152/B/2009. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340/A. § (2) bekezdése, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 65. § (4) bekezdése alkotmányossági vizsgálata, valamint a felülvizsgálati eljárás bármely okból történő felfüggesztése esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340/A. § (2) bekezdésének és 155. § (1) bekezdéseének együttes alkalmazása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint bírói kezdeményezés alapján meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapítja -, hogy a felülvizsgálati eljárás bármely okból történő felfüggesztése esetén alkotmányos követelmény a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340/A. § (2) bekezdésének a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155. § (1) bekezdésével történő együttes értelmezése és alkalmazása.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340/A. § (2) bekezdése, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és bírói kezdeményezéseket elutasítja.

Indokolás

I.

1. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője és a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének elnöke indítványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz -a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Ppmód.) 46. § (3) bekezdése által megállapított - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340/A. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára. A vizsgálni kért rendelkezés 2009. január 1-től a közigazgatási perekben egységesen 120 napot határoz meg a Legfelsőbb Bíróság számára a felülvizsgálati kérelemelbírálására. Az indítványozók szerint a Pp. 340/A. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 7. § (2) bekezdését, 8. § (2) bekezdését, 47. § (1) és (2) bekezdését, 50. § (1)-(2) és (5) bekezdését, 57. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 70/K. §-t.

Az indítványozók kifejtették, hogy a perek ésszerű határidőn belüli elbírálása a jogállamiság normatív tartalmából következik. Az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményét a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 9. §-a alapelvi szinten rögzíti. Ugyanakkor a tisztességes eljárás megkívánja az ügy alapos és körültekintő feldolgozását a perirat átolvasásától az ügyhöz kapcsolható felsőbírósági döntések áttekintéséig. Különösen igaz ez a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárására, ahol az egyedi ügyekben megjelenő jogegységesítésre is tekintettel kell lenni. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság tételébe ütközik a közigazgatási ügyek felülvizsgálati eljárását érintő 120 napos, az eljárás egészének befejezésére vonatkozó határidő. Sérti a jogállamiságot, mert bizonyos (bonyolultabb) ügyekben betarthatatlan, s így a jogszerűtlenség talajára "taszítja" a Legfelsőbb Bíróságot - sértve az igazságszolgáltatás tekintélyét -, továbbá veszélyezteti az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe foglalt jogegységesítési funkció ellátását. Az indítványozók utalta rá, hogy a Bszi. és a Pp. az eljárások ésszerű időn belüli befejezése érdekében garanciális rendelkezéseket tartalmaznak, így: eljárási határidőket írnak elő a felek és a bíróság számára is, fellépést biztosítanak a perelhúzó magatartások esetén, az eljárás elhúzódása miatt kifogással lehet élni, a fél a tisztességes eljárás megsértése miatt kártérítést követelhet stb. Mindezek mellett alkotmánysértő a közigazgatási ügyek felülvizsgálata során a 120 napos határidő előírása. Az indítványozók utalnak arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nincs különösebb alkotmányossági indoka a társadalombiztosítási és közigazgatási perekben a felülvizsgálat általános szabályaitól való eltérésre, a 120 napos az eljárás egészének befejezésére vonatkozó határidő előírásának nincs ésszerű indoka akkor, amikor más perek felülvizsgálatát ilyen határidő nem köti.

Az indítvány szerint a vizsgált szabályozás megfosztja a felülvizsgálati bíróságot a közigazgatási határozatok tényleges felülvizsgálatától, attól, hogy az Alkotmány 50. § (2) bekezdésébe, és 57. § (1) bekezdésbe foglalt feladataikat ellássák. Az Alkotmány szerint ugyanis a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, a bíróságoknak kötelessége a perbe vitt jogok és kötelezettségek elbírálása.

Az indítványozók formai alkotmánysértés vizsgálatát is kezdeményezték. Előadták, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 28. §-ába és a Bszi. 39. § e) pontjába foglalt előírások ellenére a Pp.-t módosító törvény tervezetét előzetes véleményezésre sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, sem a Legfelsőbb Bíróság nem kapta meg. Az indítványozók úgy vélték, hogy jelen esetben a külön törvény által előírt kötelező egyeztetési eljárás lefolytatásának mellőzése az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett közjogi érvénytelenség kérdését megalapozottan felveti. A vélemény kikérésének mellőzése ugyanis a bíróság - mint önálló hatalmi ág - alkotmányos védelmét szolgáló garanciális rendelkezés félretételét jelenti. Mindez a hatalommegosztás elvének érvényesítését is meghiúsítja.

Végezetül az indítványozók kifejtik, hogy az Alkotmány 50. § (5) bekezdése a Bszi. vonatkozásában a minősített többséggel való elfogadásról szól. A Bszi. tartalmazza a perek ésszerű időn belüli befejezésének előírását. A Pp. 340/A. § (2) bekezdése a 120 nap előírásával valójában igazgatási körbe tartozó rendelkezést állapít meg egyszerű többséggel elfogadott törvény útján, holott e körben csak kétharmados szótöbbséggel elfogadott törvény rendelkezhet. Ezért sérül az Alkotmány 50. § (5) bekezdése.

Végül utal arra az indítványozó, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás során alkotmánybírósági eljárást kíván kezdeményezni az előtte lévő ügy felfüggesztésével - a 120 napos határidő miatt nyilvánvaló, hogy -ezt csak törvénysértés mellett tehetné meg. Eljárási garancia sérül ebben a vonatkozásban is.

Az indítványozók a vizsgálni kért rendelkezés megsemmisítését annak hatályba lépése napjára - 2009. január 1-jére - visszaható hatállyal kérték.

2. A fenti indítványt követően a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján a Kfv.IV.37.513/2008/6. számú ügyben fordult az Alkotmánybírósághoz a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének és a folyamatos ügyekre való alkalmazhatóságot előíró Ppmód. 65. § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezve. A Ppmód. 65. § (4) bekezdése kimondja, hogy a Pp. 340/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt határidőt azokban az ügyekben, melyekben a felülvizsgálati kérelem e törvény hatálybalépése előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, a törvény hatálybalépésének időpontjától kell számítani. Ez azt jelenti, hogy a folyamatban lévő valamennyi felülvizsgálati kérelmet 2009. január 1-jétől számított 120 napon belül be kell fejezni, az újonnan érkezők 120 napon belüli elbírálása mellett.

Az ügyben energiatámogatásra való jogosultságot megszüntető közigazgatási határozat felülvizsgálata során a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a közigazgatási döntést az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az alperes téves jogértelmezéssel szüntette meg a felperes energiatámogatásra való jogosultságát. A bírósági döntés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely 2008. október 1-jén érkezett a Legfelsőbb Bíróságra. A Ppmód. értelmében a Legfelsőbb Bíróságnak 2009. április 30-ig érdemi határozatot kellene hozni. Tekintettel azonban a több ezer folyamatban lévő eljárásra, s arra, hogy az ügy soron kívüliséget nem élvez, a döntés várhatóan 2009. szeptemberében születhet meg. A Legfelsőbb Bíróság - csakúgy mint a fentebb ismertetett absztrakt normakontrollra irányuló indítványban - ebben az ügyben is hasonló indokok alapján azt állította, hogy a vizsgálni kért rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 7. § (2) bekezdését, 8. § (2) bekezdését, 47. § (1) és (2) bekezdését, 50. § (1)-(2) és (5) bekezdését, 57. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 70/K. §-t sértik.

A Pp. 340/A. § (2) bekezdésének és a folyamatos ügyekre való alkalmazhatóságot előíró Ppmód. 65. § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.098/2009/2. számú ügyben is. A felülvizsgálni kért Vas Megyei Bíróság döntése adóhatósági határozatot helyezett teljes körűen hatályon kívül. A bíróság szerint az alperes adóhatóság jogszerűtlenül járt el, amikor EGK Irányelvvel ellentétes nemzeti jogszabályhelyet alkalmazva a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg. A felülvizsgálati kérelem 2009. február 11-én érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, de a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy - a folyamatos ügyek nagy számára tekintettel - 120 napon belül, azaz 2009. június 11-ig nem tud döntést hozni. Az indítványozó az alkotmányossági vizsgálat iránti kérelmét a fenti indítványokhoz hasonlóan indokolta, ugyanazon alkotmányos tételek sérelmét jelölte meg.

A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. IV.37.008/2009/3. számú ügyben is kezdeményezte az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének és a Ppmód. 65. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát. Kárpótlási ügyben a Fővárosi Ítélőtábla 2008. május 21-ei ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes kárpótlás iránti kérelme azért nem megalapozott, mert nem áll fenn a kárpótlás jogcíme, azaz a felperes esetében nem történt meg a 30 napot meghaladó szabadságelvonás. A külföldön élő felperes felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be, amelyben kérte pártfogó ügyvéd kirendelését. A felülvizsgálati kérelem 2009. január 1-én érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, aki tájékoztatta a felperest, hogy a pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezi, és elutasítás terhe mellett felhívta a felperest, hogy jogi képviseletéről 30 napon belül gondoskodjék. Ebben az ügyben e határidővel az eljárás mindenképpen meghosszabbodik, ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Pp. 340. § (2) bekezdésben jelölt 120 napon belül nem lehet érdemi döntést hozni. A több ezer folyamatban lévő ügyre is tekintettel leghamarabb 2009 decemberében születhet döntés.

A Legfelsőbb Bíróság most is az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, a 7. § (2) bekezdésének, 8. § (2) bekezdésének, 47. § (1) és (2) bekezdéseinek, 50. § (1)-(2) és (5) bekezdéseinek, 57. § (1) és (5) bekezdéseinek, valamint a 70/K. §-ának sérelmét állította a vizsgálni kért törvényi szabályok tekintetében.

3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján - a tárgykör azonossága miatt - egyesítette, s egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány indítványozók által jelölt rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve.

(2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.

(..)

(5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

2. A Pp. vizsgálni kért szabályai:

"155. § (1) A tárgyalás felfüggesztésével minden határidő megszakad; a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újra kezdődik.

(2) A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.

(3) Felfüggesztést rendelő bírósági határozat ellen külön fellebbezésnek van helye; a bíróság az ilyen határozatot maga is megváltoztathatja."

"340/A. § (2) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem tárgyában a kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való beérkezésétől számított százhúsz napon belül dönt."

3. A Ppmód. rendelkezései szerint:

"63. § (1) Ez a törvény a (2)-(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel 2009. január 1-jén lép hatályba.

(...)

65. § (4) A Pp. e törvény 46. §-ának (3) bekezdésével megállapított 340/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt határidőt azokban az ügyekben, melyekben a felülvizsgálati kérelem e törvény hatálybalépése előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, a törvény hatálybalépésének időpontjától kell számítani."

4. A Bszi. indítványozó által felhívott szabálya:

"39. § Az OIT

(...)

e) a bíróságok feladatkörét érintő jogszabály alkotását kezdeményezheti, és véleményezi a bíróságokat érintő jogszabályok tervezetét,"

5. A Jat. értelmében:

"28. § A törvény, a törvényerejű rendelet és a minisztertanácsi rendelet tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a legfőbb ügyésznek, továbbá - ha az a bíróságok hatáskörét is érinti - a Legfelsőbb Bíróság elnökének is."

III.

Az indítványozók a Pp. és a Ppmód. rendelkezéseivel kapcsolatban mind formai [az Alkotmány 2. § (1) bekezdését 7. § (2) bekezdést, 50. § (5) bekezdését érintő], mind tartalmi alkotmányellenességet állítottak. A tartalmi alkotmányellenességen belül hivatkoztak jogállami, államszervezeti [Alkotmány 2. § (1) bekezdés, 47. §, 50. § (1) és (2) bekezdés] és alapjogi [Alkotmány 8. § (2) bekezdés, 57. § (1) és (5) bekezdés és 70/K. §] alkotmányos rendelkezések sérelmére. Az Alkotmánybíróság elsőként a formai alkotmányellenesség körében felvetett problémákat vizsgálta meg.

1. Az indítványozók formai alkotmánysértést két vonatkozásban állítanak. Egyrészt véleményük szerint közjogi érvénytelenséget eredményez, hogy a Ppmód. tervezetét nem küldték meg véleményezésre a Jat. 28. §-a szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének, illetve a Bszi. 39. § e) pontja alapján az OIT-nek. Mindez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 7. § (2) bekezdésének sérelmével jár. Kifogásolták továbbá, hogy a Pp. egyszerű többséggel megállapított 340/A. § (2) bekezdése valójában a Bszi. minősített többséget igénylő tárgykörében szabályozott, ezért ellentétbe került az Alkotmány 50. § (5) bekezdésével.

1.1. Az Alkotmánybíróságnak az ítélkezés kezdetén kialakult gyakorlata szerint a "jogszabályelőkészítő szervek (...) vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegése (...) önmagában nem érintheti az adott törvény érvényességét. A jogszabály előkészítésre vonatkozó törvényi előírások megsértése az illetékes szervek államigazgatási jogi, esetleg politikai felelősségét alapozhatja meg csupán" [496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 495-496.; 30/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 421.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 395. stb.]

A 30/2000. (X. 11.) AB határozatában az Alkotmánybíróság "arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett, egyetértési, illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek - a demokratikus döntéshozatali eljárásban betöltött szerepük miatt az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában - közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek" (ABH 2000, 202, 206.). Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben hangsúlyozta: "A jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ellenkező esetben maga a demokratikus rendszer veszíti el legitimációját, hiszen a különböző társadalmi részérdekek megjelenítésére és összehangolására nem nyílik mód, így a konszenzus elérése eleve lehetetlen. Amennyiben pedig külön törvény ír elő konkrét és intézményesített véleménykérési kötelezettséget, akkor annak elmulasztása olyan, a jogalkotási eljárásban elkövetett súlyos szabálytalanságnak minősülhet, amely adott esetben a jogállamiság alkotmányos követelményét közvetlenül veszélyezteti, és a törvénysértő módon alkotott jogszabály közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét, az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie" (ABH 2000, 202, 207.). Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a kormányrendeletet, amit úgy alkottak meg, hogy a törvény által előírt kötelező véleményeztetést nem folytatták le.

A 7/2004. (III. 24.) AB határozattal elbírált ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegés nem érintheti az adott törvény érvényességét (...), a Jat. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása önmagában nem vezet a törvény alkotmányellenességének megállapításához, hanem csak akkor, ha az egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik (...), az előkészítésre vonatkozó szabályok megsértése az előterjesztő államigazgatási jogi, esetleg politikai felelősségét alapozza meg (ABH 2004, 98, 101.). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: "a törvényalkotási eljárás ügydöntő, érdemi része a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, annak nem eleme a törvénytervezet elkészítése, és ugyanígy kívül esnek rajta az előkészítés során lefolytatott egyeztetések és véleményezések" (ABH 2004, 98, 105.). A határozat külön kiemelte, hogy a 30/2000. (X. 11.) AB határozatban rögzítettek követésére az adott esetben azért sem kerülhetett sor, mert abban nem törvény, hanem kormányrendelet alkotmányossága volt a kérdés (ABH 2004, 98, 105-106.). Az e határozatban foglaltakat az Alkotmánybíróság a 29/2006. (VI. 21.) AB határozatban (ABH 2006, 396, 404, 405.), a 87/2008. (VI. 18.) AB határozatban (ABH 2008, 707, 725-727.) és a 109/2008. (IX. 26.) AB határozatban (ABH 2008, 886, 900-901.) megerősítette, így a gyakorlat ezzel a tartalommal szilárdult meg.

Az Alkotmánybíróság jelen esetben sem lát indokot a fenti gyakorlatától való eltérésre. A Jat. 28. §-a az általános véleményezési kötelezettség körében úgyrendelkezik, hogy a bíróságok hatáskörét érintő jogszabályokat véleményezésre meg kell küldeni a Legfelsőbb Bíróság elnökének is, a Bszi. 39. § e) pontja értelmében pedig az OIT véleményezi a bíróságokat érintő jogszabályok tervezetét. E vélemények beszerzése a jogszabály előkészítésben résztvevő szervek feladata és egyben felelőssége, de ennek elmulasztása a megalkotott törvényt nem teszi érvénytelenné. Ahogy az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott a törvényalkotási eljárás ügydöntő része a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, s így kívül esnek rajta az előkészítés során lefolytatott egyeztetések és véleményezések. Erre tekintettel a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközése nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság az 50/1998. (XI. 27.) AB határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdése nem tette alkotmányos szabállyá a Jat. normáit (ABH 1998, 387, 396.) Ugyanígy az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a Bszi. 39. §-ában a jogalkotással kapcsolatos véleményezési feladatok sem váltak az Alkotmány 7. § (2) bekezdése által alkotmányos szabállyá, tehát alkotmányellenesség e tekintetben sem áll fenn.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 7. § (2) bekezdésébe ütközését állító indítványt elutasította.

1.2. Az indítványozó szerint a Pp. vizsgálni kért azon szabálya, amelynek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem tárgyában a kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való beérkezésétől számított százhúsz napon belül dönt, az Alkotmány 50. § (5) bekezdése alapján minősített többséget igényel. Az Alkotmány e rendelkezése szerint "A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmánybíróságnak a minősített többség követelményével kapcsolatos - összefoglalt - álláspontja szerint "amikor az a probléma, hogy az egyszerű szótöbbséggel elfogadott törvény a minősített törvényt... módosította-e -és formálisan (szövegszerűen) nem egyértelmű a módosítás (megváltoztatás, kiegészítés) és a hatályon kívül helyezés -, minden esetben vizsgálandó az is, hogy mi a kétharmados törvény által meghatározott szabályozási koncepció lényegi eleme, azaz érinti-e a lényeges normatartalmat az egyszerű szótöbbséggel megalkotott törvény." [31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 258, 263.]

Jelen ügyben a Bszi. - indítványozók által hivatkozott -9. §-a az ügyek ésszerű határidőn belüli elbírálásáról szól. Az, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdése az elbírálásra konkrét határidőt, 120 napot határoz meg, nem érinti a Bszi. idézett rendelkezése koncepciójának módosítását vagy a Bszi. szabálya tartalmának megváltoztatását, hanem épp ellenkezőleg, annak megvalósításával (részletezésével) áll összefüggésben. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének megalkotásához az Alkotmány 50. § (5) bekezdése alapján nem volt szükség minősített többségű szavazatra, így az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a tartalmi alkotmányellenesség tárgyában megfogalmazott indítványokat vizsgálta meg. A vizsgálni kért rendelkezés értelmében a felülvizsgálati kérelmet közigazgatási perekben a Legfelsőbb Bíróság százhúsz napon belül köteles elbírálni. Az Alkotmánybíróság a probléma eldöntésének előkérdéseként megvizsgálta azokat az eljárási szabályokat, amelyekben a törvények a bíróságokat a döntésük mihamarabbi meghozatalára ösztönzik. Az ilyen típusú eljárások lehetnek soron kívüliek, és lehetnek határidőhöz kötöttek. A határidőhöz kötött eljárásokat lényegében három csoportra lehet osztani:

a) Az ügyek természetéből eredően gyors döntést igénylő, általában nemperes eljárások [például: a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 33/A. § (6) bekezdése szerint a polgármester összeférhetetlenségét, illetve a megbízás megszűnését megállapító határozatról a bíróság annak beérkezésétől számított harminc napon belül nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz.];

b) Olyan eljárások, amelyekben az eljárás egy részeleméhez kapcsolódik a határidő és nem az eljárás egészének befejezésére vonatkozik [például: a Pp. 332. § (3) bekezdése szerint: "Ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő nyolc napon belül határoz.."];

c) Az érdemi döntés határidejét megállapító törvényi rendelkezések [például: a közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 348/A. § (2) bekezdése szerint: "A Pp. 332/B. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az első tárgyalást az iratoknak a bírósághoz érkezését követő harminc napon belül kell megtartani, és ha nincs szükség bizonyítási eljárás lefolytatására, vagy tárgyaláson kívüli eljárás esetén, e határidőn belül elbírálni. A határidők számításakor a hiánypótlásra fordított idő nem vehető figyelembe."].

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben elsőként azt állapította meg, hogy valamely bírósági eljárásban az érdemi döntés meghozatalára vonatkozó határidő törvényi előírása önmagában nem tekinthető alkotmánysértőnek. A jogviták ésszerű határidőn belüli elbírálásának követelménye ezt indokolttá teheti. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó viszonylag szabadon mérlegelhet a határidők meghatározása során, ennek azonban alkotmányos határai vannak. Ilyen alkotmányos korlát, hogy a határidő miatt az eljárás - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében előírt - tisztességes volta nem sérülhet, illetve a bírósági eljárásokkal kapcsolatos - az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó - jogállami követelményeknek is érvényesülni kell (pl. a határidő rövid volta nem lehetetlenítheti el az eljárást; fontos, hogy a bíróság a határidő megtartása mellett alkotmányi és törvényi kötelezettségének eleget tegyen; a bíróság az érdemi döntés megalapozásához a jogszabályok által biztosított eszközökkel élni tudjon stb.). Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozat (ABH 1992, 59, 65.) nyomán a 4/1998. (III. 1.) AB határozatban megállapította, hogy "az Alkotmány valóban nem azt garantálja, hogy a bírói eljárás eredménye minden esetben helyes lesz, de azt garantálja, hogy ne szülessen olyan törvényi szabály, amely ezt eleve kizárja. Az anyagi igazság érvényre juttatását ellehetetlenítő szabályozás éppúgy sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a jogállamiság elvét, mint az eljárási garanciák hiánya" (ABH 1998, 71, 77.).

3. Jelen ügyben egy rendkívüli jogorvoslat, a Pp.-ben szabályozott felülvizsgálati eljárás, azon belül is csak a közigazgatási perekre vonatkozó 120 napos határidő az eljárás tárgya. Az Alkotmánybíróság több döntésében leszögezte, hogy a rendes és a rendkívüli jogorvoslat alkotmányossági megítélése nem feltétlenül esik egybe. Az Alkotmánybíróságnak az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezésről van szó, ezért a törvényhozónak - egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) - szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani (ABH 1994, 29, 38.). Ezt az álláspontot több döntés is tartalmazza, így pl. a 663/D/2000. AB határozat kimondta: "Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog -csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével" (ABH 2003, 1223, 1230.). Magából az alkotmánybírósági gyakorlatból azonban az is következik, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljárás követelményének a felülvizsgálati eljárás során is érvényesülnie kell. (Lásd pl. a 702/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1681, 1707.)

Az indítványozók által vizsgálni kért Pp. 340/A. § (2) bekezdésében foglalt százhúsz napon belüli döntési kötelezettség előírásának célja nyilvánvalóan az volt, hogy a felülvizsgálati eljárások viszonylag gyorsan, belátható határidőn belül befejeződjenek a közigazgatási ügyekben. Az Alkotmánybíróság a viták ésszerű határidőn belül való eldöntésével kapcsolatban a 32/2002. (VII. 4.) AB határozatban megállapította: "Noha az Alkotmány 57. § (1) bekezdése az ésszerű időn belül való tárgyalás követelményét szövegszerűen nem tartalmazza, de az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szól a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának követelményéről. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány értelmezésénél - figyelemmel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére - tekintettel van a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségeire is. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 2. § 6. Cikk 1. pont első mondata szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Ezzel a nemzetközi jogi kötelezettséggel van összhangban az, hogy a bíróságokat és a bírákat számos más jogszabály is kötelezi az ésszerű határidőn belüli eljárásra [pl. a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 30. § (1) bekezdés, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 9. §, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (1) bekezdés].

(...) Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság sajátos összetételű tanácsára is kiterjed a Bjt.-nek és a Bszi.-nek az az előírása, amely szerint a bíró a rábízott ügyet annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott ésszerű határidőn belül köteles elbírálni; a Kjtv. szabályai szerint eljárás alá vont személynek is joga van arra a Bszi. rendelkezései értelmében, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszerű határidőn belül bírálja el." (ABH 2002, 153, 160.)

A jogviták ésszerű határidőn belül való eldöntése és a tisztességes eljárás követelményeinek egyidejű érvényesülését vizsgálta az Alkotmánybíróság az 1247/B/2008. AB határozatában. Ebben az ügyben a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény azon szabályát vizsgálta, amely a digitális műsorszóró hálózatok üzemeltetési jogosultságának megszerzésével kapcsolatos pályázatok bírósági felülvizsgálata esetén a Fővárosi ítélőtábla számára harminc napos elbírálási határidőt írt elő. Az Alkotmánybíróság ezen speciális eljárás összes sajátosságának a figyelembevételével úgy döntött, hogy a vizsgálat tárgyává tett döntéshozatali határidő nem minősíthető túlzottan rövidnek és az elérni kívánt céllal aránytalannak. (ABH 2009, 2418, 2422.)

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdésébe foglalt határidő több tekintetben különbözik az egyes eljárásokban az érdemi döntések meghozatalához előírt határidőktől. Különbözik egyrészt a tekintetben, hogy nem egy adott ügycsoportra (pl. egyesület bejegyzése, választási ügyek) nézve - az adott ügycsoport fontosságát kiemelendő - határoz meg határidőt a döntésre, hanem (a különböző ügyek sajátosságainak figyelembevétele nélkül) egy eljárási típus egészét, nevezetesen valamennyi közigazgatási ügy felülvizsgálatát érinti. Különbözik azért is, mert a törvény a kérelem beérkezése és annak elbírálása közötti 120 napos határidő alól - e helyen - semmilyen kivételt nem teremt, nincs tekintettel az ügy bonyolultságára, a joggyakorlat összetettségére, vagy arra, hogy szükségesek-e egyéb eljárási cselekmények (pl. ahogy a jelen eljárás alapjául szolgáló egyik ügyben a pártfogó ügyvéd kirendelése). Különbözik végül azért is, mert a felülvizsgálati eljárás - mint rendkívüli jogorvoslat -más ügycsoportjaiban a felülvizsgálati döntés meghozatalához ilyen határidő nem tapad. Ezen különbözőségek ellenére az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidő előírása önmagában nem veszélyezteti a bíróságoknak az Alkotmány 50. § (1) bekezdésében foglalt általános feladatait, vagy a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó, az Alkotmány 50. § (2) bekezdésbe foglalt rendelkezést. Így alkotmánysértés e tekintetben nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatában - a büntetőeljárási szabályokkal összefüggésben - vizsgálta, hogy az ügyészségnek, bíróságnak előírt határidő túllépése, a megindított eljárást törvénysértővé, jogellenesé teszi-e. A határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hatóságok eljárási cselekményeinek teljesítésére megállapított határidők többféle - így pl. a jogállamisághoz, a tisztességes eljáráshoz tartozó -alkotmányos érdeket szolgálnak. Az eljárási határidők garanciális jellegének a hangsúlyozása azonban nem ellentétes azzal, hogy a határidők túllépésének nincs eljárási jogi következménye. (ABH 2006, 697, 705.)

Jelen ügyben az indítványozók kifejezetten hivatkoztak a tisztességes eljáráshoz való jogra. E jogot az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 57. § (1) bekezdésének az egymásra vetítése alapján értelmezte. E szerint a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alkotmányos jog vagy alkotmányos cél, mert maga is egy mérlegelés eredménye. A 6/1998. (III. 11.) AB határozat rámutatott: "Nincs olyan szükségesség, amely miatt a tárgyalás tisztességes voltát arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta. (Ugyanígy saját dogmatikája van annak, mi számít bíróságnak, mikor törvényes, független és pártatlan az eljáró testület stb.)" (ABH 1998, 91, 99.)

A fentiekből következően a tárgyalás ésszerű határidőn belüli befejezésének követelménye érdekében előírt eljárási szabályoknak határt szab a tisztességes eljáráshoz való jog. Jelen ügyben azonban a Pp. 340/A. § (2) bekezdésébe foglalt 120 napos határidő előírásából önmagában nem lehet levonni azt a következtetést, hogy sérül a tisztességes eljárás követelménye. Abból - mint ahogy az indítványozók is hivatkoznak rá -, hogy az érintett ügyek munkaigényessége, vagy a közigazgatási ügyek sajátossága, bonyolultsága esetenként más és más, még nem következik, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdésébe írthatáridő rövidsége a bírói feladatok ellátását, közigazgatási ügyekben a megalapozott döntéshozatalt - azaz az eljárás tisztességes voltát - veszélyezteti.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 340. § (2) bekezdésének az Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a tisztességes eljáráshoz kapcsolható 2. § (1) és 57. § (1) bekezdésébe ütközését állító indítványt elutasította. Mindezek mellett azonban az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján elvi éllel megállapította, hogy az eljárások ésszerű határidőn belül történő befejezése érdekében előírt törvényi szabályok addig alkotmányosak, amíg nem járnak a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével. A törvényhozás a határidők előírásával az Alkotmányra is visszavezethető garanciális rendelkezések tartalmát nem üresítheti ki.

4. Az indítványozók a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérve hivatkoztak az Alkotmány 47. §-ának, azaz a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos státuszát és jogegységesítési funkcióját meghatározó rendelkezése sérelmére, továbbá egyéb, az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő alkotmányos garanciák érvényesülésének ellehetetlenülésére. Az indítvány szerint "[a]mennyiben pl. az eljárás során jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata válik szükségessé, a 120 napos befejezési határidő következtében a legfelsőbb Bíróság csak törvénysértés elkövetése útján képes az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság döntését kérni."

Az indítvány alapján tehát az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdésében foglalt határidő kihat-e alkotmányos - vagy az Alkotmányra visszavezethető - garanciák érvényesülésére, érvényesíthetőségére.

4.1. Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. A jogegységesítés a Legfelsőbb Bíróság Alkotmányba foglalt funkciója. A felülvizsgálati eljárás összefüggésben áll e funkcióval. Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában - többek között - épp e jogegységesítési funkció védelme érdekében semmisítette meg a Pp. azon korábbi rendelkezését, amelynek értelmében a felülvizsgálat során az egyesbírói szűrő megakadályozta, hogy a felülvizsgálati tanács jogegységi eljárást kezdeményezzen. A vizsgált szabály tehát meghiusította, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos feladatkörében eljárhasson: "Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság nem tudja betölteni az Alkotmány 47. § (2) bekezdésből eredő funkcióját" (ABH 2004, 581.).

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása és a jogegységesítési funkciójának kapcsolatát illetően a Bszi. 29. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

"29. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha

a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges,

b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti."

A Bszi 29. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozik arra az esetre, amikor a felülvizsgálati kérelmet elbíráló tanács kíván eltérni agyakorlattól. (lásd pl. a 3/1998. Közigazgatási jogegységi, vagy a 1/2003. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatokat).

A bemutatott törvényi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe foglalt alkotmányos funkciója ellátásához szorosan kapcsolódhat a felülvizsgálat. A jogegységi eljárás lefolytatására határidőt sem az Alkotmány, sem a törvények nem tartalmaznak. A Bszi. fentebb idézett 29. § (2) bekezdése szerint, ha a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. A Pp. 155. § (1) bekezdése értelmében "a tárgyalás felfüggesztésével minden határidő megszakad; a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újra kezdődik." A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy "[a] felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket." A Pp. 274. § (5) bekezdése értelmében "[h]a a felülvizsgálati kérelem elbírálása során az eljáró tanács jogegységi eljárást kezdeményez [Bsz. 29. § (2) bekezdés b) pont], ezzel egyidejűleg az ügy elbírálását a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz." E rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy ha a felülvizsgálati eljárás során jogegységi eljárás kezdeményezésére kerül sor, az a határidőket megszakítja, majd a felfüggesztés megszüntetésével a határidők - a Pp. 155. § (1) bekezdésé-nek ez irányú értelmezésével - újrakezdődnek. A Pp. jelen ügyben vizsgált 340/A. § (2) bekezdése - mint a Pp. rendszerébe 2009. január 1-jétől új elemként bekerült szabály kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem tárgyában a kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való beérkezésétől számított 120 napon belül dönt. Az Alkotmánybíróság ezen jogszabályi rendelkezések összevetése során szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárása és jogegységesítési funkciója az Alkotmány 47. §-ából következően alkotmányos jelentőségű, amelyet az eljárási határidők nem lehe-tetleníthetnek el (úgy sem, hogy nem hagy kellő időt a jogegységi eljárás kezdeményezésére való felkészülésre).

Ezért az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményben is szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az eljárás felfüggesztésének a Pp. 155. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezménye a Pp. 340/A. § (2) bekezdésében megállapított határidőre is irányadó, ha a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási perekben a felülvizsgálat során jogegységi eljárást kezdeményez.

Az alkotmányos követelmény megállapítása mellett az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmány 47. §-ára alapozta.

4.2. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. A teljeskörű utólagos normakontroll tehát az Alkotmánybíróság Alkotmány által védett hatásköre [Lásd: 4/1997. (I. 22.) AB határozatot, ABH 1997, 49.]. Az Alkotmánybíróság hatásköreit, eljárását, és az indítványozásra jogosultak körét - részleteiben - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) határozza meg. Az Abtv. az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata keretében szól a bírák által kezdeményezhető eljárásról. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerint: "A bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli." Az Abtv. e szabálya alapján valamennyi bírónak - a bírósági szervezeti hierarchiától függetlenül - joga van alkotmánybírósági eljárást kezdeményezni az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály tekintetében, ha álláspontja szerint a jogszabály alkotmánysértő. Az Abtv. 38. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés részben eljárási szabály, amennyiben kimondja, hogy a bíró az eljárását az Abtv. alapján felfüggesztheti és az Alkotmánybírósághoz fordulhat, részben pedig hatásköri szabály: a konkrét normakontroll egyik formáját rögzíti. Az Abtv. 38. § (1) bekezdésébe foglalt jog természetesen megilleti a Legfelsőbb Bíróság bíráit is a felülvizsgálati eljárás során. Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, amely értelemszerűen - alkotmányossági aggály megfogalmazása és az alkotmánybírósági vizsgálat lefolytatásának eredményeként - csak az Alkotmánnyal összhangban lévő törvényeknek való alárendeltséget jelenti. Épp ennek garanciája az utólagos normakontroll keretében meglévő bírói kezdeményezés, amely az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésével és 50. § (3) bekezdésével egyaránt szoros összefüggésben áll. Az Alkotmánybíróság kifejezetten nyomatékosította, hogy az Abtv. 38. § (1) bekezdésébe foglalt, az alkotmánybírósági eljárás megindítására irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség része. [Lásd: 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 514-515.]

Az Alkotmány és az Abtv. értelmében az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásának nincs határideje.

Amellett, hogy az alkotmánybírósági gyakorlat a konkrét normakontroll ügyeket (az alkotmányjogi panaszt és a bíró kezdeményezést) előre sorolja, törvényi szabályok nem írnak elő soronkívüliséget a bírói kezdeményezés esetén. Bírói kezdeményezés esetén az eljárás felfüggesztéséről nem a Pp., hanem az Abtv. szól. Ha felülvizsgálati eljárásban az eljáró bíró kezdeményezi az alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát (mint ahogy jelen eljárás alapján is a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.IV.37.513/2008/6. számú, a Kfv.I.35.098/2009/2. számú, és a a Kfv. IV.37.008/2009/3. számú ügyekben) a felülvizsgálati eljárás befejezésére a Pp. 340/A. § (2) bekezdésében előírt határidő nem tartható. Az Alkotmánybíróság ezért e körben is szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján történő felfüggesztés esetén a Pp. 340/A. § (2) bekezdése alkalmazásánál is irányadó a határidő megszakadására vonatkozó Pp.-beli szabály [Pp. 155. § (1) bekezdése], ha a Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási ügyek felülvizsgálata során az előtte folyó eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.

4.3. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásától a bíróságoknak lehetősége van a Pp. 155/A. §-ában foglaltak szerint az Európai Bírósághoz fordulni előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére. A Pp. 155/A. § (1) bekezdése szerint: "A bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti." A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy "Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti...." Ha az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése közigazgatási perek felülvizsgálata során történik, a Pp. 340/A. § (2) bekezdése - ebben az esetben is - együtt értelmezendő a Pp. 155. § (1) bekezdésében található, a per tárgyalása felfüggesztésének következményével.

4.4. Az Alkotmánybíróság fentebb három - Alkotmányra is visszavezethető - garanciális eljárás, a jogegységi eljárás (Bszi.-be és a Pp.-be foglalt), az alkotmánybírósági eljárás (Abtv.-be foglalt) és az előzetes döntéshozatali eljárás (Pp.-be foglalt) szabályai alapján megállapította, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárását felfüggeszti, a felfüggesztésre a Pp. 155. § (1) bekezdésébe foglalt következményt alkalmazni kell.

5. Az indítványozók alapjogi sérelmet is felvetettek a Pp. 340/A. § (2) bekezdése tekintetében. Álláspontjuk szerint sérül a bírósághoz fordulás joga [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való jog [Alkotmány 57. § (5) bekezdés], az alapjogok korlátozására irányadó szabály [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] és az alapjogi sérelmek miatti kifogások bíróságok előtti érvényesítését deklaráló alkotmányos tétel [Alkotmány 70/K. §].

Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a bírósághoz fordulás jogát, illetve speciálisan az alapjogi sérelmek esetén történő bírósághoz fordulást nem érinti a Pp. 340/A. §-ába foglalt azon eljárási szabály, amely közigazgatási perekben 120 napot határoz meg a Legfelsőbb Bíróság számára a felülvizsgálati kérelem elbírálására. Szintén nem állapítható meg a jogorvoslathoz való jog sérelme, hiszen az Alkotmánybíróság több döntésében leszögezte, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. [Először: 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.]. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése pedig az alapjog-korlátozás absztrakt mércéjét, a lényeges tartalom korlátozásának tilalmát tartalmazza, amely tétel csak az adott alkotmányos alapjog és a vizsgálni kért jogszabály között fennálló, alkotmányjogilag értékelhető összefüggés esetén alkalmazandó.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére, 57. § (1) és (5) bekezdésére, és a 70/K. §-ra alapozott indítványt elutasította.

6. Az indítványozók a folyamatos ügyekre való alkalmazhatóságot előíró Ppmód. 65. § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és e rendelkezésnek is a visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezték. A Ppmód. 65. § (4) bekezdése értelmében: "A Pp. e törvény 46. §-ának (3) bekezdésével megállapított 340/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt határidőt azokban az ügyekben, melyekben a felülvizsgálati kérelem e törvény hatálybalépése előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, a törvény hatálybalépésének időpontjától kell számítani." Mindez azt jelenti, hogy a módosítás 2009. január 1-jei hatálybalépésekor folyamatban lévő valamennyi felülvizsgálati kérelmet 2009. január 1-től számított 120 napon belül be kellett fejezni. Az indítványozók a Ppmód. 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását ugyanazon alkotmányos tételek alapján kérték, mint a Pp. 340/A. § (2) bekezdés alkotmányossági vizsgálatát.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Pp. 340/A. § (2) bekezdése kapcsán az e határozatban kifejtett érvek a Ppmód. 65. § (4) bekezdése vonatkozásában is irányadók. Önmagában a határidő-előírás, még ha az folyamatos ügyekre is vonatkozik, csak szélső esetekben (az eljárások teljes ellehetetlenülése, vagy alkotmányos garanciák kiüresedése esetén) vet fel alkotmányossági problémát. Az Alkotmánybíróság e helyen is utal a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatra, amely szerint a bíróságnak előírt határidő túllépése önmagában még nem teszi a megindított eljárást törvénysértővé (ABH 2006, 697, 705.).

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ppmód. 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

7. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben absztrakt normakontroll indítvány, s három - a konkrét normakontroll körébe tartozó - bírói kezdeményezés alapján járt el. A Legfelsőbb Bíróság által konkrét ügyekben benyújtott kezdeményezések az ügyek számának és tárgyának megjelölésén túl, nem tartalmaztak kérelmet az adott ügyekben való alkalmazási tilalom kimondására, ezért a bírói kezdeményezések e körben történő elbírálásáról az Alkotmánybíróságnak sem kellett rendelkezni.

Budapest, 2010. november 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró