EH 2019.04.K5 Apporttal bevitt használati jogok szerződésen alapuló jogok. A szerződéssel alapított haszonélvezeti jogra és a használat jogára az EUMSZ 63. cikkébe ütköző Fétv. 108. § (1) bekezdése nem alkalmazható [2013. évi CCXII. tv. (Fétv.) 108. § (1) bekezdés; 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 94. § (5) bekezdés].
A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás
[1] A felperes alapszabályát és alapító okiratát az alapítók 1991. december 10-én fogadták el. Az alaptőke 405300 000 forint volt, melyből 100 269 000 forint volt az apport értéke, amelyet az alperesi beavatkozó akkori jogelődje, a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát és Tokaj Város Önkormányzata szolgáltatott. Az alperesi beavatkozó jogelődje - az alapszabály 1. melléklete szerinti apportlista szerint - 79 269 000 forint értékben tulajdonjogot, illetve 99 évre szóló használati jogot bocsátott a felperes rendelkezésére. A felperes használati jogszerzésének ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, mert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Ingatlan-nyilvántartási Osztálya 76.588/1989. számú utasítása szerint gazdasági társaság javára használati jog nem jegyezhető be, ezért a bejegyzési kérelem 1992. október 2-án elutasításra került.
[2] A felperes az 1998. november 9-én tartott közgyűlésén elfogadta a 8/1998. (XI. 9.) számú határozatát, amellyel a társaság alapító okiratát, alapszabályát módosította, és az egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződést a mellékletekkel együtt elfogadta. A 9/1998. (XI. 9.) számú közgyűlési határozattal az apportlista pontosításra és elfogadásra került. Ezen okiratok alapján a Szerencsi Körzeti Földhivatal az 1999. október 28-án kelt határozattal a felperesi társaságba apportált ingatlanok vonatkozásában a használat jogát a felperes javára 2097. november 9. napjáig fennállóan bejegyezte. A 2000. szeptember 29-én, illetve a 2001. január 30-án kelt határozatokkal a tokaji (1...), (0...) és (0...) helyrajzi számú ingatlanokra haszonélvezeti jog került a felperes javára bejegyzésre. A felperesi beavatkozó a haszonélvezettel terhelt ingatlanok tulajdonosa.
[3] A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Szerencsi Járási Hivatal Járási Földhivatala a 2014. július 30-án kelt határozatával a felperes javára bejegyzett használati jogokat és haszonélvezeti jogokat törölte a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Fftv.) összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108. § (1) bekezdése alapján azzal, hogy a határozatlan időre, nem közeli hozzátartozók között, szerződéssel alapított haszonélvezeti jog és használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnt.
A kereseti kérelem és az ellenkérelmek
[4] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, mert álláspontja szerint az Fftv. 37. § (1) bekezdése a haszonélvezeti jog, illetve a használat jogának alapítását nyilvánítja semmisnek, ez a rendelkezés visszaható hatállyal nem bír, mert a 2014. május 1-jén hatályba lépett rendelkezés alapján nem lett volna törölhető az évekkel ezelőtt bejegyzett jog. A Fétv. 108. § (1) bekezdése csak a szerződéssel alapított használati jogra vonatkozik. Az alperes által törölt használati jogokat nem szerződéssel alapították, hanem apporttal. Az apport esetében nem szerződés keletkezteti a jogot az apport tárgyának követelésére, hanem az alapítói, illetve a közgyűlési határozat elfogadása. A Fétv. 108. § (1) bekezdése nem alkalmazható az apport tárgyát képező használati jogra, így az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 94. § (5) bekezdése alapján az alperes nem volt jogosult a törlés érdekében eljárni.
[5] Állította, hogy egyes ingatlanok nem minősülnek teljeskörűen mezőgazdasági művelési ágúnak, így arra nem vonatkozhatnak az alperes által alkalmazott rendelkezések, továbbá az alperes eljárása a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sérti és vonja el. Sérelmezte, hogy a kártalanításról nem rendelkeztek, és az alkalmazott jog ellentétben áll a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló megállapodással, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Belga-Luxemburgi Gazdasági Unió között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló megállapodásokkal, amelyeket az 59/1987. (XI. 29.) MT rendelettel, valamint a 7/1989. (I. 15.) MT rendelettel hirdettek ki, de továbbá ellentétes az Európai Unió jogával és az Alaptörvénnyel is.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozatában foglaltak fenntartása mellett.
[7] A felperesi beavatkozó a keresetnek történő helyt adást indítványozta.
[8] Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy valamennyi ingatlan mezőgazdasági rendeltetésű ingatlan. A használat jogának alapításáról társasági szerződés rendelkezett, ezért arra alkalmazható a Fétv. 108. § (1) bekezdése.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a 25/2015. (VII. 21.) AB határozatában vizsgálta a Fétv. 108. §-ának rendelkezését. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan a törvényalkotó nem alkotta meg a vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat, ezért e helyzet megszüntetésére hívta fel a törvényalkotót. Az Alkotmánybíróság a Fétv. 108. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság szerint a használati jogok megszüntetése önmagában nem ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével.
[10] A bíróság szerint az alperes által alkalmazott jogszabály nem alaptörvény-ellenes, ezért azt alkalmazni kellett. A használat joga társasági szerződésen alapuló vagyonbevitellel jött létre, ezért arra vonatkozik a Fétv. 108. § (1) bekezdése, az Fftv. 37. § (1) bekezdése. Az 1/2002. Polgári jogegységi határozatra hivatkozással rámutatott, hogy a társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet, ezért a jogegységi határozat alapján a használat joga is társasági szerződésen alapul. Az Fftv. 4. §-a értelmében a Fétv. 108. § (1) bekezdését alkalmazni kell azokra az ingatlanokra is, amelyekre van mezőgazdasági művelési ág nyilvántartva, attól függetlenül, hogy az nem a teljes földrészletre vonatkozik. Kifejtette továbbá, hogy a felperes által a keresetben hivatkozott egyezményekkel nem ellentétesek a Fétv. és az Fftv. rendelkezései. A felperes a kártalanítást a többi tulajdonossal szemben érvényesítheti, illetve az erre vonatkozó jogszabály megalkotása esetén az elszámolással nem érintett vagyoni igényét előterjesztheti.
A jogerős ítélet
[11] A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélet ellen, amelyet a másodfokú bíróság nem tartott megalapozottnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, csak a kereseti illeték összegét szállította le az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 43. § (3) bekezdése szerinti mértékre. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság megállapítását abban a tekintetben, hogy a használati jog szerződéssel jött létre, az apport a gazdasági társaság tulajdonába adott vagy a használat joga esetében a rendelkezésére bocsátott nem pénzbeni vagyoni hozzájárulás, melynek alapja a társaság által elfogadott társasági szerződés és alapszabály volt. A jogot szerző fél nyilatkozatát az apport elfogadása vonatkozásában a közgyűlési határozat tartalmazza. Három társaság döntött arról, hogy a perbeli ingatlanokat használati jog alapításával a felperes rendelkezésére bocsájtják. A használat jogát engedő félnek nyilatkoznia kellett az apport rendelkezésre bocsátásáról, a társaságnak pedig az apport elfogadásáról. A használat joga esetében szerződés alatt tehát a társasági szerződést és a közgyűlési határozatot kell érteni, ez a két aktus minősült szerződésnek. Ebből következően az apporttal bevitt használat jogára a szerződésre vonatkozó szabályokat alkalmazni kellett. A használati jog alapítására az alapításkor hatályban volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 158. § (1) bekezdése és 165. § (1) bekezdése vonatkozott. A használat joga esetében nem annak bejegyzése hozta létre a dologi jogot.
[12] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a haszonélvezeti jog alapítására szerződéssel került sor. A haszonélvezeti joggal érintett ingatlanokat érintően Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárásnak nincs relevanciája.
[13] Az alkalmazandó jogszabályok kógens rendelkezéseket tartalmaznak, azok értelmezésénél az Alaptörvény 28. cikke megsértésre nem került.
[14] A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti felperesi indítványt nem tartotta megalapozottnak, mert a vitatott rendelkezést, a Fétv. 108. §-át érintően Alkotmánybíróság már folytatott eljárást, ezért az ismételt megkeresés nem volt indokolt. A Fétv. 108. §-ának felperesre való alkalmazhatósága pedig az eljáró bíróság hatáskörébe és nem az Alkotmánybíróságra tartozik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet a felülvizsgálati tárgyaláson csak részben tartott fenn. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kérte elsődlegesen a másodfokú és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását azzal, hogy a másodfokú bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz a Fétv. 108. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésekbe történő ütközésének megállapítása iránt.
[16] Állította, hogy a Fétv. 108. § (1) bekezdése nem alkalmazható a felperest megillető használat jogára, az apport ugyanis nem szerződés, az apportálással kapcsolatban nem jön létre szerződés. Tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az apportálás során az apportot nyújtó részvényes és az apportot kapó társaság között szerződéses jogviszony áll fenn. A gazdasági társaság a cégbíróság bejegyző végzésével jön létre, a bejegyzés konstitutív hatállyal keletkezteti a társaságot, ezért a cégbíróságnak a cégnyilvántartásba történő bejegyző végzése alapján a törvény erejénél fogva jön létre az apport is. Az ingatlanokra a használat joga is a bejegyzéssel válik a társaság tőkéjének részévé, ezáltal jön létre. A cégbírósági bejegyzést megelőzően a használat joga nem a társaságé, az még nem is létezik, csak a bejegyzéssel jön létre. Így a használat jogát nem a tagok magánokirata, azaz a cégiratok keletkeztetik. Cégbírósági bejegyzés hiányában a jegyzett tőke részeként a használat joga nem lesz a társaságé, azaz nem jön létre. A bíróság nem vette figyelembe, hogy a perbeli esetben nem alkalmazhatóak a 25/2015. (VII. 21.) AB határozatban foglalt megállapítások, mert a felperesi alapító okirat és alapszabály az alapító részvényesek között létrejött megállapodás és nem a felperesi társaság és a föld tulajdonosa, az alperesi beavatkozó között létrejött, a használat jogára vonatkozó szerződés, amely mentén a felek egymással el tudnának számolni. Mivel szerződés nincs, ilyen elszámolás nem lehetséges. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben az uniós jog relevanciával bír a jelen ügyben.
[17] A felperes a Kfv. 12. számú beadványában utalt arra, hogy a Fétv. 108. § (1) bekezdése uniós jogba való ütközése kérdésében előzetes döntéshozatali eljárás van folyamatban, ezért maga is kérte az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Az előzetes döntéshozatali eljárásban C-52/16. és C-113/16. számú, egyesített ügyekben hozott ítélet alapján arra hivatkozott, hogy a Fétv. 108. § (1) bekezdése és az Inytv. 94. § (5) bekezdése ellentétes az az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 63. cikkével, ezért ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[19] A felperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem tett, a felülvizsgálati tárgyaláson csatlakozott a felperesi nyilatkozatokhoz.
[20] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy különbség van az alapítás és a létrejövetel között. A földhivatali eljárás szempontjából a szerződéses alapítás a lényeges, ez a mozzanat adja a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokat. A cég bejegyzése csak előkérdése a földhivatali eljárásnak, de attól teljesen független eljárás. Az apport valóban nem szerződés, hanem egy dologi jogot keletkeztető jogcím, ami az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető. A jogcímet viszont egy szerződés tartalmazza, akkor is, ha annak egyes tartalmi elemeit egy, a hivatkozott szerződést módosító közgyűlési határozat hordozza magában. Az apportról az alapítók a létesítő okiratban rendelkeznek, azt nem a cégbírósági bejegyzés keletkezteti.
[21] Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet kapcsán arra hivatkozott, hogy az a jelen ügyben nem irányadó.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nagyobbrészt alapos, kisebbrészt alaptalan.
[23] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. A felülvizsgálat nem terjedt ki azokra a jogsértésekre, amelyekhez a felperes konkrét, jogszabályhelyre pontosan megjelölt jogsértést nem társított.
[24] A Kúria nem tartotta indokoltnak a Pp. 11. § (5) bekezdése alapján az öt hivatásos bíróból álló tanács eljárását az ügy különös bonyolultsága hiányában.
[25] A Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy az apporttal bevitt használati jogokra a szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazhatók-e. Az 1/2002. Polgári jogegységi határozat szerint a társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet. A társasági szerződés visszterhes szerződés, amelynek alapján a társaság tagjai (alapítója), részvényesei vagyoni hozzájárulást - pénzbetétet, illetve apportot - kötelesek a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 12. §-a alapján a társaság tulajdonába adni és ennek ellenében a társasággal szemben vagyoni és személyes jogokat szereznek. Mindebből következően a felperes megalapozatlanul érvelt azzal, hogy az apportra, így az apporttal bevitt használati jogokra a szerződésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Ebben a kérdésben mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást.
[26] Abban a felek között nem volt vita, hogy a haszonélvezeti jog szerződéssel került alapításra.
[27] A fentiek alapján a szerződéssel alapított haszonélvezeti jogra és a használat jogára a Fétv. 108. § (1) bekezdése vonatkozott. A Kúria - az acte clair elvére figyelemmel - a már C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben megindult előzetes döntéshozatali eljárásra és az ügyben feltett előzetes döntéshozatali kérdésekre tekintettel újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem tartotta indokoltnak, de a megindult előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel a per tárgyalását felfüggesztette.
[28] Az Európai Unió Bírósága 2018. március 6-án a C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben meghozott ítélete szerint az EUMSZ 63. - a tőke szabad mozgása korlátozásának tilalmára vonatkozó - cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek, és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell.
[29] A Kúria a fenti ítélet alapján egyrészt azt állapította meg, hogy - jelen ügyhöz hasonlóan - az egyesített két ügy mindegyikében tagállami állampolgár tagokkal rendelkező gazdasági társaság, illetve tagállami állampolgár javára bejegyzett haszonélvezeti jog törlése volt a jogvita alapja és egyúttal az előzetes döntéshozatali kérdés tárgya, azonban mivel az Európai Unió Bírósága által vizsgált tagállami szabályozás a haszonélvezeti jogra és a használat jogára egyaránt vonatkozik, a meghozott ítélet a használat jogára vonatkozó szabályozás értelmezésére is irányadó.
[30] A Kúria a fenti ítélet alapján másrészt azt is megállapította, hogy a Fétv. 108. § (1) bekezdése ellentétes az uniós joggal, ezért az uniós jog elsőbbségének elvéből következően az uniós joggal ellentétes tagállami szabályozást figyelmen kívül kell hagyni, azt a jelen ügyben nem lehet alkalmazni, ahogy arra a Kúria Kfv.IV.37.757/2019/6., KGD.2012.116., KGD.2011.136. eseti döntésekben is rámutatott.
[31] Mindebből következően a másodfokú és az elsőfokú ítélet, valamint az alperes határozata is jogsértő, mert az ügyben az uniós joggal ellentétes szabály, a Fétv. 108. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazására került sor. E rendelkezés alkalmazásának kizártsága okán az Inytv. 94. § (5) bekezdésére alapítottan a felperes javára bejegyzett használati jogok és haszonélvezeti jogok törlésére - megszűnésük hiányában - nincs lehetőség, ezért e jogok törlésére jogsértően került sor.
[32] A Kúria ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú és az elsőfokú ítéletet, a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. A felülvizsgálati ítélet folytán az alperesnek a törölt haszonélvezeti jogok és használati jogok tekintetében az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapotot (azaz a perben támadott elsőfokú földhivatali határozat előtti állapotot) kell helyreállítania, mivel a törlésre jogsértően került sor.
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.II.37.556/2018/3.
A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
Dr. Márton Gizella előadó bíró
Dr. Rothermel Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda
Dr. Pigler Csaba ügyvéd,
Az alperes: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormány-hivatal Szerencsi Járási Hivatala
Az alperes képviselője: Dr. Szikszai Ottó jogtanácsos
A felperesi beavatkozó:
Az alperesi beavatkozó: Grand Tokaj Zrt. mint a Tokaj Kereskedőház Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. jogutóda
Az alperesi beavatkozó képviselője: Dr. Törös Ügyvédi Iroda
Dr. Törös Judit ügyvéd,
A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
24.K.27.591/2014/32. számú végzéssel kijavított 24.K.27.591/2014/28. számú ítélete
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék
1.Kf.27.001/2016/3. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria
- Miskolci Törvényszék 1.Kf.27.001/2016/3. számú ítéletét és a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.591/2014/28. számú ítéletét, valamint az alperes 2014. július 30. napján kelt 34.390/2014. számú határozatát hatályon kívül helyezi, az alperest új eljárásra kötelezi és elrendeli az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállítását;
- kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint elsőfokú, 100.000 (százezer) forint másodfokú és 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget;
- kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint elsőfokú, 60.000 (hatvanezer) forint másodfokú és 60.000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti, 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás
[1] A felperes alapszabályát és alapító okiratát az alapítók 1991. december 10-én fogadták el. Az alaptőke 405.300.000 forint volt, melyből 100.269.000 forint volt az apport értéke, amelyet az alperesi beavatkozó akkori jogelődje, a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát és Tokaj Város Önkormányzata szolgáltatott. Az alperesi beavatkozó jogelődje - az alapszabály 1. melléklete szerinti apportlista szerint - 79.269.000 forint értékben tulajdonjogot, illetve 99 évre szóló használati jogot bocsátott a felperes rendelkezésére. A felperes használati jogszerzésének ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, mert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Ingatlan-nyilvántartási Osztálya 76.588/1989. számú utasítása szerint gazdasági társaság javára használati jog nem jegyezhető be, ezért a bejegyzési kérelem 1992. október 2-án elutasításra került.
[2] A felperes az 1998. november 9-én tartott közgyűlésén elfogadta a 8/1998.(XI.9.) számú határozatát, amellyel a társaság alapító okiratát, alapszabályát módosította, és az egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződést a mellékletekkel együtt elfogadta. A 9/1998.(XI.9.) számú közgyűlési határozattal az apportlista pontosításra és elfogadásra került. Ezen okiratok alapján a Szerencsi Körzeti Földhivatal az 1999. október 28-án kelt határozattal a felperesi társaságba apportált ingatlanok vonatkozásában a használat jogát a felperes javára 2097. november 9. napjáig fennállóan bejegyezte. A 2000. szeptember 29-én, illetve a 2001. január 30-án kelt határozatokkal a tokaji (1...), (0...) és (0...) helyrajzi számú ingatlanokra haszonélvezeti jog került a felperes javára bejegyzésre. A felperesi beavatkozó a haszonélvezettel terhelt ingatlanok tulajdonosa.
[3] A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Szerencsi Járási Hivatal Járási Földhivatala a 2014. július 30-án kelt határozatával a felperes javára bejegyzett használati jogokat és haszonélvezeti jogokat törölte a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Fftv.) összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108.§ (1) bekezdése alapján azzal, hogy a határozatlan időre, nem közeli hozzátartozók között, szerződéssel alapított haszonélvezeti jog és használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnt.
A kereseti kérelem és az ellenkérelmek
[4] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, mert álláspontja szerint az Fftv. 37.§ (1) bekezdése a haszonélvezeti jog, illetve a használat jogának alapítását nyilvánítja semmisnek, ez a rendelkezés visszaható hatállyal nem bír, mert a 2014. május 1-jén hatályba lépett rendelkezés alapján nem lett volna törölhető az évekkel ezelőtt bejegyzett jog. A Fétv. 108.§ (1) bekezdése csak a szerződéssel alapított használati jogra vonatkozik. Az alperes által törölt használati jogokat nem szerződéssel alapították, hanem apporttal. Az apport esetében nem szerződés keletkezteti a jogot az apport tárgyának követelésére, hanem az alapítói, illetve a közgyűlési határozat elfogadása. A Fétv. 108.§ (1) bekezdése nem alkalmazható az apport tárgyát képező használati jogra, így az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 94.§ (5) bekezdése alapján az alperes nem volt jogosult a törlés érdekben eljárni.
[5] Állította, hogy egyes ingatlanok nem minősülnek teljes körűen mezőgazdasági művelési ágúnak, így arra nem vonatkozhatnak az alperes által alkalmazott rendelkezések, továbbá az alperes eljárása a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sérti és vonja el. Sérelmezte, hogy a kártalanításról nem rendelkeztek, és az alkalmazott jog ellentétben áll a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló megállapodással, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Belga-Luxemburgi Gazdasági Unió között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló megállapodásokkal, amelyeket az 59/1987.(XI.29.) MT rendelettel, valamint a 7/1989.(I.15.) MT rendelettel hirdettek ki, de továbbá ellentétes az Európai Unió jogával és az Alaptörvénnyel is.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozatában foglaltak fenntartása mellett.
[7] A felperesi beavatkozó a keresetnek történő helyt adást indítványozta.
[8] Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy valamennyi ingatlan mezőgazdasági rendeltetésű ingatlan. A használat jogának alapításáról társasági szerződés rendelkezett, ezért arra alkalmazható a Fétv. 108.§ (1) bekezdése.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a 25/2015.(VII.21.) AB határozatában vizsgálta a Fétv. 108.§-ának rendelkezését. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan a törvényalkotó nem alkotta meg a vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat, ezért e helyzet megszüntetésére hívta fel a törvényalkotót. Az Alkotmánybíróság a Fétv. 108.§-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság szerint a használati jogok megszüntetése önmagában nem ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével.
[10] A bíróság szerint az alperes által alkalmazott jogszabály nem alaptörvény-ellenes, ezért azt alkalmazni kellett. A használat joga társasági szerződésen alapuló vagyonbevitellel jött létre, ezért arra vonatkozik a Fétv. 108.§ (1) bekezdése, az Fftv. 37.§ (1) bekezdése. Az 1/2002. Polgári jogegységi határozatra hivatkozással rámutatott, hogy a társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet, ezért a jogegységi határozat alapján a használat joga is társasági szerződésen alapul. Az Fftv. 4.§-a értelmében a Fétv. 108.§ (1) bekezdését alkalmazni kell azokra az ingatlanokra is, amelyekre van mezőgazdasági művelési ág nyilvántartva, attól függetlenül, hogy az nem a teljes földrészletre vonatkozik. Kifejtette továbbá, hogy a felperes által a keresetben hivatkozott egyezményekkel nem ellentétesek a Fétv. és az Fftv. rendelkezései. A felperes a kártalanítást a többi tulajdonossal szemben érvényesítheti, illetve az erre vonatkozó jogszabály megalkotása esetén az elszámolással nem érintett vagyoni igényét előterjesztheti.
A jogerős ítélet
[11] A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélet ellen, amelyet a másodfokú bíróság nem tartott megalapozottnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, csak a kereseti illeték összegét szállította le az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 43.§ (3) bekezdése szerinti mértékre. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság megállapítását abban a tekintetben, hogy a használati jog szerződéssel jött létre, az apport a gazdasági társaság tulajdonába adott vagy a használat joga esetében a rendelkezésére bocsátott nem pénzbeni vagyoni hozzájárulás, melynek alapja a társaság által elfogadott társasági szerződés és alapszabály volt. A jogot szerző fél nyilatkozatát az apport elfogadása vonatkozásában a közgyűlési határozat tartalmazza. Három társaság döntött arról, hogy a perbeli ingatlanokat használati jog alapításával a felperes rendelkezésére bocsájtják. A használat jogát engedő félnek nyilatkoznia kellett az apport rendelkezésre bocsátásáról, a társaságnak pedig az apport elfogadásáról. A használat joga esetében szerződés alatt tehát a társasági szerződést és a közgyűlési határozatot kell érteni, ez a két aktus minősült szerződésnek. Ebből következően az apporttal bevitt használat jogára a szerződésre vonatkozó szabályokat alkalmazni kellett. A használati jog alapítására az alapításkor hatályban volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 158.§ (1) bekezdése és 165.§ (1) bekezdése vonatkozott. A használat joga esetében nem annak bejegyzése hozta létre a dologi jogot.
[12] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a haszonélvezeti jog alapítására szerződéssel került sor. A haszonélvezeti joggal érintett ingatlanokat érintően Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárásnak nincs relevanciája.
[13] Az alkalmazandó jogszabályok kógens rendelkezéseket tartalmaznak, azok értelmezésénél az Alaptörvény 28. cikke megsértésre nem került.
[14] A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti felperesi indítványt nem tartotta megalapozottnak, mert a vitatott rendelkezést, a Fétv. 108.§-át érintően Alkotmánybíróság már folytatott eljárást, ezért az ismételt megkeresés nem volt indokolt. A Fétv. 108.§-ának felperesre való alkalmazhatósága pedig az eljáró bíróság hatáskörébe és nem az Alkotmánybíróságra tartozik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet a felülvizsgálati tárgyaláson csak részben tartott fenn. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kérte elsődlegesen a másodfokú és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását azzal, hogy a másodfokú bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz a Fétv. 108.§ (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésekbe történő ütközésének megállapítása iránt.
[16] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Fétv. 108.§ (1) bekezdését, a Fftv. 37.§ (1) bekezdését, az Inytv. 94.§ (5) bekezdését, a régi Ptk. 158.§ (1) és (2) bekezdéseit, 205.§ (1) bekezdését, 213.§ (1) bekezdését, a korábban hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 28.§-ának, 43.§-ának, 285-286.§-ainak közelebbről nem jelölt bekezdéseit, továbbá a korábban hatályban volt, a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: régi Ctv.) 2.§-ának és 14.§-ának közelebbről meg nem jelölt rendelkezéseit, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 26.§ (3) bekezdését.
[17] Állította, hogy a Fétv. 108.§ (1) bekezdése nem alkalmazható a felperest megillető használat jogára, az apport ugyanis nem szerződés, az apportálással kapcsolatban nem jön létre szerződés. Tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az apportálás során az apportot nyújtó részvényes és az apportot kapó tárasaság között szerződéses jogviszony áll fenn. A gazdasági társaság a cégbíróság bejegyző végzésével jön létre, a bejegyzés konstitutív hatállyal keletkezteti a társaságot, ezért a cégbíróságnak a cégnyilvántartásba történő bejegyző végzése alapján a törvény erejénél fogva jön létre az apport is. Az ingatlanokra a használat joga is a bejegyzéssel válik a társaság tőkéjének részévé, ezáltal jön létre. A cégbírósági bejegyzést megelőzően a használat joga nem a társaságé, az még nem is létezik, csak a bejegyzéssel jön létre. Így a használat jogát nem a tagok magánokirata, azaz a cégiratok keletkeztetik. Cégbírósági bejegyzés hiányában a jegyzett tőke részeként a használat joga nem lesz a társaságé, azaz nem jön létre. A bíróság nem vette figyelembe, hogy a perbeli esetben nem alkalmazhatóak a 25/2015.(VII.21.) AB határozatban foglalt megállapítások, mert a felperesi alapító okirat és alapszabály az alapító részvényesek között létrejött megállapodás és nem a felperesi társaság és a föld tulajdonosa, az alperesi beavatkozó között létrejött, a használat jogára vonatkozó szerződés, amely mentén a felek egymással el tudnának számolni. Mivel szerződés nincs, ilyen elszámolás nem lehetséges. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben az uniós jog relevanciával bír a jelen ügyben.
[18] Kérte, hogy a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 11.§ (5) bekezdése alapján öt hivatásos bíróból álló tanácsban járjon el.
[19] A felperes a Kfv. 12. számú beadványában utalt arra, hogy a Fétv. 108.§ (1) bekezdése uniós jogba való ütközése kérdésében előzetes döntéshozatali eljárás van folyamatban, ezért maga is kérte az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Az előzetes döntéshozatali eljárásban C-52/16. és C-113/16. számú, egyesített ügyekben hozott ítélet alapján arra hivatkozott, hogy a Fétv. 108.§ (1) bekezdése és az Inytv. 94.§ (5) bekezdése ellentétes az az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 63. cikkével, ezért ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[21] A felperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem tett, a felülvizsgálati tárgyaláson csatlakozott a felperesi nyilatkozatokhoz.
[22] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy különbség van az alapítás és a létrejövetel között. A földhivatali eljárás szempontjából a szerződéses alapítás a lényeges, ez a mozzanat adja a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokat. A cég bejegyzése csak előkérdése a földhivatali eljárásnak, de attól teljesen független eljárás. Az apport valóban nem szerződés, hanem egy dologi jogot keletkeztető jogcím, ami az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető. A jogcímet viszont egy szerződés tartalmazza, akkor is, ha annak egyes tartalmi elemeit egy, a hivatkozott szerződést módosító közgyűlési határozat hordozza magában. Az apportról az alapítók a létesítő okiratban rendelkeznek, azt nem a cégbírósági bejegyzés keletkezteti.
[23] Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet kapcsán arra hivatkozott, hogy az a jelen ügyben nem irányadó.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nagyobbrészt alapos, kisebbrészt alaptalan.
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§ (2) bekezdése és 275.§ (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. A felülvizsgálat nem terjedt ki azokra a jogsértésekre, amelyekhez a felperes konkrét, jogszabályhelyre pontosan megjelölt jogsértést nem társított.
[26] A Kúria nem tartotta indokoltnak a Pp. 11.§ (5) bekezdése alapján az öt hivatásos bíróból álló tanács eljárását az ügy különös bonyolultsága hiányában.
[27] A Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy az apporttal bevitt használati jogokra a szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazhatók-e. Az 1/2002. Polgári jogegységi határozat szerint a társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet. A társasági szerződés visszterhes szerződés, amelynek alapján a társaság tagjai (alapítója), részvényesei vagyoni hozzájárulást - pénzbetétet, illetve apportot - kötelesek a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 12.§-a alapján a társaság tulajdonába adni és ennek ellenében a társasággal szemben vagyoni és személyes jogokat szereznek. Mindebből következően a felperes megalapozatlanul érvelt azzal, hogy az apportra, így az apporttal bevitt használati jogokra a szerződésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Ebben a kérdésben mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást.
[28] Abban a felek között nem volt vita, hogy a haszonélvezeti jog szerződéssel került alapításra.
[29] A fentiek alapján a szerződéssel alapított haszonélvezeti jogra és a használat jogára a Fétv. 108.§ (1) bekezdése vonatkozott. A Kúria - az acte clair elvére figyelemmel - a már C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben megindult előzetes döntéshozatali eljárásra és az ügyben feltett előzetes döntéshozatali kérdésekre tekintettel újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem tartotta indokoltnak, de a megindult előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel a per tárgyalását felfüggesztette.
[30] Az Európai Unió Bírósága 2018. március 6-án a C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben meghozott ítélete szerint az EUMSZ 63. - a tőke szabad mozgása korlátozásának tilalmára vonatkozó - cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek, és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell.
[31] A Kúria a fenti ítélet alapján egyrészt azt állapította meg, hogy - jelen ügyhöz hasonlóan - az egyesített két ügy mindegyikében tagállami állampolgár tagokkal rendelkező gazdasági társaság, illetve tagállami állampolgár javára bejegyzett haszonélvezeti jog törlése volt a jogvita alapja és egyúttal az előzetes döntéshozatali kérdés tárgya, azonban mivel az Európai Unió Bírósága által vizsgált tagállami szabályozás a haszonélvezeti jogra és a használat jogára egyaránt vonatkozik, a meghozott ítélet a használat jogára vonatkozó szabályozás értelmezésére is irányadó.
[32] A Kúria a fenti ítélet alapján másrészt azt is megállapította, hogy a Fétv. 108.§ (1) bekezdése ellentétes az uniós joggal, ezért az uniós jog elsőbbségének elvéből következően az uniós joggal ellentétes tagállami szabályozást figyelmen kívül kell hagyni, azt a jelen ügyben nem lehet alkalmazni, ahogy arra a Kúria Kfv.IV.37.757/2019/6., KGD.2012.116., KGD.2011.136. eseti döntésekben is rámutatott.
[33] Mindebből következően a másodfokú és az elsőfokú ítélet, valamint az alperes határozata is jogsértő, mert az ügyben az uniós joggal ellentétes szabály, a Fétv. 108.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazására került sor. E rendelkezés alkalmazásának kizártsága okán az Inytv. 94.§ (5) bekezdésére alapítottan a felperes javára bejegyzett használati jogok és haszonélvezeti jogok törlésére - megszűnésük hiányában - nincs lehetőség, ezért e jogok törlésére jogsértően került sor.
[34] A Kúria ezért a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján a másodfokú és az elsőfokú ítéletet, a Pp. 339.§ (1) bekezdése értelmében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. A felülvizsgálati ítélet folytán az alperesnek a törölt haszonélvezeti jogok és használati jogok tekintetében az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapotot (azaz a perben támadott elsőfokú földhivatali határozat előtti állapotot) kell helyreállítania, mivel a törlésre jogsértően került sor.
A döntés elvi tartalma
[35] Az EUMSZ 63. cikkével ellentétes a Fétv. 108.§ (1) bekezdése, amely a nem közeli hozzátartozók javára bejegyzett haszonélvezeti jog és használati jog megszűnését állapítja meg és erre tekintettel annak törlését rendelte el.
[36] Az uniós joggal ellentétes tagállami szabály nem alkalmazható.
Záró rész
[37] A Kúria az alperest a Pp. 78.§ (1) bekezdése értelmében a felperes jogi képviselettel felmerült elsőfokú, másodfokú és a felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, az alperesi beavatkozót a Pp. 83.§ (1) bekezdése alapján a felperes részére a beavatkozással az elsőfokú, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban okozott többletköltség viselésére kötelezte.
[38] A felperesi beavatkozó személyesen járt el, felszámítható költsége nem merült fel, illetve ilyen költség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért a költségviselésről rendelkezni nem kellett.
[39] A Kúria a kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illeték megfizetését a jogsértőnek bizonyult határozatot hozó alperesre terhelte, amely helyett, annak illetékmentességére tekintettel, a le nem rótt illetékeket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2018. szeptember 12.
Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró (Kúria, Kfv.II.37.556/2018.)