A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2021-2022 (ORAC, 680 B/5 oldal, 2022)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztette:

Dr. Burai-Kovács János

A kézirat lezárva:

2022. november 17.

A kötet megjelenését a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal támogatta.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2732-219X

Budapest, 2022

Az ORAC Kiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.orac.hu

E-mail: info@orac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Előszó

Az elmúlt évtizedekben a jogalkotás és ehhez kapcsolódóan a jogalkalmazás az élet minden területén egyre inkább specializálódik, és minden iparágnak - így például az energiaiparnak - egyre egyedibb a szabályozása. Az energiapiaci liberalizációval összefüggésben az energiaszektor szabályozásában meghatározó az uniós jogi szabályozás, ami tovább növeli az alkalmazandó joganyag komplexitását. Mindemellett a piaci szereplők és a felhasználók elvárásai is az elmúlt években egyre igényesebbé váltak, amelyek eredmenyeképpen az iparági szerződések is összetettebbek lettek. Mindezen szempontokra tekintettel, az energiaszektort érintő jogviták komplex megítélésűek, megértésük nem csupán az alkalmazandó jogszabályok, hanem az iparág alapjainak és összefüggéseinek ismeretét is igényli.

Az energiaszektorban, ideértve különösen a villamosenergia-szektort, az elmúlt években fundamentális változások zajlottak, amelyek már önmagukban is jelentős kihívások elé állították az energiapiaci szereplőket, a szabályozó hatóságokat és a jogalkotókat is, mind nemzeti, mind pedig európai uniós szinten. E kihívásokat a COVID-19 világjárvány, majd az Ukrajnában fennálló fegyveres konfliktus és az ennek eredményeképpen kialakult energiapiaci válsághelyzet még tovább súlyosbította. E változások olyan vitákat keletkeztethetnek a piaci szereplők között, melyek egymás közötti, tárgyalásos úton való rendezése gyakran már nem lehetséges - különös tekintettel arra, hogy az említett válsághelyzetek korábban egyáltalán nem, vagy adott esetben évtizedek óta nem ismert helyzeteket hoztak magukkal. Tekintettel az energetikai szabályozás fentiekben jelzett speciális jellegére, továbbá a jelen időszakban felmerült és a közeljövőben várható jogviták alapjául szolgáló helyzetek újszerűségére és egyediségére, a vitás felek számára az olyan vitarendezési eljárás nyújthat megfelelő megoldást, amelyben a vita eldöntését az adott speciális jogterületen jártas, hosszú évek iparági gyakorlati tapasztalatával is rendelkező szakemberek hozzák meg, előzetesen jobban tervezhető időkeretben, és amelyekben az eljárási szabályok a felek közös érdekeit, valamint a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket szem előtt tartva, adott esetben a felek által is alakíthatók.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság olyan, több évtizedes múltra visszatekintő vitarendezési fórum, amely a fenti előnyök mindegyikét magában hordozza, és működését folyamatosan fejleszti annak érdekében, hogy a vitás kérdések lezárása a vitás felek és a szélesebb szakmai közvélemény minél nagyobb megelégedésével történjen. Jelen évkönyv bepillantást enged a Választottbíróság munkájába azáltal, hogy anonimizált formában bemutatja a 2020. és 2021. években a Választottbíróság eljáró tanácsai által hozott döntések legjavát, valamint a választottbírósági eljárással kapcsolatos szabályokat, továbbá számos érdemleges témát feldolgozó tanulmány által is segíti a szakmai közösség munkáját.

Horváth Péter János,

a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke

Köszönetnyilvánítás

Ez a kötet az összeállítás hangsúlyaiban alapvetően eltér a korábbi, 2018. évi és a 2019-2020-as évkönyvek anyagaitól, ahol elsősorban a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény által létrehozott integrált Kereskedelmi Választottbíróság nemzetközi és magyar anyagi és eljárásjogi jogszabályi környezetével, intézményi, szervezeti kérdéseivel kapcsolatos anyagok, tanulmányok és anonimizált választottbírósági határozatok jelentek meg magyar és idegen nyelveken. Az évkönyvek a versenyképesség növelése céljából már tartalmazták - a választottbírósági eljárások bizalmas jellegének figyelembevétele mellett - a joggyakorlat megismerését biztosító anonimizált választottbírósági határozatokat is.

A jelen összeállítás egy magyar és angol nyelvű válogatás az elmélet és a gyakorlat választottbírósági témákkal foglalkozó szakértőinek, választottbíráknak a jogkeresők által leginkább igényelt aktuális munkáiból tanulmányaiból. A kötet tartalmaz tovább egy válogatást a 2020-2021-es évek anonimizált választottbírósági határozataiból.

A 2018 februárjában hatálya lépett Eljárási Szabályzat ötéves gyakorlati próbája után a nemzetközi és hazai joggyakorlat által finomított Eljárási Szabályzat 2022. december 31. napjával hatályba lépő szövegét a kötet ugyancsak tartalmazza magyar és angol nyelven.

A 2018. január 1-jével megújult Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (Kereskedelmi Választottbíróság) ötéves működése alatt többször módosult a választottbírósági törvény, jelezve a törvényhozó és különösen az Igazságügyi Minisztérium fogadókészségét a gyakorlati visszajelzések iránt. A Fővárosi Törvényszék bírái és a Választottbíróság elnöksége között szakmai eszmecsere, személyes megbeszélés történt annak megvitatása céljából, hogy a Választottbíróság hogyan tudja hasznosítani az állam bíróságának a választottbírósági hatásköri, érvénytelenítési ügyekkel kapcsolatos döntéseinek a tanulságát, illetve hogy a Kereskedelmi Választottbíróság a törvény keretei között hogyan tudja segíteni a leginkább az állam választottbírósági ügyekkel foglalkozó bíráinak a munkáját.

A szerkesztő külön is köszönetet mond az Igazságügyi Minisztérium illetékes munkatársainak, akik a Választottbíróság joggyakorlattal kapcsolatos visszajelzéseit a jogszabály-módosítások során figyelembe vették, valamint a Fővárosi Törvényszék választottbírósági ügyekkel foglalkozó bíráinak, akik a tapasztalatcsere lehetővé tételével segítették a Választottbíróság működését. Megköszöni továbbá a választottbírói testület és az ügyvédi hivatásrend tagjainak az aktív részvételét a választottbírói képzések belföldi és külföldi konferenciák szervezése terén, melyek mind a választottbíráskodás és különösen itt a Kereskedelmi Választottbíróság előtti választottbíráskodás iránti mérhetően növekvő bizalomhoz vezettek. Végül a szerkesztő külön köszönetet mond Horváth Péter Jánosnak, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökének ajánlásáért és a kötet megjelenésének támogatásáért, valamint Varga István professzor úrnak az Eljárási Szabályzat módosításában végzett munkájáért.

Budapest, 2022. november

a Szerkesztő

CIKKEK ÉS TANULMÁNYOK MAGYAR NYELVEN

Burai-Kovács János[1]: Az új választottbírósági törvény alkalmazása során felmerülő kérdések

Akkor, amikor a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény ("törvény") alkalmazása során felmerülő kérdésekről kell értekezni, a törvény hatálybalépését követő öt év után, a gyakorlat visszajelzéseit, tapasztalatait kell vizsgálni. Ennek megfelelően a joggyakorlat által felvetett több kiemelt neuralgikus kérdéskörrel, de emellett pozitív fejleményekkel foglalkozom a következőkben, konkrét példák, szemelvények elemzésével, melyek az elméleti és gyakorlati szakemberek számára az érintett pontokban további eligazítást nyújthatnak. A joggyakorlat által sokszor középpontba állított neuralgikus témák között a fogyasztói szerződések és a választottbíráskodás, a választottbírákkal szembeni kizárási okok, a választottbíróság hatáskörének kérdésköre szerepel. A pozitív fejlemények között a választottbírósági eljárások során tapasztalt magánautonómia fokozott érvényesüléséről, és a választottbíróság és az állam bíróságának kapcsolatáról kell kiemelten szólni.

Elsőként a fogyasztó szerződésekről és az azokkal kapcsolatos választottbírósági kikötésekről

A törvény 1. § (3) bekezdése értelmében nincs helye, többek között, választottbírósági eljárásnak a fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén. Ahogy azt Nagy Csongor István ennek kapcsán írja, a választottbírói útra tartozás egyrészt közrendi kérdésként is felfogható, azaz a jogrendszer alapvető elveit nyilvánvalóan sértené, amennyiben a választottbíróság elé vitt jogvita gyengébb felet, mint a fogyasztó vagy a munkavállaló egyenlőtlen helyzetbe hozná. Erre az aszimmetrikus helyzetre tekintettel a gyengébb fél aszimmetrikus védelmet érdemel, ezért az állam bíróságának mint fórumnak választottbírósági szerződéssel történő mellőzése elfogadhatatlan eredményre vezetne.[2] A fogyasztók információhiányos, kiszolgáltatott pozíciója, a felek egyensúlyának hiánya indokolja tehát a törvény hivatkozott, a választottbírósági utat korlátozó, illetve az új választottbírósági törvény 1. §-ában írt kizáró rendelkezését. Ennek megfelelően egy a korábbi választottbírósági törvényen alapuló ügyben a hatásköre hiányát megállapító végzésében a Kereskedelmi Választottbíróság eljáró tanácsa megállapította, hogy egy pénzügyi szolgáltató társaság és egy magánszemély között létrejött kölcsönszerződés fogyasztói szerződés, és az egyensúlyhiány megítélése szempontjából azt kell a választottbíróságnak elsődlegesen megvizsgálnia, hogy a kölcsönszerződés részévé tett választottbírósági szerződés, ami általános szerződési feltételként került megfogalmazásra,[3] egyedileg, a felek által megtárgyalt kikötés volt-e vagy sem. Az eljáró tanács kifejtette, hogy önmagában az a tény, hogy a szerződés megkötésében közreműködő közjegyző ismerteti ennek a feltételnek a tartalmát, még nem jelenti, még nem biztosítja a fogyasztó részére azt a lehetőséget, hogy közreműködjön a feltétel megvitatásában. Az adott esetben a közjegyzői felolvasás, ismertetés azt az általános szerződési feltételek alkalmazásánál ugyancsak megkövetelt, konjunktív feltételt teljesítette, hogy a fogyasztó számára lehetővé vált az, hogy megismerje a szerződéses feltétel tartalmát. Ezen túlmenően azonban még külön kell tájékoztatni a fogyasztót a szokásos szerződési gyakorlattól, a felek között korábban alkalmazott kikötéstől vagy a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltérő feltételről. Az ilyen feltétel, és ez a másik konjunktív feltétel, csak abban az esetben válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - a külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Ez a választottbírói tanácsi döntés elvi éllel fejti ki, hogy "a magánjogi viszony tartalmát képezi az állami kényszer ezért a szerződésből fakadó jogvitákra irányadó szabályok a szerződésre vonatkozó rendelkezésnek minősülnek. A választottbírósági vitarendezés természetéből fakadóan alapvetően gazdasági, kereskedelmi jogvitákra modellezett az állami igényérvényesítési rendszerhez képest olyan sajátosságokkal rendelkező eljárás, amelynek speciális vonásai, többek között a polgári perrendtartás alkalmazásának hiányából, a korlátozott jogorvoslati rendszerből, az eljárással kapcsolatos díjakból és egyéb követelményekből eredő követelmények a fogyasztók számára nem lehetnek természetesek. Ezért a választottbírósági kikötés szükségképpen minősül olyannak, amely lényegesen eltér a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől."[4]

Ebben a vizsgált esetben az eljáró tanács helyesen hatásköre hiányát állapította meg, hiszen mindössze arra volt lehetősége a fogyasztónak, hogy a felolvasás következtében megismerje az általános feltételek tartalmát, amely a választottbírósági szerződést magában foglalta, de sem figyelemfelhívás, és így természetszerűen ennek írásbeli elfogadása sem történt, nem történhetett meg.

A gyakorlat azonban már azt is igazolta, hogy ennek a szabálynak, azaz hogy a választottbírósági út minden esetben tiltott, merev alkalmazása az új törvény rendelkezésének értékelése mellett is helytelen. A gyakorlat és az elmélet eminens képviselőinek konkrét jelzéseit követően, a törvényalkotó is nyitott a párbeszédre a főszabály alóli, az észszerű kivételek megfogalmazásában. A Ptk. 8:1. § (3) bekezdése szerint a fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A Ptk. 8:1. § (4) bekezdésében írtak alapján vállalkozásnak tekintendő a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy.

Milyen területen történt változás, hol született az új törvény rendelkezése alól kivett szabályozás?

A bizalmi vagyonkezelési szerződést a 2014 március 15-én hatályba lépett Ptk. definiálta, mint új jogintézményt. A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos belső jogviszonyok alatt alapvetően a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett, a külső jogviszonyok esetén pedig mindezek és harmadik személyek közötti jogviszonyok értendőek. A fenti fogalommeghatározások alapján könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy több, a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos jogviszony, különösen a természetes személy vagyonrendelő és a hivatásszerűen vagyonkezeléssel foglalkozó bizalmi vagyonkezelő vállalkozás jogviszonyát fogyasztói szerződésnek kellene minősíteni.[5] Ez a jogviszony azonban - a törvényalkotó részéről is belátható és elfogadott módon - egyrészt nem egy kiszolgáltatott fogyasztónak minősíthető, és a jog által védendő személyi kört érint, hanem egy jelentős vagyonról rendelkező magánszemélyt, ahol az érintett jogviszonyok feltétlenül igénylik, különösen a jogvita életszakaszában a rendes bíróságok nyilvánosságához képest az eljárás bizalmas jellegének biztosítását. Eminens érdek így a bizalmas jelleget garantáló fórumválasztás lehetősége, az eljárás gyors lefolytathatóságának garanciája, nemzetközi elemek esetén a jogválasztás és az eljárási nyelv meghatározásának lehetősége. Mindez a választottbírósági eljárás lehetőségének biztosítása mellett szólt. A törvényalkotó megértette és elfogadta ezt az igényt a törvény 1. § (4) kiegészítő bekezdésének megfogalmazásával oly módon, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel összefüggő bármely jogviszony vonatkozásában helye van választottbírósági kikötésnek.[6]

Utalt az ezzel kapcsolatos törvénymódosítás előkészítő anyagában a Kúria 3/2013. PJE határozatában foglaltakra, mely a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének problematikáját elemezte a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv rendelkezései alkalmazásának vonatkozásában. A Kúria elvi éllel mondta ki, hogy fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelen. Bár az állam bíróságának gyakorlatát a választottbíróságok eljáró tanácsainak nem kell feltétel nélkül követniük, az egyértelmű joggyakorlat egysége különösen ezekben az esetekben olyan közérdeknek tekintendő, amelyet a választottbíróságok nem hagyhatnak figyelmen kívül. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Kúria tárgybani döntése a hivatkozott uniós tanácsi irányelv mellett, valamint az uniós bírósági eseti döntések (C-168/05 sz Mostaza Claro ügy 38. pont, C-243/08 sz. Pannon GSM ügy 31.32 pontjai, C-137/08 sz VB Pénzügyi Lízing ügy 49. pont) sem azt fejtik ki, hogy a fogyasztók jogvitáit teljesen ki kellene zárni a választottbírósági fórumválasztásból, hanem lehetőséget kell erre is biztosítani, amennyiben a jól tájékozott fogyasztó ezt szeretné. A Szegedi Törvényszék maga is úgy érvel egy konkrét döntésében a fenti uniós bírósági döntésekre hivatkozva, hogy a fogyasztói szerződés esetén is lehet hatásköre a választottbíróságnak, ha az alávetés tisztességtelenségére a fogyasztó nem kíván hivatkozni.[7] A szerződéses kikötés tisztességtelenségének a következménye a relatív semmisség, amely ugyanis csak akkor érvényesül, ha erre a fogyasztó érdekében hivatkoznak. Ha a jól tájékozott fogyasztó ragaszkodik a választottbírósági eljáráshoz, úgy ez a relatív semmisség nem érvényesülhet. A választottbírósági szerződés egy a felek magánautonómiájából eredő olyan szerződésen alapuló fórum- és bíróválasztást jelent, amelyben az érintett felek akaratuk egybehangzó, kölcsönös kifejezésével abban állapodnak meg, hogy a jogvitájuk eldöntését a rendes bíróságok eljárásának mellőzésével választottbíróságra bízzák. A választottbírósági szerződés egyúttal kizárólagosságot is jelent a fórumválasztás tekintetében, így kiemelt jelentősége van tehát annak, hogy a fogyasztó e döntése következményeiről megfelelő információkkal rendelkezzen. A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokban a kifejtettek szerint a vagyonrendelő magánszemély a jogviszony jellegéből fakadóan jelentős vagyontömeget ruház a vagyonkezelőre, ahol a kiszolgáltatott fogyasztó védendő, egyensúly- és információhiányos körülményei nem találhatóak meg. Abban az esetben tehát, ha a felek egyedileg megtárgyalják a választottbírósági kikötést, akkor ezt a fórumválasztást sem a magyar jog, sem pedig az uniós jog nem tekinti tisztességtelennek.

A fogyasztókat védő fő szabály fenntartása mellett így indokolt a gazdasági élet szereplőinek kívánalmai szerint meghatározott esetekben a kivételeket lehetővé tenni, és a választottbírósági út igénybevételét a felek számára megengedni.

A Kereskedelmi Választottbíróság gyakorlata ilyen kört jelez még a nagy értékű építési és vállalkozási szerződéseknél, a magánszemélyek tulajdonában lévő nagy értékű ingatlanokhoz kapcsolódó tranzakciók esetén is. Számos olyan jogeset került a Kereskedelmi Választottbíróság elé, ahol a magánszemély felperes az egyedileg kitárgyalt és elfogadott választottbírósági kikötésre alapítottan és a választottbírósági eljárás valamennyi sajátosságának ismeretében maga kívánta az ügyét a választottbírósági fórum elé vinni. A törvény szigorú tiltó rendelkezései szerint azonban ezekben az ügyekben a választottbíróságnak meg kellett és jelenleg is meg kell szüntetnie az eljárást az új törvény rendelkezései szerint hatáskör hiánya miatt.

A magánautonómia a kereskedelmi, gazdasági jogviszonyokban és a pozitív áttörés

A törvény 2. §-a és a 3. § (7) bekezdés 2. pontja egyértelművé teszi, hogy a választottbírósági eljárások alapvetően diszpozitívak. A törvény külön kiemeli az itt felhívott 3. § (7) bekezdés 2b. pontjában, hogy a felek a kógens rendelkezések szabta korlátok között szabadon megállapodhatnak, és az intézményes választottbíróságok szabályzatai is a felek és a választottbíróság megállapodásaként kezelendők. Az állam bírósága előtti ügyekben a felperes és az alperes mellett a bíróság közjogi eljárási jogviszony alapján résztvevője a pernek és az anyagi jogviszonyt bírálja el. A választottbíróság előtti eljárásokban az eljárásjogot, az intézményes választottbíróságoknál magát a választottbírósági eljárási szabályzatot a választottbírósági kikötéssel a felek szerződése hozza létre. A magánjogi jogviszonyban álló felek között így nemcsak anyagi jogviszony, hanem eljárási jogviszony is keletkezik, amelyet a felek és az eljáró tanács közösen még alakíthatnak is.[8] Mindez azt eredményezi, hogy a szerződéses szabadság a jogvita életszakaszára is kiterjed. A törvény alapvető diszpozivitása lehetővé tette, hogy a legmodernebb nemzetközi választottbírósági technikák, alkalmazott megoldások között bevezetésre kerüljön a Kereskedelmi Választottbíróságnál az eljárás menetét transzparensen megtervező előkészítő egyeztetés jogintézménye.[9] Az előkészítő egyeztetésen az eljáró tanács összeül a felekkel, képviselőikkel és megbeszélik a jogvita kereteit, a bizonyítást, az iratváltás rendjét, a határidőket, a tárgyalások időpontját, tehát felállítanak egy időrendet, s mindezt végzésbe foglalják. Eljárásuk részévé tehetik a felek a nemzetközi szokványok alkalmazását, hozzáillesztve ezeket ügyük eljárásrendjéhez, az ügy természetéhez.[10]

Az állam bírósága és a választottbíróságok kapcsolatáról

A választottbírósági törvény a gazdasági versenyképességet javító törvénycsomag részeként született. A törvényben különleges hangsúlyt kapott azon fejezet meghatározása, amely a 6. pont alatt azt rögzíti, hogy melyek az állami bíróságok feladatai a választottbíráskodás segítésében, és egyúttal a működés felülvizsgálatában. Ez a jogszabályi megfogalmazás maga is hitet tesz ezáltal amellett, hogy a választottbíróság az állam bírósága mellett, az állam bíróságával együttműködve az igazságszolgáltatás részét képezi. Az állami bírósági feladatok között a kiemelt szerep a Fővárosi Törvényszéknek jut, amely bíróságot a törvény külön nevesíti. Ennek a bíróságnak a feladata a választottbíró-jelöléssel kapcsolatos megállapodás hiányában történő eljárás,[11] a kizárási eljárásban történő szerep,[12] a választottbírói megbízatás megszűnésével kapcsolatos eljárás,[13] a kifogás elbírálása választottbírósági tanács saját hatásköréről történt döntése tekintetében,[14] végezetül pedig a választottbírósági ítélet érvénytelenítésével kapcsolatos perben történő döntéshozatal.[15]

A kizárási eljárásokkal és a hatásköri kérdésekkel kapcsolatos döntéseket külön elemzem.

Fontos szabályt tartalmaz a törvény 7. § (6) bekezdése, mely szerint a Fővárosi Törvényszék a hozzá választottbírósági ügyben érkezett, eljárást megindító iratot az eljáró, illetve eljárt állandó választottbíróságnak, eseti választottbíráskodás esetén az eljáró, illetve eljárt választottbírónak vagy választottbíráknak, a hozzá történt beérkezéstől számított harminc napon belül megküldi. A törvényszék és a Kúria a választottbírósági ügyben hozott határozatát az eljáró, illetve eljárt állandó választottbíróságnak, eseti választottbíróság esetén az eljáró, illetve eljárt választottbírónak vagy választottbíráknak a felek részére történő kézbesítéssel egyidejűleg megküldi. Nem vonatkozik ez arra az esetre, amikor a választottbírósági szerződés tárgyát képező követelést az állam bírósága előtt érvényesítik.[16]

A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy ez a törvényi rendelkezés az állam bíráinak sem egyértelmű, mivel több esetben nincs tudomása az eljáró vagy eljárt választottbíróságnak, hogy ezekben az ügyekben bármilyen lépés történt a felek részéről, az iratokat nemhogy harminc napon belül, de sokszor egyáltalán nem küldik meg.

A cél a törvényalkotó részéről az együttműködés az állami bírákkal, amelynek megvalósítása és a tapasztalatcsere ösztönzése érdekében a Kereskedelmi Választottbíróság elnöke és elnöksége egyrészt a Fővárosi Törvényszék választottbírósági ügyekkel foglalkozó bíráival, másrészt a Kúria elnökével felvette a kapcsolatot, és mindez pozitív fogadtatásra talált mindkét bírói testület részéről.

A korábbi választottbírósági törvény alapján az az állami bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben pert indítottak - az érvénytelenítési per kivételével - az eljárást végzéssel megszüntette, azonban a keresetindítás hatályai fennmaradtak, ha a végzés kézbesítésétől számított harminc napon belül a keresetet a felperes a választottbírósághoz benyújtotta. Ez a rendelkezés a törvényben nem található, mindössze azt a rendelkezést olvashatjuk, hogy a pert a bíróság megszünteti.[17] Az, hogy ezt az eljárást megindította a per felperese, nem akadálya a választottbírósági eljárás megindításának, folytatásának, illetve a választottbírósági határozat meghozatalának addig sem, amíg az eljárás a bíróság előtt folyamatban van.

A keresetindítás hatályáról rendelkezés nincsen, de a választottbíróság egyik eljáró tanácsa konkrét döntésében helyesen kezelte ezt a kérdést, az időközben esetlegesen bekövetkező elévülés problematikáját vizsgálva, amikor a fenti gondot megoldva arra a következtetésre jutott, hogy az elévülés megszakadt. A hivatkozott jogesetnél a felek között lízingszerződés jött létre, és a felperes a lízingszerződésből eredő követelését a Fővárosi Törvényszékhez nyújtotta be, amely bíróság a szerződésbe foglalt választottbírósági kikötésre tekintettel a pert megszüntette, amit a felperes megfellebbezett, de a fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla elutasította. A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a választottbírósághoz. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes követelése időközben elévült. Az eljáró tanács a döntésében rámutatott, hogy választottbírósági kikötés hiányában a kereset áttételének lett volna helye a Pp. 174. § (1) bekezdése alapján. "Kétségtelen, hogy választottbírósági kikötés esetén áttételre nem kerülhet sor,[18] indokolatlan lenne azonban, ha ez a különbség ahhoz vezetne, hogy választottbírósági kikötés esetén a felperes joga elenyészik, míg rendes bíróság esetén ez nem következne be. A keresetlevél benyújtása a Ptk. 327. § (1) bekezdése értelmében akkor is megszakítja az elévülést, ha a bíróság a pert azért szüntette meg a keresetlevél érdemi vizsgálata nélkül, mert az ügyben választottbíróság rendelkezik hatáskörrel. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a követelést tartalmazó keresetlevélnek a bíróság általi kézbesítése a per megszűnése esetén is megszakítja az elévülést. Ez azért van így mert a bíróságok ezt a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak tekintették"[19]

A kizárási okokról és a kizárási eljárásról

A kizárási okok kapcsán a törvény 13. §-a egyértelmű eligazítást ad, amikor úgy rendelkezik, hogy akit választottbírónak történő kijelölésével kapcsolatban megkeresnek, köteles feltárni azokat a körülményeket, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek pártatlansága vagy függetlensége tekintetében. A választottbírót ez a kötelezettség a kijelölésétől kezdődően az eljárás végéig terheli, és ezért a választottbírák felelősséggel tartoznak. [20] A függetlenség vizsgálati szempontja egy objektív tesztet jelent és ennek keretében a választottbíró és valamelyik fél közötti gazdasági vagy egyéb kapcsolat a vizsgálat tárgya. A pártatlanság kérdésköre általánosabb, szélesebb és szubjektív megítélésű kategória és a választottbíró és a fél, valamint az üggyel kapcsolatos befolyásoltsági, elfogultsági szempontokat értékel.[21] A szubjektív kizárási okok között a törvény szerint felhozható az is, ha a választottbíró nem rendelkezik a felek megállapodása szerint szükséges szakképzettséggel vagy más jellemzővel. A fél az általa jelölt választottbíró kapcsán ráadásul csak olyan okból élhet kifogással, amely ok a kijelölést követően vált ismertté. A kizárási indítványt indokolással együtt attól a naptól számított 15 napon belül kell előterjeszteni az eljáró tanácsnál, amikor az indítványozó a tanács összetételéről tudomást szerzett, illetőleg amikor az indítványt megalapozó körülmény az indítványozó előtt ismertté vált. A választottbírósági eljárások gyors, hatékony lefolytatásának fontos érdeke, hogy a tanács tagjaival kapcsolatos függetlenségi és pártatlansági kérdések, ha ilyenek felmerülnek, soron kívül tisztázhatóak legyenek.

A kizárási eljárásban, egy kivétellel, hasonlóan a választottbírósági eljárásban főszabályként érvényesülő diszpozitivitáshoz, nincsenek kógens előírások, az eljárás rendjében szabadon állapodhatnak meg a felek. Ez a kivétel úgy szól, hogy amennyiben a kizárási indítvány nem vezetett eredményre, akkor az indítványozó fél 30 napon belül kérheti a Fővárosi Törvényszéket, a Kereskedelmi Választottbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a választottbíróság elnökségét, hogy döntsön a kizárási indítványról. Az eljárás tisztasága érdekében a törvény azt is lehetővé teszi, hogy ha a Kereskedelmi Választottbíróság elnöksége elutasítja a kizárási indítványt, akkor az indítványozó fél a határozat átvételétől számított 30 napon belül a Fővárosi Törvényszékhez fordulhat jogorvoslattal, kérve, hogy döntsön az indítványáról.[22]

A választottbírák, de ugyanúgy az állami bíróságok részére is a függetlenségi és pártatlansági szempontok értékelésénél, mérlegelésénél alapvető segítséget ad az IBA nemzetközi munkacsoportja által összeállított irányelvek, az IBA Guidelines. A feltétlen kizárást igénylő vörös lista tartalmazza az ún. objektív függőségi eseteket, így az azonosságot a fél és valamely választottbíró között, vagy a választottbíró valamely peres fél jogi képviselője, valamely fél ügyvezetője igazgatója, felügyelőbizottsági tagja vagy hasonló irányítással rendelkezik valamely félben, jelentős anyagi érdeke fűződik valamely félhez vagy a jogvita kimeneteléhez, rendszeresen ad jogi tanácsot az őt jelölő félnek és a választottbíró vagy ügyvédi irodája ebből jelentős bevételre tesz szert. Van egy nem feltétlen kizárást eredményező vörös lista is (fel kell a körülményt tárni, de a felek dönthetnek úgy, hogy ennek ellenére, ha a választottbíró is úgy nyilatkozik, hogy pártatlannak tartja magát, bíznak benne és nem kérik a kizárását), ami már a szubjektív szempontokat vizsgálja, így a választottbíró közvetett vagy közvetlen érdekét a jogvitában, kapcsolatát a jogvitával a felekkel vagy a jogi képviselőkkel. Szubjektív okokat vizsgál a narancs lista, ami a választottbíró valamelyik fél részére nyújtott korábbi szolgáltatását, valamely fél részére folyamatban lévő szolgáltatást, a másik választottbíróval vagy jogi képviselővel, esetleg az eljárásban érintett személlyel való kapcsolatot jelent, és végül van a zöld lista, ami feltárást sem igényel, a választottbíró által kifejtett korábbi jogi álláspontot, kevéssé jelentős kapcsolatot a másik fél választottbírájával, jogi képviselőjével elemez. Ezek a listák csak példaszerű tipikus eseteket sorolnak fel, de nem teljes körű felsorolást tartalmaznak, csak iránymutatást adnak.

A joggyakorlat ráadásul azt is megköveteli, hogy a választottbíró nem elég, ha függetlennek és pártatlannak vallja magát, hanem annak is kell látszania, ami a kérdések alapos elemzését, egyedi vizsgálatát teszi szükségessé.

Hogyan tükröződött mindez a Kereskedelmi Választottbíróság gyakorlatában?

Az egyik ügyben az alperes azzal kifogásolta a felperes választottbíráját, hogy az kétségtelen, hogy az adott ügyben a választottbíró nagy szakértelemmel, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik, azonban egy biztosítótársaság korábbi vezetőjeként nem lehet elfogulatlan egy olyan eljárásban, amelyet szintén egy biztosítótársaság indított volt megbízottjával szemben. A felperes hangsúlyozta, hogy sem a felperesi társaságnak, sem a felperes tulajdonosának, leányvállalatainak nincs és nem volt kapcsolata a választottbíróval. Jelölésének oka éppen az volt, hogy a biztosításközvetítői jogviszony kérdésköre a biztosítási szabályokon és kérdéseken belül is egy speciális jogterület és a választottbíró ismeri ennek elméleti és gyakorlati kérdéseit.

A Kereskedelmi Választottbíróság elnöksége a kifogást elutasította és hangsúlyozta, hogy az adott szakterületen megszerzett tapasztalat szakmai ismertséget, tudást és elismertséget eredményez, de - szemben az alperes álláspontjával - ez éppen a választottbíró melletti érvnek tekinthető. Az, hogy valaki nem szerepel a választottbíróság ajánlási listáján, nem jelentheti a függetlenségének és pártatlanságának a hiányát.[23]

Egy másik ügyben még az eljáró tanács megalakulása előtt az egyik választottbíró a másik fél által elnöknek javasolt személyeket azzal az indokkal utasította vissza, hogy az érintett választottbíró reakcióideje túl lassú, és ezért benne kételyek merülnek fel, hogy egyáltalán autonóm módon, befolyásmentesen hozza-e meg a javaslatait. Az érintett választottbíró a választottbíróság elnökségéhez fordult kérve, hogy döntsön arról, hogy jogos kétségek merülnek-e fel vele szemben függetlensége és pártatlansága tekintetében. Feltárta, hogy a felperest képviselő ügyvédi irodával, aki őt bírónak jelölte, 12 évvel korábban együttműködött és a felperes már más ügyben is jelölte őt választottbírájának.

Az elnökség határozatában megállapította, hogy nem lát olyan körülményt amely a választottbíró függetlensége vagy pártatlansága tekintetében jogos kételyt vetne fel. Az, hogy több mint tíz éve együttműködött a felperes irodájával, valamint, hogy egy másik ügyben őt a felperes választottbírónak jelölte, nem tekinthetőek a függetlenséget vagy pártatlanságot érintő körülményeknek. A felek maguk sem nyújtottak be kifogást a választottbíró személyével szemben a feltárást követően. A választottbírák belső, egymás közti megbeszélései pedig a Vbtv. 11. §-ában foglalt titoktartási kötelezettség alá esnek.[24]

A következő esetnél a választottbíróság elnöksége elutasító határozatot hozott egy tanács mindkét tagjával szemben a felperes által benyújtott kizárási indítvány esetében Az egyik választottbíró esetén azt kifogásolta az ügy felperese, hogy nem szerepel a választottbíróság ajánlási listáján, szerinte nem rendelkezik megfelelő, az ügyben szükséges szakmai ismeretekkel, felesége a versenyhivatalnál dolgozik, ő maga egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda partnere, amely iroda számos állami megbízást kap. A másik választottbíró ugyancsak azért nem független, mert ő is kap állami megbízásokat, baráti kapcsolata van a versenyhivatal elnökével. A felperes kifogásai az elnökség döntése szerint azért nem alaposak, mert egyrészt ténybelileg nem bizonyítottak illetve pontosak, másrészt érdemi konkrét előadást nem tartalmaznak az adott ügyre vonatkozóan. Az alperes az állami szervektől teljesen független nyilvános részvénytársaság, amelynek irányítását egységes irányítási rendszerben igazgatótanács látja el, ahol az igazgatótanácsi tagok többsége független személy, akik mindenben megfelelnek a Ptk. 3:287. §-ában a független igazgatótanácsi tagokkal szemben támasztott követelményeknek, így az állami kapcsolatra történt hivatkozások nem relevánsak.[25]

Egy újabb ügyben az alperes azzal az indokkal kérte a külföldi felperesi választottbíró kizárását, hogy a felek a perbeli szerződést magyar nyelven kötötték, az eljárás nyelve is magyar, így az eljáró tanács valamennyi tagjának anyanyelvi szinten kell tudnia magyarul, különben a választottbíró fordító, tolmács segítségére szorul, ami az iratok mennyiségét is látva hátrányosan befolyásolja az eljárás időtartamát. A választottbíró maga is megerősítette, hogy nem tud magyarul, de a jogi ismeretei és nemzetközi választottbírósági gyakorlata alapján alkalmasnak tartja magát az ügy elbírálására. Sok olyan ügyben járt el, ahol nem az érintett ország anyagi joga alapján kellett dönteni. Feltárta, hogy irodájának párizsi partnere dolgozott egy olyan csoportnak, amely öt évvel korábban tagja volt a felperesi konzorciumnak, és jelenleg is az egyik ügyvédi irodai partnere egy kisebb ügyben tanácsot ad egy cégnek, amely ellenérdekű fele a felperesi cégcsoport egyik tagjának.

Az elnökség elutasította ezt a kifogást is, mivel a magyar nyelvű eljárásnak nem akadálya, ha az egyik választottbíró nem tud az adott nyelven, hiszen tolmácsolással ez a hiányosság áthidalható. A Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzata 9. §-ának (6) bekezdése kifejezetten rendelkezik erről az esetről. A párizsi iroda és az érintett csoport egyik tagja közötti kapcsolat túl távoli, már öt éve nincs befolyással a felperesi döntéshozatalra, a kereseti követelések nem ezen csoport követelései, így összeférhetetlenséget ezen kifogások nem eredményeznek.[26]

Kizárási indítvánnyal élt a felperes egy másik ügyben az eljáró tanács elnökével szemben azzal az indokkal, hogy az eljárás berekesztéséről folyó, majd az ügy érdemi elbírálásának belső választottbírói tanácskozásából az elnök a tanács többi tagját formális megkérdezésükön túl mellőzte, és nem biztosította számukra, hogy az ügyre vonatkozó jogi és ténybeli meglátásaikat kifejthessék, azt a tanács többi tagjával megtanácskozhassák, annak érdekében, hogy a döntéshozatalra a tanács minden tagjának érdemi közreműködésével és mérlegelésével kerüljön sor. A megfelelő választottbírói közvetlen tanácskozás a tisztességes eljárás biztosításához alapvetően szükséges. Tudta ugyan a felperes, hogy az eljárást az eljáró tanács már berekesztette, és az eljárás berekesztését követően már nem lehet kizárási indítványt előterjeszteni a tanács tagjaival szemben, de szerinte a berekesztő végzés is jogsértő volt ugyanazon okokból, és ezért jogszerűen nem is volt az eljárás berekesztve. Az alperesi választottbíró nem értett egyet a felperesi választottbíró által írtaknak sem az érdemével, az ott írtak ténybeli részével, sem pedig annak az eljárási részével. Álláspontja szerint a döntéshozatal, mind a berekesztés, mind pedig a zárt tanácskozás során megfelelő volt. Az elnökség megállapította, hogy a kizárási indítvány elkésett. Az Eljárási Szabályzat 28. § (1) bekezdése értelmében az eljárás berekesztését követően már nem lehet kizárási indítvánnyal élni. Az iratokból egyébként érdemben sem lehet megállapítani azt, hogy az indítvány, ha érdemben vizsgálható lenne, alapos vagy sem. A választottbírák deliberációja, belső tanácskozása nem nyilvános, arról a választottbírák a feleknek nem adhatnak semmiféle tájékoztatást, így erre semmiféle indítvány nem alapozható.[27]

A választottbíróság elnöksége a következő vizsgált ügyben helyt adott annak a kizárási indítványnak, amelyet a felperes az alperesi választottbíró feltárási nyilatkozatát követően terjesztett elő. A választottbíró feltárta, hogy az őt jelölő alperesi irodával más, az ügyet nem érintő jogi kérdések kapcsán konzultált, és ezen konzultációk ellenértékét kiszámlázza az ügyvédi irodának. Az ügy elbírálásában ennek ellenére pártatlannak érezte magát. A választottbíróság elnöksége határozatában kifejtette, hogy a választottbírói jelölés elfogadása kapcsán jogos elvárások fogalmazódnak meg a választottbíróval szemben. Ilyen elvárás, hogy pártatlan legyen, amely egyfelől azt jelenti, hogy mindkét féltől független és pártatlan, másfelől azonban annak is kell látszania. Éppen azért kell feltárnia a választottbírónak a kétséget ébresztő körülményeket, hogy a feleknek lehetőségük legyen azt megítélni, hogy ezen tények birtokában megbíznak-e a választottbíróban, elfogadják-e az eljárását vagy kizárási indítvánnyal élnek és kérik az indítvány és a tények objektív vizsgálatát. A kétségek akkor jogosak, ha egy mérvadó, független harmadik fél úgy látja, hogy fennáll a valószínűsége annak, hogy a választottbírót az ügy érdemétől eltérő egyéb tényezők is befolyásolhatják. A választottbíró, amikor a feltárást követően a jelölést elfogadja, pártatlannak és függetlennek tartja magát a választottbírói feladatok ellátására, mert különben a jelölést visszautasította volna. Ugyanakkor, ha a választottbíró megbízást kap az őt jelölő ügyvédi irodától, abban az esetben függetlensége nem tekinthető aggálytalannak. A megbízási jogviszony az elnökség szerint alkalmas arra, hogy a félben kételyt ébresszen a választottbíró függetlensége kapcsán.[28]

Külön kérdéseket vetett fel a COVID-19 kapcsán az eljárások rendje Az egyik fél konkrét ügyben az Eljárási Szabályzat 25. §-ára alapítottan kérte az eljáró tanács elnökének választottbírói megbízatása megszűnésének megállapítását. Azzal indokolta a kérelmét, hogy kifejezett indítvány ellenére sem került sor nemhogy a szabályzat szerinti hat hónapon belül az eljárás befejezésére, de még a szóbeli tárgyalás kitűzésére sem. A hivatkozott szabályzati rendelkezés szerint, ha a választottbíró indokolatlanul késlelteti az eljárást és tisztségéről nem mond le, a felek megállapodhatnak a megbízatása megszüntetésében, illetve ennek hiányában bármely fél kérheti a megszüntetési okra hivatkozással a választottbíróságtól, hogy állapítsa meg a választottbíró megbízatásának megszűnését. A másik fél az indítványt megalapozatlannak tartotta és kérte elutasítani. Az elnökség megállapította, hogy az indítvány nem alapos és azt elutasította. Hangsúlyozta, hogy a pandémiás helyzetben a tanácsoknak különös gonddal kell eljárniuk, és az eljárás során elsődleges cél a tanács tagjai és a felek egészségének megóvása. Az állami bíróságok a pandémiás időben a jelenléti tárgyalások megtartását nem teszik lehetővé. A választottbírósági eljárásokban a tanács és a felek természetesen a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően megállapodhatnak online tárgyalási technika, videókonferencia alkalmazásában a jelenléti tárgyalás megtartása helyett. Ezt azonban a becsatolt iratok tanúsága szerint épp az indítványozó fél nem tette lehetővé, amikor maga ragaszkodott a jelenléti tárgyalás megtartásához. A megbízás megszűnésének megállapítására vonatkozó kérelem előterjesztésekor, de az elnökségi határozat születésekor, a pandémia harmadik hullámának csúcsán jelenléti tárgyaláshoz csak akkor lehet ragaszkodni, ha a résztvevők egészsége biztosításának elsődlegességét figyelembe véve erre a felek és az eljáró tanács minden tagja lehetőséget biztosít.[29]

A választottbíróság elnöksége a függetlenség és a pártatlanság kérdésének vizsgálatakor az állam bíróságának gyakorlatával egyezően zsinórmértéknek tekinti a döntéseinél az IBA Irányelveket a nemzetközi választottbíráskodásban meglévő érdekkonfliktusok vonatkozásában, és az ott példaként felsorolt vörös, narancs és zöld listás eseteket. Zöld listásnak itélte a választottbíróság elnöksége azt a körülményt, amikor a kizárási indok az volt, hogy az elnök és az egyik választottbíró ugyanazon jogi fakultáson dolgozott, oktatott valamikor. Ez az eset olyan körülményt érint, amelyet fel sem kell tárnia a választottbíráknak.[30] Más volt az az eset, amire az indítvány kapcsán hivatkoztak, amikor ugyanazon tanszéken alá-fölé rendeltségben dolgozó két oktató nem tárta fel azt, hogy az egyik fél ügyvédje ugyanazon a tanszéken oktat.[31]

Egy további vizsgált ügyben már az eljáró tanács döntött helyesen a kizárási indítványról, amikor úgy foglalt állást, hogy az ugyanazon egyetemi tanszéken dolgozó tanszékvezető választottbírósági tanács elnök és az ott dolgozó egyetemi adjunktus választottbíró kapcsolatában a tanszékvezető a közvetlen munkahelyi vezetője az adjunktus választottbírónak. A tanszékvezető munkáltatói jogokat nem, de munkairányítási jogkört gyakorol a tanszékre beosztott oktatók felett. Ebbe beletartoznak az engedélyezési és támogatási jogkörök is. A munkahelyi közvetlen alá-fölé rendeltség hatással tud lenni arra, hogy a félben kételyt ébresszen a beosztott választottbíró függetlenségével kapcsolatban.[32]

Olyan kizárási kérelemmel is kellett továbbá az elnökségnek foglalkoznia, ami azon alapult, hogy a választottbíró nem tárta fel, hogy őt a fél már más ügyekben is választottbírónak jelölte. Az elnökség határozata szerint azonban nem kizárási ok, ha egy fél több választottbírósági ügyében ugyanazon személyt jelöli meg választottbíróként, hiszen az ügytípusonként megkövetelt egységes gyakorlat feltétele, hogy magas szakmai ismeretekkel és elmélyült tapasztalattal rendelkező személy vegyen részt a döntéshozatalban. Önmagában a feltárás hiánya nem olyan körülmény, amely alapján a választottbíró függetlensége, pártatlansága iránt kétség merülhetne fel.[33]

Végül megemlíthetőek azok a sztenderd és egyúttal gyakori kifogások, amikor egy háromtagú tanácsnál arra hivatkoznak az egyik választottbíróval szemben előterjesztett kifogásnál, hogy a tanács ezen tagja közreműködött egy olyan ítélet meghozatalában, amely ugyanazon felek között zajló, ugyanazon szerződésből fakadó, ugyanazon tárgykört érintő eljárásban keletkezett. Ez feltárási kötelezettséget von maga után, de önmagában nem kizárási ok.

A párhuzamos ügyben eljáró választottbírósági tanácsoknál gyakori az átfedés, hiszen mindegyik fél jogosult választottbíráját szabadon kijelölni. Ilyenkor mindkét fél tudomással bír már az eljárás elején, hogy az egyik választottbíró ugyanaz a személy a párhuzamosan futó eljárásokban. Legkésőbb az utóbb indult eljárásban történt értesítés, illetve elfogadó nyilatkozat kézhezvételekor már előre kellett látni azt, hogy az érintett bíró mindkét ügyben állást fog foglalni, tehát a tudomásszerzést követő legkésőbb 15 napon belül kell issue conflict miatt kizárási indítványt kezdeményezni, azt persze félretéve, hogy az érintett választottbíró esetleg a tényállás bármely különbsége miatt más eredményre jut a párhuzamosan zajló eljárásokban.

A választottbírósági tanács döntése a saját hatásköréről

A felek azért kötnek akaratuk szerint választottbírósági szerződést, hogy ügyük intézését az állam bíróságától elvonják és magánbíróság elé menjenek. A két (vagy több) fél akarategyezése "a forrása annak, hogy lesz majd választottbíráskodás, ha ehhez a felek tartják magukat a jövőben és a leendő felperes tényleg választottbíróság előtt indít keresetet és arra az alperes is válaszol és nem állami bíróság előtt indul meg az eljárás, amire ott válaszol esetleg az alperes érdemben, mert ha ez megtörténik, akkor ezzel derogálták a korábbi választottbírósági szerződésüket a felek".[34]

A felek ezen privátautonómián alapuló joga valójában az állam döntésén, felhatalmazásán alapul, ami annyit jelent, hogy az állam konkrétan dönt a maga számára fenntartott, a kizárólag az állam bírósága által tárgyalható ügyekről és a választottbíróság elé vihető ügyek, így mindazon jog- és életviszonyokat érinthetik a gazdasági magánjog köréből, ahol nincs szükségszerűen fenntartott állami hatáskör. A Kereskedelmi Választottbíróság határozatai között nagy számban születnek hatáskört érintő döntések, amik mind azt bizonyítják, hogy az eredeti szándék változhat akkor, amikor a jogvita elkezdődik. Amikor a felek jogvitája már a peres életszakaszba lép át, a felek helyzetének, a jogvita jellegének, a felek perbeli pozíciójának, az időközben változott gazdasági kapcsolatnak a következményeként már nem mindegyik fél érdekelt a vita gyors, hatékony rendezésében. A fél képviselők elsők között vizsgálják a hatáskört és ha mód van rá, kifogásolják is ilyenkor alperesi pozícióban.

Akkor amikor az eljáró tanács a saját hatásköréről dönt (Kompetenz-Kompetenz), akkor arra törekszik, hogy olyan ítéletet hozzon, amelyet a felek és az állam bírósága is elismer, amit végrehajtanak és nem érvénytelenítenek.

Nézzük a konkrét jogeseteket és azok tanulságait a Kereskedelmi Választottbíróság eljáró tanácsainak és az állam bíróságának döntéseiből.

Elsődlegesen egy mind a magyar, mind a nemzetközi választottbírósági eljárásokban ismert és vitatott, hibrid vagy tartalmi különbözőségek miatt patológiásnak is nevezett kikötés hatásait érdemes vizsgálni, két eltérő magyar választottbírósági eljáró tanácsi végzés tükrében. Mindkét esetben fórumként az MKIK mellett működő Választottbíróságot kötötték ki a felek azzal, hogy a választottbírósági eljárásra az ICC Eljárási Szabályait kell alkalmazni. A választottbírósági eljárás helye Budapest és a magyar anyagi jog alkalmazandó a jogvitára. Az ICC tiltja azt, hogy az ő eljárási szabályzatát más fórum alkalmazza, de ettől függetlenül, a szabályzat egyértelmű bizonyos specialitásai (ld. a bírák jóváhagyása, Terms of Reference, annak jóváhagyása, az ítélethozatali eljárás sajátosságai, az ítélet scrutinyja, azaz egy bírói testület által történő minőségi vizsgálata stb.) miatt sem alkalmazható más fórum által, mint az ICC Választottbírósága. Mivel a választottbírósági szerződés a felek megállapodásával jön létre, és ebbe beletartozik intézményes választottbíróság kikötésénél az eljárás szabályait megállapító eljárási szabályzat is, amely ugyancsak a felek megállapodásával válik a felek szerződésének részévé, így az eljárás peres szakaszában a felek és a tanács által értelemszerűen módosíthatóak az eljárás szabályai is. Ebből következően, az első eljáró tanács a felek bevonásával mindkét esetben megkísérelte a hiba kiküszöbölését és a betartható eljárási szabályok és eljárásrend megállapítását. Az első esetben a tanács megoldási opciókat kínált a feleknek. Megoldásként kínálta, hogy a felek alkalmazzák a Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályait, vagy a szabadon alkalmazható UNCITRAL Eljárási Szabályokat. Ezt a felek nem fogadták el, de azt sem fogadták el, hogy az ICC Eljárási Szabályokból kigyűjtsék az értelemszerűen alkalmazható részeket, és azt az eljáró tanács a felekkel kiegészítse az eljárás követelményeihez igazítva. A harmadik felkínált eset az volt, hogy ICC Választottbírósági fórumban állapodjanak meg, ahol ugyancsak értelmezhető az ICC Eljárási Szabályzata és az is, hogy az eljárás Budapesten lesz, ami a magyar választottbírósági törvény, érvénytelenítési eljárás stb. háttér alkalmazását tette volna lehetővé, de a felek ezt sem fogadták el. Konszenzus hiányában végül az eljáró tanács hatáskörének hiányát állapította meg és az eljárást megszüntette.[35] Ezzel ellentétes döntést hozott egy másik tanács.[36] A hatásköri kifogást fenntartotta az egyik fél, és nem volt hajlandó megállapodást sem megkísérelni a megoldás érdekében. Az eljáró tanács itt a favor arbitri szemléletet követte és arra utalt, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 52. §-a értelmében a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogot a felek határozzák meg, ennek hiányában pedig az alapjogviszonyra irányadó jogot kell alkalmazni, ami ebben az esetben is (hasonlóan a másik esethez) a magyar anyagi jog volt. A lex arbitri a magyar választottbírósági törvény, és a Ptk. ugyancsak alkalmazandó mögöttes rendelkezései adnak támpontot az eljáró tanács részére, amikor azt elemzik, hogy mi a megoldás ilyen esetben. A tanács kifejtett döntése szerint először azt kell, hogy vizsgálják, hogy mi volt a felek szerződéskötéskori szándéka. A felek szándéka egyértelműen az MKIK Válaszottbíróságának mint fórumnak a kikötése volt összhangban a Vbtv. 60. §-ával, a fórum joga pedig a magyar anyagi jog volt. A felek szándékukat kinyilvánítva az eljárás helyét is megjelölték, Budapestet határozva meg a szerződésükben. A mögöttes Ptk. Hatodik Könyvében írt szabályok, mint alkalmazandó anyagi jogi szabályok alapján az ICC Eljárási Szabályok alkalmazása a részleges érvénytelenség szabályainak alkalmazásával küszöbölhető ki Ennek az az indoka a tanács álláspontját értelmezve, hogy a szerződéses akarat a választottbírósági fórumválasztás mellett szólt, azaz amellett, hogy "a felek az állami bíráskodás öléből ki akartak szerződni [...] számomra a jobb érvek amellett szólnak, hogy ilyenkor is fönntartsuk a választottbírósági szerződés érvényességére vezető favor arbitri elvet..."[37] - fejtette ki egy tanulmányában az eljáró tanács elnöke.

Minden ügy egyedi életviszonyokat rendez, ezért általános követeztetéseket nem indokolt levonni, hiszen az a konkrét ügyben eljáró tanácsok feladata. Annyi azonban megállapítható, hogy a felek akaratának vizsgálata tükrében a választott anyagi jog szabályainak értelmezésével, a favor arbitri elv alkalmazásával helyes döntés hozható a kívánt és kiválasztott választottbírói fórum hatásköre mellett.

A Vbtv. 8. § (2) bekezdése értelmében a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni. Mint ezt helyesen döntötte el egy másik ügyben az eljáró tanács, ráutaló magatartással nem alapozható meg a választottbírósági szerződés érvényes létrejötte. Ha az aláírás nem cégszerű, akkor is jogosan vitatható a választottbírósági szerződés érvényessége.[38] A Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzata a választottbírósági hatáskört megalapozó választottbírósági szerződést úgy definiálja, hogy az a felek külön szerződésébe foglalt vagy a szerződés részeként megfogalmazott, vagy a választottbíróság előtti keresetindításban és arra hatásköri kifogást nem tartalmazó védekezés előterjesztésében megnyilvánuló egybehangzó akaratnyilatkozata, amellyel valamely felmerült vagy a jövőben felmerülő jogvitájuk végleges elbírálása céljából az állami bíróság eljárását kizárják, és egyidejűleg alávetik magukat az általuk választott bíró vagy bírák eljárásának és döntésének.[39]

Ebből egyértelmű az is, hogy az írásbeliség hiánya, a szerződési akarat akár az írásban benyújtandó válaszirat előterjesztésével is pótolható úgy, hogy vagy kifejezetten elfogadja az eljáró választottbíróság hatáskörét, vagy hallgat róla, de érdemben perbe bocsátkozik. A ráutaló magatartás azonban nem eredményezi a választottbírósági szerződés létrejöttét a jelenlegi szabályozás és gyakorlat szerint.

Ugyancsak hiába érvelt egy másik ügyben a felperes amellett, hogy egy választottbírósági kikötést tartalmazó bérleti szerződéssel szorosan összefüggő földhasználati szerződésre kiterjed az elérni kívánt üzleti cél eredménye miatt a választottbírósági megállapodás. Az eljáró tanács döntése megállapította, hogy a két szerződés tényként, de konkrét normatív tartalom nélkül hivatkozik is egymásra, ami nem vezethet arra, hogy a felek a kifejezett megállapodásuk hiányában mindkét szerződés esetén választottbírósági utat kötöttek volna ki. A két szerződéssel kapcsolatos igények az eljáró tanács döntése szerint egymástól függetlenül is eldönthetőek. A választottbírósági megállapodás tárgyi hatályát szóbeli nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással kiterjeszteni nem lehet.[40]

Amennyiben egy jogszabály - nevezetesen itt egy másik esetnél, a nemzetközi árufuvarozásról szóló jogszabály - az állam bíróságának hatáskörébe telepítette a jogvita eldöntését, csak akkor lehet a választottbírósági hatáskört kikötni, ha a felek szerződése maga is előírta, hogy a CMR rendelkezéseit kell egyébként alkalmazni.[41]

Már külön foglalkoztunk a fogyasztói szerződésekkel, amelyek a hatásköri kérdéseket alapvetően érintik. A következő itt vizsgált döntések erre tekintettel a választottbírósági hatáskör hiányát állapították meg. Magánszemély ingatlanforgalmazási megbízási szerződése fogyasztói szerződés, ezért a magánszemély eredményesen hivatkozott a hatáskör hiányára.[42]

Ugyanígy megszüntető végzést kellett hoznia az eljáró tanácsnak a szakmája, önálló foglalkozása, üzleti tevékenysége körén kívül eljáró magánszemély[43] által kötött kivitelezési szerződés vitája kapcsán.[44]

A választottbíróság egy más ügyben eljáró tanácsa vizsgált egy hitelintézet által olyan magánszeméllyel kötött kölcsönszerződést, ahol a választottbírósági kikötés a hitelintézet kölcsönszerződéshez csatolt általános szerződési feltételeiben szerepelt. A választottbírósági megállapodás kapcsán nem volt külön figyelemfelhívás. A hitelintézetek által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő választottbírósági kikötés nem tekinthető iparági sztenderdnek és a felek közötti szokásos szerződési gyakorlatnak sem. A magánszemély megismerhette ugyan ezt a kikötést, de ha így is lett volna, akkor is szerepelni kellett volna az okiraton vagy valamely írásos formában a választottbírósági kikötést kifejezetten elfogadó nyilatkozatnak is, ami tényszerűen hiányzott.[45]

Az előző jogeset kapcsán született döntés már átvezet a másik hatáskörrel kapcsolatos témakörre, nevezetesen az általános szerződési feltételeken, az ún. blankettaszerződéseken alapuló hatásköri kérdésekre. A Ptk. 6:77. § (1) bekezdése szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott és amelyet a felek nem tárgyaltak meg. Nincs az ilyen feltételrendszer vizsgálatánál jelentősége annak, hogy azt hogy nevezték el és az milyen terjedelmű. A vizsgált ügyben a felek között kölcsönszerződés jött létre, melyhez Általános Szerződési Feltételek tartoztak. A szerződés teljesítése során jogutódlás történt, és a felperes a perben az alperes jogelődjének Befektetési Üzletszabályzatát azzal csatolta, hogy valójában ez a felek közötti Általános Szerződési Feltétel, és ez tartalmazza a választottbírósági szerződést. Az alperes vitatta a választottbírósági hatáskört és arra hivatkozott, hogy a felek között nem jött létre írásbeli szerződés befektetés kapcsán, így Befektetési Üzletszabályzat sem, és az abban szereplő választottbírósági szerződés sem jött létre. A kölcsönszerződés az eljáró tanács döntése szerint nem hivatkozott a Befektetési Üzletszabályzatra akként, hogy az a kölcsönszerződés részét alkotja. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatban mondta ki, hogy "Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért ez a kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a másik szerződő felet tájékoztatják és a másik szerződő fél a választottbírósági kikötést az üzletszabályzatra, mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja."[46] A választottbíróság eljáró tanácsa ez esetben is megállapította a hatásköre hiányát.

Egy vállalkozási szerződés választottbíróság előtt indított jogvitájában az eljáró tanács a vállalkozó által kidolgozott szerződés esetében ugyanígy az abban szereplő választottbírósági megállapodás érvénytelenségét állapította meg, mivel nem történt meg a szükséges figyelemfelhívás és tájékoztatás, és az ennek megértésének tudomásulvétele utáni kifejezett elfogadás.[47]

A választottbírósági szerződésben a feleknek törekedniük kell arra, hogy akaratukat egyértelműen rögzítsék, mivel az ún. ellentmondó feltételeket tartalmazó rendelkezések[48] vagy a pontatlanul jelölt fórum, azaz az ún patológiás kikötések azt eredményezik sok esetben, hogy az ellentmondás a választottbírósági eljárás létszakaszában már nem oldható fel, és ez a választottbírósági kikötés betarthatatlanságához, a hatáskör hiányának megállapításához vezet.

Egyértelmű az, ha felszámolási eljárás indult, akkor a pénzköveteléssel kapcsolatos igény kizárólag a folyamatban lévő felszámolási eljárás keretében érvényesíthető, választottbírósági úton már nem.[49]

Helyesen utalt döntésében az egyik eljáró tanács arra, hogy a külföldi cég fióktelepe jogképes, cégneve alatt a külföldi vállalkozás javára jogokat szerezhet és a külföldi vállakozás terhére kötelezettséget vállalhat, pert indíthat és perelhető. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy mivel jogképes, elkülönül a külföldi vállalkozástól. A fióktelep által kötött szerződésben szereplő választottbírósági kikötést azonban nem lehet kiterjesztően úgy értelmezni, hogy az kiterjedne a fióktelepet alapító külföldi vállalkozásra.[50]

Néhány keresettel érintett tényállásnál nem volt egyértelmű, hogy mely ügyek melyik intézményes választottbírósághoz tartozhatnak. A sportszervezetek által kötött gazdasági, kereskedelmi ügyekben nyilvánvalóan más, akár eseti, akár más intézményes választottbíróság is eljárhat, mint a Sport Állandó Választottbíróság. Az agrárügyek tekintetében ez a határvonal nem ennyire elkülönült, bár az egyértelmű, és a Kereskedelmi Választottbíróság gyakorlata is alátámasztja, hogy az Agrárkamara tagjai közötti, agrárgazdasági tevékenységgel összefüggő szerződésben választottbíróságként csak az Agrárkamara mellett működő választottbíróság járhat el, az ezzel ellentétes választottbírósági kikötés semmis. Így például a Kereskedelmi Választottbíróság a szerződésben szereplő választottbírósági kikötése ellenére megállapította hatásköre hiányát, és még az eljárás díjának befizetése előtt megszüntette az eljárását az agrárkamarai tagok közötti magas olajtartalmú fekete napraforgómag adásvételével kapcsolatos jogvitában.[51]

Az állam bírósága és a választottbíróságok kapcsolatában a hatásköri kérdéseknek is kiemelkedő szerepe van. Sok esetben a választottbírák előtt sem világos a bíróságok szervezetéről szóló 2011. évi CLXI. törvény 6. §-ában írtak jelentősége. Az itt felhívott 6. § elvi jelentőséggel írja, hogy a bíróság és ezen az állam bírósága értendő, határozata mindenkire nézve kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg. Azaz, ha a bíróság megállapítja a hatáskörét vagy annak hiányát, az a választottbíróságokra is kötelező. Nem alakulhat így ki az az abszurd helyzet, amivel a gyakorlatban néha szembesültünk, hogy az állam bírósága megállapítja a hatásköre hiányát, és az ezt követő választottbírósági eljárásban is hatáskört megszüntető végzés születik. A szabály lényege éppen az, hogy legyen olyan fórum az igazságszolgáltatási rendszerben, ahol elbírálható legyen az ügy. Ennek ellenére az is megállapítható, hogy ebben a kérdésben sem az állam bíráinak gyakorlata, sem pedig az eljáró tanácsok álláspontja nem egységes, ami álláspontom szerint a fentiek miatt abszurd és jogsértő álláspontot eredményez.

A választottbírósági törvény 17. § (3) bekezdése úgy szól, hogy a választottbírósági tanácsok a hatásköri kifogásokról dönthetnek akár előzetes kérdésként, akár az ügyet lezáró itéletben. Ha előzetes kérdésként döntenek a hatáskörről, akkor bármelyik fél, amelyik nem ért egyet a döntéssel, ez ellen harminc napon belül a Fővárosi Törvényszékhez fordulhat, amely bíróság elbírálja a hatásköri kifogást. Mivel az eljárást ezen végzés kézbesítéséig folytathatja a választottbíróság, a kétséges, nem egyértelmű hatásköri kikötést tartalmazó ügyekben célszerű ezt a megoldást választani, hiszen ha a Fővárosi Törvényszék úgy dönt, hogy a választottbíróságnak nincs hatásköre, akkor költség- és időtakarékos lesz a választottbíróság eljárása az eljárás megszüntetésével. Dogmatikailag nincs tisztázva az a kérdés, hogy amennyiben a fellebbezés után a Fővárosi Törvényszék vagy a Kúria jogerősen a választottbíróság hatásköre mellett dönt, akkor van-e arra mód, hogy az ítélet ellen benyújtott érvénytelenítési ügyben a hatáskör kérdését újból tárgyalják vagy sem. Ennél is érdekesebb, hogy ha a fél nem nyújt be fellebbezést, nem él a hatáskört megállapító végzés elleni fellebbezés jogával. Határozott álláspontom az, hogy egyik esetben sem tárgyalható már a hatáskör kérdése, mert ezeket a kérdéseket az állam bírósága már vagy jogerősen elbírálta, vagy a fél maga nem élt a törvényben írt jogorvoslat lehetőségével.

A hatásköri döntéseknél utolsónak az állami bíróság tárgykörben hozott döntéseiből válogattam. Az első érdekes tárgykör a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemek vitájában kiköthető választottbírósági megállapodást vizsgálja. Az állam bírósága által konkrét ügyben meghozott végzés úgy foglal az adott tényállás mellett állást, hogy a kereset tartalma szerinti felperesi pénzkövetelés, figyelemmel a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. § b) pontjában foglaltakra, olyan nemzeti vagyonba tartozó vagyonelem, amelyre nem terjed ki a törvény hatálya. A perbeli pénzkövetelés vonatkozásában a bíróság álláspontja szerint helye van a választottbírósági eljárásnak, és a felek közötti ebben a körben született választottbírósági megállapodás nem tekinthető érvénytelennek. A bíróság tehát itt a saját hatáskörének hiányát állapította meg, és rögzítette, hogy az ügyben a felek szerződése szerint a választottbíróságnak kell eljárnia.[52] Egy másik ügyben lízingszerződésből eredő jogvita kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla állapította meg a választottbírósági hatáskört, és így az eljáró választottbíróság lefolytatta az eljárást.[53]

A választottbíróság eljáró tanácsa egy következő esetnél előzetes kérdésként megállapította a hatáskörét zálogjogosult kielégítési jogával kapcsolatosan, akkor, amikor a perbeli tényállás szerint már a bírósági végrehajtás elindult. A fellebbezés alapján a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a választottbíróságnak nincs hatásköre. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint, ha a zálogkötelezettel szemben a zálogtárgyra is kiterjedően bírósági végrehajtás folyik, a zálogjogosult kielégítési jogát a zálogtárgy lefoglalásától kezdődően a bírósági végrehajtáson kívül nem gyakorolhatja, kielégítést kizárólag bírósági végrehajtás útján kereshet.[54]

Végezetül egy nagyon érdekes és vitatható hatásköri döntést tartalmazó bírósági ügyet említek. A választottbíróság fórum kikötése úgy szólt, hogy a szállítási szerződésből eredő jogvitában a Kereskedelmi Kamara Döntőbírósága, Budapest jár el. Az eljáró tanács hatásköri kifogás miatt különös gonddal vizsgálta a hatásköre fennállását. Tényként rögzítette, hogy ilyen nevű választottbíróság nincs, azonban ebből még az nem következik, hogy ne lenne megállapítható, hogy a felek mely választottbíróság eljárását kötötték ki. Utalt arra a választottbíróság, hogy mind a 93/13/EGK irányelv, mind a Kúria és az állami bíróság gyakorlata azt erősíti meg, hogy a döntőbíróság kifejezést a választottbíróság szinonimájaként használják. A Legfelsőbb Bíróság egy hivatkozott döntésében maga is úgy ír, hogy a választottbírósági kikötés akkor is létrejön, ha a választottbíróság a pontatlan megjelölés ellenére beazonosítható, abból "kitűnik, hogy a felek mely választottbíróság eljárását kötötték ki".[55] Magyarországon a Vbtv. 59. §-a alapján a Kereskedelmi Választottbíróság jár el állandó választottbíróságként, így a Kereskedelmi Kamara Döntőbírósága nem jelenthet mást, mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróságot. A Ptk. 6:8. § (1) bekezdésében írt értelmezési szempontok alapján így a felek akarata a budapesti székhelyű kereskedelmi kamarai állandó választottbírósági eljárás kikötésére irányult. A Fővárosi Törvényszék a hatáskört megállapító végzést hatályon kívül helyezte, és megállapította a választottbírósági hatáskör hiányát. A fellebbezési eljárásban a kérelmező úgy nyilatkozott, hogy a felek akarata nem a Kereskedelmi Választottbíróság eljárásának kikötésére irányul. A kérelmezett fél nem terjesztett elő védekezést, és ennek az ügy elbírásását is befolyásoló jelentősége lehetett a bírói döntésben. A bíróság felhívta a kérelmezettet ugyanis, hogy terjesszen elő észrevételeket, aki a kérelemben foglaltakra a szóbeli meghallgatásig nem terjesztett elő nyilatkozatot. A Pp. 266. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ellenérdekű fél által beismert, a felek által beismert, a felek által egyezően előadott, az ellenfél által bírói felhívás ellenére nem vitatott vagy e törvény értelmében nem vitatottnak tekintendő tényállítást valónak fogadhatja el, ha ennek tekintetében kételye nem merül fel. A bíróság a kérelmezett hallgatását úgy értékelte, hogy a kérelmezett az előtte folyó nemperes eljárásban nem vitatja azt a kérelmezői állítást, hogy a megfogalmazott választottbírósági kikötés, érthetetlen, pontatlanul megfogalmazott kikötés, ezért alkalmazhatatlan, teljesíthetetlen választottbírósági záradéknak minősül. Hallgatásával a kérelmezett elismerte azt a kérelmezői állítást is, hogy a választottbíróság döntése a hatáskör kérdésében nem a felek ügyleti akaratán alapul, hanem utólagos feltételezés. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság ezt a végzést hatályon kívül helyezte. A Pp. 266. § (1) bekezdésében írt szabály a bizonyítás nélkül megállapítható tényekre vonatkozik, az pedig, hogy a választottbírósági kikötés érthetetlen, pontatlan, alkalmazhatatlan, teljesíthetetlen kikötés-e, a választottbíróság szerződésértelmezése összhangban van-e a felek ügyleti akaratával, nem ténykérdés, hanem a releváns tények jogi értékelését jelenti, a tényekből levont jogi következtetések körébe tartozik. A bíróság tehát helyesen a szerződés értelmezése és az ehhez esetlegesen szükséges további bizonyítás eredménye alapján hozhat helyes döntést. Észlelni kellett volna azt is, hogy az iratokból megállapítható, hogy a felek álláspontja az értelmezés kérdésében eltérő.[56]

Mint korábban kifejtettem, az állami bíróság döntése köti a választottbíróságot. Tanulság ebből a döntésből, hogy a felek eminens érdeke, hogy egy előzetes kérdésként megállapított hatáskör esetén, ha a felek valamelyike megfellebbezi a döntést, akkor a nemperes eljárásban magának is részt kell vennie, és nyilatkoznia kell, hiszen az állam bíróságának az volt a feladata, hogy a felek akaratát tisztázza, a nemperes eljárásban részt nem vevő, bírói felhívás ellenére nem[57] nyilatkozó fél, maga idézte elő azt a helyzetet, hogy a bíróság a hatáskör hiányát állapítsa meg.[58] Később persze a fenti esetből a Kúria végzése alapján az is megállapítható volt, hogy a felek eltérő nyilatkozata alapján az állam bírósága maga is köteles ilyen esetben az értelmezés kérdésével foglalkozni, szükség esetén további bizonyítást lefolytatni.

Záró gondolatok a tanulmány céljáról

A fenti konkrét esetek és a választottbírósági ügyek számának emelkedése mind azt igazolja, hogy a modern új választottbírósági törvény, amely a gazdaság versenyképességét elősegítő törvénycsomag részeként született meg, korszerű megoldásaival a kívánt célt elérte, és a gazdasági élet szereplői, magyarok és külföldiek bizalommal fordulnak a választottbíróságokhoz. Ez a tanulmány pedig a választottbírósági eljárások, határozatok bizalmas jellegének fenntartása mellett a transzparencia segítését célozza, nevezetesen azt, hogy a választottbíráskodás szereplői, az ez iránt érdeklődők segítséget kaphassanak a már egyébként hozzáférhető, anonimizált Kereskedelmi Választottbírósági határozatok mellett a tárgybani konkrét döntések vizsgálatával a választottbírósági joggyakorlat jobb megismeréséhez.

JEGYZETEK

[1] Dr. Burai-Kovács János, a Kereskedelmi Választottbíróság elnöke, a tanulmány megjelent a Jogászegyleti Értekezések 2022 (szerk. Bodzási Balázs) kiadványban.

[2] Nagy Csongor István A választottbírósági útra tartozás kérdése (A Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyve 2019-2020 165-166. oldal (szerk. dr. Burai-Kovács János).

[3] Ptk. (1959) 205/A. §

[4] Vb/20017 számú megszüntető végzés.

[5] Kun Péter. In arbitration we trust-bizalmi vagyonkezelés és választottbíráskodás (A Kereskedelmi Választottbíróság Evkönyve 2019-2020 115116. oldal (szerk. dr. Burai-Kovács János).

[6] Beiktatta a 2020. évi CLXV. törvény 90. §-a.

[7] 2.Pfkf.21.038/2020/2.

[8] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 31. § (1) bekezdése.

[9] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 36. § (2) bekezdése.

[10] Faludi Zoltán - Lukács Enikő: A választottbírósági eljárás moderrnizálását és hatékonyságát célzó eljárási lehetőségek (A Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyve 2018 111. oldal (szerk. dr. Burai-Kovács János).

[11] Vbtv. 12. § (3) és (4) bekezdései.

[12] Vbtv. 14. § (4) bekezdése.

[13] Vbtv. 15. § (1) és (2) bekezdései.

[14] Vbtv. 17. § (1) és (3) bekezdései.

[15] Vbtv. 47. § (1) bekezdése.

[16] Vbtv. 9. § (1) és (2) bekezdései.

[17] Vbtv. 9. § (1) bekezdése.

[18] BH 2003.126.

[19] BH 2007.408. és Vékás Lajos: Általános rendelkezések, szerk. Vékás Lajos - Gárdos Péter: Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, Wolters Kluwer, 2020, 1489 old., mindez hivatkozva a Vb/21024 számú ügyben.

[20] Boóc Ádám: Észrevételek a választottbíró felelősségéhez (A Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyve 2019-2020. 47. oldal (szerk. dr. Burai-Kovács János).

[21] Ld. A. Redfern - M. Hunter: Law and Practice of International Commercial Arbitration, London, 2004, 4. kiadás 170. oldalán.

[22] Vbtv. 14. §

[23] Vb/14107 sz ügyben hozott elnökségi határozat.

[24] Vb/16095.

[25] Vb/16096.

[26] Vb/17087.

[27] Vb/20006.

[28] Vb/20030.

[29] Vb/20045.

[30] Vb/21013.

[31] Gfv.30.141/2010/24.

[32] Vb/18051.

[33] Vb/21060.

[34] Varga István: A választottbírák felelőssége (A Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyve 2019-2020 193. old. (szerk. dr. Burai-Kovács János).

[35] Vb/17091.

[36] Vb/20044.

[37] Varga István: A választottbírósági szerződés érvényességének aktuális kérdései (MKIK Jogi Szekción elhangzott előadás [MKIK Jogi Szekció Tájékoztató füzetek, 348.füzet 192.oldal]).

[38] Vb/17057.

[39] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzata (fogalommeghatározások).

[40] Vb/21034.

[41] Vb/17044.

[42] Vb/20066.

[43] Ptk. 8:1. § 3. pontja a fogyasztó fogalmáról.

[44] Vb/21044.

[45] Vb/20017, ld. ebben a tárgykörben még az EBH 2003.875 sz. elvi bírósági határozatot.

[46] EBH 2003.875.

[47] Vb/20013.

[48] Vb/21066

[49] Vb/19043.

[50] Vb/18081 és BDT 2018.3899.

[51] Vb/21078.

[52] Pécsi Járásbíróság 10.G.21.532/2020/4.

[53] 10.Gpkf.44.214/2020/2 és Vb/21024.

[54] Fővárosi Törvényszék 18.Gpk.40.688/2021/9 és BDT 2014.3204, BDT 2020.4220.

[55] Vb/21012 eljárásvezető végzés 8. oldal és BH 2000.216.

[56] Gfv.VI.30.066/2022/5

[57] 36.Gpk.41.554/2021/8

[58] 36.Gpk.41.554/2021/8

Lábjegyzetek:

[1] A kézirat lezárását követően 2022. november 14-én az ENSZ közgyűlése - 94 támogató szavazattal, 14 ellenszavazattal szemben, 73 tartózkodással - határozatban szólította fel a tagállamokat arra, hogy hozzanak létre egy mechanizmust az oroszok által okozott károk jóvátétele érdekében.

[2] Ethan Katsh: Professor Emeritus of legal studies, University of Massachusetts Amherst; Director at the National Center for Technology and Dispute Resolution; and 2014-2015 Research Affiliate at Berkman Center for Internet and Society, Harvard University. He is even regarded as the father of online dispute resolution.

[3] Mohamed S. Abdel Wahab: Associate Professor of Law, Faculty of Law, Cairo University; Founding Partner and Head of International Arbitration Group, Zulficar & Partners Law Firm; and Vice Chairman, Chartered Institute of Arbitrators (Cairo University)

[4] Sophie Nappert is an arbitrator in independent practice, based in London. She is dual-qualified as an Advocate of the Bar of Quebec, Canada and as a Solicitor of the Supreme Court of England and Wales, who has been a vocal embracer of the impact of new technologies on arbitration.

[5] Julia Hörnle, Professor in Internet Law, Queen Mary University of London.

Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bíró, ügytárgy keresése

Közhiteles cégkivonat

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

Keresés "elvi tartalomban"

Mínuszjel keresésben

Link jogszabályhelyre

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

Egy bíró ítéletei

Jogszabály paragrafusára ugrás

Önnek 2 Jogkódexe van!

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Változásfigyelési funkció

Módosult §-ok megtekintése

Iratminták a Pp. szövegéből

Döntvényláncolatok