3027/2020. (II. 10.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § g) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Köf.5007/2018/4. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.682/2018/4. számú ítélete, és a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.110/2018/4/II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. § alapján 2019. május 3-án alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte, hogy Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.682/2018/4. számú ítéletének, a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5007/2018/4. számú határozatának és a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mint elsőfokú bíróság 4.K.27.110/2018/4/II. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. §-ának megfelelően az(oka)t semmisítse meg. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontjának az alaptörvény-ellenességét, és azt az Abtv. 41. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg.

[2] 1.1. Az indítványozó tulajdona egy "kivett szemétlerakó telep" nyilvántartású 1575 m2 területű ingatlan. Az indítványra okot adó ügyben a jegyző a 2012-2016-os adóévekre 2017. január 9-én telekadót állapított meg (2012-re 204.750, a többi évre évenként 244.125 forint összegben, az A/8.806-6/2016. számú határozatában). Az indítványozó fellebbezésére a megyei kormányhivatal a jegyző határozatát helybenhagyta (SOB/2/359-2/2017.).

[3] Az indítványozó keresetére a közigazgatási és munkaügyi bíróság járt el. Eljárása felfüggesztése mellett indítványozta a Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának a telekadóról szóló 78/2008. (XII. 15.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. §-a jogszabály-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az indítványt a Kúria elutasította (Köf.5007/2018/4.).

[4] A Kúria megállapította, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5009/2015/8. számú határozatával az Ör. 2013. január 1-jével hatályos 3. és 4. §-ának törvényességét már vizsgálta. A 3. § törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította, míg a 4. § törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszüntette. A döntés szerint a telekadó kötelezettséget megállapító Ör. nem ütközik a Htv. 6. § c) pontjába, az önkormányzat a rendelet megalkotásakor mérlegelte a törvényben foglalt valamennyi szempontot. A konkrét ügyben vizsgált szempontokat rögzítve akkor megállapította, hogy az önkormányzat illetékességi területén 1991-től folyamatosan kivetett telekadó kötelezettség ismeretében, abban az egyedi ügyben az adózói hivatkozás nem eredményezte az önkormányzati rendeletben mint jogszabályban megállapított adómérték törvényellenességét.

[5] Az újabb bírói indítvány elutasításakor a Kúria rögzítette, hogy az indítványozó bíró a Htv. 6. § c) pontja 2016. december 31-ig hatályos szövege szerinti feltételrendszer sérelmét állítja, ezek közül is különösen az adóalanyok teherviselő képességéhez való igazodás hiányát hangsúlyozza. A Htv. 6. § c) pontjának 2017. január 1-től hatályos szövege azonban e feltételt már nem tartalmazza. 2017. január 1-től ugyanakkor hatályban van a Htv. ekkortól alkalmazandóan beiktatott 7. § g) pontja is, amely az önkormányzat mozgásterét a megállapítás terén már kiegészítőlegesen másképp értelmezi, mint a korábban hatályos Htv. 6. § c) pontja. Eszerint "[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az [...] hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének". Az indítványból éppen az adóalanyok széles körét érintően a teherviselő képesség a korábbihoz képest új fordulatának értelmezése hiányzik, és e tekintetben az indítvány által hivatkozott korábbi ítélkezési gyakorlat alkalmazhatósága is tételes értékelésre szorul. A Kúria úgy ítéli meg, hogy az indítvány alapján a 2017. január 1-től hatályos Htv. 6. § c) pont sérelme nem állapítható meg. Ugyanakkor nem látott lehetőséget a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 143. § (3) bekezdése alapján a Htv. 7. § g) pontja szempontjából történő vizsgálatra.

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ezt követően a telekadó kötelezettséget törölte (4.K.27.110/2018/4/II.), és megállapította, hogy az ingatlan nem tartozik a telekadó hatálya alá, beépítésre nem szánt övezeti besorolású, beépíthetetlen jellegű.

[7] A kormányhivatal felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét (a támadott részében) hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította; megállapította, hogy "az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy az Ingatlan a KÉSZ-ben [Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának Kaposvár Építési Szabályzatának és Szabályozási Tervének Megállapításáról szóló 70/2005. (XII. 5.) önkormányzati rendelet] meghatározott övezeti besorolásokra tekintettel nem tartozott a telekadó tárgyi hatálya alá". A döntés elvi tartalma szerint "[a] földterület a beépíthetetlensége okán a telekadó tárgyi hatálya alól kizárólag fizikai körülmények alapján kerülhet ki, jogi korlátozás alapján nem. A Htv. 19. § c) pontja szerinti adómentesség az Étv.-ben [az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény] szabályozott építési tilalom esetén érvényesíthető, más jogszabály által meghatározott korlátozás miatt nem."

[8] A jogvita lényege egyrészt az volt, hogy a telek a telekadó hatálya alá tartozik-e (Htv. 17. § és 52. § 16. pont), másrészt, hogy az önkormányzat telekadó rendelete megfelel-e a Htv.-nek.

[9] 1.2. Az indítványozó szerint mindhárom bírói döntés a "tulajdonában álló ingatlant érintő, szankció méretű telekadó kiszabását érintik, amelyek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (jogállamiság, jogbiztonság), XXVIII. cikk (1) bekezdését (tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjog), XXVIII. cikk (7) bekezdését (jogorvoslathoz való jog), Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdését (arányos közteherviseléshez való jog), Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését (a Kúria biztosítja a jogalkalmazás egységét), Alaptörvény 28. cikkét (a bíróság a jogszabályt azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezi)". Kifogásolta, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Htv. 7. § g) pontjára kiterjedően nem vizsgálta meg az egyedi ügyet az arányos közteherviselést érintő körben, a bírósági indítványt elutasította. A panasz lényege szerint "az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése sérelmével keletkezett az elsőfokú bíróság ítélete azáltal, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa elutasította a bírósági indítványt és nem vette figyelembe az érintett időszakra vonatkozóan hatályban lévő jogszabályi rendelkezést, és visszamenőlegesen alkalmazta a 2017. január 1. napjától hatályos Htv. 6. § c) rendelkezést. A jogszabály változására már a folyamatban lévő eljárás során került sor. Nem került megállapításra a telekadó mértékének eltúlzó, szankciójellege, valamint az egyedi ügyben való vizsgálatra és alkalmazhatóságra, a hivatkozott Köf.5038/2015. szám, és a Köf.5018/2016/4. szám alatti döntések ellenére. [...] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés sérelmét idézte elő, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárásban más jogértelmezésre jutott, mint az elsőfokú bíróság, de jogszabálysértést nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot. A tisztességes eljáráshoz való jog eleme, hogy a törvényeket a bíróságnak be kell tartani, és a józan ésszel összhangban kell értelmezni. A Kúria a hatályon kívül helyezéssel megalkotta az alaptörvény-ellenes ítéletet az arányos közteherviselés sérelmére."

[10] Az alkotmányjogi panasz hivatkozik a jogorvoslathoz való jog sérelmére is. "A Kúria a jogorvoslati eljárás eredményként Alaptörvény ellenes ítélet hozott, figyelmen kívül hagyva a felülvizsgálati ellenkérelemben előadottakat, beleértve az Alaptörvény XXX. cikkének sérelmét."

[11] A panasz részletesen foglakozik azzal, hogy az önkormányzat nem tett eleget a Htv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontjának, sem pedig a 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontjának, mert a kivetett telekadó a vagyontárgy értékének (354.375 forint) a 20%-át meghaladja, pontosan 69%-a az évi telekadó. Az arányos közteherviseléshez való jog sérelme megállapítható az önkormányzati adóhatóság döntésétől a Kúria ítéletéig. Utal arra, hogy a 758/B/2010. AB határozat szerint az Alkotmánybíróságnak csak akkor van lehetősége arra, hogy a törvényi adómaximumot meg nem haladó telekadó mértékét alkotmányellenesnek minősítse, ha egyértelműen, minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az önkormányzat nem tett eleget a Htv. 6. § c) pontjából, illetve közvetlenül az Alaptörvény XXX. cikkből fakadó mérlegelési kötelezettségének. A panasz szerint sérti az Alaptörvény XXX. cikkét a Kúria ítélete abból a megközelítésből is, hogy döntés elvi tartamában rögzíti, hogy "a földterület a beépíthetetlensége okán a telekadó tárgyi hatálya alól kizárólag fizikai körülmények alapján kerülhet ki, jogi korlátozás alapján nem. Az indítványozó szerint a tárgybeli ingatlan nem hasznosítható, az ingatlanon épület nem helyezhető el, a terület nem osztható meg, semmilyen beépítés nem lehetséges."

[12] Az indítványozó azzal is érvel, hogy a Htv. 2017. január 1. napjától hatályban lévő 7. § g) pontka szerint az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Az adóalanyok széles körét érintő teherviselő képesség elvárása egyenlőtlen helyzetbe hozza az adóalanyokat. Az érintett önkormányzat az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésben rögzített részrehajlás nélküli, tisztességes eljárást semmilyen módon nem valósította meg.

[13] Az indítvány szerint a Htv. 2017. január 1. napjától hatályban lévő 7. § g) pontja sérti a törvény előtti egyenlőség követelményét. A jogszabályi rendelkezés különbséget tesz az "egyedi adóalany" és az "adóalanyok széles köre" között. A megkülönböztetés jelen esetben a tulajdonjogra vonatkozik, mely alaptörvényben - az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében - biztosított alapjog. A különbségtétel alapján mint "kivett szemétlerakó telep" megnevezésű, építési és hasznosítási tilalom alatt álló ingatlan tulajdonosa, nincs lehetőség adóalanyok széles körének vizsgálatára. Ezért az Alaptörvényben biztosított törvény előtti egyenlőség, megkülönböztetés tilalma a tulajdonjogot érintően sérül. A 2017. január 1. napjától hatályban lévő Htv. 7. § g) pont szerinti "adóalanyok széles körét érintő" kifejezés jelen esetben sérti az Alaptörvény XXX. cikkét.

[14] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint az Abtv. 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[15] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[16] A panasz két kúriai döntést, egy közigazgatási és munkaügyi bírósági döntést, valamint egy adótörvényt támad. Ezeknek a befogadását külön-külön kell megítélni.

[17] 2.1. A Htv. támadott rendelkezését illetően az lehet megállapítani, hogy az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerint mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.

[18] A Htv. a helyi adók központi feltételeit meghatározó törvény, vagyis a hatáskör-korlátozás alá tartozik. Az alkotmányjogi panasz ugyanakkor nem tartalmaz érvelést arról, hogy a Htv. az Alaptörvény 37. § (4) bekezdésében szereplő alapvető jogokkal lenne ellentétes. Ezért a Htv. 7. § g) pontja elleni panaszt az Alkotmánybíróság visszautasította.

[19] 2.2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Köf.5007/2018/4. számú határozatát támadó panaszt is visszautasította. Az Alkotmánybíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsa döntését törvényességi szempontból, az önkormányzati rendeletalkotás tekintetében nem vizsgálhatja felül (lásd például: 3032/2017. (III. 7.) AB végzés, Indokolás [9]; 3048/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [7]). Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre összevetni a Htv. és az Ör. szabályait abból a szempontból, hogy az Ör. az adóalanyok Htv. szerinti teherviselő képességéhez igazodóan határozza-e meg az adó mértékét.

[20] Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1a) és (1b) bekezdései szerint határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában elsődlegesen az Ör. Htv.-be ütközését állította - mivel álláspontja szerint az figyelmen kívül hagyja a Htv. szerinti kötelező mérlegelés követelményét - és az indítványában megjelölt alaptörvényi rendelkezéseket csak erre vetítve hivatkozza. E tekintetben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján egy önkormányzati rendelet törvényességéről és megsemmisítéséről a Kúria jogosult dönteni. Tekintettel arra, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában elsősorban az Ör. Htv.-be ütközését állította, és a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések tekintetében nem adott elő érdemi, alkotmányjogilag releváns érvelést, az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét érdemben nem vizsgálhatta.

[21] 2.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a két ítélet elleni alkotmányjogi panasz a befogadhatóság tartalmi feltételeinek nem felel meg; az Alaptörvénynek a panaszban felhívott szabályaival összefüggően az indítvány olyan alkotmányjogi kérdést, amely a panasz befogadását eredményezhetné, nem vet fel az alábbiak szerint.

[22] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is - az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül - az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).

[23] Az Alkotmánybíróság jogköre - a fentiekben hivatkozottak szerint - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).

[24] 3.1. Bár az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapítottan terjesztette elő a bíróság és a Kúria alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály-értelmezését tartalmazó döntéseit támadó panaszát, az indítvány valójában a jogalkalmazók jogszabály-értelmezésére vonatkozó cáfolatról szól; a Htv. és az Ör. egyes rendelkezéseinek a közigazgatási és munkaügyi bíróság valamint a Kúria általi értelmezését, a Htv. és az Ör. összhangját vitatja. Lényegében azt állítja, hogy a konkrét esetben az Ör. alapján kivetett telekadó a telek forgalmi értékéhez viszonyítva eltúlzott, ami nem felel meg a Htv. előírásainak.

[25] Azt is meg lehet állapítani, hogy az indítvány szóhasználata szerinti arányos közteherviselés sérelme körében a panasz az Alaptörvény hatálybalépése előtti alkotmánybírósági határozatokra hivatkozik: 758/B/2010. AB határozat, 1531/B/1991. AB határozat, 263/H/1994. AB határozat. E döntések még az előző Alkotmány közteherviselésről szóló azon szabályát értelmezték, amely szerint mindenki "köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni." Ezzel szemben az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése már nem a kötelezettek jövedelmi, vagyoni viszonyaival való közvetlen kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, hanem a teherbíró képességre. Az Alaptörvény szerint a "teherbíró képességének" megfelelően járul hozzá mindenki a közös szükségletek fedezéséhez. A panaszban nincs érvelés azzal kapcsolatban, hogy az említett AB-határozatokban megjelent értelmezést az elvonás arányosságáról az Alkotmánybíróság megerősítette volna 2012. január 1-je után. A panaszban nincs érvelés azzal kapcsolatban sem, hogy akár az Ör., akár a Htv. vagy a bírói döntésekben megjelent, értelmezett tartalmuk a személyek "teherbíró képességének" nem megfelelő adóhoz vezetnének. Önmagában erre abból az indítványozói érvelésből sem lehet következtetni, hogy valamely adóteher hogyan viszonyul az adótárgy forgalmi értékéhez.

[26] A bíróság kezdeményezésére indult újabb eljárásban a Kúria Önkormányzati Tanácsa másodszor vizsgálta az Ör. 2013. január 1-jével hatályos 3. és 4. §-ának törvényességét. Utalt arra, hogy nincs helye az önkormányzati rendelet újabb vizsgálatának, ha az indítvány a Kúria által érdemben már elbírált önkormányzati rendelet vagy önkormányzati rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó ugyanarra a más jogszabályba ütközésre hivatkozva kéri a törvényellenesség megállapítását. A Kúria megállapította, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5009/2015/8. számú határozatával az Ör. 2013. január 1-jével hatályos 3. és 4. §-ának törvényességét már vizsgálta. A 3. § törvényellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt elutasította, míg a 4. § törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszüntette. A döntés szerint a telekadó kötelezettséget megállapító Ör. nem ütközik a Htv. 6. § c) pontjába, az önkormányzat megalkotásakor mérlegelte az abban foglalt valamennyi szempontot. A konkrét ügyben vizsgált szempontokat rögzítve akkor megállapította, hogy az önkormányzat illetékességi területén 1991-től folyamatosan kivetett telekadó kötelezettség ismeretében, abban az egyedi ügyben az adózói hivatkozás nem eredményezte az önkormányzati rendeletben mint jogszabályban megállapított adómérték törvényellenességét.

[27] A Kúria Önkormányzati Tanácsa határozata után, a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete felülvizsgálatakor a Kúriának már nem az adómérték törvényességéről volt lehetősége és kötelessége dönteni, hanem - a felülvizsgálati kérelem keretei között, "mivel az adómérték aránytalanságához, és az építési tilalommal kapcsolatos mentességi okhoz kapcsolódó rendelkezések tekintetében felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett" - arról a jogkérdésről kellett határoznia, hogy "az elsőfokú bíróság helytállóan állapította-e meg, hogy az Ingatlan a KÉSZ-ben foglaltakra tekintettel nem tartozott a telekadó tárgyi hatálya alá".

[28] A Kúria a Htv. rendelkezéseinek jogalkalmazói értelmezésével, a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel hozta meg döntését. A bizonyítás körébe tartozó kérdés az, hogy a földterület a beépíthetetlensége okán a telekadó tárgyi hatálya alól a fizikai körülmények alapján kikerülhet-e. Figyelemmel arra is, hogy az Alkotmánybíróság alapvetően tartózkodik jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról való állásfoglalástól, az alkotmányjogi panaszban előadott érvek alapján kirívó jogértelmezési hiba vizsgálatának szükségességét sem találta megalapozottnak. Az a körülmény pedig, hogy a Kúria az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően alkalmazott jogi normákat, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem tekinthető alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek sem.

[29] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben az alábbiakat hangsúlyozza: önmagában a jogszabályok értelmezése, valamint a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása nem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához (lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). A jogszabályokat a bíróságok önállóan értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Kirívó jogértelmezési hibák megvalósulásának hiányában az Alkotmánybíróság a jogértelmezést nem vizsgálja felül.

[30] 3.2. Az indítvány a Kúria ítéletével kapcsolatban arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése, az Ör. és a Htv. értelmezésével az adóalanyok teherviselő képességének való megfelelést az alkotmányjogi panaszra okot adó konkrét eset tükrében; ehhez az indítvány összeveti a szóban forgó telek forgalmi értékét az adóalanyt terhelő adó összegével, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy az "elsőfokú ítélet" hatályon kívül helyezésével az arányos közteherviselés sérelme fennáll.

[31] Az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok, végső soron a Kúria feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, <a id=409133 ssz=20>Indokolás [14]-[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[32] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bíróság és a Kúria ítélete elleni panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával visszautasította.

Budapest, 2020. január 28.

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/799/2019.