423/B/1996. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 292. § (2) bekezdése, a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 7. §-a, valamint a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 292. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a jelzálogról szóló 1927. évi XXXV. törvény hatályos szövegének közzétételével kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a pénztartozásokkal kapcsolatos jogi szabályozás alkotmányos vizsgálatát kérve.
Egyes indítványok alkotmányellenesnek tartják a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 292. §-ának (2) bekezdését, amely szerint a jogosult köteles a pénztartozás teljesítését a szerződésben meghatározott határidő előtt is elfogadni; ilyenkor nem számítható fel kamat és nem lehet kártalanításban megállapodni a teljesítés és a szerződés szerinti eredeti teljesítési időpont közötti időre. Az indítványozók szerint ez a szabály ellentétes az Alkotmány 9. §-ával és 13. §-ának (1) bekezdésével.
A Ptk. említett szabályának vizsgálatához kapcsolódva az egyik indítványozó a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) 7. §-ának alkotmányellenességére is hivatkozott. Azt kérte, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság nem semmisíti meg a Ptk. általa támadott szabályát, akkor semmisítse meg a Jht. 7. §-ának azt a szabályát, amely szerint jelzálog-hitelintézet szerződésben kikötheti a pénztartozás határidő előtt történő visszafizetésének tilalmát. Álláspontja szerint ugyanis ez a rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. A Jht. 7. §-ának szövegét a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény 58. §-a módosította, az indítványozó azonban álláspontját és kérelmét fenntartotta.
Az egyik indítvány a takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (2) bekezdésének a felvilágosítás adására vonatkozó szabályát támadta az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésére, valamint 70/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva.
Egy további indítvány alkotmányellenesnek tartja a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 12. §-át, amely szerint fizetési késedelem esetén az adós a szerződésben kikötött kamaton felül évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni. Az indítványozó szerint ez a rendelkezés ellentétes az Alkotmány 9. §-án alapuló szerződési szabadság elvével, valamint az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésében kimondott hátrányos megkülönböztetés tilalmával.
Olyan indítvány is beérkezett, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló 1987. évi XII. törvény 2. §-ában foglalt felhatalmazás ellenére az igazságügy-miniszter nem gondoskodott a jelzálogról szóló 1927. évi XXXV. törvény hatályos szövegének közzétételéről. Később az indítványozó ezt a kérelmét visszavonta, mert az 1927. évi XXXV. törvény hatályát vesztette.
Az indítványokat az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el. A Jht. 7. §-ára vonatkozó indítvánnyal kapcsolatban a pénzügyminiszter véleményt nyilvánított.
II.
Az indítványok elbírálásánál az Alkotmánybíróság a következő jogszabályokat vette alapul:
- az Alkotmánynak az indítványokban hivatkozott rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
- a Ptk. - indítvány elbírálásakor hatályos - szabályai:
"292. § (2) A jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása - jogszabály engedélye hiányában - semmis; a semmisség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki."
"301. § (1) Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodnak meg - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes, A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a kötelezett - ha a jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek másként nem állapodnak meg - a késedelembe esésétől ennek az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamattal növelt összegét, legalább azonban az (1) bekezdésben meghatározott mértékű kamattal köteles megfizetni.
(...)
(4) A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát."
- a Jht. 7. §-ának az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
"A jelzálog-hitelintézet a jelzáloghitel szerződésben kikötheti, hogy a jelzáloghitel lejáratát megelőzően nem fizethető vissza. Előtörlesztés elfogadása esetén jogosult a lejárat előtti visszafizetéskor az elmaradt hasznát érvényesíteni."
- az R. 12. §-a:
"Az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött kamaton felül az esedékességtől további évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni."
III.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. Az indítványozók a Ptk. 292. § (2) bekezdését az Alkotmány 9. §-a és 13. §-ának (1) bekezdése alapján támadták, arra hivatkozva, hogy a bankoknak veszteséget okoz a kölcsön határidő előtt történő visszafizetése, mert a visszafizetés időpontja és a szerződésben meghatározott teljesítési idő között fennmaradó időszakra az adós nem fizet kamatot, a bank viszont nem tudja a visszafizetett összeget azonnal és azonos kamatfeltétellel másnak kölcsönadni.
a) Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a piacgazdaságnak az Alkotmány 9. §-ában megfogalmazott elvéből nem vezethető le közvetlenül a gazdaság területén az állami beavatkozásnak sem a megengedett mértéke, sem a tilalma [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.]. A gazdasági verseny szabadságának elve elsősorban az alkotmányos alapjogok védelme révén valósul meg. Ennek megfelelően mind a gazdasági verseny, mind a vállalkozáshoz való jog alkotmányosan korlátozható (897/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 722, 726.).
A szerződési szabadságot az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alkotmány 9. §-ában meghatározott elvek érvényesülésének lényeges elemeként értékeli, de a szerződési szabadság törvényben megszabott, elvont korlátozását önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek. A korlátozás alkotmánysértő jellegének vizsgálata esetenként, a konkrét szabály tartalma alapján történik [43/1991. (VII. 12.) AB határozat, ABH 1991, 201, 203.].
A Ptk. kamatszabályainak vizsgálatánál az Alkotmánybíróság - abból a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatban kifejtett elvből kiindulva, amely szerint a szerződési szabadság alkotmányos alapjognak nem tekinthető (ABH 1991, 146, 159.)
- kifejtette, hogy a szerződési szabadság még lényegi tartalmát illetően is korlátozható [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361.]. A szerződési szabadság korlátozásáról általános jelleggel mondta ki az Alkotmánybíróság azt, hogy a korlátozás abban az esetben tekinthető alkotmányellenesnek, ha a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, azt megvalósító vagy magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósul. (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 607.).
A Ptk. támadott rendelkezése a szerződési szabadság korlátozását jelenti, mert
- külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével - semmisnek nyilvánítja a felek olyan megállapodását, amely az adós határidő előtt történő teljesítéséhez kamatfizetési vagy kártalanítási következményt fűz. Ez a szabály azonban önmagában nem jár sem az Alkotmányban meghatározott alapvető jog, sem alkotmányos intézmény sérelmével.
b) Az egyik indítványozó az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésével ellentétesnek tartja a támadott szabályt, mert az nem teszi lehetővé, hogy a hitelező követelje a kölcsön összegének a teljesítési határidő előtt történő visszafizetése miatt keletkező kára megtérítését.
A Ptk. támadott szabálya kifejezetten kizárja azt, hogy a hitelező az őt a pénztartozás határidő előtt történő teljesítése miatt esetleg érő kár megtérítését követelhesse. Ez az adós érdekeit védő szabály tehát az esetek egy részében azzal jár, hogy a hitelező nem jut ahhoz a nyereséghez, amit a szerződés alapján - egyéb kedvező feltételek fennállta esetén - megszerezhetett volna. Ilyen értelemben el lehet mondani, hogy a támadott szabály miatt a hitelezőt vagyoni sérelem érheti.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jognak az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdésében kimondott védelme nem csak a polgári jogban szabályozott tulajdonjogra terjed ki, hanem egyéb vagyoni jogokra is [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.]. A tulajdonhoz való jog alapvető jogként részesül védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]. Ez a védelem az egyén cselekvési autonómiája hagyományos anyagi alapjának a közhatalmi beavatkozással szemben való oltalmazását jelenti, figyelembe véve - egyebek mellett - a tulajdon szociális kötöttségeit [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelmétől elválasztja a kártérítéshez való jogot, amit nem tekint a 13. § (1) bekezdéséből levezethetőnek, nem minősít alapvető jognak. A polgári jogi kártérítés szabályai az alkotmányos tulajdonvédelem körén kívül eső szempontokat vesznek alapul. Az Alkotmány tulajdonhoz való jogra vonatkozó szabályát nem sértik a kártérítés polgári jogi szabályai akkor, ha mind a károsult, mind a károkozó tulajdonosi pozícióját figyelembe vevő, egyensúly megteremtésére törekvő megoldást alakítanak ki (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 420, 421- 422, 424.).
A Ptk. támadott szabálya az adott esetkörben arra volt tekintettel, hogy az adósok gyengébb helyzetben vannak a piaci viszonyokban, mint a hitelezők. A gazdasági helyzet különbözőségét próbálja - egyebek mellett - az adott rendelkezéssel kiegyensúlyozni. Ez a törekvés a szerződéses viszonyok szabályozásának nemzetközi gyakorlatában ismert; fogyasztóvédelmi rendelkezést határozott meg az Európai Unió is vonatkozó irányelvében, amely kártérítés helyett csak költségek megtérítését engedi meg (1986. december 22-i 87/102. számú irányelv 8. cikke). Nem a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme alapján eldöntendő kérdés az, hogy a polgári jogi szabályozás a hitelező és az adós gazdasági helyzetének egyensúlyát keresve milyen személyi körre terjeszti ki a tartozás határidő előtt való visszafizetésének lehetőségét és ehhez kapcsol-e valamilyen mértékű költségtérítést, kártalanítást, illetőleg kártérítést,
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ptk. támadott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
2. Az egyik indítványozó a Ptk. 292. § (2) bekezdésének megsemmisítésre irányuló kérelmének elutasítása esetére kérte a Jht. 7. §-ának alkotmányossági vizsgálatát. Ennek a szabálynak az alkotmányellenességét az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állította.
Az Alkotmánybíróság működésének kezdete óta jogi személyekre is alkalmazandónak tartja az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogegyenlőség elvét [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 82.]. A megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban kifejtette, hogy ez a tilalom nem jelenti minden megkülönböztetés tilosságát. A különbségtétel alkotmányosságának feltétele, hogy megvalósuljon az egyenlőként - egyenlő méltóságú személyként - való bánásmód [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282]. A megkülönböztetésnek azonban egymással összehasonlítható alanyi körre kell vonatkoznia, az egyenlőként kezelés különböző jogi helyzetben levők összehasonlítása esetén nem merülhet fel [50/1996. (X. 30.) AB határozat, ABH 1996, 156, 157.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a - nem alapjogok tekintetében megvalósuló - megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási koncepción belül [65/1997. (XII. 18.) AB határozat, ABH 1997, 391, 394.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-343.].
A Jht. 7. §-a a Ptk. 292. §-ának (2) bekezdésétől eltérően lehetővé teszi a pénztartozás határidő előtt történő teljesítését, valamint azt is, hogy a hitelező elmaradt hasznát követelje, ha a kölcsön határidő előtt történő visszafizetését elfogadja. Ez a szabály a jelzálog-hitelintézetre a többi hitelezőtől eltérő rendelkezést jelent. A Jht. azonban a jelzálog-hitelintézetekre speciális szabályokat határoz meg. Ezek a hitelintézetek más hitelintézeteknél szűkebb körű, csak tételesen felsorolt szolgáltatási tevékenységet végezhetnek [Jht. 3. §-ának (2) bekezdése], fő tevékenysége a hosszú időtartamú hitelezés [Jht. 5. §-ának (1) bekezdése], egyéb hitelintézeteknél nagyobb jegyzett tőkével alapítható [Jht. 2. §-ának (3) bekezdése], az állam részesedése meghaladhatja az egyéb hitelintézetekre meghatározott arányt [Jht. 2. § (4) bekezdése]. A szűkebb körű gazdasági tevékenység, a hosszú időtartamú hitelezés következtében jelentkező sajátos kockázat és az ennek ellensúlyozását célzó biztonsági előírások következtében a jelzálog-hitelintézetek önálló csoportot képeznek a többi hitelintézetekhez képest. A hosszú időtartamra szóló hitelezéssel szoros összefüggésben áll a teljes hitelezési időtartamra járó kamat kalkulációjának különös jelentősége. Erre is tekintettel a határidő előtt történő teljesítés, az ezzel járó kamatbevétel kiesése a hitelintézeteknek ennél a csoportjánál sajátos módon jelentkezik. A támadott szabálynak a jelzálog-hitelintézet stabilitását védő jellege van, nem önkényes.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Jht. támadott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az egyik indítvány az R. 12. §-ának megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól a szerződési szabadság elvének és a megkülönböztetés tilalmának megsértése miatt. Az indítványozó azt találja sérelmesnek, hogy az R. 12. §-a nem teszi lehetővé, hogy a felek a késedelmi kamat mértékéről szabadon állapodjanak meg, hanem 6%-ban rögzíti a felszámítható késedelmi kamat mértékét. Így a késedelmi kamatot meghaladó kárt külön kell követelni és a kár bizonyításának terhét a pénzintézet viseli.
A szerződési szabadság elvének megsértése alapján a támadott szabály alkotmányellenessége akkor volna megállapítható, ha a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, azt megvalósító vagy magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósulna (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 607.). Ez azonban az adott esetben nem áll fenn.
Az indítvány az R. késedelmi kamatra vonatkozó szabályát diszkriminatív jellegűnek tekinti, összehasonlítva az egyéb szabályokkal. A kamat szabályozása az indítvány beadását követően változott. A Ptk. 301. §-ának jelenleg hatályos (2) bekezdése szerint a késedelmi kamat mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg, ha a felek másként nem állapodnak meg, vagy jogszabály kivételt nem tesz. A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 118. §-ának c) pontja szerint ez a kamatmérték 2003-ban - a megelőző évekkel megegyezően - évi 4%. Ezzel szemben az R. támadott szabályában meghatározott késedelmi kamat mértéke most is évi 6%. Az indítványozó által állított sérelem, hátrányos megkülönböztetés a Ptk. általános szabályához viszonyítva nem állapítható meg, a támadott szabály nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az R. 12. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
4. A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 6. §-ának az egyik indítvány által támadott (2) bekezdését az Alkotmánybíróság 59/1992. (XI. 6.) AB határozata (ABH 1992, 271.) 1993. augusztus 31-ével megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. Az indítvány azonban nem tartozik egyik említett csoportba sem. Tekintettel arra, hogy a támadott rendelkezés már az indítvány benyújtásakor sem volt hatályban, az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
5. A jelzálogról szóló 1927. évi XXXV. törvény közzétételével kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmét az indítványozó az eljárás folyamán visszavonta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítvány visszavonására tekintettel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelem tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
Budapest, 2003. május 13.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró