702/D/2004. AB határozat

alkotmányjogi panaszok, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványokról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

- a 2003. július 1-éig hatályos 259/A. §;

- 2006. január 1-ig hatályban lévő 270. § egésze, 270. § (3) bekezdés a) pontja, 272. § (4) bekezdése, 273. § (1) bekezdése "egyéb törvényes követelményeknek" szövegrésze, 273. § (1) bekezdés egésze, továbbá (5) és (6) bekezdései, és 275/B. §-a;

- az elbírálásakor hatályos 233/A. §, valamint 271. § (3) bekezdés a) és c) pontjai

alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság azon alkotmányjogi panasz tárgyában indult eljárást, amely a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban megsemmisített rendelkezései konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának megállapítására irányul, továbbá azon alkotmányjogi panaszok tárgyában indult eljárást, amelyek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek - a 2004. november 9-ig hatályos - 273. § (5) bekezdésének első mondata, illetve a - 2006. január 1-ig hatályos - 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze alkotmányossági vizsgálatára irányult, megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. §-a, 237. §-a, 259. §-a, - a 2006. január 1-éig hatályos - 270. § (1) és (2) bekezdése, a 271. § egésze, a 271. § (3) bekezdés a) pontja, és a-2006. január 1-éig hatályos - 273. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló azon alkotmányjogi panaszokat, amelyek e törvényi rendelkezések vizsgálatát, mint a konkrét ügyekben alkalmazott jogi szabályok vizsgálatát kérték, visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyek szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn, mert az Országgyűlés a Pp. -ben hiányosan szabályozta a felülvizsgálati eljárásban hozott döntések elleni jogorvoslatot, visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (3) bekezdés c) pontja nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.

7. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdés által előírt határozott kérelem hiányában, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a kötelező jogi képviseletre és az igazolási kérelemre irányadó rendelkezéseit érintik.

8. Az Alkotmánybíróság a bírói jogalkalmazás alkotmányossági vizsgálatát kérő indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az egyik indítványozó a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv. E. 21. 165/2002/2. számú végzésére hivatkozva alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérve. Az indítványozó ügyében - amely az Ml és M3 autópálya jogszerű használatához szükséges matrica megvásárlásának igazolásával függött össze - a Legfelsőbb Bíróság egyesbírája a felülvizsgálati kérelmet azért utasította vissza, mert a felülvizsgálati kérelem nem felelt meg a Pp. 273. § (1) bekezdésében meghatározott "egyéb törvényes követelményeknek". Az indítványozót az Alkotmánybíróság tájékoztatta a felülvizsgálat jogintézménye tárgyában hozott 42/2004. (XI. 9.) AB határozatról (a továbbiakban: Abh. 1.), az indítványozó ennek ismeretében is fenntartotta kérelmét az ügyében - a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által - alkalmazott Pp. 273. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára. Az indítványozó az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 50. § (1) és (2) bekezdése valamint az 57. § (1) bekezdése szempontjából kezdeményezte.

2. Újabb indítványozó - az alapul fekvő, családi pótlék igénylésével összefüggő ügyben - a Legfelsőbb Bíróság Kpkf II. 39. 533/2003/2. számú végzésére hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Az indítvány - tartalma szerint - a Pp. rendelkezéseit két tárgykörben érintette: egyrészt az ún. "ügyvédkényszert" előíró rendelkezéseit, másrészt a felülvizsgálatra vonatkozó egyes szabályokat kifogásolta. Az "ügyvédkényszert" érintően az indítvány a Pp. vonatkozó szabályainak megjelölését is magában foglaló határozott kérelmet nem tartalmazott. A felülvizsgálat tekintetében az indítványozó lényegében azt sérelmezte, hogy a közigazgatási határozatok (egyfokú) bírósági felülvizsgálatát követően már csak a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtandó felülvizsgálati kérelemre van lehetőség, illetve ezzel összefüggésben az egykor hatályban volt, de ügyében érintett, kifogás intézményét is támadta. Az indítványozó által pontosan megjelölt jogszabályi rendelkezések a Pp. 237. §, 259. §, 259/A. §, 270. §, 272. § (4) bekezdés, 273. § (1) (5) és (6) bekezdései, amelyeket az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdései, 54. § (1) bekezdése, 56. §-a, 57. § (1) bekezdése, 59. § (1) bekezdése és 70/A. §-a alapján kérte vizsgálni.

3. Másik indítványozó az Abh. l. meghozatalát követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelynek alapjául a Legfelsőbb Bíróság Pfv. E. 20. 282/2004/2. számú végzést jelölte meg. Az indítvány nem tartalmazott jogszabály alkotmányossági vizsgálatára irányuló kérelmet, csupán azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki: Abh. -1-ben már megvizsgált és alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések a fenti ügyben sem alkalmazhatók. Az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta az indítványozót, hogy a korábban (az Abh. l. -ben) már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alkalmazhatóságának kizárására irányuló újabb alkotmányjogi panasz tárgyában külön eljárásra nincs lehetőség. Az indítványozó e tájékoztatót nem fogadta el, és továbbra is fenntartotta az érdemi eljárás iránti igényét.

4. Alkotmányjogi panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által meghozott Kfv. II. 39. 300/2004/2. számú végzését illetően. Az indítványozó kérelmében alapvetően az első és másodfokon - építésügyben - eljáró bíróságok jogszabály-alkalmazását sérelmezte, illetve azt, hogy a felülvizsgálati bíróság igazolási kérelmének nem adott helyt. Az indítványozó utalt arra is, hogy az Alkotmánybíróság az Abh. l. -ben megsemmisítette a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatát, mert "az egyesbíró eljárása alkotmányellenes". Alkotmányjogi panaszában az indítványozó ennek alapján kérte a Pp. 273. § (5) bekezdése első mondatának - az ügyére való tekintettel történő - újbóli megsemmisítését. Alkotmányi hivatkozásként az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 13. §-át, 50. §-át és 57. § (1) és (4) bekezdését jelölte meg. Kérelmet fogalmazott meg végül a Pp. - korábban hatályban volt - 275/B. §-a vonatkozásában is. E szabály értelmében "ha a törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. " Az indítványozó egyrészt e rendelkezés megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint e szabály félreérthető volta a jogbiztonságot sérti, másrészt - az alkotmányjogi panaszának keretén belül - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, mert e rendelkezésben szabályozni kellett volna, "hogy a felülvizsgálati ügyben hozott határozat elleni jogorvoslatot mely szerv, vagy fórum bírálja el".

5. Újabb alkotmányjogi panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Pfv. E. 22. 157/2004/2. számú és Pfv. E. 22. 200/2004/2. számú végzéseire alapozva. A Pp. - az ügyek elbírálásakor hatályos - 270. § (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen lehet benyújtani. Az alkotmányjogi panasz alapját képező (fizetési meghagyással összefüggő) ügyekben a Legfelsőbb Bíróság azért utasította el a felülvizsgálati kérelmeket, mert azok egyrészt végzés kiegészítése iránti kérelem elbírálása tárgyában hozott döntés, másrészt pedig a perköltségre vonatkozó rész (tehát nem az ügy érdemében hozott jogerős végzések) ellen irányultak. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az indítványozó által jelölt végzések felülvizsgálati kérelemmel nem támadhatók. Az indítványozó kérte ezért a Pp. 270. § (1) bekezdéséből az "ügy érdemében hozott" szövegrész megsemmisítését. Kérte továbbá a Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontjának vizsgálatát és alkotmányellenességének megállapítását. E rendelkezés értelmében nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek a határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozó része. Az indítványozó álláspontja szerint e rendelkezéssel sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jog, az Alkotmány 57. § (1) bekezdés alapján védett tisztességes eljáráshoz való jog és az 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog. Végezetül alkotmányjogi panasz alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte, mert a jogalkotó az Abh. 1. ellenére nem szabályozta az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot.

6. További indítványozó alkotmányjogi panasza a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv. E. 20. 791/2005/2. számú végzését érintette. Az indítványozó ezen alkotmányjogi panasz keretében kérte a Pp. 270. § (1) bekezdéséből "vagy az ügy érdemében hozott" szövegrész, valamint a 270. § (2) bekezdéséből az "ügy érdemi elbírálására kihatóan" [jogszabálysértő] szövegrész megsemmisítését. Előadta, hogy a bírósággal szemben indított kártérítésre irányuló ügyében olyan bíró járt el, akivel szemben kizáró ok állt fenn. A jogorvoslati fórumokat végigjárva végül a Legfelsőbb Bírósághoz fordult felülvizsgálati kérelemmel. A fent jelzett ügyben a bíróság felülvizsgálati kérelmét elutasította, arra hivatkozva, hogy a Pp. 270. § (1) bekezdés értelmében felülvizsgálat az ügy érdemében hozott végzés ellen terjeszthető elő, viszont "a fellebbezést jogerősen elutasító végzés nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek". Az indítványozó a Pp. jelölt rendelkezéseinek vizsgálatát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 57. § (1) bekezdése és 70/A. § (1) bekezdése szempontjából kezdeményezte.

7. Alkotmányjogi panasz érkezett a Fővárosi ítélőtábla 2. Pkf. 25. 265/2005/7. számú és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Pf. IV. 24. 900/2005/2. számú végzését illetően. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozók az Alkotmány, majd pedig a Pp. több rendelkezését szó szerint idézik, ezt követően megfogalmazott kérelmük szerint: "Kérjük, hogy Tisztelt Alkotmánybíróság az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseire és a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában kifejtett alkotmányos elvekre tekintettel a Pp. 233-233/A. §-át, a Pp. 270. § (1)-(2) bekezdését és a Pp. 273. §-át semmisítse meg, az adott ügyben való konkrét alkalmazását visszamenőleges hatállyal tiltsa meg, tekintettel arra, hogy a polgári eljárási szabályok nem biztosítják a másodfokú bíróság előtti eljárásban, a perköltségre és illetékviselésre vonatkozó bírói döntések elleni jogorvoslatot (ezáltal egyfokú, jogorvoslat nélküli döntés jön létre ezekben az esetekben), továbbá a fellebbezést hivatalból elutasító végzés ellen nem biztosítja a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét. "

8. Bontóperrel összefüggő birtokvédelmi ügyben döntött a Miskolci Városi Bíróság a 3. P. 21. 913/2005/12. számú, illetve ezt helyben hagyva másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az 1. Pf. 23. 135/2005/2. számú ítéletében. A másodfokú ítéletre alapozva az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Pp. - jelenleg hatályos - felülvizsgálatra vonatkozó 271. § (3) bekezdés a) pontjának alkotmányossági vizsgálatát kérve. Az indítványozó kifejtette, hogy azért nem élt a Legfelsőbb Bíróságnál felülvizsgálati kérelemmel (és ügyében azért nem került alkalmazásra a Pp. 271. § (3) bekezdése a) pontja), mert a Pp. jelölt rendelkezése alapján kérelmét úgyis elutasították volna. Az Alkotmánybíróság főtitkára az indítványozót hiánypótlásra hívta fel az alkotmányjogi panasz feltételeinek igazolására. Az indítványozó válaszában - a megyei bíróság jogerős döntésére alapozott alkotmányjogi panaszának keretein belül - kifejtette, hogy a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontja az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 57. § (1) és (5) bekezdését, 64. §-át és 70/A. § (1) bekezdését sérti, kérte ezért, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki az ügyében való alkalmazhatóság kizárását.

9. A Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit - részben az Abh. 1., illetve az 1105/D/2004. AB határozat (a továbbiakban: Abh. 2.; ABH 2005, 1316.) alapján - újraszabályozta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp. mód.) . A Pp. mód. 22. § (2) bekezdés szerint "Az 1. § és a 14. § [tehát a felülvizsgálatra irányadó] rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor [2006. január 1. ] még nem hozott jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. " Az indítványozó kifejtette, hogy az Abh. 1. -ben az Alkotmánybíróság úgy tartotta hatályban a Pp. 273. § (1) bekezdését, ha a törvényalkotó az egyesbírói döntés ellen valamilyen jogorvoslatot biztosít. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által - 2006. március 16-án meghozott -Mfv. E. 10. 554/2005/1. számú végzésére alapozva. Kifejtette, hogy mivel ebben az ügyben a jogerős határozat a Pp. mód. előtt született, ezért a már hatályba lépett törvény ellenére a felülvizsgálat során a régi, alkotmányellenes törvény rendelkezései kerültek alkalmazásra. Az indítványozónak alkotmányjogi panasz alapján előterjesztett határozott kérelme, hogy az Alkotmánybíróság a Pp. mód. - fent ismertetett, a folyamatos ügyekre vonatkozó szabályt tartalmazó - 22. § (2) bekezdését semmisítse meg. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 47. § (2) bekezdésének a sérelmére hivatkozott.

Ugyanez az indítványozó később egy más ügyben - a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Mfv. E. 10. 854/2005/1. számú végzésére hivatkozva - újabb alkotmányjogi panaszt nyújtott be a fenti indítványban foglalt azonos tartalommal (ugyanazon jogszabályhely vizsgálatát kérte ugyanazon alkotmányos érvek alapján).

10. Újabb alkotmányjogi panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által meghozott Pfv. E. 22. 119/2005/8. számú döntésére alapozva. Az indítványozó - hiánypótlási felhívásra módosított és kiegészített - alkotmányjogi panaszában, mint alkalmazott jogszabályt, a Pp. mód. 22. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint azáltal, hogy a Pp. mód. e szabálya továbbra is a régi (az Abh. 1. -ben alkotmányellenessé nyilvánított) szabályokat rendeli alkalmazni, sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság és az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog. Véleménye, hogy az Abh. 1. -ben az Alkotmánybíróság azért semmisítette meg a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatát, hogy az egyesbírói döntés ellen a jogalkotó biztosítsa a jogorvoslatot.

11. Másik indítványozó utólagos absztrakt normakontroll iránti kérelmet és alkotmányjogi panaszt is benyújtott a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontjának alkotmányossági vizsgálatára. A Pp. e szabálya értelmében "nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta (...) c) a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben. " A jogerős ítélet elleni felülvizsgálatot kizáró ezen szabály - az indítványozó szerint - ellentétben áll az Alkotmány 16. §-ában foglalt, az ifjúság védelmére irányadó rendelkezéssel, az Alkotmány 67. § (1) bekezdésével, amely a gyermekek jogait tartalmazza, valamint a nemzetközi jog és a belső jog összhangját kimondó 7. § (1) bekezdéssel is. Ez utóbbi körbe az indítványozó annak vizsgálatát kéri, hogy a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja összhangban van-e a Gyermekek jogairól szóló New Yorkban, 1989. november 20-án kelt - az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett - Egyezmény 4. Cikkével, 9. Cikk 3. pontjával, 10. Cikk 2. pontjával. Az indítványozó kifejtette, hogy a gyermek elhelyezési ügyek a gyermek testi és lelki fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségűek, ennek ellenére a törvény "a bagatellnek nevezhető perekkel helyezte egy tekintet alá". Utalt továbbá arra, hogy vagyonjogi perekben az egymillió forintot meghaladó értékhatár esetén a Pp. általánossá teszi a felülvizsgálat lehetőségét, a gyermek sorsát meghatározó ügyekben viszont a Pp. vizsgálni kért rendelkezése kizárja azt.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által az ügyében hozott Pfv. II. 21. 630/2006/2. számú döntésével kapcsolatosan nyújtott be. E végzésben a Legfelsőbb Bíróság a Pp. vizsgálni kért 271. § (3) bekezdés c) pontja alapján hivatalból elutasította a kapcsolattartással, annak bővítésével és a gyermektartásdíj fizetési kötelezettséggel összefüggő jogerős döntés elleni felülvizsgálati kérelmet.

12. A következő indítványozó egyedi ügyének hosszas ismertetése után - alkotmányjogi panasz keretében - a Pp. 271. §-a ellen terjesztett elő kérelmet az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság, és az 57. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti egyenlőség sérelme miatt. Álláspontja szerint a szabályozás azért sérti a jogállamiságot, mert nem egybehangzó első és másodfokú ítéletet követően a felülvizsgálat során eljáró Legfelsőbb Bíróság lényegében a korábbiakkal ellentétes döntést is hozhat. Az indítványozó ezt az alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 21. 755/2005/7. számú ítélete alapján terjesztette elő.

Az indítványozó ugyanezen kérelmében egy másik indítványt is előterjesztett a Pp. kizárásra vonatkozó 16. § (4) bekezdésének vizsgálatára, a Legfelsőbb Bíróság Pk. III. 25. 102/2006/2. sz. végzésével összefüggésben. Az Alkotmánybíróság e kérelmet az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065. - a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdése alapján elkülönítette és külön eljárásban bírálja el.

13. Újabb indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 21. 333/2006/2. számú döntése alapján a Pp. - Pp. mód. által megállapított - 273. § (3) bekezdés a) pontjának [az indítvány tartalmából, illetve az ügy irataiból megállapíthatóan, helyesen: a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontjának] alkotmányossági vizsgálatát kérve. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy nincs helye felülvizsgálatnak a másodfokú bíróság által helybenhagyott birtokvédelmi, illetve szomszédjogok megsértéséből eredő perekben. Az indítványozó szerint ez a szabály az Alkotmány 47. §-ába ütköző módon korlátozza a Legfelsőbb Bíróságot döntéshozói hatáskörében. Az indítványozó kérelmében a Pp. mód. folyamatos ügyekben való alkalmazhatóságáról rendelkező 22. § (2) bekezdését is sérelmezte.

14. Végül a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Pfv. II. 20. 283/2007/2. számú végzésére alapozva alkotmányjogi panasz érkezett a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére. Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogot korlátozza, illetve az Alkotmány 15. §-ában és 67. §-ában foglalt gyermekijogokat sérti, hogy a Pp. vizsgálni kért szabálya korlátozza a gyermek elhelyezési és a kapcsolattartási ügyekben a felülvizsgálat igénybevételét.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat - a felülvizsgálat Pp. - beli jogintézményét érintő tárgyukra tekintettel -az Ügyrend 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, s egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(...)

7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

(...)

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

(...)

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

(...)

15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.

(...)

47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve.

(2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.

(...)

50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.

(...)

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(...)

57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

(...)

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

(...)

64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

(...)

67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. "

2. A Pp. indítványokkal támadott - különböző időszakokban hatályban lévő - rendelkezései szerint:

2. 1. A Pp. kifogás jogintézményére vonatkozó, 2003. július 1-éig hatályos szabálya értelmében:

"A kifogás

259/A. § (1) A másodfokú eljárásban, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhet. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott az érdekelt tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.

(2) Kifogásnak nincs helye a másodfokú eljárásban hozott végzés ellen, ha a 270. § (2) bekezdése alapján a végzés felülvizsgálata kérelmezhető.

(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ennek hiányában a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa - a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - tárgyaláson kívül bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. "

2. 2. A Pp. felülvizsgálatra vonatkozó 2004. november 9-ig - az Abh. 1. kihirdetéséig - hatályos rendelkezései szerint:

"270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására ki-hatóan jogszabálysértő, és

a) a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy

b) felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel

ba) a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést, illetve

bb) a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.

(...)

273. § (5) Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt. "

2. 3. A Pp. felülvizsgáltra vonatkozó 2004. november 9-től 2006. január 1-éig hatályos szabályai szerint:

"270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására ki-hatóan jogszabálysértő.

(3) Nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely

a) a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá

b) a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti.

(4) Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve, ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az első fokú határozatot hozó bíróság azt a per irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról. Ha a végrehajtás elrendelése már megtörtént, a felülvizsgálati kérelmet beérkezését követően haladéktalanul fel kell terjeszteni. (...)

272. § (4) Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve, ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az első fokú határozatot hozó bíróság azt a per irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról. Ha a végrehajtás elrendelése már megtörtént, a felülvizsgálati kérelmet beérkezését követően haladéktalanul fel kell terjeszteni.

(...)

273. § (1) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.

(...)

(5) Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt.

(6) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, erről a kérelem előterjesztőjét értesíti. A 274. § (1)-(3) bekezdések rendelkezései folytán szükségessé váló intézkedéseket az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró teszi meg.

(...)

275. § (4) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, emellett a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályokkal, illetve a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hoz. Ha erre nincs lehetőség, a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

(...)

275/B. § Ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. "

2. 4. A Pp. jelenleg hatályos szabályai értelmében: "233. § (1) Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.

(2) Az elnök határozata a fellebbezés szempontjából a bíróság határozatával egy tekintet alá esik.

(3) Fellebbezésnek nincs helye: a)

b) az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.

c)

233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.

(...)

237. § Ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás [235. § (2) bekezdése] ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (120. §) sújthatja.

(...)

259. § Amennyiben a 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek, az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályokat-a 256/B-256/E. §-ok kivételével-végzés elleni fellebbezés esetében is megfelelően alkalmazni kell.

(...)

270. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.

(2) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen.

271. § (1) Nincs helye felülvizsgálatnak

a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;

b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta;

c) a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozat e rendelkezései ellen irányult;

d) a jogerős határozatnak csupán a teljesítési határidőre, illetve a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen;

e) ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság hozta;

f) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében;

g) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntő részében -, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;

h) az egyezséget jóváhagyó végzés ellen;

i) a hagyaték átadása tárgyában hozott végzés ellen;

j) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;

k) a vízumkiadás tárgyában hozott bírósági határozat ellen;

l) ha azt törvény kizárja.

(2) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24. §, valamint a 25. § (3) és (4) bekezdése alapján, továbbá a 25. § (3) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az egymillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a 23. § (1) bekezdésének b) és h) pontjában, valamint a 24. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ügyekre, továbbá a munkaügyi perekben előterjesztett pénzkövetelésre.

(3) Nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta

a) a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi, továbbá a közös tulajdonban álló dolog birtoklásával és használatával kapcsolatos perekben;

b) a XXV. fejezetben meghatározott végrehajtási perekben, kivéve a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti ügyeket, ha a végrehajtás végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján indult;

c) a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben.

(...)

273. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a jogi képviselő által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ha az nem felel meg a 272. § (2) bekezdésében előírtaknak, vagy ha ennek megfelelő kiegészítése a kérelem benyújtására biztosított törvényes határidőn belül nem történt meg.

(2) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az eljárás bármely szakában akkor is hivatalból elutasítja, ha

a) felülvizsgálati kérelemnek nincs helye,

b) azt nem az arra jogosult nyújtotta be, vagy

c) a kérelmet előterjesztő fél megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött.

(3) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a Legfelsőbb Bíróság kérelemre kivételesen felfüggesztheti. A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a bíróságnak különösen arra kell figyelemmel lennie, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. A fél kérelmére - ha annak jogszabályi feltételei fennállnak - a felülvizsgálati kérelem benyújtásáról a Legfelsőbb Bíróság értesíti az ingatlanügyi hatóságot.

(4) Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetében - ha annak sikere valószínűnek mutatkozik - a Legfelsőbb Bíróság a per tárgyalásának folytatását hivatalból is felfüggesztheti. A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát utóbb megváltoztathatja.

(5) A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni; a kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság a határozatát meg nem hozta, illetve - tárgyalás tartása esetén - a határozathozatal céljából vissza nem vonult. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről a Legfelsőbb Bíróság határoz.

(6) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a 244. § és a 257. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni. "

3. A Pp. mód. önálló szabálya értelmében: "22. § (1) A 3. § és a 4. § rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

(2) Az 1. § és a 14. § rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor még nem hozott jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. "

III.

1. Az Alkotmánybíróság a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései tárgyában több határozatban is döntött. Az Abh. 1. -ben (ABH 2004, 551.) az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Pp. 270. § (2) bekezdéséből azokat a rendelkezéseket, amelyek a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének feltételeként a jogszabálysértésen túlmenően előírták a jogegységi határozattól való eltérést, vagy a joggyakorlat egységesítésének, továbbfejlesztésének követelményét. Szintén az Abh. 1. semmisítette meg a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatát, amely a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálását végző egyesbírói eljáráshoz kapcsolódóan úgy szólt, hogy "az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. " Az Abh. 2. - tárgya - többek között - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata volt a tekintetben, hogy a törvényalkotó a Pp. 273. §-ában szabályozott egyesbírói eljárással kapcsolatban eleget tett-e az Abh. 1. -ben meghatározott - az Alkotmányból eredő - követelményeknek.

Az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó eljárását felfüggesztette (ABH 2005, 1316.) . A Alkotmánybíróság az 1105/D/2004. AB végzésében a Pp. mód. -ra tekintettel a felfüggesztett eljárást megszüntette (ABH 2006, 2326.) . Az 1105/D/2004. AB végzés szerint: "Az Abh. 2. meghozatalát követően az Országgyűlés megalkotta [a Pp. mód. -ot] amelynek 1. §-a és 14. §-a (a Pp. XIV., »Felülvizsgálat« címet viselő fejezete helyébe) új szabályokat alkotott. A Pp. mód. a korábbi egyesbírói szűrőszerep (egyesbírói döntés) helyett más koncepciót választott a felülvizsgálati kérelmek alkalmasságának Legfelsőbb Bíróság általi elbírálására. Az új szabályozás - a Pp. 273. §-át érintő, az Abh. 2. -ben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyává tett - egyesbírói szűrőszerepet nem tartalmazza. A Pp. - Pp. mód. által megállapított - 273. §-a szerint a felülvizsgálati kérelmeket a Legfelsőbb Bíróság utasítja el hivatalból (a korábbi 273. §-a »Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája« szövegrészt tartalmazta) . A Pp. újonnan megállapított 270. § (1) bekezdése szerint »Ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. « A Pp. mód. által szintén módosított - az általános szabályok között szereplő - 11. § (5) bekezdés kimondja: »A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik. Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, a Legfelsőbb Bíróság elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanácsban járjon el. « A Pp. mód. szabályai alapján megállapítható, hogy az indítvány okafogyottá vált, ezért a felfüggesztett eljárást az Alkotmánybíróság.... megszüntette. " (ABH 2006, 2326, 2327.)

Az Alkotmánybíróság mindezeket jelen eljárása során figyelembe vette.

2. A jelen eljárás tárgyát képező valamennyi indítvány alkotmányjogi panasz (vagy más hatáskör mellett alkotmányjogi panasz) hatáskörben kezdeményezte a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó (illetve azzal valamilyen módon összefüggő) rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát. Az indítványozók többsége a felülvizsgálati eljárásban (azaz a rendkívüli jogorvoslat során) meghozott döntésekre alapította alkotmányjogi panaszát. Az Alkotmánybíróság a 41/1998. (X. 2.) AB határozatában a következőket állapította meg: "az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani" (ABH 1998, 306.) . Ezen alkotmányos követelményt is figyelembe véve megállapítható, hogy jelen eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panaszok az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napon belül kerültek benyújtásra.

3. Az alkotmányjogi panaszok a Pp. felülvizsgálatra irányadó rendelkezéseinek vizsgálatát - az alapul fekvő bírósági döntések függvényében - a különböző időpontokban hatályban lévő szövegek alapján kezdeményezték. Ezért több olyan rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát is kérték, ami már nincs hatályban.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) . Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges [29/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 316, 323. ]. Az Alkotmánybíróság ezért - erre vonatkozó gyakorlatát követve - az alkotmányjogi panaszokat a vizsgálni kért jogszabályoknak az adott ügyben való alkalmazáskori szövege alapján bírálta el.

IV.

Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.

A)

Alkotmányjogi panasz a Pp. - 2003. július 1-éig hatályos - 259/A. §-ának kérte az alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány a 8. § (1)-(2) bekezdése, 54. § (1) bekezdése, 56. §-a, 57. § (1) bekezdése, 59. § (1) bekezdése és 70/A. § alapján.

A Pp. indítványozó által jelölt 259/A. §-a az ún. kifogás intézményét tartalmazta. E rendelkezés lényege az volt, hogy a másodfokú eljárásban, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lett volna helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhetett. Kizárta viszont a szabályozás a kifogással való élést másodfokú eljárásban hozott olyan végzés ellen, amelynek felülvizsgálata nem kezdeményezhető. A kifogás quasi jogorvoslatként működött, de nem rendelkezett a jogorvoslat lényegi jellemzőjével (a más szervhez, vagy ugyanazon szerven belül magasabb fórumhoz fordulás lehetőségével) . A kifogás alapján ugyanis - a Pp. egykori 259/A. § (3) bekezdése szerint - a végzést az eljáró bíróság maga változtathatta meg. Ha ez nem történt meg, a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa bírálta el.

A Pp. 259/A. §-át az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 174. § (3) bekezdése helyezte hatályon kívül 2003. július 1-ei hatállyal. Az ítélőtábla felállítása lehetőséget adott arra, hogy a kifogás helyett a jelölt végzések esetében is rendes fellebbezési eljárás valósuljon meg (azaz, hogy az ügy felsőbb bírói fórumhoz kerüljön) .

Az alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt állapította meg, hogy az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott élethez és emberi méltósághoz való jog, valamint az 56. §-ba foglalt jogképességi szabály, továbbá az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerinti személyes adatok védelméhez való jog és a Pp. 259/A. §-ában szabályozott kifogás jogintézménye között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs.

Az Alkotmány 70/A. §-a a hátrányos megkülönböztetést tiltja, viszont az indítványozó nem adott elő olyan indokot, amely alapján vizsgálható lenne, hogy a szabályozást mihez viszonyítva tartja diszkriminatívnak. Az indítványozó megjelölte az Alkotmány alapjog-korlátozásra irányadó 8. § (1) és (2) bekezdéseit, illetve az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, amely a pártatlan bírósághoz való jogot foglalja magában. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Pp. 259/A. §-a nem ütközik ezen alkotmányos tételekbe. Önmagában nem sérti a pártatlanság követelményét, hogy az adott végzést az azt meghozó bíróság megváltoztathatja, ugyanis ennek hiányában ugyanazon fokon eljáró másik tanács jár el. Egyet nem értés esetén egy másik tanács eljárása kiküszöböli az (ugyanazon bíró újbóli döntéséből eredő) esetleges pártatlanságot. Mindezen túlmenően az indítványban felvetett probléma nem a pártatlanság, hanem az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog alkotmányos problémájához kapcsolódik, ennek vizsgálatát azonban az indítványozó nem kérte.

A fenti indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 259/A. § alkotmányossági vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

B)

1. Az egyik indítványozó a Pp. - 2006. január 1-ig hatályba lévő - 273. § (1) bekezdése "egyéb törvényes követelményeknek" szövegrésze alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte, mert álláspontja szerint az sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 50. § (1)-(2) bekezdését, és az 57. § (1) bekezdését. A Pp. vizsgálni kért 273. § (1) bekezdése arról rendelkezett, hogy a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során az eljáró bírónak meg kell győződni, hogy a kérelem megfelel-e a Pp. 270. §-ában meghatározott feltételeknek és az egyéb törvényes követelményeknek. Az Alkotmánybíróság az Abh. 1. -ben vizsgálta a 273. § (1) bekezdését (az egyesbírói eljárás szempontjából), de e határozatnak nem volt tárgya (csupán érintette) a jelen indítványban vizsgálni kért szövegrész(t) . Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.

Az Abh. 1. -ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása egyaránt vonatkozhat formai és tartalmi követelmények vizsgálatára. Alkotmányossági szempontból az egyesbírói döntés akkor aggályos, ha az "érdemi döntés korlátok nélküli, megfellebbezhetetlen, diszkrecionális döntéssé" válik (ABH 2004, 551, 580-581.) . Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban nincs ellentétben az indítványozó által jelölt alkotmányos tételekkel, hogy az előzetes szűrés során az eljáró bírónak, vagy bíróságnak nemcsak a Pp. egy adott rendelkezését [az ott megjelölt 270. §-át], hanem az "egyéb törvényes követelmények"-et is vizsgálni kell. A különböző perek sajátosságaiból ered, hogy felülvizsgálatra irányuló törvényi feltételeket a Pp. más rendelkezései vagy más törvények is tartalmaznak. Az "egyéb törvényes követelményeknek" való megfelelés előírása olyan utaló szabálynak tekinthető, amely sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonságot, sem az Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott bírósági feladatokat, sem pedig az 57. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti egyenlőséget nem sérti.

Az Alkotmánybíróság ezért a Pp. 273. § (1) bekezdése "egyéb törvényes követelményeknek" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

2. Egy másik indítványozó a Pp. - 2006. január 1-éig hatályos - 270. §-a, 272. § (4) bekezdése valamint a 273. § (1) és (5)-(6) bekezdései alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte, a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata során hozott döntés legfelsőbb bírósági felülvizsgálatához kapcsolódóan. Megállapítható azonban, hogy a Pp. jelölt rendelkezései a felülvizsgálat általános szabályait tartalmazzák, míg a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata során igénybe vehető jogorvoslatok a Pp. 340. § és 340/A. §-ainak a tárgya. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben az Abh. 1. -ben a következőket állapította meg: "az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy közigazgatási vagy társadalombiztosítási perekben a jogerős döntések felülvizsgálatára az általánostól teljesen eltérő szabályokat kellene alkotni. A jogalkotó dönthet úgy, hogy ezen perek sajátosságait (ahogy az egyik indítványozó fogalmaz: "az állam az ellenérdekű és perelhető fél") figyelembe véve a felülvizsgálatot szélesíti, eltérő szempontokhoz köti, de ilyen követelmény az Alkotmányból kényszerítően nem következik. Az Alkotmány 50. §

(2) bekezdése kifejezetten szól arról, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, de ez az alkotmányos rendelkezés is csak arra vonatkozik, hogy a közigazgatás törvénysértő határozatainak hatályosulását a bírói hatalom megakadályozhassa" (ABH 2004, 551, 583-584.) . Megállapítható tehát, hogy az Abh. 1. -ben az Alkotmánybíróság tartalmilag állást foglalt annak a problémának a tárgyában, amelyet az indítványozó felvetett. Ezen túlmenően pedig az állapítható meg, hogy a Pp. vizsgálni kért rendelkezései [azaz a 270. §-a 272. § (4) bekezdése valamint a 273. § (1) és (5)-(6) bekezdései] és az Alkotmány indítványozó által jelölt tételei [azaz az Alkotmány a 8. § (1)-(2) bekezdése, 54. § (1) bekezdése, 56. §-a, 57. § (1) bekezdése, 59. § (1) bekezdése és 70/A. §] között a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata során hozott határozatok felülvizsgálhatósága szempontjából nincs érdemi összefüggés. Az összefüggés hiánya - az Alkotmánybíróság gyakorlatában - az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314. ]

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. - 2006. január 1-jéig hatályos - 270. §-a, 272. § (4) bekezdése, valamint a 273. § (1) és (5)-(6) bekezdései alkotmányossági vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

3. További alkotmányjogi panasz kérte a Pp. -2006. január 1-ig hatályos - 275/B. §-ának alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szempontjából. Az indítványozó érve szerint e szabály félreérthető volta miatt sérti a jogbiztonságot. A Pp. 275/B. §-a a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok zárásaként úgy szólt, hogy "Ha a törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. "

Az Alkotmánybíróság szerint a Pp. e rendelkezése világos, érthető és megfelelően értelmezhető; a jogrendszerben gyakran alkalmazott megoldást tartalmaz. (Megjegyzendő, hogy hasonló szabályt foglal magába a másik rendkívüli jogorvoslatra, a perújításra irányadó Pp. -beli rendelkezés, a 269. § is.) A Pp. XIV. fejezete szabályozta (szabályozza) a felülvizsgálatra vonatkozó speciális rendelkezéseket. A törvényhozás e fejezetbe értelemszerűen csak azokat a tételeket vette fel, amelyek e rendkívüli jogorvoslati eljárás karakterét meghatározták, azaz a felülvizsgálati eljárásnak az általánostól eltérő sajátosságait. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből nem fakad olyan követelmény, hogy a törvényhozás e helyen köteles lenne az irányadó általános szabályokat megismételni. Ezt utaló rendelkezéssel is megoldhatja, ezáltal a jogbiztonság nem sérül. Az Alkotmánybíróság ezért a Pp. 275/B. §-ának alkotmányellenességét nem állapította meg, az erre irányuló indítványt elutasította.

4. Egy indítványozó alkotmányjogi panaszában vizsgálni kérte a Pp. - 2006. január 1-ig hatályban volt - 270. § (3) bekezdés a) pontját, mert álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog, az Alkotmány 57. § (1) bekezdés alapján védett tisztességes eljáráshoz való jog és az 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérül a Pp. e szabálya által.

A Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontja összefüggött a Pp. 270. § (2) bekezdésével. A Pp. 270. § (2) bekezdése általános előírásként akként rendelkezett, hogy felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A jelen ügyben vizsgálni kért Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontja [ahogy a 270. § (3) bekezdés további pontjai is] arra vonatkozóan tartalmazott tételes - mérlegelési lehetőséget nem engedő - szabályt, hogy mely jogszabálysértés nem tekinthető az ügy érdemére kihatónak: így az, ha a jogszabálysértés "a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt. "

Az Alkotmánybíróság elsőként azt állapította meg, hogy a Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontja - mint a felülvizsgálatból kivett tárgyköröket szabályozó rendelkezés - és a tulajdonhoz való jog között nincs összefüggés. Nincs összefüggés továbbá a vizsgálni kért rendelkezés és a jogorvoslathoz való jog között sem. Az Alkotmányíróság számos határozatában - elsőként az 1/1994. (I. 7.) AB határozatban - kifejtette, hogy "a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak - egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma)- teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani" (ABH 1994, 29, 38.) . Ezt az álláspontot több döntés is tartalmazza, így pl. a 663/D/2000. AB határozat kimondta: "Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével" (ABH 2003, 1223, 1230.) .

A jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából pedig megállapítható, hogy a Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontja mérlegelést nem engedő, előre látható és kiszámítható szabályokat tartalmaz. Azzal, hogy a szabályozás bizonyos - pl. perköltségviselésre, vagy illetékfizetésre vonatkozó - jogszabálysértések esetén (amelyek önállóan egyébként sem támadhatók, csak az érdemi határozattal) nem teszi lehetővé a felülvizsgálattal, mint rendkívüli jogorvoslattal élést, nem valósítja meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 57. § (1) bekezdésnek sérelmét.

A fönti indokok alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

C)

1. Az egyik alkotmányjogi panasz, a bíróság által alkalmazott -jelenleg hatályos - Pp. 233/A. § alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. A Pp. e szabálya a "Fellebbezéssel megtámadható határozatok" cím alatt szerepel, s kimondja, hogy "Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés. " Az alkotmányjogi panasz - tartalmából kivehetően - e szabályt az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog szempontjából sérelmezte.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Pp. 233/A. §-a nem sérti a jogorvoslathoz való jogot. Épp ellenkezőleg, a Pp. vonatkozó rendelkezése a másodfokú eljárásban hozott végzések elleni fellebbezés (jogorvoslat) rendjét határozza meg. Önmagában az a tény, hogy a szabályozás határt szab a megfellebbezhetőségnek (tehát pl. az elsőfokú bíróságnak a fellebbezést elutasító végzése ellen benyújtott fellebbezést elutasító másodfokú bírósági döntést követően már nem lehet az ítélőtáblához fordulni), nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését. Ezen túlmenően pedig épp a jogorvoslathoz való jog érvényesülését szolgálja az az előírás, hogy fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott minden olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye. A felülvizsgálatból kizárt végzések problémája pedig nem tárgya a Pp. 233/A. §-ának.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 233/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt is elutasította.

2. Alkotmányjogi panaszokban, illetve egy utólagos normakontroll kérelemben kezdeményezték a Pp. jelenlegi szabályai szerinti 271. § (3) bekezdés a) és c) pontjainak alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján a következőket állapította meg.

2. 1. Az indítványozó a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontjának vizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint az Alkotmány 47. §-ába ütköző módon korlátozza a Legfelsőbb Bíróságot döntéshozói hatáskörében.

A Pp. 271. § (3) bekezdése azokat az eseteket sorolja fel, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helyben hagyta, és nincs helye felülvizsgálatnak. A Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontja szerint e körbe tartoznak a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi, továbbá a közös tulajdonban álló dolog birtoklásával és használatával kapcsolatos perek. Az Alkotmány 47. §-a a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos státuszát, és alkotmányos feladatait fogalmazza meg. Ennek értelmében a Legfelsőbb Bíróság, mint a Magyar Köztársaság legfőbb bírói szerve biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. Mint ezen alkotmányos szabályból is kiderül, a jogalkalmazás egységét a Legfelsőbb Bíróság alapvetően a jogegységi eljárás (s nem a felülvizsgálati eljárás) révén biztosítja. Annak ellenére, hogy a jogi szabályozás egy ponton kapcsolatot teremt a felülvizsgálati és a jogegységi eljárás között - nevezetesen: a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (2) bekezdés b) pontja és a Pp. 274. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati tanács is kezdeményezhet jogegységi eljárást - a felülvizsgálat elsődleges célja nem a jogegység biztosítása, hanem, mint a 270. § (2) bekezdése is tartalmazza, a jogszabálysértések kiküszöbölése. Megállapítható tehát, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányban rögzített feladatát - azaz az Alkotmány 47. §-át - nem sérti a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontja, ezért e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

2. 2. Indítványok vizsgálni kérték a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontját is. E szabály - szintén abban az esetben, ha az elsőfokú ítéletet a másodfok helybenhagyta - kizárja a felülvizsgálatot a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben. Az indítványozók szerint e szabály az Alkotmány 15. §-ának a családra, a 16. §-ának az ifjúságra, és a 67. § (1) bekezdésében szabályozott, a gyermekek jogaira vonatkozó rendelkezéseit sérti. Az egyik indítványozó úgy érvelt, hogy a Pp. e rendelkezése a gyermek elhelyezési-és kapcsolattartási ügyeket nem a fontosságuk szerint ítéli meg, az egymillió forint alatti vagyonjogi perekkel veszi egy tekintet alá.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint - amint erre már utalás történt - alapvetően jogalkotói mérlegelés körébe tartozik, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe a felülvizsgálatból kizárt tárgykör meghatározásánál. Ilyen szempont lehet gyermek elhelyezési ügyekben pl. az, hogy az eljárás ésszerű határidőn belül lezáródjon. Így adott esetben épp - az Alkotmány 15. és 16. §-ából, illetve 67. § (1) bekezdéséből következő - a gyermekek testi és lelki egészségét szolgálja, ha az elhelyezéssel, tartással, kapcsolattartással összefüggő kérdésekben minél hamarabb végleges döntés szülessen. Alkotmányos indok hozható fel tehát a mellett, hogy felülvizsgálati eljárás már ne változtassa meg ezen ügyekben a létrejött jogviszonyokat. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította: "A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A jogállamiság lényeges eleme, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes fellebbviteli jogorvoslattal, illetve, hogy a jogerőssé vált határozat megtámadására milyen feltételek alapján van lehetőség, s hogy mikor következik be az az állapot, amikor a jogerős határozat már semmiféle jogorvoslattal nem támadható" (ABH 1992, 59, 66.) . Jelen ügyben figyelembe kell továbbá venni, hogy a Pp. 271. § (3) bekezdése értelmében akkor nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyja. Ez tehát a felülvizsgálatot (azaz a rendkívüli jogorvoslatot) csak akkor zárja ki, ha a különböző fokú bíróságok ugyanúgy ítélték meg a tényállást, mind anyagi jogi, mind eljárási kérdésekben azonos véleményen vannak. Minden más esetben a gyermek elhelyezési, illetve az ezzel kapcsolatos ügyekben lehetőség van a felülvizsgálat jogintézményének igénybevételére. Ezen indokok alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontjának az Alkotmány 15. és 16. §-ába, illetve 67. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítását kérő alkotmányjogi panaszokat elutasította.

Egyik indítványozó kérte a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 57. § (5) bekezdésbe foglalt jogorvoslathoz való jog szempontjából is, de az Alkotmánybíróság - mint e határozatában már több ízben - az összefüggés hiánya miatt e kérelmet elutasította.

3. Végezetül a Pp. mód. 22. § (2) bekezdését érintő alkotmányjogi panaszokat bírálta el az Alkotmánybíróság. E szabály értelmében "az 1. § és a 14. § rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor még nem hozott jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. " A Pp. mód. 1. § és 14. §-a a felülvizsgálatra vonatkozó Pp. -beli rendelkezéseket módosította, az új szabályok 2006. január 1-én léptek hatályba. Az indítványozók szerint a Pp. mód. 22. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból következő jogbiztonságot, az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogegységesítés legfelsőbb bírósági feladatát és az 57. § (1) és (5) bekezdéséből eredő tisztességes eljáráshoz való jogot. Az indítványozók sérelme, hogy az Pp. mód. által bevezetett új (a felülvizsgálattal való élés szempontjából kedvezőbb) szabályokat a törvény csak a jogerős határozattal még le nem zárt ügyekben rendeli alkalmazni.

A folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság alkotmányossági megítélésnek kérdésével az Alkotmánybíróság már több határozatában, több szempontból foglalkozott. A 365/B/1998. AB határozatában a következőképpen összegezte álláspontját: "Valamely jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat ugyanakkor nem pusztán az időpontok formális vizsgálatát jelenti, hanem annál szélesebb. [... ] az alkotmányossági vizsgálat külön tárgya, hogy a folyamatos ügyekben történő alkalmazhatóság szempontjából a jogszabály miként rendelkezett. Hiába lép ugyanis egy jogszabály hatályba a jövőre nézve (formálisan nem sértve a felkészüléshez szükséges kellő idő alkotmányos követelményét), ha a folyamatos ügyekre is irányadó alkalmazhatóság miatt - tartalmában - az érintetteknek visszamenőleg állapít meg kötelezettséget, nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Ilyenkor a jogbiztonság sérelme ugyanúgy megállapítható, mint a formálisan is visszamenőleges hatályú kötelezettséget megállapító hatálybaléptetés esetén vagy a »kellő idő« hiánya miatt" (ABH 1998, 850, 852.) . A folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság volt a tárgya pl. a 31/2005. (VII. 14.) AB határozatnak, amelyben a vizsgált rendelkezés azért minősült alkotmányellenesnek, mert a módosító jogszabály a hatálybalépésekor jogerős határozattal még el nem bírált ügyekben építésügyi bírság kiszabását rendelte el (ABH 2005, 675, 680.) . Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján is megállapítható, hogy a folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság kérdése a kötelezettséget megállapító, vagy valamely magatartást jogellenessé nyilvánító, tehát az érintettekre hátrányosabb helyzetet eredményező szabályozás tekintetében esik alkotmányossági kifogás alá. A jelen ügyben viszont az alkotmányossági probléma nem a kedvezőtlenebb szabályok alkalmazhatóságában rejlik, hanem épp ellenkezőleg, a probléma az, hogy a kedvezőbb (az egyesbírói eljárást már nem tartalmazó) rendelkezések nem minden felülvizsgálati eljárásban alkalmazandók. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy a törvényhozásnak nagyfokú döntési szabadsága van a tekintetben, hogy a korábbitól kedvezőbb szabályok hatálybaléptetését, s a felülvizsgálati eljárásban való alkalmazhatóságát miként rendeli el.

Az Alkotmánybíróság szerint nem esik alkotmányossági kifogás alá - a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából - az, hogy az új szabályok szerint csak a törvény hatálybalépését követően jogerőre emelkedett határozatok esetén van helye felülvizsgálatnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja továbbá, hogy e rendelkezés az egységes joggyakorlat biztosítására vonatkozó Alkotmány 47. § (2) bekezdését sem sérti. A jogi eljárásokban a régi és az új jog viszonyát meghatározni a jogalkotó - s nem a Legfelsőbb Bíróság - feladata. Ezért a Pp. mód. 22. § (2) bekezdése és az Alkotmány 47. § (2) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. mód. 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat is elutasította.

Mivel az Alkotmánybíróság a fentiekben, az alkotmányjogi panaszokban jelölt jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmeket elutasította, egyben elutasította azokat az indítványokat is, amelyek a sérelmezett rendelkezések konkrét ügyekben való alkalmazása tilalmának megállapítására irányultak.

V.

1. 1. Az egyik indítványozó az Abh. 1. meghozatalát követően kérte, hogy az Alkotmánybíróság - az Abh. 1. -ben foglalt érvek alapján - az ő ügyében is mondja ki az alkalmazási tilalmat. Másik indítványozó az Abh. 1. -ben már megsemmisített Pp. 273. § (5) bekezdésének első mondatát - amely úgy szólt, hogy: "Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak helye nincs" - kérte újból megsemmisíteni, s ez alapján konkrét ügyében való alkalmazási tilalmat kimondani.

1. 2. Két indítványozó kezdeményezte továbbá alkotmányjogi panaszában a Pp. 270. § (1) bekezdéséből - az Abh. 2. -ben már érdemben elbírált - "az ügy érdemében hozott" szövegrész alkotmányossági vizsgálatát. E szabály csak az ügy érdemében hozott jogerős végzések esetén tette lehetővé a felülvizsgálatot. Az Abh. 2. erre vonatkozó megállapításai szerint: "A jelen ügyben vizsgálni kért törvényi rendelkezés csak az ügyet érdemben lezáró jogerős végzés ellen teszi lehetővé a felülvizsgálati kérelem benyújtását. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. e feltétele nem sérti a normával szemben támasztott - az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó - előreláthatóság és kiszámíthatóság jogbiztonsági követelményét. Az a körülmény pedig, amely szerint nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből fakadó tisztességes eljárás követelményeibe ütközés sem állapítható meg, hiszen az érdemi döntések - az ügy érdemére kiható jogszabálysértés esetén - felülvizsgálat tárgyai lehetnek. Az Alkotmánybíróság az Abh. -ban [Abh. l. ] megerősítette azon korábbi gyakorlatát, amely szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik. (ABH 2004, 551, 571-572.) Így az az indítvány sem tekinthető megalapozottnak, amely a Pp. 270. § (1) bekezdésének az "ügy érdemében hozott" szövegrészét a jogorvoslathoz való jog sérelme alapján kérte megsemmisíteni.

Végül az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 13. §-ába foglalt tulajdonhoz való jog és a jelen ügyben vizsgált Pp. -beli rendelkezés között érdemi alkotmányjogi összefüggés nem áll fenn. " (ABH 2005, 1316, 1328.)

1. 3. Az Alkotmánybíróság a 442/D/2000. AB végzésben (ABH 2003, 1843.) döntötte el, majd később megerősítette (ABH 2005, 1316, 1324.), hogy egy korábban már elbírált jogszabályi rendelkezést sérelmező újabb konkrét normakontroll esetén az alkalmazhatóságra vonatkozó indítványi részt nem vizsgálja önállóan. Az Alkotmánybíróság e határozatokban rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz intézménye kettős jellegű. Utólagos normakontrollra irányuló indítványt és jogszabály alkalmazhatóságának valamely konkrét perben történő kizárására vonatkozó kérelmet egyaránt tartalmaz, de e kérelmek elbírálása csak egyazon eljárás keretén belül történhet meg. Nincs törvényi lehetőség arra, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról - az utólagos normakontrolltól elválasztva - önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta (lásd ABH 2003, 1843, 1845-1846.) . Az Alkotmánybíróság ezekben az ügyekben az alkotmányjogi panasszal "ítélt dolog" miatt érdemben nem foglalkozott.

Jelen ügyben az indítványok kizárólag az alkalmazási tilalom újbóli kimondását kezdeményezték az alkotmánybírósági határozatok által korábban már elbírált ügyekhez kapcsolódva, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján - mint " res iudicatát" - megszüntette az

eljárást azon alkotmányjogi panasz tárgyában, amely a Pp. Abh. 1. -ben megsemmisített rendelkezéseinek konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának (újbóli) megállapítására irányult, illetve megszüntette azon alkotmányjogi panasz tárgyában indult eljárást is, amely a Pp. - Abh. 1-ben megsemmisített - 273. § (5) bekezdésének első mondata alkotmányossági vizsgálatára irányult. Az Alkotmánybíróság az Abh. 2. -re tekintettel megszüntette továbbá a Pp. - 2006. január 1-ig hatályos - 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze alkotmányossági vizsgálatára irányuló eljárást is.

2. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint: "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. " Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatában az Abtv. e szabályát akként értelmezi, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának törvényi feltétele, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzen be. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint alkotmányjogi panasz esetében követelmény a jogsérelem és a támadott norma közötti közvetlen összefüggés [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 72-73.; 104/D/1994. AB határozat, ABH 1994, 693, 694.; 382/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 810, 813.; 46/2004. (XII. 1.) AB határozat, ABH 2004, 943, 950. ]. A fentieket figyelembe véve jelen ügyben - annak ellenére, hogy alkotmányjogi panaszok az alábbi rendelkezéseket is megjelölik, mint alkalmazott és vizsgálni kért szabályokat - az Alkotmánybíróság megállapította, hogy

- a Legfelsőbb Bíróság a Kpkf II. 39. 533/2003/2. számú döntésében nem alkalmazta a Pp. 237. §-át és 259. §-át;

- a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. E. 20. 791/2005/2. számú döntésben nem alkalmazta a Pp. 270. § (2) bekezdését;

- a Legfelsőbb Bíróság a Pf. IV. 24. 900/2005/2. számú döntésben nem alkalmazta a Pp. 233. §-át, illetve a Pp. 270. § (1)-(2) bekezdését és a Pp. 273. §-át;

- a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az 1. Pf. 23. 135/2005/2. számú ítéletében nem alkalmazta a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontját;

- és a Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 21. 755/2005/7. számú döntésében nem alkalmazta a Pp. 271. §-át.

Az alkotmányjogi panaszok előterjesztésének ezekben az eseteiben - a jelölt jogszabályi rendelkezések vonatkozásában - nincs meg a törvényben előírt feltétele. A törvényi feltétel hiányában az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 29. § e) pontjára is figyelemmel - a Pp. 233. §-át, 237. §-át, 259. §-át, - a 2006. január 1-éig hatályos -270. § (1) és (2) bekezdését, a 271. § egészét, a 271. § (3) bekezdés a) pontját, és a - 2006. január 1 -éig hatályos - 273. §-át érintő alkotmányjogi panaszokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

3. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panasz hatáskörben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását azért kezdeményezte, mert - álláspontja szerint - a Pp. -ben szabályozni kellett volna a felülvizsgálat során hozott határozat elleni jogorvoslat rendjét. Másik indítványozó szintén mulasztásos alkotmánysértés megállapítását kérte a benyújtott panaszában, mert álláspontja szerint a törvényalkotó hiányosan - nem a Abh. 1. -ben foglaltaknak megfelelően - szabályozta a felülvizsgálat során lehetséges jogorvoslatokat. Megállapítható, hogy mindkét alkotmányjogi panasz a felülvizsgálati eljárásban hozott döntések elleni jogorvoslat hiányos szabályozása miatt kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. §-a alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be. Ennélfogva mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv. -ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság általános gyakorlata kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon [lásd 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326. ]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.

4. Ügyvéd képviseletében eljáró magánszemély indítványozó kezdeményezte a Pp. -jelenleg hatályos - 271. § (3) bekezdés c) pontjának (a gyermek elhelyezési és kapcsolattartási ügyekben a felülvizsgálat lehetőségét korlátozó szabály) nemzetközi szerződésbe - az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermekek jogairól szóló New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény egyes rendelkezéseibe - ütközés vizsgálatát.

Az Abtv. 1. § c) pontja az Alkotmánybíróságnak külön hatáskört biztosít jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára. Ezt a vizsgálatot az Abtv. értelmében nem kezdeményezheti bárki. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése szerint e hatáskörben indítványozásra jogosult: a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, b) a köztársasági elnök, c) a Kormány vagy annak tagja, d) az Állami Számvevőszék elnöke, e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke, f) a legfőbb ügyész. Az indítványozó nem tartozik az Abtv. -ben felsorolt indítványozásra jogosultak közé. Az Ügyrend 29. § c) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontjának nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasította.

5. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panaszában érintette a Pp. ügyvédkényszerre (kötelező jogi képviseletre) vonatkozó szabályait, míg egy másik indítványozó a Pp. igazolási kérelemmel összefüggő rendelkezéseivel, illetve az ezt alkalmazó bírói gyakorlattal kapcsolatban fejtette ki álláspontját. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint "A indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia". Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fent jelölt indítványok határozott kérelmet nem tartalmaznak - a törvényi követelménynek így nem tesznek eleget -, ezért az Alkotmánybíróság azokat visszautasította. Visszautasította az Alkotmánybíróság a bírói jogalkalmazás alkotmányosságának vizsgálatára irányuló kérelmet is. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az Alkotmány, az Abtv. és egyéb törvények tartalmazzák. Ezek értelmében a bírói jogalkalmazás alkotmányossági vizsgálatára az Alkotmánybíróság nincs hatásköre. Hatáskör hiánya - az Ügyrend 29. § b) pontja szerint - az indítvány visszautasítását eredményezi.

Budapest, 2007. november 5.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró