32021L2167[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2167 irányelve (2021. november 24.) a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/2167 IRÁNYELVE

(2021. november 24.)

a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv közös keretet és követelményeket állapít meg a következők tekintetében:

a) uniós székhelyű hitelintézet által kibocsátott nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak a hitelgondozói, amelyek hitelfelvásárló nevében járnak el;

b) uniós székhelyű hitelintézet által kibocsátott nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás hitelfelvásárlói.

2. cikk

Hatály

(1) A jelen irányelv a következőkre alkalmazandó:

a) uniós székhelyű hitelintézet által kibocsátott nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás tekintetében a hitelfelvásárló nevében az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jognak megfelelően eljáró hitelgondozó;

b) uniós székhelyű hitelintézet által kibocsátott nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás hitelfelvásárlói, amelyek az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jognak megfelelően járnak el.

(2) A hatálya alá tartozó hitelmegállapodások tekintetében ez az irányelv nem érinti sem a nemzeti jognak a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy maga a hitelmegállapodás átruházásával kapcsolatos szerződési jogi vagy polgári jogi elveit, sem pedig a különösen az 593/2008/EK és az 1215/2012/EU rendelet, a 93/13/EGK, a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv és az ezeket átültető nemzeti rendelkezések, illetve az egyéb, fogyasztóvédelemre és a hitelfelvevők jogaira vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok alapján a fogyasztóknak vagy hitelfelvevőknek nyújtott védelmet.

(3) Az irányelv nem érinti a tagállamok nemzeti jogában meghatározott azon korlátozásokat, amelyek a nem késedelmes vagy kevesebb mint 90 napja késedelmes vagy a nem nemzeti polgári joggal összhangban megszűnt nemteljesítő hitelmegállapodásokból származó hitelezői jogok átruházására vagy az ilyen nemteljesítő hitelmegállapodások átruházására vonatkoznak.

(4) Az irányelv nem érinti a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a hitelmegállapodás gondozására vonatkozó, tagállami nemzeti jogszabályokban foglalt követelményeket, amennyiben a hitelfelvásárló az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott értékpapírosítási különleges célú gazdasági egység, és amennyiben az ilyen nemzeti jogszabályok:

a) nem érintik a fogyasztóvédelem ezen irányelv által biztosított szintjét;

b) biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megkapják a hitelgondozóktól a szükséges információkat.

(5) Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

a) hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a hitelmegállapodás gondozása, amelyet a következő végez:

i. uniós székhelyű hitelintézet;

ii. a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett vagy bejegyzett alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK), vagy alapkezelő társaság, vagy a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett befektetési társaság, feltéve, hogy az említett irányelv alapján a befektetési társaság nem jelölt ki alapkezelő társaságot az általuk kezelt alap nevében;

iii. hitelintézetnek nem minősülő hitelező, amely a 2008/48/EK irányelv 20. cikkének vagy a 2014/17/EU irányelv 35. cikkének megfelelően valamely tagállam illetékes hatóságának felügyelete alatt áll az adott tagállamban végzett tevékenysége során;

b) olyan hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a hitelmegállapodás gondozása, amelyet nem egy uniós székhelyű hitelintézet bocsátott ki, kivéve, ha a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokat vagy a hitelmegállapodást ilyen intézmény által kibocsátott hitelmegállapodással váltják fel;

c) a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelező jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás uniós székhelyű hitelintézet általi felvásárlása;

d) a hitelmegállapodásból származó hitelező jogoknak vagy a hitelmegállapodásnak a 32. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében említett időpont előtti átruházása.

(6) A tagállamok mentesíthetik az irányelv alkalmazása alól a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy a hitelmegállapodásnak a nemzeti jogban meghatározott közjegyzők és végrehajtók vagy a 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogászok által végzett gondozását, ha a hitelgondozási tevékenységeket szakmai tevékenységük részeként végzik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "hitelintézet": az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

2. "hitelező": hitelintézet, amely hitelt bocsátott ki, vagy hitelfelvásárló;

3. "hitelfelvevő": jogi vagy természetes személy, beleértve jogutódját vagy kedvezményezettjét, amely hitelmegállapodást kötött egy hitelintézettel;

4. "hitelmegállapodás": olyan eredetileg kibocsátott, módosított vagy a korábbit felváltó megállapodás, amely alapján a hitelintézet hitelt nyújt halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában;

5. "hitelgondozási megállapodás": a hitelfelvásárló és a hitelgondozó között, a hitelgondozó által a hitelfelvásárló nevében nyújtandó szolgáltatásokról kötött írásbeli szerződés;

6. "hitelfelvásárló": olyan természetes vagy jogi személy, amely nem hitelintézet, és amely kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége keretében az alkalmazandó uniós és nemzeti joggal összhangban nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokat vásárol, vagy magát a nemteljesítő hitelmegállapodást vásárolja meg;

7. "hitelgondozási szolgáltató": a hitelgondozó által a hitelgondozási tevékenységek bármelyikének ellátása céljából alkalmazott harmadik fél;

8. "hitelgondozó": olyan jogi személy, amely üzleti tevékenysége keretében kezeli és érvényesíti a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokhoz vagy magához a nemteljesítő hitelmegállapodáshoz kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket, a hitelfelvásárló nevében, és legalább egy vagy több hitelgondozási tevékenységet végez;

9. "hitelgondozási tevékenység": az alábbi tevékenységek közül egy vagy több:

a) a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokhoz vagy magához a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó, esedékes fizetések beszedése vagy behajtása a hitelfelvevőtől;

b) a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokhoz kapcsolódó feltételeknek vagy a hitelmegállapodás feltételeinek újratárgyalása a hitelfelvevővel a nemzeti jognak megfelelően, a hitelfelvásárló utasításaival összhangban, amennyiben a hitelgondozó nem a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének f) pontja vagy a 2014/17/EU irányelv 4. cikkének (5) bekezdése szerinti hitelközvetítő;

c) a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokkal vagy a hitelmegállapodással kapcsolatos panaszkezelés;

d) hitelfelvevő tájékoztatása a kamatlábak és a díjak megváltozásáról és a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokhoz vagy a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó, esedékes kifizetésekről.

10. "székhely szerinti tagállam": a hitelgondozó tekintetében az a tagállam, amelyben a bejegyzett székhelye található, vagy ha a nemzeti jog szerint nincs bejegyzett székhelye, az a tagállam, ahol a központi ügyintézés helye található, a hitelfelvásárló tekintetében pedig az a tagállam, amelyben a hitelfelvásárló vagy képviselője lakóhelye vagy bejegyzett székhelye, vagy ha a nemzeti joguk szerint nincs bejegyzett székhelyük, a központi ügyintézésük helye található;

11. "fogadó tagállam": az a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam, amelyben a hitelgondozó fiókteleppel rendelkezik, vagy hitelgondozási tevékenységeket nyújt, és minden esetben az a tagállam, ahol a hitelfelvevő lakóhelye vagy bejegyzett székhelye, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézésének helye található;

12. "fogyasztó": olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodások keretében olyan célból jár el, amely kívül esik a kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységének körén;

13. "nemteljesítő hitelmegállapodás": az 575/2013/EU rendelet 47a. cikke szerint nemteljesítő kitettségként besorolt hitelmegállapodás.

II. CÍM

HITELGONDOZÓK

I. FEJEZET

A hitelgondozók engedélyezése

4. cikk

Általános követelmények

(1) A tagállamok előírják, hogy a hitelgondozó az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések követelményeinek megfelelően engedélyt szerezzen a székhely szerinti tagállamban, mielőtt annak területén megkezdené tevékenységeit.

(2) A tagállamok az e cikk (1) bekezdésében említett engedély megadására vonatkozó hatáskörrel a 21. cikk (3) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságokat ruházzák fel.

5. cikk

Az engedély megadásával kapcsolatos követelmények

(1) A tagállamok a 6. cikk sérelme nélkül megállapítják a 4. cikk (1) bekezdésében említett engedély megadásával kapcsolatos következő követelményeket:

a) a kérelmező az Európai Unió működéséről szóló szerződés 54. cikkében említett jogi személy, amelynek bejegyzett székhelye, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézés helye abban a tagállamban található, amelyben az engedélyezést kérelmezi;

b) a kérelmező irányító vagy ügyviteli szervének tagjai kellően jó hírnévvel rendelkeznek, amelyet a következők bizonyításával igazolnak:

i. nem szerepelnek bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban vonatkozó bűncselekmények, különösen vagyon elleni, pénzügyi szolgáltatással és tevékenységgel, pénzmosással, uzsorával, csalással, adóbűncselekménnyel, a szakmai titoktartás megsértésével, a testi épség megsértésével kapcsolatos bűncselekmények miatt, valamint a társaságokra, a csődre, a fizetésképtelenségre vagy a fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó bármely egyéb bűncselekmény miatt;

ii. a kisebb ügyek kumulatív hatása nem befolyásolja jó hírnevüket;

iii. a felügyeleti és szabályozó hatóságokkal folytatott korábbi üzleti kapcsolataik során mindig is átláthatók, nyíltak és együttműködőek voltak;

iv. nem tartoznak folyamatban lévő fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá, és korábban sem nyilvánították őket fizetésképtelenné, kivéve, ha fizetőképességük a nemzeti jognak megfelelően helyreállt;

c) a kérelmező irányító vagy adminisztratív szerve összességében megfelelő ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy az üzleti tevékenységet hozzáértő és felelős módon végezze;

d) a kérelmezőkben az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek kellően jó hírnévvel rendelkeznek, amelyet az e bekezdés b) albekezdésének i. és iv. pontjában megadott követelmények teljesítésével igazolnak;

e) a kérelmező megbízható irányítási rendszerekkel és megfelelő belső kontrollmechanizmusokkal - többek között kockázatkezelési és számviteli eljárásokkal - biztosítja a hitelfelvevők jogainak tiszteletben tartását és a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokra vagy a hitelmegállapodásra vonatkozó jogszabályok és az (EU) 2016/679 rendelet betartását;

f) a kérelmező megfelelő politika alkalmazásával biztosítja a hitelfelvevők védelmét szolgáló szabályok betartását és a hitelfelvevőkkel való méltányos és gondos bánásmódot, figyelembe véve többek között pénzügyi helyzetüket és lehetőség szerint azt, hogy szükséges-e őket adósságkezelő vagy szociális szolgálatokhoz irányítani;

g) a kérelmező megfelelő és konkrét belső eljárásokkal biztosítja a hitelfelvevők panaszainak rögzítését és kezelését;

h) a kérelmező megfelelő pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni eljárásokkal rendelkezik, amennyiben az (EU) 2015/849 irányelvet átültető nemzeti jogszabályok a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint megelőzésük céljából a hitelgondozókat kötelezett szolgáltatóknak nyilvánítják;

i) a kérelmezőre az alkalmazandó nemzeti jog alapján jelentéstételi és közzétételi követelmények vonatkoznak.

(2) Az összes érintett érdekelt féllel folytatott konzultációt követően, valamint minden érintett érdeket figyelembe véve az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat ad ki az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmények tekintetében.

(3) Ha a kérelmező nem teljesíti az e cikk (1) bekezdésében és adott esetben a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelményeket, akkor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem adják meg a 4. cikk (1) bekezdése szerinti engedélyt.

6. cikk

Pénzeszközök tartásának lehetősége

(1) A tagállamok meghatározzák, hogy a területükön hitelgondozási tevékenységet végző hitelgondozók:

a) vagy átvehetnek és tarthatnak a hitelfelvevőktől pénzeszközöket annak érdekében, hogy ezeket a pénzeszközöket hitelfelvásárlókra ruházzák át;

b) vagy tilos számukra a hitelfelvevőktől pénzeszközök átvétele és tartása.

(2) Abban az esetben, ha a hitelgondozók az (1) bekezdés a) pontja alapján a hitelfelvevőktől pénzeszközöket fogadhatnak és tarthatnak, a tagállamok:

a) az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott engedély megadására vonatkozó követelményeken túlmenően előírják, hogy a kérelmezőnek egy hitelintézetben elkülönített számlával kell rendelkeznie, amelyen a hitelfelvevőktől kapott valamennyi pénzeszközt jóvá kell írni és meg kell őrizni mindaddig, amíg azokat el nem juttatják az adott hitelfelvásárlóhoz, a hitelfelvásárlóval kötött megállapodás szerinti feltételek mellett;

b) biztosítják, hogy ezek a pénzeszközök a nemzeti joggal összhangban a hitelfelvásárlók érdekében védelmet élvezzenek a hitelgondozók egyéb hitelezőinek követeléseivel szemben, különösen fizetésképtelenség esetén;

c) meghatározzák, hogy amennyiben a hitelfelvevő a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokhoz vagy a nemteljesítő hitelmegállapodáshoz kapcsolódó esedékes összegek részleges vagy teljes visszafizetése céljából befizetést teljesít egy hitelgondozónak, a befizetést úgy kell kezelni, mintha azt a hitelfelvásárlónak fizették volna;

d) kötelezik a hitelgondozót, hogy minden esetben, amikor a hitelfelvevőtől pénzt kap, papíron vagy más tartós adathordozón elismervényt vagy igazolást adjon a hitelfelvevőnek, amellyel elismeri a kapott összegeket.

(3) Amennyiben a hitelgondozó üzleti modelljének részeként nem szándékozik a hitelfelvevőktől pénzeszközöket átvenni és azokat tartani, a hitelgondozónak ezt a szándékát a 4. cikk (1) bekezdésében említett engedély iránti kérelmében közölnie kell. Ilyen esetekben az e cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban meghatározott követelmények nem alkalmazandó.

7. cikk

A hitelgondozók engedélyezésére vonatkozó eljárás

(1) A tagállamok kialakítják a hitelgondozók engedélyezésére vonatkozó eljárást, amelynek keretében a kérelmező benyújthatja kérelmét és a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága számára annak ellenőrzéséhez szükséges minden információt, hogy a kérelmező teljesítette az 5. cikk (1) bekezdését, és adott esetben a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontját átültető nemzeti rendelkezésekben megállapított feltételeket.

(2) A hitelgondozók (1) bekezdésben említett engedélykérelemhez csatolni kell a következőket:

a) bizonyíték a kérelmező jogállásáról, valamint bejegyzési dokumentuma és létesítő okiratának másolata;

b) a kérelmező központi irodájának vagy bejegyzett székhelyének címe;

c) a kérelmező irányító vagy ügyviteli szervét alkotó tagok és az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek személyazonossága;

d) bizonyíték arról, hogy a kérelmező teljesíti az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeket;

e) bizonyíték arról, hogy az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek teljesítik az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott feltételeket;

f) bizonyíték az 5. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett irányítási rendszerekről és belső kontrollmechanizmusokról;

g) bizonyíték az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett politikáról;

h) bizonyíték az 5. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett belső eljárásokról;

i) bizonyíték az 5. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett belső eljárásokról;

j) adott esetben bizonyíték a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti elkülönített számla meglétéről valamely hitelintézetben;

k) a 12. cikk (1) bekezdésében említett kiszervezési megállapodás.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az engedélykérelem kézhezvételétől számított 45 napon belül megvizsgálják annak hiánytalanságát.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a hiánytalan kérelem kézhezvételétől - vagy ha a kérelmet hiányosnak tekintik, a szükséges információ beérkezésétől - számított 90 napon belül értesítik a kérelmezőt az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról és megindokolják az elutasítást.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező törvényszéki jogorvoslattal élhessen akkor, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az 5. cikk (3) bekezdése alapján elutasítják az engedélykérelmet, vagy ha az e cikk (4) bekezdésében megállapított határidőn belül nem hoznak határozatot az engedélykérelem ügyében.

8. cikk

Az engedély visszavonása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a 22. cikkel összhangban rendelkeznek a szükséges felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatáskörrel, hogy a következő esetek bármelyikében visszavonhassák a hitelgondozónak adott engedélyt: ha a hitelgondozó

a) a kiállítás időpontjától számított 12 hónapon belül nem él az engedéllyel;

b) kifejezetten lemond az engedélyről;

c) több mint 12 hónapja nem folytat hitelgondozói tevékenységet;

d) valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

e) már nem felel meg az 5. cikk (1) bekezdésében és adott esetben a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában a hitelgondozói engedély megadására vonatkozóan meghatározott követelményeknek;

f) súlyosan megsérti az alkalmazandó jogszabályokat, beleértve az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályokat, vagy más fogyasztóvédelmi szabályokat, beleértve a fogadó tagállam és a hitelnyújtás helye szerinti tagállam alkalmazandó szabályait.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az engedély (1) bekezdésnek megfelelő visszavonásakor azonnal tájékoztassák a fogadó tagállam illetékes hatóságait, ha a hitelgondozó a 13. cikk alapján is nyújt szolgáltatásokat, valamint a hitelnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait is, amennyiben eltér a fogadó és a székhely szerinti tagállamtól.

9. cikk

Az engedélyezett hitelgondozók listája vagy nyilvántartása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hozzák létre és tartsák fenn a területükön legalább a szolgáltatást nyújtó hitelgondozók listáját, vagy, amennyiben ezt ítélik megfelelőbbnek, nyilvántartását, ideértve az ezen irányelv 13. cikke alapján szolgáltatást nyújtó hitelgondozókat is.

Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat dolgoz ki, amelyek meghatározzák az ilyen listák vagy nyilvántartások létrehozására és vezetésére vonatkozó legjobb gyakorlatokat, és meghatározzák az azokban foglalt információk típusait annak érdekében, hogy azok Unió-szerte egyenlő versenyfeltételeket és átláthatóságot biztosítsanak a hitelfelvásárlók és a hitelfelvevők számára.

(2) Az (1) bekezdésben említett listát vagy a nyilvántartást a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni az illetékes hatóságok weboldalain az interneten, és rendszeresen aktualizálni kell.

(3) Az engedély 8. cikknek megfelelő visszavonása esetén az illetékes hatóságok késedelem nélkül aktualizálják az e cikk (1) bekezdésében említett listát vagy nyilvántartást.

10. cikk

Kapcsolat a hitelfelvevővel, kommunikáció átruházás esetén és azt követően

(1) A tagállamok előírják, hogy a hitelfelvásárlók és hitelgondozók a hitelfelvevőkkel fennálló kapcsolataikban:

a) jóhiszeműen, méltányosan és szakmaian járnak el;

b) a hitelfelvevőnek olyan információt nyújtanak, amely nem megtévesztő, nem pontatlan és nem hamis;

c) tiszteletben tartják és védik a hitelfelvevők személyes adatait és magánéletét;

d) olyan módon kommunikálnak a hitelfelvevővel, amely nem minősül zaklatásnak, kényszerítésnek vagy jogtalan befolyásolásnak.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak a hitelfelvásárlóra történő átruházását követően, mindig az első követelésbehajtás előtt, továbbá a hitelfelvevő bármely időpontban tett kérésére a hitelfelvásárló vagy - hitelgondozási tevékenység végzésére való kijelöléskor - a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezet vagy a hitelgondozó nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón legalább a következőket tartalmazó tájékoztatást küld a hitelfelvevőnek:

a) információ a megtörtént átruházásról, beleértve annak időpontját is;

b) a hitelfelvásárló azonosító adatai és elérhetősége;

c) amennyiben kijelölésre került, a hitelgondozó vagy a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezet azonosító adatai és elérhetőségei;

d) amennyiben kijelölésre került, a hitelgondozó 7. cikk szerinti engedélyére vonatkozó bizonyíték;

e) adott esetben a hitelgondozási szolgáltató azonosító adatai és elérhetősége;

f) jól látható módon feltüntetve a kapcsolattartó referenciapont elérhetősége a hitelfelvásárlónál vagy - amennyiben hitelgondozási tevékenység végzésére jelölték ki - a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezetnél vagy a hitelgondozónál és adott esetben a hitelgondozási szolgáltatónál, amely szükség esetén tájékoztatást nyújt;

g) a hitelfelvevő által a közlemény elküldésének időpontjában esedékes összegekre vonatkozó tájékoztatás, részletezve a tőke, kamatok, díjak és egyéb megengedett költségek formájában fizetendő összegeket;

h) nyilatkozat arról, hogy továbbra is minden vonatkozó uniós és nemzeti jogszabály alkalmazandó, különös tekintettel a szerződések teljesítésére, a fogyasztóvédelemre, a hitelfelvevő jogaira és a büntetőjogra;

i) azon tagállam illetékes hatóságainak neve, címe és elérhetőségei, amelyben a hitelfelvevő lakóhelye vagy bejegyzett székhelye, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézésének helye található, és amelynek a hitelfelvevő panaszt nyújthat be.

Az első albekezdésben előírt tájékoztatást a nyilvánosság számára világos és érthető nyelven kell megfogalmazni.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelfelvásárló, vagy amennyiben hitelgondozási tevékenység végzésére kijelölték, a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezet vagy a hitelgondozó a hitelfelvevővel folytatott minden későbbi kommunikációja tartalmazza az e cikk (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott információkat, kivéve, ha ez az új hitelgondozó kijelölését követő első kommunikáció, amely esetben az e cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott információkat is fel kell tüntetni.

(4) A (2) és (3) bekezdés nem érinti az egyéb alkalmazandó uniós vagy nemzeti jogban előírt, a kommunikációra vonatkozó további követelményeket.

11. cikk

A hitelgondozó és a hitelfelvásárló közötti szerződéses jogviszony

(1) Amennyiben a hitelfelvásárló nem saját maga látja el a hitelgondozási tevékenységeket, a tagállamok biztosítják, hogy a kinevezett hitelgondozó a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak a kezelésére és teljesítésére vonatkozó szolgáltatásait a hitelfelvásárlóval kötött hitelgondozási megállapodás alapján végezze.

(2) Az (1) bekezdésben említett hitelgondozási megállapodásnak tartalmaznia kell a következőket:

a) a hitelgondozó által végzendő hitelgondozási tevékenységek részletes ismertetése;

b) a hitelgondozó díjazása vagy a díjazás kiszámításának módja;

c) a hitelfelvásárló hitelfelvevővel szembeni, hitelgondozó általi képviseletének mértéke;

d) a felek nyilatkozata a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokra vagy magára a hitelmegállapodásra vonatkozó uniós és nemzeti jog betartásáról, többek között a fogyasztó- és adatvédelem tekintetében;

e) egy olyan záradék, amely megköveteli a hitelfelvevőkkel szembeni méltányos és gondos bánásmódot.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett hitelgondozási megállapodás tartalmazzon olyan követelményt, amelynek értelmében a hitelgondozó bármely hitelgondozási tevékenységének kiszervezése előtt értesíti a hitelfelvásárlót.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó az (1) bekezdésben említett hitelgondozási megállapodás felmondásának dátumától számított legalább öt évig, vagy a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó törvényes elévülési idő alatt, de mindkét esetben legfeljebb 10 évig nyilvántartást vezessen és őrizzen a következőkről:

a) a hitelfelvásárlóval és a hitelfelvevővel folytatott vonatkozó levelezés, az alkalmazandó nemzeti jogban előírt feltételek alapján;

b) az általa a hitelfelvásárló nevében kezelt és érvényesített egyes nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokkal vagy nemteljesítő hitelmegállapodással kapcsolatban a hitelfelvásárlótól kapott vonatkozó utasítások, az alkalmazandó nemzeti jogban előírt feltételek alapján;

c) a hitelgondozási megállapodás.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó a (4) bekezdésben említett nyilvántartásokat kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsássa.

12. cikk

A hitelgondozó általi kiszervezés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy ha a 3. cikk (9) bekezdésében felsorolt bármely hitelgondozási szolgáltatást egy hitelgondozási szolgáltató végez, a hitelgondozó akkor is teljeskörűen felelős marad az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szerinti kötelezettségek teljesítéséért. Az említett hitelgondozási tevékenységek kiszervezése a következő feltételek mellett lehetséges:

a) a hitelgondozó és a hitelgondozási szolgáltató közötti írásos kiszervezési megállapodás megkötése, amelynek értelmében a hitelgondozási szolgáltatónak meg kell felelnie az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseknek, beleértve az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályokat, valamint a hitelmegállapodásra vagy a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokra alkalmazandó vonatkozó uniós vagy nemzeti jogot;

b) tilos valamennyi hitelgondozási tevékenységet egyidejűleg egy hitelgondozási szolgáltatónak kiszervezni;

c) a hitelgondozó és a hitelfelvásárló közötti szerződéses kapcsolatot, valamint a hitelgondozó hitelfelvásárlóval vagy hitelfelvevővel szembeni kötelezettségeit nem módosítja a hitelgondozási szolgáltatónak történő kiszervezési megállapodás.

d) a hitelgondozó 5. cikk (1) bekezdésben meghatározott engedélyezési követelményeknek való megfelelését nem befolyásolja a hitelgondozási tevékenységek egy részének kiszervezése;

e) a hitelgondozási szolgáltatónak való kiszervezés nem akadályozza az illetékes hatóságokat a hitelgondozó 14. és 21. cikk szerinti felügyeletében;

f) a hitelgondozó közvetlenül hozzáfér a hitelgondozási szolgáltatónak kiszervezett hitelgondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos releváns információkhoz;

g) a kiszervezési megállapodás megszűnését követően a hitelgondozó rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel és erőforrásokkal, hogy el tudja végezni a kiszervezett tevékenységeket.

A hitelgondozási tevékenységek kiszervezése nem hajtható végre oly módon, hogy az hátrányosan befolyásolja a hitelgondozó belső kontrolljainak minőségét, vagy hitelgondozási tevékenységeinek megbízhatóságát vagy folytonosságát.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó tájékoztassa a székhely szerinti tagállam, és adott esetben a fogadó tagállam illetékes hatóságát az (1) bekezdés szerinti hitelgondozási tevékenységek kiszervezése előtt.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó a kiszervezési megállapodás megszüntetésének dátumától számított legalább öt évig, vagy a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó törvényes elévülési időn át, de mindkét esetben legfeljebb 10 évig megőrzi a hitelgondozási szolgáltatónak nyújtott releváns utasítások nyilvántartását az alkalmazandó nemzeti jogszabályok feltételeinek megfelelően, valamint az (1) bekezdésben említett kiszervezési megállapodást.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó és a hitelgondozási szolgáltató a (3) bekezdésben említett információkat kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsássa.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozási szolgáltatók ne vehessenek át és ne tarthassanak a hitelfelvevőktől származó pénzeszközöket.

II. FEJEZET

Határokon átnyúló hitelgondozási tevékenység

13. cikk

A hitelgondozási tevékenység végzésének szabadsága a fogadó tagállamban

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállamban a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban engedélyezett hitelgondozónak a fogadó tagállam nemzeti jogában az ezen irányelvvel összhangban megállapított korlátozások és követelmények sérelme nélkül, beleértve adott esetben a hitelfelvevőktől származó pénzeszközök átvételének és tartásának tilalmát, amelyek nem kapcsolódnak a hitelgondozókra vonatkozó egyéb engedélyezési követelményekhez, vagy a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokhoz, illetve magához a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó feltételek újratárgyalása terén megállapított követelményekhez, jogában álljon az említett engedély hatályába tartozó megállapított szolgáltatásokat az Unióban nyújtani.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban a székhely szerinti tagállamban engedélyezett hitelgondozó fogadó tagállamban kíván szolgáltatásokat nyújtani, a hitelgondozó benyújtsa a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának a következő információkat:

a) a fogadó tagállam megnevezése, amelyben a hitelgondozó szolgáltatásokat kíván nyújtani, és, amennyiben ez az információ már ismert a hitelgondozó előtt, az a tagállam, ahol a hitelt nyújtották, amennyiben az eltér a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól;

b) adott esetben a fogadó tagállamban létrehozott fióktelep címe;

c) adott esetben a fogadó tagállamban a hitelgondozási szolgáltató azonosító adatai és címe;

d) a fogadó tagállamban a hitelgondozói tevékenységek irányításáért felelős személyek azonosító adatai;

e) adott esetben a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokra vagy a hitelmegállapodásra alkalmazandó jogszabályok betartásának biztosítása érdekében hozott azon intézkedések részletes ismertetése, amelyek célja a hitelgondozó belső eljárásainak, az irányítási szabályainak és a belső kontrollmechanizmusainak kiigazítása;

f) a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni szabályoknak való megfelelés érdekében kialakított eljárás ismertetése, amennyiben a fogadó tagállamnak az (EU) 2015/849 irányelvet átültető nemzeti jogszabályai a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint megelőzésük céljából a hitelgondozókat kötelezett szolgáltatóknak nyilvánítják;

g) az, hogy rendelkezik-e a hitelgondozó megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a fogadó tagállam nyelvén vagy a hitelmegállapodás nyelvén kommunikáljon;

h) az, hogy a hitelgondozó a székhelye szerinti tagállamban rendelkezik-e engedéllyel a hitelfelvevőktől származó pénzeszközök fogadására és tartására.

(3) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a (2) bekezdésben említett minden információ beérkezésétől számított 45 napon belül továbbítanak a szóban forgó információkat a fogadó tagállam illetékes hatóságainak, amelyek haladéktalanul visszaigazolják azok kézhezvételét. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ezt követően tájékoztatják a hitelgondozót arról a dátumról, amikor az információt közölték a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, valamint arról a napról, amikor ezen illetékes hatóságok visszaigazolták az információ kézhezvételét. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a (2) bekezdésben említett valamennyi információt közlik azon tagállam illetékes hatóságaival, ahol a hitelt nyújtották, amennyiben az eltér a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó bíróság előtt jogorvoslattal élhessen, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai elmulasztják a (2) bekezdésben említett információk továbbítását.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó a következők közül a korábbi időponttól kezdve megkezdhesse szolgáltatások nyújtását a fogadó tagállamban:

a) az (3) bekezdésben említett tájékoztatás a fogadó tagállam illetékes hatóságai általi kézhezvételének visszaigazolásáról szóló tájékoztatás kézhezvétele;

b) az e bekezdés a) pontjában említett visszaigazolás kézhezvételének hiányában minden információnak a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára történő, a (2) bekezdésben említett benyújtásának időpontjától számított két hónap elteltével.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozó tájékoztassa a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát a (2) bekezdés szerint közlendő adatok terén bekövetkező bármilyen későbbi változásról. Ilyen esetekben a tagállamok biztosítják a (3), a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott eljárásnak való megfelelést.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai a 9. cikkben említett listán vagy nyilvántartásban rögzítsék azon hitelgondozókat, amelyek területükön hitelgondozási tevékenység végzésére engedéllyel rendelkeznek, továbbá az ezek székhely szerinti tagállamára vonatkozó adatokat.

14. cikk

A határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó hitelgondozók felügyelete

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai vizsgálják felül és értékeljék a fogadó tagállamban hitelgondozási tevékenységeket végző hitelgondozók ezen irányelv követelményeinek való folyamatos megfelelését.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai jogosultak legyenek a hitelgondozóknak a fogadó tagállamban végzett tevékenységeit ezen irányelv követelményei tekintetében felügyelni, vizsgálni és velük szemben közigazgatási büntetéseket és korrekciós intézkedéseket elrendelni.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közöljék a hitelgondozó tekintetében elrendelt intézkedéseket a fogadó tagállamok illetékes hatóságaival, és adott esetben a hitelnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságaival, amennyiben az eltér a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a hitelgondozó hitelgondozási tevékenységeket végez egy fogadó tagállamban, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai és a fogadó tagállam illetékes hatóságai, és adott esetben a hitelnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai, amennyiben az eltér a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól, szorosan együttműködjenek feladataik és kötelezettségeik ellátásában, különösen az ellenőrzések, vizsgálatok és helyszíni szemlék során.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az ezen irányelvben előírt feladataik és kötelezettségeik ellátása során segítséget kérjenek a fogadó tagállam illetékes hatóságaitól a fogadó tagállamban létrehozott fióktelepet vagy kijelölt hitelgondozási szolgáltatót érintő helyszíni szemlék elvégzéséhez. A fióktelep vagy a hitelgondozási szolgáltató helyszíni vizsgálatát annak a tagállamnak a joga szerint kell lefolytatni, ahol a szemlére sor kerül.

(6) A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai jogosultak legyenek minden egyes esetben a legmegfelelőbb intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy eleget tegyenek a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által kért segítségnyújtásnak.

(7) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nevében helyszíni szemlét folytatnak, annak eredményeiről haladéktalanul tájékoztatják a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(8) A fogadó tagállam illetékes hatóságai saját kezdeményezésükre ellenőrzéseket, szemléket és vizsgálatokat végezhetnek a területükön a székhely szerinti tagállamban engedélyezett hitelgondozók által nyújtott hitelgondozási tevékenységek tekintetében. A fogadó tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul közlik a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaival ezen ellenőrzések, szemlék és vizsgálatok eredményeit.

(9) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságainak bizonyítéka van arra, hogy a területükön a 13. cikk szerinti hitelgondozási tevékenységet végző hitelgondozó megszegi az alkalmazandó szabályokat, beleértve az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekből eredő kötelezettségeket, ezt a bizonyítékot továbbítsák a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak, és felkérjék őket arra, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a nemzeti jog szerint a hitelgondozóra, nevezetesen a hitelre vagy a hitelmegállapodásra alkalmazandó felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatásköreinek sérelme nélkül.

(10) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a hitelnyújtás helye szerinti tagállam - ha különbözik a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól - illetékes hatóságainak bizonyítéka van arra, hogy egy hitel megszegi az ezen irányelvben, vagy a hitelre vagy a hitelmegállapodásra alkalmazandó nemzeti szabályokban foglalt kötelezettségeket, ezt a bizonyítékot továbbítsák a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak, és felkérjék őket arra, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, a hitelnyújtás helye szerinti tagállam - ha különbözik a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól - illetékes hatóságainak felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatáskörei sérelme nélkül.

(11) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a 9 bekezdésben említett kérelemtől számított két hónapon belül tájékoztassák a fogadó tagállam illetékes hatóságait minden olyan közigazgatási vagy egyéb eljárás részleteiről, amelyet a hitelgondozóval szemben a fogadó tagállam által szolgáltatott bizonyítékkal kapcsolatban kezdeményeztek, vagy a hitelgondozóval szemben hozott közigazgatási szankciókról és korrekciós intézkedésekről, vagy adott esetben az intézkedések elmaradásának okát közlő, indokolással ellátott határozatról. Eljárás kezdeményezése esetén a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai rendszeresen tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait az eljárás állásáról.

(12) Amennyiben a hitelgondozó továbbra is megsérti az alkalmazandó szabályokat, beleértve az ezen irányelv szerinti kötelezettségeit, és miután erről a fogadó tagállam illetékes hatóságai tájékoztatták a székhely szerinti tagállamot, a tagállamok biztosítják, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai jogosultak legyenek megfelelő közigazgatási szankciókat és korrekciós intézkedéseket elfogadni az ezen irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében, amennyiben az alábbiak valamelyike fennáll:

a) a hitelgondozó nem tett megfelelő és hatékony lépéseket a kötelezettségszegés észszerű időn belüli orvoslására; vagy

b) sürgős esetben, amikor azonnali intézkedésre van szükség a hitelfelvevők kollektív érdekeit fenyegető súlyos veszély kezelése érdekében.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai az első albekezdésben említett közigazgatási szankciókat és korrekciós intézkedéseket a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által már kiszabott közigazgatási szankciók és korrekciós intézkedések ellenére is kiszabhatják.

Emellett a fogadó tagállam illetékes hatóságai megtilthatják az alkalmazandó szabályokat - beleértve az ezen irányelv szerinti kötelezettségeit - megszegő hitelgondozó további tevékenységét tagállamukban, amíg a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nem hoz megfelelő határozatot, vagy amíg a hitelgondozó nem tesz lépéseket a kötelezettségszegés orvoslására.

III. CÍM

HITELFELVÁSÁRLÓK

15. cikk

A nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokkal vagy magával a nemteljesítő hitelmegállapodással kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézet észszerű keretek között minden szükséges információt a potenciális hitelfelvásárló rendelkezésére bocsásson a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokkal vagy magával a nemteljesítő hitelmegállapodással és adott esetben a biztosítékkal kapcsolatban annak érdekében, hogy a potenciális hitelfelvásárló a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak az átruházásáról szóló szerződés megkötése előtt értékelhesse a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak az értékét, valamint ezen érték behajthatóságának valószínűségét, biztosítva eközben a hitelező által rendelkezésre bocsátott információk védelmét és az üzleti adatok titkosságát.

(2) A tagállamok előírják azon hitelintézetek számára, amelyek nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokat vagy nemteljesítő hitelmegállapodást ruháznak át hitelfelvásárlóra, hogy félévente tájékoztassák a fogadó tagállamnak az ezen irányelv 21. cikkének (3) bekezdésével összhangban kijelölt illetékes hatóságait és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) 4. cikkének (5) bekezdésében említett illetékes hatóságokat legalább a következőkről:

a) a hitelfelvásárló, vagy adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője jogalany-azonosítója (LEI), illetve, ha nem létezik ilyen, akkor:

i. a hitelfelvásárló, vagy az irányító vagy igazgatási szervét alkotó tagok és a hitelfelvásárlóban az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek személyazonossága; és

ii. a hitelfelvásárló, vagy adott esetben a hitelfelvásárló 19. cikkel összhangban kijelölt képviselőjének címe;

b) a nemteljesítő hitelmegállapodásokból származó átruházott hitelezői jogok vagy az átruházott nemteljesítő hitelmegállapodások fennmaradó összesített egyenlege;

c) a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó átruházott hitelezői jogoknak vagy az átruházott nemteljesítő hitelmegállapodásoknak a száma és mérete;

d) az, hogy az átruházás magában foglalja-e a hitelezőnek a fogyasztókkal kötött nemteljesítő hitelmegállapodásból származó jogait, vagy magát a nemteljesítő hitelmegállapodást, valamint adott esetben a nemteljesítő hitelmegállapodást biztosító eszközök típusait.

(3) Az (2) bekezdésben említett illetékes hatóságok előírhatják a hitelintézetek számára, hogy negyedévente bocsássák rendelkezésre az említett bekezdésben említett információkat minden olyan esetben, amikor azt az illetékes hatóságok szükségesnek tartják, többek között annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni a válságidőszakok során esetlegesen nagy számban előforduló átruházásokat.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a fogadó tagállamok ezen irányelv 20. cikkének (3) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságai haladéktalanul közlik a (2) és (3) bekezdésben említett információkat és az ezen irányelv szerinti feladataik és kötelezettségeik elvégzéséhez szükségesnek ítélt egyéb információkat a hitelfelvásárló székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságaival.

(5) Az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit az (EU) 2016/679 rendelettel és az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban kell alkalmazni.

16. cikk

Az adattáblák végrehajtás-technikai standardjai

(1) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza azokat a formátumokat, amelyeket az 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott információk szolgáltatása céljából a hitelintézeteknek használniuk kell annak érdekében, hogy a banki könyvben szereplő hitelkockázati kitettségeikről részletes információkkal szolgáljanak a hitelfelvásárlók számára a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás elemzése, pénzügyi átvilágítása és értékelése céljából.

(2) Az EBH az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardtervezetben meghatározza az adatmezőket, beleértve a kötelező adatmezőket, valamint a bizalmas információk 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott kezelését.

(3) A végrehajtás-technikai standardtervezeteknek arányosnak kell lenniük a hitelek és a hitelportfóliók jellegével és méretével.

(4) Az EBH az (1) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezetek elkészítésekor figyelembe veszi a következő szempontok mindegyikét:

a) a vevők és az eladók közötti adatmegosztás meglévő piaci gyakorlatai;

b) a felhasználóktól kapott visszajelzések az EBH nemteljesítő hitelügyletekre vonatkozó meglévő sablonjainak használatával kapcsolatos tapasztalataikról;

c) a tagállami szinten meglévő hasonló követelmények;

d) a feldolgozás költségeinek minimalizálása a hitelintézetek és hitelfelvásárlók számára.

(5) Az EBH-nak a (1) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2022. szeptember 29-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

(6) A Bizottságot felhatalmazást kap az (1) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) Az adattáblákat a 2018. július 1-jén vagy azt követően kibocsátott, 2021. december 28. után nemteljesítővé váló hitelekhez kapcsolódó ügyletek esetében kell használni. Azon hitelek esetében, amelyek 2018. július 1. és az (1) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardok hatálybalépésének időpontja között keletkeztek, a hitelintézeteknek az adattáblát a már rendelkezésükre álló információkkal kell kitölteniük.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek a (6) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak a más hitelintézetekre való átruházása során is alkalmazzák. A hitelintézetek csak a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak az átruházása során használják az adattáblákat a hitelintézetek közötti információnyújtáshoz.

17. cikk

A hitelfelvásárlók kötelezettségei

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a) a hitelfelvásárló, akinek vagy amelynek lakóhelye vagy bejegyzett székhelye, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézésének helye az Unióban található, a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezetet vagy hitelgondozót jelöl ki a hitelgondozási tevékenységek elvégzésére a fogyasztókkal kötött nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás tekintetében;

b) amennyiben a hitelfelvásárló lakóhelye vagy bejegyzett székhelye nem az Unióban található, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézésének helye nem az Unióban található, a 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt képviselője egy, a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezetet vagy hitelgondozót nevez ki - kivéve akkor, ha a képviselő maga is a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezet - a hitelgondozási tevékenységek elvégzésére a fogyasztókkal kötött nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás tekintetében, amelyet a következőkkel kötöttek:

i. természetes személyek, többek között fogyasztók és független munkavállalók;

ii. a 2003/361/EK bizottsági ajánlás mellékletének 2. cikkében meghatározott mikro-, kis- és középvállalkozások ( 4 ).

A fogadó tagállamok kiterjeszthetik az első albekezdésben említett követelményt egyéb hitelmegállapodásokra is.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedéseken, és az alkalmazandó fogyasztóvédelemi jog, a szerződési jog, a polgári jog vagy a büntetőjog rendelkezésein kívül a hitelfelvásárlókra ne vonatkozzanak a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodások felvásárlásával összefüggő további követelmények. A tagállamok biztosítják, hogy különösen a szerződések végrehajtására, a fogyasztóvédelmi szabályokra, a hitelfelvevői jogokra, a hitelkeletkeztetésre, a banktitokra vonatkozó szabályokra és a büntetőjogi nemzeti szabályokra vonatkozó uniós és nemzeti jogot a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás átruházása során továbbra is alkalmazzák a hitelfelvásárlóra. A saját váltókra és idegen váltókra vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályok sérelme nélkül a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a hitelmegállapodásnak a hitelfelvásárlóra történő átruházása nem érinti az uniós és nemzeti jog által a fogyasztóknak és más hitelfelvevőknek biztosított védelem szintjét, valamint a fizetésképtelenségi szabályok szerinti védelmet.

(3) Ez az irányelv nem érinti a hitelnyilvántartásokra vonatkozó nemzeti hatásköröket, ideértve a hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokkal vagy a hitelmegállapodással és annak teljesítésével kapcsolatos információk hitelfelvásárlóktól történő kérésére vonatkozó hatáskört is.

(4) A tagállamok engedélyezhetik a hitelfelvásárlók számára, hogy a megszerzett hitelmegállapodások gondozására természetes személyeket alkalmazzanak. E természetes személyeknek nemzeti szabályozási és felügyeleti rendszer hatálya alá kell tartozniuk, és más tagállamban nem terjed ki rájuk a hitelgondozói tevékenység végzésének ezen irányelvben előírt szabadsága.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt hitelgondozó vagy a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett kijelölt szervezet a hitelfelvásárló nevében eleget tegyen az e cikk (2) bekezdése, valamint a 18. és 20. cikk alapján a hitelfelvásárlóra rótt kötelezettségeknek. Azokban az esetekben, amikor nem jelölnek ki hitelgondozót vagy a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezetet, a hitelfelvásárlóra vagy annak képviselőjére továbbra is vonatkoznak ezek a kötelezettségek.

A tagállamok előírhatják, hogy a kijelölt hitelgondozó vagy a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezet a hitelfelvásárló nevében eleget tegyen a nemzeti joggal összhangban a hitelfelvásárlóra rótt kötelezettségeknek, többek között az e cikk (3) bekezdése vonatkozásában.

18. cikk

Hitelgondozók vagy egyéb szervezetek igénybevétele

(1) Amennyiben a hitelfelvásárló vagy adott esetben annak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett szervezetet vagy hitelgondozót jelöl ki a hitelgondozási tevékenységek elvégzésére a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó átruházott hitelezői jogok vagy maga a nemteljesítő hitelmegállapodás tekintetében, a tagállamok előírják a hitelfelvásárló vagy annak képviselője számára, hogy a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. pontjában említett szervezet vagy a hitelgondozó nevéről és címéről legkésőbb a hitelgondozási tevékenységek megkezdésének időpontjában tájékoztassa a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(2) Amennyiben a hitelfelvásárló vagy adott esetben annak az 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője az e cikk (1) bekezdése szerint bejelentett szervezettől eltérő szervezetet jelöl ki, erről legkésőbb a változás időpontjában értesítenie kell a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait, és meg kell adnia annak az új szervezetnek a nevét és címét, akit a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó átruházott hitelezői jogokkal vagy magával a nemteljesítő hitelmegállapodással kapcsolatban hitelgondozási tevékenységek végzésére jelölt ki.

(3) A tagállamok előírják a hitelfelvásárló székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai számára, hogy indokolatlan késedelem nélkül továbbítsák az (1) és (2) bekezdéssel összhangban kapott információkat a fogadó tagállam illetékes hatóságainak, azon tagállam illetékes hatóságainak, amelyben a hitelt nyújtották, valamint az új hitelgondozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak.

19. cikk

A harmadik országbeli hitelfelvásárlók képviselője

(1) A tagállamok előírják, hogy a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a nemteljesítő hitelmegállapodásnak az átruházása esetén az olyan hitelfelvásárló, akinek vagy amelynek lakóhelye vagy bejegyzett székhelye nem az Unióban található, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézésének helye nem az Unióban található, olyan képviselőt jelöl ki írásban, akinek vagy amelynek lakóhelye vagy bejegyzett székhelye az Unióban található, vagy ha a nemzeti joga szerint nincs bejegyzett székhelye, a központi ügyintézésének helye az Unióban található.

(2) Az illetékes hatóságok az ezen irányelvnek való folyamatos megfeleléssel kapcsolatos valamennyi kérdésben az (1) bekezdésben említett képviselőhöz fordulnak a hitelfelvásárló mellett vagy helyett, és a képviselő teljes mértékben felelős az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések értelmében a hitelfelvásárlóval szemben előírt kötelezettségek betartásáért.

20. cikk

A nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jog vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás hitelfelvásárló általi átruházása és az illetékes hatóságokkal való kommunikáció

(1) A tagállamok előírják a hitelfelvásárló vagy adott esetben annak az 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője számára, amely átruházza a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogokat, vagy magát a nemteljesítő hitelmegállapodást, hogy félévente tájékoztassa a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az új hitelfelvásárló és adott esetben annak az 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője jogalany-azonosítójáról (LEI), vagy ha ilyen azonosító nem létezik, a következőkről:

a) az új hitelfelvásárló vagy adott esetben annak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője, vagy az új hitelfelvásárló vagy a képviselője irányító vagy igazgatási szervét alkotó tagok és az új hitelfelvásárlóban vagy a képviselőjében az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek személyazonossága; és

b) az új hitelfelvásárló, vagy adott esetben a hitelfelvásárló 19. cikkel összhangban kijelölt képviselőjének címe.

Emellett a hitelfelvásárló vagy képviselője tájékoztatja a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait legalább a következőkről:

a) a nemteljesítő hitelmegállapodásokból származó hitelezői jogok vagy az átruházott nemteljesítő hitelmegállapodások fennmaradó összesített egyenlege;

b) a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó átruházott hitelezői jogoknak vagy az átruházott nemteljesítő hitelmegállapodásoknak a száma és mérete;

c) az, hogy az átruházás magában foglalja-e a hitelezőnek a fogyasztókkal kötött nemteljesítő hitelmegállapodásból származó jogait, vagy magát a nemteljesítő hitelmegállapodást, valamint adott esetben a nemteljesítő hitelmegállapodást biztosító eszközök típusait.

(2) Az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok előírhatják a hitelfelvásárlók vagy adott esetben azok a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselői számára, hogy negyedévente bocsássák rendelkezésre az említett bekezdésben említett információkat minden olyan esetben, amikor azt az illetékes hatóságok szükségesnek tartják, többek között annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni a válságidőszakok során esetlegesen nagy számban előforduló átruházásokat.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül továbbítsák az e bekezdésekkel összhangban kapott információkat az új hitelfelvásárló fogadó tagállamának és székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságai számára.

IV. CÍM

FELÜGYELET

21. cikk

Az illetékes hatóságok által gyakorolt felügyelet

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozók és adott esetben a 12. cikkel összhangban kiszervezett hitelgondozási tevékenységeket végző hitelgondozási szolgáltatók folyamatosan megfeleljenek az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek, és biztosítják, hogy e tevékenységeket a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megfelelő módon felügyeljék az ilyen megfelelés értékelése érdekében.

(2) A hitelfelvásárló vagy adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője székhely szerinti tagállama biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok felelősek legyenek a 10. és a 17-20. cikkben meghatározott kötelezettségek felügyeletéért a hitelfelvásárló vagy adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője tekintetében.

(3) A tagállamok kijelölik az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szerinti feladatok és kötelezettségek elvégzéséért felelős illetékes hatóságokat.

(4) Amennyiben a tagállamok a (3) bekezdés alapján egynél több illetékes hatóságot jelölnek ki, meghatározzák azok mindegyikének sajátos feladatait, és az egyiket kijelölik egyedüli kapcsolattartó pontnak a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam illetékes hatóságaival való minden szükséges információcsere és kapcsolatfelvétel céljából.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy az e cikk (3) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok beszerezhessék a hitelfelvásárlóktól, azoknak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselőitől, a hitelgondozóktól, a 12. cikkel összhangban a hitelgondozó által kiszervezett hitelgondozói tevékenységeket végző hitelgondozási szolgáltatóktól, a hitelfelvevőktől és bármely más személytől vagy hatóságtól a következők elvégezéséhez szükséges információkat:

a) az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben meghatározott követelményeknek való folyamatos megfelelés értékelése;

b) az említett követelmények esetleges megsértésének kivizsgálása;

c) közigazgatási szankciók és korrekciós intézkedések alkalmazása a 23. cikket átültető nemzeti rendelkezésekkel összhangban.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a (3) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok rendelkezzenek az ezen irányelvben meghatározott feladataik és kötelezettségeik gyakorlásához szükséges szakértelemmel, erőforrásokkal, működési kapacitással és hatáskörökkel.

22. cikk

Az illetékes hatóságok felügyeleti szerepe és hatáskörei

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam 21. cikk (3) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságai rendelkezzenek az ezen irányelvben meghatározott feladataik és kötelezettségeik ellátásához szükséges valamennyi felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatáskörrel, ideértve legalább a következőket:

a) az 5. és 6. cikk szerinti engedély megadására vagy elutasítására vonatkozó hatáskör;

b) az engedély 8. cikk szerinti visszavonására vonatkozó hatáskör;

c) hatáskör bármely hitelgondozási tevékenység megtiltására;

d) helyszíni és helyszínen kívüli szemlék végrehajtására vonatkozó hatáskör;

e) hatáskör a 23. cikket átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelő közigazgatási bírságok és korrekciós intézkedések meghozatalára;

f) a hitelgondozók és a hitelgondozási szolgáltatók között a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban létrejött kiszervezési megállapodások felülvizsgálatára vonatkozó hatáskör;

g) az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek nem megfelelő vezető vagy ügyviteli testületi tagok hitelgondozó általi eltávolításának előírására vonatkozó hatáskör;

h) a belső irányítási szabályozás és a belső kontrollmechanizmus hitelgondozó általi módosításának vagy frissítésének előírására vonatkozó hatáskör a hitelfelvevők jogai tiszteletben tartásának hatékony, a hitelmegállapodást szabályozó jogszabályoknak megfelelő biztosítása érdekében;

i) a hitelfelvevők tisztességes és gondos kezelése, valamint a hitelfelvevők panaszai rögzítésének és kezelésének biztosítása érdekében elfogadott politikák hitelgondozó általi módosításának vagy frissítésének előírására vonatkozó hatáskör;

j) a nemteljesítő hitelmegállapodásból származó hitelezői jogok vagy a nemteljesítő hitelmegállapodás átruházásával kapcsolatos további információk kérésére vonatkozó hatáskör.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a fogadó tagállamnak a 21. cikk (3) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságai és a hitelnyújtás helye szerinti tagállam, amennyiben nem azonos a fogadó és a székhely szerinti tagállammal, megkapják az ezen irányelvben megállapított feladataik és kötelezettségeik ellátásához szükséges valamennyi hatáskört.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kockázatalapú megközelítéssel értékeljék az 5. cikk (1) bekezdésének e)-h) pontjában meghatározott követelmények hitelgondozó általi végrehajtását.

(4) A tagállamok az érintett hitelgondozó tevékenységeinek mértékét, jellegét, nagyságrendét és összetettségét figyelembe véve meghatározzák a (3) bekezdésben említett értékelés hatókörét.

(5) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai tájékoztatják a fogadó tagállam vagy - amennyiben az eltér a fogadó és a székhely szerinti tagállamtól - a hitelnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait a (3) bekezdésben említett értékelés eredményeiről az említett illetékes hatóságok egyikének kérésére, vagy ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai azt helyénvalónak tartják. A megállapított közigazgatási szankciók vagy korrekciós intézkedések részleteit a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai minden esetben továbbítják a fogadó tagállam és adott esetben a hitelnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak, amennyiben az eltér a fogadó tagállamtól és a székhely szerinti tagállamtól.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a (3) bekezdésben említett értékelés elvégzése során a székhely szerinti és a fogadó tagállam, valamint a hitelnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai - amennyiben az eltér a fogadó és a székhely szerinti tagállamtól - minden olyan információt megosszanak egymással, amely szükséges ahhoz, hogy el tudják látni az ezen irányelvben meghatározott feladataikat és kötelezettségeiket.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kötelezhessék az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések követelményeinek meg nem felelő hitelgondozót, hitelgondozási szolgáltatót, hitelfelvásárlót vagy utóbbinak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselőjét, hogy idejében megtegye mindazokat az intézkedéseket vagy lépéseket, amelyek az említett rendelkezéseknek való megfeleléshez szükségesek.

23. cikk

Közigazgatási szankciók és korrekciós intézkedések

(1) A tagállamoknak a büntetőjogi szankciók megállapítására vonatkozó joga sérelme nélkül a tagállamok megállapítják azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák legalább az alábbi helyzetekben alkalmazandó megfelelő közigazgatási szankciókat és korrekciós intézkedéseket:

a) a hitelgondozó nem felel meg a 11. cikket átültető nemzeti rendelkezésekben meghatározott követelménynek, vagy a 12. cikket átültető nemzeti rendelkezések megsértésével köt kiszervezési megállapodást, vagy az a hitelgondozási szolgáltató, amelyhez a hitelgondozási tevékenységeket kiszervezték, súlyosan megsérti az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, beleértve az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket;

b) a hitelgondozó 5. cikk (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott irányítási rendszerei és belső kontrollmechanizmusai nem biztosítják a hitelfelvevői jogok tiszteletben tartását és a személyes adatok védelemére vonatkozó szabályok betartását;

c) a hitelgondozó politikája nem biztosítja a hitelfelvevők 5. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott megfelelő kezelését;

d) a hitelgondozó 5. cikk (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott belső eljárásai nem biztosítják a hitelfelvevői panaszoknak az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben meghatározott kötelezettségek szerinti nyilvántartásba vételét és kezelését;

e) a hitelfelvásárló vagy annak adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője nem közli a 18. és 20. cikket átültető nemzeti rendelkezések által előírt információkat;

f) a hitelfelvásárló vagy annak adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője nem teljesíti a 17. cikket átültető nemzeti rendelkezések által előírt követelményeket;

g) a hitelfelvásárló nem teljesíti a 19. cikket átültető nemzeti rendelkezések által előírt követelményeket;

h) a hitelintézet nem közli a 15. cikket átültető nemzeti rendelkezésekben meghatározott információkat;

i) a hitelgondozó lehetővé teszi, hogy vezető vagy igazgatási testületi tag lehessen vagy maradjon egy vagy több olyan személy, aki nem felel meg az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek;

j) a hitelgondozó nem teljesíti a 24. cikket átültető nemzeti rendelkezések által előírt követelményeket;

k) a hitelfelvásárló vagy adott esetben a hitelgondozók vagy a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. vagy iii. alpontjában említett bármely szervezet nem felel meg az 10. cikket átültető nemzeti rendelkezéseknek;

l) a hitelgondozó a hitelfelvevőktől pénzeszközöket kap és tart, amennyiben ezt valamely tagállamban a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban nem engedélyezett;

m) a hitelgondozó nem teljesíti a 6. cikk (2) bekezdését átültető nemzeti rendelkezések által előírt követelményeket;

(2) Az (1) bekezdésben említett közigazgatási szankcióknak és korrekciós intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és magukban kell foglalniuk legalább a következőket:

a) a hitelgondozói tevékenység végzésére vonatkozó engedély visszavonása;

b) annak elrendelése, hogy a hitelgondozó vagy hitelfelvásárló vagy utóbbinak adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője orvosolja a jogsértést, szüntesse be a magatartást és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c) közigazgatási pénzbírság megállapítása.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a közigazgatási szankciókat és korrekciós intézkedéseket ténylegesen végrehajtsák.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy korrekciós intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság mértékének meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyék a releváns körülményeket, ideértve a következőket:

a) a jogsértés súlyossága és időtartama;

b) a jogsértésért felelős hitelgondozó, hitelfelvásárló vagy adott esetben utóbbinak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője felelősségének mértéke;

c) a jogsértésért felelős hitelgondozó vagy hitelfelvásárló pénzügyi ereje, egyebek mellett jogi személy esetében annak teljes árbevétele, természetes személy esetében annak éves jövedelme alapján;

d) a jogsértésért felelős hitelgondozó, hitelfelvásárló vagy adott esetben utóbbinak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője által elkövetett jogsértés nyomán keletkezett nyereség vagy elkerült veszteség mértéke, amennyiben ez a nyereség vagy veszteség meghatározható;

e) a jogsértés révén harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben az említett veszteség meghatározható;

f) a jogsértésért felelős hitelgondozó vagy hitelfelvásárló által az illetékes hatóságokkal folytatott együttműködés mértéke;

g) a jogsértésért felelős hitelgondozó, hitelfelvásárló vagy adott esetben utóbbinak a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője által korábban elkövetett jogsértések;

h) a jogsértés tényleges vagy potenciális rendszerszintű következményei.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciókat és korrekciós intézkedéseket a vezető vagy ügyviteli testület azon tagjaira és más olyan egyénekre is alkalmazhassák, akik a nemzeti jog szerint felelősek a jogsértésért.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az e cikk (2) bekezdésében meghatározott közigazgatási szankciókat vagy korrekciós intézkedéseket előíró határozat meghozatala előtt megadják az érintett hitelgondozó, hitelfelvásárló vagy utóbbinak adott esetben a 19. cikkel összhangban kijelölt képviselője számára a meghallgatás lehetőségét.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciókat vagy korrekciós intézkedéseket kiszabó határozatokat kellően megindokolják, és hogy azokkal szemben jogorvoslattal lehessen élni.

(8) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy olyan jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg közigazgatási szankciókkal kapcsolatos szabályokat. Ilyen esetben a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a vonatkozó büntetőjogi rendelkezésekről.

V. CÍM

BIZTOSÍTÉKOK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖTELEZETTSÉG

24. cikk

Panasztétel

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelgondozók hatékony és átlátható eljárásokat hozzanak létre és tartsanak fenn a hitelfelvevőktől kapott panaszok kezelésére.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelfelvevőktől beérkezett panaszokat a hitelgondozók díjmentesen kezeljék, és hogy a hitelgondozók vezessenek nyilvántartást a panaszokról és a panaszok kezelése érdekében hozott intézkedésekről.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hozzanak létre és tegyenek közzé eljárást a hitelfelvevők hitelfelvásárlókat, hitelgondozókat és hitelgondozási szolgáltatókat érintő panaszainak kezelésére, amelyek biztosítják, hogy a panaszokat késedelem nélkül kezeljék.

25. cikk

A személyes adatok védelme

A személyes adatok ezen irányelv céljaira történő feldolgozását az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban kell végezni.

26. cikk

Együttműködés az illetékes hatóságok között

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 8., 13., 14., 15., 18., 20. és 22. cikkben említett illetékes hatóságok az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szerinti feladataik ellátása vagy hatáskörük gyakorlása során szükség esetén együttműködjenek egymással. Az esetleges párhuzamosságok és átfedések elkerülése érdekében a felügyeleti hatásköröknek, valamint a közigazgatási szankcióknak és korrekciós intézkedéseknek a több tagállamot érintő esetekben történő alkalmazása során az illetékes hatóságok koordinálják tevékenységüket.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok kérésre indokolatlan késedelem nélkül átadják egymásnak az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szerinti feladataik és kötelezettségeik ellátásához szükséges információkat.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv szerinti feladataik és kötelezettségeik ellátása során kapott bizalmas információkat csak feladataik és kötelezettségeik ellátása érdekében használják fel az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelően. Az illetékes hatóságok közötti információcserére a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 76. cikkében említett szakmai titoktartási kötelezettségek vonatkoznak.

(4) A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy minden olyan személy, aki az illetékes hatóságoknak dolgozik vagy dolgozott, valamint az illetékes hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók vagy szakértők szakmai titoktartásra kötelezettek.

(5) A tagállamok meghozzák a szükséges közigazgatási és szervezeti intézkedéseket az e cikkben előírt együttműködés elősegítése érdekében.

(6) Az Európai Bankhatóság elősegíti a tagállamok illetékes hatóságai közötti információcserét, és elősegíti e hatóságok együttműködését.

VI. CÍM

MÓDOSÍTÁSOK

27. cikk

A 2008/48/EK irányelv módosításai

A 2008/48/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

"11a. cikk

A hitelmegállapodás feltételeinek módosítására vonatkozó információk

Az ebben az irányelvben foglalt más kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a hitelező a hitelmegállapodás feltételeinek módosítása előtt közölje a fogyasztóval a következő információkat:

a) a javasolt módosítások egyértelmű leírása, valamint adott esetben az adós beleegyezésének, vagy a törvény által bevezetett változásoknak a szükségessége;

b) az a) pontban említett változtatások végrehajtásának ütemezése;

c) az a) pontban említett változtatásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló panasztételi lehetőségek;

d) az ilyen panaszok benyújtására rendelkezésre álló időtartam;

e) annak az illetékes hatóságnak a neve és címe, amelyhez a fogyasztó panaszt nyújthat be."

2. Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

"16a. cikk

Hátralékok és végrehajtás

(1) A tagállamok előírják a hitelezők számára, hogy megfelelő szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy adott esetben erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a végrehajtási eljárás megindítása előtt észszerű átstrukturálást hajtsanak végre. Az ilyen átstrukturálási intézkedéseknek többek között figyelembe kell venniük a fogyasztó körülményeit, és többek között a következő lehetőségeket foglalhatják magukban:

a) a hitelmegállapodás teljes vagy részleges refinanszírozása;

b) a hitelmegállapodás meglévő feltételeinek módosítása, ami tartalmazhatja többek között az alábbiakat:

i. a hitelmegállapodás futamidejének meghosszabbítása;

ii. a hitelmegállapodás típusának módosítása;

iii. a törlesztőrészlet egésze vagy egy része megfizetésének bizonyos időre történő elhalasztása;

iv. a kamatláb megváltoztatása;

v. halasztott törlesztés felajánlása;

vi. részleges visszafizetések;

vii. valutaátszámítások;

viii. részleges elengedés és adósságkonszolidáció.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott lehetséges átstrukturálási intézkedések listája nem sérti a nemzeti jogban meghatározott szabályokat, és nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy nemzeti jogukban rendelkezzenek az összes ilyen intézkedésről.

(3) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben a hitelező a nemteljesítés miatt díjakat állapíthat meg és számíthat fel a fogyasztónak, e díjak összege ne lehessen magasabb annál az összegnél, amely a hitelezőnek a nemteljesítés miatt felmerült költségei megtérítéséhez szükséges.

(4) A tagállamok lehetővé tehetik, hogy a hitelezők nemteljesítés esetén további díjakat számítsanak fel a fogyasztónak. Ebben az esetben a tagállamok e díjak tekintetében felső korlátot állapítanak meg."

3. A 22. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) Amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nemzeti jogukban nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket. A 16a. cikk (3) és (4) bekezdése azonban nem zárja ki, hogy a tagállamok a fogyasztók védelme érdekében szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be."

28. cikk

A 2014/17/EU irányelv módosításai

A 2014/17/EU irányelv a következőképpen módosul:

1. A szöveg a következő cikkel egészül ki:

"27a. cikk

A hitelmegállapodás feltételeinek módosítására vonatkozó információk

Az ebben az irányelveb foglalt más kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a hitelező a hitelmegállapodás feltételeinek módosítása előtt közölje a fogyasztóval a következő információkat:

a) a javasolt módosítás egyértelmű leírása, valamint adott esetben az adós beleegyezésének, vagy a törvény által bevezetett változásoknak a szükségessége;

b) az a) pontban említett változtatások végrehajtásának ütemezése;

c) az a) pontban említett változtatásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló panasztételi lehetőségek;

d) az ilyen panaszok benyújtására rendelkezésre álló időtartam;

e) annak az illetékes hatóságnak a neve és címe, amelyhez a fogyasztó panaszt nyújthat be."

2. A 28. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A tagállamok előírják a hitelezők számára, hogy megfelelő szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy adott esetben erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a végrehajtási eljárás megindítása előtt észszerű átstrukturálást hajtsanak végre. Az ilyen átstrukturálási intézkedéseknek többek között figyelembe kell venniük a fogyasztó körülményeit, és többek között a következő lehetőségeket foglalhatják magukban:

a) a hitelmegállapodás teljes vagy részleges refinanszírozása;

b) a hitelmegállapodás meglévő feltételeinek módosítása, ami tartalmazhatja többek között az alábbiakat:

i. a hitelmegállapodás futamidejének meghosszabbítása;

ii. a hitelmegállapodás típusának módosítása;

iii. a törlesztőrészlet egésze vagy egy része megfizetésének bizonyos időre történő elhalasztása;

iv. a kamatláb megváltoztatása;

v. halasztott törlesztés felajánlása;

vi. részleges visszafizetések;

vii. valutaátszámítások;

viii. részleges elengedés és adósságkonszolidáció.";

b) a cikk következő bekezdéssel egészül ki:

"(1a) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott lehetséges átstrukturálási intézkedések listája nem sérti a nemzeti jogban meghatározott szabályokat, és nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy nemzeti jogukban rendelkezzenek az összes ilyen intézkedésről.".

3. Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

"28a. cikk

A hitelezői jogoknak vagy magának a hitelmegállapodásnak az engedményezése

(1) A hitelmegállapodásból származó hitelezői jogoknak vagy magának a hitelmegállapodásnak harmadik személyre történő engedményezése esetén a fogyasztó minden olyan kifogást jogosult érvényesíteni az engedményessel szemben, amely az eredeti hitelezővel szemben rendelkezésére állt, ideértve a beszámítást is, ha ez az érintett tagállamban megengedett.

(2) A fogyasztót kizárólag akkor nem kell tájékoztatni az (1) bekezdésben említett engedményezésről, ha az eredeti hitelező az engedményessel megállapodva továbbra is hitelezőként jár el a fogyasztó felé."

VII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Bizottság

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

30. cikk

Értékelés

(1) 2026. december 29-ig a Bizottság elvégzi ezen irányelv értékelését, és az értékelés főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Az értékelésnek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) az engedélyezett hitelgondozók száma az Unióban, valamint a fogadó tagállamban szolgáltatást nyújtó hitelgondozók száma;

b) a hitelintézetektől az olyan hitelfelvásárlók által felvásárolt nemteljesítő hitelmegállapodásokból származó hitelezői jogok vagy nemteljesítő hitelmegállapodások száma, amely hitelfelvásárlók az Unióban lakóhellyel rendelkeznek, vagy a hitelintézet tagállamával megegyező tagállamban, vagy a hitelintézet tagállamától eltérő tagállamban vagy az Unión kívül bejegyzett székhellyel rendelkeznek, vagy ha a nemzeti joguk szerint nincs bejegyzett székhelyük, a központi ügyintézésük helye ott található.

c) a hitelgondozók és a hitelfelvásárlók által végzett tevékenységekkel kapcsolatban fennálló pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázat értékelése;

d) az illetékes hatóságok 26. cikk szerinti együttműködésének értékelése.

(2) Amennyiben az értékelés jelentős problémákat tár fel az irányelv működésével kapcsolatban, a jelentésnek ismertetnie kell, hogy a Bizottság miként szándékozik kezelni a feltárt problémákat, ideértve a lehetséges felülvizsgálat lépéseit és ütemtervét is.

31. cikk

Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés

Az Európai Parlament és a Tanács jogalkotási előjogainak sérelme nélkül 2023. december 29-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbiakról:

a) a szabályozási keret megfelelősége a következőkkel kötött hitelmegállapodásokra alkalmazandó, nemteljesítésből eredő díjakra vonatkozó felső határok esetleges bevezetése tekintetében:

i. természetes személyek az említett természetes személyek kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységéhez kapcsolódó célokból;

ii. a 2003/361/EK ajánlás melléklete (2) cikkében meghatározott mkkv-k;

iii. minden hitelfelvevő, feltéve, hogy a hitelt természetes személy garantálja, vagy azt az adott természetes személy tulajdonában lévő eszközök vagy vagyontárgyak fedezik;

b) az alábbiakkal kötött hitelmegállapodások releváns szempontjai, beleértve az esetleges átstrukturálási intézkedéseket is:

i. természetes személyek az említett természetes személyek kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységéhez kapcsolódó célokból;

ii. a 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete (2) cikkében meghatározott mikro-, kis- és középvállalkozások;

iii. minden hitelfelvevő, feltéve, hogy a hitelt természetes személy garantálja, vagy azt az adott természetes személy tulajdonában lévő eszközök vagy vagyontárgyak fedezik;

c) végrehajtás- vagy szabályozástechnikai standardok vagy más megfelelő eszközök kidolgozásának szükségessége és megvalósíthatósága a hitelfelvevőknek szóló, a 10. cikk (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra és az átstrukturálási intézkedésekre vonatkozó közös jelentéstételi formátumok bevezetése érdekében.

Az első bekezdésben említett jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

32. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok 2023. december 29-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Ezen intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

(2) Az említett intézkedések 2023. december 30-tól alkalmazandók.

Az irányelv rendelkezéseitől eltérve azok a jogalanyok, akik már 2023. december 30-án a 3. cikk (9) bekezdésében meghatározott hitelgondozói tevékenységeket végeznek a nemzeti joggal összhangban, folytathatják tevékenységüket a székhely szerinti tagállamaikban 2024. június 29-ig, vagy - ha ez korábban következik be - az ezen irányelv szerinti engedélyük megszerzéséig.

Azok a tagállamok, amelyek már rendelkeznek az ezen irányelvben a hitelgondozási tevékenységekre vonatkozóan megállapított rendszerekkel egyenértékű vagy annál szigorúbb rendszerekkel, 2023. december 30-án engedélyezhetik a már az említett rendszerek alapján hitelgondozási tevékenységet végző szervezetek számára, hogy azokat az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések automatikusan elismert hitelgondozóként ismerjék el.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(4) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

34. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 35. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve (1998. február 16.) az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről (HL L 77., 1998.3.14., 36. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

( 4 ) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).