62006TJ0075_SUM[1]
Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) 2008. szeptember 9-i ítélete. Bayer CropScience AG, Makhteshim-Agan Holding BV, Alfa Georgika Efodia AEVE és Aragonesas Agro, SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága. 91/414/EGK irányelv - Növényvédő szerek - Endoszulfán hatóanyag - Forgalomba hozatali engedélyek visszavonása - Értékelési eljárás - Határidők - Védelemhez való jog - Az arányosság elve. T-75/06. sz. ügy.
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2008. szeptember 9. ( *1 )
"91/414/EGK irányelv - Növényvédő szerek - Endoszulfán hatóanyag - Forgalombahozatali engedélyek visszavonása - Értékelési eljárás - Határidők - Védelemhez való jog - Az arányosság elve"
A T-75/06. sz. ügyben,
a Bayer CropScience AG (székhelye: Monheim am Rhein [Németország]),
a Makhteshim-Agan Holding BV (székhelye: Rotterdam [Hollandia]),
az Alfa Georgika Efodia AEVE (székhelye: Athén [Görögország]),
az Aragonesas Agro, SA (székhelye: Madrid [Spanyolország]),
(képviselik őket: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)
felpereseknek,
támogatja őket:
a European Crop Protection Association (ECPA) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: D. Waelbroeck és N. Rampal ügyvédek)
beavatkozó,
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: B. Doherty és L. Parpala, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Spanyol Királyság (képviseli: J. Rodríguez Cárcamo abogado del Estado)
beavatkozó,
az endoszulfánnak a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadásáról és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló, 2005. december 2-i 2005/864/EK bizottsági határozat (HL L 317., 25. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (negyedik tanács),
tagjai: Czúcz O. tanácselnök (előadó), J. D. Cooke és I. Labucka bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. február 12-i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
A Szerződés rendelkezései
1 Az EK 95. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság a Tanácsnak tett, a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését célzó, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.
2 Az EK 152. cikk (1) bekezdése szerint valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.
3 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) állapítja meg a növényvédő szerek forgalomba hozatalának engedélyezésére és az engedély visszavonására alkalmazandó közösségi szabályokat.
4 Az irányelv 4. cikke előírja, hogy "[a] tagállamok biztosítják, hogy növényvédő szereket csak akkor engedélyeznek, ha [...] a szerben lévő hatóanyagok az I. mellékletben szerepelnek".
5 A hatóanyagok I. mellékletbe való felvételének feltételeit a 91/414 irányelv 5. cikke határozza meg: "(1) Az adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján egy hatóanyagot akkor vesznek fel az I. mellékletbe egy kezdeti, 10 évet meg nem haladó időszakra, ha feltételezhető, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer megfelel majd a következő feltételeknek: (2) Egy hatóanyagnak az I. mellékletbe történő felvételekor különösen a következőket kell figyelembe venni: [...]"
a) maradványai, amelyek a helyes növényvédelmi gyakorlatnak megfelelő alkalmazáskor visszamaradnak, nincsenek ártalmas hatással az emberek vagy az állatok egészségére, vagy a talajvízre, vagy elfogadhatatlan hatással a környezetre, és ezek a maradványok, amennyiben toxikológiai vagy környezeti szempontból jelentőségük van, általánosan használt módszerekkel mérhetők;
b) használata, amennyiben az a helyes növényvédelmi gyakorlatnak megfelelően történik, nincs ártalmas hatással az emberek vagy állatok egészségére, sem elfogadhatatlan hatással a környezetre a 4. cikk (1) bekezdés b) [pontja] iv. és v. alpontjának megfelelően.
a) ahol jelentősége van, az emberre vonatkozó megengedett napi felvétel (ADI);
b) a szerrel foglalkozó dolgozó megengedett expozíciós szintje (AOEL);
c) ahol jelentősége van, a hatóanyag sorsára és környezetben való eloszlására, valamint nem célzott fajokra gyakorolt hatására vonatkozó becslések.
6 A 91/414 irányelv 6. cikke előírja:
"(1) Egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételéről a döntéshozatal a 19. cikkben meghatározott eljárás szerint történik.
[...]
(2) Az a tagállam, amelyhez kérelem érkezik egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételére, indokolatlan késedelem nélkül biztosítja, hogy a dossziét, ha feltételezhető, hogy a II. melléklet követelményeinek megfelel, a kérelmező eljuttassa a többi tagállamhoz és a Bizottsághoz egy olyan dossziéval együtt, amely a III. melléklet követelményeinek megfelelően legalább egy, az adott hatóanyagot tartalmazó készítményre vonatkozik. A Bizottság a dossziét a 19. cikkben említett Növény-egészségügyi Állandó Bizottságnak adja át vizsgálatra.
(3) A (4) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül valamely tagállam kérésére, és a dossziénak a 19. cikkben említett bizottsághoz való eljuttatását követő három-hat hónapos időtartamon belül a 20. cikkben meghatározott eljárással megállapítják, hogy a dosszié benyújtása a II. és III. melléklet követelményeinek megfelelően történt-e.
(4) Ha a (2) bekezdés szerinti dosszié értékelésekor kitűnik, hogy további adatokra van szükség, a Bizottság felhívhatja a kérelmezőt, hogy ezeket az adatokat nyújtsa be. A Bizottság a kérelmezőt vagy meghatalmazott képviselőjét felhívhatja észrevételek megtételére, különösen minden olyan esetben, ha a kérelmező számára kedvezőtlen döntés várható.
[...]"
7 A 91/414 irányelv I. mellékletében nem szereplő hatóanyagok bizonyos feltételek mellett eltérő átmeneti szabályozás alá eshetnek. A 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a tagállamok az irányelvről szóló értesítést követő 12 éves időszakon belül területükön engedélyezhetik olyan, az I. mellékletben nem szereplő hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amely hatóanyagok az irányelvről szóló értesítés után két évvel már forgalomban voltak". Ezt a 2003. július 26-án lezárult tizenkét éves időszakot hosszabbította meg bizonyos hatóanyagok vonatkozásában a 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett időtartam, valamint annak I. mellékletében nem szereplő egyes hatóanyagok további használata tekintetében a 2002/928/EK, a 2004/129/EK, a 2004/140/EK, a 2004/247/EK és a 2005/303/EK határozatot is módosító 1335/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 211., 6. o.) módosított, a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett időszak meghosszabbításáról, egyes hatóanyagoknak az említett irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadásáról, valamint az ezeket a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló, 2076/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 319., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 374. o.). E rendelet szerint a tizenkét éves időszak meghosszabbodik, "kivéve ha határozat született vagy ezen időpont előtt határozat születik a hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételéről vagy annak megtagadásáról".
8 Ezen átmeneti időszak alatt a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett hatóanyagok vonatkozásában egy értékelési programot kell megvalósítani, amelynek végén azok felvehetők a 91/414 irányelv I. mellékletébe, vagy éppen ellenkezőleg, nem vehetők fel, ha e hatóanyagok tekintetében nem teljesülnek a 91/414 irányelv 5. cikkében meghatározott biztonsági követelmények, vagy ha az értékeléshez megkívánt tájékoztatást és adatokat az előírt időszakon belül nem nyújtották be. Az is meghatározásra került, hogy valamely hatóanyagnak az értékelése a 91/414 irányelv 19. cikkében meghatározott eljárás szerint történik. E cikknek a Bizottságot a konzultációs eljárással összhangban (minősített többség) elfogadott tanácsi jogi aktusokban megállapított végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során segítő bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az 1999/468/EK határozathoz történő hozzáigazításáról szóló, 2003. április 14-i 806/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 122. 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 301. o.) módosított szövege úgy rendelkezik, hogy a Bizottságot egy szabályozási bizottság, nevezetesen Élelmiszerlánc és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.
9 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram első szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 11-i 3600/92/EGK rendelet (HL L 366., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 242. o.) szabályozza több anyag értékelési eljárását azoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétele céljából. Az érintett anyagok között szerepel az endoszulfán is.
10 A 3600/92 rendelet által bevezetett eljárás az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bejelentéssel indul, amely rendelkezés szerint "[b]ármelyik termelő, aki az I. mellékletben meghatározott hatóanyag vagy a hatóanyag sóinak, észtereinek vagy aminjainak a[z 91/414] irányelv I. mellékletébe történő felvételét kéri, e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül köteles bejelentést tenni a Bizottságnak".
11 A bejelentés vizsgálatát követően a 3600/92 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint egy referens tagállamot jelölnek ki valamennyi érintett hatóanyag értékelése érdekében.
12 A referens tagállam kijelölését követően minden egyes bejelentő a 3600/92 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint megküldi részére az ugyanezen rendelet 6. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott "összefoglaló dossziét" és "teljes dossziét". Az összefoglaló dosszié tartalmazza különösen a bejelentés másolatát, a hatóanyag használatának feltételeire tett javaslatot, valamint a 91/414 irányelv III. mellékletének minden egyes pontjára vonatkozó olyan összefoglalókat és kísérleti eredményeket, amelyek jelentőséggel bírnak az említett irányelv 5. cikkében meghatározott kritériumok kiértékeléséhez. Ezek az információk a hatóanyagnak az irányelv I. mellékletébe történő felvétele keretében a hatóanyag használatának feltételeire tett javaslatban szereplő feltételek bemutatására szolgáló egy vagy több készítményre vonatkoznak. A teljes dosszié tartalmazza a valamennyi fent említett információra vonatkozó jegyzőkönyveket és a teljes tudományos jelentéseket. A 2000. október 12-i 2266/2000/EK rendelettel (HL L 259., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet, 388. o.) kiegészített 3600/92 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint "a bejelentőnek bizonyítania kell azt, hogy egy vagy több készítményről és a korlátozott reprezentatív felhasználási körről benyújtott információk alapján az irányelv követelményei teljesíthetők a[z 91/414] irányelv 5. cikkében említett feltételek alapján".
13 A bejelentő az összefoglaló dossziét és a teljes dossziét a Bizottság által meghatározott határidőn belül küldi meg a referens tagállamnak. Az endoszulfán esetében az e dossziék benyújtására a növényvédő szerek hatóanyagainak megállapításáról és a referens tagállamoknak a 3600/92 rendelet végrehajtására történő kijelöléséről szóló, 1994. április 27-i 933/94/EK rendelet (HL L 107., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 84. o.) által meghatározott határidő volt, amelyet később a 933/94 rendeletet módosító 2230/95/EK bizottsági rendelet (HL L 225., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 196. o.) meghosszabbított. A 3600/92 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával a bejelentőnek kell megküldeni az összefoglaló dossziét és a teljes dossziét a többi tagállam Bizottság által elfogadott szakértői részére egy esetleges későbbi konzultáció érdekében.
14 A referens tagállam ezt követően megvizsgálja az összefoglaló dossziét és a teljes dossziét, és a 3600/92 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával "a dosszié megvizsgálása után haladéktalanul gondoskodik arról, hogy a bejelentők naprakész összefoglaló dossziét küldjenek a többi tagállam és a Bizottság részére". A 3600/92 rendeletnek az 1997. június 27-i 1199/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 170., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 21. kötet, 166. o.) módosított 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a vizsgálat kezdetétől "a referens tagállam felkérheti a bejelentőket dossziéik bővítésére [helyesen: kijavítására] vagy kiegészítésére", és "konzultálhat a többi tagállam szakértőivel, és kiegészítő technikai és tudományos információkat kérhet tőlük az értékelés elősegítésére".
15 A 3600/92 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásával legkésőbb 12 hónappal a dosszié kézhezvételét követően a dossziékról értékelő jelentést készít a referens tagállam, amelyet megküld a Bizottságnak. Ennek a jelentésnek tartalmaznia kell különösen a hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének célszerűségére vonatkozó javaslatot.
16 A 3600/92 rendelet 1199/97 rendelettel módosított 7. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott összefoglaló dosszié és a jelentés kézhezvétele után a Bizottság megküldi a dossziét és a jelentést a bizottságnak átvizsgálás végett. Mielőtt a dossziét és a jelentést a bizottságnak megküldi, a Bizottság a referens jelentését továbbítja a tagállamoknak információszerzés céljából. Másfelől mielőtt a bizottsághoz a dossziét és a jelentést megküldik, a tagállami szakértők számára konzultációt lehet szervezni, és a Bizottság tanácskozhat az érintett bejelentőkkel vagy valamennyi bejelentővel a kérdéses hatóanyagról szóló jelentésről vagy a jelentés egyes részeiről.
17 Az 1199/97 rendelettel kiegészített 3600/92 rendelet 7. cikkének (3a) bekezdése előírja, hogy e vizsgálat után a Bizottság benyújtja a bizottságnak a hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó irányelvtervezetet, vagy a tagállamoknak címzett határozattervezetet a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyezésének visszavonásáról, vagy a tagállamoknak címzett ilyen visszavonásra vonatkozó határozattervezetet, azzal a fenntartással, hogy a hatóanyagnak az említett irányelv I. mellékletébe történő felvétele felülvizsgálható a kiegészítő kísérletek eredményeinek vagy kiegészítő információknak a benyújtását követően, vagy végül olyan határozattervezetet, amely szerint a hatóanyagnak az említett irányelv I. mellékletébe történő felvétele a kiegészítő kísérletek eredményeinek vagy információknak a benyújtásáig függőben marad.
18 Ugyanakkor a 2266/2000 rendelettel kiegészített, 3600/92 rendelet 7. cikke (4) bekezdése első albekezdésének első francia bekezdése előírja, hogy abban az esetben, ha a bizottság vizsgálatát követően úgy tűnik, hogy bizonyos kiegészítő kísérletek eredményeire vagy egyéb kiegészítő információk benyújtására van szükség, a Bizottság megállapítja azt a határidőt, ameddig az eredményeket vagy információkat be kell nyújtani. Ez a rendelkezés pontosítja:
"Ez a határidő 2002. május 25-e, kivéve ha a Bizottság egy adott hatóanyag esetében korábbi határidőt határozott meg; kivételt képeznek a hosszú távú tanulmányok, amelyeket a referens tagállam és a Bizottság a dosszié vizsgálata során szükségesnek ítélt meg, és amelyeket várhatóan nem fejeznek be teljesen a meghatározott határidőig, feltéve hogy a benyújtott információk bizonyítékot tartalmaznak arról, hogy e tanulmányokat megrendelték, és hogy ezek eredményét legkésőbb benyújtják. Kivételes esetekben, amikor e tanulmányok meghatározása a referens tagállam és a Bizottság számára nem lehetséges, egy másik határidőt kell meghatározni a tanulmányok befejezésére, feltéve hogy a kérelmező a referens tagállam számára bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a tanulmányokat az ezekre vonatkozó kérés időpontjától számított három hónapon belül megrendelték, és átadja a tanulmány jegyzőkönyvét és előmenetelről szóló jelentését."
19 A 2266/2000 rendelettel kiegészített, 3600/92 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése továbbá előírja:
"[...Ú]j tanulmányok benyújtását nem lehet elfogadni. A referens tagállam - a Bizottság egyetértésével - a dosszié tisztázásához szükséges további adatok benyújtását kérheti a kérelmezőktől. Azon hatóanyagokról, amelyekre vonatkozóan az első francia bekezdésben említett információkat vagy eredményeket a meghatározott határidőig nem nyújtották be, a referens tagállamnak azonnal értesítenie kell a Bizottságot. A Bizottságnak [helyesen: A Bizottság] az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdésében előírt módon határozhat úgy, hogy e hatóanyagokat ne vegyék fel a[z 91/414] irányelv I. mellékletébe, megemlítve a felvétel megtagadásának okait [...]".
20 A 3600/92 rendelet 7. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy "[a] Bizottság köteles a Növény-egészségügyi Állandó Bizottság elé terjeszteni egy határozattervezetet az irányelv I. mellékletébe történő felvétel mellőzéséről a[z 91/414] irányelv 8. cikke (2) bekezdése utolsó albekezdésének megfelelően, amennyiben [...] a referens tagállam értesítette a Bizottságot arról, hogy a (4) bekezdés első francia bekezdésében meghatározott eredményeket nem nyújtották be a megadott határidőig".
21 A 2266/2000 rendelettel módosított 3600/92 rendelet 8. cikke szerint a kiegészítő eredmények vagy információk kézhezvétele után a referens tagállam megvizsgálja azokat, gondoskodik arról, hogy ezeket az eredményeket és információkat a bejelentő megküldje a többi tagállam és a Bizottság részére, valamint az eredmények vagy az információk kézhezvételét követő legkésőbb hat hónapon belül a Bizottsághoz már benyújtott értékelő jelentéshez fűzött kiegészítés formájában közölnie kell a Bizottsággal a dossziéra vonatkozó értékelő jelentést, amelyben javaslatot tesz a hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vagy annak megtagadására.
22 A 2266/2000 rendelettel módosított 3600/92 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerint a referens tagállam által elkészített jelentés kézhezvételét követően a Bizottság azt elküldi vizsgálatra a bizottságnak. Ez a cikk előírja, hogy "[a] dossziénak és a jelentésnek a bizottságnak történő átadása előtt a Bizottság tájékoztatás céljából a referens tagállam jelentését eljuttatja a tagállamokhoz, és megszervezheti egy vagy több tagállam szakértőinek konzultációját". Ezt azzal egészíti ki, hogy "[a] Bizottság konzultálhat a hatóanyagok néhány, vagy összes kérelmezőjével a kérdéses hatóanyagról szóló jelentésről, vagy e jelentés egyes részeiről", pontosítva azzal, hogy "[a] referens tagállamnak e konzultációk során biztosítania kell a szükséges műszaki és tudományos támogatást". A bizottság vizsgálatát követően a Bizottság a hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vagy a felvétel megtagadására vonatkozó határozattervezetet terjeszt a bizottság elé.
A jogvita előzményei
Értékelési eljárás
23 Az endoszulfán különösen a növényvédő szerek gyártása során alkalmazott hatóanyag. Kültakarón át történő felszívódással méregként hat különböző rovarok és atkák ellen sokféle növény esetében, így a gyapot és sokféle gyümölcs és zöldség esetében.
24 A Bayer CropScience AG, a Makhteshim-Agan Holding BV, az Alfa Georgika Efodia AEVE és az Aragonesas Agro SA felperesek olyan társaságok, amelyeknek a tevékenysége többek között endoszulfán és endoszulfán alapú növényvédő szerek gyártása és forgalmazása.
25 A 933/94 rendelet alkalmazásában a Spanyol Királyságot jelölték ki referens tagállamként az endoszulfán vizsgálatára. A rendelet III. melléklete szerint e feladatra a 3600/92 rendelet 3. cikkének megfelelően a spanyol mezőgazdasági, halászati és élelmezésügyi minisztérium (a továbbiakban: MAPA) került kijelölésre illetékes hatóságként. A MAPA az Instituto Nacional de Investigacíon y Tecnologia Agraria y Alimentariát (nemzeti mezőgazdasági és élelmezésügyi vizsgálati és technológiai intézet, a továbbiakban: INIA) bízta meg a hatóanyagok értékelő jelentésének elkészítésével azok 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele érdekében. Következésképpen az INIA feladata volt az endoszulfán értékelő jelentése tervezetének elkészítése, és az INIA vett részt a Bizottság által szervezett szakértői vitákon.
26 Az 1995. október 31-i határidő leteltéig az endoszulfánra vonatkozóan a 3600/92 rendelet 6. cikkében meghatározott dossziékat a Spanyol Királyságnál csak a Makhteshim Agan International Coordination Center és a - jelenleg Bayer CropScience AG-nek nevezett - AgrEvo GmbH helyezte el. A Makhteshim Agan International Coordination Center és az AgrEvo az "endoszulfán-munkacsoport" elnevezésű munkacsoportba (a továbbiakban: munkacsoport) tömörültek.
27 A Spanyol Királyság 2000 februárjában értékelő jelentéstervezetet küldött a Bizottságnak az endoszulfánról, amelyet ezt követően a Bizottság megküldött a tagállamoknak és az AgrEvo-nak mint a munkacsoport képviselőjének. Néhány hónappal korábban a munkacsoportnak egy előzetes tervezetet küldtek. Az értékelő jelentéstervezetben a Spanyol Királyság megállapította, hogy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről szóló határozat meghozatalát el kell halasztani, amíg az értékelő jelentéstervezetben meghatározott kiegészítő információk megérkeznek, és azokat megvizsgálják.
28 2001. januártól júliusig a jelentéstervezet és az arra a 3600/92 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében - amely értelmében a Bizottság az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve, European Commission Co-ordination (ECCO) elnevezéssel megteremtette az ilyen értékelések elvégzésére irányuló konzultáció kereteit - előírt tagállami szakértők által végzett értékelési eljárás keretében tett észrevételek vizsgálata érdekében számos találkozóra került sor több tagállam szakértői között. A munkacsoport tagjai is részt vettek e konzultációkon.
29 2001. június 27-én az e vizsgálat eredményéről készített jelentést elküldték a tagállamoknak, és a jelentést továbbították a munkacsoportnak, további észrevételeket és magyarázatokat kérve.
30 A Bizottság, tudomásul véve, hogy az endoszulfán vizsgálatához bizonyos további információk szükségesek, 2001. november 21-én elfogadta a bizonyos hatóanyagoknak a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvételére vonatkozó döntésről szóló 2001/810/EK határozatot (HL L 305., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 188. o.), amely az endoszulfánra vonatkozó új információk előterjesztésére előírt határidőt , a hosszú távú tanulmányok benyújtásának határidejét pedig meghosszabbította, amely határidők megegyeznek a 3600/92 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében meghatározott határidőkkel.
31 2002 májusában a munkacsoport - a 2001/810 határozatban meghatározott határidőknek megfelelően - új információkat terjesztett elő. 2002 júliusában konzultációkat kezdett a Spanyol Királysággal annak lehetőségéről, hogy bejelentsék az endoszulfán másfajta formulációjáról szóló tanulmányokat. Az eredetileg bejelentett formuláció nedvesíthető por (WP) vagy emulgeálható koncentrátum (EC) volt, míg az új termék folyékony mikrokapszulázott (CS) formulációban jelent meg. A munkacsoport szerint ez az új formuláció eloszlathat egyes, a Spanyol Királyság által korábban megfogalmazott kétségeket. A 2002. július 17-én tartott találkozón a Spanyol Királyság képviselői előadták, hogy ezt az új dossziét nem fogadhatják el, azt javasolva a felpereseknek, hogy kérjék ez ügyben a Bizottság informális jóváhagyását. A felperesek e jóváhagyást nem kapták meg.
32 2003 májusában a felperesek a 2001/810 határozatban meghatározott hosszú távú tanulmányokat nyújtottak be kiegészítve egyes új információkkal, nevezetesen a 91/414 irányelv III. mellékletének megfelelő új dossziéval (lásd a fenti 6. pontot), amely a CS-formulációra vonatkozik (a továbbiakban: CS-dosszié).
33 2004. január 22-én újabb találkozót tartottak a munkacsoport és a spanyol hatóságok között, amely során egy környezetügyi és ökotoxikológiai szakértő tájékoztatást adott az endoszulfánt érintő egyes aggályairól.
34 2004. január 26-án a munkacsoport megkapta a Spanyol Királyságtól a munkacsoport által 2002 és 2003 májusában előterjesztett információk értékelésére vonatkozó jelentést az értékelő jelentéshez fűzött kiegészítés formájában, valamint az értékelő táblázatok naprakésszé tett változatát.
35 2004. május 17-én háromoldalú találkozót tartottak a Bizottság, a Spanyol Királyság és a munkacsoport részvételével a 91/414 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerint. Ezen a találkozón a Bizottság tájékoztatást adott az endoszulfánnal kapcsolatos problémákról, és jelezte, hogy olyan tartalmú javaslatot tervez tenni, hogy az endoszulfánt ne vegyék fel a 91/414 irányelv I. mellékletébe. Egyébiránt felhívta a munkacsoportot, hogy terjessze elő észrevételeit figyelmeztetve arra, hogy érveinek alátámasztására nem nyújthat be új tanulmányt, mivel a határidő már lejárt.
36 2004. június 25-én a munkacsoport képviselői levelet küldtek a Bizottságnak, amelyben kifogásolták az endoszulfán értékelésének módját, és kiegészítő technikai magyarázatok előterjesztésének engedélyezését kérték, valamint kiegészítő magyarázatokat és új tanulmányokat nyújtottak be.
37 2004. július 12-én kelt levelében a Bizottság felkérte a referens tagállamot, hogy a munkacsoport által rendelkezésre bocsátott új tanulmányokat ne vegye figyelembe. E levél egy másolatát megküldték a munkacsoportnak.
38 2004. szeptember 24-én a munkacsoport levelet küldött a Bizottságnak, amelyben lényegében azt kérte a Bizottságtól, hogy a referens tagállamot hívja fel ismét az endoszulfán vizsgálatára, azzal az utasítással, hogy minden vonatkozó információt vizsgáljanak meg, és felkérte a Bizottságot, hogy 60 napon belül foglaljon állást.
39 A Bizottság 2004. november 26-án kelt levelével azt válaszolta, hogy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozati javaslatot készít elő, amelyet a bizottság 2005-ben tartandó első ülésén szándékozik benyújtani. A Bizottság arra is rámutatott, hogy levelében felhívta a figyelmet a 3600/92 rendeletben előírt eljárásra, és a rendeletben feltüntetett anyagok vizsgálatának véglegesítésére előírt határidőkre.
40 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2005. január 31-én nyilvántartásba vett keresetlevelükkel a felperesek intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet indítottak (T-34/05. sz., Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ügy).
41 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2005. január 31-én nyilvántartásba vett külön dokumentummal a Makhteshim-Agan Holding, az Aragonesas Agro és az Alfa Georgika Efodia az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való esetleges felvétele érdekében történő értékelését érintő bizonyos ideiglenes intézkedések elrendelése iránti kérelmet terjesztettek elő.
42 2005. április 27-i végzésével az Elsőfokú Bíróság elnöke elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.
43 2006. szeptember 6-i végzésével az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsa megállapította, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetről - tekintettel az endoszulfánnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadásáról és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló, 2005/864/EK bizottsági határozat (HL L 317., 25. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) elfogadására - már nem kell határozni.
A megtámadott határozat
44 A megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének a feltételei nem teljesülnek. Ennélfogva az említett határozat 1. cikkében kimondja, hogy az endoszulfánt nem veszik fel a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok jegyzékébe. A Bizottság a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében összefoglalja a megtagadás indokait:
"E hatóanyag értékelésekor számos, aggodalomra okot adó területet azonosítottak. Így különös figyelmet kell szentelni környezeti sorsának és viselkedésének, mivel a hatóanyag lebomlásának útja nem teljesen világos, valamint a talajban, vízben, vízi üledékben történő lebomlására irányuló, valamint a mezokozmosz-vizsgálatok során ismeretlen metabolitokat találtak. Az ökotoxikológiai tulajdonságokkal kapcsolatban továbbra is számos aggály marad különösen a fent említett metabolitok jelenléte miatt, mivel a rendelkezésre álló információk nem elégségesek a hosszú távú kockázat kérdésének vizsgálatához. Továbbá nem tekinthető úgy, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személyeket érő expozícióval kellően foglalkoztak. Ezen túlmenően az endoszulfán illékony, annak fő metabolitja perzisztens, és azt olyan régiókról készített monitoring eredményekben is kimutatták, melyekben a hatóanyagot nem használták fel. Miután ezen aggályokra továbbra sincs válasz, a benyújtott információk alapján végzett értékelések nem mutatták azt ki, hogy a javasolt felhasználási mód szerint az endoszulfánt tartalmazó növényvédő szerek általánosan kielégíthetnék a 91/414 [...] irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában található követelményeket."
45 A megtámadott határozat 2. cikke értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az endoszulfánt tartalmazó növényvédő szerekre kiadott engedélyeket 2006. június 2-ig visszavonják, hogy az endoszulfánt tartalmazó növényvédő szerekre nem adnak ki vagy hosszabbítanak meg engedélyeket, és hogy néhány speciális felhasználásra vonatkozóan egyes tagállamok hatályban tarthatják az endoszulfánt tartalmazó növényvédő szerekre kiadott engedélyeket, feltéve hogy a tagállam biztosítja, hogy e forgalomban maradó növényvédő szereken feltüntetik a felhasználási feltételeket.
46 A megtámadott határozat 3. cikke értelmében a tagállamok által az engedély jogosultja számára biztosított türelmi időszak azon felhasználások esetében, amelyeknél az engedélyt 2006. június 2-ig kell visszavonni, legkésőbb jár le, azon felhasználások esetében pedig, amelyeknél az engedélyt kell visszavonni, legkésőbb jár le.
47 A megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapítja, hogy az említett határozat nem sérti a 91/414 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének rendelkezései szerinti, az endoszulfán említett irányelv I. mellékletébe történő esetleges felvételére irányuló kérelem benyújtását.
48 A megtámadott határozat 4. cikke szerint annak címzettjei a tagállamok.
Az eljárás és a felek kérelmei
49 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. február 27-én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
50 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. május 18-án benyújtott levelével a Spanyol Királyság azt kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy beavatkozhasson a jelen eljárásba a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatására. E kérelemnek az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke hozott végzésével helyt adott.
51 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. június 12-én benyújtott levelével a European Crop Protection Association (ECPA) azt kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy beavatkozhasson a jelen eljárásba a felperesek kereseti kérelmeinek támogatására. E kérelemnek az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke hozott végzésével helyt adott. Az ECPA a beadványát, a többi fél pedig e beadványra vonatkozó észrevételeit az előírt határidőkön belül előterjesztette.
52 2006. június 14-én a felperesek pervezető intézkedések iránti kérelmet terjesztettek elő, amely lényegében a referens tagállam részéről értékelési eljárásban résztvevő bizonyos személyek bíróság előtti megjelenésére és tanúként történő meghallgatására, valamint az általuk megfogalmazott egyes kérdések megválaszolása érdekében szakértő kijelölésére irányult. A többi fél észrevételeit az előírt határidőkön belül előterjesztette.
53 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát. A pervezető intézkedések keretében az Elsőfokú Bíróság 2007. október 24-én felhívta a felpereseket, a Bizottságot és a Spanyol Királyságot, hogy válaszoljanak az írásbeli kérdésekre, amelynek a felek az előírt határidőn belül eleget tettek.
54 Az Elsőfokú Bíróság a 2008. február 12-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit.
55 Az ECPA által támogatott felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
- nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, vagy - másodlagosan - az elfogadhatóság kérdéséről az eljárást befejező határozatban döntsön;
- semmisítse meg a megtámadott határozatot;
- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
56 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
- utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant;
- kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
Az elfogadhatóságról
57 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság, anélkül hogy elfogadhatatlansági kifogást terjesztett volna elő, egyfelől kétségbe vonja a felperesek eljáráshoz fűződő érdekét, másfelől vitatja egyes felperesek kereshetőségi jogát.
Az eljáráshoz fűződő érdekről
A felek érvei
58 A Bizottság álláspontja szerint a megtámadott határozat megsemmisítése által a felperesek nem kerülnének szükségképpen kedvezőbb helyzetbe. Az endoszulfán forgalombahozatali engedélyét hatályban tartanák a 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdése átmeneti rendelkezéseinek értelmében végzett értékelésig. E vizsgálati időszak 2006. december 31-én lejárt. Még ha a megtámadott határozatot megsemmisítenék is, az ítélet e dátum után születne meg. E feltételek között a Bizottság az EK 233. cikknek megfelelően köteles lenne megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, azonban az átmeneti időszak lejárta miatt nem lenne jogi alapja az endoszulfán forgalombahozatali engedélye további hatályban tartásának az új értékelés idejéig. Így a felperesek dossziéját a 91/414 irányelv 6. cikke szerinti értékelés alá kellene vetni a vizsgálati program helyett. Mivel a felperesek szabadon bejelenthetik az endoszulfánt az említett 6. cikk alapján még akkor is, ha a jelen eljárás folyamatban van, a Bizottság megítélése szerint a megtámadott határozat megsemmisítése nem javítaná helyzetüket, hacsak nem annyiban, hogy az ítélet útmutatást adhatna az értékelési eljárások és szempontok vonatkozásában.
59 A felperesek vitatják a Bizottság érveit.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
60 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság vitatja a felperesek eljáráshoz fűződő érdekét. Legalábbis a Bizottság azzal érvel, hogy a felperesek elvesztették az eljárás lefolytatásához fűződő érdeküket, nevezetesen 2006. december 31-től, amikor a módosított 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak lejárt. A Bizottság álláspontja szerint egyfelől a felperesek termékei ettől az időponttól nem rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel, azonban ez utóbbiak a hatóanyagaikat bejelenthették a 91/414 irányelv 6. cikke alapján, amely a hatóanyagok bejelentésére és felvételére vonatkozó, az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében - az irányelvről szóló értesítés után két évvel már forgalomban lévő növényvédő szerekben található hatóanyagok esetére - meghatározott átmeneti rendelkezéseken kívül eső eljárás szabályait tartalmazza, és másfelől az említett 6. cikken kívül nem volt más egyértelmű jogi alapja az endoszulfán értékelésének, mivel a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt átmeneti rendelkezések szerinti értékelési időszak már lejárt. A felperesek tehát ugyanazt a végső eredményt - tudniillik a kiegészítő információik vizsgálatát - érhették volna el mind a 91/414 irányelv 6. cikke alapján, mind a megsemmisítés iránti keresetük útján.
61 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a megtámadott határozat - mivel az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadásáról és az endoszulfánt tartalmazó növényvédő szerek engedélyének tagállamok általi visszavonásáról rendelkezik - sérelmet okozó aktus, amelynek a megsemmisítése a felpereseknek, valamint az endoszulfán alapú növényvédő szerek gyártóinak és forgalmazóinak a javát szolgálná. A felperesek eljáráshoz fűződő érdeke tehát a kereset előterjesztésekor létrejött és fennállt.
62 Másfelől - ellentétben a Bizottság érvelésével - sem a vizsgálatra vonatkozó átmeneti időszak lejárta, sem a 91/414 irányelv 6. cikkében előírt bejelentési eljárás létezése nem befolyásolják az említett eljáráshoz fűződő érdek fennállását.
63 Ami a Bizottság általi, az esetleges megsemmisítésről szóló ítélet végrehajtása érdekében a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján történő új határozathozatal állítólagos lehetetlenségét illeti, az nem befolyásolja a felperesek eljáráshoz fűződő érdekét. Az EK 233. cikk első bekezdésének megfelelően ugyanis a Bizottság köteles megtenni a megsemmisítésről szóló ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottságnak ilyen visszaható hatályú megsemmisítés esetén az e megsemmisítéssel érintett, benyújtott dosszié és a bejelentés napja idején hatályos szabályok alapján kellene határozatot hoznia (lásd ebben az értelemben analógia útján az Elsőfokú Bíróság T-328/03. sz., O2 [Németország] kontra Bizottság ügyben 2006. május 2-án hozott ítélet [EBHT 2006., II-1231. o.] 48. pontját). Az a tény tehát, hogy a megtámadott határozat alapját képező szabályozásban annak elfogadása óta bármilyen változás történt, nem releváns a felperesek arra vonatkozó lehetőségének megítélésekor, hogy a tényállás idején hatályos szabályozás alapján lefolytatott eljárással és az eljárás eredményével kapcsolatos kifogásaikat érvényesítsék.
64 Ebből következik, hogy az arra alapított érv, hogy a Bizottságnak egy megsemmisítést kimondó ítélet következtében az endoszulfánt a 91/414 irányelv 6. cikke szerinti eljárással kellene értékelnie, hatástalan. Mindenesetre nem tagadható, hogy a felperesek számára nyitva álló azon lehetőség, hogy az endoszulfánra vonatkozóan új bejelentést tegyenek a 91/414 irányelv 6. cikke alapján - amely lehetőségre a megtámadott határozat kifejezetten utal a (14) preambulumbekezdésében - számukra kedvezőtlenebb megoldás lenne, mint a megsemmisítést kimondó ítéletet követően az első értékelési eljárás - esetlegesen jogszerűtlen részének - újbóli lefolytatása, mivel a felpereseknek az endoszulfánra vonatkozóan más jogi alapon új értékelési eljárás indítására vonatkozó említett lehetősége nem befolyásolja az ahhoz fűződő érdeküket, hogy az Elsőfokú Bíróság az első eljárás érvényességéről határozzon.
65 A felpereseknek tehát érdekük fűződik ahhoz, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapokról határozzon.
A kereshetőségi jogról
A felek érvei
66 A Bizottság elismeri, hogy a Bayer CropScience-t a megtámadott határozat személyében érinti, mivel részt vett a közigazgatási eljárásban. Vitatja azonban, hogy a többi felperes részt vett volna az említett eljárásban és következésképpen a megtámadott határozattal személyükben érintettnek tekinthetők.
67 A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozattal mindegyikük személyében érintett.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
68 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha több felperes által benyújtott, egy és ugyanazon kereset elfogadhatóságának megállapításáról van szó, és ha a kereset valamelyikükre vonatkozóan elfogadható, nem szükséges vizsgálni a többi felperes kereshetőségi jogát (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 1993., I-1125. o.] 31. pontját; az Elsőfokú Bíróság T-127/99., T-129/99. és T-148/99. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. március 6-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1275. o.] 52. pontját és a T-374/00. sz., Verband der freien Rohrwerke és társai kontra Bizottság ügyben 2003. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2275. o.] 57. pontját).
69 Tekintettel arra, hogy az első felperes, a Bayer Cropscience - amint azt maga a Bizottság is elismeri - a megtámadott határozattal közvetlenül és személyében érintett, nem szükséges tehát a többi felperes kereshetőségi jogát megvizsgálni a kereset elfogadhatóságának megállapításához.
70 A fentiekből következően a kereset elfogadható.
Az ügy érdeméről
71 A kereset alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoznak. Az első jogalapot eljárási hibákra, az értékelési eljárás tisztességtelen jellegére, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésére alapították. A második jogalapot egyfelől az EK 95. cikk (3) bekezdésének megsértésére (első rész), másfelől a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megsértésére (második rész) alapították. A harmadik jogalapot a közösségi jog egyes általános elveinek megsértésére alapították. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint az első jogalapot és a második jogalap második részét együtt kell vizsgálni.
Az első, eljárási hibákra, az értékelési eljárás tisztességtelen jellegére és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról, valamint a második jogalapnak a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított második részéről
72 Az első jogalap keretében a felperesek több kifogást hoznak fel, amelyek többek között arra vonatkoznak, hogy a megtámadott határozat a 91/414 irányelvben meghatározottaktól eltérő szempontokon alapszik, hogy az endoszulfán értékelése nem teljes és az általuk előterjesztett információk szelektív felhasználásán alapszik, hogy a Bizottság által a bejelentést és az információk előterjesztését követően elfogadott új iránymutatásokat és új szempontokat visszaható hatállyal alkalmazták, hogy a Bizottság nem adott tanácsot nekik, és nem egyeztetett velük az értékelési szempontok és politika megváltozásáról, és hogy az értékelési eljárás végén elutasították az értékelésre vonatkozó új iránymutatások és új szempontok Bizottság általi alkalmazására válaszul előterjesztett új információk megvizsgálását.
73 E kifogások lényegében hét problémával kapcsolatosak, először az ismeretlen metabolitokkal, másodszor a CS-dossziéval, harmadszor az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személyeket érő expozícióval, negyedszer a felülvizsgált helyes mezőgazdasági gyakorlattal (HMGY), ötödször az endoszulfán környezetben nehezen lebomló szerves szennyezőanyagként (POP) és perzisztens, bioakkumulatív és toxikus anyagként (PBT) történő besorolásával, hatodszor az üvegházakban történő használattal és hetedszer a referens tagállam és a Bizottság által okozott késedelemnek az értékelési eljárásra gyakorolt hatásával. E problémák a következő 96-206. pontban kerülnek vizsgálatra.
74 A fent említett hét probléma közül egyesek, valamint a második jogalap második részében felhozott, a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogások azt a kérdést érintik, hogy a Bizottságnak jogában állt-e megtagadni egyes - állítólagosan határidőn túl előterjesztett - információk vagy tanulmányok vizsgálatát. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint először azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy alkalmazhatók-e a tanulmányok benyújtására előírt eljárási határidők, tekintettel arra, hogy a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy valamely hatóanyagnak az említett irányelv I. mellékletébe való felvételéről szóló határozat meghozatalakor "az adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek[et]" kell alapul venni, mivel az a jelen ügy megítélését általánosan érinti.
Az eljárási határidők és a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó előkérdésről
- A felek érvei
75 Az ECPA által támogatott felperesek lényegében azt kifogásolják, hogy a Bizottság azért határozott az endoszulfánnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételének megtagadásáról, mert kétségei voltak annak ártalmatlanságával kapcsolatban, mivel az átmeneti időszak lejárta előtti időpontban nem rendelkezett elegendő információval. Márpedig a felperes álláspontja szerint a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből - amely szerint az említett határozatokat az adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján kell meghozni - következik, hogy az általuk az értékelési eljárás vége előtt előterjesztett valamennyi információt figyelembe kell venni. A jelen ügyben a tanulmányok benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbításának megtagadása nyilvánvaló mérlegelési hibának minősül, tekintettel arra, hogy a Bizottság és a Spanyol Királyság magatartása akadályozta meg, hogy a felperesek betartsák a jogszabályban előírt határidőket. Érvelésük alátámasztására a felperesek a Bíróság C-326/05. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2007. július 18-án hozott ítéletére [EBHT 2007., I-6557. o.; a továbbiakban: IQV-ítélet] hivatkoznak.
76 A Bizottság álláspontja szerint - amelyet a Spanyol Királyság is támogat - a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését a növényvédő szerek forgalomba hozatala és az e célból létrehozott rendszer általános céljának fényében kell értelmezni. A növényvédő szerek értékelése a mezőgazdasági termelés javítását, valamint az egészség és a környezet védelmét szolgálja. A Bizottság álláspontja szerint az értékelési eljárásoknak nagyon alapos vizsgálatot kell lehetővé tenniük, garantálva az ésszerű időn belül történő határozathozatalt. Végül biztosítaniuk kell a hatóanyagokat bejelentő társaságok közötti egyenlő bánásmódot figyelembe véve az egyes hatóanyagok sajátosságait is. Az említett cikknek a felperesek általi kiterjesztő értelmezése azt eredményezné, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozatalának rendszere megbénulna, amely ellentétes lenne a 91/414 irányelv céljával. Másfelől a fenti 75. pontban hivatkozott IQV-ítélet egyedi esetre vonatkozott, és a jelen eljárás megoldása tekintetében nem releváns.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
77 A felperesek állítása szerint a Bizottság köteles volt figyelembe venni egyes határidőn túl benyújtott információkat és tanulmányokat, amellyel lényegében arra hivatkoznak, hogy az eljárási határidők meghosszabbítását kellett volna engedélyezni, vagy új határidőket kellett volna számukra meghatározni.
78 Emlékeztetni kell arra, hogy pontos jogszabályi rendelkezések határozzák meg a hatóanyagok általános értékelési eljárásának időtartamát és a teljes dosszié, valamint a kiegészítő információk előterjesztésének határidejét. Így a 2266/2000 rendelettel módosított 3600/92 rendelet, valamint a 2001/810 határozat előírja, hogy ez utóbbiak az endoszulfán tekintetében 2002. május 25-én jártak le a tanulmányok és kiegészítő információk előterjesztését illetően, és a hosszú távú tanulmányokra vonatkozóan. E rendelkezések jogszerűsége a jelen ügyben nem vitatott.
79 Arra is emlékeztetni kell, hogy a 3600/92 rendelet 7. cikkének (4) bekezdéséből következik (lásd a fenti 18. pontot), hogy a Bizottság csak kivételes esetekben hosszabbíthatja meg a hosszú távú tanulmányok benyújtásának határidejét, nevezetesen, amikor e tanulmányok meghatározása a referens tagállam és a Bizottság számára 2001. május 25-ig nem lehetséges. Továbbá a bejelentőnek a referens tagállam számára bizonyítékot kell szolgáltatnia arra, hogy a tanulmányokat az ezekre vonatkozó kérés időpontjától számított három hónapon belül megrendelték, és át kell adnia a tanulmány jegyzőkönyvét és előmenetelről szóló jelentését. Márpedig a jelen ügyben ez nem állt fenn, mivel a vitatott információk és tanulmányok nem az értékelők által kért hosszú távú tanulmányokra vonatkoztak.
80 Ezen egyértelmű jogszabályi környezet ellenére a jelen esetet figyelembe véve meg kell vizsgálni azokat a körülményeket, amelyek esetén a Bizottság köteles lett volna meghosszabbítani a határidőket, különös tekintettel arra, hogy az endoszulfán forgalomba hozatalának engedélyezésére vonatkozó átmeneti időszak főszabály szerint 2003 júliusában járt le, azonban azt 2002-ben 2005. december 31-ig, végül 2005-ben meghosszabbították (lásd a fenti 7. pontot) azzal a feltétellel, hogy e határidő előtt nem születik határozat az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről vagy annak megtagadásáról.
81 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 91/414 irányelv célja - amint az az ötödik, hatodik és kilencedik preambulumbekezdéséből kitűnik - a növényvédő szerek közösségen belüli kereskedelmében fennálló akadályok megszüntetése az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet magas szintű védelme mellett (lásd a C-138/05. sz., Stichting Zuid-Hollandse Milieufederatie ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8339. o.] 43. pontját).
82 E körben a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a reá ruházott célok hatékony megvalósítása érdekében, és tekintettel az általa elvégzendő összetett műszaki értékelésekre (a fenti 75. pontban hivatkozott IQV-ítélet 75. pontja). A hosszabbítás engedélyezésének jogköre a mérlegelési jogkörhöz tartozik, amely az adott eset körülményeitől függ.
83 E jogkör gyakorlása azonban bírósági felülvizsgálat alá tartozik. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik ugyanis, hogy ezen ellenőrzés keretein belül a közösségi bíróságnak vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények ténybeli pontosságát, a nyilvánvaló étékelési hiba hiányát e tények értékelése során, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányát (a Bíróság 98/78. sz. Racke-ügyben 1979. január 25-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 69. o.] 5. pontja és a C-16/90. sz. Nölle-ügyben 1991. október 22-én hozott ítéletének [EBHT 1991., I-5163. o.] 12. pontja).
84 Különösen akkor, amikor az egyik fél az illetékes intézmény által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára hivatkozik, a közösségi bíróságnak ellenőriznie kell, hogy az intézmény gondosan és pártatlanul megvizsgált-e minden, az ügyre vonatkozó olyan tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket (a Bíróság C-269/90. sz., Technische Universität München ügyben 1991. november 21-én hozott ítéletének [EBHT 1991., I-5469. o.] 14. pontja).
85 Emlékeztetni kell arra is, hogy a 2266/2000 rendelettel kiegészített 3600/92 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint a bejelentőnek kell bizonyítania azt, hogy egy vagy több készítményről és a korlátozott reprezentatív felhasználási körről benyújtott információk alapján a 91/414 irányelv követelményei teljesíthetők az említett irányelv 5. cikkében említett feltételek tekintetében. A hatóanyagok ártalmatlanságának bizonyítási terhe tehát a bejelentőn nyugszik, amelyet egyébként a felperesek nem vitatnak.
86 Továbbá valamely hatóanyag értékelési határidejének határozatlan idejű meghosszabbítása ellentétes lenne a 91/414 irányelv által elérni kívánt, az emberi és állati egészség magas szintű védelmének biztosítására irányuló céllal.
87 A fenti 75. pontban az IQV-ítéletre való hivatkozást illetően meg kell állapítani, hogy az ezen ítélet alapját képező ügy igen sajátos tényálláson alapult, amely különbözött a jelen ügy tényállásától, mivel az azon ügy tárgyát képező hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozatot - az eredeti teljes dosszié benyújtásának elmulasztása miatt - az értékelés teljes hiányával indokolták. Az eljárás tehát arra a kérdésre irányult, hogy milyen határidő alkalmazandó a bejelentéshez szükséges teljes dosszié benyújtására. Márpedig a jelen esetben a felvétel megtagadásáról szóló határozatot értékelési eljárás eredményeként hozták, amely többek között a teljesnek minősített kezdeti bejelentésen, az értékelő jelentés tervezetén, a tagállami szakértőkkel folytatott konzultáción és a munkacsoport azon lehetőségein alapult, hogy érveket és kiegészítő tanulmányokat nyújtson be a referens tagállam által az értékelő jelentés tervezetében vagy a tagállami szakértőkkel folytatott konzultáció során megfogalmazott kétségekre válaszul.
88 A fenti 75. pontban hivatkozott IQV-ítélet alapjául szolgáló tényállás és a jelen ügy különbözősége ellenére emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság, miután elismerte, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a 91/414 irányelv keretében fennálló hatáskörei gyakorlásakor, megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor nem engedélyezte az Industrias Químicas del Vallés SA (a továbbiakban: IQV) számára a teljes kezdeti dosszié benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását, mivel egyfelől az, hogy az említett határidőket az IQV képtelen volt betartani, legalább részben az illetékes hatóságok ellentmondásos magatartásának volt a következménye, másfelől a vitatott határidők meghosszabbítása a szóban forgó szabályozás alapján lehetséges volt (a fenti 75. pontban hivatkozott IQV-ítélet 84-88. pontja).
89 A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból levezethető, hogy valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről szóló - az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás szerinti - határozatra vonatkozóan a határidő-hosszabbítás akkor alkalmazandó, ha egyfelől lehetséges a szóban forgó szabályozás által meghatározott eljárási határidőktől való eltérés, másfelől a hatóanyagot bejelentő felek vis maior helyzetbe kerültek, amely megakadályozta az eljárási határidők betartását, amely körülmény fennállhat, amennyiben a határidők betartásának lehetetlensége legalább részben az illetékes hatóságok ellentmondásos magatartásának a következménye volt.
90 Azon kérdést illetően, hogy a jelen esetben a Bizottság számára lehetetlen volt-e az eljárási határidőktől való eltérés, meg kell állapítani, hogy a Bizottság e tekintetben nem hozott fel meggyőző érveket. A 2001-ben a Tanács és az Európai Parlament felé tett kötelezettségvállalásából eredő gyakorlati és politikai kényszerre hivatkozik, amely szerint 2003 júliusa előtt a lehető legtöbb határozatot hozza azzal, hogy bármilyen határidő-hosszabbítást csak kivételesen és korlátozottan tesz lehetővé. Továbbá állítása szerint valamennyi hatóanyagot bejelentő vállalkozásnak be kell tartania az eljárási határidőket, és a felperesekkel szembeni különleges bánásmód az egyenlő bánásmód felborulását eredményezné, különösen azon vállalkozásokkal szemben, akik nem vettek részt az eljárásban, mert lejártak az eljárási határidők, amelyekről azt gondolták, hogy jogvesztő jellegűek. Ezenkívül a Bizottság szerint amennyiben a felperesek folyamatosan újabb iratokat csatolhattak volna a dossziéjukhoz, kiegészítő erőforrásokat kellett volna az endoszulfánra fordítani más hatóanyagok rovására, amelyeknek az értékelése késedelmet szenvedett volna.
91 Meg kell állapítani, hogy politikai vagy gyakorlati megfontolások nem lehetnek elégséges indokai a határidő-hosszabbítás elutasításának valamely egyedi esetben, amennyiben az ilyen határidő-hosszabbítás szükséges lenne a méltányos és tisztességes értékelési eljárás biztosításához. Másfelől a Bizottságnak az egyenlő bánásmód felborulására vonatkozó érvelése nem fogadható el, amennyiben a határidő-hosszabbítást a valamely értékelési eljárással és az annak résztvevőivel kapcsolatos sajátos körülmények teszik szükségessé. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az egyenlő bánásmód elve nem minden eltérő bánásmódot tilt, hanem azt tiltja, hogy összehasonlítható helyzeteket eltérően kezeljenek, és ezáltal egyes gazdasági szereplőket másokkal összehasonlítva hátrányba hozzanak, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíve igazolt (lásd az Elsőfokú Bíróság T-351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1047. o.] 137. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
92 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a 2001/810 határozat maga is határidőket állapít meg az egyes hatóanyagokra vonatkozó különböző információk és tanulmányok benyújtására. Így például a tanulmányok benyújtására vonatkozó határidőt, amely az e határozat hatálya alá tartozó hatóanyagok többségénél 2002. május 25-e, a klórtoluron esetében , a dinokap esetében -ében, a benalaxil esetében pedig határozták meg. A 2001/810 határozatban a Bizottság megállapítja, hogy e hatóanyagok kivételes eseteket jelentenek. Meg kell állapítani azonban, hogy a 2266/2000 rendelettel kiegészített 3600/92 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése csak a hosszú távú tanulmányok benyújtására vonatkozó határidők "kivételes esetekben" történő meghosszabbításáról rendelkezik. Márpedig a 2001/810 határozat a általános határidőtől való eltéréseket is enged, amely vonatkozásában a 3600/92 rendelet nem tesz lehetővé hosszabbítást (lásd a fenti 18. pontot). Következésképpen a Bizottság nem bizonyította, hogy a jelen esetben nem volt lehetséges az eljárási határidők meghosszabbítása.
93 Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében az "adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek[re]" való hivatkozásból nem vezethető le az, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek valamely hatóanyagra vonatkozó bejelentést tettek, és e hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozat meghozatalának lehetőségével szembesülnek, mindaddig lehetőségük van új információkat előterjeszteni, amíg az említett hatóanyag ártalmatlanságával kapcsolatos kétségek fennállnak. Az említett rendelkezés ilyen értelmezése ellentétes lenne a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alapját képező, a környezet, valamint az emberek és állatok egészségének védelmére irányuló céllal, mivel egyenértékű lenne azzal, ha a valamely hatóanyagot bejelentő fél számára - akinek egyfelől annak ártalmatlanságát bizonyítania kell, és aki másfelől a szóban forgó hatóanyagot a legjobban ismeri - vétójogot biztosítanának a szóban forgó hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozat esetére.
94 Egyébiránt az ilyen vétójognak még kevésbé van értelme a hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe történő esetleges felvétele érdekében ez utóbbi 6. cikkének (2) bekezdése értelmében történő újbóli bejelentésének lehetőségére tekintettel, amint arra a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése is utal.
95 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni a felperesek által felhozott kifogásokat annak megállapítása érdekében, hogy a jelen esetben az értékelést végzők ellentmondásos magatartása miatt vis maior helyzetbe kerültek-e, amely megakadályozta őket a jogszabályban előírt határidők betartásában.
Az ismeretlen metabolittal kapcsolatos első problematikáról
- A felek érvei
96 A felperesek lényegében azt állítják, hogy a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében szereplő megállapítás, amely szerint a hatóanyag lebomlásának útja nem teljesen világos, valamint a talajban, vízben, vízi üledékben történő lebomlására irányuló és a mezokozmosz-vizsgálatok során ismeretlen metabolitokat találtak, továbbá azon megállapítás, amely szerint az ökotoxikológiai tulajdonságokkal kapcsolatban továbbra is számos aggály marad különösen a fent említett metabolitok jelenléte miatt, mivel a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet kellően foglalkozni a hosszú távú kockázat kérdésével, nyilvánvaló mérlegelési hibán alapszik, és sérti a felperesek védelemhez való jogát, valamint a bizalomvédelem elvét, amely miatt az értékelési eljárás tisztességtelen volt.
97 Először is a felperesek állítása szerint késve, azaz csak 2004 januárjában értesítették őket az ismeretlen metabolittal kapcsolatos problémáról, és különösen annak az értékelési eljárásban betöltött döntő jellegéről, ezért az értékelést végzők ezen aggályára a jogszabályban előírt határidőben nem tudtak válaszolni. Márpedig 2002 májusában jelezték az ismeretlen metabolit jelentétét az endoszulfán lebomlása során.
98 Másodszor, a felperesek folyamatosan változó iránymutatásokról értesültek, amelyekben a metabolitok relevanciájára vonatkozó szempontok is változtak, és amelyeket visszaható hatállyal alkalmaztak. Nevezetesen az értékelést végzők által alkalmazott, az eredeti hatóanyagban kevesebb mint 10%-ban jelen lévő metabolitok relevanciájára vonatkozó szempontokat a 2002. évi iránymutatásban állapították meg, amely valójában csak a vizsgálati program harmadik szakaszában bejelentett hatóanyagok esetében volt alkalmazandó, de amelyet visszaható hatállyal alkalmaztak, mivel az endoszulfán az első szakaszban szerepelt.
99 Harmadszor, az ismeretlen metabolit jelenlétének a lebomlás útjára vonatkozó tanulmány tárgyát kellett volna képeznie, nem pedig a lebomlás gyorsaságára vonatkozó tanulmányét, amelyet a felpereseknek nem is kellett elkészíteniük, mivel e jelenlét az endoszulfán metabolit szulfátjával - és nem magával az endoszulfánnal - végzett teszteket érintette. Az értékelést végzők tehát nem megfelelő tanulmányt vettek figyelembe e probléma felvetésekor, amely így nem is létezik.
100 Negyedszer, a "metabolitok metabolitjai" (azaz az endoszulfán-szulfátnak - amely maga is az endoszulfán metabolitja - a metabolitja) 10%-os relevanciaküszöbének figyelembevétele ellentétes az iránymutatással, amely nem írja elő a hatóanyagok metabolitjai alapján történő elemzést, hanem csak magára a hatóanyagra vonatkozó tanulmányok végzéséről rendelkezik. Másfelől a Bizottság a hatóanyagaik és az abból származó termékeik különböző szempontból történő értékelésekor "zéró kockázat" elérésére törekedett, amely lényegében olyan lehetetlen bizonyítást igényelne a felperesektől, amely valamennyi tagállam jogrendszerében és az ítélkezési gyakorlat szerint is jogellenes.
101 Ötödször, a referens tagállammal folyamatosan hiányzott a kommunikáció az ismeretlen metabolit problémájával kapcsolatban, mivel a környezetvédelmi kérdéseket illetően nem került sor tájékoztatásra, amely probléma a 2001-től 2004-ig terjedő időszakban volt a legnyilvánvalóbb.
102 Hatodszor, a felperesek mindenesetre tudományos bizonyítékokat terjesztettek elő, amelyek szerint még a metabolit metabolitjára vonatkozó 10%-os relevanciaküszöböt sem érték el, mivel az endoszulfán-szulfát szóban forgó metabolitjának jelenléte nem volt szignifikáns, ezért nem jelenthetett kockázatot a környezetre. Ez nevezetesen a talajban történő lebomlásra vonatkozó, 2002 májusában benyújtott tanulmány alapján végzett következtetés útján megállapítható. Továbbá a felperesek olyan tanulmányokat nyújtottak be, amelyek bizonyítják, hogy a metabolit metabolitja, amelyet a talajban találtak, nem volt releváns az ökotoxikológiai és az endoszulfán környezetben való viselkedésére vonatkozó értékelés szempontjából, mivel az kevésbé toxikus, mint maga a hatóanyag.
103 Hetedszer, az ismeretlen metabolit problémáját a felülvizsgált HMGY, a CS-formuláció és az üvegházakban történő használat megoldotta volna, amelyek mindegyike azon tanulmányokban és érvekben szerepelt, amelyeknek a figyelembevételét a Bizottság elutasította, mivel határidőn túl nyújtották be azokat.
104 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érvelését.
105 Először is a Bizottság arra hivatkozik, hogy már az értékelő jelentés tervezetéből kiderült, hogy az endoszulfán lebomlása problémát okoz, és a kérdés a 2000. január 20-án tartott találkozón is felmerült.
106 Másodszor, az iránymutatásoknak nincs jogi erejük, oly módon, hogy nem létezik semmilyen konkrét jogi előírás arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos küszöb alatt figyelmen kívül lehet hagyni a környezetvédelmi aggályokat.
107 Harmadszor, a referens tagállam és a Bizottság jogosult véleményt formálni valamennyi benyújtott tanulmányra vonatkozóan függetlenül attól, hogy a szóban forgó tanulmány mely kérdésre irányult.
108 Negyedszer, a metabolitok metabolitjai relevanciaküszöbét illetően a Bizottság azt a kérdést teszi fel, hogy a felperesek érvei elfogadhatók-e, mivel azok álláspontja szerint nem kellően egyértelműek ahhoz, hogy megfeleljenek az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-a c) pontjának. A teljesség kedvéért azonban a Bizottság válaszol az említett érvekre a peszticidek tudományos bizottságának 2000. november 30-i véleményére hivatkozva, amely megerősíti azt a megállapítást, miszerint nem zárható ki a talajvíz szennyeződésének kockázata a 10%-os küszöb alatti arányban keletkező metabolitok esetén sem. Másfelől a 91/414 irányelv II. mellékletéből következik, hogy a 10% alatti arányban jelen lévő metabolitokra vonatkozó információkat is be kell nyújtani. Mindenesetre a metabolitok relevanciaküszöbének kérdése tekintetében a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.
109 Ötödször, a kommunikáció állítólagos hiányát illetően a Bizottság és a Spanyol Királyság lényegében azzal érvel, hogy a felpereseknek az értékelési eljárás során számos lehetőségük volt álláspontjuk ismertetésére és kiegészítő információk benyújtására. Az alkalmazandó szabályozás másfelől nem tartalmaz semmilyen előírást a kommunikáció fokára vagy a megkívánt tájékoztatásra vonatkozóan.
110 Hatodszor, azon érvelés, miszerint a felperesek bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a metabolit metabolitja nem érné el a 10%-os relevanciaküszöböt, nem lenne perzisztens, és mindenesetre kevésbé toxikus, mint az endoszulfán, elfogadhatatlan. A felperesek az értékelési eljárás tudományos megállapításait csak a válaszukban vitatták, a keresetben csak az eljárás lefolytatásának módját kifogásolták. Mindenesetre a felperesek érvelése, amely szerint az ismeretlen metabolit problémáját figyelmen kívül lehet hagyni, téves. A Spanyol Királyság a maga részéről a felperesek által benyújtott tanulmányok tudományos megállapításait is vitatja e tekintetben.
111 Hetedszer, azon kérdést illetően, hogy a metabolitok problémája megoldható a felperesek által az eljárás végén javasolt megoldásokkal, nevezetesen a felülvizsgált HMGY-vel, a CS-formulációval és az üvegházakban történő használattal, a Bizottságnak és a referens tagállamnak jogában áll elutasítani a szóban forgó tanulmányok figyelembevételét, mivel azokat határidőn túl nyújtották be.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
112 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az ismeretlen metabolit problematikája lényegében azt a kérdést érinti, hogy a Bizottság az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét jogszerűen utasíthatta-e el arra való hivatkozással, hogy nem állt rendelkezésre elegendő információ az endoszulfán lebomlása során keletkező egyes anyagokra, nevezetesen a lebomlás második szakaszában - azaz az elsődleges metabolit, az endoszulfán-szulfát lebomlásakor - keletkező metabolitokra, illetve maradványokra vonatkozóan.
113 Először is azon kérdést illetően, hogy a felpereseket megfelelő időben tájékoztatták-e az ismeretlen metabolit problematikájáról, valamint annak döntő jellegéről az endoszulfán környezeti kockázataira vonatkozó elemzés tekintetében - nevezetesen, hogy történt-e ilyen tájékoztatás a 2004 januárjában tartott találkozó előtt, amikor állításuk szerint az ismeretlen metabolit problematikája először felmerült - meg kell állapítani, hogy az iratokból kitűnik, hogy különböző, 2004 előtt megfogalmazott megjegyzések és információkérések utalnak az értékelést végzőknek az endoszulfán és metabolitjai lebomlásának módjával és gyorsaságával kapcsolatos aggályaira.
114 Az 1999. decemberi értékelő jelentés tervezetben ugyanis rögzítésre került, hogy "a talajban és a vízben való lebomlás módjainak alaposabb vizsgálatára van szükség", és "a lebomlás (módja és aránya) megfelelő kinetikájára javaslatot kell tenni". Azt is jelezték a tervezetben, hogy "az endoszulfán bomlástermékeinek többsége olyan klórt tartalmazó szerves anyag, amely maradandó és környezetvédelmi szempontból problémát jelenthet".
115 Emellett az említett értékelő jelentés tervezetének megállapításai utalnak "a talajban lévő, többféle, klórt tartalmazó metabolitból álló maradványanyag magas perzisztenciájára, amely metabolitok egyenként lehet, hogy nem haladják meg az alkalmazott mennyiség 10%-át, ám összességükben jelentős mennyiségű maradványanyagot képezhetnek". A tervezetben a következőt is rögzítik:
"Kémiai szerkezetük alapján valószínű, hogy ezen összetevők fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlóak, azok általában perzisztensek és bioakkumulálódóak. Következésképpen ezen összetevő lebomlási útjának alapos tanulmányozása elengedhetetlen."
116 Másfelől az INIA 1999. decemberi látogatásáról a felperesek által készített jegyzőkönyv rögzíti, hogy "egyértelműen bizonyítani kell, hogy a klórt tartalmazó anyag lebomlik és a bomlástermékeket azonosítani kell".
117 Ezen túlmenően a 2001. augusztus 25-i találkozó jegyzőkönyvére is lehet hivatkozni, amely a következőket tartalmazza:
"Felmerült az endoszulfán-szulfáton kívül a talajban található egyéb metabolitok relevanciájának és azok ökotoxikológiai hatásának kérdése, amely igen fontossá kezd válni tekintettel Dr. T. egyértelmű megjegyzésére, miszerint az egyéb metabolitokra vonatkozóan nemrég benyújtott ökotoxikológiai vizsgálatok egyértelműen arra engednek következtetni, hogy toxikológiai szempontból perzisztensek. Emiatt relevanciájukat a folyamatban lévő, a talaj és az üledékek vonatkozásában végzett környezeti kémiai tanulmányok eredményei alapján kell meghatározni. Amennyiben csak kis mennyiségben fordulnak elő, relevanciájuk kizárható. Ellenkező esetben az ökotoxikológiai vizsgálati programra jelentős hatással bíró megállapítások várhatóak."
118 A fenti okirati bizonyítékokból következik, hogy a felperesek nem tagadhatják, hogy már az eljárás kezdeti szakaszában tájékoztatták őket az endoszulfán lebomlási útja tisztázásának szükségességéről, mivel ezirányú kéréseket már 2000 elején is megfogalmaztak. Ezen iratokból az is következik, hogy ugyanebben az időszakban és legkésőbb 2001. augusztusában tájékoztatták a felpereseket az értékelést végzők egyes metabolitok perzisztenciájával kapcsolatos aggályairól és arról, hogy amennyiben azok perzisztensnek minősülnek, ez jelentős hatással lesz a toxikológiai elemzésekre. Ennélfogva a felpereseknek volt lehetőségük tisztázni az endoszulfán lebomlásának módját, amely kérdés lényeges a környezetvédelmi kockázatok elemzése tekintetében. Mindazonáltal a 2003 májusáig benyújtott tanulmányok alapján később megállapították, hogy a lebomlás útja nem tisztázott, amely megállapítást a felperesek vitatják, és amelyek tekintetében kiegészítő információkat terjesztettek elő. Márpedig az ilyen érdemi véleménykülönbség nem keverendő össze azzal a kérdéssel, hogy a felpereseknek volt-e az értékelési eljárás során tényleges lehetőségük az endoszulfán lebomlása útjának tisztázására, és azzal sem, hogy az értékelést végzők felhívták-e a figyelmet e kérdés jelentőségére a kockázatelemzés szempontjából.
119 Másodszor, azon kérdést illetően, hogy a felpereseknek az értékelési eljárás során többször módosított iránymutatásokat kellett figyelembe venniük - amely lehetetlenné tette számukra az eljárási határidők betartását 2002 májusa és 2003 májusa között - elsősorban arra kell emlékeztetni, hogy a Bizottság az EK 249. cikkben elő nem írt aktusok útján mérlegelési jogköre gyakorlásához saját maga számára útmutatást adhat, amennyiben ezek az aktusok a követendő irányokra utaló, tájékoztató jellegű szabályokat tartalmaznak, és nem térnek el a Szerződés rendelkezéseitől. A közösségi bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a megtámadott határozat megfelel-e ezen útmutatásoknak. Mindazonáltal az olyan szövegeknek, amelyek csak tervezetnek minősülnek, nincs önkorlátozó hatása az említett mérlegelési jogkörre (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-70/99. sz., Alpharma kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3495. o.] 140-142. pontját). Következésképpen a megtámadott határozat jogszerűségét nem a fent hivatkozott iránymutatások alapján, hanem a 91/414 irányelv rendelkezései alapján kell megítélni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Alpharma kontra Tanács ügyben hozott ítélet 146. pontját).
120 Másfelől e kifogás - amelyet a keresetben nagyon tágan fogalmaztak meg - vizsgálatának konkrét példákra kell korlátozódnia, amelyeket a felperesek a keresetben előadtak, és amely esetekben többször módosított iránymutatásokban foglalt szabályokra hivatkoztak, mivel a Bíróság alapokmánya 21. cikke első bekezdésének - amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra is alkalmazandó - és az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-a c) pontjának megfelelően a keresetnek többek között tartalmaznia kell azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyre a kérelmet alapozzák. Ennélfogva a keresetlevélben világosan ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az alapokmányban és az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá (az Elsőfokú Bíróság T-102/92. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1995. január 12-én hozott ítéletének [EBHT 1995., II-17. o.] 68. pontja).
121 Azon kifogás, miszerint a felpereseknek többször módosított iránymutatásokat kellett figyelembe venniük, amint azt a keresetben kifejtették, elsősorban a szabályozott anyagok felszíni vizekben található metabolitjainak relevanciájáról szóló iránymutatás-tervezetre vonatkozik, amely 2001. novemberi változata szerint új relevanciakritériumot állapított volna meg, nevezetesen 10μg/l feletti abszolútértéket a felszíni vizekben minden metabolit tekintetében, függetlenül azok toxicitásától. Ezen iránymutatások csak 2003 februárjában készültek volna el. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem magyarázzák meg, hogy miért lett volna túl késő 2001 novemberében e kritériumra vonatkozóan további tanulmányokat benyújtani. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy állításuk szerint határidőn belül, 2003 májusában e kritériumra is kiterjedő tanulmányokat nyújtottak be. Másfelől, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a peszticidek tudományos bizottságának 2000. novemberi véleménye, amely interneten hozzáférhető volt, jelzi, hogy a metabolitok minél pontosabb azonosítása szükséges. Továbbá az 1995. július 14-i 95/36/EK bizottsági irányelvvel (HL L 172., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 50. o.) 1995-ben módosított 91/414 irányelv II. mellékletéből kitűnik, hogy a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétel céljából valamely hatóanyagot bejelentő vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy "ahol lehetséges, meghatározhatóak legyenek azok az önmagukban jelen lévő összetevők is, amelyek a [hozzáadott] hatóanyag 10%-ának megfelelő mennyiségnél kisebb mennyiségben vannak jelen". A felperesek tehát nem állíthatják, hogy az említett kritérium 2001-ben "új" volt, vagy azt visszaható hatállyal alkalmazták.
122 Azon kifogás, miszerint a felpereseknek többször módosított iránymutatásokat kellett figyelembe venniük, másodsorban a vízi és földi ökotoxicitásról szóló, 2002 októberében elfogadott iránymutatásokra vonatkozik, amelyek először írták elő, hogy különbséget kell tenni a talajban "kis mennyiségben" (<10%) és a talajban "nagy mennyiségben" (>10%) jelen lévő metabolitok között a hatóanyag ártalmas hatásainak értékelésével kapcsolatos relevanciájuk megítélésekor. Márpedig a fentiekből következik, hogy e kritérium nem volt új, mivel már a 91/414 irányelv II. mellékletében is szerepelt 1995 óta.
123 Mindenesetre az értékelést végzők azon álláspontja, amely szerint figyelembe kell venni azon metabolitokat, amelyek önmagukban nem haladják meg a 10%-os küszöböt, de más metabolitokkal együtt elérhetik azt, az értékelő jelentés tervezetének megállapításaiban szerepelt (lásd a fenti 115. pontot).
124 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek e határérték tényleges relevanciáját a metabolitok metabolitjai vonatkozásában vitatják. A határérték és annak a jelen esetben való alkalmazása vitatására alapított kifogás lentebb kerül vizsgálatra (lásd a lenti 133. és azt követő pontokat).
125 Harmadszor, azon kérdést illetően, hogy az értékelést végzők jogszerűen hivatkozhattak-e a metabolit metabolitjának problematikájára és annak a talajban való perzisztenciájának kockázatára, amennyiben az a felperesek által más célból végzett tanulmányból volt megállapítható, hangsúlyozni kell, hogy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétele tekintetében nyilvánvalóan irreleváns, hogy valamely környezetvédelmi szempontból potenciálisan problémát jelentő kérdés melyik tanulmányban merült fel, feltéve hogy olyan dokumentumról van szó, amelyre a felperesek észrevételt tehettek. A jelen esetben az iratokból megállapítható, hogy egy, maguk a felperesek által készített tanulmány győzte meg az értékelést végzőket a metabolit metabolitja problematikájának létezéséről. Meg kell állapítani, hogy a felperesek nem hoztak fel semmilyen elfogadható érvet, amely megakadályozná, hogy a Bizottság az ilyen tanulmány eredményeit figyelembe vegye.
126 Negyedszer, azon kérdést illetően, hogy a metabolitok metabolitjaira vonatkozó 10%-os relevanciaküszöb alkalmazása ellentétes-e az iránymutatással, és így olyan kritériumon alapszik, amelyet az alkalmazandó szabályozás nem ír elő, meg kell állapítani, hogy az említett kifogás megfogalmazása, amely szerint "nem létezik semmilyen közösségi követelmény vagy iránymutatás az olyan metabolitok értékelésére, amelyek kiindulási anyaga nem az eredeti hatóanyag volt", igen absztrakt jellegű. E kifogás az értékelő jelentés tervezetében szereplő azon megállapítás felperesek általi vitatásához kapcsolódik, amely szerint az endoszulfán lebomlására vonatkozó tanulmányok utalnak "a talajban lévő, többféle, klórt tartalmazó metabolitból álló maradványanyag magas perzisztenciájára, amely metabolitok egyenként lehet, hogy nem haladják meg az alkalmazott mennyiség 10%-át, ám [összességükben] jelentős mennyiségű maradványanyagot képezhetnek". Az e kérdésre adandó válasz érdekében meg kell vizsgálni, hogy a 91/414 irányelvben és mellékleteiben alkalmazott fogalmak elég tágan vannak-e meghatározva ahhoz, hogy az értékelést végzők figyelembe vehessék a metabolitok metabolitjainak esetleges ártalmas hatásait.
127 E vizsgálat keretében hangsúlyozni kell, hogy a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy valamely hatóanyagot akkor vesznek fel az I. mellékletbe, ha feltételezhető, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer megfelel majd a következő feltételnek: "maradványai [...] nincsenek ártalmas hatással az emberek vagy az állatok egészségére, vagy a talajvízre, vagy elfogadhatatlan hatással a környezetre, és ezek a maradványok, amennyiben toxikológiai vagy környezeti szempontból jelentőségük van, általánosan használt módszerekkel mérhetők". Az említett irányelv 2. cikkének 2. pontja a "növényvédőszer-maradvány" fogalmát tágan határozza meg: "egy vagy több olyan anyag, amely megjelenik a növényben, növényi termékben, állati eredetű élelmiszerben, illetve azok felületén vagy a környezetben másutt, és amelynek megjelenését, beleértve metabolitjainak, bomlás- és reakciótermékeinek megjelenését is, a növényvédő szer alkalmazása okozta". Továbbá a 91/414 irányelv II. és III. melléklete az értékelés irataival kapcsolatban többször utal a hatóanyagok tág értelemben vett bomlástermékeire vonatkozó információkérésre. Ebből következik, hogy maga a 91/414 irányelv jogosítja fel az értékelést végzőket, hogy a bomlástermékek viselkedését is vizsgálják. E körülmények között és az ellenkezőre vonatkozó bizonyítékok hiányában nem fogadható el, hogy az értékelést végzők nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el, amikor az endoszulfán-szulfát metabolitjának lebomlási útját kívánták tisztázni e bomlástermékek szóban forgó relevanciaküszöbének alkalmazásával. Azon kifogás tehát, amely szerint az ilyen vizsgálat ellentétes az iránymutatásokkal, megalapozatlan. Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el vagy megsértette a felperesek védelemhez való jogát, mivel a jelen esetben relevánsnak ítélte az endoszulfán azon bomlástermékeit, amelyek önmagukban az endoszulfán hatóanyag kevesebb mint 10%-át teszik ki, azonban az endoszulfán-szulfát metabolitnak több mint 10%-át.
128 Végül azt az érvet is el kell utasítani, amely szerint az értékelést végzők "zéró kockázat" elérésére törekedtek, és lehetetlen bizonyítást kívántak meg a felperesektől, amikor az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozatot információhiányra alapították meghatározott kockázatok helyett, mivel a fentebb végzett elemzésből következik, hogy a Bizottság előírta a biztonságos használat bizonyítását, ez azonban számára magában foglalta az endoszulfán-szulfát metabolit viselkedésének megértését is. Márpedig nem bizonyították, hogy e megközelítés nyilvánvalóan téves volt. Mindenesetre a felperesek álláspontja az, hogy bizonyították a biztonságos használatot, és azt, hogy az említett metabolit perzisztenciája és toxicitása elfogadható mértékű, így azon érvet, miszerint a Bizottság tudományosan lehetetlen bizonyítékokat kért tőlük, hatástalannak kell tekinteni.
129 Ötödször, azon kifogást illetően, amelyet a referens tagállammal az ismeretlen metabolit problematikájára vonatkozó kapcsolattartás és különösen a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás - 2001 és 2004 közötti - állítólagos hiányára alapítottak, emlékeztetni kell arra, hogy - amint azt a Bizottság és a Spanyol Királyság hangsúlyozza - az alkalmazandó szabályozás nem ír elő olyan kommunikációs vagy tájékoztatási kötelezettséget, amely szempontjából a referens tagállam és a felperesek közötti számos kapcsolatfelvétel és információcsere elégtelennek minősíthető. A felperesek által hivatkozott ECCO 106 jelentésben foglalt megjegyzést illetően, amely szerint arra kérték őket, hogy "szorosan működjenek együtt a spanyol referenssel az előterjesztendő információkkal és az irányadó határidőkkel kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében", meg kell állapítani, hogy ilyen általános módon megfogalmazott követelmény alapján nehéz megítélni, hogy a referens tagállammal való kapcsolattartás elégséges volt-e.
130 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ez az elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy valamely határozat azon címzettjét, akinek az érdekeit e határozat érezhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy álláspontját alkalmas módon kinyilváníthassa (lásd ebben az értelemen a Bíróság C-28/05. sz., Dokter és társai ügyben 2006. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-5431. o.] 74. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
131 Azon kérdést illetően, hogy ezen ítélkezési gyakorlat fényében - a vitatott 2001. augusztus és 2004. január közötti időszakot tekintve, amely során a felperesek nem kaptak tájékoztatást a környezetben való viselkedést és jövőt illetően, valamint az ökotoxikológiára vonatkozóan és különösen az e területen specializálódott M. T. szerződéses szakértőtől nem kaptak elégséges tájékoztatást - e körülmények a felperesek védelemhez való jogának megsértéséhez vezethettek-e, meg kell állapítani, hogy érvelésük ellentmondásos, mivel azt állítják, hogy 2002 májusában olyan tanulmányokat nyújtottak be, amelyek - állításuk szerint - megoldották az ismeretlen metabolit kérdését. Nehéz tehát megérteni, hogy több találkozó szervezése hogyan vezethetett volna más végeredményre a megtámadott határozatban. Márpedig valamely szabálytalanság csak akkor vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, ha konkrétan befolyásolta a felperes védelemhez való jogát, és így az említett határozat tartalmát (lásd ebben az értelemben a Bíróság 30/78. sz., Distillers Company kontra Bizottság ügyben 1980. július 10-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 2229. o.] 26. pontját). A kifogás ezért hatástalan.
132 Mindenesetre a kifogás legalább részben azon - fentebb már vizsgált - kérdést érinti, hogy az ismeretlen metabolit problematikája, és különösen annak döntő jellege az endoszulfán környezeti kockázataira vonatkozó elemzés tekintetében csak a 2004 januárjában tartott találkozón merült fel. Márpedig, amint az fentebb kifejtésre került, a felpereseket már jóval e találkozó előtt tájékoztatták az endoszulfán lebomlási útja tisztázásának szükségességéről, és e kérdés jelentőségéről a kockázatelemzés szempontjából. A felpereseknek arra is volt lehetőségük, hogy a lebomlás útját tisztázó tanulmányokat nyújtsanak be, ám nem értenek egyet az értékelést végzőkkel az említett tanulmányokból levont következtetéseket, nevezetesen az endoszulfán-szulfát metabolitjának relevanciáját, perzisztenciáját és toxicitását illetően. Márpedig a valamely tanulmány alapján levont következtetésekre vonatkozóan fennálló érdemi véleménykülönbség nem bizonyítja a véleménynyilvánítás lehetőségének hiányát, és nem értékelhető a felperesek védelemhez való jogának megsértéseként.
133 Hatodszor, a felperesek azon kiforgását illetően, hogy tudományos bizonyítékokat terjesztettek elő annak bizonyítására, hogy egyfelől az endoszulfán-szulfát metabolitja nem érte el a metabolit metabolitjára vonatkozó legszigorúbb, 10%-os relevanciaküszöböt, másfelől, hogy a talajban talált metabolit metabolitja nem volt releváns az endoszulfán környezetben való viselkedésének és ökotoxikológiájának értékeléséhez, mert nem volt perzisztens, és mert kevésbé volt toxikus, mint maga a hatóanyag, meg kell állapítani, hogy a felperesek lényegében azt állítják, hogy az endoszulfánt fel kellett volna venni a 91/414 irányelv I. mellékletébe, mivel az értékelést végzők megállapításai az endoszulfán metabolitjai metabolitjainak relevanciájára vonatkozóan tévesek voltak. Ez a kifogás tehát azon tudományos megállapítások vitatását jelenti, amelyekre a megtámadott határozatot alapították. Meg kell állapítani azonban, hogy az említett kifogás először a válaszban került megfogalmazásra.
134 Márpedig az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-a c) pontjának és 48. cikke 2. §-ának az együttes rendelkezéseiből következik, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a felhozott jogalapok rövid ismertetését, valamint hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Azon jogalapot vagy érvet azonban, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiegészítését jelenti, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell tekinteni. Ezzel szemben az olyan jogalapot, amely nem az eljárás során felmerült jogi vagy ténybeli helyzetből származik, elfogadhatatlannak kell tekinteni. E körülmények között ugyanis a felperest semmi sem akadályozta meg abban, hogy e jogalapra a keresetlevélben hivatkozzon (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-430/00. P. sz., Dürbeck kontra Bizottság ügyben 2001. november 13-án hozott végzésének [EBHT 2001., I-8547. o.] 17-19. pontját).
135 Az Elsőfokú Bíróság által feltett írásbeli kérdésre válaszul, amelyben felhívta a felpereseket, hogy válaszoljanak a Bizottság azon érvére, miszerint a megtámadott határozat alapjául szolgáló tudományos értékelés vitatása új érv, amely nem szerepel a keresetben, és ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, a felperesek előadják, hogy a keresetben felhozott jogi indokok, nevezetesen az EK 95. cikk (3) bekezdésének, a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és a tudományos vélemények kiválósága és függetlensége elvének megsértése egyértelművé teszik, hogy álláspontjuk szerint a megtámadott határozat alapjául szolgáló tudományos értékelés pontatlan volt, különösen mivel ezen értékelés nem vette figyelembe az általuk előterjesztett valamennyi információt. Egyébiránt a felperesek megítélése szerint azzal, hogy a válaszban a szóban forgó tudományos kérdéseket részletesen vizsgálták, csak a Bizottság által előadott ténybeli érveket vitatták, anélkül hogy új megsemmisítési jogalapokat hoztak volna fel.
136 E tekintetben a keresetben az EK 95. cikk (3) bekezdésére, a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére és a tudományos vélemények kiválósága és függetlensége elvére való hivatkozással kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a keresetben felhozott jogalapok keretében kifejtett érvelésből vitathatatlanul kitűnik, hogy a jogalapok arra irányulnak, hogy a Bizottság a vizsgálatához köteles volt-e figyelembe venni a felperesek által egy bizonyos határidő után benyújtott tanulmányokat, amely kérdés arra irányul, hogy a Bizottság milyen módon folytatta le az értékelési eljárást, azonban nem jelenti a Bizottság megállapításainak érdemben való vitatását, még ha az elutasított dokumentumok figyelembevétele feltehetőleg más végső érdemi határozat meghozatalához vezethetett is volna. Azon érvelés, amely szerint a felperesek kifogása az eljárás során előadott ténybeli érvek vitatására korlátozódik, szintén nem lehet sikeres, mivel a válaszból egyértelműen kitűnik, hogy az említett kifogás útján a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság azon megállapítása, miszerint a hatóanyag lebomlásának útjai nem tisztázottak, és a talajban, vízben, vízi üledékben történő lebomlására irányuló, valamint a mezokozmosz-vizsgálatok során ismeretlen metabolitokat találtak, gyakorlati és tudományos szempontból téves előfeltevésen alapszik. Márpedig, amint az fentebb kifejtésre került, a keresetben felhozott jogalapok egyértelműen annak vitatására irányultak, hogy a Bizottság milyen módon jutott erre a következtetésre, nevezetesen arra, hogy egyes bizonyítékokat elutasított, és nem e megállapítás tartalmának vitatására.
137 E körülmények között nem fogadható el, hogy ez a kifogás egy korábban felhozott jogalap kiegészítését jelenti. Továbbá nem bizonyították, hogy a felperesek számára nem volt lehetséges a keresetben felhozni e jogalapot. Azon kifogás tehát, amelyet a megtámadott határozat - metabolitok metabolitjai relevanciájára vonatkozó - megállapításainak téves jellegére alapítottak, elfogadhatatlan.
138 Mindenesetre nyilvánvaló véleménykülönbség van a felek között a felperesek tanulmányainak tudományos megállapításai tekintetében.
139 Azon kérdést illetően, hogy az endoszulfán-szulfát metabolitja eléri-e a relevanciaküszöböt, a felperesek előadják, hogy a másodlagos metabolit az elsődleges endoszulfán-szulfát metabolit 17%-át jelenti, amely a kiindulási anyag, az endoszulfán 13,4%-át képviseli, így a másodlagos metabolit csak a kiindulási anyag endoszulfán 2,3%-át jelenti. A Bizottság és a Spanyol Királyság nem vitatják e számításokat, ám - amint az fent kifejtésre került - jogilag úgy vélik, hogy a kiindulási anyag endoszulfánhoz képest a 10%-os küszöb alatt maradó metabolitokat is relevánsnak kell tekinteni.
140 Az endoszulfán-szulfát metabolitjának perzisztenciáját főként annak CO2-dá való átalakulásra (mineralizáció) vonatkozó kapacitásával, valamint 50 és 90%-os lebomlási arányának megállapításával mérik. A felperesek szerint egy 2002 májusában benyújtott tanulmányból megállapítható, hogy az endoszulfán-szulfát egy év alatt 35%-ban bomlik le, amely 100 nap alatt 9,5%-os lebomlási aránynak felel meg. A felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság vonatkozó iránymutatásai 100 nap alatt 5% feletti mineralizációs arányt írnak elő, így ez a feltétel egyértelműen teljesül. A Spanyol Királyság álláspontja szerint viszont a szóban forgó tanulmányból kitűnik, hogy az endoszulfán mineralizációja a talajban valószínűleg 5% alatti. Az endoszulfán szulfátjának átlagos életciklusa (50%-os lebomlási arány) mintegy 123 és 391 nap közötti időszak és a 120 nap alatti mineralizáció 1,01% és 13,08% között mozog. Az endoszulfán-szulfát átlagos mineralizációja megfelel az endoszulfánénak. Ebből tehát megállapítható, hogy az endoszulfán endoszulfán-szulfáttá bomlik le, és az endoszulfán szulfátjának mineralizációja 120 napos időtartamot tekintve 1,01% és 13,8% között, míg 365 nap alatt 5 és 35% között mozog a talaj típusától függően. E tanulmányban a korábbi kísérletek során talált és azonosított metabolitok egyike sem kerül említésre. Mindazonáltal létezik egy olyan metabolit, amely az alkalmazott radioaktivitás 10%-át meghaladó mértékben van jelen. Valamennyi, e metabolit azonosítására irányuló kísérlet sikertelen volt, szerkezete azonban hasonló a dikarboxilsav vagy a dihidrodiol metabolitokhoz. E metabolit azonosítása nélkülözhetetlen az endoszulfán lebomlási útjának megállapításához és a talajon való diszperzióra vonatkozó tanulmányokhoz használt maradványanyag meghatározásához.
141 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az fent már kifejtésre került, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi intézmények a közös agrárpolitika területén a követendő célok meghatározása és a megfelelő cselekvési eszközök megválasztása vonatkozásában széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Ilyen összefüggésben az ügy érdemére vonatkozóan a közösségi bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy e mérlegelési jogkör gyakorlása nem volt-e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek-e el hatáskörrel való visszaélést, illetve, hogy a közösségi intézmények nem lépték-e túl nyilvánvalóan mérlegelési jogkörük határait. Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy amikor valamely közösségi hatóságnak saját feladatkörében összetett értékelést kell végeznie, a mérlegelési jogköre egy bizonyos mértékben kiterjed az adott eljárás alapját képező tényállás megállapítására is. A jelen esetet illetően - ahol a közösségi intézmények végezték a kockázatok tudományos értékelését, és a tudományos és műszaki rend fölöttébb összetett tényeit kellett megítélniük - ebből az következik, hogy az e feladat közösségi intézmények általi teljesítésére vonatkozó bírósági felülvizsgálatnak korlátozottnak kell lennie. E körülmények között a közösségi bíróság nem helyettesítheti saját ténybeli megállapításaival a közösségi intézmények megállapításait, mivel a Szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére. Ellenkezőleg, annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy e körben a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük gyakorlása során nem követtek-e el nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a közösségi intézmények nem lépték-e túl nyilvánvalóan mérlegelési jogkörük határait (lásd a fenti 119. pontban hivatkozott Alpharma kontra Tanács ügyben hozott ítélet 177-180. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
142 Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság - mivel a metabolit szóban forgó metabolitját relevánsnak tekintette és annak talajban való perzisztenciájára tekintettel úgy határozott, hogy az említett metabolit viselkedése pontos ismeretének hiányában nem lehet megfelelően megítélni az endoszulfán környezettel kapcsolatos kockázatait - nyilvánvaló mérlegelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést követett el, vagy nyilvánvalóan túllépte mérlegelési jogkörének határait.
143 Hetedszer azon kérdést illetően, hogy a CS-formuláció, a felülvizsgált HMGY vagy az üvegházakban történő használat valóban eloszlathatta-e volna az ismeretlen metabolit perzisztenciájával kapcsolatos kétségeket, meg kell állapítani, hogy - eltekintve attól, hogy a keresetben felhozott jogalapok csak arra irányultak, hogy a Bizottság elutasíthatta-e az említett információk figyelembevételét - az Elsőfokú Bíróság nem határozhat a CS-formuláció, a felülvizsgált HMGY és az üvegházakban történő használat hatásairól, mivel a Bizottság határidőn túli benyújtás miatt elutasította azok figyelembevételét, és az Elsőfokú Bíróság e tekintetben nem helyettesítheti a Bizottság elemzését a sajátjával. Azon kérdés, hogy a Bizottság jogosult volt-e elutasítani az e problematikákkal kapcsolatos tanulmányokat, lentebb kerül vizsgálatra.
144 A fentiekből következik, hogy a felpereseknek az ismeretlen metabolitra vonatkozó kifogásait teljes egészükben el kell utasítani.
A CS-dossziéval kapcsolatos második problematikáról
- A felek érvei
145 A felperesek szerint az endoszulfán vizsgálata nem volt teljes, mivel a határidőben benyújtott CS-dossziét nem vették figyelembe. Még azt elismerve is azonban, hogy a CS-dossziét határidőn túl nyújtották be, a Bizottságnak azt figyelembe kellett volna vennie, mivel a felperesek nem tudták hamarabb benyújtani. Egyébiránt - a Bizottság és a Spanyol Királyság állításaival szemben - mivel a CS-dosszié az EC-formulációra vonatkozóan eredetileg benyújtott dossziét egészíti ki, a CS-dosszié vizsgálata csak nagyon kevés időt vett volna igénybe (maximum három hónapot), különös tekintettel arra, hogy a referens tagállam már megismerte a CS-formulációt a saját nemzeti bejelentése által. A CS-dosszié figyelembevétele lehetővé tette volna a biztonságos kültéri használat azonosítását, és ezáltal lehetővé tette volna az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét, mivel az értékelést végzők már közölték a felperesekkel, hogy az EC-formulációval a biztonságos beltéri használat biztosított volt.
146 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság szerint a CS-dossziét határidőn túl nyújtották be, ezért jogosult volt elutasítani annak figyelembevételét. Másfelől a CS-dosszié vizsgálata miatt a referens tagállamnak az endoszulfán teljes értékelését felül kellett volna vizsgálnia.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
147 Az iratokból megállapítható, hogy a felperesek a CS-formulációt először a 2002. július 17-i találkozón mutatták be a referens tagállamnak, miután e tárgypontot a levelükben bejelentették. Az említett találkozó jegyzőkönyve szerint a felperesek nem kívánták az endoszulfán eredetileg bejelentett EC-formulációját megváltoztatni, hanem a dossziét a CS-technológiával kívánták kiegészíteni az endoszulfán biztonságos kültéri használatának biztosítása érdekében. Az említett jegyzőkönyvből az is megállapítható, hogy az INIA és a MAPA a fent említett találkozón felhívták a figyelmet arra, hogy a 91/414 irányelv III. melléklete alapján újabb dosszié benyújtása nem lenne ésszerű a nagy munkateher és az ilyen eljárásra vonatkozó bizottsági engedély megszerzésének nehézségei miatt. A felperesek azonban 2003 májusában benyújtották a CS-dossziét a 91/414 irányelv III. melléklete alapján.
148 Először is a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a CS-dossziét határidőben nyújtották be. E megállapítás azonban nem helytálló. A 3600/92 rendelet 7. cikkének (4) bekezdését módosító 2266/2000 rendelet által meghatározott határidő az információk benyújtására 2002. május 25. volt, kivéve a megrendelt és a referens tagállam és a Bizottság által a dosszié vizsgálatakor szükségesnek ítélt, de még el nem készült hosszú távú tanulmányok esetében. Az ilyen tanulmányokat kellett azonosítani és ezt követően lehetett benyújtani. Kivételes esetben, amikor e tanulmányok meghatározása a referens tagállam és a Bizottság számára nem lehetséges, egy másik határidőt kell meghatározni a tanulmányok befejezésére, feltéve hogy a kérelmező a referens tagállam számára bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a tanulmányokat az ezekre vonatkozó kérés időpontjától számított három hónapon belül megrendelték, és átadja a tanulmány jegyzőkönyvét és előmenetelről szóló jelentését. A felperesek azzal érvelnek, hogy 2003 májusában még benyújthatták az említett dossziét, de nyilvánvaló, hogy az alkalmazandó jogszabály e lehetőséget pontosan meghatározott, a jelen ügytől eltérő esetekre írta elő.
149 Másodszor, az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére válaszul a felperesek megerősítették, hogy a CS-dossziét azért terjesztették elő, hogy az értékelést végzők egy meghatározott, az endoszulfán vízi toxicitására vonatkozó aggályára válaszoljanak, amelyről 2001. októberben tájékoztatták őket.
150 Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperesek nem szolgálnak semmilyen magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért nem nyújtották be a CS-dossziét a 2002. május 25-i határidő lejárta előtt, vagy legalább miért nem tettek lépéseket a Bizottság felé annak hivatalos elismerése érdekében, hogy a CS-dossziét hosszú távú tanulmányként benyújthatták a 2001/810 határozatnak megfelelően, ehelyett csak homályos állításokat tettek arra vonatkozóan, hogy az ilyen dosszié összeállítása sok időt vesz igénybe, és a vízi ökotoxikológia problémáját kezelő tanulmányok 2001 októberében még nem álltak rendelkezésre a vízi ökotoxikológiára vonatkozó iránymutatások állítólagos módosításai miatt, amelyeket egyébként nem határoztak meg.
151 Harmadszor, az iratokból megállapítható, hogy a felperesek több éve dolgoztak e formuláción. E körülmények között tehát nehezen érthető, hogy a CS-dosszié benyújtásával - mint végső megoldás az endoszulfán biztonságos használatának bizonyítására - megvárták az eljárás végét. Végül e tekintetben az sem hiteles érv, hogy csak 2000-ben a 2266/2000 rendelettel került bevezetésre annak a lehetősége, hogy a bizonyítást a biztonságos használatra korlátozzák, mivel ekkor még bőségesen maradt idő a benyújtandó dossziénak az eljárási határidőkön belüli előkészítésére.
152 A fentiekből következik, hogy a Bizottság által a CS-dosszié figyelembevételének elutasítása nem minősül nyilvánvaló mérlegelési hibának, mivel a felperesek nem bizonyították, hogy lehetetlen volt számukra a CS-dosszié 2002. május 25-e előtti benyújtása. Az a kérdés tehát, hogy a CS-dosszié vizsgálata néhány hónapot vagy többet vett-e volna igénybe, nem releváns a jelen ügy megoldásához és így már nem szükséges helyt adni a felperesek azon kérelmének, hogy jelöljenek ki szakértőt, vagy hallgassák meg az INIA-t e tekintetben.
153 Másfelől azzal kapcsolatban, hogy a referens tagállam a 2002. júliusi találkozón azt javasolta, hogy tegyenek nemzeti bejelentéseket egyes tagállamokban annak érdekében, hogy támogatást szerezzenek a CS-formulációval kapcsolatban, és hogy a MAPA képviselői elhitették a felperesekkel, hogy a MAPA a CS-dossziét a nemzeti bejelentés dossziéja alapján fogja értékelni, amelyre vonatkozóan az egyetlen bizonyíték egy, a felperesek között váltott levél, meg kell állapítani, hogy még a MAPA és az INIA e tekintetben esetleg eltérő álláspontja esetén sem lehet e körülményekből arra következtetni, hogy a felpereseknek a CS-dosszié értékelési eljárásban való figyelembevétele tekintetében jogos bizalma keletkezhetett volna. A felperesek és a MAPA között 2002. szeptember 24-én tartott találkozó jegyzőkönyvéből ugyanis megállapítható, hogy egy második formulációval kapcsolatos "III. melléklet" dossziét a MAPA szerint 2003 májusában kellett legkésőbb benyújtani, feltéve hogy a Bizottság azt jóváhagyta. Márpedig a felperesek nem vitatják, hogy nem szerezték meg ezen informális jóváhagyást. A felperesek jogos bizalmát tehát nem sértették meg, mivel nem bizonyították, hogy pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hatáskörrel rendelkező és megbízható forrásból származó biztosítékokkal rendelkeztek, amelyek alapján megalapozottan bízhattak a CS-dosszié figyelembevételében, és ezáltal az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételében (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-162/04. sz., Branco kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 119. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
154 Végül azon érdemi kérdést illetően, hogy a CS-formuláció lehetővé tette volna-e az endoszulfán biztonságos kültéri használatát - amelyet a Bizottság és a Spanyol Királyság is vitat - meg kell állapítani, hogy mivel a CS-dossziét nem vették figyelembe a megtámadott határozatot eredményező értékelési eljárás során, az e kérdésre adandó válasz meghaladja az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett eljárás kereteit.
155 A felperesek CS-dosszié problematikájával kapcsolatos kifogásait tehát teljes egészükben el kell utasítani.
Az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személyeket érő expozícióval kapcsolatos harmadik problematikáról
- A felek érvei
156 A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy az anyaggal kapcsolatba kerülő személyeket érő expozíció problematikája felmerült az értékelő jelentés tervezetében, azonban később azt megoldották. E tekintetben többek között az értékelő jelentés 2003. novemberi függelékére hivatkoznak, amelyben a referens tagállam megerősítette, hogy a felperesek által az anyaggal kapcsolatba kerülő személyek védelmével kapcsolatban benyújtott tanulmány "jól dokumentált" volt, és az endoszulfán javasolt alkalmazási módja - amely védőfelszerelés, különösen kesztyűk, védőruházat és maszk viselését foglalja magában - "elfogadható" volt. A felperesek a 2004. márciusi ECCO értékelő táblázatokra, valamint a háromoldalú találkozó jegyzőkönyvére is hivatkoznak, amelyből kitűnik, hogy a referens tagállam megállapította, hogy az anyaggal kapcsolatba kerülő személyek általi biztonságos használat biztosított. Az anyaggal kapcsolatba kerülő személyeket érő expozícióval kapcsolatos problematika újbóli felvetése a 2004-ben tartott háromoldalú találkozót követően, és annak döntő okként való figyelembevétele az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételének megtagadása kapcsán sérti a bizalomvédelem elvét és a felperesek védelemhez való jogát. Egyébiránt a felperesek azt kérik az Elsőfokú Bíróságtól, hogy pervezető intézkedés keretében kötelezze a Bizottságot a tagállamok azon észrevételeinek bemutatására, amelyek e fordulathoz vezettek.
157 Mindenesetre a problémát megoldotta volna a felülvizsgált HMGY, amelyet az eljárási határidők lejártát követően az endoszulfán üvegházakban való használatával kapcsolatban készült új tanulmányokban javasoltak, amelyeket a Bizottság nem vett figyelembe.
158 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság arra hivatkozik, hogy az "Értékelés" munkacsoport, amely a bizottság alá rendelt szerv, 2004. március 11-én, azaz jóval a háromoldalú találkozó előtt megvizsgálta az anyaggal kapcsolatba kerülő személyt érő expozíció kérdését, és a felpereseknek e tárgyban volt lehetőségük észrevételeik megtételére. A referens tagállam kezdetben pozitív reakciója a gyümölcsösökben a talajból gyűjtött adatokból végzett extrapoláláson alapult. A további megbeszélések során azonban kétségek merültek fel ezen extrapoláció megbízhatóságával kapcsolatban. Ezért az "Értékelés" munkacsoport végül arra a következtetésre jutott, hogy az anyaggal kapcsolatba kerülő személyt érő expozíció problémája nem megoldott.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
159 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperesek e problematikával kapcsolatos kifogásai a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében szereplő megállapítással kapcsolatosak, amely szerint "nem tekinthető úgy, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személyeket érő expozícióval kellően foglalkoztak".
160 Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperesek nem vitatják, hogy az e problematikával kapcsolatban általuk eredetileg benyújtott információk elégtelen volta az értékelő jelentés tervezetében már 2000 elején felmerült, amelyben többek között jelezték, hogy a toxicitással kapcsolatban eredetileg benyújtott tanulmányok alapján nem határozható meg a még nem észlelhető káros hatásszintű adag (DSNEO) megfelelő mértéke az anyaggal kapcsolatba kerülő személy megengedett expozíciós szintjének (NAEO) kiszámításához, a bőrön át és a belégzés útján kifejtett toxicitásra vonatkozó rövid távú tanulmányokat pedig nem fogadták el. A felpereseknek tehát volt lehetőségük kiegészítő tanulmányok benyújtására az endoszulfán ártalmatlanságának bizonyítása érdekében miután az értékelő jelentés tervezetében az ezzel kapcsolatos kétségeket megfogalmazták.
161 Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy a felperesek Bizottsághoz írt 2004. szeptember 24-i leveléből megállapítható, hogy tudatában voltak annak, hogy az "Értékelés" munkacsoport ülését követően kiegészítő információk voltak szükségesek az anyaggal kapcsolatba kerülő személyt érő expozíció kérdésével kapcsolatban. A háromoldalú találkozót illetően a jegyzőkönyvből kitűnik, hogy - még ha rögzítésre is került, hogy a referens tagállam azonosította a biztonságos használat módját - továbbra is szükséges volt kiegészítő információk benyújtása többek között az üvegházi dolgozókra és a járókelőkre vonatkozóan. A felperesek ekkor újabb számításokat nyújtottak be, az így benyújtott információkat azonban az "Értékelés" munkacsoport végül nem tartotta elégségesnek.
162 Mindazonáltal azt is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság és a Spanyol Királyság nem vitatja, hogy ez utóbbi az értékelési eljárás egy bizonyos pontján az anyaggal kapcsolatba kerülő személyt érő expozíciót illetően azonosította a biztonságos használat módját. Ez pedig szerintük egy kültéri tanulmány extrapolálásából következett, amely alapján a referens tagállam elfogadta, hogy a védőruházat viselése elégséges védelmet nyújt az anyaggal kapcsolatba kerülő személynek beltéri körülmények között is, más tagállamok szakértői azonban nem osztották e véleményt.
163 A fentiekre tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a felperesek számára a háromoldalú találkozót követően engedélyezni kellett-e volna új tanulmányok benyújtását is - nem csupán új érvek előterjesztését, amelyet kifejezetten engedélyeztek számukra - tekintettel arra, hogy a referens tagállam az eljárás egy bizonyos szakaszában azzal biztatta őket, hogy a biztonságos használat módja meghatározásra került. A kérdés a felülvizsgált HMGY vizsgálata elutasításának kérdéséhez (lásd lentebb) kapcsolódik, amely a felperesek szerint megoldhatta volna az anyaggal kapcsolatba kerülő személy védelmének problémáját, amelyet azonban nem vettek figyelembe, mert elkésett volt.
164 Először is hangsúlyozni kell, hogy a jogi háttérből egyértelműen megállapítható, hogy a referens tagállam értékelési eljárás során kialakított álláspontja nem döntő. A referens tagállam információkat gyűjt, és határozati javaslatot tesz, de végső soron a Bizottság határoz a bizottság véleménye alapján. A referens tagállam által az értékelési eljárás bizonyos szakaszában - az anyaggal kapcsolatba kerülő személyt érő expozíció tekintetében biztonságos használat meghatározására vonatkozóan - kialakított álláspont tehát önmagában nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy a felperesekben bizonyosságot keltsen afelől, hogy e problémát teljes egészében megoldották, különösen arra tekintettel, hogy még a háromoldalú találkozó során is fenntartották a végleges álláspont kialakításának jogát a kiegészítő információk kézhezvételéig.
165 Az sem fogadható el, hogy a felperesek védelemhez való jogát és különösen a meghallgatáshoz való jogukat megsértették az anyaggal kapcsolatba kerülő személy kérdését illetően általában és különösen a beltéri körülmények közötti védelmét illetően, mivel a fent leírt tényállásból kitűnik, hogy a felpereseknek több alkalommal volt lehetőségük tanulmányok benyújtására, és a háromoldalú találkozót követően is voltak további érveik, amelyekre álláspontjuk ismertetése érdekében hasznosan hivatkozhattak (lásd ebben az értelemben a fenti 130. pontban hivatkozott Dokter és társai ügyben hozott ítélet 74. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A felperesek szerint azonban a tanulmányaik bizonyították az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személlyel kapcsolatos kockázat hiányát, azonban a bizottság és a Bizottság más véleményen volt. Az e tekintetben fennálló véleménykülönbség azonban nem tekinthető a felperesek meghallgatáshoz való joga megsértésének. A felpereseknek ugyanis volt lehetőségük arra, hogy az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett tanulmányokból a megtámadott határozatban a Bizottság által levont következtetéseket vitassák, amit nem tettek meg, mivel keresetük arra irányul, hogy a Bizottság köteles lett volna új határidőket engedélyezni számukra, és különösen köteles lett volna újra megvizsgálni a kérdést a felülvizsgált HMGY alapján. Mindenesetre azt is meg kell állapítani, hogy - amint azt a Bizottság és a Spanyol Királyság hangsúlyozza - a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdéséből egyértelműen következik, hogy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozat főként az endoszulfán lebomlási útja tisztázatlanságával és az ismeretlen metabolit jelenlétével kapcsolatos bizonytalanságon alapszik. Ebből következik, hogy e körülmények között nem világos, hogy a felperesek számára azon lehetőség biztosítása, hogy utólag tisztázzák az anyaggal kültéri körülmények között kapcsolatba kerülő személy kérdését, hogyan vezethetett volna más végeredményre a megtámadott határozatban, úgy hogy az ezzel kapcsolatos esetleges szabálytalanság önmagában nem eredményezheti az említett határozat megsemmisítését (lásd ebben az értelemben a fenti 131. pontban hivatkozott Distillers Company kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontját).
166 A fentiekből következően az, hogy a megtámadott határozat egyik indoka az, hogy az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személyt érő expozícióról szóló tanulmány nem kielégítő, amely alapján a felperesek abban bízhattak, hogy a biztonságos használat módját a referens tagállam korábban azonosította, nem elégséges alap ahhoz, hogy a felperesek védelemhez való jogának megsértése megállapításra kerüljön, és nem minősül nyilvánvaló mérlegelési hibának sem a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazása keretében.
167 Végül a felperesek iratok benyújtására irányuló kérelmét illetően - amelyet a válaszukban fogalmaztak meg azt kérve az Elsőfokú Bíróságtól, hogy kötelezze a Bizottságot a tagállamok 2004. május 17-i háromoldalú találkozót követően tett észrevételei benyújtására, amelyekben az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személy védelmével kapcsolatos kétségek merültek fel - a Bizottság viszonválaszában és a tárgyaláson előadta, hogy ilyen írásos dokumentumokkal nem rendelkezik. Mindenesetre a fentiekből következően az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy az eljárás iratai kellően egyértelműek, így az említett kérelemnek nem kell helyt adni.
168 A fentiekből következik, hogy a felpereseknek az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személy expozíciója problematikájával kapcsolatos kifogásait teljes egészükben el kell utasítani.
A felülvizsgált HMGY-vel kapcsolatos negyedik problematikáról
- A felek érvei
169 A felperesek szerint a megtámadott határozatban nem vették figyelembe a felülvizsgált HMGY-vel kapcsolatos érveiket - amelyek azon javaslatra vonatkoztak, hogy vizsgálják meg az endoszulfánt egy, az értékelés tárgyát képezőnél hígabb formában és kizárólag szezonális használatra vonatkozóan - noha a Bizottság a háromoldalú találkozó során elfogadta az új HMGY benyújtását.
170 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság arra hivatkozik, hogy a felülvizsgált HMGY-t határidőn túl nyújtották be, így nem volt köteles azt figyelembe venni, különösen arra tekintettel, hogy annak figyelembevétele az értékelési eljárás egy teljes szakaszának a felülvizsgálatával járt volna.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
171 Mindenekelőtt általánosságban meg kell állapítani, hogy a HMGY a növények telepítése és termesztése során betartandó szabályokat tartalmaz a mezőgazdasági termelés optimalizálása érdekében, miközben csökkenti az emberre vonatkozó és a környezeti kockázatokat. A növényvédő szereket illetően az ilyen szabályokat "helyes növény-egészségügyi gyakorlatoknak" is hívják. A jogi háttérből és az eljárás irataiból kitűnik, hogy a 91/414 irányelv szerinti értékelési eljárás során valamely hatóanyagot bizonyos alkalmazási szabályok szerint vizsgálnak meg, többek között az azt tartalmazó növényvédő szerek adagolása és alkalmazásuk gyakorisága alapján.
172 A jelen esetben a felülvizsgált HMGY problematikája a felperesek azon javaslatával kapcsolatos, hogy vizsgálják meg az endoszulfánt egy, az értékelés tárgyát képezőnél hígabb formában és kizárólag szezonális használatra vonatkozóan, amely javaslatot a háromoldalú találkozót követően, nevezetesen a 2004. június 25-i levélben terjesztettek elő. A Bizottság arra hivatkozik, hogy az eljárás e szakaszában még elfogadott új érveket, de az új HMGY előterjesztése az értékelési eljárás egy teljes szakaszának felülvizsgálatával járt volna.
173 Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek érvelése az értékelési eljárás ezen aspektusára vonatkozóan igen kevéssé került kifejtésre, a felperesek keresetükben az arra való hivatkozásra korlátozódnak, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg az említett felülvizsgált HMGY-t, noha annak vizsgálatát a háromoldalú találkozón elfogadta. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a háromoldalú találkozó jegyzőkönyvében nem szerepel az, hogy a Bizottság elfogadta az új HMGY benyújtását. Másfelől a Bizottság azon állítását, miszerint az új HMGY figyelembevétele az értékelési eljárás egy teljes szakaszának felülvizsgálatával járt volna, a felperesek nem vitatják a 2004. június 25-i levélben foglalt megjegyzéseikben, amely levél útján az értékelést végzők elé terjesztették az új HMGY-t, mivel abban jelzik, hogy a felülvizsgált HMGY megkönnyíti a kockázatelemzést, különösen az ökotoxikológiát és az endoszulfán lebomlásának értékelését illetően, amely egyértelműen magában foglalja az értékelési eljárás fontos aspektusait, és nem csupán új érveket jelent a már létező értékeléshez. Másfelől hangsúlyozni kell, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a felülvizsgált HMGY-t nem lehetett volna az eljárás során hamarabb benyújtani, mivel az iratokból kitűnik, hogy a HMGY felülvizsgálatára már az eljárás kezdeti szakaszában - nevezetesen 2001-ben - sor került annak érdekében, hogy megfeleljenek a 2266/2000 rendeletben előírt, a biztonságos használat bemutatására vonatkozó követelménynek.
174 Meg kell tehát állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították olyan vis maior helyzet fennállását, amely alapján az értékelést végzők által a felülvizsgált HMGY figyelembevételének 2004 júliusában történő elutasítása nyilvánvaló mérlegelési hibának minősülne.
175 Végül a felperesek azon állítását illetően, amely szerint a felülvizsgált HMGY-t az anyaggal kapcsolatba kerülő személy expozíciójával kapcsolatos kockázat megszüntetése érdekében terjesztették elő - eltekintve attól, hogy a felperesek érvelése ellentmondásos, mivel azt állítják, hogy a háromoldalú találkozón úgy értették, hogy az anyaggal kapcsolatba kerülő személy expozíciójának kérdése teljes egészében megoldott - emlékeztetni kell arra, hogy amint az fent kifejtésre került, mivel az anyaggal kapcsolatba kerülő személy expozíciójának kérdése másodlagos az értékelést végzők által az ismeretlen metabolit jelenlétével kapcsolatban felvetett kétségekhez képest, ezért az ezzel kapcsolatos esetleges szabálytalanság megállapítása nem vezethetne a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, miután - még ha az anyaggal kapcsolatba kerülő személy expozíciójának problémáját meg is oldanák - az ismeretlen metabolit problémája ugyanúgy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozathoz vezetett volna.
176 A fentiekből következik, hogy a felperesek felülvizsgált HMGY-vel kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.
Az endoszulfán állítólagos POP- és PBT-besorolásával kapcsolatos ötödik problematikáról
- A felek érvei
177 A felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat és az értékelés alapjául két olyan tudományos szempont szolgál, amelyeket a 91/414 irányelv nem ír elő. Nevezetesen a hatóanyag POP- vagy PBT-besorolásáról van szó, amely a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.) tekintetében releváns, de a 91/414 irányelv keretében nem. Így a Bizottság a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében kifejti, hogy az endoszulfán aggodalomra ad okot perzisztenciája és illékony jellege miatt, amelyeket olyan régiókról készített monitoring eredményekben mutatták ki, melyekben a hatóanyagot nem használták fel, amely megállapítás a POP-kritérium alkalmazását eredményezi. Másfelől a "POP" kifejezés kifejezetten szerepel a háromoldalú találkozó jegyzőkönyvében, amely egy teljes fejezetet szentel e kérdésnek, és az "Értékelés" munkacsoport ülésének megállapításai egyértelműen jelzik, hogy az e molekulával kapcsolatos aggodalmak abból erednek, hogy "a hatóanyag POP-nak is minősülhet". A megtámadott határozat ezért sérti a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, valamint a felperesek abba vetett jogos bizalmát, hogy az értékelést kizárólag az említett irányelv keretébe tartozó tudományos szempontok alapján végzik.
178 Mindenesetre a probléma megoldható lett volna, ha a Bizottság figyelembe veszi az üvegházakban történő használatra vonatkozó információkat.
179 Másfelől a 91/414 irányelv 5. cikkével ellentétben a POP- és a PBT-kritériumok, valamint a 2000/60 irányelv a veszély fogalmán alapulnak és nem a kockázat fogalmán.
180 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság vitatja azon állítást, miszerint a megtámadott határozat a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt szempontoktól eltérő szempontokon alapul.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
181 Az endoszulfán állítólagos POP- és PBT-besorolásnak problematikája a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítással kapcsolatos, miszerint az endoszulfán illékony, annak fő metabolitja perzisztens, és azt olyan régiókról készített monitoring eredményekben is kimutatták, melyekben a hatóanyagot nem használták fel.
182 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy e kifogás keretében a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy az említett megállapítás olyan elemzésen alapszik, amely nem a 91/414 irányelv keretébe, hanem a 2000/60 irányelv hatálya alá tartozik. Ez utóbbi irányelv célja a víz minőségének javítása az Európai Unió vizeiben előforduló veszélyesnek minősített anyagok és egyes szennyező anyagok azonosítása és fokozatos kiküszöbölése által. A veszélyes anyagok és a szennyező anyagok meghatározása a 2000/60 irányelvben utalást tartalmaz a POP és a PBT fogalmára. A felperesek szerint a 2000/60 irányelv a vízi környezettel kapcsolatos veszély értékelésén alapszik, míg a 91/414 irányelv a környezeti kockázat megszorítóbb szempontjának alkalmazását írja elő.
183 Először is meg kell állapítani, hogy amint azt a felperesek hangsúlyozzák, a POP- és a PBT-kritériumok az értékelés során megbeszélések tárgyát képezték, és az endoszulfán POP- vagy PBT-besorolása megfontolásra került az értékelési eljárás során. A 2004. május 17-i háromoldalú találkozó Bizottság által készített jegyzőkönyve nevezetesen egy fejezetet ennek szentel, amelyben rögzítik a referens tagállamnak az endoszulfán POP- és PBT-besorolására, valamint a 2000/60 irányelv szerinti veszélyes anyagként történő besorolására vonatkozó következtetéseinek bemutatását. Azt is jelzik, hogy ezen irányelv keretében bizonyítani kell az anyag teljes mineralizációját. Ugyanezen jegyzőkönyv rögzíti a felperesek tiltakozását a POP- és PBT-kritériumok 91/414 irányelv keretében történő alkalmazásával szemben, valamint azon érvelésüket, hogy a 91/414 irányelv nem írja elő az anyag teljes mineralizációját. A Bizottság azon állítását tehát, amely szerint a megtámadott határozatot minden, az endoszulfán POP- vagy PBT-minősítésére vonatkozó megbeszéléstől, illetve az endoszulfán 2000/60 irányelv alapján történő besorolásától függetlenül fogadta el, el kell utasítani.
184 Mindazonáltal abból, hogy az értékelési eljárás során végzett vizsgálat tárgyát képezte az endoszulfán POP- vagy PBT-besorolása, illetve annak a 2000/60 irányelv alapján történő besorolása, nem lehet arra következtetni, hogy a megtámadott határozat sérti a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését. Ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat szóban forgó megállapítása (lásd a fenti 44. pontot) nem látszik ellentétesnek az említett 5. cikk (1) bekezdésében foglalt szempontokkal, amelyek tágan vannak megfogalmazva, és az emberek vagy az állatok egészségére, vagy a talajvízre gyakorolt ártalmas hatások, illetve a környezetre gyakorolt elfogadhatatlan hatások kockázatának elemzésén alapszanak (lásd a fenti 5. pontot).
185 Arra is emlékeztetni kell, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy az endoszulfán a 2000/60 irányelv keretében POP-ként vagy PBT-ként besorolható-e, a felperesek feladata volt az értékelési eljárás során annak bizonyítása, hogy a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének feltételei teljesültek. A felperesek azonban nem szolgáltak magyarázattal arra vonatkozóan, hogy valamely anyag POP- vagy PBT-besorolása mennyiben zárná ki, hogy az a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti ártalmas hatásokkal rendelkezzen. Önmagában az a tény tehát, hogy az értékelési eljárás során végzett vizsgálat tárgyát képezte az endoszulfán POP- vagy PBT-besorolása, illetve annak a 2000/60 irányelv alapján történő besorolása, nem elegendő indok a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, az azt bizonyító meggyőző érvek hiányában, hogy az említett határozat megállapításai ellentétesek a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével. A kifogás tehát megalapozatlan.
186 Másfelől a fentiekből következik, hogy az arra alapított érv, hogy a 2000/60 irányelv a veszély elemzésén alapszik, a 91/414 irányelv pedig kockázatelemzésen, valamint a felpereseknek a 91/414 irányelv keretébe tartozó szempontok kizárólagos alkalmazásába vetett jogos bizalmának megsértésére alapított érv hatástalan.
187 E körülmények között az endoszulfán állítólagos POP- és PBT-besorolásával kapcsolatos ötödik problematikára vonatkozó kifogásokat teljes egészükben el kell utasítani.
188 Azon kérdést illetően, hogy a felperesek által az értékelési eljárás végén javasolt üvegházakban történő használattal kapcsolatos megoldás mindenesetre eloszlatta-e volna az endoszulfán esetleges POP- vagy PBT-besorolásával kapcsolatos kétségeket, az üvegházakban történő használat problematikájának lentebb kifejtett elemzésére kell utalni.
Az üvegházakban történő használattal kapcsolatos hatodik problematikáról
- A felek érvei
189 A felperesek azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat nem veszi figyelembe az általuk javasolt végső megoldást, amely az endoszulfán használatának üvegházakban történő használatra történő korlátozását foglalta magában a felülvizsgált HMGY alkalmazásával, amely sérti a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, és a védelemhez való jogukat. Márpedig az üvegházi használat megoldotta volna az ismeretlen metabolit problémáját, mivel az endoszulfán az üvegházon kívül nem juthatott volna be a talajba vagy a vízbe.
190 Válaszukban a felperesek hozzáteszik, hogy az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe üvegházakban történő használat vonatkozásában történő felvételének megtagadása sérti az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét.
191 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság arra hivatkozik, hogy jogában állt elutasítani az üvegházakban történő használat megoldásának vizsgálatát, mivel azt határidőn túl terjesztették elő. Mindenesetre az ismeretlen metabolit problémájával kapcsolatos kétségeket az nem oszlatná el, mivel az üvegház nem minősül teljesen zárt környezetnek.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
192 Az üvegházakban történő használat problematikája a felperesek által a háromoldalú találkozót követően a Bizottságnak címzett 2004. június 25-i levélben foglalt javaslattal kapcsolatos, amelyben jelezték, hogy "a legpesszimistább forgatókönyv esetén" készek elfogadni az endoszulfán üvegházi paradicsomokra való használatát.
193 Az Elsőfokú Bíróság e késői előterjesztés okaira vonatkozó írásbeli kérdésére válaszul a felperesek kifejtették, hogy azt nem tudták hamarabb előterjeszteni, mivel az anyaggal kapcsolatba kerülő személy expozíciójával kapcsolatos aggályokat csak a háromoldalú találkozón közölték velük, és előtte azzal biztatták őket, hogy ez a kérdés megoldott volt. E tekintetben azonban meg kell állapítani, hogy a 2004. június 25-i levélből, valamint a felperesek válaszában kifejtett érvelésből kitűnik, hogy az endoszulfán üvegházakban paradicsomokra történő használatának megoldását az értékelést végzők fennmaradt aggályaira válaszul javasolták, különösen az ismeretlen metabolitra vonatkozó aggályokkal kapcsolatban, amelyekről már fent megállapításra került, hogy azokról a felperesek legkésőbb 2000-ben tudomást szereztek.
194 A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a Bizottság nem utasíthatta el ezen végső megoldás vizsgálatát azzal az indokkal, hogy az üvegházi paradicsomokra vonatkozó elemzés állítólagosan nem volt teljes, mivel ez a használat már az eredeti bejelentésben is szerepelt. Arra is hivatkoznak továbbá, hogy 2001 és 2004 között valójában azzal biztatták őket, hogy az endoszulfán üvegházi paradicsomokra történő alkalmazása megalapozza az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét. Ezt a kifogást szintén el kell utasítani, mivel amint azt a Spanyol Királyság a tárgyaláson kifejtette - anélkül, hogy a felperesek azt vitatták volna -, az endoszulfánt szabad földben tíz használati módra vonatkozóan jelentették be, üvegházban pedig egy használati módra. Az endoszulfán vizsgálata ezért nyilvánvalóan azon használati mód környezeti hatásainak vizsgálatára irányult, amely potenciálisan a legtöbb problémát jelenti, azaz az endoszulfán kültéri körülmények közötti használatának vizsgálatára. Abból tehát, hogy az értékelési eljárás lényegében az endoszulfán kültéri körülmények közötti használata ártalmas hatásainak kockázataira irányult, nem vonható le az a következtetés, hogy az üvegházakban történő használatot a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethetőnek kell tekinteni. A felperesek egyébiránt az eljárás végéig továbbra is kérték valamennyi bejelentett használati mód engedélyezését.
195 A fentiekből következik, hogy a felperesek nem hoztak fel elfogadható érveket azon kérdésre vonatkozóan, hogy az értékelési eljárás során miért nem tudták hamarabb előterjeszteni ezt a megoldást. Másfelől meg kell állapítani, hogy mivel ilyen későn terjesztették azt elő, és továbbra is el akarták érni az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét a lehető legszélesebb körű használat vonatkozásában, a felperesek tudatosan vállalták annak kockázatát, hogy az eljárási határidőkön belül nem fogják tudni bizonyítani, hogy az endoszulfán megfelel a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Végül azon érvek, amelyeket az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértésére alapítottak, a harmadik jogalap lenti vizsgálata keretében kerülnek vizsgálatra.
196 Mindenesetre arra is emlékeztetni kell, hogy a felek között nyilvánvaló véleménykülönbség áll fenn arra vonatkozóan, hogy az üvegház zárt környezetnek minősül-e. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság e tekintetben irreleváns érveket hoz fel a madarakra ható toxicitással kapcsolatban, mivel az üvegházakban nincsenek madarak. Az eljárás irataiból és a Spanyol Királyságnak a tárgyaláson előadott magyarázataiból mindenesetre kitűnik, hogy más aggályok is felmerültek például a víz esetleges talajba jutását illetően. A Bizottság és a Spanyol Királyság tehát egyértelműen nem fogadják el a felperesek azon állítását, miszerint az üvegházakban történő használaton alapuló megoldás az ismeretlen metabolit problémáját eloszlathatja. Eltekintve attól, hogy amint fent kifejtésre került, a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az ilyen típusú összetett tudományos értékelések vonatkozásában, e vita azt is bizonyítja, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság el is ismerné, hogy a határidőn túl előterjesztett üvegházakban történő használaton alapuló megoldás figyelmen kívül hagyása eljárási hiba volt, amely a felperesek védelemhez való jogának megsértéséhez vezetett, az egyáltalán nem lenne bizonyított, hogy annak figyelembevétele más határozat elfogadásához vezethetett volna. Ennélfogva e szabálytalanság nem vonja magával a megtámadott határozat jogellenességét, és következésképpen annak megsemmisítését.
197 Következésképpen az üvegházakban történő használat problematikájával kapcsolatos kifogásokat el kell utasítani.
Az értékelési eljárásban a referens tagállam és a Bizottság által okozott késedelem hatásával kapcsolatos hetedik problematikáról
- A felek érvei
198 Az ECPA által támogatott felperesek szerint a referens tagállam az értékelő jelentés tervezetét csak 2000 februárjában terjesztette elő megsértve ezzel a 3600/92 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amely a teljes dosszié kézhezvételétől számított tizenkét hónapos határidőt ír elő. A jelen esetben a felperesek dossziéjának frissített változata 1996 végén került benyújtásra. Ezért a felperesek számára nem írható elő határidő az információk értékelési eljárás végén történő benyújtására, mivel a referens tagállam legalább részben felelős az elszenvedett késedelemért. Másfelől a felperesek elutasítják a Bizottság és a Spanyol királyság azon állítását, miszerint a felperesek részben felelősek az értékelési eljárás során elszenvedett késedelemért.
199 A Bizottság szerint a felperesek részben maguk is hozzájárultak azon késedelemhez, amelyet most vitatnak. Elismeri, hogy a 91/414 irányelv alapján folytatott eljárások, különösen a vizsgálati program első szakasza a vártnál több időt vett igénybe, ez azonban valamennyi anyagra és valamennyi bejelentőre vonatkozóan igaz. Méltánytalan lenne azonban a felperesek részéről valamennyi késedelmet a referens tagállamnak és/vagy a Bizottságnak felróni. Továbbá a felperesek számára nem volt valamennyi, az eljárásokban elszenvedett késedelem szükségképpen hátrányos, mivel az endoszulfán így tovább maradhatott a piacon. Másfelől, amennyiben az eljárás rövidebb lett volna, akkor sem lenne ok azt feltételezni, hogy az eredmény eltérő lett volna.
200 A Spanyol Királyság támogatja a Bizottság érveit, és arra is hivatkozik, hogy az eljárás során elszenvedett késedelem nagy részét maguk a felperesek okozták, amely nyilvánvalóan a felperesek azon szándékát leplezi, hogy az eljárás ne érjen véget.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
201 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy ez a problematika lényegében az értékelési eljárás során az értékelő jelentés tervezetének előkészítésekor eredetileg elszenvedett késedelemnek a felperesek azon lehetőségére gyakorolt esetleges hatására vonatkozik, hogy a 2002. májusi és 2003. májusi eljárási határidőket betartsák.
202 Először is meg kell állapítani, hogy az értékelő jelentés tervezetének a referens tagállam általi előterjesztése jelentős késedelemmel történt a módosított 3600/92 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt határidőkhöz képest, amely szerint az említett jelentést a dossziék kézhezvételétől számított tizenkét hónapon belül kell átadni a Bizottságnak. Márpedig a jelen esetben a teljes dossziét 1995 áprilisában nyújtották be és egy évvel később annak egy frissített változatát is előterjesztették, az értékelő jelentést azonban csak 2000. február 22-én terjesztették a Bizottság elé. Márpedig meg kell állapítani, hogy beadványaikban sem a Bizottság sem a Spanyol Királyság nem szolgál magyarázattal a jogszabályban előírt határidőkhöz képest e jelentős késedelmet illetően, hanem csak arra szorítkoznak, hogy a vizsgálati eljárás során bekövetkezett bizonyos késedelmekre hivatkoznak, amelyekért a felperesek felelősek, amelyet ez utóbbiak vitatnak. Az Elsőfokú Bíróság által feltett írásbeli kérdésre válaszul a Spanyol Királyság felhívta a figyelmet az értékelési eljárás elején az eljárás újdonságára, és azon anyagok számára tekintettel felmerült szervezeti nehézségekre, amelyek vonatkozásában referens tagállammá jelölték ki. A Spanyol Királyság kifejti, hogy előtt nem létezett egyetlen akkreditált szervezet sem, amely az értékeléseket végezhette volna, és 1996-tól 1998-ig az akkreditált szervezet elvégezte az endoszulfán hatóanyag értékelését folyamatosan tájékoztatva a felpereseket megállapításairól. A Spanyol Királyság azt is megjegyzi, hogy 1998 júliusától a felperesek kiegészítő iratokat nyújtottak be, amelyek még a HMGY-t is módosították, amely még inkább késleltette az értékelő jelentés tervezetének előterjesztését.
203 Nyilvánvaló, hogy a Bizottság és a Spanyol Királyság érvelése csak részben magyarázza azt a jelentős késedelmet, amellyel az értékelő jelentés tervezetét előterjesztették. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy valamely eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lett volna a tartalma (a Bíróság 150/84. sz., Bernardi kontra Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítéletének [EBHT 1986., 1375. o.] 28. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben 2000. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 2000., II-2707. o.] 283. pontja és a T-279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-897. o.] 416. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság 209/78-215/78. és 218/78. sz., Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. október 29-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 3125. o.] 47. pontját).
204 Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel hangsúlyozni kell, hogy a felperesek érvelése ellentmondásos. Először is nem hivatkozhatnak hitelt érdemlően az értékelő jelentés tervezetének késedelmes előterjesztésére annak indokaként, hogy az információk meghatározott határidőn belül történő benyújtása lehetetlen volt számukra, amikor minden érvük azon a tényen alapszik, hogy a figyelmen kívül hagyott információk az értékelési eljárás során későn közölt aggályokra szolgálnak válaszul. Az értékelő jelentés tervezetének késedelmes előterjesztése ugyanis csak abban az esetben akadályozhatta meg a felpereseket az említett határidők betartásában, és így csak akkor lehetett tényleges hatása a megtámadott határozatra, amennyiben egyes tanulmányok benyújtásának szükségességére mutatott rá. Másodszor a felperesek kifogásolják a kommunikáció hiányát a referens tagállammal a 2000 előtti időszakban. Márpedig nyilvánvaló, hogy a felperesek és a referens tagállam közötti kommunikációra vonatkozó - az eljárás irataival benyújtott és az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére válaszul ez utóbbi által hivatkozott - bizonyítékok szerinti kommunikációnál intenzívebb kommunikáció csak késleltette volna az értékelő jelentés tervezetének előterjesztését. Az említett okirati bizonyítékok továbbá inkább azt támasztják alá, hogy a felpereseket intenzíven bevonták az értékelő jelentés tervezetének előkészítésébe, amely lehetővé tette számukra az értékelés javítását. Harmadszor az eljárás irataiból kitűnik, hogy a felperesek egyes esetekben - új információk vagy adatok benyújtásával, illetve a vizsgálat második szakaszában azzal, hogy nem mindig tartották be a tanulmányok benyújtására előírt határidőket - maguk is hozzájárultak a késedelemhez, így nehéz megállapítani, hogy az értékelő jelentés tervezetének korábbi időpontban történő előterjesztése mennyiben tette volna lehetővé az értékelést végzők egyes aggályainak korábbi megismerését.
205 Következésképpen a referens tagállam és a Bizottság által okozott késedelem hatásának problematikájával kapcsolatos kifogást el kell utasítani.
206 A fentiekből következik, hogy a hét problematika egyenként történő vizsgálata során nem volt megállapítható nyilvánvaló mérlegelési hiba a Bizottság részéről a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazásakor, illetve a felperesek védelemhez vagy bármilyen jogos bizalmának védelméhez való jogának megsértése. E körülmények között nem fogadható el, hogy az értékelési eljárás említett problematikák tárgyát képező különböző aspektusainak együttes hatása elégséges alapját képezi a megtámadott határozat megsemmisítésének, mivel abból nem következik, hogy a felperesek vis maior helyzetbe kerültek, amely megakadályozta az eljárási határidők betartását. Ezért egyfelől az első jogalapot teljes egészében, másfelől a második jogalap második részét el kell utasítani.
A második jogalapnak az EK 95. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított első részéről
A felek érvei
207 Az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság - mivel nem vizsgált meg valamennyi benyújtott információt, ideértve azokat is, amelyeket a 2002. májusi és a 2003. májusi határidők előtt nyújtottak be, és mivel az endoszulfán értékelését korlátozott körű és hiányos információkra alapozta - megsértette az EK 95. cikk (3) bekezdését. Ugyanis míg a 91/414 irányelv formálisan az EK-Szerződés 43. cikkén (jelenleg, módosítást követően EK 37. cikk) alapszik, amely létrehozza a közös agrárpolitikát, annak preabulumbekezdéseiből következik, hogy a belső piaccal kapcsolatos célokat követ, ennélfogva az EK 95. cikk alkalmazandó. Így a 91/414 irányelv 4. cikke biztosítja a növényvédő szerek szabad mozgását annak megtiltásával, hogy a tagállamok az említett irányelvben harmonizált kérdésekkel kapcsolatos okok miatt megakadályozzák a harmonizált rendelkezéseknek megfelelő növényvédő szerek behozatalát, forgalmazását vagy engedélyezését. Egyébiránt a 91/414 irányelv jogi alapjának kérdése nem releváns.
208 Az EK 95. cikk (3) bekezdése értelmében a Bizottság az egészségügyre vagy a környezetvédelemre vonatkozó intézkedések elfogadásakor a legfrissebb információkat köteles figyelembe venni, ideértve a tudományos tényeken alapuló új fejleményeket. Másfelől az EK 152. cikk (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. E rendelkezések együttes hatása az, hogy valamennyi, a 91/414 irányelv értelmében elfogadott határozatnak magas szintű védelem biztosítását kell lehetővé tennie, amelyet a legfrissebb információk alapján kell megítélni.
209 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy az EK 95. cikk (3) bekezdése nem alkalmazandó, mivel az kizárólag a Tanács által az EK 251. cikkben előírt együttdöntési eljárás keretében elfogadott, a belső piac megteremtésére és működésére vonatkozó aktusok jogi alapjául szolgál. Márpedig a 91/414 irányelvet, amely a megtámadott határozat és az annak alapjául szolgáló értékelési eljárások jogi alapját képezi, az EK-Szerződés 43. cikke alapján fogadták el, amely esetében az együttdöntési eljárás nem alkalmazandó.
210 Egyébiránt a 91/414 irányelvhez hasonló mezőgazdasági szabályozás a nemzeti rendelkezéseket anélkül harmonizálhatja, hogy az EK-Szerződés 100. cikkére (jelenleg EK 94. cikk) való hivatkozás szükséges lenne, mivel az EK-Szerződés 38. cikkének (2) bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EK 32. cikk (2) bekezdése) biztosítja a mezőgazdasági terület különös rendelkezéseinek elsőbbségét a közös piac megteremtésére vonatkozó általános rendelkezésekhez képest. Az, hogy egy mezőgazdasági intézkedés környezetvédelmi vagy egészségügyi szempontokat is figyelembe vesz, nem jelenti azt, hogy emiatt a Szerződés környezetvédelemre vonatkozó szabályainak hatálya alá tartozik. Hasonló okok miatt az EK 152. cikk sem releváns.
211 Másfelől a Bizottság emlékeztet arra, hogy széles mérlegelési jogköre van a mezőgazdaság terén, és az Elsőfokú Bíróság, valamint a Bíróság kifejezetten kimondták, hogy ez a szabály alkalmazandó a 91/414 irányelvben előírt eljárásokra.
212 Végül a Bizottság jelzi, hogy nem érti, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb tudományos információk figyelembevételének kötelezettsége miért lenne más a belső piac jogszabályainak alapjául szolgáló szabályok esetében.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
213 Az EK 95. cikk (3) bekezdése, amelynek a jelen esetben való alkalmazhatóságát a Bizottság vitatja, kimondja, hogy a Bizottság a Tanácsnak tett, a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére irányuló, a belső piac megteremtése és működése terén az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.
214 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek beadványaikban megerősítik, hogy az EK 95. cikk (3) bekezdésének fényében a 91/414 irányelv jogszerűségét nem, csak az említett irányelv alapján a Bizottság által elfogadott aktusok jogszerűségét vitatják. Elismerik, hogy a 91/414 irányelv önmagában nem ellentétes az EK 95. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételekkel, álláspontjuk szerint azonban az megerősíti e feltételeket, mivel a 91/414 irányelv 5. cikke megismétli az EK 95. cikk (3) bekezdésének szövegét, amikor előírja, hogy a határozatokat "az adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján" kell elfogadni. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperesek által a jogalap e része keretében előadott érvelés egybemosódik az első jogalap és a második jogalap második része keretében előadott érveléssel, amelyeknek a megalapozatlansága már megállapítást nyert. Az EK 95. cikk (3) bekezdésének állítólagos megsértésére alapított kifogásokat tehát szintén el kell utasítani, anélkül hogy az Elsőfokú Bíróságnak döntenie kellene az említett rendelkezés alkalmazhatóságáról.
215 Az EK 152. cikk (1) bekezdését illetően - amelyre a felperesek másodlagosan hivatkoznak, és amely szerint valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét - meg kell állapítani, hogy e tekintetben a felperesek semmilyen önálló érvet nem adtak elő, hanem az azon kötelezettségre való hivatkozásra szorítkoztak, miszerint a Bizottságnak a legfrissebb információkat kell figyelembe vennie. E kifogást tehát szintén el kell utasítani.
216 A fentiekből következik, hogy a második jogalap első részét el kell utasítani.
A közösségi jog egyes általános jogelveinek megsértésére alapított harmadik jogalapról
217 A harmadik jogalap keretében a felperesek közelebbről az arányosság elvének (első rész), a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének (második rész), az ultra vires (hatáskör hiányában történő) eljárás tilalmának (harmadik rész), a gondos és pártatlan értékelés kötelezettségének (negyedik rész), a hatáskörrel való visszaélés tilalmának (ötödik rész), a védelemhez és a meghallgatáshoz való jognak (hatodik rész), a tudományos vélemények kiválósága és függetlensége elvének (hetedik rész), az egyenlő bánásmód elvének (nyolcadik rész), a különös rendelkezések általános rendelkezésekkel szembeni elsőbbsége elvének (kilencedik rész) és az estoppel elvének (tizedik rész) megsértésére hivatkoznak.
Az arányosság elvének megsértésére alapított első részről
- A felek érvei
218 A felperesek álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy annak megállapítása érdekében, hogy valamely közösségi intézmény határozata megfelel-e az arányosság elvének, meg kell vizsgálni, hogy az intézmény által alkalmazott eszköz alkalmas-e az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem lépi-e túl az annak megvalósításához szükséges mértéket. A jelen esetben azon döntés, hogy nem veszik figyelembe a felperesek által előterjesztett valamennyi információt, ellentétes a 91/414 irányelv céljával, amely a növényvédő szerek és hatóanyagaik biztonságosságának értékelése az említett irányelvben meghatározott szempontok és "az adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján", és nem tekinthető az e cél eléréséhez szükséges legkevésbé korlátozó eszköznek, mivel az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozat következménye az endoszulfán forgalomból való kivonása az Európai Unió piacán, amely a felperesek számára helyrehozhatatlan kereskedelmi következményekkel jár. Az ilyen eredmény teljesen aránytalan, különösen, amennyiben az kizárólag azon szándék következménye, hogy - mint a jelen esetben - a mesterségesen meghatározott határidőket betartsák.
219 A felperesek a Bíróság elnökének a C-365/03. P.(R.) sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2003. október 21-én hozott végzésére (EBHT 2003., I-12389. o.) és az Elsőfokú Bíróság elnökének a T-158/03. R. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2003. augusztus 5-én hozott végzésére (EBHT 2003., II-3041. o.) hivatkoznak, amelyekből az következik, hogy a Bizottság kizárólag határidőkre hivatkozással nem utasíthatja el az általuk benyújtott új információk vizsgálatát. Az a kis késedelem, amellyel ezen információk vizsgálata járt volna, ennélfogva jóval alatta maradt volna az IQV-nak a metalaxillal kapcsolatos új információk benyújtására engedélyezett póthatáridőnek, és minden bizonnyal elhanyagolható lett volna az endoszulfán értékelésének teljes időtartamához képest, amelyet a referens tagállam késedelmes értékelése meghosszabbított, és amely eredetileg 2005. december 31-ig tartott, majd meghosszabbításra került.
220 Válaszukban a felperesek hozzáteszik, hogy az endoszulfánt legalább az üvegházakban történő használat vonatkozásában fel kellett volna venni a 91/414 irányelv I. mellékletébe, és e megoldás az említett irányelv céljaival is arányban állt volna, továbbá azt is biztosította volna, hogy az endoszulfánt ugyanúgy kezelik, mint más hatóanyagokat. A Bizottság ugyanis a béta-ciflutrint azért vette fel a 91/414 irányelv I. mellékletébe, mert "az üvegházi dísznövényektől vagy a vetőmagkezeléstől eltérő használat nem [volt] kellően dokumentált, és nem bizonyult elfogadhatónak a VI. mellékletben előírt kritériumok alapján", és "ezen használati módok engedélyezésének alátámasztására azoknak az emberi fogyasztók és a környezet tekintetében való elfogadhatóságát bizonyító adatokat és információkat kell[ett] benyújtani a tagállamok számára". Ugyanezen érvelést alkalmazták a ciflutrin hatóanyag esetében, és alkalmazható lenne az endoszulfánra is.
221 Az ECPA támogatja a felperesek érvelését, és hozzáteszi, hogy a valamennyi rendelkezésre álló információ figyelembevételének Bizottság általi elutasítása a jelen esetben rendkívül aránytalan, mivel az endoszulfán és az azt tartalmazó termékek nem jelentenek káros vagy azonosított veszélyt vagy kockázatot. Végül az ECPA arra hivatkozik, hogy mindenesetre léteznek az elérni kívánt cél megvalósítására kevésbé korlátozó eszközök, mint az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételének egyszerű megtagadása. E tekintetben a kétségek eloszlatására rendelkezésre álló lehetőség az említett irányelv I. mellékletébe való felvétel időtartamának csökkentése, a biztonsági szempontok javítása, az információk tekintetében kiegészítő előírások elfogadása, valamint a bejelentők kötelezettségvállalása kiegészítő kísérletek végzésére.
222 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érvelését. Ezen túlmenően vitatja az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő, kizárólag üvegházakban történő használatra vonatkozó felvétele megtagadásának aránytalanságára alapított kifogást, mivel álláspontja szerint a keresetben az aránytalanság elvére csak a határidőkkel kapcsolatban hivatkoztak.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
223 Emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság általános jogelve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó rendelkezés által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest (lásd a Bíróság C-174/05. sz., Zuid-Hollandse Milieufederatie és Natuur en Milieu ügyben 2006. március 9-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-2443. o.] 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
224 Ebből következik, hogy az ilyen elv megvalósításának bírói felülvizsgálata keretében - tekintettel arra, hogy a Bizottság a hatóanyagok 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétele terén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik - ezen intézkedés jogellenessége csak akkor állapítható meg, ha az nyilvánvalóan nem alkalmas az általa kitűzött cél elérésére (lásd ebben az értelemben a fenti 223. pontban hivatkozott Zuid-Hollandse Milieufederatie és Natuur en Milieu ügyben hozott ítélet 29. pontját).
225 Másfelől, amint az a fenti 81. pontban kifejtésre került, a 91/414 irányelv preambulumbekezdéseiből következik, hogy ez utóbbi célja egyfelől a növényvédő szerek közösségen belüli kereskedelmében fennálló akadályok megszüntetése, valamint a növénytermesztés fejlesztése, másfelől az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet védelme.
226 Az arányosság elvének a Bizottság eljárási határidők lejártát követően előterjesztett információk figyelmen kívül hagyására vonatkozó határozata esetében történő alkalmazását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jogi háttér és az IQV-ítélet együttes vizsgálata alapján - amelyet az Elsőfokú Bíróság az első jogalap és a második jogalap második része vizsgálata keretében végzett - megállapítható, hogy a valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó határozat elfogadására irányuló - az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt - eljárás keretében halasztás alkalmazandó, amennyiben a hatóanyagot bejelentő felek vis maior helyzetbe kerültek, amely megakadályozta őket a szóban forgó hatóanyag biztonságos használatának bizonyításához szükséges kiegészítő információk benyújtására előírt eljárási határidők betartásában.
227 Márpedig a különböző problematikák fentiek szerinti vizsgálatából következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy vis maior helyzetben voltak, amely megakadályozta őket a Bizottság által figyelmen kívül hagyott információk eljárási határidőkön belül történő benyújtásában. Ebben az esetben megállapítható lenne, hogy a Bizottságnak a szóban forgó információkat és tanulmányokat figyelmen kívül hagyó határozata sérti az arányosság elvét.
228 Egyébiránt e körülmények között az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozat sem aránytalan - amennyiben a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kockázatok fenn nem állásának megállapítását lehetővé tévő kellő mennyiségű információ hiányán alapszik - tekintettel arra, hogy egyfelől a 91/414 irányelvnek az emberek és az állatok egészségének, valamint a környezet védelmére irányuló céljaival ellentétes a szóban forgó hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételére vagy annak megtagadására vonatkozó határozat meghozatalának a szóban forgó hatóanyag gyártóinak mérlegelésére bízott elhalasztása, másfelől az említett gyártóknak mindenesetre lehetőségük van a hatóanyag újbóli vizsgálatát kérni a 91/414 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján.
229 Végül a felperesek arra alapított kifogását illetően, hogy a megtámadott határozatban a Bizottságnak az üvegházakban történő használat vonatkozásában fel kellett volna vennie az endoszulfánt a 91/414 irányelv I. mellékletébe, hangsúlyozni kell, hogy a keresetben a jogalap e része keretében előadott kifogások a Bizottság azon határozatára vonatkoznak, amelyben nem engedélyezte számukra az információk benyújtására a jogszabályban előírt határidők meghosszabbítását. E kifogások tehát nem érintik a megtámadott határozat állítólagos aránytalan jellegét, amennyiben az előírta az endoszulfán forgalomból való kivonását, miközben kevésbé korlátozó intézkedést is elfogadhattak volna. E körülmények között a felperesek azon kifogását, miszerint a Bizottságnak az üvegházakban történő használat vonatkozásában fel kellett volna vennie az endoszulfánt a 91/414 irányelv I. mellékletébe, amely kifogásra első alkalommal a válaszban hivatkoztak, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a fenti 134. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján. Egyébiránt az, hogy az ECPA beavatkozási beadványában hivatkozott az említett kifogásra, nem kérdőjelezi meg azon megállapítást, miszerint valójában új jogalapról van szó, amelyet a felperesek már a keresetben is előadhattak volna (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-114/02. sz., BaByliss kontra Bizottság ügyben 2003. április 3-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-1279. o.] 417. pontját). Mindenesetre az első jogalapnak és a második jogalap második részének fenti vizsgálatából kitűnik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor elutasította a felperesek által az eljárási határidők lejárta után előterjesztett, üvegházakban történő használatra vonatkozó megoldás figyelembevételét. E körülmények között nem kifogásolható, hogy a Bizottság nem engedélyezte az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét az üvegházakban történő használat vonatkozásában.
230 A fentiekből következik, hogy a harmadik jogalap első része megalapozatlan.
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított nyolcadik részről
- A felek érvei
231 Az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy az endoszulfán értékelése során kedvezőtlenebb bánásmódot alkalmaztak, mint amelyet más, ugyanezen vizsgálati követelmények alá tartozó molekulák - például a metalaxil és a klórpirifosz - számára fenntartanak, amelyek esetében a releváns új információk benyújtására és értékelésére póthatáridőket engedélyeztek.
232 Másfelől a Bizottság nyolc hatóanyag vonatkozásában a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétel határidejét 2006. december 31-ig meghosszabbította. Az alkalmazandó határidő 2006 végéig történő meghosszabbítása miatt a vizsgálat első szakaszába tartozó nyolc hatóanyag esetében - ideértve a fenarimolt és a vinklozolint - hosszabb forgalmazási időszak állt rendelkezésre, és a bejelentőknek lehetőségük volt új információk benyújtására. Így a vinklozolin esetében az 1998-ban lejáró határidőt 2006-ig hosszabbították meg, a fenarimol esetében pedig az 1997-ben lejáró határidőt 2006-ig, míg az endoszulfán esetében a 2001-ben lejáró határidőt csak 2005-ig hosszabbították meg. A felperesek benyújtanak egy táblázatot, amely a referens tagállam eredeti értékelése késedelmének az információk értékelése érdekében tartott találkozók számára és a bejelentők, valamint az értékelést végző hatóságok közötti információcserére gyakorolt hatását mutatja be. A fenarimol és a vinklozolin esetében ez alapján gyakrabban tartottak találkozókat, és több év póthatáridőt engedélyeztek az értékelésre válaszul adott, és - a 91/414 irányelv értelmében - a technikai fejlődést figyelembe vevő új információk kidolgozására. Ebből következik, hogy a Bizottság - legalábbis egyes esetekben - hasonló helyzeteket eltérően kezelt, megsértve ezzel az egyenlő bánásmód elvét és az EK 40. cikk (3) bekezdését.
233 Másfelől az egyenlőtlen bánásmód nem csak az endoszulfánnal azonos listán szereplő más hatóanyagok esetében engedélyezett hosszabb értékelési szakaszra vonatkozik, hanem az általános értékelés során alkalmazott szempontok és az endoszulfán végleges értékelése eredményének különbözőségére is.
234 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
235 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az EK 40. cikk a Tanács munkavállalók szabad mozgása terén fennálló hatásköreire vonatkozik, és nem áll semmilyen összefüggésben a jogalap e része keretében előadott kifogásokkal. A felperesek egyébiránt nem szolgáltak magyarázattal annak relevanciájára vonatkozóan. Az említett rendelkezés megsértésére alapított kifogásokat tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a fenti 120. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján.
236 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve csak akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve ha e bánásmód objektíve indokolt (lásd az Elsőfokú Bíróság T-52/02. sz., SNCZ kontra Bizottság ügyben 2005. november 29-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5005. o.] 109. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
237 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy amint azt a Bizottság megjegyzi, a felperesek más hatóanyagok esetében választott megoldásokra vonatkozó érvei arra korlátozódnak, hogy olyan hatóanyagok példáit sorolják fel, amelyek esetében eltérő megoldást fogadtak el, anélkül hogy megmagyaráznák, hogy az endoszulfánt miért kellett volna másként kezelni. E kifogásokat tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a fenti 120. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján. Másfelől a jogalap e része keretében feltett lényegi kérdés mindenesetre ismét a késedelmesen előterjesztett információk figyelmen kívül hagyására vonatkozik, mivel a Bizottság csak akkor választhatott volna más megoldást - mint az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadása valamennyi alkalmazás esetében - ha elfogadta volna a felülvizsgált HMGY-re, a CS-formulációra vagy az üvegházakban történő használatra vonatkozó érvek vizsgálatát.
238 Ezt követően az endoszulfán és az egyéb hatóanyagok értékelési eljárásai lefolytatásának összehasonlítására alapított érveiket illetően meg kell állapítani, hogy a felperesek konkrét összehasonlítást csak a fenarimol és a vinklozolin esetében adtak elő. A keresetlevélben benyújtottak többek között egy összehasonlító táblázatot, amelyet a Bizottság állított össze, és amelyből álláspontjuk szerint kitűnik, hogy ezen egyéb hatóanyagok esetében gyakrabban tartottak találkozókat, és hosszabb értékelési eljárást folytattak le, amely további lehetőségeket teremtett új információk előterjesztésére. Arra hivatkoznak, hogy az endoszulfán esetében az értékelés során kevesebb találkozót tartottak, és kevesebb lehetőség volt utólagos megbeszélésekre az értékelési eljárás kezdetén történt késedelem miatt. Továbbá a fenarimol és a vinklozolin esetében a Bizottság nem állapított meg lejárati határidőt az új információk benyújtására vonatkozóan. Egyébiránt az e két hatóanyag 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételére vonatkozó határozatot a keresetlevél benyújtásakor, azaz 2006 áprilisában még nem fogadták el.
239 Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére válaszul a Bizottság előadta, hogy azon hatóanyagok esetében, amelyek vonatkozásában az értékelésre és a kockázatok kezelésére vonatkozó határozat meghozatala nehéz volt, több megbeszélést tartottak. Másfelől arra vonatkozóan, hogy az információk előterjesztésére nyitva álló határidők az említett hatóanyagok esetében eltérők lettek volna, a Bizottság vitatja, hogy az e hatóanyagokat bejelentő vállalkozások új információkat terjeszthettek elő 2003 decemberéig vagy 2004 áprilisáig. Másfelől az említett vállalkozásoknak szintén be kellett tartaniuk a jogszabályban előírt határidőket, és azok lejártát követően nem terjeszthettek elő újabb információkat. Továbbá az sem feltételezhető, hogy az értékelő jelentés tervezetének későbbi előterjesztése negatív hatással volt a kérdéses hatóanyagra, mivel például az MCPB hatóanyag értékelő jelentésének tervezetét csak 2001 decemberében terjesztették elő, ez utóbbit mégis felvették a 91/414 irányelv I. mellékletébe a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek az MCPA és az MCPB hatóanyagként való felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2005. szeptember 21-i 2005/57/EK bizottsági irányelv (HL L 246., 14. o.) alapján.
240 A fenarimolt illetően a Bizottság kifejti, hogy vitatott hatóanyagról van szó, amely esetében nehéz volt dönteni. A bizottság nem adott véleményt a hatóanyagot jóváhagyó irányelv-tervezetről, és a Bizottság 2006 júniusában és szeptemberében két eltérő aktust javasolt. A fenarimolt végül 2006-ban vették fel a 91/414 irányelv I. mellékletébe szigorú feltételekkel, többek között 18 hónap elteltével értékelést kellett végezni, míg az endoszulfán számára majdnem két évet engedélyeztek a forgalomból való fokozatos kivonásra.
241 A vinklozolin esetében a bizottság szintén nem adott véleményt, és a Bizottság 2006 júniusában tett javaslatot annak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételére vonatkozó irányelvre. A Bizottság megjegyzi, hogy a Tanács e javaslatot elutasította, és nem tett javaslatot más szövegre. Kifejti, hogy következésképpen 2007. január 1-jétől e hatóanyagra már nem vonatkoztak a 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének átmeneti rendelkezései, és azt ki kellett vonni a forgalomból.
242 Az Elsőfokú Bíróság megítélése szerint e magyarázatokból kitűnik, hogy a felperesek a tárgyalás során nem kívánták vitatni, hogy nem került megállapításra az, hogy a fenarimol és a vinklozolin kedvezőbb bánásmódban részesült, mint az endoszulfán. Meg kell tehát állapítani, hogy figyelembe véve többek között valamennyi vizsgálati eljárás egyediségét, amely rendkívül nehézzé teszi az összehasonlításokat, valamint a Bizottság mérlegelési jogkörét arra vonatkozóan, hogy hogyan végzi az ilyen mértékben szakmai jellegű és összetett vizsgálatokat - amely a fentiekben többször rögzítésre került -, a felperesek nem bizonyították, hogy az összehasonlítás tárgyát képező értékelési eljárások lefolytatásának különbözőségei nem voltak objektíve indokoltak.
243 A fentiekből következik, hogy a harmadik jogalap nyolcadik része megalapozatlan.
A harmadik jogalap többi részéről
244 Amint az fent kifejtésre került, a jogalap második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, kilencedik és tizedik része keretében a felperesek a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének, az ultra vires eljárás tilalmának, a gondos és pártatlan értékelés kötelezettségének, a hatáskörrel való visszaélés tilalmának, a védelemhez és a meghallgatáshoz való jognak, a tudományos vélemények kiválósága és függetlensége elvének, a különös rendelkezések általános rendelkezésekkel szembeni elsőbbsége elvének, illetve az estoppel elvének megsértésére hivatkoznak.
- A felek érvei
245 Mindenekelőtt a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének állítólagos megsértését illetően az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy az endoszulfánt a 91/414 irányelvben nem szereplő szempontok alapján értékeljék - mint a PBT- és POP-kritériumok vagy az értékelés során módosított szabályok, mint a metabolitokra vonatkozó iránymutatások - sérti jogos bizalmukat és a jogbiztonság elvét hatóanyaguknak kizárólag az említett irányelv keretében való megítélését illetően. A Bíróság folyamatosan megerősítette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, amelyek értelmében a közösségi jogszabályok hatásainak egyértelműeknek és előreláthatóknak kell lenniük azok számára, akikre annak hatálya kiterjed (lásd a Bíróság 212/80-217/80. sz., Meridionale Industria Salumi és társai egyesített ügyekben 1981. november 12-én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2735. o.] 10. pontját). Mivel a Bizottság az értékelés szempontjait több alkalommal módosította, legalább egy új határidőt és elegendő alkalmat kellett volna biztosítania a felperesek számára, hogy bejelentésüket az új szempontokhoz igazíthassák. Ezen túlmenően a közösségi jogalkotó feladata bármely új szempont felvétele az irányelvbe a Bizottság javaslatára és az alkalmazandó jogalkotási eljárásnak megfelelően, nem pedig a Bizottság feladata az új szabályok elfogadása saját kezdeményezésére. A 91/414 irányelvben kifejezetten elő nem írt értékelési szempontok alkalmazása az ezen új szempontokon alapuló határozatokat - mint az endoszulfán esetében is - érvénytelenné teszi.
246 Ezt követően az ultra vires eljárás tilalmát illetően az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre az endoszulfán PBT- és POP-kritériumok vagy a metabolitokra vonatkozó, a 91/414 irányelvben kifejezetten nem említett szabályok tekintetében történő megítélésére. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely végrehajtási szabályt, amelyet valamely alapirányelv rendelkezéseinek megfelelően fogadtak el, meg kell semmisíteni, amennyiben az "módosította az alapirányelv által előírt kötelezettségek [...] terjedelmét, anélkül hogy a Szerződésben előírt jogalkotási eljárást betartották volna" (a Bíróság C-303/94. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1996. június 18-án hozott ítélete [EBHT 1996., I-2943. o.]). Mindenesetre a POP- és PBT-kritériumok Bizottság általi vizsgálata felületes, és szakmai, valamint jogi hozzáértés nélkül végezték.
247 Másfelől, a gondos és pártatlan értékelés kötelezettségének állítólagos megsértését illetően az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem ítélheti meg az endoszulfán ártalmatlanságát valamely másik hatóanyagra, az endoszulfán szulfátjára és/vagy más ismeretlen metabolitokra vonatkozó adatokból származó eredmények alapján, amelyek a veszély-alapú PBT kritérium alapján kizárólag a munkacsoport szintjén végzett, és a 2000/60 irányelv szerinti következtetést nem tartalmazó értékelésből következnek. A Bizottság az endoszulfánt saját tulajdonságaira tekintettel köteles értékelni teljes kockázatvizsgálat alapján, nem pedig kémiailag eltérő hatóanyagok - mint a metabolitok - állítólagos veszélyes tulajdonságai alapján hiányos adatokat felhasználva. Másfelől a felperesek álláspontja szerint a 2004. május 17-i háromoldalú találkozó jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a referens tagállam és a Bizottság önkényesen választottak ki egyes, az endoszulfánt érintő adatokból származó eredményeket, amelyek egy sajátos következtetést támasztanak alá, és szándékosan figyelmen kívül hagytak más eredményeket és kiigazításokat, amelyeket a felperesek készítettek az értékelést végzőknek a CS-formuláció biztonságos használatával kapcsolatban fennmaradó aggályaira válaszul. Ezért a Bizottság az endoszulfánt nem értékelte gondosan és pártatlanul.
248 Továbbá az állítólagosan elkövetett hatáskörrel való visszaélést illetően az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság visszaélt hatáskörével, mivel az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét az említett irányelvben nem szereplő kritériumok és önkényesen kiválasztott, a felperesek által benyújtott legfrissebb információkat nem tartalmazó adatok alapján utasította el. A Bizottság endoszulfánra vonatkozó megállapításai hiányos és korlátozott körű eredményeken, vagy a 2000/60 irányelvben előírt elvek alapján a veszélyre összpontosító módszer alkalmazásával - nem pedig a 91/414 irányelvben előírt értékelési eljárás alapján - elért eredményeken alapszanak, amely azt a benyomást kelti, hogy a határozat önkényes, és kizárólag abból a célból fogadták el, hogy megerősítsék a PBT- és/vagy POP-következtetéseket az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételének megtagadására vonatkozó határozat alátámasztása érdekében. Másfelől a Bizottság és a referens olyan tanulmányok benyújtását is megkövetelték, amelyek nem tartoznak a 91/414 irányelv keretébe, és amelyek nem a tényleges használat feltételeihez kapcsolódnak. Mindenesetre az endoszulfánt és annak metabolitjait elkülönülten kellene értékelni. A hivatkozott PBT-tulajdonságok vagy az endoszulfán metabolitjaira vonatkozó más aggályok ennélfogva - a felperesek álláspontja szerint - nem befolyásolhatják negatívan magának az endoszulfánnak a 91/414 irányelv alapján történő értékelését, hanem elkülönült értékelést kívánnak meg, amelyet a referens tagállam úgy döntött, hogy nem végez el. Mivel az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadását az endoszulfán metabolitjaira vonatkozó eredményekre (vagy az ilyen eredmények hiányára) alapította, a Bizottság visszaélt az említett irányelvben meghatározott hatáskörével.
249 Másfelől a védelemhez és a meghallgatáshoz való jog állítólagos megsértését illetően az ECPA által támogatott felperesek azzal érvelnek, hogy mivel az általuk benyújtott új adatokat és az alátámasztásukra előadott érvelést nem vizsgálta meg, az értékelési szempontokat több alkalommal módosította, nem biztosítva elegendő időt az ehhez való alkalmazkodásra, és a 91/414 irányelvben nem szereplő szempontokat alkalmazott, a Bizottság megfosztotta a felpereseket a védekezésük hatékony előadásának lehetőségétől. A referens tagállam az endoszulfánt nem a 91/414 irányelvben foglalt szempontok alapján értékelte, nem kommunikált a bejelentőkkel, irreleváns vagy a 91/414 irányelv keretébe nem tartozó tanulmányok benyújtását kérte, és egyes benyújtott adatok vizsgálatát elutasította, amelyek viszont az endoszulfán megfelelő értékeléséhez meghatározó jelentőségűek voltak. Ezen hibákkal és nyilvánvaló jogsértésekkel szemben a Bizottságnak gondos ügyintézési kötelezettsége alapján fel kellett volna lépnie, annak biztosítása érdekében, hogy először is az értékelést tudományos és jogi szempontból észszerűen végezzék, és másodszor, hogy a felperesek elegendő idővel és lehetőséggel rendelkezzenek álláspontjaik hatékony megvédéséhez és a több alkalommal módosított szabályokhoz való alkalmazkodáshoz.
250 Ezt követően a tudományos vélemények kiválósága és függetlensége elvének állítólagos megsértését illetően az ECPA által támogatott felperesek a Bizottságnak a fogyasztói egészségvédelemről és az élelmiszerbiztonságról szóló 1997. április 30-i közleményére hivatkoznak, amelyben kifejtésre kerül, hogy a magas szintű tudományos információknak általában a fogyasztóvédelemre és különösen a fogyasztók egészségének védelmére vonatkozó közösségi szabályok megfogalmazása és módosítása során rendkívüli jelentőségük van. Másfelől, a fogyasztói egészségvédelem és élelmiszerbiztonság területén felállított tudományos bizottságok felállításáról szóló, 97/579/EK bizottsági határozat (HL L 237., 18. o.) alapján a fogyasztói egészségvédelemmel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó tudományos véleményeknek a fogyasztók és az ipar védelme érdekében a kiválóság és a függetlenség elvein kell alapulniuk. Másfelől az Elsőfokú Bíróság már kimondta, hogy a kockázatok lehető legkimerítőbb, a valódiság, átláthatóság és függetlenség elvét tiszteletben tartó tudományos véleményeken alapuló tudományos értékelése jelentős eljárási garancia az intézkedések tudományos objektivitásának biztosítása és az önkényes intézkedések elfogadásának elkerülése érdekében (az Elsőfokú Bíróság T-13/99. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3305. o.] 172. pontja). Márpedig az endoszulfán esetében a referens tagállam annak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadását nagyrészt a metabolitokkal kapcsolatos aggályok, valamint az állítólagos PBT- és POP-tulajdonságok alapján javasolta, amelyeket a 91/414 irányelv nem tartalmaz, és amelyeket más molekulák értékelése során nem alkalmaztak. Másfelől a folyamatosan módosított iránymutatások a felperesek dossziéjának értékelését teljesen kiszámíthatatlanná tették. Ennélfogva az értékelés teljesen szubjektív, és nem minősül a megkívánt objektív és magas szintű tudományos véleménynek.
251 Másfelől a különös rendelkezések általános rendelkezésekkel szembeni elsőbbsége elvének állítólagos megsértését illetően az ECPA által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem fogadhatott volna el az endoszulfán 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozatot olyan kritériumok felhasználásával, mint a veszély-alapú PBT- és POP-kritériumok, amelyek nem a 91/414 irányelv szerinti értékelés keretében, hanem a 2000/60 irányelv alapján alkalmazandók. A 91/414 irányelv különös rendelkezései minősülnek az elsőbbséget élvező jogszabálynak. Következésképpen a 2000/60 irányelv és a 91/414 irányelv közötti ütközés esetén ez utóbbi élvez elsőbbséget (lex specialis).
252 Végül az ECPA által támogatott felperesek álláspontja szerint az estoppel elvének értelmében senki sem hivatkozhat olyan tényre vagy szabálytalanságra, amely saját magatartásának lehet a következménye. A jelen esetben a felperesek megítélése szerint ezen elv alkalmazásával ellentétes az, hogy a Bizottság elutasítja az általuk benyújtott információk vizsgálatát azzal az indokkal, hogy egyes mesterségesen meghatározott határidőket be kell tartani, amikor az ilyen határozat mozgatója egyértelműen és kizárólag általában a növényvédő szerek és különösen az endoszulfán értékelésében bekövetkezett késedelem, amely annak tudható be, hogy maga a Bizottság az endoszulfánnal kapcsolatos aggályait nem fejtette ki világosan, nem biztosított a felperesek számára elegendő időt arra, hogy ezen aggályaira válaszoljanak, és beadványaikat nem vizsgálta meg az irányadó határidőn belül. Ugyanígy, amennyiben valamely határidő az értékelési eljárás során előre nem látott új értékelési szempontok bevezetése miatt nem tartható be, az estoppel elve értelmében a határozat meghozatalának határideje sem érvényes a továbbiakban. A jelen esetben a Bizottság új kritériumokat és iránymutatásokat vezetett be az értékelési eljárás során, így saját maga akadályozta meg a szóban forgó határidők betartását.
253 A Spanyol Királyság által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
254 Mindenekelőtt az állítólagos hatáskörrel való visszaélést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatáskörrel való visszaélésnek a közösségi jogban pontos tartalma van, és azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor valamely közigazgatási hatóság hatáskörét a ráruházottól eltérő célra használja. A határozat csak akkor minősül hatáskörrel való visszaélésnek, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy azt a megjelölttől eltérő cél elérése érdekében hozták meg (a Bíróság C-285/94. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1997. június 25-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-3519. o.] 52. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-254/97. sz., Fruchthandelsgesellschaft Chemnitz kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 28-án hozott ítéletének [EBHT 1999., II-2743. o.] 76. pontja és a T-612/97. sz., Cordis kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 28-án hozott ítéletének [EBHT 1999., II-2771. o.] 41. pontja).
255 Meg kell állapítani, hogy a hatáskörrel való visszaélés bizonyítására a felperesek nem hoztak fel objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékokat, amelyek arra engednének következtetni, hogy az értékelési eljárás során valamely tanulmány kérésére vonatkozó határozatot vagy magát a megtámadott határozatot a megjelölttől - nevezetesen a 91/414 irányelv céljainak megvalósításától, azaz egyfelől a növényvédő szerek közösségen belüli kereskedelmében fennálló akadályok megszüntetésétől, valamint a növénytermesztés fejlesztésétől, másfelől az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet védelmétől - eltérő cél elérése érdekében hoztak volna meg.
256 Ezt követően a tudományos vélemények kiválósága és függetlensége elvét illetően a fenti 250. pontban hivatkozott - a felperesek által felhozott - Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben hozott ítélet 170-172. pontjából a következő tűnik ki:
"[A]z elővigyázatosság elve lehetővé teszi a közösségi intézmények számára, hogy az emberek egészsége érdekében, ám még hiányos tudományos ismeretek alapján olyan védelmi intézkedéseket fogadjanak el, amelyek akár súlyosan is sérthetnek védelemben részesülő jogi álláspontokat, és e tekintetben az intézményeknek széles mérlegelési jogkört biztosít. Márpedig a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ilyen körülmények között a közösségi jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított garanciák tiszteletben tartása még inkább jelentőséget kap. E garanciák között szerepel többek között az illetékes intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott eset valamennyi releváns körülményét. Ebből következik, hogy a kockázatok lehető legkimerítőbb, a valódiság, átláthatóság és függetlenség elvét tiszteletben tartó tudományos véleményeken alapuló tudományos értékelése jelentős eljárási garancia az intézkedések tudományos objektivitásának biztosítása és az önkényes intézkedések elfogadásának elkerülése érdekében."
257 Ezen ítélkezési gyakorlat alapján és a Bizottság álláspontjával ellentétben nem irreleváns az, hogy a felperesek a megtámadott határozat kiváló és független tudományos véleményekre való alapításának szükségességére hivatkoztak. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az értékelési eljárás egyes sajátosságai, mint a tagállami szakértőkkel folytatott konzultáció és a bejelentést tevő vállalkozások azon lehetősége, hogy az értékelési eljárás különböző szereplőivel tartott találkozók és megbeszélések alapján kiegészítő információkat és tanulmányokat nyújtsanak be, egyértelműen a fenti 250. pontban hivatkozott Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben hozott ítéletben rögzített eljárási garanciákkal kapcsolatos aggályokra válaszolnak. Márpedig fentebb megállapításra került, hogy az eljárás során a Bizottság semmilyen olyan szabálysértést sem követett el, amely a megtámadott határozat megsemmisítését vonná maga után. Másfelől meg kell jegyezni, hogy a felperesek összekeverik az eljárási garanciák tiszteletben tartását az érdemi véleménykülönbség lehetőségével.
258 A továbbiakról pedig meg kell állapítani, hogy a felperesek nem adnak elő az első és a második jogalap keretében előadottaktól eltérő érvelést, amely mindkettő elutasításra került. Ezért a jelen jogalap többi része alátámasztására előadott érveket el kell utasítani.
259 A fentiekre tekintettel a jelen jogalapot és ennélfogva a keresetet is teljes egészében el kell utasítani.
A pervezető intézkedésekről és a bizonyítási eszközökről
260 A fenti 152. és 167. pontban elutasított kérelmeken kívül a felperesek azt is kérték az Elsőfokú Bíróságtól, hogy idézzen bizonyos szakértőket, vagy írásban hallgassa meg őket az általuk benyújtott, ám a Bizottság által figyelmen kívül hagyott információk relevanciájára vonatkozó meghatározott kérdésekkel kapcsolatban és szükség esetén ezen információk vizsgálata, valamint a jelen ügyben felmerült szakmai jellegű kérdésekre vonatkozó szakértői jelentés készítése érdekében. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint ezen intézkedések nem szükségesek, figyelembe véve többek között az első jogalap és a második jogalap második részének vizsgálata keretében tett megállapításokat, ezért e kérelmeket el kell utasítani.
A költségekről
261 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket saját költségeik, valamint a Bizottságnál felmerült költségek viselésére.
262 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
263 A eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-ának harmadik bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó ECPA is maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Bayer CropScience AG, a Makhteshim-Agan Holding BV, az Alfa Georgika Efodia AEVE és az Aragonesas Agro, SA, maguk viselik saját költségeiket, valamint a Bizottságnál felmerült költségeket.
3) A Spanyol Királyság és a European Crop Protection Association (ECPA) maguk viselik saját költségeiket.
Czúcz
Cooke
Labucka
Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. szeptember 9-i nyilvános ülésen.
E. Coulon
hivatalvezető
Czúcz O.
elnök
Tartalomjegyzék
Jogi háttér
A Szerződés rendelkezései
A jogvita előzményei
Értékelési eljárás
A megtámadott határozat
Az eljárás és a felek kérelmei
Az elfogadhatóságról
Az eljáráshoz fűződő érdekről
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A kereshetőségi jogról
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az ügy érdeméről
Az első, eljárási hibákra, az értékelési eljárás tisztességtelen jellegére és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról, valamint a második jogalapnak a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított második részéről
Az eljárási határidők és a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó előkérdésről
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az ismeretlen metabolittal kapcsolatos első problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A CS-dossziéval kapcsolatos második problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az anyaggal beltéri körülmények között kapcsolatba kerülő személyeket érő expozícióval kapcsolatos harmadik problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A felülvizsgált HMGY-vel kapcsolatos negyedik problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az endoszulfán állítólagos POP- és PBT-besorolásával kapcsolatos ötödik problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az üvegházakban történő használattal kapcsolatos hatodik problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az értékelési eljárásban a referens tagállam és a Bizottság által okozott késedelem hatásával kapcsolatos hetedik problematikáról
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A második jogalapnak az EK 95. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított első részéről
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A közösségi jog egyes általános jogelveinek megsértésére alapított harmadik jogalapról
Az arányosság elvének megsértésére alapított első részről
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított nyolcadik részről
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A harmadik jogalap többi részéről
- A felek érvei
- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A pervezető intézkedésekről és a bizonyítási eszközökről
A költségekről
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62006TJ0075_SUM - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62006TJ0075_SUM&locale=hu