ÍH 2012.58 TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS - MEGÁLLAPODÁSON ALAPULÓ ÁRMEGKÖTÉS TILALMA - ÁRMEGHATÁROZÓ, PIACFELOSZTÓ KARTELL - KAMARA FELELŐSSÉGE BELSŐ SZERVEZETI EGYSÉGÉÉRT

I. Az áru, illetve a szolgáltatás pénzben kifejezett értéke az ár, amely a piaci forgalomban szabad megállapodás tárgya. Versenyjogilag az kívánatos, hogy az ár a kereslet-kínálat szerint alakuljon, ezért kiemelten tiltottak a megállapodáson alapuló ármegkötések. Az ármeghatározó, illetve piacfelosztó kartell esetén sem a piaci részesedés megállapításának, sem magának az érintett piac meghatározásának nincs különösebb relevanciája [Tpvt. 11. § (1); (2) bek. a) pont].

II. A kamara felel a belső szervezeti egysége magatartásáért.

A Gazdasági Versenyhivatal alperes a 2004. december 9. napján kelt Vj-89/2003/58. számú határozatában megállapította, hogy mások mellett a II. r., III., IV. r., V. r. vadászatszervező gazdasági társaság felperesek és a beavatkozó 2002-2003. évi vadászati évadra szóló 2001. XI. 5. keltezésű közös kötelezettségvállalása, továbbá az I. r. agrárkamara felperesnek és a Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsának (a továbbiakban: Terméktanács) a 2003-2004. évi vadászati évadra szóló 2002. XII. 19-ei közös döntése a gazdasági verseny korlátozására alkalmas, ezért az I. r. felperessel szemben 15 000 000 forint, a II. r. felperessel szemben 2 900 000 forint, a III. r. felperessel szemben 700 000 forint, a IV. r. felperessel szemben 3 700 000 forint, az V. r. felperessel szemben 4 000 000 forint, míg a beavatkozóval szemben 1 000 000 forint bírságot szabott ki. A határozat indokolásában megállapította, hogy a hazai vadászati piac szerkezetéből adódóan a bérvadászati, azon belül is a külföldiek részére történő bérvadászati szolgáltatások értékesítése minősül az érintett árupiacnak. A földrajzi piac Magyarország területével azonos, annál nem szélesebb kiterjedésű, mert a kifogásolt magatartások Magyarország területére voltak irányadók. Megjegyezte, hogy a jogsértés jellegére tekintettel a csekély jelentőség nem állapítható meg, így nincs szükség az érintett földrajzi piac pontos meghatározására. Rögzítette, hogy a Terméktanács 2002-2003-ra szóló vadászati árjegyzék javaslatát a vadászatszervező vállalkozások megvitatták, majd a IV. r. felperes közreműködésével 2001. XI. 5-ei keltezéssel véglegesítették. Mások mellett a II. r., III. r., IV. r., és V. r. felperesek, valamint a beavatkozó aláírásával kifejezetten elfogadták a Megállapodásban szereplő árakat, és úgy nyilatkoztak, hogy azokat lefelé nem lépik át a 2002-2003. évi árjegyzékében. A 2003-2004. évre szólóan a Terméktanács és az I. r. felperes, pontosabban kebelükön belül a Termelői, a Vadászatközvetítő szekció, valamint a Vadászatszervező Irodák b.-i agrárkamarában kialakított önálló szervezete egyeztetett bérvadászati ajánlott minimál-árakat állapított meg, amelyet a 2002. XII. 19. keltezésű árjegyzék tartalmaz. Az alperes kifejtette, hogy az áru, illetve a szolgáltatás pénzben kifejezett értéke az ár, amely a piaci forgalomban szabad megállapodás tárgya. Versenyjogilag az a kívánatos, hogy a kereslet-kínálat szerint alakuljon, ezért kiemelten tiltottak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-ának (1) és (2) bekezdés a) pontja szerinti ármegkötések. Leszögezte, hogy a kifogásolt magatartások kötelezően betartandó minimál-árakat tartalmaztak. Az árajánlások akkor sem versenyjogszerűek, ha nem kötelezők, mert alkalmasak arra, hogy a piaci versenytársak megismerjék azokat, s ezáltal egyedi döntéseiknél figyelembe vegyék a versenytársak jövőbeni árpolitikáját. Az ajánlott minimál-árak a piaci szereplők árainak egységesítése miatt a piaci alkut - az azonos árak alkalmazását sugallva - gyengíthetik. Azért versenykorlátozóak, mert nem engedik az árban érvényesülni az eltérő tevékenységi feltételekben meglévő különbségeket. A jogsértés miatt az alperes indokoltnak tartotta a bírság kiszabását, amelynek összegét a 2/2003. számú Közlemény (a továbbiakban: Közlemény) alapján határozta meg. A jogsértéssel érintett piacról származó bevétel összegét az I. r. felperes esetében méltányosságból csökkentette. A vadászatszervező felperesek piaci részesedését azért nem számította ki, mert a piaci helyzetük ennek hiányában is behatárolható volt. Az egyes esetekben értékelte a piaci verseny veszélyeztetettségét, a jogsértés piaci hatását, és a jogsértéshez való viszonyulást. A II. r.-V. r. felpereseknél és a beavatkozónál figyelembe vette, hogy a 2001. XI. 5-ei megállapodásban foglaltakat alkalmazták, a IV. r. felperesnél súlyosító körülmény volt a szervező tevékenység, amelyet enyhített az elismerése.

A felperesek keresetet terjesztettek elő a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt, amelyben az I. r., II. r., III. r. és V. r. felperesek a határozat hatályon kívül helyezését és a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését, míg a IV. r. felperes a bírság mérséklését kérte. Álláspontjuk szerint a határozat megalapozatlan, az alperes tévesen értékelte a tényeket és azok következményeit; állították, hogy jogsértő magatartást nem tanúsítottak. Vitatták a földrajzi piac alperes általi meghatározását és ezen keresztül a megállapodások csekély jelentőségűvé minősítésének elmaradását. Jogalapjában és összegszerűségében is jogsértőnek tartották a kiszabott bírságokat. Mindezeken túl az I. r. felperes arra is hivatkozott, hogy esetében fogalmilag kizárható a jogsértés, hiszen kamaraként nem vonható felelősségre a tagjai vagy az egyes szervezeti egységei esetleges jogsértéseiért.

A beavatkozó a felperesekhez csatlakozva, lényegében velük azonos indokok alapján kérte a határozat hatályon kívül helyezését.

Az alperes a határozatban foglaltak fenntartása mellett kérte a keresetek elutasítását.

Az elsőfokú bíróság - megismételt eljárásban - a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában a Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással leszögezte, hogy a törvény hatálya alá tartoznak a nem gazdasági társaság formájában működő szervezetek is. Az I. r. felperes pedig felelősséggel tartozik a saját szervezeti egységének jogszerű működéséért. A piac szempontjából ugyanis közömbösek a szervezet belső jogviszonyai, így a képviseleti és a döntési jogok szabályozása. Álláspontja szerint az érintett áru- és földrajzi piac egyértelműen leszűkíthető a Magyarország területén külföldiek által folytatott bérvadászatra, amely jellemzően vadászatszervező vállalkozások közreműködésével valósul meg. A földrajzi piac nem terjeszthető ki az okból, hogy számos szomszédos országban is találhatók azonos vadfajok, mert a külföldiek bérvadászata egy rendkívül összetett, soktényezős tevékenység, amelynek megítélése országonként más és más. A per során csatolt igazságügyi szakértői szakvélemény ennek cáfolatára nem alkalmas, mert a magyarországi vadászati piac jellemzőinek nincs jelentősége a jogsértés szempontjából. Az pedig, hogy a vadgazdálkodás terén nem csak a piaci viszonyok érvényesülnek, hanem befolyásolja azt az állami szabályozás is, még nem jelenti azt, hogy a jogszerűen vadászható állomány nem képezhet piaci alapon értékesíthető árualapot. Ennélfogva a nemzeti piac védelmének célja sem indokolhatja a jogsértő megállapodásokat. Mivel pedig a felperesek kifogásolt magatartása az árak közvetett meghatározására irányult, ezért azok a Tpvt. 13. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján nem minősülnek csekély jelentőségű megállapodásoknak, így a tilalom alól nem mentesülhetnek. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesek által meghatározott árak minimál-árak és nem irányárak, azok alkalmasak voltak arra, hogy a piac szereplőit orientálják, még akkor is, ha esetleg ténylegesen nem is alkalmazták volna az adott árakat. A felperesek tudatos szándékegysége veszélyeztethette a versenyt. Törekvésük arra irányult, hogy a piacon ne kizárólag a kereslet-kínálat törvényei alakítsák az árakat. Megítélése szerint az alperes megfelelően elemezte és értékelte az árösszehangolás lehetséges hatásait, ezeket a felperesek érdemben cáfolni nem tudták. Okszerű, logikus és életszerű az az alperesi következtetés, miszerint a jogszerűtlen áralakítás releváns bizonyítéka az, hogy a felperesek az adott időszakban alkalmazott áraikkal nem mentek a megegyezéssel érintett árak alá. A gyakorlatban ugyanis pontosan ez a minimál-árak működési mechanizmusa. Életszerűtlen és ellentétes a piac dinamikájával az a feltételezés, miszerint egy ilyen sokszereplős, komplex szolgáltatásokat nyújtó piacon a jogsértéssel érintett szereplők mindegyike mintegy véletlenül vagy spontán módon a korábban meghatározott minimál árakkal egyezően vagy azok felett határozza meg a ténylegesen alkalmazott árakat. A felperesek külön-külön és együttesen tanúsított magatartása - anélkül, hogy klasszikus megállapodás formáját öltötte volna - tudatosan helyettesítette a versenykockázatot és olyan piaci állapotot idézett elő, amely nem felelt meg a hagyományos piaci körülményeknek. Hangsúlyozta, hogy a versenyjogsértés megállapításához elegendő, ha a piaci szereplők alappal számítanak arra, hogy a jövőben hasonló magatartást fognak tanúsítani. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vad. tv.) sem mentesíti a vadászati piac szereplőit a Tpvt. rendelkezéseinek betartása alól. A per során meghallgatott tanúk a vadászati piac speciális jellegét mutatták be, azok az alperesi megállapításokat nem döntötték meg. Végül megállapította, hogy az alperes döntése a bírságkiszabás körében megfelel a mérlegelési jogkörben hozott határozatokkal szemben támasztott követelményeknek. Az alperes megfelelően vette figyelembe az enyhítő és súlyosító körülményeket, ezeket egy egzakt pontrendszer alapján súlyozta, az egyes bírságösszegek nem aránytalanok vagy túlzóak, azok megfelelnek a generális és speciális prevenció céljainak.