62014CJ0251[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. október 15. Balázs György kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Jogszabályok közelítése - A dízelüzemanyagok minősége - Az uniós joghoz képest többlet minőségi követelményeket megállapító nemzeti műszaki előírás. C-251/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2015. október 15. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Jogszabályok közelítése - A dízelüzemanyagok minősége - Az uniós joghoz képest többlet minőségi követelményeket megállapító nemzeti műszaki előírás"

A C-251/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2014. május 26-án érkezett, 2014. április 23-i határozatával terjesztett elő az előtte

Balázs György

és

a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljáró bíró, F. Biltgen, E. Levits, M. Berger és S. Rodin (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 23-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Balázs Gy. képviseletében Miszkuly M. ügyvéd,

- a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága képviseletében Gyenge B. jogtanácsos,

- a magyar kormány képviseletében Fehér M. és Koós G., meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében I. Bakopoulos és V. Stroumpouli, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében Tokár A. és K. Mifsud-Bonnici, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2015. május 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Bizottságot az EK-Szerződés 251. cikkében említett eljárásnak megfelelően elfogadott jogi aktusokban megállapított végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során segítő bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az 1999/468/EK tanácsi határozathoz történő hozzáigazításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 447. o.) módosított, a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 350., 58. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 23. kötet, 182. o.; a továbbiakban: 98/70 irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikkének, valamint az áruk szabad mozgása területén elfogadott egyes irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2006. november 20-i 2006/96/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 81. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.; a továbbiakban: 98/34 irányelv) 1. cikke 6. és 11. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet Balázs Gy. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága (a továbbiakban: Regionális Főigazgatóság) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a dízelüzemanyag-készlet után fizetendő jövedéki adó meg nem fizetése miatt Balázs Gy.-gyel szemben - többek között - jövedéki bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogszerűsége.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 98/70 irányelv

3 A 98/70 irányelv "Hatály" címet viselő 1. cikke a következőket mondja ki:

"Ez az irányelv a külső gyújtású és kompressziógyújtású motorokkal felszerelt gépjárművekben felhasználható tüzelőanyagokra határoz meg az egészség és a környezet védelmére vonatkozó műszaki előírásokat."

4 Ezen irányelv "Dízelüzemanyag" című 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja a következőket írja elő:

"A tagállamok [...] legkésőbb 2009. január 1-jéig biztosítják, hogy területükön kizárólag olyan dízelüzemanyagot lehessen forgalmazni, amely megfelel a IV. mellékletben meghatározott környezetvédelmi előírásoknak a kéntartalmat kivéve, amely legfeljebb 10 mg/kg lehet."

5 Az említett irányelvnek a "Szabad forgalmazás" című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Egyetlen tagállam sem tilthatja, korlátozhatja vagy akadályozhatja azon tüzelőanyagok forgalomba hozatalát, amelyek eleget tesznek az irányelv követelményeinek."

6 Ugyanezen irányelvnek a "Tüzelőanyagok értékesítésére vonatkozó szigorúbb környezeti előírások" című 6. cikke a következőket mondja ki:

"(1) A 3., 4. és 5. cikktől eltérve és a Szerződés 95. cikkének (10) bekezdésével összhangban a tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak előírására, hogy területük egyes meghatározott részén a teljes gépjárműpark vagy annak egy része számára csak olyan tüzelőanyagok forgalmazhatók, amelyek megfelelnek az ebben az irányelvben foglaltaknál szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak, az adott tagállam területén belül valamely adott agglomerációs övezetben a lakosság egészségének védelme, illetve egyes ökológiai vagy környezetvédelmi szempontból érzékeny területen a környezet védelme érdekében, abban az esetben, ha a légkör vagy a talajvíz szennyezése az emberi egészségre vagy a környezetre nézve súlyos és visszatérő problémát jelent, illetve valószínűsíthetően ilyen problémát jelenthet.

(2) Az (1) bekezdésben említett eltérést igénybe venni szándékozó tagállam kérését, annak indokolásával együtt előre benyújtja a Bizottsághoz. Az indokolásnak tartalmaznia [helyesen: tartalmaznia kell] annak a bizonyítékát, hogy az eltérés tekintetbe veszi az arányosság elvét, és hogy nem akadályozza meg a személyek és áruk szabad mozgását.

[...]"

7 A 98/70 irányelv IV. melléklete meghatározza a kompressziós gyújtású motorokkal felszerelt járművekhez használt, forgalomban lévő üzemanyagok környezetvédelmi előírásait. E melléklet a következő paraméterek esetében állapít meg határértéket: cetánszám, sűrűség 15 Celsius-fokon, desztilláció, policiklikus aromás szénhidrogének és kéntartalom.

A 2009/30/EK irányelv

8 A benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 88. o.) (31) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"Helyénvaló a 98/70/EK irányelv IV. mellékletének kiigazítása annak érdekében, hogy az EN 590:2004 (»B5«) szabványban előírtnál több bioüzemanyagot tartalmazó dízelüzemanyagokat (»B7«) forgalomba lehessen hozni. Ezt a szabványt ennek megfelelően naprakésszé kell tenni, és ezenkívül határértékeket kell megállapítani a mellékletben nem szereplő műszaki paraméterekre, például az oxidációs stabilitásra, a lobbanáspontra, a kokszosodási maradékra, a hamutartalomra, a víztartalomra, az összes szennyeződésre, a rézlemez-korrózióra, a kenőképességre, a kinematikus viszkozitásra, a zavarosodási pontra, a hidegszűrhetőségi határhőmérsékletre, a foszfortartalomra, a savszámra, a peroxidokra, a savszámváltozásra, a fúvóka eltömődésre és a stabilitás növelésére irányuló adalékolásra."

A 98/34 irányelv

9 A 98/34 irányelv 1. cikke ekként rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában [a] következő meghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...] [...]"

3. »műszaki leírás«: egy dokumentumban szereplő részletes leírás, amely egy termék előírt tulajdonságait határozza meg, ilyen például a minőségi színvonal, a teljesítmény, a biztonság vagy a méretek, beleértve a termékre alkalmazandó olyan követelményeket, mint a termék megnevezése, a terminológia, a jelképek, a vizsgálat és a vizsgálati módszerek, a csomagolás, a jelölés vagy címkézés és a megfelelőségértékelési eljárások.

6. »szabvány«: egy elismert szabványügyi testület által ismételt vagy folyamatos alkalmazás céljára jóváhagyott műszaki leírás, amelynek betartása nem kötelező, és amely a következő kategóriák valamelyikébe tartozik: [...]

- [...]

- európai szabvány: valamely európai szabványügyi testület által elfogadott, a nyilvánosság számára is hozzáférhető szabvány;

- nemzeti szabvány: valamely nemzeti szabványügyi testület által elfogadott, a nyilvánosság számára is hozzáférhető szabvány;

11. »műszaki szabály«: műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a szolgáltatásnyújtás, valamely szolgáltató létrehozása vagy a valamely tagállamban vagy annak nagyobb részén történő használat esetén de jure vagy de facto kötelező, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, [...] amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítést vagy használatát, vagy valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát, illetve valamely szolgáltató létrehozását. A de facto műszaki szabályok a következőket foglalják magukban:

- valamely tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, amelyek [...] műszaki leírásokra [...] vonatkoznak, és amelyek betartása feltételezi a fent említett törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések által előírt kötelezettségeknek való megfelelést,

10 Ezen irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése így rendelkezik:

"A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály-tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is."

Az európai szabványok

11 Amint az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 316., 12. o.) I. mellékletéből kitűnik, az Európai Szabványügyi Bizottságot az Európai Unió európai szabványügyi szervezetként ismeri el.

12 Az Európai Szabványügyi Bizottság első alkalommal 1993-ban fogadott el szabványt az európai dízelüzemanyagokra vonatkozóan, nevezetesen az EN 590:1993-at, amely többek között előírást tartalmaz a lobbanáspontra vonatkozóan, amely azon legalacsonyabb hőmérsékletet jelöli, amelyen valamely tüzelőanyag elegendő gőzt bocsát ki ahhoz, hogy a levegővel külső gyújtásra gyúlékony gázelegyet képezzen; ez a hőmérséklet ezen üzemanyagok esetében 55 Celsius-fok. Ugyanezt az értéket vették át az e szabvány helyébe lépő EN 590:1999, EN 590:2009 és EN 590:2013 szabványok is.

A magyar jog

A 20/2008. (VIII. 22.) KHEM rendelet és az MSZ EN 590:2009 magyar szabvány

13 Az alapügy tényállása idején a motorhajtóanyagok minőségi követelményeit a motorhajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló 20/2008. (VIII. 22.) KHEM rendelet szabályozta. Ez a rendelet, amelynek célja többek között a 98/70 irányelv átültetése, semmiféle előírást nem tartalmazott a dízelüzemanyagok lobbanáspontjára vonatkozóan.

14 Ezzel szemben az EN 590:2009 európai szabványt átültető MSZ EN 590:2009 magyar szabvány tartalmazta ezt a követelményt a dízelüzemanyagok lobbanáspontjára vonatkozólag.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény

15 A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 3. §-ának c) és h) pontja a következőket írja elő: "A nemzeti szabványosításban a következő alapelveket kell érvényesíteni: [...] [...]

c) az önkéntességet egyrészről a nemzeti szabványosításban való részvétel, másrészről a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából,

h) az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez."

16 A fent említett törvény 6. §-ának (1) bekezdése a következőket mondja ki:

"A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes."

17 Ugyanezen törvény 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik: "Az MSZT feladatai: [...]

b) az európai szabványok nemzeti szabványként való közzététele, összhangban a kapcsolódó jogharmonizációs feladatok teljesítésével, illetve az európai szabványügyi szervezetek tagszervezetei számára előírt határidőkkel."

A jövedéki adóról szóló törvény

18 A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: a jövedéki adóról szóló törvény) 110. §-ának (13) bekezdése a következőket írja elő:

"[A légi járművek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő állomástól eltérő] [e]gyéb üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő, [...] 2710 19 41 vámtarifaszámú gázolaj, 2710 19 41, 2710 19 45 vámtarifaszámú tüzelőolaj, [...] valamint a hatályos magyar szabványnak megfelelő biodízel és E85 értékesíthető és csak kútoszlopon keresztül. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 2009. október 5-én Balázs Gy. dízelüzemanyag-készletei tekintetében a jövedéki adóról szóló jogszabály alapján jövedékiadó-ellenőrzést végeztek.

20 Az e célból vett minta elemzése során megállapították, hogy a dízelüzemanyag lobbanáspontja nem felel meg az MSZ EN 590:2009 magyar szabvány előírásainak. E lobbanáspont ugyanis 44 Celsius-fok volt az e szabványban magasabb értékben előírt 55 Celsius-fok helyett.

21 A Bács-Kiskun Megyei Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság Kiskőrösi Kirendeltsége 2013. március 21-én Balázs Gy. terhére jövedéki törvénysértést állapított meg, és 4418080 HUF (kb. 14138 euró) pénzbírság, 883616 HUF (kb. 2828 euró) jövedéki adó, valamint 58900 HUF (kb. 189 euró) szakértői díj megfizetésére kötelezte. A Regionális Főigazgatóság 2013. június 13-án helybenhagyta e határozatot.

22 Balázs Gy. e határozatot vitatta a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt, többek között a 98/34 irányelvre, valamint a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvényre hivatkozva, amely értelmében valamely nemzeti szabvány, úgymint az MSZ EN 590:2009 magyar szabvány alkalmazása önkéntes.

23 A kérdést előterjesztő bíróság mindemellett megjegyzi, hogy ez a szabvány a jövedékiadó-ellenőrzés időpontjában magyar nyelven nem volt elérhető.

24 Ilyen körülmények között a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [98/70 irányelv] 4. cikk[ének] (1) bekezdése és 5. cikke úgy értelmezendő-e, hogy az annak alapján megalkotott nemzeti jogszabályban meghatározott minőségi követelményeken túl, más nemzeti jogszabály az irányelvben foglalt minőségi követelményekhez képest nemzeti szabványban írt többlet minőségi követelményeket nem támaszthat az üzemanyag forgalmazójával szemben[?]

2) A [98/34/EK irányelv] 1. cikk[ének] 6. és 11. pontjai úgy értelmezendők-e, hogy amennyiben műszaki szabály (a jelen esetben törvényi felhatalmazás alapján megalkotott miniszteri rendelet) hatályban van, ugyanazon kérdésben megalkotott nemzeti szabvány alkalmazása csak önkéntes lehet, vagyis törvény annak kötelező alkalmazását nem írhatja elő[?]

3) A [98/34/EK i]rányelv [1. cikkének] 6. pontja szerinti nemzeti szabvány nyilvánosság számára hozzáférhetőség kritériumának megfelel-e az a szabvány, amely abban az időpontban, amikor a hatóság szerint alkalmazni kellett volna, nem áll a nemzeti nyelven rendelkezésre[?]"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

25 A Regionális Főigazgatóság a tárgyaláson vitatta az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, azzal az indokkal, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nincsenek összefüggésben az alapügy tényállásával. Szerinte a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatott határozat csupán a meg nem fizetett jövedéki adóra vonatkozik, és nem szankcionálja kifejezetten a dízelüzemanyagokra vonatkozó minőségi előírások megsértését.

26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolja (lásd többek között: Budějovický Budvar ítélet, C-478/07, EU:C:2009:521, 63. pont; Zanotti-ítélet, C-56/09, EU:C:2010:288, 15. pont; Melki és Abdeli ítélet, C-188/10 és C-189/10, EU:C:2010:363, 27. pont).

27 Márpedig a jelen ügyben, még ha feltételezzük is, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatott határozatnak nem közvetlen célja a dízelüzemanyagokra vonatkozó minőségi előírások megsértésének szankcionálása, mégis megállapítható, amint azt a Regionális Főigazgatóság is állította, hogy a lobbanáspontra vonatkozó vizsgálati eredmények legalábbis lehetővé tették annak megállapítását, hogy Balázs Gy. olyan üzemanyagot forgalmazott, amely magasabb adó alá tartozott, mint a megadóztatott dízelüzemanyag.

28 E körülmények között nem állapítható meg, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése nyilvánvalóan nem függ össze az alapeljárás tárgyával.

29 Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

30 Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 98/70 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 5. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely tagállam a nemzeti jogában az irányelv követelményein túl további olyan minőségi követelményeket is megállapít a dízelüzemanyagok forgalmazására, mint a jelen ügyben szóban forgó, lobbanáspontra vonatkozó követelmény.

31 E kérdés megválaszolásához elöljáróban meg kell jegyezni, hogy egyrészt a 98/70 irányelv 5. cikke értelmében egyetlen tagállam sem tilthatja, korlátozhatja vagy akadályozhatja azon üzemanyagok forgalomba hozatalát, amelyek eleget tesznek ezen irányelv követelményeinek.

32 Másrészt a 98/70 irányelv és későbbi módosításainak jogalapjából, vagyis az EK-Szerződésnek a belső piac megteremtése és működése érdekében a tagállamok jogszabályainak harmonizálását célzó 100a. cikkéből és az EK 95. cikkből (jelenleg EUMSZ 114. cikk), valamint ezen irányelv (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelv célja a tagállami rendelkezések közelítése a tüzelőanyagokra vonatkozó előírások terén felmerülő esetleges különbségek kiküszöbölése érdekében.

33 Így mind a 98/70 irányelv 5. cikkének szövegéből, mind pedig ezen irányelv céljából az következik, hogy különösen az irányelv II. és IV. mellékletével összhangban értelmezett 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott előírásokat illetően ez az irányelv kimerítő jelleggel felsorolt követelmények megállapítására vonatkozik, amelyektől a tagállamok csakis az ezen irányelv 6. cikkében meghatározott szigorú feltételek mellett térhetnek el.

34 Mindazonáltal, amint a főtanácsnok az indítványának 39-47. pontjában megjegyezte, az előző pontban tett megállapítás csakis a 98/70 irányelv tárgyi hatályára érvényes, vagyis ha a tüzelőanyagokra vonatkozó olyan műszaki előírásokról van szó, amelyeket ez az irányelv harmonizálni szándékozik.

35 Ugyanis az említett irányelvnek a hatályát definiáló 1. cikkéből az következik, hogy ez az irányelv az érintett tüzelőanyagokra alkalmazandó, az egészség és a környezet védelmét szolgáló műszaki előírásokra vonatkozik.

36 A 98/70 irányelv e céljának megfelelően az ezen irányelv I-IV. mellékletében meghatározott előírások "környezetvédelmi előírásokként" ismertek.

37 Ezenkívül az említett irányelv 6. cikkében meghatározott eltérési lehetőség kizárólag olyan környezetvédelmi előírások elfogadására vonatkozik, amelyek szigorúbbak az ezen irányelvben meghatározottnál, vagyis amelyek - amint e cikk (1) bekezdéséből kitűnik - "valamely adott agglomerációs övezetben a lakosság egészségének védelm[ét], illetve egyes ökológiai vagy környezetvédelmi szempontból érzékeny területen a környezet védelm[ét]" szolgálják.

38 Ebből következik, hogy a 98/70 irányelv nem arra irányul, hogy az érintett tüzelőanyagokra vonatkoztatható valamennyi minőségi követelményt vagy műszaki előírást harmonizálja, és ezáltal a tagállamok számára megtiltsa, hogy e tekintetben korlátozásokat vagy eltérési lehetőségeket határozzanak meg, hanem csakis a tüzelőanyagokat illető, az említett irányelv értelmében környezetvédelmi jellegű műszaki előírásokra, vagyis az egészségre és a környezetre vonatkozó megfontolásokon nyugvó előírásokra vonatkozik.

39 Márpedig a dízelüzemanyag lobbanáspontjára vonatkozó, az alapügyben szóban forgó előírást illetően meg kell állapítani, hogy mind e paraméternek a jelen ítélet 12. pontjában ismertetett műszaki definíciójából, mind pedig az alapeljárásban részt vevő feleknek a tárgyaláson tett kijelentéseiből az következik, hogy ez az előírás alapvetően a dízelüzemanyag, mint termék biztonságának garantálását szolgálja, és a gépjárművek motorjának védelme és működőképessége szempontjából is jelentőséggel bír. Ily módon a lobbanáspont meghatározása a fogyasztóknak a gépjárművükben okozott károktól való védelmére is irányul.

40 Következésképpen a 98/70 irányelv, és különösen annak 5. cikke nem alkalmazandó egy olyan előírásra, mint az alapügyben szóban forgó lobbanáspontra vonatkozó előírás, éppen ezért nem áll vele ellentétben az, ha a tagállamok a dízelüzemanyag forgalomba hozatalával szemben ilyen követelményt támasztanak, feltéve hogy ez nem minősül az ezen irányelv értelmében az egészségre és a környezetre vonatkozó műszaki előírásnak.

41 Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2009/30 irányelv (31) preambulumbekezdése kifejezetten hivatkozik az EN 590:2004 szabvány kiigazítására, illetve arra, hogy "határértékeket kell megállapítani a [98/70 irányelv IV. mellékletében] nem szereplő műszaki paraméterekre", például a lobbanáspontra, ami alátámasztja, hogy ez az irányelv nem állít eleve akadályt egy ilyen fajta többlet paraméter elé.

42 Bár az alapügyben szóban forgó előírás ennélfogva nem tartozik a 98/70 irányelv harmonizált területére, emlékeztetni kell elsősorban arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely tagállam a harmonizált vagy uniós szinten elismert műszaki előírások hatálya alá nem tartozó terméknek a területén történő forgalomba hozatalát csak az EUM-Szerződésből eredő kötelezettségekkel, a jelen ügyben különösen az áruk szabad mozgásának az EUMSZ 34. és az EUMSZ 36. cikkben foglalt elvével összhangban lévő követelményeknek rendelheti alá (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Portugália ítélet, C-432/03, EU:C:2005:669, 35. pont; Lidl Magyarország ítélet, C-132/08, EU:C:2009:281, 45. pont).

43 Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a 98/34 irányelv 8. cikke értelmében a tagállamok az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések megelőző ellenőrzése, és különösen az e tekintetben adott esetben felállított akadályok igazolása érdekében kötelesek a Bizottsággal közölni a hatálybalépésüket megelőzően olyan szabálytervezeteket, amelyekkel műszaki leírásokat tesznek kötelezővé (lásd ebben az értelemben: Sandström-ítélet, C-433/05, EU:C:2010:184, 42. pont; Belgische Petroleum Unie és társai ítélet, C-26/11, EU:C:2013:44, 49. és 50. pont).

44 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/70 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha valamely tagállam a nemzeti jogában az irányelv követelményein túl további olyan minőségi követelményeket is megállapít a dízelüzemanyagok forgalmazására, mint a jelen ügyben szóban forgó lobbanáspontra vonatkozó követelmény, amennyiben nem olyan, a dízelüzemanyagot érintő műszaki előírásról van szó, amely az említett irányelv értelmében az egészség és a környezet védelmére irányul.

A második kérdésről

45 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a dízelüzemanyag lobbanáspontjára vonatkozó, az alapügyben szóban forgó előírást tartalmazó és az EN 590:2009 európai szabványt átültető MSZ EN 590:2009 magyar szabvány alkalmazását a jövedéki adóról szóló törvény 110. §-ának (13) bekezdése kötelezővé tette.

46 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 6. és 11. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétben áll, ha valamely tagállam kötelezővé teszi egy olyan nemzeti szabvány alkalmazását, mint az alapügyben szóban forgó MSZ EN 590:2009 magyar szabvány.

47 E tekintetben meg kell jegyezni elsősorban, hogy semmi nem utal arra, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 6. pontjából, amely csupán azt határozza meg, hogy ezen irányelv értelmében többek között mi minősül európai vagy nemzeti szabványnak, és e cikknek a "műszaki szabály" fogalmát definiáló 11. pontjából az következne, hogy egy ilyen szabványt valamely tagállami jogalkotó nem tehet - egészben vagy részben - kötelezővé.

48 Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövegéből az következik, hogy valamely tagállam egy európai vagy nemzetközi szabványt kötelezővé tehet azáltal, hogy azt egy műszaki szabályba átülteti, amely per definitionem kötelező jellegű. Amint a főtanácsnok az indítványának 65. pontjában megjegyezte, nem feltételezhető, hogy ez másképp lenne valamely nemzeti szabvány esetében, különösen ha az megfelel valamely európai szabványnak, mint az alapügyben is.

49 E körülmények között a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 6. és 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam kötelezővé teszi egy olyan nemzeti szabvány alkalmazását, mint az alapügyben szóban forgó MSZ EN 590:2009 magyar szabvány.

A harmadik kérdésről

50 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy az alapügy tényállása idején az MSZ EN 590:2009 nemzeti szabvány magyar nyelven nem volt elérhető, hanem csak angol nyelven.

51 Pontosan ebben az összefüggésben és a 98/34 irányelv 1. cikkének 6. pontjában meghatározott, a nyilvánosság számára is hozzáférhető szabvány kritériumára tekintettel kérdezi a kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében azt, hogy ezt a rendelkezést úgy kell-e értelmezni, hogy az megköveteli, hogy az e rendelkezés értelmében vett valamely nemzeti szabványt az érintett tagállam hivatalos nyelvén hozzáférhetővé tegyék.

52 E tekintetben, amint az a jelen ítélet 47. pontjából kiderül, a 98/34 irányelv 1. cikkének 6. pontja csupán annak meghatározását tartalmazza, hogy ezen irányelv értelmében mi minősül szabványnak, mivel e rendelkezésnek egyébiránt nem az a célja, hogy magukat a szabványokra vonatkozó követelményeket előírja, hanem az, hogy a szabványok és műszaki szabályozások terén egy információszolgáltatási eljárást, ezáltal pedig egy megelőző ellenőrzést vezessen be az áruk szabad mozgásának védelme érdekében (lásd ebben az értelemben: Belgische Petroleum Unie és társai ítélet, C-26/11, EU:C:2013:44, 49. pont).

53 Így, mivel az említett irányelv semmiféle utalást nem tartalmaz erre vonatkozóan, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ugyanezen irányelv 1. cikkének 6. pontja olyan követelményt tartalmaz, amely szerint az e rendelkezés értelmében vett, angol nyelven elérhető szabványt az érintett tagállam nyelvén hozzáférhetővé kell tenni.

54 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 6. pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg, hogy az e rendelkezés értelmében vett valamely szabványt az érintett tagállam hivatalos nyelvén hozzáférhetővé tegyék.

A költségekről

55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2003. szeptember 29-i 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha valamely tagállam a nemzeti jogában az irányelv követelményein túl további olyan minőségi követelményeket is megállapít a dízelüzemanyagok forgalmazására, mint a jelen ügyben szóban forgó lobbanáspontra vonatkozó követelmény, amennyiben nem olyan, a dízelüzemanyagot érintő műszaki előírásról van szó, amely az említett irányelv értelmében az egészség és a környezet védelmére irányul.

2) A 2006. november 20-i 2006/96/EK tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének 6. és 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam kötelezővé teszi egy olyan nemzeti szabvány alkalmazását, mint az alapügyben szóban forgó MSZ EN 590:2009 magyar szabvány.

3) A 2006/96 irányelvvel módosított 98/34 irányelv 1. cikkének 6. pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg, hogy az e rendelkezés értelmében vett valamely szabványt az érintett tagállam hivatalos nyelvén hozzáférhetővé tegyék.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: magyar.