360/B/2009. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény 4-10. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) egészének, illetve 4-10. §-ainak vagy e paragrafusokból "az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek ítélt" rendelkezéseknek az alkotmányellenessége megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az indítványozó szerint a Ttv. által bevezetett ún. "Robin Hood adó" több ponton ellentétes az Alkotmánnyal, ami alapot ad a törvény egészének, illetve egyes, az indítványban támadott részeinek a megsemmisítésére.

Az indítványozó a Ttv. 4. § (1) bekezdésére (adóalanyok köre) és 10. § 1. pontjára (az energiaellátó fogalmát meghatározó értelmező rendelkezés) utalva elsődlegesen azt kifogásolta, hogy az azonos szektorban működő vállalkozások közül a törvény diszkriminatív módon kiemelt egy engedélyes típust (energiaellátók), és kizárólag ezt tette az új jövedelemadó adóalanyává. Kifejtette, hogy a Ttv. 4. § (1) bekezdésében megjelölt energiaellátókat terhelő új, 8%-os mértékű jövedelemadó a központi költségvetés olyan bevétele, amely meghatározott célok megvalósítását szolgálja, és azt a 16%-os "vállalati nyereségadó" és a 4%-os "különadó" mellett kell az adóalanyoknak megfizetniük.

Véleménye szerint az energiaellátókat terhelő új adó indokolatlan és jelentős különbséget tesz az adóztatásban, és ezen keresztül a versenyképességben is az azonos tevékenységet végző piaci szereplők között, illetve az energiaszektorban és a más szektorokban működő vállalkozások között. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a törvényalkotó nem tette az új adó alanyává azokat az engedélyeseket, akik az állam által garantált megtérüléssel, nyereséggel rendelkeznek, így az energiaellátó cégeket jelentős versenyhátrányba hozta az említett nem adóalany engedélyesekkel szemben.

Az indítványozó kifogásolta a Ttv.-nek az adóalap meghatározására vonatkozó rendelkezéseit is [Ttv. 6. §]. Nézete szerint diszkriminatív és ellentmond az arányos közteherviselés követelményének az, hogy az azonos bevétel típussal rendelkező vállalkozások eltérő jövedelemadóztatás alá esnek. Kifejtette, hogy az új adó adóalapjába beleszámít az energiaellátó vállalkozások külföldi tevékenységből, illetve tőkeműveletekből származó bevétele, jövedelme, ami sértheti a viszonosság elvét és az Európai Unió adózási elveit.

Kifogásolta, hogy "más vállalkozások esetén" az említett bevételek, jövedelmek nem kerülnek bele a nyereségadó alapjába. Utalt arra, hogy az új adó adóalapjának "kiegészítő árbevétel-arányos korrekciója" nincs hatással a pénzügyi műveletek eredményének adó vonatkozására, tehát a pénzügyi műveletek eredménye is beszámít az új adó adóalapjába.

Ez utóbbit azért találta aggályosnak, mert a kamat és egyéb pénzügyi bevételek után az energiaellátó vállalkozások megfizetik az új jövedelemadót, míg a más szektorba tartozó (nem adóalany) vállalkozások ilyen különadót nem fizetnek az említett bevételek után.

Álláspontja szerint nem lehet az arányos közteherviselésnek olyan "szükséges/arányos" indokát találni, amely indokolná ezt a különbségtételt az energiaellátók és az összes többi magyarországi vállalat között, különös tekintettel arra, hogy az energiaellátók nem érhetnek el nagyobb hozamot a rendelkezésre álló pénzeszközeiken a más szektorba tartozó, vagy az új adóval nem érintett, az energiaellátókkal azonos szektorban működő vállalkozásokhoz képest.

Az indítványozó azért is alkotmányellenesnek tekintette a Ttv. kifogásolt szabályozását, mert az - nézete szerint -"ellentétes az adózás céljával és rendeltetésével". Kifejtette, hogy adót az állami közfeladatok ellátása érdekében vethet ki az állam, a közterhek viselése céljából. Alkotmányosan aggályosnak tekintette azonban azt, hogy a törvényalkotó közfeladatként határozta meg a távhő lakossági felhasználóit sújtó versenyhátrány csökkentését és megszüntetését. Véleménye szerint nem lehet többletadót kivetni olyan jövedelemre, amely az adóalanyoknál (energiaellátóknál) nem képződött és nem lehet ebből olyan támogatást folyósítani, ami nem tekinthető közcélnak, amely a távhőszolgáltatók veszteséges tevékenységét támogatja.

Az indítványozó szerint az új adó "közpolitikai szankció" jellegű, azon vállalkozásokat szankcionálja, amelyeknél nem képződik többletjövedelem a szénhidrogének átmenetileg magas világpiaci árából. Álláspontja szerint az új adót csak a szénhidrogént kitermelő bányavállalkozásokra lehetett volna kivetni, illetve a törvényi célok a bányajáradék ideiglenes felemelésével is elérhetők lettek volna. Az adóalanyi kör bányavállalkozókon kívüli adóalanyokra történő kiterjesztése álláspontja szerint alkotmányellenes.

Az indítványozó - indítvány kiegészítés keretében - arra is hivatkozott, hogy a Ttv. támadott szabályozása sérti a "célhoz kötöttség" alkotmányos elvét is, mivel az új jövedelemadóból származó adóbevételt a Ttv. céljától eltérő célra is fel lehet használni. Megerősítette továbbá, hogy aránytalannak és diszkriminatívnak tartja azt, hogy a nem főtevékenységként végzett pénzügyi tevékenység eredményét azonos szektoron belül, illetve más szektorokhoz képest is indokolatlanul másképp adóztatja a törvényalkotó.

Újabb indítvány kiegészítés keretében az indítvány elbírálásának időpontjában hatályos, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: új Get.) rendelkezései alapján az indítványozó "aktualizálta" korábbi indítványát. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a Ttv. adózási szempontból "alaptalanul tesz különbséget" az azonos tevékenységet végző két "kereskedőfajta" (földgázkereskedő és egyetemes szolgáltató) között, ráadásul olyan módon, hogy azt sújtja nagyobb adóteherrel, akinek a megtérülése nem garantált.

Az indítványozó egy további indítvány kiegészítésében azokra a "problémákra" világított rá, amelyek álláspontja szerint a "Robin Hood adó" gyakorlati végrehajtása során merülnek fel. Ilyen "problémaként" utalt arra, hogy az új Get. szabályozása alapján a Magyar Köztársaság területén erre vonatkozó engedély alapján földgáz-kereskedelmi tevékenységet folytató engedélyesek a Ttv. adóalanyai, míg az új Get. 28. § (2) bekezdése értelmében az itt említett gazdálkodó szervezet kereskedelmi engedély nélkül "ad-hat-vehet földgázt a magyar határon kívül" a nélkül, hogy a "külföldi földgáz-kereskedelme" után a Ttv.-ben szabályozott különadó fizetésére lenne kötelezett.

Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az új Get. rendelkezései szerint a földgáz kereskedő a rendelkezésére álló, ám fel nem használt kapacitások értékesítéséből eredő bevétele után megfizeti a Ttv.-ben szabályozott különadót, míg az egyetemes szolgáltatót az említett esetben nem terheli különadó fizetési kötelezettség, tekintettel arra, hogy nem adóalany. Az indítványozó véleménye szerint azt sem lehet a Ttv. vitatott rendelkezései alapján eldönteni, hogy "ha valamely cég kereskedő és egyetemes szolgáltatói engedéllyel is rendelkezik, akkor vajon melyik tevékenységi köréből származik a kapacitásértékesítés konkrét bevétele (eredménye)."

Az indítványozó a hivatkozott indítvány kiegészítéséhez kapcsolódóan határozott indítványi kérelmet nem terjesztett elő, és konkrét alkotmányi rendelkezés sérelmére sem hivatkozott.

Az indítványozó az alap- és az ezt kiegészítő indítványai tartalmából megállapíthatóan a Ttv. kifogásolt szabályozását az Alkotmány 9. §-ával, 70/A. § (1) bekezdésével és 70/I. §-ával is ellentétesnek ítélte.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

2. A Ttv. indítvánnyal támadott rendelkezései:

"II. Fejezet

AZ ENERGIAELLÁTÓK JÖVEDELEMADÓJA

A jövedelemadó alanya

4. § (1) A jövedelemadó alanya az energiaellátó, kivéve, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be.

(2) A jövedelemadó-kötelezettséget a külföldi vállalkozó kizárólag a belföldi telephelye útján végzett tevékenysége alapján állapítja meg.

Az adó kötelezettség

5. § (1) A jövedelemadóból származó bevétel a központi költségvetés 2-3. §-okban meghatározott célok megvalósítására irányuló célelőirányzatát illeti.

(2) A jövedelemadó alanya az adókötelezettség teljesítése során az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint jár el.

A jövedelemadó alapja

6. § (1) A jövedelemadó alapja az adóévi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredménynek a (2) bekezdésben felsorolt tételekkel növelt, a (3) bekezdésben felsorolt tételekkel csökkentett és a (6) bekezdés szerint módosított, továbbá ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, a külföldi telephely útján végzett tevékenység révén keletkezett, a telephelynek betudható, külföldön adóztatható, e törvény szerinti jövedelemadó-alapnak megfelelő tartalmú jövedelmet nem tartalmazó pozitív összege.

(2) Növelő tételek:

a) a jövedelemre tekintettel külföldön megfizetett (fizetendő), ráfordításként elszámolt adó,

b) a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, az ellenérték nélkül átvállalt kötelezettség egyéb vagy rendkívüli ráfordításként az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt össze ge,

c) az adóalany jogutódlással (átalakulással) történő megszűnése esetén a jogelődnél utolsó adóévében, az adóalanyból történő kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, a végleges vagyonmérlegében kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet, a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel,

d) a (3) bekezdés c) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá az adóalanyjogutód nélküli megszűnésének adóévében a (3) bekezdés c) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből az a rész, amelyet az adóalany még nem számolt el növelő tételként,

e) a (3) bekezdés d) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá az adóalany jogutód nélküli megszűnésének adóévében a (3) bekezdés d) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből az a rész, amelyet az adóalany még nem számolt el növelő tételként,

f) a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés során a tőketartalék növeléseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,

g) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi költségként, ráfordításként vagy adóévi nettó árbevétel, bevétel, aktivált saját teljesítmény csökkentéseként elszámolt összeg.

(3) Csökkentő tételek:

a) az adózás előtti eredmény javára elszámolt kapott (járó) osztalék, az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével,

b) az adózás előtti eredmény javára elszámolt visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, véglegesen átvett pénzeszköz, az ellenérték nélkül átvállalt tartozásnak az adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt összege,

c) a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség a megszerzett társaság tagjánál (részvényesénél), ha a tag (a részvényes) alkalmazni kívánja e csökkentő tételt, feltéve, hogy a tag (a részvényes) a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,

d) a kedvezményezett átalakulásban részt vevő társaság tagjánál (részvényesénél) az átalakulás következtében kivezetett részesedés könyv szerinti értékét meghaladóan a társaság jogutódjában szerzett részesedés bekerülési értékeként az adóévben elszámolt bevétel, ha a tag (a részvényes) alkalmazni kívánja e csökkentő tételt, feltéve, hogy a tag (a részvényes) a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,

e) kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaságnál - választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, az (5) bekezdésben meghatározott feltételekkel - az önálló szervezeti egység átruházása alapján elszámolt bevételnek az átadott eszközök könyv szerinti értékét meghaladó része,

f) a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés következtében az eredménytartalék csökkentéseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,

g) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi bevételként, vagy aktivált saját teljesítmény növeléseként vagy adóévi költség, ráfordítás csökkenéseként elszámolt összeg.

(4) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, illetve a jogutód - választása szerint - nem alkalmazza a (2) bekezdés c) pontját, feltéve, hogy a jogutód létesítő okirata tartalmazza a (6) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást.

(5) A (3) bekezdés e) pont alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét, könyv szerinti értékét és számított nyilvántartási értékét, valamint a (6) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást.

(6) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogutód a jogelődtől átvett, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átruházó társaságtól átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve az átalakulást, illetve az eszközátruházást követően a jövedelemadó-alapját úgy határozza meg, mintha az átalakulás, illetve a kedvezményezett eszközátruházás nem történt volna meg. Kedvezményezett átalakulás esetén a jogutód, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átértékelt, illetve átvett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára, illetve az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást, illetve az átvételt követően a jövedelemadó-alap módosításaként elszámolt összeget is.

(7) A (4), illetve (5) bekezdésben foglaltak alkalmazásának további feltétele, hogy átalakuláskor a jogelőd (kiválás esetén, továbbá, ha a jogelőd külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor a jogutód), kedvezményezett eszközátruházáskor az átadó, (ha az átadó külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor az átvevő) a választását az átalakulás, illetve az eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(8) Amennyiben az adóalany kapcsolt vállalkozásával a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 18. §-a alá tartozó jogügyletet köt, úgy az adóalap megállapításkor köteles az abban foglaltakat megfelelően alkalmazni.

(9) A külföldről származó jövedelmet e § rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.

(10) A (9) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont jövedelemadó nem haladhatja meg az adott jövedelemre jutó jövedelemadót, de legfeljebb a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget.

(11) A több engedéllyel rendelkező, illetve engedélyes tevékenységen kívüli tevékenységet végző adóalanynál az adóalap az (1)-(9) bekezdés alapján meghatározott összegnek az arányos része, az arányt a jövedelemadó-köteles tevékenységek beszámolóban kimutatott vagy a könyvviteli zárlat alapján megállapított árbevételének az adóalany összes árbevételének százalékában (két tizedesjegyre) számítva kell meghatározni.

A jövedelemadó mértéke

7. § A jövedelemadó a pozitív adóalap 8 százaléka. A jövedelemadó bevallása, megfizetése

8. § (1) A fizetendő jövedelemadó a 7. § szerint megállapított összeg, csökkentve a (2) bekezdés szerint beszámított összeggel.

(2) Az adóalany az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallja és megfizeti a várható jövedelemadó 90 százalékát. Ez a kötelezettség nem vonatkozik arra az adóalanyra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.

(3) A fizetendő jövedelemadót az adózás rendjéről szóló törvényben a társasági adóra előírt határidőben kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

Vegyes rendelkezések

9. § (1) A jövedelemadót a társasági adóval azonosan kell elszámolni.

(2) A naptári évtől eltérő üzleti (adó-) évet alkalmazó adó alany a jövedelemadó kötelezettséget az adóéve első napján hatályos szabályok szerint teljesíti.

(3) Ha nemzetközi szerződés a külföldön fizetett (fizetendő) adó beszámításáról rendelkezik, akkor a megállapított jövedelemadóból adóvisszatartás formájában levonható a külföldön fizetett (fizetendő) adó, de a beszámított összeg az adóévre fizetendő más jövedelem- vagy vagyonadó csökkentéseként nem érvényesíthető.

Fogalmak

10. § E fejezet alkalmazásában 1. energiaellátó:

1.1. a szénhidrogén-kitermelési tevékenységet végző, a bányászatról szóló törvény szerinti bányavállalkozó,

1.2. a kőolajtermék-előállító, a jövedéki engedélyes kőolajtermék nagykereskedő,

1.3. a földgázellátásról szóló törvény szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyes,

1.4. a villamos energiáról szóló törvény szerinti villamos energia-kereskedelmi engedélyes,

1.5. a villamos energiáról szóló törvény szerinti termelői engedélyes, azzal, hogy a villamos energia kötelező átvételi rendszerében értékesítő termelők közül kizárólag az 50 MW beépített teljesítőképességet meghaladó teljesítőképességű erőmű termelői engedélyese;

2. beszámoló: a számvitelről szóló törvény szabályai szerint készített beszámoló, ide nem értve a konszolidált beszámolót; az adóévről beszámoló készítésére nem kötelezett esetében a számvitelről szóló törvény kettős könyvvitelt vezetőkre vonatkozó előírásai szerint készített nyilvántartás;

3. telephely: az adóalany tevékenysége gyakorlásának a székhelytől különböző helyen lévő, a cégjegyzékben feltüntetett helye, a külföldön lévő telephely, illetve külföldi székhelyű adóalany esetében a nemzetközi szerződésben meghatározott belföldön lévő telephely;

4. külföldi vállalkozó: a Tao. tv. 2. §-ának (4) bekezdésében meghatározott személy;

5. árbevétel: a Tao. tv. 4. § 4. pontjában meghatározott fogalom;

6. ellenőrzött külföldi társaság: a Tao. tv. 4. § 11. pontjában meghatározott fogalom;

7. kedvezményezett átalakulás: a Tao. tv. 4. § 23/a. pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a. pontjában foglaltakat is;

8. kedvezményezett eszközátruházás: a Tao. tv. 4. § 23/b. pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a. pontjában foglaltakat is;

9. kedvezményezett részesedéscsere: a Tao. tv. 4. § 23/c. pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a. pontjában foglaltakat is;

10. kőolajtermék: a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 52. § (1) bekezdésének a)-f) pontjaiban felsorolt üzem- és tüzelőanyag."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - az indítványt annak tényleges tartalma alapján bírálta el. Az indítványozó az energiaellátókat terhelő új jövedelemadót támadta, ezért az Alkotmánybíróság a tartalmi vizsgálatot a Ttv. 4-10. §-ai tekintetében folytatta le. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Ttv. 6. § (11) bekezdését - 2009. november 17-i hatállyal - módosította az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvény 86. §-a. Tekintettel arra, hogy a fent jelzett módosítás érdemben nem érintette az indítványban felvetett alkotmányossági kérdések elbírálását, ezért az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.) - a Ttv. indítvány elbírálásának időpontjában hatályos, fent megjelölt törvényi rendelkezéseire nézve végezte el az alkotmányos vizsgálatot.

A Ttv. vizsgált rendelkezései a törvény II. fejezetében találhatók, amely az energiaellátókat terhelő új jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság elsőként a diszkrimináció tilalom sérelmére alapított indítványi elemeket bírálta el. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek tekintette a Ttv. adóalanyi kört meghatározó rendelkezéseit [Ttv. 4. § (1) bekezdés, illetve 10. § 1. pont]. Azt kifogásolta, hogy a törvényalkotó az azonos szektorban működő vállalkozások közül diszkriminatív módon kiemelt egy "engedélyes típust", és ezt tette meg az új jövedelemadó adóalanyává.

A hátrányos megkülönböztetés az indítványozó szerint abban áll, hogy a törvényalkotó az adózás és a versenyképesség szempontjából indokolatlan és jelentős különbséget tett az azonos tevékenységet végző piaci szereplők között azzal, hogy ezek közül az energiaellátókat [Ttv. 10. § 1. pont] az új jövedelemadó adóalanyává tette.

Az indítványozó az adózásban megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetést abban látta, hogy az energiaellátók a 16%-os mértékű "vállalati nyereségadón" és 4%-os mértékű "különadón" kívül egy újabb 8%-os mértékű jövedelemadót is kötelesek megfizetni, amely a nem adóalanyokat (az azonos, illetve más szektorban működő nem adóalany vállalkozásokat) nem terheli.

Érvelése szerint azzal, hogy az új jövedelemadó kizárólag az energiaellátó vállalkozásokat terheli, a törvényalkotó versenyhátrányt teremtett az említett adóalanyok körében, az azonos szektorban működő, ám az állam által garantált jövedelmezőséggel bíró nem adóalany vállalkozásokkal szemben.

Az indítványozó szerint hátrányos megkülönböztetést eredményeznek továbbá a Ttv.-nek az adóalap meghatározására vonatkozó rendelkezései is. A Ttv. szerint a jövedelemadó alapjába számítanak a külföldi tevékenységből származó bevételek, jövedelmek, amelyek véleménye szerint "más vállalkozások esetében" nem kerülnek be a nyereségadó alapjába.

Azzal, hogy a törvényalkotó a pénzügyi műveletek eredményét az energiaellátók jövedelemadójának az adóalapjában adóztatja, az említett adóalanyok 50%-al magasabb adót fizetnek a többi (nem adóalany) vállalkozáshoz képest.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés alkotmányossági kérdéseivel. Egy korai - a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában - kifejtette, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az az az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni."

(ABH 1990, 46, 48.)

Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában rámutatott arra is, hogy "[a] diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.] A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]

Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.].

Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában - így többek között a 448/B/1994. AB határozatban (ABH 1994, 724, 725.) - rámutatott arra, hogy az adójogi szabályozás kialakítása során az adóztatással összefüggő technikai jellegű részletszabályok kialakítása a jogalkotó feladatkörébe tartozik, és ennek során a jogalkotót - az Alkotmány keretei között - széles körű mérlegelési jog illeti meg. A törvényalkotó az említett keretek között szabadon mérlegelhet abban a kérdésben is, hogy egy új adó bevezetése során kit tekint az adó alanyának.

A törvényalkotói mérlegelés Alkotmányból fakadó korlátja azonban a diszkrimináció tilalma, ami a vizsgált esetben azt jelenti, hogy a Ttv. adójogi szabályozásának kialakítása során a törvényalkotó az új jövedelemadó adóalanyai között nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést.

A Ttv. indítvánnyal támadott szabályozása szempontjából az adó alanyai, az energiaellátók képeznek homogén csoportot, a vizsgált szabályozás szempontjából ők vannak összehasonlítható helyzetben.

A más szektorokba, s így a Ttv.-ben foglalt adójogi szabályozás hatálya alá nem tartozó, illetve a Ttv. adóalanyaival azonos szektorba tartozó, ám adóalanynak nem minősülő vállalkozások nem alkotnak homogén csoportot a Ttv. adóalanyaival, nincsenek a kifogásolt adójogi szabályozás szempontjából a Ttv. adóalanyaival összehasonlítható helyzetben.

A Ttv. 4. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az új jövedelemadó adóalanya az energiaellátó, míg a 10. § 1. pontja részletesen felsorolja, hogy kik (mely jogalanyok/vállalkozások) tartoznak a Ttv. szabályozása szempontjából az energiaellátók körébe.

A Ttv. az említett adóalanyok között nem alkalmaz semmiféle megkülönböztetést, az adókötelezettségre, az adóalap megállapítására, az adó mértékére, annak bevallására és megfizetésére valamint elszámolására vonatkozó rendelkezések egyaránt, azonos módon vonatkoznak valamennyi adó alanyra.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a törvényalkotó döntési kompetenciáját képezi az, hogy az adórendszert miként alakítja, ennek keretében szabadon dönthet arról is, hogy vezet-e be új jövedelemadót. Önmagában az, hogy a vizsgált esetben a törvényalkotó egy átmeneti időszakra bevezetett egy, az energiaellátókat terhelő új jövedelemadót, amely többlet adóterhet eredményez a Ttv. adóalanyainak, nem vet fel alkotmányossági kérdést.

Senkinek nincs ugyanis alkotmányos joga az adójogi szabályozás, illetve az ebből fakadó egyes adóterhek változatlanságára. A Ttv. adóalanyait érintő adóteher változás, a meglévő adóterhek mellé egy új adóteher törvényi bevezetése önmagában nem vet fel alkotmányossági problémát.

A fent ki fejtettek szerint a Ttv. adóalanyai, és a Ttv. alapján adóalanynak nem minősülő - azonos vagy más szektorban működő - vállalkozások a vizsgált adójogi szabályozás szempontjából nem képeznek homogén csoportot, így a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelme közöttük nem vizsgálható. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó által felhívott 914/B/1997. AB határozat egy adójogszabályon belül (a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény), az említett törvény adóalanyai között (befektetési válalkozások, illetve hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások) fennálló eltérő adójogi szabályozás (a forgatható értékpapírok vételárában érvényesített kamat eltérő értékelése a ráfordítások körében) alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 70/A. §-a és 70/I. §-a alapján.

Az Alkotmánybíróság az indítványozó azon érvelésével összefüggésben, amely szerint a törvényalkotó az "azonos szektorba" tartozó és "azonos" ("hasonló") kereskedelmi tevékenységet végző engedélyesek között önkényesen tett különbséget a Ttv. adóalanyainak (energiaellátók) meghatározása során, az alábbiakra mutat rá.

Áttekintve a gázellátásról szóló - az indítvány elbírálásának időpontjában már nem hatályos - 2003. évi XLII. törvény (a továbbiakban: régi Get.), valamint az új Get. szabályozását megállapítható, hogy a törvényalkotó a földgázipari tevékenység szabályozásán belül elkülönítetten szabályozta és szabályozza jelenleg is a kereskedelmi, és az annak nem minősülő szállítási, tárolási, elosztási és rendszerirányítási tevékenységet.

Ebből következően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az eltérő törvényi rendelkezések és engedélyek alapján, egymástól eltérő tevékenységet végző engedélyesek az általuk végzett tevékenység alapján sem alkotnak a kifogásolt adójogi szabályozás szempontjából homogén csoportot, nincsenek egymással összehasonlítható helyzetben.

A fenti megállapítás irányadó a földgázipari tevékenységet folytató, és a más tevékenységet végző (a vizsgált szektoron kívüli) jogalanyok esetében is; az indítványozó által példaként felhozott "gépgyártó" sem az általa kifejtett tevékenység, sem az e tevékenységre irányuló jogi szabályozás szempontjából nincs összehasonlítható helyzetben a "földgázkereskedővel".

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a régi Get.-ben szabályozott földgáz közüzemi nagykereskedő -a régi Get. rendelkezései alapján - nem minősült földgázkereskedőnek. Ezt támasztja alá többek között az is, hogy az említett tevékenységek szétválasztását előíró törvényi rendelkezéseket is figyelembe véve a földgáz közüzemi nagykereskedő a versenypiacon - pl. a közüzemi szolgáltatásban feleslegessé vált földgáz versenypiacon történő értékesítésével - csak további engedély, a földgázkereskedői engedély birtokában jelenhetett meg.

A régi Get. szabályozásában a földgáz közüzemi nagykereskedelmi engedélyest kizárólagos jog illette meg és egyben ellátási kötelezettség terhelte a közüzemi szolgáltatóval szemben a közüzemi fogyasztók ellátásához szükséges gázmennyiség és teljesítmény mértékéig, amelyre a feleket szerződéskötési kötelezettség terhelte.

Ennek érdekében a földgáz közüzemi nagykereskedelmi engedélyes földgáztermelőtől, a kereskedőtől, a szervezett földgázpiacról, és külön engedély birtokában határon keresztüli szállítással vásárolhatott földgázt.

A földgáz közüzemi nagykereskedő és a közüzemi gázszolgáltató által értékesített földgáz árának megállapítása a régi Get. értelmében hatósági árszabályozás körébe tartozott [régi Get. 48. § (1) bekezdés]. A fentiekből következően a Ttv. kifogásolt szabályozása szempontjából a régi Get.-ben szabályozott földgáz közüzemi nagykereskedő és földgázkereskedő tevékenysége - sem a vonatkozó törvényi szabályozás, sem a tevékenység végzéséhez szükséges engedély típusa alapján - nem volt azonos.

Az új Get. megszüntette a régi Get.-ben szabályozott kettős - közüzemi és szabadpiaci - modellt, ennek helyét a tiszta versenypiaci modell vette át.

Az új Get. szabályozása alapján a felhasználók és a kereskedők a földgázt szabadpiaci körülmények között szerezhetik be, illetve ez utóbbiak ugyanilyen módon értékesíthetik azt.

A lakossági fogyasztók és a kisvállalkozások - törvény által kijelölt - szűk köre földgáz egyetemes szolgáltatásra is jo go sult.

Az új Get. által bevezetett versenypiaci modellben -ahogyan arra az indítványozó is utalt - már nincs közüzemi nagykereskedő és közüzemi gázszolgáltató.

Az új Get.-ben szabályozott egyetemes szolgáltatás lényegét tekintve "egy jogszabályban meghatározott ellátás-biztonsági szintet nyújtó szolgáltatási csomag". Az új Get. külön szabályozza a földgáz kereskedelmi tevékenységet (28-31. §) és az egyetemes szolgáltatást (32-40. §), ezzel is kifejezve az említett tevékenységek közötti különbséget.

Az új Get. 107. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a törvény 32. §-ának alkalmazásával kiadott engedélyek alapján nyújtott egyetemes szolgáltatás árának meghatározásánál figyelembe veendő összehasonlító ár kiszámítására vonatkozó előírásokat és az alkalmazható legnagyobb kereskedelmi árrést a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) javaslata alapján a miniszter külön jogszabályban állapítja meg.

A régi és az új Get. ismertetett szabályozása alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a közüzemi nagykereskedelmi engedélyes, illetve az egyetemes szolgáltató által végzett tevékenység nem azonos a földgáz nagykereskedelmi engedélyes által végzett tevékenységgel.

A közüzemi nagykereskedő nem tetszőleges piaci áron, hanem a hatósági árszabályozás keretén belül meghatározott áron értékesíthette a földgázt a közüzemi szolgáltató felé, az egyetemes szolgáltató pedig csak jogszabályban meghatározott és a Hivatal által ellenőrzött kereskedelmi árrést alkalmazhat. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a földgázipari tevékenységet folytató (azonos szektoron belüli) de egymástól ténylegesen eltérő tevékenységet folytató engedélyesek az általuk végzett tevékenység eltérő jellege és szabályozása miatt a vizsgált adójogi szabályozás szempontjából nem alkotnak homogén csoportot, nincsenek összehasonlítható helyzetben.

Mindebből az következik, hogy a földgázipari tevékenységet folytató (azonos szektoron belüli) különböző engedélyesek tevékenységének a vizsgálata és összevetése alapján sem állapítható meg a Ttv. támadott szabályozásának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével fennálló indítványozó által állított ellentéte. A Ttv. adóalanyai adóalapjának a megállapítása során a külföldön kifejtett tevékenységből, illetve tőkeműveletekből eredő bevételek, jövedelmek azonos módon és szabályok szerint számítanak be az adóalapba, e tekintetben semmilyen megkülönböztetés nem érvényesül az egyes adóalanyok között. Nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek az, hogy a Ttv. hatálya alá nem tartozó, más szektorban működő vállalkozások a társasági adó adóalapjának a megállapítása során a Ttv. adóalap megállapítási szabályaitól eltérő módon veszik figyelembe a külföldi tevékenységből, illetve a tőkeműveletekből eredő bevételt, jövedelmet.

Ugyancsak nem idéz elő hátrányos megkülönböztetést a Ttv. adóalanyai és a Ttv. szempontjából adóalanynak nem tekinthető - azonos vagy más szektorban működő - vállalkozások között az, hogy a törvényalkotó a Ttv. adóalapjának meghatározása során nem vette ki az adóalapból a pénzügyi műveletek eredményét.

A fent hivatkozottak szerint a Ttv. adóalanyai, és a Ttv. szempontjából adóalanynak nem tekinthető vállalkozások a Ttv. vizsgált szabályozása szempontjából nem alkotnak homogén csoportot, közöttük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az állított sérelme nem vizsgálható.

Önmagában az, hogy a Ttv. adóalanyai a társasági adóban jelentkező adóterhen túl, a 8%-os mértékű új jövedelemadót is kötelesek megfizetni, melynek következtében más, a Ttv. hatálya alá nem tartozó, nem adóalany vállalkozásokhoz képest az adóterhelésük magasabb, nem jelenti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy annak ellenére, hogy a Ttv., valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) adóalanyi köre egymással érintkezhet (az energiaellátók is alanyai a társasági és osztalékadónak), továbbá mindkét említett adó esetében az adózás előtti eredmény az adóalap megállapításának a kiindulópontja, a külön törvényekben megjelenő, ám egymástól eltérő adójogi részletszabályok (így különösen az adóalanyok köre és az adóalap megállapításának a szabályai) között fennálló és az indítványozó által kifogásolt különbségek a nem összehasonlítható helyzetben lévő egyes adóalanyok között nem idéznek elő az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetést.

Az Alkotmánybíróság az indítványozó által állított hátrányos megkülönböztetéssel, a különbségtétel "önkényességével" összefüggésben megjegyzi továbbá, hogy az indítványozó által sem vitatottan a Ttv.-ben szabályozott átmeneti időre bevezetett új különadó a szénhidrogének világpiaci árváltozásából keletkező extranyereséget kívánja megadóztatni, erre tekintettel sem állítható tehát, hogy a törvényalkotó "önkényesen", ésszerűen elfogadható indok nélkül határozta meg a Ttv.-ben az adóalanyok körét.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmét állító indítványt elutasította.

2. Az indítványozó a Ttv. kifogásolt szabályozását az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselést előíró alkotmányi rendelkezéssel is ellentétesnek találta. Véleménye szerint az új jövedelemadó egy olyan törvényi cél érdekében került bevezetésre, olyan, az állam által vállalt feladat (a távhő lakossági felhasználóit sújtó versenyhátrány csökkentése, illetve megszüntetése) ellátásához teremt költségvetési forrást, amely nem tekinthető közfeladatnak.

Véleménye szerint az új jövedelemadó nem a közterhekhez való arányos hozzájárulást szolgálja, hanem a táv-hőszolgáltatók veszteséges tevékenységét támogatja. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az új adó "közpolitikai szankció" jellegű, mivel azokat a vállalkozásokat szankcionálja, amelyeknél nem képződik többlet jövedelem a szénhidrogének átmenetileg magas világpiaci árából. Nézete szerint a Ttv.-ben szabályozott jövedelemadó ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet adóztat az adóalanyoknál. Az indítványozó indítvány kiegészítésében arra is hivatkozott, hogy a Ttv. sérti a "célhoz kötöttség" alkotmányos elvét is, tekintettel arra, hogy az új jövedelemadóból származó adóbevételt a Ttv. céljától eltérő célra is fel lehet használni.

A Ttv. I. fejezete a távhőszolgáltatás hatékonyabbá tételéhez szükséges intézkedéseket tartalmazza. A Ttv. 1. §-a állami feladatként jelöli ki a távhő lakossági felhasználóit sújtó versenyhátrány csökkentésében, illetve megszüntetésében való állami közreműködést.

A Ttv. 2. §-a értelmében a központi költségvetés az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, ennek révén a távhőfelhasználás költségeinek a csökkentése érdekében a távhőt felhasználó lakóépületek és lakások felújításához - külön jogszabályban meghatározottak szerint -támogatást nyújt.

A Ttv 3. §-a alapján a központi költségvetés a lakossági távhőfogyasztók számára, a távhőszolgáltatás igénybe vételéhez a távhőfogyasztás szabályozhatóságának és mérhetőségének általánossá válásáig fennálló versenyhátrány csökkentése céljából, külön jogszabályban foglaltak szerint a fogyasztó jövedelmi helyzetére figyelemmel differenciált összegű támogatást nyújt.

A Ttv. I. fejezetéhez kapcsolódó miniszteri indokolás a törvény céljaként határozza meg azt, hogy összehangolt intézkedésekkel, megfelelő szabályozási és támogatási eszközök bevezetésével és a fogyasztói érdekek védelmével segítse elő a távhőszolgáltatás versenyképességének a javítását.

Az indokolás kiemeli, hogy a távhőellátás - amely az egyik leggazdaságosabb fűtési mód és energiatakarékossági, továbbá környezetvédelmi szempontból is egyaránt előnyös - jelenleg Magyarországon versenyképtelen a többi fűtési móddal szemben, amelyet a távhő magas ára és a növekvő fogyasztói elégedetlenség is jelez.

Az indokolás szerint a versenyképesebbé tételhez szükséges intézkedések azonban egyik napról a másikra nem hoznak eredményt, így addig is, amíg a szabályozási és korszerűsítési eszközökkel elérhető a távhő árának érdemi csökkenése, támogatni kell azokat a fogyasztókat, akik -megfelelő infrastruktúra hiányában - nem hozhatnak érdemi fogyasztói döntéseket az igénybe venni kívánt energia mennyiségéről.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvényalkotó - az alkotmányi kereteken belül - szabadon határozhatja meg az egyes törvényi szabályozások célját, a törvény normaszövegében kifejezésre juttatott szabályozási cél önmagában nem vet fel alkotmányossági problémát.

Az Alkotmány 70/I. §-a értelmében: "[m]inden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata alapján az adó és az illeték az egyén - és a gazdálkodó szervezetek -számára is a közteherviselés része, amely az állam számára közjövedelmet, állami bevételt biztosít (821/B/1990. AB határozat ABH 1994, 481, 487.).

"[A]z adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és a jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó (...) az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze (...)". [31/1998. (VI. 25.) AB határozat ABH 1998, 240, 246.]

Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabályok alkotmányossági vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában is rámutatott arra, hogy nem jogalkotó szerv és - erre irányuló hatáskör hiányában - a jogszabályok szükségességét, célszerűségét és igazságosságát nem vizsgálhatja. [1/1995. (II. 8.) AB határozat, ABH 1995, 31, 52.; 11/2005. (IV. 5.) AB határozat ABH 2005, 107, 126.]

E megállapítások értelemszerűen irányadók az egyes adójogszabályokra (azok egyes adótechnikai jellegű részletszabályaira) is az Alkotmánybíróság e jogszabályi rendelkezések szükségességét, célszerűségét és igazságosságát nem vizsgálhatja.

A fentiekből következően az Alkotmánybíróság a jelen ügyben sem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a törvényalkotó által a Ttv. I. fejezetében megjelölt jogalkotói cél, illetve feladat "közfeladatnak" tekinthető-e, illetve abban a kérdésben sem, hogy a Ttv. adóalanyainál a szénhidrogén termékek világpiaci árának emelkedéséből valóban (tényszerűen) keletkezett/keletkezhetett-e olyan jelentős - a nemzetgazdasági átlagot meghaladó - többlet jövedelem, amely esetükben indokolja az új jövedelemadó bevezetését. Ez utóbbi kérdést a törvényalkotónak kellett vizsgálni az új jövedelemadó forrásának a megállapítása során; ennek az indítványozó által egyébként vitatott ténykérdésnek a megítélése kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén.

Az indítványozó indítvány-kiegészítésében hivatkozott "célhoz kötöttség" érvényesülését az Alkotmánybíróság úgyszintén nem vizsgálhatja; annak ellenőrzése, hogy az új jövedelemadóból befolyó költségvetési bevétel a Ttv.-ben meghatározott törvényi célokra, illetve a törvényben meghatározott feladatok ellátására kerül(t)-e felhasználásra, nem az Alkotmánybíróság hatásköre.

Az Alkotmánybíróság jövedelmi és vagyoni típusú adókra irányadó joggyakorlata alapján az Alkotmány 70/I. §-ának a sérelmére vezet az, ha az említett adók ténylegesen meg nem szerzett (fiktív) jövedelmet, illetve vagyont adóztatnak. [3/1993. (II. 4.) AB határozat, ABH 1993, 41, 45.; 57/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 284, 286.; 5/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 55, 61.; 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 249-250.; 61/2006. (XI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 674, 685.; 8/2007. (II. 28.) AB határozat, ABH 2007, 148, 163.]

A vizsgált esetben a törvényalkotó átmeneti - két éves [Ttv. 17. § (7) bekezdés] - időtartamra, egy új jövedelemadót vetett ki az adóalanyokra (energiaellátókra). A Ttv. 6. § (1) bekezdése alapján a jövedelemadó alapja az adóévi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredménynek a korrekciós (adóalapot növelő, illetve csökkentő) tényezőkkel korrigált, a Ttv. 6. § (6) bekezdése szerint módosított, továbbá, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, a külföldi telephely útján végzett tevékenység révén keletkezett, a telephelynek betudható, külföldön adóztatható, a törvény szerinti jövedelemadó-alapnak megfelelő tartalmú jövedelmet nem tartalmazó pozitív összege.

A fenti módon megállapított pozitív adóalap alapján terheli az adóalanyokat az adófizetési kötelezettség, melyre figyelemmel a ténylegesen meg nem szerzett (fiktív) jövedelem adóztatása a vizsgált jövedelemadó esetében fel sem merülhet.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen ügyben a törvényalkotó által szabályozott új jövedelmi típusú különadó az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi korlátokon belül maradt, az adó a közterhekhez való arányos hozzájárulást, az adó alkotmányos célját és rendeltetését szolgálja, annak pozítív adóalapra vetített 8%-os mértéke pedig nem tekinthető sem eltúlzottnak, sem pedig aránytalannak.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmét állító indítványt.

3. Az indítványozó a támadott szabályozással összefüggésben az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott. Azt kifogásolta, hogy a törvényalkotó a Ttv.-vel bevezetett új jövedelemadóval a versenyképesség szempontjából is indokolatlan és jelentős különbséget tett a Ttv. adóalanyai és a Ttv. szempontjából adóalanynak nem minősülő, "azonos tevékenységet végző" vállalkozások között. Álláspontja szerint az, hogy a Ttv. adóalanyai a társasági adó mellett az új jövedelemadó fizetésére is kötelesek, és így 50%-al magasabb adóterhet viselnek, a csak társasági adó fizetésére kötelezett - a Ttv. szempontjából adóalanynak nem minősülő - vállalkozásoknál olyan "eltérő versenyhelyzetet okozó adózási különbség", amely alkotmányellenességet eredményez.

Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése kimondja, hogy "[a] Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában a gazdasági verseny szabadságának alkotmányi rendelkezését vizsgálva az alábbiakra mutatott rá: "[a] "gazdasági verseny szabadsága" szintén nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami "elismerése és támogatása" megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi (...) alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs". (ABH 1994, 117, 120.) Az Alkotmánybíróság az idézett határozati indokoláshoz kapcsolódva a jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a "gazdasági verseny szabadsága" nem alkotmányos alapjog, így kizárólag e rendelkezés sérelmére - figyelemmel arra, hogy annak külön alkotmányos mércéje nincs - az indítványozó által kifogásolt szabályozás alkotmányellenessége - az indítványban felhozott érvek alapján - nem alapítható.

Az indítványozó nem fejtette ki, hogy a Ttv. kifogásolt szabályozása milyen indokkal és mennyiben sérti a felhívott alkotmányi rendelkezést. Kizárólag arra utalt, hogy a fent említett adózásbeli különbség (az energiaellátóknál jelentkező adóteher többlet) a Ttv. adóalanyainak a versenyképessége terén is indokolatlan és jelentős hátrányt jelent - a Ttv. szabályozása szempontjából adóalanynak nem minősülő - "azonos tevékenységet végző" vállalkozásokhoz képest.

Az Alkotmánybíróság a fentiekben megállapította, hogy a Ttv. kifogásolt szabályozása nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmére alapította (ezen keresztül állította) a Ttv. támadott szabályozásának az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével fennálló ellentétét. Mivel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét állító indítványt elutasította és az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének a sérelmére utaló indítványt - ezt meghaladóan - az indítványozó nem indokolta, elutasította az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelmére alapított indítványt is.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy amiként arra az indítvány által is felhívott 54/1993. (X. 13.) AB határozatában [ABH 1993, 343.] is rámutatott, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadsága annyiban gátja az állami adópolitikai mérlegelésnek, hogy a kirívó adómértékbeli különbségeket tartalmazó adórendszer kialakulását hivatott megakadályozni. A Ttv. által átmeneti időre bevezetett új 8%-os mértékű jövedelmadó az adórendszeren belül nem idéz elő kirívó adómértékbeli különbségeket a gazdasági élet egyes szereplői között.

Budapest, 2009. december 8.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró