EH 2016.05.P7 Ha az arra hatáskörrel rendelkező fórum nem állapította meg közbeszerzési eljárásban a jogsértés tényét, a polgári perben a közbeszerzési eljárási szabályok megsértésének jogkövetkezményei levonására nincs lehetőség [1995. évi XL. tv. 76. §, 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek.].
[1] A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes mint megbízott és az alperes jogelődje, az OGYK között 2003. január 7-i keltezéssel megbízási szerződés jött létre, amiben a felperes az alperes javára - a 2003-ban indult tenderek lebonyolítására - közbeszerzési tanácsadói feladat ellátását vállalta a beszerzés bruttó értékének 1%-a díjazás ellenében.
[2] Az OGYK a megbízási szerződés megkötését megelőzően a szolgáltatás megrendelése során a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: 1995. évi Kbt.) szerinti közbeszerzési eljárást nem folytatta le.
[3] 2004. március 8-án a felek szerződésüket úgy módosították, hogy kimondták, a megbízás visszavonásig érvényes. A felperesnek járó összeg kiszámításánál a vetítési alap a hirdetmény megjelenésekor leszámlázható vállalási díj 1%-a + áfa.
[4] Az egyes közbeszerzési eljárások lefolytatására külön írásbeli megállapodások nem születtek, de a megbízásokkal összefüggő kérdéseket jegyzőkönyvben rögzítették.
[5] 2004. november 29-én jegyzőkönyvbe foglalták, hogy közöttük szerződés jött létre az OGYK által kiírandó K. u. 1-3. szám alatti telephely vállalkozási szerződés keretében történő üzemeltetésére 15 éves időtartamra. E tender becsült értékét 800 000 000 forint/évben határozták meg. A felperes díjából 50% engedményt adott, amennyiben az OGYK a többi közbeszerzési eljárásért járó díjat, valamint az ezen eljárásért számlázandó összeg részteljesítéséről benyújtandó számlákat 2005-ben haladéktalanul megfizeti.
[6] A K. úti telephely üzemeltetésére kiírt pályázat kihirdetésére 2005. szeptember 6-án került sor.
[7] 2005. szeptember 28-án az alperes a felperes közbeszerzési tanácsadói megbízását visszavonta, kérte ugyanakkor a K. úti telephely működtetésével kapcsolatos, még folyamatban lévő eljárásban a rendelkezésre állását.
[8] Az alperes a felperes számlái alapján 42 750 000 forintot teljesített. 5 számla kiegyenlítésére nem került sor, és a 2005. december 15-én kelt 83 500 000 forint végszámlára sem történt teljesítés.
[9] Az alperes - vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében - a 2008. január 28-án megszűnt OGYK jogutódja.
[10] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 112 935 438 forint és kamatai megfizetésére. Követelését elsődlegesen - a felek között létrejött szerződésre hivatkozással - megbízási díj címén terjesztette elő. A szerződés érvénytelensége esetén kérte annak érvényessé nyilvánítását. Másodlagosan az alperes marasztalását jogalap nélküli gazdagodás, harmadlagosan kártérítés címén kérte. Előadta, hogy az alperessel a 2003 januárjában kötött és 2004. március 18-án módosított szerződésben az alperes által történő beszerzések közbeszerzési eljárásainak lefolytatását vállalta. A megállapodásban foglaltakat teljesítette, a megbízási díjának a keresetben megjelölt részét azonban az alperes nem fizette ki.
[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek között létrejött szerződés a közbeszerzési eljárás mellőzése miatt az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Vitatta a felperes teljesítését, és a követelés összegszerűségét is. A szerződés érvénytelensége esetén pedig szerinte a felperest legfeljebb 32 534 970 forint illeti meg, amelyet már megfizetett.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 112 935 438 forint és kamatai felperes részére történő megfizetésére, miután arra a következtetésre jutott, hogy az OGYK az 1995. évi Kbt. és a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: 2003. évi Kbt.) személyi hatálya alá tartozott, a felperes által vállalt feladatok pedig közbeszerzési tanácsadói tevékenységnek, szolgáltatásnak minősültek. A felek szerződésére és annak módosítására az 1995. évi Kbt. az irányadó azzal, hogy a közbeszerzés értékén a közbeszerzés megkezdésekor kért, illetve kínált legmagasabb összegű teljes ellenszolgáltatást kell érteni (becsült érték).
[13] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja értelmében az 1995. évi Kbt. 76. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat vonatkozásában kizárólag a (közbeszerzési) Döntőbizottság vagy a határozatát felülvizsgáló bíróság rendelkezik hatáskörrel. Amennyiben a Döntőbizottság nem állapította meg a közbeszerzési eljárásban a jogsértés tényét, annak polgári jogi következményeinek levonására nincs jogi lehetőség sem kereset, sem viszontkereset, sem kifogás útján. Erre tekintettel a 2003. évi szerződés és a 2004. évi szerződésmódosítás semmisségét és kifogás útján megtámadásra alapított érvénytelenségét, az ezzel összefüggő polgári jogi igényt nem lehetett vizsgálni.
[14] A bíróság rámutatott, hogy a felperes közreműködött az OGYK 2003. évi közbeszerzési eljárásaiban, a teljes K. úti tendert bonyolította akkor is, amikor az egyéb közbeszerzésekben az alperes már nem kívánta igénybe venni a szolgáltatásait. A 2005. évi tenderben való közreműködésre a 2004 márciusi megállapodás biztosított szerződéses alapot. P.-né N. Zs. igazságügyi szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a közbeszerzés értéke 15 évre bruttó 12 200 613 862 forint volt. Ezért az alperes igénye - a már teljesített összegek levonása mellett - a beszerzés bruttó értékének 1%-a + áfa erejéig alapos. A szerződés szerinti 50%-os fizetési kedvezmény nem jár, mert annak feltétele nem teljesült.
[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja 2005. október 19. napja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felek a 2004. november 29-én kelt jegyzőkönyvben megállapították, hogy a K. úti telephely üzemeltetésével kapcsolatos tender vonatkozásában a felperesnek fizetendő összeg 120 000 000 forint + áfa, míg az ezen kívül lefolytatott közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben a felperest megillető díjból az alperes 5 685 438 forintot nem teljesített.
[16] A másodfokú bíróság a megbízási díj összegét illetően rámutatott, hogy annak meghatározása nem szakkérdés, mivel arra a szerződés 2. pontjában és a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben foglaltak az irányadók. Miután a felek az adott tender vonatkozásában megállapodással rendezték a felperesnek járó díjazást (a kifizetendő összeg nagyságát 120 000 000 forint + áfa összegben határozták meg), nincs jelentősége a számítás alapjának, így nem irányadó a beszerzés bruttó értékének megállapítására irányuló szakértői vélemény sem. A jogerős ítélet értelmében az alperesnek a megállapodásban foglalt összeget kell megfizetnie a felperes részére függetlenül attól, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó jogi szabályozás alapján az adott tender vonatkozásában mi minősül beszerzési értéknek.
[17] A másodfokú bíróság pontosította az elsőfokú ítélet pertörténeti részét, megállapította, hogy a módosított alperesi nyilatkozatok szerint feltűnő értékkülönbségre az alperes nem hivatkozott.
[18] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben tartalmilag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[20] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak, mert a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[21] A felek közötti jogviszony a közjog és a magánjog határterületén elhelyezkedő közbeszerzési jogviszonyon belül egy sajátos, atipikusnak tekinthető közbeszerzési tanácsadói szerződés, amely lényeges tartalmát illetően megbízási elemeket is magán visel. E szerződés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem érvénytelen, nem sérti a jogerős ítélet az 1995. évi Kbt. 76. §-át. Az 2003. évi Kbt. 350. §-ának megfelelő törvényi szabályozást ugyan az 1995. évi Kbt. még nem tartalmazta, azonban a jogerős ítélet szerinti értelmezés az 1995. évi Kbt. 76. § (1) és (2) bekezdéséből levezethető. Az alperesi felülvizsgálati kérelemben hivatkozott bírói gyakorlat nem a perbelivel azonos tényállású ügyekben (szerződéskötési kötelezettséggel EBH 2004.1117., illetve privatizációs törvénnyel összefüggő jogviszonyokra BH 2001.234., BH 2001.384. vonatkozóan) irányadó.
[22] Az 1995. évi Kbt. 76. § (1) bekezdése a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat körében közbeszerzési döntőbizottság hatáskörét állapította meg azzal, hogy az ily módon hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára közigazgatási eljárás keretében kerülhet sor. E szabály alapján a polgári bíróságnak nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy a közigazgatási jogviszony e kereteit áttörje és olyan esetekben, ha a közbeszerzéssel kapcsolatos szabálytalanságok miatti közigazgatási eljárás nem került lefolytatásra, úgy ezt a felek között létrejött polgári jogi jogviszony kereteiben rendezze.
[23] A megosztott hatásköri szabályokra tekintettel a közbeszerzési törvény megsértésén alapuló bármely polgári jogi igény érvényesítésének előfeltétele, hogy a jogsértést a közbeszerzési döntőbizottság vagy a határozatát közigazgatási perben felülvizsgáló bíróság állapítsa meg. Ha az arra hatáskörrel rendelkező fórum nem állapította meg közbeszerzési eljárásban a jogsértés tényét, a polgári perben ennek jogkövetkezményei levonására nincs lehetőség, azaz arra sem kereset, sem viszontkereset, sem kifogás útján nem lehet igényt alapítani. Erre tekintettel megalapozatlanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a közbeszerzés mellőzése miatti érvénytelenség jogkövetkezményei a Ptk. 200. § (2) bekezdésére tekintettel jelen eljárásban levonhatók lennének.
[24] A másodfokú bíróság az alperes 121. sorszámú jegyzőkönyvben tett nyilatkozatát helyesen értelmezte. Abból a nyilatkozatból, hogy "az alperes nem feltűnő értékkülönbségre alapítottan támadja meg kifogás útján a szerződéseket", hanem "azt állítja, hogy a szerződések semmisek" (121. jegyzőkönyv második bekezdés) értelmezés útján nem vezethető le, hogy az alperes az általa tett semmisségi hivatkozáson túl a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben kikötött díj mértéke vonatkozásában feltűnő aránytalanságra hivatkozással a felek közötti szerződést megtámadta. Megtámadási kifogás hiányában a felülvizsgálati kérelemben e kérdésre már nem alapítható igény, és az újnak minősülő hivatkozás sem vizsgálható.
[25] Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a perbeli esetben kizárólag az 1995. évi Kbt. rendelkezései alapján volt szükséges vizsgálni a felek közötti szerződéses jogviszonyt. Mind a 2003. januári, mind a 2004. március 18-i megállapodás idején az 1995. évi Kbt. volt hatályban, az a körülmény pedig, hogy a felek a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben meghatározták a fentiek szerint korábban megkötött szerződésük alapján a felperesnek járó díj összegét, nem jelenti új szerződéses kötelem létrejöttét, erre tekintettel megalapozatlanul hivatkozott az alperes arra, hogy - az általa egyébként kétségbe vont tartalmú - jegyzőkönyvre már a 2003. évi Kbt. rendelkezései lennének alkalmazhatók.
[26] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben a felek a felperesnek kifizetendő összeget egyértelműen meghatározták. E jegyzőkönyv megállapításait az alperes a peres eljárás során nem vitatta, és a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát nem támadta meg. A bíróság az eljárás során meghallgatta az alperesi jogelőd vezetőjét, V. I.-t, aki előadta, hogy a gazdasági és műszaki igazgatóhelyettes volt jogosult a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatosan eljárni, majd többször megerősítette, hogy a gazdasági és műszaki igazgatóhelyettes volt az, aki a kérdéseket rendezte az összes közbeszerzési eljárás vonatkozásában. Ilyen előadások mellett, ha volt is olyan - az eljárás korábbi szakaszában az alperes által védekezése körében nem hivatkozott - belső szabályzata az OGYK-nak, ami a képviseleti jogot korlátozta, az harmadik személyek vonatkozásában nem hatályos.
[27] Egyebekben pedig a korábban megkötött szerződésük alapján a felek a jegyzőkönyvben csak rögzítették a felperesnek járó díj összegét. A jegyzőkönyvbe foglaltan az alperes részéről nem történt új kötelezettségvállalás, ezért ebben a körben a Ptk. 221. §-ára történő - az eljárás korábbi szakaszában nem vitatott, ezért egyebekben is új jogcímnek minősülő hivatkozás - irreleváns.
[28] Helyesen döntött a bíróság a kereseti kérelem összegszerűsége tekintetében. A 2004. november 29-i jegyzőkönyv egyértelműen tartalmazza a díj összegét, így az ellenszolgáltatás mértéke nem minősült olyan szakkérdésnek, amely szakértői bizonyítást igényelte. Erre tekintettel nem sérti a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Dr. T. T. szakvéleményének értékelése, a felülvizsgálati kérelemben felvetett további bizonyítás, illetve a bizonyítási kérelem elutasítása indokolásnak elmaradása miatt ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (1)-(3) bekezdésében írt szabályokat sem sértette meg.
[29] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Győry András ügyvéd által képviselt V. Kft. felperesnek a dr. Dudás Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dudás Gábor ügyvéd) által képviselt perbeli egészségügyi intézet alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 63.P.24.660/2008. szám alatt folyamatban volt, és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.046/2014/4/II. számú ítéletével befejezett perében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 1 000 000 (Egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a le nem rótt 3 500 000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes mint megbízott és az alperes jogelődje, az OGYK között 2003. január 7-i keltezéssel megbízási szerződés jött létre, amiben a felperes az alperes javára - a 2003-ban indult tenderek lebonyolítására - közbeszerzési tanácsadói feladat ellátását vállalta a beszerzés bruttó értékének 1%-a díjazás ellenében.
Az OGYK a megbízási szerződés megkötését megelőzően a szolgáltatás megrendelése során a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: 1995. évi Kbt.) szerinti közbeszerzési eljárást nem folytatta le.
2004. március 8-án a felek szerződésüket úgy módosították, hogy kimondták, a megbízás visszavonásig érvényes. A felperesnek járó összeg kiszámításánál a vetítési alap a hirdetmény megjelenésekor leszámlázható vállalási díj 1%-a + ÁFA.
Az egyes közbeszerzési eljárások lefolytatására külön írásbeli megállapodások nem születtek, de a megbízásokkal összefüggő kérdéseket jegyzőkönyvben rögzítették.
2004. november 29-én jegyzőkönyvbe foglalták, hogy közöttük szerződés jött létre az OGYK által kiírandó K. u. 1-3. szám alatti telephely vállalkozási szerződés keretében történő üzemeltetésére 15 éves időtartamra. E tender becsült értékét 800 000 000 forint/évben határozták meg. A felperes díjából 50% engedményt adott, amennyiben az OGYK a többi közbeszerzési eljárásért járó díjat, valamint az ezen eljárásért számlázandó összeg részteljesítéséről benyújtandó számlákat 2005-ben haladéktalanul megfizeti.
A K. úti telephely üzemeltetésére kiírt pályázat kihirdetésére 2005. szeptember 6-án került sor.
2005. szeptember 28-án az alperes a felperes közbeszerzési tanácsadói megbízását visszavonta, kérte ugyanakkor a K. úti telephely működtetésével kapcsolatos, még folyamatban lévő eljárásban a rendelkezésre állását.
Az alperes a felperes számlái alapján 42 750 000 forintot teljesített. 5 számla kiegyenlítésére nem került sor, és a 2005. december 15-én kelt 83 500 000 forint végszámlára sem történt teljesítés.
Az alperes - vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében - a 2008. január 28-án megszűnt OGYK jogutódja.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 112 935 438 forint és kamatai megfizetésére. Követelését elsődlegesen - a felek között létrejött szerződésre hivatkozással - megbízási díj címén terjesztette elő. A szerződés érvénytelensége esetén kérte annak érvényessé nyilvánítását. Másodlagosan az alperes marasztalását jogalap nélküli gazdagodás, harmadlagosan kártérítés címén kérte. Előadta, hogy az alperessel a 2003 januárjában kötött és 2004. március 18-án módosított szerződésben az alperes által történő beszerzések közbeszerzési eljárásainak lefolytatását vállalta. A megállapodásban foglaltakat teljesítette, a megbízási díjának a keresetben megjelölt részét azonban az alperes nem fizette ki.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek között létrejött szerződés a közbeszerzési eljárás mellőzése miatt az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Vitatta a felperes teljesítését, és a követelés összegszerűségét is. A szerződés érvénytelensége esetén pedig szerinte a felperest legfeljebb 32 534 970 forint illeti meg, amelyet már megfizetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 112 935 438 forint és kamatai felperes részére történő megfizetésére, miután arra a következtetésre jutott, hogy az OGYK az 1995. évi Kbt. és a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: 2003. évi Kbt.) személyi hatálya alá tartozott, a felperes által vállalt feladatok pedig közbeszerzési tanácsadói tevékenységnek, szolgáltatásnak minősültek. A felek szerződésére és annak módosítására az 1995. évi Kbt. az irányadó azzal, hogy a közbeszerzés értékén a közbeszerzés megkezdésekor kért, illetve kínált legmagasabb összegű teljes ellenszolgáltatást kell érteni (becsült érték).
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja értelmében az 1995. évi Kbt. 76. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat vonatkozásában kizárólag a (Közbeszerzési) Döntőbizottság vagy a határozatát felülvizsgáló bíróság rendelkezik hatáskörrel. Amennyiben a Döntőbizottság nem állapította meg a közbeszerzési eljárásban a jogsértés tényét, annak polgári jogi következményeinek levonására nincs jogi lehetőség sem kereset, sem viszontkereset, sem kifogás útján. Erre tekintettel a 2003. évi szerződés és a 2004. évi szerződésmódosítás semmisségét és kifogás útján megtámadásra alapított érvénytelenségét, az ezzel összefüggő polgári jogi igényt nem lehetett vizsgálni.
A bíróság rámutatott, hogy a felperes közreműködött az OGYK 2003. évi közbeszerzési eljárásaiban, a teljes K. úti tendert bonyolította akkor is, amikor az egyéb közbeszerzésekben az alperes már nem kívánta igénybe venni a szolgáltatásait. A 2005. évi tenderben való közreműködésre a 2004. márciusi megállapodás biztosított szerződéses alapot. P.-né N. Zs. igazságügyi szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a közbeszerzés értéke 15 évre bruttó 12 200 613 862 forint volt. Ezért az alperes igénye - a már teljesített összegek levonása mellett - a beszerzés bruttó értékének 1%-a + ÁFA erejéig alapos. A szerződés szerinti 50%-os fizetési kedvezmény nem jár, mert annak feltétele nem teljesült.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja 2005. október 19. napja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felek a 2004. november 29-én kelt jegyzőkönyvben megállapították, hogy a K. úti telephely üzemeltetésével kapcsolatos tender vonatkozásában a felperesnek fizetendő összeg 120 000 000 forint + ÁFA, míg az ezen kívül lefolytatott közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben a felperest megillető díjból az alperes 5 685 438 forintot nem teljesített.
A másodfokú bíróság a megbízási díj összegét illetően rámutatott, hogy annak meghatározása nem szakkérdés, mivel arra a szerződés 2. pontjában és a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben foglaltak az irányadók. Miután a felek az adott tender vonatkozásában megállapodással rendezték a felperesnek járó díjazást (a kifizetendő összeg nagyságát 120 000 000 forint + ÁFA összegben határozták meg), nincs jelentősége a számítás alapjának, így nem irányadó a beszerzés bruttó értékének megállapítására irányuló szakértői vélemény sem. A jogerős ítélet értelmében az alperesnek a megállapodásban foglalt összeget kell megfizetnie a felperes részére függetlenül attól, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó jogi szabályozás alapján az adott tender vonatkozásában mi minősül beszerzési értéknek.
A másodfokú bíróság pontosította az elsőfokú ítélet pertörténeti részét, megállapította, hogy a módosított alperesi nyilatkozatok szerint feltűnő értékkülönbségre az alperes nem hivatkozott.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben tartalmilag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a közbeszerzés mellőzése miatti érvénytelenség körében a bíróság tévesen értelmezte az 1995. évi Kbt. 76. §-át és ezzel összefüggésben a Ptk. 200. § (2) bekezdését. Előadta továbbá, hogy a 2004. november 29-i jegyzőkönyv joghatás kiváltására nem alkalmas, az alperes részéről azt aláíró személy ugyanis kötelezettségvállalásra nem volt jogosult, ezért iratellenes és az álképviselet Ptk. 221. §-a szerinti szabályát sérti a bíróság e körben tett megállapítása. Szerinte a jegyzőkönyvre egyebekben is már a 2003. évi Kbt. 350. §-a alkalmazandó.
Kifogásolta, hogy a bíróság a 121. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát tévesen úgy tekintette, hogy a Ptk. 236. § (3) bekezdése szerinti megtámadási kifogást nem kívánt előterjeszteni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének 3. pontjában hivatkozott arra, hogy a felperes 2003. december 31-ét követően megállapodás nélkül járt el, e körben azonban konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg. A felülvizsgálati kérelem 4. pontjában előadta, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését sértve hagyta figyelmen kívül dr. T. T. szakvéleményét, az értékmeghatározáshoz használható fogalom ugyanis a becsült érték. E körben hivatkozott a 2012. december 17-i előkészítő iratában foglaltakra, amely szerint az ott megjelölt bruttó összeg további áfával nem növelhető. A felülvizsgálati kérelem 4. pontjával összefüggésben előadta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (1)-(3) bekezdéseit sértve mellőzte a fellebbezése 3. pontjának érdemi vizsgálatát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelemben tehát egyrészt megfelelően, szövegesen elő kell adni a felülvizsgálat alapját képező jogszabálysértést, másrészt konkrétan meg kell jelölni a megsértett jogszabályhelyet (BH 2002.164., BH 2001.46.). Akár a konkrét jogszabályhely megjelölése, akár a jogszabálysértés szöveges előadása hiányzik, a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el (BH 2005.290., BH 2011.259.). Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH 2015.307.).
Az alperes felülvizsgálati kérelmének 3. pontja a fenti követelményeknek nem felel meg, abban jogszabálysértésre történő hivatkozás nem található.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálattal a jogerős ítélet rendelkezései támadhatók, ezért a felülvizsgálati kérelem kizárólag elsőfokú ítéletre vonatkozó hivatkozásai nem relevánsak. A felülvizsgálati kérelemben nem elegendő csupán a korábbi beadványokra (BH 1995.99.II.), vagy jogi indokokra, illetve - jogi álláspont kifejtése nélkül - csupán a fellebbezésben előadottakra (BH 1998.558.) utalni. Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem 4. pontjával összefüggésben csak annyiban vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet, hogy a Pp. 253. § (1)-(3) bekezdéseiben megfogalmazott eljárási szabályok megsértésére került-e sor, az állított eljárási szabálysértés lényegesen kihatott-e az ügy érdemi elbírálására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A felek közötti jogviszony a közjog és a magánjog határterületén elhelyezkedő közbeszerzési jogviszonyon belül egy sajátos, atipikusnak tekinthető közbeszerzési tanácsadói szerződés, amely lényeges tartalmát illetően megbízási elemeket is magán visel. E szerződés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem érvénytelen, nem sérti a jogerős ítélet az 1995. évi Kbt. 76. §-át. Az 2003. évi Kbt. 350. §-ának megfelelő törvényi szabályozást ugyan az 1995. évi Kbt. még nem tartalmazta, azonban a jogerős ítélet szerinti értelmezés az 1995. évi Kbt. 76. § (1) és (2) bekezdéséből levezethető. Az alperesi felülvizsgálati kérelemben hivatkozott bírói gyakorlat nem a perbelivel azonos tényállású ügyekben (szerződéskötési kötelezettséggel EBH 2004.1117., illetve privatizációs törvénnyel összefüggő jogviszonyokra BH 2001.234., BH 2001.384. vonatkozóan) irányadó.
Az 1995. évi Kbt. 76. § (1) bekezdése a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat körében Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörét állapította meg azzal, hogy az ily módon hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára közigazgatási eljárás keretében kerülhet sor. E szabály alapján a polgári bíróságnak nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy a közigazgatási jogviszony e kereteit áttörje és olyan esetekben, ha a közbeszerzéssel kapcsolatos szabálytalanságok miatti közigazgatási eljárás nem került lefolytatásra, úgy ezt a felek között létrejött polgári jogi jogviszony kereteiben rendezze.
A megosztott hatásköri szabályokra tekintettel a közbeszerzési törvény megsértésén alapuló bármely polgári jogi igény érvényesítésének előfeltétele, hogy a jogsértést a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy a határozatát közigazgatási perben felülvizsgáló bíróság állapítsa meg. Ha az arra hatáskörrel rendelkező fórum nem állapította meg közbeszerzési eljárásban a jogsértés tényét, a polgári perben ennek jogkövetkezményei levonására nincs lehetőség, azaz arra sem kereset, sem viszontkereset, sem kifogás útján nem lehet igényt alapítani. Erre tekintettel megalapozatlanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a közbeszerzés mellőzése miatti érvénytelenség jogkövetkezményei a Ptk. 200. § (2) bekezdésére tekintettel jelen eljárásban levonhatók lennének.
A másodfokú bíróság az alperes 121. sorszámú jegyzőkönyvben tett nyilatkozatát helyesen értelmezte. Abból a nyilakozatból, hogy "az alperes nem feltűnő értékkülönbségre alapítottan támadja meg kifogás útján a szerződéseket," hanem "azt állítja, hogy a szerződések semmisek" (121. jegyzőkönyv második bekezdés) értelmezés útján nem vezethető le, hogy az alperes az általa tett semmisségi hivatkozáson túl a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben kikötött díj mértéke vonatkozásában feltűnő aránytalanságra hivatkozással a felek közötti szerződést megtámadta. Megtámadási kifogás hiányában a felülvizsgálati kérelemben e kérdésre már nem alapítható igény, és az újnak minősülő hivatkozás sem vizsgálható.
Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a perbeli esetben kizárólag az 1995. évi Kbt. rendelkezései alapján volt szükséges vizsgálni a felek közötti szerződéses jogviszonyt. Mind a 2003. januári, mind a 2004. március 18-i megállapodás idején az 1995. évi Kbt. volt hatályban, az a körülmény pedig, hogy a felek a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben meghatározták a fentiek szerint korábban megkötött szerződésük alapján a felperesnek járó díj összegét, nem jelenti új szerződéses kötelem létrejöttét, erre tekintettel megalapozatlanul hivatkozott az alperes arra, hogy - az általa egyébként kétségbe vont tartalmú - jegyzőkönyvre már a 2003. évi Kbt. rendelkezései lennének alkalmazhatók.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a 2004. november 29-i jegyzőkönyvben a felek a felperesnek kifizetendő összeget egyértelműen meghatározták. E jegyzőkönyv megállapításait az alperes a peres eljárás során nem vitatta, és a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát nem támadta meg. A bíróság az eljárás során meghallgatta az alperesi jogelőd vezetőjét, V.-N. I. T.-t, aki előadta, hogy a gazdasági és műszaki igazgató-helyettes (K. Z.) volt jogosult a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatosan eljárni (63.P.24.660/2008/42. jegyzőkönyv 6. oldal), majd többször megerősítette, hogy a gazdasági és műszaki igazgató-helyettes volt az, aki a kérdéseket rendezte az összes közbeszerzési eljárás vonatkozásában (63.P.24.660/2008/42. jegyzőkönyv 6-7. oldal). Ilyen előadások mellett, ha volt is olyan - az eljárás korábbi szakaszában az alperes által védekezése körében nem hivatkozott - belső szabályzata az OGYK-nak, ami a képviseleti jogot korlátozta, az harmadik személyek vonatkozásában nem hatályos.
Egyebekben pedig a korábban megkötött szerződésük alapján a felek a jegyzőkönyvben csak rögzítették a felperesnek járó díj összegét. A jegyzőkönyvbe foglaltan az alperes részéről nem történt új kötelezettségvállalás, ezért ebben a körben a Ptk. 221. §-ára történő - az eljárás korábbi szakaszában nem vitatott, ezért egyebekben is új jogcímnek minősülő hivatkozás - irreleváns.
Helyesen döntött a bíróság a kereseti kérelem összegszerűsége tekintetében. A 2004. november 29-i jegyzőkönyv egyértelműen tartalmazza a díj összegét, így az ellenszolgáltatás mértéke nem minősült olyan szakkérdésnek, amely szakértői bizonyítást igényelte. Erre tekintettel nem sérti a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Dr. T. T. szakvéleményének értékelése, a felülvizsgálati kérelemben felvetett további bizonyítás, illetve a bizonyítási kérelem elutasítása indokolásnak elmaradása miatt ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (1)-(3) bekezdésében írt szabályokat sem sértette meg.
A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte a felperes - áfát is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes illetékmentességére tekintettel a Kúria a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ára és 74. § (3) bekezdésére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Budapest, 2016. január 28.
Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró