1423/B/2007. AB határozat

Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzatának az állatok tartásáról szóló 41/2004. (XI. 15.) rendelete 12.§ (1)-(3) bekezdései, a 13.§ (1)-(5) bekezdései, valamint a 14.§ (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzatának az állatok tartásáról szóló 41/2004. (XI. 15.) rendelete 12. § (1)-(3) bekezdései, a 13. § (1)-(5) bekezdései, valamint a 14. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzatának az állatok tartásáról szóló 41/2004. (XI. 15.) rendelete 20. §-ával kapcsolatban előterjesztett indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz utólagos normakontrollra irányuló indítvány érkezett Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzatának az állatok tartásáról szóló 41/2004. (XI. 15.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 12. § (1) és (3) bekezdéseit, a 13. § (1)-(5) bekezdéseit, a 14. § (1)-(2) bekezdéseit érintően. Az indítványozó szerint e rendelkezések - az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző - diszkriminációt valósítanak meg az állattartó és a nem állattartó állampolgárok között, ezenkívül aránytalan mértékben korlátozzák az Alkotmány 13. §-ában garantált tulajdonhoz való jogot is. Indokolása szerint elfogadhatatlan, hogy az Ör. - a támadott rendelkezéseiben szabályozott esetekben - az összes szomszéd beleegyezését megköveteli az állattartási engedély kiadásához. Kifejti azt is - tartalmilag utalva az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére -, hogy alkotmánysértő, ha egy jogszabály a kihirdetését megelőző időre állapít meg kötelezettséget vagy nyilvánít valamely magatartást jogellenessé, ezért az Ör. által a hatálybalépése előtt megkezdett állattartásra vonatkozóan nem alkothat korlátozó rendelkezést.

Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az Ör. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.) ellentétesen nem csak akkor rendeli az állattartó tulajdonjogát korlátozni, ha az állattartó zavarja a szomszédokat, hanem zavarás hiányában is, bármilyen indokolás nélkül. E körben a Ptk. 100. és 106. §-ára utalt, bár alkotmányi rendelkezés sérelmére nem hivatkozott, de tartalmilag utalt az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére.

Végezetül az indítványozó előadta, hogy Ör. 20. §-át is alkotmánysértőnek tartja, amely "elkobzással fenyegeti az állattartót", szerinte e szankció nincs arányban az elkövetett vétséggel. Ezzel összefüggésben azonban alkotmányi rendelkezés sérelmét nem állította és e rendelkezés megsemmisítésére sem terjesztett elő kérelmet.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Az Ör. támadott rendelkezései:

"12. § (1) Többlakásos lakóépületben lakásonként két macska (továbbá azok véletlen szaporulata legfeljebb 3 hónapos korig) tartható engedély nélkül. A közös használatú helyiségekben tilos macskát tartani.

(2) Többlakásos lakóépületben lakásonként kettőnél több macskát csak engedéllyel lehet tartani.

(3) A kettőnél több macska tartását kérelemre, a közvetlen szomszédok, valamint közös tulajdonban lévő ingatlan esetén a tulajdonostárs(ak) írásbeli hozzájárulásával a polgármester engedélyezi. A kérelmet az e rendelet 2. sz. mellékletét képező nyomtatványon az abban meghatározott mellékletek egyidejű csatolásával kell benyújtani."

"13. § (1) Többlakásos lakóépületben lakásonként egy eb tartható, továbbá annak véletlen szaporulata 3 hónapos korig.

(2) A többlakásos lakóépület udvarán eb csak valamennyi tulajdonos előzetes írásbeli hozzájárulásával tartható.

(3) Családi házak udvarán, üdülőterületeken, telephelyeken - a hatósági engedéllyel rendelkező ebtenyésztők kivételével -, legfeljebb két eb és annak véletlen szaporulata 3 hónapos korig tartható.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározottól több eb csak engedéllyel tartható.

(5) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározottól több eb tartását kérelemre, a közvetlen szomszédok, valamint közös tulajdonban lévő ingatlan esetén a tulajdonostárs(ak) írásbeli hozzájárulásával a polgármester engedélyezi. A kérelmet az e rendelet 2. sz. mellékletét képező nyomtatványon az abban meghatározott mellékletek egyidejű csatolásával kell benyújtani. Társbérlet, illetőleg bérlőtársi viszony esetén - a vizsgázott vakvezető kutya kivételével - a társbérlő és a bérlőtárs előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges, amit az engedélykérelemmel egyidejűleg kell benyújtani."

"14. § (1) Kutyaiskola, ebtenyészet csak engedéllyel működtethető.

(2) Kutyaiskola, ebtenyészet létesítését kérelemre, a közvetlen szomszédok, valamint nem saját és közös tulajdonban lévő ingatlan esetén a tulajdonos(ok) vagy tulajdonostárs(ak) írásbeli hozzájárulásával a polgármester engedélyezi. A kérelmet kutyaiskola létesítése esetén az e rendelet 3. sz. mellékletét képező nyomtatványon az abban meghatározott mellékletek egyidejű csatolásával, ebtenyészet létesítése esetén az e rendelet 4. sz. mellékletét képező nyomtatványon az abban meghatározott mellékletek egyidejű csatolásával kell benyújtani. Társbérlet, illetőleg bérlőtársi viszony esetén a társbérlő és a bérlőtárs előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges, amit az engedélykérelemmel egyidejűleg kell benyújtani."

"20. § (1) Szabálysértést követ el és 30 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki e rendelet 4. § (1)-(3) bekezdése, az 5. § (1), (2) bekezdése, a 7. § (1), (2) bekezdése, a 8. § (1), (2), (3), (4), (5) bekezdése, a 9. § bekezdése, 12. § (1), (2) bekezdése, 13. § (1), (2), (3), (4) (6) bekezdése, a 14. § (1), (3) bekezdése, a 15. §, 16. §, valamint a 18. §, a 19. § (1), (2) bekezdése szerinti előírásokat meg-szegi.

(2) A szabálysértési eljárás keretében az állat(ok) elkobozható(k) a 7. § (1) bekezdése, a 8. § (1) és (3) bekezdése, a 9. § (1) bekezdése, a 12. § (1) bekezdése, a 13. § (1), (2), (3), (6) bekezdése, a 14. § (1), (3) bekezdése, a 16. §, a 19. § (1) bekezdése szerinti előírások megsértése esetén."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy a támadott szabályozás az Alkotmány által tiltott diszkriminációt valósít-e meg az állattartók és a hozzájárulás adására jogosultak között.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy a diszkrimináció tilalma a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezhető: a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az az az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat; ABH 1990, 46, 48.] A diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 138.]

A jelen ügyben vizsgált Ör. hatálya az állattartókra terjed ki, és általánosan, egységesen - kivételeket nem engedve - határozza meg az állattartás feltételeit az önkormányzat területén. A szabályozás valamennyi tulajdonosra azonos módon vonatkozik, mindenkinek ugyanolyan feltételek mellett teszi lehetővé az állattartást, ezért ezzel kapcsolatban alkotmányellenességet eredményező megkülönböztetés nem állapítható meg. Az a megoldás, hogy az Ör. a kutya- és macskatartást bizonyos esetekben a szomszédok hozzájárulásától teszi függővé, tulajdoni korlátozásként értékelhető. E szabály azonban az Alkotmány 70/A. §-ával nem hozható érdemi összefüggésbe [hasonló következtetésre jutott az Alkotmánybíróság 1/2003. (I. 14.) AB határozatában is (ABH 2003, 737, 742-743.)].

Az Alkotmánybíróság ezért a diszkrimináció tilalmára alapított indítványt elutasította, és a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az Ör. támadott rendelkezései alkotmányellenesen korlátozzák-e a tulajdonhoz való jogot.

2. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, (2) bekezdése pedig a kisajátítás feltételeinek meghatározása mellett lehetőséget teremt annak elvonására is.

A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Ptk. X. fejezete részletesen szabályozza, és e rendelkezések keretet adnak azoknak az egyéb jogszabályoknak is, amelyek közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik [285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.]. Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379, 380, 381.]

Az Alkotmány maga nem szól a tulajdonhoz való jog - mint alapjog - korlátozhatóságáról, ennek dogmatikáját az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában (ABH 1993, 373.) dolgozta ki. A 42/2006. (X. 5.) AB határozat összefoglalóan az alábbiakat tartalmazza a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságára vonatkozóan:

"Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése határozza meg az alapvető jogok korlátozásáról szóló általános szabályt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a 8. § (2) bekezdése alapján alapvető jog korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozást törvény mondja ki, a korlátozás szükséges és az elérendő célhoz viszonyítva arányos [20/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990, 69, 70-71.]. A korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve: alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha másik alapjog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése más módon nem érhető el, feltéve, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog sérelmének súlya megfelelő arányban áll egymással [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].

A tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és az ennek alapján kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot kell alkalmazni. Ennek során figyelembe kell azonban venni az Alkotmánynak a tulajdonjogról szóló 13. §-ából származó sajátosságokat is. Ilyen sajátosság az, hogy a 13. § (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket jelöli meg egyik feltételként. Erre tekintettel a tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja a másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fenn ál ló szükségesség." (ABH 2006, 520, 528-529.)

A korlátozás közérdekűségét illetően az Alkotmánybíróság - hasonlóan a 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában alkalmazott megközelítéshez - jelen ügyben is abból indult ki, hogy a helyi önkormányzat az Ör. vizsgált rendelkezéseit a köz érdekében a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme, a későbbi jogviták elkerülése céljából alkotta meg. A 23/2000. (VI. 28.) AB határozat kimondta: A lakók közötti jogviták megelőzése érdekében alkotott szabályok évszázadok óta a helyi szabályrendeletek hagyományos szabályozási tárgykörébe tartoznak. A közérdekűség hagyományos tartalma változik aszerint is, hogy az alatt a közvetlenül más magánszemélyek javára szóló közcélú tulajdonkorlátozást is érteni kell. A Tr. vizsgált rendelkezései a szomszédos lakások, ingatlanok tulajdonosai tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való joga garantálása érdekében állapítanak meg korlátozást." (ABH 2000, 134, 136.) (Ezen álláspontját az Alkotmánybíróság több későbbi határozatában is megerősítette [pl. 772/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 858, 861-862.; 27/2004. (VII. 7.) AB határozat, 877, 882.].

Ennek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja jelen ügyben is az, hogy amikor az önkormányzat az állattartás rendjét a helyi (társasházi, szomszédi) lakóközösségek békés együttélésének védelmében szabályozza, a közérdek alapján jár el és hajt végre rendelete révén közcélú tulajdonkorlátozást. Az Ör. támadott rendelkezései tehát - melyek a kutya- és macskatartást bizonyos esetekben a közvetlen szomszédok hozzájárulásától teszik függővé - a tulajdonjog közérdekből történő korlátozásának tekinthetők.

A vizsgálat másik szempontja itt is - az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján - az arányosság. Az arányosság tekintetében a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott szabályából nem származik sajátos követelmény. Ezért az arányosság általános vizsgálati mércéje alkalmazandó: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlyának összhangban kell állnia.

A 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a helyi önkormányzatnak - az állattartást szabályozó rendelete megalkotásakor - "figyelemmel kell lennie jogalkotói hatáskörét korlátozó törvényi rendelkezésekre (pl. a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvényre), továbbá a lakóépületek sajátosságaira, a lakások nagyságára, az érintett személyek körére, esetleges tulajdonosi minőségükre és arra, hogy az állattartás adott esetben valóban veszélyezteti-e a lakóközösség tagjainak békés együttélését. A széles körűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet." (ABH 2000, 134, 137.) E határozat szerint amennyiben a jogalkotó az ebtartáshoz az ebtartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot. A tulajdonhoz való jogot emellett az is sértheti, ha az ebtartáshoz minden esetben hozzájárulást ír elő az önkormányzat anélkül, hogy a közérdek azt indokolná. (634/H/2003. AB határozat, 2004, 1974.) Ugyanakkor más ügyben az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az a rendelkezés, mely a kertes családi házak zárt udvarán a megengedettnél nagyobb számú kutya, illetve macska tartása esetén követeli meg a szomszédok hozzájárulását, nem vezet a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozására, a hozzájárulás adására jogosítottak körének pontos meghatározása miatt [1/2003. (I. 14.) AB határozat, ABH 2003, 737.]. Nem találta alkotmányellenesnek továbbá az Alkotmánybíróság azt sem, amikor a képviselő-testület a többlakásos épületben lakásonként egy-egy kutya, illetve macska, illetőleg családi házas ingatlanon három kutya, illetve öt macska tartását tette lehetővé, tehát ezáltal maximálta a tartható kutyák és macskák számát. (772/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 858.)

Jelen ügyben a támadott Ör. a kutya-, illetve macskatartást nem tiltja meg, csupán a tartható állatok számát maximálja. Ezt is csak annyiban, hogy az Ör.-ben meghatározott szám felett ahhoz a szomszédok hozzájárulását írja elő. A Ör. 12. és 13. §-ai alapján többlakásos lakóépületben kettőnél több macska, illetve egynél több kutya tartását kérelemre a polgármester engedélyezi. Családi házak udvarán, üdülőterületeken, telephelyeken - a hatósági engedéllyel rendelkező ebtenyésztők kivételével - legfeljebb két eb tartható engedély nélkül. Kutyaiskola és ebtenyészet esetében a szabályozás annyiban eltérő, hogy ezek minden esetben csak engedéllyel működtethetők (14. §). Az engedély kiadásának a feltétele minden említett esetben a közvetlen szomszédok, valamint közös tulajdonban lévő ingatlan esetén a tulajdonostárs(ak) írásbeli hozzájárulása.

Az indítványozó azt kifogásolja, hogy az engedélyhez a szomszédok - az összes szomszéd - hozzájárulása szükséges. Az Alkotmánybíróság rámutat azonban, hogy az Ör. szabályozása ennél pontosabb, mivel a hozzájárulás megadására jogosítottak köre csak a közvetlen szomszédokra - tehát az állattartással legközvetlenebbül érintettekre -terjed ki. Közvetlen szomszédnak az Ör. 2. § (3) bekezdése szerint "a) több lakásos épületben az állattartási hely fölötti, alatti, illetve jobboldali és bal oldali lakásban lakó szomszéd, továbbá a szemközti lakásban lakó szomszéd is, b) kertes családi házban: a telekhatáros szomszéd" minősül. Elképzelhető természetesen, hogy egy kisebb társasház esetében ez az adott emeleten - vagy akár az érintett társasházban - lakók összességét jelenti, mindazonáltal az nem állítható, hogy az Ör. túlságosan nagyszámú, az állattartással esetleg egyáltalán nem - vagy kevésbé - érintett lakótárs beleegyezésének a megszerzését írná elő. Az állattartás létrejötte csak az érintettek hozzájárulásától függ és a hozzájárulás adására jogosultak köre kellően pontos és nincs túlságosan szélesen meghatározva, ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. nem vezet a tulajdonhoz való (a zavartalan lakáshasználathoz való) jog aránytalan korlátozására.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát a jogalkotó az Ör.-ben kellően körültekintő jogi szabályozást teremtett, ezért az Alkotmány 13. §-ára alapított indítványt elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság végezetül azt vizsgálta meg, hogy az Ör. sérti-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság egyik fontos alkotóelemét jelentő jogbiztonság megköveteli azt a tényleges lehetőséget, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ezért ennek érdekében hangsúlyozni kell azt a tilalmat, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. A fentiekkel összhangban az Alkotmánybíróság a kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelményéből vezette le a Jat. 12. § (1) bekezdésében is szereplő, alkotmányos jelentőségű rendelkezés, a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat (ABH 1991, 170.); 11/1992. (III. 5.) AB határozat (ABH 1992, 77.); 25/1992. (IV. 30.) AB határozat (ABH 1992, 131.); 28/1992. (IV. 30.) AB határozat; ABH 1992, 155.); 4/1992. (I. 28.) AB határozat (ABH 1992, 332.); 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316.; 8/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 102, 104.] Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.] A folyamatos (le nem zárt) jogviszonyok esetében akkor állapítható meg a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértése, ha a támadott rendelkezést a hatálybalépése előtti jogi helyzetre alkalmazzák, vagyis a jogszabály hatálybalépését megelőző időben bekövetkezett események jogi megítélését változtatja meg. (403/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2566, 2574.)

Megállapítható, hogy az Ör. kihirdetése napjával lépett hatályba, és hogy a hatálybalépésről rendelkező 21. § (1) bekezdés nem állapított meg átmeneti szabályokat. Jelentős azonban, hogy az Ör. által hatályon kívül helyezett korábbi, az állatok tartásáról szóló 31/2004. (VI. 30.) sz. rendelet az engedély nélkül tartható állatok számát, illetve a közvetlen szomszédok beleegyezésének megszerzésére vonatkozó előírásokat az Ör.-ben foglaltakkal megegyezően szabályozta. Miután az állatok tartásának szabályozása az Ör.-ben nem előnyösebb, de nem is hátrányosabb az érintettekre a korábbi szabályozásnál, valamint az Ör. előírásai nem tekinthetők meghatározott társadalmi viszonyt első ízben rendező szabályoknak, így a visszamenőleges hatály tilalmába ütközés az átmeneti szabályok hiánya miatt nem állapítható meg.

Az Ör. 20. § (1) bekezdése szabálysértéssé nyilvánítja - többek között - a 12. § (1), (2) bekezdésében, a 13. § (1), (2), (3), (4) bekezdésében, valamint a 14. § (1) bekezdésében foglalt előírások megszegését. A szabálysértési eljárásban a 20. § (2) bekezdése szerint az állatok elkobozha-tóak. Az Ör.-rel szabálysértéssé nyilvánított cselekményt mindazonáltal a 21. § (2) bekezdése alapján az elkövetés idején hatályban lévő rendelet alapján kell elbírálni, és csak ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő rendelet szerint a cselekmény már nem minősül jogellenesnek, vagy enyhébben bírálandó el, akkor kell az Ör.-t alkalmazni. A visszaható hatályú jogalkotás tilalma tehát ebben a vonatkozásban sem sérül.

Az Alkotmánybíróság ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított indítványozói kérelmet is elutasította.

4. Az Alkotmánybíróság áttekintette a Ptk.-nak az indítványozó által megjelölt szakaszait. A Ptk. 100. §-a szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A 106. § pedig úgy rendelkezik, hogy a törvénynek a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. támadott rendelkezései e szabályokba nem ütköznek. Ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.

5. Az Ör. 20. §-ával kapcsolatban megfogalmazott indítványozói kérelem érdemben nem bírálható el. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ennek megfelelően az indítványban az Alkotmány megsértett rendelkezésének felhívása mellett meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a

megsemmisíteni kért jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért és mennyiben sérti, és az indítványnak a támadott rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmet is tartalmaznia kell. Az Ör. 20. §-ával kapcsolatban megfogalmazott kérelem e feltételeknek nem felel meg, ezért e tekintetben az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.

Budapest, 2008. október 14.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró