970/D/2006. AB határozat

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 15. § (2) bekezdése, 233/A. §-a, 253. § (3) bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (4) bekezdése, illetve a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 7. §-a, 18. §-a, 21. § (1) bekezdése és 22.§ (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 15. § (2) bekezdése, 233/A. §-a, 253. § (3) bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (4) bekezdése, illetve a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 7. § (1) bekezdése, 18. §-a, illetve 21. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és alkotmányjogi panaszt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233/A. §-ának, valamint a 253. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. §-ába, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel összefüggésben alkotmányos követelmény kimondására irányuló indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a Pécsi Városi Bíróság 0201-5.Vh.478/2004/39. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 15. § (2) bekezdése, 233/A. §-a, 253. § (3) bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (4) bekezdése, illetve a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt a Pécsi Városi Bíróság 0201-5.Vh.478/2004/39. számú, valamint a Baranya Megyei Bíróság 3.Pkf.50.821/2006/7. számú végzései ellen, másodlagosan a végzésekben alkalmazott és az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében - azok megsemmisítését kérve - utólagos normakontroll iránti kérelmet is előterjesztett. Emellett kérte a támadott rendelkezések alkalmazásának visszamenőleges kizárását is.

2. Álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. §-ának (4) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. § (1) és (2) bekezdéseibe, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó az alkotmányellenességet abban látja, hogy a bíróság a végrehajtási kifogást nemperes eljárásban, tárgyaláson kívül, végzéssel bírálja el, valamint, hogy az eljárásban a végrehajtó nem minősül félnek. Álláspontja szerint "e nélkül az eljárás nem tekinthető tisztességesnek".

3. Az indítványozó úgy vél i, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Dsz.) 7. § (1) bekezdése, mely szerint ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, a munkadíj a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez igazodik. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés "nem világos és félreérthető", mert a "különféle alanyok számára behajtásra kerülő összegek tekintetében elhatárolást nem tartalmaz".

4. Az indítványozó emellett támadja a Dsz. 18. §-át is. Ez véleménye szerint azért ütközik a jogállamiság követelményébe, mert nem tartalmazza, hogy a végrehajtási eljárás mikor tekinthető eredményesnek.

Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésébe ütközik, hogy ügyviteli befejezés [Dsz. 21. § (1) bekezdés] esetén a végrehajtó díjazásra jogosult, valamint a jogállamiság elvébe ütközik, hogy a Dsz. nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a "végrehajtás folytatása esetén a végrehajtó milyen további díjazásra jogosult". Álláspontja szerint továbbá a Dsz. 21. § (1) bekezdése és a 22. § (2) bekezdése ellentétes a Ptk. 7. §-ával, ami sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert "a díjazással kapcsolatos jogvitát csak törvénnyel lehetett volna szabályozni". Az indítványozó ezen rendelkezésekkel összefüggésben alkotmányos követelmény kimondását is kérte.

5. Az indítványozó továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 233/A. §-át az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. §-ába, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdéseibe ütközőnek véli. Ennek indoka az, hogy a másodfokú határozatok - különösen amikor a másodfokú bíróság a "tényállást kiegészíti, illetve felülmérlegeli" - is szenvedhetnek olyan fogyatékosságban, amelyek alapján indokolt lenne a jogorvoslat biztosítása. Emellett az indítványozó a Pp. 253. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét is állította ugyanezen indokból.

6. Végül az indítványozó a Pp. 15. § (2) bekezdését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte. Azt sérelmezte, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogást követően "ugyanaz a másodfokú tanács bírálja el a fellebbező kérelmét, mint amely korábban s törvényben foglalt kötelezettségét határidőben nem teljesítette". A jogállamiság sérelmét pedig abban látja, hogy a támadott rendelkezés szövege ellentmondásos. Emellett a Pp. 15. § (2) bekezdése tekintetében is alkotmányos követelmény kimondását kérte.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"70/B. § (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."

2. A Pp.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: "15. § (2) A per másodfokú elintézéséből és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából ki van zárva az a bíró is, aki az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett."

"233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés."

"253. § (3) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről."

3. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése: "217. § (4) A bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül - szükség esetén a felek meghallgatása után - határoz."

4. A Dsz.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: "7. § (1) Ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, a munkadíj a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez (a továbbiakban: végrehajtási ügyértékhez) igazodik."

"18. § Ha a végrehajtási eljárás teljesen vagy részben eredményes, a végrehajtót behajtási jutalék illeti meg."

"21. § (1) A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek, előzetes eljárás és végrehajtási kérelem elkészítése esetén a kérelmezőnek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni."

"22. § (2) A bíróság a végzést a feleknek, a végrehajtónak és a végrehajtási kifogást előterjesztőnek kézbesíti, egyúttal felhívja a végrehajtót a szükséges intézkedés megtételére."

III.

Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítvány egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaz.

1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Baranya Megyei Bíróság 3.Pkf.50.821/2006/7. jogerős végzését 2006. szeptember hó 18. napján vette kézhez, és indítványát 2006. november hó 2. napján, azaz hatvan napon belül adta postára, ezért az határidőben érkezettnek tekintendő.

1.2. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett. Ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Baranya Megyei Bíróság jogerős végzésében alkalmazott, illetve mivel az az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, az abban alkalmazott jogszabályi rendelkezések - az az a Dsz. 7. § (1) bekezdése, a 18. §-a, illetve a 21. § (1) bekezdése - lehetnek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pécsi Városi Bíróság 0201-5.Vh.478/2004/39. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt - mivel e határozat nem jogerős -, valamint a Baranya Megyei Bíróság 3.Pkf.50.821/2006/7. számú végzésében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések - a Pp. 15. § (2) bekezdése, a 233/A. §-a, a 253. § (3) bekezdése, a Vht. 217. § (4) bekezdése, illetve a Dsz. 22. § (2) bekezdése - vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

1.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a Baranya Megyei Bíróság 3.Pkf.50.821/2006/7. végzésében alkalmazott és alkotmányjogi panasszal támadott jogszabályi rendelkezések az indítványozó által megelölt okokból az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezéseket sértik-e.

1.3.1. Az indítványozó szerint a Dsz. 7. § (1)bekezdése - félreérthető normatartalmával - sérti az jogbiztonság alkotmányos követelményét.

A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat megállapította, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. [ABH 1992, 135, 142.]

A Dsz. 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, a munkadíj a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez (a továbbiakban: végrehajtási ügyértékhez) igazodik.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom alkotmányos követelményének a Dsz. 7. § (1) bekezdésében szereplő normaszöveg megfelel, a támadott rendelkezés egyértelmű, kiszámítható és nem értelmezhető többféleképpen. Az indítványozónak azon hivatkozása, hogy a jogszabály a "különféle alanyok számára behajtásra kerülő összegek tekintetében elhatárolást nem tartalmaz" nem teszi a támadott rendelkezést félreérthetővé.

1.3.2. Az indítványozó szerint a Dsz. 18. §-a - mely a végrehajtási eljárás teljes vagy részbeni eredményességéről rendelkezik - azért ütközik a jogállamiság, illetve a jogbiztonság követelményébe, mert nem határozza meg pontosan, hogy mely esetekben tekinthető eredményesnek. Az Alkotmánybíróság a normavilágossággal kapcsolatban az 1.3.1. pontban kifejtetteken túl több határozatában kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.]

A 42/1997. (VII. 1.) AB határozat szerint "[alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható." (ABH 1997, 299, 301.)

A támadott jogszabálynak nem tulajdonítható az indítványozó által megelölt olyan értelmezés, mely a norma értelmezhetetlenségére, illetve eltérő értelmezésére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan általános megfogalmazására alapozottan jogbizonytalanságot eredményezne.

A végrehajtási eljárás teljes vagy részbeni eredményességét a jogszabály a "behajtási jutalék" cím alatt tárgyalja, s ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a végrehajtási eljárás akkor eredményes, ha a végrehajtást kérőhöz, vagy a végrehajtóhoz a végrehajtásból valamilyen összeg befolyik. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés kizárólag egyféleképpen értelmezhető, az megfelel a normavilágossággal szemben támasztott követelményeknek, ezért nem megalapozottak az indítványozó azon hivatkozásai, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sérti. Emiatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a tekintetben is elutasította.

1.3.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság a Dsz. 21. § (1) bekezdésének az indítványozó által vélt alkotmányellenességét vizsgálta meg. E szerint a végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor díjjegyzéket állít ki.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e rendelkezés és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint a 70/B. § (3) bekezdése között nincs érdemi és közvetlen összefüggés az indítványozó által hivatkozott azon indokok alapján, hogy "a Dsz. nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a végrehajtás folytatása esetén a végrehajtó milyen további díjazásra jogosult", valamint hogy "a díjazással kapcsolatos jogvitát csak törvénnyel lehetett volna szabályozni". Alkotmánybíróság emellett megjegyzi azt is, hogy a Dsz. 21. § (1) bekezdése és a Ptk. 7. §-a között sincs semmilyen érdemi összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is elutasította.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozónak az utólagos normakontroll iránti indítványát vizsgálta meg.

2.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésben kifejtetteket az utólagos normakontroll tekintetében is változatlanul fenntartja. Erre tekintette a Dsz. 7. § (1) bekezdése, a Dsz. 18. §-a, valamint a 21. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek az indítványozó által vélt alkotmányellenességét vizsgálta meg, melyeket az alkotmányjogi panasz alapján nem vizsgálhatott meg, azaz a Vht. 217. § (4) bekezdését, a Dsz. 22. § (2) bekezdését, a Pp. 15. § (2) bekezdését, valamint a 233/A. §-át és a 253. § (3) bekezdését.

2.2.1. Az indítványozó szerint a Vht. 217. § (4) bekezdése azért ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. § (1) és (2) bekezdéseibe, valamint az 57. § (1) bekezdésébe, mert a bíróság a végrehajtási kifogást nemperes eljárásban, tárgyaláson kívül, végzéssel bírálja el, mely eljárásban a végrehajtó nem minősül félnek.

A Vht. 217. § (4) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül - szükség esetén a felek meghallgatása után - határoz. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Vht.-nak e rendelkezése nem tartalmazza az indítványozó által hivatkozottakat. A Vht. 217. § (4) bekezdéséből nem következik, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása nemperes eljárásban, tárgyaláson kívül, végzéssel történik, valamint azt sem, hogy ezen eljárásban a végrehajtó nem minősül félnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezen része nem felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésének, mivel az - az indítványozó téves jogszabály-megjelölése okán - nem tartalmazza a sérelmezett jogszabályi rendelkezést. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a megfelelő jogszabály megjelölése hiányában az indítvány - a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt - érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.

2.2.2. Az indítványozó a Dsz. 22. § (2) bekezdését azért támadta, mert azt a Ptk. 7. §-ával ellentétesnek vélte. Az, hogy a bíróság a végzést a feleknek, a végrehajtónak és a végrehajtási kifogást előterjesztőnek kézbesíti, egyúttal felhívja a végrehajtót a szükséges intézkedés megtételére, véleménye szerint ellentétes a Ptk. azon rendelkezésével, hogy a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által összekapcsolt rendelkezések egymással semmilyen összefüggésben nincsenek. Erre tekintettel a Dsz. 22. § (2) bekezdésének a Ptk. 7. §-ával való ellentéte nem értelmezhető, így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme fel sem merülhet.

2.2.3. Az indítványozó a Pp. 15. § (2) bekezdését abból az okból tartotta a Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint az 57. § (1) bekezdésével ellentétesnek, mert "annak szövegezése nem felel meg az egyértelműség követelményének, de a tisztességes eljárás követelményének sem". Az, hogy a Pp. 15. § (2) bekezdése csak a per másodfokú elintézéséből és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából zára ki azt a bírót, aki az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett, azt eredményezi, hogy az a bíróság, mely a kifogást nem tartja alaposnak és azt a "felettes bírósághoz felterjeszti", a felettes bíróság határozatát követően eljárhat. Álláspontja szerint a felterjesztő bíróság már azzal részt vesz a "kifogás elbírálásában, hogy azt nem tartja alaposnak".

A Pp. 114/B. §-a rendelkezik az eljárás elhúzódása miatti kifogás elintézésének részletes szabályairól. E szerint az ügyben eljáró bíróság, ha a kifogást alaposnak tartja, megteszi a szükséges intézkedést. Amennyiben a kifogást nem tartja alaposnak, a kifogást tartalmazó beadványt felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz, számot adva arról, hogy a hiányolt eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára milyen okból nem került sor. Ha a kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot határidő tűzésével intézkedés foganatosítására hívja fel, a kifogás alaptalansága esetén azt indokolt határozattal elutasítja.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében szereplő alapvető joggal, ezen belül az ún. tisztességes eljárás követelményeivel. A 6/1998. (III. 11.) AB határozatában megállapította, hogy "a »tisztességes eljárás« (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és az eljárásnak itt megkövetelt tulajdonságai közül (ti. mint »igazságos tárgyalás«, hanem az idézett alkotmányi rendelkezésben foglalt követelményeken túl - különösen a büntetőjogra és eljárásra vonatkozóan - az 57. § többi garanciájának teljesedését is átfogja. (...) [O]lyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni." [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]

A fent kifejtettekből következően nyilvánvaló, hogy amennyiben a bíróság nem tartja alaposnak a kifogást, azt nem bírálja el, hanem a hatáskörrel rendelkező bírósághoz terjeszti fel. Az, hogy a bíróság a kifogást nem tartja megalapozottnak nem tekinthető a kifogásról való döntésnek. Erre hatáskörrel kizárólag a felettes bíróság rendelkezik. Azzal, hogy az a bíróság nem ért egyet a kifogásban foglaltakkal és azt felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz, nem sérül a tisztességes eljáráshoz való jog követelménye. Ugyanígy nem sérül a tisztességes eljáráshoz való jog abban az esetben sem, amennyiben a kifogásnak a hatáskörrel rendelkező bíróság általi elbírálását követően a bíróság az eljárást tovább folytatja. Ezen esetek egyikében sem fordul elő az, hogy egy bíróság ugyanazon kérelmet két alkalommal bírálná el. Mindezekre tekintettel az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelme az indítványozó által hivatkozottak alapján nem valósul meg.

A tekintetben, hogy a Pp. 15. § (2) bekezdése nem felel meg az egyértelműség követelményének, az Alkotmánybíróság fenntartja a normavilágossággal összefüggésben a korábban már idézett 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom alkotmányos követelményének megfelel a Pp. 15. § (2) bekezdésében szereplő azon normaszöveg, miszerint a per másodfokú elintézéséből és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából ki van zárva az a bíró is, aki az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett. Az indítványozónak azon hivatkozása, hogy a jogszabály "ellentmondásos", a fentiek alapján nem megalapozott és ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelme sem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

2.2.4. Az indítványozó szerint a Pp. 233/A. §-a azért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. §-át, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdéseit, mert a másodfokú határozatok - különösen amikor a másodfokú bíróság a "tényállást kiegészíti, illetve felülmérlegeli" - is szenvedhetnek olyan fogyatékosságban, amelyek alapján indokolt lenne a jogorvoslat biztosítása. Ugyanezen indokból az indítványozó a Pp. 253. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte.

Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapj án az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány - a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt - érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozó indokai kizárólag a jogorvoslathoz való jog sérelmének megállapítására irányulnak. Tekintettel arra, hogy a fentiekben ismertetett, az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott jelen indítvány azon része, mely a Pp. 233/A. §-ának, valamint a 253. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. §-ába, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütközését állította, nem felelt meg az Alkotmánybíróság azt - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.

Ezért az Alkotmánybíróság érdemben a Pp. 233/A. §-ának, valamint a 253. § (3) bekezdésének kizárólag az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe való vélt ütközését vizsgálta meg.

A Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt reformatórius jogkör korlátozott, csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között érvényesülhet. E korlátok között azonban a bíróság a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott.

Emellett utal az Alkotmánybíróság arra is, hogy a Pp. 252. § (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a bizonyítási eljárásnak nagyterjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja.

A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény vétségi eljárást szabályozó rendelkezéseivel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 49/1998. (XI. 27.) AB határozatában az alábbiakat állapította meg. "A jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége [5/1992. (I. 30.) AB hat.,

ABH 1992, 27, 31.]. Az Alkotmány a különböző eljárásokra vonatkozó törvényi szabályozásra bízza a jogorvoslati formák megjelölését, a jogorvoslatot elbíráló fórumok megállapítását, valamint annak meghatározását, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesülhet (1437/B/1990. AB határozat - ABH 1992, 453, 454.). A jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat [9/1992. (I. 30.) AB hat. ABH 1992, 59, 68.].

A jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti, ha az eljárásban a törvény garantálja az érintett számára, hogy ügyét az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv bírálja el (513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 734.). Minden jogorvoslat lényegi eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát [23/1998. (VI. 9.) AB hat. ABK 1998. június-július 286, 288.].

(...) Sem a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalma, sem a jogorvoslati jogosultság (...)garanciális eljárási alapelve nem biztosít alanyi jogot arra, hogy a büntető felelősségre vonás alapjául szolgáló tényállás-megállapítást minden esetben az elsőfokú bíróság végezze, illetve hogy tényállási hiba esetén a másodfokú bíróság korrigáló döntése ellen újabb jogorvoslati lehetőség nyíljék, avagy ténykérdésekben a másodfokú bíróság csupán korlátozott reformatórius jogkörrel vagy azzal sem rendelkezzék. A jelen vizsgálat szempontjából is érvényes továbbá az Alkotmánybíróságnak a Polgári Perrendtartás tekintetében kifejtett álláspontja, amely szerint a hatályosnál sokkal részletesebb és bonyolultabb perrendtartási szabályozás sem tud garanciát adni arra, hogy minden eseti bírósági döntés tökéletesen megfeleljen az anyagi igazság követelményének (1437/B/1996. AB határozat, ABK 1998. március 124, 126.). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a (...) megalapozatlan tényállás revíziójának lehetőségére és kötelezettségére vonatkozó, ezzel összefüggő rendelkezések (...) nem korlátozzák a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot. (...)A ténybeli hibák orvoslására szélesre tárt reformációs jogkör sem ellenkezik egyetlen alkotmányos rendelkezéssel sem (...)." (ABH 1998, 372, 382-383.)

A Pp. vizsgált szabályai tehát korlátozott körben teszik lehetővé az első fokon hozott határozatok kiegészítését, illetve megváltoztatását, melyek a fent idézett korábbi határozatokra tekintettel a jelen ügyben kifejtett indokok alapján nem eredményezik a jogorvoslati jog sérelmét. Ezért az Alkotmánybíróság a Pp. 233/A. §-a, valamint a 253. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt a Vht., valamint a Pp. egyes rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggésben. Az Abtv. nem biztosít indítvá-nyozási jogot alkotmányos követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy

az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága. [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591-1592.] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt visszautasította.

4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, valamint a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).

Budapest, 2008. október 27.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró