716/B/2005. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 64. § (1)-(2) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 66/B. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 61. § (5) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 64. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 66/B. § (2) bekezdése, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 61. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az indítványozó baleseti járadékban részesült. Öregségi nyugdíja megállapításakor az 1998. január 1-jéig hatályos, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 38. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - amely szerint a jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg - utóbbit választotta. A Tny. már nem tartalmazott a különböző címen járó nyugellátások vonatkozásában kizáró szabályt, az indítványozó azonban csak 2004. évben igényelte baleseti járadékának 1998. január 1-jétől történő újbóli folyósítását. Kérelmének a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a Tny.vhr. 66/B. § (2) bekezdése és az ennek folytán alkalmazandó Tny. 64. § (1) bekezdése alapján csak hat hónapra visszamenőleg adott helyt. A határozat felülvizsgálata tárgyában indított per jelenleg szünetel.

Az indítványozó szerint a Tny. és a Tny.vhr. kifogásolt rendelkezései az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköznek, mert a járadék újbóli folyósításának kérelemhez kötése, illetőleg a visszamenőleges folyósítás hat hónapi időtartamban történő meghatározása "hátrányos megkülönböztetésben részesíti az idős korosztályt, azokat, akik már nincsenek abban a helyzetben, hogy a jogszabályváltozásokról tájékozódjanak." Egyben sérül az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jog is azáltal, hogy "a baleseti járadék folyósításának szüneteltetésére okot adó jogszabály hatályon kívül helyezését követően (...) megfelelő tájékoztatás és a jogszabályi változásra figyelmeztetés hiányában (...) a jogosultak nem kapják a baleseti járadékot."

A Tny. 64. § (1) bekezdése kapcsán az indítványozó azt is kifejtette, hogy az ellentétben áll az Ebtv. 61. § (5) bekezdésével, amely azt tartalmazza, hogy a jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést - ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz -érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Álláspontja szerint a járadék újbóli folyósítására vonatkozó kérelem ez utóbbi rendelkezés hatálya alá esik, ezért e két szabály a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésébe ütközik, amelyre tekintettel kérte azok megsemmisítését.

2. A Tny. 64. §-a helyébe a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 92. §-a új rendelkezést léptetett, míg a Tny.vhr. 66/B. § (2) bekezdését a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról szóló 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet módosította.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a Tny. jelenleg hatályos 64. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, illetőleg a Tny.vhr. kifogásolt szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

2. A Tny. támadott rendelkezésének szabálya:

a) Az indítvány benyújtásakor hatályos szöveg:

"64. § (1) A nyugellátást írásban, meghatározott formában kell igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani."

b) Az indítvány elbírálásakor hatályos szöveg:

"64. § (1) A nyugellátást írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon (a továbbiakban: igénybejelentő lap) kell igényelni.

(2) Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni."

3. A Tny.vhr. rendelkezése:

a) Az indítvány benyújtásakor hatályos szöveg: "66/B. § (2) A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szüneteltetett nyugellátás, baleseti járadék újbóli folyósítására - a Tny. 64. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a jogosult kérelmére kerülhet sor."

b) Az indítvány, elbíráláskor hatályos szövege: "66/B. § (2) A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szüneteltetett nyugellátás, baleseti járadék újbóli folyósítására - a Tny. 64. § (2) bekezdésének alkalmazásával - a jogosult kérelmére kerülhet sor."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 132. § (2) és (3) bekezdése 1998. január 1-jével léptette hatályba a Tny.-t és az Ebtv.-t, ezzel egyidejűleg vesztette hatályát a T.

A Tny. vizsgált rendelkezése az "Igényérvényesítés és eljárási szabályok" című fejezetben szerepel, amely a társadalombiztosítási nyugellátás iránti igények érvényesítéséről, az igényelbíráló szervek határozathozatali kötelezettségéről rendelkezik. A baleseti járadék - mint egészségbiztosítási ellátás - kikerült a Tny. szabályozási köréből, és az az egészségbiztosítás rendszerében, az Ebtv. 51. § (2) bekezdése alapján, az Egészségbiztosítási Alap által finanszírozottanjár. Az Ebtv. 61. § (1) és (2) bekezdése azonban az új igények érvényesítéséről rendelkezik, a szüneteltetett baleseti ellátás újbóli folyósításának szabályait a Tny. tartalmazza.

2. Az indítványozó az igényérvényesítés kérelemhez kötöttségét és a visszamenőleges folyósítás időbeli korlátozását tartotta a diszkrimináció tilalmába ütközőnek.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 39/1999 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241-242.]

Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)

A Tny. vizsgált rendelkezése a járadék újbóli folyósítását kérelemhez köti, és a folyósítást nem a hatálybalépésétől, hanem hat hónapra visszamenőleg teszi lehetővé, a Tny.vhr. utaló szabálya szerint pedig e rendelkezés alkalmazandó az újból jogosulttá vált személyi kör tekintetében is. A Tny. szabályozási koncepciója szempontjából nem alkotnak elkülönült, önálló csoportot azok a jogosultak, akiknek az ellátása szünetelt, feléledt, vagy akik más társadalombiztosítási pénzbeli ellátási igényt érvényesítenek; valamennyi nyugellátási, vagy egészségbiztosítási pénzbeli ellátás igénylése tekintetében azonos feltételeket szab. A rendelkezések tehát a jogérvényesítés módja tekintetében nem teremtenek egyenlőtlenséget az igénylők között.

Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. 64. § (l)-(2) bekezdése és a Tny.vhr. 66/B. § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, és e tekintetben az indítványt elutasította.

3. Az indítványozó az Alkotmány 70/E. §-ába ütközőnek tartotta, hogy a rendelkezések a járulék folyósítását kérelemhez, a jogosult döntéséhez kötötték.

Az Alkotmánybíróság a 32/1996. (VI. 15.) AB határozat rendelkező részében alkotmányos követelményként határozta meg: "Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998, 251.) A szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló jogot jelent. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.]

A kifogásolt szabályok nem e jogok biztosítását tartalmazzák, hanem az arra vonatkozó igény érvényesítésének mikéntjét, ezért a támadott rendelkezés és az Alkotmány 70/E. §-a között ebben a vonatkozásban alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 716, 717.]

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

IV.

Az indítványozó a Tny. 64. § (1) bekezdése és az Ebtv. 61. § (5) bekezdése megsemmisítését azért is kérte, mert a két rendelkezés ellentétben áll egymással.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot, a támadott jogszabályi rendelkezéseket és az Alkotmánynak azt a rendelkezését, amelyet az indítványozó véleménye szerint a támadott norma sért. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783-1784.; 630/B/2003. AB végzés, ABH, 2004, 2113- 2114.) . Az indítványozó nem jelölte meg, hogy a két szabály - vélt - ellentéte mely alkotmányi rendelkezést sérti.

E tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem volt elbírálható, ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § d) pontja alapján Alkotmánybíróság visszautasította.

Budapest, 2008. április 7.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró