880/B/2005. AB határozat
jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 91. § (1) bekezdés b) pontjának a "Főiskolai tanári, egyetemi tanári, kutatóprofesszori, tudományos tanácsadói munkakörökben az oktató, illetve a kutató közalkalmazotti jogviszonyban hatvanötödik életéve után is foglalkoztatható, legfeljebb a hetvenedik életévének a betöltéséig." szövegrésze, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 15. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
A többek által aláírt indítvány a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 15. § (1) bekezdés f) pontja, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 17. § (6) bekezdés a) pontja és a 17. § (7) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítvány szerint a megjelölt szabályok azáltal, hogy a köztisztviselői, illetőleg a közalkalmazotti jogviszonyuk a 65., illetőleg a 70. életévük betöltésével a törvény erejénél fogva megszűnik, sértik az Alkotmány 70/A. §-át és 70/B. § (1) bekezdését. Az indítványozók úgy vélik, hogy e törvényi rendelkezések sértik a munkához való alkotmányos alapjogot, jól körülhatárolható csoport (bizonyos életkort betöltött emberek) vonatkozásában hátrányos megkülönböztetést eredményeznek.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."
2. A Ktv. rendelkezései:
"15. § (1) A közszolgálati jogviszony megszűnik:
(... )
f) a 70. életév betöltésével;
(...)"
3. A Kjt. rendelkezései:
"25. § (1) A közalkalmazotti jogviszony megszűnik:
a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával,
b) a közalkalmazott halálával,
c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, valamint
d) a 25/A. § (1) bekezdésében meghatározott esetben,
e) a prémiumévek programban történő részvétel esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint."
4. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény rendelkezései:
"91. § (1) Nem foglalkoztatható tovább az az oktató, aki a munkába állásának napjától számított
a) harmadik év elteltéig a tanársegédi munkakör,
b) (...) Főiskolai tanári, egyetemi tanári, kutatóprofesszori, tudományos tanácsadói munkakörökben az oktató, illetve a kutató közalkalmazotti jogviszonyban a
hatvanötödik életéve után is foglalkoztatható, legfeljebb a hetvenedik életévének a betöltéséig."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítvány több törvény azon rendelkezéseit támadja, amelyek alapján a 70. életév betöltésével a törvény erejénél fogva megszűnik az érintett foglalkoztatási jogviszonya.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítványban támadott felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Fot.1.) hatályon kívül helyezte a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Fot. 2.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, amennyiben a támadott rendelkezést az új jogszabály azonosan tartalmazza, akkor az alkotmányossági vizsgálatot az új jogszabály tekintetében végzi el. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 766/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1664-1674.) Az indítványozó annak alkotmányellenességét állítja, hogy meghatározott körben a közalkalmazotti jogviszony a 70. életév betöltése után már nem tartható fenn. A Fot.1. 17. § (6) bekezdése szerint a köztársasági elnöknek fel kell mentenie az egyetemi tanárt, ha az egyetemi tanár betöltötte a hetvenedik életévét. Az új szabályt, amit az indítvány tartalma szerint támad, a Fot. 2. 91. § (1) bekezdés b) pontja tartalmazza a következőként: "Főiskolai tanári, egyetemi tanári, kutatóprofesszori, tudományos tanácsadói munkakörökben az oktató, illetve a kutató közalkalmazotti jogviszonyban a hatvanötödik életéve után is foglalkoztatható, legfeljebb a hetvenedik életévének a betöltéséig." A Fot. 2. munkaköröket jelöl meg, illetve a közalkalmazotti jogviszonyban állók tekintetében általában írja elő, hogy az legfeljebb a hetvenedik életév eléréséig tölthető be. A felsőoktatásról szóló törvény keretei között tehát szövegszerű eltéréssel ugyan, de a Fot.1. és a Fot. 2. érintett rendelkezései tekintetében azonos alkotmányjogi tartalom annak megítélése, hogy a 70. életév betöltéséhez a törvény a foglakoztatási jogviszony kötelező megszüntetését kapcsolja. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően ennek a szabálynak az alkotmányosságára terjesztette ki a vizsgálatát.
Mind a Ktv. 15. § (1) bekezdés f) pontja, mind a Fot.1. 17. § (6) bekezdése alkotmányosságát azonban már vizsgálta az Alkotmánybíróság a 276/B/2003. AB határozatában (ABH 2005, 1159-1163.) olyan tartalmú indítvány alapján, amely a 70. életév betöltésének a foglalkoztatási jogviszonyt a törvény erejénél fogva megszüntető jogkövetkezményét az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésével ellentétesnek, ezért alkotmányellenesnek vélte. Ez a határozat elutasította a beadványt, ezért az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett azt, hogy a jelen indítvány ítélt dolognak tekintendő-e.
A 276/B/2003. AB határozattal elbírált ügyben a beadvány az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének a sérelmét állította. A jelen indítvány ugyancsak hivatkozik az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének a sérelmére, ebben az összefüggésben tehát "ítélt dolognak" minősül. Az indítvány azonban az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésén túl az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét is állítja a támadott rendelkezésekben azzal az érveléssel, hogy egy körülhatárolható csoport (bizonyos életkort betöltött emberek) vonatkozásában hátrányos megkülönböztetést eredményeznek, ezáltal az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütköznek.
A támadott rendelkezéseknek az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésével való ellentéte tehát az indítványnak olyan része, amely már "ítélt dolognak" tekintendő, az Alkotmánybíróságnak viszont érdemben vizsgálnia kellett az indítvány ezt meghaladó részét, amely a támadott rendelkezéseket az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartja. Az indítvány azt állítja, hogy a Ktv. 15. § (1) bekezdés f) pontja és a Fot. 2. 91. § (1) bekezdés b) pontja sérti a hátrányos megkülönböztetésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt tilalmát a 70. életévet betöltött és az azt el nem érők közötti különbségtétellel.
Az Alkotmánybíróság a 276/B/2003. AB határozatában nem állapította meg a munkához való alapjog sérelmét, korlátozását sem a támadott jogszabályok által.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. A megkülönböztetés csak akkor alkotmányellenes, ha alapjog-sérelmet okoz (nem szükségszerű, illetve aránytalan a megkülönböztetés), illetőleg az alanyi jogok tekintetében, az egyenlő méltóság követelményét sérti (vagyis: nem ésszerű, hanem önkényes).
A fentiekben megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a támadott rendelkezések nem eredményezik alapjog (a munkához való jog) sérelmét, ezért a továbbiakban azt vizsgálta, hogy sérül-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből következő jogegyenlőség követelménye, az azonos szabályozási körbe tartozó 70. év alattiak és felettiek tekintetében önkényes-e a különbségtétel.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az életkor, mint "egyéb helyzet" szerinti különbségtétel alkotmányos összefüggéseivel, olyan indítványok alapján, amelyek valamely életkor szerinti különbségtételnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való ellentétét állították. A jelen indítvány elbírálásánál különösen a következő döntések irányadóak.
Az Alkotmánybíróság az 1596/B/1990. AB határozattal elutasította azt az indítványt, amely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 15. § (1) bekezdés a) pontja - az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszűnik a 70. életév betöltésével - alkotmányellenességét állította. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmánybíróság szerepéből következik: az alkotmánybírói tisztséggel együttjáró feladatok ellátását a jogalkotó megfelelő feltételekhez köthette. "Az indítványban kifogásolt rendelkezésnek nincs diszkriminatív jellege, miután az adott kategóriába tartozó minden személyre egyformán vonatkozik. A törvényhozónak jogában állt az alkotmánybírák életkorát illetően alsó és felső korhatár megállapítása." (ABH 1991, 615-616.)
Az 1350/B/1992. AB határozat elutasította azt az indítványt, amely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 5. § (1) bekezdése azt a részét támadta, amely szerint az Alkotmánybíróság tagjává olyan magyar állampolgár választható, aki a 45. életévét betöltötte. A határozat az Alkotmánybíróság szerepével indokolta az indítvány elutasítását, megállapítva, hogy meghatározott tisztség vagy munkakör betöltéséhez megkövetelt életkori előírások nem esnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkriminációs tilalom körébe. (ABH 1993, 619-621.)
A 857/B/1994. AB határozat a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 63. § (4) bekezdés utolsó fordulatában foglalt rendelkezést - "a szervezeti egység vezetését hatvanöt év feletti személy nem láthatja el" - nem találta alkotmányellenesnek. Hangsúlyozta: "Ez az életkori korlát a tanszékvezetői, intézetigazgatói stb. tisztségek betöltésére vonatkozik. A tisztségek betöltésére engedélyezett életkor a jelenlegi törvényes nyugdíjkorhatárt évekkel meghaladja, ezért az életkori korlát nem tekinthető önkényes és indokolatlan feltételnek, nem sérti az emberi méltósághoz való jogot és ennek folytán nem valósítja meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló - egyéb helyzet szerinti - megengedhetetlen diszkriminációt." (ABH 1995, 716-718.)
Az 1280/B/1992. AB határozat nem állapította meg a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét, amely szerint "a hivatásos szolgálat felső korhatára a betöltött ötvenötödik év". Megállapította az Alkotmánybíróság: "A kifogásolt életkori korlát a szolgálati viszonyban álló valamennyi személyre különbségtétel nélkül vonatkozik. A szolgálati viszony felső korhatára a nyugdíjkorhatárral egybeesik, nem tekinthető önkényes és indokolatlan feltételnek, nem sérti az emberi méltósághoz való jogot és ennek folytán nem valósítja meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló - egyéb helyzet szerinti - megengedhetetlen diszkriminációt." (ABH 1995, 640-644.)
Az Alkotmánybíróság a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § f) pontja - a közjegyzői szolgálat megszűnik a 70. életév betöltésével - alkotmányellenességét állító indítványt elutasítva a 161/B/2000. AB határozatának indokolásában kiemelte: "Nem alkotmányellenes te hát az olyan törvényi elő írás, amely bizonyos tisztségek betöltéséhez - nem önkényesen - feltételeket szab, s megkövetel egy minimális életkort, illetőleg egy adott életkor betöltéséhez a tisztségből való felmentés törvényi következményét fűzi." (ABH 2001, 1108-1111.)
Az indítvány az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapítva tartja alkotmányellenesnek a Fot. 2. 91. § (1) bekezdés b) pontjának és a Ktv. 15. § (1) bekezdés f) pontjának azon rendelkezését, amely a munkakör, közszolgálati jogviszony a 70. életév betöltésével a törvény erejénél fogva megszűnik és ez - állítása szerint -alkotmányellenes megkülönböztetés a 70. életévet betöltők és az azt el nem érők között. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a törvényalkotó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés sérelme nélkül meghatározott tisztség, munkakör, foglalkozás tekintetében alsó és felső életkori határt írhat elő, aki ezt választja annak ezzel a feltétellel is számolnia kell. A támadott rendelkezések nem tekinthetőek indokolatlannak - a törvényes nyugdíjkorhatárt jelentősen meghaladják -, nem tekinthetők önkényesnek, az azonos szabályozási körbe tartozó személyekre egységesen, azonosan vonatkoznak, nem állnak ellentétben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt indokolatlan megkülönböztetés tilalmával, ezért az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt.
2. Az indítvány rámutat arra, hogy a Kjt. 25. § (1) bekezdés f) pontja szerint a közalkalmazotti jogviszony megszűnik a 65. életév betöltésével, kivéve meghatározott személyi kört. Véleménye szerint alkotmányellenes az, hogy főszabályként a törvény erejénél fogva szűnik meg a közalkalmazotti jogviszony a 65. életévben.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 87. § (1) bekezdése iktatta be a Kjt. 25. § (1) bekezdésébe az indítványban idézett támadott rendelkezést, amely szerint a közalkalmazotti jogviszony megszűnik "a 65. életév betöltésével, kivéve, ha más törvény ettől eltérően rendelkezik. Az MTA rendes és levelező tagjai, az MTA doktorai, illetve az Akadémiai tv. 28. §-a alapján ezekkel egyenértékű tudományos fokozattal rendelkezők esetében a 70. életév betöltésével." A Kjt. ezen támadott rendelkezését a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi XL. törvény 2005. június 12. napjától hatályon kívül helyezte. Az indítvány az Alkotmánybírósághoz 2005. szeptember 27-én érkezett, a hatályon kívül helyezés tehát az indítvány benyújtását megelőzően megtörtént. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján az alkotmányossági vizsgálat időpontjában hatályban már nem lévő szabályok alkotmányosságát csak két esetben: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés és 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. Az indítvány nem az Abtv. 38. § (1) bekezdése és nem is annak 48. §-a szerinti kérelem. Ezért az Alkotmánybíróság a Kjt. 25. § (1) bekezdés f) pontja ellen benyújtott indítványt visszautasította az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § f) pontja alapján.
Budapest, 2006. november 21.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró