadott szabály kihirdetésének napjával történjék meg.
II.
Az indítványok a következő jogszabályokra hivatkoztak:
Az Alkotmány szabályai:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
A Jat. szabályai:
"12. § (2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre."
A Ptk. rendelkezései:
"121. § (1) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja."
"124. § (1) Az elbirtoklás megszakad, ha
a) a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul,
b) tulajdonos a dologgal rendelkezik (112. §),
c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza."
A Ptk91m. 16. §-ának (2) bekezdése:
"Az állam, illetőleg a szövetkezet tulajdonában álló, vagy ezek birtokából jogtalanul kikerült dolognak a törvény hatálybalépésekor folyamatban levő birtoklása esetén az elbirtokláshoz szükséges idő e törvény hatálybalépésének napján kezdődik."
A Ptk01m. rendelkezései:
"1. § A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 121. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
'(1) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.'
2. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba."
III.
A)
Az egyik indítványozó az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével és 13. §-ának (1) bekezdésével ellentétesnek tekintette, hogy a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerint az elbirtoklási idő csak 15 év és nem 32 év. A jogállamiság elvével ellentétesnek tekintette azt is, hogy az elbirtoklás rosszhiszemű birtokló javára is bekövetkezik. A jogszabályhely kifejezett megjelölése nélkül támadta a Ptk. 124. §-ának (1) bekezdését, mert túl szűk körűnek tartotta az elbirtoklás megszakadására vezető esetek körét. Kifogásolta továbbá, hogy az elbirtoklás elismerésének nem előfeltétele az elbirtoklásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése. Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése alapértékeket fogalmaz meg. Ezeket az alapértékeket, így a jogállamiság elvét is, az Alkotmánybíróság az egyes jogszabályok vizsgálata során elsősorban az Alkotmány valamelyik konkrét szabályával összefüggésben veszi figyelembe, de az alapértékek valamelyikének sérelme önmagában is alapja lehet valamilyen jogi norma alkotmányellenessége megállapításának [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64-65.]. Ajelen esetben az indítványozó a jogállamiság elvére az elbirtoklás szabályozásának vizsgálatánál, a tulajdonhoz való jognak az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdésében meghatározott szabályával összefüggésben hivatkozik.
A tulajdonhoz való jog alapvető jogként részesül alkotmányos védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]. A tulajdonhoz való jognál az Alkotmány az egyén cselekvési szabadságának anyagi alapját védi a közhatalmi beavatkozásokkal szemben. A tulajdon szociális kötöttségei azonban a tulajdonjog korlátozását lehetővé teszik. A korlátozás - különösen az ingatlanon fennálló tulajdonjog esetében - gyakran közvetlenül nem a "köz" javára, hanem más magánszemélyek érdekében érvényesül [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380-381.].
Az elbirtoklás esetében a jogi szabályozás nem a közhatalom, hanem a polgári jogi jogviszony másik - a tulajdonossal egyenjogú - jogalanya javára mondja ki a tulajdonjog elvonását. Az Alkotmánybíróság a 800/B/1993. AB határozatban már rámutatott arra, hogy az alkotmányjogi elbírálásnál különbség van a tulajdonjog közjogi és magánjogi korlátozása között. Ezért a határozat megállapítása szerint a tulajdonjog sérelmének a polgári jogi szabályozás körébe tartozó egyik fontos esetkörénél, a kártérítésnél, az Alkotmány tulajdonvédelmi szabályai csak annyiban játszanak meghatározó szerepet, hogy a törvényhozónak a felelősségi rendszer kialakítása során mind a károsult, mind a károkozó pozícióját egyenlő súllyal mérlegelnie kell, a szabályozás egyéb szempontjainál viszont a törvényhozónak szabad mérlegelési lehetősége van (ABH 1996, 420, 421-422.; 423/B/1996. AB határozat, ABH 2003, 935, 939.). Azokra az esetekre vonatkozóan pedig, amelyekben a tulajdonjog tárgyát nem a tulajdonos, hanem más birtokolja, az 1437/B/1991. AB határozat kimondta, hogy a birtokost a tulajdonossal szemben is megilletik a birtokvédelem jogi eszközei, és ez nem jelenti a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérelmét (ABH 1993, 567, 568-569.).
2. A tulajdonjog magánjogi korlátjainak vizsgálatánál is figyelembe kell venni a jogállamiság elvét. A jogállamiság elvének lényeges eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - amellett, hogy az egyes jogszabályok egyértelműségét követeli meg - azt is jelenti, hogy a jogintézmények működése egyértelmű és kiszámítható legyen. Erre tekintettel mondta ki az eljárás jogi garanciáit vizsgálva a 9/1992. (I. 30.) AB határozat, hogy az eljárás soránhozott határozathoz fűzöttjogerő ajog-biztonságot szolgálja. Ezért fogadható el a jogerő a határozat tartalmi helyességétől függetlenül (ABH 1992, 59, 65-66.).
A hosszú időtartamig fennálló polgári jogi viszonyok tekintetében fejtette ki az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatban, hogy ajogbiztonság általában a jog stabilitását jelenti, de ez az állandóság nem minden esetben érvényesülhet. Bekövetkezhetnek olyan események, amelyek a polgári jogi jogviszonyok alanyai jogi helyzetének megváltoztatását tehetik szükségessé (ABH 1991, 146, 152-153, 158.). Az elbirtoklás esetében - bár nem szerződéses viszonyban - olyan helyzetről van szó, amelyben a tulajdonos nem gyakorolja jogát, és a tulajdonjog tárgya a tulajdonostól különböző személynek a birtokában van; ez a személy jelenik meg a környezet előtt úgy, mint aki tulajdonos. A forgalmi élet biztonsága indokolja a tulajdonos és a birtokos jogi helyzetének megváltoztatását, az elbirtoklással történő tulajdonszerzés elismerését.
3. Az elbirtoklás következtében a korábbi tulajdonos nem érvényesíthet sikerrel tulajdoni keresetet azzal szemben, aki a dolog tulajdonjogát elbirtokolta. Ez a helyzet bizonyos fokig hasonlít az elévüléshez, ahol szintén arról van szó, hogy megszűnik az állami kényszerrel történő igényérvényesítés lehetősége.
Általánosan irányadó, elvi tételt fogalmazott meg az Alkotmánybíróság az elévüléssel kapcsolatban az 53/1992. (X. 29.) AB határozatban, bár a Ptk.-nak más szabályát, az Alkotmány más rendelkezései alapján vizsgálta. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a polgári jogi jogviszonyok szabályozásánál - az Alkotmány keretei között - a törvényhozó nagy szabadsággal rendelkezik. Ez vonatkozik a jogérvényesítés időbeli korlátjaira, az elévülésre vonatkozó szabályok megalkotására is (ABH 1992, 261, 263.). Ugyanígy a törvényhozónak az elbirtoklás feltételei meghatározásánál - az Alkotmány keretei között - szabad szabályozási lehetősége van mind az elbirtoklás idejének, mind az elbirtoklás megszakadása feltételeinek a megállapítása tekintetében.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Ptk. 121. § (1) bekezdése és 124. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
B)
1. A Ptk01m. szabályozási módját támadó indítványozó alkotmányellenesnek tekintette, hogy a törvényhozó a már folyamatban lévő elbirtoklásokra is kiterjedően emelte fel az ingatlanok elbirtoklási idejét 10 évről 15 évre. Az indítványozó kifejti, hogy "önmagában nem jogellenes, ha a törvényalkotó az elbirtoklás időtartamát emelni kívánja, az sem jogellenes, ha az elbirtoklás időtartama ingatlan és más dolog esetében eltérő. Az viszont jogellenes, ha a módosítás figyelmen kívül hagyja a 9 nap híján tíz éve folyamatban lévő elbirtoklásokat." Álláspontja szerint "a törvény nem sértette volna a visszamenő hatályú szabályozás tilalmát, ha csak a hatálybalépés után kezdődő elbirtoklásokra korlátozódik és előírja a folyamatban lévő elbirtoklásokra a korábbi szabályok alkalmazását." Mindennek alapján az indítványozó következtetése az, hogy a Ptk01m. szabályozási megoldása sérti a jogbiztonság követelményét és ellentétes az Alkotmány 7. §-ának (2) bekezdésében hivatkozott, a jogalkotás rendjét szabályozó Jat. 12. §-ának (2) és (3) bekezdésével. A jogszabály alkotmányellenességéből fakadó következmények elkerülése érdekében azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Ptk01m.-et kihirdetése napjára visszaható hatállyal semmisítse meg.
Az indítvány megalapozatlan.
2. Az indítványozó a jogbiztonság visszaható hatályú törvény megalkotásával történő megsértésére hivatkozott; ennek megfelelően a támadott szabály alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben végzi el.
Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében kimondott jogállamiság elvének fontos eleme a jogbiztonság. Az Alkotmánybíróság már a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatban kifejtette azt a gyakorlatban azóta is érvényesülő álláspontot, amely szerint a jogbiztonság követelményéből következik, hogy jogszabályok ne állapítsanak meg kötelezettséget a kihirdetésüket megelőző időre és ne minősítsenek jogellenesnek magatartásokat visszamenőleges hatállyal (ABH 1992, 131, 132.). A Jat. 12. §-ának (2) bekezdése is megfogalmazta az Alkotmánybíróság határozatában kifejtett elvet; a 28/1992. (IV. 30.) AB határozat pedig kimondta, hogy az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdéséből ez a szabály akkor is levezethető volna, ha a jogalkotásról szóló törvényben ez nem szerepelne (ABH 1992, 155, 157.). A Jat. megsértése önmagában nem eredményez alkotmányellenességet, csak az Alkotmány valamely rendelkezésével összefüggésben [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.].
A visszamenőleges hatályú jogalkotás kérdését a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatban megfogalmazott elven túlmenően azonban esetről esetre kell vizsgálni. A 9/1994. (II. 25.) AB határozat nem állapította meg az alkotmányellenességet olyan jogszabály esetében, amely a korábban meghatározott adókedvezményt a jövőre nézve csökkentette. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy egy jogszabály visszamenőleges hatályú rendelkezései nem minden esetben eredményeznek alkotmányellenességet, hanem csak akkor, ha a hatálybalépést megelőző időszakra állapítanak meg kötelezettséget (ABH 1994, 74, 77.). Határozott időre szóló adókedvezménynek a határidő lejárta előtt történő csökkentése azonban alkotmányellenesnek minősül [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61, 68.].
A polgári jogi viszonyok körében sem egységes a megoldás. A szerződéses viszonyokra a Ptk. 226. § (2) bekezdése azt az elvet fogalmazza meg, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Tulajdonjogi viszonyokban (a már lezárt jogviszonyok kivételével) azonban többnyire más megoldás érvényesül. Az Alkotmánybíróság a 781/B/1996. AB határozat indokolásában arra mutatott rá, hogy a polgári jogi szabályok alkalmazásánál gyakran a hatályos szabályt a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell (ABH 1998, 646, 648.).
Az elbirtoklási idő meghatározásánál az a kérdés, hogy a tulajdonjogát nem gyakorló tulajdonos és az elbirtoklással történő tulajdonszerzés előtt álló jogalany érdekeinek ellentétében a jogalkotó meddig védi a fennálló tulajdonjogot, a tulajdonos érdekeit. Az említett kérdés minden tulajdonos és minden elbirtoklási szakaszban lévő jogalany viszonylatában jelentkezik, hiszen a támadott szabály mindenkire vonatkozik. A még meg nem szerzett tulajdonjog tekintetében a tulajdonszerzés feltételei megváltoztatásának, a fennálló tulajdonjog védelme megerősítésének (a támadott szabálynál az elbirtoklási idő hosszabbá tételének) az esetében nincs szó kötelezettségek visszamenőleges megállapításáról, sem magatartás visszamenőleges jogellenessé nyilvánításáról. Egymagában annak alapján nem lehet a jogbiztonság sérelmét megállapítani, hogy fennálló jogviszonyokban a tulajdonos érdekeinek jogszabályok által nyújtott védelme fokozódik, az elbirtoklás feltételei nehezebbekké válnak.
3. Az indítványozó a Ptk01m. mindkét szakaszának megsemmisítését kérte, de kifogást csak a visszamenőleges hatályt tartalmazó 2. §-sal kapcsolatban tett. Az 1. § tartalmáról a határozat A) része állapította meg, hogy az Alkotmány 2. §-a alapján nem áll fenn alkotmányellenesség.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ptk01m. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
C)
Az egyik indítványozó kezdeményezte az Alkotmány kiegészítését, továbbá az Alkotmány 9. §-ára hivatkozva kérte két törvény: a Ptk91m. és a Ptk01m. egészének megsemmisítését. A támadott törvények egésze és az Alkotmány hivatkozott rendelkezése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Az Alkotmány módosítására pedig az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 29. §-ának b) pontja alapján az indítványt visszautasította.
Egy további indítványozó nem a Ptk91m. egésze, hanem csak 16. §-a (2) bekezdésének megsemmisítését kérte az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése alapján. Az Alkotmánybíróság azonos kérelmet, az Alkotmány azonos rendelkezése alapján már elbírált a 941/B/1994. AB határozattal (ABH 1998, 586.), ezért az indítvány alapján indult eljárást az Ügyrend 31. §-ának b) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2005. április 12.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró