A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2019-2020 (HVG-ORAC, 708 B/5 oldal, 2020)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztette:

Dr. Burai-Kovács János

A kézirat lezárva:

2020. október 19.

A kötet megjelenését a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal támogatta.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2732-219X

Budapest, 2020

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

ELŐSZÓ

A 2019-es és a 2020-as év a 2017-es választottbírósági törvény és a Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatának gyakorlati próbáját jelentette. A 2020-as a Covid-19 pandémiával külön kihívást jelentett a magyarországi választottbíráskodás új rendszerének. A vizsga - az eredmények azt tükrözik - jól sikerült. A választottbíráskodás nem állt le, az intézmény és a választottbírák az eljárási szabályok adta kereteket használva gyorsan reagáltak, online tárgyalások folytak, a jogi képviselők képzése, a választottbírák továbbképzése folytatódott a korszerű online technikák igénybevételével.

A felek és a választottbírák felismerték az eljárási szabályok rugalmas alakításának lehetőségét, az előkészítő egyeztetések kapcsán az eljárásrend olyan irányt vett, amit a fejlett nemzetközi választottbíróságok alkalmaznak, megteremtve és tovább erősítve a versenyképes választottbíráskodás alapjait.

A jelen kötet egyúttal tisztelgés a 2019-ben a 70. születésnapját ünneplő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság előtt. A kötet válogatást tartalmaz magyar és angol nyelven jogtudósok, elméleti és gyakorlati szakemberek munkáiból, és tartalmazza a 2018 júliusától 2019. december 31-ig terjedő időszakban a Kereskedelmi Választottbíróság eljáró tanácsai által hozott anonimizált döntéseket is. Az évkönyv a választottbírósági törvényt, az UNCITRAL Model Law még hiányzó magyar nyelvű kommentárját és a Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatát és segédanyagait is tartalmazza magyar és azon idegen nyelveken, amelyek még nem jelentek meg hozzáférhető formában.

2020. október

a Szerkesztő

70 ÉVES A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGUNK

Köszöntő

A 2019-ben 70 éves születésnapját ünneplő megújult Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság ünnepi konferenciáján elhangzottakróla sajtóközlemények alapján[1]

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (a "Kereskedelmi Választottbíróság") Európa egyik legpatinásabb választottbírósági fóruma 2019. év zárásaként ünnepelte a 70 éves fennállását, melyet jelenlétével és előadásával megtisztelt Varga Judit igazságügy-miniszter, Darák Péter, a Kúria Elnöke, Vékás Lajos, az MTA elnökhelyettese, a Választottbíróság egyik legrégebbi választottbírája, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Választottbíróság elnökségi tagja, Bodzási Balázs, a közjegyzői hivatásrend képviseletében, Parragh László, az MKIK elnöke és végül, de korántsem utolsósorban Sárközy Tamás, a Magyar Jogászegylet elnöke, a Választottbíróság elnökségének tagja, aki mint sajnos ma már tudjuk, utolsó előadását a konferencia keretében tartotta.

Varga Judit igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy a gazdasági versenyképesség és a befektetői bizalom erősítésének feltétele a fejlett választottbírósági rendszer. A jól működő választottbírósági rendszer azt üzeni a befektetőknek, hogy a magyar jogi kultúra fejlett, a jogbiztonság erős, az ország jogrendszere megbízható. A szervezeti keretek átalakítását követően a magyar választottbírósági rendszer versenyképes vitarendezési lehetőséget kínál a rendes bíróságokkal szemben. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény kiküszöböli a korábbi hiányosságokat és követi a nemzetközi szabályozás változásait is. Az Állandó Kereskedelmi Választottbíróság iránt a bizalom az elmúlt 2 évben erősödött, a testület joggyakorlata kiforrott, az igazságügyi tárca pedig nyitott arra, hogy a támogató jogszabályi környezetet a működési tapasztalatok alapján azt tovább javítsa.

Darák Péter, a Kúria elnöke úgy látta, hogy szoros kapcsolataik ellenére az állami bíróságok és a választottbíróságok szervezeti együttműködése fejlesztésre szorul. Egyúttal kifejezte nyitottságát minden javaslatra, amely rámutat a két intézményrendszer közötti kapcsolódási pontokra és felvázolja a választottbíróság jövőjét az online vitarendezések világában.

Vékás Lajos, az MTA alelnöke "Jogválasztás a választottbíróság előtti nemzetközi perekben" címmel tartotta meg az előadását. Parragh László, az MKIK elnöke kifejtette, hogy a kamara feladatai közé tartozik a vállalati viták rendezése, ezért biztosítja a választottbíróság működési feltételeit, annak befolyásolása nélkül. A választottbíróság 70 év alatt nehéz körülmények között is megőrizte tekintélyét és jelentős ügyek rendezésével mérsékli a rendes bíróságok terheit. Kedvez a belföldi vállalkozásoknak, ha külföldi helyett a magyar választottbírósághoz fordulhatnak, ezért arra számít, hogy a testület jelentősége tovább nőhet a következő években.

Sárközy Tamás, a Jogászegylet elnökeként kifejtette, hogy a választottbírósági rendszer az igazságszolgáltatás része, eljárása ugyanakkor gyorsabb, kötetlenebb és erősebben érvényesíti a méltányosságot, mint a rendes bíróságoké. A választottbíróságok működésének alapkérdései megoldottak.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az ügyvédi hivatásrend és a választottbíróságok kapcsolatáról tartott előadást. A választottbíróságok és az ügyvédi hivatásrend kapcsolata csaknem másfél évszázadra nyúlik vissza. Tevékenységük a rendszerváltás óta újra és hangsúlyosan kiterjed a gazdasági ügyekre. A befektetők üdvözlik az állami bíráskodástól független választottbírósági ítélkezést, mivel ilyen keretek között az eljárásban kevesebb a formai kényszer. Bodzási Balázs "A közjegyzők és a választottbíráskodás" címmel tartott előadást. A Kereskedelmi Választottbíróság elnöke, Burai-Kovács János a Választottbíróság jelenéről jövőjéről és a versenyképesség kritériumairól fejtette ki gondolatait.

A Választottbíróság elmúlt évtizedeire a választottbíróság korábbi elnökei, Komáromi Péter, Horváth Éva és Kecskés László emlékeztek vissza.

Sárközy Tamás[2] (1940-2020): A Választottbíróság helye az igazságszolgáltatás rendszerében[3]

Miért került ez a téma, ez a 15 perces minielőadás az előadások sorába? Azért, mert erőteljesen vannak olyan bírói döntések, főleg a bírói döntések indokolása, amelyek szerint a választottbírósági tevékenység nem igazságszolgáltatás, a választottbíráskodás magánbíróság, amely tevékenysége blankettaszerződés alapján (ennek minősítik az eljárási szabályzatot), folyik, és ezt a kérdést valamilyen szinten tisztázni kellene. Ezek az álláspontok alapozódnak az Alkotmánybíróság 1993-as döntésére, amelynek alapján a contrario - mert hiszen a választottbíróságról nem beszél az Alkotmánybíróság - arra következtettek, hogy a választottbírósági tevékenység nem igazságszolgáltatás. Az én véleményem szerint viszont a választottbíróság és az egész eljárás az igazságszolgáltatás része, a választottbíráskodás nem magánbíráskodás, hanem áttételesen igazságszolgáltatást biztosító bírói tevékenység. A választottbíróság előtt per folyik, amely azonban gyorsabb, kötetlenebb, a méltányosságot erőteljesebben érvényesítő sajátos eljárás folyik itt. Hozzá kell tennem, hogy amikor az eljárási szabályzatot csináltuk, akkor a két álláspont ütközött, hogy mennyire szerződéses és mennyire blankettaszerződéses az eljárási szabályzata a kereskedelmi kamarának. Egy jelentős vita folyt persze teljesen baráti alapon, mert szeretjük egymást az elnökségen belül, ahol az egyik véglet én voltam, aki az eljárási szabályzatot normaként kezeli, a másik vélemény pedig Varga professzor úré volt, aki alapvetően blankettaszerződés-szerűen kezelte az eljárási szabályzatot. Engem burkoltan támogatott Bánáti János elnök úr, Varga professzor urat pedig burkoltan támogatta Burai-Kovács elnök úr. Végül is egy kompromisszumos szövegben állapodtunk meg.

Első kérdés, hogy kizárja-e akár az Alaptörvény, akár a Polgári Törvénykönyv, hogy áttételesen igazságszolgáltatási tevékenységként fogjuk fel a választottbíráskodást? Az Alaptörvény 25. §-a azt mondja csak (és nem teszi hozzá az állami jelzőt), hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el magánjogi jogvitákban is. A (7) bekezdés pedig azt mondja, hogy az Alaptörvény alapvetően állami bíróságokra vonatkozik, de a törvény alapján, szó szerint mondom, "törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti". Ez a törvény pedig a 2017. évi LX. törvény, ami a választottbíráskodásról rendelkezik. A Ptk. 1:6. §-a azt mondja, hogy a magánjogi jogviták bírói útra tartoznak, de azt nem mondja, hogy állami bírósági útra, tehát ilyen értelemben a Ptk. sem zárja ki a választottbíróságnak a tevékenységét. Mivel lehet indokolni, hogy a választottbíráskodás egy igazságszolgáltatási tevékenység, bírói tevékenység és a választottbíróság előtt per folyik?

Lényegében hat dolgot lehet elmondani, amit én most vázlatosan felvázolok.

Nem vitás, hogy a választottbíráskodás szerződésen alapszik, de hát voltaképpen minden polgári jogi jogvita - kivéve a deliktuális ügyeket - szerződésen alapszik. A választottbírósági szerződés, akár alapvető szerződésben van, akár külön, megalapozza a magánjogi jogvitát. Ebből a szempontból azonban van egy kivétel, mert a sportról szóló törvény eléggé vitatható, négy esetben lehetővé teszi, hogy az egyik fél, a másik fél a másik fél beleegyezése nélkül a Sport Állandó Választottbírósághoz forduljon. Ami szerintem nem választottbíráskodás, ha egyedül megy oda, akkor nincs, akivel választottbírósági szerződést kössön. Kérdéses az, hogy ezt választottbíróságnak lehet-e tekinteni. De hát ez voltaképpen nem a kereskedelmi választottbíráskodás kérdése.

A második kérdés, a választottbíráskodást törvény alapozza meg, amely egyben kimondja azt is, hogy hol nem lehet választottbíráskodás. Más kérdés, hogy ez helyes-e vagy nem helyes. Például a fogyasztóvédelmi ügyekben szerintem nem helyes, hogy az kizárt. Egyébként megjegyzem azt is, hogy a sport választottbíráskodás sutyiban a munkaviszonyból eredő vitákat visszahozta, mert hiszen a professzionista sportoló munkaviszonyban sportol, és zavartalanul bíráskodik a Sport Állandó Választottbíróság munkajogi ügyekben is, de hát ez sem a Kereskedelmi Kamarának az ügye. Egyszer meg kellene próbálni elméletig, ha elméleti jogászok vagyunk, hogy összehasonlítjuk a három állandó választottbíróság eljárási szabályzatát, ott sok érdekes dolgot találnánk. Ez nem a Kereskedelmi Választottbíróságra vonatkozik, ami a legvalódibb választottbíróság Magyarországon.

A választottbíró bíró, a bírói függetlenség itt is megvan, a bírói összeférhetetlenség és a többi. Más kérdés, hogy sok kolléga azt hiszi, hogy a választottbíró, akit ő választ, az ő ügyvédje. Ez félreértés, és a korábbi gyakorlat az volt, hogy egész harmincéves pályafutásom alatt két esetben volt, hogy véleményeltérésem volt, és rengetegszer szavaztam meg a másik félnek igazat adó döntést, az engem választó fél érdekével szemben, tehát igenis a választottbíró bíró, aki független és nem ügyvéd.

A következő kérdés, hogy beépül, a törvény beépíti a választottbírói tevékenységbe az állami bíráskodást, a különböző segítségeket az eljárás lefolytatásához. Voltaképpen az érvénytelenítést alapvetően jogorvoslati lehetőségként is fel lehet fogni - Wellmann György írt erről egy cikket - még akkor is, ha az érvénytelenítés egy szűkkörű jogorvoslat és alapvetően a közérdekvédelem területére vonatkozik.

És végül az utolsó, az állami bírósági végrehajtó szervezet az, amely a választottbírósági ítéleteket realizálja. Megvannak azok az alapok, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy ez igenis áttételesen igazságszolgáltatás, ez egy bírósági eljárás, ez egy per. És ehhez hozzájárul az állandó választottbíróságok között még egy érdekesség, ami csak Magyarországon van. Nevezetesen az, hogy mind a három állandó választottbíróság - a kereskedelmi, az agrár és a sport - egy köztestület keretében működik, nem mellette, hanem benne. A jogszabály, a 2017. évi LX. törvény ebből a szempontból ellentmondásos, egy helyen megtartja azt a szót, hogy mellett, de nem mellett, hanem benne. A titkárasszony nem mellett, hanem a Kamarában benne titkár, innen kapja a fizetését. Mind a három állandó választottbíróság köztestületen belül van, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény kimondja, hogy a köztestületek döntéseit meg lehet támadni közigazgatási bíróság előtt, tehát a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzatát is, de akár a MOB keretében működő Sport Állandó Választottbíróságét is és az Agrárkamara keretében működő Agrárválasztottbíróság eljárási szabályzatát is meg lehet támadni bíróság előtt, amely még jobban mutatja, hogy itt igazságszolgáltatási tevékenységről van szó.

Nyilvánvaló persze, hogy ez szerződéshalmazon alapuló per, és ebből a szempontból tulajdonképpen meg lehetett volna csinálni, és egyes országokban meg is csinálták, hogy a polgári perrendtartást alkalmazza a választottbíróság, attól való eltérésekkel. Nálunk fordított a helyzet, mert a választottbíróságok nem a polgári perrendtartás szerint járnak el, de a polgári perrendtartás alapvető elvei azért a választottbírósági eljárásban is maradéktalanul érvényesülnek. És az új törvény a beszámítási kifogással és az eljárásújítással még közelebb hozta a választottbírósági eljárást a polgári perrendtartáshoz. Az más kérdés, hogy eddig nem fordult elő eljárásújítás választottbírósági ügyekben, de hát elvileg a lehetősége ennek megvan. Az más kérdés, hogy ez úgy került be az eljárási szabályzatba, hogy nem nagyon szeretjük átvenni ezt az intézményt a polgári perrendtartásból, de hát ettől függetlenül a közeledés egyértelműen létrejött.

Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem tulajdonképpen a Kereskedelmi Választottbíróság tekintetében, különösebb jogszabály-változtatásra, fejlesztésre nincsen szükség. De azért vannak bizonyos problémák, amelyeken el kellene gondolkozni jogalkotás szempontjából.

Egy, hogy mindazon biztosíték, amit én most elmondtam az intézményes választottbíróságról, fennáll-e az eseti ad hoc választottbíróság esetében. Tehát leülünk egy vendéglőben, megbíznak bennem, az eseti választottbíróság döntése lesz, és egy állami végrehajtó bíróság végrehajtja. Nem kellene esetleg betenni biztosítékokat, biztosítási területeket? A Sport Állandó Választottbíróságnál és az Agrárnál a törvény kizárja, mert azt mondja, hogy nem lehet eseti választottbíróság, de nálunk lehet. Tehát ilyen értelemben ez egy megvizsgálandó kérdés.

A másikat már említettem. Választottbíróság-e az, ahová lehet egyoldalúan is fordulni? Említettem ezt a sporttal kapcsolatos kérdést.

A harmadik dolog. Jó-e az, hogy a törvény azt mondja - ahogy említettem a Sportnál és az Agrárnál -, hogy ha valaki választottbíróságot kiköt, csak oda mehet? Ráadásul ott nincs lista, csak az választottbíráskodhat, akit a választottbíróságon választottbíróként megjelöltek, nálunk meg elméletileg mindenki, tehát tulajdonképpen teljes értékű választottbíráskodás csak a Kereskedelmi Kamara vonatkozásában folyik.

Végül egy utolsó, kicsit pikírt megjegyzés lesz. A magyar kormányzat, szerintem nagyon helyesen, kiáll a magyar állami szuverenitás mellett, és küzd. Csak kérdezem, hogy kerülhet bele a sporttörvénybe, márpedig az elmúlt egy évben került bele egy olyan szakasz, hogy amennyiben nemzetközi minősítésű sportoló (a törvény megmondja, hogy ki az), doppingfegyelmi ügyében a magyar szövetség doppingfegyelmit megállapító döntést hoz, az ellen nem lehet elmenni állami bírósághoz Magyarországon, nem lehet menni magyar állandó választottbírósághoz, hanem csak egy svájci egyesület, a CAS állandó nemzetközi választottbíróság elé mehet? Magyarul, nem úgy van, mint nálunk, hogy a fél dönthet, hogy választottbírósághoz megy vagy állami bírósághoz, ebben az esetben egyáltalán nem mehet sem magyar választottbírósághoz, és egyáltalán nem mehet állami bírósághoz, csak a CAS-hoz. Összefér-e ez a magyar szuverenitás védelmével?

Tehát lehet látni, hogy az alapproblémák meg vannak oldva, de kisebb részletproblémákat azonban elsősorban a három intézményes választottbíróság eljárási szabályzatai alapján vizsgálni kellene.

Bánáti János[4]: A Választottbíróság és az ügyvédi hivatásrend kapcsolata[5]

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Választottbíró Kollégák!

Engedjék meg, hogy az ügyvédi hivatásrend üdvözletét és jókívánságait tolmácsoljam a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság részére, fennállása hetvenéves jubileumának alkalmából.

Igazán megtisztelő annak az ügyvédi karnak a képviseletében köszöntőt mondanom, amelynek történelme egyértelmű és okszerű párhuzamosságot mutat a Választottbíróság történelmével.

A történeti összefüggések ugyanis a messze nyúló gyökerekig mutatnak vissza, hiszen a Kiegyezést követő gazdasági fejlődés, amely a szó mai értelmében vett ügyvédi kart megteremtette, egyben a választottbíráskodás szárba szökésének időszakaként is jellemezhető, mivel a gazdasági, kereskedelmi fejlődésből fakadó növekvő számú, és egyre speciálisabb szakértelmet igénylő jogviták magukkal vonták egy újszerű, alternatív vitarendezési mód igényét.

Az ügyvédség és a jelenlegi választottbíróság jogelődjének tekinthető Tőzsdei Választottbíróság együtt élte meg a XIX-XX. század fordulójának gazdasági felívelését, az aranykort, amely egyértelműen a választottbíróság és az ügyvédi kar megerősítését vonta maga után.

A párhuzamosság fennmaradt a második világháborút követő "zivataros időszakban" is, amikor a magángazdaság felszámolásával az állami tulajdon dominanciája a választottbíróság tevékenységét minimális körre szorította. Az azonosság itt is kitapintható, hiszen a választottbíróság mellett az ügyvédség is ez idő tájt szorult ki szinte teljes egészében a gazdaságból, tevékenysége - ahogy jellemezni szoktuk - a társbérlők lakáshasználati jogvitáira korlátozódott.

A rendszerváltozástól napjainkig tartó periódusban is világos és egyértelmű mindkét szervezetnél a változás és a prosperitás.

Az ügyvédi hivatás kapcsán egyértelműen látható, hogy a természetes személyek jogi képviselete mellett munkánk döntő része a gazdaság szolgálata lett, a születéstől (azaz a cégalapítástól) az elmúlásig (tehát a felszámolási eljárásig). Ugyanilyen mértékű és jellegű a választottbíróság kivirágzása is az elmúlt közel három évtizedben, amikor új életre kelve, szervezete megerősödött.

A privatizáció során megjelentő külföldi befektetők nemcsak magas szakmai színvonalú ügyvédi munkára tartottak igényt, de keresték annak lehetőségét, hogy jogvitáikat, főleg ahol potenciálisan a magyar állam vagy annak valamelyik szerve lehetett az ellenérdekű fél, az állami bíróság helyett választottbíróság bírálhassa el. Sok befektetésnél a pozitív döntés egyik alapja éppen az volt, hogy az ügyvéd kollégák meg tudták nyugtatni a külföldi felet a választottbíróság kikötés lehetéséről és a választottbíróság függetlenségéről.

Az ügyvédség nemcsak párhuzamosan virágzott vagy nehezebb napokat élt a választottbírósággal együtt, hanem azzal a mai napig egy különös szimbiózisban él együtt.

Ennek magyarázatát kívánom röviden megadni a következőkben, felhívva a figyelmet a Választottbíróság és az ügyvédi kar markáns kapcsolódási pontjaira:

- az ügyvéd feladatai a választottbírósági eljárás alapjául szolgáló okirat szerkesztésénél, különös figyelemmel a választottbíróság eljárásának kikötésére;

- az ügyvéd mint jogi képviselő eljárása a választottbírósági eljárásban;

- az ügyvéd mint választottbíró.

1. Mindenekelőtt fontos megemlítenem, hogy az ügyvédek azok, akik a felek közötti szerződéses jogviszonyt keletkeztető okirat szerkesztése során - a felek megállapodásának megfelelően -, az esetlegesen felmerülő jogviták rendezése céljából kikötik a választottbírósági eljárás lehetőségét mint alternatív vitarendezési módot. Az ügyvéd közreműködése során nem törekedhet másra, mint az általa előkészített jogügylet szabályszerű teljesülésére, a nem várt jogviták gondos rendezésének követelményére tekintettel azonban mégis kulcsszerep illeti meg az adott jogi képviselőt a tekintetben, hogy az adott jogügylet a későbbiekben választottbíróság elé kerülhet-e, vagy sem.

Teljes körű felvilágosítás várható el az okirat szerkesztő ügyvédtől, ezen belül a rendes bírósági és a választottbírósági eljárás összevetése terén is, mindezzel elősegítheti a felek választását, de a döntés értelemszerűen a szerződő feleké. Különösen nagy a felelőssége a nemzetközi ügyleteknél közreműködő ügyvédeknek, akiknek tanácsa, felvilágosítása alapján döntenek a felek arról, hogy a jogvita esetén melyik ország jogát vegyék alapul, illetve melyik választottbíróságot válasszák ezirányú kikötés esetén.

A választottbírósági eljárás kapcsán felmerülő ügyvédi felelősség azonban túlmutat az eljárás lehetőségének puszta kikötésén.

Ahogy az a T. Hallgatóság előtt is ismert, az új választottbíráskodásról szóló törvény számos újítást hozott a már évtizedek óta kialakult választottbírósági eljárás vonatkozásában. A 2018. január 1-jén hatályba lépett törvény egyik legnagyobb vitát kiváltó nóvuma az ún. eljárásújítás intézményének bevezetése volt.

Ezen jogintézményben bár számos kiváló kollégám látta a választottbírósági eljárás gyorsaságának, hatékonyságának és legfőképpen a döntés véglegességének veszélyét, rögzíteni szükséges azonban, hogy eljárásújításra - a törvény értelmében - csak a két oldal eltérő megállapodásának hiányában kerülhet sor, az tehát a felek közötti szerződésben akár ki is zárható. Mindez pedig igen nagy felelősséget ró a jogügyletet előkészítő ügyvédre, aki professzionális szakemberként, a felek és az ügylet céljait és érdekeit szem előtt tartva és ismerve kell, hogy állást foglaljon már a legelső szakaszban abban - az ügy érdemi lefolyását is alapjaiban érintő - kérdésben, hogy célszerű-e, ha sor kerül egy, a rendes bírósági eljárásokban "perújításaként" ismert jogintézmény alkalmazására.

2. Az okiratszerkesztő ügyvéd feladatai és felelőssége után a választottbírósági eljárásban ellátott jogi képviseletről kívánok röviden szólni.

A magánjog, elsősorban pedig a gazdasági, pénzügyi jog területén otthonosan mozgó ügyvéd kollégák pályafutásuk során jó eséllyel látnak el jogi képviseletet választottbírósági eljárásokban, amelynek kapcsán nyugodt szívvel rögzíthető, hogy a vitarendezés ezen módja igen közkedvelt úgy az ügyfelek, mint az ügyvédek körében.

A választottbírósági eljárásban - tapasztalatom szerint - az ügyvéd kollégák is szívesen látnak el jogi képviseletet, hiszen ezen eljárásban a polgári perhez képest kisebb mértékben érvényesülnek a rendes eljárás formális szabályai, így a jogi álláspont kifejtése és annak bizonyítása is a főszabály szerinti polgári perhez képest informálisabb keretek között történhet.

Természetesen hangsúlyozni kell, hogy ez a lazább légkör nem jelenti semmiképpen a szerepek félreértelmezését, minden szereplő a saját helyzetéből eljárásjogi pozícióból adódóan jár el, és ez nem mosódik össze azzal a helyzettel, hogy adott esetben a jogi képviselőkön kívül az ügyet eldöntő bírói testület tagjai is az ügyvédi hivatásrendhez tartoznak. Ez a gondolat átvezet a választottbírói feladatokat ellátó ügyvéd helyzetének rövid vázolására.

3. E körben rögzítenem kell, hogy a rendelkezésre álló statisztikák egyértelmű képet adnak arról, hogy a választottbírósági eljárásokban választottbíróként, túlnyomó többségben ügyvédek, kamarai jogtanácsosok járnak el. Itt szükséges tennem egy egymondatos kitérőt annak hangoztatására, hogy a kamarai jogtanácsos kollégákkal éppen a gazdasági jog területén erősödött meg hivatásrendünk, és így az ő választottbírói szerepük vagy a választottbíróság előtti képviseleti fellépésük az egységes ügyvédi hivatásrend részéről való együttműködésnek minősül.

Ez a jelenség egyrészről nem magyar "specialitás", másrészről pedig vitán felül helyes tendenciának tekintendő, hiszen így a döntés olyan, a gyakorlat világából érkező szakemberek kezében van, akik mindennapi tevékenységük során is - más pozícióban ugyan, de - hasonló ügyekben járnak el, mint amelyben éppen ítélkezniük kell. A választottbírói feladatok vonatkozásában tapasztalható nagyarányú ügyvédi részvétel tehát egyfajta gyakorlatias megközelítésmódnak az eljárásba ültetését feltételezi, amely alkalmassá teszi a Választottbíróságot a tőle elvárt megalapozott és gyors döntés meghozatalára.

Világossá kell tenni, hogy ügyvéd választottbíróvá válásához alapvető követelmény a magas szakmai képzettség mellett a magas fokú erkölcsiség is, a jelölő személyét való teljes függetlenség és annak a helyzetnek az objektív megélése, hogy míg ügyvédi minőségében egy egyoldalú álláspontot kell a törvény keretei között teljes odaadással képviselnie, addig a bírói tisztség vállalásával a teljes körű objektivitásra kell törekednie, a törvények szakavatott értelmezésén túl egy adott jogvita mindkét fél méltányos érdekét szem előtt tartó döntését kell elősegítenie.

