5/1984. (V. 27.) EüM rendelet

az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról szóló és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT számú rendelet 37. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az igazságügyminiszterrel és a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel - egyetértésben - a következőket rendelem:[1]

A halottvizsgálat

1. § (1) A halál bekövetkezését orvosi halottvizsgálattal (a továbbiakban: halottvizsgálat) kell megállapítani [Tv. 64. § (1) bek.].

(2) A halottvizsgálatot - ideértve a halva született magzat vizsgálatát is - az állami egészségügyi szolgálatnak a halál bekövetkezése helye szerint illetékes orvosa végzi.

(3) Ha a halál

a)[2] lakásban, szálláshelyen (szálloda, kollégium, munkásszállás stb.), üzem-egészségügyi szolgálattal nem rendelkező munkahelyen (illetve az üzemi orvos távollétében), bölcsődében, óvodában, iskolában, orvost nem foglalkoztató szociális vagy egyéb intézményben (illetve az intézmény orvosának távollétében) következett be, a halottvizsgálatot a területileg illetékes körzeti orvos, a körzeti gyermekorvos, illetőleg ezen szolgálatok ügyeletes orvosa végzi;

b)[3] üzem-egészségügyi szolgálattal rendelkező munkahelyen, illetőleg orvost foglalkoztató szociális vagy egyéb intézményben következett be, a halottvizsgálatot az üzemi orvos, illetőleg az intézmény orvosa végzi;

c) kórház-rendelőintézetben (a továbbiakban: kórház) következett be, a halottvizsgálatot az illetékes szakellátási osztály fekvő- vagy járóbeteg-ellátó egységének orvosa, illetőleg az ügyeleti szolgálatot ellátó, vagy az intézet vezetője által e feladattal megbízott orvos végzi.

(4) Közterületen, illetőleg járművön - ide nem értve az Országos Mentőszolgálat mentőfeladatot teljesítő járművét - történt halálesetnél a halál bekövetkezését a haláleset helyszínére, illetőleg a holttestnek a járműről való leemelése helyére a legrövidebb időn belül hívható orvos állapítja meg. Ezt követően a helyszínen tartózkodó vagy az orvos által értesített rendőri szerv intézkedik a holttest elszállításáról és a halottvizsgálat további teendőiről.

(5) Ha a kórház területén olyan személy halt meg, akit oda még nem vettek fel vagy onnan elbocsátottak, de a kórházat még nem hagyta el, illetőleg ha a halál a kórházba szállítás közben következett be, a halottvizsgálatot a betegfelvételre egyébként illetékes vagy a beteget elbocsátó osztály orvosa végzi.

(6) Halvaszületés (késői magzati halálozás) esetén a halottvizsgálatot a szülésnél közreműködő orvos, ilyennek hiányában a halottvizsgálatra - a (3) bekezdésben foglaltak szerint - illetékes orvos végzi.

(7) Ha a halál fegyveres erő (fegyveres testület) felügyelete alá tartozó területen, épületben, zárt alakulaton belül következett be, a halottvizsgálatot a fegyveres erő (fegyveres testület) egészségügyi szolgálatának orvosa, ha az nem áll rendelkezésre, a (3) bekezdésben foglaltak szerint illetékes orvos végzi.

2. § (1) Halál bekövetkezését vagy a magzat halvaszületését elsőként észlelő személy, illetőleg az általa értesített rendőri vagy egészségügyi szerv köteles a halálesetet az 1. § (2) bekezdésében foglaltak szerint illetékes orvossal haladéktalanul közölni.

(2) Ha a kötelező orvosi elsősegélynyújtás céljából érkező orvos vagy az Országos Mentőszolgálat kivonuló egysége - az 1. § (4) bekezdésében foglaltak kivételével - a halál bekövetkezését állapítja meg a helyszínen, köteles a halottvizsgálatra egyébként illetékes orvost értesíteni.

(3)[4] Ha a halálesetet elsőként az elhunyt kezelőorvosa (körzeti, üzemi körzeti, körzeti gyermek vagy kórházi orvos) észleli, köteles - szolgálati idején kívül is - a halottvizsgálattal kapcsolatos feladatokat ellátni.

3. § (1) A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak mielőbb, de legkésőbb halálesetről való értesülésétől számított 6 órán belül kell elvégeznie. A halottvizsgálat minden olyan orvosi vizsgálatra kiterjed, amely a halál bekövetkezésének megállapításához és a bekövetkezés módjának megítéléséhez szükséges.

(2) Ha a halál természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, a rendkívüli halál esetén követendő orvosi eljárásról szóló 11/1983. (IX. 22.) EüM-BM-IM számú együttes rendeletben foglaltak szerint kell eljárni.

(3) Rendkívüli halál esetén a halottvizsgálatot végző orvos külön feljegyzésben rögzíti az általa megállapított tényeket. Ha a halál rendkívüli módon való bekövetkezésére a körülmények nem utalnak egyértelműen, de a halottvizsgálat helyszínén nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehetne a halál okára, illetőleg arra, hogy a halál természetes módon következett be (tisztázatlan haláleset) - a hatósági eljárás csak akkor kezdeményezhető, ha a halálokra való következtetéshez, vagy megállapításhoz szükséges adatok az elhunyt kezelőorvosa által őrzött orvosi dokumentumok között nem szerepelnek.

4. § (1) Ha a halottvizsgálatot végző orvos megállapítása szerint a halál természetes módon következett be:

a) halva született magzat, illetőleg élve született, de 168 órán belül elhalálozott gyermek esetében az erre a célra rendszeresített "Perinatális halottvizsgálati bizonyítvány",

b) minden más halálesetben pedig a "Halottvizsgálati bizonyítvány"

című nyomtatványt (a továbbiakban együtt: halottvizsgálati bizonyítvány) állítja ki.

(2) A gyermeket - a fogantatástól eltelt időtartamtól függetlenül - élve születettnek kell tekinteni, ha az anya testétől történt elválasztása után az életnek bármilyen jelét adta.

(3)[5] Halva születettnek (késői magzati halottnak) kell a magzatot tekinteni, ha 24 hétnél hosszabb ideig volt az anya méhében és az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, illetve ikerszülés esetén - a magzat korától függetlenül -, ha legalább az egyik magzat élve született. Ha a magzat kora nem állapítható meg, a halvaszületés meghatározásának alapja a magzat 500 grammot meghaladó testtömege vagy 30 cm-t meghaladó testhossza. Ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta és 24 hétnél rövidebb ideig volt az anya méhében, illetve ha a magzat kora nem állapítható meg és testtömege az 500 grammot, testhossza a 30 cm-t nem haladta meg, vetélését (korai, illetve középidős magzati halált) kell megállapítani.

A halál okának megállapítása

5. § (1) Természetes módon bekövetkezett halál esetében a halál okát a holttest megvizsgálása alapján, valamint a kórelőzményi adatok figyelembevételével kell megállapítani. A halálokokra vonatkozó megállapításokat a halottvizsgálati bizonyítványba

a) a halottvizsgálatot végző orvos vagy a kezelőorvos a halottvizsgálattal egyidejűleg vagy azt követően legkésőbb 48 órán belül jegyzi be, ha a rendelkezésre álló adatokból megalapozottan lehet következtetni a halált okozó betegségre, vagy az adatok az ilyen betegséget és a beteg megfelelő orvosi ellátását egyértelműen igazolják;

b) a kórbonctani vizsgálatot végző orvos jegyzi be, ha a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alapján megállapítható kórisme vagy az alkalmazott vizsgálatok és gyógymódok hatékonyságának ellenőrzése szempontjából a kórbonctani vizsgálat elvégzése indokolt, illetőleg ha a kórbonctani vizsgálat elvégzését a kórboncnok orvos javaslatára mellőzték.

(2) A halottvizsgálatot végző orvos köteles a holttest kórbonctani vizsgálatát javasolni, ha

a)[6] az elhunyt kórelőzményében a halál előidézésében okozati összefüggésbe hozható foglalkozási betegség szerepel;

b) a meghalt személynél még életében szervátültetést végeztek;

c) a magzat halva született vagy élve született, de születését követő 168 órán belül meghalt;

d) az állami egészségügyi szolgálat által újra felhasználni kívánt nagyértékű gyógyászati segédeszközökről szóló külön jogszabályi rendelkezések azt előírják.

(3)[7] A halottvizsgálati bizonyítványon a halottvizsgálatot végző, valamint a halál okát megállapító orvos a bejegyzett adatok valódiságát aláírásával igazolja. Ezt követően a halál okát megállapító orvos - a halálok megállapítása napját követő első munkanapon - a halottvizsgálati bizonyítvány:

a) I-II-III. példányait postai úton ajánlott küldeményként vagy kézbesítő útján lezárt borítékban megküldi a haláleset helye szerint illetékes anyakönyvvezetőnek, aki a haláleset anyakönyvezése és az anyakönyvi folyószámnak a halottvizsgálati bizonyítványon történő feltüntetése után az I. példányt megküldi a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) területileg illetékes igazgatóságának, a II. példányt anyakönyvi alapiratként megőrzi, a III. példányt megküldi a haláleset helye szerint illetékes jegyzőnek a hagyatéki eljárásban való közreműködés megkezdése érdekében;

b) IV. példányát átadja az elhunyt eltemettetésére kötelezett személynek vagy szervnek;

c)[8] V. példányát megőrzi az adatvédelemre vonatkozó szabályok szerint;

d) VI. példányát megküldi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) - a haláleset helye szerint illetékes - megyei (fővárosi) intézetének.

(4)[9][10] A perinatális halottvizsgálati bizonyítvány kitöltése esetén a halál okát megállapító orvos a (3) bekezdésben foglaltak szerint jár el. Ha a perinatális halottvizsgálati bizonyítványt az orvos halvaszületett magzatról állítja ki, annak

a) I. példányát megküldi a KSH területileg illetékes megyei (fővárosi) igazgatóságának;

b) II., III. és V. példányát megőrzi az adatvédelemre vonatkozó szabályok szerint;

c) IV. példányát átadja a halvaszületett magzat eltemettetésére kötelezett személynek;

d) VI. példányát megküldi az ÁNTSZ - a (3) bekezdés d) pontja szerinti - illetékes intézetének.

(5) Amennyiben nincs az elhunyt (halvaszületett magzat) eltemettetésére köteles személy, a halál okát megállapító orvos a halottvizsgálati bizonyítvány IV. példányát a haláleset helye szerinti települési önkormányzatnak küldi meg, amely a köztemetésre illetékes.

(6) Amennyiben a haláleset járművön történt, a holttestnek a járműről való leemelésének helyét, ha a holttestet találták, annak helyét kell a haláleset helyének tekinteni.

A kórbonctani vizsgálat

6. § A kórbonctani vizsgálat célja a halál bekövetkezését megelőzően kialakult valamennyi kóros állapot részletes vizsgálata és betegség pontos megállapítása, a népesség megbetegedési és halálozási tényezőinek szakszerű feltárása, a gyógyító-megelőző ellátásban alkalmazott diagnosztikai és gyógyító eljárások hatékonyságának ellenőrzése, valamint az így nyert tapasztalatok gyakorlati felhasználásával az orvosi és gyógyszerészeti tudományok fejlődésének elősegítése.

7. § A kórbonctani vizsgálat elvégzésére az elhunyt személy kezelőorvosa tesz javaslatot. A kezelőorvos valamennyi korábbi orvosi dokumentum összegyűjtése és értékelése alapján összefoglalja a teljes kórtörténetet. Ebben feltünteti a gyógykezelés alapjául szolgáló betegségeket, továbbá az adatokból megalapozottan következtethető vagy megállapítható - a halál közvetlen okára és az arra vezető okra, a halál alapjául szolgáló betegségre, valamint az egyéb (kísérő) betegségekre vonatkozó - klinikai véleményét. Az orvosi dokumentumokat és az epikrízissel lezárt kórtörténetet a halál bekövetkezését követő első munkanapon a kórbonctani vizsgálatot végző orvos részére meg kell küldeni.

8. §[11] A kórbonctani vizsgálatot az elhalálozás helye szerint illetékes - kórbonctani osztállyal rendelkező - kórház kórboncnok orvosa végzi. A kórboncnok orvost, valamint a vizsgálatban közreműködő személyeket (boncmester, jegyzőkönyvvezető, szövettani asszisztens) - a kórbonctani osztállyal nem rendelkező egészségügyi intézményben, illetőleg a kórházon kívül meghalt személyek kórbonctani vizsgálatáért - külön díjazás és kiszállás esetén költségtérítés illeti meg.

9. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a kórbonctani vizsgálatot a kezelőorvos által rendelkezésre bocsátott kórtörténet ismeretében és a holttestnek a boncoló helyiségbe szállítását közvetlenül követően meg lehet kezdeni. Ha a halál bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek és a kórboncnok orvos véleménye szerint nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan lehetne következtetni a halál okára, illetőleg arra, hogy a halál természetes módon következett be (tisztázatlan haláleset) továbbá, ha a kórbonctani vizsgálat megkezdése előtt rendkívüli halál gyanúja merül fel, a kórbonctani vizsgálatot megkezdeni nem szabad. Ilyen esetben a kórbonctani vizsgálatot végző orvosnak a rendkívüli halál esetén követendő orvosi eljárásról szóló 11/1983. (IX. 22.) EüM-BM-IM együttes rendeletben foglaltaknak megfelelően kell eljárnia.

(2) A kórbonctani vizsgálatot - ha elhalasztásának különös oka nincs - általában a halál bekövetkezését követő első munkanapon, legkésőbb azonban a halál beállásától számított 72 órán belül el kell végezni. A boncolás időpontjáról a vizsgálatot kérő kezelőorvost, műtét (szülés) esetén a műtétet végző (szülést levezető) orvost értesíteni kell. E személyeknek a vizsgálatnál jelen kell lenni. A kórbonctani vizsgálat 72 órán túli elhalasztása esetén az eltemetésre engedélyezett időtartamot a kórboncolást végző orvos állapítja meg és jegyzi be a halottvizsgálati bizonyítvány megfelelő rovatába.

(3) A kórbonctani vizsgálatról - az erre vonatkozó szakmai-módszertani irányelvek szerint - jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben összefoglalva részletezni kell a kórlefolyást és meg kell állapítani a halál közvetlen okát, az arra vezető okot, a halál alapjául szolgáló betegséget és az egyéb lényeges (kísérő) betegségeket. A jegyzőkönyvet epikrízissel kell lezárni, melyben össze kell hasonlítani a kezelőorvos által megjelölt és a kórbonctani vizsgálat során megállapított haláloki diagnózisokat. Ezek eltérése esetén meg kell jelölni az eltérés lehetséges okait is.

(4) Ha a Magyar Honvédség tényleges állománya (hivatásos, továbbszolgáló, sorkatona, szolgálatot teljesítő tartalékos, katonai tanintézet hallgatója) tagjának halála esetén a boncolást nem katonai gyógyintézet kórboncnoka végezte, a (3) bekezdésben meghatározott boncolási jegyzőkönyv 1 példányát az MH Központi Katonai Kórház Kórbonctani Osztályának meg kell küldeni.

(5)[12] Ha a kórbonctani vizsgálat olyan betegséget állapít meg, amelyre más jogszabály bejelentési kötelességet ír elő, a bejelentést annak előírásai szerint kell megtenni.

10. § (1)[13] A kórbonctani vizsgálat befejezését követően haladéktalanul ki kell állítani és - az 5. § (3)-(6) bekezdésében foglaltak szerint - ki kell adni a halottvizsgálati bizonyítványt, egyben a holttest elszállíthatóságáról az illetékes temetkezési vállalatot értesíteni kell.

(2)[14]

11. § (1) A meghalt személy holttestének kórbonctani vizsgálatát - függetlenül attól, hogy a halál kórházban vagy azon kívül következett-e be, a kórház vezetőjének döntése alapján mellőzni lehet, ha

a) a kórházban meghalt személy még életében vagy hozzátartozója a haláleset idejében a boncolás mellőzését kérte és a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alapján a halál oka megállapítható. Ilyen esetben a halottvizsgálati bizonyítványba a halál okát a kezelőorvos jegyzi be;

b) a rendelkezésre álló (kezelőorvos által megküldött, továbbá az elhunyt korábbi kórházi kezelésével kapcsolatos) dokumentumok értékelése alapján a kórboncnok orvos véleménye szerint a boncolás elvégzésétől további lényeges megállapítás - tekintettel a 6. §-ban foglaltakra - nem várható. E vélemény alapján a boncolás mellőzését a kórbonctani osztály vezetője javasolhatja. Ilyen esetben a kórház vezetője a boncolás mellőzéséről a kezelőorvos véleményének figyelembevételével dönt és - ha a kórbonctani vizsgálat mellőzését engedélyezi - a halál okát a kórboncnok orvos jegyzi be a halottvizsgálati bizonyítványba.

(2) A kórházban bekövetkezett halál esetén a kórbonctani vizsgálat nem mellőzhető, ha

a) a kezelőorvos és kórboncnok orvos - a beteg vagy annak hozzátartozója kérésével szemben - a kórbonctani vizsgálatot egyaránt szükségesnek tartja;

b) a magzat halva született vagy élve született, de a születését követő 168 órán belül meghalt;

c) a holttestet hamvasztani kívánják.

12. §[15][16] alapján rendszeresített, személyi igazolványban tartható egészségügyi lap »egyéb lényeges adatok« rovatába, vagy az egyéni egészségügyi könyvbe az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosa jegyzi be az általa vezetett orvosi dokumentáción tett bejegyzéssel egyidejűleg.

(2) A kórházi gyógykezelés alatt álló korábban tiltakozó nyilatkozatot nem tevő (egészségügyi lappal vagy egyéni egészségügyi könyvvel nem rendelkező) beteg tiltakozó nyilatkozatát a kórházi kórlapon kell rögzíteni; egyidejűleg fel kell hívni a figyelmét arra, hogy kórházból való elbocsátását követően tiltakozó nyilatkozatot csak az (1) bekezdésben foglaltak szerint tehet.

(3) A halottvizsgálatot végző orvosnak meg kell győződnie arról, hogy a személy rendelkezett-e a személyi igazolványban elhelyezett egészségügyi lappal vagy egészségügyi könyvvel, és az a tiltakozó nyilatkozatot tartalmazza-e. Ha a tiltakozó nyilatkozatot tartalmazó irat az elhunyt hozzátartozójának birtokában van, azt a halottvizsgálatot végző orvosnak adja át.

(4) Amennyiben a tiltakozó nyilatkozatról a halottvizsgálatot végző orvos meggyőződik, azt a halottvizsgálati bizonyítvány 17. rovatában jelezni kell a kórbonctani vizsgálatot végző orvos részére.

(5) A holttestből történő szerv-, szövetkivétel tényét a boncolási jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

(6) A holttestből szervnek (szövetnek) élő személy testébe történő átültetése céljából való kivételére vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály* állapítja meg.[17]

(7) Kórbonctani vizsgálat során a holttesten oktatás, továbbképzés és tudományos kutatás céljából is szabad orvosi beavatkozást végezni. A Tv. 66. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a holttest orvostudományi egyetemi tanítás céljára történő átadására a kórbonctani osztály vezetője tesz javaslatot.

13. § A kórbonctani vizsgálat után a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell állítani.

A holttest elszállításával, eltemetésével, elhamvasztásával kapcsolatos egyes rendelkezések

14. § (1) A halottat, valamint a halva született magzatot csak a halál bekövetkezését megállapító halottvizsgálat után szabad kórbonctani vizsgálat (hatósági boncolás), eltemetés vagy elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani [Tv. 64. § (1) bekezdés]. A holttest kórbonctani vizsgálatra történő elszállításának költségét a kórbonctani vizsgálatra illetékes kórház költségvetéséből kell biztosítani.

(2) A kórházon kívül meghalt személy holttestének temetőbe szállításáról - a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával és az eltemetésre engedélyezett idő meghatározásával együtt - a halottvizsgálatot végző vagy a halálokot megállapító orvos intézkedik az "Intézkedés az elhunyt temetőbe szállításáról" című nyomtatvány kiállításával. Egyidejűleg erről az illetékes temetkezési vállalatot távbeszélőn, távirati úton vagy a hozzátartozó segítségével értesíti. A halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálat során a személyazonosítás érdekében kiállítja az e célra rendszeresített űrlapot és azt a halott végtagján rögzíti.

(3) Kórházon kívüli szülés (vetélés) esetén - ha a magzat halva született vagy élve született, de a születését közvetlenül követően meghalt - a szülésnél (vetélésnél) közreműködő, illetve a halottvizsgálatot végző orvosnak az anya és a holttest (abortum) kórházba való szállításáról kell intézkednie. Vetélés esetén halottvizsgálati bizonyítványt kiállítani nem kell, a további eljárást külön jogszabály határozza meg.

(4) A kórházon kívül meghalt személy holttestének a halál bekövetkezése helyéről történő, legkésőbb 16 órán belüli elszállításáról a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik. Ha a halál oka a halál bekövetkezését követő 16 órán belül nem állapítható meg, a holttestet a további intézkedésig a legközelebbi temetőbe vagy kórházi kórbonctani osztályra kell szállítani. A kórbonctani vizsgálat céljából történő továbbszállítás költségét a haláleset helye szerint területileg illetékes kórház költségvetésében kell biztosítani. Ha a halál okát a halál bekövetkezését követő 16 órán belül megállapítják, a holttestet az eltemetés helye szerinti temetőbe kell szállítani.

(5) Az orvostudományi egyetemi tanítás céljára átadott holttest elszállításáról az orvostudományi egyetem gondoskodik.

(6) A halott eltemetésére (elhamvasztására) engedélyezhető, a jogszabályban megállapított 72 órát meghaladó időtartamot - a halálok megállapításához szükséges időre és a holttest megfelelő tárolásának lehetőségére figyelemmel - a halál okát megállapító orvos határozza meg és azt a halottvizsgálati bizonyítványba bejegyzi. A kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal temethető. A hamvasztás engedélyezésére vonatkozó szabályokat a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet módosításáról szóló 7/1983. (V. 12.) ÉVM-EüM együttes rendelet 7. §-ában foglalt rendelkezések állapítják meg.

15. § A holttestet csak a kórbonctani vizsgálat (hatósági boncolás) után szabad elhamvasztani, ha

a) a halál kórházban következett be;

b)[18] a halál kórházon kívül következett be, de a hamvasztási engedély kiadására illetékes szerv a kórbonctani vizsgálatot vagy a hatósági boncolást szükségesnek tartja. Ilyen esetben a kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás iránt a szerv intézkedik.

Záró rendelkezések

16. § (1) A beteg kórházba való felvételekor fel kell jegyezni annak a hozzátartozónak a nevét és lakcímét, akit a beteg esetleges haláláról értesíteni kell. A kórházban bekövetkezett halálesetről az elhunyt személy hozzátartozóját - távirati úton, haladéktalanul - értesíteni kell; a táviratnak tartalmaznia kell az elhunyt személy nevét, születési évét és az anyja nevét.

(2) Késői magzati halálozás (halva születés) esetén a halottvizsgálatot végző orvos (kórházban, kórházba szállítás esetén a szülészet-nőgyógyászati osztály vezetője) - az anyasággal járó szociális juttatásokra való jogosultság igazolása céljából - kiállítja az "Igazolás késői magzati halálozásról" című nyomtatványt.

(3)[19] Ha a holttest eltemetésére köteles személy nincs, a halottvizsgálati bizonyítvány elküldésével egyidejűleg - a közköltségen történő temetés szükségességéről - az arra illetékes települési önkormányzatot értesíteni kell.

17. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg hatályát veszti:

- a kórházi boncolásokról szóló 8.300-7/1952. (Eü. K. 9.) EüM utasítás;

- a kórházi boncolásokról szóló 8.300-7/1952. (Eü. K. 9.) EüM utasítás rendelkezéseinek a kórboncnokkal nem rendelkező kórházakban való végrehajtásáról szóló 8.300-29/1952. (Eü. K. 19.) EüM utasítás;

- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról szóló 10/1972. (VI. 30.) EüM rendelet;

- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról kiadott 10/1972. (VI. 30.) EüM rendelet módosításáról szóló 14/1982. (XII. 15.) EüM rendelet;

- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtása tárgyában kiadott 10/1972. (VI. 30.) EüM rendelet egyes rendelkezései végrehajtásáról szóló 3/1974. (Eü. K. 2.) EüM utasítás;

- az anatómiai intézetek holttesttel való ellátásáról szóló 30.470/1967. (III. 1.) és az ezt módosító 1.250/1968. körlevél;

- a boncolás alá vont, elhalt személy azonosítása érdekében szükséges űrlap alkalmazásáról kiadott 30.578/1975. (Eü. K. 14.) EüM közlemény;

- a kórházak (klinikák) által feladásra kerülő elhalálozási értesítést tartalmazó táviratok címzéséről szóló 32.651/1976. (Eü. K. 13.) EüM közlemény.

Lábjegyzetek:

[1] A 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet címét a 49/1990. (IX. 15.) Korm. rendelet 7. §-a módosította.

[2] Lásd az 55/1992. (III. 21.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdését.

[3] Lásd az 1993: XCIII. törvény 88. § (5) bekezdését.

[4] Lásd az 55/1992. (III. 21.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdését, valamint az 1993: XCIII. törvény 88. § (5) bekezdését.

[5] A 5/1984. (V. 27.) EüM rendelet 4. § 3. bekezdése a 60/1997. (XII. 21.) NM rendelet 1. § 1. bekezdésének megfelelően módosított szöveg

[6] Lásd a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendeletet.

[7] A 5/1984. (V. 27.) EüM rendelet 5. § 3. bekezdése a 60/1997. (XII. 21.) NM rendelet 2. § 1. bekezdésének megfelelően módosított szöveg

[8] Az 5. § (3) bekezdésének c) pontja a 17/1992. (VII. 10.) NM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésével megállapított szöveg.

[9] Az 5. § (4) bekezdése a 17/1992. (VII. 10.) NM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésével.

[10] A 5/1984. (V. 27.) EüM rendelet 5. § 4. bekezdése a 60/1997. (XII. 21.) NM rendelet 2. § 2. bekezdésének megfelelően módosított szöveg

[11] Értelmezésére lásd a 8003/1985. (Eü. K. 2.) EüM tájékoztatót.

[12] Lásd a 9/1972. (VI. 27.) EüM rendeletet.

[13] A 5/1984. (V. 27.) EüM rendelet 10. § 1. bekezdése a 60/1997. (XII. 21.) NM rendelet 3. §-ának megfelelően módosított szöveg

[14] A 5/1984. (V. 27.) EüM rendelet 10. § 2. bekezdését a 60/1997. (XII. 21.) NM rendelet 3. §-a hatályon kívül helyezte

[15] A 12. § (1)-(5) bekezdése a 14/0987. (X. 12.) EüM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg, egyúttal a jelenlegi (2) és (3) bekezdésének számozását (6) és (7) bekezdésre változtatta.

[16] Lásd az egészségügyi lap rendszeresítéséről szóló 2/1971. (V. 22.) EüM rendeletet.

[17] *Szabályázására lásd a 18/1972. (XI. 4.) EüM rendelet

[18] A 15. § b) pontja a 17/1992. (VII. 10.) NM rendelet 13. §-a (3) bekezdésének megfelelően módosított szöveg.

[19] A 16. § (3) bekezdése a 17/1992. (VII. 10.) NM rendelet 13. §-a (4) bekezdésének megfelelően módosított szöveg.

Tartalomjegyzék