Ha pedig a döntést említettem, itt kívánom felhívni a figyelmet a választottbírósági eljárás végén születendő ítélet legitimitásának kérdésére, amely kapcsán utalni kívánok azon gyakorlati tapasztalatomra, mi szerint a jogvitával érintett felek között hatékonyabb elfogadásnak tud örvendeni egy olyan grémium által hozott érdemi döntés, amelynek tagjait részben az eljárással érintett felek jelölték ki. Különösen igaz ez, ha a jogvitával külföldi fél is érintett, hiszen ezen esetben nem csak maga az eljárás, de az adott állam jogrendszere, jogfelfogása is újszerű lehet számára. Ez esetben a választottbírósági eljárás sikeres lefolytatásához szükséges bizalom megteremtéséhez bizonyos esetekben nagy előnyt jelenthet a gazdasági élet szereplőivel és a külföldi befektetőkkel napi szinten szót értő professzionális "ügyvédi hozzáállás" még a választottbírói feladatok ellátása során is.

Tisztelt Hallgatóság!

A rendelkezésemre álló, szűk időkeretet tiszteletben tartva, jelen felszólalásom zárásaként hangot kívánok adni azon reményemnek, hogy az ügyvédi kar, valamint a tradíciókon és szakszerűségen alapuló Választottbíróság kölcsönösen konstruktív együttműködése további hosszú évtizedeken keresztül folytatódni fog!

Darák Péter[6]: Az állam bírósága és a Választottbíróság kapcsolatáról[7]

1. A választottbíráskodás hazai és nemzetközi története

A választottbíráskodás az ókori Kínában Konfuciusz tanításainak hatására vált a jogi kultúra részévé. Jól illeszkedett a távol-keleti kultúrához a viták megegyezés útján történő, harmonikus rendezése, szemben a jogszabályokon alapuló, kizárólag valamelyik fél javára szóló döntéssel. A Római Birodalom polgárai is fordulhattak az arbiterekhez a praetori igazságszolgáltatás mellett. A felek maguk állapodhattak meg a választottbírák személyéről (arbiter ex compromisso), a tárgyalás pedig nem volt nyilvános, így a felek személyes titkai, intimitásai is védve voltak. Az ítélet önkéntes teljesítése a feleknek a választottbíró szakértelmébe és jellemébe fektetett bizalmán alapult, amely napjainkban is a választottbíráskodás egyik fontos alapelve.

A választottbíráskodás a magyar jogban igen hamar megjelent. Már Szent István királyunk II. dekrétumában, egy büntetőjogi rendelkezés kapcsán olvashatunk a választottbíróság díjazásáról: arról, hogy a pénzbüntetés egy része (110 penzából 10 penza) a választottbírákat illeti. Ebben az időben a választottbírák békéltetőként jártak el. A XIII-XIV. században már döntési joguk is volt. A középkori Magyarországon folyamatosan működtek a felek szerződésével létrehozott, ún. "fogott bírákból" álló bíróságok, a XVII. századtól pedig törvény mondta ki - pl. 1729. évi XXX. tc. -, hogy a választottbírósági ítéletek a rendes bíróság ítéletével egyenrangúak. A XVII-XVIII. századra kikristályosodott az az elv, hogy a választottbíróságok kikötése (compromissum) a rendes bíróság eljárásának kizárását jelentette, a választottbírák döntése az ítélet erejével bírt és ez ellen nem volt helye fellebbezésnek. Az intézmény fokozatos erősödésének valószínű oka a rendes bíróságok eljárásának lassúsága és nehézkessége volt. A XIX. század elején a választottbírósági szerződéssel főként a bérleti és kölcsönszerződésekben találkozhattunk.[8]

Az 1911. évi Polgári Perrendtartás 17. címe rendkívül részletesen szabályozta a választottbírósági eljárást: a választottbírósági út igénybevételének feltételeit, a bírák kijelölését, a kijelölés elfogadását, a kizárási szabályokat, az eljárás menetét, az ítélet és az egyezség hatályát, a végrehajtásra és az érvénytelenítési keresetre vonatkozó szabályokat.[9]

2. A pénz- és tőkepiaci választottbíráskodás története Magyarországon

A speciális, pénz- és tőkepiaci választottbíráskodás története elválaszthatatlan a tőzsdei kereskedelem fejlődésétől. Az 1864. január 18-án megnyílt Budapesti Áru- és Értéktőzsde legfontosabb szerve a bíróságként is működő Tőzsdetanács volt. A választottbíráskodást az ügyvédi képesítéssel rendelkező jogügyi titkár közreműködésével a tőzsdetanácsosok látták el. A bíróság az évekig elhúzódó polgári peres eljárásokkal szemben azonnal döntött, és döntése ellen érdemben nem, csak alaki kérdésekben lehetett fellebbezni a királyi Kúriához. A tőzsdebíróságnak ezt a különleges jogállását a törvényhozás nehezen ismerte el, folyamatosan szűkíteni akarta a tőzsdebíróság hatáskörét, és lehetőséget akart adni a fellebbezésre. Erre azonban a tőzsde határozott ellenállása miatt nem került sor.[10] A forgalom biztonságát garantálta egyrészt a Tőzsdetanácsnak az a hatásköre, hogy a tőzsdei szokásokat megsértő, álhíreket terjesztő tőzsdetagok kizárásáról dönthetett, másrészt a fizetésképtelen tagok nyitott üzleteinek lezárására vonatkozó aprólékos szabályozás.[11]

1948. május 25-én a Budapesti Áru- és Értéktőzsdét feloszlatták, vagyonát állami tulajdonba vették. A magántulajdonban lévő részvényeket és kötvényeket hamarosan a Magyar Nemzeti Banknak, illetve a Pénzintézeti Központnak kellett beszolgáltatni. A magángazdaság és a privátautonómia visszaszorulásával természetszerűen a választottbíráskodás jelentősége is csökkent. Az intézmény szűk körben élt tovább, Magyarország külkereskedelmi kapcsolatainak fenntartása ugyanis megkövetelte a választottbírósági tárgyú nemzetközi egyezményekhez történő csatlakozást (1958: New York, 1961: Genf), amelyek alapján a külkereskedelmi vállalatok nyugati partnereikkel fennálló vitáikat rendezhették. A KGST-kapcsolatokat illetően az 1972-es Moszkvai Egyezmény rendelkezett a választottbíráskodás szabályairól (az eljárás - a klasszikus titkossággal szemben - itt nyilvános volt). A nemzetközi kereskedelem mellett később - a magángazdaság újbóli megjelenésével - a belföldi vonatkozású ügyekben is bővült az arbitráció lehetősége (pl. szövetkezetek). Az 1988. évi első Gt. pedig már a társasági szerződéssel kapcsolatos jogvitákra nézve is megengedte választottbíróság kikötését.

A rendszerváltást követően újjáéledt a tőzsdei kereskedelem, és ezzel a tőzsdei választottbíráskodás is. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde kapuit 42 éves szünet után, 1990. június 21-én nyitották meg újra. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény tette lehetővé újból a választottbírósági út igénybevételét, ekkor még csak az értékpapírokkal kapcsolatos (forgalmazók közötti, forgalmazó és kibocsátó között) jogviták tekintetében. A törvény 68. §-a kimondta, hogy a tőzsdei választottbíróság tagjait a tőzsde közgyűlése választja, eljárásának szabályait maga állapítja meg. A választottbírósági eljárás szabályait ekkor a Pp. XXIV. fejezete szabályozta, hiszen az egységes Vbt. (1994. évi LXXI. törvény) még nem született meg.[12]

A tőzsdei választottbíráskodást a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény helyezte új alapokra. E törvény 376. §-a teremtette meg annak lehetőségét, hogy a tőzsdék, valamint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások szakmai érdekképviseleti szervezetei közös választottbíróságot hozzanak létre. E jogszabályhely alapján a Budapesti Értéktőzsde, a Budapesti Árutőzsde és a Bankszövetség 2002. június 25-én írták alá a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság alapító okiratát.[13]

A Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság az új választottbírósági törvény (2017. évi LX. törvény) rendelkezése értelmében 2017. december 31-ével megszűnt, feladatait 2018. január 1-jétől a MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság látja el.

3. A választottbírói és a rendes bírói út kapcsolata; választottbíráskodás az Alkotmánybíróság határozatának tükrében

A választottbíráskodás fejlődése jól mutatja, hogy az államok alapvetően pozitívan viszonyultak ahhoz, hogy a felek vitás ügyeiket az állami bíróságok "megterhelése" nélkül, olyan fórumok közreműködésével intézzék el, amelyek tagjait maguk választhatják meg. Lényeges azonban, hogy - Frank Ignác szavaival élve - "a választottbírák hatalma felett új perek ne támadjanak", a választottbírósági út ne csupán gyors és költségkímélő legyen, hanem eredményes is: ha van lehetőség az ügy eldöntésére, akkor az legyen kikényszeríthető abban az esetben is, ha a magát vesztesnek érző fél nem hajlandó az önkéntes jogkövetésre. Ez különösen igaz volt és igaz ma is a kereskedelem világára, hiszen a jó üzlet alapja a bizalom: elsősorban az üzleti partnerbe, másodsorban pedig az adott ország jogrendjébe, az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom.

A közelmúltban erősítette meg a választottbíráskodás intézményét Magyarország Alkotmánybírósága, amely 14/2013. (VI. 17.) számú határozatában a választottbíráskodás kiköthetőségének korlátozását alkotmányos követelmény megfogalmazásával szűkítette. Eszerint alkotmányos követelmény a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény alkalmazása során a törvény hatálybalépését megelőzően jogszerűen és jóhiszeműen szerzett jogok és kötelezettségek figyelembevétele. Ez az alkotmányos követelmény vonatkozik a nemzeti vagyonról szóló törvény által érintett, a magyar állam és egy másik államhoz kötődő jogi személy között 2012. január 1-jén hatályban levő beruházási és vállalkozási természetű megállapodásokra.

Alkotmányos követelmény a szerzett jogok figyelembevétele a Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés esetében is. Ez az alkotmányos követelmény vonatkozik a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény által érintett, a magyar állam és egy másik államhoz kötődő jogi személy között 2012. január 1-jén hatályban levő beruházási és vállalkozási természetű megállapodásokra.

Az idézett határozat a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot is érinti, és azért is lényeges, mert a közös alapelveket, így különösen a szabad bíróválasztást, a szigorú összeférhetetlenségi és kizárási szabályokat, a bizalmas ügykezelést a rendes bíróságok is védelmezik. Miután a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése iránti perek a választottbírósági eljárás zárókövének tekinthetőek, fontos, hogy a rendes bíróságok is ezen elismert elveknek megfelelően járjanak el.

4. Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság napjainkban

A 2018. január 1-jétől hatályos új törvény, a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 58. §-a már külön kiemeli, hogy állandó választottbíróság a választottbírósági közvetítő eljárásra a Vbt.-vel és az UNCITRAL 2002-es nemzetközi kereskedelmi békéltetésről szóló mintatörvényével összhangban álló szabályzatot alkothat.

A Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság a XXI. század követelményeivel összhangban megalkotott Eljárási Szabályzatával az UNCITRAL modelltörvénnyel összhangban nem kizárólag gazdasági és kereskedelmi jogvitákra nyitja meg a választottbíráskodás lehetőségét, hanem a polgári magánjogi jogviták teljes körére, kivéve a Pp. különleges pereit és a közigazgatási pereket, a jogszabály által kivett szerződéseket, közöttük a fogyasztói szerződéseket. Az eljárás a polgári per alternatívájaként kiemelten biztosítja a feleknek a bírósághoz való fordulás jogát és azt, hogy a jogvitát valamennyi elemében egy eljárás keretében véglegesen el lehessen bírálni. A legmodernebb választottbírósági eljárásokhoz hasonlóan az előkészítő egyeztetés jogintézménye arra hivatott, hogy a választottbíróság és a felek maguk tisztázzák és határozzák meg a jogvita kereteit, az eljárás tervezett időrendjét, és a bizonyítási eljárás menetét. Az érvek és a bizonyítási eszközök minél szélesebb körű eljárásba történő engedésével, előterjeszthetőségének lehetőségével a felek egészen az eljárás berekesztéséig élhetnek.

A felek és a választottbíróság az eljárásban a gazdasági racionalitáshoz közelítve dönthetnek arról, hogy a jogvita keretében, egy üzleti tárgyaláshoz is hasonlóan, egyezségre törekszenek, vagy az eljárást egy rájuk nézve kötelező végleges határozattal zárják le. Az Eljárási Szabályzat a felek részére közvetítői eljárás és gyorsított eljárás lehetőségét is kínálja.

A feleknek lehetőségük van a választottbíró jelölése során, hogy a jogvita során lényeges speciális szakértelemmel rendelkező személyt jelöljenek, aki lehet akár gazdasági, pénzügyi szakember vagy speciális szakértelemmel felruházott mérnök. A rendes perorvoslat hiánya miatt az eljárás gyorsabb, mint a többfokú állami bírósági per. Ebből következik, hogy ez az eljárás költségkímélő, és olcsóbb megoldást is kínál a gazdasági élet szereplői részére. A felek azon joga, hogy bizonyos eljárási kérdésekben a jogszabály keretei között maguk állapodjanak meg, biztosítja az üzleti élet által megkövetelt rugalmasságot, szemben a rendes bíróságok eljárásával. Főszabályként bizalmas jellegű a választottbírósági eljárás, az itt elhangzottak a felek üzleti titkát képezik.

5. Nemzetközi választottbíráskodás adóügyekben

5.1. Bevezetés

Az adójog területén elsősorban annak meghatározása okozhat nehézséget, hogy pontosan mit is értünk adójogi választottbíráskodás (alternatív vitarendezés) alatt. Egy nemzetközi ügyvédi iroda adójogi szakértője szerint[14] a jogviták két nagy csoportjával kapcsolatban lehet szó választottbíráskodásról:

- államközi jogviták,

- a külföldi befektető és a befektetés helye szerinti állam vitája.

Előadásomban az államközi vitarendező mechanizmusokról lesz szó.

5.2. A MAP-eljárás

Államközi eljárásnak tekinthető az OECD Modellegyezmény szerinti kölcsönös egyeztető eljárás (mutual agreement procedure, MAP) a kétoldalú adóegyezményekhez kapcsolódóan vehető igénybe. Ha az adózó állítása szerint valamelyik állam aktusa nyomán az őt érintő adókötelezettség nincs összhangban a kétoldalú egyezménnyel, az illetékes adóhatósághoz fordulhat, amelynek "törekvési kötelezettsége" (obligation to endeavour) áll fenn arra nézve, hogy az ügyet a másik illetékes hatósággal kölcsönös egyeztetés útján rendezze.

Az adózói jogérvényesítés szempontjából ez a mechanizmus joggal tekinthető egyfajta "fekete lyuknak": míg az adózó az adókötelezettségről való értesülést követően legfeljebb 3 éven belül kérheti a MAP-eljárást, addig az illetékes hatóságokat nem köti sem határidő, sem elbírálási kötelezettség. A részes államok széles körű mérlegelési jogkört élveznek a tekintetben is, hogy egyetértenek-e az adózó álláspontjával; az egyetértés pedig olykor elmarad, mert egyik állam sem kíván az érdekeiket sértő precedenst teremteni. Az adózó mindemellett nem vesz részt az eljárásban, az az illetékes hatóságok között folyik.

A fenti hiányosságok orvoslása érdekében fogadta el az OECD 2015 októberében a BEPS[15] 14. akciótervet, amely többek között a MAP továbbfejlesztéséről rendelkezett, így többek között előírta

- a MAP-eljárások észszerű időn belüli befejezését,

- a részes államok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a MAP-ügyekkel foglalkozó hatóságaikat megfelelő iránymutatásokkal lássák el.

Bár a fenti rendelkezések kötelező minimum standardok, a MAP továbbra is államközi eljárás maradt, bár vannak kivételek (pl. egy, az USA és az Egyesült Királyság közötti MAP-eljárásban az adózó és tanácsadói is részt vehettek a tanácskozáson).

5.3. Kötelező választottbíráskodás a MAP-eljárás eredménytelensége esetén

Államközi eljárás a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekben előírt kötelező választottbíráskodás is. Az adózók szempontjából ennek két előnye is van: egyrészt a határozott döntés, amellyel az ügyet lezárják, másrészt az eljárási határidő. A kötelező választottbíráskodás intézményéről elsőként az OECD Modellegyezmény 25. cikkének (5) bekezdése rendelkezett, amely 2008-ban lépett hatályba. Eszerint az adózó akkor kérheti a jogvita választottbíróság elé utalását, ha előzőleg már indítványozta a MAP-eljárás lefolytatását, ám az illetékes hatóságok a kérelem előterjesztésétől számított 2 év elteltét követően sem jutottak eredményre.

A választottbírósági határozatok kötőerejét illetően az OECD Modellegyezmény nyitott: biztosítja a részes államok számára a lehetőséget, hogy hatóságaik eltérhessenek a. döntés tartalmától, ha más megoldásról meg tudnak egyezni. Vagyis a konkrét adóegyezmény rendelkezésétől függően a választottbírósági határozat tanácsadó jellegű is lehet. A határozatok nyilvánosságával kapcsolatban a jellemző szabályozás az, hogy az eljárást kérelmező adózó és mindkét illetékes hatóság engedélyével tehető közzé a döntés "anonimizált" és szerkesztett formában. A Modellegyezmény által kialakított választottbírósági eljárást számos kritika érte, elsősorban amiatt, hogy nem önálló eljárás: a MAP-eljáráshoz kötött, annak egyfajta meghosszabbítása, ezért ez utóbbi hiányosságait nem küszöböli ki.

5.4. Az Európai Unió adóügyi vitarendezési mechanizmusai

Ugyancsak államközi eljárás szabályait rögzíti az EU Választottbírósági Egyezménye, amely 1995-ben lépett hatályba. Eszerint, ha a már említett kölcsönös egyeztető eljárás 2 év elteltével sem hoz eredményt, a két érintett állam köteles tanácsadó bizottságot felállítani, amely állást foglal a kettős adóztatás elkerülésének módjáról. E körben mérlegelési lehetőség nincs: a testületet automatikusan fel kell állítani. Ezt követően az érintett államok számára hat hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy vagy végrehajtsák az állásfoglalást, vagy más megoldásról egyezzenek meg. Megjegyzendő, hogy az EU Egyezmény tárgyi hatálya szűkebb az OECD Modellegyezményénél: csak a transzferárakkal és a nyereség vállalatcsoporton belüli áthelyezésével kapcsolatos jogvitákra terjed ki. Az első szakasz itt is a MAP-eljárás, amelynek lefolytatása iránt a kérelmet az adókötelezettségről való első értesítéstől számított három éven belül kell előterjeszteni.

2017. október 10-én a Tanács elfogadta az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló irányelvet, amelyet a tagállamoknak 2019 június végéig kell átültetniük.[16] Az irányelv tárgyi hatálya a kettős adóztatás minden formájára kiterjed. Kivételt képez az adóztatás kettős elmaradása, a csalással, szándékos mulasztással vagy súlyosan gondatlan magatartássokkal kapcsolatos esetek. A vitarendezés a korábbi mechanizmusokra épül, azaz a MAP-eljárást követi a választottbírósági szakasz, világos határidőkkel és döntési kötelezettséggel. Az eljárás így három szakaszból áll: panasztétel, MAP-eljárás (ha a panaszt mindkét állam elfogadja), vitarendezési szakasz (ha a MAP eredménytelen).

5.5. Kötelező választottbíráskodás az OECD Multilaterális Egyezménye alapján

Az OECD Multilaterális Egyezményét 2017 júniusában, Párizsban 68 ország írta alá. Az Egyezményben részes államok vállalják, hogy az egyezmény egyes - kötelező vagy éppen opcionális - rendelkezéseit az általuk korábban megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeik vonatkozásában, az adott egyezménnyel együtt alkalmazni fogják. Az MLI különlegessége tehát, hogy egyetlen jogi aktus úgy érinti az aláíró országok által megjelölt kétoldalú egyezményeket (ún. covered tax agreements), hogy közvetlenül nem módosítja és nem is egészíti ki azokat.

Az MLI számos szabadon választható rendelkezést is tartalmaz, ezek közé tartoznak a kötelező választottbíráskodásról (mandatory binding treaty arbitration, MBTA) szóló VI. rész előírásai. E szabályokat kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha mindkét érintett állam "beszerződött", vagyis kifejezetten vállalta a kötelező választottbíráskodás intézményének bevezetését. Az aláíró államok emellett fenntartásokkal is élhetnek a tekintetben, hogy a kétoldalú egyezményeik által érintett adóügyek közül mely jogvitákra korlátozzák a választottbírósági eljárást. 2017 júniusában 25 aláíró ország döntött az MBTA alkalmazása mellett, ami a gyakorlatban kb. 150 egyezményt érint. Az MLI rugalmas a választottbírósági eljárási formák megválasztása tekintetében is: az aláíró államok választhatják az alapértelmezettnek tekintett "baseball arbitration"-t (amikor a vb. indokolt döntés helyett a szerződő államok által tett, konkrét adóösszeget tartalmazó "ajánlatok" közül választja ki a legjobbat) vagy - ez alól mintegy kiszerződve - a hagyományosabb, ún. "reasoned opinion" formát is (ekkor a vb. indokolt döntést köteles hozni). Az MLI szerinti kötelező választottbírósági eljárás is szorosan kapcsolódik a MAP eljáráshoz, utóbbi itt is előfeltétele a vitarendezési szakasznak. A döntések nyilvánosságát illetően az MLI csupán arról rendelkezik, hogy a választottbíróság döntését meg kell küldeni az illetékes hatóságoknak. Ami a végrehajthatóságot illeti, a választottbíróság határozata kötelező a hatóságokra és az adózóra, két igen erős kivétellel: ha valamely részes állam bírósága érvénytelennek nyilvánítja, vagy ha a döntéssel közvetlenül érintett személy azt visszautasítja. Különösen ez utóbbi "vétójog" miatt érte kritika az MBTA intézményét.

Bodzási Balázs[17]: A közjegyzők és a választottbíráskodás

1. A megújult Kereskedelmi Választottbíróság és a jogi hivatásrendek közötti kapcsolat

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság 2019-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. Ez a kétségkívül tiszteletet érdemlő és elismerést kiváltó, kerek évforduló egyrészt alkalmat adott az elmúlt évtizedekre való visszatekintésre és emlékezésre. Emellett azonban a 2017-2018-ban szervezetileg és személyi összetételében is megújult Kereskedelmi Választottbíróság[18] és a jogi hivatásrendek egymáshoz fűződő viszonyának az elemzésére is lehetőség kínálkozott.

Ezzel kapcsolatban az egy általánosan ismert tény, hogy a Kereskedelmi Választottbíróság munkájában az ügyvédi kar tagjai komoly szerepet töltenek be. Munkájuk, választottbírói tevékenységük nemzetközi szempontból is emeli a hazai választottbíráskodás színvonalát. Amellett, hogy az ügyvédek örvendetes módon szélesebb körben vesznek részt az állandó Kereskedelmi Választottbíróság munkájában - népszerűsítve ezáltal ezt a bírói fórumot az ügyfelek, a jogkereső gazdasági szereplők irányában -, érdemes azt is megemlíteni, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara mellett eseti választottbíráskodás is folyik. A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöksége 2020. január 6-án tette közzé ajánlás formájában az eseti választottbíráskodásra vonatkozó - a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt - Eljárási Mintaszabályzatát.[19]

Ugyancsak közismert és sokat elemzett a választottbíróságok (ideértve az állandó és az eseti választottbíróságokat is), valamint a rendes bíróságok közötti viszony. Ez a kapcsolat leggyakrabban a választottbírósági ítéletek rendes bíróságok általi érvénytelenítésében ölt testet.[20] Fontos azonban azt is kiemelni, hogy a Kereskedelmi Választottbíróság választottbírói ajánlási listáján nyugalmazott bírák is szerepelnek. Az ő személyük, több évtizedes ítélkezési gyakorlatuk és tapasztalatuk kétségkívül emeli a hazai választottbíráskodás színvonalát.

Ezzel szemben sokkal kevesebb figyelem irányult eddig a választottbíráskodás és a közjegyzők, illetve a közjegyzői tevékenység közötti (lehetséges) kapcsolódás elemzésére. Magyarországon ez a kérdés az elmúlt három évtizedben annak ellenére sem merült fel, hogy számos külföldi példa utal arra, hogy a közjegyzők komoly szerepet tölthetnek be a különböző választottbíráságok működésében. Bár a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 7. § (3) bekezdése 1999. VIII. 1-jétől lehetővé teszi, hogy közjegyző választottbíróként járjon el, erre az elmúlt években nem volt példa.

Ebben a rövid áttekintésben azt kívánjuk bemutatni, hogy a közjegyzők, illetve a közjegyzői tevékenység miként kapcsolódhat a választottbíráskodáshoz.

2. A német közjegyzők és a német választottbíráskodás kapcsolata

Vizsgálódásunkat érdemes Németországban kezdeni, ahol a közjegyzők hosszabb idő óta járhatnak választottbíróként. Ez a tevékenységük olyannyira meghatározó, hogy a Német Közjegyzők Egyesülete (Deutscher Notarverein) mellett önálló, állandó választottbíróság működik (SGH - Schlichtungs- und Schiedsgerichtshof deutscher Notare).[21] Az SGH illetékessége minden olyan jogvitában kiköthető, amely választottbírósági útra vihető. Az SGH statútuma szerint azonban azokra az igényekre vonatkozóan nem köthető ki a választottbíróság illetősége, amelyeket közjegyzővel szemben - a hivatali tevékenységével összefüggésben - érvényesítenek.[22] Az SGH honlapján választottbírósági mintaklauzulák is elérhetők.[23]

A német közjegyzők jellemzően azokban a jogvitákban járnak el választottbíróként, amelyekhez kapcsolódóan a közjegyzői közreműködés hagyományosan fontos szerepet tölt be. Ilyenek az öröklési joggal (végrendelettel), a házassági vagyonjoggal (házassági vagyonjogi szerződésekkel), a társasági joggal és az ingatlan adásvételekkel kapcsolatos ügyek. Emellett azonban sor kerülhet az SGH mint külön választottbíróság illetékességének a kikötésére hagyományos üzleti szerződésekhez kapcsolódóan is. Gyakran a szerződő felek általános szerződési feltételeiben szerepel ilyen kikötés, így például a szállítási és fizetési feltételeket tartalmazó általános szerződési feltételekben.

3. Szemelvény a német Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából: végrendeletben ki lehet-e kötni választottbírósági eljárást kötelesrészi jogvitára?

A német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof - BGH) egy 2017. március 16-án hozott határozatában azt a kérdést vizsgálta, hogy kötelesrészi igényekhez kapcsolódó jogviták elbírálására végrendeletben ki lehet-e kötni választottbíróságot. Vagyis az örökhagyó végrendeletében tehet-e választottbírósági kikötést a kötelesrészből eredő jogviták elbírálására vonatkozóan?[24]

A konkrét jogvita egy anya és leánya között támadt. Az örökhagyó, aki a kérelmező (majd utóbb felperes) férje, a másik peres félnek pedig az apja volt, 2010. május 25-én hunyt el. Az örökhagyó 2004. április 8-án, közjegyző által készített végrendeletben a leányát nevezte meg egyedüli örökösének, a feleségét azonban hagyományban részesítette. A végrendelet emellett a következő rendelkezést is tartalmazta: "Minden jogvitára, amely ezzel a végrendelettel kapcsolatos vagy ebből a végrendeletből származik, ezen túlmenően az öröklés rendjével, továbbá a kötelesrészi jogokkal és igényekkel, valamint minden olyan kérdéssel, amely a hagyaték kezelésével kapcsolatos kizárólag egy választottbíróság dönthet a német közjegyzők egyeztetési- és választottbíróságának (SGH) szabályai szerint…"

A kérelmező mint az örökhagyó túlélő házastársa kötelesrész iránti igényt terjesztett elő rendes bíróság előtt. Miután a fellebbviteli bíróság felhívta a kérelmező figyelmét a választottbírósági kikötésre, a kérelmező a végrendeletben megjelölt választottbíróság elé nyújtotta be kötelesrész iránti kérelmét. Az örökhagyó gyermeke mint alperes azonban arra hivatkozott a választottbíróság előtti eljárásban, hogy annak eljárási költségeit nem tudja viselni, a kérelmező (felperes) pedig ugyancsak elutasította ezeknek a költségeknek a viselését. A választottbíróság ezt követően felhívta az alperest annak igazolására, hogy a rendes bíróságtól kérte a választottbírósági eljárás lefolytatása végrehajthatatlanságának (itt nem a választottbírósági ítélet végrehajthatatlanságáról van szó!) a megállapítását. Miután a rendes bíróság ilyen tartalmú határozatot nem hozott, a választottbíróság megítélte a kérelmező (felperes) részére a kötelesrészi igényt (11 875 eurót és annak kamatait), melynek megfizetésére kötelezte az alperest.

Az ügy ezt követően ismét rendes bíróság elé került. Ennek során a tartományi legfelsőbb bíróság (Oberlandesgericht) elutasította a választottbírósági ítélet végrehajthatóvá minősítését és azt érvénytelenítette. A tartományi bíróság álláspontja szerint ugyanis a választottbírósági ítélet a német Polgári Perrendtartás (ZPO) 1059. § (2) bekezdése 2a. pontjába ütközött, amely szakasz a választottbírósági út kizártságáról rendelkezik. A tartományi legfelsőbb bíróság álláspontja szerint ugyanis az örökhagyó általi egyoldalú, halál esetére szóló rendelkezéssel nem lehet a törvényen alapuló kötelesrészi igényt választottbírósági eljárásnak alávetni.

Az ezt követően eljárt német Legfelsőbb Bíróság (BGH) jóváhagyta a müncheni tartományi legfelsőbb bíróság döntését. A BGH is megerősítette, hogy a jogvita tárgya - vagyis a kérelmező által az egyedüli örökössel szemben érvényesített kötelesrészi igény - egyoldalú, halál esetére szóló rendelkezéssel nem utalható választottbírósági útra.

A BGH ugyanakkor rámutatott arra is, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén választottbíróság is dönthet kötelesrésszel kapcsolatos jogvitában. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a választottbírósági kikötés, illetve az erről szóló megállapodás az örökös és a kötelesrészre jogosult személy között jön létre. Amíg tehát kötelesrésszel kapcsolatos jogvitára az örökhagyó egyoldalúan (például végrendeletben) nem köthet ki választottbírósági utat, addig ebben az érintett felek - vagyis az örökös(ök) és a kötelesrészre jogosult(ak) - közös megegyezéssel megállapodhatnak.

Arra is rámutatott azonban a BGH, hogy bizonyos esetekben maga az örökhagyó is élhet választottbírósági kikötéssel a végrendeletében. Ez a végrendelkezési szabadság megnyilvánulása, amelyre azonban a BGH szerint csak olyan kérdésekben kerülhet sor, amelyek az örökhagyó rendelkezési joga alá tartoztak. A kötelesrésszel kapcsolatos jogviták azonban nem tartoznak ebbe a körbe.

Összefoglaló jelleggel tehát a BGH arra a megállapításra jutott, hogy az örökhagyó túllépi az őt megillető rendelkezési jogát, ha végrendeletében a kötelesrészre jogosultak elől a rendes bírósághoz fordulás lehetőségét azzal zárja el, hogy az esetleges jövőbeni kötelesrészi jogvitákra választottbírósági eljárást köt ki.

4. Következtetések a magyar jogra vonatkozóan

A magyar jogra vonatkozóan is alapvető kérdésként merül fel, hogy mi a viszony egy választottbírósági ítélet és egy közjegyző által készített közokirat között. Egy közjegyzői okiratba foglalt jogügylet vagy jognyilatkozat alapján természetesen választottbíróság előtt is lehet igényt érvényesíteni. Ezzel kapcsolatban felmerülhet azonban az a kérdés, hogy ha a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §-ában foglalt feltételek fennállnak és ennek alapján az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal láthatná el a közokiratot, akkor a jogosult dönthet-e ehelyett inkább úgy, hogy választottbíróság előtt érvényesíti az igényét. Erre természetesen a jogosultnak lehetősége van.

Arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az okiratot készítő közjegyzőknek emellett abban is komoly szerepe lehet, hogy a felek éljenek választottbírósági kikötéssel. Ennek során azonban a közjegyzőnek észlelnie kell, ha az okirat fogyasztói szerződéshez kapcsolódik (akár egyoldalú kötelezettségvállalás formájában), hiszen a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 1. § (3) bekezdése szerint nincs helye választottbírósági eljárásnak fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén.

A választottbírósági kikötésre emellett más típusú egyoldalú jogügyletek közjegyzői okiratba foglalása esetén is sor kerülhet. Ebbe a körbe tartozik az alapítványrendelés és a bizalmi vagyonkezelés egyoldalú jogügylettel történő létesítése is (Ptk. 6:329. §).

A bizalmi vagyonkezelés kapcsán azonban felmerül az a kérdés, hogy ez a jogviszony fogyasztói ügyletnek minősülhet-e (elsődlegesen a vagyonrendelő és a vagyonkezelő viszonylatában). Emiatt indokolt lenne, ha ezt a kérdést a jogalkotó oly módon rendezné, hogy jogszabályi szinten kerülne rögzítésre, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszony egyetlen eleme sem tekinthető fogyasztóinak. Ebben az esetben nem lenne vitás az sem, hogy akár a felek, akár a vagyonrendelő egyoldalúan is élhetnének választottbírósági kikötéssel a bizalmi vagyonkezelésből származó jogviták elbírálására vonatkozóan.

A magyar közjegyzők és a hazai Kereskedelmi Választottbíróság közötti együttműködésnek tehát számos módja és formája lenne, amelyhez megfelelő mintát szolgáltatnak a külföldi példák.

CIKKEK ÉS TANULMÁNYOK MAGYAR NYELVEN

Burai-Kovács János[25]: Választottbíróság vagy rendes bíróság?

In memoriam Sárközy Tamás

Ügyvédként, jogtanácsosként melyik fórumot és mikor tudjuk ajánlani magánjogi szerződéses viták esetén? A magánjogi viták komplex életviszonyai, gazdasági viszonyai igénylik a választottbírósági vitarendezést, ahol a felek aktív jogalakítóként vehetnek részt a választottbíróság döntésének előkészítésében.

1. A magánjogi viták komplex életviszonyai igénylik a választottbírósági eljárást

A választottbírósági törvényből egyértelműen következik az, hogy milyen szerződéseket lehet arbitrálni, a választottbírósági fórum elé vinni. Ebből is kitűnik az, hogy a választottbíráskodás a polgári per valódi alternatíváját kínálja, hiszen a választottbíráskodás lehetősége nemcsak a gazdasági, kereskedelmi jogi vitákra terjed ki, hanem - a törvény szövegét pontosan értelmezve - a magánjogi viták teljes körére, kivéve a kifejezetten kivett eljárásokat (ilyenek a Pp. különleges perei, a közigazgatási perek, vagy - sajnálatosan, és feltehetően a jövőben finomítandó módon - a fogyasztói szerződésekből eredő perek).

A magánjog az autonóm cselekvés jogterülete. Természetes és jogi személyek alanyi jogainak biztosítását szolgálja úgy, hogy a szabályozás viszonyai a jellegüket tekintve mellérendeltségi viszonyok, ami annyit jelent, hogy szerződéses kapcsolataikban a felek egyenjogúak, a jogok és kötelezettségek, az akaratautonómia alapján jönnek a felek között létre. A választottbíróság elé kerülő magánjogi ügyek vagyoni viszonyokat takarnak, jelentős részben a kötelmi jog körébe tartoznak. A Ptk. 1:1. § (1) bekezdése a mellérendeltség és az egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. A Ptk. ezzel az egész magánjogunk tárgyát meghatározza, hangsúlyozva külön azt is, hogy a magánjog a privát autonómia joga. Mivel ez a jog rendeltetése szerint védi a felek önálló autonóm kapcsolatait és meghatározza ezen életviszonyok befolyásolásának, szervezésének és védelmezésének jogi rendjét, így ezáltal tárgyánál fogva közvetlenül hatókörébe vonja a szerződésben részt vevő feleket. A vitarendezés a választottbírósági eljárás során meghosszabbítja a magánjogi szerződések élettartamát is azáltal, hogy a jogvita eldöntésében maguk a peres felek is közreműködhetnek a tárgyalás-előkészítésnek, valamint az eljárás során a tárgyalás menetének a szabályok rugalmas és méltányos változtatásának a lehetőségével, beleértve azt is, hogy a felek akár a gazdasági, kereskedelmi együttműködésüket óvva a vitájukat egyezség útján rendezzék.

Lábjegyzetek:

[1] Konferencia a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából - 2019. november 29.

[2] Prof. Dr. Sárközy Tamás, (előadása megtartásakor) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnökségi tagja, a Magyar Jogászegylet elnöke, professor emeritus, ügyvéd, az állam- és jogtudomány akadémiai doktora.

[3] Az előadás 2019. november 29-én, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hangzott el, az előadást leírta Lukács Józsefné dr.

[4] Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnökségi tagja, ügyvéd, c. egyetemi tanár.

[5] Az előadás 2019. november 29-én, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hangzott el.

[6] Dr. Darák Péter a Kúria elnöke.

[7] Az előadás a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából tartott konferenciára készült.

[8] Forrás: https://www.sztnh.gov.hu/hu/kiadv/ipsz/199908/sili.html#1

[9] Forrás: http://www.ajk.elte.hu/file/KoiGyula-Valasztottbiraskodas.pdf

[10] Forrás: http://www.tozsdesztori.hu/tozsde-anno.html

[11] Beréti András: A Budapesti Értéktőzsde története. BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2007, 10–17. o. Elérhető: http://elib.kkf.hu/edip/D_13662.pdf

[12] Tóth László: A választottbíróság elé vihető ügyek a magyar jogban. ELTE ÁJK, 2005, konzulens: Dr. Kiss Daisy, 6–9. o. Elérhető: http://www.law.klte.hu/jogimuhely/extra%20issue/T%F3th%20L%E1szl%F3%20-%20A%20v%E1lasztottb%EDr%F3s%E1g%20el%E9%20vihet%F6%20%FCgyek%20a%20magyar%20jogban.pdf

[13] Lásd 2001. évi CXX. tv. 376. § (1) Tőzsde, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szakmai érdek-képviseleti szervei közösen megalapíthatják és működtethetik a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot.

[14] Murray Clayson: The Changing Face of International Tax Arbitration, International Tax Blog, lásd https://www.bna.com/changing-face-international-b57982086065/

[15] „Base erosion and profit shifting”, azaz adóalap-erózió és nyereségáthelyezés: az OECD által 2014-ben elindított projekt, amelynek célja nemzetközileg koordinált összefogás kialakítása a globális agresszív adóelkerülés visszaszorítása érdekében.

[16] A Tanács (EU) 2017/1852 irányelve (2017. október 10.) az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról.

[17] Dr. Bodzási Balázs közjegyző (Budapest).

[18] A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvényről lásd: Bodzási Balázs (szerk.): Tanulmánykötet a Kereskedelmi Választottbíróságról. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018.

[19] Interneten elérhető: http://www.bpugyvedikamara.hu/per-nelkul/ugyvedek-mint-valasztott-birak/

[20] Erről részletesebben, széles körű nemzetközi kitekintéssel lásd: Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése. Patrocinium Kiadó, Budapest, 2018. 272. o.

[21] https://sgh.dnotv.de/

[22] https://sgh.dnotv.de/wp-content/uploads/sites/3/2019/05/SGH-Statut-2019_Druckfassung-Webseite.pdf

[23] https://sgh.dnotv.de/dokumente/

[24] BGH, Beschluss vom 16. März 2017 – I ZB 50/16 – OLG München.

[25] Dr. Burai-Kovács János a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnöke, ügyvéd. Az intézmény rövid elnevezése a 2017. évi LX. törvény 3. § (3) bekezdés szerint: Kereskedelmi Választottbíróság.

[26] Idézve Lábady Tamás: A magánjog általános tana. Szent István Társulat, 4. Kiadás 118. o.

[27] Lábady Tamás: i. m. 143. o., 29. §.

[28] Dr. habil. Boóc Ádám, PhD, tanszékvezető egyetemi docens (KRE ÁJK, Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék), ügyvéd.

[29] A tanulmány a Magyar Jog 2020. évi 9. számában jelent meg.

[30] A terjedelmes szakirodalomból lásd például: M. Maisner: Liability and Independence of Arbitrator. In: Czech (&Central European Yearbook of Arbitration). New York, 2012, 149-169. o., K. Pörnbacher - I. Knief: Liability of Arbitrators - Judicial Immunity versus Contractual Liability. In: Czech (&Central European Yearbook of Arbitration). New York, 2012, 211-230. o., H. V. Houtte - B. McAsey: The Liability of Arbitrators and Arbitral Institutions - Chapter 8 - Arbitral Institutions Under Scrutiny. In: ASA Special Series No. 40. New York, 2013, 114-150. o. Az újabb magyar szakirodalomból lásd különösen: Szakál R.: Gondolatok a választottbíráskodás felelősségi kérdéseiről. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (szerk.: Burai-Kovács J.) Budapest, 2019, 149-158. o., László A. D.: Felelősség választottbíráskodási tevékenységgel okozott károkért az új választottbírósági törvény alapján. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (szerk.: Burai-Kovács J.) Budapest, 2019, 159-167. o., Sárközy T.: Választottbírói helytállás - felelősség, különös tekintettel a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére. Gazdaság és Jog, 2019/7-8. 19-24. o.

[31] A Vbt. bemutatását lásd: Bodzási B.: Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról. In: Bodzási B. (szerk.): Tanulmánykötet a Kereskedelmi Választottbíróságról. Budapest, 2018, 11-21. o.

[32] Lásd: D. Hacking: Arbitration is only as good as its arbitrators. In: S. Kröll, L. A. Mistelis, P. Perales Viscasillas & V. Rogers (eds): Liber Amicorum Eric Bergsten. Inter-national Arbitration and International Commercial Law: Synergy, Convergence and Evolution. The Hague, 2011, 223-230. o.

[33] Erről összefoglalóan magyar nyelven lásd: Boóc Á.: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. Budapest, 2009.

[34] Lásd: A. REDFERN - M. HUNTER: Law and Practice of International Commercial Arbitration. London, 2004, 4th ed. 170. o. Az idézet fordítása a következő: "A könyv korábbi kiadásaiban különbség tételére került sor a függetlenség és a pártatlanság között. Ugyanakkor, amióta a harmadik kiadás publikálásra került, határozott trend mutatkozik arra nézve, hogy ez a két elem ugyanazon érem két ellentétes oldala. Ennek megfelelően elmozdulás történt abba az irányba, hogy a két fogalmat csomagként fogjuk fel, és párhuzamos eszköznek használjuk őket a vélhető vagy tényleges elfogultság megítélésére. Egyenként a két fogalmat ritkán használják, azonban együttesen annál gyakrabban. Általánosan elfogadott az, hogy a függőség kizárólag a választottbíró és valamelyik fél között fennálló gazdasági vagy egyéb kapcsolat kérdésével foglalkozik. Így ez egy objektív tesztnek tekinthető, mivel semmi köze a választottbíró (vagy a jövőbeni választottbíró) hozzáállásához az üggyel kapcsolatban. Ezzel ellentétesen a pártatlanság koncepciója a tényleges vagy nyilvánvaló elfogultság kérdésével foglalkozik, akár valamelyik fél, akár a jogvita kapcsán felmerült kérdések tekintetében. Ekként a pártatlanság egy szubjektív és jóval absztraktabb fogalom, mint a függetlenség, és elsődlegesen egy, az üggyel kapcsolatos eszmei beállítódást vizsgál."

[35] Az idézet fordítása a következő: "A függetlenség magában foglalja a nemtetszés bátorságát, azon elvárásnak a hiányát, különösen a fél által jelölt választottbíró tekintetében, hogy ismét jelölésre kerüljön a fél által."

[36] Az IBA Guidelines internetes fellelhetősége a következő: http://www.ibanet.org/Publications/publications_IBA_guides_and_free_materials.aspx#conflictsofinterest Megjegyezzük, hogy az IBA Guidelines magyar nyelven - Kassayné Incze Borbála fordításában - hozzáférhető: Kecskés L. - Lukács J. (szerk.): Választottbírók könyve. Budapest, 2012, 358 - 379. o. (Ez a fordítás értelemszerűen még a 2004. évi verzióra vonatkozik.)

[37] Ezzel kapcsolatban lásd különösen Boóc Á.: A választottbíró megválasztása és kizárása az angol jogban. Jogtudományi Közlöny 64 (2009), 160-169. o. A választottbírósági ítélet érvénytelenítéséről az angol jogban lásd Boóc Á.: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése az angol jogban. Magyar Jog 66 (2019), 460-467. o.

[38] Ezzel kapcsolatban lásd Kiss K.: A választottbíróval szembeni kizárási indítvány. Gazdaság és Jog 15 (2007), 26. o.

[39] A közrendbe ütközés, a közrend nemzetközi fogalma vonatkozásában a magyar szakirodalomban lásd Burián L.: Gondolatok a közrend szerepéről. In: Magister artis boni et aequi. Studia in Honorem Németh János. (szerk.: Kiss Daisy, Varga István.) Budapest, 2003, 99-122. o., Kecskés L.: "Jó lovassal a nyeregben a zabolátlan ló is megfegyelmezhető". A közrend fogalmáról két bírósági határozat alapján. In: Tanulmányok Dr. Földvári József professzor 80. születésnapja tiszteletére (szerk.: Gál I. L. - Hornyák Sz.). Pécs, 2006, 129-153. o., Raffai K.: A közrend a kereskedelmi választottbíráskodásban. Külgazdaság, 2007/1-2. Jogi melléklet. 1-12. o., Kecskés L. - Nemessányi Z.: Magyar közrend - nemzetközi közrend - közösségi közrend. Európai Jog, 2007/3. 21-38. o., Boóc Á.: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése a közrendre (public policy) hivatkozással az Amerikai Egyesült Államokban. In: Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára (szerk.: Nótári T.). Szeged, 2010, 33-47. o., Á. Boóc: Observations on the Definitions of Public Policy (Ordre Public) in Swiss Arbitration Law. Acta Juridica Hungarica, 2012/3. 181-192. o., Boóc Á.: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése. Budapest, 2018, 178-193. o.

[40] Lásd J. Gill: The IBA Conflicts Guidelines - Who's Using Them and How? Dispute Resolution International 1 (2007) 62. o. A CIETAC eljárási szabályzatának hatályos szövegéhez lásd: China International Economic and Trade Arbitration Commission Arbitration Rules 2012. Revised and Adopted by the China Council for the Promotion of International Trade China Chamber of Commerce. Beijing, 2012.

[41] Az osztrák választottbíráskodási jog vonatkozásában lásd különösen J. Power: The Austrian Arbitration Act. A Practitioner's Guide to Sections 577-618 of the Austrian Civil Procedure. Wien, 2006.

[42] Lásd Gill i. m. 61. o.

[43] Az olasz választottbíráskodási jog vonatkozásában lásd különösen G. Garbo: Italy. In: The Baker & McKenzie International Arbitration Yearbook 2011-2012. New York, 2012, 267-273. o.

[44] A Fontaz Enpam v Soc Sogess (Corte di Cassazione) ügy leírását lásd Gill i. m. 65. o.

[45] Az ügyet részletesen ismerteti M. Scherer: The IBA Guidelines on Conflicts of Interest in International Arbitration: The First Five Years 2004-2009. Dispute Resolution International 1 (2010), 12-13. o.

[46] Megjegyzendő, hogy az Európai Uniós versenyjog és a választottbíráskodás összefüggése a magyar jogirodalomban is vizsgált probléma. Lásd ehhez Szalay Á.: Versenyjog és választottbíráskodás. Jogtudományi Közlöny 56 (2001), 93-103. o., Dömötörfy B. T.: Versenyjog és választottbíráskodás az Európai Unióban. Iustum Aequum Salutare VIII. 2012/1., 133-145. o.

[47] Ezzel kapcsolatban lásd Boóc Á.: Észrevételek a közrend (ordre public) fogalmához a svájci választottbírósági jogban. In: Prudentia Iuris Gentium Potestate. Ünnepi tanulmánykötet Lamm Vanda tiszteletére (szerk.: Nótári T. - Török G.). Budapest, 2010, 35. o.

[48] Ezzel kapcsolatban lásd különösen Boóc i. m. 189-220. o.; Boóc Á.: A választottbíró megválasztása, kizárása az American Arbitration Association eljárási szabályai tükrében. Jogtudományi Közlöny 64 (2009), 279-286. o.

[49] Az Applied Industrial Materials Corp. Ovalar Makine Ve Ticaret Sanayi ügy bemutatását lásd Scherer i. m. 24-26. o.

[50] Lásd Gill i. m. 67. o.

[51] Lásd Murányi K.: Az állami bíróságoknak a választottbíróságok működéséhez kapcsolatos gyakorlata és gondolatok az esetleg szükséges jogszabály módosításokról. In: Kecskés L. - Lukács J. (szerk.): Választottbírók könyve. Budapest, 2012, 353. o.

[52] Az idézet fordítása a következő: "A választottbírák, bármely, a választottbíróság által jelölt személy, a szükséghelyzetben kirendelt választottbíró, a Bíróság és tagjai, az ICC és alkalmazottai, az ICC Nemzeti Bizottságai és Csoportjai, ezek alkalmazottjai és képviselői nem lesznek senki felé sem felelősek a választottbíráskodással kapcsolatos eljárás vagy mulasztás tekintetében, kivéve azon mértékben, amennyiben ezen felelősségkorlátozás az alkalmazandó jog által tiltásra kerül."

[53] Ennek értelmezéséhez lásd T. H. Webster - M. W. Bühler: Handbook of ICC Arbitration. Commentary, Precedents, Materials. London, 2014, 610. o.

[54] Ezzel kapcsolatban lásd különösen Ujlaki L.: A választottbírósági szerződés jogági elhelyezettsége és tipológiája. Jogtudományi Közlöny 46 (1991), 216-225. o.

[55] Lásd: https://iccwbo.org/dispute-resolution-services/arbitration/rules-of-arbitration/#article_6 A letöltés ideje: 2017.09.08. 13:08 Az idézet fordítása a következő: "Amikor a felek megegyeztek abban, hogy választottbírósági eljárásukat az Eljárási Szabály hatálya alá helyezik, úgy kell tekinteni, hogy ipso facto azon Eljárási Szabályok alkalmazásában állapodtak meg, amelyek a választottbírósági eljárás kezdeményezésekor hatályban vannak, kivéve ha abban egyeztek meg, hogy a választottbírósági szerződés keltekor hatályos Eljárási Szabályokat kívánják alkalmazni."

[56] E körben említést érdemel, hogy az ICC 2012-ben hatályba lépett új választottbírósági Eljárási Szabályzata lényeges módosításon esett át 2017-ben, mely módosítások 2017. március 1-je óta hatályosak. Ezzel kapcsolatban lásd különösen: https://cdn.iccwbo.org/content/uploads/sites/3/2017/01/ICC-2017-Arbitration-and-2014-Mediation-Rules-english-version.pdf.pdf A letöltés ideje: 2017.09.08. 14:13

[57] A szabályzat elérhető a https://mkik.hu/mkik-vb-eljarasi-szabalyzat2019-09-01 oldalon. A letöltés ideje: 2019.12.03. 12:15.

[58] Lásd Sárközy T.: Választottbírói helytállás - felelősség, különös tekintettel a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére. Gazdaság és Jog, 2019/7-8. 24. o.

[59] Lásd Osztovits A. (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. Budapest, 2014, 213. o.

[60] Lásd Szakál R.: Gondolatok a választottbíráskodás felelősségi kérdéseiről. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (szerk.: Burai-Kovács J.). Budapest, 2019, 150. o.

[61] Az ítéletek - kritikai jellegű - elemzését lásd László A. D.: Felelősség választottbíráskodási tevékenységgel okozott károkért az új választottbírósági törvény alapján. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (szerk.: Burai-Kovács J.). Budapest, 2019, 162-165. o.

[62] Lásd ehhez Sárközy: i. m. 24. o.

[63] Lásd: Eljárási Szabályzat, 2. sz. melléklet.

[64] Dr. Horváth Éva a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnöke 1989-tól 2008-ig.

[65] Ezt tanúsítják a világ exportjának növekedését tükröző - billion USD-ban kimutatott - számok. 1958: 110 BUSD-ra, 1968: 242 BUSD-ra, 1978: 1307 BUSD-ra, 1988: 2869 BUSD-ra, 1998: 5500-ra, 2006-ban pedig már 12083 BUSD-ra növekedett ez az érték (www.wto.org).

[66] Alain Redfern: Having Confidence in International Arbitration. Disp. Resol. J., vol. 57. (2003) 60-61. o.

[67] Jelen dolgozatunkban - terjedelmi okok miatt - sem foglalkozunk részletesen a MAL szabályainak többségével. Megjegyezzük azonban, hogy annak 7. cikke a NYC 2. cikkéhez képest "újrafogalmazza", bővíti a választottbírósági megállapodás formájára vonatkozó rendelkezéseket: eszerint a megállapodás a modern technika eszközeivel, sőt szóban is érvényesen megköthető. (A szóbeli kikötés későbbi bizonyításának lehetősége más lapra tartozik.)

[68] "V. 1. A választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása annak a félnek kérelmére, akivel szemben azt érvényesíteni kívánják, csak abban az esetben tagadható meg, ha ez a fél annál az illetékes hatóságnál, amelynél az elismerést és a végrehajtást kérik, bizonyítja, hogy: a) II. cikkben említett megállapodásban részt vevő felek a reájuk irányadó jog szerint nem voltak cselekvőképesek, vagy hogy az említett megállapodás a felek ált kikötött jog értelmében vagy ilyen kikötés hiányában annak az országnak a joga szerint, amelyben a választottbírósági határozatot hozták, érvénytelen; vagy b) azt a felet, akivel szemben a választottbírósági határozatot érvényesíteni kívánják, nem értesítették szabályszerűen a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról vagy pedig ez a fél egyéb okból nyilatkozatát előterjeszteni nem tudata; vagy c) a választottbírósági határozatot olyan vitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre rendelkezései nem terjednek ki, vagy a határozat a választottbírósági kikötés keretén kívül eső ügyre vonatkozó döntést tartalmaz; ha azonban a választottbíráskodásnak alávetett kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyek a választottbíráskodásnak nem voltak alávetve, a Választottbírósági határozatoknak az a része, amely a választottbíráskodásnak alávetett ügyekre vonatkozó döntéseket tartalmaz, elismerhető és végrehajtható; vagy d) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg ama ország jogának, amelyben a választottbíróság eljárt; vagy e) a választottbírósági határozat a felekre még nem vált kötelezővé, vagy annak az országnak illetékes hatósága, amelyben vagy amely jogának alkalmazásával a határozatot hozták, azt hatályon kívül helyezte vagy felfüggesztette." 2. A választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása abban az esetben is megtagadható, ha annak az országnak illetékes hatósága, amelyben az elismerést és végrehajtást kérik megállapítja, hogy a) ennek az országnak a jog szerint a vita tárgya választottbírói útra nem tartozhat; vagy b) a határozat elismerése vagy végrehajtása ennek az országnak közrendjébe ütköznék."

[69] "Article 34. Application for setting aside as exclusive recourse against arbitral award (1) Recourse to a court against an arbitral award may be made only by an application for setting aside in accordance with paragraphs (2) and (3) of this article. (2) An arbitral award may be set aside by the court specified in article 6 only if: (a) the party making the application furnishes proof that: (i) a party to the arbitration agreement referred to in article 7 was under some incapacity; or the said agreement is not valid under the law to which the parties have subjected it or,failing any indication thereon, under the law of thisState; or (ii) the party making the application was not given proper notice of the appointment of an arbitrator or of the arbitral proceedings or was otherwise unable to present his case; or (iii) the award deals with a dispute not contemplated by or not falling within the terms of the submission to arbitration, or contains decisions on matters beyond the scope of the submission to arbitration, provided that, if the decisionson matters submitted to arbitration can be separated from those not so submitted,only that part of the award which contains decisions on matters not submitted to arbitration may be set aside; or (iv) the composition of the arbitral tribunal or the arbitral procedure was not in accordance with the agreement of the parties, unless such agreement was in conflict with a provision of this Law from which the parties cannot derogate, or, failing such agreement, was not in accordance with this Law; or (b) the court finds that: (i) the subject-matter of the dispute is not capable of settlement by arbitration under the law of this State; or (ii) the award is in conflict with the public policy of this State."

[70] Minthogy a hamar sikeressé vált Konvenció elfogadása 1958-ban történt, annak V. cikke "befolyásolta", sőt érdemben meghatározta a közel 50 évvel "fiatalabb" MAL 34. és 36. cikkének szövegezését.

[71] Lásd English Arbitration Act, Sec. 69.

[72] Ez természetesen rendszerint az állami bíróság.

[73] ICCA Yearbook, vol. VII. (1982) 382-392. o.

[74] Jan Paulsson: The Case for disregarding local standard annulment under the New York Convention. American Review of International Arbitration, vol. 7., no. 2. (1996) 99. skk.

[75] Domenico Di Pietro - Martin Platte: Enforcement of International Arbitration Awards. London, Cameron May Ltd., 2001, 174. skk.

[76] Elena Zucconi Galli Fonseca - Carlo Rasia: Recognition and Enforcement of an Annulled Foreign Award. CZECH (&Central European) Yearbook of Arbitration, vol. IX. (2019) 125. skk.

[77] Philip Fuchard: L'Arbitrage Commercial International. Paris, Dalloz, 1965, 22. o., Jan Paulson: Delocalisation of International Commercial Arbitration: When and Why Matters .I.C.L.Q., vol. 32, no. 1.(1983) 53. o.

[78] Lásd Di Pietro-Platte i. m. 175. o.

[79] China Nanhai Oil Joint Sevice Cpn v Gee Tai Holdings Co. Ltd, ICCA Yearbook, vol. XX. (1995) 671. skk.

[80] Emmanuel Gaillard: L'exécution des sentences annulées dans leurpaysd'origine. Journal du Droit International, no. 3. (1995) 645. o.

[81] Final award in case no. 5622 of 1988, Yearbook Commercial Arbitration, vol. XIX. (1994) 105. skk.

[82] Cour de Cassation Pabalk Ticaret v. Norsolor, 9 October 1984, appealnumber 83-11355. Yearbook Commercial Arbitration, vol. XI (1986) 484. skk.

[83] Georgios C. Petrochilos: Enforcing Awards annulled in their country of origin under the New York Convention. I.C.L.Q, vol. 48., no. 4. (1999).

[84] A határozatot 1999. augusztus 12-én hozták, Nos. 97-9615, 97-9617, 191 F3d 194 (2d Cir 1999). Yearbook Commercial Arbitration, vol. XXIV (1999) 909. skk.

[85] Decision of 20 October 1993 and 23 February 1998. Yearbook Commercial Arbitration, vol. XXIV (1999) 919. skk.

[86] European Convention on International Commercial Arbitration of 1961 (European Convention); Magyarország részese az Európai Konvenciónak, amelyet az 1964. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Az Egyezmény IX. cikke - a NYC V. cikkéhez hasonlóan, de annál szűkebben - sorolja fel azokat az eseteket, amelyekre hivatkozással a választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása megtagadható. Az alábbiakban idézzük az Egyezmény említett cikkét. "IX. Cikk A választottbírósági határozat hatályon kívül helyezése 1. Az Egyezmény hatálya alá tartozó választottbírósági határozatnak valamely Szerződő Államban történt hatályon kívül helyezése csak abban az esetben nyújt alapot arra, hogy a határozat elismerését és végrehajtását egy másik Szerződő Államban megtagadják, ha a hatályon kívül helyezés abban az Államban történt, amelyben vagy amelynek joga alapján a határozatot hozták, mégpedig a következő okok egyikéből: a) a választottbírósági szerződést megkötő felek a reájuk irányadó jog szerint nem voltak jogképesek vagy cselekvőképesek, vagy az említett szerződés a felek által kikötött jog értelmében, vagy ilyen kikötés hiányában annak az országnak a joga szerint, amelyben a választottbírósági határozatot hozták, érvénytelen; vagy b) a hatályon kívül helyezést kérő felet nem értesítették szabályszerűen a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról, vagy pedig ez a fél egyéb okból nem tudta előterjeszteni nyilatkozatát; vagy c) a határozat olyan vitára vonatkozik, amelyre a választottbírósági kikötés nem terjed ki, illetve amelyre a határozat rendelkezései nem vonatkoznak vagy a határozat a választottbírósági kikötés keretén kívül eső ügyre vonatkozó döntést tartalmaz, ha azonban a választottbíráskodásnak alávetett kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyek a választottbíráskodásnak nem voltak alávetve, a választottbírósági határozatnak azt a részét, amely a választottbíráskodásnak alávetett ügyekre vonatkozó döntéseket tartalmaz, nem kell hatályon kívül helyezni; vagy d) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának, vagy - ilyen megállapodás hiányában - az Egyezmény IV. Cikkében foglalt rendelkezéseknek. 2. Azoknak a Szerződő Államoknak egymás közötti kapcsolatában, amelyek egyben szerződő felei a New Yorkban az 1958. évi június hó 10. napján a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról megkötött Egyezménynek is, e cikk 1. bekezdésének az a joghatálya, hogy a benne felsorolt hatályon kívül helyezési okokra korlátozza a New Yorkban megkötött Egyezmény V. Cikke 1. bekezdése e) pontjának alkalmazását."

[87] Lásd Amanda Lee - Herald Sippel: Boldness Be My Friend: Four Sugesstions to Facilitate Interpretive Uniformity in the Enforcement of Arbitral Awards set Aside at the Seat. CZECH (& Central European) Yearbook of Arbitration, vol. IX. (2019) 177. o.

[88] Az egyik elgondolás szerint e szervezet olyankor járhatna el, amikor: i) a választottbírósági ítéletet az ítélethozatal helyén hatályon kívül helyezték és ii) valamely megalapozott ok miatt az ítélet hatályon kívül helyezését nem szabad figyelembe venni. Az érvénytelenített ítélet elismerését és végrehajtását kérő félnek prima facie meg kellene indokolnia, hogy a hatályon kívül helyezés ellenére miért tartja jogilag mégis indokoltnak az ítélet végrehajtását. Az egyik elgondolás szerint e szervezet mintájául szolgálhatna a már hosszabb ideje Hágában működő International Criminal Court (részes államainak száma: 123). A javaslat szerint a Panelt egy nemzetközi egyezmény alapján hoznák létre, s valamennyi részes állam egy-egy bírót delegálhatna a testületbe. Az előnyök mellett e szervezet fenntartása természetesen jelentős anyagi terhekkel járna, amit értelemszerűen az egyezményt aláíró államok viselnének. (Tájékoztatásul: az ICC 2018. évi költségvetése 147.431.500 euro, volt; lásd: The Court Today, Updated 21 Sept. 2018: https://www.icc-cpi.int/iccdocs/PIDS/publications/TheCourtTodayEng.pdf).

[89] Dr. Katona János ügyvéd.

[90] A címet a Wolters Kluwer hamarosan megjelenő tanulmánykötetéből kölcsönöztem. Maxi Scherer, Niuscha Bassiri & Mohamend Abdel Wahab (eds), International Arbitration and the COVID-19 Revolution (2020).

[91] Erre példa a széles nemzetközi összefogással megjelentetett Maud Piers & Christian Aschauer: Arbitration in the Digital Age (Cambridge University Press 2018)., amely egy viszonylag széles empirikus kutatásra épül, és igyekszik többé-kevésbé szisztematikusan áttekinteni a választottbírósági vitarendezés és a digitalizáció kérdéskörét.

[92] Az átfogó kutatási tapasztalatok hiányát, illetve az személyes tapasztalatokat, mint kizárólagos empirikus forrás olyan "hivatalos" dokumentumokban, mint az ICC-nek az információs technológiákról és a választottbíráskodásról szóló tájékoztatója is említi. International Chamber of Commerce (ICC), Information Technology in International Arbitration, https://iccwbo.org/publication/information-technology-international-arbitration-report-icc-commission-arbitration-adr/.

[93] Gabrielle Kaufmann-Kohler & Thomas Schultz, The Use of Information Technology in Arbitration Jusletter (2005).

[94] Állandó választottbírósági intézmény esetén persze még felmerülhetnek az előzőektől független belső munkafolyamatok is, de ezek egy része integrálódik az ügykezelésbe, másrészt nem is érdekes.

[95] Természetesen a nemzetközi választottbírósági eljárásban a discovery szerepe, jelentősége és az ehhez kapcsolódó kötelezettségek nem olyan jelentősek, mint egy USA-beli peres eljárásnál vagy közigazgatási jellegű eljárásnál, vizsgálatnál.

[96] Maxi Scherer, Remote Hearings in International Arbitration: An Analytical Framework, No. 333/2020 Queen Mary University of London, School of Law.

[97] Az ICC angol verziója tartalmazza az "in person hearing" megfogalmazást, de más változatokból ez kimaradt.

[98] London Court of International Arbitration.

[99] International Centre for Dispute Resolution, az AAA vagyis az American Arbitration Association nemzetközi "szerve".

[100] Lásd például Magyarországon a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. tv. 29. §-át vagy az MKIK Vb Eljárási Szabályzatának 31. § (3) bekezdését, vagy az UNCITRAL modelltörvény 18. §-át.

[101] Prof. Dr. Kecskés László az MTA rendes tagja, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnöke 2008-tól 2017-ig.

[102] Szerző ezúton is köszöni Dr. Borbás Eszter PhD-hallgatónak, az ezen tanulmány kéziratának elkészítéséhez nyújtott nélkülözhetetlen segítségét. Ez a tanulmány részét képezte Szerző 2020. február 11-én megtartott MTA rendes tagi székfoglaló előadása írott háttéranyagának is. Idézi például Konrad, Christian W.: Arbitration in the West -The Birth of an Institution, Austrian Yearbook on International Arbitration, 2014. Manzsche Verlags- und Universitatsbuchhandlung Verlag C.H. Beck, München Stampfli Verlag, Bern, Wien 2014, 3. o.

[103] Lásd Lord Mustill - Michael John: Foreword- Sources for the History of Arbitration 3. Arbitration International, 1998/3., 235-236. o.

[104] Lásd Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 12. o.

[105] Lásd Mann, Frederick Alexander: "Lex Facit Arbitrum", International Arbitration. Liber Amicorum for Martin Domke (szerk. P. Saunders). The Hague, Martinus Nijhoff, 1967, 157. o., reprint in Arbitration International, 1986, 157. o., Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 22-23. o.

[106] Lásd Mann, F. A.: "Lex Facit Arbitrum", International Arbitration. Liber Amicorum for Martin Domke (szerk. P. Saunders). The Hague, Martinus Nijhoff, 1967, 157. o., reprint in Arbitration International, 1986, 159. oldal

[107] Lásd: Mann, F. A.: "Lex Facit Arbitrum", International Arbitration. Liber Amicorum for Martin Domke (szerk. P. Saunders). The Hague, Martinus Nijhoff, 1967, 157. o., reprint in Arbitration International, 1986, 162. o., Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 22-23. o.

[108] Lásd Goldman, Berthold: "Les conflits de lois dans l'arbitrage international de droit privé" [A kollíziós szabályok a nemzetközi magánjogi választottbíráskodásban]. Collected Courses, 109. kötet (1963), 347-374. o., Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 11. o.

[109] Lásd von Mehren, Arthur Taylor: Limitations on Party Choice of the Governing Law: Do They Exist for International Commercial Arbitration? Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 33-34. o.

[110] Lásd Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 36. o.

[111] Lásd Gaillard, Emmanuel: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete, HVG-ORAC, Budapest, 2013, 42. o.

[112] Lásd Goldman, Berthold: La Compagine de Suez société internationale. Le Monde, 1956. október 4-i szám 3. o.

[113] Lásd Berger, Klaus, Peter: Berthold Goldman and the Dijon School. The Rebirth of the Lex Mercatioria

[114] Nem lényegtelen az sem, hogy ekkorra már lecsengett a "lex mercatoria" gondolata számára az 1970-es és 1980-as években újkori divatot teremtő elméleti tendencia. A "lex mercatioria"-val kapcsolatos vitában gyakran ideológiai vádakat is megfogalmaztak.

[115] Tibor Várady, John J. Barcelló III., Arthur T. von Mehren: West Academic Publishing St. Paul 1999, 2003, 2006, 2009 V. oldal

[116] Tibor Várady, John J. Barcelló III., Arthur T. von Mehren: West Academic Publishing St. Paul 1999, 2003, 2006, 2009

[117] Tibor Várady, John J. Barcelló III., Arthur T. von Mehren (E. Gaillard L J. Savage eds.) The Hagne, Kluwer 1999

[118] Martin Hunter és Alan Redfem: 2004 (a 6. kiadás 2015-ben jelent meg); 1986 Law and Practice of International Commercial Arbitration, Alan Redfern, Hunter Martin: International Commercial Arbitration London, 1986, 1991.

[119] 1915. április 2-án Moszkvában született, 1984 június 18-án Coral Gablesben hunyt el. 1946-ban házasodtak össze Karl Llewelynel, akinek a Uniform Commercial Code előkészítése során asszisztense volt. 1947-ben kezdett a Harward Law School-ban tanítani. 1962-ben lett professzor a Chicago University-n. 1964-ben lett az USA megbízottja a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencián, az "International Sales and Arbitration" témakörben. 1967-ben kezdett Miamiban tanítani. 1972-ben az American Academy of Arts And Sciences tagja lett, 1974-1982-ig a Miami School of Law dékánjaként jelentős szerepe volt abban, hogy Miami nagy választottbíráskodási centrum lett, tudományos és joggyakorlati értelemben is. Művei közül kiemelésre érdemes: Commercial Arbitration 61 Columbia Law Review (1961) és The Significance of Arbitration 17 Law and Contemporary Problems (1952).

[120] 1927. augusztus 13. Amszterdamban született, 2012. január 8-án New Yorkban halt meg. A nemzetközi választottbíráskodás "Tornyának" is nevezték (Towering Figure in International Arbitration). 1952-ben költözött Hollandiából az USA-ba, ahol a Columbia Law School professzora lett. A Columbia egyetem tornyaként szokták emlegetni, szakmai tekintélye és délceg termete miatt. 1946-1948 között holland vízilabda-válogatott volt. 1954-ben az USA-ban is vízilabda-válogatott lett.

[121] Lásd Smit, Hans: Fast-Track Arbitration. 2 American Review International Arbitration (1991), 138. o., Tibor Várady, John J. Barcelló III., Arthur T. von Mehren: International Commercial Arbitration, London, 1986, 1991. 36-40. o.

[122] Lásd Lammasch, Heinrich: Die Lehre von der internationalen Schiedsgerischtsbarkeit. Stuttgart, 1914, 3-7. o. és Matthiass, Bernhard: Die Entwicklung des römischen Schiedsgerichts. In: Festschrift zum fünfzigjährigen Doctorjubiläum von Bernhard Windscheid 102, 1888, 5-6. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 1. o.

[123] Lásd David, René: Arbitration in International Trade. Deventer, 1985, 29. o.

[124] Vesd össze Konrád Christian, W.: Arbitration in the West - The Birth of an Institution. Austrian Yearbook on International Arbitration, 2014, 13. o.

[125] Konrád Christian, W.: Arbitration in the West - The Birth of an Institution. Austrian Yearbook on International Arbitration. 2014, 9. o.

[126] In: Galgóczi István: Nem hivatalos igazságszolgáltatás az iszlám világában In: Bányai Ferenc - Nagypál Szabolcs (szerk.) Közvetítés és vitarendezés a jogi és a vallási kultúrákban ELTE. Budapest, 2014. 122 és 126. old.

[127] Lásd Phillips, F. Péter: Muslim Law: Negotiation and mediation in a Different Context. Business conflict Blog, 2009/12 http://businessconflictmanagement.com/blog/2009/12/muslim-law-negotiation-and-mediation-in-a-different-context (A letöltés ideje: 2015. július 24.) In: Galgóczi István: Nem hivatalos igazságszolgáltatás az iszlám világában In: Bányai Ferenc - Nagypál Szabolcs (szerkesztette): Közvetítés és vitarendezés a jogi és a vallási kultúrákban. ELTE, Budapest, 2014, 122. és 126. o.

[128] Lásd Kasdan Ira Yitzchak: A Proposal for P'sharah: A Jewish Mediation and Arbitration Service. Jewish Action: A Magazine of the Orthodox Union, 1990/1. http://www.jiaw.com/Articles/psha-rah1.html (A kutatás ideje: 2015. július 24.) In: Nagypál Szabolcs: A közvetítés és a szelíd viszálykezelés a keresztény hagyományban In: Bányai Ferenc - Nagypál Szabolcs (szerkesztette): Közvetítés és vitarendezés a jogi és a vallási kultúrákban. ELTE, Budapest, 2014, 111. o.

[129] Lásd Királyok Első Könyve, 16-28. vers.

[130] Lásd Lukács Evangéliuma 12. fejezet, 13-14. vers.

[131] Moriz Wlassak (1854-1939) brnói születésű bécsi eljárási jogtörténész, római jogász professzor elméletén alapul ez a hipotézis. Lásd Wlassak, Moriz: Der Gerichtsmagistrat im gesetzlichen Spruchverfahren. In: Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, 1908. XXV. évfolyam, 81-188. o.; Schulz, Fritz: Classical Roman Law. Clarendon Press, Oxford, 1954, 14-15. o.

[132] Lásd Kecskés László: A külföldi jog alkalmazása és a nemzetközi magánjog. OTKA kutatási zárótanulmány. Kézirat, Pécs, 1990, 1. és 11. o.

[133] Következtetni lehet a D. 4,8,3,1. alá felvett fragmentumból is: "ubi semel quis in se receperit arbitrium, ad curram et sollicitudinem suam hanc rem pertinere praetor putat". Lásd Weizsäcker, Karl Hugo Freiherr von: Das römische Schiedsrichteramt unter Vergleichung mit dem officium judicis. Tübingen, 1879, 1-104. o. különösen 4. o.

[134] Lásd Szentmiklósi Márton: A római jog institutioi 6. kiad. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Kiadó, Budapest, 1921, 132. o.

[135] Lásd Szentmiklósi Márton: A római jog institutioi 6. kiad. Budapest, 1921, 132. o.; Marton Géza: Római magánjog elemeinek tankönyve. Institúciók. Debrecen, 1943, 98. o.

[136] A iudex és az arbiterek eljárásainak zavaró hasonlatosságairól és egybemosódottságáról lásd: Sohm, Rudolph: The Institutes. A textbook of the history and system of Roman Private Law. Oxford, 1907, 271. o. és következő o.

[137] Lásd Weizsäcker, Karl Hugo Freiherr von: Römische Schiedsrichteramt unter Vergleichung mit dem officium judicis. Tübingen, 1879, 1-104. o.; Karl Hugo Freiherr von Weizsäcker egykori német politikus, würtenbergi miniszterelnök 1853 február 25-én Stuttgartban született. A tübingeni egyetemen szerzett jogi diplomát. Az itt írt disszertációja vált gyakran hivatkozott forrássá a választottbíráskodás történetével foglalkozó szerzők számára. Ernst von Weizsäcker, német politikus és diplomata édesapja és az 1984-1994 között hivatalban volt német köztársasági elnök Richard von Weizsäcker nagyapja. 1926 február 2-án Stuttgartban halt meg. Weizsäcker disszertációjának széles körű ismertté válásában az is szerepet játszhatott, hogy Brinz írt arról kritikát. Lásd Brinz, Alois (Aloys) Ritter von: Das römische Schiedsrichteramt unter Vergleichung mit dem officium judicis von Dr. Carl Weizsäcker, königl. württ. Justizassessor. Tübingen, 1879, 201. o. In: Kritische Vierteljahresschrift für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft. 1880/3. szám.

[138] A részletekre nézve lásd Weizsäcker, Karl Hugo Freiherr von: Römische Schiedsrichteramt unter Vergleichung mit dem officium judicis. Tübingen, 1879, 1-104. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 6. o. és 8. o.

[139] Lásd Dávid, René: Arbitration in International Trade. Deventer, 1985, 84. o.

[140] A választottbíráskodásról a római magánjogban átfogóan lásd Kaser, Max - Hackl, Karl: Das römische Zivilprozessrecht. 2. Kiadás, München, 1996, 639-644. o.; A választottbíráskodás római jogi szabályairól mint a modern választottbírósági jogok előzményéről lásd: Kollmann, Julius: Die Schiedsgerichte in Industrie. Gewerbe und Handel. München-Berlin, 1914, 17-28. o.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 13. o.

[141] Lásd Levy, Ernst: Zur Lehre von den sog. actiones arbitrariae. Weimar, 1915, 18. o.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 13. o.

[142] Lásd Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007. évi kiadás, 161. o.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 14. o.

[143] Ezzel kapcsolatban lásd különösen Ziegler, Karl-Heinz: Das private Schiedsgericht im antiken römischen Recht. München, 1971, 435-443. o.; A receptum arbitrii elfogadása olyan értelemben véve is kötelezettséget rótt a választottbíróra, hogy amennyiben a feladat teljesítését - vagyis az ítélkezést - megtagadta, úgy bírságot kellett fizetnie. Vö.: Ulp. D. 4, 8, 3, 2, 15.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 14. o.

[144] Az arbiter szó etimológiájához lásd különösen Levy, Ernst: Zur Lehre von den sog. actiones arbitrariae. Weimar, 1915, 8. o.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 14. o.

[145] Lásd Zimmermann, Reinhard: The Law of Obligations: Roman Foundations of the Civilian Tradition. Oxford University Press, Oxford, 1996, 514. o.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 14-15. o.

[146] Lásd Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 14. o.

[147] Igen érdekesen részletezi azt a fejlődést Matthiass, Bernhard: Die Entwicklung des römischen Schiedsgerichts. In: Festschrift zum fünfzigjährigen Doctorjubiläum von Bernhard Windscheid 102, 1888, 131. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 15. o.

[148] Szemben a magyarországi középkori vásárokkal, melyeket csaknem kizárólagosan a városok uraltak, és azokon a kereskedői céhek nem kaptak érdemi szerepet, így Magyarországon a középkori vásári bíráskodásnak nem lett választottbírósági karaktere. Magyarországon a középkori vásárokon a bírók a vásárszervező városok nevében túlnyomó részt rendészeti jellegű igazságszolgáltatást nyújtottak.

[149] Lásd Marquard, Johann: Tractus politico - juridicus De iure mercatorum et commerciorum singulari. Frankfurt. 1662. II. kötet 8. o.; Coing, Helmut: Europäisches Privatrecht. I. kötet. Älteres Gemeines Recht (1500 bis 1800). München, 1985, 521-523. o.; Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2007, 276. o.

[150] Lásd Sándor István: A társasági jog története Nyugat - Európában. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005, 77. o.; Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2007, 276. o.

[151] Lásd Ziegler, Karl-Heinz: Arbiter, arbitrator und amicabilis compositor. In: Zeitschrift der Savigny Stiftung für Rechtsgeschicte. Romanistische Abteilung. 1967/84., 381. o.

[152] Lásd Coing, Helmut: Zur Entwicklung des Schiedsvertrages im Ius Commune. Die Amicabilis Compositio und der Schiedsspruch ex aequo et bono. In: Festschrift für Henz Hübner zum 70. Geburstag, am 7. November, 1984. (hrsg.: G. Baumgärtel - E. Klingmüller - H. J. Becker - A. Wacke), Berlin-New York, 1984, 37. o.; Boóc Ádám: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 16. o.

[153] Lásd Muther, Theodor M.: Zur Geschichte der Rechtswissenschaft und der Universitäten in Deutschland. Jena, 1876, 227. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 15. o.

[154] Lásd Stölzel, Adolf Friedrich: Die Entwicklung des gelehrten Richtertums in deutschen Territorien. 1. kötet. Hessen-Stuttgart, 1872, 187. o., 191. o., 238. o., 409. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 16. o.

[155] Lásd Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 15-16. o.

[156] Lásd Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 713. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 16. o.

[157] Lásd Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 714. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 16. o.

[158] Lásd Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 715. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 18. o.

[159] Erre mutat a régi német közmondás: "Lass dich in kein Compromiss, du verlierst die Sach' gewiss". Lásd Puchta, Wolfgang Heinrich: Das Institut der Schiedsrichter. Palm und Enke, Erlangen, 1823, 51. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 19. o.

[160] Lásd Puchta, Wolfgang Heinrich: Das Institut der Schiedsrichter. Palm und Enke, Erlangen, 1823, 67. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 19. o.; Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 715. o.; Kecskés László: A választottbíráskodás történeti alapjai. JURA 17/1. (2011) 61. o.; Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 714. o.

[161] Lásd Puchta, Wolfgang Heinrich: Das Institut der Schiedsrichter. Palm und Enke, Erlangen, 1823, 19. o.; Kecskés László: A választottbíráskodás történeti alapjai. JURA 17/1. (2011) 62. o.; Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 714. o.

[162] Lásd Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 20. o.

[163] Bellot, az 1806. évi genfi perrendtartás megalkotójának szavait idézve a francia Pp. 1893. évi tervezetének indoklásában 293. lásd Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 19-20. o.

[164] Lásd AGO. I. rész. 2. cím. 167-176. §§. Ezekhez csatlakoznak a biztosítási szerződésből eredő viták eldöntésére hivatott választottbíróságokra vonatkozólag az I. rész 30. címének 48-56. §-ai. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 20. o.

[165] Lásd Koch, Christian Friedrich: Der Preussische. Zivilprozess. 2. kiadás. Berlin, 1855, 6. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 20. o.

[166] Lásd Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 20. o.; Kecskés László: Választottbíráskodás a középkorban és nemzeti szabályozásainak kialakulása. Magyar Jog 58/12. (2011) 715. o.

[167] Lásd Kecskés László - Kovács Kolos: A választottbíráskodás XX. századi fejlődése a nemzetközi egyezmények és dokumentumok tükrében. Európai Jog, 2011/3., 21-36. o.; Kovács Kolos: A választottbíráskodás szabályai az OHADA térségben. JURA, 2012/1., 175-180. o.

[168] Ez a tanulmány Kecskés Lászlónak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Szekciójában 2012. január 26-án tartott előadásának háttéranyaga.

[169] Lásd Hajnik, Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899, 408-411. o.; Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 23-24. o.; Frank, Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. I. kötet. Buda, 1846, 30-31. o.; Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere. I. kötet. Buda, 1863, 432-433. o.; Félegyházi Elek: A tőzsdei bíráskodás. Budapest, 1904, 8. o.; Julow Jenő: A választottbíróságokról és a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választottbíróságok alakítása körül. Miskolc, 1926, 11. o.; Újlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Budapest, 3. kiadás. 1943, 568-569. o.; Rácz, Attila: Courts and tribunals. A comparative survey. Budapest, 1980, 44-48. o., Horváth Éva - Kálmán György: Nemzetközi eljárások joga - A kereskedelmi választottbíráskodás. Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 81-83. o., Harmathy, Attila: Questions of arbitration in the Hungarian law. In: Rotondi, Inchieste di diritto comparato, vol. 8. Arbitration, Milano, 1991, 181-189. o.; Boóc, Ádám: A Brief Introduction to Hungarian Arbitration Law. In: Acta Juridica Hungarica 49, No. 3, 2008, 352. o.; Kecskés László: The Development of Hungarian Arbitration Law. In: Croatian Arbitration Yearbook. Volume 15 (2008) Zágráb, 205-226. o.

[170] "A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: Ítéletedet, Isten, bízd a királyra. És ugyanő másutt: Király vagy, az igazságosságot szereted. A türelemről így beszél Pál apostol: tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. És az Úr evangéliumban: "Ha [türelemmel] kitartotok, megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes." Lásd Szent István király Intelmei Imre herceghez: V. rész Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról. Vincze Papírmerítő Műhely, Szentendre, 2000, 9. o.

[171] Lásd Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Második, bővített kiadás. Budapest, 1926, 23. o.

[172] Lásd Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 71-72. o.

[173] Prof. Dr. Király Miklós tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE).

[174] Lásd például a német BGB 241 §-át.

[175] Vogenauer, Stefan (ed.): Commentary on the UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts (PICC), Second edition, Oxford University Press, Oxford, 2015. 1528 o. különösen 888. o.

[176] SZLADITS, Charles: The Concept of Specific Performance in Civil Law, In: The American Journal of Comparative Law, Vol. IV, 1955. No 1-4, 208-234. o.

[177] Garner, Bryan A.: A Dictionary of Modern Legal Usage, second ed., Oxford University Press, Oxford, New York, 1995, 953 o., 821. o.

[178] McKendrick, Ewan: Contract Law, tenth ed. Palgrave Macmillan, 2013, Wakefield, 390 o., 372-375. o. Továbbá Société des Industries Métallurgiques v. The Bronx Engineering Co Ltd [1975] 1 Lloyd's Rep. 465, illetve Sky Petroleum Ltd v VIP Petroleum Ltd [1974], 1 WLR 576, idézi: Beale, Hugh, Fauvarque-Cosson, Bénédicte, Rutgers, Jacobien, Tallon, Dennis, Vogenauer, Stefan: Cases, Materials and Text on Contract Law, Second ed., Hart Publishing, Oxford and Portland, Oregon, 2010, 1358 o. , 853. o.

[179] Sales of Goods Act 52 (1) "In any action for breach of contract to deliver specific or ascertained goods the court may, if it thinks fit, on the plaintiff's application, by its judgment or decree direct that the contract shall be performed specifically, without giving the defendant the option of retaining the goods on payment of damages." Bemutatja Sándor, T. - Vékás L., i. m. 168. o.

[180] U.C.C. § 2-716. "Buyer's Right to Specific Performance or Replevin. (1) Specific performance may be decreed where the goods are unique or in other proper circumstances." Bemutatja Sándor, T. - Vékás L., i. m. 168. o.

[181] Garner, B. A. i. m. 821. o. Mankowski, Peter (ed.): Commercial Law, Article by Article Commentary, Beck, Hart, Nomos, 2019. 1531. o. (Mankowski, P. 2019.) Omlor, Sebastian (szerz.) 151. o.

[182] Vogenauer, S. i. m. 888. o. 14. lábjegyzet.

[183] International Institute for the Unification of Private Law (UNIDROIT, Rome, League of Nations): Draft of an International Law of the Sales of Goods (La Libreria Dello Stato, 1935; (UNIDROIT 1935 Tervezet) 131. o.

[184] UNIDROIT 1935-ös Tervezet 23. cikk "In the event of total or partial failure to deliver or of delay in delivery the buyer may, subject to the provisions of Articles 24-25 require specific performance of the contract, provided that specific performance is possible and is recognised by the national law of the Court in which the action is brought. The buyer may, subject to the provisions of Articles 26-to 32, avoid the contract by a simple statement to that effect. He may also sue for damages as provided by Articles 33 to 40. In no event is the seller entitled to obtain a period of grace from the Court." 24. cikk "Notwithstanding that the national law of the Court recognises his right to require delivery of the goods, the buyer shall not be entitled to require such delivery where it is in accordance with the usage of the trade to repurchase the goods or where he can repurchase them without appreciable inconvenience or expense." 25. cikk "If in circumstances other than those contemplated by Article 27, the buyer elects to demand specific performance of the contract, he must notify the seller to this effect without undue delay; otherwise he will only be entitled to avoid the contract, as provided by the present law, without prejudice to his claim to damages."

[185] UNIDROIT 1935-ös Tervezet, 24. cikk "Notwithstanding that the national law of the Court recognises his right to require delivery of the goods, the buyer shall not be entitled to require such delivery where it is in accordance with the usage of the trade to repurchase the goods or where he can repurchase them without appreciable inconvenience or delay"

[186] UNIDROIT 1935-ös Tervezet, 39. o., RABEL, E. 1938. 560. o.

[187] 'Projet D'Une Loi Uniforme sur la Vente Internationale Des Objets Mobiliers Corporels' and 'Draft Uniform Law on International Sales of Goods (Corporeal Movables)' in L'Unification du Droit; Unification of Law, A general survey of work for the unification of private law (Drafts and Conventions) (UNIDROIT, 1948; (UNIDROT 1939 Tervezet) 103-159. o.

[188] Az 1939-es Tervezet lényegében az UNIDROIT 1935-ös Tervezetének 23-25., illetve 51. Cikkeinek rendelkezéseit fejlesztette tovább, koncepcionális változtatás nélkül.

[189] UNIDROIT 1939-es Tervezet, 25. cikk "Where the goods have not been regularly delivered, the buyer may, subject to the provisions of Article 26 and 27 demand specific performance of the contract, provided, that specific performance is possible and is recognised by the municipal law of the Court in which the action is brought."

[190] UNIDROIT 1939-es Tervezet, 26. cikk "Nothwithstanding that the municipal law of the Court in which the action is brought recognises his right to demand specific performance, the buyer shall not be entitled to demand such performance where it is in accordance with the usage of the trade to repurchase the goods or where such repurchase can be made without appreciable inconvenience or expense."

[191] A hivatkozott szövegben tévesen vevő (buyer) szerepel.

[192] UNIDROIT 1939-es Tervezet, 27. cikk "Where the buyer elects to demand specific performance of the contract for which the time of delivery is an essential condition, he must notify the buver (sic) to that effect, without undue delay in delivery, otherwise he shall only be entitled to avoid the contract as provided by this law."

[193] UNIDROIT 1939-es Tervezet, Section II. The seller's undertaking against defects in the Goods, C) Sanctions in case of defects, Article 47.

[194] UNIDROIT 1939-es Tervezet, 48. cikk, "The buyer who has duly notified the existence of defects may also elect: a) to demand from the seller the delivery of other goods if the sale refers to unascertained goods and specific performance may be required; b) to demand that the defects be made good by the seller within a reasonable time if the seller refers to goods which the seller had to manufacture or produce in accordance with the special orders of the buyer, provided that the defects may be repaired."

[195] Convention relating to a Uniform Law on the International Sale of Goods (ULIS)

[196] Convention relating to a Uniform Law on the Formation of Contracts for the International Sale of Goods (ULFIS)

[197] Eörsi, Gyula, The Hague Convention of 1964, and the International Sale of Goods, Acta Juridica Academiae Scientiarum Hungariae, 1969. Tomus 11 (3-4), 321-354. o. különösen 340. o.

[198] ULIS VII. cikk "1. Where under the provisions of the Uniform Law one party to a contract of sale is entitled to require performance of any obligation by the other party, a court shall not be bound to enter or enforce a judgment providing for specific performance except in the cases in which it would do so under its law in respect of similar contracts of sale not governed by the Uniform Law. 2. The provisions of paragraph 1 of this Article shall not affect the obligations of a Contracting State resulting from any Convention, concluded or to be concluded, concerning the recognition and enforcement of judgments, awards and other formal instruments which have like force."

[199] Mankowski, P. 2019. Omlor, Sebastian (szerz.) 151. o.

[200] United Nations Convention on Contracts for the International Sale of Goods, 1987. évi 20. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye kihirdetéséről

[201] Ferrari, Franco: What Sources of Law for Contracts for the International Sale of Goods? Why one has to look beyond the CISG? International Review of Law and Economics, September 2005. 314-341. o. (Ferrari, F. 2005.) 338. o.

[202] Booysen, Hercules: The International Sale of Goods, The 17 S. Afr. Y.B. Int'l L. 71 (1991-1992) Booysen, H. i. m. 84. o.

[203] Mankowski, P. 2019. Omlor, Sebastian (szerz.) 151. o.

[204] Sándor Tamás - Vékás Lajos: Nemzetközi Adásvétel. A Bécsi Egyezmény kommentárja, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005, 684 o. különösen 168. o.

[205] Schlechtriem&Schwenzer, Edited by Schwenzer, Ingeborg, Commentary on the UN Convention on the International Sale of Goods (CISG), edited by Schwenzer, Ingeborg, Fourth Edition, Oxford University Press, 2016. 1728 o. (Schlechtriem&Schwenzer), különösen 492. o.

[206] Beswick v. Beswick (1968), illetve Co-operative Insurance Society Ltd v Argyll Stores (Holdings) Ltd (1998. Lásd McKendrick, E., i. m. 372-373. o.

[207] Sándor, T. - Vékás, L. i. m. 169. o.

[208] Schlechtriem&Schwenzer, i. m. 492. o.

[209] Mankowski, P. 2019. Omlor, Sebastian (szerz.) 152-153. o.

[210] UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts 2010, UNIDROIT, Rome, 2010. 454 o. (UPICC); Angol-magyar kétnyelvű kiadásban: Király Miklós (szerk.): UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei 2010, ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest, 2014. 121. Legutóbbi kiadása, UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts, UNIDROIT, 2016. lii +460 o. (UPICC). Összefoglalóan értékeli Boele-Woelki, K. i. m. 75-78.o.

[211] UNIDROIT Alapelvek 2016. 7.2.2 cikk (Performance of non-monetary obligation) "Where a party who owes an obligation other than one to pay money does not per form, the other party may require performance, unless (a) performance is impossible in law or in fact; (b) performance or, where relevant, enforcement is unreasonably burdensome or expensive; (c) the party entitled to performance may reasonably obtain performance from another source; (d) performance is of an exclusively personal character; or (e) the party entitled to performance does not require performance within a reasonable time after it has, or ought to have, become aware of the non-performance."

[212] Mankowski, P. 2019. Brödermann, Eckart, J. (szerz.) 647. o. Vogenauer, S., i. m. 888.o.

[213] Mások inkább semleges terminológiának tekintik ezt a változást. Vogenauer, S. i. m. 889.

[214] Vogenauer, S., i. m. 186. o. Ugyanez a szemlélet érvényesül egyébként az Európai Szerződési Jog Alapelvei, a PECL 9:102 cikkében, és az úgynevezett Közös Referenciakeret Tervezete, a DCFR III -3:302 cikkében, azzal, hogy a kivételek körének megvonásában vannak eltérések.

[215] Vogenauer, S. i. m. 890. o.

[216] UPICC 7.2.2. cikk c) pont.

[217] Mankowski, P. 2019. Brödermann, Eckart, J. (szerz.) 649. o.

[218] Vogenauer, S. i. m. 891.o.

[219] Vogenauer, S. i. m. 888-889. o.

[220] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közös európai adásvételi jogról, COM/2011/0635 végleges - 2011/0284 (COD)

[221] Dr. Kun Péter a KUN&PARTNER Ügyvédi Társulás vezetője, a budapesti és párizsi ügyvédi kamarák által bejegyzett ügyvéd, a STEP (Society of Trust and Estate Practitioners, London) által bejegyzett tanácsadó (TEP), a STEP Hungary alelnöke, a Union Internationale des Avocats Nemzetközi Örökléstervezési Bizottságának (International Estate Planning Commission) tagja.

[222] A szerző köszönetet mond dr. Burai-Kovács János, dr. Tóth Ádám, dr. Sándor István és dr. B. Szabó Gábor kollégáknak jelen cikk témájában folytatott értékes közös gondolkodásért.

[223] Ptk. 6:310-6:330. §.

[224] 2017. évi LXI. törvény egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról.

[225] Lásd pl. Dr. B. Szabó Gábor - Dr. Rybaltovszki Péter: A bizalmi vagyonkezelés társadalmi hatásai. Ügyvédek Lapja, 2016. május-június, 15-18. o.

[226] E témában széles körű jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzést tartalmaz Sándor István A bizalmi vagyonkezelés és a trust című munkája (HVG-ORAC, 2014).

[227] Hague Convention of 1 July 1985 on the Law Applicable to Trusts and on their Recognition.

[228] Bár Magyarország nem részese a Hágai Egyezménynek, a csatlakozás jogdogmatikai akadálya az új Ptk. megalkotásával elhárult és gazdasági szempontból is indokolt lehet a csatlakozás újragondolása. Erről bővebben lásd Sándor István: A vagyonvédelem jogi eszközeinek legújabb nemzetközi tendenciái, MTA doktori értekezés, Budapest, 2017, 221. o.

[229] A Vbt. megalkotása kapcsán különleges szerepet kapott a UNCITRAL 2006-ban módosított mintatörvénye, lásd pl. Vbt. 3. § (3) bekezdés.

[230] 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról.

[231] Első törvényi szintű szabályozását Magyarországon az 1868. évi LIV. törvény 495-511. §§-i tartalmazzák.

[232] Lásd pl. Faludi Zoltán - Lukács Enikő: A választottbírósági eljárás modernizálását célzó eljárási lehetőségek. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, 111-113. o.

[233] Lásd pl. Bodzási Balázs: Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, 96-104. o.

[234] Hasonlóképpen foglalt állást a Kereskedelmi Választottbíróság elnöke is tanulmányában, lásd Burai-Kovács János: A kereskedelmi állandó választottbíróság szervezete és ügyrendje, az első lépések a választottbíróság versenyképességének fokozása érdekében. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, 105-110. o.

[235] Erről részletesen ARBITRATION OF TRUST DISPUTES Issues in National and International Law. Edited by S. I. Strong, Consultant Editor: Tony Molloy QC, OXFORD University Press, 2016, Chapter 1: INTRODUCTION: Global Developments in Trust Arbitration.

[236] https://www.adr.org/sites/default/files/Wills%20and%20Trusts%20Arbitration%20Rules%20Jun%2001%2C%202009.pdf

[237] https://iccwbo.org/content/uploads/sites/3/2018/11/icc-clause-for-trust-disputes.pdf

[238] Az Egyesült Államokban a trustokra vonatkozó magánjogi szabályokat a tagállamok törvényhozása állapítja meg. Florida, Arizona, New Hampshire, Missouri és Dél-Dakota államok kifejezetten megengedik a trustok belső jogviszonyainak választottbírósági hatáskörbe utalását lásd S. I. Strong: Arbitration of Trust Disputes: A Procedure Whose Time Has Come? Oxford Business Law Blog, 2016 December 22

[239] S. I. Strong: Arbitration of Internal Trust Disputes: The Next Frontier for International Commercial Arbitration, University of Missouri, School of Law, Legal Studies Research Paper Series, Research Paper No. 2018-14, IV. fejezet

[240] A probléma jellemzően angolszász jogrendszerekben jelentkezik, azonban a különbségtétel a trustokra vonatkozó gyakorlat kontinentális jogrendszerekben történő "felhasználása" szempontjából jelentőséggel bírhat. Bővebben lásd S. I. Strong: Arbitration of Internal Trust Disputes: The Next Frontier for International Commercial Arbitration, University of Missouri, School of Law, Legal Studies Research Paper Series, Research Paper No. 2018-14, III. fejezet.

[241] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzat 5. §.

[242] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzat 43. § (3) bekezdés.

[243] Kihirdette az 1962. évi 25. tvr.

[244] Vö. 1958. évi New York-i egyezmény V. cikke és Európai Parlament és Tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet 45. cikke.

[245] Vö. Vbt. 33. § és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 113. §-a és 61. §-a.

[246] "The arbitrator(s) shall be a practicing lawyer licensed to practice law in the state whose laws govern my will (or my trust) and whose practice has been devoted primarily to wills and trusts for at least ten years." American Arbitration Association, Wills and Trusts Arbitration RULES, Amended and effective June 1 2009, Standard Arbitration Clause.

[247] Ptk. XLIII. fejezet.

[248] Vbt. 1. § (3) bekezdés.

[249] A Ptk. 8:1. § [Értelmező rendelkezések] szerint: 3. fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy; 4. vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy;

[250] A fogyasztói szerződést a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése a következőképpen definiálja: 1. § (1) E rendeletben foglaltakat a fogyasztó és a vállalkozás között kötött szerződésekre (a továbbiakban: fogyasztói szerződés) kell alkalmazni.

[251] Bvktv. II. fejezete szerint működő bizalmi vagyonkezelő vállalkozás.

[252] Lásd Ptk. 6:311. § (5) bekezdés.

[253] Lásd Ptk. 6:312. §.

[254] Lásd Ptk. 6:313. § (2) bekezdés.

[255] Lásd Ptk. 6:315. §.

[256] Lásd Ptk. 6:320. §.

[257] Lásd Ptk. 6:318. § (3) bekezdés.

[258] Lásd Ptk. 6:321. § (1) bekezdés.

[259] A Ptk. 6:311. § (1) bekezdés szerint ugyanis "A vagyonrendelő határozza meg a kedvezményezettet és a kedvezményezetti jogosultság keletkezésének és megszűnésének feltételeit. A kedvezményezett a kedvezményezettek körére való utalással is meghatározható."

[260] Vbt. 8. § (2) bekezdés.

[261] Vbt. 8. § (3)-(5) bekezdés.

[262] A választottbírósági kikötés írásbeliségének kiterjesztő értelmezése érdekében fogalmazott meg ajánlást a UNCITRAL is az 1958. évi New York-i egyezmény II. cikkely 2. bekezdéséhez kapcsolódóan, lásd https://uncitral.un.org/sites/uncitral.un.org/files/media-documents/uncitral/en/a2e.pdf.

[263] E körben előfordulhat, hogy a választottbíróságnak saját hatásköre vizsgálatakor külföldi jogot kell alkalmaznia. Ennek oka, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 15. §-a értelmében "az ember jogképességét, cselekvőképességét és személyiségi jogait személyes joga alapján kell elbírálni", következésképpen a nem magyar állampolgár kedvezményezett által tett alávetési nyilatkozat érvényességét személyes joga alapján kell megállapítani.

[264] Ptk. 6:325. § (2) bekezdés: "Ha a vagyonrendelő meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, és a kezelt vagyonnak nincs másik vagyonrendelője, a vagyonkezelőt a megbízatásból a kedvezményezett kérelmére a bíróság másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett visszahívhatja, ha a vagyonkezelő súlyosan megszegte a szerződést.

[265] Ptk. 6:325. § (4) bekezdés: A vagyonrendelő a halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetére a szerződésben kijelölheti a vagyonrendelőt megillető jogok gyakorlására jogosult és a vagyonrendelőt terhelő kötelezettségek teljesítésére köteles személyt. A kijelölésnek a vagyonkezelőhöz intézett nyilatkozattal történő elfogadása esetén a kijelölt személyt a vagyonrendelő jogai és kötelezettségei illetik meg, illetve terhelik abban a körben, amelyben a szerződés e jogait és kötelezettségeit nem korlátozta.

[266] Ptk. 6:316. §.

[267] Dr. Lajer Zsolt ügyvéd, egyetemi adjunktus (Budapesti Corvinus Egyetem).

[268] A tanulmány az eredetileg a Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok 2020 c. kötetben (szerk.: Bodzási Balázs, Budapest, 2020; elérhető: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/5870/1/BCE_Gazdasagjog_tanulmanykotet_v2.pdf), A választottbíró jogviszonyának néhány kérdéséről a Vbt. 57. § alapján c. megjelent írás átnézett változata.

[269] A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény; a továbbiakban: Vbt. A törvény újdonságaihoz lásd Bodzási Balázs: Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról. In: Tanulmánykötet a Kereskedelmi Választottbíróságról (szerk.: Bodzási B.), Budapest, 2018, 11. és köv. o.

[270] Sárközy Tamás: Választottbírói helytállás - felelősség, különös tekintettel a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére, Gazdaság és Jog, 2019/7-8. szám, 19-24. o., Sallai Károly: A megbízási szerződés különleges formája - választottbírói szerződés a 2017. évi LX. tv. alapján, Magyar Jog, 2019/6. szám, 377-388. o.

[271] Ujlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Tébe, Budapest, 3. kiadás, 1944, 140. o., Horváth Éva: Nemzetközi választottbíráskodás. HVG-ORAC, Budapest, 2010, 63. o.; ugyanígy 1282/B/1993. AB határozat IV.1. pont is, Fővárosi Ítélőtábla BDT 2014/3137. sz. II. döntvényfej.

[272] Brósz Róbert - Pólay Elemér: Római jog. 3. kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 1332. szám. Lásd még Boócz Ádám: Észrevételek az arbiterről, Állam- és Jogtudomány, 2010, 260. o., Fritz Katalin: A választottbírósági szerződésekről, különös tekintettel a hibás kötésekre. 2002, Kézirat, 3. és 4. o. Hasonló megoldást követett az 1911-es Pp. 773. § (3) bekezdése.

[273] Ehhez lásd Wallacher Lajos: Anyagi jogi normák beszüremlése a választottbírósági eljárás szabályozásába. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (szerk.: Burai-Kovács János). HVG-ORAC, Budapest, 2019, 191. és köv. o.

[274] Eugen Bucher: Noch einmal das Rücktrittsrecht des Schiedsrichter etc. ASA-Bulletin, 2002/3, 413-426. o.

[275] Reinhard Bork - Herbert Roth: Kommentar zum Ziviprozessordnung 10. kötet, 23. kiadás, 2014, Mohr Siebeck, Tübingen, 1025 § előtt 15. szélszám.

[276] Oberste Gerichtshof 4Ob30/12h számú ügyben hozott ítéletének 1.2. pontja. Az osztrák ítéletek a https://www.ris.bka.gv.at/Jus/ oldalon érhetőek el.

[277] Ugyanott 1.2. (b) és (c) pont.

[278] Ugyanott 1.4. pont.

[279] Julian Jaschinski - Maximilian Kuchernig: Schiedsrichterliche Rechte und Pflichten im nationalen und internationalen Schiedsverfahren; rescriptum 2015/1, 32. o.

[280] UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration (2006. évi állapot). Letölthető: https://uncitral.un.org/sites/uncitral.un.org/files/media-documents/uncitral/en/19-09955_e_ebook.pdf (2020.10.10.)

[281] Bundesgerichtshof II ZR 23/52. sz. ügyben született ítélete. A német ítéletek a https://dejure.org/gerichte honlapon keresztül érhetőek el.

[282] Oberster Gerichtshof 4Ob30/12h ügyben született ítélet 1.1 pontja

[283] Bernhard Berger - Franz Kellerhals: Internationale und interne Schiedsgerichtsbarkeit in der Schweiz, Stämpfli Verlag és Manz, Bern és Bécs, 2006, 313. o.

[284] Peter Schlosser i.m. (7. lábjegyzet).

[285] Entscheidungen des Schweizerischen Bundesgerichtes ("BGE", a Svájci Szövetségi Bíróság döntéseinek hivatalos gyűjteménye) 111 1A kötet 72, 76.o. A svájci ítéletek a https://www.bger.ch/index/juridiction/jurisdiction-inherit-template/jurisdiction-recht.htm honlapon kereshetőek.

[286] Ujlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Tébe, Budapest, 3. kiadás, 1944, 141., 144. és köv. o. Villányi László Meszlény Artúr alapján különös tekintet alá eső ún. önálló megbízottnak tekintette a választottbírót (Magyar magánjog IV. kötet, szerk.: Szladits Károly, Budapest, 1940-1942, 672. o.).

[287] Horváth Éva - Kálmán György: Nemzetközi eljárások joga, A kereskedelmi választottbíráskodás. Szent István Társulat, Budapest, 2003, 73. o.

[288] Horváth Éva: Nemzetközi választottbíráskodás. HVG-ORAC, Budapest, 2010, 63. o.

[289] BDT 2014/3137.

[290] Lásd a 2. lábjegyzetben hivatkozott tanulmányok: Sárközy Tamás: Választottbírói helytállás - felelősség, különös tekintettel a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére, Sallai Károly: A megbízási szerződés különleges formája - választottbírói szerződés a 2017. évi LX. tv. alapján

[291] BH 1996/257.

[292] BH 2010/96.

[293] Lásd pl. a BGH III ZR 233/84 számú ügyben hozott ítéletének II.2. b) pontja.

[294] BH 2010/96.

[295] Ezért minősíti például Pierre A. Karrer a választottbírók közötti jogviszonyt a svájci jog alkalmazásában polgári jogi társaságként (Konstituierung des Schiedsgericht in Hellwig Torggler (szerk.): Praxishandbuch Schiedsgerichtsbarkeit, Bécs, 2007, 74. szélszám). A magyar jog szerint is a közös cél elérése érdekében történő együttműködés a polgári jogi társaság lényege (vö. Ptk. 6:498. §).

[296] A lemondáshoz való joghoz lásd Wallacher Lajos i. m. (5. lábjegyzet) 191. és köv. o.

[297] Vö. BH 1982/201, 1996/257.

[298] BH 2010/96.

[299] Ujlaki (3. lábjegyzet) 174. o. (Ujlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Tébe, Budapest, 3. kiadás).

[300] OGH 1899.7.12-i ítélete, megjelent: Glaser/Unger Neue Folge 676. szám alatt. Idézi Alexander Petsche - Katharina Riedl: The Liability of Arbitrators Under Austrian Law in Austrian Yearbook on International Arbitration 2015, Bécs, 2015, 328. o.

[301] Vö. a Kölni Landgericht 29. O 159/12 számú ügyben született ítélete.

[302] BH 2010/96.

[303] Ujlaki (3. lábjegyzet) 168. o. (Ujlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Tébe, Budapest, 3. kiadás, 1944).

[304] Lásd a Müncheni Oberlandesgericht 34 Sch 26/07 ügyben született ítéletét.

[305] Kovács Marcel: A polgári perrendtartás magyarázata. 3. kötet, 2. kiadás, Budapest, Atheneaum, 1930, 1428. o.; vö. BH 2001/387.

[306] A fogalomhoz lásd Kemenes István: A szerződésszegés szabályozása az új polgári törvénykönyvben, Jogtudományi Közlöny, 2014/5. szám, 214. o.

[307] A Vbt. 57. § (2) bekezdésének hatályos szövegét Magyarország 2020. évi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 166. §-a állapította meg. A módosítást megelőzően a (2) bekezdés szövege a következőképpen szólt: "A választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az érvénytelenített ítélettel megszűnt választottbírósági eljárás választottbírói díjmentes, az érvénytelenített ítéletet hozó választottbírósági tanácsot díj nem illeti meg. Az érvénytelenítést követően folytatódó eljárásban a felek adminisztrációs költség fizetésére nem kötelezhetők."

[308] Nem minden esetben folytatódhat az eljárás, mert a Vbt. 47. § (2) bekezdés aa) és ba) pontjai szerinti érvénytelenítés esetén már maga az eljárás sem indulhatott volna meg jogszerűen.

[309] A megbízatás megszűnését a nemzetközi választottbírósági szakirodalom "functus officio" néven illeti.

[310] Lásd László András Dániel: Felelősség a választottbíráskodási tevékenységgel okozott károkért az új választottbírósági törvény alapján. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (szerk.: Burai-Kovács János). HVG-ORAC, Budapest, 2019, 159. és köv. o.

[311] BH 2010/96.

[312] BDT 2014/3137.

[313] Pfv.IV.20.816/2014/11.

[314] BDT 2014/3137.

[315] A II ZR 149/53 számú ügyben hozott ítéletében.

[316] Vö. 3131/2019. (VI.5.) AB határozat 22 pont.

[317] Kúria Pfv.III.21.148/2013/4. 6.o.; BH 1993/32., 2003/65., BDT 2009/1949, BDT 2006/1496.

[318] Vö. 778/D/2000 és 339/B/2003 AB végzések, PJD 2017/6., BDT 2017/3612., 2014/3137.

[319] Az osztrák joggyakorlat önkényes jogalkalmazás esetében kivételesen lehetőséget lát a választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatára; pl. OGH 180Cg1/19z sz. ítélet indokolása B.2.2.2. pontja.

[320] BH 2009/15.

[321] BH 2010/38.

[322] EBH 2001/526.

[323] BDT 2017/3696., 2017/3650.

[324] BDT 2014/3137.; Kúria Pfv.III.21.148/2013/4.

[325] Az osztrák jog tekintetében lásd: OGH 4Ob30/12h számú ügyben hozott ítéletének 1.4. (a) pontját.

[326] Így például az OGH az 1 Ob 253/97f szám alatti ügyben.

[327] EBH 2007/1624.

[328] Vö. BDT 2014/3137.

[329] Lukács Józsefné dr. a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság titkárságvezetője.

[330] A Vbt. szerinti elnevezése: Kereskedelmi Választottbíróság.

[331] A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság, Energetikai Állandó Választottbíróság és a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság.

[332] A Vbt. 8. § (1) bekezdésében foglalt definíció szerint a választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amelyben meghatározott - akár szerződéses, akár szerződésen kívüli - jogviszonyukból keletkező, köztük már felmerült vagy a jövőben felmerülő minden vagy valamely konkrétan meghatározott vitát választottbíráskodásnak vetnek alá. A választottbírósági szerződés lehet más szerződés része (a továbbiakban: választottbírósági kikötés) vagy önálló szerződés.

[333] 5/2017. sz.

[334] Vb/20029.

[335] 3/5/2019. számon közzétett elvi jelentőségű választottbírósági végzés.

[336] Vb/17085.

[337] 2018. évi XLVI. törvény a sportról szóló 2004. évi I. törvény és az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény módosításáról.

[338] Vbt. 12. § (8) bekezdés.

[339] Vbt. 14. § (4) bekezdés.

[340] Prof. Dr. Nagy Csongor István tanszékvezető egyetemi tanár, SZTE-ÁJTK, ügyvéd.

[341] Loukas A. Mistelis, Part I Fundamental Observations and Applicable Law, Chapter 1 - Arbitrability - International and Comparative Perspectives. In: Loukas A. Mistelis, Stavros & L. Brekoulakis (szerk.): Arbitrability: International and Comparative Perspectives. Kluwer Law International, 2009, 1:19-1:24.

[342] Lásd Einführungsgesetzes zum Bürgerlichen Gesetzbuche (EGBGB), 6. §; Parsons & Whittemore, 508 F.2d 969, 974 (2d Cir. 1974); Termorio S.A. E.S.P. v. Electranta S.P., 487 F.3d 928, 938 (D.C. Cir. 2007), Newco Limited v. Government of Belize, No. 15-7077 (D.C. Cir. May 13, 2016).

[343] Lásd Mitsubishi v. Soler Chrysler-Plymouth, 473 U.S. 614 (1985); Boóc Ádám: Észrevételek a kereskedelmi választottbírósági ítéletek érvénytelenítéséről a közrendbe ütközés okán a magyar jogban. Jogtudományi Közlöny, 2020. 75. évf. 4. sz. 167-173. o.

[344] Stavros Brekoulakis, Law Applicable to Arbitrability: Revisiting the Revisited lex fori, Queen Mary University of London, School of Law Legal Studies Research Paper No. 21/2009.

[345] 1962. évi 25. törvényerejű rendelet a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről.

[346] Lásd Loukas A. Mistelis, Part I Fundamental Observations and Applicable Law, Chapter 1 - Arbitrability - International and Comparative Perspectives. In: Loukas A. Mistelis, Stavros & L. Brekoulakis (szerk.): Arbitrability: International and Comparative Perspectives. Kluwer Law International, 2009, 1:25-1:38.

[347] Hamayoon Arfazadeh, "Arbitrability under the New York Convention: The Lex Fori Revisited". In: Arbitration International, 2001. 17. évf. 1. sz. 73. o.

[348] 1964. évi 8. törvényerejű rendelet a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961. április 21-én kelt Európai Egyezmény kihirdetéséről.

[349] Lásd Boóc Ádám: Elméleti észrevételek a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági ítéletek érvénytelenítése vonatkozásában. Jogtudományi Közlöny, 2019. 74. évf. 9. sz. 367-372. o. A magyar jogi vonatkozások tekintetében lásd Boóc Ádám: Észrevételek a választottbírósági ítéletek érvénytelenítéséhez az új magyar vbt. vonatkozásában. In: Burai-Kovács János (szerk.): A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, Budapest, 2019. 134-148. o. Külföldi jogi vonatkozások tekintetében lásd Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése néhány külföldi állam jogrendszerében és a magyar jogban az új magyar választottbírósági törvény alapján. In: Bodzási Balázs (szerk.): Tanulmánykötet a Kereskedelmi Választottbíróságról. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. 21-34. o.; Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése: Jogösszehasonlító elemzés és az új magyar szabályozás bemutatása. Patrocinium Kiadó, Budapest, 2018.; Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése az angol jogban. Magyar Jog, 2019. 66. évf. 7-8. sz. 460-467. o.; Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése az osztrák jogban. In: Boóc Ádám, Csehi Zoltán, Homicskó Árpád Olivér, Szuchy Róbert (szerk.): 70 Studia in Honorem Ferenc Fábián. Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2019, 69-78. o.; Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése az USA jogában. Glossa Iuridica, 2020. 7. évf. 1-2. sz. 101-123. o.

[350] Lásd Bernard Hanotiau, The Law Applicable to Arbitrability. Singapore Academy of Law Journal, 2014. 26. évf. 878-883. o.; Schmidt Richárd: A választottbírói Kompetenz-Kompetenz hazai eróziója. Jogtudományi Közlöny, 2020. 5. sz. 198-208. o.

[351] Lásd Bernard Hanotiau, What law governs the issue of arbitrability? In: Arbitration International, 1996. 12. évf. 4. sz. 391. o.

[352] Lásd Bernard Hanotiau, The Law Applicable to Arbitrability. In: Singapore Academy of Law Journal, 2014. 26. évf. 884-885. o.

[353] Dr. Schmidt Richárd ügyvéd.

[354] 23835/GR számú választottbírósági ítélet, Róma, 2019. szeptember 20. Az eljáró tanács tagjai: P. Peters (tanács elnöke), J. Burai-Kovács, A. Atteritano (tanács tagjai).

[355] Kormányrendelet 17. § (2) b) pont. Az értékhatár jelenleg 5 548 000 EUR összeg a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szerződés-odaítélési eljárásokra irányadó értékhatárok tekintetében történő módosításáról szóló 2017/2367 RENDELETE (2017. december 18.) EU Bizottság rendelet 1 cikk 2. pontja alapján.

[356] Az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló T/9637. számú törvényjavaslat indokolása. A törvényjavaslatot az Országgyűlés 2009. június 22-i ülésnapján fogadta el és 2009. évi LVII. törvényként hatályba lépett, módosítva többek között az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt.

[357] Kormányrendelet 18. § (1)-(3) bekezdés.

[358] Kormányrendelet 18. § (8) bekezdés.

[359] Kormányrendelet 19. § (1) bekezdés.

[360] Kormányrendelet 20. § (4)-(6) bekezdés.

[361] Kormányrendelet 19. § (2) bekezdés.

[362] Kormányrendelet 19. § (4) bekezdés.

[363] Kormányrendelet 19. § (6) bekezdés.

[364] Gary B. Born International Commercial Arbitration, p. 3076 (Volume III) Kluwer Law International, Second Edition 2014.

[365] Lásd a Ptk. 6:193. §-ához fűzött szakkommentárt: Polgári jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2018. szeptember 1. HVG-ORAC Jogkódex adatbázis.

[366] Gary B. Born International Commercial Arbitration, p. 3084 (Volume III) Kluwer Law International, Second Edition 2014.

[367] MKIK VB/02122. szám alatt közzétett ítélet.

[368] Étv. 39/B. § (1) bekezdés, beiktatta a 2009. évi LVII. törvény az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról.

[369] A T/9637. sz. törvényjavaslatot az Országgyűlés 2009. június 22-i ülésnapján fogadta el és 2009. évi LVII. törvényként hatályba lépett, módosítva többek között az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt.

[370] Dr. Szakál Róbert a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnökségi tagja, ügyvéd.

[371] Győri Törvényszék P.20.465/2018/4., Győri Ítélőtábla Pf.V.20.031/2019/6/I., megjelent: Polgári Jog 2020/5-6.

[372] A kirendelés elfogadásával a szakértő is "beszerződik" az eljárásba.

[373] Az ettől eltérő álláspontot ismertette László András Dániel a "Felelősség választottbíráskodási tevékenységgel okozott károkért az új választottbírósági törvény alapján" című tanulmányában. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, 162-165. o.

[374] Szabályzat 2. § (1) bek.

[375] Az e pont szerinti pontosítások elméleti és gyakorlati szükségességére és indokoltságára Varga István hívta fel a figyelmet "A kereskedelmi állandó választottbíróság új eljárási szabályzata" című elemzésében, az 1. § (2) bekezdése 2018. augusztustól hatályos szövege értelemzavaró részének ("magyarországi székhelyű állandó választottbíróság eljárása esetén") bírálatára is kiterjedően. (A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, 172-173. old.) Bízzunk benne, hogy a jogalkotó műhelyében ez a rendelkezés is tovább csiszolódik, és jövőre már e téren is eredményről számolhatok be.

[376] Lásd erről e sorok írójának "Gondolatok a választottbíráskodás felelősségi kérdéseiről" szóló ismertetőjét (A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG-ORAC, 154-156. old.)

[377] Yves Derains-Eric A. Schwartz: A Guide to the new ICC Rules of Arbitration, Kluwer Law International, 1998, 281. o.

[378] Prof. Dr. Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK), ügyvéd.

[379] A jelen írás a "31. Közép-Európai Közjegyzői Kollokvium 2019. november 8-i ülésnapján, Debrecenben elhangzott plenáris előadás változatlan szövege, és ennek megfelelően magán hordja a szóbeli előadás szabadabb, néhol elvarratlan jellegét.

[380] Dr. Varga Tamás ügyvéd.

[381] A beruházás vonatkozásában alkalmazott formanyomtatvány az ún. "Plan and Design formanyomtatvány, a Vállalkozó tervezésében készülő Villamos és Gépészeti, valamint Építőipari és Műszaki Munkákhoz" - Első, 1999-es kiadás angolul, 2001-es kiadás magyarul. A formanyomtatványt általánosan a "FIDIC Sárga Könyv"-nek nevezik.

[382] A KSZF szerint az ÁSZF 3.5. Alcikkelyének helyes magyar fordítása szerinti szöveg.

[383] A Sárga Könyv megnevezése a magyar anyagi polgári jog besorolása szerinti vállalkozó esetében a megbízó.

[384] A KSZF szerint az utolsó bekezdés előtt hozzáadandó szöveg.

[385] A KSZF szerint módosított szöveggel.

[386] A KSZF szerint módosított szövegrésszel.

[387] Ebben az eljárásban a vállalkozó felperes, míg a megbízó alperesi pozícióban volt.

[388] Ebben az eljárásban a megbízó alperesi, míg a vállalkozó felperesi pozícióban volt.

[389] Court of Appeal of Singapore [2011] SGCA 33. CRW Joint Operation v. Perusahaan Gas Negara (Persero) TBK (2011. július 13.).

[390] Ugyan a Szingapúri Fellebbviteli Bíróság döntése a FIDIC Red Book vonatkozásában vont le következtetéseket, azonban a FIDIC Red Book szövegezése e tekintetben megegyezik a Yellow Book szövegezésével.

[391] "Sub-Clause 20.7 only deals with the situation where both parties are satisfied with the DAB decision. If not (i.e., if a notice of dissatisfaction has been served), then there is no immediate recourse for the aggrieved party to ensure the DAB decision can be enforced." A Fellebbviteli Bíróság döntésének 55. bekezdése.

[392] "However, with the exception of the Gold Book, the ofher FIDIC forms expressly allow for this possibility only where the decision has not been challenged." F/77. melléklet 10. oldal, Conclusion alcím, 2. bekezdés utolsó mondat (Marcello Viglino, Dispute Adjudication in Civil Law Countries: Phantom or Effective Dispute Resolution Method?).

[393] A KSZF szerint az alcikkely helyes fordítása.

[394] A KSZF szerint módosított szöveggel.

[395] Az alcikkely a 3. kérdésnél szó szerint idézve.

[396] A feldolgozott jogvitákkal érintett szerződésben kikötött irányadó magyar jog szankciórendszerét alapul véve.

[397] A könnyebb érthetőség és kezelhetőség céljából csak a II. fejezetben írt kérdés sorszámot jelzem, ehhez csatlakozik az "ajánlás".

[398] Prof. Dr. Vékás Lajos az MTA rendes tagja, professor emeritus.

[399] A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság létrehozásának hetvenedik évfordulója alkalmából 2019. november 29-én rendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett szövege.

[400] Az Egyezmény magyar nyelvű kommentárja: Sándor Tamás - Vékás Lajos: Nemzetközi adásvétel. HVG-ORAC, Budapest, 2005, 684 o.

[401] Eörsi habitusát találóan jellemző adalékként említhetjük, hogy az egyik előkészítő ülés alatt kis színdarabot írt "Unifying the law" címmel, amely szellemesen karikírozza a jogösszehasonlító értekezletek stílusát és hangulatát, és amelyet az egyik vezető összehasonlítójogi folyóirat, az American Journal of Comparative Law közölt: Unifying the Law - A Play in one Act, with a Song. Am J. Comp. L. 25 (1977) 658-662. o.

[402] Schmitthoff, Clive Maximilian (1903-1990) a nemzetközi kereskedelmi jog egyik legjelesebb művelője. "Export Trade: The Law and Practice of International Trade" című alapvető műve számos kiadásban látott napvilágot.

[403] 2019. szeptember 27-i állapot: UN Treaty Collection Status of Treaties.

[404] Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 2.3; von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 12; Honnold, Rn. 76; Karollus, 38; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 20. A hallgatólagos kizárás lehetősége ellen Réczei, 176.

[405] OLG Köln, ZIP 1992, 1482; Staudinger/Magnus Art. 6, Rn. 51.

[406] Von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 21; Honsell/Siehr, Art. 6, Rn. 6; Staudinger/Magnus, Art. 6. Rn. 36-37.

[407] Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 41.

[408] Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 2.3.3; von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 20; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 42-43.

[409] Ugyanígy von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 19; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 46.

[410] Ugyanígy Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 47.

[411] Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 2.4; Winship, Scope, 1-33; von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 13; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 10.

[412] Bianca/Bonell, Art. 6, 2.3.3; von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 16; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 24.

[413] Ugyanígy külföldi bírósági ítéletek: BGH NJW 1997, 3310; NJW 1999, 1259; OGH, JBL 1999, 55; OLG Köln, RiW 1995, 393.

[414] VB/04150.

[415] Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 24. Így járt el a bíróság például: BGH NJW 1997, 3310; OGH, JBL 1999, 55.

[416] Loewe, 31.

[417] Karollus, 38-39; Vékás (1987) szerint egy ilyen jogválasztás legalábbis az Egyezmény kizárása melletti védelmet állít fel: 346.

[418] Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 26.

[419] Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 2.3.2; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 23.

[420] Soergel/Lüderitz, Art. 6, Rn. 1; Honsell/Siehr, Art. Rn. 4; ellentétesen, az irányadó jog dönt a kizáró megállapodás érvényességéről: von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 23.

[421] Ugyanígy Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 3.3.2; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 13.

[422] Eörsi, 18; Bianca/Bonell/ Bonell, Art. 6, Rn. 2.4; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 12.

[423] Winship, Scope, 1-33; Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 3.1, von Caemmerer/Schlechtriem/ Herber, Art. 6, Rn. 8.

[424] Ugyanígy Honsell/Siehr, Art. 6, Rn. 13; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 58.

[425] Mivel a Róma I rendelet tárgyi hatálya nem terjed ki a családjogi szerződésekre és jognyilatkozatokra, az értékpapírokra, a társaságok, egyesületek és más jogi személyek létesítő okiratára, továbbá a választottbírósági megállapodásra, az ezekre alkalmazandó jogot az új nemzetközi magánjogi Kódex, a 2017. évi XXVIII. törvény határozza meg.

[426] Ugyanígy Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 3.3.2.; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 60.

[427] Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 3.5; Honnold, Rn. 84; Schlechtriem 22; von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 31; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 62.

[428] Bianca/Bonell/Bonell, Art. 6, 3.5.2; von Caemmerer/Schlechtriem/Herber, Art. 6, Rn. 31; Staudinger/Magnus, Art. 6, Rn. 64-65.

[429] Karollus, 39; Honnold, Rn. 83; Loewe, 31.

[430] http://www.unidroit.org/english/principles/contracts/main.htm.

[431] http://frontpage.cbs.dk/law/commission_on_european_contract_law/.

[432] Rauscher, Thomas: Internationales Privatrecht, mit internationalem und europäischem Verfahrensrecht.3 Müller, Heidelberg 2017, 249. o., 156. lj.; lásd továbbá Vékás Lajos kommentárját a 9. §-hoz, in: Vékás Lajos - Nemessányi Zoltán - Osztovits András (szerk.): A nemzetközi magánjogról szóló törvény kommentárja. HVG-ORAC, Budapest 2020.

[433] Hasonló rendelkezést tartalmaz az új nemzetközi magánjogi Kódex, a 2017. évi XXVIII. törvény 50. § (4) bekezdése tisztán belföldi tényállások esetére. Lásd Nagy Csongor István kommentárját az 50. §-hoz, in: Vékás Lajos - Nemessányi Zoltán - Osztovits András (szerk.): A nemzetközi magánjogról szóló törvény kommentárja. HVG-ORAC, Budapest 2020.

[434] Dr. János Burai-Kovács, President of the Arbitration Court attached to the Hungarian Chamber of Commerce and Industry, attorney at law.

[435] Quoted: Tamás Lábady: A magánjog általános tana [The general doctrine of private law]. Szent István Társulat, 4th edition, p 118.

[436] (Tamás Lábady: QN., p 143, Art. 29).

[437] Dr. habil. Adam Boóc, PhD., Associate Professor, Head of Department (Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary, Department of Civil Law and Roman Law), attorney-at-law.

[438] See especially: Redfern, A. - Hunter, M..: Law and Practice of International Commercial Arbitration. London, 20044 p. 156. Summary on the international commercial arbitration in Hungarian see: Boóc, Á.: Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. A választottbíró megválasztása és kizárása. (The international arbitration. The appointment and the challenge of the arbitrator.) Budapest, 2009.; On the history of the Hungarian arbitration in the newer Hungarian literature see: Kecskés, L.: A választottbíráskodás vallástörténeti és gazdaságtörténeti gyökereiről. (On the roots of the religious history and economic history of the arbitration.) In: A választottbíráskodás és más alternatív vitarendezési eljárások jogi szabályozásának alapjai. (The fundaments of the arbitration and other alternative dispute settlement procedures.) (edited by: Kecskés, L. - Tilk, P.) Pécs, 2018. p. 5-14. See especially on the roots of arbitration in Roman Law in the Hungarian literature: Kecskés, L.: A választottbíráskodás történeti alapjai. (The historical fundaments of the arbitration.) In: Kecskés, L. - Lukács, J.(edited): Választottbírók könyve. (Book of the arbitrators). Budapest, 2012. p. 33-70.; Kecskés, L.: Választottbíráskodás a római jogban. (Arbitration in the Roman Law.) In: Magyar Jog 60 (2013) p. 193-204. See especially on the antecedents of the Hungarian arbitration: Fabinyi, T.: Választottbíráskodás (The arbitration) Budapest, 1926.; Boóc, Á.: A Brief Introduction to Hungarian Arbitration Law. In: Acta Juridica Hungarica 43 (2008). p. 351-358. Kecskés, L.: A kezdeteknél a választottbíráskodás az állami igazságszolgáltatással vegyes rendszerben jelent meg Magyarországon. (In the beginning the arbitration appeared in Hungary as a mix with the state jurisdiction.) In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (Annales of the commercial arbitration 2018.) (edited by: Burai-Kovács, J.) Budapest, 2019. p. 15-19.

[439] See: Ujlaki, L.: A választottbírósági szerződés jogági elhelyezettsége és tipológiája (The position of the arbitration agreement in the branches of law and its typology.) In: Jogtudományi Közlöny. 46 (1991). p. 217.

[440] See summary on this topic: Roebuck, D.: Ancient Greek Arbitration. Oxford, 2001.

[441] In the third song of the Ilion we can read to following text: Come now, let us wager a tripod or a cauldron, and as umpire betwixt us twain let us choose Atreus' son Agamemnon, as to which mares are in the lead - that thou may learn by paying the price." See: https://www.theoi.com/Text/HomerIliad23.html time of downloading: 23. 06. 2019, 21:46re aimed at successful settlement ofhe modern timesthe parties consent, comes from the concept of the bono, known by the ius com.

[442] See: Bohácek, M: Arbitration and State - Organized Tribunal in the Ancient Procedure of the Greeks and Romans. In: Iura 3 (1952). p. 196.

[443] See: Roebuck, D.: 'Best to Reconcile': Mediation and Arbitration in the Ancient Greek World. Arbitration. The Journal of the Chartered Institute of Arbitrators. November, 2000. p. 278-279.

[444] See: Roebuck: Op. cit. p. 286.

[445] See: Bohácek: Op. cit. p. 201.

[446] See: Stein, P.: Legal Institutions. The Development of Dispute Settlement. London, 1984. p. 5.

[447] See the text of Cicero's De officiis: http://www.thelatinlibrary.com/cicero time of downloading: 24. 06. 2019, 11:46re aimed at successful settlement ofhe modern timesthe parties consent, comes from the concept of the bono, known by the ius com.

[448] See in connection: Roebuck, D. - De Loynes de Fumichon, B.: Roman Arbitration. Oxford, 2004. p. 52.

[449] On the concept of the legis actio see a summary from the Hungarian literature: Földi, A.: Megjegyzések a legis actiók kérdéséhez. (Comments of the question of the legis actio.) In: Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae 29 (1987). p. 47-64. On the concept of the legis actio sacramento in rem see especially: Nótári, T.: Duellum sacrum - gondolatok a legis actio sacramento in rem kapcsán. (Duellum sacrum - Thoughts on the legis actio sacramento in rem.) In: Állam- és Jogtudomány 47 (2006). p. 87-113.

[450] See: http://legalhistorysources.com/Law508/Roman%20Law/GaiusInstitutesEnglish.htm#FOURTH%20BOOK Time of downloading: 23. 06. 2019. 22:00

[451] In Hungarian see: Cicero: Az Állam. The State. (trans.: Hamza, G.) Budapest, 1995. p. 178.

[452] See: http://legalhistorysources.com/Law508/Roman%20Law/GaiusInstitutesEnglish.htm#FOURTH%20BOOK Time of downloading: 23. 06. 2019. 22:02

[453] On the concept of actiones arbitrariae see especially: Levy, E.: Zur Lehre von den sog. actiones arbitrariae. Weimar, 1915.

[454] See: Gaius Római jogi Institutióinak négy könyve latinul és magyarul. (Four books of the Institutes of the Roman Law of Gaius in Latin and Hungarian.) (trans.: Bozóky, L.) Budapest, 1886. p. 421.

[455] See: Roebuck - De Loynes de Fumichon: Op. cit. p. 67 - 69.

[456] See: Zimmermann, R.: The Law of Obligations. Roman Foundations of the Civilian Tradition. Oxford, 1996. p. 514.

[457] "Da dieses Verfahren [sc. die private Schiedsgerichtsbarkeit] kein gerichtliches ist, liegt es außerhalb des Gegenstandes dieser Darstellung." See: Kaser, M - Hackel, K.: Das römische Zivilprozessrecht. München, 19962. p. 639.

[458] See: Kaser, M.: Römisches Privatrecht. Ein Studienbuch. München, 19684. p.180.

[459] See also: Boóc, Á.: Megjegyzések a választottbírónak az eljárásból való kizárásáról (Comments on the challenge of the arbitrator.) In: Állam- és Jogtudomány 47 (2006) p. 451. Regarding the procedural guarantees of arbitration see from the recent Hungarian literature: Nochta, T.: About guarantees of a fair trial in arbitration proceedings. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (Annales of the commercial arbitration 2018.) (edited by: Burai-Kovács, J.) Budapest, 2019. p. 381-386.

[460] See: "Si domini, qui invicem stipulati sint, procuratores suos agere apud arbitrium velint, potest iubere ipsos etiam adesse." (Paul. D. 4, 8, 32, 18.)

[461] See: Thomas, J. A. C.: Textbook of Roman Law. Amsterdam - New York - Oxford, 1976. p. 320.

[462] See especially related to this: Roebuck - De Loynes de Fumichon: Op. cit. p. 114.

[463] See: "De his rebus et rationibus et controversiis iudicare arbiter potest, quae ab initio fuissent inter eos qui compromiserunt, non quae postea supervenerunt" (Paul. D. 4, 8, 46.).

[464] See especially on this: Cremades, B.M.: Resurgence of the Calvo Doctrine in Latin America. In: Business Law International 7 (2006). p. 53-72.

[465] See summary on the law of the arbitration of South-America: Kleinheisterkamp, J.: International Commercial Arbitration in Latin America. Regulation and Practice in the MERCOSUR and the Associated Countries. New York, 2005. From the Hungarian literature see especially: Boóc, Á.: A kereskedelmi választottbíráskodás egyes sajátosságai Dél - Amerikában. (Specific features of the commercial arbitration in South-America.) In: Állam- és Jogtudomány 48 (2007) p. 289-332.

[466] See: D. 4, 8, 32, 21.

[467] "Iudicium est pecuniae certae, arbitrium incertae; ad iudicium hoc modo venimus ut totam litem aut obtineamus aut amittamus; ad arbitrium hoc animo adimus ut neque nihil neque tantum quantum postulavimus consequamur." According to the citation, the judgement - the iudicion - is about a certain amount of money, the arbitration procedure is about an uncertain. According to the citatum we initiate the court procedure with the expectation of gaining or losing the whole sum, and the arbitration procedure with the expectation of not gaining nor losing the whole sum. Cites and comments the work of Cicero: Roebuck - De Loynes de Fumichon: Op. cit. p.161. The content of this quotation is reminiscent of modern arbitration, that also one of the specialties of the modern arbitration is to strive for the settlement of the litigants with a deal. See also.: Redfern - Hunter: Op cit. p. 1.

[468] See also on this: Földi, A. - Hamza, G.: A római jog története és Institúciói. (History and Institutes of Roman Law). Budapest, 201217 p. 542.

[469] See: Zimmermann: Op. cit. p. 514.

[470] "Whatever the form of mediator, he must be accepted as impartial." See: Stein: Op. cit. p. 5.

[471] See: C. 2, 55, 1.

[472] See: Kecskés, L.: A választottbíráskodás római jogi gyökereiről. On the Roman Law roots of the arbitration. In: Studia in honorem Gábor Hamza: Ünnepi tanulmányok Hamza Gábor 70. születésnapja tiszteletére. (Celebrating studies in honor of the 70th birthday of Gábor Hamza.) (edited: Boóc, Á. - Sándor, I.) Budapest, 2019. p. 171.

[473] See also: Humbert, M.: Arbitrage et judgement ? Rome. In: Droit et cultures 28 (1994). p. 59-60.

[474] See: Kaser-Hackel: Op. cit. p. 639.

[475] See also on the difference between arbiter and arbitrator: Coing, H.: Zur Entwicklung des Schiedsvertrages im Ius Commune. Die amicabilis compositio und der Schiedsspruch ex aequo et bono. In: Festschrift für Heinz Hübner zum 70. Geburtstag am 7. November, 1984. (hrsg.: Baumgärtel, G. - Klingmüller, E. - Becker, H. J. - Wacke, A.) Berlin - New York, 1984. p. 35-36.

[476] Speculum Iudiciale of Durantis (Pars I. Lib. I. Partic. I., § 1,3. és § 1,2.) cites: Zimmermann: Op. cit. p. 529.

[477] See especially: Kecskés, L.: A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben. (The evolution of the civil law in the major jurisdictions of the continental Europe.) Budapest - Pécs, 2004. p. 114-121.

[478] See: Coing: Op. cit. page 37.

[479] See on this: Boóc: International Commercial arbitration… p. 305.

[480] See: Zimmermann: Op.cit. p. 530.

[481] See also: Hamza, G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján (The evolution of the European civil law. The emergence of the modern civil law systems based on the Roman Law traditions.) Budapest, 2002. p. 44-45. From the recent Hungarian literature see: Boóc, Á. - Fábián, F. - Sándor, I. - Török, G.: A civilisztika dogmatikája. (Dogmatical questions of Civil Law.) Budapest, 2009. p. 35.

[482] Dr. Miklós Boronkay, attorney at law (Szecskay Law Firm).

[483] Dr. Philip Exenberger, attorney at law (Dorda Rechtsanwälta GmbH).

[484] The articled originally appeared in Christian Klausegger, Peter Klein, Florian Kremslehner, Alexander Petsche, Nikolaus Pitkowitz, Irene Welser, Gerold Zeiler (eds.): Austrian Yearbook on International Arbitration 2020. Manz, Wien, 2020, p. 411-418.

[485] Arick Wierson, This Thanksgiving, Take Your Turkey to the Next Level With Blockchain, The Observer (11 October 2018).

[486] Https://kleros.io; see also Paul Cohen & Sophie Nappert, Robots redux: blockchain, augmented reality, quantum computing and the future of arbitration, GAR (3 September 2019).

[487] The so-called "proof-of-work"-concept, used by Blockchains Bitcoin and Ethereum.

[488] Such as the so-called "proof-of-stake"-concept, used by Blockchains EOS, Steem and Bitshares.

[489] Art II New York Convention.

[490] Art VII New York Convention.

[491] See UNCTAD Materials on Electronic Arbitration (2003), available for download at https://unctad.org/en/Docs/edmmisc232add20_en.pdf.

[492] For further reference, see Reinmar Wolff, E-Arbitration Agreements and E-Awards - Arbitration Agreements Concluded in an Electronic Environment and Digital Arbitral Awards,,in Piers/Aschauer, Arbitration in the Digital Age: The Brave New World of Arbitration (2018).

[493] For example, France; see UNCTAD Materials on Electronic Arbitration (2003), available for download at https://unctad.org/en/Docs/edmmisc232add20_en.pdf.

[494] Marianne Kecsmar, founding member of the international arbitration network Pellerin Kecsmar Mirza Avocats, Paris, Member of the ICC International Court of Arbitration.

[495] Published in ICC DISPUTE RESOLUTION BULLETIN 2018 ISSUE 3 GLOBAL DEVELOPMENTS

[496] The previous Arbitration Act LXXI of year 1994, based on the 1985 UNCITRAL Model Law, was considered as out-dated in some respects. The new Hungarian Arbitration Act containing 69 §§ organised under 13 chapters can be found at https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1700060.TV (in Hungarian).

[497] Arbitration is a dispute resolution mechanism chosen by the parties in case of a dispute arising from any relationships of a commercial nature (3. §(1)). Under the 1994 Act. arbitration was restricted to disputes where the parties had free disposal over the subject matter of the dispute.

[498] As the 'positive' application of the kompetenz-kompetenz principle. Its corollary, the negative application of the kompetenz-kompetenz principle, is embodied in 9. §; according to this provision: unless the court finds that the agreement is void or inapplicable, it has to decline jurisdiction in favour of the arbitral tribunal constituted or to be constituted (9. §).

[499] The number of arbitrators must in any event be an odd one (11. § (1)).

[500] An arbitral award must comply with the rules as to form and substance under the Act; it must be in writing, dated and signed by the majority of the arbitrators, and the reasons for the Award must be included, as well as the decision on the amount and the allocation of the procedural costs and expenses (44. §). An award by consent is permitted (43 §).

[501] The action to set aside the arbitral award does not suspend the enforcement of the award; at the request of a party the competent court can order such suspension until the end of the annulment procedure (7. §(5)).

[502] The annulment grounds under the Hungarian arbitration law are those listed in Article 34 of the UNCITRAL Model Law. Hungary has acceded to the New York Convention subject to the reciprocity and commercial relationship reservations.

[503] This recourse is only available if the new evidence could not be submitted during the initial arbitral procedure for reasons outside the control of the party invoking it and if this evidence is so material that it would have changed the result in favour of the invoking party, had it been adduced during the initial procedure,

[504] Veronika Korom, Assistant Professor for International Business Law and Arbitration, ESSEC Business School (Paris/France); member of the Paris and Budapest Bars and solicitor (England & Wales); President of the Hungarian Arbitration Association.

[505] 2010 Queen Mary/White & Case LLP International Arbitration Survey, Choices in International Arbitration, pp. 2, 17-18; Stephan Wilske/Todd J. Fox, The Arbitrator and the Arbitration Procedure - The Global Competition for the 'Best' Place for International Arbitration - Myth, Prejudice, and Reality Bits, in: G. Zeiler/I. Welser et al. (eds), Austrian Yearbook on International Arbitration, MANZ 2009, p. 385.

[506] Elizabeth Olson, Cities Compete to Be the Arena for Global Legal Disputes, The New York Times, 11 September 2014.

[507] Stephan Wilske/Todd J. Fox, The Arbitrator and the Arbitration Procedure - The Global Competition for the "Best" Place for International Arbitration - Myth, Prejudice, and Reality Bits, in: G. Zeiler/I. Welser et al. (eds), Austrian Yearbook on International Arbitration, MANZ 2009, pp. 386-390.

[508] Andrea Carlevaris, Chapter 20: The Geography of International Arbitration - Places of Arbitration: The Old Ones and the New Ones, in Stavros L. Brekoulakis, Julian D.M. Lew et al. (eds), The Evolution and Future of International Arbitration, International Arbitration Law Library, Kluwer Law International 2016, pp. 335-336.

[509] Andrea Carlevaris, Chapter 20: The Geography of International Arbitration - Places of Arbitration: The Old Ones and the New Ones, in Stavros L. Brekoulakis, Julian D.M. Lew et al. (eds), The Evolution and Future of International Arbitration, International Arbitration Law Library, Kluwer Law International 2016, p. 338; Christophe Seraglini/Damien Nyer/Paul Brumpton/John Templeman/Lucas de Ferrari, The Battle of the Seats: Paris, London or New York?, PLC Arbitration, 6 December 2011; Stephan Wilske/Todd J. Fox, The Arbitrator and the Arbitration Procedure - The Global Competition for the 'Best' Place for International Arbitration - Myth, Prejudice, and Reality Bits, in: G. Zeiler/I. Welser et al. (eds), Austrian Yearbook on International Arbitration, MANZ 2009, pp. 390-406.

[510] According to the results of a 2006 survey conducted among 103 respondents, England was the preferred international arbitration venue, followed by Switzerland, France and the United States; see Queen Mary/PwC, International Arbitration: Corporate Attitudes and Practices, 2006, pp. 13-14. According to a 2010 survey conducted among 136 respondents, London ranked first (30%), followed by Geneva (9%), Paris (7%), Tokyo (7%), Singapore (7%) and New York (6%); see Queen Mary/White & Case, 2010 International Arbitration Survey: Choices in International Arbitration, pp. 17-20. In a 2015 survey with 763 respondents, London again ranked first (47%), followed by Paris (38%), Hong Kong (30%), Singapore (24%), Geneva (17%), New York (12%) and Stockholm (11%); see Queen Mary/White & Case, 2015 Improvements and Innovations in International Arbitration, pp. 11-17. The most recent survey, completed by 922 respondents, again lists London as the preferred seat (64%), followed by Paris (53%), Singapore (39%), Hong Kong (28%), Geneva (26%), New York (22%) and Stockholm (12%); see Queen Mary/White & Case, 2018 International Arbitration Survey: The Evolution of International Arbitration, pp. 9-12. See further Loukas A. Mistelis, Arbitral Seats: Choices and Competition, Kluwer Arbitration Blog, 26 November 2010; Dipen Sabharwal/Mona Wright, What Do Users Want from Seats and Institutions?, Kluwer Arbitration Blog, 2 November 2015; Stavros Brekoulakis/Adrian Hodi?, Arbitral Seats - An Empirical Overview, Kluwer Arbitration Blog, 17 May 2018. Some speculate that Brexit may result in a decline in London's leading position as the preferred arbitration venue; see, for example, Michael McIlwrath, Will the Brexit Result Hasten London's Decline as a Premier Seat of International Arbitration?, Kluwer Arbitration Blog, 24 June 2016, but see also Dipen Sabharwal/Mona Wright, Brexit and Beyond: Will London Still Wear Its Arbitration Crown?, Kluwer Arbitration Blog, 24 May 2018.

[511] For example, in 2017, Switzerland revised sections of the Swiss International Private Law Act relating to international arbitration with a view to increasing Switzerland's attractiveness as a place of international arbitration, see Léonard Stoyanov, Switzerland to Become More Attractive for International Arbitration, Kluwer Arbitration Blog, 18 May 2017. Hong Kong and Singapore's impressive rise as leading international arbitration hubs stems from their ability to capture the surging demand for cross-border dispute resolution services (fuelled by the exponential growth of regional and global transnational commercial activity) and the fact that each jurisdiction has a proactive legislature committed to enhancing its standing in international arbitration, a supportive and pro-arbitration judiciary,

[512] Maxi Scherer, Long-Awaited New French Arbitration Law Revealed, Kluwer Arbitration Blog, 15 January 2011; Emmanuel Gaillard, France Adopts New Law on Arbitration, New York Law Journal, 24 January 2011.

[513] See http://parisarbitration.com/en/.

[514] See https://parisarbitrationweek.com/. In response to the success of Paris Arbitration Week, London launched London International Disputes Week in 2019 to promote London globally as a leading centre for international dispute resolution, see https://lidw.co.uk/. New York followed suit by launching New York Arbitration Week, see https://nyarbitrationweek.com/.

[515] Emmanuel Gaillard, Response to the Report, in: Flaws and Presumptions: Rethinking Arbitration Law and Practice in a New Arbitral Seat, The Mauritius International Arbitration Conference 2010, pp. 313-325; Jamsheed Peeroo, Mauritius as an arbitration centre for the region, lexpress.mu, 28 July 2017; Abdul Jinadu, Arbitrating in Mauritius, Keating Chambers 2017.

[516] André Pereira da Fonseca, Portugal: A New Hub for International Arbitration Disputes, Kluwer Arbitration Blog, 7 August 2017. See also Arbitration Portugal - Portuguese Arbitration Portal, https://arbitrationportugal.com/.

[517] Mike McClure, Dubai - A Hub for International Arbitration?, Kluwer Arbitration Blog, 23 January 2013.

[518] Fernando Dias Simoes, Is Legal Reform Enough to Succeed in the Battle of Seats?, Kluwer Arbitration Blog, 30 September 2014; Andrea Carlevaris, Chapter 20: The Geography of International Arbitration - Places of Arbitration: The Old Ones and the New Ones, in Stavros L. Brekoulakis, Julian D.M. Lew et al. (eds), The Evolution and Future of International Arbitration, International Arbitration Law Library, Kluwer Law International 2016, p. 338; Stephan Wilske/Todd J. Fox, The Arbitrator and the Arbitration Procedure - The Global Competition for the 'Best' Place for International Arbitration - Myth, Prejudice, and Reality Bits, in: G. Zeiler/I. Welser et al. (eds), Austrian Yearbook on International Arbitration, MANZ 2009, pp. 415-417.

[519] See, for example, K&L Gates, Guide to Leading Arbitral Seats and Institutions, 2012; Allen & Overy, International Arbitration: Choosing the Seat, 2013; Berwin Leighton Paisner, International Arbitration - Research Based Report on Choice of Venue for International Arbitration, 2014.

[520] Chartered Institute of Arbitrators publishes CIArb London Centenary Principles, PLC Arbitration, 26 August 2015; Doug Jones, Principles for the Next 100 Years, The Resolver, May 2015, pp. 11-13. The London Principles are available under the following link: https://globalarbitrationreview.com/digital_assets/9bd26b47-c325-457a-9c1f-ca775028e2b0/London-Centenary-principles.pdf.

[521] Tom Jones, GAR-CIArb seat index launched in London, GAR, 22 November 2018.

[522] Delos Guide to Arbitration Places, Overview & Methodology, 2018, pp. 1-2.

[523] Alison Ross, The 32 Safe Seats, According to Delos, GAR, 25 September 2018; Delos Guide to Arbitration Places, Overview & Methodology, 2018, p. 3.

[524] Queen Mary/White & Case, 2018 International Arbitration Survey: The Evolution of International Arbitration, p. 11.

[525] See, for example, Berwin Leighton Paisner, International Arbitration - Research Based Report on Choice of Venue for International Arbitration, 2014, which lists as selection criteria the governing law of the contract; in case of institutional arbitration, the city where the institution is located; personal connection with the city; local law of the seat; access to a pool of good and experienced arbitrators; the presence of good local lawyers in the seat; right of appeal/recourse against the award; and the attitudes of the local courts.

[526] See, e.g., Marianne Kecsmár, A Welcomed and Debated Arbitration Reform, ICC Dispute Resolution Bulletin, 2018/3, pp. 23-25; Zoltán Novák, New Arbitration Act in Hungary, Kluwer Arbitration Blog, 15 October 2017.

[527] Explanatory Note, T/15361 Draft Act on Arbitration, 26 April 2017. See also Orsolya Lautenbach, Introduction to Act LX of 2017 on Arbitration, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 367; Balázs Bodzási, Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 96. The new 2017 Act was part of a larger re-codification and modernisation campaign launched by the Hungarian government with a view to strengthening Hungary's legal and economic competitiveness. This campaign led to the adoption of a new Civil Code in 2013, a new Code of Civil Procedure in 2016, and a new Act on Private International Law in 2017.

[528] Section 3(3) of the 2017 Act specifically provides that it must be interpreted in light of the Explanatory Note to the 2006 UNCITRAL Model Law. See Sections 18-27 of the 2017 Act on interim measures and preliminary orders and Section 37 on third party intervention. The 2017 Act also reformed the landscape of institutional arbitration in Hungary by abolishing the Permanent Financial and Capital Markets Arbitration Court and the Permanent Energy Arbitration Court and by centralising all institutional commercial arbitration disputes in the hands of the Permanent Arbitration Court attached to the Hungarian Chamber of Commerce and Industry ('HCCIAC'); see Sections 67(1) and (7) of the 2017 Act. The Arbitration Court for Sports and the Arbitration Court for Agriculture remained unaffected by the institutional reforms. At the same time, it reorganised the HCCIAC with a view to increasing its attractiveness by enhancing its efficiency, independence, and transparency; see Sections 61, 62 and 63 of the 2017 Act. The HCCIAC adopted a set of new and modern arbitration rules, the so-called Budapest Rules, which were inspired by the arbitration rules of leading arbitral institutions.

[529] Miklós Boronkay, Arbitration Reform in Hungary Background: Why Was Reform Needed?, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 340; Zoltán Faludi, Enikő Lukács, A választottbírósági eljárás modernizálását és hatékonyságát célzó eljárási lehetőségek, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 111; Éva Erdős, Gondolatok a kereskedelmi választottbírósági eljárásról, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, pp. 124-125.

[530] The problematic provisions were discussed in detail with the ICC representative at the arbitration conference organised by the Central European University on 17 May 2018 in Budapest; see Miklós Boronkay, Arbitration Reform in Hungary, in: Austrian Yearbook of International Arbitration 2019, MANZ 2019, fn. 28; see also Philippe Cavalieros, Le nouveau droit hongrois de l'arbitrage sous le prisme de la responsabilité de l'arbitre, Revue de l'arbitrage 2018, No. 3, pp. 539-559; Ioana Knoll-Tudor, The 2018 Hungarian Arbitration Act: Implications of the New Setting Aside Provisions, Kluwer Arbitration Blog, 15 July 2018.

[531] Explanatory Note to Section 1, T/15361 Draft Act on Arbitration, 26 April 2017. The initial wording of Sect. 1(1) of the 2017 Act was criticised for being unnecessarily paternalistic, for limiting party autonomy, and for being irreconcilable with the very spirit of arbitration, for instance; see e.g. Sarolta Édua Szabó, Az új Választottbírósági törvény tárgyi hatályával kapcsolatos koncepcionális és gyakorlati problémák, Polgári Jog 2018/7-8, pp. 1-20; István Varga, A választottbírósági eljárásjog újraszabályozása Magyarországon, Eljárásjogi Szemle 2018/1, pp. 2-4; Miklós Boronkay, Arbitration Reform in Hungary, in: Austrian Yearbook of International Arbitration 2019, MANZ 2019, fn. 28; Veronika Korom, Challenges to ICC and Other Foreign Institutional Arbitration under the New Hungarian Arbitration Act, ICC Dispute Resolution Bulletin, 2019/3, pp. 19-21.

[532] The likely reason for the unfortunate initial wording of Section 1(1) of the 2017 Act lay in the legislator's mistaken assumption - inherited from the previous 1994 Act - that in cases of institutional arbitration, the seat of an arbitral tribunal necessarily coincides with the location of the administering arbitral institution's headquarters and, as a consequence, in its use of the location of the institution's headquarters as a criterion for determining the territorial scope of application of Hungarian law, see Orsolya Lautenbach, Introduction to Act LX of 2017 on Arbitration, in: A kereskedelmi választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 371. The unclear and seemingly overly restrictive territorial scope of application of the 1994 Act was heavily criticised by the Hungarian arbitration community at the time, see Kinga Tímár, A választottbíráskodással kapcsolatos, aktuális szabályozási szükségletek és javaslatok a polgári perjogi kodifikáció során, in: Egy új polgári perrendtartás alapjai (eds.: János Németh/István Varga), HVG-ORAC Budapest, 2014, pp. 654-655; Miklós Boronkay/György Wellmann Jr., A választottbíráskodás helyzete Magyarországon, MTA Law Working Papers 2015/12, pp. 15-17; Tamás Éless, Adalékok a választottbíráskodásról szóló törvény hatályának helyes értelmezéséhez, Magyar Jog 2015/4, pp. 240-244; Andrea Csőke, Választottbírósági "senkiföldje?", Magyar Jog 2014/12, pp. 721-724.

[533] See Sections 1 and 47 of the 2017 Act. The judgment of the Supreme Court of Hungary No. Gf. VI. 30.842/1997 of 1997 (BH 1998.550.) confirmed that the Hungarian courts do not have jurisdiction to hear setting aside applications against arbitral awards that have not been rendered in Hungary and are not otherwise governed by Hungarian law.

[534] See Article 34 read in conjunction with Article 1(2) of the UNCITRAL Model Law, which provides that the courts of a given State have jurisdiction to hear applications for the setting aside of awards only if said awards were rendered in the territory of that State. See e.g. Articles 1494 and 1519 of the French Code of Civil Procedure.

[535] Article 1(1), New York Convention. The New York Convention entered into force with respect to Hungary on 3 June 1962; see Decree Law No. 25 of 1962.

[536] Consequently, parties were indeed best advised either to choose a seat other than Hungary for their ICC arbitration or, if they wanted their institutional arbitration to be seated in Hungary, to opt for HCCIAC arbitration instead. Art. 2(1) of the Budapest Rules provides that 'if the proceedings of the Arbitration Court [i.e. the HCCIAC] are stipulated, the place of arbitration shall be Hungary'. Therefore, HCCIAC arbitrations cannot be seated outside of Hungary.

[537] Art. 20(7) of the previously applicable 2011 version of the HCCIAC Arbitration Rules provided that, following the setting aside of the award, the dispute shall be re-submitted to the arbitral tribunal that rendered the annulled award and that this tribunal shall not be entitled to fees in respect of the new arbitration proceeding.

[538] From the perspective of the Hungarian legislator, the grounds for setting aside awards are largely aimed at sanctioning egregious irregularities in the conduct of the proceedings and in the rendering of the award by the arbitral tribunal, see Explanatory Note, T/15361 Draft Act on Arbitration, 26 April 2017.

[539] Philippe Cavalieros, Le nouveau droit hongrois de l'arbitrage sous le prisme de la responsabilité de l'arbitre, Revue de l'Arbitrage 2018, No. 3, p. 555.

[540] Marianne Kecsmár, A Welcomed and Debated Arbitration Reform, ICC Dispute Resolution Bulletin, 2018/3, p. 25; Philippe Cavalieros, Le nouveau droit hongrois de l'arbitrage sous le prisme de la responsabilité de l'arbitre, Revue de l'Arbitrage 2018, No. 3, p. 539-559; Ioana Knoll-Tudor, The 2018 Hungarian Arbitration Act: Implications of the New Setting Aside Provisions, Kluwer Arbitration Blog, 15 July 2018. See also Tamás Sárközy, A választottbíráskodás státuszkérdéseiről az új választottbírósági törvény alapján and Róbert Szakál, Gondolatok a választottbíráskodás felelősségi kérdéseiről, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, at p. 92 and p. 154.

[541] See Section 44(1) of Act No. LIV of 2018. The new Section 1(1) of the 2017 Act has thus been aligned with the recommendation in Article 1(2) of the UNCITRAL Model Law. See also Explanatory Note, Draft Bill T/386 on the protection of business secrets, dated July 2018. See further Balázs Bodzási, Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, pp. 102-103.

[542] See the revised Section 62 of the 2017 Act, which also tasks the Presidium with the creation of detailed procedural rules for the remuneration of the second arbitral tribunal and the payment of the institutional fees from the separate reserve fund. Finally, the revised Section 62 provides that where the funds available in the separate reserve fund are insufficient to cover the arbitrator and institutional fees, such fees shall be borne by the Hungarian Chamber of Commerce and Industry.

[543] As per Section 2 of the 2017 Act, Section 57(2) is mandatory and cannot be derogated from.

[544] Andrea Carlevaris, Chapter 20: The Geography of International Arbitration - Places of Arbitration: The Old Ones and the New Ones, in Stavros L. Brekoulakis, Julian D.M. Lew et al. (eds), The Evolution and Future of International Arbitration, International Arbitration Law Library, Kluwer Law International 2016, p. 337. See also Fernando Dias Sim?es, Is Legal Reform Enough to Succeed in the Battle of Seats?, Kluwer Arbitration Blog, 30 September 2014.

[545] Andrea Carlevaris, Chapter 20: The Geography of International Arbitration - Places of Arbitration: The Old Ones and the New Ones, in Stavros L. Brekoulakis, Julian D.M. Lew et al. (eds), The Evolution and Future of International Arbitration, International Arbitration Law Library, Kluwer Law International 2016, p. 339.

[546] See e.g. BH 1996.159.; EBH 1999.37.; EBH 2006.1525.; EBH 2008.1794.

[547] Richard Schmidt, Hungary: Setting Aside Arbitral Awards in the Last 25 Years - A Pro-Arbitration Approach with Minor Derailments, Kluwer Arbitration Blog, 26 January 2020; Katalin Murányi, Az állami bíróságoknak a választottbíróságok működéséhez kapcsolódó gyakorlata és gondolatok az esetleg szükséges jogszabály módosításokról, Magyar Jog, 2011/6, pp. 330-343; Katalin Murányi/György Wellmann, Szemelvények a Legfelsőbb Bíróság választottbíráskodást érintő gyakorlatából, Gazdaság és Jog, 2010/2, pp. 21-24. In the course of the past 18 years, HCCIAC-administered awards were reportedly set aside by the Hungarian courts in only 16 cases, see Ádám Boóc, Észrevételek a kereskedelmi választottbírósági ítéletek érvénytelenítéséről a közrendbe ütközés okán a magyar jogban, Jogtudományi Közlöny, 2020/4, fn. 22.

[548] https://www.ajk.elte.hu/perbeszedversenyek_csereszeminariumok.

[549] The Budapest Vis pre-moot was chosen to be one of the TOP 10 Vis pre-moots, https://www.ajk.elte.hu/en/content/the-budapest-pre-moot-is-among-the-top10-vis-pre-moots.t.3130.

[550] In the 2020 edition, Éva Horváth is ranked as a 'global leader', and Zsolt Okányi and Veronika Korom are ranked as 'future leaders' in arbitration; see https://whoswholegal.com/.

[551] See MÜK Regulation 8/1999 (III.22.) of the Hungarian Bar Association and www.ccbe.eu.

[552] See Péter P. Nagy, UNCITRAL and commercial arbitration in Hungary, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 366.

[553] Hearing Centers Survey, Global Arbitration Review, 2 November 2016.

[554] Tamás Sárközy, A választottbíráskodás státuszkérdéseiről az új választottbírósági törvény alapján, Jogtudományi Közlöny, 2018/1, p. 41.

[555] See the case statistics for the period 2013-2017 available on the website of the HCCIAC: https://mkik.hu/index.php/adatok-informaciok-a-valasztottbirosagrol. In 2018, the new HCCIAC registered 94 new cases, 14 of which were cases with at least one non-Hungarian party, see Józsefné Lukács, Az integrált Kereskedelmi Választottbíróság első évéről, in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018 (ed.: János Burai-Kovács), HVG-ORAC Budapest, 2019, p. 202.

[556] ICC Statistical Reports for the years 1998-2018.

[557] In addition, the Czech Republic (Prague) hosted 20 ICC-administered arbitrations and one DIS-administered arbitration, and Slovakia (Bratislava) served as the venue for 10 ICC-administered arbitrations; see ICC Statistical Reports for the years 1998-2018; DIS-Verfahrensstatistik 2017, available at: http://www.disarb.org/de/75/content/2017-id72.

[558] Alison Ross, The 32 Safe Seats, According to Delos, GAR, 25 September 2018; Delos Guide to Arbitration Places, Overview & Methodology, 2018, p. 3.

[559] Dr. Péter P. Nagy, attorney at law (Budapest), legal consultant (New York), member of the ICC International Court of Arbitration, Paris.

[560] See an English translation of the Arbitration Act with mark-up from the UNCITRAL Model Law at https://nt.hu/#publications

[561] So, international or not is left by the Arbitration Act to the "I know it when I see it" principle, coined by U.S. Supreme Court Justice Potter Stewart.

[562] See e.g.: https://globalarbitrationnews.com/international-arbitration-statistics-2018-another-busy-year-for-arbitral-institutions

[563] Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.014/2012 (published EBD 2014.G4).

[564] https://kuria-birosag.hu/hu/elvdont/42014-szamu-gazdasagi-elvi-dontes

[565] Prof. Dr. Tibor Nochta, professor and head of department (PTE), attorney at law.

[566] Haflidi Kristjan Larusson, Technologiy SMEs and International Arbitration-Towards Lesser Costs and Greater Efficiency? Czech Yearbook of International Law 2016 Volume VII, Editors: Belochlávek-Rozenalová, 205-207.

[567] Sergey A. Kurochkin, Arbitral Awards: Sustantive Requiremenrs, Legal Effects and Optimal Means of Recourse. CYArb Arbitral Awardsand Remidies 2018. LexLata, Czech(&Central European) Yearbook of Arbitration, Volume VIII.109.

[568] Sergey A.Kurochkin, Arbitral Awards: Sustantive Requiremenrs, Legal Effects and Optimal Means of Recourse. CYArb Arbitral Awardsand Remidies 2018. LexLata, Czech(&Central European) Yearbook of Arbitration, Volume VIII.117-118.

[569] Éva Erdős: LEGAL REVIEW OF MISKOLC14. year (2019) 1st special issue44.

[570] Evans Monari, South Africa: Drafting Effective Arbitration Clauses 25 November 2019

[571] What makes for Effective Arbitration? A Case Study of the London Court of International Arbitration Rules In: International Organizations and the Promotion of Effective Dispute Resolution 2019 Authors: Jacomijn van Haersolte-van Hof and Romilly Holland 28-39.

[572] What makes for Effective Arbitration? A Case Study of the London Court of International Arbitration Rules In: International Organizations and the Promotion of Effective Dispute Resolution 2019. Authors: Jacomijn van Haersolte-van Hof and Romilly Holland 39.

[573] Dr. Richárd Schmidt, LL.M, attorney at law.

[574] This is the extended version of the article published online on Kluwer Arbitration Blog (kluwerarbitration.com) on 26th January 2020

[575] Model Law on International Commercial Arbitration adopted by the United Nations Commission on International Trade Law ("UNCITRAL") on 21 June 1985, revised by UNCITRAL on 7 July 2006. United Nations documents A/40/17, and A/61/17.

[576] The Fundamenal Law of Hungary, entered into force on 1st January 2012 has changed the name of the Supreme Court to Curia. Given that the case law analysed in this article is earlier than this legislative change, we use the term "Supreme Court".

[577] Act CXXVII of 2019 on modification certain acts in connection with the introduction of one-instance procedure before district offices

[578] Decision No. 604/B/1990. and No. 1282/B/1993. of the Hungarian Constitutional Court

[579] United Nations Convention on the Recognition and Enforcement of Foreign Arbitral Awards done at New York, on 10 June 1958)

[580] Explanatory Note by the UNCITRAL secretariat on the 1985 Model Law on International Commercial Arbitration as amended in 2006

[581] European Convention on International Commercial Arbitration done at Geneva on 21 April 1961

[582] The Council for Mutual Economic Assistance (Comecon) was an international organisation under the leadership of the Soviet Union

[583] See for example the case of India. In: UNCITRAL 2012 Digest of Case Law on the Model Law on International Commercial Arbitration 136.

[584] BH 1998.11.550.

[590] UNCITRAL 2012 Digest of Case Law in the Model Law on International Commercial Arbitration, p.138.

[599] Hungarian Act LX of 2017 on Arbitration.

[604] Dr. Kecskés László: Lehet-e közrendbe ütköző, ami nem jogellenes? Magyar Jog 2007/9. 531-536. p.

[605] BH+ 2006.84; BH 2006.257.

[606] BH+ 2015.220.

[607] BH+ 2006.460.; BH 2017.411.

[608] Dr. Attila Jákói, attorney at law; Dr.Viktor György Radics, attorney at law.

[609] International Chamber of Commerce (ICC) - Pre-Arbitral Referee Rules, in force from 1 January 1990. These rules are still in force, but now emergency arbitrator rules have been incorporated into ICC's arbitration rules as well.

[610] International Chamber of Commerce (ICC) 2017 Arbitration Rules - Appendix V.

[611] London Court of International Arbitration (LCIA) Arbitration Rules effective 1 October 2014 - Article 9B.

[612] Arbitration Rules of the Arbitration Institute of the Stockholm Chamber of Commerce in force from 1 January 2017 - Appendix II.

[613] Arbitration Rules of the Singapore International Arbitration Centre in force from 1 August 2016 - Schedule 1.

[614] Arbitration Rules of the Singapore International Arbitration Centre in force from 1 August 2016 - Schedule 1, Sections 3 and 9.

[615] Report of the ICC Commission on Arbitration and ADR Task Force on Emergency Arbitrator Proceedings, Annex 1.

[616] Source: annual statistics provided by the institutions. Available at: https://sccinstitute.com/statistics/statistics-2008-2017/; https://www.lcia.org/News/2018-annual-casework-report.aspx;https://iccwbo.org/publication/2017-icc-dispute-resolution-statistics/

[617] Convention on the Recognition and Enforcement of Foreign Arbitral Awards (New York, 1958). Implemented into Hungarian law by Law Decree 25 of 1962.

[618] Unless international treaties provide otherwise.

[619] Decree of the Minister of Justice no. 12/1962 (X.31.) provides conflicting rules in terms of which arbitral decisions are to be enforced under the New York Convention: decisions rendered outside Hungary, as well as decisions rendered in Hungary even though the seat of the arbitration institution is outside Hungary and the majority of the arbitrators (or the sole arbitrator) are not Hungarian citizens.

[620] Section 45. § (1). The arbitral proceedings shall terminate by the final award of the arbitration tribunal or its order for dismissal of the proceedings as specified in Subsection (2).

[621] Note that the provisions of the Model Law also apply to domestic arbitration cases in Hungary.

[622] Section 26. § of the Arbitration Act and Article 17 H. of the Model Law.

[623] Section 3. § (1) 5. of the Arbitration Act and Article 2. (b) of the Model Law

[624] Even the Rules of Arbitration of the LCIA uses the phrase "temporary sole arbitrator" when refers to the EA in Article 9.4.

[625] International Commercial Arbitration (Second Edition) (Born; Jan 2014), p 247.

[626] International Commercial Arbitration (Second Edition) (Born; Jan 2014), p 2521: "In particular, it is unclear whether an "emergency arbitrator" is, in fact, an "arbitrator," and whether an "emergency arbitration," is in fact an "arbitration." The better view is that both questions should be answered in the affirmative: the general definition of "arbitration" is satisfied by an "emergency arbitration," and an emergency arbitrator's award should be subject to recognition and enforcement in the same manner as other awards (or, in some jurisdictions, orders of provisional relief)."

[627] Section 18 of the Arbitration Act: (1) Unless otherwise agreed by the parties, the arbitral tribunal may adopt interim measures in a ruling at the request of any of the parties. (2) By an interim measure an arbitral tribunal, any time prior to the issuance of the award by which the dispute is finally decided, orders a party to: (a) Maintain or restore the status quo pending determination of the dispute; (b) Take action that would prevent, or refrain from taking action that is likely to cause, current or imminent harm or prejudice to the arbitral process itself; (c) Provide a means of preserving assets out of which a subsequent award may be satisfied or provide appropriate security corresponding to their value; or (d) Preserve evidence that may be relevant and material to the resolution of the dispute.

[628] Section 20. § (6) of the Arbitration Act; Article 17 C. (5)

[629] Section 16. § d) of Act LIII of 1994 on court enforcement ("Act on Court Enforcement")

[630] Section 211. § of the Act on Court Enforcement

[631] Article 1: "1. This Convention shall apply to the recognition and enforcement of arbitral awards made in the territory of a State other than the State where the recognition and enforcement of such awards are sought, and arising out of differences between persons, whether physical or legal. It shall also apply to arbitral awards not considered as domestic awards in the State where their recognition and enforcement are sought. 2. The term "arbitral awards" shall include not only awards made by arbitrators appointed for each case but also those made by permanent arbitral bodies to which the parties have submitted."

[632] The 1958 New York Convention in Action (Paulsson; Jan 2016), p 116-117.

[633] Report of the ICC Commission on Arbitration and ADR Task Force on Emergency Arbitrator Proceedings, para 192.

[634] For example, see SIAC Rules (2016), Art. 1(3), 30; or the LCIA Rules (2014), Arts. 9(8), 9(9).

[635] For example, see ICC Rules Art. 29 (2): "The emergency arbitrator's decision shall take the form of an order".

[636] The 1958 New York Convention in Action (Paulsson; Jan 2016), p 117-120.

[637] "A decision of an arbitral tribunal which finally settles in whole or in part, the underlying dispute either on the merits, on jurisdiction or on any procedural issue which terminates the arbitral proceedings" (French Cour de Cassation, 12 October 2011, No 09-72.439).

[638] Redfern and Hunter on International Arbitration (Sixth Edition) (Nigel, Partasides, Redfern, et al.; Sep 2015), p 236: "Parties will still need to rely on the support of the national courts to enforce interim measures granted by an emergency arbitrator against non-compliant parties. It is not yet clear how local courts will react to such requests, given that an interim 'order' is unlikely to qualify as an award under the New York Convention".

[639] International Commercial Arbitration (Second Edition) (Born; Jan 2014), p 2512-2516: "Despite this, the better view is that provisional measures should be and are enforceable as arbitral awards under generally-applicable provisions for the recognition and enforcement of awards in the Convention and most national arbitration regimes. Provisional measures are "final" in the sense that they dispose of a request for relief pending the conclusion of the arbitration".

[640] Improving the Efficiency of Arbitration Agreements and Awards: 40 Years of Application of the New York Convention (Van den Berg (ed.); Jan 1999), p 28-30.

[641] Yahoo!, Inc. v. Microsoft Corp., 2013 WL 5708604 (S.D.N.Y.) in International Commercial Arbitration (Second Edition) (Born; Jan 2014), p 2521-2522.

[642] Report of the ICC Commission on Arbitration and ADR Task Force on Emergency Arbitrator Proceedings, para 197: "In 2003, the Paris Court of Appeal refused enforcement of an order rendered pursuant to the then applicable ICC Pre-Arbitral Referee mechanism, declaring that the Referee was a third-party adjudicator as opposed to an arbitrator. The Paris Court of Appeal considered that the Referee's power was contractual in nature and not jurisdictional. It further considered that the Referee's decision could not be considered as an award under French law as it was not final. The reasoning of the Court of Appeal in relation to the non-jurisdictional nature of the Pre-Arbitral Referee was highly criticised and would unlikely be relied upon today for EA proceedings where, contrary to the ICC Pre-Arbitral Referee Rules, the EA Provisions are incorporated in the ICC Rules".

[643] In the Hungarian language, there is no specific term for an arbitral award. In Hungarian, the final decision rendered by the arbitral tribunal is also called a "judgment".

[644] Section 16 d) of Act on Court Enforcement

[645] Pursuant to Article 33 of the Vienna Convention on the law of treaties, only those languages shall be taken into account for treaty interpretation purposes, in which the treaty has been authenticated.

[646] For example, see decisions BH 1998.184; BDT 2018.3945.

[647] For example, see decisions BDT 2006.1315; BH 1997.34.

[648] "Döntés" in Hungarian. For example, see decision EBH 2002.773.

[649] Section 205 of the Act on Court Enforcement.

[650] Section 214 of the Act on Court Enforcement.

[651] Section 11 of the Act on Court Enforcement.

[652] Arbitration Act (Act 37 of 2001), Section 2. (1): ""arbitral tribunal" means a sole arbitrator or a panel of arbitrators or an arbitral institution, and includes an emergency arbitrator appointed pursuant to the rules of arbitration agreed to or adopted by the parties including the rules of arbitration of an institution or organisation" [emphasis added].

[653] Dr. Tibor Várady, professor emeritus, ordinary member of the Serbian Academy of Sciences, member of the Hague International Court of Arbitration.

[654] Lecture presented on the 21 th Croatian Arbitraton Days

[655] Coppin v. Hurnard, (1669) 85 E.R. 851

[656] Kulukundis Shipping Co. v. Amtorg Trading Corp., 126 F.2d 978, 984 (2d. Cir. N.Y. 1942).

[657] The Earl of Mexborough v. Bower, 49 E.R. 1011 (1843)

[658] Scott v. Avery, 25 L.J.Ex 308, 313, (1855).

[659] Barbara Kissel v. Schwartz & Maines & Ruby Co. Kenton Circuit Court, First Division, Case No. 09-CI-00165, Order of July 19, 2011

[660] Christian Bühring-Uhle, Lars Kirchoff & Gabriele Scherer, Arbitration and Mediation in International Business, 2d. ed. 2006, 106-108

[661] U. S. Court of Appeals, 11th Circuit, February 28, 2006, 441 F 3d 905

[662] Caley, 428 F.3d at 1367 (quoting Indus. Risk Insurers v. M.A.N. Gutehoffnungshutte GmbH, 141 F.3d 1434, 1440 (11th Cir.1998) (internal quotation marks omitted)); see also Circuit City Stores, Inc. v. Adams, 532 U.S. 105, 125 n. 2, 121 S.Ct. 1302, 1314 n. 2, 149 L.Ed.2d 234 (2001) ("It was needed to 'enable business men to settle their disputes expeditiously and economically,*907 and will reduce the congestion in the Federal and State courts.' ") (emphasis omitted) (quoting Hearing on S. 4213 and S. 4214 Before a Subcomm. of the Senate Comm. on the Judiciary, 67th Cong., 4th Sess., 2 (1923));

[663] Re Petro China International Hong Kong, Court of Appeal, Civil Appeal No. 31, 2011, 2011 WL 195524

[664] Stellar Shipping Co. LLC v. Hudson Shipping Lines, Queens Bench Div (Commercial Court) 2010 WL 4602356

[665] IMC Aviation Solutions v. Altain Khuder LL.C,Court of Appeal of the Supreme Court of Victoria,22 August 2011, 2011 WL 3659937, para. 117

[666] Ch. Jarosson, J. Pellerin, Le droit français de l'arbitrage apr?s le décret du 13 janvier 2011, Revue de l'Arbitrage, 2011 5, at p. 54

[667] Moses H. Cone Memorial Hospital v. Mercury Constr. Corp. 460 U.S. 1, 24; 103 S. Ct. 927 (1983)

[668] Lapine Technology Corp. v. Kyocera Corp., 909 F. Supp. 697, 706 (N.D.Cal. 1995).

[669] The Ninth Circuit refers atthis point to a Supreme Court decision in Volt Info. Sciences v. Board of Trustees, 489 U.S. 468, 478-79, 109 S.Ct. 1248, at 1254 (1989)

[670] Lapine Technology Corp. v. Kyocera Corp., 130 F.3d 884, 888 (9th Cir. 1997).

[671] Lapine Technology Corp. v. Kyocera Corp., 130 F.3d 884, 889 (9th Cir. 1997).

[672] Id. at p. 891

[673] Lapine Technology Corp. v. Kyocera Corp., Not Reported in F. Supp. 2d, 2000 WL 765556 (N.D. Cal. 2000).

[674] Kyocera Corp. v. Prudential-Bache Trade Servs., 299 F. 3d 769, 778 (9th Cir. 2002) (referring to district court's decision on March 6, 2001 to deny of Kyocera's motion to vacate and to grant Prudential's and LaPine's motion to confirm).

[675] Kyocera Corp. v. Prudential-Bache Trade Servs., 341 F.3d 987, 1000 (9th Cir. 2003).

[676] Kyocera Corp. v. Prudential-Bache Trade Servs., 341 F.3d 987, 998 (9th Cir. 2003).

[677] Modifications of June 24, 2013, (in force since September 2013) of Part VI of the Code judiciaire/Gerechtelijk Wetboek, Article 1681.

[678] If no party opposes arbitration, the solution stated in Option II is actually not needed, because a solution exists within Option I as well, which maintains the principle that the arbitration agreement has to be in writing. According to Option I - just as according to the pre-2006 text of Article 7 of the Model Law, and many other norms - an arbitration agreement is deemed to be in writing "if it is contained in an exchange of statements of claim and defense in which the existence of the arbitration agreement is alleged by one party and not denied by the other".

[679] See e.g. OLG München decision of 25.04.2007 - commented in Böckstiegel-Kröll-Nacimiento, Arbitration in Germany - The Model Law in Practice, Kluwer 2007, p.130

[680] Among recent article devoted to this issue see e.g. S. Stebler, The Problem of Conflicting Arbitration and Forum Selecting Clauses, 31 ASA Bulletin, p. 27 (2013)

[681] Article IV is not addressed in the Recommendation.

[682] See examples of the debate on these cases: Ph. Fouchard, La portée internationale de l'annulation de la sentence arbitrale dans son pays d'origine, Revue de l'Arbitrage, 1997, 344; E. Gaillard, L'exécution des sentences annulées dans leur pays d'origine, Journal du droit international, 645 (1998); E. Gaillard, The Enforcement of Awards Set Aside in the Country of Origin, 14 ICSID Review Foreign Inv. L.J. 16 (1999); E. Gaillard, The Enforcement of Awards Set Aside in the Country of Origin: The French Experience, in Improving the Efficiency of Arbitration Agreements and Awards: 40 Years of Application of the New York Convention 505 (Albert Jan van den Berg ed. 1999); Ena-Marlis Bajons, Enforcing Annulled Arbitral Awards - A Comparative View, 7 Croatian Arbitration Yearbook, 55 (2000); Krešimir Sajko, Recognition and Enforcement of Foreign Annulled Awards: A Dilemma, 7 Croatian Arbitration Yearbook, 71 (2000); Dana H. Freyer, United States Recognition and Enforcement of Annulled Foreign Arbitral Awards: The aftermath of the Chromalloy Case, 17(2) J. Int'l Arb. 1 (2000); Dana H. Freyer & Hamid G. Gharavi, Finality and Enforceability of Foreign Arbitral Awards: From "Double Exequatur" to the Enforcement of Annulled Awards: A Suggested Path to Uniformity Amidst Diversity, 13 ICSID Rev.-Foreign Inv. L. J. 101 (1998); Hamid G. Gharavi, Chromalloy: Another View, 12(1) Int'l Arb. Rep. 1 (1997); D. Brian King, Enforcing Annulled Awards: U.S. Court Chart Their Own Course, 15(1) Int'l Arb. Rep. 15 (2000); Pierre Lastenouse, Why Setting Aside an Arbitral Award is not Enough to Remove it from the International Scene, 16(2) J. Int'l Arb. 25 (1999); William W. Park, Duty and Discretion in International Arbitration, 93 Am. J. Int'l L. 805 (1999); Jan Paulsson, Rediscovering the N.Y. Convention: Further Reflections on Chromalloy, 12(4) Int'l Arb. Rep. 20 (1997); David W. Rivkin, The Enforcement of Awards Nullified in the Country of Origin: The American Experience, in Improving the Efficiency of Arbitration Agreements and Awards: 40 Years of Application of the New York Convention 528 (Albert Jan van den Berg ed. 1999); M. Goldstein, International Legal Developments in Review: 1999, International Commercial Arbitration, 34 International Lawyer, Summer 2000, 519; Ch. Drahozal, Enforcing Vacated International Arbitral Awards: An Economic Approach, 11 A. Rev. Int'l Arb. 451 (2000); Albert Jan van den Berg, Enforcement of Annulled Awards?, ICC Int'l Ct. Arb. Bull. Nov. 1998, at 15; Th. Webster, Evolving Principles in Enforcing Awards Subject to Annulment Proceedings, 23 Journal of Int. Arbitration, 201 (2006); V. Lazić, Enforcement of an Arbitral Award Annulled in the Country of Origin, 13 Croatian Arbitration Yearbook, 179 (2006).

[683] Initially, the decision of the Swiss Supreme Court on set aside was also recognized in France in 1990 by the Tribunal de Grande Instance, and this decision was confirmed in 1991 by the Paris Cour d'Appel. Furthermore, the second award (conflicting with the first one) was only recognized in France. It was only in 1997 that the Cour de Cassation put an end to inconsistencies (within France) holding that the first recognition (recognition of the first award) represented res iudicata. - These decisions have been commented by authors cited in the preceding footnote.

[684] See e.g. P. Constant edit Pierre Cardin c. Société Ratti SpA, Court of Appeal of Paris, May 3, 2012 - see also the comments of Ch. Jarosson and. Pellerin in Revue de l'Arbitrage, 2012, 403-408

[685] See on this issue Várady, Can proceeding "not in accordance with the agreement of the parties" be condoned? in Kröll-Mistelis-Perales Viscasillas-Rogers, International Arbitration and International Commercial Law - Liber Amicorum Eric Bergsten, Kluwer 2011, 467-487

[686] See:(http://www.abajournal.com/news/article/lawyer_shot_client_executive_killed_after_mediation_session_with_suspected_ The same story was also reported in the New York Times on January 30, 2013

[687] Kihirdetve: 2017. VI. 8.

[688] 1054 Budapest, Szabadság tér 7. Bank Center, Platina I. Torony, 9. emelet +36 1 474 5180, vb@mkik.hu Számlaszám: a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara MKB Bank Zrt-nél vezetett 10300002-20373432-70073285 sz. számlája

[689] Hatályos: 2019. IX. 1-től.

[690] A Modelltörvénnyel kapcsolatos további információ elérhető: UNCITRAL titkárság, Vienna International Centre P.O. Box 500 1400 Vienna Austria Telefon: (+43-1) 26060-4060 Telefax: (+43-1) 26060-5813 Internet: www.uncitral.org E-mail: uncitral@uncitral.org

[691] Ezt a magyarázatot az Egyesült Nemzetek Szervezete Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) titkársága kizárólag információs célból készítette, mely nem minősül a Mintatörvény hivatalos kommentárjának. A Mintatörvény korai tervezetéhez a Titkárság által készített kommentár fellelhető az A/CC.9/264. dokumentumban (kiadva ismét az UNCITRAL Évkönyv XVI - 1985. számában, Egyesült Nemzetek Szervezete kiadványok, forgalmazási szám: E.87.V.4).

[692] A magyar nyelvű fordítást készítette: dr. Schmidt Richárd LL.M, dr. Gritta Péter, 2020.

[693] Lásd a harmadik részben.

[694] Az eredeti szöveg az alábbiak szerint rendelkezik "[…] establish a more favourable regime for the recognition and enforcement of arbitral awards". A szövegkörnyezetből, illetve a Modelltörvény 7. cikkére történő utalásból azonban egyértelmű, hogy valójában nem a választottbírósági ítéletek, hanem a választottbírósági megállapodások elismeréséről és végrehajtásáról van szó. A fordító megjegyzése.

[695] Kassayné Incze Borbála a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság titkársági munkatársa.

[696] Az IBA 2010-ben közzétette a választottbírósági klauzulák megszövegezésével kapcsolatos Irányelveit is, mellyel a jelen cikk nem foglalkozik.

[697] English translation prepared by Dr. Viktor Cserép, revised and finalized by Prof. Dr. István Varga

[698] Deutsche Übersetzung besorgt von Dr. Viktor Cserép, redigiert und finalisiert von Prof. Dr. István Varga

[699] Forrás: https://mkik.hu/hatarozatok-tara